Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Hát ha valakit érdekel, ha már a MÁO parkoló pályára tette a következő évadban a legnépszerűbb Verdi darabokat.
A képen Sümegi Eszter (Tosca) és Francesco Meli (Cavaradossi)
Új Ember, 2022. július 24.
Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar koncertje a Zeneakadémián
-kritikán aluli volt
Bevallom, kellemesen csalódtam, mert rosszabbra számítottam. Persze tudom, hogy ennél magasabb szinten is elő lehet adni a Toscát. Kíváncsi vagyok az Attilára.
A "kritika" jelzői és nívója több helyen kerületi ingyenesen bedobott újságra a szintén nívós, igényes origo.hu hasonló írásaira hajaznak. Jó tudni, hol tart a szellemi honvédelem -1938-ban vízre bocsátott- zászlóshajójának szellemi honvédelmi színvonala. Ki ne hagyj egyetlen magyarnemzet.hu-írást és annak belinkelését sem, mert kor- és sajtótörténeti dokumentumok arról, hol tart ma a "nemzeti" kulturális "kritika"írás. Igen, ott tart, az alatt.
Köszönöm ezt is, de most inkább László Ferencnek hiszek. Az Opera-Világ beszámolója is csak mérsékelten lelkesedett.Meli jó énekes, de a szerepformálás nem a legnagyobb erénye.
Itt egy másik beszámoló a margitszigeti előadásról:
"TOSCA VÉGZETES SZENVEDÉLYÉT A DUNAI SZÉL SEM TUDTA LECSENDESÍTENI A MARGITSZIGETEN"
Szerelem, szabadság, halál – ugrás az Angyalvárról
OSZLÁNYI GYÖNGYVÉR (mno.hu – 2022.07.13.)
Ott voltam a Szigeten a július 8-i első Tosca-előadáson, kíváncsian a vendég tenorra, mert magát az operát már kissé unom (különben nem váltottam volna rá jegyet), Meli Cavaradossija semmi különös, szokványos előadásmód-szerepjátszás, szépen csengő dallamívek, biztos tenorhang. Egy tucat ilyen vocéval rendelkező olasz énekest sorolhatnék fel - akik neve pár évig nimbuszként hat, aztán hamar eltűnnek az újabb feltörekvők, "törtetők" között, emlékük eltompul, elfelejtük. Viszont ezen az estén örömmel tapsoltam Francesco Melinek is.
Kár, hogy nem korábban jött el hozzánk valami Rossini-, Donizetti-, Verdi- szerepben (persze nálunk az OPERÁ-ban alig van "bel canto"-darab, Verdi-től is nagyon kevés...) . A DVD-felvételei által ismertem meg a művészt:
Donizetti: Pia de’ Tolomei; Maria Stuarda;
Rossini: Bianca e Falliero; Torvaldo e Dorliska
Bellini: La sonnambula
Verdi: Giovanna d’Arco
Jaj, én nem mentem el, kalózon láttam két részletet belőle és nem bántam a távolmaradást... ;-)
Én a TIÉDET..szeretném olvasni....kedves ZÉTA.
Mint egy pescarai könyvelőcég tulajdonosa... :-)
Itt egy igazán hiteles beszámoló László Ferenc tollából...
Senkise járt a Szigeten a Toscán? Kíváncsi lennék, hogy milyen volt Meli?
volt pénteken ráadás a California Youth Symphony koncertje végén? a zongorista Parker Van Ostrand a Chopin verseny döntőjébe került különben, jók voltak a ráadásai (La Campanella, Szerelmi álmok).
"Egésznél kevesebb
Próbálok nem igazságtalan lenni, de Baráth Emőke a legfényesebb csillagokkal ragyog versenyt, ha Händelt énekel. Most épp nem ragyog versenyt, virtuóz, de nem annyira, nem olyan fürge a hang, nem annyira lélegzetelállító a virtuozitás, olyan, de mégsem egészen olyan. Túlságosan gazdagok vagyunk, az lehet, de emiatt nehezen tudja az ember beérni a másolattal meg a hasonlóval. Az egész előadás rokonszenves meg érdekes, meg tetszik a díszítések mennyisége és mértéke, csak azt az ámulatot nem érzem, hogy nahát, mire képes valaki a puszta hangjával."
Fáy Miklós ÉS-kritikája Baráth Emőke és az Europa Galante koncertjéről a reklám után itt olvasható.
