Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Eladó egy db jegy Koncz Zsuzsa 2023.01.24-i Müpás koncertjére egyéb elfoglaltság miatt. 15. sor, 12.900 Ft. Érdeklődni: matraijeno kukac gmail pont com
A győri színház opera- és operettgálával nyitja az új esztendőt a Richter teremben
/Kisalfold.hu – 2023.01.06./
A cikk alapján:
10 előadás lesz januárban és februárban. Premier: pénteken
– A 2022/23-as bérletben meghirdetett Rigoletto előadás helyett nagyszabású opera- és operettgálával örvendeztetik meg nézőiket új helyszínen, a Richter Teremben, ami lehetőséget teremt a koncertélmény fokozására.
– A gálán a bel canto korszak remekeitől a kedvenc nagyoperettjeinkig szólalnak meg a legcsodálatosabb dallamok. Végigjárjuk a zenés színház meghatározó műveit, melynek során kibontakoznak a hang virtuozitására épülő Rossini-szólamok, majd betekintést nyerhetünk az Igaz és a Szép egymásnak simuló zenéjébe – mondta el portálunknak Bakos-Kiss Gábor színházigazgató.
– A sorozat végén elérkezünk a legnagyobb magyar szerzők szívünknek kedves dallamaihoz. Az utazás során végigkövethetjük, hogyan volt hatással Verdi Rigolettója Erkel Ferenc alkotómunkájára, és milyen módon szólalnak meg az elődök, a későbbi nagyoperettek világában – tette hozzá Bakos-Kiss Gábor. Tegnap este tartották a gála jelmezes főpróbáját, hogy a pénteki premieren minden tökéletes legyen. Az esten győri művészek és országosan elismert opera- és operetténekesek is fellépnek.
Az egyszerre színházi és zenei élményt nyújtó gálán olyan nagy sikerű darabokból adnak ízelítőt a művészek, mint a Rigoletto, Tell Vilmos, Bánk bán, Hunyadi László, A víg özvegy, A mosoly országa, János vitéz, Marica grófnő, Csárdáskirálynő.
Fellépő művészek:
Agócs Judit, Benedekffy Katalin, Lázon Beatrix, Mózes Anita, Rácz Rita,
Bakos-Kiss Gábor, Bognár Szabolcs, Fejszés Attila, Horváth István, László Boldizsár, Molnár Levente, Nagy Balázs, Pörneczi Attila
a Győri Filharmonikus Zenekar
a Győri Nemzeti Színház énekkara és tánckara
Karmester: Medveczky Szabolcs és Silló István
Műsorvezető: Agócs Judit – az Est ingatag asszonya
Koreográfia: Fekete Miklós
Rendező: Zakariás Zalán
Igen, Kalafszky Adriána énekelt helyette.
Bízzunk benne, hogy Baráth Emőke hamar meggyógyul, és január 1-jén ő fog énekelni az Évszakokban a Müpában (eredetileg nem ő lett volna, remélem, tényleg ő lesz). Online is közvetítik..
Baráth Emőke lemondta a mai fellépését a Karácsonyi Oratóriumban?
5791
Marco fórumtársnak ajánlva :)
Érdemes figyelemmel kísérni a Müpa Home közvetítéseket is! Ma este 20:00-tól például a nyíregyházi Cantemus énekegyüttes 2019-es adventi koncertjét sugározzák a honlapjukon és a you tube csatornájukon. Anno hallottam élőben, gyönyörű volt! A Cantemus produkciói amúgy is figyelemre méltóak, ráadásul szólisták is voltak, mint például Zemlényi Eszter..
https://www.mupa.hu/program/komolyzene-opera-szinhaz/adventi-koncert-2022-12-18_20-00-mupa-home
"Rendkívül fontos, hogy a mindennapok zenei eseményeiről értő beszámolók születhessenek, melyek persze informálják a jelenkor érdeklődő olvasóit a lezajlott művészet tevékenységről. De ennél sokkal fontosabb, hogy általuk az utókor pontos képet kapjon egy-egy időszak zenei arculatáról." Ez most idézet Zéta recenziójából a Bartha Dénes könyvről. Ezt én is így gondolom, ezért is szoktam rendszeresen látogatni a Momust, és nekem is hiányoznak a régről megszokott rendszeres és érdekes beszámolók és kritikák mindenféle zenei eseményről. Sajnos én csak szeretem a komoly zenét, de nem értek hozzá, ezért ritkábban is próbálok írni az élményeimről. Járnak ide nálam sokkal hozzáértőbb emberek, akiknek az írásait örömmel olvasnám!
