Én most Münchenben vagyok és szombaton nézzük meg a My Fair Ladyt, kíváncsi vagyok itt hogyan adják elő :D
Turay Ida Színházban láttam pl. Hello Dollyt, Irma te édest, Vértestvéreket és egy Gershwin dalokból álló darabot is. A Ram Colosseumban láttam a Sakkot, ami szintén remek Abba zene.
Igazából musical-ek sok helyen mennek.
Igen én is a jazzoperett és a klasszikus musicalek híve vagyok
Azért tegyük hozzá hogy kell a musical is, mert a legtöbb nézőt mégis csak a musicalek hozzák a színháznak. Egy Csárdáskirálynő ott nem ment olyan jól mint egy Rómeó és Julia, mióta a musicalek berobbantak. És én is azon a véleményen vagyok hogy kell a musical is az operett mellett a mai időkben
Jó de megint csak Kálmán és Lehár, de azért más szerzők is vannak.
Szabó P Szilveszter gondolatait, terveit érdemes elolvasni. Szerepel benne többek között a Bajadér visszahozatala Szentpétervárról, Lehár Ferenc Gudittája, illetve Kálmán Josefine Császárnéja is
Tudom nem erre gondolsz, de török operettnek ott van Ábrahám Bál a Savoyban operettje. Legalábbis abban szerepet kap Mustafa bej, ill. törökös zene is van benne. Aztán ott lenne még Huszka Güll babája is...
Az mèg hagyjàn, hogy a hanyatlò, dekadens Nyugat operettjeit nem jàtsszàk. Na de török ès kìnai operettet sem tűznek műsorra! Sőt, a vilàgszerte hòdìtò szovjet orosz operett remekei is fàjòan hiànyoznak az Operettszìnhàz repertoàrjàròl, pedig azokat minden bizonnyal szèpen dotàlnà a kultùrpolitika imàdnà a közönsèg. Pont ùgy mint 70 èvvel ezelőtt.
A Jekyll nekem nem tetszett, majdnem hazamentem róla, igaz oldalülésről néztem, mert ajándékba kaptam a jegyet, és csak a fél színpadot láttam. Homonnay volt az főszereplő.
100%-ig egyetértek, unalmas már ez az 5-6 operett amit folyton játszanak, ráadásul a János vitéz az Erkelben is megnézhető, tehát egyszerre két színházban is megy Budapesten.
Alig három-négy operett van repertoáron és évek óta nincs ebben változás; amit ugyan sikerrel játszanak, de az évi többszöri operettgálák sem képesek pótolni az igazán hiányzó operett-remekeket, így "tudatlan" többség a közönségből azt gondolhatja, ennyiből áll a magyar és nemzetközi operettirodalom. Talán azt sem tudja, hogy létezett Zeller, Oscar Straus, Planquette, Lecocq, Hervé, Millöcker, Fall, Suppé, Sullivan, Jones. Hogy Lehár Ferenc mintegy harminc operettet írt, hogy Jacques Offenbach több mint száz darabot komponált a műfajban. Hogy Johann Strauss népszerü operettjei között nem csak A denevér és A cigánybáró ismeretes. Szívesen látnám újra színpadon a Három a kislány daljátékot is, ahogy érdemes lenne bemutatni A diadalmas asszony címmel ismert Csajkovszkij - Klein operettet, aminek ugyancsak gyönyörű a muzsikája.
Lehet/legyen/lesz – születőben van és bemutatásra
kerül az ősszel egy új magyar operett. Rendben van. Ám jó lett volna vagy jó lenne ha az Operettszínház vezetősége ugyanennyi
befektetett energiával a fent felsorolt zeneszerzők, műcímek közül keres és
talál valami újat, és minden évben újabb „klasszisokat” állítana színpadra. Mert óriási a választék! A
közönséget pedig nem kell „lekezelni”, buta, hiányos tudású, érdektelen
egyedeknek tekinteni. A közönség igenis örül és "vevő minden szépnek és értéknek, régi-újnak,
csak azokat meg kell ismertetni velük.
Nagyon el kéne ott a frissítés mert szép lassan de haldoklik a színház :(
Mi lesz veled, Operettszínház? A volt rendező* szerint egzisztenciális félelem az úr a színészeknél
Szeptember 11-én lejárt Kiss-B. Atilla ötéves mandátuma a Budapesti Operettszínház élén. Az igazgatói posztra újra pályázni kell, és a regnáló vezető mellett Szente Vajk, a kecskeméti Katona József Színház főrendezője, valamint Szabó P. Szilveszter, a teátrum művésze is jelentkezett.
