Dolhai Attila operett-musical-énekes-színész, az Operettszínház művésze, jóeséllyel pályázik a Székesfehérvári Vörösmarty Színház betöltendő igazgatói pozíciójára!
Ma este, június 22-én a Br Klassic német rádióban többek között a Budapeti Operettszínház München-i vendégszereplése is szóba kerül,
Ezúttal két jegysorsolást tartunk, a müncheni Deutsches Theaterben megrendezésre kerülő "BUDAPEST OPERETTS" című darabra.
"A csárdás hercegnő" (magyarul Csárdáskirálynő) – előadás július 16-án, szerdán 19: 30-kor "A mosoly földje" (magyarul Mosoly országa) – előadás július 23-án, szerdán 19: 30-kor 1. Ha 2 jegyet szeretnél nyerni A csárdás hercegnőre, kérjük, július 3-ig, csütörtökig válaszolj a következő kérdésre: Melyik évben volt utoljára a Budapesti Operettszínház a Csárdásfürstin-nel a Deutsches Theaterben?
2. Ha 2 jegyet szeretne nyerni a "Mosoly földje" című filmre, kérjük, július 3-ig, csütörtökig válaszoljon a következő kérdésre: Mi a neve annak a legendás táncos soubrette-nek, amely 40 évvel ezelőtt lenyűgözte a Deutsches Színház közönségét – többek között Miként a "Mosoly földjében"?
Témák június 22-én:
- Paul Abraham "Ball im Savoy" című előadása a Drezdai Állami Operettben (június 21-én) - Bemutató beszámoló
- Kálmán Imre "A cirkuszi hercegnő" című előadása a badeni Nyári Arénában (június 21-én) - Beszélgetés a leköszönő művészeti vezetővel, Michael Laknerrel
- A Lehár Fesztivál Bad Ischl: Premier Outlook - Interjú Thomas Enzinger művészeti vezetővel
- Oscar Straus "Három keringője" Burgäschi (június 19.) - Premier beszámoló
- A Budapesti Operettszínház A csárdás hercegnő és a Mosoly Földje című előadásokkal a müncheni Deutsches Theaterben (július 17-27.) - Interjú Kiss-B. Atillával, a Budapesti Operettszínház főigazgatójával és jegysorsolá
- Megjegyzésem: Az viszont nem derül ki, hogy az igazgató úr milyen nyelven szólal meg.
Ez miért került az Operett-topikba? Vagy már döntöttek az egyik legjobbnak tartott prózai színházról?
Már csak két jelölt maradt a Székesfehérvári Vörösmarty Színház direktori pozíciójára aspiráló öt pályázó közül: Dolhai Attila és Egyed Attila. Pénteken a pályázatokat véleményező szakmai bizottsággal találkoztak a jelöltek, bemutatva szakmai koncepciójukat. Dolhai Attilát 7-en, Egyed Attilát 4-en javasolták megválasztani igazgatónak. A meghallgatások a Humán Közszolgálati Szakbizottság jövő heti ülésén folytatódnak, a döntés pedig a jövő pénteki közgyűlésen születik majd meg.
Bár úgy lenne, annak én is örülnék. De addig is majd. A következő évadban megyek újra megnézni❤️
Ha esetleg érdekel valakit, a mai Cirkuszhercegnőt rögzíti a televízió.
A BUDAPESTI OPERETTSZÍNHÁZ GÁLAKONCERTJE A KOMÁROMI MONOSTORI ERŐDBEN
/Operett.hu – 2024. június 17./
Utam muzsikálva járom címmel nagyszabású operett gálakoncertet adnak a Budapesti Operettszínház művészei július 11-én pénteken 20 órától a komáromi Monostori Erődben. A tavaly nyáron megrendezett nagysikerű koncert után a Nagymező utcai teátrum sztárjai visszatérnek Lehár Ferenc, a világhírű zeneszerző szülővárosába. A műsorban felcsendülnek Lehár, Kálmán Imre és ifj. Johann Strauss népszerű operett melódiái. Az est szólistái Bojtos Luca, Bordás Barbara, Kiss Diána, Zábrádi Annamária, Balczó Péter, Dénes Viktor, Langer Soma és Papp Balázs. Közreműködik a Budapesti Operettszínház Zenekara, Énekkara és Balettkara, a gála koreográfusa Lénárt Gábor, vezényel Pfeiffer Gyula, a rendező pedig Homonnay Zsolt.
.... a műsorban helyet kaptak Lehár
Ferenc zeneszerző, a város legendás szülöttének közkedvelt dalai, duettjei
és együttesei, úgymint A víg özvegyből az Ajk
az ajkon és az Asszony, asszony; a Cigányszerelemből a
Messze a nagy erdő; A mosoly országából a Vágyom egy nő
után, valamint a program címadó dala, az Utam muzsikálva járom a Garabonciás című
operettből.