"A walkürök zajongása
Ez vajon Wagner-ellenes álláspont, vagy épp ellenkezőleg, az előadás éppen azt teszi, amiről szól? Brünnhilde megtagadja Wotan parancsát, mert tudja, hogy Wotan nem ezt akarta parancsolni. Fischer Ádám megtagadja Wagner parancsát, mert tudja, hogy Wagner sem ezt akarta parancsolni, itt minden a löketről, lendületről, hangerőről szól. Összeomlásról meg a vég kezdetéről beszélünk, de csak azért, hogy annál jobban örüljünk a pillanatok nagyszerűségének.
Véres torkúak
Nekem sajnos nem tetszik. Nem is ez a baj, hanem a tovább élést nem látom. Az idők során egyszer megújították már a rendezést, de mintha az is kasztráció jelleggel történt volna, az itt és mostból lett valami általános háttér, hegyek, völgyek, városok, eső. Mintha a megújítás arra akarná rávenni a nézőt, hogy ne is nézzen, inkább hallgasson, ne világválságra érkezzen, hanem operába.
Akkor miért nem operát kapunk?"
Fáy Miklós ÉS-kritikája a MüPa Walkür- és Istenek alkonya-előadásáról a reklám után itt és itt olvasható.
Egyetértek - nagyjából.
Az Europa Galante meg sem közelítette azt, amit lemezeken eleddig hallhattunk.
Vagy csak finoman avulnak?, nem tudom. Sinkovsky meg az orosz modellügynökséges hegedűs-lány-csodák, az mennyire más volt, emlékeztek?, na az Vivaldi.
Meg a ráadás. Ott kiment valami feszkó, valami köd, valami rossz, amit mi nem tudhatunk, hogy mi is volt.
Emőke?
Meghízott.
Hangja 'csak' jó. Én hibát nem hallottam, de megrezonáltatni nem tudott.
2 éve, az Orfeóban, emlékeztek, bejött, ki sem nyitotta a száját, és már felemelt az Égbe. Az a hang, akkor, simán partiban volt Jaroussky-val, a világ egyik legjobb régizene-hangjával. Ez a hang, ez egy keddi hang volt, egy a sok keddi közül... :(.
Nem tudom, hogy ilyenek lettek, vagy csak a rendezés, a 'felrakás', a megálmodás volt ennyire béna és erőtlen.
A szándék jó volt, a zenék igen jók voltak, az előadás, az meg valahogy nem volt semmilyen sem.
Én a Müpa Home közvetítését néztem, és azt gondoltam, hogy a hiba a közvetítő vonalban van - ez Müpa közvetítéseknél sajnos néha előfordul. Volt rá eset, hogy elnézést is kértek érte. Ergo kikapcsoltam, és kerestem valami más zenét. Ezek szerint nem kell utólag sajnálnom az elmulasztottakat!
5522
Én a bécsi és párizsi hallgatókból alakult zenekart hallottam a Zeneakadémián (Mahler4), rendkívül jó koncert volt.
A Müpa ebben az évadban elkényeztetett minket a jobbnál jobb barokk koncertekkel, talán elég két emlékezetes estet kiemelnem, Rolando Villazón és az Ensemble L'Arpeggiata (Christina Pluhar) és a többségében barokk műveket előadó DiDonato és az Il Pomo d'Oro koncertjét. Ehhez a két koncerthez képest - a harsogó és kitartó vastaps ellenére - nagy, sőt óriási csalódás volt a ma esti Baráth Emőke és Europa Galante koncert.
Az Europa Galante Vivaldi Négy évszakát adta elő, és a tételek közöttt énekelt Baráth Emőke barokk áriákat. A Négy évszak talán a legismertebb barokk mű, és nemcsak Árpi bácsi kedvence, hanem mindenki szívesen hallgatja. Kissé talán lerágott csont, de az Europe Galante megpróbála egészen más felfogásban előadni, újszerű metrum, furcsa dinamikai hatások, vagy a csembaló szólamba bekevert disszonáns kromatikus futamok, illetve az Ősz tételbe csempészett "csembaló-verseny"-nyel. Azt hiszem, hogy ennek a kísérletnek - rajtunk kívül - Vivaldi volt a nagy vesztese. A legfájdalmasabbak nem is ezek a különcködések voltak, hanem az, hogy a versenymű egészen egyszerűen nem szólalt meg, mert ahhoz kellett volna egy színvonalas és virtuóz hegedűs szólista, de a zenekar vezető Fabio Biondi - legalábbis a mai napon - nem rendelkezett ezekkel az ismérvekkel. A virtuozitás hiányzott belőle, és ráadásul annyira tisztátalanul játszott, hogy én ilyen szinten ilyesmit még sohasem hallottam, egyébként jól játszó zenekara leggyengébben játszó tagja volt, sőt, van egy gyanúm, hogy teljesítményét bármelyik zeneakadémista hegedűsünk felülmúlta volna. Nem akartam hinni a fülemnek.
