Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
7068 Kokapu 2025-11-07 11:47:45 [Válasz erre: 7067 Edmond Dantes 2025-11-06 13:28:07]
Nagyon tetszett nekem is az előadás.
Nagyon tetszett nekem is az előadás.
A szünetben rákerestem az általam eddig nem ismert Makoto Ozone-ra, megdöbbenve láttam, hogy 64 éves. Igaz, én viszonylag hátul ültem, tehát nem láttam közelről, de az volt a benyomásom, hogy olyan 40 körüli lehet.
Remélem, hogy a Mupaban el is olvassák a véleménykérő űrlapokon beküldötteket, mert megírtam, hogy jó lenne valamit kezdeni a Verbena cukorkákkal. Régebben is volt zörgés (valószínű van, aki hord magával), de mióta ezek a zörgős cukorkák vannak, még több van. Konkrétan ez az előadás volt az, amikor 10 percenként hallani lehetett, ahogy valaki zörög a csomagolásával. Értem, hogy a száraz levegő sokakat köhögésre ingerel (engem is, ezért viszek magammal dobozos Ricolát, azt zörgés nélkül tudom kivenni), és nem is volt ezzel baj, amíg a (zsír?)papíros Ricola volt. Egyszerűen nem értem, hogyan gondolhatták azt, hogy ez a zörgős cukorka jó lesz? Nyilván feltételezték, hogy előadás előtt fogyasztják el, dehát sajnos nem...
7067 Edmond Dantes 2025-11-06 13:28:07
Jelentem: az orosz-amerikai békecsúcs létrejött! Nem, nem az a "bizonyos", annál jóval békésebb. A Tokiói Filharmonikus Zenekar európai turnéjának pesti koncertjét -és ez elég ritka lehet- orosz és amerikai szerzők műveiből állították össze. Bernstein West Side Story-ja mindmáig kedvelt musical és a belőle készült film is maradandó értékű. Talán kevésbé ismert a kilenc szimfonikus táncból összeállított hangversenydarab, ami a nyitó szám volt. A hatalmasra duzzadt zenekar szépen, artikuláltan játszotta a kilenc gyöngyszemet, amiből a szerző néhány nagy slágert kihagyott. Gershwin "Kék" rapszódiáját sem kell bemutatni: a klarinét nyitó dallama a szerző talán legismertebb zenei ujjlenyomata. Ebben a dzsessz-zongoraversenyben a hangszer a mű középső szakaszában úgyszólván végig zenekar nélkül, szólisztikusan játszik és csak a záró néhány percben, "versenyez" a zenekarral. Érdekesség: maga Bernstein is játszotta-vezényelte a Rapszódiát, például itt megtekinthető. A globalizáció jegyében és a várakozással ellentétben nem (afro)-amerikai vagy európai művész játszotta a magánszólamot, hanem Makoto Ozone japán dzsesszzongorista, magától értetődő virtuozitással. A közönség dörgő tapsaira adott ráadásszámot sajnos nem konferálta be, én pedig nem ismertem (fel). Szünet után az orosz "fél" részéről Prokofjev Rómeó és Júliájából, pontosabban annak újrahasznosított három zenekari szvitjéből kaptunk egy csokor "best of" válogatást. Bevallom, én jobban szeret(t)em a még régen, Seregi László örökbecsű koreográfiájával előadott balettet, de ez itt szimfonikus, nem-szcenírozott koncert volt. A zenekar ezt a tíz zenei morzsát is a közmondásos japán precizitással, értőn adta elő. Myung-Whun Chung neve ismerősen cs(h)eng mifelénk is, nyilván ő és a jól szerkesztett műsor (elől-hátul Rómeó és Júlia) hozta össze a telt házat. Különösebb testbeszéd nélkül, tempókat-dinamikát biztosan kezelve vezette zenekarát. Itt említem, hogy 2027-től a milánói Scala főzeneigazgatója lesz. Ráadásként Brahms I. Magyar táncával kedveskedtek.
Jelentem: az orosz-amerikai békecsúcs létrejött! Nem, nem az a "bizonyos", annál jóval békésebb. A Tokiói Filharmonikus Zenekar európai turnéjának pesti koncertjét -és ez elég ritka lehet- orosz és amerikai szerzők műveiből állították össze. Bernstein West Side Story-ja mindmáig kedvelt musical és a belőle készült film is maradandó értékű. Talán kevésbé ismert a kilenc szimfonikus táncból összeállított hangversenydarab, ami a nyitó szám volt. A hatalmasra duzzadt zenekar szépen, artikuláltan játszotta a kilenc gyöngyszemet, amiből a szerző néhány nagy slágert kihagyott. Gershwin "Kék" rapszódiáját sem kell bemutatni: a klarinét nyitó dallama a szerző talán legismertebb zenei ujjlenyomata. Ebben a dzsessz-zongoraversenyben a hangszer a mű középső szakaszában úgyszólván végig zenekar nélkül, szólisztikusan játszik és csak a záró néhány percben, "versenyez" a zenekarral. Érdekesség: maga Bernstein is játszotta-vezényelte a Rapszódiát, például itt megtekinthető. A globalizáció jegyében és a várakozással ellentétben nem (afro)-amerikai vagy európai művész játszotta a magánszólamot, hanem Makoto Ozone japán dzsesszzongorista, magától értetődő virtuozitással. A közönség dörgő tapsaira adott ráadásszámot sajnos nem konferálta be, én pedig nem ismertem (fel). Szünet után az orosz "fél" részéről Prokofjev Rómeó és Júliájából, pontosabban annak újrahasznosított három zenekari szvitjéből kaptunk egy csokor "best of" válogatást. Bevallom, én jobban szeret(t)em a még régen, Seregi László örökbecsű koreográfiájával előadott balettet, de ez itt szimfonikus, nem-szcenírozott koncert volt. A zenekar ezt a tíz zenei morzsát is a közmondásos japán precizitással, értőn adta elő. Myung-Whun Chung neve ismerősen cs(h)eng mifelénk is, nyilván ő és a jól szerkesztett műsor (elől-hátul Rómeó és Júlia) hozta össze a telt házat. Különösebb testbeszéd nélkül, tempókat-dinamikát biztosan kezelve vezette zenekarát. Itt említem, hogy 2027-től a milánói Scala főzeneigazgatója lesz. Ráadásként Brahms I. Magyar táncával kedveskedtek.
A Tokiói Filharmonikus Zenekar koncertje - MüPa, 2025. október 30.
7066 Tejberizs 2025-11-04 19:13:20
Márok Tamás írása a tiszatajonline.hu oldalon az Aida október 19-i, koncertszerű előadásáról, amit a pécsi Kodály Központban tartottak.
Márok Tamás írása a tiszatajonline.hu oldalon az Aida október 19-i, koncertszerű előadásáról, amit a pécsi Kodály Központban tartottak.
7065 Beatrice 2025-10-31 21:42:18
Elajándékoznék egy jegyet a szombati (1-jei) Michael Haydn-Antonio Salieri Requiem koncertre. I. em. középerkély 2. sor. El tudom küldeni e-mailben, vagy odaadom kinyomtatva a helyszínen a koncert előtt. A választ privátban kérném. Mindenképpen válaszolni fogok, de nem mindig vagyok online.
Elajándékoznék egy jegyet a szombati (1-jei) Michael Haydn-Antonio Salieri Requiem koncertre. I. em. középerkély 2. sor. El tudom küldeni e-mailben, vagy odaadom kinyomtatva a helyszínen a koncert előtt. A választ privátban kérném. Mindenképpen válaszolni fogok, de nem mindig vagyok online.
7064 Hangyászsün 2025-10-29 13:08:15 [Válasz erre: 7063 lento_barbaro 2025-10-28 20:49:36]
Oravecz mellőzése számomra is rejtély. Tipp: Aki hallani szeretné, kövesse figyelemmel az Albertfalvai Közösségi Ház műsorát. Megalázóan alacsony jegyárak mellett lép fel. Utoljára ebben a hónapban - engem pedig lehet szidni, miért nem mentem el meghallgatni. (Ha nem tévedek, a műsoron Schumann és Brahms volt.)
7063 lento_barbaro 2025-10-28 20:49:36
Tegnap este a Gundel rendezvénytermében fergeteges Brahms – Liszt koncertet adott megítélésem szerint méltatlanul keveset foglalkoztatott Liszt-specialista virtuózunk, Oravecz György. A két gyönyörű, érett-Brahms-i rapszódiát (opus 79) követően Liszt darabokat játszott. Három Paganini etűdöt, köztük a népszerű Campanellát, majd utána a poklokat is bejártuk a Dante szonátával. A 19. Magyar Rapszódia határozottan oldotta ezt a hangulatot, majd a („best of”) Berlioz–Liszt Rákóczi induló Oravecz-féle átirata felért egy forradalmi lázítással. Az ujjtörő, fizikailag is megterhelő (sport-) teljesítmény után a lelkes közönség három ráadásban részesült. Ez a tartalmas koncert megérdemelt volna egy nagyobb termet, és hozzá némi hírverést.
7061 Edmond Dantes 2025-10-12 18:14:09
Legutóbb (7059) egy szokatlan-kevésbé ismert műsorú koncertről írtam, most éppen ellenkezőleg: a NFZ szerdai koncertje "Szláv est" mottóval nagyon is ismert darabokkal szolgált. Kezdés előtt Herboly Domonkos főigazgató bejelentette, hogy az együttessel csaknem 20 éve dolgozó Carlo Montanaro a következő négy évadban a zenekar első állandó vendégkarmestere lesz.
Legutóbb (7059) egy szokatlan-kevésbé ismert műsorú koncertről írtam, most éppen ellenkezőleg: a NFZ szerdai koncertje "Szláv est" mottóval nagyon is ismert darabokkal szolgált. Kezdés előtt Herboly Domonkos főigazgató bejelentette, hogy az együttessel csaknem 20 éve dolgozó Carlo Montanaro a következő négy évadban a zenekar első állandó vendégkarmestere lesz.
