Operabemutatók
Tizenkét éves voltam 1972-ben, mikor az Erkel Színházban először és utoljára láttam Benjamin Britten operáját. A most fellépő gárda összességében hangilag össze se hasonlítható az egykorival, viszont azt el kell ismerni, hogy zeneileg nagyon ütőképes és professzionális.
Operabemutatók
Az előadás Polgár Csaba rendezésében került színre. Polgár nem járatos az opera világában, ennek ellenére megtalálta a darab legfőbb kapaszkodóit. Egyetlen pillanatig nem veszi komolyan az alaptörténetet (ezzel valószínűleg maga Donizetti is így volt), így a legfőbb terep a paródiának jutott.
Operabemutatók
Az előadás tehát úgy-ahogy kikerült Székely Kriszta kezéből, s már csak az előadókon múlt, mi és hogyan jut el a nagyközönséghez. Az eredmény érdekes: ha valami a rendezői munkán túl megjelent, az feltétlenül az énekes szereplők jóvoltából következhetett be, s helyenként azt is éreztük, másról is szól az előadás, mint amit a rendező beleképzelt.
Operabemutatók
25 év után az Operaház előállt egy új Hoffmann meséivel. Székely Kriszta nagy vonalakban lekopírozta saját Kékszakáll-rendezését. Igen ám, de amíg a Kékszakáll egyenes szálon futó cselekmény, addig Hoffmann sokkal összetettebb, áthallásoktól és elvonatkoztatásoktól hemzsegő remekmű. Ezeregy olvasata/változata van, pont ez teszi izgalmassá. Ehhez képest a rendező kevésbé bontott ki fontos gondolatokat.
Operabemutatók
A Lucrezia Borgia a MÜPA történetében nem először kerül színre, alig egy héttel múlt tíz esztendeje, hogy Donizetti remeke feltűnően zajos sikert aratott a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Az akkori és a mostani előadás között mindössze egy közreműködő átfedés van, Andrij Jurkevics karmesteré, aki most is pontosan hozza a formáját, a stílus tökéletes ismeretében. Minden megtehetőt megtett, ami nem úgy sikerült, arról nem ő tehetett.
