Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Szerintem nem kéne ennyire fanyalognod! Abban az épületben nagyvonalúság van szerencsére. Ha az Operában összejön egy teltházas előadás, márpedig én általában csak az ilyen jobb előadásokra szoktam járni, akkor ott bizony óriási a zsúfoltság, mozdulni is alig lehet szünetben. A Zeneakadémiáról már nem is beszélve. És a Müpába pontosan dupla akkora közönség fér be egy-egy előadásra, mint az Operába. Amúgy meghagynám Neked, ha akarod, az Opera Wagner produkcióit, ha nem zavar a helyszűke, de én inkább elmegyek a hodályba. És nem zavar az épület külseje se, mert amit benne kapok, az fontosabb, és nagyrészt felülmúlja a más helyek kínálatát. A 21. században talán mégse kellett volna egy olyan anakronisztikusan csicsás épületet felhúzni, mint amilyenek mostanában a várban növekednek. Hely pedig itt volt rá, lehet, hogy Neked kényelmesebb lett volna, ha az Oktogonra húzzák fel, de sajna ez mégse volt lehetséges. Ráadásul a századfordulón, a tervezés időszakában még úgy látszott, hogy itt fellendülés és jólét lesz, és az újabb építkezések körbenövik ezt az épületet. Elég baj, hogy nem ez történt azóta!
Kiváló kérdés, én sem láttam róla semmilyen információt.
Amikor délelőtti előadásra mentem, akkor mindig nagyon sok gyerekprogramot láttam a közösségi terekben, és sok gyerekes család is volt. Számomra ez külön öröm, hogy van ilyen program, és igény is van rá.
A közössègi tereknek nem is annyira ès nem is csak a mèrete aggàlyos, hanem a kihasznàlatlansàga. Ha jòl emlèkszem, maga a tervező is elismeri implicite, hogy lehetett volna azon a sivàr vidèken màshogyan, jobban kihasznàlva kialakìtani a hàz belsejèt. Màs kèrdès, hogy napközben akkor sem tòdulnànak az emberek a Soroksàri ùtra közössègi èletet èlni. Az a 20 percnyi szünet is elfèrne kisebb helyen, ami a legtöbb előadàs alatt van. A büfè előtt kìgyòzò sor pedig mèg ìgy is zsùfolttà teszi a földszintet. Na nem a földszint, hanem a büfè szűkös kapacitàsa miatt.
Többet jàrtam a Wagner-napokra, mint gondolnàd :-) de èvi 2-3 hètnyi Wagner-napok alatt talàn kibìrna a közönsèg valamivel kisebb vagy inkàbb kihasznàltabb hodàly-előcsarnokot. Cilikèn sosem voltam "felhàborodva" ès nem kèrtem rajta (sem) szàmon semmit. Lehet, hogy az interjùt mèg egyszer előveszem, hogy mik is hemzsegnek benne, de nem ìgèrem biztosra. Annak viszont örülök, azaz dehogyis örülök, hogy a beìràsom egyèb megàllapìtàsait nem càfolod. Sajnos nem is lehet càfolni: az irdatlan többletköltsègeket ès a sivàr környezetet. Szìvem vàgya, hogy beèpìtsèk a Soroksàri ùt felőli nagy telket (nem fogjàk), akkor legalàbb a vàros felől kitakarnàk az èpületnek ha nem is a legrondàbb, de legalàbb egyik oldalàt. A műtàrgy-aukciòk pedig, köszönik szèpen, nem kèrnek a MüPàbòl.
A Bartók Rádió élőben 19 órától, az M5 csatorna (televízió) 21 órától felvételről sugározza az ünnepi ("zárt körű") koncertet a Müpából.
20 éves a MüPa, hurrá! Ugyanakkor csendesen kérdezem, kik azok a kiválasztottak, akik részesülhetnek Buchbinder és az NFZ ma esti zárt körű koncertjének élvezetéből?
