Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
A huhogás (5337) után én is szeretném tiszta szívből ajánlani DiDonato holnapi koncertjét.
Kedvcsinálóként innen letölthetitek a 2020. szeptemberi koncertjét, ez is egy "vegyes-felvágott", DiDonato a szokott barokk repertoáron kívül énekel tradicionális amerikai népdalt, Mozartot, Berliozt, Mahlert és francia sanzont, de már nem az Édenkertről, hanem „I Dream A World”-címen, a Covidtól szenvedő világnak: bánatról, kétségekről, vígaszról, reményről. A barokk számokat - ahogy majd holnap a Müpában is - az Il Pomo d'Oro barokk együttessel adja elő, a népdalt kíséret nélkül énekli, a többi számot pedig Carrie-Ann Matheson zongora-kíséretével. (Felhívom figyelmeteket a lélegzetelállító Berlioz áriára, ha mást nem, legalább ezt hallgassátok meg.) Ajánlott lejátszó VLC, a magyar felirat automatikusan indul, de lehet angol feliratra is váltani.
És a számolgatóknak üzenem, még van 24 jegy a teltházas koncertre (III. emelet hátul, 5500 Ft/szék), aki teheti, az ne hagyja ki ezt a csodát.
Itt egy kritika a Lully előadásról.
Vagy vészesen tájékozatlan, vagy lefizetett módon valótlanságokat ír.
Igazából sajnálom szegényt, mindkét esetben.
Joyce DiDonato Éden-koncertje elé: Fáy Miklós Édenkerti huhogás c. kritikája az ÉS-ben a koncerttel azonos című és tartalmú árialemezről ide kattintva (a reklám után) olvasható.
Valaki tegnap Lully-n a MÜPA-ban?
Részemről: katasztrofális ripacskodás; a zene kevés, és felszínes módon előadva.
Így igaz, drága barátom. És jó hallani rólad, hiányoztok, köszönöm az életjelt.
Tegnap Hegedűs Endre koncertjén voltam, a 3. ráadás után volt standing ovation, amit a Zeneakadémián idáig nem láttam. Én járnék ritkán?
2 Chopin etűd (C-moll etűd op. 10 no. 12 és E-dúr etűd op. 10 no. 3), a Rákóczi-induló és az Este a székelyeknél volt a ráadás a koncert végén.
Fantasztikus volt.
Másik beszámoló itt.
A járvány miatti kétszeri halasztást követően az elmúlt napokban sikerült megtartani a Nemzeti Énekkar (karig. Somos Csaba) első nemzetközi karvezető kurzusát, amire hat országból húsz karvezető jelentkezett. A kurzus zárókoncertjét vasárnap rendezték a Zenekakadémián, három-három fiatal magyar és külföldi (angol, spanyol és lengyel) karvezető kapott meghívást egy-egy darab eldirigálására a Nemzeti Énekkar élén. Mind a hat előadott mű egyházi-liturgikus jellegű, latin nyelvű darab volt, ami kissé egyhangúvá tette a műsor első részét. Szünet után először a kórus titkos szavazásának eredményét hirdették ki: a legtöbb szavazatot kapott művész, az angol Jack Apperley a jövő szezonra meghívást kapott az Énekkar egyik koncertjének elvezénylésére. Ezt követően a kurzus -Somos Csaba mellett- társirányítója, Gary Graden, a stockholmi St. Jacobs Kirche kórusának karnagya három kortárs svéd zeneszerző, Jan Sandström, Agneta Sköld és Anders Hillborg egy-egy művét dirigálta el magyarországi ősbemutatóként, ráadásképpen pedig (alighanem) egy tavaszváró-szerű svéd népdalt. A kórus munkáját minden dicséret megilleti a jórészt ismeretlen művek betanulásáért és előadásáért. A teljes műsor és a közreműködő karnagyok és szólisták ide kattintva tekinthető/k meg.