Baráth Emőke könnyed kis hang, virtuóz technikával, és - néhány hamis hangot kivéve - az "ugrálós-célbalövöldözős számokban" ma is nagyot alakított. Igen, a barokk eleganciáját, fényét, csillogását Baráth Emőke nagyon jól hozza, otthonosan mozog ebben a környezetben, nincs is addig semi baj, amíg megmarad a saját kaptafájánál. De aztán eljön, aminek jönnie kell, valami más, mert a barokk - akár az élet - nem csak csacsogás, és Emöke belekezd Purcell "See, even Night herself is here" c. áriájába, és menten szétpukkad a farsangi léggömb, mert a barokk és Purcell sokkal több Baráth Emőkénél, a barokk szédítő magasság és mélység, amelyet csak a legnagyobbak tudnak hűen tolmácsolni. Hallgassátok meg ezt a művet egy valóban hiteles előadásban. A jó koncert ismérve az, ahol legalább egy pillanatra megáll a levegő és lúdbőrözik az ember egész teste, feláll a hátán a szőr. Ez a pillanat ma este nem következett be. Sebaj, lesz még új évad, lesznek még nagyszerű koncertek a Müpában, Baráth Emőkét és az Europa Galante-t pedig nem kell évről-évre megnézni-meghallgatni, ennyi most éppen elég volt belőlük egy időre.
Légy szíves és ne rohanj! Az én koromban már ártalmas.
Köszönöm, kedves Búbánat, megtaláltam. De Te is beírtad ugyanakkor.
Kedves Lujza! Edmond Dantes fórumtárs a 3.664. sorszám alatti beszámolójában nevesítette a 2017-ben fellépett művészeket a Rienziben.
Igen, köszönöm, a reggeli rohanás...
Két Faragó András helyett az egyik (Amfortas) Sólyom-Nagy Sándor lehetett. Ez volt az eredeti, Ferencsikes szereposztás is.
Amikor lattam, mar Erdelyi vette at a karmesteri palcat. A szereposztas Kasza (Isten eltesse a mai napon), Molnar, Farago, Szalma, Polgar, Farago voltak, ha jol emlekszem.
Örulne ma egy operahaz, ha ilyen szereposztast ki tudna hozni.
A Parsifalnak csak akkor szabad "nekirugaszkodni", ha bombabiztosan jó szereposztás ígérkezik! Nem elég ütős énekesekkel az 1.felvonás valóban sose akar véget érni! És a többi még hátra van!
Régesrég, amikor először jártam Bécsben, természetesen látni akartam a Staatsopert is (lány nem volt), mármint bent. Bármit játsszanak, mindegy. Azt hiszem 5 vagy max. 10 Schillingbe került a Steheplatz. Pfitzner Palestrináját fogtam ki. Úgy emlékszem, majdnem két órás (volt) az 1. felvonás ... egy örökkévalósàgnak tűnt. Szünetben körbenéztem a Házban, aztán gyorsan leléptem. Pfitzner-fanok kíméljenek. (-dni- egyszer feladta az előjátékot, naná, hogy elbuktam.)
Ezt most rosszul értelmezted. Csúnya lánnyal a Parsifalra - kettős megpróbáltatás. Ma biztos neki se rugaszkodnék a Parsifalnak - öreg vagyok, beteg és fáradt, de nem mazochista.
2017-ben már láttam a darabot, más szereplőkkel és másik karmesterrel és nekem is tetszett a darab és az akkori előadás (ld. 3664 ugyanebben a topikban). Akkor indítványoztam az opera újbóli kitűzését akár már a következő évben. Ha nem is akkor, de legalább most sor került erre.
