"Vidor habú sötétkék tengeren…” – A kalóz megkésett magyarországi színpadi premierje Szegeden

Volt valami különös, várakozással teli, fojtott ünnepélyesség a levegőben a Szegedi Nemzeti Színház nézőterén. Hát igen, nem minden este lehetünk tanúi egy 175 évvel elkésett magyarországi Verdi-bemutatónak! Az előadás folyamán ez a kezdeti visszafogott feszültség lelkesedésként robbant ki a publikumból, minden zárt számot ütemes taps és bravózás fogadott, s az előadás végén pedig amolyan igazi békebeli ünneplésnek lehettünk részesei.

Otello újratöltve – az Operaház produkciója személycserék után

Némi hezitálás után, sok év várakozást követve újra elmentem az Operaház Otello-előadására. Amiért most mégis inkább a produkció megtekintése mellett döntöttem, az a mű aktuális szereposztása miatt történt. A hét és fél évvel ezelőtti stáb mindössze két fontos ponton változott és ezúttal más a dirigens is. De micsoda különbség!

Kicsit fanyar, de nagyon derűs ensemble – A denevér a Szegedi Nemzeti Színházban

Ifjabb Johann Strauss Denevérjét átlengte egy különös ensemble-érzés, a szereplők jól összecsiszolódott fogaskerekekként kapcsolódtak egymáshoz. A közönség pedig örömmel vett részt ebben a derűs, közös játékban. Kicsit elhittük, hogy ott vagyunk a XIX. század picit szegényes, de mégis sok boldogságot hozó bálján, kikapcsolva a mindennapok zaklatottságát. Akarhat-e színház ennél többet?

Hogy kerül ide Dante? – A Schicchi 2.0 az Eiffel Műhelyházban

Gianni Schicchi az Operakalandon! Toronykőy Attila érti az ifjúság nyelvét, pörgős, mai rendezést konstruált, néhány eredeti poénnal. (De hát oly sok újat nem lehet már kitalálni.) Itt mindenesetre szerepelt Buoso Donati is, aki ott hal meg a szemünk láttára, majd utána néhány poén erejéig fel is támad.