Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Egyetértek, én Haja Zsoltban és Pataki Adorjánban is kellemesen csalódtam. Kovács Katalin (=Dobó Kata) tanácsadói működése pedig... Hm...
Köszönöm, arra gondolhattam.
Hadd idézzem a magvas Oszlányi-opusz szerintem kulcsmondatát, miszerint (az Attila-operában) "egy titokzatos legenda és a magyarság történelmének dicső múltja (sic!) elevenedik meg a színpadon." Történelemből is jeles!
Nem. Nincsrnek széles ugrások. Van egy hosszú kadencia, ami nagy hangtartományt vesz igénybe, de állítom, Amelia 2. felvonásbeli áriája az Álarcosbálban nehezebb.
Ennél egy kicsit árnyaltabb Tito Gobbi hasonló témájú megjegyzése, tanácsa, amikor egy comprimario tenorista a MET egy vasárnapi matinén elénekelhette a Mantuai herceget…Érdemes elolvasni a magyarul kiadott visszaemlékezésében.
Hogy is mondta Melis György, amikor comprimario kategóriájú kolléga Rigolettót énekelt? "Ezt hallgasd, míg élsz!"
Úgy hallottam, hogy igen széles hangtartományban mozog az az ária, elég nagy ugrásokkal fel-le. Egy-két helyen mintha "máshol" képezte volna az ária magas és rá következő mély hangjait, de ezt ön inkább hallhatta, ha így volt. Lehet, hogy nem így volt, ezt ön jobban tudja, nekem pedig ha így volt, ha nem, tetszett. A későbbiekben nálam már minden a helyén volt Agrestától.
Egyébként nem tudom, honnan támad ez a vélemény, hogy a "Santa di patria" olyan nehéz lenne. Tökjól van felrakva, a stretta a koloratúrákkal kifejezetten jól énekelhető. Ha valakinek egyáltalán megvan a cé-je, akkor ez nem nehezebb egy átlag belcanto áriánál. A másik ária húzósabb kicsit technikailag, és az együttesek nem könnyűek. Mondjuk egy Giseldához képest ez könnyű szólam.
Nagy ideje nem jártam a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, újabb nevén Színházban, most a véletlenek összjátéka folytán olyan darabot láttam, amit először pont 50 éve: mint oly'sok mindent, Verdi Attiláját is még tinédzser koromban. Előrebocsátom, a viszontlátás kellemes és szórakoztató volt és a nehézkes oda- és hazajutást leszámítva jól éreztem magam. Manapság ez sem kevés. Hamar megbarátkoztam a vetített háttérrel (Madarász János „Madár”), bár néha káprázott tőle kicsit a szemem, de ez lehetett az ő ti. a szemem hibája. Nem maradt hiányérzetem a rendezés tekintetében (Aczél András), fél futballpályányi színpadon sok művészkedésre nincs lehetőség. Jók voltak a kosztümök (Kentaur), díszletet nem sokat láttam, de a LED-vetítések fény-pompa-ragyogása elég volt díszlet gyanánt. Azt nem tudom, milyen "kreatív tanácsokat" adott a színlapon feltüntetett Dobó Kata. Jól mutattak az ide-oda beiktatott táncok. (Koreográfus: Feledi János) "Félre": örültem, hogy az opera első jelenete Aquileában játszódik, aminek pompás bazilikájában (UNESCO-"világörök") pár hete volt szerencsém megfordulni, bár Aquilea ma már nem tengerparton van.