Az estről kicsit vegyes benyomásokkal jöttem el. Smetana Az eladott menyasszony-nyitánya a népszerű nyitányok közé tartozik. A hagyományos nyitány-versenymű-szünet-szimfónia szerkesztésű műsorban Csajkovszkij -nem számomra- örök kedvenc b-moll zongoraversenye következett az ifjú Magyar Valentin előadásában. Nekem valamiképpen nem jött össze a dolog: a szólista játékát hullámzónak éreztem, billentését olykor keménynek, darabosnak. Az első tétel tempója lassúnak tűnt, a finálé viszont indult a vonat? túlhajszolt volt. Legjobban még a középső tétel lírája tetszett és a ráadásként játszott Június-Barcarola az Évszakokból. Muszorgszkij-Ravel régen hallott Képkiállítása sem volt az "igazi", nem állt egészen össze, néha talán a kelleténél hosszabb pauzák voltak a sok morzsa-tétel között. Mindazonáltal a zenekar játéka: a szép fafúvós szólók, az egységes hangzást nyújtó vonósok és rezek és a kovácsműhelynyi ütős művész végülis szép emlékeket hagyott. A tapsokat Montanaro maestro "otthonról" hozott ráadással, Puccini ismert La Tregendájával köszönte meg.
A NFZ hangversenye - MüPa, 2025. október 8.
7060 takatsa 2025-10-09 12:36:37 [Válasz erre: 7059 Edmond Dantes 2025-10-08 11:03:46]
Ha francia, és zongoraverseny, akkor a kedvencem Ravel.
Ha francia, és zongoraverseny, akkor a kedvencem Ravel.
7059 Edmond Dantes 2025-10-08 11:03:46
Kissé megkésve rögzítem a szombati, szokatlan (15h30) időpontban és szokatlan műsorral játszott BFZ-koncertet. Saint-Saëns III. hegedűversenyét azt hiszem, sosem hallottam, de talán nem is vesztettem vele túl sokat, magyarán: kissé untam. Erről azt hiszem, nem a karcsú japán szólista, Akiko Suwanai tehetett: ujjatlan pipacspiros estélyiben a távol-keletiekre jellemző pontossággal játszott, tiszta, szép vonóvezetést véltem hallani, túlcsorduló érzelmek és különösebb testbeszéd nélkül. A ráadás szólószámot -ami mondjuk gyakran Bach szokott lenni- nem ismertem fel és mire hazaértem, már nem is emlékeztem rá. Csajkovszkij Manfréd-szimfóniáját régebben talán ha kétszer, de lehet, hogy csak egyszer hallottam. Kissé tartottam a hatvan perces terjedelmes alkotástól, Csajkovszkij-fan sem vagyok, de kellemesen csalódtam, szinte mindvégig lekötött a sok hercehurca után Csajkovszkij kezébe került, megzenésített Byron-opusz. A nagyméretű zenekar ezúttal is figyelemreméltó precizitással, egységes hangzással követte a karmester utasításait. A spanyol Jaime Martin nem kimagasló, de jó (kar)mester, nála a testbeszéd hiányára sem lehet panaszkodni, különösen a koncert végi meghajláskor.
Kissé megkésve rögzítem a szombati, szokatlan (15h30) időpontban és szokatlan műsorral játszott BFZ-koncertet. Saint-Saëns III. hegedűversenyét azt hiszem, sosem hallottam, de talán nem is vesztettem vele túl sokat, magyarán: kissé untam. Erről azt hiszem, nem a karcsú japán szólista, Akiko Suwanai tehetett: ujjatlan pipacspiros estélyiben a távol-keletiekre jellemző pontossággal játszott, tiszta, szép vonóvezetést véltem hallani, túlcsorduló érzelmek és különösebb testbeszéd nélkül. A ráadás szólószámot -ami mondjuk gyakran Bach szokott lenni- nem ismertem fel és mire hazaértem, már nem is emlékeztem rá. Csajkovszkij Manfréd-szimfóniáját régebben talán ha kétszer, de lehet, hogy csak egyszer hallottam. Kissé tartottam a hatvan perces terjedelmes alkotástól, Csajkovszkij-fan sem vagyok, de kellemesen csalódtam, szinte mindvégig lekötött a sok hercehurca után Csajkovszkij kezébe került, megzenésített Byron-opusz. A nagyméretű zenekar ezúttal is figyelemreméltó precizitással, egységes hangzással követte a karmester utasításait. A spanyol Jaime Martin nem kimagasló, de jó (kar)mester, nála a testbeszéd hiányára sem lehet panaszkodni, különösen a koncert végi meghajláskor.
Budapesti Fesztiválzenekar hgv.-e - MüPa, 2025. október 4.
7058 Klára 2025-10-07 06:48:14 [Válasz erre: 7057 lujza 2025-10-07 00:19:28]
Kedves Lujza! Igazad van, ezt a témát nem kellett volna itt felvetni. De mint írtam, nem én vetettem fel, csak hozzászóltam. Ha jól olvastam a hozzászólásom előtti pár bejegyzést, ebben a témában Te is megnyilvánultál, tehát a Szabad Nép félórához hamarabb csatlakoztál, mint én!
Kedves Lujza! Igazad van, ezt a témát nem kellett volna itt felvetni. De mint írtam, nem én vetettem fel, csak hozzászóltam. Ha jól olvastam a hozzászólásom előtti pár bejegyzést, ebben a témában Te is megnyilvánultál, tehát a Szabad Nép félórához hamarabb csatlakoztál, mint én!
7057 lujza 2025-10-07 00:19:28 [Válasz erre: 7054 Klára 2025-10-06 07:51:35]
Kedves Klára!
A legjobb lett volna ezt a témát itt egyáltalán nem felvetni! :(( De minden ilyen hozzászólás csak olaj a tűzre, nem mintha nem lenne már így is elég borzasztó ennek az országnak a megosztottsága, legalább legyenek szigetei is a nyugalomnak valahol! Egy ilyen hozzászólás ehelyett olyan, mint egy igazi "Szabad Nép félóra", ahogy boldogult Édesapám mondta ezt anno.
7056 Klára 2025-10-06 16:51:17 [Válasz erre: 7055 Edmond Dantes 2025-10-06 09:04:44]
Kedves ED!
Köszönöm a figyelmeztetést, magam részéről lezártam a témát. Nem tekinteném személyeskedésnek, ha azoknak is írt volna ilyen tapintatos sorokat, akik ezt a témát felvetették! Hiszen én - sajnos - csak reagáltam.
7055 Edmond Dantes 2025-10-06 09:04:44 [Válasz erre: 7054 Klára 2025-10-06 07:51:35]
off
Kedves Klára, szabadjon felhívnom a figyelmét, hogy ez a rovat nem a Magyar Nemzet, Mandiner, Hír TV, Origo, TV2, a sor szinte végtelen hosszú) sőt, még a közmédia sem, amikből 0-24 árad ugyanez a mantra. Nem kér(het)em öntől, hogy tegyen egy bátor(talan?) kísérletet, és olvasson más irányultságú médiumokat is, bár én pl. mindenféle irányultságú médiumokat olvasok, még ha ez elég ritka is mifelénk. Ennek köszönhető, hogy soraiban a nevezett médiumok narratíváját vélem fölismerni. Talán az EU-nál vonzóbb az Eurázsiai Unió vagy a Türk Államok Szervezete, mindkettővel jó kapcsolatokat ápolunk, így nyilván mindkettőben egyenrangú partnerként fogadnák hazánkat, nem úgy, mint ön szerint az EU-ban. Hamarosan a kerítéseink is jó eséllyel kolbászból lennének, bár sertéshúst tartalmazó kolbászt utóbbinál vallási okokból nem ígérhetek! Tehát ha ezek a tömörülések vonzóbbak, ám legyen, szíve joga. A KGST technikai okokból jelenleg nem állítható vissza. A régi rokonszenvvel üdvözlöm, ED7054 Klára 2025-10-06 07:51:35 [Válasz erre: 7045 Hangyászsün 2025-10-04 12:53:26]
A kelet-európai országok ma is alárendelt szerepet játszanak, és amennyiben nem készséges kiszolgálói az EU bizonyos elvárásainak - migránsok befogadása, korlátlan és hatalmas összegű további kölcsönök megszavazása Ukrajna részre, stb. - akkor a legválogatottabb jogi furfangok és pénzügyi megszorítások lépnek életbe. Amely kölcsönöket Ukrajna soha nem fogja visszafizetni, ezt minden épeszű ember tudja! (nem beszélve arról, hogy egyes balkáni országok évtizedek óta várnak az EU-csatlakozás elérésére, miközben U. mielőbbi felvétele állandó téma, és ennek várható negatív következményeit említeni sem szabad!)
A kelet-európai országok ma is alárendelt szerepet játszanak, és amennyiben nem készséges kiszolgálói az EU bizonyos elvárásainak - migránsok befogadása, korlátlan és hatalmas összegű további kölcsönök megszavazása Ukrajna részre, stb. - akkor a legválogatottabb jogi furfangok és pénzügyi megszorítások lépnek életbe. Amely kölcsönöket Ukrajna soha nem fogja visszafizetni, ezt minden épeszű ember tudja! (nem beszélve arról, hogy egyes balkáni országok évtizedek óta várnak az EU-csatlakozás elérésére, miközben U. mielőbbi felvétele állandó téma, és ennek várható negatív következményeit említeni sem szabad!)
7053 lujza 2025-10-06 00:01:39
Aki szereti Thomas Quasthoffot, hétfőn a Zeneakadémián lép fel, igaz, nem komolyzene, hanem jazz műfajban. Talán még jegy is van rá. És utána a jövő héten mesterkurzust tart ugyanott.
