Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
6725 Búbánat 2025-02-20 23:53:45 [Válasz erre: 6724 Heiner Lajos 2025-02-20 18:46:33]
Tudom, Te nagy Domingo-rajongó vagy, én is az vagyok - voltam s maradok...
Tudom, Te nagy Domingo-rajongó vagy, én is az vagyok - voltam s maradok...
6724 Heiner Lajos 2025-02-20 18:46:33 [Válasz erre: 6723 Búbánat 2025-02-20 15:40:26]
Kedves Búbánat, kivételesen nem egyezik véleményünk...
Kedves Búbánat, kivételesen nem egyezik véleményünk...
6723 Búbánat 2025-02-20 15:40:26
A Müpa tegnap esti "Domingo és vendégei"- koncertjén látottakból/hallottakból szemezgetek.
A Müpa tegnap esti "Domingo és vendégei"- koncertjén látottakból/hallottakból szemezgetek.
1. László Boldizsár színpadiasan féltérdre ereszkedve hódolt Domingo előtt - miután Arrieta Marina című zarzuelából énekelt igen hatásos és jól sikerült duettjüket - "Feliz morada"- elénekelték.
2. Az örmény Juliana Grigoryan (szoprán) szinte csak csoszogva tudott lépkedni a szűk, földig érő - különben fent a bájait erősen kihangsúlyozó, merész szabású - öltözékében, óvatosan haladt, hogy fel ne bukjon benne.
3. Domingo láthatóan nehézkesen poroszkált a pódiumon a be- és kimenetelnél - nemcsak hangja, hanem járása is ingatag, bizonytalan, óvatos már...
Plácido Domingo énekhangja (baritonja) már szinte alig hallható: erősen küszködik a magasságokkal, levegővételnél, a kondíciója megvan még, és sármja is, hírneve nem fakul. A tapsainkban ezeknek kifejezést adtunk.
László Boldizsár és Juliana Grigoryan gyakorlatilag "leénekelték" Domingót a közös duettjeikben: Bizet: A gyöngyhalászok - Nadir és Zurga kettőse; Verdi: Traviata - Violetta és Germont kettőse; Lehár Ferenc: A víg özvegy - Hanna és Danilo szerelmi kettőse (III. felv.), valamint az említett zarzuela tenor-bariton kettőse.
A fiatal örmény szoprán mutatós külsője mellé szépen csengő énekhang párosul: nekem tetszett az előadott Júlia keringő-áriája Gounod Rómeó és Júlia című operájából vagy Lehár Ferenc Giudittájából a címszereplő vérforraló, "tüzes" spanyol-dala: "Meine Lippen, sie küssen so heiss" (magyar fordításban: "Oly forró ajkamról a csók").
László Boldizsár minden szóló áriáját (Tosca - Levélária; Aida - Radames románca) erőteljes tapsaink követték.
Domingótól kapott önálló áriák egyike sem ragadtatott el engem (Gérard áriája, Macbeth áriája, a zarzuelák stb), talán a műsor végén énekelt egyetlen ráadásszáma, a "Granada" volt úgy-ahogy elfogadható az egykori tenortól, aki, ugye, jóideje áttért a bariton hangra írt szerepekre, de hallhatóan kopik a voce, és érzékelhetően a légzéstechnikája is erőfeszítésekkel jár.
Ami nagyon tetszett számomra, az önálló zenekari számok: Az "Órák tánca" a Giocondából; Keringő a Faustból; De Falla: Rövid az élet - nyitánya, s különösen a remek, élményszerű hangzásban előadott nyitány Franz von Suppé A könnyűlovasság című operettjéből Az esten remekül dirigálta a Magyar Állami Operaház Zenekarát Eugene Kohn, Domingo régi "harcostársa", aki sok éve állandó kísérője koncertjeinek, "összecsiszolódtak", jól megértik egymást.