Bretz Gábor mint Mefistofele tetszett legutóbb annyira, mint most Attilaként. A voce éppen ebben a tartományban szól a legjobban, sőt: impozánsan. Valószínűleg nem bánta, hogy sem a statikus figura sem a rendező nem kíván(t) rendkívüli színészi képességeket. Emlékezetes, remek hangi produkciót kaptunk, mellé méltó királyi tartást. Maria Agresta még időben mutatkozott be ebben a -némiképp?- hanggyilkos szerepben nálunk: ahogy látom, újabban már "normális" lírai-drámai alakokat vállal Európa vezető színházaiban vagy éppenséggel a MET-ben, utóbbiban pl. idén januárban Mimit. Odabella első áriája-jelenete Abigaille/Lady Macbeth-nehézségű, de jól abszolválta, a későbbiekben sem éreztem nála semmi gondot. A közönség lelkes ünneplését ezúttal jogosnak gondolom Bretz és Agresta esetében. Jóval kevésbé győzött meg Haja Zsolt és az ő ünneplése: Eziohoz, a római hőshöz az övénél jócskán harapósabb, karcosabb hang dukál(t volna). Pelléasként legutóbb jobban tetszett, noha -vagy éppen, azért, mert- az baritenor/tenor szólam. Pataki Adorjánt nemigen láttam nagyobb szerepben vagy ha igen, akkor nem lehetett túl combos: most sem volt az Forestoként. Pataki mintha híján volna annak a kisugárzásnak, ami nélkül egy tenor nem az "igazi". A közönség lelkesedését sem vívta ki különösebben: egy tenor azért többnyire ellopja a show-t ... ő tisztességes és nem lopott el semmit. I. Leó pápa egyetlen megjelenése nagyjából olyan horderejű, mint teszem azt, a Főinkvizítoré vagy Monteroneé: ebből a horderőből még egy fuvallat sem jött át Gábor Gézától, pedig igazán hatásos entrée-t kapott a rendezőtől. Somogyi Balázs megfelelt mint Uldino. A váltakozó méretű, teljes, osztott vagy láthatatlan Operakórus tetszett, az Operazenekar jól érezhette magát a korai Verdi-opuszban és Dénes István feszes, biztos kezű irányítása alatt.
Örök meggyőződésem, hogy hibátlan, teljes értékű szabadtéri és templomi produkció nincs, nem lehetséges. Időjárási, világítási, színpadi, akusztikai és több más okból sem. Ez az Attila sem volt az, de mint már jeleztem, megérte megnézni. Fél évszázadonként egyszer különösen.
Verdi: Attila - Margitsziget, 2022. augusztus 14.
Verdi: Attila – Bevezető jelenet a Margitszigeti Szabadtéri Színpad előadásáról - 2022
/YouTube – 2022. augusztus/
Odabella – Maria Agresta
Attila – Bretz Gábor
A Magyar Állami Operaház Énekkarát és Zenekarát Dénes István vezényli.
Km. a Feledi Projekt Táncegyüttes
Magam részéről kissé téptem a hajamat az opera ideológiai zűrzavarától. Odin és Walhalla, de druidáknak nevezi Attila a seregét, és Leó pápa azt bírja mondani, hogy Róma az istenek földje. Kész voltam.
Nem nagyon szoktam foglalkozni a beszámolók nyelvezetével, de Oszlányi Gyöngyvérnek ezt az irományát olvasva kikívánkozik belőlem a "penetráns" jelző.
Kissé hamis:
Megkaphatod a világmindenséget, de hagyd meg nekünk Rómát.
Helyesen:
Avrai tu l'universo, resti l'Italia a me.
Legyen tiéd a nagyvilág, hagyd meg Itáliát nekem.
A női főszereplő, Odobella áriáihoz kivételes technikai tudás szükséges.
A női főszereplő nem Odobella.
Attila, a legyőzhetetlen harcos
mno.hu - Oszlányi Gyöngyvér - 2022. augusztus 15.
"Verdi szenvedélyes zenéjét XXI. századi látványtechnikával idézte meg a Margitszigeti Szabadtéri Színház legújabb bemutatójában, az Attila című operában. A hun király alakját Bretz Gábor alakította hitelesen, a női főszerepben a világhírű olasz szoprán énekesnő, Maria Agresta lépett a közönség elé."
"A közönséget teljesen elkápráztatta a lebilincselő látványvilág, amelyet a négyszáz négyzetméternyi LED-falon látható apró részletességgel kidolgozott animációs és filmes hatású háttérképek tettek lenyűgözővé. A valósághű multimédiás képi világ életre keltette az ezerötszáz évvel ezelőtti kort, amiben a opera története játszódik."
