Kivételesen átmásolok ide egy korabeli cikk írását az Éva magyarországi bemutatójáról: 

• Budapesti Hírlap, 1912. október 13. (242. szám)

 IRODALOM ÉS MŰVÉSZET.

Éva. — Lehár operettje a Király Színházban.

Lehár Ferenc az Éva kétszázadik előadását dirigálta a héten Hamburgban és onnan jött Budapestre, hogy ugyancsak az Évának első előadásán dirigáljon. Az ő operettjei nem érkeznek rendesen ilyen nagy kerülővel és első bemutatásuk után ilyen hosszú időre hozzánk. De ezt a késést annál szívesebben megbocsáthatjuk, mert egy magyar operettnek, a Bródi, Martos, Jakobi Leányvásárjának rengeteg sikere állta el előtte a vágányt és kényszerítette veszteglésre. De egy Lehár-operettnek különben se veszedelem, ha várnia kell néhány hónapig: egész bizonyos, hogy nem pusztul belé, sőt annál több időközben aratott diadal koszorújával ékes, mire befut a budapesti állomásra.

Ma este ez taps és virág szakadó záporában megtörtént, a közönség végre egész mivoltában üdvözölhette Lehár Ferenc legújabb művét, amely egyes részeiben, főként az Éva-keringővel tetszésében már a mai döntő diadal előtt afféle előőrsi győzelmeket aratott. Hogy a mai bemutatót valóságos izgalmas várakozás fogadta és eseménynek érezte Budapest egész operett-kedvelő közönsége, ezen nincs mit csodálkozni. Lehet akárkinek akármilyen véleménye a könnyű muzsikáról, egy bizonyos. És ez az, hogy a Lehár Ferenc zenéje az, amely ma a világon a legtöbb ember szívének beszél. Az övé ma a dal legnagyobb sikere és ezt a sikert nem kellett artisztikus értékek feláldozása vagy elzálogosítása árán megvásárolnia. Az, amit ad, a maga fajtájában nemes, tiszta és valódi. A tüze nem görögtűz, hanem meleg érzés és az éneke ize nem cukrozott, hanem édes. Az Évának mint textusnak van egy igen nagy szerencséje, avagy érdeme. A Willner és Bodansky librettójának, amely nem oly elmés, kecses és könynyed hajlású, mint például a Luxemburg grófja, de mérhetetlenül különb, mint a Cigányszerelem, az a legkiduzzadóbb és bizonyára nem véletlen tulajdonsága, hogy a legnagyobb mértékben és elemien a Lehárnak való. Lehár Ferenc minden játszi könynyedsége, hajlékonysága és végtelenül könnyű készsége ellenére (talán nem is ellenére) szentimentális muzsikus ennek a szónak legjobb, legnaivabb és legbecsületesebb értelmében. És a szegény munkásleány és a gazdag fiatal gyáros változatos, a nagy és fájdalmas ellentéteket egymásnak szögező, majd a mindenható tiszta szerelem erejével kiegyenlítő története, amely azzal végződik, hogy mind a kettő, az egyik sorsában, a másik érzése megtisztulásában fölemeltetik és megcsinálja a legnagyobb földi karriert, a boldogságot: ez egy szép, kedves, meleg, elemien szentimentális történet, a legjobb föld és a legjobb levegő a Lehár Ferenc daltermő kedvének és erejének.

Már most a zenéről mit szóljunk? Szövegben azt ugye le nem írhatjuk, amit Lehár kólába öntött: a dalt nem ismertetni, hanem dalolni vagy hallgatni kell. Nekünk az az érzésünk, hogy ez a legszebb muzsika, amit Lehár Ferenc idáig írt, de megvalljuk, Lehár-bemutatón nem először támadt ez az érzés bennünk. De mindenesetre az Éva muzsikáját gondoljuk Lehár operettjei között a legmélyebb forrásúnak, a legszélesebb medrűnek és a legegységesebbnek. És ki kell emelnünk a gazdagságát. Hatalmas tömeg az Éva zenéje, sok-sok muzsika és végig muzsika, a közönség ezért nem tudott betelni vele. Nyitott lélekkel hagyta magán keresztülhömpölyögni a melódiák meleg és édes hullámait, tele volt elragadtatással, újra meg újra kívánta hallani a dalokat, és ha valaki lekottázta volna az est folyamán fölviharzott tapsokat, lett volna belőle körülbelül olyan vastag könyv, mint maga a partitúra...

FedákSári pedig boldog lehet és gratulálhat magának, hogy eljátszotta Évát, mert ha nem teszi, nemcsak egy tobzódóan zajos siker, de művészi fejlődésének egy igen jelentős mozzanata is kiesik a pályafutásából. Fedák Sári tehetsége eljutott odáig, ahol a színész már nemcsak játékos készsége, de alakító ereje érvényesülését keresi és a becsvágya többet kíván annál, hogy egyes mókák vagy jelenetek emlékét adja a nézőnek, hanem egy egész ember és egész sors ábrázolására törekszik. És erre az Éva külső és belső történésben egyaránt gazdag, romantikus, de lélekkel átlehelt szerepe olyan alkalmat adott neki, amilyen operett-hősnőnek ritkán kínálkozik. Élt és győzött is vele, éppen ott aratván a legmélyebb és egyben a leghangosabb sikert, ahol a szerepe drámaisága a legmesszebb vitte játékos, mókás művészete szokott területétől. A mai este igazán nagy diadalt szerzett neki és ezt a diadalt becsületesen meg is érdemelte. De az Éva — operett. Meséjének drámai folyását mosolygó partok szegik és a kacagó jókedv sűrü szigetei osztják. Bőségesen van benne derűs, mulattató elem és itt a ragyogóan ötletes, finom és kecses Medgyaszay Vilma, meg a Rátkay Márton kezében a zászló. Mind a kettőjüknek viharos sikerük volt, úgyszintén Király Ernőnek is, aki a gyáros szerepében szép, átérzett, férfias alakítást produkált. A kiállítás fényes, a rendezés Stoll Károly, a fordítás Gábor Andor munkája, elsőrangú.

Az egész este lefolyása, Lehár-bemutatónál igen érthetően, szinte ünnepi volt. A nézőtér még holnap is azokkal lesz zsúfolva, akik már ma szerettek volna ott lenni. Ragyogó közönség. Lehár Ferencet a zenekarban riadó tuss, a nézőtéren dübörgő taps és zengő éljen köszönti, mikor a virágos karmesteri széken megjelenik. Azután: taps és taps, újrázás, kihívás, virág, izzó ünneplés majdnem éjfélig. Semmi kétség: Éva nem fog egyhamar kivonulni a siker paradicsomából. (Sz.)

Kapcs. 5383. sorszám

Folytatás

II/2 rész

Lehár Ferenc – Gábor Andor – Semsei Jenő – Szabó Miklós: Éva

(Eredeti cím: „EVA - Das Fabriksmädel”, 1911)

Az operett részletes tartalmát az előző részben ismertettem.

A librettó a régi Hamupipőke-történet egy variánsa, amelyben a szegény gyári lány megnyeri a herceget, jelen esetben a Brüsszel közelében található üveggyár tulajdonosát. Egyfajta szocreál, gondolhatnánk, de a második felvonásban visszatérünk a megszokott felsőosztálybeli operettvilágba, „Octave Flaubert” villájába. A harmadik és egyben utolsó felvonás – nem először Lehár-operettben – Párizsba repít minket. Meglehetősen kevés ária van, és ezeket a keveseket Lied (dal) néven emlegetik, hogy kevésbé legyenek hívalkodóak, mivel gyakran nagyon rövidek. A vidám számok, jelenetek többsége duett, de nem kevesebb, mint három melodráma is van, amelyek dallá vagy duetté válnak. A három finálé meglehetősen hosszú szám, a II. felvonásbeli majdnem 14 perces, és itt, akárcsak a melodrámaszámokban, Lehár szabadabb, részben recitativ stílusban dolgozik, inkább az operához kapcsolódik. Ezekben az ambiciózusabb számokban a legszínesebb az ötletes zeneszerzése is.

A Rádió magyar nyelvű felvételei:

Az alábbi rádiófelvételekről tudok:

1.) Lehár Ferenc - Gábor Andor: Éva – részletek Rádiófelvétel: 1957. Km.: Szilvássy Margit, Szabó Miklós, az Állami Színházak Zenekara, Vezényel: Vincze Ottó

2.) Lehár Ferenc - Gábor Andor: Éva – részletek Rádióadás bemutatója: 1958. április 8. Kossuth Rádió, 20.20 Km.: Romvári Gertrud, Zentay Anna, Baksay Árpád, Puskás Sándor, Rátonyi Róbert, valamint az Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Török Emil

3.) Lehár Ferenc - Gábor Andor: Éva - részletek Rádió Dalszínházának bemutatója: 1965.  Km.: Házy Erzsébet, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Udvardy Tibor, valamint MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás

4.) Lehár Ferenc - Gábor Andor: Éva – teljes, keresztmetszet-jellegű felvétel

 Willner és Bodanszky szövegét Gábor Andor fordította.

 Rádióra átdolgozta Semsei Jenő és Szabó Miklós.

 A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1975. június 23. Kossuth Rádió, 19.30 - 21.30

 A keretjátékot Romhányi József írta

 Km.: az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara

 Vezényel: Sebestyén András

 Zenei rendező: Fejes Cecília

 Rendező: Cserés Miklós dr.

 Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás 

Oktáv, gyártulajdonos – Korondy György

Larousse, művezető – Kishegyi Árpád

Éva, Larousse gyámleánya – Lehoczky Éva

Pipsi (Pepita-Desirée néven is ismerik) – Németh Marika

Dagobert, Octave barátja – Bende Zsolt

Prunelles, a gyárban könyvelő – Sólyom-Nagy Sándor

Inas – Bíró József

Átíró – Körmendi János

Igazgató – Balázs Samu

(énekhang: Ambrus Mihály)

Az operett dalai 

1. Nyitány

2. Larousse dala, No.1. „’Üdv Éva! Ünnepre vár szép születésnap, boldog légy!...” (Kishegyi Árpád, km. az MRT Énekkara)

3. Éva belépője - Lehoczky Éva

„- Az én anyám szép volt, nem láthatom már.../Hogyha csak egy perc a boldogság és aztán minden, ami él tovább, mint röpke tavasz, elillan a vágy, elhervad végül, mint egy rózsaszál...”

Ugyanez a dal másik rádiófelvételről, más szöveggel:

„- Hogyha csak egy percig volnál szép, s aztán köddé omolnál szét, nyíló tavaszként tova szállanál, ha elhervadnál, mint egy rózsaszál!”

4. Pipsi és Dagobert vidám kettőse, No.4.  (Németh Marika, Bende Zsolt)

„- Csak nyugalom!  Itt semmi baj se lesz! Ez jóbarátom  biztos otthona…

- Bár a szökés a premierem előtt. Jaj, Istenem,  jaj, Istenem, mit  félek annyira?

- De miért remeg?  Pipszi, itt úgy élünk, mint két galamb, mely üdvösségre lelt. És azután… lesz pelyhes kicsi fészkünk, ott lesz az édenkert…

- Bár sötét volt… Ön nem élt ezzel vissza.

 - Pardon! De nem is bánta meg, hogy mégsem bújt el tőlem! Most már csak az nagy teher, hogy mit gondol felőlem? 

- Nem értem, mire gondol Ön! Nekem csak egy a gondom. Figyeljen hát! Hallgasson rám! A gondom is elmondom: /- Pipsi, kicsi drága, Pipszi, úgy imádom én magát!

– E mámor bennem is csak őrületté változik ma át!

– Úgy érzem, Ön a mindenem! Rendelkezzék énvelem!  Mert imádja … és hű szolgája, Dagobert!

 - Mondja nekem: „Pipsi, drága, hogy imádom én magát! E mámor bennem is csak őrületté változik ma át!…

/…- Mert szándékom sosem hamis... Egy félhomályos szeparé és egyedül mi ketten!

- De nem tehettünk semmi mást, nincsen semmi ebben. Ó, kedves kis szeparé! Olyan volt, mint egy álom!...”

5. Pipsi és Oktáv kettőse, No.5. (Németh Marika, Korondy György)

- Az óra éjfélt üt, már csend van mindenütt, ilyenkor régen menni kell, mindegy hová, csak el. Miért volna itthon jobb? Nem, nem maradhatok, csak ahogy való: derül ki szép, mi jó.

- Ne mondja azt, hogy nem! Jaj, mi van velem, a könnyű leányt leigáz, hajszol is engem; kalandos szenvedély, mely tör büszkeségem ellen…Fogjunk össze, ez ám a tűz, mi összefűz.

- Kit Párizs éjszakája csak egyszer megfogott, nincs nyugtalanja többé, mert szenvedély dobog, ki látta egyszer Párizst, az álmok városát, az visszavárja egyre az élet mámorát!

- Az óra éjfélt üt, mily izgat úgy itt, egy hang is suttog valamit, az ördög tudja mit. És nem vagy egyedül, a jégen pezsgő hűl, s ha pukkan a dugó, lesz ámde dáridó!...

- Itt most az ördög úr, egy jó fogáshoz nyúl, mert kézbe kapva a gonoszt, rákezdik halkan, és oly húrt érinté, oly helyen szédíté, a hang oly csábító, oly izzító a dalban - máris elkábít.

Refrén: - Kit Párizs éjszakája csak egyszer megfogott… 

6. Éva és Oktáv kettőse, valamint Éva-keringőjelenet, II. felv. (Lehoczky Éva, Korobdy György)

„ - Éva! Akár egy látomás! Oly szép, mint senki más!

- Bók ez..

.- Hogy lenne bók, hiszen oly csodás! …/Hallottam egyszer egy mesét, a Hamupipőkét! Ó de rég!

- De ő is lány volt, bálba ment, és ahhoz kell…

- Mi kell még?

- Ma bálba menni nem lehet ékszerek, díszek nélkül. Mit akkor Hamupipőke tett, ma azt már sehol sem lehet.

-Tehát.

- Tehát, ha jót akar, varázslatot tegyen, hamar.

 - De miért?

- Próbálja meg! … Fácska, fácska… rázd le kincses ágadat! Adj ruhát, jó puhát, ékszereket…

/Szőkém, kicsi Hamupipőcském, lásd e pompás, e mesebeli változást. Jöjj vélem, jöjj a királyi várba! Jöttöd meghódolt száz szolgád várja. Szőkém, kicsi Hamupipőcském, lásd, a fácska adott egy gyöngyfüzért, pompást! S itt áll most előtted a királyfi, csak nyújtsd ki a kezed, tiéd lehet!

/ - Hogyha csak egy perc a boldogság és aztán minden, ami él tovább, mint röpke tavasz elillant a vágy, elhervad végül, mint egy rózsaszál. És hogyha vak vágya meggyötör, és hogyha megkínoz, összetör, hogy életemre csalárd fátylat szőj, azt mondom én, jöjj-jöjj!  És hogyha örvénylő szavakba tör, azt mondom én, jöjj!-jöjj! ... És aztán tiéd vagyok!

/- Jöjj vár ott bent száz szolga és egy királyi tündér vár!..

- Ez mese volt, boldog álom volt, egyszer hol nem volt.

- Ez nem mese, nem álom ez! Most csak kezdődik az élet. És tavaszi mámor rád vár… Kell szerelem a leánynak, mint ahogy te a világnak. A láng és a vágy ifjú szívedben pihenni vár. /Hadd jöjjön a boldog rajongás! A nő, aki szép, ha élni akar, miért ne múlasson, ha még fiatal. A párizsi lokál, ha csendül a pohár, ha nincs soha semmire gond? Ha vígakat tehet, ha mindene lehet, az ostobaság, ha lemond.”

7. Oktáv és Prunelles jelenete és hármas, II. felv. (Korondy György, Sólyom Nagy Sándor, Ambrus Mihály)

„- A sorsunk, hidd el! Ennyi minden. Ellene tenni nem lehet. A sorsra kell csak bízni mindent, az ember mást úgysem tehet! Főnök úr volnék, buta helyzet, nekem ez sosem imponált! De istenem, a sorsom ez lett, bár a szívem nem erre várt!

/-Tessék belenézni, revideálni, aztán nevével szignálni!

/- Ha valaki egy éve még azt mondja, dolgozz pajtikám! Én biztos azt felelem rá: hogy képzeled? Ez tréfa tán! És ugyebár, ez nem csoda, mert én nem dolgoztam soha. No persze, minek is, ha nem, hisz nekem ez oly idegen!/

-Tessék belenézni, revideálni, aztán a nevével szignálni!

/- Pardon! Ön Párizst ismeri!

- Hát hogyne! Bocsánatot kérek.

.- Az szép, az jó! Az isteni!

- Hát biz’, ott szebb az élet!  …

- Ön nem hivatalnok, de cimborám! Nos, tudja új dalát is tán. Egy csacska dalocska, de kedvesen cseng, csendesebb a szíved. Ha dallama cseng, zeng a világ, és főleg a kedves…

/- Kis pohár, csingilingilingili, jöjj, ne várj, csingilingilingili, miért oly boldog, szenvedély, egy pillanat és már véget ér…

/- Hát, pajtás, jól vigyázz! Megárthat még a vágy…

/- Boldogság, csingilingilingili, vágyom rád, csingilingilingili…”

8. A második felvonás fináléja (Bende Zsolt, Korondy György, Németh Marika, Lehoczky Éva, km. az MRT Énekkara)

Dagobert (Bende Zsolt)

- Szilencium! Szilencium!  Most tósztot mondok én! - Hurrá! Hurrá! Hurrá!…  A tószt ugye, ősi szokás, őseink nélkül bús a világ!... – S itt van Éva, s itt van az alma lám, itt tenni kell valamit ám.  Mert hisz Éva gyönyörű, mint egy égi tünemény!  Az egykori édenkert közepén, csupa drága remek, kis gyöngy gyerek, aki eljött az égből a földre. … Most vége e tósztnak, a lelke is ráment.  Mondjatok egy hurrát, rá egy nagy áment… Elég! Elég! Pezsgőt, fiúk!...

Oktáv (Korondy György)

- E serleget senki ne érintse már!  Mert szent ez az óra és szent e pohár!...

Pipsi (Németh Marika)

- Az óra éjfélt üt, mit izgat, hogy mit üt.  Egy hang is suttog valamit, az ördög tudja mit! És nem vagy egyedül, a jégen pezsgő hűl, s ha pukkan a dugó, lesz ámde dáridó!...

Oktáv (Korondy György)

- Itt most az ördög úr, egy jó fogáshoz nyúl, mert kézbe kapva a gonoszt, rákezdik halkan, és oly húrt érinté, oly helyen szédíté..., a hang oly csábító, oly izgató a dalban – máris elkábít!

Éva (Lehoczky Éva)

- E serleget senki ne érintse már! Mert szent ez az óra és szent e pohár!...

Kórus (MRT Énekkara):

„- Kit Párizs éjszakája csak egyszer megfogott, nincs nyugtalanja többé, mert szenvedély lobog! Ki látta egyszer Párizst, az álmok városát, az visszavárja egyre az élet mámorát!... Hát, pajtás, jól vigyázz!...

Közzene – zenekari reminiszcencia

Oktáv (Korondy György)

…- No, Éva! Jó trükk volt, íme, lásd, egy szó csak, de tett is nagy hatást! …Hazudni kell néha! Én nem szégyellem. A fő dolog az, hogy higgy énnekem!  Most kicsi angyal, jól figyelj! Mi ketten vonatra szállunk. Isten veled! Agyő! Most mi ketten Párizsig már meg sem állunk. Jöjj velem!... A nő, aki szép, ha élni akar, miért ne mulasson, amíg fiatal. A párizsi lokál, ha csendül a pohár, ha nincs soha semmire gond, a pillanat teher, ha mindene lehet…”

9. Pipsi és Dagobert kettőse, III. felv., No. 7. (Németh Marika, Bende Zsolt, km. az MRT Énekkara)

„ - Védjetek meg már Dagobert-től! Szemtelen ő!

/- Uraim, ez nem lehet! Kérem, menjenek! Ez a hölgy oly ifjú még! Rémíti a férfinép. Oly riadt az ő szíve, mint egy űzött őzike. Látja, pici angyalkám!? Minden férfi gaz zsivány! …. 

/- No, szép kis filozófia! A férfi, mind haramia! A női szív rossz, ha jó, a csókra mindig hajlandó! 

/- Ez ám az ötlet! Kitűnő. …

/ - De fontos: asszony vagy leány! Úgyis egy a fő a férfinépnek, ha csupa tűz a nő, mert ez a lényeg. És lehet bármi nő, és hogyha van még ilyen, fontos csak az, hogy: nő! …”

10. Indulódal – négyes, III. felv. (Lehoczky Éva, Németh Marika, Kishegyi Árpád, Korondy György, km. az MRT Énekkara)

„...- Párizsi asszony, karcsú, könnyű, pompás! Szerelmi harcok, mint se mit lemondás. A régi édes, virágszemű, mind csupa báj és csupa derű.  Mindegy ha olcsó kis ruhában jár is, az anyag szép és megcsodálja Párizs. Párizsi asszony, csodás világ! Megszépül tőle ez a világ!

/- Ó, Szajna-parti flaszter! Ó, Szajna-parti lét, sosem felejtem azt el, mily boldog ott a nép! Más városok sötétek, akárhová is mész, a csók csak itt nem vétek, oly édes, mint a méz!...”

Mint érdekesség említem meg, hogy ez az   induló-dal az Éva 1965-ös felvételén Gábor Andor szövegével (Házy Erzsébet, Zentai Anna, Kishegyi Árpád és Udvardy Tibor, valamint az MRT Szimfonikus Zenekara előadásában. A karmester: Bródy Tamás) hangzik fel, és itt nincs kórus.

Ezzel a szöveggel:

„ - Éjszaka találsz egy kedves nőt, tán csók is vár reád!..

- Apró semmiség az élet, de élni így jó, így derül a lélek…

- És mennyi ihlet!...

 - Ó mennyi szépség és mennyi báj!

- Vagyont ér néha egy-egy hölgy ruhája!

- Szegényes, máskor ámde mégis dáma!

- Mindegy hogy hol jár, s mit vesz fel ő…

 - Hiszen, az édes, párizsi nő…

/- Ó, Szajna-parti flaszter, Ó, Szajna-parti fény, sosem felejtem azt el, mily boldog voltam én!...

- Hát, Szajna-parti lányok, csak várjatok reám!…

/-… Csábít a pezsgő s a félhomály…

/ - Csak egy kis flört, mégis olyan édes…

 - a nő megszédül, bár talán erényes

/ - Örökké nem tart, mégis oly szép a rózsa, kár minden percért, jöjj, ne várj a csókra!…”

11. Pipsi, Dagobert és Prunelles hármasa, III. felv., No. 9. (Németh Marika, Bende Zsolt, Sólyom Nagy Sándor)

- Jobbra áll kit kedvelek, balra áll kit elveszek. Na, hadd szemeljem hát ki, hogy merre ki fog állni,... még töprengek Prunelles úron. Ki cserben hagy, csak menjen, majd más vesz nőül engem!

- Itt az elsőbbség

 - Arra várhat még

- Urak, itt a nő dönt mindenképp!

 - Vagy a szép jövő

- Vagy a múlt idő

- Míg a jelenben él a nő!

- Első férje voltam itt

- Én az újabb vőlegény!

- A válás ma már úgy divatban jő, mint régen a házasodás! Ma az már a sikk, ha Párizsba jő, s ez mindenképp magánszokás. Megesküdtünk rá, hogy sírig tart már, de sok minden esett velünk. Megmondhatom hát, mily sajnálom bár, de bocsánat: tévedhetünk!

- Még ha egy-két perc alatt több tucatnyi férj akad, kit választhatnák mégis, nehogy megjárjam én is. De úgyis mindegy, egy a férj, hogy nem kötünk inkább senkit itt. Úgy sincs béke nálunk, hát nem jobb, hogyha válunk?

- Prunelles, ön mehet!

- Ne félj engemet!

- Valamelyiküknek jobb lehet

- No, ez biztató!

- De a legfőbb jó

 - Uraim, a szív az változó!

- Párizsban ez így divat

- Pajtás, el ne hagyd magad!

- A válás ma már úgy divatban jő, mint régen a házasodás, ma az már a sikk, ha Párizsba jő, s ez mindenképp magánszokás. Megesküdtünk rá, hogy sírig tart már, de sok minden esett velünk. Megmondhatom hát, mily sajnálom bár, de bocsánat: tévedhetünk!”

Mint érdekesség említem meg, hogy ez a tercet az Éva 1965-ös felvételén Gábor Andor és Szabó Miklós szövegével (Zentay Anna, Rátonyi Róbert, Kishegyi Árpád, valamint az MRT Szimfonikus Zenekara előadásában. A karmester: Bródy Tamás) szövegével részben másként ismert:

„- Egyik részről jó a férj, másik részről jobb ha fél, a nő a férjre vágyik, mert rab lesz mindhalálig... hadd jöjjön, ki adva van, sőt még a kor sem számít, ki hát az első szám itt?

- Legyek első

- és én a második

- és ha kell, a sorrend változik

- legyek én jelen

- én a múlt vagyok!

- s a nevem Desirée, a nagy titok!

- én már voltam hitvese

- el is váltak, lássa be!

- Ha-ha-ha

- Elválunk, ha kell, az új divat, mert manapság ez a szokás. Ez biztos siker, és nagy viadal, mert elválni külön varázs! Ha elvált a nő, már szabad az út, hogy azt tegye, amit kíván! Hát váljon csak el a szép és a rút, ki volt a bolond csupán!

- Kezdetben azt mondtam én, ejnye, ez már fess legény, no, ez se lenne botrány, de összevesztünk aztán. A csók terén is mást akart, hát én azt mondtam, üsse kard, s már gondolhatja bárki, mi volt a finom márki?

- Ön az első szám

- Maga jön aztán

- Belenyugszunk mind a hárman már

- Semmi nagy remény

- semmi költemény

- kivéve azt, aki vélem él!

- Párizsban, ez így szokás… szörnyű banalitás!

- Elválunk, ha kell

- így szól ez a dal, mert manapság ez a szokás!

- Ez biztos siker és nagy diadal, mert elválni külön varázs

- Ha elvált a nő, már szabad az út

- hogy azt tegye, amit kíván

- Hát váljon csak el a szép és a rút, ki volt a bolond csupán

12. Oktáv dala, No. 11. „Éva” (Korondy György)

13. Pipsi és Dagobert vidám kettőse, III. felv. No. 12. (Németh Marika, Bende Zsolt)

„Válni kell, hát válni kellett… /Jaj de kár, vége már, boldogság, vége már, várni kell, semmi sincs, hogyha nincs némi kincs, hordd el hát sátorfád, fel is út, le is út, búcsút ints, volt de nincs.” 

14. Éva „Szél-dala”, III. felv. (Lehoczky Éva)

15. Éva és Pipsi vidám kettőse, III. felv., No.15. (Lehoczky Éva, Németh Marika)

„- A Párizs lánya sétatérre ér, valódi éden ott a sétatér! Kocsik, előkelő nők, kitudná jobban, körül a férfiszív e gyors ütemre dobban!

/ - Ruhája sikkes és alakja fess, szemével egyre jobbra-balra les. Az ajka édes, és kacér ha szót se szól, de látni rajta ezt…

/ - Mert kell hogy mind a férfi égjen, ha a férfi lánggal is de égjen…. de jobb, ha erre nem tekintsz, magunk között marad: ilyesmi nincs!