Látszik, hogy nem jártál a Müpában mondjuk a Wagner napok alkalmából, amikor hála a hatalmas közösségi tereknek, a telt házak közönsége is kényelmesen el tudja tölteni ott az egész délutánt és estét. Szerintem ugyanúgy, ahogy a hangversenytermet egy háromhajós templomhoz szokták hasonlítani, az előcsarnok hatalmas belmagassága ugyancsak egy templom, a művészetek temploma benyomását kelti. Én egy picit erősnek érzem, hogy azt írod, "hemzseg a csúsztatásoktól". Ha mondjuk Cilike írna ilyet (bocs, Cilike!), Te lennél a legjobban felháborodva, hogy már megint nem valami konkrétummal cáfol. Ráadásul húsz év alatt az emlékezet is megkopik, én például váltig töröm a fejem, hogy mi volt a nyitó koncert programja, de képtelen vagyok felidézni.
A zenekar közel volt a tökéleteshez, a hangszínek tényleg pazarok voltak, ez csúcskategória volt tegnap este. Csak a karmester... hogy miért kellett ennyire lelassítani a tempót azt nem tudom. Kár érte.
Nos igen, az épület kívülről valóban nem túl szép. Pláne az 1-es villamos felőli oldal. Belépve viszont nekem nagyon tetszik. Igazából szerintem nem baj, hogy a közösségi terek túlméretesek, ha teltház van, legalább akkor is kényelmes.
Az interjù első rànèzèsre is hemzseg a csùsztatàsoktòl ès a valòsàg "nem teljeskörű kibontàsàtòl". Ami kètsègtelen: a terem akusztikàja elsőrendű, ahogy egy ott is előfordulò ismerősöm -nyilvàn költői tùlzàssal- mondta: "ebben a teremben nincs, nem lehet 'rossz' koncert." A kèt termen kìvüli közössègi terek tùlmèretesek ès kihasznàlatlanok, pedig, ahogy a Mester is fogalmaz, "a South Bank ugyanolyan kietlen vidék, mint a Millenniumi Városközpont". Ebben igaza van: kietlen vidèk, noha màra kièpült a hàtsò udvaràban egy sivàr, zsùfolt lakòtelep lakòpark. Szò nem esik arròl sem, hogy a vasùti ès közùti hìd közelsège a dilatàciòs ès zajàrtalmak tompìtàsa-eltüntetèse miatt horribilis èpìtèsi többletköltsègeket generàlt. Az èpület külleme enyhèn szòlva is megosztò, de az èpìtèsi költsègek fentiek miatti dràmai emelkedèse nem vitàs. Magyarul: a MüPa dràga ugyan, de -sokak szerint- ronda ès rossz helyre èpült. A műtàrgypiac hazai felfutàsàhoz meg vègkèpp semmi köze.
Dvorákon gyorsan és szerencsésen túlestünk, és aztán jött a varázslat, amihez nem kellett sokminden, "csak" Mahler, a Lipcsei Gewandhaus, Nikola Hillebrand, Andris Nelsons és a Müpa fantasztikus akusztikája. Mahler IV. szimfóniája lélegzetelállító, különösen a harmadik tétel, az a soha véget nem érő pianók és forték, színek és hangok kavalkádja, és a vidáman csilingelő IV. tétel. Mahlert csak ilyen kvalitású zenekarnak szabad előadni, szentségtörés minden más. Nagy bravó, és óriási köszönet.
Érdekes módon tegnap a két többtételes mű közül az ismertebbnél, a Beethoven-szimfóniában tapsolt a közönség egy része az első és a második tétel után is, a Dohnányi-darabnál nem.
A szimfonikus zenekaroknak biztos "menekülő ùtvonaluk" = tuti slàger-szimfòniàjuk: Beethoven/VII, Csajkovszkij/V ès Brahms/I (esetleg IV.). Ezeket àlmukbòl fölkeltve bàrhol, bàrmikor, bàrkivel, csukott szemmel eljàtsszàk. A közönsèg pedig tapsol ... a Csajkovszkijnàl többnyire tùl hamar, a 4. tètel finàlèja előtti rövid generàlpauzàt a befejezèsnek vèlve. Valòban nem tùl elegàns gesztus a koncert legèrdekesebb darabjàt -ès vilàgsztàr előadòjàt- egy elkoptatott darabbal pòtolni, hacsak a lemondàs nem last minute törtènt.
