2959 Búbánat 2016-12-27 11:57:56 [Válasz erre: 2958 zenebaratmonika 2016-12-27 11:20:27]
Már csak három hónapot kell várnod - várnunk rá: március 31-én mutatja be az Operettszínház Lehár Ferenc nagyoperettjét, A víg özvegyet, melyet rendezőként Szabó Máté jegyez.
Már csak három hónapot kell várnod - várnunk rá: március 31-én mutatja be az Operettszínház Lehár Ferenc nagyoperettjét, A víg özvegyet, melyet rendezőként Szabó Máté jegyez.
2958 zenebaratmonika 2016-12-27 11:20:27 [Válasz erre: 2957 Búbánat 2016-12-27 10:54:42]
Picit uncsi már, hogy minden gálán ezek a darabok mennek. Strauss-tól gondolom a Denevér. A Víg özvegyet különben szivesen megnézném azért, mert egyszer láttam az 1990-es évek elején.
Picit uncsi már, hogy minden gálán ezek a darabok mennek. Strauss-tól gondolom a Denevér. A Víg özvegyet különben szivesen megnézném azért, mert egyszer láttam az 1990-es évek elején.
2957 Búbánat 2016-12-27 10:54:42
[url] http://www.anp.hu/hu/oevbucsuztato-operettgala; Óévbúcsúztató Operettgála [/url] Mint minden évben, idén is a Baradla-barlang Hangversenytermében búcsúztatjuk az óévet. Az előadáson Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka Jenő, Szirmay Albert és Johann Strauss operettjeinek legismertebb slágerei hangzanak el. Válogatunk többek között a Csárdáskirálynő, a Marica grófnő, a Mágnás Miska és a Víg özvegy című operettek közkedvelt részleteiből. Helyszín, időpont: Aggtelek, Baradla-barlang, Hangversenyterem, 2016. december 30. 16:00 Időtartam: kb. 1,5 óra. Részvételi díj: 3000 Ft. Információ: Tourinform-Aggtelek, 48/503-000, aggtelek@tourinform.hu
[url] http://www.anp.hu/hu/oevbucsuztato-operettgala; Óévbúcsúztató Operettgála [/url] Mint minden évben, idén is a Baradla-barlang Hangversenytermében búcsúztatjuk az óévet. Az előadáson Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka Jenő, Szirmay Albert és Johann Strauss operettjeinek legismertebb slágerei hangzanak el. Válogatunk többek között a Csárdáskirálynő, a Marica grófnő, a Mágnás Miska és a Víg özvegy című operettek közkedvelt részleteiből. Helyszín, időpont: Aggtelek, Baradla-barlang, Hangversenyterem, 2016. december 30. 16:00 Időtartam: kb. 1,5 óra. Részvételi díj: 3000 Ft. Információ: Tourinform-Aggtelek, 48/503-000, aggtelek@tourinform.hu
2956 Búbánat 2016-12-25 17:20:06
[url] http://www.operett.hu/operett.php?pid=favorites&hId=1263; Villanófényben Dolhai Attilával [/url] www. operettszinhaz.hu „Dolhai Attila neve összeforrt Rómeóval, a musicalek állandó hőse volt, a műfaj legnagyobbjai között tartja számon a hazai közönség. Egy nap azonban a külső szemlélők számára különös döntést hozott, amit persze ő hosszasan és alaposan megfontolt: felhagy a sikert jelentő musical énekléssel és kipróbálja magát az operettben. Sokan kétkedve nézték, de ma már elmondhatja, hogy bár nem volt könnyű az elmúlt két és fél év, mostanra megérkezett. Övé a műfaj. Épp olyan biztonsággal és érzékenységgel énekli Edvint, Boriszt vagy Petrovot, mint annak idején nagy musical szerepeit. Néhány hete újította fel a Budapesti Operettszínház a Marica grófnőt, melyben Dolhai Attila Taszilóként mutatkozott be. Hamarosan pedig Münchenbe indul, hogy részt vegyen élete első németországi turnéján.”
[url] http://www.operett.hu/operett.php?pid=favorites&hId=1263; Villanófényben Dolhai Attilával [/url] www. operettszinhaz.hu „Dolhai Attila neve összeforrt Rómeóval, a musicalek állandó hőse volt, a műfaj legnagyobbjai között tartja számon a hazai közönség. Egy nap azonban a külső szemlélők számára különös döntést hozott, amit persze ő hosszasan és alaposan megfontolt: felhagy a sikert jelentő musical énekléssel és kipróbálja magát az operettben. Sokan kétkedve nézték, de ma már elmondhatja, hogy bár nem volt könnyű az elmúlt két és fél év, mostanra megérkezett. Övé a műfaj. Épp olyan biztonsággal és érzékenységgel énekli Edvint, Boriszt vagy Petrovot, mint annak idején nagy musical szerepeit. Néhány hete újította fel a Budapesti Operettszínház a Marica grófnőt, melyben Dolhai Attila Taszilóként mutatkozott be. Hamarosan pedig Münchenbe indul, hogy részt vegyen élete első németországi turnéján.”
2955 zenebaratmonika 2016-12-25 03:02:34
Az Est 1935. dec. 24. A Dzsajna bécsi bemutatója BÉCS, dec. 23. . A bécsi lapok örömmel üdvözlik, hogy a Theater an der Wienben végre ismét nagyszabású bemutatóra került sor. Ábrahám Pál Dzsajna című operettje, amelynek szövegét Alfred Grünivald és Fritz Löhner-Beda írta, több tekintetben eltér az operettek mai sab lonjától. Első felvonása operaszerű, a második vérbeli operett, a harmadik revü. Meséje egy saigoni teaházban kezdődik. Itt táncol a „dzsajma”, a Sing-Song lány. Pierre Claudel, fiatal tengerésztiszt és regényíró, megmenti attól, hegy eladják Singa- porebá. Házasságot köt vele. Azonban rövidesen megérkezik Claudel menyasszonya, egy fiatal párizsi leány. A tengerésztiszt elhagyja Dzsajnát és visszatér menyasszonyához, aki azonban — tekintve, hogy operettről és nem operáról van szó — nem lesz öngyilkos, — mint mondjuk a Pillangókisaszszony, — hanem házasságot köt egy gazdag maharadzsával. Az operett vidám és eleven muzsikájából három szám emelkedik ki. Mindegyik nagy népszerűségre számíthat. ,Ez a kicsi dal” és egy slow-fox: ,Szerelem nélkül nem lehet boldog az ember” s a magávalragadó ritmusú fox-trott: ,Éjszaka, úgy féltíz felé.” Gyimes igazgató rendezte a darabot, a dzsajnát Mitsiko Meinl-Tanaka énekelte. A francia menyasszonyt Anne-Marie Sörensen játszotta. Artur Cavara elegáns és kitűnő hangú tengerésztiszt és nagy sikert aratott Bársony Rózsi is.
Az Est 1935. dec. 24. A Dzsajna bécsi bemutatója BÉCS, dec. 23. . A bécsi lapok örömmel üdvözlik, hogy a Theater an der Wienben végre ismét nagyszabású bemutatóra került sor. Ábrahám Pál Dzsajna című operettje, amelynek szövegét Alfred Grünivald és Fritz Löhner-Beda írta, több tekintetben eltér az operettek mai sab lonjától. Első felvonása operaszerű, a második vérbeli operett, a harmadik revü. Meséje egy saigoni teaházban kezdődik. Itt táncol a „dzsajma”, a Sing-Song lány. Pierre Claudel, fiatal tengerésztiszt és regényíró, megmenti attól, hegy eladják Singa- porebá. Házasságot köt vele. Azonban rövidesen megérkezik Claudel menyasszonya, egy fiatal párizsi leány. A tengerésztiszt elhagyja Dzsajnát és visszatér menyasszonyához, aki azonban — tekintve, hogy operettről és nem operáról van szó — nem lesz öngyilkos, — mint mondjuk a Pillangókisaszszony, — hanem házasságot köt egy gazdag maharadzsával. Az operett vidám és eleven muzsikájából három szám emelkedik ki. Mindegyik nagy népszerűségre számíthat. ,Ez a kicsi dal” és egy slow-fox: ,Szerelem nélkül nem lehet boldog az ember” s a magávalragadó ritmusú fox-trott: ,Éjszaka, úgy féltíz felé.” Gyimes igazgató rendezte a darabot, a dzsajnát Mitsiko Meinl-Tanaka énekelte. A francia menyasszonyt Anne-Marie Sörensen játszotta. Artur Cavara elegáns és kitűnő hangú tengerésztiszt és nagy sikert aratott Bársony Rózsi is.
2954 zenebaratmonika 2016-12-25 02:50:07
Az Est. 1935. dec. 22-i számának beszámolója Ábrahám Pál egyik kevésbé ismert operettje előkészületeiről: Dzsajna Ábrahám Pál új operettje a Theater an der Wienben iiécs, december 2/ (Az Est bécsi szerkesztőségétől) A bécsi Theater an der Wien ma este mutatja be Ábrahám Pál új operettjét, a Dzsajnát; ez a mű fiatal, nagysikerű magyar zeneszerző Turandote-ja. Jóhiszeműen és elismeréssel írjuk ezt róla : Áb rahám nem tehet arról, hogy egy emberöltőt betöltő, érdeklő, izgató , befolyásoló, egyedü lálló zseni vonzó-körébe került. Erre már maga ú j operettjének a szövegkönyve, ennek a műnek a miliője is nagyon csábította: mert a »Dzsájna« Indokínában játszik, olyan területen, amely az operett földrajzban nagyon közel esik »A gésák vagy egy japán teaház története« című régi, édes és felejthetetlen daljáték , vagy a» Pillangó kisasszony« Japánjához, Turandot Kínájához és legartisztikusabb, legfinomabbsa új slágerek Amerikájához is. Különösen a — színpadigak különben hatásos— szöveg tartja magát vidám »Gésák« és a szomorú » Pillangók isasszony « vonalaihoz. Ábrahám zenéjében az a szép és az a tetszetős, hogy a művészetek egy ilyen szomorú világában, ahol mindenki egyre lejjebb tör és egyre mélyebbre licitál őneki magasabbak az ambíciói, légiesebbek az álmai, szebbet, finomabbat, előkelőbbet akar, mint eddig. Új műve tele van izgató, új ritmusokkal,: pikáns harmóniákkal, a zenekara néhol úgy szól, mintha Stravinsky osztotta, volna ki a hangszerek feladatait, A két részből álló daljáték első fele egészen operaszerü ; a másodikban kicsit túlteng a revü és méginkább: a táncos operett. Tele van ez is ötletes és vidám táncszámokkal, de a daljáték két részének karaktere között olyan nagy a szakadék, hogy Bársony Rózsi bájos táncművészeiére van szükség, hogy áthidalja . Ami a »Dzsajna« bécsi előadásain kétségtelenül sikerülni is fog. H o g y a »D zsajna« u tó léri-e a »V iktória« és a »H aw ai rózsája« sik e re it, az a tegnapi főpróba után nem egészen bizonyos; de h o g y k iv á ló a n teh etség es zeneszerzőjén e k m élyebb, m ű v észib b am b íció it, á ru lja el, az nem csak nem k étséges, de elégté te lle l és ö rö m m el á lla p íth a tó m eg m in d azo k sz ám ára , a k ik fig y elem m el k ísé rik az ig azi m a g y a r teh e tsé g je le n tk e zését és té rfo g la lá s á t a k ü lfö ld ö n . (M ert m ák ott is n ag y o n sok az u tán zó és a h a ; m isitó .) A b ra h á m P ál, — ezt a »D zsajna« fő p rő r b á ja is m u ta tta , — az igaziak közül való, az ig a z ia k első so rá b a n a h ely e.
Az Est. 1935. dec. 22-i számának beszámolója Ábrahám Pál egyik kevésbé ismert operettje előkészületeiről: Dzsajna Ábrahám Pál új operettje a Theater an der Wienben iiécs, december 2/ (Az Est bécsi szerkesztőségétől) A bécsi Theater an der Wien ma este mutatja be Ábrahám Pál új operettjét, a Dzsajnát; ez a mű fiatal, nagysikerű magyar zeneszerző Turandote-ja. Jóhiszeműen és elismeréssel írjuk ezt róla : Áb rahám nem tehet arról, hogy egy emberöltőt betöltő, érdeklő, izgató , befolyásoló, egyedü lálló zseni vonzó-körébe került. Erre már maga ú j operettjének a szövegkönyve, ennek a műnek a miliője is nagyon csábította: mert a »Dzsájna« Indokínában játszik, olyan területen, amely az operett földrajzban nagyon közel esik »A gésák vagy egy japán teaház története« című régi, édes és felejthetetlen daljáték , vagy a» Pillangó kisasszony« Japánjához, Turandot Kínájához és legartisztikusabb, legfinomabbsa új slágerek Amerikájához is. Különösen a — színpadigak különben hatásos— szöveg tartja magát vidám »Gésák« és a szomorú » Pillangók isasszony « vonalaihoz. Ábrahám zenéjében az a szép és az a tetszetős, hogy a művészetek egy ilyen szomorú világában, ahol mindenki egyre lejjebb tör és egyre mélyebbre licitál őneki magasabbak az ambíciói, légiesebbek az álmai, szebbet, finomabbat, előkelőbbet akar, mint eddig. Új műve tele van izgató, új ritmusokkal,: pikáns harmóniákkal, a zenekara néhol úgy szól, mintha Stravinsky osztotta, volna ki a hangszerek feladatait, A két részből álló daljáték első fele egészen operaszerü ; a másodikban kicsit túlteng a revü és méginkább: a táncos operett. Tele van ez is ötletes és vidám táncszámokkal, de a daljáték két részének karaktere között olyan nagy a szakadék, hogy Bársony Rózsi bájos táncművészeiére van szükség, hogy áthidalja . Ami a »Dzsajna« bécsi előadásain kétségtelenül sikerülni is fog. H o g y a »D zsajna« u tó léri-e a »V iktória« és a »H aw ai rózsája« sik e re it, az a tegnapi főpróba után nem egészen bizonyos; de h o g y k iv á ló a n teh etség es zeneszerzőjén e k m élyebb, m ű v észib b am b íció it, á ru lja el, az nem csak nem k étséges, de elégté te lle l és ö rö m m el á lla p íth a tó m eg m in d azo k sz ám ára , a k ik fig y elem m el k ísé rik az ig azi m a g y a r teh e tsé g je le n tk e zését és té rfo g la lá s á t a k ü lfö ld ö n . (M ert m ák ott is n ag y o n sok az u tán zó és a h a ; m isitó .) A b ra h á m P ál, — ezt a »D zsajna« fő p rő r b á ja is m u ta tta , — az igaziak közül való, az ig a z ia k első so rá b a n a h ely e.
2953 Búbánat 2016-12-23 22:41:19
[url] https://szinhaz.org/interju/2016/12/19/az-expresszvonat-amin-ulunk-robog-tovabb-interju-lorinczy-gyorggyel/; “AZ EXPRESSZVONAT, AMIN ÜLÜNK, ROBOG TOVÁBB” – INTERJÚ LŐRINCZY GYÖRGGYEL [/url] SZÍNHÁZ. ORG. 2016 DECEMBER 19. HÉTFŐ, 7:02 Vass Kata […] „– Ugyan sokszor elhangzott, de érdemes kiemelni, az operett ma már nem egy muzeális műfaj… – A turnék során a közönség visszajelzései és a nemzetközi hírű szakemberek véleménye is egyértelműen bizonyítja számunkra, hogy az operett ma is izgalmas, modern műfaj. Nagyon fontos annak az üzenetnek a közvetítése, hogy az operettet nem lenézni kell, hanem egyszerűen csak jól kell csinálni, mert ebben az esetben egyediségével és a zene-tánc-színjáték nyújtotta komplexitásával felejthetetlen élményt jelenthet. […] – Bár, mi nézők az évet most lezárjuk, de a színházi évad közepén az Operettszínházban nincs idő összegzésre, már most készültök 2017-re. – A január a nagy bejelentések hónapja lesz, annyit elárulhatok, hogy megnyitjuk a Kálmán Imre Teátrumot és a Télikert Bisztrót, ami teljesen új dimenziót nyit az életünkben, hiszen a 19. század végén az épületben működő Somossy Orfeum óta nem volt arra példa, hogy a két épület egybe legyen nyitva. 2017 tavaszán a női rendezők, alkotók vonzásában lesz egy különleges sorozatunk valamint két nagyszínpadi bemutató is vár ránk: az Ének az esőben Szeged után beköltözik a Nagymező utcába, majd a Víg özvegy érkezik márciusban Szabó Máté rendezésében. A többi meglepetést viszont nem dobnám be a karácsonyi bejgli és a szilveszteri pezsgő közé. Januárban érdemes lesz figyelni a híreinket, az expresszvonat, amin ülünk, ugyanis robog tovább.
[url] https://szinhaz.org/interju/2016/12/19/az-expresszvonat-amin-ulunk-robog-tovabb-interju-lorinczy-gyorggyel/; “AZ EXPRESSZVONAT, AMIN ÜLÜNK, ROBOG TOVÁBB” – INTERJÚ LŐRINCZY GYÖRGGYEL [/url] SZÍNHÁZ. ORG. 2016 DECEMBER 19. HÉTFŐ, 7:02 Vass Kata […] „– Ugyan sokszor elhangzott, de érdemes kiemelni, az operett ma már nem egy muzeális műfaj… – A turnék során a közönség visszajelzései és a nemzetközi hírű szakemberek véleménye is egyértelműen bizonyítja számunkra, hogy az operett ma is izgalmas, modern műfaj. Nagyon fontos annak az üzenetnek a közvetítése, hogy az operettet nem lenézni kell, hanem egyszerűen csak jól kell csinálni, mert ebben az esetben egyediségével és a zene-tánc-színjáték nyújtotta komplexitásával felejthetetlen élményt jelenthet. […] – Bár, mi nézők az évet most lezárjuk, de a színházi évad közepén az Operettszínházban nincs idő összegzésre, már most készültök 2017-re. – A január a nagy bejelentések hónapja lesz, annyit elárulhatok, hogy megnyitjuk a Kálmán Imre Teátrumot és a Télikert Bisztrót, ami teljesen új dimenziót nyit az életünkben, hiszen a 19. század végén az épületben működő Somossy Orfeum óta nem volt arra példa, hogy a két épület egybe legyen nyitva. 2017 tavaszán a női rendezők, alkotók vonzásában lesz egy különleges sorozatunk valamint két nagyszínpadi bemutató is vár ránk: az Ének az esőben Szeged után beköltözik a Nagymező utcába, majd a Víg özvegy érkezik márciusban Szabó Máté rendezésében. A többi meglepetést viszont nem dobnám be a karácsonyi bejgli és a szilveszteri pezsgő közé. Januárban érdemes lesz figyelni a híreinket, az expresszvonat, amin ülünk, ugyanis robog tovább.