/- Így él egy diszkrét nő, mindet csak sejtet, nem mutat ő, mert ami titkos, mindig izgató, ez a módszer ez megbízható. Szemedbe rejtett láz, sejtelmes arccal jól babonáz...”

16. A harmadik felvonás fináléja (Lehoczky Éva,  Korondy György)

„- … A nő, aki szép, ha élni akar, miért ne mulasson, ha még fiatal. A párizsi lokál, ha csendül a pohár, ha nincs soha semmire gond? Ha vígakat tehet, ha mindenem lehet, az ostobaság, ha lemond.” – ezt mondta Ön! Emlékszik még? És ezekután még miket is mondott...

- Az akkor volt régen!...

- Oly forrón kívántam a sírt, a halált, a halált! Úgy éreztem már, hogy életnek vége!... Oly szívtelen szóval csalt Ön lépre, hogy majd belehaltam azután! Kis kaland voltam, semmi más!... Ön szívemet-szívemet ölte meg, ó elveszett minden!... Én nem leszek boldog többé soha már! Isten vele!...

/- Szőkém, kicsi hamupipőkém, lásd, a fácska adott egy gyöngyfűzért, pompást. Itt áll most előtted a királyfi! Csak nyújtsd ki a kezed, Tiéd lehet!...

/- Az én anyám szép volt, a példakép ő, miért nem lettem én oly tündéri nő? Az én anyám szép volt, nem láthatom már... Ó boldogság! Jöjj! Jöjj!”

II/1 rész

Lehár Ferenc: Eva (Das Fabriksmädel), közismertebb nevén „Éva”

Háromfelvonásos operett

Szövegét Alfred Maria Willner, Robert Bodanzky és Eugen Spiro (versek) írták.

A szövegkönyv forrásául szolgáló mű: Ernst von Wildenbruch 1890-ben, Berlinben bemutatott „Die Haubenlerche” („A búbos pacsirta”) színdarabja.

Az operett bemutatója 1911. november 24-én volt a bécsi Theater an der Wienben.

Mielőtt a magyar nyelvű rádiófelvételekre rátérnék, érdemesnek tartom e ritkábban játszott Lehár-operett témáját kiemelni és a szokatlan hátterű cselekményről korabeli megosztó véleményeket áttekinteni.

Először röviden, miről is szól ez az operett?

Évát üveggyári munkások nevelték fel. Octave Flaubert, az új igazgató el akarja csábítani a szép lányt, de a munkások kiszabadítják. Octav újabb, már tiszta szándékú közeledése megtöri Éva ellenállását. A lány beleszeret az igazgatóba és egymáséi lesznek. Más megközelítésben: egy fiatal munkásosztálybeli nő történetét meséli el a darab, aki beleszeret egy elitbeli férfiba, de románcuk veszélybe kerül a merev társadalmi konvenciók és a társadalmi osztálykülönbségből fakadóan.

A legtöbb operettel ellentétben, amelyekben főként arisztokraták szerepelnek, ebben az operettben kiemelkedő szerepet kapnak a főszereplőt nevelő munkások. A romantikus cselekményszál, amelyben a szegény lány megtalálja boldogságát (és gazdagságát), azonban tipikusan operettszerű.

Maga az operett és a librettó persze ennél lényegesen kuszább cselekményű és több szálon fut, fontos mellékszereplők tűnnek fel, akik a primadonna és a bonviván mellett táncos-komikus és szubrett karaktereket formálnak meg. 

A CPO 2005-ös, Bad Ischl-ben rögzített „Éva” CD-lemezfelvételének kísérőfüzetében érdekes, összefoglaló fejtegetések olvashatók az operett 1911-es bécsi ősbemutatója után a lapokban megjelent kritikákból.

A „munkás” vagy „szociál-operettet” – ahogy a lapok az új Lehár-darabot nevezték – vegyes érzelmekkel fogadta a kritika és a közönség. Muzsikája most is utat talált a szívekhez, szirupos-mázas története azonban megosztotta a nézőket. Sokan föltették a kérdést, vajon ezt szeretnék-e látni a színpadon is, ami napi életük része; operett-szövegkönyvbe való-e ez a bizonyos tekintetben „fordított kaméliás hölgy-”, vagy valamiféle verista maszkba burkolt, megoldásában azonban a való élettől elrugaszkodó történet? „Meg vagyok győződve - vélte a kérdésről a zeneszerző -, hogy az operetteknek a mindennapi élet megfigyeléseiből kell születniük”. Mennyire más ez a vélemény, mint amit hat évvel korábban bemutatott „A víg özvegy” kapcsán vetett papírra: „A zenekedvelő bécsiek felüdülést várnak az operettől, mindennapi fáradozásaik után, nem pedig mély problémákat...”

A Neue Freie Presse c. lap odáig ment, hogy az új darabot a szociáldemokrácia propagandaművének aposztrofálta. Az előadásról megjelent méltatás szerint „a karhölgyek egy munkásforradalom kitörni készülő vulkánján táncolnak, s a végén boldogok lehetünk, hogy csak egy pár poén sül el, halottak hátrahagyása nélkül.” A hecckampány nyilatkozatra késztette a színház igazgatóját, Wilhem Karczagot (azaz Karczag Vilmost) is: „Egyre azt olvasom, hogy Lehár az Éva c. operettben szociális vagy szocialista kérdéseket feszeget. Uram, teremtőm, hol esik ebben a darabban egyetlen szó is szociális problémákról? Ha a munkások szembeszállnak (... az igazságtalansággal), az már rögtön szocializmus? A darabban a gyári dolgozók meg akarják védeni Évát a fiatal gyárigazgatótól, aki az elcsábítására készül. Ez egy egyszerű emberi reakció, aminek semmi köze sincs filozófiai kérdésekhez.”

Mindenesetre a librettó sehol sem tartalmaz explicit politikai utalásokat, és a librettisták és a zeneszerző határozottan elutasították a vádat. Miközben a sajtóban dúlt a vita, az előadás táblás házakkal ment. Az „Éva” szép sikerszériát ért el külföldön is, Londonban még 1911-ben színre került. Különösen Olaszországban vált kedveltté, bemutatták az olasz fennhatóság alá került Tripoliban is. Az „Éva” a legnagyobb operettsikerek egyike volt a Theater an der Wienben Lehár saját Luxemburg grófja (1909) és Leo Fall Sztambul rózsája (1916) című darabjának premierje között. Ettől az időponttól kezdve az operett fokozatosan kegyvesztetté vált, a második világháború után megmagyarázhatatlan módon magas zenei minősége ellenére szinte teljesen eltűnt a repertoárból.

Az „Éva” főbb szereplői (a nevek francia változata szerint)

Octave Flaubert, gyártulajdonos (tenor)

Millefleur Dagobert, Octave  barátja (tenor buffo)

Pepita Paquarette Desirée (Pipsi) - könnyebb szoprán (szubrett)

Bernard Larousse, üveggyári művezető (bariton)

Éva, a gyámleánya (szoprán)

Prunelles, az üveggyár könyvelője

Ének- és tánckar: gyári munkások és munkásnők, inasok, párizsiak, Octave Flaubert barátai

A cselekmény helyszíne és ideje: Octave Flaubert üveggyára Brüsszel mellett (I. felv.), Octave villája Brüsszelben (II. felv.), a Dagobert család palotája Párizs határában, a Bois de Boulogne-ban (III. felv.) az 1900-as évek elején.

Magyarországi bemutató: 1912. október 12., Király Színház

Magyar szöveg: Gábor Andor

Sikert hozott a hazai bemutató is. Nálunk Fedák Sári játszotta Évát, Király Ernő Octave-ot, Rátkai Márton pedig a bajkeverő Dagobert-t. Larousse megformálását id. Latabár Árpád. Később a Városi Színház is műsorra tűzte az operettet.

A mű nálunk is jó ideje nem szerepel a színházak műsorrendjén.  Zeneszámai közül is főleg Éva belépője („Ó boldogság, jöjj”), Pipsi és Dagobert („Pipsi, drága Pipsi”), Pipsi és Octave („A félhomályos utcán”), Octave dala – Éva-keringő („Szőkém, kicsi hamupipőkém” / Hogy ha csak egy percig volnál szép...”) ismertebb, bár véleményem szerint ennél jóval több és gazdagabb a zenei paletta: vidám vagy drámai színezetű dalok, kettősök, együttesek, valamint érzelemdús, melodrámával átkomponált finálék színesítik a partitúrát.

Az operett cselekményéről részletesebben

I. felvonás

A brüsszeli üveggyár munkásai Éva, egy árva lány születésnapját ünneplik, akit kisgyermekként Larousse művezetőre bíztak. Azóta gyámként viseli gondját, s magától értetődőnek tartotta, hogy keresőkorba lépvén a gyárban helyezkedjen el. Éva anyjáról, családjáról semmit sem tud. Édesanyja halvány emléke dereng fel benne. Az üveggyárnak Octave Flaubert személyében új tulajdonosa van. A könnyed, mulatozásokkal telő párizsi élethez szokott fiatalember nem sokat konyít az üveggyártáshoz. Nagybátyja örököseként jutott a jól menő vállalathoz, s munkaszervezés, tervezés helyett legfőbb gondja, hogy milyen ruhát vegyen fel, ha belátogat munkahelyére. Ezen a születésnapi munkás-rendezvényen felfigyel a csinos Évára, s alig burkolt szándékkal megkörnyékezi: egy ilyen csinos nőnek nem kellene munkásnőként dolgoznia, sokkal kényelmesebben is élhetne. A lány elhárítja közeledését, de hosszan elmereng a hallottakon. Octave barátjuk váratlan szerencséjének híre eljut cimboráihoz is, s néhány kellemes nap reményében legott fel is keresik. Közöttük van a barátai által csak Pipsinek becézett Pepita Desirée, akit Octave annak idején iskolatársán, Dagobert-en keresztül ismert meg, s aki egy ideig a barátnője lett. Vele tart az elmaradhatatlan Dagobert, Pipsi állandó kísérője is. Pipsi Octave-hoz tartván Prunelles úrba, az üveggyár könyvelőjébe botlik, akihez annak idején ugyancsak szoros kapcsolat fűzte, de amelyről mindketten inkább hallgatnának.

II. felvonás – szalon Octave Flaubert brüsszeli villájában

A közben létszámában alaposan felduzzadt baráti kör tiszteletére Octave estélyt ad brüsszeli villájában. Meghívja a naiv, álmodozó Évát is, aki elfogadja a meghívást, sőt a házigazda kitüntető figyelmességének, kedvességének, bókjainak köszönhetően egyre jobban érzi magát, az elegáns vendégek, a fényűző berendezés, a sohasem kóstolt ételek és italok pedig elaltatják éberségét. Úgy érzi, a sors a tenyerére emelte s kárpótolta mindazért, amiben eddig nem lehetett része. Szerelemre lobban az új igazgató iránt, s úgy tűnik, a férfi is viszontszereti. Váratlanul Larousse, a nevelőapja jelenik meg egy csapat gyári munkás élén, hogy mielőtt eddig működő józan ítélőkészsége végképp cserbenhagyná, kimentse a lányt a züllés felé vezető útból. Octave azonban nyilvánosan a menyasszonyának nevezi Évát, s bejelenti közeli házasságkötésüket, s a lány is megerősíti szavait. Larousse és a munkások nem hisznek neki, de tehetetlenek az adott helyzetben, így kétségeikkel küszködve hazaindulnak. Alighogy távoznak, Octave magatartása egy csapásra megváltozik. Kedvessége, előzékenysége a múlté. Beismeri, hogy hazudott a munkásoknak, és soha nem állt szándékában feleségül venni. Felszólítja Évát, csomagoljon, másnap indulnak Párizsba. Meg kell ugyanis ismernie azt az életet, ami igazán a sajátja, a barátokat, a pezsgőmámoros mulatságokat. Éva egy pillanat alatt kijózanodik, a villában nem maradhat, a munkásokhoz nem térhet vissza – még Larousse-hoz sem -, mivel szégyen fogja el. Az ékszereket Octave lába elé dobja, és elmenekül.

III. felvonás - Egy ház a párizsi Bois de Boulogne-ban

A mélységesen csalódott lány Párizsba, Pipsihez menekült, nála talált ideiglenes menedéket.  Nem mer nevelőapja szeme elé kerülni. Szégyelli magát, bántja, hogy ilyen könnyen csapdába csalhatták. Pedig mennyire óvták a gyáriak, még állásukat is kockáztatták, amikor hivatlanul beállítottak – érte – az igazgató estélyére. Ám ő szeretett, hitt, bízott, de – becsapták. Nincs mit tennie, vállalnia kell maga kereste sorsát. A két nő jól kijön egymással, bár Éva sem utánozni, sem helyeselni nem tudja Pisi életmódját.

Éva önszántából megy el Dagobert-ék elegáns villájába, ahol a férfi, kihasználva, hogy gazdag szülei és testvérei a Riviérára utaztak, „babuska-avatásra” készül barátaival. Durva játék ez az unatkozó pénzes férfiaknak. A más kiutat nem látó, tisztességes lányra is „babuskaként” gondolnak: mindig valaki más „babuskája” legyen. Ruhát hozatnak a beavatandó lánynak, pezsgőt, kaviárt rendelnek, így készülnek a vidám játszadozásra. Éva menekülése megrázta Octave-ot, és egész Párizsban kereste. Szerencsére Octave, az őt fellármázó Larousse mester és Pipsi még időben, a beavatási ceremónia megkezdése előtt érkeznek. Csak sejtették, hogy Évát Dagobert-nél találják meg. Észrevétlenek akarnak maradni, hogy majd kellő időben avatkozhassanak közbe. Octave bűntudatot érez. Miatta került Éva a méltatlan helyzetbe, az ő dolga, hogy rendbehozza, amit elrontott. Közben ráébredt, hogy szereti ezt a tiszta érzésű, romlatlan lányt. Pipsit is bántja a lelkiismerete. Sejthette volna, hogy Dagobert kihasználja Éva kiszolgáltatottságát. Most rá vár a feladat, hogy észre térítse, sőt magához visszaédesgesse új nők, új kalandok után ácsingózó kedvesét. Ez aztán a ravasz trükkjei révén sikerül is neki. Ovcave lép a terembe, hogy mindenki előtt, újra és immár végérvényesen, feleségül kérje Évát. A lány azonban kitér az ajánlata elől. Már leszámolt a múltjával. Elfelejtett mindent és mindenkit, nincs követelése és nincs adóssága. Amikor azonban a férfi, még szívhez szólóbban megismétli kérését, már nem mond nemet. Szerelmesen síimul újra megtalált szerelméhez.

Fent van a neten a YouTube oldalán:

Ruitner Sándor emlékére -Sárdy János 100 éve született.

Ennek az emlékműsornak a tartalmát itt a topicon a 2109. és 2101 sorszámok alatt részleteztem.

Most a linkről a teljes rádióadás visszahallgatható!

Az adás végén felcsendül a szerelmi kettős Polgár Tibor A lepecsételt asszony című rádióoperettjéből, Házy Erzsébet és Sárdy János tolmácsolásában.

Az operett szövegét Krúdy Gyula írása nyomán Kristóf Károly írta. Az operettet 1962-ben mutatta be a Rádió Dalszínháza. A stúdiófelvételen a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát és a Földényi-kórust Kerekes János vezényli. Zenei rendező: Ruitner Sándor, rendezte: Molnár Mihály.

Ruitner Sándor visszaemlékezése e zenés darab rádiófelvételén történtekre:

„Amikor e darab felvétele előtt a szereposztást terveztettük, mindenki tisztában volt azzal, hogy Házy Erzsi és Sárdy János között korántsem felhőtlen a kapcsolat. Két generáció, két különleges sztárjának közös produkciói alkalmával mindig ott lebegett egy fajta feszültség, ami bármelyik pillanatban - különösen Házy Erzsébet részéről - robbanással fenyegetett. Jancsi csendes mosollyal reagálta le a villámlásos pillanatokat, több évtizedes pályája során hozzászokott a szopráncsillagok effajta felizzásához. Neki megvolt a maga pontos, precíz életrendje, s abból jottányit sem engedve, általában ő maradt a győztes. Amikor pedig a Lepecsételt asszony esetében ez sem segített, ott volt a zeneszerző, Polgár Tibor, aki hihetetlen türelemmel úgy csiszolta össze a közönség két kedvencének produkcióját, hogy mindhárman a korszak egyik jelentős sikerét mondhatták magukénak. S ha most visszagondolok arra, hogy Sárdy Jancsi és Polgár Tibor ekkor 55 évesen - hiszen néhány hónapnyi különbséggel egykorúak voltak - mennyi türelemmel viselte el annak a Házy Erzsinek a szeszélyeit, aki gyerekük lehetett volna, akkor akaratlanul is arra kell gondolnom, hogy a fantasztikusan tehetséges szopránnak milyen rövidre szabta pályáját a sors. Csak 53 évig tündökölhetett üstökösként a zenés színházak egén.”
 

Budeusz Anna és Szvanicai Pál szerelmi kettőse (HÁZY ERZSÉBET ÉS SÁRDY JÁNOS): 

Dialógus (próza): 
„- Anna, merre vagy? Budeusz Anna! - Pál! - Engedj be, oltsd el a világot! Zárd be az ajtót! - Mégis eljött, kegyelmed, Krakkóba? - El, a hitvesi csókodért! - Engedjen! - A feleségem vagy! – Veled vagyok! – Megesküdtem, el nem hagylak, eljöttem utánad! – A király futárt menesztett Lublóra, hogy vasraverve hozzák ide, kegyelmedet! Így parancsolták! – Megkönnyítettem őfelsége dolgát. Magam dugtam nyakam a hurokba. – Fejét veszik, ha itt találják! – Féltesz? Akkor szeretsz! – Sajnálnám, fiatal életét! – Mit ér ez az élet, ha Te nem gondolsz velem!? – Ne velem beszéljen, hanem menjen, meneküljön! – Nélküled egy tapodtat sem! Jössz? – Ne vesztegesse az időt! – Nem jössz!?... Isten megáldjon, Anna!...- Csendesebben! Meghallhatják! – Hadd hallják! Kezükre adom magam! - Ne tegye!!! Nem engedem!../ - Elállod az utamat, akkor nem mondtál igazat, Budeusz Anna! – Ne, hallgasson, kérem! – Egy szavad boldoggá tesz! Anna! Szeretsz? – Szememből olvashatsz! De menj, ne most!...

Szerelmi kettős (ének):
„- Most akarom a csókodat, most keresem az ajkadat, remegve mondom, hogy add a szád! Dobban a szívem, mert Rád talált! Most akarom, hogy jöjj velem! Ne legyen benned félelem! Kitárom előtted nyílt szívem, mert lángoló és tündöklő: a szerelem!

/- Szeretlek tavasszal, amikor virágzik a rét, szeretlek nyáron, amikor tiszta kék az ég,  szeretlek ősszel amikor sárgul a levél, szeretlek télen amikor minden hófehér!

/- Szeretlek reggel, amikor kezdődik a nap! Érzem és várom, szomjazom a csókjaidat! Szeretlek este, csillagos, forró éjjelen. Szerelmem megbolondul, mert végtelen! Hiszen jobban szeretlek, mint az életem! „

Dialógus (próza) – a muzsika hangjai alatt:
„ – Szívem, a folyosó végén ajtó nyílik a rózsaszobába. Tudom a testőröktől, hogy onnan kijuthatunk a szabadba. Ha megfújják a kürtöt, odavárlak. Lefutunk a nagylépcsőn. Kinyitom a zárat. Kint jó olajat szereztem. Söpri a szél a havat. Nyomunkat vesztik.
- Haza! Lublóra!
- Túl azon, messze! Ahol már nem parancsol Szaniszló király!”

Szerelmi kettős (ének) – folytatás – refrén:
- Szeretlek reggel, amikor kezdődik a nap!
- Érzem és várom, szomjazom a csókjaidat! 
- Szeretlek este, csillagos, forró éjjelen. Szerelmem megbolondul, mert végtelen!
Együtt: - Hiszen jobban szeretlek, mint az életem!

Végre a rádióban is, újra meghallgathatunk egy ritka szépségű angol operettet, lemezfelvételről, a kora parádés szereposztásában.

Kapcs.: 5218., 5219., 5220. sorszám

Érdemes visszakeresni a feltüntetett sorszámok alatt írt bejegyzéseimet, mielőtt a Bartók Rádióban ma este felcsendülő ritka, angol operettet meghallgatná valaki. Részletes leírás található Sullivan operettjéről, a keletkezéséről, a cselekmény leírásával  - ott a D’Oyly Carte Opera Énekkara és az Új Londoni Szimfonikus Zenekara Isidore Godfrey vezénylésével rögzített Jolanta előadása kapcsán. (DECCA, LP, 1960)

2026. február 17., Bartók Rádió, 19.35 – 21.14

Sir Arthur Sullivan: Jolantha

(Eredeti cím: „Iolanthe; or, The Peer and the Peri” – 1882)

Kétfelvonásos operett

Szövegét William Schwenck Gilbert írta

Az operettközvetítés előtt  (19.00 -19.30) a rádió előzetes áttekintést nyújt a sugárzandó darabról: „Margaret Thatcher, a londoni Savoy szálló és egy megénekelt tűzoltóparancsnok is témája lesz a Prológ február 17-i adásának, amely Gilbert és Sullivan Jolantha című operettjének Malcolm Sargent által vezényelt 1958-as lemezfelvételét fogja bevezetni.”

Műsorvezető: László Ferenc

Szerkesztő: Katona Márta

Km.: Glyndebourne-i Fesztivál Kórusa, Pro Arte Zenekar

Vezényel: Malcolm Sargent

(1958)

Szereposztás:

Lord Chancellor – George Baker (bariton)

George, Earl of Mountararat – Ian Wallace (basszbariton)

Thomas, Earl Tolloller – Alexander Young (tenor)

Private Willis, közlegény a gránátos gárdától – Owen Brannigan (bariton)

Strephon, árkádiai pásztor – John Cameron (bariton)

Queen of the Fairies  – Monica Sinclair (alt)

Iolanthe, egy tündér, Strephon anyja – Marjorie Thomas (alt)

Celia, egy tündér – April Cantelo (szoprán)

Leila, egy tündér – Heather Mary Harper (szoprán)

Phyllis, egy árkádiai pásztorlány – Elsie Morison (szoprán)

Az Operett, mint színpadi műfaj topik 5228. sorszáma alatt betettem videókat, részleteket látunk a Jolantha színházi előadás-felvételei közül (English National Opera – 2018)

Iolanthe at the London Coliseum 

video 1

https://www.youtube.com/watch?v=ejsyALvQxCc&list=RDyImDO8CjG94&index=18

video 2

https://www.youtube.com/watch?v=BnKAWmevD8k

video 3

https://www.youtube.com/watch?v=OcUMCPKdJ2o&ab_channel=EnglishNationalOpera

video 4

https://www.youtube.com/watch?v=tnrzEuCT_-A

Check out our marvellous men's chorus in the entrance of the Peers from Act 1, Iolanthe. Filmed at Harrogate Theatre for our May 2011 production. 

The Chorus of Peers performs their entrance song in The Pittsburgh Savoyards' 2023 production of Iolanthe. From a livestreamed performance recorded on October 20, 2023 at the Andrew Carnegie Free Library & Music Hall, Carnegie, PA.

https://www.youtube.com/watch?v=KrTxxZjymTM

Robert Planquette (1848 - 1903): A corneville-i harangok

Operett három felvonásban

/”Les cloches de Corneville - „opera comique”) / – Ősbemutató: 1877, Párizs, Théâtre des Folies-Dramatiques

Magyarországi bemutató: 1878. március 23., Pest, Népszínház

Szövegkönyv: Clairville (eredetileg Louis-François Nicolaie) és Charles Gabet.

Louis Francois CLAIRVILLE (1811. Lyon - 1879. Párizs) írta A corneville-i harangokon kívül még Offenbach: Daphnis és Chloë , valamint Charles Lecocq: Angot asszony lánya című operettek librettóját is.

A másik szövegíró, az eredeti színmű szerzője Charles GABET (1827 - 1903), civil foglalkozását tekintve rendőrfelügyelőként tevékenykedett Párizsban.

Planquette operettjének pesti bemutatóján (1878. március 23.), a Népszínházban, a zenekart ERKEL ELEK (1843-1893) vezényelte, a magyar himnusz szerzőjének fia.

Az operett cselekményéről: egy üldözött márki, elrejtett örökösök, szerelmi bonyodalmak, egy kísértet járta francia kastély és a végén természetesen a szerelem győzelme. A fordulatokban gazdag cselekmény a 19. századi operett hagyományait idézi

MIKSZÁTH KÁLMÁN 1878-tól három évig Szegeden élt, s mint újságíró cikkek, karcolatok, tárcák egész sorát jelentette meg a helyi lapokban. A fiatal író 1879 februárjában megnézte az operettet, az előadásról írt kritikája igen figyelemreméltó!

Íme a szövege:

Mikszáth Kálmán: CIKKEK ÉS KARCOLATOK  (51.-86. kötet)

1879. SZEGEDI NAPLÓ  - A SZÍNHÁZ ROVATBÓL (56. kötet)

„ A »Corneville-i harangok« első előadása, dacára a fölemelt helyáraknak, nagy közönség és e közt számos, a híres operett kedvéért bejött vidékiek előtt ment végbe. Planquette műve itt is, mint mindenütt, ahol színre került, nagyon tetszett. Az előadás, a premiereknél előfordulni szokott apróbb gikszerektől eltekintve, jó volt.
Első sorban Enyvári Saroltát illeti dicséret, jó énekéért és pikáns játékáért. Serpolette-je legsikerültebb szerepei egyike és épp oly ízléses, mint elegáns toalettjei fővárosi színpadra emlékeztetnek. Mindkét dala, a népszerű »Tekints ide...« és a sikamlós »Alma-dal...«, zajos tapsokat keltett és ismételtették. Rónaszékynének nem volt szerencsés estéje. Teljesen rekedt volt s inkább markírozott, mint énekelt. Talán ma este jobban lesz diszponálva és tudni fogja érvényesíteni a »Germaine« (nem fogadhatjuk el Rákosi Jenő barbár helyesírását az angol s francia nyelvre nézve) szerep csinos zenei részét. Nagy István »Grenicheu«-je, ami az ének részét illeti, sikerült, némely apró ízetlenségek kivételével, mint p.o. a mezza voce alkalmazása a kocsis-kupléban. Játéka még mindig oly darabos, mint az idény elején. Berényi a »Henry de Corneville« hálás szerepében kielégítő volt. Szép Walzer-ét azonban nagyon is gyors tempóban és kevés érzéssel énekelte, ellenben igen jól játszott és határozottan fölülmúlja ezen szerepében Solymossyt, a Népszínház régi corneville-i grófját. Prielle, mint Gáspár apó, igen gyenge volt, és teljesen elejtette a harmadik fölvonás nagyhatású fináléját, mikor a corneville-i harangok megkondultára eszét veszti.
Együd ezen jelenetet, támogatva a festőileg hangszerelt zenekari zene által, a darab fénypontjává tudja emelni, míg itt az hatás nélkül maradt, dacára annak, hogy a zenekar derekasan viselte magát. Szintoly ferde felfogással adta elő a negyedik fölvonásban az őrült dalát. Míg azt halkan, álmélkodva, egyhangúan kell énekelni, ő ezt egy kardalhoz illő élénkséggel és gesztikulációval egészen kivetkőztette formájából. Bodrogi falusi bírójából semmit sem tudott csinálni és Rónaszékynéval együtt a harmadik fölvonás szép ötösét majdnem fölfordította. Az együttesek jól mentek. A zenekar nehéz föladatát várakozáson fölül oldotta meg, csak a harmadik fölvonás végszámában a harangok megkondulása elmosódott, pedig szükséges, hogy az tisztán kivehető legyen, mert különben nem érthető meg az egész őrülési jelenet. Egészében véve a »Corneville-i harangok« méltóan jelentek [!] meg színpadunkon és még többször is meg fogják [!] tölteni a színházat. Még csak egy kérdés a súgóhoz. Mit gondol ő, hogy a színészek siketek-e, vagy a közönség? Vagy tán ő maga?"

