2401 ferocissimoato 2015-05-10 22:43:47 [Válasz erre: 2398 Búbánat 2015-05-10 13:35:25]
Izgalmas terv, végre nem megint a megszokott szokásos.... A Sybillt utoljára Németh Marika alakíotta 1975 körül. Nehéz dolga lesz az öt követöknek...
Izgalmas terv, végre nem megint a megszokott szokásos.... A Sybillt utoljára Németh Marika alakíotta 1975 körül. Nehéz dolga lesz az öt követöknek...
2400 Búbánat 2015-05-10 21:32:02 [Válasz erre: 2399 smaragd 2015-05-10 19:47:52]
A Csínom Palkót volt többször alkalmam színpadon látni - hagyományos rendezésben; a rádiófelvételei pedig minden szempontból élvezhetőek. A bejelentett Chicagói hercegnőhöz nem volt szerencsém; a darabot csak egy osztrák produkcióból ismerem (Die Herzogin von Chicago - DVD-ről) - melyben a mi Németh Sándorunk is fellépett. Tehát a "mi indulásunk" ebben az esetben "megbotlik" a bejelentett Kálmán-operett színre kerülése kapcsán, mivel utóbbihoz nem fűz semmilyen személyes élmény. A Sybill esetében akár felmerülhet prekoncepció; de hadd előlegezzem meg a jóhiszeműségemet, hogy nem követi a most bemutatott Csínom Palkó-féle színházi megközelítést, és akkor tényleg „együtt indulhatunk” oda, a Budapesti Operettszínházba. A chicagói hercegnőt viszont egészen biztos, hogy megfogom tekinteni; a magyar rádió nem készített az operettből felvételt, úgyhogy a zenéje is – magyar nyelvű tolmácsolásban – különösen érdekel.
A Csínom Palkót volt többször alkalmam színpadon látni - hagyományos rendezésben; a rádiófelvételei pedig minden szempontból élvezhetőek. A bejelentett Chicagói hercegnőhöz nem volt szerencsém; a darabot csak egy osztrák produkcióból ismerem (Die Herzogin von Chicago - DVD-ről) - melyben a mi Németh Sándorunk is fellépett. Tehát a "mi indulásunk" ebben az esetben "megbotlik" a bejelentett Kálmán-operett színre kerülése kapcsán, mivel utóbbihoz nem fűz semmilyen személyes élmény. A Sybill esetében akár felmerülhet prekoncepció; de hadd előlegezzem meg a jóhiszeműségemet, hogy nem követi a most bemutatott Csínom Palkó-féle színházi megközelítést, és akkor tényleg „együtt indulhatunk” oda, a Budapesti Operettszínházba. A chicagói hercegnőt viszont egészen biztos, hogy megfogom tekinteni; a magyar rádió nem készített az operettből felvételt, úgyhogy a zenéje is – magyar nyelvű tolmácsolásban – különösen érdekel.
2399 smaragd 2015-05-10 19:47:52 [Válasz erre: 2398 Búbánat 2015-05-10 13:35:25]
Így indultunk a Csínom Palkónak is, nem? Én is várom...
Így indultunk a Csínom Palkónak is, nem? Én is várom...
2398 Búbánat 2015-05-10 13:35:25 [Válasz erre: 2395 IVA 2015-05-10 05:23:32]
Köszönöm a linket. A következő évad operettbemutatói között A chicagói hercegnő című Kálmán-operett igazi kuriózum lesz, de Jacobi Sybillje is nagyon régen nem szerepelt az Operettszínház repertoárján! Mindkét előadást érdeklődéssel várom.
Köszönöm a linket. A következő évad operettbemutatói között A chicagói hercegnő című Kálmán-operett igazi kuriózum lesz, de Jacobi Sybillje is nagyon régen nem szerepelt az Operettszínház repertoárján! Mindkét előadást érdeklődéssel várom.
2396 smaragd 2015-05-10 06:45:29 [Válasz erre: 2394 Búbánat 2015-05-09 19:11:02]
Most már betyárbecsületből is megyek :-) Mi itt emlékezünk a régi előadókra, előadásokra is, ami kötelességünk és boldogító dolgunk. Ám ahogy az egész világon láthatjuk, a zenés színpadi előadások megváltoztak. A minden tekintetben nagyszerű művésznő, Kolonits Klára említette nemrég a rádióban, hogy a zenés színpadokon az énekesek világszerte elveszítették a jelentőségüket, ma a rendező és a karmester áll az előtérben, rajtuk van a hangsúly. Ő személy szerint (remélem képletesen értve) fejen állva is elénekli a szerepet, ha a rendező kicsit is meg tudja győzni koncepciójáról. Itt tartunk most. Ami a Csínom Palkót illeti, ott az a baj, hogy a kiemelkedő zeneszerzői munkát új hangszereléssel megváltoztatták. Manapság ezek szerint nincs tere a kortárs zeneszerzőnek, új operett, új musical írásával nem bízzák meg, ezeknek a műfajoknak az alkonyáról is hallottam, olvastam már, most nem részletezem. A stilizált színre vitelt el tudom fogadni némely esetben, ha a zene változatlan marad, pl.MET, A tó asszonya, de a teljes színpadi rendezői koncepcióváltás, keveredés feszültséget okoz bennem, gondolom, hogy nem egyedi eset az én belső ellenállásom. Miután az ilyesmi betegségtüneteket okoz, a gyomorbántalmak elkerülése miatt jegyet veszek erre az előadásra, hátha oldódik a görcs bennem. Abban az esetben, ha mégsem, akkor várnom kell a fiatal nemzedékre, akik visszatérnek majd a klasszikus művek eredeti zenés színházi előadására. Azt még szeretném megélni...
Most már betyárbecsületből is megyek :-) Mi itt emlékezünk a régi előadókra, előadásokra is, ami kötelességünk és boldogító dolgunk. Ám ahogy az egész világon láthatjuk, a zenés színpadi előadások megváltoztak. A minden tekintetben nagyszerű művésznő, Kolonits Klára említette nemrég a rádióban, hogy a zenés színpadokon az énekesek világszerte elveszítették a jelentőségüket, ma a rendező és a karmester áll az előtérben, rajtuk van a hangsúly. Ő személy szerint (remélem képletesen értve) fejen állva is elénekli a szerepet, ha a rendező kicsit is meg tudja győzni koncepciójáról. Itt tartunk most. Ami a Csínom Palkót illeti, ott az a baj, hogy a kiemelkedő zeneszerzői munkát új hangszereléssel megváltoztatták. Manapság ezek szerint nincs tere a kortárs zeneszerzőnek, új operett, új musical írásával nem bízzák meg, ezeknek a műfajoknak az alkonyáról is hallottam, olvastam már, most nem részletezem. A stilizált színre vitelt el tudom fogadni némely esetben, ha a zene változatlan marad, pl.MET, A tó asszonya, de a teljes színpadi rendezői koncepcióváltás, keveredés feszültséget okoz bennem, gondolom, hogy nem egyedi eset az én belső ellenállásom. Miután az ilyesmi betegségtüneteket okoz, a gyomorbántalmak elkerülése miatt jegyet veszek erre az előadásra, hátha oldódik a görcs bennem. Abban az esetben, ha mégsem, akkor várnom kell a fiatal nemzedékre, akik visszatérnek majd a klasszikus művek eredeti zenés színházi előadására. Azt még szeretném megélni...
2395 IVA 2015-05-10 05:23:32
Elnézést, ha ez a híradás már szerepelt volna: [url]http://szinhaz.hu/operett/60496-az-ikercsillagok-evere-keszul-az-operettszinhaz;Az Ikercsillagok Évére készül az Operettszínház[/url]
Elnézést, ha ez a híradás már szerepelt volna: [url]http://szinhaz.hu/operett/60496-az-ikercsillagok-evere-keszul-az-operettszinhaz;Az Ikercsillagok Évére készül az Operettszínház[/url]
2394 Búbánat 2015-05-09 19:11:02 [Válasz erre: 2393 smaragd 2015-05-09 18:44:18]
Hát ha felvállalod, azt sem bánom!...
Hát ha felvállalod, azt sem bánom!...
2393 smaragd 2015-05-09 18:44:18 [Válasz erre: 2392 Búbánat 2015-05-09 18:11:39]
Arra gondolsz, hogy hány tabletta fogyott?
Arra gondolsz, hogy hány tabletta fogyott?
2392 Búbánat 2015-05-09 18:11:39 [Válasz erre: 2391 smaragd 2015-05-09 18:08:17]
Remélem, írsz ide majd egy "reális" élménybeszámolót is!
Remélem, írsz ide majd egy "reális" élménybeszámolót is!
2391 smaragd 2015-05-09 18:08:17 [Válasz erre: 2390 Búbánat 2015-05-09 16:58:23]
Nekem sem ez hiányzik...:-) vagy inkább :-((. Teljesen megértelek. Tetszik a kritika finom hangvétele:"erős gyomortáji fájdalom"- így is lehet mondani. Budapestem még nem láttam operett-átdolgozást,ezt megnézem. Itt legalább fel van a közönség készítve arra is, hogy mit nem fog látni, hallani az eredeti Kossuth-díjas műből. Az előadásra viszek majd magammal valami tablettát gyomorbántalmakra.
Nekem sem ez hiányzik...:-) vagy inkább :-((. Teljesen megértelek. Tetszik a kritika finom hangvétele:"erős gyomortáji fájdalom"- így is lehet mondani. Budapestem még nem láttam operett-átdolgozást,ezt megnézem. Itt legalább fel van a közönség készítve arra is, hogy mit nem fog látni, hallani az eredeti Kossuth-díjas műből. Az előadásra viszek majd magammal valami tablettát gyomorbántalmakra.
2390 Búbánat 2015-05-09 16:58:23 [Válasz erre: 2389 smaragd 2015-05-09 04:50:32]
Nekem ez nem hiányzik, olvasom: "Két esetben éreztem erős gyomortáji fájdalmat, ugyanis a romantikus-magyaros zenét ennyiszer vegyítették modern muzsikával. Első esetben egy jazzes, enyhén charlestonos zene szólalt meg. Furcsán hatott ez a váltás, a két stílus nem illett össze. Az pedig, hogy mindeközben a magyaros ruhában feszítő színészek az 1920-as évek Amerikáját idéző táncot kezdtek el lejteni – nos, az meg aztán végképp illúzióromboló volt. Még egy hasonló zenei vegyesfelvágottra került sor (akkor a szamba esett áldozatul), pedig azt is igazán kihagyhatták volna." Jövő évadban is műsoron lesz a Csinom Palkó az Operettszínházban!
Nekem ez nem hiányzik, olvasom: "Két esetben éreztem erős gyomortáji fájdalmat, ugyanis a romantikus-magyaros zenét ennyiszer vegyítették modern muzsikával. Első esetben egy jazzes, enyhén charlestonos zene szólalt meg. Furcsán hatott ez a váltás, a két stílus nem illett össze. Az pedig, hogy mindeközben a magyaros ruhában feszítő színészek az 1920-as évek Amerikáját idéző táncot kezdtek el lejteni – nos, az meg aztán végképp illúzióromboló volt. Még egy hasonló zenei vegyesfelvágottra került sor (akkor a szamba esett áldozatul), pedig azt is igazán kihagyhatták volna." Jövő évadban is műsoron lesz a Csinom Palkó az Operettszínházban!
2389 smaragd 2015-05-09 04:50:32 [Válasz erre: 2388 Búbánat 2015-05-08 22:01:11]
Ez szinte biztos. Köszönöm a linket, elolvastam Gusztin Rudolf kritikáját az Operavilágban. Tárgyilagos, érdekes. Megnéztem a próbákról készült videót az Operettszínház honlapján. Ezek szerint a daljáték eredeti részét a koreográfiában, a jelmezekben igyekeztek korhűen - amire én eddig is vártam - előadni. Maga a darab a hozzáírt keretjàték miatt átdolgozás lett, ezért ősbemutatót tartottak. Eggyel több... A keretjáték létrehozására a színház bizonyos közönségigényre hivatkozik (lsd.video). A kritikus feleslegesnek tartja. Én is. Tetszett a fokos - mint ősi szimbólum -látványa a színpadon.Ma már ez is hagyományápolásnak tekinthető... Úgy döntöttem, a fenti kritika és videó alapján -felvértezve minden eshetőségre - meg fogom nézni Farkas Ferenc daljátékát. Ebben a szezonban talán ha 10 alkalommal fogják játszani, nem tudom, hogy a következőben műsoron marad-e. A jövő évadról,hétfőn kapunk teljes képet.
Ez szinte biztos. Köszönöm a linket, elolvastam Gusztin Rudolf kritikáját az Operavilágban. Tárgyilagos, érdekes. Megnéztem a próbákról készült videót az Operettszínház honlapján. Ezek szerint a daljáték eredeti részét a koreográfiában, a jelmezekben igyekeztek korhűen - amire én eddig is vártam - előadni. Maga a darab a hozzáírt keretjàték miatt átdolgozás lett, ezért ősbemutatót tartottak. Eggyel több... A keretjáték létrehozására a színház bizonyos közönségigényre hivatkozik (lsd.video). A kritikus feleslegesnek tartja. Én is. Tetszett a fokos - mint ősi szimbólum -látványa a színpadon.Ma már ez is hagyományápolásnak tekinthető... Úgy döntöttem, a fenti kritika és videó alapján -felvértezve minden eshetőségre - meg fogom nézni Farkas Ferenc daljátékát. Ebben a szezonban talán ha 10 alkalommal fogják játszani, nem tudom, hogy a következőben műsoron marad-e. A jövő évadról,hétfőn kapunk teljes képet.
2388 Búbánat 2015-05-08 22:01:11
Azt hiszem, semmit nem vesztettem, és nem is vesztek, ha ezt az új Csínom Palkó-produkciót kihagyom, és nem teszem ki magam a bosszúságoknak!
Azt hiszem, semmit nem vesztettem, és nem is vesztek, ha ezt az új Csínom Palkó-produkciót kihagyom, és nem teszem ki magam a bosszúságoknak!
