Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Elmúlt szombaton az Erkel Színház is ünnepi hangversennyel köszöntötte az újesztendőt: a Danubia Zenekar élén vezető karmesterük, Hámori Máté állt, aki a bécsi újévi koncertek hangulatát próbálta Budapestre varázsolni. Elmondhatom, ha szerényebb körülmények között is, de a „Bécs-Budapest újévi szimfonikus hangverseny” programja jól összeállt, a zenekar – ahogy mondani szokás „apait és anyait” beleadott, „jól muzsikált”, egymást követték a Johann Strauss és Josef Strauss szerzemények (Császár keringő, Kék Duna keringő, Banditák-galopp, Anna polka, „Ohne Sorgen”, Szférák zenéje, Triccs-Traccs polka, „Éljen a magyar!- gyorspolka.) A műsor programját változatossá tette, színesítette Glinka Ruszlán és Ludmilla című operájának nyitánya és Richard Strauss nagyszabású szvitje, „A rózsalovag” – mely darabok az első részben csendültek fel. A második rész végére maradt két operettsláger: Lehár Ferenc utolsó operettjéből Giuditta dala és Kálmán Imre Csárdáskirálynőjéből Szilvia belépője. Sajnos, Rost Andrea hangja már nem a régi, a korát tekintve sem, tán nem véletlen, hogy csak vállaltan mikrofonba énekelt...Persze a közönség így is díjazta a „dívát” – egyáltalán, hogy nem mondta le a fellépést. A műsorban balett táncosok (öt leány-fiú pár) is felléptek a színpadon játszó zenekar mögé felépített hatalmas, pódiumszerű emelvényen, mind a Johann és Josef Strauss-darabokban, és a két operettrészletben is, részben vetített háttér előtt.
Az Erkel Színház dugig megtelt,
mondhatni egy gombostűnyi hely sem maradt üresen, a szünetben ezért is, hatalmas
tolongás irányult fent és lent a gratis kapott egy pohár pezsgőért - amit a
belépéskor adott bon felmutatásával „birtokolhattuk” és hörpintettük fel. Hámori Máté a konferansz szerepét is elvállalta
és a magyar mellett angolra is fordította a koncerten elhangzó műsorszámokról
elmondott ismertetőit.
A ráadások ráadása nem is érhetett véget a Radetzky-marsch nélkül, mely előtt a közönséget "begyakoroltatta" a karmester: melyik szektorban helyet foglalók mikor és hogyan lépjenek be tapsaikkal - halkan - erősen, fszt. bal és jobb oldalán, illetve az emeleten ülők. Ez a koreográfia részünkről eredményes volt, és így mindenki megelégedetten és jókedvvel távozott az Erkel Színházból – ahol már csak a János vitéz, a Traviata két előadása és Schönberg ritkán hallható monumentális drámai kantátája, a Gurre-dalok következnek: a 2025. február 15-i hangverseny tekinthető az Opera hivatalos búcsújának Magyarország legnagyobb kőszínházától.
a hivatalos újévi koncertről a Magyar Rádió Zenekara gondoskodott idén is. szerintem nagyon jó volt a színvonal, bár más koncerteken is hasonló lenne a zenekar megszólalása! a fiatal szólisták nagyon tetszettek.
A Bartók Rádió ma esti operaközvetítése (19.00 – 20.51)
Édouard Lalo: Ys királya - hangversenyszerű előadás (hangfelvétel)
(Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2024. január 11.)
Háromfelvonásos opera
Szövegét Édouard Blau írta
Vezényel: Vashegyi György
Nemzeti Énekkar (karig.: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Szereposztás:
Ys királya - Nicolas
Courjal (basszus)
Margared - Kate
Aldrich (mezzoszoprán)
Rozenn - Judith van Wanroij (szoprán)
Karnak herceg - Jérôme
Boutillier (bariton)
Mylio, lovag -
Cyrille Dubois (tenor)
Szent Corentin / Jahel - Christian Helmer (bariton)
A
reneszánsztól napjainkig terjedő időszak adventi és karácsonyi tematikájú
egyházzenei alkotásai és közismert angolszász karácsonyi dallamok szólalnak meg
december 20-án a Pesti Vigadóban, a Magyar Nemzeti Férfikar Karácsonyi üdvözlet
című koncertjén.
Az idén 75 éves Honvéd Együttes tagja, a Magyar Nemzeti Férfikar az ünnepi estre a férfikari irodalom legszebb gyöngyszemeiből válogat, egyebek mellett Johann Sebastian Bach, Gabriel Fauré és John Rutter kompozícióit megszólaltatva.