Ezt a hatalmas sikert én is tanusíthatom, tényleg hatalmas buli volt gyakorlatilag az utolsó kb 2 óra, egy musical-operett gála a színház jelenlegi repertoárjából. Persze az előtte lévő blokkok sem okoztak csalódást, bár a Carmen musical dalai nekem nem feküdtek annyira, ellenben az új operettbemutató az Orfeum Mágusa nótái kifejezetten tetszettek olyan igazi régi operettes dalokat sikerült írniuk. Ha a története is ilyen jó lesz akkor részemről meg leszek elégedve :)
2023. 09. 17. operett-maraton Eiffel Műhelyházban
Óriási sikerrel zárult az Operett Forgatag
ORIGO - 2023.09.12.
15:42
„Kiss-B. Atilla főigazgató köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a nézők estéről estére megtöltik a színházat, amely évekkel ezelőtt a megújulás útjára lépett. S nem csupán az intézmény, de a műfaj is új életre kelt, hiszen november 17-én, 18-án és 19-én hármas szereposztásban bemutatásra kerül a 21. század és egyben az új évezred első magyar nagyoperettje, Pejtsik Péter–Orbán János Dénes: Az Orfeum mágusa című darabja. Kiss-B. Atilla kiemelte, hogy
A SZÍNHÁZ SZOROSAN EGYÜTTMŰKÖDIK A SZÍNHÁZ- ÉS
FILMMŰVÉSZETI EGYETEMMEL, AHONNAN A KÖVETKEZŐ GENERÁCIÓ ÚJ TEHETSÉGEI
ÉRKEZHETNEK MAJD A BUDAPESTI OPERETTSZÍNHÁZBA.
Végül hangsúlyozta, hogy örül a fiatal nézők jelenlétének az Operett Forgatagon, hiszen egy fenntartható társadalomban elengedhetetlen a szellemileg és lelkileg is jól táplált közönség, a Budapesti Operettszínház pedig éppen ezt nyújtja számukra.”
Kívánom, hogy a Színház-
és Filmművészeti Egyetem ötödéves zenés színművész osztálya maratoni, egésznapos operett-keresztmetszet bemutatói az Eiffel Műhelyházban sikerrel járjanak!
Ezen a szeptember 17-i zenei
eseményen sajnos nem lehetek jelen, pedig mind az öt darab, de különösen A mikádó,
A szép Heléna és a Bál a Savoyban c. operettek „tömörített” változatukban is
érdeklődésemre számítanának; A víg özvegy-re és A cigánybáró-ra pedig szinte „kötelező”
lenne ott lennem... Persze kérdés, hogy az Egyetem zenés színházi szakának végzős
- remélhetőleg tehetséges - fiataljai hogyan/miként birkóznak meg már meglévő,
valahová (f)elért de még fejlődő, érő, fejleszthető technikai és vokális készségükkel
e klasszikus operettek igen igényes szoprán (primadonna, szubrett) és tenor (bonviván)
szólamaival... Szinte operai nívó szükségeltetik előadásukhoz. A zenekarról nem
esik szó, de ha Selmeczi György zenei irányításáról olvasok, úgy látom a
garanciát a jóra, és hangszeres kíséretnek lennie kellene – csak zongorával előadni
az operetteket, a hatás nem ugyanaz; kórusról sem hallani. Mégis, a fiatal színi
növendékek ének- és játéktudásáról így is kaphatunk talán némi eligazodást,
tudásképet...
Ők lehetnek az Operettszínház és a Pesti Magyar Színház új igazgatói
Szeptember 11-én járt le két budapesti színház igazgatói posztjáról szóló pályázat. Három pályázat érkezett a Budapesti Operettszínház vezetésére, míg négy jelentkező indul a Pesti Magyar Színház vezető pozíciójáért.
Ezeket látta már?
Az Operettszínházhoz beadta pályázatát az intézmény jelenlegi főigazgatója, Kiss-B. Atilla, Szabó P. Szilveszter, az Operettszínház színésze és Szente Vajk, a kecskeméti Katona József Színház főrendezője. (Kiss-B. Attilát egyébként a Budapesti Operettszínház igazgatójaként több egykori és jelenlegi operettszínházi munkatárs szexuális zaklatás és verbális bántalmazás eltussolásával vádolta meg.)
A Pesti Magyar Színház élére négy jelentkező közül kerül majd ki a győztes. Indult a posztért Halasi Dániel rendező-bábrendező, Eperjes Károly színművész (Nagy Viktor rendezővel), Zalán János jelenlegi igazgató és dr. Komáromi György színházi menedzser (Zalán Tibor dramaturggal közösen).
A jelenlegi vezetők megbízatása mindkét esetben 2024. január 31-én jár le, ennek megfelelően a Budapesti Operettszínház és a Pesti Magyar Színház – Ifjúsági- és Családi Színház új vezetője 2024. február 1-jén kezdi meg munkáját – írja a hvg.hu.