Aki szereti Thomas Quasthoffot, hétfőn a Zeneakadémián lép fel, igaz, nem komolyzene, hanem jazz műfajban. Talán még jegy is van rá. És utána a jövő héten mesterkurzust tart ugyanott.
7052 Edmond Dantes 2025-10-05 06:21:58 [Válasz erre: 7049 Hangyászsün 2025-10-04 17:00:00]
Igazad lehet, talàn Karajan vezényelt, de a lényeg u.az: a Kilencediket. Nem Karácsonyhoz/ra írta LvB és nem abba a rendszerbe. Utólag nézve nagylelkűség, hogy pont a nettó és önként és danolva náczy Karajannal adták le nálunk aki ezzel a párttagsággal, ötös számú párttagkönyvvel akarta otthon minél előbb "lekörözni" Furtwänglert, akinek fő bűne később csupán annyi volt, hogy nem emigrált. Mire rehabilitálták volna (pl. MET), meg is halt.
Igazad lehet, talàn Karajan vezényelt, de a lényeg u.az: a Kilencediket. Nem Karácsonyhoz/ra írta LvB és nem abba a rendszerbe. Utólag nézve nagylelkűség, hogy pont a nettó és önként és danolva náczy Karajannal adták le nálunk aki ezzel a párttagsággal, ötös számú párttagkönyvvel akarta otthon minél előbb "lekörözni" Furtwänglert, akinek fő bűne később csupán annyi volt, hogy nem emigrált. Mire rehabilitálták volna (pl. MET), meg is halt.
7051 lujza 2025-10-05 02:06:50 [Válasz erre: 7045 Hangyászsün 2025-10-04 12:53:26]
Akkor még mielőtt összehúznám magamat, még szerényen megjegyezném, hogy a kelet-európai országok alárendelt szerepéről csak annyit, hogy egy ideje az egyik kelet-európai ország nagyhatalmú miniszterelnöke mint "bot a küllők között" rendszeresen megakadályozza a többiek döntéseit.
Akkor még mielőtt összehúznám magamat, még szerényen megjegyezném, hogy a kelet-európai országok alárendelt szerepéről csak annyit, hogy egy ideje az egyik kelet-európai ország nagyhatalmú miniszterelnöke mint "bot a küllők között" rendszeresen megakadályozza a többiek döntéseit.
7050 Hangyászsün 2025-10-04 17:00:37 [Válasz erre: 7048 Edmond Dantes 2025-10-04 14:26:13]
OK, én is behúzom fülemet-farkamat.
OK, én is behúzom fülemet-farkamat.
7049 Hangyászsün 2025-10-04 17:00:00 [Válasz erre: 7047 Edmond Dantes 2025-10-04 13:52:12]
Én leginkább Karajanra emlékszem, persze Ferencsikre és Lehel Györgyre is. Medveczky üstdobolása akkor még sötét hajjal, ifjan a szilveszteri Himnusz fennkölt pillanatai közé tartozott.
Én leginkább Karajanra emlékszem, persze Ferencsikre és Lehel Györgyre is. Medveczky üstdobolása akkor még sötét hajjal, ifjan a szilveszteri Himnusz fennkölt pillanatai közé tartozott.
7048 Edmond Dantes 2025-10-04 14:26:13 [Válasz erre: 7045 Hangyászsün 2025-10-04 12:53:26]
Erre nem reagálnék, t.k. mert merőben eltér a topik témájától, és nem kérnék abból, hogy ezért kiosszanak.
Erre nem reagálnék, t.k. mert merőben eltér a topik témájától, és nem kérnék abból, hogy ezért kiosszanak.
7047 Edmond Dantes 2025-10-04 13:52:12 [Válasz erre: 7046 Hangyászsün 2025-10-04 12:55:34]
Ahogyan arròl sem tehet, hogy a lètező szocializmusban eltelt gyerek- ès ifjù koromban minden Karàcsonykor a Kilencediket jàtszottàk a tèvèben, valamilyen "Bèke-" vagy milyen szimfònia gyanànt. Ferencsik vezènyelt, Medveczky Àdàm üstdobolt.
Ahogyan arròl sem tehet, hogy a lètező szocializmusban eltelt gyerek- ès ifjù koromban minden Karàcsonykor a Kilencediket jàtszottàk a tèvèben, valamilyen "Bèke-" vagy milyen szimfònia gyanànt. Ferencsik vezènyelt, Medveczky Àdàm üstdobolt.
7046 Hangyászsün 2025-10-04 12:55:34 [Válasz erre: 7043 Edmond Dantes 2025-10-04 10:26:06]
Arról nem is szólva, hogy a 3. birodalomban április 20-án minden ünnepi hangverseny fő száma a IX. volt, végén az Örömódával. Szegény Beethoven erről persze ugyanúgy nem tehet, mint Liszt a Russland-Fanfareról.
Arról nem is szólva, hogy a 3. birodalomban április 20-án minden ünnepi hangverseny fő száma a IX. volt, végén az Örömódával. Szegény Beethoven erről persze ugyanúgy nem tehet, mint Liszt a Russland-Fanfareról.
7045 Hangyászsün 2025-10-04 12:53:26 [Válasz erre: 7043 Edmond Dantes 2025-10-04 10:26:06]
Legkésőbb 25 éve az eu tántoríthatatlan ellenzője vagyok. Ez NEM a jelenlegi kormány melletti kiállás. Józan ésszel bárki előre láthatta, hogy a kelet-európai országok alárendelt szerepet fognak játszani a mára már bürokratikus Leviatánná vált képződményben. A végső lökést az az undorító kampányuk adta, amelyet 2000 körül a frissen hivatalba lépett Schüssel-kormánnyal szemben alkalmaztak. Nekem senki se zengjen dicshimnuszt Flinten-Uschi néni repülő cirkuszáról!!!
Legkésőbb 25 éve az eu tántoríthatatlan ellenzője vagyok. Ez NEM a jelenlegi kormány melletti kiállás. Józan ésszel bárki előre láthatta, hogy a kelet-európai országok alárendelt szerepet fognak játszani a mára már bürokratikus Leviatánná vált képződményben. A végső lökést az az undorító kampányuk adta, amelyet 2000 körül a frissen hivatalba lépett Schüssel-kormánnyal szemben alkalmaztak. Nekem senki se zengjen dicshimnuszt Flinten-Uschi néni repülő cirkuszáról!!!
7044 Edmond Dantes 2025-10-04 10:32:53 [Válasz erre: 7039 takatsa 2025-10-03 09:45:22]
Az Örömóda az emberiség egyik egyetemes összetartó eleme. Sajnos az érdekérvényesítő készsége szerény. Az atombombáé pl. nagyobb, kétségtelen. Több zenész is utálja, tudom. A suszter cipője -már amelyiké- lyukas, a zenész meg -már amelyik- utálja a Kilencediket. Ismeretlenül is kézcsókomat küldöm a hitvesednek, remélem, ő is szerencsésnek tartja magát :-) ...Így igaz, nagy bajban vagyunk. Vigyázó szemedet Demény Dezsőre vesd. Idéztem.
Az Örömóda az emberiség egyik egyetemes összetartó eleme. Sajnos az érdekérvényesítő készsége szerény. Az atombombáé pl. nagyobb, kétségtelen. Több zenész is utálja, tudom. A suszter cipője -már amelyiké- lyukas, a zenész meg -már amelyik- utálja a Kilencediket. Ismeretlenül is kézcsókomat küldöm a hitvesednek, remélem, ő is szerencsésnek tartja magát :-) ...Így igaz, nagy bajban vagyunk. Vigyázó szemedet Demény Dezsőre vesd. Idéztem.
7043 Edmond Dantes 2025-10-04 10:26:06 [Válasz erre: 7042 Hangyászsün 2025-10-03 20:01:58]
Vagy ahogy mondta valaki valakiről, "ha élne, forogna a sírjában". Mi is a baj azzal, hogy minek/aminek a himnusza"?
Vagy ahogy mondta valaki valakiről, "ha élne, forogna a sírjában". Mi is a baj azzal, hogy minek/aminek a himnusza"?
7042 Hangyászsün 2025-10-03 20:01:58 [Válasz erre: 7039 takatsa 2025-10-03 09:45:22]
Sajnos az Örömódával rútul visszaéltek, főleg a 20. század folyamán. Elég, ha arra utalok, minek is a himnusza. Ilyen esetben mondják, hogy a MESTER forog a sírjában.
Sajnos az Örömódával rútul visszaéltek, főleg a 20. század folyamán. Elég, ha arra utalok, minek is a himnusza. Ilyen esetben mondják, hogy a MESTER forog a sírjában.
7041 Hangyászsün 2025-10-03 19:58:22
A zárótétel nem diadalmasan kezdődik, inkább valami tétovázás/bizonytalanság érezhető ki belőle. Következik a "Gesangsperiode", majd felséges korál a rezeken, a bruckneri hagyományokhoz méltón. A kidolgozás fúgához vezet, amely a tétel nyitótémáján alapul. Visszatér a "Gesangsperiode" lírai dallama, később a korál is. Itt már teljesen azt halljuk, amit a 4 tudós férfiú a fennmaradt vázlatok alapján rekonstruálni próbált. A legvégén a Nyolcadik szimfónia nyitótételének főtémája és a jelen mű ugyanilyen funkciót betöltő motívuma egyaránt felbukkan. Csak Bruckner orvosa, Dr. Richard Heller visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a Mester a befejezéssel teljes életművét akarta túlszárnyalni, beleértve a Nyolcadik csodálatos kódáját. Halálos beteg páciense a zongoráján eljátszotta neki, hogyan képzeli el életművének lezárását, és el is magyarázta, milyen módon akarja egymásra építeni több korábbi szimfóniája és a Kilencedik témáit. A rekonstruálók nagyon helyesen nem próbálták magukat Bruckner helyébe képzelni, és megelégedtek a korál, a lassú tétel és a Te Deum figurációinak felhasználásával. Így a Bruckner/9 lezárása örökre a zenetörténet nagy talányainak sorát gyarapítja, valahol a Mozart-Requiem és Bartók Brácsaversenye mellett.