Legalább nem egy hajléktalanszállás/elmegyógyintézet/KZ-Lager volt a helyszín, Attilát meg nem tették meg jugoszláv polgárháborús vezetőnek, netán Putyinnak.
Én is pozitívan csalódtam az Attila kapcsán tegnap, igaz, a sok szép vetítés elfödte azt a tényt, hogy a rendező nem dúskált az ötletekben. A záróképpel pedig nem tudtam kibékülni, vérre vágytam... hiszen Odabella nem szúrta le Attilát, csak stilárisan jelezték a gyilkosságot. A hangi teljesítményekre viszont nem lehet panasz, úgy sejtem, a mikroportok segítettek, de mindenki szépen intonált és kifejezően énekelt. Az is kiderült, hogy az Attila nem a legügyesebb opera, a dramaturgiai sarokpontokon gyakran esetlen a partitúra.
Ez természetes.
Pozitívan csalódtam, minden, egyébként jogos kifogás ilyen körülmények között (26-os busz valószínű akadályozása a tüntetők által, tájékoztatás hiánya) kekeckedés volna.
Az Attila című korai Verdi-opera sok-sok év eltelte utáni újbóli bemutatója a Margitszigeti Szabadtéri Színházban sokakat vonzott ki a péntek esti előadásra; engem is érdekelt ez az új produkció és a benne fellépő művészek produktuma, úgyhogy ott voltam és örültem sikerüknek. De ugyanakkor azt nem gondoltam volna, hogy 1) kvázi mintha moziban lennék és egy színes, szélesvásznú kosztümös-jelmezes történelmi kalandfilmre váltottam jegyet...; 2) déjà vu érzés fogott el, mikor a nyitány alatti vetítésben egy hatalmas sas madár köröz és suhan a kies tájak felett... Emlékeztem a tíz évvel ezelőtt új rendezésben bemutatott Hunyadi László c. Erkel-opera nyitányára, mely alatt vetített képen egy felszálló repülőgép egyszer csak hollóvá alakul át...3) egyes felvonások közti interregnumot/átmenetet nem Verdi által komponált, a történések hangulatára utaló különleges hanghatású zörejek töltik majd ki...
Többet nem is mondanék erről a különben tényleg nagy sikerrel - és szemet gyönyörködtetően is - lement első előadásról, hiszen vasárnap este még egyszer láthatjuk ezt az új Attila-produkciót a szabadtéri színpadon.
Megemlítem, hogy a szünetben lehetőség van bemenni a Víztorony emeleti szintjeire és ott ingyen megtekinteni Attila életét és korát bemutató igen érdekes történelmi tablót, amely kiállítási anyag átfogó képet nyújt a legendák szőtte hun király alakjáról.
A Magyar Nemzetben jelent meg előzetesen egy beharangozó cikk, amiből idézem Bretz Gábor és Maria Agresta nyilatkozatát szerepükről:
„Sajnos még nem volt szerencsém magamra ölteni ezt a szerepet, de nagyon hálás vagyok, hogy Bán Teodóra felkérésére most mégis lehetőségem nyílik erre. Az Attila Verdi egy korai műve, ám annak ellenére, hogy későbbi szerzeményeihez hasonlóan gyönyörű, szívhez szóló dallamok vannak benne, nem sűrűn játszott opera” – fogalmazott az Attilát alakító basszbariton énekes, Bretz Gábor, majd hozzátette: „Megannyi Verdi-szerepet játszottam már, kisebbet és nagyobbat egyaránt, és akárcsak a többi, ez is komoly kihívást jelentett, jelent számomra. Szép és sokrétű karakter, amely mára, azt hiszem, igazán közel került hozzám. Mindent megteszek, hogy a lehető legőszintébben, legszebben tudjam tolmácsolni a nézőknek.”
„Szerencsés vagyok, mert megannyi nagy múltú női szerepet énekelhettem már, Odabella mégis kiemelkedően fontos számomra, hiszen igazi fordulópontot jelentett a karrieremben, melynek köszönhetően tizenegy évvel ezelőtt egy sokkal nagyobb közönség előtt léphettem fel, és megismerhettem jelenlegi menedzseremet is” – emlékezett vissza a neves olasz szoprán, Maria Agresta.