Operett Maraton (2023. szeptember 17. 14.00-22.00 Eiffel Műhelyház)
Zenei vezető: Selmeczi György
Karmester: Selmeczi György, Rácz Márton
Zenei munkatárs: Szép András, Szabó Mónika, Hermann Szabolcs
Díszlet, jelmez: Fridrich Csilla, Sike Gábor
Koreográfus: Blaskó Borbála, Csömör Marcell
Rendező: Forgács Péter és Novák Eszter
Osztályvezető tanárok: Novák Eszter és Selmeczi György
I. JOHANN STRAUSS: A CIGÁNYBÁRÓ
(Jókai Mór kisregénye nyomán)
Barinkay Sándor: Nemes Tibor / Tóth Dominik
Szaffi: Baranyi Emma
Czipra: Gellért Dorottya
Zsupán Kálmán: Juhász Bence / Polák Ferenc
Arzéna: Berkó Boglárka
Ottokár: Fülöp Kristóf
Carnero: Illés Adrián
II. JACQUES OFFENBACH: SZÉP HELÉNA
Heléna: Szász Gabriella
Páris: Kerek Dávid
Menelaosz: Juhász Bence
Oresztész: Fülöp Kristóf
Ajax I.: Illés Adrián
Ajax II.: Sas Zoltán / Liber Ágoston
Akhilleusz: Karsznai Vilmos
Agamemnon: Polák Ferenc / Turi Péter
Kalkhasz: Vatamány Atanáz
Minerva: Szaplonczay Mária
Juno: Gellért Dorottya
Vénusz: Varga-Járó Sára
Jupiter: Liber Ágoston / Sas Zoltán
Bakkhosz: Berkó Boglárka
Homérosz: Nemes Tibor
III. GILBERT-SULLIVAN: A MIKÁDÓ
A mikádó: Vatamány Atanáz
Nanki-Poo: Liber Ágoston / Tóth Dominik
Yum-Yum: Berkó Boglárka
Ko-Ko: Polák Ferenc
Katisha: Fekete Patricia
Pooh-Bah: Krasznai Vilmos
Pish-Tush: Juhász Bence / Turi Péter
Pitti-Sing: Baranyi Emma
Peep-Bo: Gellért Dorottya
IV. LEHÁR FERENC: A VÍG ÖZVEGY
Zéta Mirkó: Krasznai Vilmos
Cascada: Kerek Dávid
St. Brioche: Nemes Tibor
Camille: Fülöp Kristóf
Valencienne: Szaplonczay Mária
Hanna: Varga-Járó Sára
Danilo: Liber Ágoston / Sas Zoltán
Olga: Gellért Dorottya
Kromov: Juhász Bence
Bogdanovics: Illés Adrián
Sylviane: Szász Gabriella
Prisics: Vatamány Atanáz
Praskovia: Berkó Boglárka
Nyegus: Tóth Dominik
V. ÁBRAHÁM PÁL: BÁL A SAVOYBAN
Madelaine: Fekete Patricia
Arisztid: Sas Zoltán / Juhász Bence
Daisy: Szaplonczay Mária
Musztafa: Illés Adrián
Tangolita: Szász Gabriella
Archibald: Fülöp Kristóf
Celestin Fourmint: Liber Ágoston
Pomerol főpincér: Polák Ferenc
Figaro (sajtós): Nemes Tibor
Musztafa hat felesége: Baranyi Emma, Berkó Boglárka, Gellért Dorottya, Szaplonczay Mária, Varga-Járó Sára, Fülöp Kristóf
2023. szeptember 17-én Az Eiffel Műhelyházban operett-maraton lesz.
OPERETT-MARATON
Mit kezdjünk vele a 21. század közegében? El tudjuk-e helyezni ezt a kétség kívül értékes zenét (olykor szellemes cselekményt és dramaturgiát) napjaink szellemi terében, meg tudjuk-e haladni az egyre zavaróbb anakronizmust? Lehet-e zenei értékeit, stiláris identitását megőrizve, korunknak megfelelő színpadi értelmezést kölcsönözni egy-egy operett-előadásnak?
Ezek a kérdések foglalkoztatták a Színház és Fillmművészeti Egyetem zenés színművész hallgatóit az Operettmesék elkészítésében. Novák Eszter és Forgács Péter rendezésében, Selmeczi György zenei irányításával emblematikus operettek sűrített változatait készítették el, melynek során modellezni próbálják az operett-színpadi gondolkodás számos lehetséges változatát.