Köszönöm szépen a kiegészítést, igen, ez a hangszer volt. És egy pici adalék még a tegnapi beszámolómhoz, Valer Sabadus bemutatásánál nem azt a linket adtam meg, amit szerettem volna, hanem itt van az egyik legújabb felvétele, amelyen megcsodálhatjuk ezt a különleges hangú contratenort.
Köszönöm a részletes és alapos beszámolót mindkét koncertről! Más-más ok miatt, de sajnos egyiket se hallottam.
Ilyen hét is ritkán akad az ember életében, egyik nap Baráth Emőke és az Ensemble Artaserse, Philippe Jarousskyval, két nappal később pedig maga Christina Pluhar és zenekara az Ensemble L'arpeggiata ad konccertet a Müpában, és a tortán habként Rollando Villazón. Gondolom nem kell különösebben bemutatnom Pluhart és zenekarát, hiszen ők lassan két évtizede a régizene egyik meghatározó formációja. Hogy kik is ők valójában, ennek bemutatására feltöltöttem a legújabb lemezüket, ne én áradozzak róluk, hanem a zene beszéljen helyettem.
Budapestre a legújabb produkciójukkal jöttek, amelynek Párviadal a címe. A több mint másfél órás, egyhuzamban leadott előadás fő gerincét Monteverdi Orfeo című operájának áriái képezik, megtüzdelve a kortárs és talán kevésbé ismert szerzők (Cavalieri, Caccini, Rossi, Cazzati, Sartorio, Ziani) műveinek részleteivel, a koncert végén pedig Monteverdi Tankréd és Klorinda párviadala hangzott el. Ez egy igen változatos, színpompás koncert volt, és úgy gondolom, hogy az esetleg gyanútlanul betévedt hallgatókat is megérintette az a varázs, ami a régizenében, ezekben a korabarokk művekben rejlik. A zenekar varázslatos volt, a régizene ilyen minőségben ritkán hallható Magyarországon. Az est szólistái Céline Scheen (szoprán), Benedetta Mazzucato (mezoszoprán), Valer Sabadus (kontratenor), Cyril Auvity (tenor) és Renato Dolcini (basszus) voltak. Ötükből nekem legjobban a kontratenor produkciója tetszett, akinek ebben a fachban egészen különleges, zöngés és lágy vibrátójú, lírai, de ugyanakkor erőteljes hangja volt, két csodálatos áriát énekelt. A tenor és a szoprán is kiváló volt, a mezzo és basszus énekeseknek kisebb szerep jutott. És akkor Villazonról néhány szót. Én 2019-ben láttam őt utoljára, akkor a Müpában népszerű spanyol és délamerikai dalokat énekelt. Az a koncert is jó volt, de a mostani teljesítménye sokkal jobban tetszett. A hangja teljesen intakt, erőteljes és jól áll, nagyon jól áll neki a barokk, bár azért még lehet hallani, hogy ő egészen máshonnan érkezett, és más technikával énekel. Az est csúcspontja a zárószám volt, és Villazon abban fantasztikus és lehengerlő volt. Elgondolkodtam Villazon pályáján, az indulásán, ahogyan Netrebkóval meghódították a világot, aztán a hangszalag betegségén, amely másoknál a pálya végét jelentette volna, de nem Villazonnál, aki nem adta fel, hanem felállt, és volt ereje, volt elszántsága és hite, hogy valami újat kezdjen, és egy egészen más műfajban, barokk énekesként újra a csúcsra jusson. Emberi nagyság ez a kis ember, mindnyájan példát vehetünk róla.