2387 Búbánat 2015-05-08 21:58:49 [Válasz erre: 2384 Búbánat 2015-05-06 13:25:47]
[url] http://operavilag.net/kiemelt/csinom-palko-2-0-avagy-egy-szinhazi-vallalkozas-diszkret-kritikaja/; Csínom Palkó 2.0, avagy egy színházi vállalkozás diszkrét kritikája [/url] Operavilag.net, 2015. május 7. Farkas Ferenc daljátéka a Budapesti Operettszínházban. Az április 24-i premierről GUSZTIN RUDOLF írt kritikát „Lássuk a kerettörténetet! Mi az, ami a kuruc időket és a magyar szabadság eszményét mai kontextusba helyezi úgy, hogy aktuális mondanivalója legyen? Kivel szemben próbáljuk folyamatosan bizonyítani szabadságunkat? Régen a Habsburgokkal, ma talán az Európai Unióval szemben. A történet egyszerű: egy színtársulat tagjai a Csínom Palkót próbálják egy brüsszeli pályázat kapcsán, melynek célja, hogy a„nemzeti kultúrkincs egy kiemelkedő alkotását színre vigyék”. Színház a színházban. Sőt, színház a színházban a színházban. Ahogy Lőrinczy Attila mondja, a közönség mindig szeret bepillantani a kulisszák mögé – s itt éppen ez történik. A kerettörténet témáját jól választották ki, hiszen a magyar szabadság eszménye egyes felsővezetők megnyilvánulásaiban mostanság tényleg Brüsszel ellenében csúcsosodik ki. Igaz, a belpolitika mocsarában turkálva is találhatnánk bőven olyan témát, amely a magyar szabadság csorbításáról szól – de ezt hagyjuk meg másoknak." „Miközben a darab történelmünkről és magyarságfelfogásunkról beszél, több társadalmi, emberi és színházcsinálási probléma, konfliktus is felszínre kerül” – írja az Operettszínház a produkcióról.” „A keretjáték nem titkolt célja a kortárs kontextusba helyezés mellett a szórakoztatás. Mint ilyen, remekül megállja a helyét, hiszen a jelenetek és párbeszédek valóban humorosak. A remix – Lőrinczy György főigazgató felújításnak hívja – kapcsán némi kettősség van bennem. Egyrészt a humoros keret fellazította és még befogadhatóbbá tette a daljátékot, bár akinek az eredeti nem befogadható, annak alighanem fölösleges a könnyítés. Ugyanakkor a keretjáték kissé hátráltatta a történetet, így azok voltak szerencsésebb helyzetben, akik már ismerték a művet." „Ami a zenét illeti, Farkas Ferenc eredetijét – mely egyébként meghozta neki a Kossuth-díjat – Somogyi-Tóth Dániel átdolgozásában hallhattuk. Két esetben éreztem erős gyomortáji fájdalmat, ugyanis a romantikus-magyaros zenét ennyiszer vegyítették modern muzsikával. Első esetben egy jazzes, enyhén charlestonos zene szólalt meg. Furcsán hatott ez a váltás, a két stílus nem illett össze. Az pedig, hogy mindeközben a magyaros ruhában feszítő színészek az 1920-as évek Amerikáját idéző táncot kezdtek el lejteni – nos, az meg aztán végképp illúzióromboló volt. Még egy hasonló zenei vegyesfelvágottra került sor (akkor a szamba esett áldozatul), pedig azt is igazán kihagyhatták volna. Hogyan összegezném az előadást? Könnyed szórakozás, habbal a tetején. Se több, se kevesebb. És ezzel a saját műfajában megállja a helyét.”
[url] http://operavilag.net/kiemelt/csinom-palko-2-0-avagy-egy-szinhazi-vallalkozas-diszkret-kritikaja/; Csínom Palkó 2.0, avagy egy színházi vállalkozás diszkrét kritikája [/url] Operavilag.net, 2015. május 7. Farkas Ferenc daljátéka a Budapesti Operettszínházban. Az április 24-i premierről GUSZTIN RUDOLF írt kritikát „Lássuk a kerettörténetet! Mi az, ami a kuruc időket és a magyar szabadság eszményét mai kontextusba helyezi úgy, hogy aktuális mondanivalója legyen? Kivel szemben próbáljuk folyamatosan bizonyítani szabadságunkat? Régen a Habsburgokkal, ma talán az Európai Unióval szemben. A történet egyszerű: egy színtársulat tagjai a Csínom Palkót próbálják egy brüsszeli pályázat kapcsán, melynek célja, hogy a„nemzeti kultúrkincs egy kiemelkedő alkotását színre vigyék”. Színház a színházban. Sőt, színház a színházban a színházban. Ahogy Lőrinczy Attila mondja, a közönség mindig szeret bepillantani a kulisszák mögé – s itt éppen ez történik. A kerettörténet témáját jól választották ki, hiszen a magyar szabadság eszménye egyes felsővezetők megnyilvánulásaiban mostanság tényleg Brüsszel ellenében csúcsosodik ki. Igaz, a belpolitika mocsarában turkálva is találhatnánk bőven olyan témát, amely a magyar szabadság csorbításáról szól – de ezt hagyjuk meg másoknak." „Miközben a darab történelmünkről és magyarságfelfogásunkról beszél, több társadalmi, emberi és színházcsinálási probléma, konfliktus is felszínre kerül” – írja az Operettszínház a produkcióról.” „A keretjáték nem titkolt célja a kortárs kontextusba helyezés mellett a szórakoztatás. Mint ilyen, remekül megállja a helyét, hiszen a jelenetek és párbeszédek valóban humorosak. A remix – Lőrinczy György főigazgató felújításnak hívja – kapcsán némi kettősség van bennem. Egyrészt a humoros keret fellazította és még befogadhatóbbá tette a daljátékot, bár akinek az eredeti nem befogadható, annak alighanem fölösleges a könnyítés. Ugyanakkor a keretjáték kissé hátráltatta a történetet, így azok voltak szerencsésebb helyzetben, akik már ismerték a művet." „Ami a zenét illeti, Farkas Ferenc eredetijét – mely egyébként meghozta neki a Kossuth-díjat – Somogyi-Tóth Dániel átdolgozásában hallhattuk. Két esetben éreztem erős gyomortáji fájdalmat, ugyanis a romantikus-magyaros zenét ennyiszer vegyítették modern muzsikával. Első esetben egy jazzes, enyhén charlestonos zene szólalt meg. Furcsán hatott ez a váltás, a két stílus nem illett össze. Az pedig, hogy mindeközben a magyaros ruhában feszítő színészek az 1920-as évek Amerikáját idéző táncot kezdtek el lejteni – nos, az meg aztán végképp illúzióromboló volt. Még egy hasonló zenei vegyesfelvágottra került sor (akkor a szamba esett áldozatul), pedig azt is igazán kihagyhatták volna. Hogyan összegezném az előadást? Könnyed szórakozás, habbal a tetején. Se több, se kevesebb. És ezzel a saját műfajában megállja a helyét.”
2386 Búbánat 2015-05-06 22:11:15 [Válasz erre: 2385 smaragd 2015-05-06 13:39:53]
Erről bővebbet egyelőre nem tudok mondani.
Erről bővebbet egyelőre nem tudok mondani.
2385 smaragd 2015-05-06 13:39:53
Milyen sikerrel megy a darab? Főigazgató úr a "Túl az Óperencia"'n vendégeként említette azt is, hogy hiányolja a kritikusokat a nézőtérről. Nem néztem utána, de érdekel, hány előadás van tervbe véve és viszik-e vendégszereplésre?
Milyen sikerrel megy a darab? Főigazgató úr a "Túl az Óperencia"'n vendégeként említette azt is, hogy hiányolja a kritikusokat a nézőtérről. Nem néztem utána, de érdekel, hány előadás van tervbe véve és viszik-e vendégszereplésre?
2384 Búbánat 2015-05-06 13:25:47
[url] http://szinhaz.hu/operett/60346-fototvarokcsinom-palko-ujra-eletre-kelt-premier-az-operettben; Csínom Palkó újra életre kelt – Premier az Operettben! [/url] Szinhaz.hu, 2015. április 28. kedd, 10:00 Hétvégén mutatták be Farkas Ferenc daljátékát az Operettszínházban. A kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző ritkán játszott darabját Lőrinczy Attila dramaturg foglalta izgalmas kerettörténetbe. Beszámoló. A pénteki, Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös premieren Kerényi Miklós Gábor kiemelte, hogy dupla ünnepet tartanak a Nagymező utcai teátrumban. "Ma este a Csínom Palkó Farkas Ferenc születésének 110. évfordulóján kelt újra életre. Ebből az alkalomból kiállítás is nyílt az emeleti galériában. Farkas Ferenc élete szinte az egész XX. századot végigölelte, a zeneszerző az I. és a II. világháborút, az 56-os forradalmat, sőt a 90-es évek változásait is megélhette. Fantasztikus, hogy művészetével is végigkísérte ezeket az évtizedeket: írt filmzenét, operettet, operát, daljátékot, szimfonikus költeményt. Zenei sikerei mellett ő volt a legnagyobb zenepedagógus és csak néhány nevet szeretnék kiemelni a tanítványai közül: Szokolay Sándor, Petrovics Emil, Ligeti György, Durkó Zsolt, Kurtág György, Bozay Attila – mind az ő növendékei voltak a Zeneakadémián" – mondta KERO és hozzátette, hogy a darab ősbemutatóján, 1950-ben Zentai Anna énekelte Éduskát, tíz évvel később a Szegedi Szabadtéri Játékokon pedig Lehoczky Zsuzsa alakította Katit, aki ezt meg is említi az előadásban.
[url] http://szinhaz.hu/operett/60346-fototvarokcsinom-palko-ujra-eletre-kelt-premier-az-operettben; Csínom Palkó újra életre kelt – Premier az Operettben! [/url] Szinhaz.hu, 2015. április 28. kedd, 10:00 Hétvégén mutatták be Farkas Ferenc daljátékát az Operettszínházban. A kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző ritkán játszott darabját Lőrinczy Attila dramaturg foglalta izgalmas kerettörténetbe. Beszámoló. A pénteki, Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös premieren Kerényi Miklós Gábor kiemelte, hogy dupla ünnepet tartanak a Nagymező utcai teátrumban. "Ma este a Csínom Palkó Farkas Ferenc születésének 110. évfordulóján kelt újra életre. Ebből az alkalomból kiállítás is nyílt az emeleti galériában. Farkas Ferenc élete szinte az egész XX. századot végigölelte, a zeneszerző az I. és a II. világháborút, az 56-os forradalmat, sőt a 90-es évek változásait is megélhette. Fantasztikus, hogy művészetével is végigkísérte ezeket az évtizedeket: írt filmzenét, operettet, operát, daljátékot, szimfonikus költeményt. Zenei sikerei mellett ő volt a legnagyobb zenepedagógus és csak néhány nevet szeretnék kiemelni a tanítványai közül: Szokolay Sándor, Petrovics Emil, Ligeti György, Durkó Zsolt, Kurtág György, Bozay Attila – mind az ő növendékei voltak a Zeneakadémián" – mondta KERO és hozzátette, hogy a darab ősbemutatóján, 1950-ben Zentai Anna énekelte Éduskát, tíz évvel később a Szegedi Szabadtéri Játékokon pedig Lehoczky Zsuzsa alakította Katit, aki ezt meg is említi az előadásban.
2383 Búbánat 2015-04-29 09:59:20 [Válasz erre: 2363 Búbánat 2015-03-12 11:38:06]
[url] http://iszolnok.hu/2015/03/13/szigligeti-szinhaz-a-magyar-operettek-grofja-a-luxemburgi/; Szigligeti Színház: a magyar operettek grófja a luxemburgi [/url] /iSzolnok.hu 2015.03.13. Kultúra, Szolnok, Vezércikk/
[url] http://iszolnok.hu/2015/03/13/szigligeti-szinhaz-a-magyar-operettek-grofja-a-luxemburgi/; Szigligeti Színház: a magyar operettek grófja a luxemburgi [/url] /iSzolnok.hu 2015.03.13. Kultúra, Szolnok, Vezércikk/
2382 Búbánat 2015-04-24 23:16:04
[url] http://www.momus.hu/images/glry_images/zeneszerzok/huszka.jpg; A mai nap képe: Huszka Jenő az íróasztalánál [/url] Legyen itt is dokumentálva, és ez a két fotó is: Huszka Jenő [url] http://hu.wikipedia.org/wiki/Huszka_Jen%C5%91#/media/File:HuszkaJenoFotoThalerTamas.JPG; emléktábla [/url] időskori lakása házfalán, Budapest, I. ker. Fő utca 15. 1945 után, tehát 70 éves korától lakott itt a ház II. emeletén. Időskori, utolsó műveit (Szép Juhászné; Szabadság, szerelem) már itt komponálta. Huszka Jenő és felesége, született Arányi Mária [url] http://hu.wikipedia.org/wiki/Huszka_Jen%C5%91#/media/File:Huszka_Jen%C5%91_s%C3%ADrja.jpg; sírja Budapesten, Farkasréti temető: [/url] 41-1-19/20.
[url] http://www.momus.hu/images/glry_images/zeneszerzok/huszka.jpg; A mai nap képe: Huszka Jenő az íróasztalánál [/url] Legyen itt is dokumentálva, és ez a két fotó is: Huszka Jenő [url] http://hu.wikipedia.org/wiki/Huszka_Jen%C5%91#/media/File:HuszkaJenoFotoThalerTamas.JPG; emléktábla [/url] időskori lakása házfalán, Budapest, I. ker. Fő utca 15. 1945 után, tehát 70 éves korától lakott itt a ház II. emeletén. Időskori, utolsó műveit (Szép Juhászné; Szabadság, szerelem) már itt komponálta. Huszka Jenő és felesége, született Arányi Mária [url] http://hu.wikipedia.org/wiki/Huszka_Jen%C5%91#/media/File:Huszka_Jen%C5%91_s%C3%ADrja.jpg; sírja Budapesten, Farkasréti temető: [/url] 41-1-19/20.
2380 Ardelao 2015-04-24 19:55:03 [Válasz erre: 2377 Búbánat 2015-04-24 16:59:07]
Ngyon egyetértek Veled, Huszka Jenő az Operett Színházban megérdemelt volna egy Gála-estet, vagy egy operettjének bemutatását a születése napján.
Ngyon egyetértek Veled, Huszka Jenő az Operett Színházban megérdemelt volna egy Gála-estet, vagy egy operettjének bemutatását a születése napján.
2379 Búbánat 2015-04-24 17:48:58 [Válasz erre: 2378 smaragd 2015-04-24 17:04:20]
Csak a főpróbáról vannak "pillanatképeim" - de az bőven elég volt... Úgyhogy a mai operettszínházi Csínom Palkó-bemutatót kihagyom, s helyette este inkább az Erkel Színházba zarándokolok el a Rigolettóra: Kolonits Klára Gildáját nem szabad kihagyni!... Garantáltan nagyobb élménnyel fog szolgálni, mint azon bosszankodnom, amit az Operettben kaphatok; ha Farkas Ferenc gyönyörű darabját-zenéjét akarom élvezni, előveszem a művészi rádiófelvételt: Házy Erzsébet, Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Simándy József, Palócz László, Szabó Ernő és a MRT Szimfonikus Zenekar és Énekkara, Lehel György vezényletével.
Csak a főpróbáról vannak "pillanatképeim" - de az bőven elég volt... Úgyhogy a mai operettszínházi Csínom Palkó-bemutatót kihagyom, s helyette este inkább az Erkel Színházba zarándokolok el a Rigolettóra: Kolonits Klára Gildáját nem szabad kihagyni!... Garantáltan nagyobb élménnyel fog szolgálni, mint azon bosszankodnom, amit az Operettben kaphatok; ha Farkas Ferenc gyönyörű darabját-zenéjét akarom élvezni, előveszem a művészi rádiófelvételt: Házy Erzsébet, Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Simándy József, Palócz László, Szabó Ernő és a MRT Szimfonikus Zenekar és Énekkara, Lehel György vezényletével.
2378 smaragd 2015-04-24 17:04:20 [Válasz erre: 2377 Búbánat 2015-04-24 16:59:07]
Köszönöm az azonnali beszámolódat. Sejtettük, hogy így lesz, bár én az utolsó percig reménykedtem, hogy valahogy mégis sikerül szerencsés művészi megoldást találni.
Köszönöm az azonnali beszámolódat. Sejtettük, hogy így lesz, bár én az utolsó percig reménykedtem, hogy valahogy mégis sikerül szerencsés művészi megoldást találni.
2377 Búbánat 2015-04-24 16:59:07 [Válasz erre: 2376 Ardelao 2015-04-17 18:39:27]
Szívesebben vettem volna, ha a mai Csínom Palkó-bemutató helyett az Operettszínház a ma 140 esztendeje született Huszka Jenő egyik darabját vette volna elő, hogy a közönséggel együtt a magyar operett megteremtője előtt tisztelegjem! A Csínom Palkó premierje pedig "csúszhatott volna" pár napot; Farkas Andrást, a darab zeneszerzőjének, Farkas Ferencnek szintén komponista fiát sajnálom, hogy - az előzetesek alapján - mind szövegében, mind zenéjében, mind hangszerelésében egy erősen átdolgozott, mondhatni "kiforgatott" művéhez kell jó képet vágnia!