Az a hétfői Missa solemnis a Müpában nekem is nagy élmény volt. Pedig Herreweghe-nek nem Beethoven a specialitása, eddig inkább csak barokk zenéket hallottam őt vezényelni. Épp ezért más is volt a felfogása, én sokkal több áhitatot éreztem benne, mint máskor szoktam ebben a műben. Látszólag eszköztelenül vezényelt, mégis a zenekar (Orchestre des Champs Elysées) gyönyörűen, teli érzelemmel játszott, méghozzá korhű rezekkel. A szólisták is kiválóak voltak, köztük egy számomra ismeretlen, de nagyon szép hangú török tenor, IlkerArcayürek.
De te legalább írtál róla szépeket és érdekeseket! Ami mostanság nem túl sűrűn fordul elő! :)
Sajnálom, hogy lemaradtál róla, nagy élmény volt.
Már eleve sajnáltam, hogy ezt az előadást nem tudtam megnézni- egyszerre csak egy helyen lehet az ember - de a beszámolód sok mindenért kárpótolt. Engem Hilary Sumers annak idején Kurtág operájában elbűvölt, akkor csak a feje látszott, és pár közeli felvétel alkalmával nagyon jó, kifejező arcjátéka, valamint csodálatos hangját lehetett élvezni. A laikus nem is gondolná, milyen széles és változatos repertoárt énekel egy ilyen művész.
Kár, hogy felvétel nem készült, ahogy sajnálatos módon pár nappal korábban a nagyon jó Missa Solemnisről sem. Én nem tudok ilyen szépeket írni, ezért nem számoltam be róla.
Gyönyörű ez a Handeltől Kurtágig ívelő pálya, köszönöm, hogy észrevetted! És a beszámolót is az előadásról, ami nekem kimaradt.
Nagy ajándékot kaptak ma a Messiás-várók, régizene rajongók a Müpában, a The King's Consort jóvoltából: Robert King vezényletével Handel Messiását. Érdekes fickó ez a Robert King, ahogyan kiállt a pódiumra, és groteszk mozdulatokkal vezényelni kezdte az együttesét, de aztán a felcsendülő zene elmosta a kezdeti csodálkozásomat. Nehéz szavakat találni arra, amit hallottunk. Volt idő, amikor úgy gondoltam, hogy a régizene csak kitaláció, néhány kevésbé tehetséges zenész menekülése egy új játékterepre, ahol az új játékszabályok számukra kedvezőek és kibontakozási- érvényesülési lehetőséggel kecsegtetnek. A mai est viszont rácáfolt erre a vélekedésemre, ennek a zenének így kell, és csak így lehet megszólalnia, ezt így álmodta meg Handel. Pici barokk együttes és még kisebb kórus, megszámoltam, a kórus összesen 18 tagból áll, 6 szoprán, 4 tenor, 4 basszus, és egy furcsa alt: három kontratenorral és egy női alttal. Hallottam én már régizenét eleget, de ilyen kórust még sohasem, elképesztő hajlékonysággal és plaszticitással szólaltak meg a kórus-részek, pianótól a fortéig, ez maga volt a polifónia extázisa, Handel tündökölt, tombolt és jajgatott két órán keresztül. Ez a kórus fenomenális, leírhatatlan. A szólisták közül nekem a tenor Joshua Ellicott tetszett legjobban, egy egészen különleges, egyedi szépségű lírai hang, aki óriási átéléssel énekelt. A szoprán Alexandra Oomens rendkívül precízen és nagyszerű technikával de nem igazáp szép, és eléggé éles hangon énekelt, de aztán az utolsó áriájával (Tudom, hogy az én Krisztusom él) mindenért kárpótolt minket. A basszbariton Edward Grintről azonban sok jót nem írhatok, ilyen fiatalemberben ekkora vibrátót még sohasem hallottam, persze ezt a fantasztikus előadást nemhogy tönkretenni, de még beárnyékolni sem tudta. Az alt szólista, Hilary Summers óriási termetével kimagaslott a mezőnyből, úgy saccoltam, hogy csaknem 2 méteres lehet. A hangja ehhez képest kicsi volt, no de milyen hang ez, lágy és bársonyos, olyan ez a hang, mintha a semmiből születne és nem ebből az óriás-emberből, lágy fuvallat, akkor a legszebb, amikor magára marad, valami földöntúli, én már hallottam ezt valahol, de hol és mikor? Aztán hirtelen ráébredek, ő Nell a Kurtág operából, csak ott kukában énekelt és csak a fejét láttam, azért nem ismertem azonnal fel, ő Nell, akit megsirattam és most Nell Handelt énekel. Így ér össze Handel és Kurtág, alfa és omega, kezdet és vég, így válik a kör teljessé, mert a zene egy és oszthatatlan, Istentől kapott legszebb ajándék.