Miután 2025-ben ünnepeljük ifj. Johann
Strauss, a keringőkirály, a bécsi operett ikonikus zeneszerzője
születésének 200. évfordulóját, nem hiányozhatnak a műsorból a Denevér,
az Egy éj Velencében, a Pázmán lovag, valamint A
cigánybáró részletei sem. Utóbbit 2025. november 21-én, 22-én és
23-án, a már jól megszokott hármas szereposztásban mutatja be a Budapesti
Operettszínház, az előadás rendezője a Kossuth-díjas Bozsik Yvette,
a fantasztikus díszleteket a Vágó Nelly- és Rubányi Vilmos-díjas Túri
Erzsébet álmodja színpadra, a káprázatos jelmezek pedig a Ferenczy
Noémi-díjas Berzsenyi Krisztina alkotói látásmódját dicsérik.
Lenyűgöző látványvilágban Komáromban sem lesz hiány, hiszen a Budapesti
Operettszínház a hagyományok és a tradíciók mellett ízig-vérig a 21. századi,
modern operettjátszást képviseli.
Kiss-B. Atilla Kossuth-díjas operaénekes, főigazgató korábban
elmondta, hogy a komáromi gálakoncerten mindenki megtalálja majd azokat a
dalokat, duetteket, együtteseket, andalító keringőt, vagy éppen felüdítő
polkát, amely a szemének, fülének, szívének kedves. A Budapesti Operettszínház
sztárjai, a Pfeiffer Gyula Liszt Ferenc-díjas karmester,
főzeneigazgató pálcája alatt muzsikáló Zenekar, valamint a Balettkar és az
Énekkar kitűnő művészei felejthetetlen élményt ajánlanak a nagyközönségnek. A
gála támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.
Balczó Péter operaénekes kiváló tenor, sokat, sok (operett)szerepben is láttam hallottam Őt. Jó választás ő is a komoly, énekesi feladatot jelentő Barinkay Sándor-szerep egyik színpadi megformálójának.
A tegnapi nap folyamán Bordás Barbara közzétette a Cigánybáró hivatalos szereposztását, melyben több operaénekes is helyet kap:
A Story oldaláról
Dolhai Attila úgy döntött, színházigazgatói babérokra tör. Az Operettszínház sztárja megpályázta a Székesfehérvári Vörösmarty Színház direktori pozícióját. amelynek határideje 2025. június 11-én 16:00 órakor lejárt. Öt személy nyújtott be pályázatot: Dolhai Attila, Egyed Attila, Forgács Péter, Meskó Zsolt, Moravetz Levente. Mindegyikük hozzájárult, hogy a pályázati határidő lejárta után nevük közzétételre kerüljön – tudatta honlapján a város
„Emlékszem volt egy előadás a Vörösmarty Színházban: Jó estét nyár, jó estét szerelem. Nagy Zsolt játszotta a főszerepet! Katartikus előadás volt Földes Tamással, Zakariás Évával… Akkor fogalmazódott meg bennem először: ha ilyen is lehet a színház, én is színész szeretnék lenni, most visszatérnék ebbe az intézménybe, ha szükség van rám! Ez hamarosan kiderül! 25 sikeres év tapasztalatát szeretném kamatoztatni ebben az új helyzetben. Várom a találkozást a társulattal!” – írta közösségi oldalán a színész.
Új kihívások előtt állok most emiatt, de nem is baj, szükségem van az új kihívásokra, feladatokra. De nem csak a magánéletemben, a szakmai életemben is új kihívással szembesültem, Oberfank Pál, a veszprémi Petőfi Színház direktora ugyanis felkért, hogy életemben először rendezzek egy színdarabot. Ezzel régi álmom vált valóra, a Hyppolit, a lakáj című zenés vígjátékot állítom színpadra, a premier június 26-án lesz” – így Attila.
A művész most ingázik otthona és a királynék városa között. „Szeretem a saját ágyamat, csak ritkán alszom Veszprémben. Na de komolyra fordítva a szót, jó egy ebéd, egy vacsora mellett beszélgetni a kollegákkal, megismerni őket, egymást, s nem csak a darab miatt, hanem mert fantasztikusan érzem magamat Veszprémben. Izgalmas időszaka ez most az életemnek, tényleg valódi kihívás és remélem, a közönségnek is tetszik majd a produkció. Ettől még nem leszek rendező, de ha később is jön még felkérés, szerintem elcsábulok.”
Sándor Péter egy interjúban jelentette be, hogy Barinkayt fogja játszani a novemberben bemutatásra kerülő Cigánybáróban, ezen kívül a Csokonai színházban a János Vitézben Kukorica Jancsit alakítja majd, illetve a márciusban bemutatásra kerülő Dankó Pista nagyoperettben is szerepet kapott.
Hiradóbaan csak annyit mondtak be, hogy Kálmán, Lehár és Strauss művei szerepelnek, és hozzá tették, hogy többek között....
Olvasom, hogy az augusztus 1. és 2. Budavári Palotakoncertről televíziós felvétel készül, amit majd augusztus 20-án este láthatunk az M5 csatornán, az MTV később folyamatosan műsorra tűzi a koncerten elhangzó részleteket a Duna csatornáján is.
