Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Riccardo Frizza tudtommal elsősorban mint operakarmester ismert. A "Rádió" zenei együttesei főleg hangversenyeket rendeznek és zenei felvételeket, köztük kiemelten kortárs magyar szerzők műveit veszik fel. Nem biztos, hogy Frizza maestro a legalkalmasabb személyiség ezen tevékenységek koordinálására. Mindenesetre még mindig alkalmasabbnak tűnik bármire, mint a nagy csinnadrattával pajzsra emelt, énekesnek kiérdemesült, karmesternek értékelhetetlen José Cura, aki szép (?) csöndben lekerült a "Rádió" és az együttesek térképéről. Érdekelne, vajon mennyi közpénzt költött MTVA az ő rövid életű itteni munkásságára, azaz semmittevésére.
És láss csodát, még Fáy is dicséri ezt a koncertet:
https://faymiklos.hu/2022/03/23/vilagbeke_524
Azért én elültetem azokat a magokat, és nem az erkélyemre.
Igazad van, az a Wagner valóban megért egy külön misét. És láss csodát, a régi, a romantikus, és az új, milyen szépen kiegészíti egymást, nem elvesz a másikból, hanem hozzátesz, létrehozva egy új minőséget. Csak egy DiDonato formátumú művész kell ehhez.
DiDonato hangja egy igazi nagyvolumenű, világklasszis hang.
Ahogy elkezdte, a különösen meggyőző volt; hátulról sétált be, negyedgáz hanggal, simán megtöltötte a teret.
Érdekes ez az elképzelés, ez a project, ez az 'Éden', hogy a zenét összeköti a klímavédelemmel meg a békével meg az öko-témával; ez szemben áll az én elitista régizene elképzeléseimmel, de jól megfértünk tegnap a MÜPA-ban.
A zenekar, az is nagyon jó volt; főleg, a kettéosztott, régizene/szimfonikus felelgetős, az különösen érdekes volt.
Ami a legjobban tetszett: a ráadás.
A 'birodalmi bűnöző', Wagner. Konkrétan, fenomenális volt.
Kicsit megsuhintott a feeling, hogy a világ nagy operaházaiban mik mehetnek... :)
Joyce DiDonato! Maga az élő csoda! Ezt tegnap este ismét megállapíthattam vele kapcsolatban, és már nem először! Rég volt ilyen katartikus koncertélményben részem, mint amit DiDonato fantasztikus énekével, átszellemült előadásmódjával, kisugárzásával, bennem kiváltott, de a tomboló közönséget látva, mindannyiunkra ilyen hatással lehetett, akik jelen voltunk ezen a tényleg ünnepivé varázsolt esten a Müpában.
Nem tudtam megállni, hogy magam is be ne álljak a hosszan kígyózó sorba, a koncert utáni dedikáláshoz - civilben minden "díva- vagy primadonna"-mentes, közvetlen, kedves, humorral is megáldott, igen szimpatikus énekművész - Joyce DiDonato - foglalt az asztalnál helyett és néhány szót is válthattam vele, miközben felcsillant a szeme, hogy nemcsak az "ÉDEN"- koncertanyag/lemezborítót tettem elé, hanem Rossini A tó asszonya; Ory grófja, Donizetti Stuart Mária c. operafelvételei DVD-lemezének kísérő füzetét is.
Mai hír:
A Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek vezetősége és Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója bejelentette, hogy a 2022/2023-as koncertévadtól Maestro Riccardo Frizza az Együttesek új vezető karmestere.
A neves olasz dirigens, Maestro Riccardo Frizza vezető karmesterként csatlakozik a Magyar Rádió Művészeti Együtteseihez (MRME) 2022 szeptemberétől Vásáry Tamás elnök-karmester és Kovács János állandó karmester mellé
A még nem elkészült Néprajzi Múzium kb. a MOL-toronyhoz fogható BORZADÁLY. A Magyar Zene háza ugyanakkor nagyon jól sikerült, bár az állandó kiállítás koncepciójával és megvalósításával lehet és kell is vitatkozni. Értem én, ha betéved oda valaki, akinek nagyferó/zámbójimmy/ruzsamagdi stb. az isten/~nő, talán kedvet kap régóta halott fehér férfiak műveire (is).