A magyar rádiófelvételhez a dalszöveget írta: Innocent Vincze Ernő

A Rádió Dalszínházának bemutatója – az operettnek egy teljes- egy keresztmetszet és két csak részleteket felvett magyar nyelvű stúdiófelvétele ismeretes:

I . és II. bemutatók ideje:

1.) részletek (1954)

Germaine (Gencsy Sári)

Jean Grenicheux, parasztlegény (Baksay Árpád)

Henri de Corneville márki (Jámbor László)

Gaspard, a kastély gondnoka „Gáspár apó" (Fekete Pál)

Km. a Földényi-kórus és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Váradi László

2.) részletek (1956)

Germaine (Vámos Ágnes)

Jean Grenicheux, parasztlegény (Kövecses Béla)

Henri de Corneville márki (Reményi Sándor)

Km. a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Vincze Ottó

III. bemutató ideje: keresztmetszet (1959. december 26., Kossuth Rádió, 9.05 – 10.00)

Szereposztás:

 Germaine, Gaspard unokahúga – Házy Erzsébet

Serpolette, Gaspard szolgálólánya – Zentay Anna

Jean Grenicheux, parasztlegény – Bartha Alfonz

Henri de Corneville márki – Radnay György

Gaspard, a kastély gondnoka („Gáspár apó”) – Maleczky Oszkár

A bíró – Rátonyi Róbert

Jegyző – Fellegi István

Cachalot – Kalocsay Ferenc

Albert István összekötő szövegét Temessy Hédi és Kálmán György mondja el.

Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara

Vezényel: Erdélyi Miklós

Zenei rendező: Fejes Cecília

Rendező: Solymosi Ottó

·       Film Színház Muzsika, 1959. november 13.

Erdélyi Miklós karmester: E remek klasszikus operett előadását — mondja — azért vállaltam, mert zeneileg rendkívül igényes és nem kisebb értékű a komikus-operánál. Azt mondhatom: Planquette zenei kifejezésmódjában rendkívül talpraesett és közvetlen, bravúrosan pontos, egyszóval: kifejező erejű mesterre vall! A Corneville-iből keresztmetszetszerűen mintegy egyórás muzsikát adunk. "

Részletek:

- Bevezető jelenet „Itt a Corneville-i vásár…” (Házy, Zentay, énekkar)

- Germaine és Grenischeux kettőse (Házy, Bartha)

- „Harangdal” (Házy, énekkar)

- Germaine és Henry márki kettőse (Házy, Radnay)

- Kórus és ötös (Házy, Bartha, Radnay, Zentay, Maleczky, énekkar)

- Germaine és Henri márki kettőse (Házy, Radnay)

 IV. bemutató ideje: teljes felvétel: 1971. december 20., Kossuth Rádió, 19.51 – 22.00

Magyar szöveg: Innocent Vincze Ernő

Vezényel: Breitner Tamás

Km.: az MRT Énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara

Zenei rendező: Balassa Sándor

Rendező: Cserés Miklós dr.

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:

Gaspard, a kastély gondnoka „Gáspár apó” – Várhelyi Endre (Balázs Samu)
Germaine, Gaspard unokahúga – Házy Erzsébet
Serpolette, Gaspard szolgálólánya – Kalmár Magda (Lehoczky Zsuzsa)
Henri de Corneville márki – Melis György (Sinkovits Imre)
Jean Grenicheux, parasztlegény – Korondy György (Zenthe Ferenc)
A bíró – Sólyom-Nagy Sándor (Kovács Károly)
Kormányos – Szirmay Jenő
Matróz – Hága József
Vásárbiztos – Michels János (Galgóczy Imre)
Corneville-i lányok – Arányi Adrienne, Barlay Vali, Encsi Katalin,
Hódy Gitta, Kéry Edit, Mátrai Zsuzsa, Létay Klári, Takács Judit,
Szatmári Liza, Zsombor Klára

Kórus és tánckar (feladat az első és a harmadik felvonásban)

Történés helye és ideje: XIV. Lajos francia király uralkodásának végén,1710 táján, egy normandiai halászfaluban, Corneville-ben

A történet kezdetén:

A normandiai halászfaluban, Corneville-ben elhagyatottan áll a tengerpart fölé emelkedő kastély. Tulajdonosai eltávoztak, jó ideje az örökösök sem adtak életjelt magukról. Az épület egyébként is elátkozott hírében áll, éjfélkor ugyanis rendre megszólalnak tornyának harangjai, mind nagyobb félelemmel töltve el az ott lakókat, olyannyira, hogy biztonságosabbnak tartják elkerülni még a környékét is.  Húsz év telt el. A kastély gondnoka, Gáspár apó két árva lánykát nevelt fel mostanra, a gondjaira bízott lányt és egy talált gyermeket. Serpolette az egyik, aki arról álmodik, egyszer majd az derül ki róla, hogy nemesi származású, és aki az ügyeskedő Grenicheux-be szerelmes, aki inkább a másik lányt, Germaine-t rajongja körül. Germaine-t nevelőapja a bírónak szánja, de a lány egy jóslat beteljesedésében bízik, hogy majd ahhoz megy feleségül, aki a tenger felől érkezik és megmenti az életét… Éppen vasárnap van, amikor egy csapat matróz kíséretében egy idegen keresi fel a falucskát. Az ismeretlen valójában Henri márki, a kastély örököse, aki inkognitóban tér vissza gyermekkora színhelyére, s amint jár-kel, hirtelen felrémlenek előtte egykori emlékei: a kastély, s egy kislány, aki beleesett a tengerbe, ám ő kihúzta, a partra vitte, majd – sorsára hagyta. Úgy határoz, egyelőre nem fedi fel kilétét, gazdag utazónak adja ki magát, s szolgálatába fogadja Serpolette-et, Germaine-t és Grenicheux-t, majd Gáspár jóváhagyásával a kastélyban üti fel szállását...

A bíró megzsarolja Gáspárt, hogy nem dézsmálhatja tovább a márki vagyonát, ha nem tartják meg a kézfogót. Gáspár tervet eszel ki, hogy Germaine-t rábírja a házasságra. Javasolja a bírónak, idézze elő mesterségesen a helyzetet, ő maga mentse meg valami veszélytől a lányt. Az ötletet a bíró a jegyző segédletével akarja megvalósítani. A terv szerint, a tenger partján üldögélő Germaine-t a jegyző a vízbe löki, a bíró pedig, aki "véletlen" arra jár, kimenti. Számításukba hiba csúszik. A bíró ugyanis, a helyszín felé közeledve belelép az orvvadász Grenicheux rókacsapdájába, így a segítségért kiabáló lányt egy arra járó csónakos idegen menti meg. Az esetnek szemtanúja Grenicheux, akire az ismeretlen rábízza az ájult Germaine-t. Germaine magához tér, s Grenicheux-t hiszi megmentőjének. A fiú nem tiltakozik, sőt, egy szép kis történetet kerekít "hőstettéről".

A bíró, akit a jegyző szabadít ki a csapdából, kiadja a parancsot az orvvadász Grenicheux elfogatására. Serpolette elbújtatja a bajba jutottat. Közben két idegen érkezik a városba, egy ismeretlen hajó kapitánya és egy matróz. A kapitány elmondja társának, hogy egy lányt mentett ki a háborgó tengerből, akinek szépsége teljesen megigézte. Úgy adódik, hogy éppen Germaine-től kérnek útbaigazítást, akit akkor még nem ismer fel megmentője. A lány elmeséli a kastély történetét, s azt, hogy a nép bízik abban, hogy a márki unokája még visszatér egyszer. Azt beszélik, a corneville-i harangok jelzik majd ezt az eseményt. Közben a bíró tudomására jut, hogy hol rejtőzik Grenicheux, ezért Germaine "megmentője" segítségére siet. A bíró és kísérete, na meg a pozícióját féltő Gáspár, a fiatalokra tör. Grenicheux elmenekül, Germaine-t pedig Gáspár apó a kastély toronyszobájába zárja.

Kezdődik a cselédvásár. Ilyenkor szerződnek le a cselédek új gazdához a következő esztendőre. A törvény szerint, ha valaki aláírja a szerződést, annak már csak az uraság parancsol senki más. Germaine elszökött a kastélyból, és Grenicheux, aki pedig a törvény elől menekül, álruhában érkezik a vásárba. Mindkettőjüket, sőt Serpolette-et is a hajóskapitány fogadja szolgálatába, így már biztonságban vannak. Mindenki a várba igyekszik. Gáspár apó azért, hogy kísértet jelmezben megpróbálja továbbra is távol tartani a "betolakodókat" a kastélytól, a bíró pedig, aki eddig csak azért hunyt szemet az öreg más vagyonát dézsmáló életmódja felett, mert mint leendő vő, már saját zsebében érezte a mesés kincset, most már lajstromba kívánja venni a jogos tulajdonos vagyonát.

A hajóskapitány, akiről közben kiderül, hogy Corneville márki unokája, kíséretével a kastély titkait kutatja. Így leplezik le a "kísértetet", Gáspár apót, aki megbolondul, mikor a kincsesládát át kell adnia jogos tulajdonosának. Amikor egy régi írás is előkerül, mely egy kislány nemesi származására utal, Serpolette majd kibújik a bőréből örömében. Párizsba utazik, hogy rendezze a származásával kapcsolatos ügyeket. Henri márkitól Grenicheux-t kéri kísérőnek, aki boldogan követi az immáron gazdag lányt.

Az ifjú márki és Germaine kapcsolata egyre szorosabb. Egy beszélgetés alkalmával Grenicheux bevallja Henri márkinak, hogy Germaine életét valójában egy idegen hajós mentette meg, nem ő. A márki pedig elmondja, hogy ő volt az a hajós. A férfiak beszélgetésének Germaine fültanúja volt, s így a fiatalok boldogan találnak egymásra. Gáspár apó érkezik, s töredelmesen beismeri, Germaine keresztlevele is a birtokában van, ami azt bizonyítja, hogy nem Serpolette, hanem Germaine a grófkisasszony. Grenicheux, aki nem kevés érdek nélkül udvarolt eddig Serpolette-nek visszakozni próbál, de már "késő". A kardos menyecske többé nem ereszti. Gáspár apó áldását adja a párokra. A cornevillei harangok megkondulnak, tudatván, hogy újra ura van a kastélynak.

Zenei illusztrációk - magyar nyelvű dalfelvételek

Germaine dala – „Harangdal” – Házy Erzsébet (televíziós filmrészlet az 1959-es rádiófelvétel hanganyagára)

Henri márki belépője – Rondeau-keringő – Jámbor László (az 1954-es rádiófelvételről)

Germaine és Serpolette jelenete, II. felv. – televíziós operettfilm, 1982 – Herczeg Csilla és Szerencsi Éva, km. az MRT Énekkara (Énekhangok: Kovács Brigitta és Zempléni Mária)

Az operett részletei:

I. felvonás  - Corneville falu közelében, erdő szélén, kastély előtt, a piacon 

Nyitány

1. Bevezető jelenet -a piactéren: „Ma lesz a corneville-i vásár” (Kalmár Magda és az MRT Énekkara)

2. Serpolette rondója - Dal a grófkisasszonyról: „Titokzatos történetemben” (Kalmár Magda)

- „... Büszke férj és grófkisasszony; mást se hallok, nem haragszom, boldogságom rám talált, felejtsd el a régi lányt. ...A  boldogság rám kacsint, Serpolette-nek párja nincs....

3. Grenicheux dala (Korondy György)

4. Germaine és Grenicheux kettőse (Házy Erzsébet, Korondy György)

„- Még a szívem tanácsa nélkül is nem tudhatom, milyen egy férfi. De gyanakszom, a lány szívét megérti. Mert ahogy szól és válaszol, valóban oly könnyelmű volt, hogy...és  joggal sérti meg.

/- De így a helyzet roppant kényes, egyebet én sem mondhatok. Titok!

 - De így a helyzet roppant kényes, egy ilyen leány szemérmes, férfiről még nem is álmodott! Egy ilyen leány szemérmes, férfiről még sosem álmodott!  

- Nos, megértem: a hagyomány! Erről kérdem, ha meg nem sértem! Mit mond egy lány?

- Csak azt ne mondd, hogy szép!... Egy könnyelmű szó, akárhogy nézem... Egy könnyelmű szó, csak üres ígéret!...

- Szép hableány, te is várod -várod, meglásd, elindulsz majd egy szép úton. Felfedezed őt! Jó a hagyomány!  S jó ha mondtad volna nekem: Grenicheux a párom!...”

5. Germaine dala - A harangok legendája („Harangdal) (Házy Erzsébet és az MRT Énekkara)

Germaine: - Régi hagyomány, hogy bátor jó vitézek laktak hajdanán a várban odafent. Lakoma után, a dalra-táncra készek, de hajnalban valamennyi harcba ment. Szerették a kardot, s ha szép szóra hajlott, szerették a lányt, ki édes csókot ád. Örömre vagy gyászra, messzi híradásra, meghúzták az ősi vén harangokat!

Kórus: - Meghúzták az ősi vén harangokat!

Germaine: - Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Fenn a vártoronyban, vígan cseng a hang.
Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Kongó hangon belezeng a nagy harang…”

Kórus: - Bim-bam, bim-bam…

Germaine: - Üres már a vár. Nem laknak ott, csak árnyak, vén kísértet vár, mit hoz az idő. Uruk messze jár, nem szólnak a harangok, néma mindahány, akár a sziklakő. De a mendemonda mégis csak azt mondja, lesz nagy ünnepség ott fenn és itt alant. Minden baj elhárul, megjön az új várúr, s megszólal magától majd a vén harang.

Kórus: - S megszólal magától a vén harang.

Germaine: - Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Fenn a vártoronyban, vígan cseng a hang.
Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Megszólal magától a vén harang.…”  […]

Kórus: - Bim-bam, bim-bam…

6. Henri márki belépője - Rondeau-keringő (Melis György)

„Bejártam kétszer a világot, és várt reám ezernyi báj, Mert végig él sok színes álmot a jó hajós, ha vízre száll. Bejártam kétszer a világot, azt hittem, csupa rózsa vár! S tövist találtam, nem virágot. De mégis- mégis várt néha szép is, kék volt az ég is, és szállt hajóm. Kalandos szemmel figyelt az ember, s dalolt a tenger áradón. Itáliában, Algériában, Arábiában, az édes éj, Ezernyi pálma varázsos álma szívemre szállva zenét mesél. Sok bűvös esten egyet kerestem, csak arra lestem, hol az a nő. Akivel végül sorsom megszépül, és együtt indul majd a jövő. Mert semmi kétség, eljön a szépség, e nagy reménység nagy tünemény. A nagyvilágban rá nem találtam, most is csak vágyban éget a szív. Most is csak vágyban éget a szív. A szív… A messzi tájak, vitorlaszárnyak, bár merre szálljak, őt nem lelem. Oly régen várom, csak ő az álmom, s ha nem találom, mi lesz velem?! Csak őt imádom, ölelni vágyom, a boldogságom, csak ő a cél! Bármerre járjon, én megtalálom, mert minden álmom csak benne él!”

7. Együttes (MRT Énekkara)

8. Grenicheux dala „Nem tudom, hogyan kell csinálni” (Korondy György)

9. Az I. felvonás fináléja: piaci jelenet, cselédlányok és szolgálók kórusa (Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Korondy György, Melis György, az MRT Énekkara).

II. felvonás – kastély csarnoka

10. Germaine és Serpolette jelenete: „E fáklyák fényénél” /„Ne beszélj a bátorságomról” (Házy Erzsébet, Kalmár Magda, az MRT Énekkara)

11. A bíró dala: „Elvesztettem a fejem” (Sólyom-Nagy Sándor)

12. Henri márki dala: „Páncél alatt, ami illik hozzájuk” (Melis György és az MRT Énekkara)

13. Együttes: „Vikomtné és márkinő” (Kalmár Magda, Melis György, az MRT Énekkara)

14. Germaine és Henri márki kettőse: „Ő a sorsa” (Házy Erzsébet, Melis György)

15. Kórus és ötös „Dicsőség a vitéz Grenicheux-nek” /„Szálljunk arra most szaporán …” (Házy Erzsébet, Melis György, Sólyom-Nagy Sándor, Kalmár Magda, KorondyGyörgy, az MRT Énekkara)

16. Gáspár apó és Grenicheux jelenete, a II. felvonás fináléja: „Ott rejlik a gazdagság” (Várhelyi Endre, Korondy György, valamint Házy Erzsébet, Melis György és az MRT Énekkara)

III. felvonás – a kastély közelében, egy bokros parknál

17. Gáspár apó Koldus-dala (Várhelyi Endre)

 „Régi nóta, régi e dal, az se tudja jól, aki mondja. Mégis hallgat vén, fiatal, míg dalol a faluból, mondja: Kinek bőven telne jó, azt lassan tisztelné meg. De csak nincstelennek szól ez az ódon koldus-ének. Ha van, túl sok gond a kincs, ha nincs, semmi gondod sincs, Tra-lalalala, Tralala, hej, tralala...”

18. Serpolette és Grenicheux jelenete „Nézz ide, nézz oda.../ Igen, én vagyok az, Serpolette...” Kalmár Magda, Korondy György, az MRT Énekkara)

19. Serpolette és kórus - Almabordal: „Éljen a normandiai almabor! / Alma nedvvel teli gyümölcs...” (Kalmár Magda, az MRT Énekkara)

20. Grenicheux rondeau-keringője: „A levegőbe néztem” (Korondy György)

21. Románc, Germaine és Henri márki kettőse: „Egy szobalány - mit érdekel engem!” (Házy Erzsébet, Melis György)

22. A III. felvonás fináléja: „A kincsért, amit elhagysz...” (Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Korondy György, Melis György, Várhelyi Endre, az MRT Énekkara)

Végül még megemlítem a Zenés TV Színház operettfilmjét (1982)

A forgatókönyvet írta: Kardos G. György. Versek: Róna Frigyes.

 Vezényel: Herbert Mogg

 Szereplők:

Henri márki — Miller Lajos

Germaine — Herczeg Csilla (énekhang: Kovács Brigitta)

Serpolette — Szerencsi Éva (énekhang: Zempléni Mária)

Grenicheux — Cseke Péter (énekhang: Berkes János)

Gáspár apó — Bodrogi Gyula (énekhang: Korcsmáros Péter)

Bíró — Suka Sándor

Jegyző — Magasházi István

Cachalot — Kincses Károly

Mesélő: Fülöp Zsigmond

 Rendezte: Seregi László

Ezen a linken visszanézhető az operettfilm.

Carl Millöcker: A koldusdiák

Operett három felvonásban 

/”Der Bettelstudent” - Ősbemutató: 1882. december 6., Bécs, Theater an der Wien

Magyarországi bemutató: 1883. február 23., Budapest, Népszínház

Friedrich Zell és Richard Genée szövegkönyvét - Evva Lajos és Fáy (Jakab) Béla nyomán - a hatvanas években újrafordította Gáspár Margit (szöveg) és Kardos György (versek)- utóbbiakat átdolgozta: Blum Tamás

Rádió Dalszínházának bemutatója – az operettnek két teljes magyar nyelvű stúdiófelvétele ismeretes:

I. bemutató ideje: 1964. augusztus 15., Kossuth Rádió 20.20 – 22.00

Vezényel: Kerekes János

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Bódy Irma)

Zenei rendező: Járfás Tamás

Rendező: Békés András

A szereposztásból:

Symon Rimanowski, a koldusdiák (bemutatva: Wybiczki herceg) – Palcsó Sándor (tenor)
Jan Janiczki (bemutatva: Wybiczki herceg titkáraként) – Bende Zsolt (bariton)
Nowalska Palmatica grófnő – Neményi Lili (szoprán)
Laura, a leánya – Vámos Ágnes (szoprán)
Bronislawa, a leánya – Svéd Nóra (mezzoszoprán)
Bogumil, Malachovsky gróf, Palmaticza nagybátyja – Maleczky Oszkár (basszbariton)
Ollendorf, szász ezredes, városparancsnok – Palócz László (bariton)
Wagenheim őrnagy – Pálfi Endre (bariton)

Porkoláb – Göndöcs József (tenor)
Piffke, börtönőr – Almási József (próza)
Puffke, börtönőr – Gál János (próza)
Kocsmáros – Balázs István (próza)
Herold – Harkányi Ödön (próza)

 Ének- és tánckar: foglyok, tisztek, katonák, vásárosok, vásári közönség, inasok, Krakkó népe

 Helyszín és időpont: a börtönudvar (előjáték), a város piactere (I. felv.), a Nowalska-kastély (II. felv.), Bogumil gróf vára (III. felv.) – Krakkóban 1704-ben, Erőss Ágost uralkodása idején.

II. bemutató ideje: 1988. december 25., Kossuth Rádió 16.35 – 18.15

Vezényel: Pál Tamás

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)

Zenei rendező: Matz László

Rendező: Tímár Béla

Szereposztás:

Symon Rimanowski, a koldusdiák (bemutatva: Wybiczki herceg) – Molnár András (tenor)
Jan Janiczki (bemutatva: Wybiczki herceg titkáraként) – Póka Balázs (bariton)
Nowalska Palmatica grófnő – László Margit (szoprán)
Laura, a leánya – Kalmár Magda (szoprán)
Bronislawa, a leánya – Sánta Jolán (mezzoszoprán)
Bogumil, Malachovsky gróf, Palmaticza nagybátyja – Szüle Tamás (basszbariton)
Ollendorf, szász ezredes, városparancsnok – Melis György (bariton)
Wagenheim őrnagy – Kovács Pál (bariton)

Porkoláb – Rozsos István (tenor)

Ének- és tánckar: foglyok, tisztek, katonák, vásárosok, vásári közönség, inasok, Krakkó népe

Helyszín és időpont: a börtönudvar (előjáték), a város piactere (I. felv.), a Nowalska-kastély (II. felv.), Bogumil gróf vára (III. felv.) – Krakkóban 1704-ben, Erőss Ágost uralkodása idején.

A cselekmény:

Millöcker operettje 1704-ben Krakkóban játszódik, ama időben, amikor a szászok tartották megszállva a várost. Opalinszky Ádám grófot, a lengyel lázadás vezérét nem tudja elfogni Ollendorf szász ezredes, Krakkó kormányzója, de továbbra is keresteti. Ollendorf egy táncmulatságon megcsókolja a büszke, de szegény Nowalska Laura grófnőt, aki legyezőjével arcul üti. Az ezredes bosszút tervez s meg akarja alázni a büszke lengyel lányt: egy csavargó koldusdiákot (Symon) – akit politikai okok miatt fogtak el és zártak be - kihozat a börtönből, fényesen felöltözteti és mint dúsgazdag Wybicki herceget kívánja bemutatni a grófnőnek, arra számítva, hogy az elszegényedett grófi család igyekezni fog vőül megkaparintani a gazdagnak vélt ifjat. Symon csak úgy hajlandó belemenni az alkuba (cserébe a szabadságért) ha cinkosát, zárkatársát - Jant - is kihozhatja, adjutánsaként szabaduljon vele együtt. Senki nem sejti, hogy Jan nem más, mint a halálra keresett Opalinszki Ádám! Laura őszintén beleszeret az álhercegbe; testvérhúga, Bronislawa pedig az áladjutánsba. Laura és a koldusdiák eljegyzése megtörténik. Az esküvő előtt a diák levelet ír jegyesének, fölfedezve kilétét, de az ezredes elsikkasztja a levelet, Symon azt hiszi, hogy a grófnő őt mint szegény ifjút is szeretni fogja s az esküvő végbe megy. Az ezredes már örvend bosszúja sikerén, előhívatja a börtönből a koldusdiák rabtársait, akik gúnyosan gratulálnak az ifjú párnak, majd az ezredes mindenki szeme láttára leleplezi az álherceget s a grófi család megszégyenül; de korai volt az öröme, mert ezalatt a lengyel felkelő csapatok győztek. Jan és Symon elhatározzák, a maguk javára fordítják az ellenállás nemzeti ügyét, megtévesztve az ezredest, ki is valójában a felkelők vezére. Bronislawa majd kiugrik bőréből örömében, amikor megtudja, hogy Jan csak álnév, kedvese valójában a legendás szabadsághős. A két grófkisasszony a történtek dacára kitartanak szerelmeik mellett és közös csellel, egy szembekötősdi játékot javasolva, mulatság leple alatt Ollendorfot és tisztjeit vezetik át a börtön azon üres celláiba és zárják be őket, ahol korábban maga a koldusdiák és Jan raboskodott. Közben a beszivárgó felkelők elfoglalják a várat. Krakkó népe lelkesen ünnepli a szabadítókat. Az ezredes híve, a vár tulajdonosa, gróf Bogumil, hogy leplezze bosszúságát, kétszázezer frank „nászajándékkal” kedveskedik az ifjú párnak, Laurának és Symonnak. A fiú koldusvolta így már a múlté, együtt ünneplik a lengyel nép győzelmét.

Az operett főbb részletei (az első rádiófelvétel alapján):

Békés András rendező és Kerekes János karmester az Erkel Színházban 1962-ben felújított operett két szereposztásából állította össze a stúdiófelvételen (1964) hallhatót: az énekművészek ugyanúgy, mint a színházban, a dialógusok szövegét is „felmondják”.

1. Bevezető fogdai jelenet: zenei előjáték; asszonyok és a porkoláb dala (No.1) (Göndöcs József, km. az MRT Énekkarának Nőikara)

„- Elvették tőlünk jegyeseink… csak néhány percre engedje meg.../- Micsoda lárma van itt kint! Legyetek csendbe lelkeim! Aki zajong, aki üvölt, az néhány napot itt benntölt! /- Ó, mélyen tisztelt porkoláb.../- Ne sírjatok, ti ostobák, nincs még egy ilyen porkoláb! Megértem én a hölgyeket, megszánom én a könnyeket, csak sajnos nem segíthetek, mert nem szabad, mert nem lehet. De hogyha szépen kéritek, még megenyhülhetek…/- Ó, mélyen tisztelt porkoláb…/ - Bár arcom roppant szigorú, azért a szívem még sincs jégből. Hadd jöjjenek a lázadók, a tizenegyből meg a négyből! /- Jóságos porkoláb!.../- Szót se halljak itt! /- Jóságos porkoláb!.../ - Csend legyen! A dolgokról, mit hoztatok, csínálok lajstromot! Mi kétesnek tarttatik, hálásan, hálásan elkonfiskáltatik. /- Hálásan, hálásan elkonfiskáltatik.../- Gyerünk, mutasd! Mit hoztatok? --- Két üveg bort. Egy kicsit sok. Ennyit nem hagyhatok! Ez tejszínhab! … Ezt köszönettel elveszem s a lajstromomba fölveszem.../- Ezt köszönettel elvesszük s a lajstromomba fölvesszük...”