Korunkra országtól függetlenül jellemző, hogy a klasszikus hangversenyek közönségének átlagos életkora egyre magasabb. Itt is a 65+-os korosztály volt túlnyomó többségben, bár a helyzet más helyszínekhez képest majdhogy biztató volt. A teremben jó háromnegyed részben telt meg, a közönség pedig a végén felállva ünnepelte a kitűnő előadókat.
7040 gezakadocsa 2025-10-03 18:20:00 [Válasz erre: 7039 takatsa 2025-10-03 09:45:22]
Igazán nem akartam tovább belefolyni ebbe a vitába (nyilvánvalóan eltér az ízlésünk), de nem állhatom meg Gustav Leonhardt véleményére itt is egy saját -persze laikus és szubjektív- tapasztalatomat szembeállítani. Amikor lehetett -az átlagos eredeti nyugati LP-árral szemben- 250 Ft helyett eredeti Philips és Fontana LP-ket 150 Ft-ért kapni, vettem fokozatosan (pénztárcámhoz és az adódó alkalmakhoz igazodva) néhányat. Többre ma is szívesen emlékszem, ellenben az egyik ilyen nagyon várt lemez G.L. Bach-csembalójátékát tartalmazta, köztük az általam zongoráról Sz.Richterrel megismert és megszeretett, de addigra már máshonnan is ismert népszerű Olasz koncerttel. A lemezen azonban utóbb túladtam, pedig technikailag kifogástalan volt, szép volt a hangja is, de maga a zene semmitmondó, szinte mechanikus, érzelemmentes - unalmas volt, szinte fájt. Aki ezt a művet képes volt így játszani - hallhatóan pazar fölvételi körülmények ellenére -, attól nem lep meg az Örömóda giccs-minősítése. Gondolom, neki egy balatoni vagy tengerparti (a Tisza-partról már nem is akarok beszélni...) naplemente vagy napfölkelte és sok híres tájkép is giccs (köztük G.L. honfitársának, Rembrandtnak ilyen alkotásai is), Petőfi egész sor remek versét pl. nem is említve, hisz azokat ő nem valószínű, hogy ismerte.
Igazán nem akartam tovább belefolyni ebbe a vitába (nyilvánvalóan eltér az ízlésünk), de nem állhatom meg Gustav Leonhardt véleményére itt is egy saját -persze laikus és szubjektív- tapasztalatomat szembeállítani. Amikor lehetett -az átlagos eredeti nyugati LP-árral szemben- 250 Ft helyett eredeti Philips és Fontana LP-ket 150 Ft-ért kapni, vettem fokozatosan (pénztárcámhoz és az adódó alkalmakhoz igazodva) néhányat. Többre ma is szívesen emlékszem, ellenben az egyik ilyen nagyon várt lemez G.L. Bach-csembalójátékát tartalmazta, köztük az általam zongoráról Sz.Richterrel megismert és megszeretett, de addigra már máshonnan is ismert népszerű Olasz koncerttel. A lemezen azonban utóbb túladtam, pedig technikailag kifogástalan volt, szép volt a hangja is, de maga a zene semmitmondó, szinte mechanikus, érzelemmentes - unalmas volt, szinte fájt. Aki ezt a művet képes volt így játszani - hallhatóan pazar fölvételi körülmények ellenére -, attól nem lep meg az Örömóda giccs-minősítése. Gondolom, neki egy balatoni vagy tengerparti (a Tisza-partról már nem is akarok beszélni...) naplemente vagy napfölkelte és sok híres tájkép is giccs (köztük G.L. honfitársának, Rembrandtnak ilyen alkotásai is), Petőfi egész sor remek versét pl. nem is említve, hisz azokat ő nem valószínű, hogy ismerte.
7039 takatsa 2025-10-03 09:45:22 [Válasz erre: 7038 Edmond Dantes 2025-10-03 08:44:21]
Ha százezer emberből - ahogyan írod -, egy ember utálja az Örömódát, akkor országunkban 100 hozzám hasonló ember lehet. Ez bizony nem nagy szám, így aztán szerencsésnek tarthatom magam, hogy mint tűre a szénakazalban, ráleltem a feleségemre, aki képzett zenészként, tőlem teljesen függetlenül, nagyon utálja a IX. szimfónia negyedik tételét. Vigaszt csak az jelenthet számunkra, hogy az 1/100.000-ből egy másik ember, Gustav Leonhardt is hasonló véleményen van, az Örömódát "vulgárisnak", "teljesen gyerekesnek", és "a szimfónia emberi testvériségről alkotott nagyszerű vízióját giccsnek" bélyegezve. Ha az Örömóda valóban - szavaiddal élve - "az emberiség...már-már egyetlen összetartó ereje, eleme", akkor nagyobb bajban vagyunk, mint gondoltuk. Én azért ennél sokkal optimistább vagyok, és téged is buzdítlak, ne lásd ilyen sötéten az emberiség helyzetét és a jövőt.
Ha százezer emberből - ahogyan írod -, egy ember utálja az Örömódát, akkor országunkban 100 hozzám hasonló ember lehet. Ez bizony nem nagy szám, így aztán szerencsésnek tarthatom magam, hogy mint tűre a szénakazalban, ráleltem a feleségemre, aki képzett zenészként, tőlem teljesen függetlenül, nagyon utálja a IX. szimfónia negyedik tételét. Vigaszt csak az jelenthet számunkra, hogy az 1/100.000-ből egy másik ember, Gustav Leonhardt is hasonló véleményen van, az Örömódát "vulgárisnak", "teljesen gyerekesnek", és "a szimfónia emberi testvériségről alkotott nagyszerű vízióját giccsnek" bélyegezve. Ha az Örömóda valóban - szavaiddal élve - "az emberiség...már-már egyetlen összetartó ereje, eleme", akkor nagyobb bajban vagyunk, mint gondoltuk. Én azért ennél sokkal optimistább vagyok, és téged is buzdítlak, ne lásd ilyen sötéten az emberiség helyzetét és a jövőt.
7038 Edmond Dantes 2025-10-03 08:44:21 [Válasz erre: 7026 takatsa 2025-10-01 23:57:02]
Demény Dezső Hangverseny-kalauzának alábbi sorai évtizedekkel ezelőtt belém égtek:
Demény Dezső Hangverseny-kalauzának alábbi sorai évtizedekkel ezelőtt belém égtek:
"A IX. szimfónia pedig lassan, de biztosan elfoglalta az egész világ közvéleményében az egyedül őt megillető legelső helyet ... mi se nevezhetjük szerencsésnek, boldognak azt, aki minden idők legnagyobb zeneköltőjének ez óriás alkotását nem hallotta." Idézet vége. Hogy Beethoven volt-e minden idők legnagyobb zeneköltője, azon lehet vitatkozni. Mindenen lehet vitatkozni. Az Eiffel-tornyot, a Mona Lisát, a római Szt. Péter-bazilikát és az egyetemes művészet sok más kimagasló alkotását (a Torony szó szerint is az) ugyancsak számosan pocskondiázzák, elviselhetetlennek tartják. A Kilencediket is. Mégis, ha létezik olyan, hogy az emberiség közös himnusza, már-már egyetlen összetartó ereje, eleme, az pont az Örömóda. Persze, lehet azt is elviselhetetlennek, a legelviselhetetlenebb tételnek tartani, -meg az első hármat is- más is lehet így vele ... százezer emberből talán egy, ami azért betegségek esetében sem túl rossz arány.