Kedves Búbánat, nagyon egyetértek Veled! Ahhoz képest, hogy a Rienzi végül nem véletlenül nem került be a kanonizált Wagner operák közé, és szörnyen dagályos az egész, ez mégis egy remek előadás volt belőle. Ez valószínűleg erősen köszönhető a karmesternek, akinek volt koncepciója és biztos kézzel irányította a zenekart, meg a kiváló kórusoknak is, akik térbeli elhelyezése is telitalálat volt. És sikerült igazán jó énekeseket találni az előadáshoz. Számomra a csúcs Láng Dorottya volt, akit ugyan ismertem már, de hogy ennyit tud, azt nem sejtettem. De jó volt Vinke is, aki nagyon bírja szusszal, már a Siegfriedeknél is tapasztaltam, hogy mennyivel jobb, mint amikor már évekkel ezelőtt énekelt nálunk a Ringben. Egyedül az a csodálatos ária volt halványabb, talán mert elfáradt addigra, talán, mert ott nem elég a hősi hang, az az ária kilóg ebből a szerepből, ott érzelmek is kellenek. De a többiek is jók voltak, Groissböcköt most hallottam először élőben, és szintén nagyon jó volt Brickner Szabolcs is.
2017-ben már előadták a Rienzit ugyanígy koncertszerűen a Müpában, de ez az előadás most sokkal jobban tetszett nekem. Akkor Robert Dean Smith volt a címszereplő, már elfáradt hanggal, akkor is énekelt Brickner Szabolcs, még Boaz Danielre emlékszem, de a nőkre egyáltalán nem. Talán Te tudod, Búbánat, hogy még kik énekeltek akkor, és ki volt a karmester?
Stefan Vinke "pihentető levezetéséhez" egy kis adalék:
A tegnapi, szerdai koncert próbái végig a Ring előadásai alatt zajlottak, a főpróba az Istenek alkonya utáni napon.
De Vinke ezt még megfejelte, mert ma (csütörtök) este, a tegnapi koncert utáni napon ismét fellép... itt...
Guinness-rekord operai műfajban...
A lány nem tetszett, én úgy értelmezem. Igazad van, csúnya lánnyal a Parsifal is tud uncsi lenni... ;-)
Annyira nem tetszett, vagy csak lány nem volt ott?
2013-ban rászántam magam a Rienzire a Salzburgi Ünnepi Játékokon.
Egy kezemen meg tudom számolni, életemben hány előadást hagytam ott "menetközben".
Ez köztük volt.
Huszonévvel korábban egy lány kedvéért elmentem a MAO-ba, megnézni a Parsifalt - azzal a kikötéssel, ha nem tetszik, a szünetben otthagytam.
Az előjáték után megkérdeztem: Mikor lesz szünet?
Még bő másfél óra, jött a válasz.
A leírtakat csak megerősíteni tudom! Bevallom, a nyitányon és Rienzi imáján kívül előzetesen nem sokat ismertem ebből az operából, de nagy úr a kiváncsiság. Egy életem - egy halálom alapon jegyet vettem. A nyitány végén arra gondoltam, na. ezek a zenészek akár haza is mehetnének, főleg a "rezesek". Más operában összesen nem fújnak annyit, mint ebben az egy nyitányban, amiben egyébként az egész opera benne van.
Rienzinek Wagner elég sok énekelnivalót írt előamik, az első részben különösen. Nem tudom, Stefan Vinkének ez egy komplett Ring után pihentető levezetés, vagy plusz erőfeszítés volt, de ragyogóan oldotta meg a nem kis feladatot. Az 5. felvonásbeli "Rienzi imája" beleillett abba az intenzitásba, amivel a szerepet végigénekelte.
A koncertáns előadás szinte mozdulatlanságra kényszeríti az énekeseket, ami nem mindig egyszerű! A hölgyeken, Sara Jakubiakon és a kiemelkedően jó Láng Dorottyán - aki az előadás végén szemlátható megrendüléssel köszönte meg a közönség tapsorkánját és Bravó kiáltásait - nem lehetett nem észrevenni, hogy mozdulataik, gesztusaik mennyire tükrözték azokat az érzelmeket, indulatokat, amiket a megtestesített szereplők éreztek, amelyekről énekeltek. Valamennyi szereplő remek volt. Nem bántam meg, hogy elmentem erre az előadásra!
Hatalmas siker volt tegnap este a koncertszerű RIENZI a Müpában! A fiatal Wagner monumentális, „Meyerbeer-mintára” komponált ötfelvonásos "grand operája” 2017 után került újra bemutatásra, a Wagner-napok zárásaként a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Általában húzásokkal adják elő ezt a ritkán műsorra kerülő monstre darabot, most tisztán három órányi zenei anyag hangzott el a két részben, amit negyvenperces szünet szakított meg a II. és a III. felvonás között.