Érdekes, hogy kinek, mi jut eszébe erről a csodálatos tegnapi koncertről. Ez tanulságos korrajz, és egyben kórrajz is, hiszen az ilyesféle szabad asszociáció bepillantást enged az ember lelkének legmélyebb bugyraiba. Hát csak rajta, rajta. Ez megy az Operaház topikban is, és lassan az összes topikban, miért lenne éppen ez a hely kivétel?
Persze, hogy hallotta Baán és mindenki más, még a favágók is. Tudjuk, hogy a Városliget zöldfelülete sokszorosan megnő(tt) és a Nemzeti Valéria, Városligeti Színház, Biodóm és a még hiányzó egyebek megépítése tovább növeli a zöldfelületet, pl. az épületek tetejét is beszámítva. A Néprajzi Múzeum elkészülte után alkalmas lesz télen síugrásra, síakrobatikára, nyáron füves sielésre, gördeszkázásra. Kőrisfát talán nem ültetnek oda vagy ha mégis, akkor azokat kerülgetve síszlalomra lesz alkalmas. Zászlók helyett a fákat kerülgetik a tetőn a versenyzők. Továbbá Walkür-előadások is lehetnek ott, Siegmund igazi kőrisfából húzhatja ki a Nothungot.
az semmi, de amüpa is fából van belülről. azokat is kár volt?
Valóban ültünk és hallgattunk megigézetten, annyira, hogy egyszerűen képtelenség hitelesen beszámolni erről a különleges koncertről. És sajnos csak egy árva kamera árválkodott hátul, operatőr nélkül, és mikrofonok se voltak, vagyis nem készülhetett jó minőségű felvétel. Egyedi és megismételhetetlen este volt. Nagyon örültem és büszke vagyok Madaras Gergelyre, hogy rábízták ezt a kiváló zenekart, noha eredetileg nem ő volt meghirdetve. Egyébként már az elején is volt egy Mahler dal a Rückert ciklusból, az "Ich atmet einen linden Duft", mivel a fák az este középpontjában álltak. És igen, a magokat el kell ültetni, ezt kérte tőlünk DiDonato, aki szerint bűn egy fát kivágni. Eltűnődtem, vajon a Liget projekt valamelyik illusztris vezetője, netán Baán László, ezt vajon hallja-e?
Minden városba más magokat visznek, helyieket. Itt van információ a Budapesten osztogatott kőrismagokról:
https://eden.joycedidonato.com/seeds/hungarian-ash
És, igen, klassz volt a koncert. Nekem a gyerekkórusos szám is tetszett.
DiDonatonak nagy híve vagyok 2010 óta, mikor Salzburgban hallottam a Normában.
