Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Copyright by Antal Imre.
Egy jó hang. Néha berakom este lefekveshez, mert kellemes, bársonyos hangszín. :)
Màs kontextusban (MÀO/66531) màr ìrtam, hogy kijön a mosàsban. Ahol gyalulnak, ott hull/ik a forgàcs. Ahol pediglen mosnak, ott van mosòszer, szappany :-)
Lepereg? Azt hittem, mosod. Már akartam is pár remek tusfürdőt ajánlani. Vagy szappant, esetleg. -:)
Naná, hogy. És amikor nem zenél, akkor versel szaval(l).
Többször leírtam már, de most időszerű: szinte sosem megyek áriaestre. Az elmúlt 10-12 évben kettőre mégis szeretettel emlékszem vissza: Flórez első pesti fellépése hatalmas élmény volt ... a másik pedig a Garancáé pár évvel később. A reá aggatott jelzők: "hideg szépség, semmi több" és/vagy hasonlók őróla ugyanúgy leperegnek, ahogy rólam. Mármint és persze nem én vagyok a hideg-szépség-semmi-több ... de Garanca sem csupán az. Nagyon szép, kiegyenlített hang, nem Obrazcova, nem Bumbry, nem Cossotto, nem Horne, nem DiDonato ... hanem Garanca. Őt kihagytam ezúttal, de Flórezre -ha nem mondja le ismét- másodszor is elmegyek.
Ezért kerülöm el nagy ívben az operagálákat és a M. Kir. Viperaház által teljes szerepre megfizethetetlen énekesek/énekesnők haknijait áriaestjeit.
Csak egy laikus outsider vagyok, ezért merem megkérdezni: rokona Sawallischnak? És végülis zenélnek, vagy verselnek?
Ezért kellett volna Savallra menni :)
Garanca egy korábbi koncertje, még bőven pre-covid időszakban, majdnem ugyanezzel a programmal pontosan olyan volt, mint amilyennek takatsa leírta. Szünetben el is jöttem. Azóta eltelt sok év, mitől lenne jobb? A sok nem neki való szereptől? Szóval takatsának hiszek, nem Fáynak. Az ő konklúziójához csak annyit tennék hozzá: igen, jó énekesnő. De semmi több.
Itt van egy másik beszámoló ("kritika") Garanča koncertjéről:
2024. november 12.
kedd, 7:24 – Fáy Miklós
Vakpali és Százlábú a Müpában.
A YT-n Bruckner/9 is van Kabastával. Mivel ez a mű akkoriban még újdonságnak számított, nem alakult ki olyan előadási gyakorlata, mint a bécsi klasszikusoknak. Az I. tételt kissé sterilnek találtam, de a legvégén, amikor megjelenik a Bolygó hollandiból ismert üres d-moll akkord, megérkeztünk a nagy Bruckner-interpretációk világába.
Nagyon jó felvétel, köszönet érte!
A tenor nem drámai hanggal nem rendelkezett, az nem is kellett ehhez, hanem a bel cantohoz szükséges rugalmassággal, hajlékonysággal és magassággal + szerintem beteg is volt. A bariton hangszíne szép volt, csak nem igazán bariton. De kb. énekelhetetlen a címszerep, ezt ma Hanczár György tudná itthon csak elénekelni, éppenséggel hívhatták volna őt is. A zenekar remekül muzsikált egyébként, de húzni kellett volna a darabból.
Bellini A kalóz című operájának koncertszerű előadását egy kis ünnepség-díjátadás előzte meg a színpadon:
A Nemzeti Filharmonikusok Instagram oldalán közzétett fotó
mellett olvashatjuk a következő sorokat:
„Az est folyamán két énekkari művészünktől búcsúzunk nyugdíjba vonulásuk alkalmából: Somogyi Erikát, a Nemzeti Énekkar egyik alapító tagjaként, közel 40 éve még Pászti Miklós vezető karnagy választotta a szoprán szólam művészei közé. Gergely Péter, akik 1985-ben szintén alapító tagként került az Énekkar tenor szólamába, énekesi feladatai mellett hosszú évekig a férfikar ügyelői feladatait is ellátta. Köszönjük a közös munkát.
A koncerten köszöntöttük a 2024-es év zenekari és énekkari művészeit:
Németh József klarinétművészt és Gáspár István énekkari művészt. Szeretettel gratulálunk!”
Hölgyek/Urak! Volt valaki múlt pénteken, nov. 8-án Győrben, ahol a kiváló helyi zenekar vett részt a magyar zenei élet becsületének megmentésében, Bruckner 3. szimfóniáját előadva?