Tudom, hogy ilyen Handel Messiást soha többet nem fogunk hallani, nem vették fel ezt az előadást kamerák, nem lesz ismétlés sohasem. Talán nem is tudjuk, hogy milyen szerencsések vagyunk, így hát csak örüljünk, csendesen...
igen.
Nocturne No. 8 in D-Flat, Op. 27, No. 2
Waltz No. 6 in D-Flat Major, Op. 64, No. 1 "Minute Waltz"
Waltz in C-Sharp Minor, Op. 64, No. 2
Jó kis szekvencia-cunami. Valamint közhelyek gyűjteménye az eleje (csak azt hallgattam meg).
Fején találtad a szöget, kedves kolléga, rendkívül jól szórakoztam, még most is göcögök-kacagok, ha a koncertre gondolok. Kis csalódás volt, hogy nem volt ráadás, pedig nagyon vártam ezt a számot, amit szintén ez a fószer írt, de talán majd ezt is adják egyszer Budapesten.
Elhiszem, hogy a kolléga jól szórakozott, ahogy én is a tegnapi NFZ koncerten, de az én vasárnapimat nehéz összevetni a keddivel (MRZ) a tegnapival.
Tegnap 3 ráadást is kaphatott, aki volt koncerten, ritka az ilyen zongorista!
Nagy meglepetésben, és egy rendkívül szép koncertben lehetett része annak, aki ma este "betévedt" a Zeneakadémiára. Én a szó legszorosabb értelmében betévedtem, mert két napja vettem észre ezt a koncertet, és nagy szerencsémre a teltház mellett még volt 1-2 szabad jegy a jobb oldalerkélyen, így 1900 Ft/db áron lehettem részese ennek a csodás előadásnak, ráadásul szinte testközelből figyelhettem meg Kovács János minden mozdulatát. És mit mondjak, a Zeneakadémia egyszerű, de kényelmes székén ülve, lábamat kinyújtoztatva feledni tudtam az Operaház harmadik emeletének rémes üléseit. Körbenézve a nézőtéren azonnal megakadt a szemem Erdő Péter bíboroson, aki élénk társalgásba merült Semjén Zsolttal, hát ilyen illusztris személyekkel szívtam egy légtérben a Covidos levegőt. Na, de térjünk a tárgyra: Hilarion Alfejev Karácsonyi oratóriumának ősbemutatójára.
A műsor egy kb. 20 perces beszélgetéssel kezdődött, a zeneszerzővel, Hilarion Alfejev metroploitával, aki röviden beszélt saját életéről, az egyházi zeneműveiről, és arról, hogy mit jelent számára a karácsony ünnepe. Majd felcsendült a Karácsonyi oratórium, a Concerto Budapest, a Magyar Operaház Énekkara és gyermekszólistái tolmácsolásában, Kriszta Kinga és Fokanov Anatolij, valamint a Szent Angéla Ferences Általános iskola diákjainak közreműködésével, Kovács János vezénylésével. Három harangütés után megszólaltak a nagybőgők, majd lassan az egész vonós-szekció, a várakozás és a vágyódás zenéje, Fokanov Anatolij szinte zokogó, szívszorító skandálásával, és ebből a sötétségből jutottunk el a fényre, az Ige megtestesülésére, Krisztus születésére. Ez a karácsonyi oratórium egy több tételből álló, szabályos, barokk-oratórium szerkezetű kompozíció, amelyben ötvöződik a pravoszláv- és mindaz a nyugati egyházi zene, amelyet Európa 1000 év alatt alkotott. A tételek elején gyerekek olvassák fel Mária terhessége, Krisztus születése és első hónapjai történésének evangéliumi részleteit, majd egymással váltakoznak a csodás kórusok és zenekari részletek, egy tételt pedig az Operaház gyermekkarának szólistái énekelnek. De egyáltalán mi ez a zene? Vannak, akik fanyalogva, magasrendű zenei giccsnek minősítik. Az biztos, hogy ez az eklektikus zene viszonylag egyszerű zenei klisékből építkezik, bár a megvalósítás zseniális. Olyan fúgákat hallhatunk, amelyek hallatán Bach is elismerően bólogatna, de ki merészelne a 21. században barokk fúgákat írni, a valamit is magukra adó kortárs zenszerzők közül? Senki. És ez a zene mégis bekúszik a szívünke, és megrendítő hatású, szépség és varázslat, az angyalok hangja, földöntúli szférák zenéje. A titka talán az lehet, hogy ez a zene nem cél, hanem eszköz a földi lét meghaladására, kulcs az örömhír befogadására, kapaszkodó, hogy mindnyájan eljussunk a sötétségből a fényre. Igen, ma este ennek a zenének segítségével bekukucskálhattunk Karácsony ablakán, és megláthattuk azt a számunkra készített szebb világot, amely ott áll karnyujtásnyira tőlünk, hivogat meleg fénye, csak egy lépést kellene tennünk, csak egy szót kellene szólnunk, de mi csak bénán és némán sodródunk, immár kétezer éve. Nem segít ezen a 10 perces vastaps sem, mert aztán vége, jön a lépcsősor, ruhatár, ajtócsapódás, decemberi latyak, földalattin zötykölődés, vissza a szürke kis életünkbe, pedig ott voltunk a csodától egylépésnyire, láttuk a fényt, de vajon mit őrzünk meg belőle?