2952 Búbánat 2016-12-21 11:02:53 [Válasz erre: 2951 Ardelao 2016-12-20 19:33:01]
Most már mindkét operett-topicban olvashatunk Fedákról: [url] http://momus.hu/forum.php?act=new&forumcat=409&msgcount=1844#339833; „Az elnémult Fedák Sári újra megszólalt...” [/url]
Most már mindkét operett-topicban olvashatunk Fedákról: [url] http://momus.hu/forum.php?act=new&forumcat=409&msgcount=1844#339833; „Az elnémult Fedák Sári újra megszólalt...” [/url]
2951 Ardelao 2016-12-20 19:33:01
Vörös Tibor: „A Fedák” című könyvében olvastam: Ahogyan elkezdődött A Színházi Élet 1924-ben karácsonyi ünnepi számában interjút készített Fedák édesanyjával. — „Jóságos arcú. fehér hajú, csodálatosan szép magyar nagyasszony Fedák Sári édesanyja, aki szinte megijed, mikor interjút kérünk tőle . . . . Megkérjük Zsazsa édesanyját, mondjon el ő egyet-mást az emlékeiből. — >Bizony eleget szomorkodtunk és sírtunk, mikor elhagyott bennünket – kezdte a nagyasszony mosolyogva. – De hát kierőszakolta, hogy az apja is elengedje, s aztán nem is volt okunk megbánni. Zsazsa nem hozott szégyent ránk, elért mindent, amit akart. — Nagyon jó gyermek volt, de minden gondolatával a színpad felé törekedett. Házunk egyik barátja, az öreg Füzesséry Péter tartotta ébren benne az ambíciót. Ő biztatta mindig: »Babu, ne hagyd magad, ne hallgass senkire, eredj a magad útján. Olyan primadonna leszel, amilyen még nem volt. Gumikerekűn fogsz járni . . . .« — Füzessérynek páholybérlete volt a színházba, ő vitte magával mindig Zsazsát, ő léptette fel műkedvelő előadásokon s ő nem engedte meg, mikor a színigazgató meglátta Zsazsát egy ilyen előadáson s azonnal le akarta szerződtetni. Előbb még tanulni kell, mondta és Zsazsa valóban egyebet sem csinált, mint tanult és azon mesterkedett, hogy legyőzze a szülői ellenállást. — Erre a célra Pataky ezredest használta fel. Kijelentette, hogy férjhez megy hozzá, aztán gyorsan elválnak, és akkor már mehet a maga útján. Az öreg ezredes egy szép vasárnap délelőtt, annak rendje és módja szerint, egy hatalmas csokor virággal meg is jelent nálunk, hogy ünnepélyesen megkérje Zsazsa kezét. A szalonban várt, amig Zsazsa bejelentette édesapjának, hogy itt van a kérő. Az apja elhűlten kérdezte: — A nagyapádhoz akarsz férjhez menni? – de nem volt mit tennie, inkább beleegyezett abba, hogy a lánya színésznő legyen. — Köszönöm. Ezt reméltem! – mondta Zsazsa, s azzal már ment is ki az ezredeshez, hogy nem lehet az öregekkel semmit sem csinálni, megmakacsolták magukat, nem akarnak beleegyezni a házasságba. — Az ezredes elment, s mi készültünk fel Pestre. Zsazsa már mindent előre elintézett levélben Rákosi Szidivel, s én kísértem őt fel a felvételi vizsgára. Akkor még reménykedtünk, hogy nem lesz semmi a dologból. Mikor beállítottunk Rákosi Szidihez, Zsazsa így szólt: — »Kezét csókolom, nagyságos asszonyom, primadonna akarok lennni.« »Ahhoz azonban egyéb is kell, mint akarat« - felelte Rákosi Szidi. »Nem bánom. Én mindent meg fogok csinálni!« - erősködött Zsazsa. — Pedig Zsazsa ügye abban a pillanatban még meglehetősen rosszul ált. Az uram ugyanis titokban írt Rákosi Szidinek, megkérve őt, hogy beszélje le Zsazsát, vegye el örökre a kedvét a színi-pályától és küldje haza. Rákosi Szidi meg is akarta tenni, de amikor Zsazsa próbát énekelt és szavalt, nem volt már lelke hozzá. — »Bocsásson meg, nagyságos asszonyom – szólt hozzám, - de nem teljesíthetem kedves férjének a kérését. Nagyon is a színpadra teremtette az Isten a lányát, úgyis hiába lenne.« — Zsazsa tehát mégis Pesten maradt, és én egyedül mehettem haza. . . . Később? . . . A vizsgán fenn voltam. Rákosi Szidivel és Beöthy Lászlóval ültünk együtt a páholyban. Beöthy nem tudta, hogy az é lányom játszik a színpadon, s egyszerre csak megkérdezte: »Ki ez a lány, anyám? Ez lesz a jövő primadonnája.« — Pozsonyban vele voltam tíz hónapig, mikor odaszerződött. Azután már, mikor Pestre került, hazamentem s onnan hazulról figyeltük sikereit. És Zsazsának igaza lett. Valóban elmondhatja, hogy győzött, mint az a levelében írta.”
Vörös Tibor: „A Fedák” című könyvében olvastam: Ahogyan elkezdődött A Színházi Élet 1924-ben karácsonyi ünnepi számában interjút készített Fedák édesanyjával. — „Jóságos arcú. fehér hajú, csodálatosan szép magyar nagyasszony Fedák Sári édesanyja, aki szinte megijed, mikor interjút kérünk tőle . . . . Megkérjük Zsazsa édesanyját, mondjon el ő egyet-mást az emlékeiből. — >Bizony eleget szomorkodtunk és sírtunk, mikor elhagyott bennünket – kezdte a nagyasszony mosolyogva. – De hát kierőszakolta, hogy az apja is elengedje, s aztán nem is volt okunk megbánni. Zsazsa nem hozott szégyent ránk, elért mindent, amit akart. — Nagyon jó gyermek volt, de minden gondolatával a színpad felé törekedett. Házunk egyik barátja, az öreg Füzesséry Péter tartotta ébren benne az ambíciót. Ő biztatta mindig: »Babu, ne hagyd magad, ne hallgass senkire, eredj a magad útján. Olyan primadonna leszel, amilyen még nem volt. Gumikerekűn fogsz járni . . . .« — Füzessérynek páholybérlete volt a színházba, ő vitte magával mindig Zsazsát, ő léptette fel műkedvelő előadásokon s ő nem engedte meg, mikor a színigazgató meglátta Zsazsát egy ilyen előadáson s azonnal le akarta szerződtetni. Előbb még tanulni kell, mondta és Zsazsa valóban egyebet sem csinált, mint tanult és azon mesterkedett, hogy legyőzze a szülői ellenállást. — Erre a célra Pataky ezredest használta fel. Kijelentette, hogy férjhez megy hozzá, aztán gyorsan elválnak, és akkor már mehet a maga útján. Az öreg ezredes egy szép vasárnap délelőtt, annak rendje és módja szerint, egy hatalmas csokor virággal meg is jelent nálunk, hogy ünnepélyesen megkérje Zsazsa kezét. A szalonban várt, amig Zsazsa bejelentette édesapjának, hogy itt van a kérő. Az apja elhűlten kérdezte: — A nagyapádhoz akarsz férjhez menni? – de nem volt mit tennie, inkább beleegyezett abba, hogy a lánya színésznő legyen. — Köszönöm. Ezt reméltem! – mondta Zsazsa, s azzal már ment is ki az ezredeshez, hogy nem lehet az öregekkel semmit sem csinálni, megmakacsolták magukat, nem akarnak beleegyezni a házasságba. — Az ezredes elment, s mi készültünk fel Pestre. Zsazsa már mindent előre elintézett levélben Rákosi Szidivel, s én kísértem őt fel a felvételi vizsgára. Akkor még reménykedtünk, hogy nem lesz semmi a dologból. Mikor beállítottunk Rákosi Szidihez, Zsazsa így szólt: — »Kezét csókolom, nagyságos asszonyom, primadonna akarok lennni.« »Ahhoz azonban egyéb is kell, mint akarat« - felelte Rákosi Szidi. »Nem bánom. Én mindent meg fogok csinálni!« - erősködött Zsazsa. — Pedig Zsazsa ügye abban a pillanatban még meglehetősen rosszul ált. Az uram ugyanis titokban írt Rákosi Szidinek, megkérve őt, hogy beszélje le Zsazsát, vegye el örökre a kedvét a színi-pályától és küldje haza. Rákosi Szidi meg is akarta tenni, de amikor Zsazsa próbát énekelt és szavalt, nem volt már lelke hozzá. — »Bocsásson meg, nagyságos asszonyom – szólt hozzám, - de nem teljesíthetem kedves férjének a kérését. Nagyon is a színpadra teremtette az Isten a lányát, úgyis hiába lenne.« — Zsazsa tehát mégis Pesten maradt, és én egyedül mehettem haza. . . . Később? . . . A vizsgán fenn voltam. Rákosi Szidivel és Beöthy Lászlóval ültünk együtt a páholyban. Beöthy nem tudta, hogy az é lányom játszik a színpadon, s egyszerre csak megkérdezte: »Ki ez a lány, anyám? Ez lesz a jövő primadonnája.« — Pozsonyban vele voltam tíz hónapig, mikor odaszerződött. Azután már, mikor Pestre került, hazamentem s onnan hazulról figyeltük sikereit. És Zsazsának igaza lett. Valóban elmondhatja, hogy győzött, mint az a levelében írta.”
2950 Búbánat 2016-12-07 16:09:43 [Válasz erre: 2949 Búbánat 2016-12-04 15:35:24]
(Folytatás) Az operett fejlődése Írta: Fischer Sándor Megjelent a „Zenei előadások” - III. kötetében. Második kiadás Szerkeszti: JUHÁSZ FRIGYES Kiadja: a NÉPMŰVELÉSI INTÉZET (Budapest, I., Corvin tér 8.) 1958. Ötödik fejezet Ezek az operett-mesék végül annyira sablonná merevedtek, hogy a közönség nyugodt lehetett – akármilyen ellentét, vagy félreértés miatt vált el örökre egymástól a II. felvonás fináléjában a bonviván és a primadonna, a végén holtbiztosan összekerülnek. A kis francia grisette-ről, kalaposlányról kiderül, hogy főúri származású, vagy a fiúról, hogy bár könnyelmű és léha, mégis kedves és nagy örökség is vár rá. Ezeknek a daraboknak semmi köze nem volt a reális élethez, sablonizált cselekményük a zenére is kihatottak, mert hiszen a cselekmény minden egyes pontján állandóan ugyanazokat a hangulatokat kellett tükröznie. Ugyanúgy búcsú-kettős volt a szerelmesek között a II. felvonásban, mint ahogy ez a dallam tér vissza a III.-ban visszaemlékezésképpen az előző felvonásbeli nagy szerelmi keringőre. És miután mindig ugyanazok a színészek is játszották szerepeket, mindig azonos hangokra kellett írni, azonos szituációkra. A teljes csődbe jutott „bécsi operett” papírmasé uralma az I. világháborúban, a monarchia bukásával véget is ért. Hatodik fejezet A haladó operett honi fellángolását a század elején találjuk. Kacsóh Pongrácznak Petőfi költeményéből írt János vitéze a magyar dallamkincsből merítő melodikájával hazai viszonylatban páratlan sikert aratott. (Csaknem ezerszer adták! – 1958-ig) Lázadás volt ez a „bécsi operett” egyeduralma ellen, a komikus király figurája a bécsi császári udvar elnyomó törekvéseivel szemben. Sajnos, a bátor kezdeményezés sokáig követő nélkül maradt. A magyar témájú darabok is a bécsi operett sablonjaiba fulladtak. De a világháborút követően az angolszász országok vették át nemcsak a gazdasági és politikai vezetést, hanem a kulturális diktatúrát is teremtettek a könnyűzene frontján. Megjelent a mindenható jazz és a trónját vesztett bécsi operett helyét az amerikai zenés vígjáték foglalta el. Rövidesen a jazz is sablonizálódott. Nem csak a forma és a mondanivaló, hanem az egyén, a szerző is. Ha egy jazz-zeneszerző egyszer egy sikeres keringő-refraint írt, akkor már csak kizárólag arra kapott megrendelést. Így alakult ki az a szokás, hogy egyetlen táncszámon négyen is dolgoztak: egy írta a refraint, más az előzenét (az u.n. verzét), egyvalaki a refrain szövegét, megint más szövegíró a verzéét. Az egyéniségnek ez a teljes kiölése a komoly tehetségű és haladó gondolkodású zenészeknek a könnyű műfajtól való teljes elfordulását eredményezte. Az operett a dilettánsok és az üzleti érzékkel bíró, rutinos, „mesteremberek” kezébe került. A könnyűzenében egyre inkább elveszett annak a fontossága, hogy az egyéni ötletek útján új ötletek, új gondolatok, új melódiák teremtődjenek. Már nem is énekesek adták elő, hanem prózai színészek, akiknek 4-5 fokú hangterjedelmére kellett dallamot komponálni. Amellett többnyire nem is énekelték, hanem csak a melódia körülírásával deklamálták a szöveget. Így a szakadék a zeneszerzők és a könnyűzene között végzetes lett. Hetedik fejezet Nyugat-európától eltérően Oroszországban az operett műfaja a század elején ismeretlen volt. Ha adtak is a nagy városokban operettet, azt külföldről importálták. A népszerű könnyűzenei hang a jellegzetes orosz románcban és a különböző orosz táncformák feldolgozásában jelentkezett, nem az operettben. A háború után, a szovjet állam létrejöttét követően, az első 5 éves terv idejére esik a hangos film megjelenése és rendkívüli elterjedése a Szovjetunióban. Mialatt a nyugati világot – amerikai hatásra – elárasztotta a revü-operett, addig a Szovjetunióban új, a népi zene talajából kinövő, nemzeti emlékekből táplálkozó és a film segítségével óriási elterjedésű népszerű, új stílusú könnyűzene születik. Ez az alapja a szovjet operettnek. A szovjet operett újszerűsége először is témaválasztásában van. Témái a reális, való életet tükrözik, aktuálisak. S hasonlóan Verdi 1848 előtti, vagy Offenbach 1870 előtti műveihez, a szovjet operett kora társadalmi problémáit tükrözi. Új továbbá az is, hogy zenéje a népdal nyelvén beszél, s ezért minden honi hallgatója megérti, mintha anyanyelvén szólnának hozzá. Harmadik újítása, hogy formailag felszabadította az operettet a sémáktól, sablonoktól, s visszavezette eredeti formájához, s a vígopera, a népi játék, s a balett elemeit ötvözve, felkeltette a jelentős zeneszerzők érdeklődését a műfaj iránt. Gondoljunk csak Dunajevszkij Szabad szél című művére, amelyben a szerző gyökeresen szakít a megmerevedett operettstílussal, s két szereplő szerelmi konfliktusa helyett a népet állítja a történés középpontjába. A történet nem vígjátéki, ha derűs és könnyed is a hangja. Ez a romantikus hősi hang új az operett történetében, s az opera drámai levegőjét idézi a maga egyszerű és közérthető nyelvén. Az emelkedett hang epikus hömpölygéssé szélesül Miljutyin Nyugtalan boldogság című operettjében, melynek filmváltozata a Szibériai rapszódia, milliós tömegek előtt aratott nagy sikert /bár Krjukov filmzenéje nem éri Miljutyin muzsikájának színvonalát/. Miljutyin még mélyebben hatol bele a népzene világába, mint azt Dunajevszkij a Szabad szél-ben tette. Nála a régi orosz románcok stílusa egyesül a szibériai sztyeppék, tajgák jellegzetes dalainak hasonlíthatatlan hangjával. A hazai közönségnek volt alkalma még egy Miljutyin-művel megismerkednie, ez: A havasi kürt. Itt megint új oldaláról mutatkozik be a szerző. Egyrészt az orosz klasszikus operakultúra hagyományainak nyomán a népi környezet, a népszokások középpontba állításával nyújt újat az operettben, másrészt azzal, hogy túlnyomóan együtteseket szerepeltet a színpadán: kettősök, hármasok, kórusok, tömegjelenetek adják e mű zenei túlsúlyát, s csak egyetlen magánszám van benne. A nagyegyüttesek s a balett fokozottabb szerepeltetésével éri el Miljutyin, hogy főszereplője maga a nép. De a vígoperai jellemzésnek Offenbach-i eszközét is feleleveníti a komikusok kettősében. Ez a két reakciós figura elrejtett kincs után kutat, közösen átkot szórva magukra, ha elfecsegnék ezt. A jelenet humora abban van, hogy az esküt opera-szerű komor recitativóban éneklik, a legszörnyűbb átkoknál egyszerre átcsapnak polka-zenébe. Nyolcadik fejezet Az alakuló új magyar operettnek természetesen nem az utánzás a feladata, hanem az eddigi eredmények nyomán a magyar történelmi múlt, s a jelen problémáinak tükrözése, a nemzeti kultúra lélekemelő, biztató hagyományainak és a népzene hangjának művészi formába öntése. Az új szellemű operett-irodalom első jelentős alkotása: Farkas Ferenc és Dékány András Csínom Palkója. Kacsóh János vitéz-e óta a legjelentősebb lépés ez a szórakoztató célú zene, a magyar operett vonalán. Történelmi múltunk egyik hősi korszakából meríti témáját, s e korszak zenei emlékeit új fényben ragyogtatja fel. Végre megint komoly képzettségű zenész nyúlt a műfajhoz, olyan, aki valóban tisztában van a magyar zene sajátságaival, dallami, és harmónia-fordulataival. Második határkő az új magyar operett útján a Mikszáth-regényből átdolgozott „Szelistyei asszonyok”. Sárközy István műve újabb lépést jelent előre, zenéje három különböző stílusvilágot érint. A parasztdalokét, a romantikus filmoperett nyelvét, s az operai balett hangját. Akinek majd sikerül ezt a három stílust magától értetődő, a tömegekhez szóló, egyszerű hangon egybeforrasztania, az a művész lesz a magyar operett újjáteremtője. A Szelistyei asszonyok szövegkönyve irodalmi igényességével, realitás felé törekvésével a magyar történelem egyik jelentős szakaszát tárja elénk. Utolsó két új magyar operettünk Kerekes János Állami áruház és Vincze Ottó Boci-boci tarka című műve, már a mai életünkből meríti témáját. Újabb lépés ez azon az úton, amelyen az új magyar operettnek haladnia kell. VÉGE
(Folytatás) Az operett fejlődése Írta: Fischer Sándor Megjelent a „Zenei előadások” - III. kötetében. Második kiadás Szerkeszti: JUHÁSZ FRIGYES Kiadja: a NÉPMŰVELÉSI INTÉZET (Budapest, I., Corvin tér 8.) 1958. Ötödik fejezet Ezek az operett-mesék végül annyira sablonná merevedtek, hogy a közönség nyugodt lehetett – akármilyen ellentét, vagy félreértés miatt vált el örökre egymástól a II. felvonás fináléjában a bonviván és a primadonna, a végén holtbiztosan összekerülnek. A kis francia grisette-ről, kalaposlányról kiderül, hogy főúri származású, vagy a fiúról, hogy bár könnyelmű és léha, mégis kedves és nagy örökség is vár rá. Ezeknek a daraboknak semmi köze nem volt a reális élethez, sablonizált cselekményük a zenére is kihatottak, mert hiszen a cselekmény minden egyes pontján állandóan ugyanazokat a hangulatokat kellett tükröznie. Ugyanúgy búcsú-kettős volt a szerelmesek között a II. felvonásban, mint ahogy ez a dallam tér vissza a III.-ban visszaemlékezésképpen az előző felvonásbeli nagy szerelmi keringőre. És miután mindig ugyanazok a színészek is játszották szerepeket, mindig azonos hangokra kellett írni, azonos szituációkra. A teljes csődbe jutott „bécsi operett” papírmasé uralma az I. világháborúban, a monarchia bukásával véget is ért. Hatodik fejezet A haladó operett honi fellángolását a század elején találjuk. Kacsóh Pongrácznak Petőfi költeményéből írt János vitéze a magyar dallamkincsből merítő melodikájával hazai viszonylatban páratlan sikert aratott. (Csaknem ezerszer adták! – 1958-ig) Lázadás volt ez a „bécsi operett” egyeduralma ellen, a komikus király figurája a bécsi császári udvar elnyomó törekvéseivel szemben. Sajnos, a bátor kezdeményezés sokáig követő nélkül maradt. A magyar témájú darabok is a bécsi operett sablonjaiba fulladtak. De a világháborút követően az angolszász országok vették át nemcsak a gazdasági és politikai vezetést, hanem a kulturális diktatúrát is teremtettek a könnyűzene frontján. Megjelent a mindenható jazz és a trónját vesztett bécsi operett helyét az amerikai zenés vígjáték foglalta el. Rövidesen a jazz is sablonizálódott. Nem csak a forma és a mondanivaló, hanem az egyén, a szerző is. Ha egy jazz-zeneszerző egyszer egy sikeres keringő-refraint írt, akkor már csak kizárólag arra kapott megrendelést. Így alakult ki az a szokás, hogy egyetlen táncszámon négyen is dolgoztak: egy írta a refraint, más az előzenét (az u.n. verzét), egyvalaki a refrain szövegét, megint más szövegíró a verzéét. Az egyéniségnek ez a teljes kiölése a komoly tehetségű és haladó gondolkodású zenészeknek a könnyű műfajtól való teljes elfordulását eredményezte. Az operett a dilettánsok és az üzleti érzékkel bíró, rutinos, „mesteremberek” kezébe került. A könnyűzenében egyre inkább elveszett annak a fontossága, hogy az egyéni ötletek útján új ötletek, új gondolatok, új melódiák teremtődjenek. Már nem is énekesek adták elő, hanem prózai színészek, akiknek 4-5 fokú hangterjedelmére kellett dallamot komponálni. Amellett többnyire nem is énekelték, hanem csak a melódia körülírásával deklamálták a szöveget. Így a szakadék a zeneszerzők és a könnyűzene között végzetes lett. Hetedik fejezet Nyugat-európától eltérően Oroszországban az operett műfaja a század elején ismeretlen volt. Ha adtak is a nagy városokban operettet, azt külföldről importálták. A népszerű könnyűzenei hang a jellegzetes orosz románcban és a különböző orosz táncformák feldolgozásában jelentkezett, nem az operettben. A háború után, a szovjet állam létrejöttét követően, az első 5 éves terv idejére esik a hangos film megjelenése és rendkívüli elterjedése a Szovjetunióban. Mialatt a nyugati világot – amerikai hatásra – elárasztotta a revü-operett, addig a Szovjetunióban új, a népi zene talajából kinövő, nemzeti emlékekből táplálkozó és a film segítségével óriási elterjedésű népszerű, új stílusú könnyűzene születik. Ez az alapja a szovjet operettnek. A szovjet operett újszerűsége először is témaválasztásában van. Témái a reális, való életet tükrözik, aktuálisak. S hasonlóan Verdi 1848 előtti, vagy Offenbach 1870 előtti műveihez, a szovjet operett kora társadalmi problémáit tükrözi. Új továbbá az is, hogy zenéje a népdal nyelvén beszél, s ezért minden honi hallgatója megérti, mintha