Ma este újra csoda történt a Müpában: Joyce DiDonato. Műsora igazán szépen volt felépítve, úgy kezdődött, hogy a teljes sötétben, hátul a széksorok között, szinte a fülemben, megszólalt egy földöntúli hang. Aztán csaknem két órán keresztül, folyamatosan áramlott a zene; a barokk, a romantika, és a modern, sok csillogó gyöngyszem, egy láncra felfűzve. És igen: az emberi hangnál nincsen csodálatosabb, ezt DiDonato ma este bebizonyította. Persze voltak segítői, az il Pomo d'Oro együttes, akikről kiderült, hogy nemcsak barokkban nagyok, hiszen a koncert utolsó darabját, a Mahler dalt (Ich bin der Welt abhanden gekommen) is úgy játszották, ahogyan még sohasem hallottam, és egy nagyszerű karmester, Madaras Gergely. DiDonato nem hazudtolta meg önmagát, a koncert után a maga közvetlen, keresetlen és kedves módján legalább negyedórát beszélt hozzánk, volt ráadásszám is, és aztán egy "Zöld himnusz", DiDonato és a Vajda Péter Ének-zene-sport általános iskola kórusának közreműködésével (én mondjuk ezt kihagytam vona, de ezt a csodálatos estét semmi sem árnyélkolhatta be). Amikor bementünk a nézőtérre, a műsorfüzet mellé kaptunk egy apró csomagot. Először azt hittem, hogy tombola, de nem, egy kis zacskó mag. Nem szotyi, nem lehetett megenni, hanem kőrismagok. Talán el kellene ültetni, hogy nőjjön nagyra DiDonato fája. Úristen, micsoda hang, pianissimóban is betölti a termet, és ő ott áll, ül, guggol az éjsötétben, a rivaldafényben, és mi csak ülünk és hallgattjuk megígézetten...
Vedd úgy, mint a kritika kritikáját. Hogy ne írhasson már mindent büntetlenül a 'szakértő' fedezék mögül. Aki pedig előad, vagy ír, tartsa a hátát; én is megteszem.
A honi előadásoknál igen, lehet, jobb volt, (a zenekar), de sokunknak ez egyszerűen nem elég, én erről igazán nem tehetek. Ne legyen a magyarországi régizene előadás a mérce, ha lehet kérni.
Amúgy, kifelé jövet, leszólított a lemezárus 'srác', nem tudom, ismer-e, de kérdezte, hogy tényleg annyira rossz volt?, mert a közönség zúgolódik... (valóban, egy szőke hangot én is hallottam, hogy 'szörnyű volt') És lányos zavaromban, csak diplomatikus válasz jött, hogy én szeretem, meg ismerem ezeket a zenéket, de erre nem rezonáltam... :)
Őt nem ismertem, de itt kis körben vagyunk, és nem leszek udvarias egy nettó valótlanágokat tartalmazó írás szerzője iránt.
És a tájékozatlanabbakat félrevezeti, ez a fő bajom, mert az én véleményemet, ez talán kiderült, megkarcolni sem tudta.
Ez a lefizetés dolog sértő vajon?
Akkor, gondolkozz el, hogy melyikünk kap pénzt az írásaiért, ő, vagy én?
És akkor, ha bármekkora összeget is kap, vajon független?
De ok, tegyük fel, hogy nem kap pénzt.
Akkor, esetleg, még azon gondolkozz el, hogy abban a kritikában, szemét módon betámadta a programfüzet-szerkesztőt, igen, epésen, egy nyomorult vessző miatt, ő pedig a régizenét külön írja.
Legyen szimpatikus ezután?
Nem vagyunk robotok, ez a helyzet.
Rossz ötletnek tartom a Fischer Iván mesél sorozatot, nem volt jó tegnap hallgatni a Müpában a Seherezádé tételei között.
Na ez az a fajta bejegyzés, amelyik jobb lenne, ha nem lenne. Kiváltképpen a kiváló Chord-tól. Miért? Mert a kritikus személyére irányul és nem a kritika tartalmát kritizálja, és mint ilyen, a kritikus tudását és tisztességét vonja kétségbe. Ez olyan jellegű és súlyú inzultáció, ami, ha a szerző nem tudja bizonyítani, elfogadhatatlan. Márpedig Malina János, de ezt bizonyára Chord is tudja, egyike a legjobb (legtartalmasabb, legmegbízhatóbb és legjobban író) hazai zenekritikusoknak, ráadásul éppen a barokk operák világában különösen járatos. Akadt már az írásai között olyan, amivel nem értettem egyet, sőt, olyan is, amiből kirajzolódott egyik vagy másik művész iránti – akár indokolt, akár indokolatlan – rokon- vagy ellenszenve (ez szerintem bőven belefér a kritikusi szerepbe), olyan viszont nem, amelyik alapján arra kellett volna következtetnem, hogy tudatlan, pláne, hogy le volt fizetve. Én amúgy alapjában véve elégedett voltam mind a művel, mind az előadással, mindenesetre jobban tetszett mint a legtöbb hazai francia barokk "opera" előadás. Ajaj, mit fogok ezért a nyakamba kapni?!