Szívesebben vettem volna, ha a mai Csínom Palkó-bemutató helyett az Operettszínház a ma 140 esztendeje született Huszka Jenő egyik darabját vette volna elő, hogy a közönséggel együtt a magyar operett megteremtője előtt tisztelegjem! A Csínom Palkó premierje pedig "csúszhatott volna" pár napot; Farkas Andrást, a darab zeneszerzőjének, Farkas Ferencnek szintén komponista fiát sajnálom, hogy - az előzetesek alapján - mind szövegében, mind zenéjében, mind hangszerelésében egy erősen átdolgozott, mondhatni "kiforgatott" művéhez kell jó képet vágnia!
2376 Ardelao 2015-04-17 18:39:27 [Válasz erre: 2374 smaragd 2015-04-17 06:36:11]
Pulóver, tornacipő, farmer, egy szék vagy pad stb... Reménytelen !
Pulóver, tornacipő, farmer, egy szék vagy pad stb... Reménytelen !
2375 Búbánat 2015-04-17 10:34:33 [Válasz erre: 2374 smaragd 2015-04-17 06:36:11]
Igen, így van, ahogy leírtad. Jól összefoglaltad a lényeget!
Igen, így van, ahogy leírtad. Jól összefoglaltad a lényeget!
2374 smaragd 2015-04-17 06:36:11 [Válasz erre: 2371 Búbánat 2015-04-16 17:41:26]
A videón Farkas Ferenc fia is látható és hallhtó volt. Elegánsan, -mint egykor édesapja és más kortárs nagy művészek - jelent meg ezen a rendezvényen. Örült a bemutatónak. Ebben szeretnék én is osztozni vele és remélem, hogy tetszeni fog neki az új produkció! Ő hivatásánál fogva valószínűleg tudja és megszokta, hogy új színrevitel, felújítás alatt ma már csak teljes átdolgozás értendő. Színházi vezetők addig agyalnak, amíg kitalálnak egy kerettörténetet, aminek első kísérlete nálunk talán a Csárdáskirálynő volt, Honthyra hivatkozva megjelent az átdolgozás, "leporolták", ma "újraértelmezik, megkeresik benne..". Ugyanez zajlik az Operaházban, ott avitt lett az eredeti mű. Mindez külsőségekben is megjelenik a vezetők többsége részéről, pulóver, tornacipő,stb. Valamilyen képzelt közösséget mutatnak a képzelt közönséggel. Ennek ugyan ellentmond KERO e heti kijelentése a "Túl az Óperencián" c. műsorban, ahol elmondta, hogy a néző nem a rendező nevére jön be a színházba, hanem a művészeket, a sztárokat szeretné látni. Akkor minek ez a kényszeres átdolgozás? Nyilván anyagi okai vannak. Én abban reménykedem, hogy hamarosan megjelenik egy új, fiatal, művelt és elegáns színházi vezetői korosztály, amely a régi operák és operettek világát korhűen fogja előadni.Ezek ugyanis hordozzák, megörökítették a régi korszakok életét, társadalmi szokásait, amit az operett szórakoztatva, kikapcsolódásképpen vitt színre. Nem akart akkor senki a nézőtéren agyalni, összefüggésekre figyelni, célzásokat megérteni. A nézők szép melódiákat, hangulatos díszleteket, gyönyörű kosztümöket és humoros szövegeket óhajtottak látni és hallani, az előadók művészetében gyönyörködni. Köszönöm írásodat és a linket!
A videón Farkas Ferenc fia is látható és hallhtó volt. Elegánsan, -mint egykor édesapja és más kortárs nagy művészek - jelent meg ezen a rendezvényen. Örült a bemutatónak. Ebben szeretnék én is osztozni vele és remélem, hogy tetszeni fog neki az új produkció! Ő hivatásánál fogva valószínűleg tudja és megszokta, hogy új színrevitel, felújítás alatt ma már csak teljes átdolgozás értendő. Színházi vezetők addig agyalnak, amíg kitalálnak egy kerettörténetet, aminek első kísérlete nálunk talán a Csárdáskirálynő volt, Honthyra hivatkozva megjelent az átdolgozás, "leporolták", ma "újraértelmezik, megkeresik benne..". Ugyanez zajlik az Operaházban, ott avitt lett az eredeti mű. Mindez külsőségekben is megjelenik a vezetők többsége részéről, pulóver, tornacipő,stb. Valamilyen képzelt közösséget mutatnak a képzelt közönséggel. Ennek ugyan ellentmond KERO e heti kijelentése a "Túl az Óperencián" c. műsorban, ahol elmondta, hogy a néző nem a rendező nevére jön be a színházba, hanem a művészeket, a sztárokat szeretné látni. Akkor minek ez a kényszeres átdolgozás? Nyilván anyagi okai vannak. Én abban reménykedem, hogy hamarosan megjelenik egy új, fiatal, művelt és elegáns színházi vezetői korosztály, amely a régi operák és operettek világát korhűen fogja előadni.Ezek ugyanis hordozzák, megörökítették a régi korszakok életét, társadalmi szokásait, amit az operett szórakoztatva, kikapcsolódásképpen vitt színre. Nem akart akkor senki a nézőtéren agyalni, összefüggésekre figyelni, célzásokat megérteni. A nézők szép melódiákat, hangulatos díszleteket, gyönyörű kosztümöket és humoros szövegeket óhajtottak látni és hallani, az előadók művészetében gyönyörködni. Köszönöm írásodat és a linket!
2373 smaragd 2015-04-16 20:09:19
Megnéztem a videót. Kedves emberek örülnek, jót akarnak. Kaland kihívás,kerettörténet, itt és most, a 21.sz-ban. Nem tudom megérteni,hogy miért nem játszák el az eredeti művet, itt és most a 21. sz-ban.
Megnéztem a videót. Kedves emberek örülnek, jót akarnak. Kaland kihívás,kerettörténet, itt és most, a 21.sz-ban. Nem tudom megérteni,hogy miért nem játszák el az eredeti művet, itt és most a 21. sz-ban.
2372 smaragd 2015-04-16 19:44:33 [Válasz erre: 2371 Búbánat 2015-04-16 17:41:26]
"a hangszerelésbe picit belecsempésztünk egy kis mai ízt" én ettől tartok a legjobban.
"a hangszerelésbe picit belecsempésztünk egy kis mai ízt" én ettől tartok a legjobban.
2371 Búbánat 2015-04-16 17:41:26
Olvasva az előzetest, félek, hogy nem igen lesz kedvemre ez az új, „formabontó” operett-színrevitel: az operett vonalán különösen érzékeny vagyok, így nem szeretem, ha bármi módon "sérül" az eredeti zene és a szinopszis. Nem szeretem, ha valamit kiforgatnak a helyéből, még akkor sem, ha koncepciót gyártanak köré, és ma ez a módi, trendi bizonyos „agytrösztökben”, sajnos! [url] http://www.operett.hu/cikkek/csinom-palko-formabonto-kalandjatek-az-operett-szinpadan/1104; Csínom Palkó - Formabontó kalandjáték az Operett színpadán [/url] Operett.hu, 2015-04-13 „Április 24-én a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében mutatja be a Budapesti Operettszínház Farkas Ferenc legendás Csínom Palkó című daljátékának újragondolt, felfrissített és maivá varázsolt változatát, mely egy színházi összpróba kerettörténetébe ágyazva mutatja be az eredeti művet. „ „KERO elmeséli, mennyi közös gondolkodás, milyen komoly "agyi csapásolás" után született meg végül Lőrinczy Attila fejében a keretjáték ötlete, vagyis hogy egy hagyományőrző darab bemutatására kiírt brüsszeli pályázat részeként mutassák be Farkas Ferenc klasszikusát, megspékelve azzal a kitétellel, hogy a darabot nyugdíjas művészeknek és fiatal pályakezdő egyetemistáknak közösen kell előadniuk. Így az alkotóknak lehetőségük nyílik arra is, hogy beszéljenek a jelenkori színházcsinálás gondjairól, pénzügyi nehézségeiről, a művészek közötti konfliktusokról, ideológiai, felfogásbeli különbségekről. "Ez az a típusú játék, ami folyamatosan formálódik, hiszen a szereplők egy-egy elképzelt, rájuk írt figura bőrébe bújva mégis kicsit önmagukat játsszák, miközben előadják a színdarabot is. Azt keressük, hogy játszik át a művészetben a múlt a jelenbe, és mindez hogy találkozik össze ezzel a kicsit naiv darabbal, ami a magyarságról beszél, és amely egyszer csak összeütközik azzal, amit most, a 21. században gondolunk a magyarságunkról." KERO a tájékoztató ezen pontján belekezd a címadó dal, a Csínom Palkó éneklésébe, majd elérkezik ahhoz a strófához, amelyben az a bizonyos 'lóding' is szerepel. Egyetlen újságíró sem tudja a választ a kérdésre, mit is jelent a szó, így kénytelen ő maga megadni a megfejtést: "A 'lóding' a német 'töltés' szóból származik, és tölténytáskát jelent. Ökörszarvból vagy bivalyszarvból készült." Az előadás zenei vezetője Somogyi-Tóth Dániel szerint az Operettszínház jelentős sikereihez mindig hozzátartozik, hogy akár egy nagy Lehár vagy Kálmán klasszikushoz is hozzámer nyúlni, némiképp átalakítva azt a mai zenésszínház követelményeinek megfelelően. "A darab se nem operett, se nem opera, se nem népzene, valami egészen különleges keveréke ezeknek a stílusoknak, amiben meg kellett találni azt a vonalat, amitől 2015-ben ez a muzsika élni tud. Ezért szigorúan tiszteletben tartva a művet, a hangszerelésbe picit belecsempésztünk egy kis mai ízt."”
Olvasva az előzetest, félek, hogy nem igen lesz kedvemre ez az új, „formabontó” operett-színrevitel: az operett vonalán különösen érzékeny vagyok, így nem szeretem, ha bármi módon "sérül" az eredeti zene és a szinopszis. Nem szeretem, ha valamit kiforgatnak a helyéből, még akkor sem, ha koncepciót gyártanak köré, és ma ez a módi, trendi bizonyos „agytrösztökben”, sajnos! [url] http://www.operett.hu/cikkek/csinom-palko-formabonto-kalandjatek-az-operett-szinpadan/1104; Csínom Palkó - Formabontó kalandjáték az Operett színpadán [/url] Operett.hu, 2015-04-13 „Április 24-én a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében mutatja be a Budapesti Operettszínház Farkas Ferenc legendás Csínom Palkó című daljátékának újragondolt, felfrissített és maivá varázsolt változatát, mely egy színházi összpróba kerettörténetébe ágyazva mutatja be az eredeti művet. „ „KERO elmeséli, mennyi közös gondolkodás, milyen komoly "agyi csapásolás" után született meg végül Lőrinczy Attila fejében a keretjáték ötlete, vagyis hogy egy hagyományőrző darab bemutatására kiírt brüsszeli pályázat részeként mutassák be Farkas Ferenc klasszikusát, megspékelve azzal a kitétellel, hogy a darabot nyugdíjas művészeknek és fiatal pályakezdő egyetemistáknak közösen kell előadniuk. Így az alkotóknak lehetőségük nyílik arra is, hogy beszéljenek a jelenkori színházcsinálás gondjairól, pénzügyi nehézségeiről, a művészek közötti konfliktusokról, ideológiai, felfogásbeli különbségekről. "Ez az a típusú játék, ami folyamatosan formálódik, hiszen a szereplők egy-egy elképzelt, rájuk írt figura bőrébe bújva mégis kicsit önmagukat játsszák, miközben előadják a színdarabot is. Azt keressük, hogy játszik át a művészetben a múlt a jelenbe, és mindez hogy találkozik össze ezzel a kicsit naiv darabbal, ami a magyarságról beszél, és amely egyszer csak összeütközik azzal, amit most, a 21. században gondolunk a magyarságunkról." KERO a tájékoztató ezen pontján belekezd a címadó dal, a Csínom Palkó éneklésébe, majd elérkezik ahhoz a strófához, amelyben az a bizonyos 'lóding' is szerepel. Egyetlen újságíró sem tudja a választ a kérdésre, mit is jelent a szó, így kénytelen ő maga megadni a megfejtést: "A 'lóding' a német 'töltés' szóból származik, és tölténytáskát jelent. Ökörszarvból vagy bivalyszarvból készült." Az előadás zenei vezetője Somogyi-Tóth Dániel szerint az Operettszínház jelentős sikereihez mindig hozzátartozik, hogy akár egy nagy Lehár vagy Kálmán klasszikushoz is hozzámer nyúlni, némiképp átalakítva azt a mai zenésszínház követelményeinek megfelelően. "A darab se nem operett, se nem opera, se nem népzene, valami egészen különleges keveréke ezeknek a stílusoknak, amiben meg kellett találni azt a vonalat, amitől 2015-ben ez a muzsika élni tud. Ezért szigorúan tiszteletben tartva a művet, a hangszerelésbe picit belecsempésztünk egy kis mai ízt."”
2370 Búbánat 2015-04-10 11:52:27
[url] http://www.operett.hu/operett.php?pid=read&hId=1101; Azerbajdzsánt is meghódította az Operett! [/url] Operett.hu, 2015-04-09 „Az eddig leginkább olajmezőiről híressé vált azeri főváros, Baku, a hétvégén kivételesen nem kereskedelmi szempontból, hanem operett slágerektől volt hangos, köszönhetően a Budapesti Operettszínház szólistáinak.”
[url] http://www.operett.hu/operett.php?pid=read&hId=1101; Azerbajdzsánt is meghódította az Operett! [/url] Operett.hu, 2015-04-09 „Az eddig leginkább olajmezőiről híressé vált azeri főváros, Baku, a hétvégén kivételesen nem kereskedelmi szempontból, hanem operett slágerektől volt hangos, köszönhetően a Budapesti Operettszínház szólistáinak.”
2369 Búbánat 2015-04-10 11:30:45 [Válasz erre: 2367 Búbánat 2015-04-09 13:14:15]
Érdekessége lesz az előadásnak, hogy a Szinetár Miklós nemcsak mint rendező jegyzi ezt a Csárdáskirálynőt, hanem mint konferanszié is jelen lesz. Viszont nem találom az előzetes szereposztás mellett megadva, hogy ki lesz a karmester és melyik zenekar és énekkar működik közre?
Érdekessége lesz az előadásnak, hogy a Szinetár Miklós nemcsak mint rendező jegyzi ezt a Csárdáskirálynőt, hanem mint konferanszié is jelen lesz. Viszont nem találom az előzetes szereposztás mellett megadva, hogy ki lesz a karmester és melyik zenekar és énekkar működik közre?
2368 smaragd 2015-04-10 09:04:51
Ez az előadás valóban november 13-án lesz, úgy ahogyan az 1915-ös bemutatót is tervezték. Szerencsétlennek tartották akkor ezt a napot, másikat választottak helyette. Idén péntekre esik, Szilvia napja... (Meglepett, hogy eddig nem nyitottatok sem Kálmán Imre, sem Csárdáskirálynő nevű fórumot.)