2. Ollendorf belépője. I. felv. (No.2) (Palócz László, km. az MRT Énekkara)

„Katonákkal bánni könnyű, de az asszonyokkal nem! Mert a női lélek, szörnyű, nincsen benne fegyelem! Néhány hadtestet már vezettem a mocsarakon át, újra csatarendbe szedtem néhány vert ármádiát, de a módszer, mely a harcmezőn a győzelemre vitt, mindig csődbe ment, ha kergettem a hölgyek kegyeit! Ó! Bánatomban, szégyenemben majd elsüllyedtem én, álltam ottan nagy zavarban, mint egy húszéves legény! Most is elfog a pulykaméreg, hogyha visszagondolok arra, de bosszút állok, ha addig élek, bosszút állok rajta! Apró kis bűnömet miért nem szánta meg? Miért hogy így megbüntetett?! Ó! /- Hófehér hattyú vállát csókoltam meg, hófehér hattyú vállát csókoltam meg! Akkor jött a nagypofon! Most is érzem arcomon! Hogy az ördög vinné el, ez még nem történt velem! Ez még nem történt velem! Hogy az ördög vinné el, ez még nem történt, nem történt meg velem!

/- Milyen büszke volt a dáma! Milyen gőgös, milyen vad! Pedig minden ember látta, hogy én jót akartam csak! Hogyha máskor inzultáltak, kardom elégtételt kért, vívtam harminc győztes párbajt…. Ámde most az egyszer nem tudtam, mitévő legyek? Mégse hívhatok ki duellóra ifjú hölgyeket?! /- Ó! Férfiszívem sutba dobva, majdnem könnyeztem én, álltam ottan nagy zavarban, mint egy húszéves legény! Most is elfog a pulykaméreg, hogyha visszagondolok arra, de bosszút állok, ha addig élek, bosszút állok rajta! Apró kis bűnömet miért nem szánta meg? Miért hogy így megbüntetett?! Ó!... (refrén)

3. Simon és Jan kettőse, I. felv. (No.3) (Palcsó Sándor és Bende Zsolt, km. az MRT Énekkara)

„…- Az ég megáldjon, szűk kis cella! Ahol annyit mérgelődtem én. A sorsom mától nagyszerű lesz! Előkelő, nagyúri, fény! / – Ó, mennyi idő múlt el tétlen, mit vissza többé nem nyerek! - / - Rossz bánásmódtól, komisz kosztól az eleganciám elveszett. / - Mennyi időm veszett el tétlen, mit vissza többé nem nyerek. /- De jó kedélyem megmaradt, ez a fő, ez a fő, ha a jó kedélyem megmaradt, a többi tűrhető!… /- Ez nem kevés komiszkodás, szemfényvesztés, szemforgatás; - irigység és kapzsiság, erőszakosság és durvaság. – ezzel van teli a világ! Ezzel van a teli a világ!.../...- A mosolyodat őrizd meg és nem lesz baj!”

4. Vásári kar (MRT Énekkara)

5. Palmatica, Laura és Bronislawa hármasa, I. felv. (No.5) (Neményi Lili, Vámos Ágnes és Svéd Nóra)

„-Vásár van itten! Venni is kéne! Itt mennyi szép holmi! … Semmire nem telik. Sétáljunk büszkén. Sétálunk estelig. - Vásárlunk - úgy teszünk. Hát semmit nem veszünk! – Nem veszünk. - Itt mondjuk: óh!, ott mondjuk: óh! Ám végül semmi, de semmi sem jó!
/- A rang, a méltóság az első, a pénz az másodrendű csak! Egy grófi lány ha egyszer felnő, akarja, illik, mindent kap. – A mama ezt akar, a mama azt akar... - Eszembe jut még reggeli se volt. - Egy úri lánynak nincsen gyomra, és reggelizni sem szokott. Ha így beszélsz, én mától fogva, ebédet adni sem fogok!
/- Vásár van itten! Venni is kéne! Itt mennyi szép holmi! ...Semmire nem telik. Sétáljunk büszkén. Sétálunk estelig. Vásárlunk - úgy teszünk. – Úgy teszünk. Ám semmit nem veszünk! – Nem veszünk. Itt mondjuk: óh!, ott mondjuk: óh! Ám végül semmi, de semmi sem jó!”

6. Ollendorf ezredes, a tisztek, Simon és a hölgyek jelenete, majd Simon dala, I. felv. (Palócz László, Neményi Lili, Vámos Ágnes, Svéd Nóra, Bende Zsolt, és Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara) 

„- Itt jön Wybiczki herceg s a titkára vele!... A pénze rengeteg!... - Jöjjön hercegem... e három bájos hölgyet hadd mutassam be!... – Ó, szívből örvendek!... (- A csapdába belemegy, a bosszú már közeleg... csak nyugalom!); - Földrajzzal foglalkozom: tanulni vágytam messzi földön az asszonyok természetét, hát körbejártam egyszerűen a félvilág nagyobb felét... Az egyik ország büszke arra, hogy karcsúak a lányai, bár csúnya legtöbbnek az arca, formásak a lábai. Egy másik ország asszonyának a mosolya az ereje, de ott meg oly nagyok a lábak, hogy csizmát húznak eleve. Egy skandináv lány volt a legszebb, kit láttam.../ De szép hazámba visszatérve csak egy dolgot jegyeztem meg, hogy a lengyel nőknél szebbet látni a nagyvilágon nem lehet!…”

7. Jelenet, Simon és Laura kettőse, az I. felv. fináléja (No.7.) (Vámos Ágnes, Svéd Nóra, Neményi Lili, Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Palócz László, Maleczky Oszkár, az MRT Énekkara)

„-Jegyese lettem, jegyese lettem, sose hittem volna ezt   /- Meglehet, hogy reggelre hercegségem eltűnik... /- Kék szemedben könny ragyog, óh mondd el minden bánatod....Most szóljon az énekünk a boldogságról...”

8. Palmatica grófnő, Laura és Bronislawa lányainak hármasa – esküvő előtti szobajelenet, II. felv. (Neményi Lili, Vámos Ágnes és Svéd Nóra)

 „- … Óh, áldott pillanat! Messze tűnnek mindahányan…- Semmi más nem érdekel, csak hogy szépnek kell ma lenni!  … - Jaj, de szép micsoda kelme! - Bárcsak az enyém lenne! – De szép leszel majd benne! … - Szobalány, idenézz!… ez a csat ide lesz, szobalány, igyekezz, szobalány, ugorj már!.. - Szép leszek én, elragadó, bár nem jön udvari szabó!…/- A házasságnak titka van, jegyezd meg jól fiam!  A férfi mind ostoba, a férjed szépen szót fogad. E tónust rögtön felveszed, hogy gyorsan szokja meg, a kantárt rögtön ráteszed, a többi könnyen megy. Néha nézz szemébe szépen, légy szelíd és engedékeny, tudakold, hogy mit kíván, szólítsd úgy, hogy kis cicám, s merthogy nagy szamár a férfi, ezt ő rögtön félreérti, akkor rámorogsz és kész, mindent megkapsz, amit kérsz!  De ha ellenkezni próbál, akkor te egy szót se szóljál, addig dörzsöld szemedet, amíg a könnyed elered. De a könny sem használ néha, akkor másként érsz a célba, akkor idegroham dönt: zúzd szét a porcelánt, szakítsd le az óraláncát, dobd a tükörbe a vázát… - Ma a mama remekel! Ma a mama remekel!…/ - A házasságnak titka van, jegyezd meg jól fiam! A férfi mind ostoba, a férjed szépen szót fogad.”

9. Bronislawa és Jan Janicki (valójában: Opalinszki Ádám) szerelmi kettőse, II. felv. (Svéd Nóra és Bende Zsolt)

„- Ne feledd el, szerelmünk édes záloga e csók! Bármit mondjon a világ.  - Anyám se tudja meg! - Ó, te kis gyerek! Titokban tartom én a szám, mit szívünk érez… e kis virág szavát veszélyben hallja senki meg, virágok nyelvét nem érti az ki nem szeret! Hogy lenne ő az áruló?... /Most, hogy az élet minden kincse nékünk csillog, kedvesem, édes érzés rabbilincse fűzzön össze énvelem! Mindent-mindent elfeledj! Úgy szeress! Úgy szeress!... Drága élet száz veszéllyel, száz viharral elvonul, nem szakíthat semmi széjjel, összetartunk boldogan! Mindent-mindent elfeledj! Hűn szeress! Hűn szeress!...”

10. Laura és Symon kettőse, II. felv. (No.10). (Vámos Ágnes és Palcsó Sándor)

 „- Szólni kéne, jobb, ha mégse, jaj, nekem, most mit tegyek? Elfogadjam tiszta szívét, kétszínű, csaló legyek?! /- Bánat nyomja lelkemet, jaj, köztünk mi történt? Most mit tegyek? / - Könnyebb lenne mindenképp, ha nem lenne ilyen szép! Ha nem lenne ilyen szép. / - Szólni kéne, jobb, ha mégse, jaj, nekem, most mit tegyek?..../- Hadd, kérjek Tőled valamit! /- Én rögtön válaszolok itt. Csak szólj! Csak szólj! /- Hogyha én nem lennék a nagyhatalmú herceg, hogyha a birtokaim régen tönkrementek, hogyha gazembernek vagyok csak címeres, hogyha a származásom épphogy nem nemes! Hogyha nem illett meg az ősnemesi kard, hogyha az úri élet három napig tart?! Én drágám! Én drágám! Megbocsátanál-e akkor? Mit mondasz hát? /- Még kérded ezt? Ó, szívem Tiéd! …/ - A szegénység - már megesett - hogy tönkretett szerelmeket! / - Nem. Szívem Tiéd! …/ - Rád hallgatok. Boldog vagyok.../

/- Most én is kérdek tőled valamit. - Én rögtön válaszolok itt. Csak szólj! Csak szólj! / - És hogyha mind az nem enyém, amit szereztem…És hogyha nincs se inasom, se palotám?... Én drágám! Én drágám! Megbocsátanál-e akkor? Mit mondasz hát? /- Miért kérded ezt? Ó, régen tudod, Tiéd vagyok! Csak érted élek, csak érted halok! Többre és szebbre nem vágyom én, ha a szíved az enyém! / - A szerelem - már megesett - hogy gazdaggá tett szegényeket.../ - Ó, régen tudod, Tiéd vagyok! Csak érted élek, csak érted halok! Többre és szebbre nem vágyom én, csak a szíved legyen az enyém!”

11. Nowalska Palmatica grófnő dala az ifjúságról, II. felv. (Neményi Lili)

„…Az ifjúságnak bűnei halálosak és szépek, de énnekem már higgye el, bocsánatos a vétek. Az asszonyszívnek titkai … /Az ifjúság önmagában sosem boldogít…/...Ha telnek-múlnak évei, csalódni fog szegényke, a nagy kalandor nincs sehol, s egy jámbor úr a férje. /Ha egy ifjú arca szép nagyon, de sokszor ostoba, s ha sok az esze, roppant csúf, mint az éjszaka…”

12. Az esküvői szertartást megelőző összeesküvő-jelenet, esküvői kar, II. felv. (Palcsó Sándor, Palócz László, Neményi Lili, Vámos Ágnes, az MRT Énekkara)

„- Boldog menyasszony, mi eljöttünk most érted!... Szép esküvő lesz…az oltárhoz visz az ifjúság… /- Most mi legyen? Most mit tegyek? Ránézni szinte nem merek! - Közel a cél, hát mitől fél? – Nem, nem! Csak zavarban vagyok. Rám mosolyog. Hát elolvasta már azt a levelet, mit írtam én?… Ó, drágám, meg tudsz-e bocsátani nekem?...- Szívem tiéd… /- Csapdába belemegy, bosszúnk már közeleg…”

13. Esküvői jelenet (Palócz László, Neményi Lili és az MRT Énekkara

„Sokáig éljen az ifjú pár!... Esküvő! Esküvő! ...”

14. Együttes és a második felvonás fináléja (Vámos Ágnes, Palócz László, Göndöcs József, Palcsó Sándor, az MRT Énekkara)

„A nagy Wybiczki herceg apró tréfa volt.../ - Hófehér hattyú vállát csókoltam meg...”

15. Kórusjelenet (MRT Énekkara)

16. Együttes és a harmadik felvonás fináléja (Neményi Lili, Vámos Ágnes, Svéd Nóra, Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Palócz László, Göndöcs József, Maleczky Oszkár, az MRT Énekkara)

„-Jól fontold meg a dolgot, hogy Ollendorfot szóval tartod.../- Az ifjú pár éljen soká! …”

Jacques Offenbach: A sóhajok hídja

/”Le pont des soupirs” - Ősbemutató: 1861. március 23., Párizs, Théâtre des  Bouffes-Parisiens, Salle Choiseul/ 

Operett két felvonásban („opera bouffon”)

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. december 26. Kossuth Rádió 18.50 – 20.13

Hector-Jonathan Crémieux és Ludovic Halévy szövegét fordította és a verseket írta: Romhányi József

Vezényel: Bródy Tamás

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)

Zenei rendező: Matz László

Rendező: Seregi László

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:

Malatromba, a Tízek tanácsának tagja– Palcsó Sándor (Velenczey István)

Astolfo – Radnay György (Hadics László)

Cornarino Cornarini, a velencei dózse – Fülöp Attila (Zenthe Ferenc)

Catarina, a dózse felesége – Kalmár Magda (Váradi Hédi)

Amoroso, egy apród – Kincses Veronika (Örkényi Éva)

Baptiste, a dózse lovászmestere – Rozsos István (Németh Sándor)

Cascadetto – Kishegyi Árpád (Márton András)

Franrustro – Antalffy Albert (Benkóczi Zoltán)

Magnifico – Basilides Zoltán (Téri Árpád)

Laodice – Borbás Gabi (próza)

Tanácsos – Fogarassy Endre (próza)

Énekkar: gondolások, Catarina szolgái, velencei nép, álarcosok, bérgyilkosok, őrök.

Helyszín és időpont: Velence, 1321

Az operett főbb részletei:

1. Nyitány

2. Előjáték: „Óh, úrnőm!” (MRT Énekkarának Nőikara)

3. Recitativo és Barcarolle: „Itt vagyunk, újra itt, a szép Velencében…” (Fülöp Attila, Rozsos István)

4. Szerelmes szerenád: „- Catarina, e dal hív!…” (Kalmár Magda, Kincses Veronika, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Rozsos István)

5. Cascadetto dala a hős főkapitányról: „... Soha nem retteget jobban tán egy hős főkapitány…Soha nem hátrál meg tán gyorsabban egy hős főkapitány... Soha csúfosabban tán nem járt egy hős főkapitány...” (Kishegyi Árpád, km. az MRT Énekkara)

6. Malatromba álma „Ó milyen édes álom volt: hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél, ha fúj a szél! .../Egy bűvös tájra ringatott, hol kék az ég, oly kék az ég!  A vágyról halkan csendült ott, hol tündérszép, oly tündérszép! Én önnek hoztam el e dalt, e bűvölőt, e bűvölőt! Ez nékem meghódítja majd a drága nőt, a drága nőt! ...”(Palcsó Sándor)

7. Amoroso dala: „Virágos jókedvetek van, de ez a kis dal …” (Kincses Veronika)

8. Együttes: „…Riadó! Riadó! Riadó! Riadó!… Szép Velence…” (Kalmár Magda, Kincses Veronika, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Antalffy Albert, Radnay György, Rozsos István, km. az MRT Énekkara)

9. Az I. felvonás fináléja (Kalmár Magda, Kincses Veronika, Palcsó Sándor, Fülöp Attila, Rozsos István, Radnay György, Antalffy Albert, km. az MRT Énekkara)

10. Malatromba dala: „Egy jó bolt az mindig jó volt…” (Palcsó Sándor, km. az. MRT Énekkara)

11. Duettino (Catarina és Amoroso kettőse): „Mi mindig mindent megteszünk, mint minden jó kalandor…” (Kalmár Magda, Kincses Veronika, km. az MRT Énekkarának Férfikara)

12. Hatos: „- Imádlak! - Engem imádnak!... Jöjj, menjünk innen már…” (Kalmár Magda, Palcsó Sándor, Fülöp Attila, Rozsos István, Radnay György, Antalffy Albert)

13. Malatromba dala - A galamb és a héja: „A szép kis gerlék most elpihennek szendén…/Ó, te kis balga lélek...” (Palcsó Sándor)

14.  Amoroso kupléja kórussal: "Csengj, bongj, zengj! Harsog ma a város…” (Kincses Veronika, km. az MRT Énekkara)  - Megjegyzem: a Facebook oldalán a link mellé tévesen írják, hogy a dal „A párizsi élet” operett részlete. Nem az, mert a hanganyag erről A sóhajok hídja rádiófelvételéből való; Kincses Veronikával készült televíziós operettportré műsorához felhasználva a rádiófelvétel zenéjét.

15. Tízek Tanácsa – jelenet: „Van egy kis zúg a völgyben, a hispán vidéken ….hív a mesebeli Spanyolország…” (Palcsó Sándor, km. Kalmár Magda, Kincses Veronika, Fülöp Attila, Rozsos István, km. az MRT Énekkara)

16. Malatromba dala: „Te tündöklő szép Hold, te szép Hold, te szép Hold! Oly kedves vagy te nékem, rég oly kedves vagy te nékem rég!  Te tündöklő szép Hold, te szép Hold, te szép Hold! Te tőled ragyog úgy az ég, te tőled fényesen ragyog az ég.  De a felhős az égbolt, s nő a szürkeség, már eltűnt mi rég volt, leszállt a vaksötét!  Te tündöklő szép Hold, kicsillan feléd! Te tündöklő szép Hold, kicsillan feléd!  Ha volnál a szép Hold, a szép Hold, a szép Hold! A tüzes napod legyek én, napod legyek én, a napod legyek én.  Imádnálak szép Hold, te szép Hold, te szép Hold!   Fehér ruhájú tünemény, fehér ruhájú édes tünemény! Már szürkül mi kék volt, az este száll föléd! Te lennél a szép Hold, én lennék a fény! Takarjon  majd be égbolt a vágy éjjelén,  takarjon  majd égbolt a vágyak éjjelén!” (Palcsó Sándor)

1861. évből  Offenbachtól három jelentős zenés színpadi alkotás említhető meg: „Fortunio dala” („La Chanson de Fortunio), „Choufleuri úr [otthon lesz]” („Monsieur  Choufleuri restera chez blui”)  és „A sóhajok hídja” Amíg az első két darabot Magyarországon színpadon bemutatták, sőt, a Fortunio dalá-nak rádió és televíziós felvétele is elkészült nálunk, addig számomra érthetetlenül, a zeneileg legigényesebb és igen nagyszabású  operettjéről, A sóhajok hídjá-ról mintha elfeledkeztek volna (bár Kassán bemutatták 1861. dec. 26-án, egy alkalmi előadáson), ám szerencsére a Rádió Dalszínháza felfedezte a mű értékeit és  a hetvenes évek közepén – nagyszerű előadókkal – elkészítette az operett pompás, magyar nyelvű rádiófelvételét.

Tehát 1861. esztendőben (is) egymást érték a Bouffes-Parisiens-ben az Offenbach-bemutatók, amelyek közül kiemelkedett A sóhajok hídja („Pont des soupirs”). Ez a két felvonásra és négy képre osztott „opera buffa”, amelynek szövegét Crémieux és Halévy írta, a történelmi szatírák sorába tartozik. Ezúttal nem a keresztes hadjáratok korát gúnyolja ki, mint a Brabanti Genovévában, nem is az Olimposzra vezet bennünket, hogy az istenek felé vágjon egy fintort, hanem a reneszánsz Velencéjébe. A romantikus rémdráma minden kellékét megtaláljuk A sóhajok hídjában: a környezetben, a jelenetezésben, a meseszövésben és a színpadon feltünedező alakokban - a rádiófelvétel hűen visszaadja mindannak a hangulatát:  a velencei flotta elvesztésének története, , orgyilkos tőrszúrás (egy bohózatba illő tőr-kvartett), titkos inkvizíció, a káprázatból a sötétségbe vezető „Sóhajok hídja”, szerelmes szerenád, Catarinának egy operai őrülési jelenet paródiája zsúfolódik össze a két szövegíró librettójában (a rádiófelvételhez készített magyar fordítás Romhányi József elévülhetetlen érdeme) és muzsikájában, amelyről nem a legkedvezőbben nyilatkozott a korabeli kritika.  De akadt olyan bíráló is, aki a Velence-persziflázsban észrvette a „zenei gyöngyszemeket”, a szikrázó és vicces zenei részleteket. Amikor bemutatták Bécsben, a legszigorúbb bírálók egyike írja róla: „Ez a mű egyes részleteiben a legzseniálisabb mindama művek közül, amiket eddig Offenbachtól hallottunk...” (Forrás: Balassa Imre Offenbach regénye, 1968). A Blätter fürMusik kiemeli a zene melodikus leleményét, vérbő humorát, ritmikus gazdagságát és a „lírai invenció finomságát, nemességét.” Offenbach már csak utolsó művének, a Hoffmann meséinek Giulietta-felvonásában tért vissza Velence színeihez.

Egyébként Offenbach a Párizs számára írt opera buffával vélhetően a másik, Porte Saint Martin színház megszokott, látványos rémdrámáit akarta kifigurázni. A Brabanti Genovéva álruhába átöltöztetett Siegfried őrgrófja is felismerhető az új operettben, akit ezúttal dozsévá avat Halévy, Crémieux és Offenbach. Cornarino, a dózse gyáván elhagyja tengeren küzdő flottáját, hogy koldus álruhában térjen vissza fejedelmi hajlékába, a Palazzo Ducaléba. Ugyanis: nem egészen bízik szépséges ifjú hitvese, Catarina hűségének szilárdságában, ami eléggé indokoltnak látszik, ama körülmény folytán, hogy Velencében vagyunk. És mellékesen itt ólálkodik Malatromba, a helytartó, egyben udvarló, sőt felbukkan Malatromba ifjú és reményteljes vetélytársa, az apród, akinek a neve oly sokatmondó, mikor szerelemről beszélünk: Amoroso...  A mű muzsikájának stílusát és hangulatát mindjárt az elején felidézi a kórus: „Mily szép vagy Velence...”. Igen mulatságos, zeneileg pedig szövevényesen szép a szerelmes szerenád, amelyet egyszerre hárman adnak a szépséges Catarinának. A palota balkonja alatt ugyanis a koldus álruhás dózse énekel, de hasonlóan cselekszik Malatromba uraság is, valamint a bájos apródocska. Offenbach, a maga torzkép-alkotó ösztönének engedve, Contarini dózséval egy valóságos „tyrolienne”-t énekeltet, ami fölöttébb komikus hatású, tekintettel arra, hogy nemcsak a reneszánszban vagyunk, de Velencében is.

Érdekes, mennyi hasonlóságot találunk A sóhajok hídja és Arthur Sullivan 1889-es Gondolások című műve között: mindkét műben vannak Barcarola kórusok gondolások és dózsék jeleneteiben: hármasok és hatosok. Offenbachnál egy velencei hajóskapitány mesél a csatában tanúsított gyávaságáról, Sullivannál Plaza-Toro hercege, aki „hátulról vezette ezredét”. Mindketten erőteljesen alkalmazzák a cachucha-ritmust is a táncok zenéjében. 

Decemberben karácsonykor és az azt megelőző meg utáni időszakban a Rádió Dalszínháza az eltelt évtizedek alatt rendszeresen mutatott be operettek, daljátékok, zenés játékok rádióváltozatát.

 Ezek közül válogattam és állítottam össze az alábbi listát -  december napja szerinti bontásban:

 Lehár Ferenc – Victor Léon, Leo Stein - Mérei Adolf: A víg özvegy (A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1962. december 8., Kossuth Rádió, 18.55 - 21.27) – Sebestyén András – Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Udvardy Tibor, Kövecses Béla, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Bilicsi Tivadar, Várhelyi Endre, Nádas Tibor, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Rácz György

Huszka Jenő – Kristóf Károly: Szép Juhászné (A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1954. december 19., Kossuth Rádió 19.00 – 21.35) - Lehel György -Neményi Lili, Petress Zsuzsa, Hadics László, Rátonyi Róbert, Sárdy János, Bilicsi Tivadar, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Apáthi Imre.

 Jacques Offenbach – Henri Meilhac, Ludovic Halévy - Fischer Sándor: A szép Heléna (A Rádió Dalszínházának bemutatója:1965. december 20., Kossuth Rádió, 18.58 - 21.32) – Bródy Tamás – Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Gombos Éva, Erdész Zsuzsa, Réti József, Maleczky Oszkár, Melis György, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, Palócz László, Kishegyi Árpád, Külkey László, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Járfás Tamás. Rendező: Horváth Ádám.

Robert Planquette - Louis Clairville, Charles Gabet - Innocent Vincze Ernő: A corneville-i harangok (A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1971. december 20., Kossuth Rádió, 19.51 - 22.00) – Breitner Tamás – Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Korondy György, Melis György, Sólyom-Nagy Sándor, Várhelyi Endre Michels János, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: Cserés Miklós dr.

Kálmán Imre – Julius Brammer, Alfred Grünwald - Harsányi Zsolt: Marica grófnő (A Rádió Dalszínházának bemutatója – új felvétel: 1987. december 21., Petőfi Rádió, 20.04 – 21.49) – Breitner Tamás - Kincses Veronika, Kalmár Magda, Gulyás Dénes, Korcsmáros Péter, Rozsos István, km. az MRT Énekkara, Gyermekkara és Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Bozó László. Szerkesztő: Bitó Pál

 Szőnyi Erzsébet – Benedek András: Száz cifra köntös – (A rádiódaljáték bemutatója: 1965. december 24., Kossuth Rádió, 20.30 – 22.00) – Kerekes János - Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Neményi Lili, Palcsó Sándor, Palócz László, Katona Lajos, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre

Farkas Ferenc -Dékány András – Dalos László: Zeng az erdő (A Rádiódaljáték bemutatója:1952. december 25, Kossuth Rádió, 20.20 – 22.00) – Vaszy Viktor- Zentay Anna, Berky Lili, Kiss Manyi, Sárdy János, Bikády György, Csákányi László, Gózon Gyula, Képessy József, valamint a Forrai-kórus és a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara. Rendező: Szécsi Ferenc

Fényes Szabolcs – Csizmarek Mátyás - Halász Rudolf: Csintalan csillagok (A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1981. december 25., Kossuth Rádió 20.36 – 22.00) – Sebestyén András – Kalmár Magda, Oszvald Marika, Felföldi Anikó, B. Nagy János, Maros Gábor, Haumann Péter, Tímár Béla, Kaló Flórián, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, valamint a Stúdió 11. Zenei rendező: Bárány Gusztáv. Rádióra alkalmazta: Kárpáthy Gyula. Rendező: Bozó László. Szerkesztő: Bitó Pál

Gyulai Gaál János – Aszlányi Károly – Romhányi József: Hét pofon - Musical hét részben (A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1970. december 25 – 31.  Kossuth Rádió, I - VII. rész) - Gyulai Gaál János – Felföldi Anikó, Psota Irén, Ág Éva, Csala Zsuzsa, Harsányi Frigyes, Csákányi László, Hadics László, Lőte Attila, Tomanek Nándor, Kozák László, Paudits Béla, Sárosi Katalin, km. az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Bódy Irma) és a Stúdió 11 Zenekara. Rádióra alkalmazta: Karinthy Ferenc. Dramaturg: Ruitner Sándor Rendező: Cserés Miklós dr.