7037 lujza 2025-10-03 01:37:05 [Válasz erre: 7029 takatsa 2025-10-02 09:56:20]
Nekem úgy tűnt, hogy a londoniakról írtál lelkendező sorokat, és nem szegény Beethovenről. :))
Nekem úgy tűnt, hogy a londoniakról írtál lelkendező sorokat, és nem szegény Beethovenről. :))
7036 Hangyászsün 2025-10-02 22:21:07
Brucknernek utolsó szimfóniájával sikerült saját magát átugrania, és erre a művére ugyanúgy érvényes, mint amit Bartók mondott a késői Lisztre, azaz Wagnernél messzebbre hajította a dárdáját a jövőbe. Az első, harmadik és a csonka negyedik tételben akad ugyan pátosz, mintha barokk templomban nyílna meg felettünk az ég, és esetünkben a Mester dicsőül meg a freskón a mennyországba menet, de a második tétel, az maga a 20. század. Bruckner egy-két évvel a mozi megszületése előtt feltalálta a filmzenét, vagy még inkább a filmhíradó zenei aláfestését. De térjünk vissza az első tételre: Igen jó előadást hallottunk, amely mentes volt a Brucknerhez kapcsolódó egyik legnagyobb közhelytől, vagyis hogy olyan, mintha Wagner írna szimfonikus zenét. A terem kitűnő akusztikájának, de a valóban kitűnő karmester munkájának köszönhetően is ki tudtam hallani a fafúvósokat, akár a rezek és a vonóskar tombolása közepette. Külön megdicsérem az üstdobot kezelő hölgyet, aki remek játéka mellett hihetetlen gondossággal ügyelt arra, fel vannak-e hangolva a hangszerei. A 2 oktávot bejáró főtétel és társai ugyanúgy érvényesültek, mint a tétel Wagnert valóban felidéző legvége, csakhogy itt a Hollandi megjelenéséhez hasonlóan nem a fennköltség, hanem valami kísérteties jelenés szólal meg nagy hangerővel. Az egész előadás csúcspontja a döbbenetesen modern Scherzo volt, amelyben a többi tételhez hasonlóan a szakértők és a nagyközönség ugyanúgy keresik a programot, mint a III. szimfónia után írt testvérdarabokban. A tétel középrésze csak futó epizód volt a lázas zakatolás közben, amely ugyanúgy nem vidám muzsika, mint ahogy nem osztrák népzene ihlette Ländler. Az utolsó befejezett tétel Wagner-tubákon megszólaló, egyetlen alkalommal megszólaló korálja az ismét csak Wagner emlékét felidéző, ill. Mahler IX.-ének lassú tételét megjósoló témája után következik, míg a tétel későbbi folyamán valóban az a benyomásunk támad, hogy a szerző most emelkedik fel a mennybe. Ha valaki azt gondolja, hogy a tétel végén hősünk célba is ért, igencsak csalódik azon súlyos disszonanciák hallatán, amelyeket csak félig-meddig megnyugtatóan követ a befejezés. Igenis igazuk van azoknak a szakembereknek, akik következetesen állították, ez nem a darab valódi vége. Ide zárótétel KELL. Mint ismeretes, a finálé kb. kétharmada hézagok által elválasztva, de fennmaradt. Rattle és a Berlini Filharmonikusok 2012-es felvételének kísérő füzete szerint 440 ütem maradt fenn teljesen hangszerelve, további 117 ütem vázlatban, leginkább a vonós szólamok lejegyzésével. 96 ütemnek viszont nyoma veszett. Bruckner halálát követően ugyanis az ereklyékre vadászó rajongók jó néhány oldalnyi kéziratot vittek magukkal emlékbe. Nikolaus Harnoncourt 2002-es előadásában részletesen kitér minderre, emlékezetem szerint a YT-n is megvan. Most pedig mára elbúcsúzom, holnap remélhetőleg be tudom fejezni. Folyt. köv.
Brucknernek utolsó szimfóniájával sikerült saját magát átugrania, és erre a művére ugyanúgy érvényes, mint amit Bartók mondott a késői Lisztre, azaz Wagnernél messzebbre hajította a dárdáját a jövőbe. Az első, harmadik és a csonka negyedik tételben akad ugyan pátosz, mintha barokk templomban nyílna meg felettünk az ég, és esetünkben a Mester dicsőül meg a freskón a mennyországba menet, de a második tétel, az maga a 20. század. Bruckner egy-két évvel a mozi megszületése előtt feltalálta a filmzenét, vagy még inkább a filmhíradó zenei aláfestését. De térjünk vissza az első tételre: Igen jó előadást hallottunk, amely mentes volt a Brucknerhez kapcsolódó egyik legnagyobb közhelytől, vagyis hogy olyan, mintha Wagner írna szimfonikus zenét. A terem kitűnő akusztikájának, de a valóban kitűnő karmester munkájának köszönhetően is ki tudtam hallani a fafúvósokat, akár a rezek és a vonóskar tombolása közepette. Külön megdicsérem az üstdobot kezelő hölgyet, aki remek játéka mellett hihetetlen gondossággal ügyelt arra, fel vannak-e hangolva a hangszerei. A 2 oktávot bejáró főtétel és társai ugyanúgy érvényesültek, mint a tétel Wagnert valóban felidéző legvége, csakhogy itt a Hollandi megjelenéséhez hasonlóan nem a fennköltség, hanem valami kísérteties jelenés szólal meg nagy hangerővel. Az egész előadás csúcspontja a döbbenetesen modern Scherzo volt, amelyben a többi tételhez hasonlóan a szakértők és a nagyközönség ugyanúgy keresik a programot, mint a III. szimfónia után írt testvérdarabokban. A tétel középrésze csak futó epizód volt a lázas zakatolás közben, amely ugyanúgy nem vidám muzsika, mint ahogy nem osztrák népzene ihlette Ländler. Az utolsó befejezett tétel Wagner-tubákon megszólaló, egyetlen alkalommal megszólaló korálja az ismét csak Wagner emlékét felidéző, ill. Mahler IX.-ének lassú tételét megjósoló témája után következik, míg a tétel későbbi folyamán valóban az a benyomásunk támad, hogy a szerző most emelkedik fel a mennybe. Ha valaki azt gondolja, hogy a tétel végén hősünk célba is ért, igencsak csalódik azon súlyos disszonanciák hallatán, amelyeket csak félig-meddig megnyugtatóan követ a befejezés. Igenis igazuk van azoknak a szakembereknek, akik következetesen állították, ez nem a darab valódi vége. Ide zárótétel KELL. Mint ismeretes, a finálé kb. kétharmada hézagok által elválasztva, de fennmaradt. Rattle és a Berlini Filharmonikusok 2012-es felvételének kísérő füzete szerint 440 ütem maradt fenn teljesen hangszerelve, további 117 ütem vázlatban, leginkább a vonós szólamok lejegyzésével. 96 ütemnek viszont nyoma veszett. Bruckner halálát követően ugyanis az ereklyékre vadászó rajongók jó néhány oldalnyi kéziratot vittek magukkal emlékbe. Nikolaus Harnoncourt 2002-es előadásában részletesen kitér minderre, emlékezetem szerint a YT-n is megvan. Most pedig mára elbúcsúzom, holnap remélhetőleg be tudom fejezni. Folyt. köv.
7035 gezakadocsa 2025-10-02 20:19:34 [Válasz erre: 7033 gezakadocsa 2025-10-02 19:41:58]
Folyt.
Folyt.
Na de a bécsi klasszikusok... Ez tényleg gusztus dolga, de nagyon nem értünk egyet. No nem Mozart szeretetében, hanem a másik kettővel kapcsolatban, akik nálunk kiegészülnek még Schuberttel.
Ha valakinek volt humora, ötletessége és eredetisége, az Haydn. Emellett soha nem unalmas, ami azért a zenében sem hátrány. Nem szorul rá az én méltatásomra, de tanácsolom, hogy szánj rá időt, s egymás után hallgasd meg egy-egy műfajbeli műveit vagy legalább jelentős részét - lelki relaxációt, de egyúttal fölemelkedést is okoz; a lehető legpozitívabb értelemben vett kikapcsolódás. Én vagy fél éve a v4-ivel tettem meg ezt (1-2 hét alatt persze), de a szimfóniái is tele vannak zenei leleménnyel és pompás megoldásokkal - s nemcsak a párizsiak és a londoniak! Na és az A teremtés bevezető zenéje vagy A megváltó hét utolsó szava, amit nemcsak v4-ként írt meg. Érdekes amúgy nála a különféle előadói módokat is összehasonlítani, főleg a szimfóniáknál. Vannak kiváló régi (pl. Furtwängler, Klemperer, Széll s persze Doráti) és kiváló újabb, akár "régizenei" fölvételek is (pl. Hanover Band, R.Goodman), de hazai vagy részben hazai előadókkal is akad.
Beethoven... Nekem is ez az "elmeháborodott" a kedvencem. Az enyémnél sokkal szakszerűbb érveknek egész irodalma van, így itt akár be is fejezhetnén, de azért leírom, hogy B. maga a VII. szimf. sikerén uúgy haragudott, mint viszonylag korai, Op.20-as szeptettjéén, mert a VIII-t jobbnak tartotta, s az nem váltott ki akkora hatást. Magam ezt sokáig nem értettem, pedig a VII-t is sokszor hallottam, mindkettőből sok fölvételünk van, s a VII-t pl. hallottuk az Erkelben a Berliniekkel és Barenboimmal 1991-ben, de uővelük megvan az a CD is, aminek a bp-vel azonos volt a műsora két évvel korábban, azon a hgv-en, amit a berlini fal (ez alighanem vitathatatlanul tulajdonnév, de én csak csupa kisbetűvel tudom írni) megnyitása alkalmából gratis adtak a keletieknek. Nos, utóbb megvettem Furtwängler utolsó salzburgi hgv-nek CD-jét (Bécsi Filh., Orfeo), amin e két szimf. van, s megértettem Beethovent - fantasztikus a VIII.
Bevallom, a IX. legalább 15-féle fölvételen van meg, az V-höz pedig életem máig egyik legkiemelkedőbb élménye kapcsolódik. 1976-ban Szegeden volt a rádió első vidéki zenei hete (mindennap onnan a Ki nyer ma?, naponta hgv-k -emlékszem pl. Gregor dalestjére és Bartók kétzongorás szonátájára a Tisza szálló tükörterméből). Nos, dec.16-án Kocsis Zoltán adott Beethoven-hgv-t a Nemzeti Színházban, s a második félidő az V.szimf. Liszt-féle átirata volt. Édesanyámnak köszönhetően a földszinten viszonylag elöl és középen ültem, lenyűgöző volt látni és hallani a megszülető csodát. Később megvettem CD-n G.Goulddal (Kocsisnak nagy kedvence volt, főleg Bach-játékosként), de elcseréltem; egyszerűen nem adta azt a hatást. Most mind a 9 megvan a Liszt-féle átiratban (Katsaris, dig. Teldec), jó, de az V. szegedi élőjéhöz nem hasonlítható ez sem. (Azóta persze mások is fölvették -pl. Scserbakov Naxos-összkiadásának nagyon pozitív visszhagnja volt.) Utóbb egyszer a rádió fölvételről ismét közvetítette a szegedi hgtv-t, s egy mono táskarádióból akkori sávos magnóra fölvettem az V-t, amit aztán sokkal később egyik barátunk átvarázsolt írható CD-re - pár napja épp ezt vettem elő: a hatás változatlan.
Aki nem hiszi, járjon utána és hallgassa meg...