Ez az előadás valóban november 13-án lesz, úgy ahogyan az 1915-ös bemutatót is tervezték. Szerencsétlennek tartották akkor ezt a napot, másikat választottak helyette. Idén péntekre esik, Szilvia napja... (Meglepett, hogy eddig nem nyitottatok sem Kálmán Imre, sem Csárdáskirálynő nevű fórumot.)
2367 Búbánat 2015-04-09 13:14:15
A Marton Éva-topicban már említésre került, de most itt térek vissza egy gondolat erejéig a novemberi Csárdáskirálynő-bemutatóra, ami az Erkel Színházban kerül megrendezésre. Azt gondolom, olyan félszcenírozott megoldás készül belőle, melynél nem az az elsődleges szempont, hogy színházi élményben részesüljünk, hanem a varázslatos Kálmán-melódiák hangozzanak el olyan különleges „körítésben”, amit a bécsi ősbemutató 100. évfordulójához kapcsolható „külsődlegességek” - méltó kiállítás - itthon is megkövetelnek/megkívánnak, és azért a látványnak is szerep jusson. Az, hogy a színpadra alkotókat nevesítik, még koncertként hangozhat el a produkció (Erre Ókovács Szilveszter utalt az Opera-Erkel 2015/16 Kalendárium ismertetőjében.) Rendező: Szinetár Miklós Díszlettervező: Horgas Péter Jelmeztervező: Velich Rita Koreográfus: Venekei Marianna Mindehhez pedig „desszertként” megkapjuk operaénekeseink „nagyságai” közül Martont, Rostot, hogy velük is „feldobják” a leendő előadást. Szerintem, valami olyasmi várható, mint amit tavaly december 28-án láthattunk a TV-ben a drezdai Staatskapelle szilveszteri Csárdáskirálynő koncertjén: Christian Thielemann vezényelt, a főszerepekben olyan csillagok léptek fel, mint Netrebko és Juan Diegó-Flórez! Gondolom ez lesz a minta, valami hasonló kiállítás. Szerintem, ebből következően nem is az a lényeg, hogy eredeti vagy átdolgozott Csárdáskirálynőt kapunk, teljes vagy húzott zenét kapunk, valamint magyar fordítás melyik változatát halljuk. Sőt biztosan, átvesznek valami dalt más Kálmán-operettből is, amint ez mostanság szokás, hogy betoldanak, kiegészítik az operettet a szerző egyéb műveiből… Amúgy én már régen nem foglalkozom a Csárdáskirálynő változataival: gyermekkoromtól fogva mindig valamelyik átdolgozott verzió került színre. Ennek teljes értékű felvétele a televízióban is sugárzásra került (1963), videón és DVD-n is kijött. LP-n és CD-n ez és más változatok is hallhatóak kitűnő operett- és operaénekes művészeink tolmácsolásában (Németh Marika, Baksay Árpád). Nekem ez a rádiófelvétel az etalon: Házy, Korondy, Honthy, Zentai, Rátonyi, Palócz, Feleki Kamill; MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara Bródy Tamás vezényletével, 1968-ból. Külföldön, a német nyelvterületen bizonyára az eredeti operettet játsszák, de bevallom, annyira nem érdekel. A YouTube-on érdemes keresgélni, előbukkanhat ilyen felvétel is. Úgyhogy, én azt mondom, ahhoz, hogy ismét hozzájussunk egy teljes – mégha koncertszerűen előadott – Csárdáskirálynőhöz, élő előadásban, akkor ne hagyjuk ki ezt az alkalmat. Remek élményben lesz részünk! Egy kis nosztalgia sem árt... meg az operai hangok is garancia arra, hogy nem lesz hiányérzetünk - legalábbis, ami az ének-zene várható szépségét illeti, úgyhogy ez alapján meg a közreműködő zenekar és énekkar színvonalas tolmácsolásában is bizakodva, megelőlegezem a kiváló hangzás minőségét is, amellett, hogy a jubileumi előadás mindenki számára pozitív élményekkel fog szolgálni! 2015. november 13. 19:00 Erkel Színház Kálmán Imre: Csárdáskirálynő – egyszeri előadás lesz a darab bemutatójának 100. évfordulója alkalmából. Szereposztás: Cecília - Marton Éva Szilvia - Rost Andrea Stázi - Molnár Ágnes Edwin - Nyári Zoltán Bóni - Haja Zsolt Kereks Feri - Busa Tamás Miska - Rácz István Lepold - Vida Péter Tábornok - Szüle Tamás
A Marton Éva-topicban már említésre került, de most itt térek vissza egy gondolat erejéig a novemberi Csárdáskirálynő-bemutatóra, ami az Erkel Színházban kerül megrendezésre. Azt gondolom, olyan félszcenírozott megoldás készül belőle, melynél nem az az elsődleges szempont, hogy színházi élményben részesüljünk, hanem a varázslatos Kálmán-melódiák hangozzanak el olyan különleges „körítésben”, amit a bécsi ősbemutató 100. évfordulójához kapcsolható „külsődlegességek” - méltó kiállítás - itthon is megkövetelnek/megkívánnak, és azért a látványnak is szerep jusson. Az, hogy a színpadra alkotókat nevesítik, még koncertként hangozhat el a produkció (Erre Ókovács Szilveszter utalt az Opera-Erkel 2015/16 Kalendárium ismertetőjében.) Rendező: Szinetár Miklós Díszlettervező: Horgas Péter Jelmeztervező: Velich Rita Koreográfus: Venekei Marianna Mindehhez pedig „desszertként” megkapjuk operaénekeseink „nagyságai” közül Martont, Rostot, hogy velük is „feldobják” a leendő előadást. Szerintem, valami olyasmi várható, mint amit tavaly december 28-án láthattunk a TV-ben a drezdai Staatskapelle szilveszteri Csárdáskirálynő koncertjén: Christian Thielemann vezényelt, a főszerepekben olyan csillagok léptek fel, mint Netrebko és Juan Diegó-Flórez! Gondolom ez lesz a minta, valami hasonló kiállítás. Szerintem, ebből következően nem is az a lényeg, hogy eredeti vagy átdolgozott Csárdáskirálynőt kapunk, teljes vagy húzott zenét kapunk, valamint magyar fordítás melyik változatát halljuk. Sőt biztosan, átvesznek valami dalt más Kálmán-operettből is, amint ez mostanság szokás, hogy betoldanak, kiegészítik az operettet a szerző egyéb műveiből… Amúgy én már régen nem foglalkozom a Csárdáskirálynő változataival: gyermekkoromtól fogva mindig valamelyik átdolgozott verzió került színre. Ennek teljes értékű felvétele a televízióban is sugárzásra került (1963), videón és DVD-n is kijött. LP-n és CD-n ez és más változatok is hallhatóak kitűnő operett- és operaénekes művészeink tolmácsolásában (Németh Marika, Baksay Árpád). Nekem ez a rádiófelvétel az etalon: Házy, Korondy, Honthy, Zentai, Rátonyi, Palócz, Feleki Kamill; MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara Bródy Tamás vezényletével, 1968-ból. Külföldön, a német nyelvterületen bizonyára az eredeti operettet játsszák, de bevallom, annyira nem érdekel. A YouTube-on érdemes keresgélni, előbukkanhat ilyen felvétel is. Úgyhogy, én azt mondom, ahhoz, hogy ismét hozzájussunk egy teljes – mégha koncertszerűen előadott – Csárdáskirálynőhöz, élő előadásban, akkor ne hagyjuk ki ezt az alkalmat. Remek élményben lesz részünk! Egy kis nosztalgia sem árt... meg az operai hangok is garancia arra, hogy nem lesz hiányérzetünk - legalábbis, ami az ének-zene várható szépségét illeti, úgyhogy ez alapján meg a közreműködő zenekar és énekkar színvonalas tolmácsolásában is bizakodva, megelőlegezem a kiváló hangzás minőségét is, amellett, hogy a jubileumi előadás mindenki számára pozitív élményekkel fog szolgálni! 2015. november 13. 19:00 Erkel Színház Kálmán Imre: Csárdáskirálynő – egyszeri előadás lesz a darab bemutatójának 100. évfordulója alkalmából. Szereposztás: Cecília - Marton Éva Szilvia - Rost Andrea Stázi - Molnár Ágnes Edwin - Nyári Zoltán Bóni - Haja Zsolt Kereks Feri - Busa Tamás Miska - Rácz István Lepold - Vida Péter Tábornok - Szüle Tamás
2366 Búbánat 2015-04-06 18:17:37
[url] http://www.operett.hu/cikkek/oszvald-marika-kossuth-dijas/1095; Interjú a Kossuth-díjjal kitüntetett Oszvald Marikával [/url] www.opderettszinhaz.hu, 2015-03-15 „Oszvald Marika a Budapesti Operettszínház tagja művészi pályája elismeréseként március 15-én Kossuth-díjat kapott. Oszvald Marika azóta, hogy kézbe kapta színművész diplomáját, immár több mint negyven éve, a fővárosi zenés teátrum vezető művésze. Pályafutása során eljátszotta az operett irodalom legnagyobb szubrett szerepeit, de sokoldalú tehetségét primadonnaként és musical szerepekben is több alkalommal bizonyította. Kortalan művész, csodálatos ember, akiből hihetetlen energia és életöröm sugárzik.” Hogy tudtad meg, hogy Kossuth-díjat kapsz? Egyszer csak csöngetett a postás kezében a levéllel? Majdnem pont így történt. Épp A Bajadérral turnéztunk Izraelben, a tel-avivi operában léptünk fel tizenegy alkalommal. Egyik nap a lányom izgatottan telefonált, hogy a kormánytól valami hivatalos levelem érkezett, szerinte kitüntetés lehet, felbonthatja-e. Mondtam neki, hogy persze, azonnal! Az állt benne, hogy Kossuth-díjra jelöltek. Ő felsikoltott örömében, de én csitítgattam. Ez csak egy jelölés, mondtam, nem jelenti azt, hogy meg is kapom. Apukám szuper ember volt, istenien nevelt. Mindenre megtanított az életben. Ő mondta mindig, hogy csak azután szabad elhinni és lelkesedni egy dologért, amikor már megtörtént, nem pedig előre inni a medve bőrére. Én is ezt válaszoltam a lányomnak, de közben tiszta libabőr voltam. Utána vártam-vártam, de nem történt semmi. Egyszer csak kaptam egy emailt, amiben arról értesítettek, hova és hányra kell mennem átvenni a díjat. Hát így tudtam meg, hogy tényleg Kossuth-díjat kapok. De mondhatom, nagyon-nagyon jó érzés.
[url] http://www.operett.hu/cikkek/oszvald-marika-kossuth-dijas/1095; Interjú a Kossuth-díjjal kitüntetett Oszvald Marikával [/url] www.opderettszinhaz.hu, 2015-03-15 „Oszvald Marika a Budapesti Operettszínház tagja művészi pályája elismeréseként március 15-én Kossuth-díjat kapott. Oszvald Marika azóta, hogy kézbe kapta színművész diplomáját, immár több mint negyven éve, a fővárosi zenés teátrum vezető művésze. Pályafutása során eljátszotta az operett irodalom legnagyobb szubrett szerepeit, de sokoldalú tehetségét primadonnaként és musical szerepekben is több alkalommal bizonyította. Kortalan művész, csodálatos ember, akiből hihetetlen energia és életöröm sugárzik.” Hogy tudtad meg, hogy Kossuth-díjat kapsz? Egyszer csak csöngetett a postás kezében a levéllel? Majdnem pont így történt. Épp A Bajadérral turnéztunk Izraelben, a tel-avivi operában léptünk fel tizenegy alkalommal. Egyik nap a lányom izgatottan telefonált, hogy a kormánytól valami hivatalos levelem érkezett, szerinte kitüntetés lehet, felbonthatja-e. Mondtam neki, hogy persze, azonnal! Az állt benne, hogy Kossuth-díjra jelöltek. Ő felsikoltott örömében, de én csitítgattam. Ez csak egy jelölés, mondtam, nem jelenti azt, hogy meg is kapom. Apukám szuper ember volt, istenien nevelt. Mindenre megtanított az életben. Ő mondta mindig, hogy csak azután szabad elhinni és lelkesedni egy dologért, amikor már megtörtént, nem pedig előre inni a medve bőrére. Én is ezt válaszoltam a lányomnak, de közben tiszta libabőr voltam. Utána vártam-vártam, de nem történt semmi. Egyszer csak kaptam egy emailt, amiben arról értesítettek, hova és hányra kell mennem átvenni a díjat. Hát így tudtam meg, hogy tényleg Kossuth-díjat kapok. De mondhatom, nagyon-nagyon jó érzés.
2365 Búbánat 2015-03-13 14:54:29 [Válasz erre: 2364 kugli 2015-03-12 21:09:04]
Csodálom is, hogy miért nem hívták meg a "Tanácsba" mondjuk Dr. Vadász Dánielt, aki "bonvivánkodása" mellett komoly menedzseri és produceri múlttal is jeleskedik - az operett műfajt "támogatandó"...
Csodálom is, hogy miért nem hívták meg a "Tanácsba" mondjuk Dr. Vadász Dánielt, aki "bonvivánkodása" mellett komoly menedzseri és produceri múlttal is jeleskedik - az operett műfajt "támogatandó"...
2364 kugli 2015-03-12 21:09:04 [Válasz erre: 2362 Búbánat 2015-02-25 20:54:23]
Régebben "Művészeti Tanács" volt a neve. Olvasva a hírt azt látom hogy milyen hangzatos címekkel rendelkezők vannak benne. Régebben csak néhány munkatárs volt a bonvivánok, táncos komikusok vagy éppen a prima donna mellett. Mégis milyen jól ment bolt?!
Régebben "Művészeti Tanács" volt a neve. Olvasva a hírt azt látom hogy milyen hangzatos címekkel rendelkezők vannak benne. Régebben csak néhány munkatárs volt a bonvivánok, táncos komikusok vagy éppen a prima donna mellett. Mégis milyen jól ment bolt?!