Én annyira sajnálom azokat, akik csak a klasszikus és romatikus operákat kedvelik, hiszen ott vannak a XX. század, és most már a XXI. század kortárs operái, és a másik oldalon a barokk szinte kimeríthetetlen repertoárja. És annyira érdekes, izgalmas már egy ilyen régizene együttes is, a szokványos vonósokon kívül azokkal a furcsa hangszerekkel, a nevüket sem tudom, van ott orgona-pozitív, valami nem szokványos csembaló, cimbalom, mindenféle dob, aztán lant és a theorba, és valami általam beazonosítatlan fúvós, talán valami ősi oboa, ami a szellő susogásától a zokogáson át, a (csaknem) trombita harsogásáig mindenféle hang kiadására képes, csak ezekért a furcsa hangszerekért is érdemes elmenni egy ilyen koncertre, és aztán ülni és hallgatni megigézetten: mennyire csodálatos dolog a zene...
Akkor ez egy + ötlet volt, jót röhögtem JF-en.
Ééén? Én ugyan hogy nem tudok -egyesek szerint, többnyire szerinted sem- semmi jót írni. Most is csupán egy régi cikket találtam, amivel kedveskedni akartam.
Ma volt az évad egyik nagy eseménye: Baráth Emőke és az Ensemble Artaserse, Philippe Jarousskyval. Hosszú beszámoló nem szükséges, mert aki tudja, hogy miről is van szó, az úgyis ott volt, vagy legalábbis otthonról követte az eseményt, hiszen a Müpa volt olyan jó, hogy közvetítette, aki pedig lemaradt róla, azt úgysem érdekli a dolog. Nagyjából teltház volt, és jó volt újra látni azt a nyüzsgést a Müpában, amit az elmúlt két évben lassan elfeledtünk. Baráth Emőke pedig minden képzeletet felülmúlt, újra van egy világsztárunk, egy olyan világsztár, akinek maga Jaroussky asszisztál. A műsorválasztás is igényes volt, csupa Handel, szépen felépítve, így különösen a második rész volt izgalmas és frenetikus volt. Ráadásul Jaroussky énekesként is beszált (hála Istennek) két csodálatosan szép duett erejéig. Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a zenekar is akkor szólt a legjobban, amikor Jaroussky letette kezéből a képzeletbeli pálcát. Lehet, hogy már túl van pályája zenitjén, de azért még most is nagyságrendekkel jobb énekes, mint karmester, inkább énekeljen, énekeljen, amíg csak bírja, ameddig csak teheti. 21:35-kor végetért a hivatalos program, és utána csaknem félórás fergeteges taps következett, volt ott vastaps, kurjongatás, állva tapsolás, ami csak lehetséges, és ráadásként két ária-ismétlés is, másodikként az est talán legnehezebb darabja. Csodás este volt. Jó volt egy kicsit letelepedni a béke szigetén, még akkor is, ha a barokk áriák nagyobbrészt háborúkról szóltak, de a 2000 évvel ezelőtti háborúkat már "békévé mossa az emlékezés". Volt két nyugodt óránk a jelenkor borzalmai közepette. Köszönet érte.
No, tudsz te jókat is írni. JF-t senki sem vette komolyan, a szegedi előadás pedig afféle szimpátiatüntetés lehetett a társadalmi osztálytársai részéről. A SZU-t illetően igaza volt, a Bizánc pedig TÉNYLEG nagyon jó darab.
A művet a szegedi Nemzeti Színházban is előadták ld. itt "Beszélgetés egy főherceggel" 7.o.
Sokadszorra hozom fel József Ferenc főherceg Columbusról írt "drámáját" - elrettentő példaként. Közönséget úgy toboroztak rá, hogy fejenként 2 db ingyenjegyet kaptak a minisztériumi/városházi tisztviselők, valamint az állami középoskolák tanárai. A nagyanyám szerint se füle, se farka nem volt az egyébként a Parlament előtti ideiglenes szabadtéri színpadon előadott alkotásnak.
Azért ez szomorú. Most belegondoltam: valószínűleg, ha nem lesz változás Az ezred lánya volt az utolsó operaelőadás, amit az Erkelben láttam. Szomorú - ezek után valaki még mindig védje Szilveszterünket, hogy mindent milyen jól csinál és soha nem volt ennél jobb az Operaháznak, mint az elmúlt 10 évben. Persze mindig minden rendszernek vannak haszonélvezői tudom.