Összességében amilyen öröm volt újra "találkozni" Domingo eleven varázsával, annyira lelombozó volt konstatálni jelenlegi hangi állapotát - de nincs mit ezen csodálkozni, hiszen őfelette is elszálltak az évek, csak az a kérdés, hogy meddig akar még színpadra/pódiumra lépni, meddig ambicionálja. Nyilván, ilyen hatalmas életmű birtokában is, nehéz a kísértésnek ellenállnia, a pénz nála már nem lehet mérvadó, ám láthatóan jól érzi magát amikor kiáll a zenekar elé, szeret "öregesen" is énekelni, hangja régi ragyogásának maradékával közönségének valamit - akármilyen emlékezeteset adni/felmutatni, mert érzi-tudja, hogy még mindig, így is, kíváncsiak rá az emberek, elmennek a koncertjeire - legalább emlékezni a régi szép időkre, s egyáltalán újra látni Őt - ameddig lehet és köztünk van.
6722 Hangyászsün 2025-02-17 22:14:21
És ezzel elérkeztünk gyakorlatilag minden mai színházi-operai előadás rákfenéjéhez, a rendezéshez. Tatjana Gürbaca a lassan már a kritikusok által is unt Regietheater hagyományát folytatja: https://www.vol.at/les-troyes-in-graz-als-musikalisch-packender-abend/9167398 képek itt: https://oper-graz.buehnen-graz.com/produktion/les-troyens/ . Interjú a rendezővel: https://genderforschung.kug.ac.at/studieren/kuenstlerinnen-des-monats/kuenstlerinnen-des-monats NB: No, hol jelent meg? Az antik mitológia történeteit természetesen a 68-as/feminista ideológia szellemében is aktualizálni lehet, ehhez járul az Európát elárasztó migránsok áradata, amely hasonlít a Trójából Itália irányába menekülők, ill. az Észak-Afrikában új hazát találó tyrusiak történetére, legalábbis a rendezőnő szerint. Mondani sem kell, hogy a színpadot nem várfalak, illetve Dido palotájának kertje töltik ki, hanem egy ferde emelvény, közepén lyukkal, a süllyesztőből ezen át emelkedik ki pl. Hector szelleme. A díszlet másik eleme három tagból áll, ezek sorrendje változtatható, megfordítva pedig rácsos/emeletes szerkezetet adnak ki, a trójaiak hajóit, ill. a kifosztott Karthágót akarván ábrázolni. A trójaiak fekete egyenpólót és nadrágot viselnek, kivéve Cassandra, aki a fekete nadrághoz vörös felsőt és barna kabátot. Aeneas kifakult overallban jelenik meg, a 4. felvonásban fehér inget és nadrágot ölt. A karthágóiak mind színesbe öltözöttek, Dido először drapp nadrágkosztümben, rózsaszínű blúzban, majd fehérben, a királyi vadászatban vörösben, végül ismét fehérben; Anna váltogatva sárga, majd zöld ruhában. A szellemek napszemüveg viselésével tűnnek ki az élők közül, kivéve a némán már az 1. felvonásban is megjelenő Hector, akinek sorsát vörösre bekent felsőteste jelképezi. Ascanius ruhája leginkább Zelenszkij háborús öltözetére emlékeztet, majd az 5. felvonásra fehérbe öltözik. E nadrágszerepet a fiatal, valóban fiús testalkatú Ekaterina Solunya alakítja igen meggyőzően, róla az előbb megfeledkeztem. Minden jogos kifogás ellenére ez a rendezés mégsem tartozik a teljesen agyamentek közé. Nekem nagyon tetszett, ahogyan a rendezőnő megoldotta Cassandra és Corebus vitáját, a Trója szörnyű végét megjövendölő lány és optimista vőlegénye kibékíthetetlen ellentétét. Az már kevésbé, hogy Priamus részegen tántorog be, elfogadható, hogy a halott Laokoont és két fiát elrettentésül behozzák a színre, még ha nincsenek is véresre kifestve. Szintén helyeselhető, hogy a hamis győzelem lázában égő trójaiak bor- és szexpartit rendeznek. Jelentéktelen zsörtölődés, miért üvegszilánkokkal vetnek véget életüknek a trójai nők. A történet durva félreértelmezése a 4. felvonással