Karácsony táján fölvettem, és most megnéztem a Csárdáskirálynőt Moffóval és Kollóval. Nagyon jó volt!
A feltöltő szerint ez is egy Ábrahám Pál dal, méghozzá olaszul, olasz művészek előadásában. Szerintem aranyos, bár semmi nyomát nem hallottam sehol, hogy esetleg más nyelven is megjelent volna. Mindenesetre 1933-as a felvétel, akkor már Németországban elvileg nem jelenhetett meg, ha március utáni. Mindenesetre Ábrahám neve nincs feltüntetve a lemezezen.
A Zenés TV Színház-féle Lili inkább egy televízióra adaptált zenés
játék-forma, az eredeti operett szövege és zenéje jelentősen átdolgozott,
áthangszerelt ebben a változatban: Km. a kibővített Stúdió 11, Dobsa Sándor vezetésével. Az előadók
színészek – akik énekelnek is. A Seregi László-rendezte filmet 1989-ben mutatták
be.
Ezen a videón visszanézhető a darab:
https://videa.hu/videok/film-animacio/herve-lili-tv-zenes-szinhaz.mp4-film-animacio-vt0IjYUs0onl2fUy
A Rádióban
két változat készült Hervé operettjéből:
Florimond Hervé: Lili
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1972. december 25.
Petőfi Rádió,17.31 órától
A szövegét Hennequin és Millaud írták.
Fordította és rádióra alkalmazta:
Semsei Jenő
A verseket Szabó Miklós fordította.
Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Breitner Tamás
Zenei rendező: Fejes Cecília
Rendező: Cserés Miklós dr.
Szerkesztő: Bitó Pál
Szereposztás:
Antoine Plinchard, tüzér – Palcsó Sándor (Próza: Zenthe
Ferenc)
De la Grange Batliere báró – Feleki
Kamill
Saint Hypothése gróf – Csákányi
László
Bonpain, házitanár – Márkus László
René – Benkő Péter
Bouzincourt – Egri István
Bouzinvourtné – Komlós Juci
Amélie (Lili), a leányuk – Kalmár Magda
(Próza: Domján Edit)
Antoinette, a dédunokájuk – Kovács
Krisztina
Victorine, szobalány – Csala Zsuzsa
Mme Vieuxbola – Mohácsi Irén
Mme Andersene – Czigány Judit
Inas – Romhányi Rudolf
Az operettből készült egy korábbi felvétel is a
rádióban:
Florimond Hervé: Lili
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1959. március 1.,
Kossuth Rádió 20.25 - 21.25
A szövegét Hennequin és Millaud írták.
A keretjátékot Fóthy János írta.
Km. a Magyar Rádió Szimfonikus
Zenekara
Vezényel: Kerekes János
Rendező: Rácz György
Szereposztás:
Lili: Neményi Lili
Pinchard: Sárdy János
Bouzincourt: Gózon Gyula
A felesége: Ladomerszky Margit
A báró: Rozsos István
Victorine, szobalány: Feleki Sári
René: Mezey Lajos
Inas: Lázár Tihamér
A házaspár: Ádám Éva és Kemény
László
Rendező: Rácz György
Ha már itt tartok, a
másik, ismertebb és népszerűbb Hervé-operett rádiós felvételét is ismertetem:
Florimond Hervé:
Nebáncsvirág
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1958. február 2.
Kossuth Rádió 20.10 – 22.00
Fordította: Zágon István
Rádióra alkalmazta: Innocent Vincze
Ernő
Km.: az MRT szimfonikus zenekara és
a Földényi-kórus
Vezényel: Bródy Tamás
Zenei rendező: Beck László
Rendező: Solymosi Ottó
Szereposztás:
Denise de Flavigni – Neményi Lili
Celestin, orgonista/Floridor – Ráday Imre
Fernand de Champlatreux – Baksay Árpád
Chateau Gibeaux, őrnagy – Egri
István
A fejedelemasszony – Ladomerszky Margit
Corinne – Olty Magda
Loriot, őrmester- Fekete Pál
Kapusnő – Koloss Margit
A részeg – Hlatky László
Színigazgató – Zách János
Színésznő – Darvas Magda
Az viszont különös, hogy ebben az évadban az (operbase adatai szerint) és a közölt tervekben nem szerepelt sehol se Hervé operett repertoáron, még Franciaországban sem. A zenés tévészínház, ha jól rémlik viszont felvette Lili című operettjét, amit elvileg fel is lehetne újítani és leadni. Ez is az emlékezés egyik módja lenne, és persze az, hogy legalább 1 dal elhangzana tőle a Budavári Palotakoncerten.
Mivel ifj. Johann Strauss nagyon ismert zeneszerző, művei egész évben a világon valahol felcsendülnek. Logikus, hogy születésének 200. évfordulóján különösen kapós lesz muzsikája, így például A cigánybáró című nagyoperettje, amelyet október elején mutat be az Operettszínház. A Budavári Palotakoncerten várhatóan felcsendülnek ennek a pompás, Jókai nyomán írt Strauss-darabnak is a részletei.