7034 takatsa 2025-10-02 20:06:19 [Válasz erre: 7033 gezakadocsa 2025-10-02 19:41:58]
Láttad volna tegnap a Sosztakovicsot, biztosan más lenne a véleményed. Persze, én is tudom, hogyan vergődött Sosztakovics, de... és itt van ez a de, sőt nagy de, valami ilyesmi: DE. De a zenéje, az bizony maga a humor, a kisebb darabjai is. És ez a kilencedik egészen zseniális, ahogyan a hangszercsoportok játszanak egymással, Sosztakovics a zenei ötletekből kifogyhatatlan, és az igazság az, hogy Sosztakovics után Prokofjev szánalmas. Én - mint már egyszer régebben írtam - Sosztakovicsból komoly kiképzést kaptam, gimnáziumban, harmadikban, az echte orosz tanárnénimtől, a magyarul nem tudó, orosz irodalomtudos Válja nénitől, akit - mint később megtudtam - brutális katona férje naponta csaknem agyonvert, szóval ő hozta be egyszer ragyogó arccal, a kicsi táska-lemezjátszóját, és amikor bekapcsolta, átszellemülten "Sosztakovics" - suttogta. És aztán megszólalt a Leningrádi, és ez ment órákig, és én közben arra gondoltam, hogy buktassanak meg oroszból, de én ezt nem bírom tovább, soha többet, soha többet Sosztakovicsot. És 40 évnek kellett eltelnie, hogy beszédültem a Kisvárosi Macbethre, na én azóta estem Sosztakoviccsal szerelembe. Úgyhogy nekem ne mesélj arról, hogy Sosztakovics megkeseredett ember volt, mert ez csak a látszat, ő nem az alkoholba, hanem zenébe fojtotta a bánatát, és láss csodát, örömmé transzformálta a kétségbeesést és a kínlódást.. :)
Láttad volna tegnap a Sosztakovicsot, biztosan más lenne a véleményed. Persze, én is tudom, hogyan vergődött Sosztakovics, de... és itt van ez a de, sőt nagy de, valami ilyesmi: DE. De a zenéje, az bizony maga a humor, a kisebb darabjai is. És ez a kilencedik egészen zseniális, ahogyan a hangszercsoportok játszanak egymással, Sosztakovics a zenei ötletekből kifogyhatatlan, és az igazság az, hogy Sosztakovics után Prokofjev szánalmas. Én - mint már egyszer régebben írtam - Sosztakovicsból komoly kiképzést kaptam, gimnáziumban, harmadikban, az echte orosz tanárnénimtől, a magyarul nem tudó, orosz irodalomtudos Válja nénitől, akit - mint később megtudtam - brutális katona férje naponta csaknem agyonvert, szóval ő hozta be egyszer ragyogó arccal, a kicsi táska-lemezjátszóját, és amikor bekapcsolta, átszellemülten "Sosztakovics" - suttogta. És aztán megszólalt a Leningrádi, és ez ment órákig, és én közben arra gondoltam, hogy buktassanak meg oroszból, de én ezt nem bírom tovább, soha többet, soha többet Sosztakovicsot. És 40 évnek kellett eltelnie, hogy beszédültem a Kisvárosi Macbethre, na én azóta estem Sosztakoviccsal szerelembe. Úgyhogy nekem ne mesélj arról, hogy Sosztakovics megkeseredett ember volt, mert ez csak a látszat, ő nem az alkoholba, hanem zenébe fojtotta a bánatát, és láss csodát, örömmé transzformálta a kétségbeesést és a kínlódást.. :)
7033 gezakadocsa 2025-10-02 19:41:58 [Válasz erre: 7032 takatsa 2025-10-02 18:28:06]
Szerencséd van, mert épp befejeztem a folytatást és kijavítottam az elütéseket, de közben letelt a lehetséges idő, így kezdhetem előről - vagyis bár dühös vagyok (természetesen főleg magamra, hogy még mindig ennyit sem tudok a gépen), de ösztönöz a helyzet a tömörebb fogalmazásra...
Szerencséd van, mert épp befejeztem a folytatást és kijavítottam az elütéseket, de közben letelt a lehetséges idő, így kezdhetem előről - vagyis bár dühös vagyok (természetesen főleg magamra, hogy még mindig ennyit sem tudok a gépen), de ösztönöz a helyzet a tömörebb fogalmazásra...
Szóval ez első rész hibáiból fontosnak tartom kijavítani azt, hogy Sosztakovics megkeseredett emberré vált, hacsak nem eleve erre hajló volt a természete...
A tegnapi hgv-re próbáltam aktuális nyereményem alapján jegyet kérni Zétától, de a kísérlet -nem meglepő módon- naív kísérlet maradt, tehát nem voltam. (2010-ben legidősebb fiamnak köszönhetően pár napot tölthettünk feleségemmel Londonban /mi ketten először, s alighanem utoljára járva ott, no nem azért, mert nem tetszett/, s ő szerzett három jegyet az LSO Pappano-vezényelte hgv-re, a Barbican Center fsz. első sorába... Elsősorban a helyszín, a tény és a körülmények voltak nagyszerűek, de a hgv. is jó volt, leginkább Rahmanyinov I.zgraversenye egy délszláv szólistával, aki néhány lelkes -és kitűnő- zkri taggal a ráadásban frenetikus sikert aratott.)
Érdemes megnézni, hogy S. milyen műveket alkotott akkoriban, s kiderül, hogy többnyire ma már jelentéktelennek számító propagandisztikusakat, nem beszélve a 48-as újabb kritika hatásáról később. Az biztos, hogy Sztálinék és így természetesen az egész "haladó világ" mást várt Kilencediknek, S. pedig alighanem muszájból írta amit írt, s lehetőleg a legkisebb erőbedobással, de hogy direkt kacagott volna, nem hiszem. Azt hitte talán, hogy "ezeknek" ez is jó lesz. Az egyetlen jelentős -és teljesen más stílusú- műve ebből az időből pont a már említett 2.triója, amit nem véletlenül Szollertyinszkij emlékének ajánlott. Az igazi -és a későbbi v4-kben eltüntethetetlenül megnyilvánuló- S. itt hallható - minden humor és kacagás nélkül. S. humora leginkább a hangszereléseiben mutatkozik, de az is inkább afféle fanyar, keserves orosz humor, mint pl. a nagy orosz irodalomi elődök közül Dosztojevszkijnél.
Szerintem Prokofjev inkább humoros sokszor, de nála is van hasonló attitűd. Sajnos a politikai és emberi vonatkozások is hasonlóak - a bp-i Háború és béke kapcsán volt kisebb fórum-vitában erről már megemlékeztem. (A hajdani jereváni rádiós viccek szerint én őket "nemcsak" emberi és politikai magatartásuk miatt tisztelem...)
A II.zgraversenyt nem hallva, ahhoz nem tudok hozzászólni, hogy mit csinált belőle az ázsiai szólista, de azt hiszem, ez a legnehezebben befogadható az öt zgravers. közül. (Mi ezt is hallottuk egyszer Prágában, szlovákokkal, de késve érkeztünk, s nem hagyott mély nyomot az előadás sem. CD-n kétféle fölvételünk van belőle, másokkal, de talán a YouTube-on is fönt van Y.Wang berlini koncertfölvétele, amit tudok ajánlani.)
Nem írtad, hogy melyik Sibelius volt a ráadás. Ő tényleg más kategória, bár nem egy nagy karmester nagyon szerette és játszotta, sőt még ma is vannak ilyenek, s pár darabja valóban szép.
Folyt.köv.
7032 takatsa 2025-10-02 18:28:06 [Válasz erre: 7031 gezakadocsa 2025-10-02 17:36:19]
Csak egy rövid, hozzávetett kérdésem: ott voltál a tegnapi koncerten?
Csak egy rövid, hozzávetett kérdésem: ott voltál a tegnapi koncerten?
7031 gezakadocsa 2025-10-02 17:36:19 [Válasz erre: 7026 takatsa 2025-10-01 23:57:02]
Érzésem szerint majd mindent megértettem a rencenzióból, de alig valamivel értek egyet, főként a fő kérdéseket illetően. Igaz ugyan, hogy ezek az egyéni ízlés kategóriájába (is) tartoznak, de azért jelezni akarom, hogy az enyém ettől eltér.
Érzésem szerint majd mindent megértettem a rencenzióból, de alig valamivel értek egyet, főként a fő kérdéseket illetően. Igaz ugyan, hogy ezek az egyéni ízlés kategóriájába (is) tartoznak, de azért jelezni akarom, hogy az enyém ettől eltér.
Sosztakovics. Régen a kedvenceim közé tartozik. Emlékszem az V.szimf. tán 1976-os szegedi előadására, Pál Tamás Vaszy-utódkénti egyik első ottani vezénylése volt - nekem fölfedezésszámba ment, s elkezdtem beszerezni S. műveit. Valamikor a 70-es évek végén vagy a 80-sok elején hallottam a VI.szimf-t Debrecenben, az ottani zkrral, akkori vezetőjük, Szabó László vez. Könnyed, lendületes, rövid, de optimista mű, nagy sikert aratott. Még mindig az elmúlt rendszer időszakában, 1983-ban éltük át feleségemmel (pontosabban ez tavasszal volt, s mi ősszel házasodtunk, össze) egyik legkiemelkedőbb koncert-élményünket: az e-moll triót, a Párgai tavaszon. A mű csakúgy ismeretélen volt előttünk, mint az előadó, a Moszkvai Trió. Utóbbiaknak azóta egy sor kiváló fölvételük jelent meg, bár a nyugati fölkapott kedvencek közé (akik között pedig föltűnően sok az orosz vagy ex-szovjet) nem törtek be. A mű első hangjaitól elvarázsolt bennünket. Végül már CD-ként, egy ismerős segítségével sikerült beszerezni az USA-ból (CBS, dig., Stern,Ma,Ax) -a híresebbik gordonka-szonáta (Op.40.) van még rajta - mindkettő csodálatos. Nos, ez utóbbi lemez kísérőfüzetében már több olyan szöveg van, amit akkoriban a vasfüggönyön innen senki le nem mert volna írni. 1986-ban eljutottunk Madridba is egy kivételesen kedvező párnapos útra, s ott is vettünk néhány CD-t - köztük Sosztakovics VI. és XI. szimfóniáját, a kirgiz-témákra írt nyitánnyal. (Dupla CD, Decca, dig., Concertg.Zkr., Haitink). Ez is nagyszerű. Választásunkat megelőzte az, hogy 1984-ben eljutottunk arra a hgv-re, amin uők többek között Mahler I.szimf-ját adták elő, számunkra feledhetetlenül (pedig ekkorra ebből már volt összehasonlítási alapunk élőben és lemezről is). Véletlenül mellettünk ült egy szegedi zenekedvelő ismerős, s azt állapítottuk meg a végén, hogy ez sokkal komolyabb és színvonalasabb hgv. volt, mint az előző őszi Bernstein-koncert uott, amit szintén ő is, mi is láttunk a helyszínen. (Részünkről ezek akkor vidékről nem voltak kis áldozatok, de megérték.)