Wagner nagy romantikus operáját Edward Bulwer-Lytton 1835-ös Rienzi, az utolsó római tribun című regénye ihlette.
A nagyopera a 14. századi római Cola di Rienzi történetét mutatja be, aki belekeveredik a nemesi származású Colonna és Orsini családok konfliktusába; fellépésével és a nép nemesség elleni harcával elnyeri az egyház támogatását. Miután azonban elhárított egy ellene irányuló merényletet, a nép és az egyház célpontjává válik egy felkelés leverése miatti vérontás miatt, amelyben a Colonna és Orsini család vezetőit megölik. Az egyik szembenálló frakció kulcsfontosságú tagja, Adriano beleszeret Rienzi odaadó nővérébe, Irene-be. Adriano támogatást ígér Rienzinek, de a lázadó frakciók többi tagja merényletet kísérel meg. Rienzi túléli, de aztán ugyanolyan autokratikussá és elnyomóvá válik, mint azok, akiket le akart uralni. Végül újra kitör a polgárháború, és Rienzit megölik a nővérével, Irene-nel együtt, aki testvérét választja Adriano helyett – a nemesek által felgyújtott Capitolium épületében keletkezett tűzben lelik halálukat.
A címszereplő Stefan Vinke hőstenorja szinte végig kiegyenlített hangmatériájával egyszerűen csodálatosan szól, még úgyis, hogy az ötödik felvonás elején énekelt Imája végére mintha kissé elfáradt volna. (Előzőleg Siegfriedeket énekelt a RING- tetralógiában!) Sara Jakubiak (szoprán) Irene viszonylag kis de jelentős szerepében igen jó volt, ám a szereplők közül a legnagyobb és legjobb benyomást rám Láng Dorottya (mezzoszoprán) bemutatkozása tette Adriano nadrágos szerepében. A többi énekes szereplő/szólista is művészetük és képességük javát nyújtotta!
Óriási elismerésem a kórusé és a zenekaré! A Rienzit titulálhatnám akár „kórus-operának” is, hiszen mind az öt felvonásban hatalmas kórustablók - bevonulások, körmenetek, (harci)induló, (csata)himnusz, nagy együttesek, finálék - szerepelnek, amelyeket kiválóan oldott meg a Riederauer Richárd karigazgatta Honvéd Férfikar (mely a IV. és V. felvonásban külön, az orgonakarzaton is énekelt) és a Somos Csaba irányította Nemzeti Énekkar. (Ez utóbbi Nőikarának egyik tagja rosszul lett az V. felvonás elején, a jelenet alatt ki kellett kísérni a színpadról. Remélem, nem történt vele komolyabb baj, kívánok neki mielőbbi visszatérést a kórusába.) A Nemzeti Filharmonikusokat - és magát a Rienzit is – először dirigálta Marc Albrecht, akinek lendületes tempóválogatása, a partitúra kiváló ismerete és interpretálása olyan hőfokot árasztott az operába, amelynek hangzása, „kicsengése”- a zenekar és a kórusok együtt és külön-külön is - a Nyitánytól a fináléig teljesen rabul ejtette a közönséget, magamat is beleértve. A III. felvonás békeünnep-jelenetében eredetileg öttételes balettzene szerepel, amiből itt egy tételt hallottunk. Bár csak koncertszerű előadás volt, mégis a színpadi hatásokat jól szolgálta a III. felvonás végi győzelmi ünnepség kórusának és kontrasztként a hangversenyterem emeleti szintjére „kihelyezett” ütősök és rézfúvósok együttes hangzása a harangzúgással és a harsonák zendülésével, továbbá a IV. felvonás templomjelenetében tulajdonképpen a színfalak mögötti vegyes kar által megszólaltatott lateráni kórus, hozzá az orgonazúgás is. Igen hatásos az opera fináléja is, amikor csak a zenekar festi alá tobzódó színekben az egész épület lángokban összeomlását a színpadon, élve eltemetve a főszereplőket!