Tisztelt tollnok! Önnek tökéletesen igaza van, most – „nemzeti musical írási láz van” – azzal a kiegészítéssel, hogy ez a „láz” meglehetősen jól fizet.
Egy régebbi hozzászólásomban már írtam: Kocsis Zoltán hagyatékának gondozására az állam 15 millió Ft-ot ad, a Szent Erzsébet nemzeti musical megírására 500 millió forintot.
Hát akkor ne gyarapítsuk a „nemzeti musicalok” számát? Ha már van Ménesbirtok, Lovarda, Vágta, Lovas Színház mindegyik „Nemzeti” előtaggal, akkor legyen „nemzeti musical” is.
A "nép" Netrebkóra és Kaufmannra jön, azaz jönne, ha hívná őket az Operaház szerepre és nem pár operettnóta vagy 1-2 ária eldanolására. De nem hívja. Pedig lehet, hogy Annácska mostantól egy ideig jobban ráér majd, mivel a "sajnálatos esmények" miatt t.k. az ő (és pl. Gergiev) előadásait, koncertjeit sorban mondják le a meghívó házak.
A lázat majd csillapítja az érdeklődés hiánya ... hacsak ezeknek a remekműveknek a megtekintését nem teszik kötelező "olvasmánnyá" az oskolásoknak 10-18 éves korosztályban. Nemzeti musical vonalon egyébként az Operettszínház is gyúr. Az ottani főig., Kiss-B. Atilla a pályázatában is vállalt nemzeti musicalt, ha jól emlékszem, és írt is ki ilyenre pályázatot, csak a saját elmondása szerint a pályázatra "nem érkezett megfelelő színvonalú alkotás"...
Most nemzeti musical írási láz van: Petőfi, Aranyember, Kőszívű, Puskás musical, de úgy hallottam új musical készül az Egri csillagokból is - egy már van - mintha készült volna musical a szigetvári vár ostromáról is, meg ott a Trianon musical. Miből gondolják, hogy ezt 2 ezres tömegek fogják zabálni hosszú éveken keresztül?!
Megkockáztatom: az Erkel, mint musicalszínház sem fog megtelni, mármint ha csak vagy túlnyomórészt musicaleket játszanak majd ott. Bukta lesz, nem csak a büfében..
Ja, lehetne ám vígoperákat is adni, úgy normálisan, nem prózai párbeszédekkel. Pl.. Sevillai borbély, Don Pasquaele, és társaik, és nem nagyobb megszakításokkal, hanem évadról évadra. De mindjárt megszólal az Opera ügyeletes Ókovács védője, aki szerint ennél jobb és átgonoltabb műsorpolitika még soha sem is volt a Házban.
Uram bocsá lehetne énekesekre alapozni a repertoár egy részét: ha Miklósára jön a nép, akkor tessék, adjanak neki szerepeket és előadásokat - ezért annyira ez se valósult meg rendszeresen, és stb.. Szándékosan írtam Miklósát és nem más énekesnőt, de lenne még pár ötletem. Mondjuk teljesen mindegy, hogy nekem milyen öteleteim lennének, mert nem én vagyok az Opera vezetője, de érdekes Ókovács hirtelen pálfordulása Erkel ügyben.