Saint-Saëns: Tollite Hostias - Honvéd Férfikar
Részlet a Honvéd Férfikar Advent hajnalán c. ünnepváró koncertjéből. Vezényel: Riederauer Richárd A felvétel 2021. november 29-én a Pesti Vigadó dísztermében készült.
A regensburgi dóm kara immár lányokat is felvett. Előbb azt hittem, erre azonnal Georg Ratzinger karnagy halála után került sor, de ő már 2020-ban elhunyt, a kórus vezetését pedig jóval korábban átadta.
Mièrt, mi volt 2022-ben azon kìvül, hogy egy bizonyos orszàg "különleges hadműveletbe" kezdett egy màsik orszàg ellen?
Köszönöm, nem ismertem ezt a formàciòt, csak a gyermekkart ès a leànykart. Szabò Dènes "keze nyomàt" ezek szerint a fia sikeresen vette àt.
Köszi a linket. Amúgy nem kell Nyiregyházáig menni. A Kodály Zoltán Kóriusiskolában (Sapszon Ferenc) a következő kórusok vannak : Gyerekkórus (1-4 osztály, fiúk lányok), Női kar (5-12 osztály, lányok), Fiú vegyeskar (5. osztálytól kisfiúk mutálás előtt, és nagyfiúk a tenor és basszus szólamban).
Szerintem nem kell feltétlenül konteókat gyártani.
Ugyan már. Lassanként mindenhol van kvóta, hogy hány vezetőnek, hány miniszternek, hány karmesternek, stb. kell nőnek lennie. Éppen ezért nem földtől elrugaszkodott a sejtésem. Én a regensburgi fiúkórussal nem foglalkoztam, de azért az is érdekes egybeesés, ha itt is, ott is 2022 a fodulópont. Nem gondolod?
Egy helyről csipegették, a Cantemus Fiúkórus volt. Karigazgató Szabó Soma. Összeszokott lelkes csapat, gyönyörű hangzással, a legidősebb 11-12 éves lehetett...
Sok helyről csipegethették össze azt a nagy fiúkórust.Kellett is: Bernstein kifejezetten fiúkórust ír elő a műhöz.
Én csupán a "vesszenek a himsoviniszták, a nemek (ha vannak még egyáltalán) egyenjogúak, lányok-asszonyok gyertek..." gondolatkísérletre reagáltam. A nemek (és igenek) bizony egyenjogúak, a gyermekkórusok zömében lány-, éspedig nagylány-többség van. A fiúkórusok -a te szóhasználatoddal- "felhígulnak", kivétel talàn a bécsieké, ahová, feltételezem, a világ minden tájáról mennek fiúk és így ők akár egyidejűleg több haknibrigádot is ki tudnak állítani a "Wiener Sängerknaben"-branddel. Ellenpélda a szintén nagy múltú Regensburger Domspatzen, akiket -fiúkórusként- többször volt alkalmam hallani, és/de akik, mint olvasom, 2022 óta már lányokat is felvesznek, sőt, ugyanott egy tisztán leánykórust is alapítottak. Lett légyen bármilyen nagy az angol kóruskultúra (tudom, hogy az), az idők szele őket is megérinti. Nyilvàn nem "hígulna" az általad hallott kórus sem asszonyokkal-lyányokkal, ha elég fiú jelentkezne. És nincs mindig turnè, többnyire, gondolom, otthon szerepelnek, biztosan otthon tanulnak, és bizony-bizony az év nagy részèben màsnap fel kell kelni és iskolàba kell menni vagy vinni-hozni őket, meg este, próbára/ról, koncertre/ről, ami nem túl lelkesítő èletvitel, gyerekeknek plàne nem, szüleiknek sem. Kurz: nem a hímsovinizmus hígítja asszonyokkal-lyànyokkal a fiú- ill. gyerekkórusokat.
Meghallgattam! Igazad van, valóban ég és föld!
Tökéletesen értem a gondolatmenetedet.
Egészen másról beszélünk. A Magyar Rádió Gyermekkórusa sohasem volt fiúkórus. A fiúkórus, és általában a barokk egynemű kórus (fiú szopránok, férfi kontraaltok, tenorok és basszusok) egy egészen más tészta, specialitás, különös, és mással nem reprodukálható hangzás. Tudod, olyan ez mint a halászlé, amit elvileg lehetne csirkéből is főzni, csak az nem lesz halászlé. Amúgy én nem elvekről, vagy általánosságban írtam, hanem egy konkrét hangversenyről, amely teltház mellett a Müpában zajlott, ráadásul interneten is közvetítették, így nagyon sok érdeklődőhöz eljutott. És ebből a szempontból - ezt te is beláthatod - érdektelen az, hogy holnap a szülőknek dolgozni kell, és hogyan mennek iskolába az angol gyerekek. Tőled is, mint Macskástól, csak egyet kérdezek: a koncert hogyan tetszett?