kezdődik: A királyi vadászat és vihar NEM Dido álma, amelyben Aeneas hálót vet rá, így ejtve zsákmányul a királynőt, így aztán nem a szeptett után teljesedik be a kapcsolatuk. Igaz, a csodálatos zenekari darab után következő Narbal-Anna kettősben a miniszter kifejti az optimista hercegnőnek, hogy a királynő szerelmi mámorában elhanyagolja az államügyeket, a trójaiak pedig úgyis csak időleges vendégek - de ez a jelenet kimarad. A másik durva torzítás a két őrt álló trójai katona jelenetével kezdődik. Berlioz nem az a zeneszerző, akit a humorral társítanánk, pedig mindhárom operájában akad ilyen, esetünkben az örök kisembert megszemélyesítő katonák jelenetében. Őket az a bizonyos három p érdekli, Aeneas magasztos küldetése nem. Miközben a szöveg szerint arról énekelnek, milyen jó a dolguk az idegenekkel szemben csöppet sem ellenségesen viselkedő karthágói nők körében, sőt remekül kijönnek a barátnőjükkel, durván bántalmazzák az oda tévedő (?) Ascaniust. A színre lépő trójai férfiak az indulási parancsra kifosztja Karthágót, t. k. gyertyatartókat és urnákat magukkal hozva, amit Ascanius minden erejével igyekszik megakadályozni. Végül Dido lángot gyújt ugyan, de nyilván tűzrendészeti okból semmi sem gyullad meg, a láng felvillan és kihuny. Jelentéktelen apróság, hogy előbb nyugtatót, majd gyorsan ölő mérget vesz be ahelyett, hogy Aeneas neki ajándékozott kardjával szíven szúrná magát. Összefoglalva: Manapság a Grazban látottnál sokkal agyamentebb rendezésekkel találkozhatunk. Valahol érthető, hogy a dotációkból működő színházak nem gyártatnak le illuzórikus díszleteket és történetileg hű jelmezeket, ehelyett szinte a turiból származó, valójában a szabóműhelyben készített ruhákba öltöztetik a szereplőket. Aki nem ismeri jól a történetet, nem tudhatja, hogy a rendező a dramaturggal kart öltve erőszakolja meg, minden áron aktualizálva a cselekményt. Mindent egybevetve nagy fegyvertény, hogy a grazi társulat ekkora fába vágta, zeneileg végül is sikeresen a fejszéjét. Berlioz műve olykor vontatottnak hat, főleg első hallásra, és a zenei csúcspontok: Cassandra belépője, Corebusszal közös kettőse, Aeneas beszámolója Lakoon haláláról, a faló bekísérése, a királyi vadászat és vihar, a nagy kvintett-szeptett, az abszolút csúcspontot jelentő szerelmi kettős, Hylas dala, az őrszemek jelenete, Aeneas búcsúja, Dido őrjöngése, búcsúáriája, Róma jövendőbeli dicsőségének felvillanása, a káprázatos hangszerelési effektusok sem feledtethetik, amit Kroó írt a Zenei lexikonban a francia mesterről úgy általában. Végül is úgy vélem minden rendezői/dramaturgi önkény ellenére, hogy a fogékony közönségnek élményt okoz ez a produkció. Az előadók, első sorban természetesen Paula Murrihy, jogosan kaptak hatalmas tapsot. Mivel ez nem a premier volt, nem tudom, hogy fogadták a rendezőt, ha kiment a végén meghajolni. Még ha csupán mezei zenebarát is vagyok, 27 éve nyűgöz le a darab, amelyet Wagner és a legnagyobb Mozart/Verdi /Puccini/Muszorgszkij /R. Strauss mellé helyezek képzeletbeli operai dicsőségtáblámon. Ugyanakkor most a nézőtéren ismertem fel, hogy nem ördögtől való ötlet volna A trójaiak két egymást követő estén történő előadása, mert a művet nem ismerő közönség nem dőlne ki a végére. Így aztán a legtöbb húzás sem lenne indokolt. Majd kifelejtettem a 3. felvonáshoz írt, itt is kihagyott remek előjátékot, amely a Trójaiak Karthágóban premierjéhez született, és tudtommal Berlioz utolsó kompozíciója. Itt és most befejezem. Kérdésekre szívesen válaszolok!