 Florimond Hervé – Alfred Millaud, Alfred Hennequin, Ernest Blum - Szabó Miklós: Lili (A Rádió Dalszínházának bemutatója:1972. december 25., Kossuth Rádió, 17.31 - 18.58) – Breitner Tamás - Kalmár Magda, Kovács Krisztina, Komlós Juci, Palcsó Sándor, Feleki Kamill, Csákányi László, Egri István, Márkus László, km. az MRT Szimfonikus Zenekara. Rádióra alkalmazta: Semsei Jenő. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Cserés Miklós dr.

Carl Millöcker - Friedrich Zell, Richard Genée - Blum Tamás: A koldusdiák (A Rádió Dalszínházának új bemutatója:1988. december 25., Kossuth Rádió 16.35 – 18.15) – Pál Tamás - László Margit, Kalmár Margit, Melis György, Molnár András, Kovács Pál, Póka Balázs, km. az Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Rádióra alkalmazta: Gáspár Margit és Kardos G. György. Zenei rendező: Matz László. Rendező: Tímár Béla

Ifj. Johann Strauss – Karl Haffner, Richard Genée – Fischer Sándor: A denevér (A Rádió Dalszínházának bemutatója:1963. december 25. Kossuth Rádió 19.05 – 22.00) – Lehel György - Házy Erzsébet, László Margit, Melis György, Szőnyi Ferenc, Ilosfalvy Róbert, Radnay György, Palcsó Sándor, Kozma Lajos, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Mikó András

 Carl Zeller – Moritz West, Ludwig Held - Erdődy János, Fischer Sándor: A madarász (A Rádió Dalszínházának bemutatója - új felvétel: 1989. december 25., Kossuth Rádió, 20.10 – 21.30) – Breitner Tamás – Gulyás Dénes, Kertesi Ingrid, Kincses Veronika, Takács Tamara, Bordás György, Rozsos István, Balázs Péter, Mikó István, Benedek Miklós, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Bozó László.

Jacques Offenbach - Ludovic Halévy, Hector-Jonathan Crémieux – Romhányi József: A sóhajok hídja (A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. december 26., Kossuth Rádió, 18.50 – 20.13) – Bródy Tamás - Kalmár Magda, Kincses Veronika, Kishegyi Árpád, Antalffy Albert, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Radnay György, Rozsos István, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Matz László. Rendező: Seregi László. Szerkesztő: Bitó Pál 

 Jacques Offenbach - Henri Meilhac, Ludovic Halevy – Fodor Ákos: Kékszakáll (A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1978. december 26., Kossuth Rádió 19.53 – 22.) – Bródy Tamás – Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Róka István, Melis György, Bende Zsolt, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, km.: az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Cserés Miklós dr. Szerkesztő: Bitó Pál

 Szirmai Albert – Rajna Ferenc: Táncos huszárok (részletek) (A rádiófelvétel bemutatója: 1953. december 26., Petőfi Rádió, 13.00 – 13.45) – Bródy Tamás - Németh Marika, Neményi Lili, Kövecses Béla, Szabó Miklós km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.

 Vincze Ottó – Mark Twain Lóvátett város c. novellája nyomán Vidor Miklós: A szüzek városa –(A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. december 26., Kossuth Rádió, 20.05-22.00) – Vincze Ottó - Andor Éva, Kovács Ibi, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar, Csajányi György, Csákányi László, km. a Földényi-kórus és az MRT Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre.

 Kacsóh Pongrác – Heltai Jenő – Bakonyi Károly: János vitéz  (a Rádió Dalszínházának bemutatója:1959. december 27., Kossuth Rádió,18.40 – 21.05) – Polgár Tibor - Házy Erzsébet, Lehoczky Éva, Gobbi Hilda, Palló Imre, Sárdy János,, Szakács Sándor, Radnay György, Pethes Ferenc, Harkányi Ödön, Göndöcs József, Molnár Miklós, valamint a Földényi-kórus és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Rádióra átdolgozta: Karinthy Ferenc. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Cserés Miklós dr.

 Jacques Offenbach – Philippe-Auguste Pittaud de Forges, Laurencin – Innocent - Vincze Ernő: A 66-os szám (A Rádió Dalszínházának bemutatója:1964. december 27., Kossuth Rádió 17.00 – 18.00) - Fischer Sándor – László Margit, Palcsó Sándor, Radnay György, km. az MRT Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Szécsi Ferenc

 Behár György – Majoros István – László Endre: Anyámasszony katonája (részletek, rádióbemutató: 1967. december 28., Petőfi Rádió, 10.40 – 11.30) – Sebestyén András - Andor Éva, Petress Zsuzsa, Juhász Pál, km. az MRT Szimfonikus Zenekara.

Robert Planquette – Henri Meilhac, Philippe Gille, Henry Brougham Farnie - Romhányi József: Rip van Winkle (a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1968. december 28., Kossuth Rádió, 19.46 – 22.00) – Breitner Tamás - Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Béres Erzsébet, Erdész Zsuzsa, Nagy Rita, Petress Zsuzsa, Gregor József, Kishegyi Árpád, Melis György, Palócz László, Palcsó Sándor, Réti József, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Erkel Tibor. Rendező: Cserés Miklós dr., Szerkesztő: Bitó Pál

Franz von Suppé - Josef Braun - Innocent - Vincze Ernő: Pajkos diákok (A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. december 28., Kossuth Rádió 19.30 – 20.39) – Breitner Tamás – Erdész Zsuzsa, Szirmay Márta, Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Várhelyi Endre, Csákányi László, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Járfás Tamás. Rendező: Cserés Miklós dr.

Kemény Egon – Szász Péter – Romhányi József: Talán a csillagok (Rádióoperett. A Rádiófelvétel bemutatója: 1949. december 31.) – Lehel György - Bán Klári, Gyenes Magda, Gyurkovics Mária, Pogány Margit, Rafael Márta, Hadics László, Mindszenti Ödön, Rátonyi Róbert, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi-kórus.

 Jacques Offenbach – Ludovic Halévy, Hector-Jonathan Crémieux - Romhányi József: Orfeusz az alvilágban (A Rádió Dalszínházának bemutatója - új felvétel: 1990. december 31., Petőfi Rádió, 21.00 – 22.45) - Pál Tamás - Kertesi Ingrid, Ulbrich Andrea, Takács Tamara, Csonka Zsuzsa, Gémes Katalin, Pelle Erzsébet, Gulyás Dénes, Miller Lajos, Rozsos István, Korcsmáros Péter, Szüle Tamás, Fried Péter, Haumann Péter, km. az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Bozó László 

Sir Arthur Sullivan - Sir William Schwenck Gilbert: A cornwalli kalóz, avagy a becsület rabja 

/Eredeti címe: The Pirates of Penzance, or The Slave of Duty (1879) /

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1975. augusztus 24. Kossuth Rádió, 13.23 – 14.39

Rádióra alkalmazta és a verseket fordította: Fischer Sándor

Vezényel: Breitner Tamás

Km.: a Magyar Állami Hangversenyzenekar és az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)

Zenei rendező: Fejes Cecília

 Rendező: Horváth Ádám

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:

Richard, a kalózkirály – Melis György

Samuel, a hadnagya – Miller Lajos

Frederick, kalózjelölt – B. Nagy János (próza: Maros Gábor)

Stanley, az angol hadsereg első gárdaezredese – Gregor József

Mabel, Kate, Edith, Isabel, a leányai – Kalmár Magda, próza: Káldy Nóra, Csűrös Karola, Schütz Ila,

Edward, rendőrőrmester – Németh Sándor

Ruth, a kalózok mindenese – Barlay Zsuzsa 

Ének- és tánckar: kalózok, lányíok, matrózok, rendőrök.

A darab ősbemutatója: 1879. december 31., New York, Fifth Avenue Theatre,  majd 1880-ban Londonban volt hatalmas sikerrel.

Magyarországi bemutató: 2009. március 20., Szegedi Nemzeti Színház „Kalózkaland”, az év  nyarán a  Margitszigeti Szabadtéri Színpadon ugyanez a produkció A királynő kalózai címmel.

A cselekmény helyszíne és ideje: (Penzance zegzugos tengerpartja) Cornwall sziklás partvidéke (I. felv.), egy kápolna romja holdfényben (II. felv.) Viktória királynő uralkodásának idején, a XIX. század első felében.

Az ifjú Frederick kalózinas, csak azért kerülhetett a kalózok közé, mert szolgálójuk, Ruth, az egykori dajka, félrehallotta a szülők utasítását: angolul pirate kalóz, míg a pilot szó pilótát jelent. Frederick születésnapi fogadalma pedig úgy szól, hogy a korona szolgálatába áll, s harcol az egyébként igen lágyszívű kalózok ellen, akik kímélnek s befogadnak minden árvát. Mabelbe, a gárdaezredes egyik lányába - aki tucatnyi lánnyal a kalózok fogságába került - Frederick első látásra beleszeretett, azonban felmerül egy akadály, ami meggátolja a gyors egybekelésüket: ugyanis a kalózinas most tölti be 21. életévét és bár szabadulna az állásától, de megtudja, hogy mivel február 29-én született, így még alig múlt el 5 éves és  - paradox módon -, csak 84 éves korában lesz nagykorú!... A csavaros és helyenként mondvacsinált, ám mindvégig roppant szórakoztató fordulatok egymást érik, a történet tele van jókedvvel, bőven adagolt humorral, és jól hangszerelt, hol vidám, hol érzelmes, pompás ének-zenékkel.

A partitúra több zeneszerzőt parodizál, legszembetűnőbb Verdi: A trubadúr – a Katonák kórusára itt a kalózok kórusa utal; A végzet hatalma és Berlioz Faust elkárhozása műveinek egyes témájára utaló részek, ahogy Offenbach (A banditák), vagy Gounod (Rómeó és Júlia – Júlia koloratúráriájára itt Mabel dala emlékeztet), Donizetti zenéinek is egyes elemeit poentírozza a szerzőpáros  vígoperára emlékeztető darabjukban.

Az operett betétszámai:

1. Dal a jó kalózokról - Nyitójelenet, Samuel és a kalózok dala, I. felv.  (Miller Lajos, km. az MRT Énekkarának Férfikara)

„Töltsd meg, ó király, kupánkat.../Új kalóz került kezünkbe...”

2. Ruth vallomása, I. felv.  (Barlay Zsuzsa)

„Még gyermek volt a kis Frederick, de úgy látta az atyja, hogy vakmerő a végletekig, hát tengerésznek adja. És engem kért, hogy nézzek szét, hisz én dajkáltam Fredet!...Én féltettem, de megértettem, így boldog lett a vadóc! Jobb tengeren, mint menhelyen, az én szívem nem daróc!  /De balga voltam én, és kissé nagyot halló. Hogy tévedtem, már sajnos tény, az ember, végre, gyarló. Az atyja arra kért engem, a gyermek legyen hajós.  A szót én félreértettem, úgy hallottam, hogy: kalóz!  Oly végzetes nagy vétek ez, így sorsa így lett baljós! Csak martalóc a vad kalóz, nem jámborlelkű hajós! / Bár nemsokára rájöttem, hogy most bolondot tettem. De a csúf hibát és a nagy galibát, bevallani nem mertem. Most mit tegyek, hogy védjem meg, egy jó ötletem támadt. Mint ingyenes és mindenes, beálltam banditának! … mily bárgyú volt a kalóz, de ha több lett volna sütnivalóm, nem volna ő most kalóz!"

3. A kalózkirály dala, I. felv. (Melis György, km. az MRT Énekkarának Férfikara)
„Jobb élni-halni lázadón, fekete zászló gyors hajón, mint adni szentet - jámborat, mert rózsaszív a gondolat. Oly csalfa világba visz utad, az is ám kalóz, csak mást mutat. Itt egyet vall a szív és a száj: én nyíltan vagyok kalózkirály!  Nyíltan vagyok kalózkirály! Igazért azért felkiált a hű kalózkirály. A kalóz, kalózkirály! Igazért azért felkiált a hű kalózkirály! /- Hogyha én rabolni indulok, királyi példára gondolok. Hajót tán többet süllyesztek el, mint egy oly király, ki jól nevelt. De hány kicsi nemes uralkodóm kaparintotta meg úgy a trónt, hogy arra jobb, ha nem tekint, ily mocskos munka én nálam nincs! Nyíltan vagyok kalózkirály! Igazért azért felkiált a hű kalózkirály. A kalóz, kalózkirály, igazért azért felkiált a hű kalózkirály!”

4. Lányok kara, I. felv. (MRT Énekkarának Nőikara)

5. Frederick könyörgése, I. felv. (B. Nagy János)

„Ó nincsen olyan női lény”

6. Kórusjelenet, Mabel és Frederick kettőse, II. felv. (Kalmár Magda, B. Nagy János, km. az MRT Énekkara):

„-Tündöklően kék az ég, mily kellemes a vidéki lét, azt remélem így marad, bár tegnap esett egész nap, és holnap eshet újra még a földeken a csapadék, én nem tudom, de híre jár, hogy idén meleg lesz a nyár, és holnap eshet, újra még a földeken a csapadék… /- Hol volt e leány, ki csókról álmod, szíve után, ki félve ébred…/- Ó, így van, ó, e boldog álom: való!.../- Mily tündöklően kék az ég, mily kellemes a vidéki lét…/- Hol volt a szív magányban álmodozva, mi végre boldog békességre ébredt volna…”

7. Kalózok és lányok dala (az MRT Énekkara)

8. Az I. felvonás fináléja (Gregor József, Melis György, Miller Lajos, km. az MRT Énekkarának Férfikara)

9. Lányok panasza, II. felv. (Kalmár Magda és az MRT Énekkarának Nőikara)

10. Rendőrök és lányok jelenete, II. felv. (Kalmár Magda, Gregor József, Németh Sándor, km. az MRT Énekkara)

11. Paradox-hármas /Ruth, Frederick, Richard/ , II. felv. (Barlay Zsuzsa, B. Nagy János, Melis Gyögy):

„- Hogy elhagytad a bandánkat, csak bánat érte a lelketek, csak próbáltuk mi azzal, hogy kedvünk több legyen… de végül jött egy ötletünk, mi paradox…. az ötlet az a paradox…. jó vicc, jó hecc, mulatni fogsz. mily ellentmondó paradox….- Ez paradox, ez paradox, de istenien paradox, ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha, de paradox / - Mi tudtuk azt, hogy kedveled a szójátékot, ugratást, az ellentmondó helyzetet, a furcsa sokkhatást, és annyit bátran mondhatok, hogy ennél jobb nem jött nekem, bár kockáztatjuk most nyakunk, de halld az ötletet….jó vicc, jó hecc, mulatni fogsz, mily ellentmondó paradox.. - Ez paradox, ez paradox, de istenien paradox, ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha, ez paradox /- Ez paradox és vicces ám, a józan észnek fittyet hány, ha esztendőket számítva már huszonkettő múltam én; a születésnap számít csak! a születésnap számít csak! Ötéves gyermek vagyok még!!! – Ötéves gyermek ő ma még!!! ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha… - Ez paradox, ez paradox, de istenien paradox, ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha, ez paradox….ez istenien paradox!” 

12. Mabel és Frederick kettőse, II. felv. (Kalmár Magda, B. Nagy János)

„Ó édes, el ne hagyj.../Ma eljön, kire vársz...”

13. Edward rendőrőrmester dala (Németh Sándor, az MRT Énekkarának Férfikara)

14. Rendőrök siralma, II. felv.  (Németh Sándor, km. az MRT Énekkarának Férfikara):

„Aki foglalkozásának a rabja... aki rendőr, sorsa nem öröm...”

15. Rendőrök és lányok jelenete, II. felv. (Kalmár Magda, Gregor József, Németh Sándor, km. az MRT Énekkarának Férfikara)

16. Rendőrök kara, II. felv. (MRT Énekkarának Férfikara)

„Kúszva, mászva kősziklára”

17. Kalózok és rendőrök kara, II. felv. (Miller Lajos, km. az MRT Énekkarának Férfikara)

„Kalózcsapat lopódzik itt.../ Fel, óceánlakók!...”

18. Stanley gárdaezredes és a kalózok dala (Gregor József, km. az MRT Énekkarának Férfikara)

1. vers
Gárdaezredes:
Csak hánykolódom ágyamon, az álom elkerül,
Nem vagyok árva, fájdalom, mi lesz ha kiderül?
Kit bánt a lelkiismeret, az békét nem talál.
Én percenként felébredek, mert rémít a halál.
Kalózok kara: Mily rémítő halál…
Gárdaezredes:
A csend oly mély, itt nincs veszély, a lelkem most nyugodt.
A bérceken, a völgyben lent, a szél itt s a hold súg ott.
Szél beszél, a kis folyócska hallja sóhaját.
Kósza szél, a régi bús, száll a fákon át.
Kalózok kara:  Fákon át!
Gárdaezredes:
Kis folyócska boldog árja álmodozva zúg.
Hajladozva áll a nyárfa, rajta gerle búg.
Kalózok kara: Hajladozva áll a nyárfa, és rajta gerle búg.
Együtt:
Kis folyócska, kis folyócska,
Éppen elég az árva csókja.
Ó te árva, álma szép, vár a gerle, áldjon ég!
Ó te árva, álma szép, vár a gerle, áldjon ég!
2. vers
Gárdaezredes:

Szél csalóka, ég kalóza erre fújdogál.
Nyárfa vár a kis folyóra, kérjük, majd megállj!
Kalózok kara: Majd megállj!
Gárdaezredes:
Könnyű szívvel kalózkodó, ó mily csalfa, csábító.
Kalózok kara: Könnyű szívvel kalózkodó, ó mily csalfa, csábító.
Együtt:
Kis folyó elillanó
Mint a rózsa szirma, áldott,
Árva nyárfa, bús levél, reszket mind, ha fúj a szél.
Árva nyárfa, bús levél, reszket mind, ha fúj a szél.
(A dal lezárását követően - hirtelen váltással - megszólal a Nőikar hadaró dala)

19. Csatainduló, II. felv.: „- Bárki szembeszáll velünk… zeng a trombitám…” ( Gregor József, Németh Sándor, Kalmár Magda és az MRT Énekkara)

20. A II. felvonás fináléja (Barlay Zsuzsa, Kalmár Magda, B. Nagy János, Gregor József, Melis György, Németh Sándor, az MRT Énekkara)

„-Ti győztetek, mert gyorsabb voltatok, de diadalt mégsem arattatok!  - Ne mond, hogy árvák vagytok, légy szíves!  -Tedd azt, mit minden angol férfi tesz! Add meg magad! Add meg magad a királynőnk nevében! - Hogyan?! - Úgy van!  - Add meg magad a királynőnk nevében! - Na jó, megadjuk hát magunk, bár van hibánk, de angolok vagyunk. – Majd védekezz a törvényszék előtt! - Egy percet! El kell mondanom, ki ő!  Egy bátor férfi ő, nem csőcselék! Nemes úr, aki csak tévútra tért! - És mind nemesek? - Úgy van: nemesek! - De mind? - Hát szinte mind! - Egy angol szíve ettől megpuhul, bár van hibánk, de megbecsüli azt: ki úr!  Bocsáss meg énnekem, exkalózkirály! Úr mindig úr, ez rátok éppígy áll! A rangotok ma újra felvettétek, s a lányaimat nőül adom néktek!...” 

Carl Zeller – Moritz West, Ludwig Held: A bányamester („Der Obersteiger”) - Bécs, Theater an der Wine, 1894.január 5.

Az első hazai színpadi bemutatóhoz (1894. szeptember 15, Budapest, Népszínház) Márkus József írta a szöveget.

Zeller ismertebb operettje „A madarász”, amelyből a Rádióban teljes stúdiófelvétel is készült, ugyanakkor a zeneszerző másik híres - ebből az -  operettjéből sajnos csak részleteket vett fel:

1.) 1953. május 2., Kossuth Rádió 14.15 – 15.15 Millöcker és Zeller operettjeiből részletek: énekel Gencsy Sári, Raskó Magda, Fekete Pál, Kövecses Béla, km. a Földényi-kórus és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás

Zeller: A bányamester

-Martin dala (Kövecses Béla)

- A grófnő és Martin szerelmi kettőse (Raskó Magda, Kövecses Béla)

2.) 1964. szeptember 6., Kossuth Rádió 14.55 – 15.20:

„Bemutatjuk új felvételeinket” - Zeller: A bányamester (részletek).

Magyar fordítás: Dalos László

.A két főszerepben: A grófnő – Házy Erzsébet; Martin, a bányamester – Kelen Tibor

Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás

Az operett stúdiófelvételén csak a két főszereplő dalai találhatók:
1.) Nyitókar (MRT Énekkara)
2.) Martin belépője – bányászinduló: „Így kéne élni éveken át.../Tegyük azt vagy tegyük ezt...” (Kelen Tibor)
3.) A grófnő belépője, II. felv. „Ha! Ah, fönn a hegyekben. Ott születtem.../Kéri kezem, megkérdezem” (Házy Erzsébet)
4.) A grófnő és Martin szerelmi kettőse (Házy Erzsébet, Kelen Tibor)
5.) Martin dala, II. felv. (Kelen Tibor, km. az MRT Énekkara)

3.) 1982. május 7., Kossuth Rádió, 20.45 – 21.30:

Zeller: A bányamester - egy részletét (A grófnő dala) Kincses Veronika is felénekelte a rádió stúdiójában - más operettek részleteivel - azokban Molnár András is énekel –(km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Oberfrank Géza).

Mivel Zellernek ez a zenés színpadi műve kevéssé ismert nálunk, bővebben szólok a darabról. (Megemlítem, hogy ez az operett az első, amelyben sztrájkra készülő vagy abban gondolkodó munkások szerepelnek. (Gyári munkások szerepelnek Lehár Ferenc Éva című operettjében is.)

Szereplők:

Martin, bányamester (tenor)

Nelly, csipkeverőnő (könnyebb szoprán, szubrett)

Julie Fichtenau grófnő (szoprán)

Roderich herceg, a terület régense (tenor)

Zwack, bányaigazgató (tenor)

Elfriede, a felesége (alt)

Tschida, bányamunkás (tenor buffo)

Dusel, bányamunkás (tenor buffo)

Strobl, kocsmáros (bariton)

Ének- és tánckar: bányászok, falusiak, nép

A cselekmény helyszíne és ideje: a kocsma terme (I. felv.), Zwack bányaigazgató lakása (II. felv.), a falu főtere, erdei vár előtt (III. felv.), a dél-németországi Marienzech a 18. század első felében.

Az operett cselekménye röviden:

I. felvonás: Egy kis hegyi faluban, a 18. század első felében.

Évekkel ezelőtt a bányaigazgató, Zwack, bensőséges viszonyt ápolt kétes hölgyekkel. Véletlenül megtudja, hogy egy Julie Fahnenschwinger nevű lánytól gyermeke született, azonban Julie további sorsa előtte ismeretlen. Zwack éppen nős, mégis, házas létére beleszeret Nelly csipkekészítőbe, aki nem őt, hanem Martint, a bányamestert szereti. A bányászok jelenleg Martin vezetésével sztrájkolnak az igazgató megszorító döntései ellen. Egy pénzhordó önkéntes támogatja őket. Ez az önkéntes azonban valójában Roderich herceg, aki inkognitóban szeretne többet megtudni a bányájában uralkodó körülményekről. Martin bizalmasan elárulja az önkéntesnek, hogy új ezüsttelérre bukkant, de nem hajlandó felfedni a gazdag lelőhelyet, amíg nem kap meg 3000 guldent. Zwack igazgató elbocsátja a bányamestert. Julie Fichtenau grófnő is a városban tartózkodik, turistának álcázva magát. Beköltözik Nelly csipkekészítőhöz (ők gyermekkoruk óta ismerik egymást), és vele cinkosként „unokatestvéreként”, Julie Fahnenschwingerként adja ki magát a környezetében tartózkodóknak. Martin találkozik a grófnővel és beleszeret. Mivel azonban nem mer közvetlenül odamenni hozzá, megkéri az önkéntest, hogy beszéljen vele. Roderich, aki szintén nem tudja, hogy Julie valójában grófnő, szintén beleszeret. Martin, aki végre megkapta Roderichtől a 3000 guldent, most elvezeti őt az újonnan felfedezett ezüstérhez a bánya alagútjában. Roderich hercegnek és Zwack igazgatónak kezdetben nincs bátorságuk lemenni a bányába, végül Nelly és Julie rábeszélése után kötélnek állnak és végre bemennek megvizsgálni a telért.

II. felvonás: A bányaigazgató lakása a közigazgatási székhelyen (városban)

Zwack, a bányaigazgató, egy nagyszabású ünnepségen beszédet szándékozik mondani a herceg tiszteletére. Két bányamunkás, Tschida és Dusel, összeesküvést szőnek ellene, majd rábeszélik Martint, hogy tűntesse el az igazgató beszédének kéziratát. Mikor aztán az igazgató észreveszi, hogy mankója eltűnt összezavarodik és botrányt okoz. Roderich meghívására Nelly és a grófnő is részt vesz az ünnepségen. A kirobbant botrány következtében Julie leleplezi kilétét, s felfedi, hogy ő valójában Fichtenau grófnő. A vendégek távozása után Zwack kénytelen bevallani feleségének, Elfriedének, hogy az a bizonyos Julie Fahnenschwinger egykor a szeretője volt, s hogy azt gondolta, hogy a most inkognitóját leleplező Julie talán éppen az ő törvénytelen gyermeke, akit mindenáron el akart az útból távolítani. Felesége bejelenti, elválik tőle.

III. felvonás: A grófnő erdei vára előtt - a falu főtere

A megalkuvó Zwack igazgatót elbocsátották. Felesége, Elfriede elvált tőle. Zwack ismét megpróbálja elnyerni Nelly szívét, de ismét hiába. Elfriede viszont érdeklődést mutat Martin iránt, aki időközben anyagilag tönkrement, a bányamester azonban nem tudja rászánni magát, hogy az idős hölggyel legyen. Roderich herceg viszont megtalálta az utat a grófnő szívéhez és eljegyezte magát vele. Martin végre új állást kap, meg aztán nagyon bánja hogy Nelly helyett „Julie”-val próbálkozott, s amikor tudomására jut, hogy a herceg és a grófnő összeházasodtak, felkeresi első szerelmét, hogy bűnbánóan visszatérjen hozzá. Előkerül a herceg is, aki még egyszer tanújelét adja Martin iránti megbecsülésének és rokonszenvének. Visszaveszi a tehetséges és szorgalmas férfit bányamesternek, Nellyre bízva eddiginél szorosabb szem előtt tartását. A lány boldogan vállalja a feladatot s igent mond, amkor Martin feleségül kéri.