Hogy mennyire ötlettelen vagy remek lett az első rész, azon nyilván el lehet vitatkozni, viszont a helyszínen és más fórumon sem akadtam nyomára, hogy előzetesen tájékoztatták volna a közönséget, netán megindokolták volna a változtatást. (Én a rádióműsorból vettem észre, mivel egyenesben közvetítették a hgv -t.)
Yende lehetett a "csali" ... dehát egy évi 100+ milliárdból tengődő intézménynek biztosan nem telt rá vagy hasonlóra.
Zéta már beírta az Olvasói levelekbe - de legyen meg itt is a kiemelt hír.
Kocsár Balázs a Pécsi Nemzeti Színház
új operaigazgatója.
A Magyar Állami Operaház korábbi főzeneigazgatója március 1-jétől tölti be a pozíciót – tette közzé a hírt az intézmény. A karmester a Pécsi Tudományegyetem Zeneművészeti Intézetének vezetését is idén veszi át.
https://www.youtube.com/watch?v=5yAjR90qXj4
:)
Micsoda ötlet! Isten látja a lelkemet, meg sem fordult a fejemben, hogy téged fricskázzalak a macskaevők kitétellel. Bár ha belegondolok, az "úgy szeretem, majd' megeszem" rád is vonatkoztatható macska-értelemben, de azért ott van az a majd' szócska a szólásban is, ami el kell, hogy űzzön minden sanda sejtetést vagy gyanút. :)
Takatsa csak engem akart fricskázni.
Én a közjót és a közrosszt mindig patikamérlegre teszem / hogy egy milligrammal több vagy kevesebb, egyik se legyen. :)
Esetemben a humor nem tévesztett célt, csak egy kicsit fitogtattam a helyismeretemet. Ki mivel tud hozzájárulni a közjóhoz.
Humornak szántam, de úgy tűnik, célt, vagy célközönséget tévesztettem.
A méltányolható érzelmi szempontok mellé sorakozik az az érv is, hogy a "magnagatti" nem egész Itáliára jellemző, hanem kifejezetten a vicenzaiak gúnyneve.
A svájci születésű Lorenzo Viotti az egyik legkedvesebb külföldi operakarmesterem, az éppen húsz éve elhunyt, bel canto-specialista (Rossini, Bellini, Donizetti, korai Verdik...és Gounod!) Marcello Viotti fia. Itt is beigazolódik: „nem esik messze az alma a fájától”...
Kedves takatsa,
Ismét egy nagyszerű este a Müpában, a Milánói Scala zenekara. Tulajdonképpen mindegy, hogy mit játszik ez a zenekar, bődületesen jók. Tulajdonképpen mindegy, hogy kivel játszik ez a zenekar, na, ez talán egy kicsit túlzás, de az biztos, hogy Riccardo Chaillyt kiválóan pótolta a szemtelenül fiatal Lorenzo Viotti, aki azért nem akárki, hiszen már két évada a Dutch National Opera vezető karmestere. Pálca nélkül vezényelt, igen látványosan és kifejezően, nemcsak kiválóan összetartva, de egyszersmind energiájával, lelkesedésével inspirálva is a nagyszerű zenekart. Az első félidőről sokmindent nem is kívánok mondani, talán csak annyit hogy a Dvorák csellóversenyben a kürtös nagyszerű volt. A csellista (Gautier Capucon) nemigen lopta be magát a szívembe, elég furcsa vibrátója volt, amit persze gyorsan megszoktam, viszont a ráadásként játszott szörnyűséget nem tudom megbocsátani neki. Persze a tapsorkánból ítélve sokaknak tetszett a produkció, lehet, hogy bennem van a hiba. No, de a szünet után kezdődött el az igazi koncert, Prokofjev Rómeó és Júlia szvítjével. Nem lehet leírni azt a gyönyörűséget, ahogyan a zenekar játszotta ezt a fantasztikus művet, és a Müpa csodás akusztikáját; a III. emelet második sorában, mintha a mennyországhban ültem volna. És aztán a ráadás, Intermezzo Puccini Manonjából, az est fénypontja. Irigylem a macskaevőket, hogy hétről-hétre ez a zenekar húzza nekik a talpalávalót.