anyanyelvén szólnának hozzá. Harmadik újítása, hogy formailag felszabadította az operettet a sémáktól, sablonoktól, s visszavezette eredeti formájához, s a vígopera, a népi játék, s a balett elemeit ötvözve, felkeltette a jelentős zeneszerzők érdeklődését a műfaj iránt. Gondoljunk csak Dunajevszkij Szabad szél című művére, amelyben a szerző gyökeresen szakít a megmerevedett operettstílussal, s két szereplő szerelmi konfliktusa helyett a népet állítja a történés középpontjába. A történet nem vígjátéki, ha derűs és könnyed is a hangja. Ez a romantikus hősi hang új az operett történetében, s az opera drámai levegőjét idézi a maga egyszerű és közérthető nyelvén. Az emelkedett hang epikus hömpölygéssé szélesül Miljutyin Nyugtalan boldogság című operettjében, melynek filmváltozata a Szibériai rapszódia, milliós tömegek előtt aratott nagy sikert /bár Krjukov filmzenéje nem éri Miljutyin muzsikájának színvonalát/. Miljutyin még mélyebben hatol bele a népzene világába, mint azt Dunajevszkij a Szabad szél-ben tette. Nála a régi orosz románcok stílusa egyesül a szibériai sztyeppék, tajgák jellegzetes dalainak hasonlíthatatlan hangjával. A hazai közönségnek volt alkalma még egy Miljutyin-művel megismerkednie, ez: A havasi kürt. Itt megint új oldaláról mutatkozik be a szerző. Egyrészt az orosz klasszikus operakultúra hagyományainak nyomán a népi környezet, a népszokások középpontba állításával nyújt újat az operettben, másrészt azzal, hogy túlnyomóan együtteseket szerepeltet a színpadán: kettősök, hármasok, kórusok, tömegjelenetek adják e mű zenei túlsúlyát, s csak egyetlen magánszám van benne. A nagyegyüttesek s a balett fokozottabb szerepeltetésével éri el Miljutyin, hogy főszereplője maga a nép. De a vígoperai jellemzésnek Offenbach-i eszközét is feleleveníti a komikusok kettősében. Ez a két reakciós figura elrejtett kincs után kutat, közösen átkot szórva magukra, ha elfecsegnék ezt. A jelenet humora abban van, hogy az esküt opera-szerű komor recitativóban éneklik, a legszörnyűbb átkoknál egyszerre átcsapnak polka-zenébe. Nyolcadik fejezet Az alakuló új magyar operettnek természetesen nem az utánzás a feladata, hanem az eddigi eredmények nyomán a magyar történelmi múlt, s a jelen problémáinak tükrözése, a nemzeti kultúra lélekemelő, biztató hagyományainak és a népzene hangjának művészi formába öntése. Az új szellemű operett-irodalom első jelentős alkotása: Farkas Ferenc és Dékány András Csínom Palkója. Kacsóh János vitéz-e óta a legjelentősebb lépés ez a szórakoztató célú zene, a magyar operett vonalán. Történelmi múltunk egyik hősi korszakából meríti témáját, s e korszak zenei emlékeit új fényben ragyogtatja fel. Végre megint komoly képzettségű zenész nyúlt a műfajhoz, olyan, aki valóban tisztában van a magyar zene sajátságaival, dallami, és harmónia-fordulataival. Második határkő az új magyar operett útján a Mikszáth-regényből átdolgozott „Szelistyei asszonyok”. Sárközy István műve újabb lépést jelent előre, zenéje három különböző stílusvilágot érint. A parasztdalokét, a romantikus filmoperett nyelvét, s az operai balett hangját. Akinek majd sikerül ezt a három stílust magától értetődő, a tömegekhez szóló, egyszerű hangon egybeforrasztania, az a művész lesz a magyar operett újjáteremtője. A Szelistyei asszonyok szövegkönyve irodalmi igényességével, realitás felé törekvésével a magyar történelem egyik jelentős szakaszát tárja elénk. Utolsó két új magyar operettünk Kerekes János Állami áruház és Vincze Ottó Boci-boci tarka című műve, már a mai életünkből meríti témáját. Újabb lépés ez azon az úton, amelyen az új magyar operettnek haladnia kell. VÉGE
2949 Búbánat 2016-12-04 15:35:24
Fischer Sándor (1900—1995) műfordítónak, karmesternek, zeneszerzőnek, a rádió zenei osztálya volt vezetőjének egy rövid lélegzetű, áttekintő írását másolom be ide, amit az operett kialakulásáról és fejlődéséről fogalmazott meg még 1958-ban. A Népművelési Intézet gondozásában kiadott brosúra szövegét bizonyára a kor hazai politikája is diktálta, legalábbis számomra ezt tükrözi a szerző gondolatmenete, amit olvastam tőle; szerintem kissé poros, leegyszerűsített és mára már némileg túlhaladott álláspontra jut elemzése során – ami beleillik a kor ideológiájába. Túlzottan sematikus, közhelyes, idejét múlt magyarázatokkal szolgál, olykor mintha pejoratív szókincshasználattal élne – ha úgy látja szükségesnek, amikor egy letűnt korról, életérzésről és annak szereplőiről, ideálokról fejti nézetét. A nemzetközi kitekintés mellett a honi operettjátszás témakörét is körbejárja ebben a szellemben. A mai ismeretünk az operettről mint műfajról ennél sokkal szélesebb körű, tágabb területet ölel fel és mélységeket érint – de azért így is érdeklődésre tarthat számot Fischer Sándor fejtegetése - e kis munkája - amit az alábbiakban közreadok: Az operett fejlődése Írta: Fischer Sándor Megjelent a „Zenei előadások” - III. kötetében. Írógéppel írt , papírkötésű kiadvány Második kiadás Szerkeszti: JUHÁSZ FRIGYES Kiadja: a NÉPMŰVELÉSI INTÉZET (Budapest, I., Corvin tér 8.) 1958. 1. fejezet: A legnépszerűbb drámai műfaj, az operett, egyben a legfiatalabb is. Alig száz éves. A szó maga az opera kifejezés kicsinyítése. Eredetileg a rövidebb lélegzetű operáknak, egyfelvonásosoknak megjelölésére használták. Mint műfajmeghatározás csak az 1870-es években terjedt el. Ősei a francia vígopera és a német daljáték. Kezdetben a francia patetikus nagyopera merev sablonjainak paródiája volt, Florimond Hervé és Jacques Offenbach szellemes zenei burleszkjeiben. Ha kialakulásának okát keressük, vissza kell tekintenünk az opera keletkezésének körülményeire. Az opera, mint miden drámai műfaj, nagy társadalmi feszültség idején virágzik. Ahogy a XVII. század elején forradalmasodó angol polgárság – mely majd 1648-ban kivívja jogait, - Shakespeare művein szórakozik, úgy alakítja ki az olasz polgárosodó nemzedék –ugyancsak az 1600-as évek körül – az új zenés színpadi műfajt, az operát. Ez is marad az egyetlen zenedrámai forma, Monteverditől Gluckon, Mozarton, Rossinin keresztül Beethovenig, - 1600-tól a XIX. század első feléig. Ekkor alakul ki a városi és falusi népénekekből, nép játékokból, valamint a vígoperából az operett. Érdekes módon három helyen csaknem egyidőben jelenik meg ezen a néven – körülbelül 100 éve Párizsban Offenbach, Londonban Arthur Sullivan, és Bécsben Franz von Suppé majd ifj. Johann Strauss nevével fémjelezve. Az operett kialakítói közül Offenbach művei forradalmibb jellegűek. Újra a társadalmi feszültségek korát éljük, a kapitalizmus uralomra jutott, a polgárság belső ellentmondásai már mutatkoznak. Az 1848-as forradalmak felhői sűrűsödnek. Offenbach feléleszti a XVIII. századi francia zene forradalmi tradícióit. A kritizáló városi gúnydalból. a couplet-ból és a chanson-ból, másrészt a pastourelle-ből, a középkori pásztorjátékból és a falusi énekből – felhasználva a vígoperai kereteit – kialakítja az operettet. /Szó szerint: „operácskát”./ Az új műfaj tréfás módon, ötletesen és szellemesen mutat rá kora társadalmi ellentmondásaira és problémáira. A görög- és középkori mesevilág témáiba burkolva, de aktuális eseményekre és politikai figurákra vonatkoztatva, könnyen érthető célzásokban leplezi le kora álszent és korrupt társadalmát, erkölcstelen, ostoba és tehetségtelen vezetőit. Rámutat a hamis pátosz, a nagy hangú szólamok mögött rejlő ürességre, reálisan tükrözi az életet, ha a fonák oldaláról mutatja is be. 2. fejezet A műfaj bécsi kialakítói, Franz von Suppé, Karl Millöcker és Johann Strauss, szintén a városi népénekekből, a Gassenhauer-ből indul ki. De a bécsi népi hangnak megfelelően, nem a gúnyosan kritizáló, politikai kabaréból veszi témáját, hanem az újonnan polgárjogot nyert népi táncból, a keringőből. A keringő a Ländler-ből származik, de a feudális korban, főleg a rokokó finomkodó levegőjében, ez a „szabados” tánc nem jutott be az előkelőek világába, ott a kecses menüett járja, amelynél csak ujjheggyel érinthették egymás kesztyűs kezét a párok, s nem karolhatták át egymást, mint a keringőnél. A francia forradalom után betört ez az „illetlen” tánc a szalonokba, az uralomra jutó polgársággal együtt. Zenekarok alakultak Bécsben, Joseph Lanner és az idősebb Johann Strauss vezetésével, s vezetőik egyre-másra írták a szebbnél-szebb melódiákat, a divatos, új táncritmusra. Az idősebb Strauss fia, ifj. Johann Strauss – a „Keringőkirály”, ahogy korában nevezték –vígopera-szerű zenés játékot is alakított ki, amelynek középpontjába a táncot állította: a keringőt, a polkát, a mazurkát és galoppot. És, ha ez a műfaj nem is mutatott úgy rá kora társadalmi problémáira, mint a francia társa – életörömet sugárzó ragyogásával, humorával, széles néprétegekhez szóló közvetlen hangjával, a mai operett legfőbb értékei számára mutatott utat. 3. fejezet Rendkívül gyorsan hódított az új műfaj. Már Offenbachhal egyidőben a franciáknál Hervé, majd Lecocq és Planquette, a németeknél Suppé, Zeller és Millöcker, az angoloknál Sullivan és Jones volt a legnépszerűbb művelője. A század második felében vagyunk, a kapitalizmus teljesen kialakult. Élelmes üzletemberek meglátják az operett nagy népszerűségében, vonzóerejében a kereseti lehetőségeket, és igyekeznek ezt ki is aknázni. A polgárság Offenbachnál még a maga rovására is mulat, de mikor a politikai porondra lép a feltörekvő munkásság is, a polgárság megijed és a reakcióval szövetkezik; a párizsi kommün idejét követő időkben úgy megretten a negyedik rend forradalmától, hogy a kritikát ettől kezdve még tréfás formába sem tűri. Ebben az időben írta Offenbach Répakirály című művét, melyben a császárság bukását jósolja meg. A mű csak erősen átírt formában, reakciós irányú célzattal kerülhet már színre, és hiába próbálkozik ezután társadalomkritikai témákkal, a színház üres marad, mert a polgár erre már nem kíváncsi. Olyan témákat követel a „korszellem”, melyek az imperializmus felé haladó polgárságnak és szövetségeseinek, a megmaradt feudális rétegnek megfelel. A kapaszkodni vágyó polgári osztálynak különben is vágyálma a főúri, udvari csillogó világ, amelybe olyan nehéz bejutni annak, aki nem arisztokratának született. Az operettek témája ennek megfelelően a nagyhercegek, gárdatisztek csillogó álomvilága lesz a századfordulón. A kiváló tehetségű Lehár Ferenc és az osztrák Leo Fall, Oscar Straus, majd később az ugyancsak magyar Kálmán Imre és Jacobi Viktor, ennek az úgynevezett bécsi operettstílusnak hódol, melynek jelszava: „a közönség azért jár színházba, mert el akarja feledni napi gondjait. Nem akar az élet problémáiról, politikáról hallani, azért akar a színpadon inkább álomvilágot látni, melyről tudja, hogy a valóságban nem létezik, vagy ha ige, nem olyan, mint amilyennek ábrázolják.” 4. fejezet Ezt a mákonyos hatást, ezt a felelőtlenséget nagyon szerette a közönség, mert elaltatta lelkiismeretét. Amint látjuk, a látszólagos politikamentesség mögött határozott tendencia rejtőzött: az uralkodó-osztály feldicsérése, hamis és csábító színekkel való festése. S ha ennek a témának egyszer sikere volt, a színházigazgatók újra és újra íratták, mert „ez már ki van próbálva!” Ezáltal az operett szövege teljes sablonba, sematizmusba szürkült, ami természetesen a zenét sem hagyta érintetlenül. Ha néha-néha egy dolgozó ember alakját állították színpadra (pl. a gépírókisasszonyt), abból is „karrier”-történet lett: a gépírólányt elvette a vezérigazgató úr. Gondoljunk csak az Éva című operettre, melyben egy munkáslányt a társai megvédenek a gyártulajdonos erőszakos ostromától, de végül mégis egymáséi lesznek – törvényesen. És ezt olyan kitűnő muzsikus adta – jobb sorsra érdemes melódiába csomagolva – a közönségnek, mint Lehár Ferenc. (Innen folytatom a befejező fejezetekkel.)
Fischer Sándor (1900—1995) műfordítónak, karmesternek, zeneszerzőnek, a rádió zenei osztálya volt vezetőjének egy rövid lélegzetű, áttekintő írását másolom be ide, amit az operett kialakulásáról és fejlődéséről fogalmazott meg még 1958-ban. A Népművelési Intézet gondozásában kiadott brosúra szövegét bizonyára a kor hazai politikája is diktálta, legalábbis számomra ezt tükrözi a szerző gondolatmenete, amit olvastam tőle; szerintem kissé poros, leegyszerűsített és mára már némileg túlhaladott álláspontra jut elemzése során – ami beleillik a kor ideológiájába. Túlzottan sematikus, közhelyes, idejét múlt magyarázatokkal szolgál, olykor mintha pejoratív szókincshasználattal élne – ha úgy látja szükségesnek, amikor egy letűnt korról, életérzésről és annak szereplőiről, ideálokról fejti nézetét. A nemzetközi kitekintés mellett a honi operettjátszás témakörét is körbejárja ebben a szellemben. A mai ismeretünk az operettről mint műfajról ennél sokkal szélesebb körű, tágabb területet ölel fel és mélységeket érint – de azért így is érdeklődésre tarthat számot Fischer Sándor fejtegetése - e kis munkája - amit az alábbiakban közreadok: Az operett fejlődése Írta: Fischer Sándor Megjelent a „Zenei előadások” - III. kötetében. Írógéppel írt , papírkötésű kiadvány Második kiadás Szerkeszti: JUHÁSZ FRIGYES Kiadja: a NÉPMŰVELÉSI INTÉZET (Budapest, I., Corvin tér 8.) 1958. 1. fejezet: A legnépszerűbb drámai műfaj, az operett, egyben a legfiatalabb is. Alig száz éves. A szó maga az opera kifejezés kicsinyítése. Eredetileg a rövidebb lélegzetű operáknak, egyfelvonásosoknak megjelölésére használták. Mint műfajmeghatározás csak az 1870-es években terjedt el. Ősei a francia vígopera és a német daljáték. Kezdetben a francia patetikus nagyopera merev sablonjainak paródiája volt, Florimond Hervé és Jacques Offenbach szellemes zenei burleszkjeiben. Ha kialakulásának okát keressük, vissza kell tekintenünk az opera keletkezésének körülményeire. Az opera, mint miden drámai műfaj, nagy társadalmi feszültség idején virágzik. Ahogy a XVII. század elején forradalmasodó angol polgárság – mely majd 1648-ban kivívja jogait, - Shakespeare művein szórakozik, úgy alakítja ki az olasz polgárosodó nemzedék –ugyancsak az 1600-as évek körül – az új zenés színpadi műfajt, az operát. Ez is marad az egyetlen zenedrámai forma, Monteverditől Gluckon, Mozarton, Rossinin keresztül Beethovenig, - 1600-tól a XIX. század első feléig. Ekkor alakul ki a városi és falusi népénekekből, nép játékokból, valamint a vígoperából az operett. Érdekes módon három helyen csaknem egyidőben jelenik meg ezen a néven – körülbelül 100 éve Párizsban Offenbach, Londonban Arthur Sullivan, és Bécsben Franz von Suppé majd ifj. Johann Strauss nevével fémjelezve. Az operett kialakítói közül Offenbach művei forradalmibb jellegűek. Újra a társadalmi feszültségek korát éljük, a kapitalizmus uralomra jutott, a polgárság belső ellentmondásai már mutatkoznak. Az 1848-as forradalmak felhői sűrűsödnek. Offenbach feléleszti a XVIII. századi francia zene forradalmi tradícióit. A kritizáló városi gúnydalból. a couplet-ból és a chanson-ból, másrészt a pastourelle-ből, a középkori pásztorjátékból és a falusi énekből – felhasználva a vígoperai kereteit – kialakítja az operettet. /Szó szerint: „operácskát”./ Az új műfaj tréfás módon, ötletesen és szellemesen mutat rá kora társadalmi ellentmondásaira és problémáira. A görög- és középkori mesevilág témáiba burkolva, de aktuális eseményekre és politikai figurákra vonatkoztatva, könnyen érthető célzásokban leplezi le kora álszent és korrupt társadalmát, erkölcstelen, ostoba és tehetségtelen vezetőit. Rámutat a hamis pátosz, a nagy hangú szólamok mögött rejlő ürességre, reálisan tükrözi az életet, ha a fonák oldaláról mutatja is be. 2. fejezet A műfaj bécsi kialakítói, Franz von Suppé, Karl Millöcker és Johann Strauss, szintén a városi népénekekből, a Gassenhauer-ből indul ki. De a bécsi népi hangnak megfelelően, nem a gúnyosan kritizáló, politikai kabaréból veszi témáját, hanem az újonnan polgárjogot nyert népi táncból, a keringőből. A keringő a Ländler-ből származik, de a feudális korban, főleg a rokokó finomkodó levegőjében, ez a „szabados” tánc nem jutott be az előkelőek világába, ott a kecses menüett járja, amelynél csak ujjheggyel érinthették egymás kesztyűs kezét a párok, s nem karolhatták át egymást, mint a keringőnél. A francia forradalom után betört ez az „illetlen” tánc a szalonokba, az uralomra jutó polgársággal együtt. Zenekarok alakultak Bécsben, Joseph Lanner és az idősebb Johann Strauss vezetésével, s vezetőik egyre-másra írták a szebbnél-szebb melódiákat, a divatos, új táncritmusra. Az idősebb Strauss fia, ifj. Johann Strauss – a „Keringőkirály”, ahogy korában nevezték –vígopera-szerű zenés játékot is alakított ki, amelynek középpontjába a táncot állította: a keringőt, a polkát, a mazurkát és galoppot. És, ha ez a műfaj nem is mutatott úgy rá kora társadalmi problémáira, mint a francia társa – életörömet sugárzó ragyogásával, humorával, széles néprétegekhez szóló közvetlen hangjával, a mai operett legfőbb értékei számára mutatott utat. 3. fejezet Rendkívül gyorsan hódított az új műfaj. Már Offenbachhal egyidőben a franciáknál Hervé, majd Lecocq és Planquette, a németeknél Suppé, Zeller és Millöcker, az angoloknál Sullivan és Jones volt a legnépszerűbb művelője. A század második felében vagyunk, a kapitalizmus teljesen kialakult. Élelmes üzletemberek meglátják az operett nagy népszerűségében, vonzóerejében a kereseti lehetőségeket, és igyekeznek ezt ki is aknázni. A polgárság Offenbachnál még a maga rovására is mulat, de mikor a politikai porondra lép a feltörekvő munkásság is, a polgárság megijed és a reakcióval szövetkezik; a párizsi kommün idejét követő időkben úgy megretten a negyedik rend forradalmától, hogy a kritikát ettől kezdve még tréfás formába sem tűri. Ebben az időben írta Offenbach Répakirály című művét, melyben a császárság bukását jósolja meg. A mű csak erősen átírt formában, reakciós irányú célzattal kerülhet már színre, és hiába próbálkozik ezután társadalomkritikai témákkal, a színház üres marad, mert a polgár erre már nem kíváncsi. Olyan témákat követel a „korszellem”, melyek az imperializmus felé haladó polgárságnak és szövetségeseinek, a megmaradt feudális rétegnek megfelel. A kapaszkodni vágyó polgári osztálynak különben is vágyálma a főúri, udvari csillogó világ, amelybe olyan nehéz bejutni annak, aki nem arisztokratának született. Az operettek témája ennek megfelelően a nagyhercegek, gárdatisztek csillogó álomvilága lesz a századfordulón. A kiváló tehetségű Lehár Ferenc és az osztrák Leo Fall, Oscar Straus, majd később az ugyancsak magyar Kálmán Imre és Jacobi Viktor, ennek az úgynevezett bécsi operettstílusnak hódol, melynek jelszava: „a közönség azért jár színházba, mert el akarja feledni napi gondjait. Nem akar az élet problémáiról, politikáról hallani, azért akar a színpadon inkább álomvilágot látni, melyről tudja, hogy a valóságban nem létezik, vagy ha ige, nem olyan, mint amilyennek ábrázolják.” 4. fejezet Ezt a mákonyos hatást, ezt a felelőtlenséget nagyon szerette a közönség, mert elaltatta lelkiismeretét. Amint látjuk, a látszólagos politikamentesség mögött határozott tendencia rejtőzött: az uralkodó-osztály feldicsérése, hamis és csábító színekkel való festése. S ha ennek a témának egyszer sikere volt, a színházigazgatók újra és újra íratták, mert „ez már ki van próbálva!” Ezáltal az operett szövege teljes sablonba, sematizmusba szürkült, ami természetesen a zenét sem hagyta érintetlenül. Ha néha-néha egy dolgozó ember alakját állították színpadra (pl. a gépírókisasszonyt), abból is „karrier”-történet lett: a gépírólányt elvette a vezérigazgató úr. Gondoljunk csak az Éva című operettre, melyben egy munkáslányt a társai megvédenek a gyártulajdonos erőszakos ostromától, de végül mégis egymáséi lesznek – törvényesen. És ezt olyan kitűnő muzsikus adta – jobb sorsra érdemes melódiába csomagolva – a közönségnek, mint Lehár Ferenc. (Innen folytatom a befejező fejezetekkel.)