„A bányamester” operett 15 nagyszabású énekszámot tartalmaz, közöttük együtteseket, szóló belépőket, kuplékat, duetteket, tercetteket, kórusjeleneteket és a három finálét. Zenéjének legismertebb részlete Martinnak a II. felvonás fináléjában énekelt kóruskíséretes keringője („Sei nicht Bös’, es kann nicht sein ”) „Ne haragudj” - ezt a népszerű keringődalt nemcsak tenorok (Fritz Wunderlich) , hanem baritonok, sőt, szopránok is (Hilde Güden, Lucia Popp, Elisabeth Schwarzkopf és Jelena Obrazcova) szívesen lemezre énekelték vagy koncerten előadták.

Magyar énekfelvételt nem találtam a YouTube-on, ezért zenei illusztrációként ide linkelem  mondjuk érdekességként Thomas Hampson  lemezéről ezt az említett dalt (baritonhang változatában).

Jacques Offenbach: Kékszakáll („Barbe-bleu”)

(Bemutató: 1866. február 5., Párizs, Théâtre des Variétés)

Nagyoperett három felvonásban

A Rádió Dalszínháza teljes felvétele – magyar nyelven, bemutatója, 1978. december 26., Kossuth Rádió 19.53 – 22.00 

Eredeti szövegkönyv: Henri Meilhac és Ludovic Halevy)

Fordította és rádióra alkalmazta: Fodor Ákos

Közreműködik az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc)

Vezényel: Bródy Tamás

Zenei rendező: Fejes Cecília

Rendező: Cserés Miklós dr.

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás

Kékszakáll lovag – Róka István (Harsányi Gábor)
Bobéche király (Kandeláber király) – Palcsó Sándor (Körmendi János)
Clementine (Klementina) királyné, a felesége – Házy Erzsébet (Kohut Magda) 
Hermina hercegnő, a leányuk, „Gyopár” (aki először Fleurette-ként mint virágárus, jelenik meg a darabban) – Lehoczky Éva (Sunyovszky Szilvia)
Zafir herceg (aki először pásztorként jelenik meg a darabban) – Fülöp Attila (Szacsvay László)
Oszkár gróf, a király minisztere – Bende Zsolt (Márkus László)
Popolani (Pelikán) alkimista a lovag szolgálatában – Melis György (Sinkovits Imre)
Boulotte, parasztlány („Vadóc”), Kékszakáll leendő – hatodik – asszonya – Kalmár Magda (Schütz Ila)
Alvarez, udvaronc – Szénássy Ernő

Kékszakáll „elhunyt” feleségei:
Héloise, az első asszonya – Horváth Eszter
Eléonore, a második asszonya – Forgács Júlia
Isaure, a harmadik asszonya – Tordai Éva
Rosalinde, a negyedik asszonya – Szabó Anita
Blanche, az ötödik asszonya – Domonkos Zsuzsa

Km. ének- és tánckar: udvaroncok, katonák, Bobéche király apródjai, őrtállók, inasok, parasztlegények, parasztlányok

A cselekmény helyszíne és ideje: falu Bobéche király palotája közelében (I. felv. 1. kép), a királyi palota (I. felv. 2. kép), Popolani vegykonyhája Kékszakáll várában (II. felv.), Bobéche palotája (III. felv.) a középkorban.

Az operett főbb részletei:

1. Nyitány

2. Gyopár (Fleurette) és Zafir kettőse, I. felv. (Lehoczky Éva, Fülöp Attila)

„Szerelem, teveled játékosan fényes, ékes...”

3. Vadóc (Boulotte) paraszti dala, I. felv. (Kalmár Magda)

„No lám, az ifjúság sem tudja, hogy amíg ifjú és remél... /Akadna tán oly pásztorlányka, aki néhány dalra is vehet, ugye, de több akad, ki keresztet hányva .../Hallod-e, hallod, ejnye, nem hallod, nem akarsz a kis Vadócot pajkosságra venni? Nem akad, nem akad, nem, nem akad…/ És minden pajkos leánynak szükséges rossz egy pajkos legény, akadna is, ki őt imádja, ám a hitvány nem néz felém…”

4. Közzene

5. Rózsalányok kórusa, I. felv. (Kalmár Magda és az MRT Énekkarának Nőikara)

6. Clémentine királyné dala, I. felv. – rondó - (Házy Erzsébet)

„ – Mivel a kicsi lányt nem kérdi  már kicsi és a nagy-nagy úr, remeg a kicsi és megérzi,  nem örül, amit így tanult. Lám ilyesmi tehát a kezdet, derűs és színes üdeség. Vak államérdek nyeli már el, ideje sem volt élni még. És ura lett egy Kandeláber… /S egy szép napon elébe toppan egy kedves ifjú, finom úr.  És szépen szól hozzá, de nyomban mitől ő sápad és pirul. Nos, ilyesmi tehát a kezdet…Uram, királyom, Kandeláber…”

7. Udvaroncok kara és Oszkár gróf dala, I. felv. (Bende Zsolt és az MRT Énekkarának Férfikara)

„- Nagy barátunk, várva várunk… bölcsességet, tisztességet visszük engedelmesen, itt ő a miniszter és első regiszter…- Üdvözöllek, jó urak! …- Vár az ékes hódolat! - Bármelyik nyájas úr, elfordulok s hátba szúr, célja nincs más, csak a konc, hisz udvaronc, de mind, de mind, zihál és sóhajt, mint ki semmi mást, semmi többet nem óhajt, csak hallani a hódoló dalt. Megértik majd, megértik majd, urak, a dalt!.../- Kényes mesterségből él meg, tudja ezt, ki udvaronc, ütik vérmes nagy remények, ám gyakran másé lesz a konc, ám ha be akar futni ő, próbáljon meg fekve futni, fekve futni, fekve futni, akkor fog csak célba jutni, célba jutni, célba jutni, hogyha meg se mozdul ő, célja úgy elérhető…."

8. Pelikán (Popolani) kupléja, I. felv. (Melis György)

„Szószóló szónokaként küld Kékszakáll, a nagyúr”

9. Kékszakáll belépője, I. felv. (Róka István, km. az MRT Énekkara)

„Nézzétek, katonák, micsoda nő.../Már az első nőm is furcsán elszundított, csuda kurtán.../Nevem Kékszakáll, új örömömre készen áll!..”

10. Jelenet, Gyopár (Fleurette) és Pelikán (Popolani) kettőse, I. felv. (Lehoczky Éva, Melis György, km. az MRT Énekkara)

11. Vadóc (Boulotte) és Popolani (Pelikán) jelenete, Kékszakáll dala, II. felv. (Kalmár Magda, Melis György, Róka István)

 „- A kriptát immár látta Ön.../- Ó, jaj nekem, szegény fejem!  Mily szörnyűség nekem! Eljött a vég!  - Helyes-helyes! Tökéletes! - Ez a vég! … / - Nos, hát? - Íme, kész, az egész. Íme, vége!  Jaj, jaj, szegényke… - Vége. - Vége. … /. Jövőm most nem jön tehát, nincs hátra más: távozom, távozom, énekelve víg dalom! Az új szerelmek szépnél szebbek és minden napra egy. És jöjjön bármi, nem tudom bánni a gyors szerelmeket.! Az új szerelmek, a szépnél szebbek, és minden napra egy, csak egy!... „Egy nőre vágyom, új nő az álmom...”

12. Vadóc (Boulotte), Oszkár gróf és Pelikán (Popolani) hármasa, II. felv. (Kalmár Magda, Bende Zsolt, Melis György, km. az MRT Énekkara)

13. Hermina hercegnő/Gyopár (Fleurette) és Zafir kettőse, III. felv. (Lehoczky Éva, Fülöp Attila)

 „Egy randevú”

14. Jelenet és együttes (Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Bende Zsolt, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Róka István, km. az MRT Énekkara)

15. Esküvői jelenet, III. felv. (Házy Erzsébet, Lehoczky Éva, Fülöp Attila, Róka István, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, az MRT Énekkara)

16. A király dala és Ballada, III. felv. (Palcsó Sándor, km. Kalmár Magda és az MRT Énekkara)

17. A III felvonás fináléja (Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Horváth Eszter, Forgács Júlia, Tordai Éva, Szabó Anita, Domonkos Zsuzsa, Róka István, Melis György, Palcsó Sándor, Fülöp Attila, Bende Zsolt, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)

Megjegyzem: A Kékszakáll "Clementine királynéja" Házy Erzsébet opera-énekesnő utolsó teljes operettszerepe volt a Rádió Dalszínháza égisze alatt készült stúdió-felvételen (1978), 1982-ben bekövetkezett halálát megelőzően.

Pjotr Iljics Csajkovszkij - Josef Klein: A diadalmas asszony  („Die Siegerin” -1922. Bécs)

Ahogyan Berté Henrik a "Három a kislány" esetében Schubert dallamaiból összeállította, meghangszerelte és hozzákomponált, ez a minta lebegett Josef Klein (1870-1933) osztrák hegedűművész, karmester és zeneszerző szeme előtt, amikor pályatársáétól hat évvel később ő Csajkovszkij balettzenéiből – elsősorban a Hattyúk tavából – vett át részleteket, de a szerző más műveiből is merített, amelyeket maga hangszerelt és egészített ki és állította össze háromfelvonásos operetté. Az új darab 1922-ben Bécsben került bemutatásra. Eredeti német címe: „Die Siegerin”. A bemutatón nagy sikert aratott az új operett, híre eljutott Budapestre is. Itt 1923-ban a Városi (a mai Erkel) Színház mutatta be. Híres művészduó alakította a két főszerepet. "A diadalmas asszony" Kosáry Emma volt, az operett bonvivánja pedig Király Ernő.  A szubrett: Tisza Karola. A többi szerepben az akkori idők népszerű táncoskomikusa, SziklayJózsef valamint Pázmán Ferenc, azaz Paci bácsi és a színház rendezője, Sík Rezső lépett fel. A magyar közönségnek szintén nagyon tetszett a Csajkovszkij-muzsikával átszőtt operett, mely több jubileumot ért meg, s itt-ott azóta is szerepel vidéki színházak játékrendjén: Kecskeméti Katona József Színház (1949-1950), Pécsi Nemzeti Színház (1950), Pesten a Bányász (a későbbi Józsefvárosi) Színház (1950), hosszú idő elteltével a Győri Kisfaludy Színház (2004). 2010-ben a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál keretében hangzott el újra A diadalmas asszony - csak zongorakísérettel előadva.

Az operett az 1700-as évek elején játszódik Oroszországban, I. Péter cár uralkodása idején. A színhelyek Mencsikov tábornagy katonai tábora Marienburgnál (ma Malbork Lengyelországban); a tábornagy moszkvai palotája; a cári palota egy terme Moszkvában. A darabban I. Péter prózai szerep, viszont az abszolút főszerep Alexander Mencsikové (tenor vagy bariton); érdekesség hogy szerelme, Márta (szoprán), „ A diadalmas asszony”, akit pártfogásába vett, a darab végére nem vele, hanem I. Péter cárral áll az oltár elé, mint Katalin cárnő (a valós történelmi háttérből ismert, hogy az egyszerű parasztlány, Marfa, később a I. Péter szeretője lett, áttért a ortodox hitre, felvette a Katyerina nevet, s miután a cár feleségül vette, ez a megszólítás (azaz: Katalin cárnő) illette. Az operett ezt a valós historikus hátteret felhasználva állítja elénk az itt Mártaként megjelenő Marfa/Katyerina és a cár egymásra találásának történetét.

A rádióban először 1948. december 26-án, a Budapest I. (Kossuth) Rádióban 19.00  - 20.30 között adták mint stúdióoperettet:

 „Diadalmas asszony“

Pjotr Iljics Csajkovszkij - Josef Klein - Oscar Friedmann-Lunzer - Jenbach Béla - Harsányi Zsolt operettjét rádiószerűsítette és rendezi Kiszely Gyula.

Közreműködik a Földényi-kórus és a Rendőrzenekar Bánfalvy Miklós vezényletével

Személyek:

Nagy Péter cár — Basa György;

Mencsikov — Nagypál László;

Márta Katarina — Orosz Júlia;

Sonja, markotányosnő — Orosz Vilma;

Wassili Bronin — Rátonyi Róbert;

Stepanovits tábornok — Galsay Ervin;

Sergejev — Földényi János;

Kereschnetzky — Remsey Győző;

Budloff — Szőnyi Jenő;

Koslowszky — Nagy Béla;

Cigányasszony — Szőke Klára;

A darab legszebb részleteit azóta többször felvette a rádió, de már Erdődy János dalszöveg-átdolgozásában:

I. Az ötvenes évek végén készült a rádióban egy keresztmetszet a darabból. Ezen a felvételen közreműködik: Neményi Lili, Zentay Anna, Fekete Pál, Göndöcs József, Molnár Miklós, Szabó Miklós, valamint az MRT Szimfonikus Zenekara és a Földényi-kórus. Vezényel: Bródy Tamás

- Induló együttes (Zentay Anna, Fekete Pál, Göndöcs József, km. a Földényi-kórus); Márta románca (Neményi Lili); Mencsikov dala (Szabó Miklós); Csók-kettős (Neményi Lili és Szabó Miklós)

II. További hangzó részletek a műből (a hatvanas évek közepe) Moldován Stefánia és Udvardy Tibor dalfelvételei:

- Mencsikov dala, I, felv.: „Hol az az asszony, ki rabul ejtett? hol az az asszony, kit nem felejtek? hol van mámor, az örök lobogás? hol az a nő, aki minden nap más? (Udvardy Tibor és az MRT Énekkarának Férfikara)

- Márta és Mencsikov „Csók-kettőse”: „Elszállunk, mint a madár…” (Moldován Stefánia, Udvardy Tibor)

- Márta románca: „Rózsák, szerelmes virágok, szívdobogva vágyok utánatok! ... /Rózsák, bíborszínű rózsák” (Moldován Stefánia)

III. A hetvenes években a rádióban két nagyhírű szopránunkkal felvették külön Márta románcát: „Rózsák, szerelmes virágok, szívdobogva vágyok utánatok! .../Rózsák, bíborszínű rózsák”:

- Házy Erzsébet, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás (1976. december 26., Petőfi Rádió, 15.44 -16.06 - új operettdalok felvétele)

- Sass Sylvia, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András (1977. március 26., Kossuth Rádió 18.45 -19.13 - új operettdalok felvétele)

IV. Legutoljára a nyolcvanas évek végén az operett keresztmetszetének új felvételét rögzítették a rádió stúdiójában: a főbb szerepekben Tokody Ilonával (Márta), Gulyás Dénessel (Mencsikov), Zempléni Máriával (Szonya, markotányosnő), Rozsos Istvánnal (Vaszilij Bronyin), km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Breitner Tamás.

Pjotr Iljics Csajkovszkij - Josef Klein: A diadalmas asszony /"Die Siegerin"/

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1989. december 10., Kossuth Rádió, 20.55 – 22.00

Szövegét írta: Oscar Friedmann-Lunzer és Jenbach Béla.

Harsányi Zsolt fordítását felhasználva átdolgozta és rádióra alkalmazta Erdődy János.

Közreműködik: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)

Vezényel: Breitner Tamás

Zenei rendező: Matz László

Rendező: Avenesia Alex és Bozó László

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:

Frigyes, Mecklenburg nagyhercege – Bács Ferenc

von Mansfeld tábornagy (Mencsikov) – Gulyás Dénes

Márta (a későbbi Katalin cárnő) – Tokody Ilona

Susie, markotányosnő – Zempléni Mária (Hűvösvölgyi Ildikó)

Wilhelm Borm gróf – Rozsos István

Schramm tábornok – Kézdy György

Gomprez tábornok – Inke László

Polgármester – Tyll Attila

Segédtiszt – Konrád Antal

Jósnő – Máthé Erzsi

 Bitó Pál szerkesztő ismertető írása az RTV Újságban (1989):

„A Három a kislány című daljátékot 1916-ban mutatták be Bécsben. Zenéjét a halhatatlan zeneköltő, Schubert műveiből állította össze Henrik Berté zeneszerző, karmester. A darab óriási sikert aratott. A színpadi szerzők hamarosan követték példáját, s azon tanakodtak, melyik klasszikus muzsikust lehetne hasonló módon „népszerűsíteni”. Josef Klein (1870 - 1933), a bécsi Állami Operaház karmestere Csajkovszkij zenéjét vélte operettcélra alkalmasnak. Oscar Friedmann-Lunzer és Jenbach Béla szövegírókkal társulva megírta A diadalmas asszonyt.
A darab legszebb zenei részleteiből ugyan már korábban is készültek felvételek, de a bemutatószámba menő teljes felújításra csak most került sor az Állami Operaház művészeinek az előadásában.”

Részletek:

1. Nyitány

2. Mencsikov dala, I, felv.: „Mennyi szépet mondtam már a nőknek, mennyi asszony csókja volt enyém, mégsem láttam, nem találtam őket, de hiába vártam - lestem én... / Hol az az asszony ki rabul ejtett, hol az az asszony, kit nem felejtek, hol van mámor, az örök lobogás, hol az a nő, aki minden nap más, hol az az asszony, akire vágyom, aki az élet, az én halálom, aki a sorsom, az álmom, az egyetlen nő, legyen életem mind ez örök!...”(Gulyás Dénes és az MRT Énekkarának Férfikara)

3. Bevezetés és együttes (Tokody Ilona, Gulyás Dénes, Rozsos István, km. az MRT Énekkara)

4. Szonya és Vaszilij vidám kettőse, I. felv. „A gentleman az nem siet, meg nem lepődik, nem fizet…Bánja az ördög, akármi vár, törje fejét csak a szamár; - Bánja az ördög, mi vár reám…” (Zempléni Mária és Rozsos István)

5. Márta románca, I. felv.: „Rózsák, szerelmes virágok, szívdobogva vágyok utánatok! … /Rózsák, bíborszínű rózsák…” (Tokody Ilona)

6. Az I. felvonás fináléja (Tokody Ilona és Gulyás Dénes, km. az MRT Énekkara)

7. Márta és Mencsikov Csók-kettőse: „Elszállunk, mint a madár…” (Tokody Ilona és Gulyás Dénes)

8. Induló-együttes: „Amióta dalom csalogány, amióta nincs már s az kérdés…. Minden megfejt a bölcs tudomány, és mégis egyáltalán, és ez a kérdés rettentő, meg nem oldják egy-kettő, ez a kérdés nem más, mint a nő, mert Ádám-apánk mondta már: minden férfi pórul jár, reszkess tőlem a nő, a nő, a nő… /mivel bárhogy jár a bölcsek szája, mégsem hallgat senki rája, mindig szoknyabolond....” (Tokody Ilona, Gulyás Dénes, Zempléni Mária, Rozsos István, km. az MRT Énekkara)

/A rádiófelvétel időpontja: 1988. szeptember 5./

Karl Michael Ziehrer: A csavargók („Die Landstreicher” – 1899. június 29., Bécs, Sommertheater "Venedig")

Operett két felvonásban, előjátékkal

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1971. július 26. Kossuth Rádió 19.30 – 21.17

Leopold Krenn és Carl Lindau librettója nyomán a rádiófelvétel magyar dalszövegét Romhányi József írta.

Vezényel: Sebestyén András

Km.: MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc)

Zenei rendező: Erkel Tibor

Rendező: Bozó László

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:

Adolár Gilka herceg – Bende Zsolt (Mensáros László)

August Fliederbusch, csavargó – Palcsó Sándor (Darvas Iván)

Bertha, a felesége, csavargó – Andor Éva (Pálos Zsuzsa)

Roland, bíró – Korondy György (Mécs Károly)

Mimi, táncosnő – László Margit (Váradi Hédi)

Kampel, altiszt – Várhelyi Endre

Muki, hadnagy – Kishegyi Árpád (Somogyvári Rudolf)

Rudi, hadnagy – Bartha Alfonz (Tahi Tóth László)

Leigeb, szállodaigazgató– Külkey László (Major Tamás)

Leigebné – Szőkefalvy Nagy Katalin

Fogadós – Katona Lajos (Szatmári István)

Anna, a leánya – Koltay Valéria (Pap Éva)

Stöber, egy férfi kórusegylet karmestere – Kovács Péter

Lajos, festő – Göndöcs József

Kórista – Balázs István

Narrátor – Kálmán György

Ének-és tánckar: zsandárok, szobalányok, pincérek, nyaralók, tárgyalóterni hallgatóság, nép

Megjegyzés: a Rádió Dalszínházának ez az első sztereo felvétele, itt a Kossuthon még monoban hangzott el, később az URH adón már sztereóban is élvezhették a rádióhallgatók

1. Nyitány
2. Tárgyalási jelenet (Andor Éva, Korondy György, Palcsó Sándor, Katona Lajos, km. az MRT Énekkara)
3. Induló-kettős (Bartha Alfonz és Kishegyi Árpád)
4. Kuplé-négyes (Bartha Alfonz, Kishegyi Árpád, Palcsó Sándor, Bende Zsolt)
5. Roland dala (Korondy György, km. az MRT Énekkara)
6. Együttes, I. felv. (Andor Éva, Palcsó Sándor, Külkey László, Kovács Péter, km. az MRT Énekkara)
7. Kettős (Koltay Valéria és Korondy György)
8. Az I. felvonás fináléja (Andor Éva, László Margit, Korondy György, Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Katona Lajos, Várhelyi Endre)
9. Keringő (Bartha Alfonz, Kishegyi Árpád, km. az MRT Énekkara)
10. Mimi dala: „Napfényes szirten az ég is kékebb, ott mindig szívesen fakad a szíved... amikor kisüt a nap, az reménysugár... Holdas éjjel /Csillogó fenn a hó, havas az éj, biztató...” (László Margit, km. az MRT Énekkara)
11. Hármas, II. felv. (Andor Éva, Palcsó Sándor, Bende Zsolt, km. az MRT Énekkara)
12. Mimi és a herceg kettőse (László Margit és Bende Zsolt)
13. Mimi, Muki és Rudi hármasa (László Margit, Bartha Alfonz és Kishegyi Árpád)
14. Együttes, II. felv. (Andor Éva, László Margit, Palcsó Sándor, Bende Zsolt, km. az MRT Énekkara)
15. A II. felvonás fináléja (Andor Éva, László Margit, Koltay Valéria, Szőkefalví-Nagy Katalin, Korondy György, Palcsó Sándor, Bartha Alfonz, Külkey László, Kishegyi Árpád, Bende Zsolt, Göndöcs József, Várhelyi Endre, Kovács Péter, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)

A cselekmény helyszíne és ideje: A bírósági tárgyalóterem és a börtön egy cellája: az előjáték színpadképe megosztott, egyik oldalon a tárgyalóterem, a másik oldalon a börtön látható, a cselekmény váltva, hol itt, hol ott játszódik (előjáték); egy szálloda bejárata egy felső-bajorországi tó partján (I. felv.); a hercegi kastély parkja (II. felv.)  az 1800-as évek végén.

A cselekményből itt az előjáték tartalmát ismertetem:

A csavargóházaspár, August és Berta Fliederbusch útközben egy értékes gyöngysort és egy ezermárkás bankót talál. Megörülnek a váratlan kincsnek, s megállnak az útjukba eső első fogadóban, hogy végre „úri módon” csillapítsák éhségüket. Szakadt ruházatuk és a fejedelmi rendelésük fedezeteként felmutatott nagycímletű bankjegy alapján a fogadós tolvajnak nézi őket, s értesíti a zsandárokat. A párt elfogják és rendőrbíró elé állítják. Roland bíró nem sok figyelmet fordít az esetre, részben mert tisztázottnak látja, részben, mert találkája van a fogadós leányával, Annával. A gyöngysort és a pénzt elkobozza, a döntés ellen kézzel-lábbal tiltakozó csavargókat pedig  - ideiglenesen – börtönbe csukatja. August és Berta nem nyugszik bele a jogtalan bezárásba. Addig-addig kutakodnak cellájukban, míg egy használaton kívüli és nyitva felejtett ajtóra bukkannak, amelyen át – az üresen maradt tárgyalóterembe jutnak. A sebtében távozó bíró még a ruhákat és a lefoglalt tárgyakat rejtő szekrényt is nyitva felejtette, így a pár újra magához veszi az ékszert és a bankót, de összeszednek mást is, amit további csavargásaikhoz szükségesnek tartanak. Éppen távoznának, mikor lépések zaja hallatszik. Csak annyi idejük marad, hogy August magára öltse Roland ott hagyott talárját, Berta pedig visszahúzódjon az ajtó mögé.  Adolar Gilka  herceg lép be, nyomában barátnőjével, Mimivel, a táncosnővel. Azért jönnek, hogy panaszt tegyenek. Valaki ellopta ugyanis a herceg értékes gyöngysorát, amit éppen aznap szándékozott ajándékba adni a lánynak. Az ügyet ki kell vizsgálni – mondja az álbíró, s míg intézkedik, a szomszédos „váróhelyiségbe” tessékeli a panaszosokat. A herceg és a táncosnő gyanútlanul be is sétálnak a nyitva álló ajtón, amelyet Berta rájuk zár, majd férjével gyorsan kereket old. Csakhamar Roland is visszatér. A törvényszolgával maga elé rendeli a csavargókat, hogy most már részletesebben is foglalkozzon az ellenük emelt váddal, legnagyobb meglepetésére azonban az elegáns herceget és a táncosnőt vezetik elő a cellából. Sűrű bocsánatkérések közepette szabadon engedi őket, s elrendeli a csavargók keresését...

Kapcs. 5371. sorszám

Kiegészítésképpen: 

Számos magyar opera szövegkönyve került ki Romhányi József tolla alól, így

Sugár Rezső Hunyady című oratóriumának (1953)

Székely Endre Vízirózsa (1958/1961)

Hajdu Mihály Kádár Kata (1959)

Joseph Haydn Aki hűtlen, pórul jár (1959) – Társszövegíró Fischer Sándor mellett

Horusitzky Zoltán Báthory Zsigmond (1960)  és 

Ránki György Muzsikus Péter kalandjai (1963) című operájának szövegírója volt.

Erkel Ferenc Brankovics György című operájának szövegkönyvét (Ormay Ferenc – Ódry Lehel) Romhányi átdolgozta

Erkel Ferenc: Névtelen hősök  (Megjegyzés: Az opera dalszövegét Tóth Ede librettója nyomán Romhányi írta a rádióváltozathoz).

Operalibrettókat fordított:

Christoph Willibald Gluck: Orfeusz és Euridiké

Gioachino Rossini: Ory grófja

Carl Orff: Az okos lány

Musicalek közül a legismertebb a Macskák (1983)

Operettlibrettókat fordított és/vagy a darabokat Rádióra alkalmazta:

(lista a saját adatbázisomból)

Robert: Planquette: Rip van Winkle

Charles Lecocq: Angot asszony lánya

Karl Michael Ziehrer: A csavargók

Arthur Sullivan: A Fruska (Megjegyzés: Romhányi a darabot rádióra alkalmazta)

Arthur Sullivan: A mikádó

Oscar Straus: A legénybúcsú

Ifj. Johann Strauss: A cigánybáró (Megj.: Romhányi szövege helyébe a későbbi rádiós változatban Fischer Sándor versfordítása lépett.)