És ezzel elérkeztünk gyakorlatilag minden mai színházi-operai előadás rákfenéjéhez, a rendezéshez. Tatjana Gürbaca a lassan már a kritikusok által is unt Regietheater hagyományát folytatja: https://www.vol.at/les-troyes-in-graz-als-musikalisch-packender-abend/9167398 képek itt: https://oper-graz.buehnen-graz.com/produktion/les-troyens/ . Interjú a rendezővel: https://genderforschung.kug.ac.at/studieren/kuenstlerinnen-des-monats/kuenstlerinnen-des-monats NB: No, hol jelent meg? Az antik mitológia történeteit természetesen a 68-as/feminista ideológia szellemében is aktualizálni lehet, ehhez járul az Európát elárasztó migránsok áradata, amely hasonlít a Trójából Itália irányába menekülők, ill. az Észak-Afrikában új hazát találó tyrusiak történetére, legalábbis a rendezőnő szerint. Mondani sem kell, hogy a színpadot nem várfalak, illetve Dido palotájának kertje töltik ki, hanem egy ferde emelvény, közepén lyukkal, a süllyesztőből ezen át emelkedik ki pl. Hector szelleme. A díszlet másik eleme három tagból áll, ezek sorrendje változtatható, megfordítva pedig rácsos/emeletes szerkezetet adnak ki, a trójaiak hajóit, ill. a kifosztott Karthágót akarván ábrázolni. A trójaiak fekete egyenpólót és nadrágot viselnek, kivéve Cassandra, aki a fekete nadrághoz vörös felsőt és barna kabátot. Aeneas kifakult overallban jelenik meg, a 4. felvonásban fehér inget és nadrágot ölt. A karthágóiak mind színesbe öltözöttek, Dido először drapp nadrágkosztümben, rózsaszínű blúzban, majd fehérben, a királyi vadászatban vörösben, végül ismét fehérben; Anna váltogatva sárga, majd zöld ruhában. A szellemek napszemüveg viselésével tűnnek ki az élők közül, kivéve a némán már az 1. felvonásban is megjelenő Hector, akinek sorsát vörösre bekent felsőteste jelképezi. Ascanius ruhája leginkább Zelenszkij háborús öltözetére emlékeztet, majd az 5. felvonásra fehérbe öltözik. E nadrágszerepet a fiatal, valóban fiús testalkatú Ekaterina Solunya alakítja igen meggyőzően, róla az előbb megfeledkeztem. Minden jogos kifogás ellenére ez a rendezés mégsem tartozik a teljesen agyamentek közé. Nekem nagyon tetszett, ahogyan a rendezőnő megoldotta Cassandra és Corebus vitáját, a Trója szörnyű végét megjövendölő lány és optimista vőlegénye kibékíthetetlen ellentétét. Az már kevésbé, hogy Priamus részegen tántorog be, elfogadható, hogy a halott Laokoont és két fiát elrettentésül behozzák a színre, még ha nincsenek is véresre kifestve. Szintén helyeselhető, hogy a hamis győzelem lázában égő trójaiak bor- és szexpartit rendeznek. Jelentéktelen zsörtölődés, miért üvegszilánkokkal vetnek véget életüknek a trójai nők. A történet durva félreértelmezése a 4. felvonással kezdődik: A királyi vadászat és vihar NEM Dido álma, amelyben Aeneas hálót vet rá, így ejtve zsákmányul a királynőt, így aztán nem a szeptett után teljesedik be a kapcsolatuk. Igaz, a csodálatos zenekari darab után következő Narbal-Anna kettősben a miniszter kifejti az optimista hercegnőnek, hogy a királynő szerelmi mámorában elhanyagolja az államügyeket, a trójaiak pedig