2948 Edmond Dantes 2016-12-03 13:20:39 [Válasz erre: 2935 Ardelao 2016-12-01 18:08:17]
Angol wikiben így áll: Polish singer (tenor) and actor. Azaz ott nincs buta megfogalmazás azaz nem átvettük, hanem a magyar változat írója biggyesztette oda a "származású" szót.
Angol wikiben így áll: Polish singer (tenor) and actor. Azaz ott nincs buta megfogalmazás azaz nem átvettük, hanem a magyar változat írója biggyesztette oda a "származású" szót.
2947 Búbánat 2016-12-02 12:20:01
A Dankó Rádió mai operettműsorában elhangzott néhány dal Ábrahám Pál Hawaii rózsája című operettjéből: Básti Lajos („Egy Johnny vagyok” -Néger dal) Zentay Anna („Ittam egy kis pityókát”) Melis György („Zöld smaragd föld”) Teremi Trixi és Bozsó József („My Golden Baby”) Ezt a blokkot megelőzte Huszka Jenő időskori művéből, utolsó előtti operettjéből, a „Szép Juhászné”-ból elhangzott dalok csokra (Neményi Lili, Petress Zsuzsa, Hadics László, Rátonyi Róbert, Sárdy János előadásában). Ezt a daljátékot a Magyar Rádió felkérésére komponálta a szerző és 1954. december 19-én sugározta először a rádió. Huszka nem sokkal később ezt a „rádióoperettjét” átdolgozta, kibővítette színpadi változattá, aminek a következő évben, a Szegedi Nemzeti Színházban volt az ősbemutatója, 1955.május 8-án - a 80 éves komponista jelenlétében! Érdekesség az is, hogy Huszka utolsó operettjének - a „Szabadság, szerelem” - bemutatója a Fővárosi Operettszínházban egy hónappal megelőzte a szegedi bemutatót (1955. április 1.), így végül az utolsó előttiként jegyzett operettjéből lett az utolsó, ami még életében mint új bemutató, utoljára előadásra került. Azt hiszem, kevés operettszerzőről mondhatni el, hogy még 80 éves korában két darabját mutatják be a zenés színházak ,de abban is első Huszka, hogy vele kezdődik a „klasszikus” magyar operett („Tilos a bemenet” – 1899) – és mondhatni, vele is fejeződik be („Szabadság, szerelem”; Szép Juhászné” - 1955). És a két évszám között ott van több mint fél évszázad: 56 év telik el! És megélte a teljes magyar operettirodalmat: a felívelésétől kezdve, a sikereken, csúcsokon át a zenés játékok, a musicalek korába való átmenetig; tanúja lehetett Lehár, Kacsóh, Kálmán, Jacobi, Szirmai, Nádor Mihály,, Buttykay Ákos, Ábrahám Pál, Fényes Szabolcs, Zerkovitz, Kemény Egon, Eisemann Mihály, Polgár Tibor, Bródy Tamás, Farkas Ferenc, Gyöngy Pál,, Vincze Ottó, Kerekes János, Horváth Jenő, Lajtai Lajos, Kókai Rezső, Ránki György, Sárközy István, Hajdú Júlia, Tamássy Zdenkó stb. neve fémjelezte, félévszázados operett-, daljáték-, zenés játék- sikersorozatnak, ami a szeme előtt zajlott le a századelőtől az 1950-es évek végéig terjedő hosszú időszakban - miközben ott vannak saját, kimagasló alkotásai (Bob herceg; Gül Baba; Lili bárónő; Mária főhadnagy; Erzsébet) is, melyek nélkül sokkal szegényebb lenne a magyar operett. Amíg létezik a műfaj, Huszka művei idehaza a magyar operett krémjét jelentik, zenéjét, darabjait időről-időre mindig előveszik, játszani fogják, dallamait dúdolja a következő nemzedék - akiknek az „operett” nem valami ásatag, avult fogalmat, dolgot jelent, hanem valami időtlen szépséget, mély érzelmeket takar, és számukra hatalmas, zenei értéket képvisel mind az, ami ezekben gyönyörűséggel bír; kincset rejt magában, szépséget, ragyogást hordoz és visz el a szürkeségbe, a sivárságba… Huszka Jenő életműve is erre figyelmeztet bennünket - az utókornak emlékezni kell mindig, s nem hagyni feledésbe merülni azt ami csak a mienké!
A Dankó Rádió mai operettműsorában elhangzott néhány dal Ábrahám Pál Hawaii rózsája című operettjéből: Básti Lajos („Egy Johnny vagyok” -Néger dal) Zentay Anna („Ittam egy kis pityókát”) Melis György („Zöld smaragd föld”) Teremi Trixi és Bozsó József („My Golden Baby”) Ezt a blokkot megelőzte Huszka Jenő időskori művéből, utolsó előtti operettjéből, a „Szép Juhászné”-ból elhangzott dalok csokra (Neményi Lili, Petress Zsuzsa, Hadics László, Rátonyi Róbert, Sárdy János előadásában). Ezt a daljátékot a Magyar Rádió felkérésére komponálta a szerző és 1954. december 19-én sugározta először a rádió. Huszka nem sokkal később ezt a „rádióoperettjét” átdolgozta, kibővítette színpadi változattá, aminek a következő évben, a Szegedi Nemzeti Színházban volt az ősbemutatója, 1955.május 8-án - a 80 éves komponista jelenlétében! Érdekesség az is, hogy Huszka utolsó operettjének - a „Szabadság, szerelem” - bemutatója a Fővárosi Operettszínházban egy hónappal megelőzte a szegedi bemutatót (1955. április 1.), így végül az utolsó előttiként jegyzett operettjéből lett az utolsó, ami még életében mint új bemutató, utoljára előadásra került. Azt hiszem, kevés operettszerzőről mondhatni el, hogy még 80 éves korában két darabját mutatják be a zenés színházak ,de abban is első Huszka, hogy vele kezdődik a „klasszikus” magyar operett („Tilos a bemenet” – 1899) – és mondhatni, vele is fejeződik be („Szabadság, szerelem”; Szép Juhászné” - 1955). És a két évszám között ott van több mint fél évszázad: 56 év telik el! És megélte a teljes magyar operettirodalmat: a felívelésétől kezdve, a sikereken, csúcsokon át a zenés játékok, a musicalek korába való átmenetig; tanúja lehetett Lehár, Kacsóh, Kálmán, Jacobi, Szirmai, Nádor Mihály,, Buttykay Ákos, Ábrahám Pál, Fényes Szabolcs, Zerkovitz, Kemény Egon, Eisemann Mihály, Polgár Tibor, Bródy Tamás, Farkas Ferenc, Gyöngy Pál,, Vincze Ottó, Kerekes János, Horváth Jenő, Lajtai Lajos, Kókai Rezső, Ránki György, Sárközy István, Hajdú Júlia, Tamássy Zdenkó stb. neve fémjelezte, félévszázados operett-, daljáték-, zenés játék- sikersorozatnak, ami a szeme előtt zajlott le a századelőtől az 1950-es évek végéig terjedő hosszú időszakban - miközben ott vannak saját, kimagasló alkotásai (Bob herceg; Gül Baba; Lili bárónő; Mária főhadnagy; Erzsébet) is, melyek nélkül sokkal szegényebb lenne a magyar operett. Amíg létezik a műfaj, Huszka művei idehaza a magyar operett krémjét jelentik, zenéjét, darabjait időről-időre mindig előveszik, játszani fogják, dallamait dúdolja a következő nemzedék - akiknek az „operett” nem valami ásatag, avult fogalmat, dolgot jelent, hanem valami időtlen szépséget, mély érzelmeket takar, és számukra hatalmas, zenei értéket képvisel mind az, ami ezekben gyönyörűséggel bír; kincset rejt magában, szépséget, ragyogást hordoz és visz el a szürkeségbe, a sivárságba… Huszka Jenő életműve is erre figyelmeztet bennünket - az utókornak emlékezni kell mindig, s nem hagyni feledésbe merülni azt ami csak a mienké!
2946 Búbánat 2016-12-02 12:11:20 [Válasz erre: 2945 zenebaratmonika 2016-12-02 10:54:31]
Jól mondod: "ilyen nem igen van"...
Jól mondod: "ilyen nem igen van"...
2945 zenebaratmonika 2016-12-02 10:54:31 [Válasz erre: 2944 Búbánat 2016-12-02 10:44:47]
Más tervezett darabról is hallottál? Most itt azokra gondolok amiket nem Kálmán Imre írt, ilyen nem igen van.
Más tervezett darabról is hallottál? Most itt azokra gondolok amiket nem Kálmán Imre írt, ilyen nem igen van.
2944 Búbánat 2016-12-02 10:44:47 [Válasz erre: 2940 zenebaratmonika 2016-12-02 01:51:37]
Lőrinczy György főigazgató említette egyik interjújában, hogy tervezik színre hozni Kálmán Imrétől A montmartre-i ibolyát, amit már 2012 tavaszán Pétervárott Szinetár Miklós a színpadra állított. Hogy aztán e tervből valóság lesz-e, az nyitott kérdés… Sőt, korábban szó volt a Cigányprímásról is, de aztán szép csendesen elhalt ez az ötlet is... (Én a Városmajorban láttam pár éve ezt a darabot - nem az Operettszínház produkciójában...)
Lőrinczy György főigazgató említette egyik interjújában, hogy tervezik színre hozni Kálmán Imrétől A montmartre-i ibolyát, amit már 2012 tavaszán Pétervárott Szinetár Miklós a színpadra állított. Hogy aztán e tervből valóság lesz-e, az nyitott kérdés… Sőt, korábban szó volt a Cigányprímásról is, de aztán szép csendesen elhalt ez az ötlet is... (Én a Városmajorban láttam pár éve ezt a darabot - nem az Operettszínház produkciójában...)
2943 zenebaratmonika 2016-12-02 10:35:11
Ralph Benatzkyt az osztrák-német Zerkovitz Bélának nevezték a korabeli lapok, tehát a Fehér ló az ő Csókos asszonyuk.
Ralph Benatzkyt az osztrák-német Zerkovitz Bélának nevezték a korabeli lapok, tehát a Fehér ló az ő Csókos asszonyuk.
2942 zenebaratmonika 2016-12-02 10:31:00 [Válasz erre: 2941 Ardelao 2016-12-02 10:24:57]
Osztrák és német nyelvterületen nagyon népszerű ez a darab, de az 1930-as években Magyarországon is szerették, a Király Színházban 70 előadást élt meg 1931-ben, ami akkoriban már ritkaságnak számított. Később vidéken is játszották, emellett más Benatzky darabok is mentek.
Osztrák és német nyelvterületen nagyon népszerű ez a darab, de az 1930-as években Magyarországon is szerették, a Király Színházban 70 előadást élt meg 1931-ben, ami akkoriban már ritkaságnak számított. Később vidéken is játszották, emellett más Benatzky darabok is mentek.
2941 Ardelao 2016-12-02 10:24:57 [Válasz erre: 2938 zenebaratmonika 2016-12-02 00:19:06]
Íme a Fehér ló c. operett, amely "messze leelőzte a Csárdáskirálynőt" .... [url] https://www.youtube.com/watch?v=QQ9TFXnliF0; Benatzky "Im weißen Rössl" - Rainhard Fendrich -- Klaus Eberhartinger - Seefestspiele Mörbisch [/url] Leopold Brandmeyer: Rainhard Fendrich Josefa Vogelhuber: Sabine Kapfinger Dr. Otto Siedler: Marco Jentzsch Kaiser Franz Josef I.: Harald Serafin Wilhelm Gieseke: Klaus-Dieter Lerche Ottilie, seine Tochter: Anja-Katharina Wigger Sigismund Sülzheimer: Klaus Eberhartinger Klärchen: Ina Nadine Wagler Prof. Dr. Hinzelmann: Erik W. Goeller Piccolo: Rafael Schuchter Ralph Benatzky "Im weißen Rössl" Musical comedy in three acts Libretto by Hans Müller-Einigen and Eric Charell Lyrics by Robert Gilbert Festivalchor Mörbisch Feistival-Orchester Mörbisch Conductor : Rudolf Bibl
Íme a Fehér ló c. operett, amely "messze leelőzte a Csárdáskirálynőt" .... [url] https://www.youtube.com/watch?v=QQ9TFXnliF0; Benatzky "Im weißen Rössl" - Rainhard Fendrich -- Klaus Eberhartinger - Seefestspiele Mörbisch [/url] Leopold Brandmeyer: Rainhard Fendrich Josefa Vogelhuber: Sabine Kapfinger Dr. Otto Siedler: Marco Jentzsch Kaiser Franz Josef I.: Harald Serafin Wilhelm Gieseke: Klaus-Dieter Lerche Ottilie, seine Tochter: Anja-Katharina Wigger Sigismund Sülzheimer: Klaus Eberhartinger Klärchen: Ina Nadine Wagler Prof. Dr. Hinzelmann: Erik W. Goeller Piccolo: Rafael Schuchter Ralph Benatzky "Im weißen Rössl" Musical comedy in three acts Libretto by Hans Müller-Einigen and Eric Charell Lyrics by Robert Gilbert Festivalchor Mörbisch Feistival-Orchester Mörbisch Conductor : Rudolf Bibl
2940 zenebaratmonika 2016-12-02 01:51:37 [Válasz erre: 2939 Búbánat 2016-12-02 00:35:48]
Tökéletesen igazad van, nekem is furcsa, hogy Magyarországon az operett gyakorlatilag Kálmán Imre műveiből áll, meg az agyoncsépelt, nemzetközileg jegyzetlen Mágnás Miskából. Huszka csak kisszimpadon van,Bob herceg, Güll baba hova tünt? Ábrahám Pálnak is van több jó operettje ami nem megy, jövőre jó lenne tőle valami legalább novemberre a 125. születésnapjára pl. Bál a Savoyban vidéken, de ott lenne pl. a Hawaii rózsája vagy akár a 3:1 a szerelem javára. Jacobi Leányvásár is eltünt, pedig az is slágeroperett. Lehár is vidéken megy mostanában és alig - csak a Víg özvegy és a Luxemburg grófja. Az Eisemann darabok még itt ott mennek, de azok inkább zenés vígjátékok. A többi magyar szerző teljesen eltűnt pl. Buday Dénes, Brodszky, Fries de Karoly, Gyöngy Pál.... Régen nem volt ez így, pl. a 20-as 30-as években annnyi darab ment, néztem, magyarok és külföldiek egyaránt. Viszont az új Kálmán Imre theátrumban Kálmán Imre gálával fognak nyitni, ezt egy külföldi honlapon olvastam. A Monmartei-i ibolyát honnan veszed, hogy lesz? A Cigánybárót Strausstól is már nagyon régen nem játszották sehol, kivéve Eger, de ezt az Erkel veszi elő.
Tökéletesen igazad van, nekem is furcsa, hogy Magyarországon az operett gyakorlatilag Kálmán Imre műveiből áll, meg az agyoncsépelt, nemzetközileg jegyzetlen Mágnás Miskából. Huszka csak kisszimpadon van,Bob herceg, Güll baba hova tünt? Ábrahám Pálnak is van több jó operettje ami nem megy, jövőre jó lenne tőle valami legalább novemberre a 125. születésnapjára pl. Bál a Savoyban vidéken, de ott lenne pl. a Hawaii rózsája vagy akár a 3:1 a szerelem javára. Jacobi Leányvásár is eltünt, pedig az is slágeroperett. Lehár is vidéken megy mostanában és alig - csak a Víg özvegy és a Luxemburg grófja. Az Eisemann darabok még itt ott mennek, de azok inkább zenés vígjátékok. A többi magyar szerző teljesen eltűnt pl. Buday Dénes, Brodszky, Fries de Karoly, Gyöngy Pál.... Régen nem volt ez így, pl. a 20-as 30-as években annnyi darab ment, néztem, magyarok és külföldiek egyaránt. Viszont az új Kálmán Imre theátrumban Kálmán Imre gálával fognak nyitni, ezt egy külföldi honlapon olvastam. A Monmartei-i ibolyát honnan veszed, hogy lesz? A Cigánybárót Strausstól is már nagyon régen nem játszották sehol, kivéve Eger, de ezt az Erkel veszi elő.