Minden egyes betűjével egyetértek! Sajnos Kovács István is csalódást keltett. Annak viszont örültem, hogy tuba helyett ophicleidet szólaltatott meg a kiváló Szentpáli Roland. A Felice Romani librettógyáros bárgyú szövegére írt darab előadása mellett szóló egyetlen érv annak idején Callas volt, most pedig nálunk Kolonits Klára. Ezzel nagyjából mindent el is mondtam a múlt szerdai Müpa-estről.
Kabasta nem bírta kibekkelni, t. k. Karajan és Böhm igen. Ez a felvétele nem éppen kisvárosi malacbanda-/tűzoltózenekar-dirigensi képességekről tanúskodik: https://www.youtube.com/watch?v=Fb1beCYk-MM&list=PLZbukSlHOkYRASBQPnBHuK3qaE4SXlP-S
Kicsit belemélyedtem Kabasta művészi pályájába.
A Start Plusz vendége Vashegyi György, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója.
ATV Plusz – 2024. november 7.
Vashegyi az interjúban egyebek közt szót ejt Bellini A
kalóz című operájának nagysikerű magyarországi
bemutatójáról, külön kitérve ezen a koncertszerű előadáson fellépett Kolonits
Klára csodálatos szépségű énekére.
Hogy Kabasta, mennyire volt náci, azt nem, de hogy milyen karmester volt, azt megítélhetjük, mert a YouTube-on egy sor szimfonikus felvétele meghallgatható, Beethoven, Mozart, Bruckner, Schubert, Dvorak, stb....
1933-39 között, de különösen a hàborù kitörèse utàn sok nèmet vagy nèmettè vàlt osztràk művèsz vàlt sok orszàgban nemkìvànatossà. Ekkor vàltak rendszeressè a hitleri Nèmetorszàgbòl (ès Mussolini Olaszorszàgàbòl) èrkező, gyakran az ottani rezsimekkel tàrsutas művèszek magyarorszàgi fellèpèseire. Ìgy vezènyel(hetet)t nàlunk pl. a màr akkor karmesternek, nàci (pàrttag)nak egyarànt rangos Karajan pesti vezènylèsère is.
Nemzetközi sikertörténet a Nemzeti Filharmonikus Zenekartól - Bellini: A kalóz
Tolnatáj
Televízió, 2024. november 7.
Nemzetközi sikertörténetet adott elő a Nemzeti
Filharmonikus Zenekar hétfőn este Pécsen a Kodály Központban.
A Filharmónia Magyarország szervezésében általában
szimfonikus művek csendülnek fel legtöbbször, most azonban egy világhírű opera
dallami zengték be a hangversenyterem falait. Bellini A kalóz című operáját a
Nemzeti Énekkar közreműködésével adták elő.
Egy
pécsi kötődésű operaénekes is fellépett a koncerten: Tötös Roland, operaénekes,
Szegedi Nemzeti Színház - riport
Köszi az infót. Gondolom, azóta picit változott a felállásuk., biztos látunk majd a zenekarban 1-2 új arcot. :)
Celibidacheval hallottam őket, félek, azt az élményt nem tudják felülmúlni.
Nekem ez az előadás nagy csalódás volt. Egyedül Kolonits volt a helyén: a bariton és a tenor gyenge volt nagyon. Jobb lett volna akár hazai művészeket felkérni a szerepre, mert ez így számomra egy elfuserált lehetőség volt. Se a bariton, se a tenor nem rendelkezik a megfelelő drámai erejű hanggal, ami elengedhetetlen lenne egy ilyen bel canto darabban. Olykor a zenekari tempók is furcsák voltak nekem, de az a kisebbik baj volt.
Ez, bármennyire is így hirdetik, tévedés. 1940-ben, 43-ban és 44-ben is jártak itt, a Vigadóban, illetve a Zeneakadémián adtak koncerteket. pl.egy Wilf-Ferrari hegedűversenyt ők mutattak be nálunk...
Ki volt A kalóz-on? Fogtok írni róla?
Már kezdtem azt hinni, hogy Shakespeare Othellóját játssza ott el. Ha jó a gázsi, miért is ne?
A Nemzeti Színházban lép fel José Cura
/Papageno.hu – 2024. november 1. /
José Cura világhírű argentin tenor december 3-án a
Nemzeti Színházban lép fel. A Salva Vita Alapítvány jótékonysági estjén a
művész a középsúlyos értelmi fogyatékkal élő zenészek által alkotott Parafónia
Zenekarral is együtt fog énekelni.
A program gerincét az argentin zene adja. José Cura
nem csak énekesként és karmesterként vállal szerepet, a koncerten
Magyarországon először csendül fel a Covid-járvány alatt írt gitár concertója –
közölték a szervezők.