Petinek augusztus 20-án István a király bemutatója lesz Veszprémben, illetve már próbálják a Notre Damei Toronyőrt is így minden bizonnyal ezek miatt is nem tudta vállalni és hát a pihenésre is szükség van.
Különben elírtad Ábrahám Pál nevét, természetesen tőle is illene legalább 2 dalt elővenni, ráadásul ugye 65 éve halt meg. (Ja és a Honvéd Banda és a Tangolita már többször is elhangzott az utóbbi időben, tehát inkább olyat, ami még nem, vagy régen volt. Pl. Toujour lamour, Pardon Madame, Mausie ezek még nem voltak vagy akár a Hawaii rózsájából Johnny dala vagy Van egy díványbabám vagy My little boy, Hawaii keringő)
Szinte bizonyos vagyok benne, hogy Homonnay Zsoltot mint művészeti vezetőt már az Operettszínházi gálakoncerteken megszokott és egyoldalúan kissé unalmasra „hangolt” operettslágerek közül válogat; hogy az ismert magyar szerzők műveit helyezi előtérbe, ami nem lenne baj, de próbálná a műsorösszeállítást tágítani: kevesebb Kálmán és több Lehár, Huszka, Jacobi; ne az unalmas, elcsépelt dalok ismétlődjenek a korábbi koncertlistákról, hanem az osztrák-német, a francia és az angol operettszerzők felé az eddigieknél is bővebb nyitás történjék. Ám fogadni mernék, hogy így is Kálmán Imrétől a Csárdáskirálynő és/vagy a Marica grófnő fináléjával zárul majd a koncert; jó lenne és annak örülnék ha a Budavári Palota Oroszlános Udvarában augusztus első két napján, pár évi szünet után, a hagyományokkal szakítva merészebb, egyúttal sokoldalúbb változást tapasztalnék az elhangzó operettrészletek között. A nemzetközi operettirodalom jeles műveire is jobban kellene fókuszálni – szemben a „hagyományokkal” kitekinteni más nyelvterületek felé is...
ifj Johann Strauss és Florimond Hervé születésének 200. évfordulója lehet az első és második ilyen „forráspont”.
Lehár Ferenc és Oscar Straus 155 éve, Kemény Egon 125 éve született
Jacques Offenbach 145 éve, Franz von Suppé 130 éve, Sir Arthur Sulilvan 125 éve, Leo Fall 100 éve, Ábram Pál és Huszka Jenő 65 éve halt meg.
Úgy látom, a közölt névsorra pillantva, hogy a fellépendő művészek közé nem fér be az elmúlt évad visszatérő közönségkedvence, Sándor Péter, és Dolhai Attilát is hiányolom... persze sokan mások mellett.
Dr. Vadász Dánielről régen hallottam mint fellépő opera/operett énekművészről, hiszen az utóbbi években inkább művészeti vezető, producer, fesztiváligazgató, igazgatósági tag, programigazgató, kommunikációs vezető megbízatásairól tudunk. Kíváncsi vagyok, ennyi év elteltével újra énekelni hallani Őt és a (magyar) "Három Tenor" egyikeként visszatérnie a színpadra, számára ez a kihívás milyen próbatételt jelent, ahogy a közönségnek is ebből milyen öröme származhat? Merem remélni, hogy énekelni azért bizonyára nem felejtett el - egy koncert-gálán legalábbis örömmel látjuk viszont.
Budavári Palotakoncert 2025 - Budai Vár Oroszlános Udvar | Jegy.hu
Akkor legalább ilyen ember is van, akinek tetszik... de szerintem nem sokan ülnének be rá másodszor....
Hát megértem a csoportos utálatot a darabbal kapcsolatban és a hibáit is, viszont engem valamiért mindig megragad. Fogalmam sincs miért de jó beülni rá és megnézni. Némelyik poént már fejből tudom idézni is. De tényleg nem tudnám megmondani miért tetszik.
Lehár a következőket írta kritikusainak:
|
„ |
Nem akarok a műítész szerepében tetszelegni, s azt
sem állítom, hogy mindaz, amit operettnek hívnak valóban jó. Az ellenkezője
igaz: igen sok a rossz operett. Az azonban igazságtalanság, hogy mindent egy
kalap alá vesznek. Ha egy szabó elszab egy nadrágot nem mondjuk azt, hogy
mindegyik szabó rossz szabó, hanem azt, hogy az egyik szabó rosszul varrt meg
egy nadrágot. Tulajdonképpen csak az a kérdés, hogy miért is rohan a közönség
az operettekhez… Nem csak azért, mert az emberek jobban szeretik ezt a műfajt,
mint a többi színházi előadást. Az operettelőadás lényegesen különbözik a más
színházi előadásétól. A színházak a hosszan tartó siker reményében
gondosabban készülnek, több a próba, gazdagabb a kiállítás, általában
vadonatújak a kosztümök és a díszletek, s igen intenzív az előzetes
reklámozás; gondoskodnak mindazokról az előfeltételekről, amelyekkel
felkelthető a közönség érdeklődése. Ha valóban nagy a siker, akkor elsősorban
maga a közönség népszerűsíti az operetteket. Városszerte muzsikálják és
éneklik a dallamokat, lemásolják a színésznők ruháit, terjesztik a halott
vicceket, bár ez utóbbira ritkán adódik mód. Prózai műveknél erre nincs
lehetőség. |
” |
|
– Sonn- und Montagszeitung, Bécs,
1918. január 14 |
||
Délibáb, 1935. június 15. Riport Ábrahám Pál zeneszerzővel
Riporter, Berend Pál— Ön komoly és rendkívül képzett muzsikus. Engedje meg a kérdést : szabad-e operettel „kompromitálnia” magát, egy akadémiai múltú és a hangversenyterem levegőjében felnőtt zeneszerzőnek ?