Úgy gondolom, a Rienzi itt a Müpában kiemelkedő előadás (és vállalkozás) volt, amely produkciót láthatólag és hallhatólag egyértelműen nagyra értékelve ünnepelte a publikum: Wagner zsenije mellett a „grand opera” monumentális jellemzőinek és nem utolsósorban a kiváló énekkari-, zenekari- és szólista- teljesítményeknek, valamint a teljes apparátust összefogó, vezénylő remek karmesternek volt köszönhető a rendkívüli siker – ami a kapott összbenyomás katartikus kifejezéseként ovációkban és ütemes (vissza)tapsolásokban nyilvánult meg tegnap este a Bartók Béla Hangversenyterem nagyszámú közönsége részéről.
Szereplők:
Cola Rienzi, pápai testőr- Stefan Vinke (hőstenor)
Irene, a testvére - Sara Jakubiak (drámai szoprán)
Steffano Colonna, a Colonna család feje - Günther Groissböck (basszus)
Adriano, a fia - Láng Dorottya (mezzoszoprán)
Paolo Orsini, az Orsini család feje - Dean Murphy (bariton)
Raimondo, pápai legátus (Orvieto bíboros) - Szüle Tamás (basszus)
Baroncelli, római polgár - Brickner Szabolcs (tenor)
Cecco del Vecchio, római polgár - Werner Van Mechelen (bariton)
Egy békekövet - Szalai Ágnes (szoprán)
Közreműködött:
- Nemzeti Filharmonikus Zenekar
- Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
- Honvéd Férfikar (karigazgató: Riederauer Richárd)
Vezényelt: Marc Albrecht
Müpa, 2022. június 22.
A Bartók Rádió élő operaközvetítésének hangfelvétele visszahallgatható: itt
Bartók Rádió, ma este. 20.23 – 22.00
Rolando Villazón (tenor) és az Ensemble L’Arpeggiata koncertjének hangfelvétele
MÜPA – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2022. március 4.
Km. Céline Scheen (szoprán), Benedetta Mazzucato (mezzoszoprán), Valer Sabadus (kontratenor), Cyril Auvity (tenor), Renato Dolcini (basszus), Ensemble L’Arpeggiata
Műsor:
1. Emilio de ’Cavalieri: Sinfonia
2. Ismeretlen szerző: Homo fugit velut umbra – Passacaglia della vita (Scheen, Auvity, Dolcici)
3. Claudio Monteverdi:
- Lamento della Ninfa (Villazón, Scheen, Auvity, Dolcici)
- Interrotte speranze (Villazóm, Auvity)
- Si dolce e’ l tormento (Valer Sabadus)
4. Giulio Caccini: Al canto, al ballo
5. Claudio Monteverdi: Orfeo
- „Rosa del Ciel” – Orfeo áriája I. felv. (Villazón)
- „Io non diro” – Euridice áriája I. felv. (Scheen)
- „Mio ben” – Euridice áriája II. felv. (Scheen)
6. Maurozio Cazzati: Ciaccona
7. Claudio Monteverdi: „Vi ricorda, o bosch’ ombrosi” – Orfeo áriája II. felv. (Villazón)
8. Lorenzo Allegri: Canario
9. Claudio Monteverdi: Orfeo (Villazón, Mazzuccato, Sabadus, Auvity, Dolcini)
- „In un fiorito prato” – a Hírnöknő és a pásztorok tercettje II. felv.
- „Mira, deh mira Orfeo” – az első pásztor áriája II. felv.
10. Claudio Monteverdi: Orfeo
- „Tu se morta” – Orfeo áriája II. felv. (Villazón)
- „Ma io in questa lingua” – A Hírnöknő áriája II. felv. (Mazzucato)
- „Possente spirto” – Orfeo áriája III. felv. (Villazón)
11. Antonio Sartorio: Orfeo – „Orfeo, tu dormi?” – Euridice áriája III. felv. (Scheen)
12. Claudio Monteverdi: Orfeo – „Qual honor di te” – Orfeo áriája IV. felv. (Villazón, Scheen, Auvity)
13. Luigi Rossi: Orfeo – „Les pleurs d’ Orphée” (fantázia)
14. Marc Antonio Ziani: Dormite, o pupille (Sabadus)
15. Claudio Monteverdi: Tankréd és Klorinda párviadala (Villazón, Scheen, Auvity)
Mások mellett Zéta is írt egy beszámolót a Momuson:
Partenope, avagy az örök fiatalság titka – Az Ensemble Les Arts Florissants koncertje
- zéta -, 2021-10-05 [ Operabemutatók ]
Ma este a Bartók Rádióban meghallgathatjuk ezt az operaprodukciót (19.35 – 21.55), előtte Prológ 19 órától.