Jacques Offenbach: Orfeusz az alvilágban

Jacques Offenbach: Brabanti Genovéva

Jacques Offenbach: Piaci dámák

Jacques Offenbach: Kékszakáll

Jacques Offenbach: A párizsi élet

Jacques Offenbach: A sóhajok hídja

Jacques Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő

Lehár Ferenc: Éva (Megjegyzés: Romhányi a keretjátékot írta a rádiófelvételhez)

Kálmán Imre: A csárdáskirálynő (Megjegyzés: Romhányi a darabot rádióra alkalmazta)

Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél

Jurij Szergejevics Miljutyin: Első szerelem

Jurij Szergejevics Miljutyin: Nyugtalan boldogság 

(Rádió)operett/daljátékok librettóinak és/vagy verseinek írója:

(lista a saját adatbázisomból)

Kemény Egon – Mesterházi Lajos – Szász Péter – Romhányi József: Májusfa

Kemény Egon – Romhányi József: Talán a csillagok

Vincze Ottó – Romhányi József: Operát Szmirnába? 

Vincze Ottó - Barabás Tibor - Semsei Jenő – Romhányi József: Budai kaland

Gyulai Gaál János – Romhányi József: Hét pofon

Fényes Szabolcs - Harmath Imre - Romhányi József: Maya (Megjegyzés: Romhányi a darab eredeti librettóját a hatvanas években átdolgozta és azóta ezt a változatot játsszák a színházak, ahogyan ezt vette alapul a Rádió a stúdiófelvétel elkészítéséhez 1971-ben.)

Fényes Szabolcs – Romhányi József: Fekete csillagok

Fényes Szabolcs –Halász Rudolf - Romhányi József: Két szerelem

Fényes Szabolcs - Romhányi József: Ma utoljára 

Fényes Szabolcs – Hárs László – Romhányi József: Nászajándék

Horusitzky Zoltán – Romhányi József: Egyetlenegy éjszakán

Kerekes János – Romhányi József: Palotaszálló

Kerekes János – Romhányi József: Dalol az ifjúság

Kerekes János – Tóth Miklós – Romhányi József: Boldogságfelelős

Kerekes János – Semsei Jenő – Romhányi József: Kard és szerelem

Kókai Rezső – Halász Péter – Romhányi József: Lészen ágyú

Behár György – Hárs László - Romhányi József: A doktor úr meggyógyul

Rajzfilmek

 Romhányi József írta a szövegét olyan közkedvelt rajzfilmsorozatoknak, mint a Mézga család, a Kérem a következőt, a Mekk mester. Az ő fordításában lett sikeres az amerikai Flintstone család című sorozat is, Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki parádés párbeszédeit máig emlegeti a közönség. A sorozatokon túl részt vett egész estés rajzfilmek, így a Nepp József rendezte Hófehér és a Dargay Attila rajzolta Ludas Matyi elkészítésében is, sikerük nem kis részben Romhányi szellemes és frappáns szövegeinek köszönhető.

MEGJELENT!

Már a könyvesboltokban Várkonyi Judit Az aduász – Romhányi József élete egy körben című új kötete!

Helikon Kiadó, 2025

Talán nincs olyan magyar, akit Romhányi József ne szólított volna meg rajzfilmeken, dalokon, operetteken, operákon vagy játékos versein keresztül. Romhányi nekünk írt, egykori és mai gyerekeknek, régi és új felnőtteknek. Neki köszönhetjük – hol mint szerzőnek, hol mint társ-forgatókönyvírónak – a Frédi és Béni, a Mézga család, a Mekk Elek, a Kérem a következőt! sziporkázó párbeszédeit, az egész estés Lúdas Matyi és a Szaffi szövegeit, a Szamárfül elnyűhetetlen rímes verseit, számos opera, operett librettójának fordítását és a divatból soha ki nem menő Webber-musical, a Macskák verseinek magyar változatát. Mindig szerettük, miközben fogalmunk sincs, ki is volt ő: zabolátlan kisdiák, zenei tehetség, hadifogoly, hóhányó, majd férj és apa, rádiós dramaturg, sokszínű alkotó, zenei műfordító és nagy kártyás. Költő, aki éjt nappallá téve dolgozott.

 Várkonyi Judit ezt az ezerarcú embert mutatja be Aduász című életrajzi könyvében. Könyvbemutató október 29-én a Fészek Művészklubban, ahol a szerzővel és Darvasi Ferenc szerkesztővel Bősze Ádám beszélget. (Regisztrációhoz kötött.)

Carl Millöcker: Gasparone (1884. január 26., Bécs, Theater an der Wien)

Háromfelvonásos operett

A Rádió Dalszínházának bemutatója - keresztmetszet: 1972. július 8., Kossuth Rádió, 19.30 - 20.53

Friedrich Zell és Richard Genée librettója nyomán a dalszövegeket Róna Frigyes fordította magyarra. 

A cselekmény helyszíne és ideje: Szicília, a toresinói Halászkocsma (I. felv), Carlotta grófnő kastélya (II. felv.), a toresinói tanácsház előtti tér (III. felv.) a XIX. század elején.

Albert István összekötőszövegét elmondja: Békés Rita és Bánffy György

Szicília Siracusa tartományának városait jó ideje a hírhedt rablóvezér, a hegyek nyújtotta menedékből le-lecsapó, rabló-fosztogató Gasparone és bandája tartja rettegésben.  Tevékenységük persze jól jön a helyi csempészeknek, hiszen  a bandita neve mögé bújva vígan űzhetik mesterségüket...

Szereplők:

Carlotta grófnő, Santa Croce-i fiatal özvegy – szoprán

Erminio Saluzzo gróf, földbirtokos – tenor

Benozzo, a toresinói Halászkocsma tulajdonosa és a csempészbanda főnöke – tenor buffo

Sora, a felesége – könnyebb szoprán (szubrett)

Baboleno Nasoni, Toresino polgármestere – basszus (buffo)

Sindulfo, a fia – tenor buffo

Zenobia, Carlotta grófnő bizalmasa – alt

Massacchio, csempész, Benozzo nagybátyja – bariton

Marietta, Carlotta grófnő szobalánya – mezzoszoprán

Ének- és tánckar: csempészek, katonák, parasztlányok, földművesek, Toresino polgárai, vámosok, hajósok, halászok

A „Gasparone” nálunk kevéssé ismert, német nyelvterületen azonban ma is gyakran játszott operett. Különlegessége, s e tekintetben alighanem egyedülálló a műfaj képviselőinek sorában, hogy címszereplője egyáltalán nem jelenik meg, mindvégig csak beszélnek róla.

 A rádiófelvétel előadói: Ágai Karola, Barlay Zsuzsa, Kalmár Magda, Kishegyi Árpád, Korondy György, Kovács Péter, Melis György, Sólyom-Nagy Sándor.

Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara.

Vezényel: Bródy Tamás.

Zenei rendező: Balassa Sándor.

Részletek:

1. A kocsmáros és a csempészek dala, I. felv.  (Kishegyi Árpád, Sólyom-Nagy Sándor és az MRT Énekkarának Férfikara)

2. Hármas: „- De most megyek, Ön elkísér… azt, hogy mi kell a nőknek, és főleg, a nőkkel mindig gáláns, egy szóért már hálás…” (Ágai Karola, Barlay Zsuzsa, Melis György)

3. Jelenet (Ágai Karola, Kalmár Magda, Korondy György, Kishegyi Árpád, Melis György, Sólyom-Nagy Sándor és az MRT Énekkara)

4. Az I. felvonás fináléja (Ágai Karola, Barlay Zsuzsa, Kalmár Magda, Kishegyi Árpád, Korondy György, Kovács Péter, Melis György, Sólyom-Nagy Sándor és az MRT Énekkara)

5. Zenobia dala (Barlay Zsuzsa)

6. A kocsmáros dala, III. felv.: „Szolgál az asszony és úr a férj, szép törvény volna, de mit sem ér. Nektárt találsz, ha erre jársz, nálunk Szicíliában. Ház előtt gubbaszt a férj, szegény... /Az asszonyka nyelves, dél van, mire felkel, órákig próbálgat kendőket, szoknyákat, férje a konyhában...” (Kishegyi Árpád)

7. A kocsmáros és a kocsmárosné dala (Kalmár Magda, Kishegyi Árpád)

8. Carlotta és Erminio kettőse: „…- Ön másnak adta szép kezét! Ó, bár lehetnék én a párja, hogy oltalmazzam életét! …” (Ágai Karola, Korondy György)

9. Induló: „A karrier jön...” (MRT Énekkara)

10. Együttes (Ágai Karola, Barlay Zsuzsa, Kalmár Magda, Kishegyi Árpád, Korondy György, Melis György, Sólyom-Nagy Sándor és az MRT Énekkara)

Rádióban ezen zenei felvétel időpontja: 1971. október 13.

Rudolf Friml – Herbert Stothart – Otto Harbach: Rose Marie (1924)

Magyar fordítás: Brand István

„A Rose-Marie című operettben nincsenek hercegek. Friml hősei nem főúri palotákban laknak és nem kötnek «rangon aluli» házasságot címerükön «foltot ejtő” szegény származású lányokkal.
Cselekménye a XIX. század vége felé játszódik Amerikában, abban az «Eldorádóban», ahová az aranyláz mindazokat gyűjtötte, akik hazájukban még a mindennapi kenyerüket sem tudták megkeresni. Hősei: félrevezetett indiánok, akiktől potom áron csalják el aranyat tartalmazó földjeiket; aranyéhségük csillapítására mindenre képes, lelkiismeretlen kalandorok; egyszerű szegény emberek, akik csak nehéz munkával tudják megélhetésüket biztosítani. Közöttük bontakozik ki Jim Kenion munkás és a Rose-Marie liliomtisztaságú szerelme. (Rátonyi Róbert)

„Ebben az operettben meggyilkolnak egy jobb sorsra érdemes sziú-indiánt, Fekete Sast…Tudva tudja bár mindenki már az elején, hogy a nem a becsületes indiánbarát cowboy, Jim Kenion, hanem a becstelen indiángyűlölő kalandor: Hawley a gyilkos, a végén mégis kiderül az igazság: nem Kenion, hanem Hawley a gyilkos. Naivan bájos Rose Marie, a főszereplőnő… Elhiszi szerelméről, Jimről, hogy ő ölte meg a barátját, Fekete sast, és majdnem a gyűlölt gyilkoshoz, Hawleyhez megy feleségül…”

A Rádió Dalszínházának bemutatója – részletek: 1971. február 20., Kossuth Rádió, 19.25 – 20.19

Közreműködik: Németh Marika, Petress Zsuzsa, Bende Zsolt, Palócz László, Rátonyi Róbert, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara.

Vezényel: Bródy Tamás

Az összekötőszöveget írta és elmondja: Rátonyi Róbert

1. Előjáték

2. Hermann dala (Rátonyi Róbert, km. az MRT Énekkarának Nőikara)

3. Jim dala: „Rose Marie” dal (Bende Zsolt, km. az MRT Énekkarának Férfikara)

4. Malona dala (Palócz László, km. az MRT Énekkarának Férfikara)

5. Rose Marie dala (Németh Marika, km. az MRT Énekkarának Férfikara)

6. Rose Marie dala (Németh Marika, km. az MRT Énekkarának Nőikara)

7. Jane dala: „Totem Tom-Tom” (Petress Zsuzsa, km. az MRT Énekkara)

8. Jane és Hermann kettőse (Petress Zsuzsa, Rátonyi Róbert, km. az MRT Énekkara)

Jim és Rose Marie szerelmi kettőse - „Az indián szerelmi dal” (Németh Marika és Bende Zsolt)

Ez a dal több stúdiófelvételről ismeretes, többféle magyar fordítással:

Harmath Imre dalszövegével:.„… Tavasz éjszakán ezüst a tó…. csillagfényes ég nevet le rád...- Hangom hogyha hív, gyere már, mire vársz… - gyere, gyere hát, szívem úgy vár rád.”

Radó István fordításában  pedig: „A tó kék vizén ragyog a hold, gyönyörűbb nyári éj sohase  volt…./Ha leszáll az éj, kicsikém sose félj, szíved az enyém, csak  tiéd vagyok én….”

Rádióban ezen zenei felvétel időpontja: 1970. március 23.

Jacques Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő
 (La Grande-Duchesse de Gérolstein - 1867)

Operett három felvonásban

A Rádió Dalszínházának bemutatója (dialógusokkal, prózával is):1970. augusztus 19., Kossuth Rádió 20.07 – 23.04 

Azonban az operett zenei felvétele 1970 előtt két évvel korábban már elkészült, és ezt a rádió operettrészletek címszó alatt bemutatta. Még összekötő szöveget is írt hozzá Albert István, és így került adásba először 1968. november 20-án, a Petőfi Rádióban 10.00 és 11.17 óra között. 

Henri Meilhac és Ludovic Halévy librettója nyomán a szöveget magyarra fordította és rádióra alkalmazta: Romhányi József 

Km.: a MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)

Vezényel: Bródy Tamás

Zenei rendező: Balassa Sándor

Rendező: Cserés Miklós dr.

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:

A nagyhercegnő – Házy Erzsébet
Wanda, egy parasztlány, Fritz szerelme – Németh Marika
Fritz, közlegény – Réti József (Fülöp Zsigmond)
Bumm tábornok – Melis György
Paul herceg, a nagyhercegnő vőlegénye – Bartha Alfonz (Körmendi János)
Puck báró, szertartásmester – Kishegyi Árpád (Csákányi László)
Grog báró, a kérő – Michels János (Ferencz László)
Nepomuk, hírnök – Pere János (Verebély Iván)
Charlotte – Erdész Zsuzsa (Balogh Katalin)
Olga – Koltay Valéria
Ida – Svéd Nóra
Mama – Divéky Zsuzsa (Hódy Gitta)
Gyerek – Olasz György
Andie – Orczy Teréz

A rádiófelvételen az alábbi ének-zenei betétszámok hallhatóak:

1. Előjáték

2. Bevezető kórus és Bumm tábornok dala (Melis György, km. Németh Marika, Réti József, az MRT Énekkara):

„Ez botrány! Ezer ördög! Itt a táborban lányok! / - Bumm! Mindig rosszkor jön…  /- Ahogy felnyihog harci ménem, föl, harcra hát, rohamra indulok én az élen, hegy-völgyön át…Piff, paff, puff, tarapapabumm, legyőzött a generál, bumm, bumm!”

3. Fritz dala (Réti József, km. az MRT Énekkara):

„Ki nekem ront, pórul járhat!  Ki nekem ront, pórul járhat!  Mert visszavár, mert visszavár csókos száj! /Jertek szép leányok, csókra epedőn, selymes ágyban háltok, mi a harcmezőn. Levest kap a baka, komisz kenyeret, holnap puska ropog, ágyú riogat! Úgyis elpatkolok ma még, hadd igyak! Ide veled, jó bor, na hörpintsük fel! Anya, ara, sógor ma búcsúznunk kell!  Ó szép szemű lányok, ó hős férfinép! Most rúgjuk a port, víg körtáncot járj!  Perdülj!  Fordulj!  Ó!  /Körbe perdülünk, lengve lendülünk, mint a búgócsiga, mint a kerge nyáj! Erre lendülünk, arra perdülünk, mint a búgócsiga, mint a kerge nyáj.  Fordulj, perdülj, mint a búgócsiga, mint a kerge nyáj!  Fordulj, perdülj, mint a búgócsiga, röppen, szállj!”

4. Wanda és Fritz kettőse az I. felvonásból (Németh Marika, Réti József):

5. Katonák és a Nagyhercegnő dala az I. felvonásból (Házy, az MRT Énekkara):

„Jelszóm: mindent a katonáknak…”

6. A Nagyhercegnő dala, I. felv. (Katona-dal/Dal a kardról) (Házy Erzsébet, km.: Réti József):

„Íme, itt van jó atyámnak kardja.../Vedd ezt a kardot, a kardot…”

7. Az I. felvonás fináléja (Házy Erzsébet, Németh Marika, Réti József, Bartha Alfonz, Kishegyi Árpád, Melis György, az MRT Énekkara)

8. Nyitó kórus, bevezető jelenet és levél-kuplé a II. felvonásból (Koltay Valéria, Erdész Zsuzsa, Divéky Zsuzsa, Svéd Nóra, Pere János, az MRT Énekkarának Női Kara)

9. Kórus és Fritz rondója, II. felv. (Réti József, km. az MRT Énekkara):

„Szép hadrendben állt a had...”

10. Jelenet és Fritz dala (Réti József, km. Házy Erzsébet, Németh Marika és az MRT Énekkara)

„Nos, felség, hát megjöttem én, Holala…De nem, mint egy hősköltemény, Holala…/ Csúnya volt. Csúnya volt. Ezt ismerjék el, egy tábornok mást érdemel…/  Az ajtóban állt már a férj. Bizony ám…Ott várt rám, és én nem tudtam, miért? Igazán..,/ Szégyen! Szégyen! Szégyen! Szégyen!...”

11. Paul, Puck, Bumm buffó hármasa, II. felv.  (Bartha Alfonz, Kishegyi Árpád, Melis György):

„Ez a történet régi.../Ballada Victória nagyhercegnőről...”

12. Nagyhercegnő dala, a Nagyhercegnő és Fritz kettőse a II. felvonásból (Házy Erzsébet és Réti József):

„- A férj ezt mondta nékem, kérlek, mondd néki el azt, amit érzek! …/Mondd el azt, hogy kellemes és megnyerő. Mondd el azt, hogy bódító férfi. Mondd el azt, mennyit tudna itt még hódítani!...És győzni néha többet ér, ha ezt közvetíti a vágya. Ó!..../
Jaj, nincs nyugtom, percnyi sem, csak szenvedek nappal és éjjel! Csak álmodom róla szüntelen, és nem adom reményem, mégsem. Ó!.... Nos, hát! Nos hát, most mit válaszol nekem?.../

- Mondja azt, hogy én vele érzek; Biztos szép, biztos kedves lélek…- Azon kell tehát igyekeznem… Hogy a szívem is így érezzen…Ez mind szép volna, csak azt kéne tudnom, hogy miről van itt szó? Miről volna szó?  Az ördög engem örök tűzbe dugjon, ha tudom, milyen sóvárgó…”

13. A Nagyhercegnő és Paul herceg kettőse – „Holland újság krónikája”(Házy Erzsébet és Bartha Alfonz):

„- A Nagyhercegnőt nőül kérni Paul herceg úr  nagy útra kel, de nem tudta e célt elérni, a szíve érte bárhogy vert. Ha kél a rózsaszínű hajnal, új reményt ébreszt minden nap, egy csokorral a hölgyhöz nyargal és kérte kezét…. A válasz már - szokásos szólam - de hogy miért nem lehet még a nőm. S én várok újra szenvedőn! S én várok újra szenvedőn! S én várok újra szenvedőn - ezt írja a lap rólam. Ó! /- S ez így van kedves széptevőm! Ez így van kedves széptevőm! Ez így van kedves széptevőm - s ha így van, akkor jól van.

/-A herceg szíve szinte lángolt, olyan vadul izzott ez a tűz, és várta azt a boldog mámort, mit semmi el nem űz. De régen égett már a máglya, és elkelt közben annyi nap, a szíve feledésül hagyja, és büszke-büszke maradt csak. Itt nem lesz részed semmi jóban! Paul herceg, indulj haza hát!  Itt mondj a csóknak jóéjszakát! Itt mondj a csóknak jóéjszakát! Itt mondj a csóknak jóéjszakát - ezt írja a lap rólam. Ó! /- S ez így van kedves széptevőm! /- s én várok szenvedőn / s én várok újra szenvedőn – ezt írja a lap rólam.”

14. Jelenet (Kishegyi Árpád, Melis György, Bartha Alfonz, Michels János, Németh Marika, km. az MRT Énekkara):

„… Bűbájos asszonyka, szép Jó’jcakát, elég ha önnek ennyit mondok… Jó’jcakát….nem mondunk mást --- Jó’jcakát...”

15. A III. felvonás előjátéka

16. Paul, Puck, Bumm összeesküvési jelenete, III. felv. (Bartha Alfonz, Kishegyi Árpád, Melis György)

„Melléklépcső! Melléklépcső! Melléklépcső!...”

17. A nagyhercegnő és Bumm tábornok kettőse a III. felvonásból (Házy Erzsébet, Melis György)

18. Induló és szerenád (Németh Marika, Bartha Alfonz, Réti József, Melis György, km. az MRT Énekkara)

Melodráma és noktürn.

19. „Riadó” – együttes (Németh Marika, Bartha Alfonz, Réti József, Kishegyi Árpád, Melis György, Pere János)  

20. Esküvői kar és legenda (Házy Erzsébet, Bartha Alfonz, Kishegyi Árpád, Melis György, km. az MRT Énekkara:)

 „- Úrnőnk igent mond önnek, herceg, végre már ma itt. /- Az ember mit ilyenkor érez, valóban furcsa, mégis szép, a férfiből ilyenkor férj lesz és öleli bájos hitvesét. - Hitvesét, szép hitvesét, ó, de szép! … Éljen a szép ifjú pár! /- Szép jó estét, urak! / - Ó, a Fenséges asszony! /- Hol egy serleg! – egy serleg!.../- Százhúsz évig éljen a szép ifjú pár! - Százhúsz évig éljen a szép ifjú pár!  /- Ma folyjon hát a bor! A serleg körbejár!..."

21. Nagyhercegnő bordala – rondó (Házy Erzsébet, km. Kishegyi Árpád, az MRT Énekkara): 

"Élt egyszer régen nagybácsi, akinek híres volt a torka…/A serleg, mellyel koccintott, olyan volt, mint egy jó nagy dézsa, hogy tíz akóval  felhajtott , de közben  majd szomjan halt néha.  Igyunk!  Igyunk!...”

22. Parasztdal (Házy Erzsébet, Németh Marika, Bartha Alfonz, Réti József, Kishegyi Árpád, Melis György, km. az MRT Énekkara)

23. Jelenet és a III. felvonás fináléja (Házy Erzsébet, Németh Marika, Bartha Alfonz, Réti József, Kishegyi Árpád, Melis György, Michels János, km. az MRT Énekkara):

Nagyhercegnő:

„…Jó estét urak!...

- Százhúsz évig éljen a szép ifjú pár!  Ma szóljon hát a bor, a serleg körbejár…/...”

Fritz:

- A díszsisakom visszakaptam!
- A lantomat visszanyerem!
- A szívem végleg önnek adtam!
- És viszontlátom két szép gyermekem!
- Visszavár most a csendes fészek!
- Ahol szépen megbújunk majd!

Nagyhercegnő:
- Mindenkor izgalmak és vétkek:
Jobb a csend, elkerülni minden bajt.

Fritz:
Bár főtábornok rangos serege csak most ér haza végre,
Egy jó tucatnyi vasgyúró szapora lesz a házam népe!

Kórus: 
Egy jó tucatnyi vasgyúró szapora lesz a házam népe!

Nagyhercegnő:
A bérre bár az asszonyka akad a csókra szomjas férje
A józan ész most azt mondja, legyen a mókának most vége!

Ha látna most a dédanyám, ő biztos büszke volna rám! Ó!...”

Kórus
A józan ész most azt mondja, legyen a mókának most vége!

Nagyhercegnő:
Ha látna most a dédanyám, ő biztos büszke volna rám!
Ha látna most a dédanyám, ő biztos büszke volna rám! Ó!...”

Sydney Jones - Lionel Monkton: A gésák

/Eredeti cím: The Geisha/ - 1896

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1970. február 14., Kossuth Rádió 19.25 – 20.37

Owen Hall szövegét Fáy E. Béla és Makai Emil fordította.

A verseket Brand István írta

Rádióra alkalmazta: Innocent Vincze Ernő

Vezényel: Bródy Tamás

Km.: az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara

Zenei rendező: Matz László

Rendező: Cserés Miklós dr.

Szereposztás:

Az öreg Vuncsi – Feleki Kamill – próza

A fiatal Vuncsi – Kibédy Ervin

Mimóza: László Margit (Domján Edit)

Reginald Fairfax, az angol haditengerészet tisztje – Bende Zsolt (Mécs Károly)

Molly Seamore, Fairfax menyasszonya – Petress Zsuzsa

Dick Cunningham, az angol haditengerészet tisztje – Reményi Sándor (Csanaki József)

Katana, a gárdisták parancsnoka – Bartha Alfonz (Verdes Tamás)

Lady Constance - Simor Erzsi – próza

Juliette – Csala Zsuzsa – próza

Imári márki, kormányzó és rendőrprefektus – Csákányi László

1. Nyitány

2. Fairfax Tengerészdala (Bende Zsolt, km. az MRT Énekkarának Férfi Kara)

- Én tengerész vagyok, ám a fényes ég ragyog, mert az otthonunk a széles óceán, és ha partra léphetünk, úgy örülnek nekünk, összecsődül annyi asszony és leány, minden ember arca víg, sorra mind kezet szorít és távozáshoz hívnak ám a nők! Járva messzi tájakat, ennyi kedvesünk akadt, egyre csak visszavárnak ők /- Víg a tengerész! Bátor és merész! Lángra gyúl, ha lányra néz és átölelni kész! Hej, nincs időnk, hahó! Lányka, vár hajónk! Egy búcsúcsók, s az ég megáld! Az ég megáld, az ám!….

3. Cunningham dala a kis japán nőről(Reményi Sándor)

 „Ha gőzhajód Japánba ér, tarkán csillogón vár Nagaszaki, ott száll partra egy nap, mint a felkelő Nap, a fess matrózlegény, a Tom Jacki.  Hamar párra is talált ott ő, volt ott egy kicsiny szép japán leány, ajkán száz madár szólt, mert a lány japán volt, Jacki Jappynek hívta őt csupán. Félre állt Jackie fején a sapi, oly szép volt, mikor jött a csöpp Jappy, minthogy kansasi volt, Jack csak angolul szólt, olyan jó I am happy hap happy!... /Így boldogan bolyongták át kéz a kézben a szép Nagaszakit, és a lány pirult bár, így a szíve is már, bizony szerette már a Tom Jackit.  Noha angolul nem értett ő, egy percre sem állt ezért neki, mert mikor a szív szól, mindig érthető jól, s ez a szívnek oly pompásan esik. Félre állt Jacki fején a sapi, oly jó volt, mikor szólt a csöpp Jappy, mert a csöpp japán nő mikor szótlan, mint ő, olyan jó I am happy hap happy! / Egy bús napon eljött a vég. Isten véled, ó szép Nagaszaki! Jappy szíve úgy fájt, míg a parton ott állt, mikor tengerre szállt a Tom Jacki.  De a nő szíve nem fájt soká, pár száll rózsa és már újra éled, Jappy éppen úgy járt, bizony nem soká várt, fogott gyorsan egy csöpp japán férjet. És csak néha jut eszébe neki, mi jó volt, mikor volt a Tom Jacki, ám ha múltat idéz, szegény egyre csak néz, mit is mond I am happy happ happy! "

4.Teaház-dal (MRT Énekkara)

"Ha nő csak könnyet lát, egy csésze jó teát, fontos, hogy a vendég úr jól érezze magát.../ Ez kedves teaház, ma lesz itt mulatás…Ha víg a tengerész, már minden jóra kész…" 

5. Fairfax és Cunningham kettőse (Bende Zsolt, Reményi Sándor, km. az MRT Énekkara)

"- No, jó háziúr, elpattan a húr, már önnek itt nem jut több húzás, hisz tetteiért most kap illő bért, lerombolni várát sem túlzás. /- Nagy hűhónál jobb az egyszerű mód, egy botozásban megteszi itt most, majd ott végzi el, mit megérdemel! /- Mi adhatjuk hozzá a ritmust. /- Most fel hát a márkihoz, társak! Majd bosszúnkat zengje a kar! Már jövünk a bottal és mindenki joggal, hogy meg adja, amit akar! Már vége a halogatásnak, ön várába hiába búj! Mi bevesszük várát, csak védje a várát ön, szeretett márki úr!...”