Idővel azután eljutottam oda, hogy ma már S. szinte minden valamirevaló műve megvan - a szimfóniák, a v4-k, a legfontosabb kamaradarabok és az összes versenymű, a legfontosabb zgra-darabok mind, némelyikből többféle fölvétel is. Közöttük több is még 1990 előttről és nyugati kiadásban, ennek megfelelő szövegekkel.
Ami viszont ezek után -elnézést a hosszú bevezetőért- a vitatkozást illeti, szerintem Sosztakovicsnak biztosan volt humorérzéke, de igen ritkán merészelte ezt érthetően kimutatni. Minden visszaemlékezés - s az életéből tényként leszűrhető körülmények is alátámasztják ezt - szerint alapvetően visszahúzódó, sokszor igenis megalkuvó, végül pedig megkeseőt értredett ember volt. Elég arra utalni, hogy nyilvánosan megköszönte az őt és Prokofjevet ért közismert - ma már alig minősíthető- kritikát, s erre a Pándi Mariann-féle Hangversenykalauzban is az szerepel, hogy "olyan közösségi hangú művekkel reagált", mint a Dal az erdőkről... A IX. szimfóniáról tényleg sokan és sokhelyütt olyan értelemben írnak, ahogyan Te, de sokan ezt erősen vitatják. Nálunk is megjelent Sz.Volkovtól először a Testamentum, majd a Sosztakovics és Sztálin - utóbbi meglehetősen hamar az eredeti angol nyelvű után. A Testamentumot Pándi Mariann fordította -igaz, 25 évvel hangversenykalauza említett kötetének első kiadása után... (Megjegyzem, hogy pl. Furtwänglerről és Karajanról a legalapvetőbb nyugati monográfiák máig sincsenek lefordítva - de Reiner Frigyesről és Széll Györgyről sem.)
Nos, azóta nagyon sokan kételyeiket fejezték ki főleg a Testamentum hitelességét illetően, nyugaton is, de mindenesetre legalábbis érdekes és elgondolkodtató könyv. Az időben második még inkább, s ott S. főbb műveinek egész részletes keletkezéstörténete és utóélete is olvasható. Mivel azonban S. 75-ben meghalt, aligha fogjuk tudni a sok vitatott kérdést eldönteni, de szerintem inkább igaz az, hogy pl. a Bartók által a Concertoban kigúnyolt VII.szimfónia csak utólag és a helyzet kényszere alatt kapta a "Leningrádi" nevet és a hivatalos magyarázó szöveget, ellenben a lényegét már a háború előtt megkomponálta S., s annak alapja az általa is átélt sztálini 30-as évek, ami ugyebár 1939-ban nem is ért véget...
Folyt.köv.
7030 Hangyászsün 2025-10-02 17:01:44
A Brucknerfest keretében - ahogy látom, gyakorlatilag minden évben - a névadó valamelyik teljes szimfóniáját is előadják a Duna-parti sétányon épült, valóban lenyűgöző és ragyogó akusztikájú hangverseny- és rendezvényteremben. Idén az életművet záró Kilencediket adták elő, ráadásul a kiegészített 4. tétellel, annak is az egyik kiegészítő által revideált változatával. Ha osztrák szimfonikus zenekarra gondolunk, mindenkinek jogosan a Bécsi Filharmonikusok ugranak be, mellettük a Hamupipőke funkcióját betöltő Bécsi Szimfonikusok és a Rádiózenekar. A minap fellépett Tonkünstler Orchester Niederösterreich több mint 100 éves múltra tekinthet vissza, érdemeit senki sem vitathatja, ugyanakkor a L'ecsó Rémyjének aranyköpésével élve a Filharmonikusoknak jobb a marketingjük. Ez már ott érvényesült, hogy a vasárnapi rendezvény nem szerepelt a fesztivál nyomtatott műsorfüzetében, csak külön lehetett letölteni az ismertetőjét, ill. a helyszínen a jegyszedőktől megvenni. A hangverseny előtt bevezető előadást hirdettek,ez iránt akkora volt az érdeklődés, hogy egyszerre kettőt is kellett szervezni, jómagam a korábbit választottam, amelyet az igazgató bácsi tartott. A vaskos tájszólással előadottakból én semmi újdonságot sem tudtam meg, bár kezdő bruckneriánusoknak bizonyára tanulsággal szolgálhatott. Egyetlen mozzanatára figyeltem fel: a művet vezénylő nagy angol karmester, Ivor Bolton nem a pátoszt fogja előtérbe helyezni. Bocs, folyt. köv., de most el kell mennem.
A Brucknerfest keretében - ahogy látom, gyakorlatilag minden évben - a névadó valamelyik teljes szimfóniáját is előadják a Duna-parti sétányon épült, valóban lenyűgöző és ragyogó akusztikájú hangverseny- és rendezvényteremben. Idén az életművet záró Kilencediket adták elő, ráadásul a kiegészített 4. tétellel, annak is az egyik kiegészítő által revideált változatával. Ha osztrák szimfonikus zenekarra gondolunk, mindenkinek jogosan a Bécsi Filharmonikusok ugranak be, mellettük a Hamupipőke funkcióját betöltő Bécsi Szimfonikusok és a Rádiózenekar. A minap fellépett Tonkünstler Orchester Niederösterreich több mint 100 éves múltra tekinthet vissza, érdemeit senki sem vitathatja, ugyanakkor a L'ecsó Rémyjének aranyköpésével élve a Filharmonikusoknak jobb a marketingjük. Ez már ott érvényesült, hogy a vasárnapi rendezvény nem szerepelt a fesztivál nyomtatott műsorfüzetében, csak külön lehetett letölteni az ismertetőjét, ill. a helyszínen a jegyszedőktől megvenni. A hangverseny előtt bevezető előadást hirdettek,ez iránt akkora volt az érdeklődés, hogy egyszerre kettőt is kellett szervezni, jómagam a korábbit választottam, amelyet az igazgató bácsi tartott. A vaskos tájszólással előadottakból én semmi újdonságot sem tudtam meg, bár kezdő bruckneriánusoknak bizonyára tanulsággal szolgálhatott. Egyetlen mozzanatára figyeltem fel: a művet vezénylő nagy angol karmester, Ivor Bolton nem a pátoszt fogja előtérbe helyezni. Bocs, folyt. köv., de most el kell mennem.
7029 takatsa 2025-10-02 09:56:20 [Válasz erre: 7028 Klára 2025-10-02 08:55:07]
Én bántanám? De hiszen minden hangját élveztem! Írtam is róla lelkendező sorokat, legalábbis az volt a tervem. :))
Én bántanám? De hiszen minden hangját élveztem! Írtam is róla lelkendező sorokat, legalábbis az volt a tervem. :))
7028 Klára 2025-10-02 08:55:07 [Válasz erre: 7026 takatsa 2025-10-01 23:57:02]
Ne bántsd Beethovent, kérlek! Hegedűversenye az egyik kedvencem, zongoraversenyeit és a szimfóniáit is nagyon szeretem. (még a sokak által nem kedvelt Fidelio is a szívem egyik csücskében lakozik!)
Ne bántsd Beethovent, kérlek! Hegedűversenye az egyik kedvencem, zongoraversenyeit és a szimfóniáit is nagyon szeretem. (még a sokak által nem kedvelt Fidelio is a szívem egyik csücskében lakozik!)
7027 lujza 2025-10-02 05:07:33 [Válasz erre: 7026 takatsa 2025-10-01 23:57:02]
Kérlek, ne bántsd Beethovent, apukádnak talán mégis igaza lehetett! Hallgasd inkább a Pastorale Szimfóniát! :))
Egyébként nagyon köszönöm a beszámolódat, sejtem, mit élhettél át! Régebben én is szívesen választottam a pódiumerkélyt, de mióta felmentek az árak, feljebb szorultam.
7026 takatsa 2025-10-01 23:57:02
Nagyszerű
helyem volt ma este a II. emeleti pódiumerkélyen, Pappano és a Londoniak éppen
alattam voltak, szinte lebegtem a zenekar felett, úgy hallgattam, ahogyan a
zene megszületett. Volt mit hallgatni. A Sosztakovics Kilencedik alatt arra
gondoltam, hogy legalább életükben egyszer, minden gyereket ide kellene a
korlát mögé állítani, hogy lássák, hallgassák ezt a csodát, biztosan rabul
ejtené őket a "komolyzene" egész életükre. Komolyzene? Ez komoly?