„A Margitszigetről csak jó emlékeim vannak, szinte minden évben visszatérek ide, tavaly a Carmenben, előtte Erkel Ferenc István a király operájában játszottam. A hatalmas fák igazán különleges atmoszférát kölcsönöznek a színháznak, mindig nagyon örömteli és felemelő itt színpadra állni” – mondta Bretz Gábor.
Maria Agresta végezetül pedig csak annyit tett hozzá: a szabadtéri műsorok kivételesek, és sokszor emlékezetes pillanatokat teremtenek. Remélem, a mi Attilánk is éppen ilyen lesz. Meglepő, inspiráló és felejthetetlen.
Oké, ez lehet a második pont. De mi az első?
El kell tudni énekelni a szerepet!!!!
László Ferenc kritikája -implicite?- szerintem azt az általam többször leírt és többek által többször opponált megállapítást is visszaigazolja, miszerint bizonyos szerepekhez, ha hitelesen akarják megjeleníteni, igenis szépnek és fiatalnak kell-illik lenni. Teszem hozzá én: pl. a Traviatában és a Bohéméletben lehetőleg karcsúnak is. Gálaesten is, teljes előadásban pláne. Kivételek és jelenlévők a szabályt erősítik.
Egy sokkal hihetőbb kritika Garifulina biztonsági kűrjéről...
Kedves Laci Baratom, irok, remelem, sikerul olyan szinvonalunak, hogy közli is a T. Szerk.
Janacek operaihoz, magahoz a szerzöhöz is kesön jutottam el, Magyarorszagon meg mindig nem elegge ismert, a Jeji pastorkyna ertekeit is lassan fedezte fel a pesti/magyar publikum.
A KK talan csak egy pidivel kevesbe "utös" mint a Jenufa, Janacek hangvetele itt is teljesen egyeni, hasonlitatlan es hasonlithatatlan.
Jo lenne megint latni pl. a Holtak hazabol ist, vagy az Osudot amihez soha nem volt eddig szerencsem.
Meg Svedben dolgozok, ahoj
Lajos
Nem jarsz Pisekben szept. elejen, megihatnank egy (ket) sört (fulenkent).
Kedves Lajos, remélem írsz nekunk Salzburgbol. Kíváncsi lennék a véleménydre a Káťa Kabanovárol. A kritikusok szerint nagyon jo eloadás/BR-Klassik/. Nekem megigérték fiatal operabarátaim, hogy elvisznek Salzburgba, de valahogy csendben vannak. Jo nyaralást, megérdemled.
Fáradt vagyok. Felkaptam a fejem a hírre:
"Telt házzal indult a Sziget, Dinu Lipatti esernyővel rázta", hogyan?!
De aztán a címet ismét elolvasva kiderült, egy bizonyos Dua Liparől van szó.
Két hét múlva elmegyek szabira.
Rám fér a Salzburgi Ünnepi Játékok pár rendezvénye.
De legalább megtudtuk, hogy "az Operaház Állami Zenekara" adta elő...
Egy kis múltidéző. Népszava, 1972 június.
Zenetörténeti ritkasággal nyit a Margitszigeti Színpad július 7 - é n : Verdi „Attila” című operáját hallhatja a közönség, amelyet csaknem bemutatónak nevezhetnénk . (Az 1850 -es években játszotta nálunk egy német operatársulat . ) Az előadás ifjú rendezője Giancarlo Del Monaco, a világhírű tenorista fia, aki jelentős sikereket ért már el több olasz és külföldi zenés színpadon . Az „Attila” előadásait Lamberto Gardelli vezényli, az Állami Operaház művészei olaszul éneklik majd Verdinek a nagy hun királyról szóló alkotását . A bemutató után még öt alkalommal hallhatja a közönség az „ A ttilát ”. Felújítják a — tavaly nagy sikerrel játszott — „János vitézt ” is - öt előadásban kerül a közönség elé . Egyetlen estén , július 20-án éneklik a Margitszigeten a Teatro Comunale di Bologna művészei Verdi „Requiemjét ”. A bolognai színház járt már Magyarországon , 1967-ben a Margitszigeten is fellépet Verdi Ernanijával, és Bellini Normájával.