Műsorra tűzték Strauss Cigánybárójának, Offenbach Szép Heléna, Sullivan Mikádó, Lehár Víg özvegy és Ábrahám Bál a Savoyban című operettjének egy-egy 60-70 perces foglalatát. A munka felhajtó ereje mindenkor a komoly felkészültség és a felszabadult játék egysége. Ezt az egységet próbálja érvényre juttatni tizenkilenc tehetséges fiatal színész-jelölt.
Tiboldi Mária, operettprimadonna emlékére (1939 – 2023)
MTVA Archívum – Fotótár – Tiboldi Mária
Lehár Ferenc: Luxemburg grófja – Szerelmi kettős (Tiboldi Mária és Virágh József) – video
Angéla
és René kettőse, II. felv.: „Nem uram, oly messze a szivárvány... /Várj, várj,
szép délibáb...”
Koncertfelvétel. Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc
2002 óta október
24-én Kálmán Imre
születésnapján és Lehár Ferenc halálának évfordulóján – ami egybeesik és
tiszteletükre - ünnepeljük a Magyar Operett Napját. Ahogyan az előző
években, úgy idén is a Budapesti Operettszínház hagyományosan nagyszabású
gálaestekkel emlékezik a két nagy magyar operettkomponistára.
Az Álom, álom, édes álom...
című műsorban az Operettszínház művészeinek tolmácsolásában elhangoznak az
operettirodalom két legendás szerzőjének legnagyobb slágerei.
Közreműködnek
Bojtos Luca, Fischl Mónika, Kiss
Diána, Lévai Enikő, Lukács Anita, Szendy Szilvi, Széles Flóra, Dénes
Viktor, Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Laki Péter, Ninh Duc Hoang Long, Vadász
Zsolt, az Operettszínház énekkara, tánckara, zenekara.
Rendező: Homonnay Zsolt
Előadások időpontjai:
október 20.,
18 óra
október 21.,
14.30 és 19 órakor is
október 22.,
19 óra
október 24.,
19 óra
Kapcs. 5274. sorszám
Orchestre en herbe du Conservatoire de Boulogne "Le Boeuf Musicien" - mercredi 3 février 2016
Kapcs. 5233. sorszám
Sir Arthur Sullivan: The Pirates of
Penzance, or the Slave of Duty
A cornwalli kalózok ˙[avagy a becsület
rabja] címmel is ismert (a magyar nyelvű rádiófelvételen)
Pirate Flash Mob – „With Cat-Like Trea” from The Pirates of Penzance by Redcliffe Musical Theatre
New Version of Gilbert & Sullivan's 'The Pirates of
Penzance' at Redcliffe, Queensland, Australia. August 2012
A 2033. sorszám alatt írtam be a topikba benyomásaimat a Városmajori Szabadtéri Színpadon 2013-ban bemutatott A madarász című operett előadásáról. Lásd ott.
Szóval elírtam, a Madarász az egyik legjobb operett, amit valaha írtak. Legalábbis a top 5-ben benne van.
A Madarász szerintem az egyik legjobb operett, amit valahol írtak. Sok sláger van benne, szép táncok. Nálunk miért nem megy sehol?... jó lenne látni. Tudtommal csak egyszer ment a Városmajorin, sajnos akkor nem láttam.
Meg van a Bad Ischl-i Lehár fesztivál jövő évi programja is.
Aki idén esetleg ellátogat Bad Ischl-be a Lehár fesztiválra 3 operettet is megnézhet:
Madame Fleury nem szerepel az eredeti librettóban, tudod, ezt a szerepet az államosítás után "helyzetbe" került Gáspár Margit igazgató fémjelezte F.O.SZ. 1952-es Lehár-bemutatójára - csaknem teljesen átdolgozott szövegkönyvbe - "találta ki" és írta bele Békeffy István és Kellér Dezső. Honthy Fleury belépőjének zenéje is betoldás, átvett dallam, az új szereplő új szövegére illesztve. Nálunk ez honosodott meg, nemzedékeken át gyökeresedett meg, ŕádió és lemezfelvételeinken, Honthy Hanna - egyik - védjegýévé vált; a ma ismert, nálunk színpadon lévő Çsárďáskirálynő Cecíliája is utólag, évtizedekkel ķésőbb beírt szerep volt, külön a már nem hamvas Honthy kedvéért, Fleuryje után két évvel későbbi bemutatóhoz, ugyancsak a fent nevezett magyar szöveg/át/író-párostól.
Nem láttam a színlapon Fleury nevű szereplőt. Márpedig nekem az ő belépője a kedvencem, persze Honthyval és azzal a szöveggel. Ne kérdezd, hányszor hallgattam már meg... Itt ki énekelte és kb. milyen szöveggel? Gondolom, Blériot, mozivászon, automobil nem volt.