A huhogás (5337) után én is szeretném tiszta szívből ajánlani DiDonato holnapi koncertjét.
Kedvcsinálóként innen letölthetitek a 2020. szeptemberi koncertjét, ez is egy "vegyes-felvágott", DiDonato a szokott barokk repertoáron kívül énekel tradicionális amerikai népdalt, Mozartot, Berliozt, Mahlert és francia sanzont, de már nem az Édenkertről, hanem „I Dream A World”-címen, a Covidtól szenvedő világnak: bánatról, kétségekről, vígaszról, reményről. A barokk számokat - ahogy majd holnap a Müpában is - az Il Pomo d'Oro barokk együttessel adja elő, a népdalt kíséret nélkül énekli, a többi számot pedig Carrie-Ann Matheson zongora-kíséretével. (Felhívom figyelmeteket a lélegzetelállító Berlioz áriára, ha mást nem, legalább ezt hallgassátok meg.) Ajánlott lejátszó VLC, a magyar felirat automatikusan indul, de lehet angol feliratra is váltani.
És a számolgatóknak üzenem, még van 24 jegy a teltházas koncertre (III. emelet hátul, 5500 Ft/szék), aki teheti, az ne hagyja ki ezt a csodát.
Itt egy kritika a Lully előadásról.
Vagy vészesen tájékozatlan, vagy lefizetett módon valótlanságokat ír.
Igazából sajnálom szegényt, mindkét esetben.
Joyce DiDonato Éden-koncertje elé: Fáy Miklós Édenkerti huhogás c. kritikája az ÉS-ben a koncerttel azonos című és tartalmú árialemezről ide kattintva (a reklám után) olvasható.
Valaki tegnap Lully-n a MÜPA-ban?
Részemről: katasztrofális ripacskodás; a zene kevés, és felszínes módon előadva.
Így igaz, drága barátom. És jó hallani rólad, hiányoztok, köszönöm az életjelt.
Tegnap Hegedűs Endre koncertjén voltam, a 3. ráadás után volt standing ovation, amit a Zeneakadémián idáig nem láttam. Én járnék ritkán?
2 Chopin etűd (C-moll etűd op. 10 no. 12 és E-dúr etűd op. 10 no. 3), a Rákóczi-induló és az Este a székelyeknél volt a ráadás a koncert végén.
Fantasztikus volt.
Másik beszámoló itt.
A járvány miatti kétszeri halasztást követően az elmúlt napokban sikerült megtartani a Nemzeti Énekkar (karig. Somos Csaba) első nemzetközi karvezető kurzusát, amire hat országból húsz karvezető jelentkezett. A kurzus zárókoncertjét vasárnap rendezték a Zenekakadémián, három-három fiatal magyar és külföldi (angol, spanyol és lengyel) karvezető kapott meghívást egy-egy darab eldirigálására a Nemzeti Énekkar élén. Mind a hat előadott mű egyházi-liturgikus jellegű, latin nyelvű darab volt, ami kissé egyhangúvá tette a műsor első részét. Szünet után először a kórus titkos szavazásának eredményét hirdették ki: a legtöbb szavazatot kapott művész, az angol Jack Apperley a jövő szezonra meghívást kapott az Énekkar egyik koncertjének elvezénylésére. Ezt követően a kurzus -Somos Csaba mellett- társirányítója, Gary Graden, a stockholmi St. Jacobs Kirche kórusának karnagya három kortárs svéd zeneszerző, Jan Sandström, Agneta Sköld és Anders Hillborg egy-egy művét dirigálta el magyarországi ősbemutatóként, ráadásképpen pedig (alighanem) egy tavaszváró-szerű svéd népdalt. A kórus munkáját minden dicséret megilleti a jórészt ismeretlen művek betanulásáért és előadásáért. A teljes műsor és a közreműködő karnagyok és szólisták ide kattintva tekinthető/k meg.