2363 Búbánat 2015-03-12 11:38:06
[url] http://www.szigligeti-szinhaz.hu/hirek/szolnokon-becsben-tartjak-az-operettet/; Szolnokon becsben tartják az operettet: Luxemburg grófja bemutatója elé [/url] A Luxemburg grófja lesz a Szolnoki Szigligeti Színház következő premierje, március 13-án. Lehár Ferenc gyönyörű operettjét Radó Denise állítja színpadra. A főszerepekben Balázs Péter mellett Geszthy Veronikát, Bot Gábort, Lugosi Claudiát, Kertész Marcellát láthatja a közönség. A bemutatóhoz közeledve ezúttal Geszthy Veronikát kérdeztük a próbák szünetében. - Nemrégen nyilatkozta, hogy missziónak tekinti az operett népszerűsítését, és azt különösen fontosnak tartja, hogy a műfaj visszakapja korábbi rangját. Sokat kopott az utóbbi évtizedekben ez a rang? - Úgy gondolom, igen. Sajnos. És ezt a folyamatot tovább erősíti, hogy mostanában a színházakban a zenés tagozatok egyre inkább leépülnek, jelentőségük csökken, általában kemény anyagi okokra hivatkozva. Így pedig nehéz, vagy nem is lehet színvonalas, hagyományokat tovább vivő, akusztikus színházi előadásokat kiállítani, és maradnak az alappal kísért, agyon hangosított verziók. Néhány évtizeddel ezelőtt még evidenciaszámba ment, hogy a vidéki színházakban mindenütt játszanak operettet. Egyesek szerint erre már nincs igény. Ennek kiváltó oka lehet, hogy lebutították a műfajt, mert nem mindenütt volt meg az énekelni, táncolni, szöveget mondani egyformán jól tudó csapat, meg a színvonalas zenekar, kórus és tánckar, és legyünk őszinték, sokszor ezt próbálták ellensúlyozni kínosan sok vicceskedéssel és giccsel. Hiába tűnik könnyűnek a műfaj, nagyon-nagyon sok készséget és munkát igényel a színpadra állítása, és akkor jó, ha a megszülető előadás lesz könnyed, nem a munkafolyamat. Én a komolyzenei világban is gyakran hallok lebecsmérlő kritikát az operettel kapcsolatban. Deha az ember megkérdezi, hogy például a Luxemburg grófja az Lehár Ferenc, Kálmán Imre vagy Johann Strauss, akkor fogalmuk sincs róla. Egyáltalán nem ismerik a műfajt, de ítéletet nagyon könnyen mondanak felette, és megvallom, ezt nehezen viselem. Szolnokon ezzel szemben óriási erőfeszítést tesz Balázs Péter igazgató úr, és vezetésével a teljes társulat, hogy ízig-vérig élő, lendületes, vérbeli operetteket állítsanak színpadra minden évadban, és így a műfajnak nagyon is van létjogosultsága. Szolnokra ezért jövök boldogan. Nagy élmény volt számomra tavaly a Mágnás Miska, korábban a János vitéz, és most a "Luxi" is az. És itt kell kiemelnem Radó Denise nagyszerű rendezői munkáját. Leporolja a darabot, nem megszokásból állítja színpadra. Gyakorló színésznőként nagyon értőn, operetteknél nem megszokott figyelemmel gondoskodik a részletekről, a prózai részek tempóváltásaira is komoly gondot fordít, és úgy érzem, sokat tanulok tőle a próbafolyamat során. Forrás: www.szolnokiszigligetisziínhaz.hu
[url] http://www.szigligeti-szinhaz.hu/hirek/szolnokon-becsben-tartjak-az-operettet/; Szolnokon becsben tartják az operettet: Luxemburg grófja bemutatója elé [/url] A Luxemburg grófja lesz a Szolnoki Szigligeti Színház következő premierje, március 13-án. Lehár Ferenc gyönyörű operettjét Radó Denise állítja színpadra. A főszerepekben Balázs Péter mellett Geszthy Veronikát, Bot Gábort, Lugosi Claudiát, Kertész Marcellát láthatja a közönség. A bemutatóhoz közeledve ezúttal Geszthy Veronikát kérdeztük a próbák szünetében. - Nemrégen nyilatkozta, hogy missziónak tekinti az operett népszerűsítését, és azt különösen fontosnak tartja, hogy a műfaj visszakapja korábbi rangját. Sokat kopott az utóbbi évtizedekben ez a rang? - Úgy gondolom, igen. Sajnos. És ezt a folyamatot tovább erősíti, hogy mostanában a színházakban a zenés tagozatok egyre inkább leépülnek, jelentőségük csökken, általában kemény anyagi okokra hivatkozva. Így pedig nehéz, vagy nem is lehet színvonalas, hagyományokat tovább vivő, akusztikus színházi előadásokat kiállítani, és maradnak az alappal kísért, agyon hangosított verziók. Néhány évtizeddel ezelőtt még evidenciaszámba ment, hogy a vidéki színházakban mindenütt játszanak operettet. Egyesek szerint erre már nincs igény. Ennek kiváltó oka lehet, hogy lebutították a műfajt, mert nem mindenütt volt meg az énekelni, táncolni, szöveget mondani egyformán jól tudó csapat, meg a színvonalas zenekar, kórus és tánckar, és legyünk őszinték, sokszor ezt próbálták ellensúlyozni kínosan sok vicceskedéssel és giccsel. Hiába tűnik könnyűnek a műfaj, nagyon-nagyon sok készséget és munkát igényel a színpadra állítása, és akkor jó, ha a megszülető előadás lesz könnyed, nem a munkafolyamat. Én a komolyzenei világban is gyakran hallok lebecsmérlő kritikát az operettel kapcsolatban. Deha az ember megkérdezi, hogy például a Luxemburg grófja az Lehár Ferenc, Kálmán Imre vagy Johann Strauss, akkor fogalmuk sincs róla. Egyáltalán nem ismerik a műfajt, de ítéletet nagyon könnyen mondanak felette, és megvallom, ezt nehezen viselem. Szolnokon ezzel szemben óriási erőfeszítést tesz Balázs Péter igazgató úr, és vezetésével a teljes társulat, hogy ízig-vérig élő, lendületes, vérbeli operetteket állítsanak színpadra minden évadban, és így a műfajnak nagyon is van létjogosultsága. Szolnokra ezért jövök boldogan. Nagy élmény volt számomra tavaly a Mágnás Miska, korábban a János vitéz, és most a "Luxi" is az. És itt kell kiemelnem Radó Denise nagyszerű rendezői munkáját. Leporolja a darabot, nem megszokásból állítja színpadra. Gyakorló színésznőként nagyon értőn, operetteknél nem megszokott figyelemmel gondoskodik a részletekről, a prózai részek tempóváltásaira is komoly gondot fordít, és úgy érzem, sokat tanulok tőle a próbafolyamat során. Forrás: www.szolnokiszigligetisziínhaz.hu
2362 Búbánat 2015-02-25 20:54:23
[url] http://www.operett.hu/cikkek/a-budapesti-operettszinhaz-strategiai-tanacsanak-elso-osszejovetele/1086; A Budapesti Operettszínház Stratégiai Tanácsának első összejövetele [/url] Operett.hu, 2015-02-24
[url] http://www.operett.hu/cikkek/a-budapesti-operettszinhaz-strategiai-tanacsanak-elso-osszejovetele/1086; A Budapesti Operettszínház Stratégiai Tanácsának első összejövetele [/url] Operett.hu, 2015-02-24
2361 Búbánat 2015-02-25 20:53:55
[url] http://www.operett.hu/cikkek/vilagszinvonalu-az-operettszinhaz-eloadasa/1084; "Világszínvonalú az Operettszínház előadása!" [/url] Operett.hu, 2015-02-13 Az MTI helyszíni beszámolója alább olvasható: Állva, hosszan tartó tapssal jutalmazta csütörtök este az Izraeli Operaházban a közönség a Budapesti Operettszínház társulatát a Bajadér előadásának premierjén Tel-Avivban. Az izraeli közönség már második alkalommal élvezheti február 12. és 21. között a Budapesti Operettszínház előadásait: tavaly Kálmán Imre Csárdáskirálynő, idén A Bajadér című daljátékát vették fel a tel-avivi Operaház műsorába.
[url] http://www.operett.hu/cikkek/vilagszinvonalu-az-operettszinhaz-eloadasa/1084; "Világszínvonalú az Operettszínház előadása!" [/url] Operett.hu, 2015-02-13 Az MTI helyszíni beszámolója alább olvasható: Állva, hosszan tartó tapssal jutalmazta csütörtök este az Izraeli Operaházban a közönség a Budapesti Operettszínház társulatát a Bajadér előadásának premierjén Tel-Avivban. Az izraeli közönség már második alkalommal élvezheti február 12. és 21. között a Budapesti Operettszínház előadásait: tavaly Kálmán Imre Csárdáskirálynő, idén A Bajadér című daljátékát vették fel a tel-avivi Operaház műsorába.
2360 Búbánat 2015-02-24 14:59:33
Orfeusz az alvilágban - helyett a „Való világban” dalnokosodott… Operettbemutató a Művészetek Palotájában – 2015. február 21. Elmúlt szombaton nagy sikerű operettest volt a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. A Művészetek Palotája idén ünnepli fennállásának 10. születésnapját, de érdekes módon eddig elkerülte ez a zenei műfaj: „operett” nemigen volt (és van) jelen a palota műsorai közt. Legalábbis teljes operettet tudtommal még nem játszottak ott. Most megtört a jég, és Káel Csaba rendezésében bemutatásra került Offenbach klasszikus operettje, remeke, az Orfeusz az alvilágban. Bár a produkciót erre az egyszeri alkalomra összetoborzott, neves alkotókból, ének- és hangszeres művészekből álló csapat „félig szcenírozva” vitte színre, én mégis nyugodtan kimerem jelenteni, hogy ez a szabadabb forma és a tágabb, nyitottabb tér jobban szolgálta az „ügyet”; az előadás nagyobb élményt nyújtott – zenei oldalát tekintve is -, mintha kőszínházban láttam volna ugyanezt megvalósítva. Másrészt, a Nemzeti Hangversenyterem már sokszor bizonyította: alkalmas helyszín a „komoly és víg” operák ilyetén módon való játszásához, és a közönség ezt elfogadta, megszokta, hiszen teljes értékű zenei-színházi élményben részesül. A fellépő művészek is láthatóan jól érzik magukat e „falak” között és teljes erőbedobással (meg)dolgoznak a sikerért. Erre jó példa volt ez a szombati Orfeusz az alvilágban-bemutató is. Offenbach Orfeuszát, a mitológia költői legendájára épült operettet mindenki jól ismeri színpadról vagy kép- és hangfelvételekről, ezért itt most legyen elegendő annyit megemlítenem, hogy a darab csillogó, csúfolódó muzsikája koroktól függetlenül frissnek hat ma is. A rendezők kihasználják azt a körülményt, hogy maga az eredeti mű „antik”-kort idéz meg, de voltaképpen az csak a „jelen” állapotok-viszonyok paródiája, egy szatíra, mely szellemesen, csipkelődően figurázza ki a mindenkori politikai rendszert, a kiskirályi hatalmasságokat, senkit és semmit nem kímél. Ezt a törekvést szövegírói mellett az offenbachi zene igen kifejezően és erőteljesen „megtámogatja”. Így nem lehet azon csodálkozni, hogy az 1858-as párizsi bemutató óta az operett mit sem vesztett népszerűségéből. Offenbach 1864-es Szép Helénája mellett, ez az a mű, aminek a szövegkönyvét és dramaturgiáját a leggyakrabban írják át színrevitelekor, aktualizálják az éppen regnáló társadalmi berendezkedés hatalmasságainak, de polgárainak is a kifigurázási, „leleplezési” szándékával. Mintegy görbe tükröt tolva szemük elé. De a fricskákat nem szokás a magunkra venni, inkább a „másikat” véljük felismerni, akit kigúnyolnak, nevetségessé tesznek. A humor is „elterelheti” az önkritikát, ha nem eléggé figyelmes szemlélő, hiába, könnyebb másra mutogatni… A cselekmény tulajdonképpeni központi alakjai nem a hűtlenkedő, illetve unalmukban már mihez kezdeni nem akaró, fásult, a kiüresedett életüket más dimenziókban megvalósítani igyekvő Orfeusz - Euridiké-házaspár, és nem is az Olimposz képzeletbeli magaslatain trónoló dölyfös istenek, de még csak nem is az Alvilág bugyraiban tobzódó „isteni”- figurák köre, hanem maga a megtestesült erény (?), a bölcsnek látszó, békítő, okító, útmutató, a jó útra vezérlő Közvélemény! De ő is csak egy paródia-alak, mely a szövegkönyvben a polgári engedetlenség szítására vagy az „erkölcsrendészet” kifigurázásához kellett, ő az, aki – látszólag a háttérben maradva - mozgatja szálakat a cselekmény fő sodrásában. A Káel Csaba-rendezte produkcióban a klasszikus helyszín Orfeusza most mondjuk nem a Wall Street, a pénz, hanem a média, a hírnév, a befolyás-szerzés isteneihez gyanúsan hasonló görög istenek ellen veszi fel a harcot; és amikor a szépségről és a békéről énekel, akkor végső soron nemcsak az Olimposz zsarnokai ellen küzd, hanem mindazok ellen, akik napjainkban isteneknek képzelik magukat és ráakarják kényszeríteni az emberekre villódzó képernyőkön át a maguk szemetét, szemléletét, posvány világukat. A mese szerint a hatalmukat féltő istenek Orfeuszba akarják fojtani a dalt, de Orfeusz vonójával a hegedűjén felcsendülő „tiszta” dallal szembeszáll velük, és ez a dal győz, fegyver a pokol minden gazsága ellen. Az eredeti francia szöveget anno Romhányi József és Romhányi Ágnes fordította le, amit az új produkció számára Pozsgai Zsolt írt át, és dramatizált. (Pozsgai már többször lehetőséget kapott Offenbach művét átdolgozni, ilyen felkéréseknek tett eleget a Pesti Magyar Színházban vagy a Szegedi Nemzeti Színházban; mondhatni, ha új Orfeusz-bemutató van a láthatáron, már sejteni lehet, hogy hozzá fordulnak.) Pozsgai – mivel ezúttal mégiscsak egy félig koncert-félig színház- előadást kellett „tető alá” hoznia - kissé meghúzta a szöveget és szerepösszevonásokat hajtott végre, amikor Káel Csaba rendező ötletét felkarolva elkészített egy mai „Való világ”-ra rímelő szinopszist. Ezt így indokolja: Offenbach operettjének van egy felvezetése, amelyben maga a nép, a kar vitatkozik a színházigazgatóval. Arról próbálják meggyőzni, hogy elég volt a népbutító előadásokból, legyen helyettük valami olyan, aminek köze van a valósághoz, a szépséghez. Ebből a szempontból kiindulva - mintha a kereskedelmi televíziók bizonyos műsorait kritizálnánk -, ezért helyeződött ebbe a közegbe, egy mai valóságshow-környezetbe, a darab, hiszen tulajdonképpen az eredeti darab is erről szólt. A Budafoki Dohnányi Zenekar művészeti vezetőjükkel, Hollerung