Operabemutatók
A szegedi Dóm tér, mint helyszín talán több invenciót várt volna el a rendezőtől. De Kesselyák Gergely mintha viszolyogna attól, hogy valami olyan előadást tálaljon a nagyérdemű elé, ami bármiben emlékeztet bármely korábbi Aida-előadásra.
Operabemutatók
Némi szkepszissel, de a javíthatatlan optimisták lelkesedésével ültem be az Armel Fesztivál idei záróeseményére, a Don Giovannira, Alföldi Róbert rendezésében. Egy végtelenül letisztult, lelkes és kidolgozott produkció került bemutatásra a Fesztiválszínházban.
Operabemutatók
László Boldizsár kitűnő Gustavo volt ezen az estén, és méltán aratott nagy sikert. B. Nagy János óta nem hallottam magyar tenort, akinek a hangjában ennyire megszólalt volna az a pontosan körül nem határolt, mégis mindenki számára világos és érthető meghatározás, hogy „italianitá”.
Operabemutatók
A korábban látott második szereposztáshoz képest határozottan izgalmasabb az első csapat, érezhetően hatásosabb lett a rendezői koncepció is. Az előadás zeneiségét egy izgalmas Manon-címszereplővel és egy kicsit egysíkú, de felettébb hatásos des Grieux-alakítással sikerült emlékezetessé tenni.
Operabemutatók
A díszlet az utolsó felvonásban szól igazán nagyot, s erre építi fel Szabó Máté is a darab igazi mondanivalóját. Az égbeszökő lépcsősor vezeti el Manon lelkét, míg porhüvelye ott marad a gyötrődő des Grieux karjai között. Kietlen pusztaságnál is hatásosabb „sivatag” ez így, ugyanazon falak közt, amelyek a minden elsöprő szerelem szárba szökkenésének tanúi voltak.