Köszönöm szépen a kiegészítést, igen, ez a hangszer volt. És egy pici adalék még a tegnapi beszámolómhoz, Valer Sabadus bemutatásánál nem azt a linket adtam meg, amit szerettem volna, hanem itt van az egyik legújabb felvétele, amelyen megcsodálhatjuk ezt a különleges hangú contratenort.
Köszönöm a részletes és alapos beszámolót mindkét koncertről! Más-más ok miatt, de sajnos egyiket se hallottam.
Ilyen hét is ritkán akad az ember életében, egyik nap Baráth Emőke és az Ensemble Artaserse, Philippe Jarousskyval, két nappal később pedig maga Christina Pluhar és zenekara az Ensemble L'arpeggiata ad konccertet a Müpában, és a tortán habként Rollando Villazón. Gondolom nem kell különösebben bemutatnom Pluhart és zenekarát, hiszen ők lassan két évtizede a régizene egyik meghatározó formációja. Hogy kik is ők valójában, ennek bemutatására feltöltöttem a legújabb lemezüket, ne én áradozzak róluk, hanem a zene beszéljen helyettem.
Budapestre a legújabb produkciójukkal jöttek, amelynek Párviadal a címe. A több mint másfél órás, egyhuzamban leadott előadás fő gerincét Monteverdi Orfeo című operájának áriái képezik, megtüzdelve a kortárs és talán kevésbé ismert szerzők (Cavalieri, Caccini, Rossi, Cazzati, Sartorio, Ziani) műveinek részleteivel, a koncert végén pedig Monteverdi Tankréd és Klorinda párviadala hangzott el. Ez egy igen változatos, színpompás koncert volt, és úgy gondolom, hogy az esetleg gyanútlanul betévedt hallgatókat is megérintette az a varázs, ami a régizenében, ezekben a korabarokk művekben rejlik. A zenekar varázslatos volt, a régizene ilyen minőségben ritkán hallható Magyarországon. Az est szólistái Céline Scheen (szoprán), Benedetta Mazzucato (mezoszoprán), Valer Sabadus (kontratenor), Cyril Auvity (tenor) és Renato Dolcini (basszus) voltak. Ötükből nekem legjobban a kontratenor produkciója tetszett, akinek ebben a fachban egészen különleges, zöngés és lágy vibrátójú, lírai, de ugyanakkor erőteljes hangja volt, két csodálatos áriát énekelt. A tenor és a szoprán is kiváló volt, a mezzo és basszus énekeseknek kisebb szerep jutott. És akkor Villazonról néhány szót. Én 2019-ben láttam őt utoljára, akkor a Müpában népszerű spanyol és délamerikai dalokat énekelt. Az a koncert is jó volt, de a mostani teljesítménye sokkal jobban tetszett. A hangja teljesen intakt, erőteljes és jól áll, nagyon jól áll neki a barokk, bár azért még lehet hallani, hogy ő egészen máshonnan érkezett, és más technikával énekel. Az est csúcspontja a zárószám volt, és Villazon abban fantasztikus és lehengerlő volt. Elgondolkodtam Villazon pályáján, az indulásán, ahogyan Netrebkóval meghódították a világot, aztán a hangszalag betegségén, amely másoknál a pálya végét jelentette volna, de nem Villazonnál, aki nem adta fel, hanem felállt, és volt ereje, volt elszántsága és hite, hogy valami újat kezdjen, és egy egészen más műfajban, barokk énekesként újra a csúcsra jusson. Emberi nagyság ez a kis ember, mindnyájan példát vehetünk róla.