A Requiemet és a bolognai opera három alkalommal színre kerülő Trubadúr előadását is Argo Quadro vezényli, aki elsősorban Verdi-művek dirigense. nemzetközi hírű karmester. Leonóra szerepébe színpadra lép Katia Ricciarelli, akit hazájában új Tebaldiként emlegetnek, és az olasz operaszínpadok legbiztatóbb ígéretének tartanak. A másik szereposztásban Orianna Santuniona énekli Leonórát, aki tavaly, életében először itt, a Margitszigeti Színpadon volt Aida. Manrico megszemélyesítője, Flaviano Labo, néhány évvel ezelőtt már fellépet az Magyar Állami Operaházban.
Emlékezünk meg róla, hogy a debreceni Csokonai Színházban kőszínházi bemutatója is volt az operának az 1970-es években.
Miután közülünk senki nem tett fel beszámolót az operagáláról, az elsőként látott "kritikát" belinkeltem, amit találtam - amint érzékelem, sokunk "örömére". A cikk lelkes amatőr szerzője pedig, gondolom, a legközelebbi szubjektív gondolatait továbbra is megosztja majd a lap olvasóival. Ezt a bírálatát biztosan nem a Momus olvasóinak figyelmébe szánta... Jóindulatú hozzászólásainkból talán okulni is fog (ha ide tévedne...) Mindazonáltal a cikkből megtudtuk, hogy a szimpatikus orosz művésznő milyen ruhakölteményekben lépett fel és produkcióját a közönség ovációkkal és felállva tapsolva hálálta meg.
Kedves Lajos, megelőztél, de köszönöm az észrevételt!
Köszönjük Emese Búbánat, hogy belinkelted ezt a remekbe szabott "kritikát", többek nagy örömére, bár inkább lett volna helye pl. a Dühöngő és lappangó őrültek számára c. topikban. Vagy nyithatnának a szerkesztők egy új topikot "Oszlányi Gyöngyvér és mások humoros írásai" címmel. Az origo.hu-ba zenei témákban írogató kollegináról sem szabad megfeledkezni!
Hát a Csárti! Ez a gyönyörű nő biztos az ő Angyala. Alig látható levegővétellel írom ezt a választ is.
Engem jobban érdekelt volna a virágária zenekari változata. Bár nem lehetett nagy szám, ha kis "v"-vel írta.
Nekem lenne kérdésem!
Ki lehet az a GUNOT, akinek a dalát énekelte alig hallható levegővételei révén gyorsabb előadásmóddal.
Még egyszer visszatérnék a Fesztiválakadémiára. Nem értem, nem járt senki ott? Igaz, ez nem opera volt, de azért akadt néznivaló is: https://fidelio.hu/klasszikus/tortenetek-dallamokban-kepekben-szavakban-ilyen-volt-a-fesztival-akademia-budapest-173152.html
Nem hiszem el. -:)))))))
"Puccini O mio babbino caro című drámai hatású áriája követte..."
Nincs is több kérdésem...
FELÁLLVA ÜNNEPELTE A KÖZÖNSÉG AIDA GARIFULLINÁT A MARGITSZIGETI OPERAGÁLÁN
„A legérzékibb hangú pacsirta”
/OSZLÁNYI GYÖNGYVÉR – mno.hu – 2022.08.04/
„Lélegzetelállító koncerttel örvendeztette meg a közönséget Aida Garifullina kedden este a Margitszigeti Operagálán, ahol sztárvendégként lépett fel Pier Giorgio Morandi karmester vezényletével a Magyar Állami Operaház Zenekarának kíséretében.”
Nyesztyerenko tudomásom szerint nem énekelte Attila címszerepét a Margitszigeten. Boito Mefisztofeléjét viszont igen, 1974-ben.