Szokatlan
„Luxemburg grófjával” érkezett Margitszigetre a kecskeméti teátrum társulata
Mindenre számítva és mindazból „kihámozva” ami forráshoz jutottam, kellően felkészülten érkeztem meg július 8-án, a Margitszigeti Szabadtéri Színházba, hogy megtekintsem a Luxemburg grófja című örökbecsű Lehár-operett címével hirdetett és csábított zenés darabot; a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház ez év májusában bemutatott formabontó produkciójáról már megjelent beszámolók, kritikák tényközlései tükrében sejtettem, mit várhatok, ám megismerni a „valót” csak a látott előadásból szűrhettem le, így a kezdeti ellenállásomat legyőzve, váltottam meg rá kíváncsian a jegyemet.
Most, pár nappal a színházi/színészi produktum
ismerete után, és a zenei élmények hatása alól nem szabadulva, ha tehetném sem
tudnék elfogulatlanul hangot adni benyomásaimnak, hiszen így vagy úgy, de
igazán megérintett az az általam egyébként nem kedvelt progresszív vízió, amit „Szente Vajk
rendező és Galambos Attila műfordító ezzel a Luxemburg grófjával műveltek
és annak kapcsán, amit a műfaj átértelmezéséről kiötlöttek – melyek együtt akár
ki is kergethettek volna a nézőtérről. Nem
így történt és ezen rágódok most is, de azért kezdem a fényt látni a sötétben,
amiben eddig tapogatóztam: az előadás alatt folyvást azon járt az agyam, hogy
az egyes jelenetek, dalok, szövegek közt egyáltalán van-e-, volt-e valami
eredeti töredék az eredeti librettóból, mert a zenéből is alig felismerhetőn; a másik: nem
teljesen ülepedett le bennem, hogy a pesti színpadra elhozott Luxemburg grófja végülis
is hova sorolható, miként határozható meg: operett vagy musical,
avagy a kettő ötvözete?
Tény, hogy valami újszerűt kaptunk, ami hatott,
ami jól volt kitalálva és szellemes, mulatságos, fordulatos, a teljes figyelmet
lekötő, élvezetes; nem bajlódtam azzal, hogy gondolataimat eltéríti mindattól a
konvencióktól, beidegződésektől, amelyeket egy várt és ismert klasszikus operettről
és a műfajáról és annak szegmenseiről eddig tartottam. Tudomásul kell venni, hogy most nem a Nagymező
utcai Operettszínházban vagyok egy hagyományos, szokványos nagyoperett előadásán,
hanem a kecskeméti színházi társulat egy ragyogó zenés színházi produkcióját
látom, és nem azzal lep meg, hogy nem a klasszikus zenei és szöveg verzióban
kapom a Luxemburg grófját - aminek alig
van köze Lehárhoz és csupán a váz maradt meg, a szinopszis -, hanem ami
megvalósult, létrejött, azt milyen jól csinálják a művészek a színpadon, és a zenekari árokban a kis kamarazenekar
milyen különleges hangzást hoz ki az újra írt és áthangszerelt partitúrából,
ami csak nagyvonalakban emlékeztet az eredeti változatára, de azt milyen "bravúrosra" sikerül, ami „illik” a rendezői ötlethalmazhoz, a tudatos és
varázslatos zenés színházi atmoszféra és a „szokatlan”, „újszerű”, „valami más”
élményszerű megteremtéséhez, annak befogadásához.
Ami talán a legfontosabb: a sok tánc. (Koreográfus: Túri Lajos Péter) A darabban az elejétől a végéig jelen van a
tánckar, minden énekszám alatt és az együttesekben két próza/dialógus között
ropják a táncot (az operetthez idegen mai táncfajtákat is, kitűnően) – egy musicalben nincs ennyi -, olykor a kórus
énekel hozzá. A színház zenekara egy kis kamaraegyüttes, és amikor játszanak,
szól a Lehárra alig emlékeztető zene, mintha egy big bandet hallanánk
dzsesszzenében, az eredeti Lehár-melódiáktól teljesen elütő/eltérő hangszeri, hangszerelési,
ritmikai és hangnemi változatokban. Remekül játszanak vezetőjük, Drucker Péter karmester irányításával.
A zeneszámok közé a rendező becsempészett más
Lehár-operettekből részleteket: például rögtön az első rész elején azzal a
meglepetéssel él, hogy itt nem primadonnát „megjátszó” Angèle Didier (a
ragyogó, tehetséges, üde Bori Réka
tolmácsolása) belépőjeként „A víg özvegy”
Danilo grófja ismert belépő dalának dallamát énekli: „Ó, szerelmetes szép hazám.../Az
orfeumtanyán, ott békét hagy hazám...” (persze más szöveggel), vagy a
darabba behozott új szereplő, Jacques, az apacs (Aradi Imre) és Kokozof grófnő (Hajdú
Melinda) az „apacs-kettőst” éneklik a Három grácia című operettből: „Ha megversz is imádlak én, te drága rossz,
apacslegény, csak üss meg, de tekints reám...”