Én annyira sajnálom azokat, akik csak a klasszikus és romatikus operákat kedvelik, hiszen ott vannak a XX. század, és most már a XXI. század kortárs operái, és a másik oldalon a barokk szinte kimeríthetetlen repertoárja. És annyira érdekes, izgalmas már egy ilyen régizene együttes is, a szokványos vonósokon kívül azokkal a furcsa hangszerekkel, a nevüket sem tudom, van ott orgona-pozitív, valami nem szokványos csembaló, cimbalom, mindenféle dob, aztán lant és a theorba, és valami általam beazonosítatlan fúvós, talán valami ősi oboa, ami a szellő susogásától a zokogáson át, a (csaknem) trombita harsogásáig mindenféle hang kiadására képes, csak ezekért a furcsa hangszerekért is érdemes elmenni egy ilyen koncertre, és aztán ülni és hallgatni megigézetten: mennyire csodálatos dolog a zene...
Akkor ez egy + ötlet volt, jót röhögtem JF-en.
Ééén? Én ugyan hogy nem tudok -egyesek szerint, többnyire szerinted sem- semmi jót írni. Most is csupán egy régi cikket találtam, amivel kedveskedni akartam.
Ma volt az évad egyik nagy eseménye: Baráth Emőke és az Ensemble Artaserse, Philippe Jarousskyval. Hosszú beszámoló nem szükséges, mert aki tudja, hogy miről is van szó, az úgyis ott volt, vagy legalábbis otthonról követte az eseményt, hiszen a Müpa volt olyan jó, hogy közvetítette, aki pedig lemaradt róla, azt úgysem érdekli a dolog. Nagyjából teltház volt, és jó volt újra látni azt a nyüzsgést a Müpában, amit az elmúlt két évben lassan elfeledtünk. Baráth Emőke pedig minden képzeletet felülmúlt, újra van egy világsztárunk, egy olyan világsztár, akinek maga Jaroussky asszisztál. A műsorválasztás is igényes volt, csupa Handel, szépen felépítve, így különösen a második rész volt izgalmas és frenetikus volt. Ráadásul Jaroussky énekesként is beszált (hála Istennek) két csodálatosan szép duett erejéig. Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a zenekar is akkor szólt a legjobban, amikor Jaroussky letette kezéből a képzeletbeli pálcát. Lehet, hogy már túl van pályája zenitjén, de azért még most is nagyságrendekkel jobb énekes, mint karmester, inkább énekeljen, énekeljen, amíg csak bírja, ameddig csak teheti. 21:35-kor végetért a hivatalos program, és utána csaknem félórás fergeteges taps következett, volt ott vastaps, kurjongatás, állva tapsolás, ami csak lehetséges, és ráadásként két ária-ismétlés is, másodikként az est talán legnehezebb darabja. Csodás este volt. Jó volt egy kicsit letelepedni a béke szigetén, még akkor is, ha a barokk áriák nagyobbrészt háborúkról szóltak, de a 2000 évvel ezelőtti háborúkat már "békévé mossa az emlékezés". Volt két nyugodt óránk a jelenkor borzalmai közepette. Köszönet érte.
No, tudsz te jókat is írni. JF-t senki sem vette komolyan, a szegedi előadás pedig afféle szimpátiatüntetés lehetett a társadalmi osztálytársai részéről. A SZU-t illetően igaza volt, a Bizánc pedig TÉNYLEG nagyon jó darab.
A művet a szegedi Nemzeti Színházban is előadták ld. itt "Beszélgetés egy főherceggel" 7.o.