Gábor karmesterrel, a zenekari árokban foglalt helyett. A széles és mély pódiumra külön színpadot építettek, aminek keretfelépítménye egyben díszletfalként funkcionáló hatalmas, a hatvanas évekből ismert ormótlan televízió váza. Az előttünk tornyosuló nyitott „képernyő”-ben zajlott a játék, onnan olykor mintegy „kilépve a képből”, az énekesek-táncosok lesétáltak a másik játszó helyül szolgáló pódiumra; két oldalának szegletében lépcsőzetes emelvényen a Nemzeti Énekkar tagjai helyezkedtek el. A pódium előterében jobb oldalt mindössze egy kanapészerű bútordarab kapott helyet – ennek a kelléknek fontos szerepe volt a darabban: ezt az ülő- és fekvő alkalmatosságot kizárólag Wiedemann Bernadett „használta”, aki a Közvéleményt képviseli az operettben. Tulajdonképpen, mint narrátor, mint kommentelő van jelen, és a „televízió” szórakoztató műsorának szereplői, „előadói” neki engedelmeskednek - illetve az operett végén egy rendezői és dramaturgi csavarral az eredeti történeti véghez képest „nem engedelmeskednek”: Addig minden „rendben” megy, hogy Plutónak, a holtak istenének alvilági fogadótermében az összegyűlt istenek Euridiké tiszteletére és meghódítására rendezett banketten fergeteges táncukat, a „kánkán”-t járják, amit Orfeusz nyomában felbukkanó Közvélemény felszólítására kelletlenül megszakítanak. Jupiter, aki szintén belehabarodott az asszonyba – Plutó féltékeny dühe ellenére - engedélyt ad arra, hogy a Közvélemény noszogatására Orfeusz kivezesse a holtak birodalmából az amúgy továbbra is a „pokolba” kívánt Euridikéjét. Egyetlen feltétele van: nem pillanthat hátra, hogy megnézze, követi-e a felesége, mert ha elgyöngül és hátratekint, akkor örökre elveszíti őt. A szamár férj engedelmeskedik, ami annyira bosszantja Jupitert, hogy mennydörgést idéz elő. Orfeusz hátranéz. Itt történik egy csavarintás, eltérés az eredeti változattól: a Pozsgai – Káel-kettős koncepciójában Euridiké nem rohan vissza Jupiter karjai közé, hogy később Olimposzon bacchánsnőként élvezze az „édes semmittevés”-t, inkább úgy dönt, mégiscsak az ő hűtlen Orfeuszát választja, aki megigézve felesége „megvilágosodásától” szintén belátja tévedését, „vakságát”, és most már együtt boldogan „hajókáznak” vissza a gyarló emberek földi világába; abba az állapotba, amelyben mégiscsak a megszokottság az úr. Ezúttal a Közvélemény akarata maradéktalanul sikerrel járt… Mindez, amit elmondtam rendkívül meggyőzően, ügyesen van tálalva és kivetítve: mindaz, amiről ebben az operettben szó esik, napjaink Magyarországán történik, a nagyúr a Televízió, a média. A Közvélemény a pamlagán heverészve tévézik: a távirányító a kezében elválaszthatatlan tőle. Bekapcsolja a TV-t és kezdődik a Való világ-sorozat újabb epizódja, ami rövidesen átvált a Dal című show-műsorra. Érkezik a Műsorvezető, bekonferálja az egyes szereplőket, jön Euridiké, jön Orfeusz, érkezik Jupiter, Merkúr és a többi istenek, jönnek az istennők, s végül maga Plutó is a színre lép…. Mindenki hoz magával egy dalt. A szólókat duettek, tercettek követik, melyekből együttesek fejlődnek ki…– az operett eredeti „forgatókönyve” szerint működik minden. A Közvélemény pedig a szerint, hogy mi van az ínyére, mi tetszik, mi nem, folyton közbeszól, figyelmeztet, diktál… Nem folytatom tovább, a móka, a lineáris történetvezetés hűen követi a mitológiai példázatot – mindenki ráismerhet a „mi” szokásainkra, „vezérlőinkre”, hajlamainkra, úgy ahogy a minden napjainkban ismétlődnek. A közönség pedig veszi a lapot. Tetszik neki az előadás, az ének, a zene, a játék és tapsol, olykor „beletapsol”. A látványvilág hatása is hozzájárult a produkció kedvező fogadtatásához. A szemléletes televízió-díszletkép (tervezője: Szendrényi Éva), a „maias” és az „ördögies” jelmezek (tervezője: Németh Anikó – Manier), a bájos koreográfia a helyes táncos lányokkal és fiúkkal (a Venekei Művek táncosai; koreográfus: Venekei Marianna), a nagyszerűen éneklő kórus (Nemzeti Énekkar; karigazgató: Antal Mátyás) mind-mind keretül szolgált a mese és a valóság közti átjáráshoz, melyben mégiscsak az énekes szólisták vitték a prímet. Offenbach híres operettjéből sokan csupán a bravúros „kánkán”-t ismerik, pedig ez a „kortalan” mondanivalójú, megzenésített szatirikus operett telisteli van jobbnál jobb dalokkal, jelenetekkel, és ezeket a válogatott szólistagárda nemcsak kitűnően elénekelte, hanem a színpadon el- és megjátszotta is: A két főszerepet éneklő-játszó művész Bucsi Annamária (Euridiké) és László Boldizsár (Orfeusz) nem először találkoztak szerepükkel, hiszen 2009-ben a Szegedi Nemzeti Színház Orfeusz…-produkciójában is ott voltak. Bucsi már az első dalában igen temperamentumos jelenetet adott elő kupléjával: „Egy asszony, hogyha csókra szomjas”, és a végig szépen csengő szopránjához remek tánctudás is párosult, ami az együttesekben is kibontakozott. A tenornak mindössze egy áriája van, de több kettősben és jelenetben énekel, és persze ő is sok szöveget mond: László Boldizsár, aki két Pinkertonja között „ugrott át” az Operából, hogy ezt a régi szerepét abszolválja, nyilatkozta, hogy „Ez egy nagy bolondozás… Ez a mű remek alkalom, hogy egy operaénekes bemutassa, milyen színész is. A mű zeneileg nem feszegeti a terhelhetőség határait, de kell érteni, mit akart a szerző, és nem szabad túl operásan énekelni. Sőt!” A művész rövidesen a Dankó Rádió operettműsorának lesz heti vendége… Minden szereplő sajátos ruhaviselete is bájt és humort kölcsönöz a figurát alakító énekművészeknek, akiknek az énekelni valójuk mellett jelentős szöveggel (prózával) is meg kell birkózniuk a darabban: az énekelni való mennyisége tekintetében a szerzők legmostohábban a Közvélemény megformálójával bántak: a sok beszéd mellett alig van egy-két jelenet, amelyben dalra fakadhat: ilyen a „Jöjj, jöjj, jöjj…”-kettős, amit Orfeusszal énekel. Ebben és a többi jelenetében is, Wiedemann Bernadett kiváló prózai színésznői képességéről is tanúbizonyságot tesz. Plutó, az alvilág ura (és Ariszteusz, a pásztor) szerepében remekel Horváth István, aki nemcsak humorával győz meg; ahogy fényes tenorján megszólal belépő kupléja „Én Ariszteusz vagyok…”, a feledhetetlen Réti Józsefet juttatta eszembe. Merkúr, a hírvitel istene Kálmán László, aki a Nemzeti Énekkar tagja. Egy jelentős kupléja van II. felvonásban („Hipp hopp, hipp hopp, szenzáció, az égi lap,a Merkurír”), amit nagyon élveztem tőle, nem könnyű, igen gyors, ritmikus ária, kissé hadarva kell énekelni; nagyon emlékeztet Offenbach Banditákja vagy a Párizsi életének buffo-tenor áriáira. Styx Jankó dala is az ismert részletek közé tartozik: „Voltam király Beóciában”. Ez a basszus buffó dal - mint a „DAL” televíziós show műsor fő attrakciója - került színre, amit Gábor Géza showman-jelmezében igazán „élethűen” adott elő a rivalda előtt. (A Közvéleménynek és a Műsorvezetőnek együttes erővel kellett végül a negyedik elénekelt strófája után elhessegetni a mikrofontól…annyira beleélte magát e szerepébe.) A Műsorvezető is főleg prózát mond, kevés énekelni valója akad – érdekes, hogy az itt ripacs konferansziét játszó művész, Bakos-Kiss Gábor pár éve, az említett szegedi előadásban, még a címszerepet alakította felváltva László Boldizsárra… Az istenek atyját, Jupitert Szegedi Csaba formálta meg, aki a másik istenhez, Plutóhoz hasonlóan bohóckodik, miközben igényes énekszólamát teljesíti: a legjobban sikerült jelenete az ún. „légyjelenet”, Jupiter és Euridiké kettőse a II, felvonásból: Jupiter el akarja hódítani Plutó elől Euridikét, légy képében belopódzik az asszony alvilági budoárjába (itt is szerepe van annak a bizonyos kanapénak, amin most éppen Euridiké trónol…) és zümmögve „rászáll” a Bucsi Annamária alakította karakterre. Félelmetesen groteszk jelenet, de igazán hatásos! És hozzá a remek, találó offenbachi muzsika… Az Olimposz lakói közül kiemelten három istennőt „ismerünk meg” közelebbről: Cupidót (Csereklyei Andrea), Dianát (Miksch Adrienn) és Vénuszt (Szakács Ildikó). Mindhármuknak van külön-külön szóló számuk is, elbűvölően játszanak és énekelnek. De hadd emeljem itt ki Cupido Vénusszal énekelt kóruskíséretes kettősét („Csak én tudom ám…), az ugyancsak I. felvonásból való tercettjüket, valamint a II. felvonás alvilági jelenetéből való négyest is, amelyben Euridikével együtt adják elő fergeteges énekes-táncos számukat. „Szent Bacchus trónon ült…” A fináléban - bent a kereskedelmi TV-ben, a Való világban és odakint az Alvilágban is – az összes szereplő és táncos egyszerre, együtt ropta a kánkánt – a közönség legnagyobb örömére! A Nemzeti Énekkar fellépő tagjai kiváló felkészültséget nemcsak énekhangban fejezték ki, de egyenként bohókás szerepeket is magukra öltöttek, amikor a két felvonás kezdetén bejönnek a színpadra, és ahogyan tréfás grimaszokkal és kényeskedő, vagy éppen fennhéjázó mozdulatokkal elfoglalják helyüket a számukra kétoldalt felépített lépcsőzetes emelvénye. Jelentős kórusok illetve kóruskíséretes együttesek vannak az operettben, amit nagyszerűen oldott meg az Antal Mátyás irányította énekkar. Végül a zenekarról és a karmesterről kell még megemlékeznem. Azt hiszem, felesleges bemutatnom a Budafoki Dohnányi Zenekart és vezetőjüket, Hollerung Gábor karmestert. Több mint két évtizede a hazai és nemzetközi hangversenyélet rendszeres szereplői, és mint most hallhattuk-láthattuk őket, a zeneművészetnek ebbe a szeletébe „kirándulva” is csak a minőség a mérce, ahogy hozták is ezt az igényes színvonalat - ezúttal operettben megmérettetve magukat. A hatalmas, teltházas siker (még a harmadik emelet közepe is tele volt) igazolta, hogy Offenbachnak és magának az operettnek is van létjogosultsága egy olyan „komoly”, művészeteket, koncerteket, operákat, táncokat befogadó intézményben, mint amilyen a rövidesen jubiláló Művészetek Palotája.
Orfeusz az alvilágban - helyett a „Való világban” dalnokosodott… Operettbemutató a Művészetek Palotájában – 2015. február 21. Elmúlt szombaton nagy sikerű operettest volt a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. A Művészetek Palotája idén ünnepli fennállásának 10. születésnapját, de érdekes módon eddig elkerülte ez a zenei műfaj: „operett” nemigen volt (és van) jelen a palota műsorai közt. Legalábbis teljes operettet tudtommal még nem játszottak ott. Most megtört a jég, és Káel Csaba rendezésében bemutatásra került Offenbach klasszikus operettje, remeke, az Orfeusz az alvilágban. Bár a produkciót erre az egyszeri alkalomra összetoborzott, neves alkotókból, ének- és hangszeres művészekből álló csapat „félig szcenírozva” vitte színre, én mégis nyugodtan kimerem jelenteni, hogy ez a szabadabb forma és a tágabb, nyitottabb tér jobban szolgálta az „ügyet”; az előadás nagyobb élményt nyújtott – zenei oldalát tekintve is -, mintha kőszínházban láttam volna ugyanezt megvalósítva. Másrészt, a Nemzeti Hangversenyterem már sokszor bizonyította: alkalmas helyszín a „komoly és víg” operák ilyetén módon való játszásához, és a közönség ezt elfogadta, megszokta, hiszen teljes értékű zenei-színházi élményben részesül. A fellépő művészek is láthatóan jól érzik magukat e „falak” között és teljes erőbedobással (meg)dolgoznak a sikerért. Erre jó példa volt ez a szombati Orfeusz az alvilágban-bemutató is. Offenbach Orfeuszát, a mitológia költői legendájára épült operettet mindenki jól ismeri színpadról vagy kép- és hangfelvételekről, ezért itt most legyen elegendő annyit megemlítenem, hogy a darab csillogó, csúfolódó muzsikája koroktól függetlenül frissnek hat ma is. A rendezők kihasználják azt a körülményt, hogy maga az eredeti mű „antik”-kort idéz meg, de voltaképpen az csak a „jelen” állapotok-viszonyok paródiája, egy szatíra, mely szellemesen, csipkelődően figurázza ki a mindenkori politikai rendszert, a kiskirályi hatalmasságokat, senkit és semmit nem kímél. Ezt a törekvést szövegírói mellett az offenbachi zene igen kifejezően és erőteljesen „megtámogatja”. Így nem lehet azon csodálkozni, hogy az 1858-as párizsi bemutató óta az operett mit sem vesztett népszerűségéből. Offenbach 1864-es Szép Helénája mellett, ez az a mű, aminek a szövegkönyvét és dramaturgiáját a leggyakrabban írják át színrevitelekor, aktualizálják az éppen regnáló társadalmi berendezkedés hatalmasságainak, de polgárainak is a kifigurázási, „leleplezési” szándékával. Mintegy görbe tükröt tolva szemük elé. De a fricskákat nem szokás a magunkra venni, inkább a „másikat” véljük felismerni, akit kigúnyolnak, nevetségessé tesznek. A humor is „elterelheti” az önkritikát, ha nem eléggé figyelmes szemlélő, hiába, könnyebb másra mutogatni… A cselekmény tulajdonképpeni központi alakjai nem a hűtlenkedő, illetve unalmukban már mihez kezdeni nem akaró, fásult, a kiüresedett életüket más dimenziókban megvalósítani igyekvő Orfeusz - Euridiké-házaspár, és nem is az Olimposz képzeletbeli magaslatain trónoló dölyfös istenek, de még csak nem is az Alvilág bugyraiban