Egyébként a Luxemburg grófja népszerű dalai
mind elhangzanak, de csaknem mind átírt szöveggel és mint említettem teljesen
más zenekari kísérettel, dinamikával, ritmikával, színekkel, hangszerelésben: az
előadók pedig nem rendelkeznek „igazi” operetténekes-hanggal, inkább a
musicalekből ismeretes színű és technikájú énekhangon adják elő énekszámaikat –
miközben ragyogó színészi talentumaikat is megmutathatják. A dialógusokban
„szövegelés” is szakít a sablonos operettekből ismert szófordulatokkal: itt mai
nyelvezet, paródiára, kabaréjelenetekre is hajazó, olykor jól időzített vagy a
cselekményt megakasztó „magánszámok” követik egymást, ami különösen két
szereplőhöz köthető: az eredetiben bonviván René Fouché, festőt alakító Koltai-Nagy Balázs „kikacsint” a nézőkhöz
és egy mutogatós-mondókás játékra invitál bennünket – amelyre úgy láttam
magam körül, a hölgyek voltak igen kaptatók és hajlandók; zseniális performansz oldaláról is megismerhettük a kiváló
színművészt, Járai Mátét, aki komikus képességeivel frenetikus hatást
tett ránk, de a többi szereplő is,
mind pompás karakter-alakítással tette felejthetetlenné az estet. Kiemelem még
közülük Armand Brissard festő szerepében Orth
Péter és szerelme, Juliette Vermont énekesnő megjelenítője, Szabó Dorottya színpadi játékát, akik a
táncos szubrettszerepkörben mutatták meg ügyes tehetségüket.
A történet röviden:
Sir Basil szerelmes Angèle Didier-be, az Opera
ünnepelt énekesnőjébe. Feleségül is
venné, de a társadalmi elvárásokra is tekintettel kell lennie – nem házasodhat
rangján alul. Ezért olyan arisztokratát keres, aki hajlandó Angèle-lel rövid
ideig tartó látszatházasságra lépni, hogy majd előre megállapodott válásuk után
ő kössön házasságot a színház csillagával. E célra kiválóan alkalmas René, a
szegény festő, a Luxemburg grófja, aki egy komoly összegért cserébe vállalkozik
arra, hogy Angèle-t feleségül vegye anélkül, hogy valaha látta volna. Basil
kérésére a szertartáson is egy spanyolfal választja el egymástól az ifjú párt,
mindössze a kezük találkozik a gyűrűhúzáskor, s egy kézcsók a hitvesi pecsét: „Jobbra ön, balra én, különös tünemény.
Átmeneti, ez a lényeg, ideális így az élet!” Az inkognitóban élő és - a
házasságot a menyasszony megtekintése nélkül megkötött - fiatalember tudtán
kívül beleszeret Angèle-be, aki viszonozza a gyengéd érzelmeket, tehát nem
sokáig maradnak ismeretlenek egymás számára, válásukkal pedig életük egyik
legnagyobb megpróbáltatása vár rájuk...
Azt hiába is vártuk, hogy Gábor Andor korabeli
fordításában halljuk az ismert slágereket, de a következetes és koncepcionális rendezésben
nem találtam kivetnivalónak az új, „merész” fordításokat, a találó rímek
helyét.
Tehát, ha a korábbról beugró refrének kezdete nem
is marad el („Farsang van” – nyitókórus; „Gyerünk, tubicám, se kocsink, se
lovunk...”, „Szívem szeret, valóság ez nem álom”, „Polkatáncos, polkatáncos,
voltam deli legény”, „Nem uram, oly messze a szivárvány”, „Várj, várj szép délibáb”,
„Gimbelem, gombolom” stb.), azt követően már teljesen más szöveggel
folytatódik a dal.
Az ismert dalbetétek között szerepel az az egy,
ami nem csak a helyén – a darab elején – szólal meg, de a nagyobb jelenetek
után mindig előjön és elsöprő lendületével, jókedvével a színpadon lévő teljes
apparátus énekli-táncolja:
(Csak zárójelben, ez átírása az eredeti
dalszövegből René belépőjének: Hej, lirilirilári, ez mind csak lárifári, mert fenn az ernyő,
nincsen kas, nincs sosem ebben egy garas. A szép lányok csókolnak, s az ördög él a holtnak, a grófi rangom
ámítás, ó, semmi más!)