Sokadszorra hozom fel József Ferenc főherceg Columbusról írt "drámáját" - elrettentő példaként. Közönséget úgy toboroztak rá, hogy fejenként 2 db ingyenjegyet kaptak a minisztériumi/városházi tisztviselők, valamint az állami középoskolák tanárai. A nagyanyám szerint se füle, se farka nem volt az egyébként a Parlament előtti ideiglenes szabadtéri színpadon előadott alkotásnak.
Azért ez szomorú. Most belegondoltam: valószínűleg, ha nem lesz változás Az ezred lánya volt az utolsó operaelőadás, amit az Erkelben láttam. Szomorú - ezek után valaki még mindig védje Szilveszterünket, hogy mindent milyen jól csinál és soha nem volt ennél jobb az Operaháznak, mint az elmúlt 10 évben. Persze mindig minden rendszernek vannak haszonélvezői tudom.
Tisztelt tollnok! Önnek tökéletesen igaza van, most – „nemzeti musical írási láz van” – azzal a kiegészítéssel, hogy ez a „láz” meglehetősen jól fizet.
Egy régebbi hozzászólásomban már írtam: Kocsis Zoltán hagyatékának gondozására az állam 15 millió Ft-ot ad, a Szent Erzsébet nemzeti musical megírására 500 millió forintot.
Hát akkor ne gyarapítsuk a „nemzeti musicalok” számát? Ha már van Ménesbirtok, Lovarda, Vágta, Lovas Színház mindegyik „Nemzeti” előtaggal, akkor legyen „nemzeti musical” is.
A "nép" Netrebkóra és Kaufmannra jön, azaz jönne, ha hívná őket az Operaház szerepre és nem pár operettnóta vagy 1-2 ária eldanolására. De nem hívja. Pedig lehet, hogy Annácska mostantól egy ideig jobban ráér majd, mivel a "sajnálatos esmények" miatt t.k. az ő (és pl. Gergiev) előadásait, koncertjeit sorban mondják le a meghívó házak.
A lázat majd csillapítja az érdeklődés hiánya ... hacsak ezeknek a remekműveknek a megtekintését nem teszik kötelező "olvasmánnyá" az oskolásoknak 10-18 éves korosztályban. Nemzeti musical vonalon egyébként az Operettszínház is gyúr. Az ottani főig., Kiss-B. Atilla a pályázatában is vállalt nemzeti musicalt, ha jól emlékszem, és írt is ki ilyenre pályázatot, csak a saját elmondása szerint a pályázatra "nem érkezett megfelelő színvonalú alkotás"...
Most nemzeti musical írási láz van: Petőfi, Aranyember, Kőszívű, Puskás musical, de úgy hallottam új musical készül az Egri csillagokból is - egy már van - mintha készült volna musical a szigetvári vár ostromáról is, meg ott a Trianon musical. Miből gondolják, hogy ezt 2 ezres tömegek fogják zabálni hosszú éveken keresztül?!
Megkockáztatom: az Erkel, mint musicalszínház sem fog megtelni, mármint ha csak vagy túlnyomórészt musicaleket játszanak majd ott. Bukta lesz, nem csak a büfében..
Ja, lehetne ám vígoperákat is adni, úgy normálisan, nem prózai párbeszédekkel. Pl.. Sevillai borbély, Don Pasquaele, és társaik, és nem nagyobb megszakításokkal, hanem évadról évadra. De mindjárt megszólal az Opera ügyeletes Ókovács védője, aki szerint ennél jobb és átgonoltabb műsorpolitika még soha sem is volt a Házban.
Uram bocsá lehetne énekesekre alapozni a repertoár egy részét: ha Miklósára jön a nép, akkor tessék, adjanak neki szerepeket és előadásokat - ezért annyira ez se valósult meg rendszeresen, és stb.. Szándékosan írtam Miklósát és nem más énekesnőt, de lenne még pár ötletem. Mondjuk teljesen mindegy, hogy nekem milyen öteleteim lennének, mert nem én vagyok az Opera vezetője, de érdekes Ókovács hirtelen pálfordulása Erkel ügyben.