6. Molly dala, I. felv. (Petress Zsuzsa, km. az MRT Énekkara)

„Rolly Pollynak keresztelt az apám, Rolly Pollynak nevez egész Japán. Ki az én teámat issza, annak édes csók a titka, örök áhítattal gondol vissza rám.../ Rólam álmodik egy matróz hadsereg, hozzám be se térnek csúnya gengszterek! Arról ír a képes újság, hogy az éjszakáim furcsák, és a részeg rikkancs hangja megremeg…”

7. Az I. felvonás fináléja (László Margit, Petress Zsuzsa, Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Reményi Sándor és az MRT Énekkara)

„- Innen szűrünket csúfosan kiteszik, aztán mögöttünk kattan a zár, itt kell hagynunk a mulatság ízeit, de a lábunk még tétován áll. – Olyan nagyszerű volt itt a hangulat, és a tea is kitűnő volt! Bárhogy védték a lányok az ajkukat, ma itt mindenki csókot rabolt!.../- Napkelet gyöngye, drága lány, csillogó égi fény, majd egy bűvös éjszakán eljövök érted én! Eljövök majd egy éjszakán s kérdezem, vársz-e még?.../-… Szívem bánat járja át, elfojtom könnyedén… sorsom céltalan, nem segít senki már, szívemnek már egy célja van: szüntelen visszavár! Szüntelen visszavár!.../- Jaj, most vagyok én csak bajban! Most lesz nemulass és tánc! Már kínos tánc, csupa galibám lesz, ez bizony alapos pác! Most ülhetek itt, mint gésa .., és  javakat követel, de hibát követ el, kikaparom én a szemét!.../- Most hagyják e rút vitát, ugye ez tisztán érhető!.../ - Most végre hagyjuk abba, kár a gőz! Majd a végén látni fogják, hogy ki győz!...”

8.Mimóza és Fairfax kettőse: „Csók-kettős” (László Margit, Bende Zsolt)

„-Tudjuk, Japán pompás ország, földjén nincs hasonló hozzá, mégis, édes lány egy kis szobában… sose hallanál ilyen kérdést: milyen volt a csók? …/- Még a csókot át nem éltem… Ó de pompás lenne, hogyha megtanítanál! Kicsit meglepő e kérés, ám úgy izgat rég e kérdés: jó a csók vagy kínos érzés?- Gyere gyorsan, kóstold hát! - Én úgy félek, várjunk még! - Félni drágám, ettől kár! - Azt is mondták, szájban ég...- Többen megszokták azt már…- Kezdjünk hát egy leckeórát, van már hozzá jó tanár!

/- Első pont a leckeórán, közelebb kell ülnöd hozzám. Ez a helyzet jó, így drágám, nézz most égő szemmel rám! Kezedet most kézbe szépen, a kis arcod följebb kérem, úgy hogy ajkad számig érjen.  - Kérlek, itt van már a szám… Ennyi csacska furcsa ötlet! Mondd meg, hogy kell, mi a jó, mennyi hókuszpókusz kell még? Mennyi fontos furcsa kellék, már az i-re pontot tennék! - Ide nem kell annyi szó!...-Tényleg, nagyszerű a csók! - Már az első is mily jó! - Még nem éreztem ily jót! - Már a kezdet biztató…- Kezdjünk mindig leckeórát kedves minden órán!”

9. Mimóza dala (László Margit)

„A gésa élet messziről oly szép…száz bánat éppen elég, és benne látod csillogást, mert egyre mosolyognom kell, és pillangónak képzelnek csupán, mely nem fárad el, sose fárad el, száll könnyű szárnyon, elrepül tovább. /Csak tánc és tánc, ennyit kér: - gésám, soha meg ne állj, csak táncra kélj és énekelj! És énekelj! A szívem fáj! Csak járd, csak járd, csak repülj, egyre szállj, és énekelj, csak énekelj, a szíved bárhogy fáj! /A könnyű lantom muzsikája zeng, már rajongóim bókja vár asszem, száz udvarlóm, jaj, azt képzeli mind, a gésaszívnek akad ennyi hely! Ám mindegy az, hogy japán-e a nő, vagy párizsi asszony, randevúra fut,  mert ámor félre nem vezethető, és minden nőnek csak egy fiú jut./ A gésa élet …/Táncra kelj és énekelj, kit érdekel,  hogy a szívem fáj, csak  járd, csak járd,  csak énekelj, a szíved bárhogy fáj, ne sírj, ne sírj,  ne sírj. Ne sírj!”

10. Molly dala, II. felv.: Dal a drótmajomról  (Petress Zsuzsa , km. az MRT Énekkarának Női Kara)

11. Copf-dal (Kibédy Ervin, és az MRT Énekkara)

12. Mimóza dala: „Szeretni szép” (László Margit.km. az MRT Énekkara)

13. Molly dala a gonosz papagájról” (Petress Zsuzsa, km. az MRT Énekkara) 

„Egy vén mogorva papagájról szól e kis regény, rudacskán pihent épp a kalitka szegletén, a vén mihaszna mellett ült egy szép kanári pár, két ifjú és szerelmes kis madár…. Ők éjjel-nappal csókolóztak csendben…és tervet szőtt a két madárka ellen…tudja jól, ez hamis dolog… gonosz terve kész! Jaj, mire jó a kéz, derék férj ma nincs otthon, így csúnya baj lesz még, a hím elűzi mind, még mit sem sejt a szépasszony, megrágalmazza őt férje hűtlenül. Most meg is szégyenül, és csellel élt gaz, ez sajnos így igaz, ez így van, fájdalom, én édes asszonyom…
/És porba sújtva ott maradt a kis kanári még….és hullt a könnye, ó ez érthető. A férje jött, de ő csak egyre szidta jó urát, s a kis kalitka könnyben úszva állt. És szólt a férfi csak érthetően: anyámhoz visszatérek….
Örült már a vén, a komisz agglegény, az intrikus, a cselszövő, hogy elszakítva már a bús kanári pár, és nyugton alhat végre ő. Vidáman felrikolt: ez férfimunka volt, nos, hát ez így igaz, az győz, ki rossz, ezt így tanultam én, kalitka szegletén….az emberek között!...”

Rádióban a zenei felvétel időpontja: 1967. június 24.

 Ifj. Johann Strauss: A királyné csipkekendője  - (1880)

Operett három felvonásban

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1967. november 4. Kossuth Rádió 20.30 – 22.00

Bohrmann Riegen és Richard Genée szövegét Ditrói Mór fordította.

A verseket Blum Tamás fordította.

Rádióra alkalmazta Innocent Vincze Ernő

Vezényel: Bródy Tamás

Km.: az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara

Zenei rendező: Fejes Cecília

Rendező: Horváth Ádám

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás.

Don Sancho, a király nevelője – Kishegyi Árpád (Márkus László)
Portugália királya – Bartha Alfonz (Szokolay Ottó)
A királyné – László Margit (Gombos Katalin)
Donna Iréne, a királyné bizalmasa – Orosz Júlia (Domján Edit)
Miguel Cervantes, a költő – Korondy György (Körmendi János)
Rodriguez gróf, főminiszter – Palcsó Sándor (Verebély Iván)
De la Mancha márki, hadügyminiszter – Katona Lajos
Rendőrminiszter – Nádas Tibor
Igazságügyminiszter – Göndöcs József

A rádiófelvételen az alábbi ének-zenei betétszámok hallhatóak:

1.Nyitány

2. Bevezető jelenet (Korondy György, Kishegyi Árpád, km. az. MRT Énekkara)

3. Románc (László Margit, km. Orosz Júlia)

4. Donna Irene és a Király kettőse: „Oly szép vagy” (Orosz Júlia, Bartha Alfonz)

5. Kuplé (Bartha Alfonz)

6. A király és a főminiszter kettőse: „Egy szép osztrigát” (Barta Alfonz, Palcsó Sándor)

7. Együttes: „Sohasem volt büntetve még” (Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Göndöcs József, Nádas Tibor, Katona Lajos és az MRT Énekkarának Férfi Kara)

8. A királyné dala (László Margit)

9. Cervantes dala (Korondy György)

10. A miniszterek dala (Kishegyi Árpád, Palcsó Sándor, Katona Lajos)

11. A főminiszter dala: „Főurak asztalánál ha minden étel romlott, jó képet kell hogy vágjál, hogy milyen jó a koszt…/Ez a mesterség, ehhez tartozik...” (Palcsó Sándor)

12. Donna Iréne dala (Orosz Júlia, km. az MRT Énekkara)

13. Kórusjelenet: „Éljen a király!” (MRT Énekkara)

14. A II. felvonás fináléja (Orosz Júlia, László Margit, Bartha Alfonz, Korondy György, Kishegyi Árpád, Palcsó Sándor, Nádas Tibor, Göndöcs József, Katona Lajos, Michels János, km. az   MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás)

A Rádióban a zenei felvétel időpontja: 1967. június 24. 

Jacques Offenbach: A szép Heléna  (La belle Hélène – 1864)

Operett három felvonásban

Rádió Dalszínházának teljes felvétele – magyar nyelven

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. november 20. Kossuth Rádió 19.58 – 21.52

Fordította: Fischer Sándor

Vezényel: Bródy Tamás

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília)

Zenei rendező: Járfás Tamás

Rendező: Horváth Ádám

A szereposztásból:

Páris – Réti József (Fülöp Zsigmond)
Menelaus – Melis György (Feleki Kamill)
Heléna – Házy Erzsébet (Váradi Hédi)
Agamemnon – Palócz László (Kállai Ferenc)
Calchas – Maleczky Oszkár (Greguss Zoltán)
Achilles – Palcsó Sándor (Kaló Flórián)
Ajax I. – Kishegyi Árpád (Gyenge Árpád)
Ajax II. – Külkey László (Miklóssy György)
Orestes – Bende Zsolt (Tordy Géza)
Bacchus – Koltay Valéria (Örkényi Éva)
Parthamis - Gombos Éva (Böröndi Kati)
Leone – Erdész Zsuzsa (Szegedi Erika)

A rádiófelvételen az alábbi ének-zenei betétszámok hallhatóak:

1.Előjáték és templomi kórus (MRT Énekkara)

2. Adonisz-siratók: „Ó áldva légy, a vágyban égő nagy Adonisz, Vénusz, égi báj. A régi vágy a szívben élő, ó jaj, kihunyt… Szőke Vénusz segíts, segít mi rajtunk… Gyúljon újra ki a vágy!” (Házy Erzsébet, km az MRT Énekkarának Női Kara)

3. Heléna belépője, I. felv.: A szívem telistele jámbor vágyakkal.../Kis semmiség, csak erre vágyom...” (Házy Erzsébet)

4. Oresztész kupléja: „Tegnap a megnyílt új labirintus kis kabaréját néztem meg, íme, a hölgyek Makarintusz szépei közt a legszebbek, Partenisz és Leona, véled akarnak ismerkedni…/-Hölgyei engem is izgatnak, ámde hiába, el kell menni…” (Bende Zsolt, km. Maleczky Oszkár és az MRT Énekkara)

5. Páris ítélete: „Álomisten nagy vitába keveredett, döntésre közülük melyik…/ Nos ifjú Paris, jól figyelj…/ Evoé, egészen biztos, az, ki győz a versenyen…szép istennő, tőrbe csalják…”  (Réti József)

6. Ötös (Ajax I, Ajax II, Achillesz, Agamemnon, Menelaosz): „Mi volnánk itt az Ajaxok, itt az Ajaxok...” (Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Melis György, Palócz László)

7. Induló, a királyok bevonulása és a királyok kupléja: „A helén királyok jönnek, a dal köszöntse őket! – Az etikett! Az etikett!...” (Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Melis György, Palócz László, Maleczky Oszkár, km az MRT Énekkara) 

8. Az I. felvonás fináléja (Házy Erzsébet, Erdész Zsuzsa, Gombos Éva, Réti József, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Melis György, Palócz László, Maleczky Oszkár, Bende Zsolt, az MRT Énekkara)

9. Öltöztető kar (MRT Énekkarának Női Kara)

10. Ima Vénuszhoz  - Heléna románca, II. felv.: „A szép Heléna, így neveznek, vagy Nidon lánya, a hamis. És azt mondják, rám súlyt helyeztek, hű Thézeusz és mások is. Én nem vagyok könnyelmű léha, csak ellenállni oly nehéz, a bajkeverő Vénusz léha. Csalogatón, szemembe néz, csalogatón, szemembe néz. / Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, ha félre csúszik a csúszik az erényes máz! Óh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, ha félre kúszik a kúszik az erényes láb…” (Házy Erzsébet)

11. Hatos (Paris, Achilles, Ajax I, Ajax II., Oresztész, Agamemnom) – Bacchus-dal: „Míg bort nem iszom, addig fáj, búsula szívem...” (Réti József, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Bende Zsolt, Palócz László)

12. A játékosok köszöntése (MRT Énekkara)

13. Kockajáték („Lúdjáték”) - Együttes „Tisztelet illet engem csak és nem a hódolat…” (Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Bende Zsolt, Palócz László, Maleczky Oszkár, az MRT Énekkara)

14. Heléna és Páris szerelmi kettőse – „Álom-kettős”: „- Igen, ez mind csak álom… igen ez álom, szerelmes álom… /Ó, hercegnő, csodállak!... ezért találtam őt csak szépnek!.../ igen az álom,  szerelmes álom,  éjszaka csodás… szent varázs… mely véget ér... hajnalban már véget ér, élvezd,  élvezd, mely eltűnik, mint álom… a  képzelet, mily szárnyra kél …   mind ez csak álom, mind ez csak álom, mely üdvöt ígér.” (Házy Erzsébet, Réti József)

15. Heléna és Páris jelenete, valamint a II. felvonás fináléja: „- Elfogom rabolni őt.../- Hát, menj csak, menj, a szerelmem kísér!...  /- Na várj, Te gaz csábító! Meggyaláztad! Páris, vedd a sátorfát máris!...Tűnj el, tűnj el!.../- Azt mondom ennek a fele-fele-fele fele sem tréfa...” (Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Réti József, Erdész Zsuzsa, Maleczky Oszkár, Melis György, Bende Zsolt, Palócz, László, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor,  az  MRT Énekkara)  

16. Mulató jelenet és Oresztész dala: „Mikor a szív lánggal éget… /Taigetoszra, Taigetoszra, vesszen az ki irigy…” (Bende Zsolt, km. az MRT Énekkara)

17. A gálya érkezése és Paris dala: - … Hát mindenekelőtt te balga népség, vedd tudomásul azt, ne legyen kétség… Mert Vénusz itt az úr, az ő uralma hív!…” (Réti József, km. Erdész Zsuzsa, Gombos Éva, Házy Erzsébet, Bende Zsolt, Kishegyi Árpád, Külkey László, Maleczky Oszkár, Melis György, Palcsó Sándor,  Palócz László, MRT Énekkara) 

18. Heléna érkezése, jelenet és a III. felvonás fináléja (Erdész Zsuzsa, Gombos Éva, Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Bende Zsolt, Kishegyi Árpád, Külkey László, Maleczky Oszkár, Melis György, Palcsó Sándor, Palócz László, Réti József, az MRT Énekkara)

„- Ki az ott? - A szép nő!.. - Mily szép!...- Szeme kéklő! …- Egy hangot hallottam! Úgy rémlik, hogy nem ismeretlen az! - Nagy Vénusz főpapja keres. Kyterébe kísér, Vénusz szentélyéig, hogy így lecsillapítsuk a sértett istennőt! - Kegyes isteni nőt!...- Ez sértés!.. Engedj hát! -  Én segítek majd.  - Segítsd meg őt a bajban! - De hogy segíted őt? - Az ég megsúgja majd. /- Én vagyok szerelmes párod, Páris, Vénusz pásztora! - Mit hallok?! - Jössz-e vélem, erre várok, jöjj, hajózzunk már tova! - Ezt a tisztesség szava… - De én, mint király, elrendelem! - Hiába, ez a végzetem! …/ - No, indulj el Kyterébe, el Kyterébe, el Kyterébe Vénusz szigetére!… - A néped könyörög! …- Menjünk el hát Kyterébe!.. .- El Kyterébe, el Kyterébe, el Kyterébe, el-el-el…/- Figyelj reám, Menelausz király! Már Helénára, többé ne várj!  Páris vagyok!.../-  El Kyterébe, el Kyterébe, el Kyterébe, el-el-el…”

(A zenei felvétel ideje:1966. január 3.)

Magyar Katolikus Rádió – „Dallamív”

Szerkesztő: Boros Attila

Elhangzott: 2025.09.11. 16:30 – 17.00

Az adás első részében ifj. Johann Strauss két operettjéből hangzottak el részletek: A cigánybáró nyitánya (Bécsi Filharmonikusok koncertjén Carlos Kleiber vezényel); Barinkay belépőjét Ilosfalvy Róbert énekli, a rádiófelvételen km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel Ferencsik János. A denevér – Adél kacagódalát László Margit énekli, a rádiófelvételen km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel Lehel György.
 

Az adás második részében Lehár Ferenc operettjeiből énekel Udvardy Tibor

Az egyvelegben részleteket hallunk

A víg özvegy (Danilo belépője: „A szerelmetes szép hazám…Az orfeum tanyám, ott nem zavar hazám ; „Keringődal: „Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress!”, részletek az I. Fináléból); a Pacsirta („Kis Juliska, kis pacsirta”), a Frasquita („Kicsikém, ne tétovázz, vár egy csöndes kicsi ház!”), A kék mazúr („Fáj a szívem érted, dalom is oly bús...”) és A cárevics (Volga-dal: „Nézz rám az égből, teremtő Atyám!...”, „Jöjj már, a május úgyis messze száll”) című operettekből

Oscar Straus: Varázskeringő 

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1967. március 25., Kossuth Rádió 19.25 – 20.50

Felix Dörmann és Leopold Jacobson szövegét fordította: Mérei Adolf
Verseket fordította: Fischer Sándor
A keretjátékot írta: Innocent Vincze Ernő

Vezényel: Sebestyén András

Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)

Zenei rendező: Fejes Cecília

Rendező: Horváth Ádám

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:

XIII. Joachim, Flausenthurn hercege – Kovács Péter (Raksányi Gellért)
Helén hercegnő, az uralkodó herceg leánya – László Margit (Örkényi Éva)
Lothar gróf, a herceg sógora – Várhelyi Endre (Nagy Attila)
Niki hadnagy – Palcsó Sándor (Zenthe Ferenc)
Montschi hadnagy – Bende Zsolt (Bárány Frigyes)
Friderika, Helen hercegnő főkamarása – Barlay Zsuzsa (Komlós Juci)

Sigismund, hercegi főlakáj – Külkey László (Márkus László)
Vendolin, udvarmester – Katona Lajos
Steingruber Franci, egy női zenekar vezetője – Petress Zsuzsa (Domján Edit)
Igazgató – Szendrő József (próza)

A rádiófelvételen az alábbi ének-zenei betétszámok hallhatóak:

1.Nyitány

2. Udvari kar és Friderika dala (Barlay Zsuzsa, km. Külkey László, Katona Lajos és az MRT Énekkara)

3. Niki dala (Palcsó Sándor)

4. Helena és Friderika kettőse (László Margit és Barlay Zsuzsa)

5.  Friderika, Niki és XIII. Joachim Dinasztia-hármasa: „- Visszaélni csalfa módra.../- ősdinasztiám kihal, túl nem éli, szörnyű baj! Jaj, jaj! ...” (Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Kovács Péter)

6. Niki és Montschi kettőse: „Ott kinn, az illatos kertben..." (Palcsó Sándor és Bende Zsolt)

7. Női hármas (László Margit, Petress Zsuzsa, Barlay Zsuzsa)

8. Franci és Niki kettőse (Petress Zsuzsa és Palcsó Sándor)

9. Piccolo-kettős: „- Csak akkor zeng a nóta jól - ha hegedűn is nóta szól, - én fütyülök a piccolón..../ Piccolo-piccolo pikk, pikk, pikk, zeng a húr és pikk-pikk-pikk...” (Petress Zsuzsa és Várhelyi Endre)

Zenei illusztráció a YouTube-ról

10. Franci dala (Petress Zsuzsa, km. az MRT Énekkarának Női kara)

11. Franci és Friderika kettőse (Petress Zsuzsa és Barlay Zsuzsa)

12. Helen és Niki szerelmi kettőse (keringő): „Csak párosan szép ez az élet, de kínszevedés egyedül! Ha valaki megölel téged, az ég is ragyog, kiderül.../ halkan, lágy álmodás, bűbájos dallam, lombsuttogás...Dalos madárka a szerelem...Szeretni téged, szívem a tiéd! A földön s égben szeretni kész....” (László Margit és Palcsó Sándor)

Zenei illusztráció a YouTube-ról - (itt Vámos Ágnes és Udvardy Tibor énekel egy másik zenei felvételen)

13. A II. felvonás fináléja (László Margit, Petress Zsuzsa, Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Kovács Péter, Várhelyi Endre, MRT Énekkara)

Huszka Jenő - Bakonyi Károly - Martos Ferenc: Bob herceg

A Rádió Dalszínházának bemutatója - teljes felvétel: 1965. április 18., Kossuth Rádió, 20.20 - 22.00

Rádióra alkalmazta: Csizmarek Mátyás és Innocent Vincze Ernő

Vezényel: Sebestyén András

Km.: MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc)

Zenei rendező: Járfás Tamás

Rendező: Solymosi Ottó

Szereposztás:

Tom bátya, varga – Várhelyi Endre (Makláry Zoltán)

Annie, a lánya – Németh Marika

A királynő – Sulyok Mária (próza)

György herceg, a fia (Bob) – Ilosfalvy Róbert (Körmendi János)

Viktória hercegnő – Ágai Karola

Pomponius, udvarmester – Palócz László

Lord Lancaster, gárdakapitány – Bende Zsolt

Plumpudding, borbély – Palcsó Sándor

Gipsy, pék – Kishegyi Árpád

Pickwick, kocsmáros – Külkey László

Udvarhölgyek – Kalmár Zsuzsa, Verbőczy Ila

A rádiófelvételen az alábbi ének-zenei betétszámok hallhatóak:

1. Nyitány

2. Lord Lancaster dala és kórus – Gárda-induló: „A gárda, a gárda viharsebesen tör az ellenen át. Gárda, a gárda meghal, de megadni nem adja magát...” (Bende Zsolt, km. az MRT Énekkarának Férfi kara) –a rádiófelvételen a II. és III. felvonásban ugyancsak felcsendül a Gárda-induló)

3. György/Bob herceg belépője: „Londonban, hej, van számos utca és minden utcán van sarok. És minden sarkon vannak házak, és minden házon ablakok. De mind egész nagy Albionban nincs még oly ablak, mint ahonnan a legszebb rózsaszál virit...” (Ilosfalvy Róbert)

4. Viktória és az Udvarhölgyek dala („Ébresztő-dal”) – „Harmattól csillog a határ” (Ágai Karola, km. az MRT Énekkarának Női kara)

5. György/Bob dala az első szerelmes csókról: „Holdvilágos bűvös éjjel jártam messzi tájon, árkon-bokron átszökellve, túl az Óceánon.../Az első édes találkozásnál rabul ejtett meg engemet; az első édes szerelmes csókot feledni többé nem lehet.../Te más világban, én más világban, de híven őrzöm képedet...” (Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Énekkarának Női kara)

6. Plumpuding, Gipsy, Pickwick tercettje: „Most először járok erre, mondhatom, szép kis hely… Jaj, jaj, mi lehet az illem itt a fényes udvarnál, jaj, jaj, fejemen a hajszál égnek áll…” (Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László)

7. Annie dala, kórus: „Jaj, de jó, ha egy lány szerelmes! Jaj, de jó és mégis jaj de fáj!.../Jaj, cipi-cupi, cup-cup, cuppant a csók../Ennyi volt a vallomás, férfiszív egy dobbanás, jaj, meg ne tudja senki más!...” (Németh Marika, km. az MRT Énekkarának Női kara)

8. György/Bob csárdása: „Hej, kopogós a táncom...” (Ilosfalvy Róbert)

9. Az első felvonás fináléja (A királynő, Annie, Viktória, György/Bob, Pomponius, Plumpudding, Tom, kórus) – „Egy ódon ház a Bowie Streeten...”  (Sulyok Mária, Németh Marika, Ágai Karola, Ilosfalvy Róbert, Palócz László, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, km. az MRT Énekkara)

10. György, kórus - Bob indulója: „Amit akar azt el is éri, Bob…/Bárhogy is élek, vígan élek, senkivel nem cserélek.../Szállj, nóta, szállj!...” (Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Énekkara)

11. Annie dala: „Volt egyszer egy kurta kis szoknya és abban egy kis királylányka. Szerette őt egy hős királyfi, kinek lyukas volt a topánja...” (Németh Marika)

12. Annie, György/Bob, „zümmögő” kórus – Szerenád-duett: „Úgy megszerettem ezt a kicsi, ómódi házat …./Érted eped a szívem, téged hív a gitárom… Jöjj ide keblemre, jöjj ide kicsi párom! Álmokat, örök üdvöt bőkezűen adakozzál, jöjj ide, ide harmatos üde Liliomszál!..” (Németh Marika és Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Énekkara)

13. Pomponius bordala, kórus: „Árva ember borral él, szomjasokkal nem cserél. Borba fojtom bánatom, iszom amíg ihatom.../Hogyha megcsal egy kis nő, csak legyintek, üsse kő, jó kis kocsma, jó kis bor, megvigasztal mindenkor. Öt pohárral, hat pohárral…” (Palócz László, km. az MRT Énekkara)

14. György/Bob dala az utca királyáról, km. kórus: „Utca az én birodalmam...” (Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Énekkara)

15. Pomponius kupléja: „A borotva fényes eszköz” (Palócz László)

16. A második felvonás fináléja (Annie, György/Bob, Tom, Lancaster, kórus): „Enyém vagy, enyém!...”  (Németh Marika, Ilosfalvy Róbert, Várhelyi Endre, Bende Zsolt, km. az MRT Énekkara)

17. Bob dala: „Herkules egykor mind levágta Lernai hydra hét fejét...” (Ilosfalvy Róbert)

18. Pomponius dala – a holló legendája: „Volt egyszer egy fehér galamb, ragyogott a tollazatja. Csókos csőrét szép királylány ölelgette, csókolgatta. Egyszer aztán a madárka szárnyat bontott és tovaszállt. Szép királylány várta, várta fönn a várban, fönn a várban és nagy búsan sírdogált. / Szép tavaszra, nyárra - őszre, szép galambom, visszajössz-e? Mint te, oly szép mint te, oly jó nincsen hozzád más hasonló! Más hasonló! /Várt soká a királyasszony, megfehérült a hajzatja, borzas tollú, sötét holló ablakát megkopogtatja. Visszajöttem, szép királyasszony, megkopottan, ámde hűn...” (Palócz László)

19. A harmadik felvonás fináléja (A királynő, György/Bob, Lancaster, kórus (Sulyok Mária, Ilosfalvy Róbert, Bende Zsolt, km. az MRT Énekkara))

(A zenei felvétel ideje: 1964. december 22.) 

Jacobi Viktor: Leányvásár

Szövegét Martos Ferenc és Bródy Miksa írta.