2021. szeptember 28.
MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
HÄNDEL: Partenope, HWV 27
Partenope - Ana Vieira Leite
Rosmira / Eurimene - Helen Charlston
Arsace - Hugh Cutting
Armindo - Alberto Miguélez Rouco
Emilio - Jacob Lawrence
Ormonte - Matthieu Walendzik
ENSEMBLE LES ARTS FLORISSANTS
vez. William Christie
Volt már néhány eset, mikor a koncerten derült ki, hogy a nagy énekes/nő valójában nem is olyan nagy. Pape nem ez a kategória, valóban csodálatosan énekelt, avval a hatalmas hanggal csodás pianókat is produkált. Nagyon jó, hogy beépítette a programba a két áriát, az operaénekes Pape-ből is kaptunk kis ízelítőt. Élőben mégiscsak más, mint felvételről. (számomra ez volt az első alkalom). Persze, nagyon jó lenne itthon operában is hallani, lenne még pár énekes, akikre ugyanez elmondható, de sok esélyünk nincs rá!
Mit értesz a "csak beugróként" megfogalmazáson? A szerepet nyilván kiosztották valakire, előttünk ismeretlen megfontolások alapján. Az illető valami miatt nem tudott énekelni - ahogy most Theorin sem. Akkor vagy beugrik helyette valaki, vagy lemondják az előadást! Melyik a jobb megoldás? Egyébként egy Birgit Nilsson nevű (van-e ki e nevet nem ismeri?) énekesnő írta, hogy egy kész produkcióba beugrani sokszor nagyobb feladat, mint egy ráosztott szerepet számos próba után elénekelni!
A hallottak alapján Pape igazán rászolgált a hírnevére. Nagyon szép a hangja, és a Muszorgszkij dalokban picit még az erejéből is hallhattunk. Eredetileg nem ez a műsor volt meghirdetve, de ez végül még érdekesebb volt. És nem kis teljesítmény, hogy négy nyelven is énekelt. Bár a programja elég rövid volt, de szerencsére a ráadások még kiegészítették. Olyan jó lenne egy operában is hallani őt itthon!
Én nem coverezném le Oakest, annál sokkal értékesebb volt a produkciója! Mivel én kezdettől fogva ott vagyok a Müpa Wagner napjain, Theorint is már többször hallhattam. Csalódott voltam, amikor a lemondását megláttam, de ehhez képest fantasztikus élmény volt ez a Walkür is. Sajnálhatod, hogy hallgattál az osztrák barátaidra! Nem tudom, mi bajuk van Koniecznyvel, aki még a szokásosnál is jobb volt. Talán nem kellene látatlanban véleményt mondanod!
Nagyon szép volt René Pape dalestje. Engem különösen Dvorak Bibliai dalok c. műve ragadott meg. René Pape igazi hittel, átszellemülten énekelte-jajgatta-sírta-ujjongta a zsoltár-sorokat a félhomályban, mint egy öreg kántorbácsi, azon a szépségesen csúnya, nyelvtörő cseh nyelven, amelyen énekelni alig lehet, csak botladozva-kérve-könyörögve imádkozni, és a közönség megigézve,szinte halotti csendben hallgatta. Az Úr az én pásztorom...
Magyar nóta nem lesz?
Szerintem sajnálhatod, hogy Theorint csak DVD-ről nézted-hallottad. Már többször volta Müpában, mindjárt nem említenéd a coverrel egy napon.
Plácido Domingo zarzuela koncertje a Müpában
Közreműködik:
María José Siri – szoprán,
Airam Hernández – tenor,
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Jordi Bernàcer
Müpa — Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
2022. október 9., 19.30
Szerintem sajnálhatod. Theorint csak DVD-ről néztem-hallottam, kíváncsi lettem volna rá, de Oakes is nagyon jó volt, szerte a világon, jó nevű operaházakban énekel, Londontól Tokióig, Brünhilde az egyik kedvenc szerepe, Elektrát énekel, jövőre Halott várost. Konieczny fenomenális volt, igazi isten, ha lenne csillár a Müpa mennyezetén, leszakadt volna. :)
Oakes a Trisztánban is csak beugróként volt sikeres, becsülettel teljesítette a feladatot. Nem lehetett több annál most sem, Theorin más kategóüria. Osztrák barátaim visszariasztottak Koniecznytől, ezért sem mentem el.