Annyira nem kapott brutális találatot, mint a bécsi STOP. A színpad feletti három részes - borzalmas!!! - freskó restaurálásra szorul, de a belső terek kiválóan karbantartottak. A rendszer nem engedte, hogy beillesszem az épületről egy hete készített fotómat. :O(((
Április 11-én lesz az utolsó előadás. Feliratozás a színpad felett, csak németül. Colin Davis felvételén nincs rajta a 3. felvonás előjátéka, amely tudtommal Berlioz utolsó kompozíciója. A rendezés olyan, amilyen, ezen felesleges agyalni. Én sem értem, miért nincs a színháznak angol honlapja. Esetemben germanistaként nem jelent problémát az angol szöveg hiánya. Szállást a Hostelworldön foglaltam, az a & o hostels helyi egysége közel a pályaudvarhoz, a helyi villamosközlekedés napközben nagyon jó, az 1-es és 7-es villamos az opera mögött áll meg.
Nem kellett volna beszólni!
Aki kicsit mélyebbre merészkedik a mögöttes tartalmakban, ill. fontosabbnak tartja, mint a primér kifejezést, ami előszörre becsillan, az megérti Christie vízióját erről az egészről, megérti, hogy mi ez a nagyszerű dolog, amit a gyönyörű kastélyában, az Akadémián véghez visz. Megérti, hogy pl. Sara Mingardo nem csak azért nagyszerű, mert a hangjával elvarázsolt, és halhatatlanná lett a lemezeinken, hanem inkább azért, mert így, ilyenre, az új stílusra tanítja az új generációt, nem pedig saját magából igyekszik másolatot készíteni. És megérti, hogy ezek a 'lilliputiak' miért tízezerszer jobbak.
Hogy mitől lett nagyszerű dolog ez, amit aztán úgy hívtak, hogy az 'Opera'. Amely talán az egyetlen műfaj lett, amelyet folyamatosan, a százévek alatt végig, minden egyes percben szeret a közönség, azóta is.
Semmi gond, nekem nagyon tetszett az egész produkció, lelkendeztem is, ilyesmit magyar együttestől nem hallani, de szerencsére a Müpában szinte egymást váltják az igazi régizene együttesek. Gondolok itt pl. Christina Pluharra. Ugyanakkor óriási kontraszt volt, ez az óriás nő, óriási hanggal a "liliputiak" között. De az a szép, hogy ez is belefér a barokkba, hiszen abban a korban is voltak nagy hangok, ráadásul ebben a fekvésben kasztráltak énekeltek, ahogyan mostanában is kontratenorok éneklik ezeket az áriákat. Az, hogy mennyi érzelem volt benne, nem tudjuk eldönteni, hiszen - egyelőre - a tegnapi koncertről hangzó anyag nincs, amit újra hallgathatnánk. Ha viszont a youtube-on nézelődik az ember, akkor talál tőle sokmindent, pl. ezt., londoni Handel versenyt nyert, és Christie is látott benne valamit, legalábbis a Les Arts Florissants-al együtt koncerteznek, stb. És Christie szakértelmét nehéz elvitatni. Én nem vagyok szakértő, csak simán szeretem a zenét, illetve konkrétabban: a zene az örömöm. Erről a Helen Charlstonról pedig tegnapig semmit sem tudtam, csak meghallottam a hangját, és lenyűgözött, mint úgy tűnik Angliában és a nagyvilágban sokakat (többek között valódi hozzáértőket). Mára pedig -- segítséggel - már a nevét is tudom, így boldog vagyok, mert az élményemet most már tudom kötni egy valós személyhez.