Mint írták, José Cura számára személyes ügy, hogy támogassa
a fogyatékkal élők munkavállalását, ennek érdekében Budapesten ellátogatott a
Salva Vita Alapítvány központjába.
Vegyes saláta, avagy kicsi és még kisebb romantikus olasz mesterek színes kavalkádja: Messa per Rossini.
Bartók Rádió ma esti koncertközvetítése élőben!
19.35: Kapcsoljuk a Bartók Béla Nemzeti
Hangversenytermet.
Messa per
Rossini (magyarországi bemutató)
Ea.: Magyar Rádió Énekkara (karig.: Pad Zoltán) és Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Nánási Henrik
Szólót
énekel:
Kristóf Réka (szoprán), Láng
Dorottya (mezzoszoprán), Giorgio
Berrugi (tenor) Mihai Damian
(bariton), Liang Li (basszus)
I. Antonio Buzzolla:
Requiem - Kyrie (introitus),
II. Antonio
Bazzini: Dies irae (sequentia),
III. Antonio
Pedrotti: Tuba mirum (sequentia),
IV. Antonio
Cagnoni: Quid sum miser (sequentia),
V. Federico
Ricci: Recordare Jesu (sequentia),
VI.
Alessandro Nini: Ingemisco (sequentia)
VII.
Raimondo Boucheron: Confutatis - Oro supplex (sequentia),
VIII. Carlo
Coccia: Lacrimosa - Amen (sequentia),
IX. Gaetano
Gaspari: Offertorium,
X. Pietro
Platania: Sanctus,
XI. Lauro
Rossi: Agnus Dei,
XII. Teodulo
Mabellini: Communio: Lux aeterna,
XIII.
Giuseppe Verdi: Libera me (responsorium)
Jövőre nincs már Bruckner-év. :O(((
Pedig nem tegnap alakultak. Azt még értem, hogy Celi hosszú vezető karmestersége alatt nem tették be a lábukat a béketáborba, de az ő visszavonulása óta eltelt már jó pár év. 2 és fél éve Bécsben hallottam őket, felejthetetlen Bruckner/8-at előadva, a müncheni fpm. által kirúgott Gergijev helyett beugró Honeck vezetésével. A karmesternőre is kíváncsi vagyok, remélem, nem a szakmába a korszellem/divat miatt beengedett kvótanő.
Ton Koopman a csembalónál, kicsit uncsi a nyitány. Aztán Koopman feláll, kezével int, és felragyog a nap: helyreállt a világ egyensúlya. Az első ária szövege meglepő módon csak egy szó: Alleluja. Lezsnyeva csivitel, csicsereg, trillázik, csacsog, varázslatos, hogy mire képes ez a hang. És a zenekar, a zseniális oboistával, az orgona és a hárfa, a vonósok, barokk trombiták, csodás minden, még a kürtös gikszere is. A kórus pedig mindent megkoronáz, ritkán hallani ilyen plaszticitást és homogén hangzást. A kontratenor (Marteen Engeltejs) is kiváló, a duettje Lezsnyevával talán az est fénypontja. Egyedül a basszus szólista lóg ki a sorból, de ez talán nem is baj, így a csodát talán még jobban tudjuk értékelni. Az Eszter biztosan nem csúcsműve Handelnek, de azért ebben is halljuk az angyalszárnyak susogását, mint a mester minden művében. Ünnep volt ez az este a 80 éves Ton Koopman-nel, a barokk ünnepe. Remélem a magyar régizene úgymond apostolai is ott ültek a teremben, van mit tanulni, van mit javítani, vagy inkább mindent újrakezdeni...
Valszeg most is Bécsnek köszönhető, hogy átugranak, előző nap teljesen azonos műsort játszanak a Musikvereinben, csak a szólista (Vilde Frang) más.
Igen, a leírás szerint ez lesz az első szereplésük Budapesten. Ezért is gondoltam, hogy felhívom rájuk a figyelmet. A karmesternő is megér egy misét, ő vezényelte nyáron Salzburgban a Weinberg operát.
Röhej, hogy ez a nagyszerű zenekar még sohasem vendégszerepelt Bp.-en. :O((( Az meg hab a tortán, hogy juszt se Brucknerrel örvendeztetik meg a magyar közönséget.
Hol van ez a Bartòk-izè a BTF-től... mint Makò Jeruzsàlemtől. Vagy mint èn Kaufmanntòl.
Tbk. Diana Damrau és Jonas Kaufmann koncertje (2025. április 6.) is hirdetve...