ÁP— A mai operett minden, csak nem könnyen odavetett, felületes muzsika. A világsikereket elérő operetteket olyan zeneszerzők írják, akik évtizedeken át foglalkoztak a legkomolyabb és legtradicionálisabb zenével. Ha érdekli önt, megkeresem zeneakadémiai bizonyítványomat, amelyből kitűnik, hogy a zeneszerzést „tanultam” és kifogástalan eredménnyel végeztem. A melódiát „elfütyülő”, vagy eldudoló operettszerzők ideje végérvényesen lejárt. A közönség megtanulta, hogy az igazi zenét meg kell különböztetnie a dilletáns módon készült muzsikától. És ami véleményét illeti, hogy az operettel kapcsolatos vagyonszerzési lehetőségek „kompromitálják” a muzsikust, én éppen az ellenkező nézetet vallom. Ha nem írok operetteket és nem érek el életemben bizonyos nyugalmi állapotot, anyagi függetlenséget, soha nem jutok hozzá, hogy megírjam operámat (Dschainah- ő annak tekintette, félig meddig az is volt). Opera szerzéséhez talentum és kivételes zenei képzettségen kívül tiszta fej, a napi gondoktól való mentesség, az opera-muzsikára való maradéktalan koncentrálódás szükséges. Ezeket a nehezen megszerezhető feltételeket csak olyan ember biztosíthatja önmaga számára, aki nem őrlődik fel napi munkája közepette. Ettől függetlenül hangsúlyozni akarom, hogy az operett mai formáját nem szabad lebecsülni és szembeállítani az operával. Mindkettő más és más igényű publikum számára készül, azzal az egyező tulajdonsággal, hogy jó muzsikát kell mindkettőnek adnia. Nincs „könnyű” operett és „nagyvonalú” opera, csak jó és rossz muzsika van. A rossz opera szerzője soha nem fog sikeres operettet írni, viszont a jó operett írójáról feltételezhető, hogy megbirkózik az opera problémáival is.
Riporter — Mivel magyarázza, hogy éppen magyar szerzők állanak a világ mai operett-irodalma élén ?
ÁP— Ennek kettős oka van. Mindenekelőtt bizonyos, hogy mi erős fantáziával, túláradó érzésvilággal és kivételes muzikalitással rendelkezünk. Ez azonban még nem elegendő, mert fantázia, érzés és muzikalitás csak elsőrendű népzene kialakulását biztosíthatja. Ez az alap azonban , és a színpadi muzsika, főleg a mai, a népzenéből indul ki, szublimálja, átalakítja, összhangba hozza a modern, rohanó élettel. A magyar zeneszerzőket a legkiválóbb tanárok, Dohnányi, Hubay, Bartók, Siklós képezik azután ki. Nem véletlen eszerint, hogy a mai muzsikában a magyarok vezetnek, akár a könnyebb, akár a nehezebb zenét nézzük. Régesrégen nem Berlinnek, vagy Bécsnek, hanem Budapestnek kellene a világ zenei központjának lenni, ha nem a külsőségeket, az intézmények arányait, hanem a végzett munka értékét tekintjük.
Ábrahám Pál nézetével azonosan (szomorú operettek vagy primer vidámság), de az operett fejlődését tekintve, Lehár Ferenc másképpen közelíti meg a felvetést:
|
LEHÁR FERENC: A zenekedvelő bécsiek felüdülést várnak az operettől a mindennapi fáradozásuk után, nem pedig mély problémákat. Azt az örömöt várják tőle, amely elfog minden jó kedélyű, ártatlan lelkű embert, ha kellemes muzsika cseng a fülébe, s annak ritmusa hasonló rezdüléseket kelt lelkében is… Az operettszerző nem írhat spekulatív, lélekmarcangoló zenét; egyszerűnek, népiesnek kell maradnia. Ez bizony nehéz – nehezebb, mint általában hinnők. Nem szabad többet akarnia, mint azt, hogy operettszerző legyen, ám óvakodnia kell a banalitástól és nem szabad csorbát ejtenie muzsikusi méltóságán. Ha szabad szólanom az operett jövőjéről, azt mondanám, hogy egyre tartalmasabb lesz, majd s közelíteni fog a vígoperához. Ma ugyan még stílustalanságnak tekintik, ha a zeneszerző az operett ilyenfajta nemesítésére törekszik. Mégis érthető lesz a cél, ha vérbeli muzsikusok is felé a műfaj felé fordulnak. |
” |
|
– Lehár Ferenc: Fejlődésem
útja (Mein Werdegang) |
|
Talán a "sikítófrász" szóval tudnám kifejezni azt, amit az orfeumos rettenet tegnap este kb. 5 percnyi nézése után éreztem. (Már az odakapcsolás is véletlen volt.) Sikítófrász az elkapcsolás után megszűnt. Sebaj, majd illetékes fórumtársunk elmagyarázza, mitől jó. De nélküle is tudjuk: az OJD-Pejtsik-Bozsik-trió alkotta. Felkészül: Dankó Pista. Még a Mágusnál is jobb lesz, ugyanezekkel az alkotókkal. A nagyszinpadon fogják játszani? Mert akkor egy komplett vattagyárat kell létesíteni az Orfeum helyére mellé.