Szerintem már gyak. megkapta. Nézze meg, aki nem hiszi: gyakorlatilag márciustól minden bemutató és repertoár előadás az Andrássy és a Kőbányai úton fog menni. Idén márciustól nem igazán lesz opera előadás az Erkelben. Szomorú! Olvasva ppp írását a Szentivánéji álomról jogosan merül bennem is fel, hogy alig játszanak klasszikus romantikus alaprepertoár darabokat manapság. Már pedig ezeknél tele volt az Erkel! Voltak teltházas Luciák, Nabuccok, Toscák, Aidák, Pillangók, Bohéméletek az Erkelben, nemcsak Diótürők! Ezeket lehetne ott adni, miért nem? Ettől még lehetne más társulatoknak is átengedni az Erkelt az évad kijelölt heteiben. Miért lenne baj, ha klasszikusabb rendezésben, közönségkedvenc darabokat adnának az Erkelben elsősorban? És miért lenne baj, ha valamivel kevesebb lenne az előadás szám ott, mint most? Miért? Ettől még lehetne másoknak is hozzáférést adni a színházhoz. Ókovács saját kudarcának beismerése ez az egész szerintem.
És akkor "ez a Szent(e) Vajk" kapja meg vagy már meg is kapta az Erkel Színházat?
Azt azért jegyezzük meg, hogy ez a Szente Vajk az a Szente Vajk...
Én ott voltam. Az eladott menyasszony egyike azon kevés vígoperáknak, amiket nagyon szeretek és a kedvenc operáim közé tartoznak. A nyitán és az azt követő kórus utáni pozitív értékítéletelemet hamar lelohasztotta, hogy az énekeseket mikroportokkal szerelték fel és hogy prózai részeket iktattak a zenés darabba, amiben csak recitativók vannak tudtommal - legalábbis pár CD fevlételét már végig hallgattam az operának egyiken sem hallottam prózát. Az egészet olyan musicalesre vették: a prózai párbeszédek, a mikroport, kicsit át is írták a szöveget. A zenekar jó volt, a kórus is, az énekesekről nem nyilatkozom: számomra a mikroport miatt annira nem lehet őket reálisan megítélni. De a közönségnek tetszett: majdnem tele volt a MÜPA nézőtere, óriásii volt az ováció a végén.
Kössz! Talán ott voltál?
Ma este a Müpában - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 19.30
A Cinema Smetana bemutatja:
Smetana: Az eladott menyasszony - szcenírozott vígopera
"vadonatúj magyar szöveggel, cseh kertmozi hangulattal"
Szereposztás:
Mařenka................................................. Heiter Melinda
Jenik...................................................... Ódor Botond
Dr. Kecal, ügyvéd.................................. Cser Krisztián
Vašek..................................................... Megyesi Zoltán
Krušina, Mařenka apja........................... Hábetler András
Krušináné, Mařenka anyja..................... Fodor Beatrix
Tobias Micha, Vašek apja...................... Bátki Fazekas Zoltán
Micháné, Vašek anyja............................ Megyesi Schwartz Lúcia
Cirkuszigazgató..................................... Serbán Attila
Esmeralda.............................................. Bordás Barbara
Indián..................................................... Magyar Péter
Km. Táncművészek; Magyar Légtornász Egyesület artistái;
Koreográfus: Túri Lajos Péter
Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
Rendező: Szente Vajk
Bővebben: itt
Malina mindenkiért lelkesedik:)
Úgy látszik, nemcsak én lelkesedtem a BFZ és Patricia Kopatchinskaya múlt heti koncertjéért, hanem Malina János is: https://revizoronline.com/hu/cikk/9494/patricia-kopatchinskaja-es-a-fesztivalzenekar?fbclid=IwAR1YWaYwte9AH3VqecLrPC3FM4zRu4tmdR0D1qXTxmcxZpVlvOmokaoC_yg