Alig két hete a MÜPA-ban a Pannon Filharmonikusok Kaddish-koncertjén felhangzó Bernstein-darabban, ha jól számoltam, 48 fős fiúkórus közreműködött...
Nem gondolnàm, hogy "hìmsovinizmus" miatt tolòdott el -nevezzük ìgy- a gyermekkòrusok nemi összetètele. A Magyar Ràdiò Gyerekkòrusàban pl. èvek, èvtizedek òta csak mutatòban làtni fiùkat. Szò szerint mutatòban kiàllìtanak 2-3 kisfiùt előre a fotòkon, esetleg a koncerteken. Aztàn idő, èrtsd mutàlàs miatti "kiöregedès" előtt abbahagyjàk. Szìvesebben csinàlnak màst. Ès a "lànyok" sem gyermekek màr nagyobb rèszt, hanem bőven tinèdzser korù vagy uram bocsà' annàl is idősebb, "ottfelejtett" fiatal, telt idomù hölgyek. A kòrusèneklès, rengeteg pròbàval sùlyosbìtva, àltalàban vève: a zenetanulàs nem igazàn vonzò elfoglaltsàg az amùgy is tùlterhelt gyerekek szàmàra. Ès igen, a gyerekeket szàllìtani is kell, oda is meg vissza is. Koncert utàn pl. kèső este. Màsnap reggel nem csak nekik kell iskolàba menni, hanem a szülőknek is - dolgozni.
Hát, ha jobban leszel, akkor kattints rá, és nézd meg, talán a gondolatmenetemet akkor majd jobban érted.
A felvételt nem néztem meg, amit linkeltél.
Persze, templomi kórusban lányok is énekelhetnek: Csak egy fiúkórus hangzása egészen másmilyen, és azért van néhány híres fiúkórus, ahol a fiúk valóban fiúk, és olyan régizene együttesek, ahol nem nők a kontratenorok. Az amit belinkeltem, 2013-as felvétel, úgy látszik, hogy akkor még más világ lehetett Cambridge-ben. És neked tetszett a tegnapi előadás? Gondolom, láttad interneten.
Az 1990-es években (sajnos a pontos évszámot elfelejtettem) már lányok is énekelhetnek a templomi kórusokban.
NAgyon köszönöm!
Flórez in floribus, hogy ezzel a nem túl szellemes szójátékkal kezdjem: 2011 vége felé mint korosztályának olasz bel canto koronázott tenorkirálya járt először Budapesten és aratott szemem láttára, fülem hallatára az osztatlannál is nagyobb sikert, megérdemelten. Méltó utóda lett honfi- és fachtársának, a még köztünk lévő 97 éves Luigi Alvának, akit volt szerencsém látni, mint -ha talán már nem is ifjonti hamvasságú, de- szinte töretlen és illúziót keltő hangszépségű Almavivát. JDF nem várta meg, vajon hangja és ő maga mikor öregszik ki e korlátozott szerepkörből és, ha nem is 180 fokos fordulatot véve, de váltott. Pénteki áriaestjén csupán egyetlen áriában, a Tybaltéban (Bellini: Rómeó és Júlia) villantotta meg, honnan is érkezett Mozart és a francia-olasz spinto tenor világába. A két Titus-áriát és Don Ottavio második áriáját ugyanazzal a virtuozitással adta elő, mint teszem azt anno a nyolc-plusz-egy-magas-cés Tonióét és ha akadhattak is Mozart-"szakértők", akik hiányolták (?) az igazi (milyen is az?) Mozart-stílt, netán fölfedeztek 1-2 szokatlan ékítményt a Don Ottavio-áriában (még én is), panaszra semmi okunk nem lehetett. Szünet utáni francia blokkjában először a januárban nálunk is bemutatott Lalo-opera, az Ys királya tüneményes tenoráriáját énekelte, majd álomszépen a Massenet-Manon Álomáriáját és a másik Des Grieux-áriát, végül Faust kavatináját. Ha mindenáron csomót keresek a káká(já)n: utóbbinak amúgy bombabiztos magas C-jét kicsit túl forténak hallottam, biztosan tud(na) ő a technikájával ennél finomabbat csinálni, olyan diminuendósat vártam (volna). Soha rosszabbat! A Puccini-évben meg amúgy sem marad(hatot)t ki a Che gelida manina, nem kevésbé üzembiztos C-vel, hogy aztán ráadások sorozatával kápráztasson el. Mindjárt az entrée: egy szál gitárját maga pengetve énekelt két spanyol slágerszámot -szégyen-gyalázat, a címüket nem tudom, pedig vele dúdoltam végig- aztán az elmaradhatatlan Granadát és végül a Puccini-év nélkül is örök slágert, a Nessun dormát. Hiszik vagy sem: meggyőzően. (A komplett szerepet jó eséllyel sosem fogja kitűzni, sőt még betűzni sem, ám az ária rendesen "megvan".)