Én kB. az első 20 percet bírtam
ki, aztán elkapcsoltam. Fischl Mónika milyen előnytelen ruhakombinációt
kapott... és a kamera milyen közelről időzött rajta így, a darab
elején... Bojtos Luca és a hölgyek kara még szórakoztató volt, de utána
rém unalom...
Hozzáteszem, negatív véleményünket alátámasztják a YouTube-ra korábban feltett
párperces részletek-jelenetek is, amelyek ebből az úgynevezett
"nagyoperettből" való bejátszások, s már azok akkor nézve-hallgatva,
erősen untattak és hidegen hagytak.
Tegnap végignéztem az Ofreum Mágusát az m5-ön, minősíthetetlenül rémes volt az egész, az első felvonást végignéztem, de a librettó egy blődség, de nevetni nem tudtam rajta, követhetetlen,idegesítő, a zene is összevisszaság, nincs benne dallamosság, egy dal az tulajdonképpen sok dallamrészlet összevágása koncepció nélkül, csapkod ide oda a zene, talán a porcica dal még elmegy.
Hogy miket nem találok, részletek orosz pontosabban inkább szovjet operettekből.
Minden izlés dolga. Viszont találtam egy Ábrahám Pál idézetet arról, hogy mi a véleménye az un. szomorú operettről. Hozzá kell tenni, hogy Ábrahám kedvelte az operát, sőt komolyzenészként kezdte, vonósnégyesekkel, kamarai művekkel, és írt is egy egyfelvonásos gyermekoperát "Etelka szive" címmel, amit előadott a bábszinház (három alkalommal), és Mohácsi Jenő rta a szövegkönyvet. Továbbá félig elkészítette Bródy Sándor Lyon Lea c. művéből készült opera zenéjét, sajnos szerintem elveszett... Ábrahám ezt mondta:
Azok már lefutottak pár éve, most nem teszik fel őket újra.
Nem szükséges új cikket olvasni, amit varganiki fórumtársunk említett. A helyes adatokat a Blikk .hu portál ugyanott megtalálhatja/megtalálta, ahonnét elsőként rábukkant az Operettszínház - mint akkor kiderült - téves, de utóbb javított adatsorára.
Ezért a Blikk már helyesbített is; az Operettszínház
közérdekű táblázatának javított sorából előtte is kiviláglott, valamit elrontott
a színház adatszolgáltatója. A Blikk új cikkében mindez megtalálható, és közzétette
az Operettszínháztól kapott újabb információkat:
„A Budapesti Operettszínház elismerte, hogy
hibát követtek el a közérdekű adatok feltöltése során.”
„A táblázatban téves elnevezések és
oszlopcímek szerepeltek, amelyeket javítottak.”
A munkatárs elismerte tévedését. Megbüntették
a felelős vezetőt.
„Nettó 5 millió forint feletti szerződések 2025. I. negyedévben elnevezésű
táblázat adatai megváltoztak.” A
Blikk erre vonatkozó kérdésére, a színház újabb válaszából „kiderült, elsőre rossz táblázatot töltöttek
fel, aminek házon belül is lett következménye.”
Tehát, nincs mit tovább „keresnünk”.
Az utólagos tények a helyére kerültek: pontosabban a Sándor Péter neve és az éves szerződött összege (10 mFt) már kikerült
a közérdekű nyilvántartási adattáblázat - vihart kavart - ominózus sorából.
Ahogy az operában van vígopera, úgy az operettben van nem víg operett. A közönség mindkét műfajban szereti az ellentétes hangulatot kifejező zenét-éneket. Csak dallamdús, befogadható történet - jó kiállású, közreműködő népszerű művészek kellenek hozzá. Mindkét műfajban vannak ilyen értékes (dal)művek, melyek a színpadon élményt nyújtanak és befogad a publikum. Az Operettszínházban A mosoly országa ilyen remekmű. A közönséget rá kell "nevelni", megismertetni vele, sok előadással, hogy olyan közönségrétegek is látogassanak el a darabra, akik eddig ilyen-olyan okok miatt erre eddig nem voltak kíváncsiak. Egyetértek, hogy több Lehár-művet játszhatna a színház (A víg özvegy, Luxemburg grófja, Cigányszerelem, Éva, Pacsirta, Frasquita...) A többit nem erőltetném, pedig azok is nagyon szép darabok (Friderika, A cárevics, Paganini, Giuditta) - csak szavaiddal élve "szomorúak". Igen, operai nívójúak - mint az egyébként "víg" Víg özvegy is...