Nyesztyerenkóval Hungaroton-lemezfelvétel készült az Attila c. Verdi-operából Sass Sylvia, B. Nagy János, Miller Lajos, Kováts Kolos partnereként, ugyancsak Gardelli vezényelt, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. (Hungaroton, 1987 - SLPD 12934-35)
Gratulalok, ez a teny kevesbe ismert, a felvetelt reg neztem, de tudvan, hogy (B.) Nagy enekelt, s miutan lattam öt szinpadon, ra lehet ismerni.
Uldinót Nagy János énekelte (akkor még a neve előtt nem volt ott a "B.")
Legyen itt a többi szereplő neve is:
Attila - Gregor József
Ezio - Kónya Lajos
Odabella - Marton Éva
Foresto - Szilágyi Ferenc
Leone - Bódy József
Km. a Magyar Állami Operaház Énekkara (karigazgató: Nagy Ferenc) és a MÁV Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Lamberto Gardelli
Rendező: Gian Carlo del Monaco
Díszlettervező: Fülöp Zoltán
Jelmeztervező: Márk Tivadar
5566
Node ki énekelte Uldinot?
A kedves újságírónak (böngészve a régi Attila szereposztását) csak két ismerős név akadt a szemébe, az "ismeretlen" Jevgenyij Nyesztyerenkóé nem mondott semmit, holott Ő volt a címszereplő...:-(
Toscától Attiláig – Szezonszemle a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon
Magyarkurir.hu - 2022. július 31., vasárnap | 20:42
[...]
„Augusztus 12-én és 14-én pedig visszatér a Margitszigetre az Attila. Verdi korai operájának nemzetközi újrafelfedezését megelőző magyarországi premierje éppen ötven évvel ezelőtt, 1972 júliusában zajlott le ugyanitt. A Lamberto Gardelli vezényletével, Giancarlo del Monaco rendezésében, Gregor József és a Marton Éva főszereplésével bemutatott (a következő nyáron megismételt) produkciót különleges műtörténeti és zenei értéket képviselő fekete-fehér tévéfelvétel dokumentálja.
Az Attila legutóbb 2004-ben, Konstantin Gorny címszereplésével szólalt meg a szigeten. Most Bretz Gábor lesz a hun király; választottja, valójában bosszúálló gyilkosa, Odabella: Maria Agresta. Jóllehet Agresta Rossini Stabat Materében már énekelt Budapesten, a Müpában, de ő is egyike azon magasan jegyzett művészeknek, akik szerepben először a Margitszigeten lépnek fel a magyar közönség előtt.”
Szöveg: Pallós Tamás
Tudhatod, hogy kissé kelekótya vagyok! Természetesen Logét, és nem is rosszul. :))
Engem a Rajnában meggyőzött...
Adrian Eröd Mimét énekelt volna? Még a Logéját is nehezen képzelem el. Persze (szinte) minden lehet ...
Igen, most én is nézegettem és rosszul emlékeztem: valóban Battistini kedvéért írta át, egy DVD kiadás A Gramophone szerint Massenet soha sem volt elégedett a címszerepet éneklő egyik tenorral sem.
Mindenestre a Bánk bán esetében eléggé más a történet - ott szerzői bariton-verzió nem létezik.
Más forrásból:
Massenet a Werthert az 1901-es varsói bemutató számára, a címszereplőként felkért nagynevű baritonista, Mattia Battistini (1857-1928) kedvéért bariton főszereplős változatra dolgozta át, a szövegkönyvet olaszra ültetve. (Charlotte szerepére Salomea Kruscenskit szerződtették.) Battistini nagy sikert aratott, Európa több színpadán fellépett a szerepben, a francia szöveget sosem tanulta meg, így a francia színházak e darab tekintetében zárva maradtak előtte. A mű e verzióját – világelső felvételként a Dynamic Kiadó jelentette meg.
(Forrás: Winkler Gábor: „Barangolás az operák világában...)
Egy internetes oldalon még ezt találtam: „Varsóban (akkor „Imperial Russia”) híres olasz énekesek gyülekeztek a századfordulón. Ott készültek Battistini első felvételei (1902). Battistini közeli barátja volt a cár családjának."