A MüPá.ba hirdetett mai Wagner est ELMARAD!!! A jegyeket visszaváltják. https://www.mupa.hu/program/komolyzene-opera-szinhaz/nina-stemme-ariaestje-2022-12-07_19-30-bbnh
5775
Volt valaki esetleg rajtam kívül itt vasárnap? Érdekelne, ki jár rendszeresen, mennék VPO-ra is, mint a kisangyal. Jó lenne kód is, mert nem hiszem, hogy a vének ott teljes árú jegyekkel mennek...
Privátban is jó lesz.
Nemrég jöttem haza a Müpa ma esti Bretz Gábor dalestjéről, ott is bejelentették, de nem mondták, hogy mi lesz. Állítólag holnap teszik közzé hivatalosan.
Oszd meg velem, lécci. Ha máshol nem, privátban. Legalább kárpótolsz a számomra is elmaradó koncertért :-)
Nina Stemme lemondta szerdai koncertjét a MüPá-ban. A véleményemet inkább megtartom.
Az Operabeavató Bánk bán-sorozatának első epizódja fizetős streamként megtekinthető lesz december 8. és 11. között, felvételről.
Tárgytalan.
Noha Samu ott volt, nem ő beszélt a koncertről. A karmesterre nem tért ki, továbbá álnaiv volt a darab hazai = BUDAPESTI recepciójával kapcsolatban.
Az is nagyon messzire vezetne, miről számol be az ÚZÚ Kovács Samu vezetésével. Izgatottan várom a következő adást, mert szerdán ott volt az elefántok nagy barátja.
Köszönöm a kiigazítást. Hollerungra ne itt térjünk ki.
Már korábban leesett a tantusz, mert Hollerung Gábor vezényletével a Zeneakadémián, 2003. november 23-án elhangzott. Igaz, akkor sem vett róla tudomást senki. Az Új zenei újság következő adásában Kovács Samu azt mondta, hogy semmilyen érdemleges nem történt a hazai koncertermekben. És azóta is többször előadták ők (BDZ, BAK, Hollerung).
Utána jött a covid miatti hisztéria, és minden kulturális eseményt felfüggesztettek. (Legnagyobb örömömre a popszar kategóriába tartozókat IS.) Ezt a darabot 1972 és 2007 között nem játszották Budapesten, amely információt legfeljebb drága jó Virány Gábor tudná megerősíteni. 2007 decemberében viszont Simon Rattle, a Monteverdi Kórus és a Felvilágosodás Korának Zenekara szólaltatta meg a MüPá-ban, csodálatos, bár botrányosan foghíjas (jó, ha 40% hallgató foglalt helyet) előadásban. Erre magyar előadóknak is leesett a tantusz, csakhamar Kocsis és a CB adta elő, de ha nem tévedek, a 2020 márciusi Vásáry-koncert előtt ugyancsak megszólaltatták.
2020 márciusában a Zeneakadémián előadták a művet Vásáry Tamás vezényletével, a Bartók Rádió közvetítette.
Azt hiszem, nem sokan voltak ott, akik jól ismerték már ezt a Schumann művet. Nekem is épp úgy újdonság volt, mint a múlt héten az Alfonso és Estrella. Szerencsére mindkettő szép élmény volt.
Láng Dorottya a Müpában már többször fellépett, az Operában, azt hiszem, még soha. Pedig gyönyörű hangú fiatal mezzo, tökéletesen pótolta Schöck Atalát, és szépen illeszkedett a hangja Kolonits Kláráéhoz.(És nem mellesleg, mivel nem itthon tanult és dolgozik, kiváló a német kiejtése is.)
Tegnap a Vigadóban Schumann romantikus, világi oratóriuma, Az éden és a péri hangzott fel.
