A boldogság szintjei – Donizetti-bemutató Szegeden

Szeged megint szintet lépett. Már az évad nehezen induló operaszezonjában is feltűnt, hogy míg a vidéki operatársulatok, s a zászlóshajónak tekinthető Operaház is egyre másra kivárják a coviddal vívott harc lecsengését, a Szegedi Nemzeti Színház folyamatosan újabb és újabb produkciókkal rukkol elő. Áprilisra került az évad nagy dobása, Donizetti Maria Stuardá-ja, ami magyarországi bemutatóként csendült fel a Tisza-parton.

„Itt törtek össze rabigát…” – Az ős-Hunyadi az újranyitott Operaházban

Hosszú vajúdás után végre elkészült az Operaház. A direkció azt találta, hogy erre a jelentős eseményre egyik nemzeti operánkat újítja fel, s ebben feltétlenül igazat kell adni nekik. A Hunyadi László bármikor elővehető, kellően népszerű, mi több: kellően időszerű.

Ötven év után - A Szentivánéji álom az Eiffelben

Tizenkét éves voltam 1972-ben, mikor az Erkel Színházban először és utoljára láttam Benjamin Britten operáját. A most fellépő gárda összességében hangilag össze se hasonlítható az egykorival, viszont azt el kell ismerni, hogy zeneileg nagyon ütőképes és professzionális.

A szereposztás paródiája – Az ezred lánya az Erkel Színházban

Az előadás Polgár Csaba rendezésében került színre. Polgár nem járatos az opera világában, ennek ellenére megtalálta a darab legfőbb kapaszkodóit. Egyetlen pillanatig nem veszi komolyan az alaptörténetet (ezzel valószínűleg maga Donizetti is így volt), így a legfőbb terep a paródiának jutott.

Miklós meséi Offenbachtól, avagy mégis? – Az új Hoffmann az Erkel Színházban II.

Az előadás tehát úgy-ahogy kikerült Székely Kriszta kezéből, s már csak az előadókon múlt, mi és hogyan jut el a nagyközönséghez. Az eredmény érdekes: ha valami a rendezői munkán túl megjelent, az feltétlenül az énekes szereplők jóvoltából következhetett be, s helyenként azt is éreztük, másról is szól az előadás, mint amit a rendező beleképzelt.