Az örökifjúság megkísértése – Új Bohémélet Szegeden

Szegeden Bohémélet megy. Göttinger Pál gyakorlatilag szó szerint vette Puccinit és rettentő feszesre húzva dolgozta ki a színpadi játékot. Azt érzem, a szereplők minden lépését patikamérlegen porciózta ki, hogy minél hatásosabb legyen. Göttinger pontosan érezhette, hogy egyetlen nem odaillő mozdulat, vagy gesztus ront a komponista által felvázolt szituáción, szereplői nagy érdeme, hogy alkotó módon vettek részt ebben az igazi ensemble-produkcióban.

Partenope, avagy az örök fiatalság titka – Az Ensemble Les Arts Florissants koncertje

Az Ensemble Les Arts Florissants legutóbbi koncertje újra ünnep lehetett. Georg Friedrich Händel eleddig nálunk nem játszott operáját, a Partenopét hozták el ritka pazar előadásban.

Semmi nem változott, mégis megváltozott minden – A Salome az Erkel Színházban

Nem nagyon volt kedvem ehhez a Saloméhez, de megtörtént a csoda: kifejezetten lelkesen, sőt felvillanyozva álltam fel a székemből. Sőt, még ennél is nagyobb csoda történt: úgy döntöttem, hogy Annemarie Kremer alakítását még egyszer látnom kell.

A fecsegő felszín és a hallgatag mélyréteg – a Carmen újratöltve, sokadszor

Azt gondolom, azért esett a választás Calixto Bieito már-már elavultnak számító, kerek negyedszázados feldolgozására, mert az egész világon bizonyított produkció. A katalán rendező előadása azért tűnik elsősorban újszerűnek, mert megfordította a nézőpontokat. Nem előadást láttunk, hanem szinte benne éltünk.

Anna és a többiek, avagy a nagy énekesnő magányossága

Attól tartok, hogy majd ötven vagy száz év múlva, ha szóba kerül Anna Netrebko, az emlékező összehúzza majd a szemét, és azt mondja: „Netrebko… ja, igen… az a szép hangú szoprán, aki azzal a borzasztó tenorral énekelt.” De ez már legyen Anna problémája, nem a miénk. Mi annak örüljünk, hogy Ő énekelt nekünk.