Kedves Macskás, jobbulást!
Kedves Fórumtársak,
Erre a kìvànsàghangversenyre akkor kerülhet sor, ha a Vostok vagy a Rakèta szovjet (kar)òragyàr hirdet jòtèkonysàgi hangversenyt az ogyesszai operahàz megsegìtèsère.
Ez nagyon szép. De még szebb lenne egy hangverseny a Leningrádi Filharmónia nagytermében a Filharmonikusokkal, Jevgenyij Mravinszkij vezényletével. Fjodor Saljapin, Irina Arhipova, Igor Kozlovszkij, Szvjatoszlav Richter, David Oisztrah, Nyninelj Tkacsenko közreműködésével.
Ha már Rolex és Juan Diego Flórez - Itt van ez a koncert előjelzés:
Rolex Ambassadors koncert
Palais
Garnier - 2025.
május 11-én 19:30-kor.
"A Rolex, a Párizsi Nemzeti
Opera és a Bécsi Filharmonikus Zenekar egyesíti erőit egy kivételes estére,
amelyet a Palais Garnier 150. évfordulója alkalmából mutatnak be.
Yannick Nézet-Séguin vezényletével a Rolex
nagykövetei, Juan Diego Flórez, Sir Bryn Terfel, Rolando Villazón, Yuja Wang és
Sonya Yoncheva csatlakoznak a Bécsi Filharmonikusok zenészeihez a színpadon egy
egyedülálló előadás érdekében
A koncert bevételét teljes egészében a Párizsi
Nemzeti Opera Lyric Youth Orchestra (ADO – Apprentissage de l'Orchestre) javára
ajánljuk fel. Perpetual Arts Initiative révén a Rolex segít életben tartani a
zenét azáltal, hogy támogatja a neves intézményeket és művészeket, hogy
megünnepeljék a kiválóságokat és népszerűsítsék az új nemzedékeket, így ők is
megőrzik a világ művészeti örökségét."
Nem tudom, nem figyeltem, benne volt-e a csapatban. JDF-en tegnap feltűnt,azèrt kerestem rà.
Domingo már kikopott a cégtől?
Már volt ... írjon, mondjon bárki bármit: ilyen áriaestre igen, érdemes elmenni. Sőt: muszáj. Lehet fanyalogni (a) Granadán meg Pekingen a Nessun dormán vagy máson: tegye, aki akarja, egészségére. Szívet melengető este volt egy szívet melengető emberrel, művésszel. (És az a Rolex a csuklóján...) Köszönet, JDF!
Flórezre jegy valakinek?
Ahogy elnéztem, a MÁV-zenekar közönsége még a többi klasszikus koncerténél is elaggottabb, ugyanakkor őket nem látni más előadók fellépésein. Az ok szerintem egyértelmű: A MÁV nyugdíjasai, akik a "vasutasszívnek" (l. Fradi-szív) köszönhetően tartanak ki a most is magukénak érzett együttes mellett. Bruckner mostoha mo.-i sorsáról pedig eleget írtam, mióta a Momus fórumozója vagyok. A közönség jelentős része az alaprepertoárt sem ismerné fel, de legalább dicséretes, amiért mondjuk Beethoven vagy Brahms műveit hallgatják élőben. A hallgatóság tudatlanságának legjobb fokmérője vitathatatlanul Csajkovszkij VI. szimfóniája, ahol a tudatlan hallgatók tapsolni kezdenek a 3. tétel után.
Igen, a pénteki MÁV koncertre gondoltam. a bal 2. sorban ültem. sajnos a 3. sorban egy nyugdíjas nő elég sokat köhögött a szimfónia alatt, a scherzo alatt pedig különösen. szerintem nem ismerik annyira a darabot. a végén megérdemelt volt a taps, ami a darabnak is tulajdonítok.