Egy
biztos, a közönséggel együtt én is jól szórakoztam ezen a „kifacsart” Luxemburg
grófjá-ban, ami tőlem ezúttal lehetett másmilyen felfogású és értelmezésű zenés
darab, akár musicalféle is, mint az eredeti Lehár-operett. A lényeg, hogy
Szende Vajk rendezése parádés színpadi alakításokkal, professzionális módon
hozzányúlt darab-átértelmezésében megálmodott és alkotótársaival – Kovács Yvette
Alida jelmeztervező, RékayTamás díszlettervező – kivitelezett zenés színházi
produkciót állított színpara, amire a Margitszigeti Szabadtéri Színház
teltházas közönsége vevő volt és remekül szórakozott, sok-sok tapssal honorálta
a kiváló színész-énekes előadóművészeket.
Szerintem,
maga Lehár Ferenc is – ha élne -, nem átallná meg, hogy ne fejezné ki
dicséretét művének újszerű „köntösben” való „előállításáért” – mely műről talán
neki kezdetben fel sem tűnne, hogy az övének egy jól sikerült adaptációjához
van/volt „szerencséje”; ő sem tudná eldönteni a darabot megnézve, mit látott-hallott:
operettet, musicalt, egyebet – talán zenés játéknak, zenés vígjátéknak is
nevezhetné(nk)... De a „klasszis” színvonalú és látványvilágú darabot a nagy
zeneszerzőnk is megtapsolta volna – úgy gondolom.
Van még új a régi nap alatt – Kritika a Luxemburg grófja előadásról
deszkavizio.hu - 2023. július 10. - Ráth Orsolya
„Szente Vajk rendező és Galambos Attila műfordító ... a Luxemburg grófjának eredeti szövegkönyvét képletesen szólva leporolta, majd az észszerűség és emészthetőség keretein belül aktualizálta. Ezt úgy érték el, hogy a jól működő régi poénokat okosan vegyítették a mai kor nézőivel való összekacsintásra alkalmas, naprakész megszólalásokkal, na meg a további humorforrásként szolgáló kereskedelmi televíziós, irodalmi, illetve filmbéli utalásokkal.”
Július 1-én pedig Ábrahám Pál: Hawaii rózsáját mutatták be az egykor szintén NDK-s Roctock-ban, az egykori hanza kikötővárosban.
Még két másik Ábrahám Pál operett bemutató van mostanában Németországban.
Märchen im Grand-Hotel - Staatstheater Cottbus - YouTube
A Budapesti Operettszínház Énekkara meghallgatást hirdet klasszikus hangképzésű női és férfi énekesek számára alt, tenor és basszus hangfajban.
Ha esetleg érdekel innen valakit, újabb információkat tudtam meg az Operettszínház új operettbemutatójáról, az Orfeum Mágusáról, még pedig, hogy kik alakítják a főbb szerepeket.
Töretlen a közönség bizalma az Operettszínház iránt
ORIGO - 2023.07.05. 12:32
Múltidézés
Jacques Offenbach: Kékszakáll
Bemutató: az Erkel Színház - két szereposztásban került színre, 1981.november 8-án ill. 11-én.
A produkció utolsó, 31. előadása 1985. január 4-én volt.
Az egyik előadást a televízió is felvette, amit 1983. január 15-én az MTV 2 csatornán sugárzott, 20.25 - 22.45 óra között.
Henri Meilhac szövegét magyarra fordította Iglódi István
Koreográfus: Pethő László
Díszlettervező: Makai Péter
Jelmeztervező: Schäffer Judit
Rendező: Békés András
Km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara
Karmester: Nagy Ferenc
Szereposztás:
Kékszakáll lovag – Karizs Béla
Bobéche király – Benedek
Miklós m.v.
Clementine királyné, a felesége – Barlay Zsuzsa
Fleurette, virágáruslány, később Hermia hercegnő – Zempléni Mária
Daphnis pásztor, később Saphir herceg – Bándi János
Oszkár gróf, a király minisztere – Begányi Ferenc
Popolani alkimista a lovag szolgálatában – Melis György
Boulotte, parasztlány Kékszakáll leendő – hatodik –
asszonya – Sudlik Mária
Alvarez, udvaronc – Tóth János
Kékszakáll „elhunyt” feleségei:
Héloise, az első asszonya – Maria Tereza Uribe
Eléonore, a második asszonya – Szűcs Márta
Isaure de Valleou, a harmadik asszonya – Takács Tamara
Rosalinde, a negyedik asszonya – Szabó Anita
Blanche, az ötödik asszonya – Decsi Ágnes
A YouTube-on található linkek:
Offenbach: Kékszakáll – Popolani dala – Melis György, kórus
Offenbach: Kékszakáll – Kékszakáll dala – Karizs Béla, km. Sudlik Mária, kórus
Offenbach: Kékszakáll – Fleurette és Daphnis kettőse – Zempléni Mária, Bándi János
Offenbach: Kékszakáll – Oscar gróf dala – Begányi Ferenc
Offenbach: Kékszakáll – Kékszakáll belépője – Karizs Béla, kórus
Offenbach: Kékszakáll – Boulotte és Oscar gróf kettőse – Sudlik Mária, Begányi Ferenc
Hát az biztos, hogy a kultúrára (is)
áldozni kell, nem jótékonysági intézmény az operett sem... Ha az állam nem ad
hozzá forrást, lásd az Operát, akkor ki kell(ene) gazdálkodnia saját
jegyárbevételből. Operettbe arányaiban jóval kevesebben járnak, mint az Operába.