A MÜPA Bartók tavaszra lehet már jegyeket vásárolni. Többek között lesz egy nagyszerű Kelemen Barnabás és Müncheni Filharmonikus koncert, és van még néhány 5900 Ft-os, földszinti jegy. :)
Volt valaki a vasárnapi Liszt Krisztus oratórium koncertjén, és kapunk beszámolót?
"Imìgyen Sol Gabetta" - Fày Miklòs ìràsa a Fày-blogban Gabetta ès a Francia Ràdiò Filharmonikus Zenekarànak koncertjèről i t t.
Ismét egy csodálatos este a Müpában, ki tudja, hányadik. A Francia Rádió Filharmonikus Zenekara Mikka Frank vezényletével. Kedvcsináló bevezetésnek Berlioz Beatrix és Benedek nyitánya gyorsan lement, és máris következett az est fénypontja, Elgar e-moll csellóversenye Sol Gabettával. Jól jártunk ezzel a beugró Gabettával két okból is. Először azért, mert egy egészen rendkívüli csellistával ismerkedhettünk meg, másodszor pedig azért, mert egy ritkán felcsendülő csodálatos művet hallhattunk. Ez Elgar utolsó nagy műve, amit 1919-ben komponált. Bátor ember ez az Elgar, sőt egészen vakmerő, hogy egy ilyen szép művet merészelt írni a XX századnak nem is a legelején. Persze ez a tudatlanok bátorsága, az autodidakta vakmerősége, akit elkerültek az izmusok, és ami a szívén volt, egy az egyben azt írta le a kottájába, minden furfang nélkül, szemérmetlen őszinteséggel. Lett is belőle egy világszép zene, amit mintha pontosan Sol Gabettának szánt volna. Ez az argentin-svájci nő kész csoda. Nem olyan cuki, mint a nagy kedvenc zongoristám Yuja, de ahogyan megjelent és leült a pódium közepére, éjjeli lepkeként szétterülő szoknyájával, megdobbant a szívem. És ahogyan megszólalt az a lágy hangú cselló: ilyen szépet talán még sohasem hallottam. Ezt a csodás Elgar művet többé már nem is akarom hallani, azért, hogy így maradjon meg a fülemben-emlékemben, ahogyan ma este hallottam. Aztán a ráadás, igazán kedves gesztusként, a koncertmesterrel virtuóz módon és abszolút autentikusan előadott Kodály Hegedű-Cselló duójának (op. 7) első tétele. Sej-haj, volt nagy öröm és tombolás, teljesen megérdemelten. Szünet után a zenekartól egy tökéletes Franck d-moll szimfóniát hallhattunk. Nekem különösen a második tétel tetszett, a pompás fúvós szekció, különösen az angolkürtös, és a klarinét-kürt kettős. Örömmel konstatáltam azt is, hogy a nemek egyenlőségét egy kopasz hárfással bizonyította a kiváló zenekar. Ráadásként azt hiszem, hogy Sibeliustól hallottunk egy részletet, amelyben az oboás hölgy megjavította a körlégzés világcsúcsát. Nagyon szép este volt, de nincs vége, 30-án Ton Koopman, aztán novemberben Garanca, Gatti, Herreweghe, az ember csak kapkodja a fejét, de a jóból sohasem árt meg a sok.
Hogy tetszett?
Nemzetközi
összefogású ökumenikus kórus részvételével hallhatjuk
2024. október
26-án, szombaton 19:30-tól Johann
Sebastian Bach h-moll miséjét a belvárosi (pesti) ferences templomban.
Közreműködnek:
Lökösházi Mária
Ducza Nóra,
Bakos Kornélia,
Kéringer László,
Fülep Máté
valamint
- a flamand Alegría Muzikaal Ensemble és
a Belvárosi Ferences Kántorátus (karnagy: Kecskés Mónika)
- az alkalomra alakult
kamarazenekar,
Kecskés Mónika (orgona)
Vályi Csilla (barokk cselló)
Vezényel: Mannu Wuyts (Antwerpen)
A Rokokòt quasi csellòverseny gyanànt jàtsszàk, a Dvoràkot persze hogy szeretem, de viszonylag sokszor hallottam "èlőben" Rosztropoviccsal, Maiskyval, Perènyivel, a nagyszerű Truls Morkkal stb., az Elgart viszont mèg "holtan" sem, csak belehallgatàs-szinten ès jònak gondolom. Gabetta meg nagy nèv. Kèsz csoda, hogy ràèrt egy egèsz turnènyi időre, ti. Bp. csak az egyik helyszìn ès mindenhol azonos a műsor az ittenivel.
Én Dvoráknak örültem volna jobban.