Szerintem már gyak. megkapta. Nézze meg, aki nem hiszi: gyakorlatilag márciustól minden bemutató és repertoár előadás az Andrássy és a Kőbányai úton fog menni. Idén márciustól nem igazán lesz opera előadás az Erkelben. Szomorú! Olvasva ppp írását a Szentivánéji álomról jogosan merül bennem is fel, hogy alig játszanak klasszikus romantikus alaprepertoár darabokat manapság. Már pedig ezeknél tele volt az Erkel! Voltak teltházas Luciák, Nabuccok, Toscák, Aidák, Pillangók, Bohéméletek az Erkelben, nemcsak Diótürők! Ezeket lehetne ott adni, miért nem? Ettől még lehetne más társulatoknak is átengedni az Erkelt az évad kijelölt heteiben. Miért lenne baj, ha klasszikusabb rendezésben, közönségkedvenc darabokat adnának az Erkelben elsősorban? És miért lenne baj, ha valamivel kevesebb lenne az előadás szám ott, mint most? Miért? Ettől még lehetne másoknak is hozzáférést adni a színházhoz. Ókovács saját kudarcának beismerése ez az egész szerintem.
És akkor "ez a Szent(e) Vajk" kapja meg vagy már meg is kapta az Erkel Színházat?
Azt azért jegyezzük meg, hogy ez a Szente Vajk az a Szente Vajk...
Én ott voltam. Az eladott menyasszony egyike azon kevés vígoperáknak, amiket nagyon szeretek és a kedvenc operáim közé tartoznak. A nyitán és az azt követő kórus utáni pozitív értékítéletelemet hamar lelohasztotta, hogy az énekeseket mikroportokkal szerelték fel és hogy prózai részeket iktattak a zenés darabba, amiben csak recitativók vannak tudtommal - legalábbis pár CD fevlételét már végig hallgattam az operának egyiken sem hallottam prózát. Az egészet olyan musicalesre vették: a prózai párbeszédek, a mikroport, kicsit át is írták a szöveget. A zenekar jó volt, a kórus is, az énekesekről nem nyilatkozom: számomra a mikroport miatt annira nem lehet őket reálisan megítélni. De a közönségnek tetszett: majdnem tele volt a MÜPA nézőtere, óriásii volt az ováció a végén.
Kössz! Talán ott voltál?
Ma este a Müpában - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 19.30
A Cinema Smetana bemutatja:
Smetana: Az eladott menyasszony - szcenírozott vígopera
"vadonatúj magyar szöveggel, cseh kertmozi hangulattal"
Szereposztás:
Mařenka................................................. Heiter Melinda
Jenik...................................................... Ódor Botond
Dr. Kecal, ügyvéd.................................. Cser Krisztián
Vašek..................................................... Megyesi Zoltán
Krušina, Mařenka apja........................... Hábetler András
Krušináné, Mařenka anyja..................... Fodor Beatrix
Tobias Micha, Vašek apja...................... Bátki Fazekas Zoltán
Micháné, Vašek anyja............................ Megyesi Schwartz Lúcia
Cirkuszigazgató..................................... Serbán Attila
Esmeralda.............................................. Bordás Barbara
Indián..................................................... Magyar Péter
Km. Táncművészek; Magyar Légtornász Egyesület artistái;
Koreográfus: Túri Lajos Péter
Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
Rendező: Szente Vajk
Bővebben: itt
Malina mindenkiért lelkesedik:)
Úgy látszik, nemcsak én lelkesedtem a BFZ és Patricia Kopatchinskaya múlt heti koncertjéért, hanem Malina János is: https://revizoronline.com/hu/cikk/9494/patricia-kopatchinskaja-es-a-fesztivalzenekar?fbclid=IwAR1YWaYwte9AH3VqecLrPC3FM4zRu4tmdR0D1qXTxmcxZpVlvOmokaoC_yg
Az NFZ Seherezádés koncertje ma este MüPa honlapján élőben megtekinthető.
Márciusban BFZ koncertjén is lesz Seherezádé, romantikus körítéssel...
lehet, hogy jó volt a koncert, de engem pl. zavart nagyon a mellettem ülő. Stravinsky annyira nem az esetem, a Seherezádét várnám már nagyon, csak BFZ bérletemben az pont nincs. majd jövő héten az NFZ...
Azt viszont én még továbbra is sajnálnám, ha ez az illusztris Momus B-közép Patricia Kopatchinskaya mostani három, igazán kiváló koncertjét a BFZ-vel szintén valóban nem méltatta volna figyelemre.