Először találkoztam a művel, amely egy megható, allegorikusnak is tekinthető keleti témájú történeten alapul: a címszereplő péri egy angyalféle, aki ki van tiltva a Paradicsomból, nagyon szeretne oda visszakerülni, nagyon meg is dolgozik érte, végül sikerrel. Az a "vizsgafeladata", hogy olyan ajándékot vigyen a mennybe, ami Isten (itt: Allah) szívének a legkedvesebb. Hogy mi a megfelelő ajándék, arra neki kell rájönnie. Sokat röpköd ezügyben. Több próbálkozás után egy megtért bűnös könnye lesz az az ajándék, ami újra megnyitja neki a menny kapuját.
A szövegkönyv Thomas Moore ír költő művén alapul. Az nem derül ki a librettóból, hogy a péri miért van kitiltva. Mivel több péri is szerepel a műben (a többieket a kórus jeleníti meg), akiket szintén száműztek, lehet, hogy ez valami kollektív büntetés. (Egy Schumann művéről szóló tanulmányban azt olvastam, hogy az eredeti Moore-műben az a péri "bűne", hogy egy bukott angyalnak és egy halandónak a gyermeke. Ez a magyarázat azonban nem jelenik meg Schumann oratóriumában.)
Elöl ültem, itt nagyon plasztikus volt a hangzás (a terem hátuljában nem ilyen jók az akusztikai viszonyok). A színvonal magas volt minden közreműködő tekintetében, nem volt egyetlen gyenge láncszem sem. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar nagyszerűen szólt Attilio Tomasello értő keze alatt.
A szólisták közül a főszereplő périt megjelenítő Kolonits Klára a karmesteri pulpitustól balra helyezkedett el, míg a többi énekes (Brickner Szabolcs, Láng Dorottya, Szalai Ágnes, Kovács István) akik narrátornak, angyalnak és egyéb szereplőknek kölcsönözték a hangjukat, a jobb oldalon voltak.
Kolonits Klára átszellemülten angyali volt, szinte láttam a szárnyakat a hátán. És persze szárnyalt az éneklése. Nagyszerű volt Brickner Szabolcs narrátorként, kicsit valahogy Bach oratóriumainak evangélistáival rokon ez a szerep. Kellemes felfedezés volt Láng Dorottya, aki beugróként is kiváló volt. Némi feszültség volt látható az arcán, feltehetően a beugrás miatt, de ez a hangi teljesítményét nem befolyásolta. Szép a hangja és jól tudja használni. Szalai Ágnes az énekkar tagja, ebből az énekkarból jó néhányan fellépnek szólóban is különféle helyszíneken, igen jó színvonalon, és most se volt másként. Kovács István megint megörvendeztetett bennünket szép hangjával és kulturált éneklésével.
Manapság nem annyira gyakori, hogy egy előadás ennyire egyenletesen jó legyen. Gratuláció minden közreműködőnek!
Köszönöm, hogy írtál róla! Nekem is élmény egy ilyen este. Tényleg remek énekesek szerepelnek mindig, akik kiválóan rögtönöznek még a legnehezebb áriák éneklése közben is. A két műsorvezetőt pedig élmény hallgatni, gondolatébresztő mindaz, amit tőlük hallunk. A Violetta-Germont kettőst igazán megkönnyeztem, annyira megrendítő volt ebben az előadásban, Göttinger instrukciói alapján. Nemrég láttam a Traviatát MET moziban, igazán jó volt Nadine Sierra, de meg se közelítette azt a hőfokot, ahogy most Kolonits Klára előadta a megsemmisülését, mikor ráébred a boldogsága elvesztésére.
Ezek után a második részt szerencsére már inkább vidámra hangolták, hogy feloldódjon az a feszültség, ami előzőleg bennünk keletkezhetett.
Remekbeszabott Operabeavatót kapott tegnap a teltházas közönség a 6szín Teátrumban. A téma annak a súlyos csapásnak a pillanata volt, amikor egy operai karakter számára gyakorlatilag minden összeomlik, nem marad neki semmi valós perspektíva.
Az ezt illusztráló két, nagyon ismert operai jelenet így új megvilágításba került, és csöppet sem volt elcsépelt és unalmas (amúgy se tud számomra unalmas lenni semmi, amiben Kolonits Klára és Dinyés Dániel szerepel). A két jelenet a Violetta-Germont papa duett a Traviatából, valamint a négyes a Rigolettoból volt. A sorozat házigazdái Dinyés Dániel és Göttinger Pál, az énekesek Kolonits Klára, Sahakyan Lusine, Szélpál Szilveszter és Tötös Roland. Fotó a közreműködőkről.
Kolonits Klára csodálatosan énekelt és játszott (csakúgy, mint Szegeden a nyári Traviatában), Tötös Roland remek Herceg volt, Sahakyan Lusine igazi "dögös" mezzo hang (és jó színésznő), és Szélpál Szilveszternek se kellett szégyenkeznie.