Sosztakovics egyáltalán nem komoly, benne aztán túlárad a humor. Gondoljatok
bele: ott, és abban az időben, élt egy ember, aki kacagott mindenre. Példát
mutatott nekünk, mi is megtehetjük. Pappano ugrabugrál, elemében van, és ez a
zenekar: a csodás vonósok és fúvósok, kedvencem a fagottos, és még a cintányér
is fel van hangolva, igazi örömzene, bár sohasem lenne vége. Sosztakovics után
Prokofjev durva, komor és kopár. Minden sötét és fekete, Seong-Jin Cho veri a
zongorát elkeseredetten. Prokofjev ma este nem az esetem.
Szünet után pedig Beethoven. Ha emlékezetem nem csal, én otthon anyatej helyett
is Haydn-Mozart-Beethovent szívtam. Haydn nemigazán volt az esetem, de Mozarttól
mindig elbűvölődtem, Beethovent viszont szinte gyűlöltem. Ebben persze
közrejátszott az is, hogy apámnak ez az elmeháborodott Beethoven volt a
kedvence. Ha sorba kellene állítanom a szimfóniáit, akkor a Hetedik az, amit
talán szeretek, és a Kilencedik számomra a legelviselhetetlenebb. Az Ötödik
pedig, ez az ijesztgetős ta-ta-ta-tam, a könyökömön jön ki. De
Pappano és a Londoniak, még ezt az elnyűtt szimfóniát is valahogyan
újraalkották. Nem tudom, hogyan csinálták, de úgy éreztem, mintha most hallanám
először. Az őrjöngéstől a lágy szellőig hanyatló dinamika, a
színek sohasem látott-hallott kavalkádja, és aztán a harmadik tételben, ahogyan a
csellók vonóján életre kelt a fúga, hipnotizált varjúként, majdnem lepottyantam
a magasból a pódiumra. A végén még megszeretem Beethovent? Még ez is
lehetséges, hiszen mint tudjuk, egy tőről fakad a gyűlölet és a szeretet. Ráadásként
Sibelius, na, ezt azért nem.
7025 Hangyászsün 2025-10-01 22:12:25
Hogy a Bruckner emlékét igen helyesen ápolni akaró Linz és a St. Florian-i prépostság évente fesztivált rendez Kántor Uram születésének és elhunytának napja közti több mint 5 hétben, nagyon dicséretre méltó kezdeményezés. Kérdés, mi köze az idei évad programjának a "félig zseni, félig hülye" munkásságához, ((C) by Gustav Mahler) nem tudom eldönteni. Talán valamivel mégis több, mint a belváros közlekedési rendjét múlt csütörtök este felforgató futóversenynek, és a főtéren felállított színpadról dübörgő - ide bármelyik Mélyen T. Fórumtárs képzeljen erősen negatív kifejezést - akárminek. Még márciusban csaknem olyan ihlet hatására tartottam keresést a tárgyban, mint amilyen Brucknert homlokon csókolta a VII. szimfónia nyitó témájával. Szóban forgó ihletem csak azzal a sugallattal állítható párba, amely úgy egy éve késztetett az Operabase weboldal felkeresésére. Mindkét "kapás" olyan zenemű földrajzi közelségben történő előadására vonatkozott, amelynek hazai előadását Ausztria fejlettségi szintje Mo. általi túlszárnyalásának az Ítélet Napjának dátumára tehetjük. Idén februárban Grazban tettük tiszteletünket A trójaiak előadásán, a minap pedig Linzbe rándultam ki Bruckner IX. szimfóniájának előadására. Itt a különleges vonzerőt a 4. tétel rekonstrukciója jelentette, ráadásul a négy zenetudós - Samale, Philips, Cohrs és Mazzuca - által elvégzett kiegészítés revideált változatával a végén. Ha már Bruckner és Linz, akkor St. Florian is. Ausztria második leghíresebb apátsága (a melki elsősége elvitathatatlan, erős versenyző még Heiligenkreuz és Göttweig is) közel található Linzhez, busszal elérhető - utóbbira még kitérek. Az impozáns épületegyüttes nagyközönség által látogatható részeit vezetéssel lehet megnézni, egy nagyon kedves hölgy kalauzolta a korai látogatókart végig múlt szombaton délelőtt, amikor még nem ért oda a turisták áradata. Közben roppant érdekes események szemtanúja voltam, először alig akartam hinni a szememnek. Aki kíváncsi rá, szívesen megírom privátban, ne tessék semmi rosszra se gondolni. Bruckner tavalyi 200. születésnapjának tiszteletére külön kis múzeumot rendeztek be, az eddigi emlékszobát átalakítva, ahonnan kivették a Mester ajándékba kapott zongoráját, amelyet az ún. tartományfőnöki szobában helyeztek el. A túra kiterjed az altemplomra is, ahol a zeneköltő szarkofágja az orgona alatt áll. Sajnos szombati napokon nincs orgonabemutató, így be kellett érnem a Bösendorferrel. Klaus Sonnleitner, a jelenlegi orgonista a minikoncert keretében Bruckner korai Menüett és trióját, az Abendklänge c. szösszenetet, valamint a VII. szimfónia Adagiojának híres kódáját, a Wagner-siratót adta elő. A hangszert néhány éve gondosan restaurálták, ma is szépen szól, bár a jelenkor nagy pianistái ércesebben zengő instrumentumokkal lépnek fel. Bruckner még (segéd)tanítóként kapta ajándékba egy sajnálatosan korán elhunyt jóakarójától, bizonyos Franz Sailertől*, akinek emlékére írta első nagyobb kórusművét, a d-moll Requiemet. Bruckner Linzbe és Bécsbe is magával vitte a bécsi mechanikás zongorát, amelyet művei komponálásakor használt.
A császári szárny dísztermében tartandó esti trióhangversenyre sajnos nem tudtam elmenni, mert az utolsó busz sajnos 19 óra előtt indul Linzbe. Hiába szeretem mind Haydnt, mind Schubertet, a szabadban csövezéshez már öreg vagyok, taxira pedig nem lett volna pénzem. *A prépostság világi tisztviselője volt, tisztségének - Hofschreiber - tükörfordítása részemről Leiter Jakab előtti megkésett tisztelgés lenne. Folyt. köv.
7024 Hangyászsün 2025-10-01 20:41:24 [Válasz erre: 7023 lujza 2025-10-01 03:19:26]
Hát azért a többi szimfóniája sem előkelő hölgy táncrendjére odafirkantott impromptu! A 2. tétel zenekari bevezetése számomra csak azért nem visz mindent, mert akkor mi a halottak feltámadása az ítélet napján a II. fináléjában/a kalapácsütések a VI. szintén befejező tételében/az élet nyomorúságáról elmélkedő részeg monológja (Dal a Földről), netán az aritmiás szívverés (IX.), nem is szólva az "atombombáról" (X. szimfónia - Adagio)?
Hát azért a többi szimfóniája sem előkelő hölgy táncrendjére odafirkantott impromptu! A 2. tétel zenekari bevezetése számomra csak azért nem visz mindent, mert akkor mi a halottak feltámadása az ítélet napján a II. fináléjában/a kalapácsütések a VI. szintén befejező tételében/az élet nyomorúságáról elmélkedő részeg monológja (Dal a Földről), netán az aritmiás szívverés (IX.), nem is szólva az "atombombáról" (X. szimfónia - Adagio)?
7023 lujza 2025-10-01 03:19:26 [Válasz erre: 7019 Hangyászsün 2025-09-30 10:26:44]
Tudod, a Nyolcadik nekem túl monumentális. Mahler a finomságával és törékenységével ragadott meg engem, a szimfóniái és a dalai egyaránt gyönyörűek, és hallani bennük, hogy ennek az embernek volt lelke. (Tudom, másoknak is volt, de az övé nagyon süt minden művéből.)
Tudod, a Nyolcadik nekem túl monumentális. Mahler a finomságával és törékenységével ragadott meg engem, a szimfóniái és a dalai egyaránt gyönyörűek, és hallani bennük, hogy ennek az embernek volt lelke. (Tudom, másoknak is volt, de az övé nagyon süt minden művéből.)
7022 Hangyászsün 2025-09-30 23:19:52
A fotókkal bajlódtam, közben magvas gondolataimat rendeztem. Igyekszem holnap folytatni.
A fotókkal bajlódtam, közben magvas gondolataimat rendeztem. Igyekszem holnap folytatni.
7021 Hangyászsün 2025-09-30 10:34:46 [Válasz erre: 7010 Edmond Dantes 2025-09-25 10:21:51]
Jó kedvemben voltam. Nos, megjártam (Bruckner nyomában) Linzet és St. Floriant. Beszámoló estefelé.
Jó kedvemben voltam. Nos, megjártam (Bruckner nyomában) Linzet és St. Floriant. Beszámoló estefelé.
7020 Hangyászsün 2025-09-30 10:33:16 [Válasz erre: 7017 Búbánat 2025-09-29 20:23:24]
Volt még egy 4 részes (nyugat)német krimi, talán "Engedjék meg, a nevem Cox" volt a címe. Emlékszem rá, egy vasárnap este mi is rohantunk haza a záró részre. Az előző epizódoknál is, bár főleg a végénél úgy kiürültek az utcák, akárcsak esténként 8 óra előtt az 1. német munkás-paraszt államban.
Volt még egy 4 részes (nyugat)német krimi, talán "Engedjék meg, a nevem Cox" volt a címe. Emlékszem rá, egy vasárnap este mi is rohantunk haza a záró részre. Az előző epizódoknál is, bár főleg a végénél úgy kiürültek az utcák, akárcsak esténként 8 óra előtt az 1. német munkás-paraszt államban.
7019 Hangyászsün 2025-09-30 10:26:44 [Válasz erre: 7008 lujza 2025-09-25 03:08:21]
A Nyolcadik a kivétel, azaz a nem-szeretett Mahler?
A Nyolcadik a kivétel, azaz a nem-szeretett Mahler?