"Ezek a cikkek szánalmasak és valótlanságot állítanak.." Ez azért elég súlyos verdikt. Csak a Blikk címèt fogalmazták rosszul, máshol egyèrtelmű, hogy n e m három hónapra, hanem három hónappal később kötöttek "Petivel" tízmilliós szerződést. Elolvasnám az "új cikket amiben már a helyes adatok szerepelnek." Hol van?
Inkább a Mosoly Országát kellett volna levenniük, arra jóval kevesebben ültek be és helyette egy kevésbé búskomor Lehár operettet betenni pl Víg Özvegy vagy Luxemburg grófja, szóval ilyeneket.
Előbb utóbb minden darab erre a sorsa jut, hogy leveszik.... már ment eleget, sőt már tavaly le akarták venni, de akkor meggondolták magukat.
A Maricát tényleg kivették, ezt csak később vettem észre, az a másik nagy Kálmán sikerdarab.
Én azt szeretném megélni, hogy vegyék már ki a repertoárból - előre bejelentve - a Csárdáskirálynőt. Már a könyökömön jön ki a darab - függetlenül a rendező személyétől. Sok jó operett, daljàték van az operettirodalomban, amely válthatná, pár évi szüneteltetését kibírná mindenki, sírás-rívás nélkül.
Jó lenne mert az kifejezetten jó darab, többször láttam és nagyon méltatlan hogy csak így leveszik, pedig a nézők szerették.
Most sokan azért sírnak (Peller Károly és színésztársai), hogy huszonvalahány év után levették az "örök" második (első a Csárdáskirálynő lenne)? sikerdarabot: a Mágnás Miskát.
Lehetséges, hogy ez a "sírás" is hatni fog a vezetésre, utóbb...
Ez így is van rendjén, nem állt túl jól a szénája a színháznak miután elküldték. A Carmen még valamennyire sikeres volt de a darabok nagy része bedőlt. Így hogy visszavették legalább azokat visszacsalták akik szeretik őt és csak miatta jártak és járnak oda. Plusz miután Dolhai Attila egyre kevesebbet játszik így rá kell építkezniük.
Annyi pontosítással, hogy Sándor Péter nem most tért vissza az Operett Színházba, hiszen a 2024/25-ös évad elejétől újból foglalkoztatták, miután a közönség a 2024. márciusi menesztése után "visszasírta", így alig félévvel később már játszotta régi és új szerepeit.
Ezek a cikkek szánalmasak és valótlanságot állítanak. Ugyanis ez nem három havi juttatás hanem egy egész éves. Ez csak arra volt jó hogy Petit kellemetlen helyzetbe hozzák megint. De azóta kitettek egy új cikket amiben már a helyes adatok szerepelnek és Petinek a neve eleve ott se kellett lennie abban a listában. Egyébként meg ha ennyit is kap abszolút megérdemelten, jelenleg ő a színházban az akire a legtöbb ember elmegy és ezt nem én állítom ez tényleg így is van
Mindenki megnyugtatására: a Pesten világhírű, tavaly kirúgott Sándor Pétert újból szerződtette az Operettszínház, tízmilliós nagyságrendű gázsival, de mint a cikkből kiderül, néhány további társulati tag (Bozsik, Janza, Dolhai) sem panaszkodhat az állami = magyar adófizetői pénzekkel bőkezűen kistafírozott, Kiss-B. Atilla-vezette Nagymező utcai teátrumban, miközben az előadások és a fizető nézők száma csökken. Bővebben blikk.hu-n és hvg.hu-n.
Engem egyik helyen se érdekel, max. ha kapok rá ingyen jegyet megnézem...
„DARUMADÁR” - Daljáték
Dankó Pistáról
Három felvonásban
A Rádiódalszínház bemutatója: 1954. június 4., Kossuth Rádió 20.10 – 22.00
Írta: Baróti Géza és Dékány András
Zenéjét Dankó műveiből összeállította és részben szerezte:
Vaszy Viktor
Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara,
a Rádió népi zenekara Lakatos Sándor és énekkara Darázs Árpád
vezetésével,
Ney Tibor (hegedű)
és Turán László (zongora)
Vezényel: Vaszy Viktor
Rendező: Szécsi Ferenc
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Dramaturg: Hahn Endre
Személyek:
Dankó Pista – Sárdy János, Joó Ferenc, festőművész – Timár József, Ilonka, a lánya – Petress Zsuzsa, Tömörkény, író – Ujlaki László, Polgármester – Egri István, Polgármesterné – Szilágyi Bea, Elemér, a fiúk – Rátonyi Róbert, Blaha Lujza – Honthy Hanna, Bittó, halászmester – Szemethy Endre, Erdélyi Náci cigányprimás – Gózon Gyula, Mucsi Jóska – Győző László, Cibere, városi írnok – Keleti László, Borovszki, őrmester – Ocskay Kornél, Móra Feri (Ferkó), kisdiák – Balassa Gabi, Lajos Bácsi – Mányai Lajos, Rozi néni – Pártos Erzsi, Aradi Gerő színigazgató – Hlatky László, Halászasszony – Orbán Viola, Juli – Náray Teri, Titkár – Galamb Zoltán
A rádiófelvételen a két főszerepet Sárdy János (Dankó Pista) és Petress Zsuzsa (Ilonka)
alakította-énekelte.