Nagy szeretettel kérem, hogy próbáljunk meg nagyobb türelemmel viseltetni a laikus közönség jelenléte, tevékenysége és helyszíni működése iránt. Ezt nem csupán mint olyan ember mondom, aki pl. az opera esetében a közönség laikus részéhez sorolja magát, de olyanként is, aki nagyra értékeli azt a szerepet, amit ez a nézőcsoport a műfaj fenntartásában pillanatnyilag még betölt. Maradjunk annyiban, hogy amíg ők ott vannak, addig másoknak is lesz...
„Mezei néző” véleménycikke – a Magyar Zene Háza – koncert és kiállítás
„...és mi a te zenéd?" – egy koncert és „A” KIÁLLÍTÁS – 2022.02.05. és 08.
Pontosan ... ahogyan én sem ld. Opernglas 21210.
Az nem sajnálatos, hogy a Momus B-közép nem dőlt be az üres reklámnak és távollétével tüntette ki a dívát... ;-)
de hát rossz koncertre nem mentek. tudták előre.
Sajnos a közönség igényszintje egyre inkább süllyed - tisztelet a kevés kivételnek! Ráadásul sokan a névre vesznek jegyet, nem a koncertre, mert utána el lehet mondani, hogy "én ott voltam". De sokszor azt se tudják, hol! Máig emlékezetes számomra a 2016-os Kaufmann dalest a MüPában. Az előadás végén többen méltatlankodtak, hogy egyetlen operaáriát, egyetlen duettet nem énekelt! (ráadásnak sem énekelt áriát) Ha dalestre megyek, nem várok operaáriát, kettöst meg végképp nem, hacsak a zongorista nem ugrik be!
Az, hogy Lujza Fórumtárs evvel kapcsolatos múlt heti kérdésére senki nem reagált, sajnálatos következtetések levonására késztet!
A pozsonyi kozonség még rosszabb, minden eloadás végén STANDING-OVATION. Van amikor, úgy érzem magam mintha egy CSKP kongresszusán lennék. ) :
Már Esztergályos Máté is hasonlókat írt a Revizoronline-on, ha elolvastátok. Bár itt, a Momuson nem sok embert érdekelt Opolais koncertje, legalábbis senkise válaszolt, mikor rákérdeztem. Nekem nagy csalódás volt, és az a borzasztó, hogy ugyanaz jutott eszembe, mint Fáynak, lehet, hogy máris kiénekelte magát? Mert sok éve egyszer már hallottam élőben, akkor se volt világszép hangja, de legalább elfogadható és hallható volt. De ami a legszomorúbb, a közönség bezzeg szorgalmasan tapsolt és bravózott.
Kár, hogy nem láthattad a különbséget! Ami Opolaisnál csak máz, az Kopatchinskayánál maga a természetesség, az üde és virtuóz játék, elmélyültség, tréfa és komolyság egyszerre. Ráadásul Kopatchinskaya ruhája is különlegesen gyönyörű volt. Stravinsky esten az volt az érzésem, hogy egyenesen a Petruskából lépett ki. És nem tévedtem túl nagyot. A ruha eredetijét egy híres tervező alkotta az egykori Orosz Balettnek Prokofjev A pojáca című művéhez.
Műdíva műénekel - Fáy Miklós kritikája Kristine Opolais áriaestjéről az ÉS-ben ide kattintva a reklám után elolvasható. (Nem tobzódik a dicséretben...)
Persze, otthon a kertben, vagy a strandon! Ha a koncertre menő közönség felőltözik, vagyis az alkalomnak megfelelő ruházatot vesz fel, amivel megtiszteli a fellépő művészt, művészeket, akkor valami hasonlót várhat el! Ez valamikor alapvető ismeret volt, társadalmi hovatartozástól és vagyoni helyzettől függetlenül!
Mezitláb állni és járni nagyon egészséges. ;)