Én Piressel jártam így. Amikor Pinnock együttesével lépett fel, korábbi kb. 3 lemondás után úgy döntöttem, nem próbálkozom többet. Erre juszt is fellépett! Utolsó kísérletem idén a svéd rádiózenekarral volt. Persze lemondta. Azzal vigasztalódom, hogy Argerichet 2× hallottam Bp.-en.
Mármint tegnap? Én nagyon kellemesen csalódtam. Ugyanakkor érdekes megállapításokat tettem, főleg a közönséggel kapcsolatban.
Megérte elmenni. Bécsben négy Bruckner szimfóniát láttam, kevesebb a különbség, mint gondolnánk.
Életem egyik álma, hogy Argerich-et élőben láthassam. Ez a mostani az ötödik alkalom, hogy meghiúsul, ebből négyszer ő mondott le, egyszer én kerültem kórházba. Félek, hogy kifutok az időből.... de mielőbbi teljes gyógyulást kívánok neki, és várom továbbra is a találkozást.
Tetszett, vagy sem, ez volt a kérdés.
Na végre bejelentették!
Ìrtam màr, a sokèves zenei àtlagomnàl is jàratlanabb vagyok ebben a műfajban. Mindenesetre èrdekes kuriòzum volt ès a közönsèg tùlfűtött lelkesedèse, szűnni nem akarò ovàciòja meggyőzött, hogy -takatsàt idèzve- valami különleges, egyedülàllò hangot hallok ès szemèlyisèget -nem tùl jòl, nem tùl jò helyről- làtok.
szóval nem tetszett?
Sajnos elkerülte a figyelmemet. De lehet, hogy amúgy sem tudtam volna elmenni, mert mostanában elég zaklatott napjaim vannak. De remélem, hogy legalább holnap eljutok a Falstaffra.:)
Köszönöm! Persze, a Luciàt, de a Varàzsfuvolàt is csak mint abszurd pèldàt hoztam fel, hogy èrzèkeltessem, kb. milyen (szopràn)hangot is hallottam. Tènyleg, gondoltam is rà/d, vajon elmentèl-e a koncertre :-)
A barokk opera egy külön világ, és Bruno de Sa ahhoz a világhoz tartozik, így Luciát nemigen fog énekelni. Valóban egészen különös és egyedülálló hang az övé, és maga az ember is eléggé különleges és megosztó. Itt van egy nagyon jellemző ária - egy szerep, két énekes -, amelyben lehet tanulmányozni a férfi szoprán és a női szoprán hang közötti különbséget. :)
Barátaim unszolására mentem el a Zeneakadémiára Bruno de Sà és a Wroclaw Baroque Orchestra hangversenyére. Nemigen járok áriaestekre és nem vagyok régizene-fan. A koncert szólistája a beharangozó szerint nem kontratenor, hanem férfiszoprán, ami "a világ legritkább hangfaja". (Forrás: a belinkelt ismertető.). A beavatottak nyilván tudják, mi a különbség a két hangfajta között. Magam nem venném a bátorságot, hogy a művészi teljesítményt értékeljem, a gégeakrobatika elemzésèt szakember(ek)re bízom. A műsor nagy része számomra ismeretlen darabokból àllt, csak két Mozart-opusz, a nagyszabású Exultate, jubilate-motetta és a Mitridate-nyitány, valamint a Haydn-szimfónia(tétel) számíthat valamelyest repertoárszámnak. A zenekar azt hiszem (nemigen láttam) és comme il faut, régi hangszereken játszott. Röviden: az a falrepesztő, fülsiketítő ünneplés, amiben a teltházas publikum az énekest részesítette, valószínűleg csak popkoncerteken fordul elő. A különleges hanghoz különleges személyiség, különleges öltözék, különleges színpadi(as) gesztusok társulnak. Egyik áriáját a nézőtér közepén adta elő, egyet a színpad baloldalán széken ülve -ezt láttam az erkély jobboldaláról-, egyet a jobboldalon, hogy a másik oldalerkély is láthassa az énekest, egyet pedig háttal, az orgonaülés közönségének. Jutott persze ária a színpad szokott helyére is. A szűnni nem akaró közönség-extázist egy Mozart-Laudate és egy már nem-emlékszem-ki-volt szerző alkotásával valamint csókok hintésével hálálta meg a művész. Mint kiderült, egy külföldi énekversenyen nyert díj jóvoltából már járt nálunk, Marton Éva kurzusán vett részt. A művésznő nem mellesleg személyes megjelenésével emelte az koncert ünnepi fényét. Aligha kétséges: nem utoljára lépett fel Pesten. A teljes műsor ide kattintva tekinthető meg.