2939 Búbánat 2016-12-02 00:35:48 [Válasz erre: 2938 zenebaratmonika 2016-12-02 00:19:06]
És az előbbiekhez még kiegészítésül annyit, hogy itthon a Kálmán Imre-operettek túl vannak reprezentálva, akár a bemutatók számát, akár előadásszámot tekintem. Elég csak a Budapesti (volt Fővárosi) Operettszínház utóbbi évek-évtizedek bemutatóit, a kitűzött repertoár-előadások címét áttekinteni. Ha nem tekintem a musicaleket, az operett-vonal műsora igen szegényes, egyoldalú. Hol vannak a Lehárok, Huszkák, Szirmaik, Jacobik, Kacsóhok, Kemény Egonok, Ábrahám Pálok, Fényes Szabolcsok stb?! És hol vannak a külföldi klasszikusok? Offenbach, Suppé, Sullivan, Millöcker, Zeller, Fall, Planquette, Hervé, Lecocq, Oscar Straus, Ziehrer? Johann Strauss Denevérje még olykor-olykor felbukkan, de a többi sikere? Egy éj Velencében; A királyné csipkekendője; Simplicius. A cigánybárót hamarosan az Opera fogja bemutatni: így ott a Denevérrel együtt két Strauss-operettet láthat majd a közönség. Az Operettszínháznak, bármennyire kötődik Kálmán Imréhez, műveihez, az "operett" név alatt sok minden mást is játszania kellene (Az utóbbi években és máig, Kálmántól mindig színen volt egyszerre egy vagy több operettje: Marica grófnő, Csárdáskirálynő, Cirkuszhercegnő, A csikágói hercegnő, A Bajadér, várható a közeljövőben A montmartre i ibolya. Miért nem kap például Lehár ennyi operettet és bemutatót? Az elmúlt évtizedekben egyszer-egyszer elővették A víg özvegyet, a Mosoly országát, a Luxemburg grófját és a Cigányszerelmet – pár előadás, egy évad, aztán évekre eltűnik, hogy aztán felújítva ismét néhány előadásban előadják, aztán megint a „süllyesztő” következik. Hol van a szerzőtől a Pacsirta, a Giuditta, a Cárevics, az Éva, a Kék mazúr, a Három grácia, a Paganini, a Frasquita, a Friderika? Úgyhogy igenis, többet kellene bemutatnia az Operettszínháznak, mert széles a paletta, de a többi vidéki, operettet is játszó vidéki teátrumoknak is merni kell az operettirodalom gazdag és népszerű terméséből választani valami érdekeset, esetleg amit már évtizedek óta nem látott a publikum. A műfaj igen változatos és bőséges kínálatot nyújt, nem szabadna beszűkülni csak egy komponista életművére - még ha annak szobra ott áll a Nagymező utcai zenés színház előtt, és akiről elnevezték az egykori Moulin Rouge kamaratermét is; ennek örülnünk kell, de más is van/volt a világon: a középpontba ne egy szerző és ugyanannak több alkotása kerüljön; legyen egy olyan népszerű darabja, amit hosszú évek óta nem játszottak. E mellé jöhet további három komponistától ugyancsak egy-egy műve, ami híres, népszerű volt régen és ma is sikerre számíthat a közönség körében.
És az előbbiekhez még kiegészítésül annyit, hogy itthon a Kálmán Imre-operettek túl vannak reprezentálva, akár a bemutatók számát, akár előadásszámot tekintem. Elég csak a Budapesti (volt Fővárosi) Operettszínház utóbbi évek-évtizedek bemutatóit, a kitűzött repertoár-előadások címét áttekinteni. Ha nem tekintem a musicaleket, az operett-vonal műsora igen szegényes, egyoldalú. Hol vannak a Lehárok, Huszkák, Szirmaik, Jacobik, Kacsóhok, Kemény Egonok, Ábrahám Pálok, Fényes Szabolcsok stb?! És hol vannak a külföldi klasszikusok? Offenbach, Suppé, Sullivan, Millöcker, Zeller, Fall, Planquette, Hervé, Lecocq, Oscar Straus, Ziehrer? Johann Strauss Denevérje még olykor-olykor felbukkan, de a többi sikere? Egy éj Velencében; A királyné csipkekendője; Simplicius. A cigánybárót hamarosan az Opera fogja bemutatni: így ott a Denevérrel együtt két Strauss-operettet láthat majd a közönség. Az Operettszínháznak, bármennyire kötődik Kálmán Imréhez, műveihez, az "operett" név alatt sok minden mást is játszania kellene (Az utóbbi években és máig, Kálmántól mindig színen volt egyszerre egy vagy több operettje: Marica grófnő, Csárdáskirálynő, Cirkuszhercegnő, A csikágói hercegnő, A Bajadér, várható a közeljövőben A montmartre i ibolya. Miért nem kap például Lehár ennyi operettet és bemutatót? Az elmúlt évtizedekben egyszer-egyszer elővették A víg özvegyet, a Mosoly országát, a Luxemburg grófját és a Cigányszerelmet – pár előadás, egy évad, aztán évekre eltűnik, hogy aztán felújítva ismét néhány előadásban előadják, aztán megint a „süllyesztő” következik. Hol van a szerzőtől a Pacsirta, a Giuditta, a Cárevics, az Éva, a Kék mazúr, a Három grácia, a Paganini, a Frasquita, a Friderika? Úgyhogy igenis, többet kellene bemutatnia az Operettszínháznak, mert széles a paletta, de a többi vidéki, operettet is játszó vidéki teátrumoknak is merni kell az operettirodalom gazdag és népszerű terméséből választani valami érdekeset, esetleg amit már évtizedek óta nem látott a publikum. A műfaj igen változatos és bőséges kínálatot nyújt, nem szabadna beszűkülni csak egy komponista életművére - még ha annak szobra ott áll a Nagymező utcai zenés színház előtt, és akiről elnevezték az egykori Moulin Rouge kamaratermét is; ennek örülnünk kell, de más is van/volt a világon: a középpontba ne egy szerző és ugyanannak több alkotása kerüljön; legyen egy olyan népszerű darabja, amit hosszú évek óta nem játszottak. E mellé jöhet további három komponistától ugyancsak egy-egy műve, ami híres, népszerű volt régen és ma is sikerre számíthat a közönség körében.
2938 zenebaratmonika 2016-12-02 00:19:06 [Válasz erre: 2937 Búbánat 2016-12-01 23:19:27]
Ezek óriási számok, én a tavalyi szériát figyeltem külföldön, elsősorban Ausztriában és Németországban, és a Víg özvegy, Denevér és a Fehér ló messze leelőzte a Csárdáskirálynőt. A Denevér is rengeteg helyen megy, akkor szerintem ez lehet a sorrend: Víg özvegy, Denevér (ez még régebbi ráadásul).... és ott van még a Madarász, a Bécsi vér és rengeteg más darab is... r
Ezek óriási számok, én a tavalyi szériát figyeltem külföldön, elsősorban Ausztriában és Németországban, és a Víg özvegy, Denevér és a Fehér ló messze leelőzte a Csárdáskirálynőt. A Denevér is rengeteg helyen megy, akkor szerintem ez lehet a sorrend: Víg özvegy, Denevér (ez még régebbi ráadásul).... és ott van még a Madarász, a Bécsi vér és rengeteg más darab is... r
2937 Búbánat 2016-12-01 23:19:27
Áthozom ide fórumtársunk bejegyzését az "Operett a magyar rádióban (1949-1990)" topicból: (1794) zenebaratmonika 2016-12-01 13:11:39 "Kero már megint tévedett. A Csárdáskirálynő a legtöbbet játszott Kálmán Imre operett, mostanában a Cirkuszhercegnőt is gyakrabban játsszák. A világon a legtöbbet játszott operett pedig a Denevér és a Víg özvegy, ezt egy külföldi operettszakértő ismerősöm mondta nekem." Akkor most ideírom az én meglátásomat - számításaimat: Csárdáskirálynő: A kultúra.hu oldalon olvasható egy cikkben, hogy Bécsben, az 1916-os ősbemutató után 800 alkalommal játszották egyhuzamban, és a bemutatótól számított első 17 év alatt – 1933-ig - harmincezer alkalommal adták elő világszerte. Kis matematika. A darab máig tartó változatlan népszerűségét ismerve, és feltételezve továbbra is 30.000 előadás/17 év arány számot – ha felszorozzuk, akárhogy is számolom, még jóindulattal is „csak” 180.000 db alkalmat kapok – 100 évre vetítve. „Lehár Ferenc születése századik évfordulója alkalmából a bécsi Bunte Illustrierte riportban számol be az operettműfaj nagy mesterének életéről, különösen legsikeresebb műve, A víg özvegy pályafutásáról. A darabot 1905 decemberében mutatták be Bécsben. Röviddel a bemutató után tizennyolc hónapra elővételben elkelt minden jegy. Azóta megközelítő számítások szerint világszerte félmillió előadást ért meg. Közel ötvenmillió lemez örökítette meg A víg özvegy egyes számait. (1970-ig) A legátütőbb siker Buenos Aireshez fűződik, ahol 1910-ben egyetlen este öt színházban, öt különböző nyelven adták elő az operettet. /Tükör, 1970. május 26. (21. szám)/ Az 1970-es évből származó, addig összesített adatkalkuláció (65 év alatt fél millió előadás!) óta máig negyvenhat év telt el. Változatlan tendenciákat (tetszés, előadásszám) figyelembe véve: ma már cca, 850.000 előadásnál tarthatunk. Még akkor is kiemelkedő szám ez, ha az utolsó évtizedekben a kezdeti évtizedek hatalmas érdeklődése és játszása esetleg csökkenést mutatna. Belátható, hogy A víg özvegy sikerét és előadásszámát más operett nézettsége és játszottsága meg sem közelíti. A Csárdáskirálynő - a máig tartó nagy nézettsége ellenére - eltörpül A víg özvegy világszerte megnyilvánuló sikerszériája mellett. Az internet keresőjébe egyenként beütve - különböző nyelveken is - a két operett címét, utána nézhetünk annak, hol és merre, esetleg hányszor játsszák ma ezt a két operettet - világszerte. Ami „A denevért” illeti, jószerivel csak év végén – év elején játsszák – nem „rúg labdába”…
Áthozom ide fórumtársunk bejegyzését az "Operett a magyar rádióban (1949-1990)" topicból: (1794) zenebaratmonika 2016-12-01 13:11:39 "Kero már megint tévedett. A Csárdáskirálynő a legtöbbet játszott Kálmán Imre operett, mostanában a Cirkuszhercegnőt is gyakrabban játsszák. A világon a legtöbbet játszott operett pedig a Denevér és a Víg özvegy, ezt egy külföldi operettszakértő ismerősöm mondta nekem." Akkor most ideírom az én meglátásomat - számításaimat: Csárdáskirálynő: A kultúra.hu oldalon olvasható egy cikkben, hogy Bécsben, az 1916-os ősbemutató után 800 alkalommal játszották egyhuzamban, és a bemutatótól számított első 17 év alatt – 1933-ig - harmincezer alkalommal adták elő világszerte. Kis matematika. A darab máig tartó változatlan népszerűségét ismerve, és feltételezve továbbra is 30.000 előadás/17 év arány számot – ha felszorozzuk, akárhogy is számolom, még jóindulattal is „csak” 180.000 db alkalmat kapok – 100 évre vetítve. „Lehár Ferenc születése századik évfordulója alkalmából a bécsi Bunte Illustrierte riportban számol be az operettműfaj nagy mesterének életéről, különösen legsikeresebb műve, A víg özvegy pályafutásáról. A darabot 1905 decemberében mutatták be Bécsben. Röviddel a bemutató után tizennyolc hónapra elővételben elkelt minden jegy. Azóta megközelítő számítások szerint világszerte félmillió előadást ért meg. Közel ötvenmillió lemez örökítette meg A víg özvegy egyes számait. (1970-ig) A legátütőbb siker Buenos Aireshez fűződik, ahol 1910-ben egyetlen este öt színházban, öt különböző nyelven adták elő az operettet. /Tükör, 1970. május 26. (21. szám)/ Az 1970-es évből származó, addig összesített adatkalkuláció (65 év alatt fél millió előadás!) óta máig negyvenhat év telt el. Változatlan tendenciákat (tetszés, előadásszám) figyelembe véve: ma már cca, 850.000 előadásnál tarthatunk. Még akkor is kiemelkedő szám ez, ha az utolsó évtizedekben a kezdeti évtizedek hatalmas érdeklődése és játszása esetleg csökkenést mutatna. Belátható, hogy A víg özvegy sikerét és előadásszámát más operett nézettsége és játszottsága meg sem közelíti. A Csárdáskirálynő - a máig tartó nagy nézettsége ellenére - eltörpül A víg özvegy világszerte megnyilvánuló sikerszériája mellett. Az internet keresőjébe egyenként beütve - különböző nyelveken is - a két operett címét, utána nézhetünk annak, hol és merre, esetleg hányszor játsszák ma ezt a két operettet - világszerte. Ami „A denevért” illeti, jószerivel csak év végén – év elején játsszák – nem „rúg labdába”…
2936 Búbánat 2016-12-01 21:54:37
2017. január 1-én Újévi Operett Gálával várják a közönséget a Budapesti Operettszínházban. Az Újévi gálaműsoron a legnagyobb operett slágerek szerepelnek, némi musicallel, operával fűszerezve. Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Johann Strauss, Ábrahám Pál, Zerkovitz Béla, Szirmai Albert, Huszka Jenő, valamint Lévay Szilveszter legnépszerűbb melódiái. Részletek hangzanak el A Csárdáskirálynőből, A Denevérből, A víg özvegyből, A mosoly országából, a Mágnás Miskából, a Lili bárónőből, a Marica grófnőből, a Cigányszerelemből, illetve a Miss Saigonból, és a Rómeó és Júliából. Közreműködik: Bordás Barbara, Dolhai Attila, Janza Kata, Kékkovács Mara, Lukács Anita, Oszvald Marika, Peller Károly, Szabó Dávid, Szabó P. Szilveszter, Vadász Zsolt, Vágó Zsuzsi, a Budapesti Operettszínház Balettkara és Zenekara. Vezényel: Makláry László.
2017. január 1-én Újévi Operett Gálával várják a közönséget a Budapesti Operettszínházban. Az Újévi gálaműsoron a legnagyobb operett slágerek szerepelnek, némi musicallel, operával fűszerezve. Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Johann Strauss, Ábrahám Pál, Zerkovitz Béla, Szirmai Albert, Huszka Jenő, valamint Lévay Szilveszter legnépszerűbb melódiái. Részletek hangzanak el A Csárdáskirálynőből, A Denevérből, A víg özvegyből, A mosoly országából, a Mágnás Miskából, a Lili bárónőből, a Marica grófnőből, a Cigányszerelemből, illetve a Miss Saigonból, és a Rómeó és Júliából. Közreműködik: Bordás Barbara, Dolhai Attila, Janza Kata, Kékkovács Mara, Lukács Anita, Oszvald Marika, Peller Károly, Szabó Dávid, Szabó P. Szilveszter, Vadász Zsolt, Vágó Zsuzsi, a Budapesti Operettszínház Balettkara és Zenekara. Vezényel: Makláry László.
2935 Ardelao 2016-12-01 18:08:17 [Válasz erre: 2933 zenebaratmonika 2016-11-30 11:19:10]
Jan Kiepura 1902. május 16-án Sosnowiecben született. Lengyelországban! Tehát lengyel! Más kérdés, hogy hol élte le életét. A Wikipédia buta megfogalmazások tömegétől hemzseg! Nem kell nekünk is átvenni.
Jan Kiepura 1902. május 16-án Sosnowiecben született. Lengyelországban! Tehát lengyel! Más kérdés, hogy hol élte le életét. A Wikipédia buta megfogalmazások tömegétől hemzseg! Nem kell nekünk is átvenni.
2934 Búbánat 2016-12-01 09:12:05
[url] https://szinhaz.org/zenes-szinhaz/operett/2016/11/27/marica-grofno-visszatert-az-operettszinhazba/; Marica grófnő visszatért az Operettszínházba [/url] Az előadásról KERO mesélt a Szinház.org-nak November 25-től a Budapesti Operettszínházban Kero rendezésében újra repertoáron szerepel Kálmán Imre világhírű darabja, melynek slágerei már több mint 10000 alkalommal csendültek fel, a világ sok-sok országában. 2001-ben ezzel a produkcióval nyitott az újjáépített Budapesti Operettszínház, és most visszatért a legismertebb magyar arisztokrata: Marica grófnő. A darab felújítása kapcsán Kerényi Miklós Gábor rendező, a teátrum művészeti vezetője elárulta, hogy ez a világon a legtöbbet játszott Kálmán operett. A Marica grófnő szereplői – váltott szereposztásban: Fischl Mónika, Bordás Barbara, Dolhai Attila, Vadász Zsolt, Boncsér Gergely, Szendy Szilvi, Kardffy Aisha, Kerényi Miklós Máté, Peller Károly, Kékkovács Mara, Lehoczky Zsuzsa, Kállay Bori, Frankó Tünde, Földes Tamás, Dézsy Szabó Gábor, Faragó András, Dánielfy Zsolt, Ottlik Ádám, Melis Gábor. Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Gyarmathy Ágnes, koreográfusa Lőcsei Jenő. A karmester Makláry László zenei vezető, valamint Somogyi-Tóth Dániel. A rendező KERO – Kerényi Miklós Gábor.
[url] https://szinhaz.org/zenes-szinhaz/operett/2016/11/27/marica-grofno-visszatert-az-operettszinhazba/; Marica grófnő visszatért az Operettszínházba [/url] Az előadásról KERO mesélt a Szinház.org-nak November 25-től a Budapesti Operettszínházban Kero rendezésében újra repertoáron szerepel Kálmán Imre világhírű darabja, melynek slágerei már több mint 10000 alkalommal csendültek fel, a világ sok-sok országában. 2001-ben ezzel a produkcióval nyitott az újjáépített Budapesti Operettszínház, és most visszatért a legismertebb magyar arisztokrata: Marica grófnő. A darab felújítása kapcsán Kerényi Miklós Gábor rendező, a teátrum művészeti vezetője elárulta, hogy ez a világon a legtöbbet játszott Kálmán operett. A Marica grófnő szereplői – váltott szereposztásban: Fischl Mónika, Bordás Barbara, Dolhai Attila, Vadász Zsolt, Boncsér Gergely, Szendy Szilvi, Kardffy Aisha, Kerényi Miklós Máté, Peller Károly, Kékkovács Mara, Lehoczky Zsuzsa, Kállay Bori, Frankó Tünde, Földes Tamás, Dézsy Szabó Gábor, Faragó András, Dánielfy Zsolt, Ottlik Ádám, Melis Gábor. Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Gyarmathy Ágnes, koreográfusa Lőcsei Jenő. A karmester Makláry László zenei vezető, valamint Somogyi-Tóth Dániel. A rendező KERO – Kerényi Miklós Gábor.
2933 zenebaratmonika 2016-11-30 11:19:10
A lengyel származású Jean Kiepura Eggert Márta férje az 1930-as évek egyik legkitünőbb tenorja volt a világon. Nemrég előkerült egy szép felvétel, aminek magyar vonatkozása is van, hisz Ábrahám Pál zenéjét énekli egy 1930-as német hangosfilm operettben, aminek magyar fordítása Az éneklő város: [url] https://www.youtube.com/watch?v=7DvZf5iAH6w;Kiepura [/url]
A lengyel származású Jean Kiepura Eggert Márta férje az 1930-as évek egyik legkitünőbb tenorja volt a világon. Nemrég előkerült egy szép felvétel, aminek magyar vonatkozása is van, hisz Ábrahám Pál zenéjét énekli egy 1930-as német hangosfilm operettben, aminek magyar fordítása Az éneklő város: [url] https://www.youtube.com/watch?v=7DvZf5iAH6w;Kiepura [/url]
2932 Búbánat 2016-11-21 11:19:26 [Válasz erre: 2931 Edmond Dantes 2016-11-20 16:09:35]
A tíz évvel való megfiatalítás akár még udvariasság is lehetett volna a részemről - "hölgy" esetén - , de hát itt a matematika hagyott cserben...
A tíz évvel való megfiatalítás akár még udvariasság is lehetett volna a részemről - "hölgy" esetén - , de hát itt a matematika hagyott cserben...
2931 Edmond Dantes 2016-11-20 16:09:35 [Válasz erre: 2930 Búbánat 2016-11-20 15:54:31]
Elnézést, ha 1906-ban volt a bemutató, annak most 110 éve. Ami viszont -ha nem is napra pontosan, de- tényleg 100 éve volt és nem is akármi, az a Csárdáskirálynő magyarországi premierje: 1916. november 3-án, a Király Színházban.
Elnézést, ha 1906-ban volt a bemutató, annak most 110 éve. Ami viszont -ha nem is napra pontosan, de- tényleg 100 éve volt és nem is akármi, az a Csárdáskirálynő magyarországi premierje: 1916. november 3-án, a Király Színházban.