Egy énekesnek rangot jelent az Operabeavatóba bekerülni, a szokásos előadói kvalitásokon kívül oda-vissza kell tudni hangilag a szerepet, bármelyik ütemnél tudni kell belépni, tudni kell rögtönözni (nincs előzetes próba), és a humor se hiányozzon (minden szereplő bőviben volt ennek, és szemmel láthatólag ők is jól szórakoztak az oldott légkörben). Ezúttal a nézőknek még mobilozni is szabad volt, mert a Traviata-duett olaszul ment, és Göttinger Pál feltöltötte a Facebookra a magyar fordítást. (A Rigoletto-jelenet aztán magyarul volt.)
Lehetetlen reprodukálni, mi mindenen mulattunk, és mi mindenről tanultunk. Mindig élvezem Dinyés Dániel azon demonstrációit, hogy egy másod-harmadrangú zeneszerző hogyan oldana meg egy-egy dolgot, zárna le egy-egy frázist, komponálna meg egy kíséret-részletet, és ezzel szemben mit csinált a zseni (Verdi, Mozart...), és ez miért adekvát és hatásos. Az is nagyon érdekes, hogy Göttinger Pál, aki egy szimulált rendelkező próbán ad utasításokat a szereplőknek, mennyire ellentétes felfogásban tud egy-egy részletet játszatni. Pl. a Rigoletto-négyesben, a Maddalena-Herceg évődésben először a Hercegnek afféle Don Giovanniként kellett viselkednie, akinek csak a hódítás a fontos, míg Maddalenának rühellnie kellett, hogy az x-edik kocsmatöltelék csapja neki a szelet eléggé primitív módon. Aztán úgy is el kellett játszani a dolgot, hogy a Hercegnek hirtelen valóban mélyen bele kellett szeretnie Maddalenába, annak pedig rá kellett jönnie, hogy az álruhás Herceggel van dolga, és ettől odáig meg vissza kellett lennie.
Az is nagyon jó az Operabeavatóban, hogy sok fiatal van a nézőtéren, nem csak ősz fejek. Vannak olyanok, akik először járnak ott (onnan tudom, hogy Göttinger Pál megszondáztatta a közönséget ezzel a kérdéssel). És vannak, akik visszatérnek - először, másodszor, sokadszor.
Ebben az évadban két helyszínen fut két különböző Operabeavató-sorozat: a 6színben egy-egy téma köré épülnek az epizódok, míg a Magyar Zene Házában a Bánk bán van ízekre szedve.
Az egyik korábbi 6színi epizódról itt olvasható Mezei Néző beszámolója.
5757
Átok ül a MüPa Zenekari páholy nevű bérletén. A 2020/21-es évad 4 koncertjéből kettőt, a 2021/22-esben a teljes sorozatot elmosta a járvány. 2022/23-ban más átok sújt: a 4 előadásból egy lezajlott, egy másikat töröltek, egy harmadikról pedig most érkezett értesítés, hogy műsor- és szereplőváltozás lesz. Vajon még mi vár ránk és a negyedik koncertre? Utóbbira mi várunk.
tegnap nagyon tetszett a Nemzeti Filharmonikusok koncertje a Vigadóban,
szerintem volt olyan jó. Cantelli elmehet a picsába!
kövezzetek meg, de a Zeneakadémia Zenekara Csajkovszkij 6. is nagyon jó volt hétfőn, és talán nem csak egyetemi zenekarokhoz képest.
Hű, ezt okvetlenül meghallgatom végig!
Tényleg vehemensen és óriási mozdulatokkal vezényelt, nemcsak a kezével, hanem az egész testével, de mindent vezényelt, pl, két kezével aszinkronban, amikor különböző ritmusokban játszott a zenekar egyik illetve másik része. Látványos volt, amit csinált, de nem öncélú. A Ligeti mű óriási volt, igazi hatásvadász, ráadás darab.
Ligetiről egy másik műve jutott az eszembe. Jó lett volna tegnapra egy ilyen hegedűs. :)
A tegnap estével kapcsolatban én is hozzászólnék. Sosztakovics: egyetértek az előttem szólókkal, sajnos aki eddig nem tudta hogy ez miért zseniális mű, az ebből az előadásból sem tudta meg... Voltak szép pillanatai, de nem éreztem összefogottnak, a textúra néha zavaros volt, nem állt össze, Viktoria Mullova előadásáról pedig már az előttem írók elmondták a lényeget.