tobzódó „isteni”- figurák köre, hanem maga a megtestesült erény (?), a bölcsnek látszó, békítő, okító, útmutató, a jó útra vezérlő Közvélemény! De ő is csak egy paródia-alak, mely a szövegkönyvben a polgári engedetlenség szítására vagy az „erkölcsrendészet” kifigurázásához kellett, ő az, aki – látszólag a háttérben maradva - mozgatja szálakat a cselekmény fő sodrásában. A Káel Csaba-rendezte produkcióban a klasszikus helyszín Orfeusza most mondjuk nem a Wall Street, a pénz, hanem a média, a hírnév, a befolyás-szerzés isteneihez gyanúsan hasonló görög istenek ellen veszi fel a harcot; és amikor a szépségről és a békéről énekel, akkor végső soron nemcsak az Olimposz zsarnokai ellen küzd, hanem mindazok ellen, akik napjainkban isteneknek képzelik magukat és ráakarják kényszeríteni az emberekre villódzó képernyőkön át a maguk szemetét, szemléletét, posvány világukat. A mese szerint a hatalmukat féltő istenek Orfeuszba akarják fojtani a dalt, de Orfeusz vonójával a hegedűjén felcsendülő „tiszta” dallal szembeszáll velük, és ez a dal győz, fegyver a pokol minden gazsága ellen. Az eredeti francia szöveget anno Romhányi József és Romhányi Ágnes fordította le, amit az új produkció számára Pozsgai Zsolt írt át, és dramatizált. (Pozsgai már többször lehetőséget kapott Offenbach művét átdolgozni, ilyen felkéréseknek tett eleget a Pesti Magyar Színházban vagy a Szegedi Nemzeti Színházban; mondhatni, ha új Orfeusz-bemutató van a láthatáron, már sejteni lehet, hogy hozzá fordulnak.) Pozsgai – mivel ezúttal mégiscsak egy félig koncert-félig színház- előadást kellett „tető alá” hoznia - kissé meghúzta a szöveget és szerepösszevonásokat hajtott végre, amikor Káel Csaba rendező ötletét felkarolva elkészített egy mai „Való világ”-ra rímelő szinopszist. Ezt így indokolja: Offenbach operettjének van egy felvezetése, amelyben maga a nép, a kar vitatkozik a színházigazgatóval. Arról próbálják meggyőzni, hogy elég volt a népbutító előadásokból, legyen helyettük valami olyan, aminek köze van a valósághoz, a szépséghez. Ebből a szempontból kiindulva - mintha a kereskedelmi televíziók bizonyos műsorait kritizálnánk -, ezért helyeződött ebbe a közegbe, egy mai valóságshow-környezetbe, a darab, hiszen tulajdonképpen az eredeti darab is erről szólt. A Budafoki Dohnányi Zenekar művészeti vezetőjükkel, Hollerung Gábor karmesterrel, a zenekari árokban foglalt helyett. A széles és mély pódiumra külön színpadot építettek, aminek keretfelépítménye egyben díszletfalként funkcionáló hatalmas, a hatvanas évekből ismert ormótlan televízió váza. Az előttünk tornyosuló nyitott „képernyő”-ben zajlott a játék, onnan olykor mintegy „kilépve a képből”, az énekesek-táncosok lesétáltak a másik játszó helyül szolgáló pódiumra; két oldalának szegletében lépcsőzetes emelvényen a Nemzeti Énekkar tagjai helyezkedtek el. A pódium előterében jobb oldalt mindössze egy kanapészerű bútordarab kapott helyet – ennek a kelléknek fontos szerepe volt a darabban: ezt az ülő- és fekvő alkalmatosságot kizárólag Wiedemann Bernadett „használta”, aki a Közvéleményt képviseli az operettben. Tulajdonképpen, mint narrátor, mint kommentelő van jelen, és a „televízió” szórakoztató műsorának szereplői, „előadói” neki engedelmeskednek - illetve az operett végén egy rendezői és dramaturgi csavarral az eredeti történeti véghez képest „nem engedelmeskednek”: Addig minden „rendben” megy, hogy Plutónak, a holtak istenének alvilági fogadótermében az összegyűlt istenek Euridiké tiszteletére és meghódítására rendezett banketten fergeteges táncukat, a „kánkán”-t járják, amit Orfeusz nyomában felbukkanó Közvélemény felszólítására kelletlenül megszakítanak. Jupiter, aki szintén belehabarodott az asszonyba – Plutó féltékeny dühe ellenére - engedélyt ad arra, hogy a Közvélemény noszogatására Orfeusz kivezesse a holtak birodalmából az amúgy továbbra is a „pokolba” kívánt Euridikéjét. Egyetlen feltétele van: nem pillanthat hátra, hogy megnézze, követi-e a felesége, mert ha elgyöngül és hátratekint, akkor örökre elveszíti őt. A szamár férj engedelmeskedik, ami annyira bosszantja Jupitert, hogy mennydörgést idéz elő. Orfeusz hátranéz. Itt történik egy csavarintás, eltérés az eredeti változattól: a Pozsgai – Káel-kettős koncepciójában Euridiké nem rohan vissza Jupiter karjai közé, hogy később Olimposzon bacchánsnőként élvezze az „édes semmittevés”-t, inkább úgy dönt, mégiscsak az ő hűtlen Orfeuszát választja, aki megigézve felesége „megvilágosodásától” szintén belátja tévedését, „vakságát”, és most már együtt boldogan „hajókáznak” vissza a gyarló emberek földi világába; abba az állapotba, amelyben mégiscsak a megszokottság az úr. Ezúttal a Közvélemény akarata maradéktalanul sikerrel járt… Mindez, amit elmondtam rendkívül meggyőzően, ügyesen van tálalva és kivetítve: mindaz, amiről ebben az operettben szó esik, napjaink Magyarországán történik, a nagyúr a Televízió, a média. A Közvélemény a pamlagán heverészve tévézik: a távirányító a kezében elválaszthatatlan tőle. Bekapcsolja a TV-t és kezdődik a Való világ-sorozat újabb epizódja, ami rövidesen átvált a Dal című show-műsorra. Érkezik a Műsorvezető, bekonferálja az egyes szereplőket, jön Euridiké, jön Orfeusz, érkezik Jupiter, Merkúr és a többi istenek, jönnek az istennők, s végül maga Plutó is a színre lép…. Mindenki hoz magával egy dalt. A szólókat duettek, tercettek követik, melyekből együttesek fejlődnek ki…– az operett eredeti „forgatókönyve” szerint működik minden. A Közvélemény pedig a szerint, hogy mi van az ínyére, mi tetszik, mi nem, folyton közbeszól, figyelmeztet, diktál… Nem folytatom tovább, a móka, a lineáris történetvezetés hűen követi a mitológiai példázatot – mindenki ráismerhet a „mi” szokásainkra, „vezérlőinkre”, hajlamainkra, úgy ahogy a minden napjainkban ismétlődnek. A közönség pedig veszi a lapot. Tetszik neki az előadás, az ének, a zene, a játék és tapsol, olykor „beletapsol”. A látványvilág hatása is hozzájárult a produkció kedvező fogadtatásához. A szemléletes televízió-díszletkép (tervezője: Szendrényi Éva), a „maias” és az „ördögies” jelmezek (tervezője: Németh Anikó – Manier), a bájos koreográfia a helyes táncos lányokkal és fiúkkal (a Venekei Művek táncosai; koreográfus: Venekei Marianna), a nagyszerűen éneklő kórus (Nemzeti Énekkar; karigazgató: Antal Mátyás) mind-mind keretül szolgált a mese és a valóság közti átjáráshoz, melyben mégiscsak az énekes szólisták vitték a prímet. Offenbach híres operettjéből sokan csupán a bravúros „kánkán”-t ismerik, pedig ez a „kortalan” mondanivalójú, megzenésített szatirikus operett telisteli van jobbnál jobb dalokkal, jelenetekkel, és ezeket a válogatott szólistagárda nemcsak kitűnően elénekelte, hanem a színpadon el- és megjátszotta is: A két főszerepet éneklő-játszó művész Bucsi Annamária (Euridiké) és László Boldizsár (Orfeusz) nem először találkoztak szerepükkel, hiszen 2009-ben a Szegedi Nemzeti Színház Orfeusz…-produkciójában is ott voltak. Bucsi már az első dalában igen temperamentumos jelenetet adott elő kupléjával: „Egy asszony, hogyha csókra szomjas”, és a végig szépen csengő szopránjához remek tánctudás is párosult, ami az együttesekben is kibontakozott. A tenornak mindössze egy áriája van, de több kettősben és jelenetben énekel, és persze ő is sok szöveget mond: László Boldizsár, aki két Pinkertonja között „ugrott át” az Operából, hogy ezt a régi szerepét abszolválja, nyilatkozta, hogy „Ez egy nagy bolondozás… Ez a mű remek alkalom, hogy egy operaénekes bemutassa, milyen színész is. A mű zeneileg nem feszegeti a terhelhetőség határait, de kell érteni, mit akart a szerző, és nem szabad túl operásan énekelni. Sőt!” A művész rövidesen a Dankó Rádió operettműsorának lesz heti vendége… Minden szereplő sajátos ruhaviselete is bájt és humort kölcsönöz a figurát alakító énekművészeknek, akiknek az énekelni valójuk mellett jelentős szöveggel (prózával) is meg kell birkózniuk a darabban: az énekelni való mennyisége tekintetében a szerzők legmostohábban a Közvélemény megformálójával bántak: a sok beszéd mellett alig van egy-két jelenet, amelyben dalra fakadhat: ilyen a „Jöjj, jöjj, jöjj…”-kettős, amit Orfeusszal énekel. Ebben és a többi jelenetében is, Wiedemann Bernadett kiváló prózai színésznői képességéről is tanúbizonyságot tesz. Plutó, az alvilág ura (és Ariszteusz, a pásztor) szerepében remekel Horváth István, aki nemcsak humorával győz meg; ahogy fényes tenorján megszólal belépő kupléja „Én Ariszteusz vagyok…”, a feledhetetlen Réti Józsefet juttatta eszembe. Merkúr, a hírvitel istene Kálmán László, aki a Nemzeti Énekkar tagja. Egy jelentős kupléja van II. felvonásban („Hipp hopp, hipp hopp, szenzáció, az égi lap,a Merkurír”), amit nagyon élveztem tőle, nem könnyű, igen gyors, ritmikus ária, kissé hadarva kell énekelni; nagyon emlékeztet Offenbach Banditákja vagy a Párizsi életének buffo-tenor áriáira. Styx Jankó dala is az ismert részletek közé tartozik: „Voltam király Beóciában”. Ez a basszus buffó dal - mint a „DAL” televíziós show műsor fő attrakciója - került színre, amit Gábor Géza showman-jelmezében igazán „élethűen” adott elő a rivalda előtt. (A Közvéleménynek és a Műsorvezetőnek együttes erővel kellett végül a negyedik elénekelt strófája után elhessegetni a mikrofontól…annyira beleélte magát e szerepébe.) A Műsorvezető is főleg prózát mond, kevés énekelni valója akad – érdekes, hogy az itt ripacs konferansziét játszó művész, Bakos-Kiss Gábor pár éve, az említett szegedi előadásban, még a címszerepet alakította felváltva László Boldizsárra… Az istenek atyját, Jupitert Szegedi Csaba formálta meg, aki a másik istenhez, Plutóhoz hasonlóan bohóckodik, miközben igényes énekszólamát teljesíti: a legjobban sikerült jelenete az ún. „légyjelenet”, Jupiter és Euridiké kettőse a II, felvonásból: Jupiter el akarja hódítani Plutó elől Euridikét, légy képében belopódzik az asszony alvilági budoárjába (itt is szerepe van annak a bizonyos kanapénak, amin most éppen Euridiké trónol…) és zümmögve „rászáll” a Bucsi Annamária alakította karakterre. Félelmetesen groteszk jelenet, de igazán hatásos! És hozzá a remek, találó offenbachi muzsika… Az Olimposz lakói közül kiemelten három istennőt „ismerünk meg” közelebbről: Cupidót (Csereklyei Andrea), Dianát (Miksch Adrienn) és Vénuszt (Szakács Ildikó). Mindhármuknak van külön-külön szóló számuk is, elbűvölően játszanak és énekelnek. De hadd emeljem itt ki Cupido Vénusszal énekelt kóruskíséretes kettősét („Csak én tudom ám…), az ugyancsak I. felvonásból való tercettjüket, valamint a II. felvonás alvilági jelenetéből való négyest is, amelyben Euridikével együtt adják elő fergeteges énekes-táncos számukat. „Szent Bacchus trónon ült…” A fináléban - bent a kereskedelmi TV-ben, a Való világban és odakint az Alvilágban is – az összes szereplő és táncos egyszerre, együtt ropta a kánkánt – a közönség legnagyobb örömére! A Nemzeti Énekkar fellépő tagjai kiváló felkészültséget nemcsak énekhangban fejezték ki, de egyenként bohókás szerepeket is magukra öltöttek, amikor a két felvonás kezdetén bejönnek a színpadra, és ahogyan tréfás grimaszokkal és kényeskedő, vagy éppen fennhéjázó mozdulatokkal elfoglalják helyüket a számukra kétoldalt felépített lépcsőzetes emelvénye. Jelentős kórusok illetve kóruskíséretes együttesek vannak az operettben, amit nagyszerűen oldott meg az Antal Mátyás irányította énekkar. Végül a zenekarról és a karmesterről kell még megemlékeznem. Azt hiszem, felesleges bemutatnom a Budafoki Dohnányi Zenekart és vezetőjüket, Hollerung Gábor karmestert. Több mint két évtizede a hazai és nemzetközi hangversenyélet rendszeres szereplői, és mint most hallhattuk-láthattuk őket, a zeneművészetnek ebbe a szeletébe „kirándulva” is csak a minőség a mérce, ahogy hozták is ezt az igényes színvonalat - ezúttal operettben megmérettetve magukat. A hatalmas, teltházas siker (még a harmadik emelet közepe is tele volt) igazolta, hogy Offenbachnak és magának az operettnek is van létjogosultsága egy olyan „komoly”, művészeteket, koncerteket, operákat, táncokat befogadó intézményben, mint amilyen a rövidesen jubiláló Művészetek Palotája.
2359 Búbánat 2015-02-20 21:40:24 [Válasz erre: 2342 Búbánat 2015-01-19 18:44:29]
Két operaelőadás között egy operettben "bonvivánkodás"! László Boldizsár holnap este a Müpában - egyszeri alkalommal - eljátssza-elénekli a félszcenírozott rendezésben bemutatásra kerülő Orfeusz az alvilágban című Offenbach-operettnek az Orfeusz szerepét. (László Boldizsár ma este és holnapután is, Pinkertont énekel az Operában.)
Két operaelőadás között egy operettben "bonvivánkodás"! László Boldizsár holnap este a Müpában - egyszeri alkalommal - eljátssza-elénekli a félszcenírozott rendezésben bemutatásra kerülő Orfeusz az alvilágban című Offenbach-operettnek az Orfeusz szerepét. (László Boldizsár ma este és holnapután is, Pinkertont énekel az Operában.)