Most nagyon úgy érzem, hogy megnézem a március végi, talán utolsó előadást. Én is szemeztem ezzel a bemutatóval, a kedvemet az vette el, hogy a színház honlapja szerint csak német felirattal megy, de végülis a librettó fenn van magyarul a neten, majd elolvasom, és jobban rákészülök. Most a Collin Davis dirigálta felvételt hallgatom. Ma nem fogok a végére érni :-). Amúgy nem értem: a színház honlapjának sincs angol felülete. Csehországban Ostravában, Olmützben és Brnoban is angol felirattal mennek az előadások, pontosabban Brnoban angol és német felirattal. Plusz Brno esetében a színháznak nemcsak angol, hanem német nyelvű verziója is van. Plzen volt kicsit csalódás - ott nem volt egyértelmű, hogy van angol felirat, írtam nekik, visszaírtak, hogy a Smetana operákat a cseh mellett német felirattal adják - négyet is műsoron tartanak. Nem baj: így végül Ostravába megyek áprilisban operát nézni - de oda mindjárt vissza is megyek júniusban egy Handel premier kedvéért. Szóval Grazon kicsi meglepődtem. Amúgy Grazban a Britten premier is érdekel.
Volt róla szó - tavaly olvastam -, hogy hamarosan renoválják a színházat, és visszakapja erdeti megjelenését is, merthogy eredetileg így nézett ki:
Tökéletes kontraszt volt a régi vs. új generáció között.
H.C. egy 'nagy hang', hatalmas hangerővel, szép intonálással, akadémiai tökéletességgel. De semmiféle belső tartalom, semmi élet nem volt benne. Semmi. Tankönyv-íz. Avíttság. Riasztó unalom.
Utána, amikor a fiatalok visszavették a terepet, két dolog történt. A hangerő visszaesett kb. felére, énszerintem hátul fent semmit sem hallott a közönség. De cserében, újra kisütött a nap, a színek visszajöttek, minden megtelt élettel, és óriási mögöttes meta-jelentések tömkelege áramlott ki belőlük...
Ami még tanulságos volt, hogy a gambás - én őt láttam jól - zéró vibrátóval játszott. Annyira egyenes játék volt, hogy szinte hiányzott a megszokott berögzült balkéz-rángatózás.... Gyönyörűség volt már csak nézni is, nem csak hallgatni.
A ráadás-sor túlzó és fölösleges volt.
Mondjuk, én annyira szeretem őket, hogy ezt elnéztem nekik.
Igazat adtam neked, ennél többet nem tehetek. :)
Kedves takatsa,
Hallgasd ezt a rettenetet. Nekem nagy élmény volt egy ilyen hangot hallani a Müpában, de elgondolkoztam rajta, és tulajdonképpen van valami igazság abban, amit írtál. Aki Vashegyi előadásain nevelkedett, annak ez tényleg rettenet lehet.
Köszönöm a linket Beatrice, reggel írtam is, és válaszolt egy angol úriember, Helen Charlstonról van szó, ahogyan azt Ch. Blondel is megírta, mindkettőtöknek köszönöm az infót és a segítséget.
Rettenetes volt a Cara sposa!
Helen Charlston.
A hölgy nevét én sem tudom, de ennek a fotónak a posztolóját esetleg megkérdezheted, ha rajta vagy a Facebookon vagy az Instagramon (én egyiken se):
Ma este a MÜPA "teltházának" egészen rendkívüli élményben lehetett része. "Happy Birthday Bill" címmel, a 80 éves William Christe tartott, a Les Arts Florissants együttessel és szólistákkal (Ana Vieira Leite, Rebecca Leggett, Juliette Mey, Richard Pittsinger, Bastien Rimondi, Matthieu Walendzik) egy fergeteges, szünet nélküli előadást, francia barokk operák részleteiből. Christie újra tanúbizonyságot tett róla, hogy ő a régizene koronázatlan királya. A közönség szó szerint, nem akarta elengedni az ősz mestert, így egymás után, szinte a végelgyengülésig sorjáztak a ráadások. Nem vagyok avatott arra, hogy szakszerűen leírjam, milyen nagyszerű volt a mai este, így csak lelkesedni tudok. Ami miatt mégis billentyűzetet ragadtam az az, hogy a ráadások sorában egyszercsak előpattant egy óriási nő (termetre és hangra is) és mire felocsúdtunk volna, elénekelte Handel Rinaldójából a "Cara sposa" áriát. Franciák közt egy Handel, a szólisták közt egy óriás, egy alt, kimondhatatlanul szép, és egyedi hanggal. Ez volt vitathatatlanul az est fénypontja. És nem tudom, hogy ki volt ez az énekes, könyörgöm, mondja meg valaki!! :)