Penderecki és az egyébként Boldoczkinak dedikált Concertino: kárpótolt a Sosztakovicsért. Én nem ismertem a darabot, de már rajta is van a wish listemen a Boldoczk-féle felvétele. Nagyon jó volt.
Én egyedül a zenekarral kapcsolatban nem értek egyet az előttem szólókkal: én azért nem voltam tőlük elájulva. Jó, de hogy a világ (egyik) legjobbja lenne azt én a tegnapi este alapján nem jelenteném ki. Nekem Nott is kissé túlmozgásosnak tűnt, de ez ízlés kérdése. A ráadásként kapott Ligeti "Román koncert" utolsó tétele jó volt, egyébként a Warner Ligeti-dobozában is Nott vezényli az ott amúgy frenetikus felvételét (azon a Berlini Filharmonikusokkal).
Mullova engem sem igazán fogott meg, Boldoczki viszont nagyon. Mint mindig. Nem mellesleg a Penderecki-versenymű az ő számára íródott.
Mindig tudtam, hogy a Suisse Romande a világ egyik legjobb zenekara, de hogy ennyire jó?!! Szóval egy csodás estének lehettünk tanui a Müpában. Pedig nem egészen így indult az este. A műsorválasztással nem volt baj, hiszen Sosztakovics I. hegedűversenye nagyon jó darab, de ahhoz kellett volna egy igazán jó szólista is, és Viktoria Mullova úgy tűnik nem az. Legalábbis ma este elég halványan szerepelt. Hiányzott belőle a temperamentum, az igazi virtuozitás, a lírai részeknél nem szólt szépen a hegedűje, nagyon-nagyon szűken, sokszor kis hangon játszott, a zenekartól a hangzása alig különült el, valahogyan nem volt sugárzása-aurája, és ha az ember a szólista játéka közben végig arra gondol, hogy Úristen, milyen nehéz ez a darab, az már régen rossz. Volt ráadás is...
Azután meglepő módon szünet következett, pedig a műsorfüzet szerint ezt csak a Penderecki mű után tervezték, de ez tényleg így volt jó, zenekarnak-közönségnek össze kellett kicsit szednie magát e produkció után. És a szünet után jött a varázslat. Én ezt a Penderecki művet eddig még nem hallottam (Concertino trombitára és zenekarra), önmagában is egy nagyszerű darab, és amit a zenekar-karmester és persze elsősorban Boldoczki Gábor művelt, az fenomenális volt. Igen, ilyennek kell lennie egy versenyműnek és egy szólistának. És aztán jött a Zarathustra. Az első taktusoknál észrevételezhettük, hogy trombitálni nem is olyan könnyű, mint ahogyan azt Boldoczki játékát hallva gondolhattuk volna, mivel a zenekar trombitása egy gikszerel kezdett, de utána megnyílt az ég és valami olyan csodában volt részünk, ami ritkán adatik meg az embernek. A karmester (Jonathan Nott) kotta nélkül vezényelt, ami egy ilyen bonyolult és szerteágazó műnél - gondolom - szokatlan, de ilyen produkcióra a partitúrát böngészve nem is lett volna képes. És a zenekar: ilyen plaszticitást, pontosságot, abszolút együtt-játszást szinte sohasem hall az ember, és mindenek előtt, és mindenek fölött a hangzás, szépséges volt. Ahogyan pl. a hegedűsök és csellósok együtt megszólaltak, nincsen szó erre a szépségre, játékuk csodálatos, szinte földöntúli volt. És ez a megállapítás persze nemcsak a vonósokra, hanem az egész zenekarra és a karmesterre is igaz. Mi pedig, a közönség, a teltház mit tehettünk? Vörösre tapsoltuk a kezünket. Volt ráadás is, nem akart véget érni ez a szépséges este.
„Vissza a kezdetekhez – Domingo spanyol estje a Művészetek Palotájában”
/magyarkurir.hu - KULTÚRA – 2022. október 30., vasárnap | 16:06
Plácido Domingo hazajár hozzánk. Ez persze talán így túlzás, de kétségtelen, hogy Domingót korán megérintette a magyar kultúra.
Nemcsak a magyar (–osztrák) operett – többek között Lehár, A víg özvegy miatt, amelyben Danilo szerepét 1960-ban énekelte először –, hanem a számos magyar (vagy magyar származású) művészpartnernek, karmesternek, koncertszervezőnek, színházi embernek köszönhetően is, akikkel pályafutásának bő hat évtizede alatt dolga és ügye volt. Az utóbbi időkben ráadásul mind több és erősebb szállal kötődik hazai kulturális életünkhöz: lemezfelvételt készített az Olasz Intézetben, sport- és Formula-1 rajongóként kilátogatott a Hungaroringre, 2009-ben nálunk zajlott énekversenye, az Operalia, kitüntették a Pécsi Tudományegyetem díszdoktori címével, a Virtuózok legfőbb mentora lett... Időközben Budapesten túl fellépett Pécsen, Szegeden, Győrben.