Néhány részlet a daljáték stúdiófelvételéről:
- Dankó Pista és Ilonka kettőse: „Holdvilágos éjjel…” (Petress Zsuzsa, Sárdy
János)
- Dankó Pista dala: „Eltörött a hegedű, nem akart
szólani…. szólalj meg rubintos virágom! ”(Sárdy János)
- Dankó Pista dala: „Madár vígan dalol a lombos ágon” (Sárdy
János)
- Dankó Pista és Ilonka kettőse – melodráma:
finálé (Petress Zsuzsa, Sárdy János, énekkar)
Nézzük, akkor ezt az ötvenes években keletkezett daljátékot - amit számos színházban bemutattak (pl. Nagyváradon, Szegeden, Kecskeméten, Szolnokon, Hódmezővásárhelyen, Kaposváron és persze Pesten) –, mit írnak a korabeli bemutató-előadásokról a recenzesek.
Szolnoki
Szigligeti Színház – műsortervéről (1954)
„Nem feledkezhetünk el az új magyar operettről sem. Vaszy Viktor és Dékány András nemrégen fejezte be a Dankó Pista c. daljátékot. Biztosak vagyunk benne, hogy a halhatatlan magyar dalszerző életének egy részlete, Joó Ilonka iránt érzett szerelme és gyönyörű dalai tetszenek majd a közönségnek, tanulni, szórakozni fognak az előadásokon.”
Hódmezővásárhely – „Viharsarok – 1956. január
1.”
„A szerzők - Dékány András, Baráti Géza és Vaszy Viktor - Dankó Pistáról igen vonzó színpadi témát dolgoztak fel: a népszerű nóták Dankó Pista életének egy olyan szakaszát szővik át, amely igazán bővelkedik drámai és lírai epizódokban. Szerelmének és romantikus házasságának története önmagában is, a millenniumra készülődő ország társadalmi viszonyai között pedig különösen alkalmasak arra, hogy egy ember sorsa, a népből jött művész küzdelme az előítéletek ellen kibontakozzék benne. A szerzők a műfajon belül megfelelően gazdálkodnak a drámai lehetőségeikkel, nem felejtve el, hogy ha a mondanivalót nem is, de a mondanivaló formáját adott zenei anyaghoz, közismert Dankó nótákhoz kell igazítaniuk. Librettójuk helyzeteit tehát úgy fejlesztik, hogy egyrészt történelmileg hűek legyenek Dankó életének eseményeihez, másrészt a dalköltő nótái eredeti szövegükkel egy-egy drámai csomóponton, vagy egy-egy érzelmi, lírai hangulat betetőzéseként csendülhessenek fel. A szerzőket dicséri, hogy e kettős korlátozottság ellenére sem hat a cselekmény vezetése mesterkélten; nem hat úgy, mintha a párbeszéd és a szituációk egyetlen célja volna eljutni a Dankó-nóták megszólaltatásáig. A zene a játék legtöbb pontján a cselekmény természetes helyén csendül fel, s a szövegkönyv a formai célokon túl eszmei célokat is szolgál: a hőst jórészt helyesen mutatja meg korának társadalmában. Az egyes figurák jellemét, társadalmi helyzetét jól és hatásosan tisztázza, az alakok cselekvési irányát helyesen szabja meg. A szerzők a II. felvonás záró jelenetét nem Dankó könnyes búcsúdalával fejezi be, hanem — nagyon helyesen — a Vásárhelyi Népi Együttes szüreti táncképével. Ez a tánckép nem megy a drámaiság rovására, sőt tovább fokozza a konfliktust a polgármesterek úri világa és az egyszerű emberek között. Dankót a legények és leányok vidám dallal, felszabadult tánccal igyekeznek vigasztalni szomorúságában. A zene, mint már említettük, jól helyezkedik el a cselekményben Vaszy Viktor összeállítása szerint. Egy helyen azonban, az utolsó, Tiszaparti képben, a »Most van a nap lemenőben, kimegyek a temetőbe. « kezdetű dal egyenesen kiüt a kép boldog, szerelmi hangulatából és ellenkező hatást vált ki, mint a valóságos helyzet....”
Kecskeméti
Katona József Színház – 1969