2930 Búbánat 2016-11-20 15:54:31
Ma 100 éve mutatta be a Király Színház Kacsóh Pongrácz – Bakonyi Károly – Endrődy Sándor daljátékát: R á k ó c z i /Zenevilág – Színházi, Zeneművészeti, Zenepedagógiai és Zeneirodalmi Hetilap 1906. deczember 1. , VII. évfolyam, 43-44. szám/ A Magyar zeneművészetnek egy kiváló művéről kell beszámolnunk, a Királyszínházban e hó - november - 20-án előadott Bakonyi-Kacsóh daljátékának az előadásáról, mely művészi esemény nagyban foglalkoztatja a magyar zeneművészet tagjait. János vitéz 350-ik előadása után, Rákóczi színrehozatala fokozottabb érdeklődést keltett úgy a szöveg írója, mint zeneszerzőjének új alkotása iránt. Dicsérettel kell adóznunk a Királyszínház igazgatójának, aki a maga lángeszű színházi tudásával, a színpadi rendezésben utolérhetetlen művészetével diadalra segítette a magyar szerzők ezen páratlan művét. Hiábavaló a napisajtónak itt-ott felszálló agyarkodása a darabnak sikeres vagy sikertelen volta felett, mi a magunk szempontjából azzal mit sem törődünk, az nem is von le semmit a darab művészi értékéből, nekünk a mű abszolút művészi értékéhez van közünk, amely annak főleg zenei részében lépten-nyomon felszínre kerekedik. Kacsóh művészi vénája a Rákócziban fokozottabb mértékben lép fel. Az az iskola, amely őt a János vitéz sikereihez juttatta, íme ebben a művében tökélyesedés, az átgondolt formák, a mélységben és érzelmekben gazdag dallamforrások sokaságában nyilvánul, melyekkel kétszeresen bebizonyította abbeli tántoríthatatlan nézetünket, hogy a magyar zeneszerzők gárdájában Kacsóh iránya az az út, amely majdan évek múltán a nemzeti opera ígéretföldjére vezet. A Rákóczi zenéje a János vitéz népies, közvetlenül ható, behízelgő muzsikájától eltérően, a biztos, tudatos, az erős magyar lélekben gyökeredző invenczió hatása alatt készült. Csupa melegség és bensőség sugárzik ki zenéjének minden üteméből. Nagy hatásra van építve a mű első felvonása, amely teljesen beleillik egy magyar víg opera keretébe. Az itt fellépő franczia zenéjű motívumok, Rentheim dala Rákócziról, a melodrámának való keringő, a finoman átgondolt, könnyedén átsikamló fordulatok mindmegannyi gyöngyszemei azon dallamláncznak, amely az első felvonásban végigvonul. Rákóczi dala: „Hazámba vágyom – Duna,Tisza partja vár” – olyan megkapó és szívhez szóló, hogy annak éneklése teljesen magával ragadta a közönséget. Érdekesek az első felvonásban azok az elmésségek, finomságok, amelyekkel Kacsóh Endrődy Sándor verseire írott dalokat feldolgozta, - a hangszerelés mesteri alkalmazása, a részletekig átszövődő finomság bámulatra méltók. A második felvonásban a kurucz idők hangulata uralja a helyzetet. („Kurucz Balázs olyan vitéz”), Katica tréfásdala („Van egy hamis korcsmárosné Dunántúl”) annyira eredeti és vidám komikus hangulatával, a vegyes karnak különböző árnyalataival beállítva annyira megkapó, hogy ez az egyetlen dal már magában is megérdemelné, hogy a Rákóczit mindenki meghallgassa; a harmadik felvonásban nagyszabású és bámulatos ügyességgel van hangszerelve a gyászinduló, mely akármilyen szimfonikus hangversenyen is előadható. Gyönyörű ebben a felvonásban Magda dala („Fáj, fáj a szívem”). Összevetve zenei bírálatunkat, őszinte örömmel állíthatjuk, hogy az ezidei zenei évadban színpadra szebb, tartalmasabb, igazibb muzsikát nem írt senki, mint Kacsóh Pongrácz. Örömmel írjuk e sorokat, mert megvagyunk győződve, hogy Kacsóh vénája még sok eredeti dologgal fogja a magyar zeneművészetet megajándékozni, mely annyival szolgál büszkeségünkre, hogy Kacsóh zeneszerzői működését e lap hasábjain kezdte meg, mely mindenkor az igazi, önzetlen kritikának volt az orgánuma. Ajánljuk „Rákóczi” muzsikáját olvasóink figyelmébe, az énekfüzetek, melyek Zipser és König bizományában jelentek meg, már IV. kiadásukat érték el ily rövid idő alatt. /Hackl./ Megjegyzem, más források a „Rákóczi” daljáték Király Színházban történt ősbemutatójának idejét november 21-ére teszik. Az „Operett a magyar rádióban (1949-1990)” topicban több helyütt foglalkoztunk a János vitéz komponistájának ezzel a másik nevezetes színpadi alkotásával, melynek teljes rádió (stúdió)felvételéről időnként felcsendülnek szép részletek a Dankó Rádió operettműsorában: Kacsóh Pongrác – Endrődy Sándor – Pásztor Árpád – Sassi Csaba: Rákóczi (Történelmi daljáték) A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 4. Kossuth adó 20.25 – 22.00 Vezényel: Kerekes János Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Vajda Cecília) Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: László Endre Szereposztás: II. Rákóczi Ferenc – Udvardy Tibor Reuthreim Magda – Sándor Judit Andris, tárogatós hadnagy – Palcsó Sándor Katica – Andor Éva Kuczug Balázs – Palócz László Sienowski hercegnő – Neményi Lili Amália, Rákóczi neje – Barlay Zsuzsa Heister Hannibál, császári ezredes – Bende Zsolt (Kálmán György) Bodinyi, Rákóczi nevelője – Horváth Jenő Bercsényi Miklós – Ujlaky Gábor Galgóczi Imre, jobbágy – Ambrus András Esze Tamás – Zenthe Ferenc Andris apja – Márkus Ferenc Gránátos Mihály – Rajz János Wratislaw gróf, császári követ – Horváth Tivadar Tiszt Rákóczi seregéből – Turgonyi Pál Inas a hercegnőnél – Dózsa István I. hang – Zoltai Miklós II. hang – Szoó György Ott, a 949. sorszám alatt fogalmaztam meg saját benyomásaimat, amit most a bemásolt korabeli cikk gondolatai mellé helyezek: A daljáték népszerűsége a János vitézét soha nem érte el. Pont ezért is érdekesebb számomra Kacsóhnak ez a ritkán hallható és szinte egyáltalán nem játszott daljátéka. Egyáltalán nem hasonlít az ismertebb daljáték zenéjéhez! És éppen ez benne a jó! Talán a darab szövegkönyvéből is eredeztethetően érzelmesebb, de nem érzelgős, nem is "csöpögős", és nem olyan édeskésen szirupos, mint a János vitéz zenéje, ugyanakkor nemesen pátoszos, a hazafias érzésekre is apelláló. Ezzel együtt magával ragadó a zene. A bemutató igen sikeres volt (1906. november 21. Budapest, Király Színház); a várakozást az is fokozta, hogy Rákóczi-szabadságharc történelmi eseményeit megidéző, ám nagyvonalú témafeldolgozás éppen aktuális volt: Rákóczi hamvait 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra. Mégis, a János vitéz árnyékában, ez a kurucos-labancos téma hamarosan veszített érdekességéből, és a darab idővel feledésbe került. A rádiófelvétel kissé segített ezen, és megkésve, a hatvanas évek közepére elkészült a darab teljes stúdiófelvétele kiváló operaénekesek és színművészek előadásában, de közel sem játszották annyiszor, mint a János vitézt – mely utóbbi daljátékot a mai napig rendszeresen műsorára tűzi valamelyik zenés színház. Hála a Dankó Rádiónak, legalább részleteiben, mostanság egyre jobban megismerhetjük, egyre inkább megszerethetjük Kacsóhnak ezt a másik, értékes és szépséges dalművét is! Kacsóh Rákóczijában felfedezhetjük magunk számára - a rádiófelvételről elhangzó részletekből is – a zeneszerző mesterségbeli tudását, gazdag zenei invencióját; belátható, hogy ezt a művét nem szabad a János vitézhez, annak dallam- és stílusvilágához, harmóniáihoz hasonlítgatni, viszonyítani; önmagában értékes, más darabéval össze nem hasonlítható a zenéje és szövegkönyve. A remek rádiófelvételről megismert háromfelvonásos Kacsóh-daljátékot most kezdem igen értékelni! Belemélyedek a darab zenei szövetébe, stílusjegyeibe, és élvezem a vokális és instrumentális zeneszámokban megbúvó szépségeket, melyekből árad felém valami magasztos, valami nagyszerű, ami szavakkal ki nem fejezhető.
Ma 100 éve mutatta be a Király Színház Kacsóh Pongrácz – Bakonyi Károly – Endrődy Sándor daljátékát: R á k ó c z i /Zenevilág – Színházi, Zeneművészeti, Zenepedagógiai és Zeneirodalmi Hetilap 1906. deczember 1. , VII. évfolyam, 43-44. szám/ A Magyar zeneművészetnek egy kiváló művéről kell beszámolnunk, a Királyszínházban e hó - november - 20-án előadott Bakonyi-Kacsóh daljátékának az előadásáról, mely művészi esemény nagyban foglalkoztatja a magyar zeneművészet tagjait. János vitéz 350-ik előadása után, Rákóczi színrehozatala fokozottabb érdeklődést keltett úgy a szöveg írója, mint zeneszerzőjének új alkotása iránt. Dicsérettel kell adóznunk a Királyszínház igazgatójának, aki a maga lángeszű színházi tudásával, a színpadi rendezésben utolérhetetlen művészetével diadalra segítette a magyar szerzők ezen páratlan művét. Hiábavaló a napisajtónak itt-ott felszálló agyarkodása a darabnak sikeres vagy sikertelen volta felett, mi a magunk szempontjából azzal mit sem törődünk, az nem is von le semmit a darab művészi értékéből, nekünk a mű abszolút művészi értékéhez van közünk, amely annak főleg zenei részében lépten-nyomon felszínre kerekedik. Kacsóh művészi vénája a Rákócziban fokozottabb mértékben lép fel. Az az iskola, amely őt a János vitéz sikereihez juttatta, íme ebben a művében tökélyesedés, az átgondolt formák, a mélységben és érzelmekben gazdag dallamforrások sokaságában nyilvánul, melyekkel kétszeresen bebizonyította abbeli tántoríthatatlan nézetünket, hogy a magyar zeneszerzők gárdájában Kacsóh iránya az az út, amely majdan évek múltán a nemzeti opera ígéretföldjére vezet. A Rákóczi zenéje a János vitéz népies, közvetlenül ható, behízelgő muzsikájától eltérően, a biztos, tudatos, az erős magyar lélekben gyökeredző invenczió hatása alatt készült. Csupa melegség és bensőség sugárzik ki zenéjének minden üteméből. Nagy hatásra van építve a mű első felvonása, amely teljesen beleillik egy magyar víg opera keretébe. Az itt fellépő franczia zenéjű motívumok, Rentheim dala Rákócziról, a melodrámának való keringő, a finoman átgondolt, könnyedén átsikamló fordulatok mindmegannyi gyöngyszemei azon dallamláncznak, amely az első felvonásban végigvonul. Rákóczi dala: „Hazámba vágyom – Duna,Tisza partja vár” – olyan megkapó és szívhez szóló, hogy annak éneklése teljesen magával ragadta a közönséget. Érdekesek az első felvonásban azok az elmésségek, finomságok, amelyekkel Kacsóh Endrődy Sándor verseire írott dalokat feldolgozta, - a hangszerelés mesteri alkalmazása, a részletekig átszövődő finomság bámulatra méltók. A második felvonásban a kurucz idők hangulata uralja a helyzetet. („Kurucz Balázs olyan vitéz”), Katica tréfásdala („Van egy hamis korcsmárosné Dunántúl”) annyira eredeti és vidám komikus hangulatával, a vegyes karnak különböző árnyalataival beállítva annyira megkapó, hogy ez az egyetlen dal már magában is megérdemelné, hogy a Rákóczit mindenki meghallgassa; a harmadik felvonásban nagyszabású és bámulatos ügyességgel van hangszerelve a gyászinduló, mely akármilyen szimfonikus hangversenyen is előadható. Gyönyörű ebben a felvonásban Magda dala („Fáj, fáj a szívem”). Összevetve zenei bírálatunkat, őszinte örömmel állíthatjuk, hogy az ezidei zenei évadban színpadra szebb, tartalmasabb, igazibb muzsikát nem írt senki, mint Kacsóh Pongrácz. Örömmel írjuk e sorokat, mert megvagyunk győződve, hogy Kacsóh vénája még sok eredeti dologgal fogja a magyar zeneművészetet megajándékozni, mely annyival szolgál büszkeségünkre, hogy Kacsóh zeneszerzői működését e lap hasábjain kezdte meg, mely mindenkor az igazi, önzetlen kritikának volt az orgánuma. Ajánljuk „Rákóczi” muzsikáját olvasóink figyelmébe, az énekfüzetek, melyek Zipser és König bizományában jelentek meg, már IV. kiadásukat érték el ily rövid idő alatt. /Hackl./ Megjegyzem, más források a „Rákóczi” daljáték Király Színházban történt ősbemutatójának idejét november 21-ére teszik. Az „Operett a magyar rádióban (1949-1990)” topicban több helyütt foglalkoztunk a János vitéz komponistájának ezzel a másik nevezetes színpadi alkotásával, melynek teljes rádió (stúdió)felvételéről időnként felcsendülnek szép részletek a Dankó Rádió operettműsorában: Kacsóh Pongrác – Endrődy Sándor – Pásztor Árpád – Sassi Csaba: Rákóczi (Történelmi daljáték) A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 4. Kossuth adó 20.25 – 22.00 Vezényel: Kerekes János Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Vajda Cecília) Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: László Endre Szereposztás: II. Rákóczi Ferenc – Udvardy Tibor Reuthreim Magda – Sándor Judit Andris, tárogatós hadnagy – Palcsó Sándor Katica – Andor Éva Kuczug Balázs – Palócz László Sienowski hercegnő – Neményi Lili Amália, Rákóczi neje – Barlay Zsuzsa Heister Hannibál, császári ezredes – Bende Zsolt (Kálmán György) Bodinyi, Rákóczi nevelője – Horváth Jenő Bercsényi Miklós – Ujlaky Gábor Galgóczi Imre, jobbágy – Ambrus András Esze Tamás – Zenthe Ferenc Andris apja – Márkus Ferenc Gránátos Mihály – Rajz János Wratislaw gróf, császári követ – Horváth Tivadar Tiszt Rákóczi seregéből – Turgonyi Pál Inas a hercegnőnél – Dózsa István I. hang – Zoltai Miklós II. hang – Szoó György Ott, a 949. sorszám alatt fogalmaztam meg saját benyomásaimat, amit most a bemásolt korabeli cikk gondolatai mellé helyezek: A daljáték népszerűsége a János vitézét soha nem érte el. Pont ezért is érdekesebb számomra Kacsóhnak ez a ritkán hallható és szinte egyáltalán nem játszott daljátéka. Egyáltalán nem hasonlít az ismertebb daljáték zenéjéhez! És éppen ez benne a jó! Talán a darab szövegkönyvéből is eredeztethetően érzelmesebb, de nem érzelgős, nem is "csöpögős", és nem olyan édeskésen szirupos, mint a János vitéz zenéje, ugyanakkor nemesen pátoszos, a hazafias érzésekre is apelláló. Ezzel együtt magával ragadó a zene. A bemutató igen sikeres volt (1906. november 21. Budapest, Király Színház); a várakozást az is fokozta, hogy Rákóczi-szabadságharc történelmi eseményeit megidéző, ám nagyvonalú témafeldolgozás éppen aktuális volt: Rákóczi hamvait 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra. Mégis, a János vitéz árnyékában, ez a kurucos-labancos téma hamarosan veszített érdekességéből, és a darab idővel feledésbe került. A rádiófelvétel kissé segített ezen, és megkésve, a hatvanas évek közepére elkészült a darab teljes stúdiófelvétele kiváló operaénekesek és színművészek előadásában, de közel sem játszották annyiszor, mint a János vitézt – mely utóbbi daljátékot a mai napig rendszeresen műsorára tűzi valamelyik zenés színház. Hála a Dankó Rádiónak, legalább részleteiben, mostanság egyre jobban megismerhetjük, egyre inkább megszerethetjük Kacsóhnak ezt a másik, értékes és szépséges dalművét is! Kacsóh Rákóczijában felfedezhetjük magunk számára - a rádiófelvételről elhangzó részletekből is – a zeneszerző mesterségbeli tudását, gazdag zenei invencióját; belátható, hogy ezt a művét nem szabad a János vitézhez, annak dallam- és stílusvilágához, harmóniáihoz hasonlítgatni, viszonyítani; önmagában értékes, más darabéval össze nem hasonlítható a zenéje és szövegkönyve. A remek rádiófelvételről megismert háromfelvonásos Kacsóh-daljátékot most kezdem igen értékelni! Belemélyedek a darab zenei szövetébe, stílusjegyeibe, és élvezem a vokális és instrumentális zeneszámokban megbúvó szépségeket, melyekből árad felém valami magasztos, valami nagyszerű, ami szavakkal ki nem fejezhető.