2358 Búbánat 2015-02-14 13:17:39
Villám csapott a magyar operettisták repülőjébe "Villám csapott abba a repülőgépbe, amelyen a Budapesti Operettszínház színészei és Kerényi Miklós Gábor, alias Kero egy izraeli vendégszereplésre utazott. Ijesztő pillanatokat élt át Kerényi Miklós Gábor rendező és a Budapesti Operettszínház társulata, amikor egy villám csapott a gépükbe az izraeli útjuk alatt - jelentette a Blikk. A művészeti vezető szerint villanást láttak, amit fülsüketítő robaj követett, a gép nagyot reccsent és zuhanni kezdett. Nem tudja, mennyi időt zuhantak lefelé, mert szerinte olyan volt minden, mintha lassított felvételt néznének. Nem sokkal később azonban a gép ismét vízszintesen kezdett repülni, és a kapitány hangja nyugtatta meg a kétségbeesett utasokat. Tőle tudták meg, hogy a repülőbe villám csapott, de az nem sérült meg, később épségben le is szálltak. A társulat a rendezővel együtt utazott vendégszereplésre Tel-Avivba, ahol a Bajadér című Kálmán Imre-operettet játsszák majd Miklósa Erikával, Dolhai Attilával, Homonnay Zsolttal és Fischl Mónikával a főbb szerepekben." Forrás: Nol.hu
Villám csapott a magyar operettisták repülőjébe "Villám csapott abba a repülőgépbe, amelyen a Budapesti Operettszínház színészei és Kerényi Miklós Gábor, alias Kero egy izraeli vendégszereplésre utazott. Ijesztő pillanatokat élt át Kerényi Miklós Gábor rendező és a Budapesti Operettszínház társulata, amikor egy villám csapott a gépükbe az izraeli útjuk alatt - jelentette a Blikk. A művészeti vezető szerint villanást láttak, amit fülsüketítő robaj követett, a gép nagyot reccsent és zuhanni kezdett. Nem tudja, mennyi időt zuhantak lefelé, mert szerinte olyan volt minden, mintha lassított felvételt néznének. Nem sokkal később azonban a gép ismét vízszintesen kezdett repülni, és a kapitány hangja nyugtatta meg a kétségbeesett utasokat. Tőle tudták meg, hogy a repülőbe villám csapott, de az nem sérült meg, később épségben le is szálltak. A társulat a rendezővel együtt utazott vendégszereplésre Tel-Avivba, ahol a Bajadér című Kálmán Imre-operettet játsszák majd Miklósa Erikával, Dolhai Attilával, Homonnay Zsolttal és Fischl Mónikával a főbb szerepekben." Forrás: Nol.hu
2357 Búbánat 2015-02-12 18:49:50
Eisemann Mihály zenés bohózati művét inkább zenés játéknak tartom, mint hagyományos nagyoperettnek vagy pláne daljátéknak. Úgyhogy bizonyára remek helye lesz a bemutatónak és a további előadásoknak a fajsúlyos vagy könnyedebb szórakozást nyújtó - mára inkább musicaleket játszó – Madách Színház. [url] http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=2575; Fekete Péter – kisoperett a Madéch Színházban [/url] Bemutató: 2015. február 13., Madách Színház Dalszövegek: Békeffi István, Dalos László, Füredi Imre, Harmath Imre, Kellér Dezső, Szilágyi László, Zágon István. Átdolgozta: Hársing Hilda és Puskás Tamás. Zenei vezető/ Kocsák Tibor Koreográfus/ Jaross-Giorgi Viktória Hangszerelte/ Fekete Mari Kamester/ Erős Csaba, Fekete Mari Rendező/ Puskás Tamás Szereposztás Pessty Péter/ Magyar Attila Hajnal Lucien/ Nagy Sándor Szőnyi Ella/ Malek Andrea Hajnal Nikolett/ Simon Boglárka Klein Klára/ Kovács Patrícia/Mahó Andrea Angyal Gusztáv/ Sánta László Marie, szobalány/ Trecskó Zsófia Ebes Károly/ Székhelyi József Ságiné/ Bajza Viktória Badilla/Sofőr/Boy/Virág alt./ Ekanem Bálint Emota Márta, a lánya/ Tóth Angelika Miskei államtitkár/ Rozsos István Miskeiné/ Veress Zsuzsanna Valamint a Madách Színház zenekara és tánckara
Eisemann Mihály zenés bohózati művét inkább zenés játéknak tartom, mint hagyományos nagyoperettnek vagy pláne daljátéknak. Úgyhogy bizonyára remek helye lesz a bemutatónak és a további előadásoknak a fajsúlyos vagy könnyedebb szórakozást nyújtó - mára inkább musicaleket játszó – Madách Színház. [url] http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=2575; Fekete Péter – kisoperett a Madéch Színházban [/url] Bemutató: 2015. február 13., Madách Színház Dalszövegek: Békeffi István, Dalos László, Füredi Imre, Harmath Imre, Kellér Dezső, Szilágyi László, Zágon István. Átdolgozta: Hársing Hilda és Puskás Tamás. Zenei vezető/ Kocsák Tibor Koreográfus/ Jaross-Giorgi Viktória Hangszerelte/ Fekete Mari Kamester/ Erős Csaba, Fekete Mari Rendező/ Puskás Tamás Szereposztás Pessty Péter/ Magyar Attila Hajnal Lucien/ Nagy Sándor Szőnyi Ella/ Malek Andrea Hajnal Nikolett/ Simon Boglárka Klein Klára/ Kovács Patrícia/Mahó Andrea Angyal Gusztáv/ Sánta László Marie, szobalány/ Trecskó Zsófia Ebes Károly/ Székhelyi József Ságiné/ Bajza Viktória Badilla/Sofőr/Boy/Virág alt./ Ekanem Bálint Emota Márta, a lánya/ Tóth Angelika Miskei államtitkár/ Rozsos István Miskeiné/ Veress Zsuzsanna Valamint a Madách Színház zenekara és tánckara
2356 Búbánat 2015-02-09 16:01:50
[url] http://www.operett.hu/cikkek/mi-is-itt-vagyunk-gala/1082; Mi is itt vagyunk! – Gála [/url] Operettszínház.hu, 2015-02-05 „Elképesztő hangulat, 12 fergeteges duett, egy színpadon a hazai zenésszínház jelenlegi és leendő sztárjai, mentorok és mentoráltjaik valamint egy táncra perdülő direktor - röviden így lehet összefoglalni a Budapesti Operettszínház Mi is itt vagyunk! kampányának gálaestjét, melyet január 30-án tartottak a budapesti Akvárium Klubban. A Budapesti Operettszínház egyedülálló és példaértékű kezdeményezése a társulat 12 ifjú művészét kívánja népszerűsíteni és lehetőséget biztosítani számukra, hogy nevüket, tehetségüket minél szélesebb közönségréteg ismerhesse meg. Miután az Operettszínház egy nagy család - ahogy egyikük fogalmazott -, természetes volt, hogy a fiatalok mögé felsorakoztak a színház nagyjai, hogy mentorokként tapasztalataikkal, szakmai hitelükkel segítsék az új generációt. Ez a csapat ugyanis hisz abban, hogy a különböző korosztályok találkozásából egy erős, jól működő társulat tud létrejönni, mely egyszerre mesél a múltról, vall a jelenről és hordozza a jövőt.”
[url] http://www.operett.hu/cikkek/mi-is-itt-vagyunk-gala/1082; Mi is itt vagyunk! – Gála [/url] Operettszínház.hu, 2015-02-05 „Elképesztő hangulat, 12 fergeteges duett, egy színpadon a hazai zenésszínház jelenlegi és leendő sztárjai, mentorok és mentoráltjaik valamint egy táncra perdülő direktor - röviden így lehet összefoglalni a Budapesti Operettszínház Mi is itt vagyunk! kampányának gálaestjét, melyet január 30-án tartottak a budapesti Akvárium Klubban. A Budapesti Operettszínház egyedülálló és példaértékű kezdeményezése a társulat 12 ifjú művészét kívánja népszerűsíteni és lehetőséget biztosítani számukra, hogy nevüket, tehetségüket minél szélesebb közönségréteg ismerhesse meg. Miután az Operettszínház egy nagy család - ahogy egyikük fogalmazott -, természetes volt, hogy a fiatalok mögé felsorakoztak a színház nagyjai, hogy mentorokként tapasztalataikkal, szakmai hitelükkel segítsék az új generációt. Ez a csapat ugyanis hisz abban, hogy a különböző korosztályok találkozásából egy erős, jól működő társulat tud létrejönni, mely egyszerre mesél a múltról, vall a jelenről és hordozza a jövőt.”
2355 Haandel 2015-02-07 08:07:42
[url]http://www.radiobeograd.rs/index.php?option=com_content&task=view&id=80&Itemid=79;Sendi, Lukac, Peler and Balco sing Lehár and Kálmán in Belgrade[/url] 7.2.2015 | 08:10 | [url]http://www.radiobeograd.rs/download/mp3s/stereorama.asx;Radio Stereorama[/url] Новогодишњи концерт - Будимпешта у Београду Одломци из оперета Вокални солисти: Силви Сенди, Анита Лукач, Карољ Пелер и Петер Балцо (Мађарска) Хор и Симфонијски оркестарРТВ Србије Диригент: Бојан Суђић 29/12/2014, Београд, Центар Сава Калман: Кнегиња чардаша - Увертира 2.55 Лехар: Весела удовица - Песма о Виљи 2.28 Земља смешка - Жудим за једном женом 3.47 Калман: Бајадера - Шими 2.34 Лехар: Весела удовица - Пољубац 4.03 Калман: Грофица Марица - Увертира 4.04 Кнегиња чардаша: Бедни живот 3.16; Плесао бих од радости 2.47; Јао, мацо 3.27; Сећаш ли се још 6.08; Хајмаши Петер, хајмаши Пан 3.24 Лехар: Весела удовица - Канкан 4.36 Земља смешка - Увертира 8.26 Гроф од Луксембурга - Тутњимо кроз живот 2.26 Земља смешка - Дует срца 5.55 Калман: Циркуска принцеза - Једно слободно место 3.04 Ђавољи јахач - Палоташ 2.51 Циркуска принцеза - Пази девојчице 1.43 Грофица Марица - Марица 4.41; Зањиши раменима 2.29; Хеј, циганине 5.12; Леп град Коложвар 3.57 Лехар: Циганска љубав - Далеко је моја кућа 3.59 Калман: Кнегиња чардаша - Свирај нам до рујне зоре 3.32
[url]http://www.radiobeograd.rs/index.php?option=com_content&task=view&id=80&Itemid=79;Sendi, Lukac, Peler and Balco sing Lehár and Kálmán in Belgrade[/url] 7.2.2015 | 08:10 | [url]http://www.radiobeograd.rs/download/mp3s/stereorama.asx;Radio Stereorama[/url] Новогодишњи концерт - Будимпешта у Београду Одломци из оперета Вокални солисти: Силви Сенди, Анита Лукач, Карољ Пелер и Петер Балцо (Мађарска) Хор и Симфонијски оркестарРТВ Србије Диригент: Бојан Суђић 29/12/2014, Београд, Центар Сава Калман: Кнегиња чардаша - Увертира 2.55 Лехар: Весела удовица - Песма о Виљи 2.28 Земља смешка - Жудим за једном женом 3.47 Калман: Бајадера - Шими 2.34 Лехар: Весела удовица - Пољубац 4.03 Калман: Грофица Марица - Увертира 4.04 Кнегиња чардаша: Бедни живот 3.16; Плесао бих од радости 2.47; Јао, мацо 3.27; Сећаш ли се још 6.08; Хајмаши Петер, хајмаши Пан 3.24 Лехар: Весела удовица - Канкан 4.36 Земља смешка - Увертира 8.26 Гроф од Луксембурга - Тутњимо кроз живот 2.26 Земља смешка - Дует срца 5.55 Калман: Циркуска принцеза - Једно слободно место 3.04 Ђавољи јахач - Палоташ 2.51 Циркуска принцеза - Пази девојчице 1.43 Грофица Марица - Марица 4.41; Зањиши раменима 2.29; Хеј, циганине 5.12; Леп град Коложвар 3.57 Лехар: Циганска љубав - Далеко је моја кућа 3.59 Калман: Кнегиња чардаша - Свирај нам до рујне зоре 3.32
2354 Búbánat 2015-02-05 21:40:09
[url] http://bookline.hu/product/home!execute.action;jsessionid=EwnbL5AdpVMCGs2oygw6kQ**.Node3?_v=Budavari_Palotakoncert&id=275394&utm_content=arkbbbntc14815_Konyv&utm_medium=link&utm_campaign=Arukereso&utm_source=arukereso.hu&tab=konyv&type=22; Képes album- Budavári Palotakoncert - Operett a Duna fölött - CD-vel, dalszövegekkel [/url]
[url] http://bookline.hu/product/home!execute.action;jsessionid=EwnbL5AdpVMCGs2oygw6kQ**.Node3?_v=Budavari_Palotakoncert&id=275394&utm_content=arkbbbntc14815_Konyv&utm_medium=link&utm_campaign=Arukereso&utm_source=arukereso.hu&tab=konyv&type=22; Képes album- Budavári Palotakoncert - Operett a Duna fölött - CD-vel, dalszövegekkel [/url]
2353 Búbánat 2015-02-02 15:15:38 [Válasz erre: 2352 smaragd 2015-02-02 14:29:32]
Az Operettszínház honlapjáról hozom át ide: „Farkas Ferenc: Csínom Palkó avagy egy Eus pályázatra készülő színházi vállalkozás diszkrét bája Csábítanak az ismerős dallamok, dübörögnek a vérpezsdítő koreográfiák, aranyos történet közepén a mai operett-játszás nagy egyéniségei együtt sok-sok fiatal ígéretes tehetséggel. És közben a produkció vallomás a színházcsinálás problémáiról, izgalmairól, gyötrelmeiről. Újszerű kísérlet, amelyben érzetekről, felfogásbeli különbözőségekről éppen úgy esik szó, mint örömökről és fiaskókról. Kapcsolatot keresünk múlt és jelen között, játékosan, viccesen, de néhol keserédesen… Farkas Ferenc bizonyára örülne, hiszen termékeny művészként élt - számtalan filmhez, színpadi műhöz írt zenét - de mindig fontos volt számára a közönség jelen idejű érdeklődése és szeretete! Ugyanakkor benne egy olyan nagymestert tisztelhetünk, aki 2015-ben lenne 110 éves, ám még 90 évesen is volt bemutatója az Operaházban; miközben a XX. századi nagy komponistáink közül növendéke volt: Ligeti György, Kurtág György, Szokolay Sándor, Petrovics Emil, Vujicsics Tihamér. Fontos dologra készülünk! A Csínom Palkó alaptörténete, magával ragadó zenéje nagyon alkalmas arra,hogy egy ízig-vérig mai játékot formáljunk belőle,ami úgy magyar és történelmi, hogy egyszerre friss, lendületes, és mégis elgondolkoztató, miközben a jelen világ számos gondjával is foglalkozik. Petőfi így írt hajdanán: "Pártolj, közönség, aztán haladunk,- Haladjatok, majd aztán pártolunk!" Reméljük,ez a haladónak szánt feldolgozás elnyeri közönségünk szerető, érdeklődő, és ezáltal pártoló kedvét.” Hát én nem tudom???....
Az Operettszínház honlapjáról hozom át ide: „Farkas Ferenc: Csínom Palkó avagy egy Eus pályázatra készülő színházi vállalkozás diszkrét bája Csábítanak az ismerős dallamok, dübörögnek a vérpezsdítő koreográfiák, aranyos történet közepén a mai operett-játszás nagy egyéniségei együtt sok-sok fiatal ígéretes tehetséggel. És közben a produkció vallomás a színházcsinálás problémáiról, izgalmairól, gyötrelmeiről. Újszerű kísérlet, amelyben érzetekről, felfogásbeli különbözőségekről éppen úgy esik szó, mint örömökről és fiaskókról. Kapcsolatot keresünk múlt és jelen között, játékosan, viccesen, de néhol keserédesen… Farkas Ferenc bizonyára örülne, hiszen termékeny művészként élt - számtalan filmhez, színpadi műhöz írt zenét - de mindig fontos volt számára a közönség jelen idejű érdeklődése és szeretete! Ugyanakkor benne egy olyan nagymestert tisztelhetünk, aki 2015-ben lenne 110 éves, ám még 90 évesen is volt bemutatója az Operaházban; miközben a XX. századi nagy komponistáink közül növendéke volt: Ligeti György, Kurtág György, Szokolay Sándor, Petrovics Emil, Vujicsics Tihamér. Fontos dologra készülünk! A Csínom Palkó alaptörténete, magával ragadó zenéje nagyon alkalmas arra,hogy egy ízig-vérig mai játékot formáljunk belőle,ami úgy magyar és történelmi, hogy egyszerre friss, lendületes, és mégis elgondolkoztató, miközben a jelen világ számos gondjával is foglalkozik. Petőfi így írt hajdanán: "Pártolj, közönség, aztán haladunk,- Haladjatok, majd aztán pártolunk!" Reméljük,ez a haladónak szánt feldolgozás elnyeri közönségünk szerető, érdeklődő, és ezáltal pártoló kedvét.” Hát én nem tudom???....
2352 smaragd 2015-02-02 14:29:32
Köszönöm, elolvastam. Úgy emlékszem, a rádióoperett még történelmi daljáték műfajú volt. Ez most egy új műfaj? Ilyen keretjátékszerű, kivetített filmes, microportos operettfelújítást Bécsben láttam, először és utoljára. Vajon Farkas Ferenc örököseinek tetszik-e az új darab? Ezek szerint hozzájárultak a színrevitelhez. Véleményem ellenére minden jót kívánok a színháznak!
Köszönöm, elolvastam. Úgy emlékszem, a rádióoperett még történelmi daljáték műfajú volt. Ez most egy új műfaj? Ilyen keretjátékszerű, kivetített filmes, microportos operettfelújítást Bécsben láttam, először és utoljára. Vajon Farkas Ferenc örököseinek tetszik-e az új darab? Ezek szerint hozzájárultak a színrevitelhez. Véleményem ellenére minden jót kívánok a színháznak!