A főváros nagy zenei központjai közül leghamarabb az Erkel Színházba jutott el (Tosca – Cavaradossi, 1973; Aida – Radames, 1987), aztán – a (később Puskás Ferencről elnevezett) Népstadionban és a Megyeri úti UTE (ma Szusza Ferenc) Stadionban tett koncertkitérőket követően – nagy sokára jött az Operaház (Operalia zárógála, Shakespeare-estély, Újranyitógála, Simon Boccanegra). Az Eiffel Műhelyházban egy (eddig még ki nem adott) Verdi-CD anyagát rögzítették vele, meglátogatta a Liszt Ferenc Zeneakadémiát… Idén október 9-én pedig végre bevehette a budapesti kulturális élet új, de immár „kortárs klasszikussá” érett fellegvárát, a Művészetek Palotáját is.
Hispán estjének műsorán zarzuelák részletei szerepelnek. Áriák, dalok, duettek, bevezetésként, fugázásként pedig fülledt, táncos közjátékok e jellegzetes spanyol zenés műfajból, amelyet leginkább az operett, a daljáték és vígopera keverékeként lehetne körülírni. Giménez, Soutullo és Vert, Serrano, Penella, Chapí, Guerrero, Sorozábal, Moreno Torroba, Arrieta, Vives – emblematikus zarzuelaszerzők a 19. és a 20. századból. Domingo szívén viseli a népszerűsítésüket; nagyrészt neki köszönhető a „spanyol operett” exportja, Spanyolországon túli megismertetése, terjesztése.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekart vezénylő Jordi Bernàcer gondoskodik az autentikus hangzásról, a feszességről, a szükséges temperamentumról. Plácido Domingo stílusa, eleganciája újfent kifogástalan. Utolsó mohikán. Grand, aki karonfogva vezeti be partnerét, az Uruguayban született (sztárolt) szopránt, María José Sirit; ahogy a pódiumra kíséri a helyzet jelentőségétől megilletődött spanyol tenort, Airam Hernándezt is – e gesztussal egyben bemutatva őket a magyar közönségnek.
Jóllehet úgy tartják, hogy Domingo fénykora, tenorsági csúcsidőszaka az 1980-as években volt, ő egy olyan művész, akinek a kezdetektől – Isten kegyelméből (más magyarázat ugyanis nincs e csodajelenségre) – máig tartóan csak fénykora van. Baritonná kényelmesített hangjának „lényege” – tónusa, színe, árnyalatgazdagsága – ugyanaz maradt. Változó változatlan. Egyetlen dalban, áriában, már az első elhangzóban annyi a testbeszéddel is kifejezett érzelem, az életbölcsesség, az édes-bús nosztalgia, hogy a szív szakad bele. Ha szövegileg olykor émelyítően romantikusak is ezek az epekedő, udvarló vallomások, a naiv, kedves, máskor komikus évődések, „felszínességüket” rendre felülírja Domingo személye, hitele. Mert tőle még ez is komolyan vehető. A ráadás – nyilván a magyar közönségnek címezve – Lehár Ferenc, A mosoly országa és A víg özvegy. Szu-Csong slágerdalának első része kottából, meglepetésként, tört magyarsággal, a folytatás már lazábban, fejből, németül… Nála egyetlen fellépés sem rutinmunka, minden alkalom ünnep, amire készül, hogy adhasson.
Ha már nem is válhat teljessé itthon, de egy fontos elemmel kiegészült a Domingóról alkotott „késői” képünk. A zarzuelák, az operettek világával ugyanis visszarévedtünk abba a zenei közegbe, amely meghatározta családja mindennapjait, énekes-színész szüleinek hivatása révén Mexikóban töltött egész ifjúságát, pályaválasztását, pályakezdését is. Egy nyolcvanegy éves művész vallott most a múltjáról. De valójában a soha el nem múlóról: a lélek örökkévalóságáról.
Szerző: Pallós Tamás
Fotó: Nagy Attila, Müpa
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. október 23-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Van egy fölösleges jegyem Prunyi Ilona és zenésztársainak november 9-i kamarakoncertjére a Müpába. Szeretnék rá meghívni egy fórumtársat. A jelentkezést privátban kérem.
Kedves Búbánat,
Köszönöm válaszodat.
Nem tartottam attól, hogy megbántottalak - számos év óta tartó ismeretségünk óta erre nem is gondoltam volna.
Tisztelettel, szeretettel üdvözöllek
Lajos