2929 zenebaratmonika 2016-11-18 12:08:07 [Válasz erre: 2928 Búbánat 2016-11-18 10:06:38]
Ez a teljes műsor. Mindenesetre a Bál a Savoybant nem értem miért hagyták ki, pedig annak magyarországi premierjén főszereplő volt a Király Színházban. [url] http://operett.network.hu/kepek/archiv_kepek_szerzokrol_es_szineszekrol/abraham_pal_rokk_marikaval_probal_a_bal_a_savoyban_magyarorszagi_premierjere;Kep [/url]
Ez a teljes műsor. Mindenesetre a Bál a Savoybant nem értem miért hagyták ki, pedig annak magyarországi premierjén főszereplő volt a Király Színházban. [url] http://operett.network.hu/kepek/archiv_kepek_szerzokrol_es_szineszekrol/abraham_pal_rokk_marikaval_probal_a_bal_a_savoyban_magyarorszagi_premierjere;Kep [/url]
2928 Búbánat 2016-11-18 10:06:38 [Válasz erre: 2088 Búbánat 2013-10-15 21:38:49]
[url] http://www.rokkmarika.com/; RÖKK MARIKA (1913. november 3. – 2004. május 16.) [/url] - revüsztár, operett-primadonna [url] http://www.rokkmarika.com/gala.php; Rökk Marika 100.- Emlékgála a Budapesti Operettszínházban - 2013. november 3. [/url] Rökk Marika családjával 1924-ben Párizsba költözött és már 11 éves korában a Moulin Rouge szólótáncosaként kapott szerződést. Bemutatkozott New Yorkban a Broadway-on és Londonban, de kimagasló karriert futott be Németországban és Ausztriában is, miközben folyamatosan visszajárt Magyarországra film- és színházi szerepek miatt. Utolsó alakítása Kálmán Imre születésének 110. évfordulóján a Marica grófnője volt, amit élete során több mint 700 alkalommal játszott. A művésznő számára mindig a legfontosabb a zene, a tánc, az önmegvalósítás volt. A német filmkamara elnöke Scheuermann dr. „Budapest csillagának" nevezte Rökk Marikát, aki soha nem tagadta meg magyar gyökereit, büszkén vállalta azokat. Minden filmjébe becsempészett valamilyen magyar motívumot .. A Budapesti Operettszínházban november 3-án Rökk Marikára emlékeztek külföldi és hazai sztárelőadók. Felidézték legendás filmjeit, színpadi alakításait, sikerszámait, ragyogó személyiségét. Fellépett: Rökk Marika első házasságából született lánya, Gabriele Jacoby, Mario Zeffiri, Oszvald Marika, Johannes von Duisburg, Lehoczky Zsuzsa, Dolhai Attila, Bucsi Annamária, Heiko Reissig, Kerényi Miklós Máté, Dancs Annamari, Faragó András, Bordás Barbara, Szendy Szilvi, Szulák Andrea, Szabó Dávid, Peller Károly. Közreműködött az Operettszínház balettkara. Az Operettszínház zenekarát Makláry László vezényelte. Az est díszvendégeként Rökk Marika lányát, Gabriele Jacobyt látták vendégül, aki édesanyja nyomdokaiban jár, hiszen maga is színésznő, évekig tagja volt a bécsi Theater in der Josefstadtnak, illetve számos filmben és televíziós produkcióban szerepelt - és mint a gálán kiderült, Ernyey Bélával is együtt játszott. Gabriele Jacoby még az emlékest előkészületei során elmondta, számára külön öröm, hogy édesanyja születésének 100. évfordulóját a Budapesti Operettszínházban ünnepelheti. Színpadra állt Johannes von Duisburg ismert Wagner-basszbariton is, aki nem csak Rökk Marika-tisztelő, de mint azt a gálán elmondta, a magyarokat is nagyon kedveli, imádja Magyarországot, ezért is vállalk a következő évben fellépést a Magyar Állami Operaházban. Johannes von Duisburg egyébként mindvégig lelkes támogatója, sőt ötletgazdája volt a Rökk Marika Emlékgálának, és az este produceri feladatait is magára vállalta. Az Operett színpadán többek közt felcsendültek Ghost és a West Side Story, a Porgy és Bess, az Ének az esőben, Hello, Dolly slágerei csakúgy, mint Karl Millöckertől a Gasparone, Kálmán Imrétől a Marica grófnő, Csárdáskirálynő, A bajadér, Csikágói hercegnő, Zerkovitz Bélától a Csókos asszony, Lehár Ferenctől a Luxemburg grófja, A víg özvegy dallamai és nem utolsó sorban Rökk Marika filmrészletei is. A gála szerkesztő-rendezője Kerényi Miklós Gábor volt. Műsorvezető: Bordás Barbara Moderátor: Ernyei Béla A gáláról a DUNA TV felvételt készített, ezt sugározza ismét, most pénteken az M5 csatorna, 19.55 és 21.40 között. Televíziós rendező: Lukin Ágnes
[url] http://www.rokkmarika.com/; RÖKK MARIKA (1913. november 3. – 2004. május 16.) [/url] - revüsztár, operett-primadonna [url] http://www.rokkmarika.com/gala.php; Rökk Marika 100.- Emlékgála a Budapesti Operettszínházban - 2013. november 3. [/url] Rökk Marika családjával 1924-ben Párizsba költözött és már 11 éves korában a Moulin Rouge szólótáncosaként kapott szerződést. Bemutatkozott New Yorkban a Broadway-on és Londonban, de kimagasló karriert futott be Németországban és Ausztriában is, miközben folyamatosan visszajárt Magyarországra film- és színházi szerepek miatt. Utolsó alakítása Kálmán Imre születésének 110. évfordulóján a Marica grófnője volt, amit élete során több mint 700 alkalommal játszott. A művésznő számára mindig a legfontosabb a zene, a tánc, az önmegvalósítás volt. A német filmkamara elnöke Scheuermann dr. „Budapest csillagának" nevezte Rökk Marikát, aki soha nem tagadta meg magyar gyökereit, büszkén vállalta azokat. Minden filmjébe becsempészett valamilyen magyar motívumot .. A Budapesti Operettszínházban november 3-án Rökk Marikára emlékeztek külföldi és hazai sztárelőadók. Felidézték legendás filmjeit, színpadi alakításait, sikerszámait, ragyogó személyiségét. Fellépett: Rökk Marika első házasságából született lánya, Gabriele Jacoby, Mario Zeffiri, Oszvald Marika, Johannes von Duisburg, Lehoczky Zsuzsa, Dolhai Attila, Bucsi Annamária, Heiko Reissig, Kerényi Miklós Máté, Dancs Annamari, Faragó András, Bordás Barbara, Szendy Szilvi, Szulák Andrea, Szabó Dávid, Peller Károly. Közreműködött az Operettszínház balettkara. Az Operettszínház zenekarát Makláry László vezényelte. Az est díszvendégeként Rökk Marika lányát, Gabriele Jacobyt látták vendégül, aki édesanyja nyomdokaiban jár, hiszen maga is színésznő, évekig tagja volt a bécsi Theater in der Josefstadtnak, illetve számos filmben és televíziós produkcióban szerepelt - és mint a gálán kiderült, Ernyey Bélával is együtt játszott. Gabriele Jacoby még az emlékest előkészületei során elmondta, számára külön öröm, hogy édesanyja születésének 100. évfordulóját a Budapesti Operettszínházban ünnepelheti. Színpadra állt Johannes von Duisburg ismert Wagner-basszbariton is, aki nem csak Rökk Marika-tisztelő, de mint azt a gálán elmondta, a magyarokat is nagyon kedveli, imádja Magyarországot, ezért is vállalk a következő évben fellépést a Magyar Állami Operaházban. Johannes von Duisburg egyébként mindvégig lelkes támogatója, sőt ötletgazdája volt a Rökk Marika Emlékgálának, és az este produceri feladatait is magára vállalta. Az Operett színpadán többek közt felcsendültek Ghost és a West Side Story, a Porgy és Bess, az Ének az esőben, Hello, Dolly slágerei csakúgy, mint Karl Millöckertől a Gasparone, Kálmán Imrétől a Marica grófnő, Csárdáskirálynő, A bajadér, Csikágói hercegnő, Zerkovitz Bélától a Csókos asszony, Lehár Ferenctől a Luxemburg grófja, A víg özvegy dallamai és nem utolsó sorban Rökk Marika filmrészletei is. A gála szerkesztő-rendezője Kerényi Miklós Gábor volt. Műsorvezető: Bordás Barbara Moderátor: Ernyei Béla A gáláról a DUNA TV felvételt készített, ezt sugározza ismét, most pénteken az M5 csatorna, 19.55 és 21.40 között. Televíziós rendező: Lukin Ágnes
2927 Eusebius 2016-11-13 22:48:49 [Válasz erre: 2926 cviki57 2016-11-13 20:15:25]
Köszönöm a kiegészítést, a filmben valóban elhangzanak az operett dalai, természetesen nem az összes a rövidítés miatt. Véleményem szerint a lyoni előadás sokkal jobb és élvezetesebb, mint a meglehetősen fantáziátlan filmváltozat.
Köszönöm a kiegészítést, a filmben valóban elhangzanak az operett dalai, természetesen nem az összes a rövidítés miatt. Véleményem szerint a lyoni előadás sokkal jobb és élvezetesebb, mint a meglehetősen fantáziátlan filmváltozat.
2926 cviki57 2016-11-13 20:15:25 [Válasz erre: 2924 Eusebius 2016-11-12 17:35:48]
1962-ben készült egy film Shostakovich zenei aláfestésével, Cserjomuski (Cheremushki/Черёмушки) címen: [url]https://www.youtube.com/watch?v=b1mjkdjf2rg; itt nézhető meg[/url]
1962-ben készült egy film Shostakovich zenei aláfestésével, Cserjomuski (Cheremushki/Черёмушки) címen: [url]https://www.youtube.com/watch?v=b1mjkdjf2rg; itt nézhető meg[/url]
2925 Búbánat 2016-11-13 11:49:24 [Válasz erre: 2924 Eusebius 2016-11-12 17:35:48]
Ehhez a beírásdohoz itt van két adalék: 1960. május 23-án (hétfő) a Bratislava televízió 19.30 és 21.40 között sugározta: Dmitrij Sosztakovics: Moszkva-Cserjomuski — operett Valamint a Házy-topicból idemásolom egy interjúja részletét (3605 sorszám): 1959. 05.27. (21. szám) – Ország-Világ „Tatjána voltam - a Moszkvai Nagyszínházban” Házy Erzsébet, operaházunk művésznője, három hétig vendégszerepelt a Szovjetúnióban. Nagy sikerrel lépett fel az Anyeginben, az Álarcosbálban és a Bohéméletben. A sok érdekes és szép élményről így beszél: [...] - Mi újság a moszkvai színházakban? - Nagy siker Majakovszkij Poloska című szatirikus vígjátéka, Sosztakovics Cserjomuski című operettje (az újonnan épült városrész és lakóinak életéről szól). [...]
Ehhez a beírásdohoz itt van két adalék: 1960. május 23-án (hétfő) a Bratislava televízió 19.30 és 21.40 között sugározta: Dmitrij Sosztakovics: Moszkva-Cserjomuski — operett Valamint a Házy-topicból idemásolom egy interjúja részletét (3605 sorszám): 1959. 05.27. (21. szám) – Ország-Világ „Tatjána voltam - a Moszkvai Nagyszínházban” Házy Erzsébet, operaházunk művésznője, három hétig vendégszerepelt a Szovjetúnióban. Nagy sikerrel lépett fel az Anyeginben, az Álarcosbálban és a Bohéméletben. A sok érdekes és szép élményről így beszél: [...] - Mi újság a moszkvai színházakban? - Nagy siker Majakovszkij Poloska című szatirikus vígjátéka, Sosztakovics Cserjomuski című operettje (az újonnan épült városrész és lakóinak életéről szól). [...]
2924 Eusebius 2016-11-12 17:35:48
Moszkva-Cserjomuski. 2903. sz. hozzászólásomban már említést tettem Sosztakovicsnak erről az operettjéről. Habár ez a darab sem az operettirodalomban, sem Sosztakovics életművében nem tartozik a legelismertebbek közé, úgy gondolom, hogy már a szerző személye is elég ok arra, hogy most kicsit részletesebben foglalkozzunk vele. Dmitrij Sosztakovics gazdag életműve a zenei műfajok elég széles skáláját öleli fel, szimfóniái, operái, kamaraművei mellett a könnyedebb műfajok sem álltak tőle távol, írt (a kor követelményei szerint) tömegdalokat is, vagy itt van a népszerű két jazz-szvitje (benne a nagy slágerré vált 2. keringővel). Egyetlen operettje az 1958-59-ben írt „Moszkva-Cserjomuski”. Bár a Wikipédia az operái közé sorolja, valójában ez egy hamisítatlan szoc-reál operett. Cserjomuski Moszkvának egy külvárosa, ahol az 50-es években egy óriási lakótelep épült, ez a történet színtere. A cselekmény röviden úgy foglalható össze, hogy a szerencsés lakáshoz jutottaknak rengeteg fizikai és egyéb akadályt kell legyőzni ahhoz, hogy beköltözhessenek. Természetesen nem maradhatnak el a magánéleti szálak, szerelmek, bonyodalmak sem. És a szoc-reálba ekkor már belefért a helyi hatalmasságok, bürokraták nevetségessé tétele, amit Sosztakovics zenében is szellemesen old meg (lásd a „Lakógyűlés” jelenetet). Ha valakinek ez a történet ismerősnek tűnik, az nem véletlen, a lakáshelyzet abban az az időben nálunk is sok műalkotásnak adott témát, gondoljunk pl. a Bástyasétány 77-re vagy a Két emelet boldogság c. filmvígjátékra. A darabot nem túl sűrűn ugyan, de időnként műsorra tűzik, azt sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy magyar színpadon előadták-e (én csak egy amatőr társulat előadását láttam). Emlékezetes volt viszont a Lyoni Nemzeti Opera pár évvel ezelőtti előadása, a Lyoni Opera egyébként is előszeretettel szokott ritkaságokat színpadra állítani, több színvonalas előadást láttam már tőlük. A Cserjomuski színpadra vitele is tartotta ezt a jó színvonalat, ötletes a színpadkép, jók az énekes-színészek. Az előadás kétnyelvű, a prózai részek francia nyelven, a dalok pedig az eredeti szövegekkel oroszul hangzanak el. A lyoni előadást a Mezzo Tv-n is lehetett látni, nemrég az internetre is felkerült a Mezzo felvétele, ebből válogattam ki négy részletet az érdeklődők számára ízelítőnek. A cselekmény időrendje szerint az első jelenet az „Utazás”. A boldog leendő lakók keresztülutaznak egész Moszkván, hogy megtekintsék új lakóhelyüket. https://drive.google.com/file/d/0BxI1GBPoCSB3VER6ZV96NmNfRjA/view?usp=sharing Következzen egy lírai kettős: https://drive.google.com/file/d/0BxI1GBPoCSB3c0ZOeWdmOWlZUFU/view?usp=sharing A harmadik jelenet a „Lakógyűlés”. A helyi Nagyfőnök és helyettese üdvözlik az új lakókat és ismertetik a rendszabályokat. https://drive.google.com/file/d/0BxI1GBPoCSB3TExkejBuUVZ4elk/view?usp=sharing Végül megnézhetünk egy „Lakásavató”-t. https://drive.google.com/file/d/0BxI1GBPoCSB3ZXlGM1BoakFXd0k/view?usp=sharing Ha esetleg valaki az egész előadást végig szeretné nézni, itt van a tíz részből az elsőnek a linkje, a többi innen már tovább követhető. https://www.youtube.com/watch?v=Qzve2n3QV6A
Moszkva-Cserjomuski. 2903. sz. hozzászólásomban már említést tettem Sosztakovicsnak erről az operettjéről. Habár ez a darab sem az operettirodalomban, sem Sosztakovics életművében nem tartozik a legelismertebbek közé, úgy gondolom, hogy már a szerző személye is elég ok arra, hogy most kicsit részletesebben foglalkozzunk vele. Dmitrij Sosztakovics gazdag életműve a zenei műfajok elég széles skáláját öleli fel, szimfóniái, operái, kamaraművei mellett a könnyedebb műfajok sem álltak tőle távol, írt (a kor követelményei szerint) tömegdalokat is, vagy itt van a népszerű két jazz-szvitje (benne a nagy slágerré vált 2. keringővel). Egyetlen operettje az 1958-59-ben írt „Moszkva-Cserjomuski”. Bár a Wikipédia az operái közé sorolja, valójában ez egy hamisítatlan szoc-reál operett. Cserjomuski Moszkvának egy külvárosa, ahol az 50-es években egy óriási lakótelep épült, ez a történet színtere. A cselekmény röviden úgy foglalható össze, hogy a szerencsés lakáshoz jutottaknak rengeteg fizikai és egyéb akadályt kell legyőzni ahhoz, hogy beköltözhessenek. Természetesen nem maradhatnak el a magánéleti szálak, szerelmek, bonyodalmak sem. És a szoc-reálba ekkor már belefért a helyi hatalmasságok, bürokraták nevetségessé tétele, amit Sosztakovics zenében is szellemesen old meg (lásd a „Lakógyűlés” jelenetet). Ha valakinek ez a történet ismerősnek tűnik, az nem véletlen, a lakáshelyzet abban az az időben nálunk is sok műalkotásnak adott témát, gondoljunk pl. a Bástyasétány 77-re vagy a Két emelet boldogság c. filmvígjátékra. A darabot nem túl sűrűn ugyan, de időnként műsorra tűzik, azt sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy magyar színpadon előadták-e (én csak egy amatőr társulat előadását láttam). Emlékezetes volt viszont a Lyoni Nemzeti Opera pár évvel ezelőtti előadása, a Lyoni Opera egyébként is előszeretettel szokott ritkaságokat színpadra állítani, több színvonalas előadást láttam már tőlük. A Cserjomuski színpadra vitele is tartotta ezt a jó színvonalat, ötletes a színpadkép, jók az énekes-színészek. Az előadás kétnyelvű, a prózai részek francia nyelven, a dalok pedig az eredeti szövegekkel oroszul hangzanak el. A lyoni előadást a Mezzo Tv-n is lehetett látni, nemrég az internetre is felkerült a Mezzo felvétele, ebből válogattam ki négy részletet az érdeklődők számára ízelítőnek. A cselekmény időrendje szerint az első jelenet az „Utazás”. A boldog leendő lakók keresztülutaznak egész Moszkván, hogy megtekintsék új lakóhelyüket. https://drive.google.com/file/d/0BxI1GBPoCSB3VER6ZV96NmNfRjA/view?usp=sharing Következzen egy lírai kettős: https://drive.google.com/file/d/0BxI1GBPoCSB3c0ZOeWdmOWlZUFU/view?usp=sharing A harmadik jelenet a „Lakógyűlés”. A helyi Nagyfőnök és helyettese üdvözlik az új lakókat és ismertetik a rendszabályokat. https://drive.google.com/file/d/0BxI1GBPoCSB3TExkejBuUVZ4elk/view?usp=sharing Végül megnézhetünk egy „Lakásavató”-t. https://drive.google.com/file/d/0BxI1GBPoCSB3ZXlGM1BoakFXd0k/view?usp=sharing Ha esetleg valaki az egész előadást végig szeretné nézni, itt van a tíz részből az elsőnek a linkje, a többi innen már tovább követhető. https://www.youtube.com/watch?v=Qzve2n3QV6A
2923 Edmond Dantes 2016-11-11 16:25:36 [Válasz erre: 2921 telramund 2016-11-11 11:43:44]
Azt mondanám (idézem) "ahol Alföldi előfordul arrafelé", nos ott nem keresni, hanem találni kell. Aki nem talál, az se baj. Én se "találok" mindig, de annyit tárgyilagosan el lehet ismerni, hogy a magyar színházi élet egyik formátumos, meghatározó személyisége. Ez így önmagában még csak nem is dicséret, csupán szimpla megállapítás. Konkrét dicséret v a g y elmarasztalás konkrét produkciókhoz "jár".
Azt mondanám (idézem) "ahol Alföldi előfordul arrafelé", nos ott nem keresni, hanem találni kell. Aki nem talál, az se baj. Én se "találok" mindig, de annyit tárgyilagosan el lehet ismerni, hogy a magyar színházi élet egyik formátumos, meghatározó személyisége. Ez így önmagában még csak nem is dicséret, csupán szimpla megállapítás. Konkrét dicséret v a g y elmarasztalás konkrét produkciókhoz "jár".
2922 Edmond Dantes 2016-11-11 15:17:19 [Válasz erre: 2920 Búbánat 2016-11-11 11:39:50]
Köszönöm :-) pár szót még privátban is írok.
Köszönöm :-) pár szót még privátban is írok.
2921 telramund 2016-11-11 11:43:44
Ahol Alföldi előfordul arrafelé nincs mit keresnem,főként nem zenés darabnál.
Ahol Alföldi előfordul arrafelé nincs mit keresnem,főként nem zenés darabnál.
2920 Búbánat 2016-11-11 11:39:50 [Válasz erre: 2919 Edmond Dantes 2016-11-10 20:17:07]
A My Fair Lady Centrál Színházbeli, 2016. november 9-ei előadásáról írt beszámolódat élvezettel olvastam. Örülök, hogy ez a világhírű, máig népszerű alkotás - új köntösben - újra látható egy fővárosi színházban. Egyetértek Veled, Frederick Loewe zenéje inkább az operett világához áll közelebb, mint a musicaléhez. Bennem nemcsak a Fővárosi Operettszínház klasszikus produkciójának emlékei élnek, hanem Házy Erzsébettel felvett dalok is a műből. Nem akarom elrontani ezeket a szép, számomra is kedves emlékeket, ezért inkább kihagynám a darab megnézését; megállapítod, a Centrál Színházban G. B. Shaw klasszikus Pygmalionja nyomán keletkezett, Lerner-Loewe páros által megzenésített világhírű zenés darab színpadra alkotói és a szereplők mind, megérdemlik a dicséretet művészi produktumukért! Elhiszem Neked látatlanban – anélkül, hogy „lekontrollálnám” megállapításaidat az előadásról. Kívánom, hogy a darabot még sokáig játssza a Centrál Színház, és kapjon továbbra is jól megérdemelt tapsokat a színpadra állítása, meg a tehetséges, művészetük legjavát nyújtó szereplők is!
A My Fair Lady Centrál Színházbeli, 2016. november 9-ei előadásáról írt beszámolódat élvezettel olvastam. Örülök, hogy ez a világhírű, máig népszerű alkotás - új köntösben - újra látható egy fővárosi színházban. Egyetértek Veled, Frederick Loewe zenéje inkább az operett világához áll közelebb, mint a musicaléhez. Bennem nemcsak a Fővárosi Operettszínház klasszikus produkciójának emlékei élnek, hanem Házy Erzsébettel felvett dalok is a műből. Nem akarom elrontani ezeket a szép, számomra is kedves emlékeket, ezért inkább kihagynám a darab megnézését; megállapítod, a Centrál Színházban G. B. Shaw klasszikus Pygmalionja nyomán keletkezett, Lerner-Loewe páros által megzenésített világhírű zenés darab színpadra alkotói és a szereplők mind, megérdemlik a dicséretet művészi produktumukért! Elhiszem Neked látatlanban – anélkül, hogy „lekontrollálnám” megállapításaidat az előadásról. Kívánom, hogy a darabot még sokáig játssza a Centrál Színház, és kapjon továbbra is jól megérdemelt tapsokat a színpadra állítása, meg a tehetséges, művészetük legjavát nyújtó szereplők is!