Igaz, a nyári Budavári Palotakoncerteken akár külföldi turistákra is számítani lehet(ett),
akiknek nem okozhat(ott) gondot az emelt helyár kifizetése sem. De mostanra talán elmaradoznak ők is...
Én egyszerűbben gondolkozom, szerintem csak nincs rá elég pénzük. Elég csak megnézni mennyire megemelte a jegyárakat az Operettszínház :(
Ki tudja,
a költségtakarékosság, a közelben folyó építkezések, a producerek (Vadász Dániel és Nacsa Olivér) közti „meghasonlás”
vagy a tavalyi jubileumi, tizedik koncert utáni megállás gondolata – sok szempont
lehet az idei Budavári Palotakoncert elmaradása (szüneteltetése?) mögött. Még azt sem zárom ki,
hogy miután Vadász Dániel pályázata a kiírt Operaházi főigazgató posztra nem a
javára dőlt el, elkedvetlenedett és mint producer „takaréklángra” állt át...
Az Budapesti Operettszínház munkatársa kérdésemre elmondta a rossz hírt, hogy idén 2023-ban elmarad a Budavári Palotakoncert. Az okokat nem közölték, sem azt, hogy a későbbi években lesz-e, vagy a tavalyi, 10. volt az utolsó.
Eléggé nevetséges a Luxemburg grófját musicelesíteni. Ha Szente vajk musicalesíteni akar, akkor kezdje a Ábrahám Bál a Savoyban vagy a Hawaii rózsája, 3:1 a szerelem javára jazzoperettjeivel, mivel azt lehet is. Esetleg még a Fényes Szabolcs Maya is szóba jöhetne...
Bevallom, tartok tőle, hogy a Luxemburg grófjának Kecskeméten már bemutatott változata nem az én konzervatív ízlésemet fogja szolgálni pár nap múlva a margitszigeti új bemutató alkalmával. Persze bizonyosan sokan lesznek, akik a kedvelt, megszokott, ismert Lehár-operett „felhigított” verziójának is örvendeni fognak, és sikere lesz. A mindössze egy előadás szerintem kevés lesz ahhoz, hogy mélyenszántó gondolatokra jussak az egyszeri megtekintést követően. Remélem, azért nem fog teljes csalódást kelteni bennem az „újdonságként” beharangozott és „musicalesített”-re szabott, több mint száztíz éve - 1909-ben - színre került világsikerű darab.
2023. május 5-én megtartották a Luxemburg grófja bemutatóját a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban.
Itt van egy áttekintő-összefoglaló videoriport a főpróbáról.
Szente Vajk rendezésében érkezik a Margitszigetre Luxemburg grófja
Szerző:
„Július 8-án mutatja be a Margitszigeti Színház és a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház közösen Lehár Ferenc egyik legszellemesebb operettjét, teljesen új köntösbe varázsolva a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A darab különlegessége nemcsak aktualitása és musical-szerűsége, hanem az is, hogy egy ponton interaktívvá válik, a főszereplő a közönséget is bevonja az előadásba.
A történet és a zene hordozza az eredeti darab jellemzőit, egyébként pedig teljesen új köntösben mutatkozik be a musical elemeket is felvonultató operett. A szövegkönyvet egészében újraalkotta a Szente Vajk–Galambos Attila szerzőpáros, aktuálissá téve ezzel a sodró lendületű, lenyűgöző díszletekkel dolgozó zenés színpadi művet. A Luxemburg grófja bár ismert történetet dolgoz fel, mindannyiunk számára tartogat meglepetéseket. Merész ötleteteket, fergeteges poénokat és eddig még soha nem látott karaktereket ígér a darab, mely szabadtéren igazán lenyűgözi majd a nézőket.”
Hát ha mellé teszem Kálmán Imre jelenlegi európai repertoár darabjait, hát összesen 5 város.
