Gondolatok az elmúlásról és a művészi hullámvasútról – Az Aida az Erkelben

Az Operaház az idei Aida-reprízt különös gonddal tervezte, igazi nagyágyúkkal tűzdelte meg a szereposztást, akiket így együtt ritkán hallhatunk. Azon lamentáltam az előadást megelőzően, hogy az öt főszereplő, akik már mind régóta gazdái szerepüknek, együtt akár már az ötszázadik Aidájukon lehetnek túl, s ez így tényleg rendkívüli csillagállást is hozhat.

Ez mi? – A Gioconda repertoár-előadáson

Bakonyi Anikó énekelte Giocondát, akit én régóta méltatlanul mellőzött, kitűnő énekesnőnek tartok. Nagyon szép hang, nagyszerű énekkultúra, meglepően biztos és fényes magas regiszterrel. Csak éppen nem drámai, hanem lírai szoprán, aki pompás Mimi, Pillangó, Liú, Lauretta, Susanna, Gara Mária vagy akár Oszkár lehetne. Helyette Aidát énekelt pár éve, és most Giocondát.

Mind másképp csinálják - Cosi fan tutte a szegedi Kisszínházban

A szegedi Kisszínház Cosi fan tutte-ja teljesen a helyén van. „Operába avató” - mondja az ajánlás. Nem gyerekelőadás, hanem olyan fiatalokhoz szóló, akik most ismerkednek a műfajjal. A feladathoz Toronykőy Attila rendező magát Mozartot hívja segítségül, aki nagy zsivány volt, az biztos!

Nagyesszé a szerelemről – A Cooperás Szöktetés Győrött

Juronics Tamás rendező ugyan mai díszletek közé helyezte a Szöktetés a szerájból klasszikus sztoriját, de kortalan, azaz örökérvényű kérdéseket vetett fel és örökérvényű gondolatokat fogalmazott meghökkentő következetességgel.

Tisztes zenei középszer, kellemes öltözetben - Bellini Alvajárója a Müpában

Folytatódott a Művészetek Palotájában a 2017-ben megkezdett Bellini-sorozat, ezúttal Az alvajárót tűzték műsorra. A három évvel ezelőtti Puritánokhoz képest ez a mostani produkció a szólisták teljesítményét illetően alacsonyabb színvonalat képviselt zeneileg, viszont most is igényes színpadi megvalósításban.