2919 Edmond Dantes 2016-11-10 20:17:07
Alan Jay Lerner-Frederick Loewe-Baráthy György: My Fair Lady Centrál Színház, 2016. november 9. G.B.Shaw a maga korában -és ez a "maga kora" évtizedeken nyúlt át már életében és utána is- világszerte ismert és Nobel-díjjal is elismert író, sőt személyiség volt. Napjainkra okos, gunyoros, sokféle mondanivalót hordozó színdarabjainak többsége,talán a szerepdarabnak is remek Szent Johanna kivételével valamelyest már elavult, ha ezt nem is valljuk be mindig magunknak. Pygmalionját azonban jó érzékkel fedezte fel és szerezte meg a zenés színpad számára a Lerner-Loewe alkotópáros és a belőle készült My Fair Lady, a műfaj követelményeinek megfelelően heppiendesítve világhódító diadalútra indult a Broadwayről és viszonylag gyorsan, nagyjából az Audrey Hepburn-ös megfilmesítés éveiben hozzánk is eljutott. Kölyökkoromban magam is láttam a darabot az Operettszínházban, Lehoczky Zsuzsával, Básti Lajossal és Rátonyi Róberttel a főszerepekben. A magyarországi bemutató után itthon is sokszor, sok helyen játszották, a pesti premier után épp fél évszázaddal a Centrál Színház tűzte műsorára. Szándékosan kerültem eddig a műfaji meghatározást, de nem halogathatom tovább: a My Fair Lady számomra egyértelműen operett. Operett volt bemutatásakor is és még operettebb lett napjainkra. Aki fogalmat szeretne alkotni a musicalről, ha csak egyet megnéz, az legyen mondjuk a Loewe-operettel egykorú West Side Story. Baráthy György volt a bátor fordító (és dramaturg), aki sutba dobta a régi dalszövegeket, amelyek közül számosnak már a címe szállóige lett mifelénk, Higgins se "csukoládéval" (hanem bonbonnal) kínálja Elizát, mint anno Básti és a virágáruslány vágyálma se "csudijó", hanem "gyönyörű". Rangos díszlet- (Bagossy Levente) és jelmeztervező (Szakács Györgyi) tette a dolgát és próbálta a kor és az amúgy elég szűkös (játszó)hely szellemét megidézni. Dinyés Dániel értő zenei irányítása-vezénylése az elrejtett-láthatatlan zenekar élén a nagyoperett igényeihez képest kis térben a várhatónál színvonalasabb zenei teljesítményt hozott. A színigazgató-rendező Puskás Tamás a Centrál azaz a néhai Vidám Színpad fizikai adottságaihoz és annak törzsközönségéhez "méretezte" a produkciót, no meg a két főszereplőre építve, ami így összességében kissé olyan "háztáji-kamara"-jellegű lett. Nem kell kérem itt semmi (át)értelmezéstől, újragondolástól, belemagyarázástól, mai áthallásoktól, netán mobiltelefonos áthallózásoktól tartani. A krumplileves az krumplileves, 1912-t írunk és kész. Kár, hogy 1912-ben királya és nem -mint többször elhangzik- királynője volt Angolországnak és még nagyobb kár, hogy a báli jelenet csúcspontján (király)női öltözékbe bújtatva elénk libben Verebély Iván. ("Félre": netán mégis és még mindig a Vidám Színpadon járunk?) A társulat tagjai közül elfogadható Magyar Attila (Doolittle), a szemetes-papa szerepe elviseli a ripacskodást, jutott abból Rátonyitól is jócskán annak idején. Rada Bálint bizony disztonált Freddy egyetlen magánszámában, egyéb nem jut róla eszembe. Borbás Gabi mértéktartó Higginsné, a többi comprimario-szereplőről "jót vagy semmit". Régi idők jó szokása volt 1-1 átlagos-közepes produkciót sztárokkal felturbózni, nincs ez másként itt és most sem. Alföldi Róbert neve és többdimenziós hordereje a Centrálos törzsközönségen messze túlmenően a Révay utcába is elcsalja hűséges híveit a város és az ízlés más bugyraiból. Szerepformálása, gesztusai, olykor -mutatis mutandis- jelmezei az Átriumban játszott Igenis, miniszterelnök úr!-beli Sir Appleby-ra hajaznak. Dikciója, ahogy az egy fonetikaprofesszorhoz illik, kifogástalan, Higginse kellően sármos és undok, elegáns és nyafka, önző, modoros agglegény és önző, modoros világfi, énekel, amikor énekelnie kell és a báli jelenetben valcerezik is egyet Elizával. Vagyis a helyén van. Az est nagy sztárja azonban Tompos Kátya. Ez csak azoknak meglepetés, akik nem ismerik őt és előéletét az Alföldi-féle Nemzetiben, ahol az ottani, akkori "nagy csapat" egyik erőssége volt. Volt.... Nem okvetlenül rendelkezik egy operai vagy operettszínházi szubrettprimadonna énektudásával, de minden eléneklendőt minimum jól elénekel. Amit pedig színpadi mozgásban, mimikában, átélésben, egyszóval színjátszásban nyújt, az magától értetődően és jóval több annál, mintha egy csicsergő, operai énekhangú Elizát kapnánk vázlatos szerepformálással. Akik eddig nem ismerték, mostantól felfedezhetik maguknak, valószínűleg jó sokan lesznek, jó sok My Fair Lady-előadáson. Már ezért, őérte és Alföldiért, kettősükért megérte bemutatni és megnézni Loewe-ék neo-operettjét.
Alan Jay Lerner-Frederick Loewe-Baráthy György: My Fair Lady Centrál Színház, 2016. november 9. G.B.Shaw a maga korában -és ez a "maga kora" évtizedeken nyúlt át már életében és utána is- világszerte ismert és Nobel-díjjal is elismert író, sőt személyiség volt. Napjainkra okos, gunyoros, sokféle mondanivalót hordozó színdarabjainak többsége,talán a szerepdarabnak is remek Szent Johanna kivételével valamelyest már elavult, ha ezt nem is valljuk be mindig magunknak. Pygmalionját azonban jó érzékkel fedezte fel és szerezte meg a zenés színpad számára a Lerner-Loewe alkotópáros és a belőle készült My Fair Lady, a műfaj követelményeinek megfelelően heppiendesítve világhódító diadalútra indult a Broadwayről és viszonylag gyorsan, nagyjából az Audrey Hepburn-ös megfilmesítés éveiben hozzánk is eljutott. Kölyökkoromban magam is láttam a darabot az Operettszínházban, Lehoczky Zsuzsával, Básti Lajossal és Rátonyi Róberttel a főszerepekben. A magyarországi bemutató után itthon is sokszor, sok helyen játszották, a pesti premier után épp fél évszázaddal a Centrál Színház tűzte műsorára. Szándékosan kerültem eddig a műfaji meghatározást, de nem halogathatom tovább: a My Fair Lady számomra egyértelműen operett. Operett volt bemutatásakor is és még operettebb lett napjainkra. Aki fogalmat szeretne alkotni a musicalről, ha csak egyet megnéz, az legyen mondjuk a Loewe-operettel egykorú West Side Story. Baráthy György volt a bátor fordító (és dramaturg), aki sutba dobta a régi dalszövegeket, amelyek közül számosnak már a címe szállóige lett mifelénk, Higgins se "csukoládéval" (hanem bonbonnal) kínálja Elizát, mint anno Básti és a virágáruslány vágyálma se "csudijó", hanem "gyönyörű". Rangos díszlet- (Bagossy Levente) és jelmeztervező (Szakács Györgyi) tette a dolgát és próbálta a kor és az amúgy elég szűkös (játszó)hely szellemét megidézni. Dinyés Dániel értő zenei irányítása-vezénylése az elrejtett-láthatatlan zenekar élén a nagyoperett igényeihez képest kis térben a várhatónál színvonalasabb zenei teljesítményt hozott. A színigazgató-rendező Puskás Tamás a Centrál azaz a néhai Vidám Színpad fizikai adottságaihoz és annak törzsközönségéhez "méretezte" a produkciót, no meg a két főszereplőre építve, ami így összességében kissé olyan "háztáji-kamara"-jellegű lett. Nem kell kérem itt semmi (át)értelmezéstől, újragondolástól, belemagyarázástól, mai áthallásoktól, netán mobiltelefonos áthallózásoktól tartani. A krumplileves az krumplileves, 1912-t írunk és kész. Kár, hogy 1912-ben királya és nem -mint többször elhangzik- királynője volt Angolországnak és még nagyobb kár, hogy a báli jelenet csúcspontján (király)női öltözékbe bújtatva elénk libben Verebély Iván. ("Félre": netán mégis és még mindig a Vidám Színpadon járunk?) A társulat tagjai közül elfogadható Magyar Attila (Doolittle), a szemetes-papa szerepe elviseli a ripacskodást, jutott abból Rátonyitól is jócskán annak idején. Rada Bálint bizony disztonált Freddy egyetlen magánszámában, egyéb nem jut róla eszembe. Borbás Gabi mértéktartó Higginsné, a többi comprimario-szereplőről "jót vagy semmit". Régi idők jó szokása volt 1-1 átlagos-közepes produkciót sztárokkal felturbózni, nincs ez másként itt és most sem. Alföldi Róbert neve és többdimenziós hordereje a Centrálos törzsközönségen messze túlmenően a Révay utcába is elcsalja hűséges híveit a város és az ízlés más bugyraiból. Szerepformálása, gesztusai, olykor -mutatis mutandis- jelmezei az Átriumban játszott Igenis, miniszterelnök úr!-beli Sir Appleby-ra hajaznak. Dikciója, ahogy az egy fonetikaprofesszorhoz illik, kifogástalan, Higginse kellően sármos és undok, elegáns és nyafka, önző, modoros agglegény és önző, modoros világfi, énekel, amikor énekelnie kell és a báli jelenetben valcerezik is egyet Elizával. Vagyis a helyén van. Az est nagy sztárja azonban Tompos Kátya. Ez csak azoknak meglepetés, akik nem ismerik őt és előéletét az Alföldi-féle Nemzetiben, ahol az ottani, akkori "nagy csapat" egyik erőssége volt. Volt.... Nem okvetlenül rendelkezik egy operai vagy operettszínházi szubrettprimadonna énektudásával, de minden eléneklendőt minimum jól elénekel. Amit pedig színpadi mozgásban, mimikában, átélésben, egyszóval színjátszásban nyújt, az magától értetődően és jóval több annál, mintha egy csicsergő, operai énekhangú Elizát kapnánk vázlatos szerepformálással. Akik eddig nem ismerték, mostantól felfedezhetik maguknak, valószínűleg jó sokan lesznek, jó sok My Fair Lady-előadáson. Már ezért, őérte és Alföldiért, kettősükért megérte bemutatni és megnézni Loewe-ék neo-operettjét.
2918 Búbánat 2016-11-10 10:05:48 [Válasz erre: 2917 Eusebius 2016-11-08 22:38:02]
Ezeket a linkeket is köszönöm, jó megismerni ezeket a zenéket, és tudni: az ismert Miljutyin és Dunajevszkij művei mellett a szovjet (orosz) operettirodalmat más, jó komponisták is jelzik, akikről nem szabad elfeledkeznünk. A magyar rádió a negyvenes-ötvenes években még rendszeresen sugározta e kevésbé ismert szerzők vokális és instrumentális szerzeményeit, például Blantyer kompozícióit.
Ezeket a linkeket is köszönöm, jó megismerni ezeket a zenéket, és tudni: az ismert Miljutyin és Dunajevszkij művei mellett a szovjet (orosz) operettirodalmat más, jó komponisták is jelzik, akikről nem szabad elfeledkeznünk. A magyar rádió a negyvenes-ötvenes években még rendszeresen sugározta e kevésbé ismert szerzők vokális és instrumentális szerzeményeit, például Blantyer kompozícióit.
2917 Eusebius 2016-11-08 22:38:02
Az "Orosz titok" Levsa dala linkjét eltévesztettem, itt van egy jobb változat: https://www.youtube.com/watch?v=dl91CIq40yI
Az "Orosz titok" Levsa dala linkjét eltévesztettem, itt van egy jobb változat: https://www.youtube.com/watch?v=dl91CIq40yI
2916 Eusebius 2016-11-08 22:34:09 [Válasz erre: 2903 Eusebius 2016-11-06 18:50:20]
Az orosz-szovjet operettek kedvelőinek itt vannak a beígért linkek: Dmitriev: „Orosz titok”, Levsa dala https://www.youtube.com/watch?v=gTq0PPyqU5s&list=WL&index=142 Sztrelnyikov: „Holopka(A szolga)” dal és jelenet https://www.youtube.com/watch?v=omd66_qB444 dal a télről (trojka) https://www.youtube.com/watch?v=oxH4JAshxPA Lisztov: „Szevasztopoli keringő”, dal Georg Otsz előadásában https://www.youtube.com/watch?v=H4THaHicVPM Kovnyer: „Akulina”, kettős: https://www.youtube.com/watch?v=5uNhh6HHlm0 Zacepin: „Arany kulcsok”, őszi dal („Lombhullás”) https://www.youtube.com/watch?v=ehGADtVcpWc Blantyer: „Az Amur partján”, kettős https://www.youtube.com/watch?v=B5WgPd5gfIA
Az orosz-szovjet operettek kedvelőinek itt vannak a beígért linkek: Dmitriev: „Orosz titok”, Levsa dala https://www.youtube.com/watch?v=gTq0PPyqU5s&list=WL&index=142 Sztrelnyikov: „Holopka(A szolga)” dal és jelenet https://www.youtube.com/watch?v=omd66_qB444 dal a télről (trojka) https://www.youtube.com/watch?v=oxH4JAshxPA Lisztov: „Szevasztopoli keringő”, dal Georg Otsz előadásában https://www.youtube.com/watch?v=H4THaHicVPM Kovnyer: „Akulina”, kettős: https://www.youtube.com/watch?v=5uNhh6HHlm0 Zacepin: „Arany kulcsok”, őszi dal („Lombhullás”) https://www.youtube.com/watch?v=ehGADtVcpWc Blantyer: „Az Amur partján”, kettős https://www.youtube.com/watch?v=B5WgPd5gfIA
2915 Búbánat 2016-11-08 16:50:25 [Válasz erre: 2912 Búbánat 2016-11-08 16:23:49]
Suppé Boccaccio-jának televíziós közvetítését a Fővárosi Operettszínházból annak idején rögzítették; a teljes operett megjelent videokazettán, amit a Televideo kiadó jelentetett meg, megvásároltam. (A kilencvenes évek elején több, a hatvanas évek elején játszott operett televíziós felvételét hozták ki videón: a Boccaccio mellett még a legendás Csárdáskirálynőt és Offenbach Banditák-ját. Mindhárom gyári kazettát megvásároltam. A televízió ma esti műsorán szereplő filmösszeállítás - a Boccaccio-előadásból látható részletek és a közreműködők neve - mindazonáltal kellő izgalomba hozott...
Suppé Boccaccio-jának televíziós közvetítését a Fővárosi Operettszínházból annak idején rögzítették; a teljes operett megjelent videokazettán, amit a Televideo kiadó jelentetett meg, megvásároltam. (A kilencvenes évek elején több, a hatvanas évek elején játszott operett televíziós felvételét hozták ki videón: a Boccaccio mellett még a legendás Csárdáskirálynőt és Offenbach Banditák-ját. Mindhárom gyári kazettát megvásároltam. A televízió ma esti műsorán szereplő filmösszeállítás - a Boccaccio-előadásból látható részletek és a közreműködők neve - mindazonáltal kellő izgalomba hozott...
2914 Búbánat 2016-11-08 16:32:18 [Válasz erre: 2913 Búbánat 2016-11-08 16:31:24]
Elírtam: Martha Eggerth.
Elírtam: Martha Eggerth.
2913 Búbánat 2016-11-08 16:31:24 [Válasz erre: 2911 Ardelao 2016-11-08 15:20:34]
Köszönet, a Hawaii rózsája filmfelvételének linkjéért, amint időm lesz rá, teljes terjedelmében lejátszom, megnézem. Eggert Mária amúgy is fogalom a műfajban...
Köszönet, a Hawaii rózsája filmfelvételének linkjéért, amint időm lesz rá, teljes terjedelmében lejátszom, megnézem. Eggert Mária amúgy is fogalom a műfajban...
2912 Búbánat 2016-11-08 16:23:49
Duna World csatorna, 2016. november 8. kedd 20:25 - 21:00 „Dallamról dallamra” Emlékezetes előadások, emlékezetes pillanatok: Boccaccio Zenei műsor (1997) Franz von Suppé Boccaccio című operettjének emlékezetes színházi előadását idézzük fel. Közreműködik: Oszvald Gyula, Latabár Kálmán, Kiss Ilona, Zentai Anna, Kiszely Lajos, Gyurián József, Kovács Ibolya, Csanaki József Rendezte: Koltay Beáta Műsorvezető: Zubornyák Zoltán Időtartam: 35 perc (ism. holnap hajnalban: 04.05 - 05.00)
Duna World csatorna, 2016. november 8. kedd 20:25 - 21:00 „Dallamról dallamra” Emlékezetes előadások, emlékezetes pillanatok: Boccaccio Zenei műsor (1997) Franz von Suppé Boccaccio című operettjének emlékezetes színházi előadását idézzük fel. Közreműködik: Oszvald Gyula, Latabár Kálmán, Kiss Ilona, Zentai Anna, Kiszely Lajos, Gyurián József, Kovács Ibolya, Csanaki József Rendezte: Koltay Beáta Műsorvezető: Zubornyák Zoltán Időtartam: 35 perc (ism. holnap hajnalban: 04.05 - 05.00)
2911 Ardelao 2016-11-08 15:20:34 [Válasz erre: 2910 Ardelao 2016-11-08 15:13:56]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=8xGnOPCIEJs; Paul Abraham Spielfilm: Die Blume von Hawaii 1933 (volle Länge) [/url] „Die Blume von Hawaii“ war die zweite Berliner Erfolgsoperette von Paul Abraham und wurde ebenso ein Sensationserfolg wie „Viktoria und ihr Husar“. Unzählige Bühnen in Deutschland spielten das Stück schon im Jahr der Entstehung 1931 nach. Die Verfilmung der Operette kam allerdings erst im März 1933 in die Kinos – da waren die Nationalsozialisten schon an der Macht, und so gab es keine Chance auf einen langfristigen Publikumserfolg, denn alle Werke Abrahams wurden schon bald verboten. Regie führte Richard Oswald, Star des Films war Martha Eggerth. In den Hauptrollen: Martha Eggerth – Layla / Susanne Lamond Hans Fidesser – Lilo Taro Ivan Petrovich – Kapitän Harald Stone Hans Junkermann – Gouverneur Harrison Baby Gray – Bessy Ernö Verebes – Buffy Fritz Fischer – Jim Boy Hinweis: Das aufregende Leben Abrahams, das durchaus auch tragikomische Züge aufweist, wird in der einzigen Buchbiographie über ihn ausführlich beschrieben: „Klaus Waller: Paul Abraham. Der tragische König der Operette.“ ISBN 978-3-7357-6311-2. In allen stationären und Internetbuchhandlungen bestellbar.”
[url] https://www.youtube.com/watch?v=8xGnOPCIEJs; Paul Abraham Spielfilm: Die Blume von Hawaii 1933 (volle Länge) [/url] „Die Blume von Hawaii“ war die zweite Berliner Erfolgsoperette von Paul Abraham und wurde ebenso ein Sensationserfolg wie „Viktoria und ihr Husar“. Unzählige Bühnen in Deutschland spielten das Stück schon im Jahr der Entstehung 1931 nach. Die Verfilmung der Operette kam allerdings erst im März 1933 in die Kinos – da waren die Nationalsozialisten schon an der Macht, und so gab es keine Chance auf einen langfristigen Publikumserfolg, denn alle Werke Abrahams wurden schon bald verboten. Regie führte Richard Oswald, Star des Films war Martha Eggerth. In den Hauptrollen: Martha Eggerth – Layla / Susanne Lamond Hans Fidesser – Lilo Taro Ivan Petrovich – Kapitän Harald Stone Hans Junkermann – Gouverneur Harrison Baby Gray – Bessy Ernö Verebes – Buffy Fritz Fischer – Jim Boy Hinweis: Das aufregende Leben Abrahams, das durchaus auch tragikomische Züge aufweist, wird in der einzigen Buchbiographie über ihn ausführlich beschrieben: „Klaus Waller: Paul Abraham. Der tragische König der Operette.“ ISBN 978-3-7357-6311-2. In allen stationären und Internetbuchhandlungen bestellbar.”
2910 Ardelao 2016-11-08 15:13:56 [Válasz erre: 2886 zenebaratmonika 2016-11-05 02:02:52]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=bi9-zYoThBs; Klaus Waller biográfiája Ábrahám Pálról [/url] Rádiós interjú (WDR3) Ábrahám Pál zeneszerző első biográfiájának a megjelenése alkalmából. 2015. februárjában került közvetítésre. Klaus Waller könyvének a címe: "Paul Abraham. Der tragische König der Operette" (ISBN 978-3-7357-6311-2), és minden könyvkereskedésben vagy az interneten is megrendelhető.
[url] https://www.youtube.com/watch?v=bi9-zYoThBs; Klaus Waller biográfiája Ábrahám Pálról [/url] Rádiós interjú (WDR3) Ábrahám Pál zeneszerző első biográfiájának a megjelenése alkalmából. 2015. februárjában került közvetítésre. Klaus Waller könyvének a címe: "Paul Abraham. Der tragische König der Operette" (ISBN 978-3-7357-6311-2), és minden könyvkereskedésben vagy az interneten is megrendelhető.