úgyis csak időleges vendégek - de ez a jelenet kimarad. A másik durva torzítás a két őrt álló trójai katona jelenetével kezdődik. Berlioz nem az a zeneszerző, akit a humorral társítanánk, pedig mindhárom operájában akad ilyen, esetünkben az örök kisembert megszemélyesítő katonák jelenetében. Őket az a bizonyos három p érdekli, Aeneas magasztos küldetése nem. Miközben a szöveg szerint arról énekelnek, milyen jó a dolguk az idegenekkel szemben csöppet sem ellenségesen viselkedő karthágói nők körében, sőt remekül kijönnek a barátnőjükkel, durván bántalmazzák az oda tévedő (?) Ascaniust. A színre lépő trójai férfiak az indulási parancsra kifosztja Karthágót, t. k. gyertyatartókat és urnákat magukkal hozva, amit Ascanius minden erejével igyekszik megakadályozni. Végül Dido lángot gyújt ugyan, de nyilván tűzrendészeti okból semmi sem gyullad meg, a láng felvillan és kihuny. Jelentéktelen apróság, hogy előbb nyugtatót, majd gyorsan ölő mérget vesz be ahelyett, hogy Aeneas neki ajándékozott kardjával szíven szúrná magát. Összefoglalva: Manapság a Grazban látottnál sokkal agyamentebb rendezésekkel találkozhatunk. Valahol érthető, hogy a dotációkból működő színházak nem gyártatnak le illuzórikus díszleteket és történetileg hű jelmezeket, ehelyett szinte a turiból származó, valójában a szabóműhelyben készített ruhákba öltöztetik a szereplőket. Aki nem ismeri jól a történetet, nem tudhatja, hogy a rendező a dramaturggal kart öltve erőszakolja meg, minden áron aktualizálva a cselekményt. Mindent egybevetve nagy fegyvertény, hogy a grazi társulat ekkora fába vágta, zeneileg végül is sikeresen a fejszéjét. Berlioz műve olykor vontatottnak hat, főleg első hallásra, és a zenei csúcspontok: Cassandra belépője, Corebusszal közös kettőse, Aeneas beszámolója Lakoon haláláról, a faló bekísérése, a királyi vadászat és vihar, a nagy kvintett-szeptett, az abszolút csúcspontot jelentő szerelmi kettős, Hylas dala, az őrszemek jelenete, Aeneas búcsúja, Dido őrjöngése, búcsúáriája, Róma jövendőbeli dicsőségének felvillanása, a káprázatos hangszerelési effektusok sem feledtethetik, amit Kroó írt a Zenei lexikonban a francia mesterről úgy általában. Végül is úgy vélem minden rendezői/dramaturgi önkény ellenére, hogy a fogékony közönségnek élményt okoz ez a produkció. Az előadók, első sorban természetesen Paula Murrihy, jogosan kaptak hatalmas tapsot. Mivel ez nem a premier volt, nem tudom, hogy fogadták a rendezőt, ha kiment a végén meghajolni. Még ha csupán mezei zenebarát is vagyok, 27 éve nyűgöz le a darab, amelyet Wagner és a legnagyobb Mozart/Verdi /Puccini/Muszorgszkij /R. Strauss mellé helyezek képzeletbeli operai dicsőségtáblámon. Ugyanakkor most a nézőtéren ismertem fel, hogy nem ördögtől való ötlet volna A trójaiak két egymást követő estén történő előadása, mert a művet nem ismerő közönség nem dőlne ki a végére. Így aztán a legtöbb húzás sem lenne indokolt. Majd kifelejtettem a 3. felvonáshoz írt, itt is kihagyott remek előjátékot, amely a Trójaiak Karthágóban premierjéhez született, és tudtommal Berlioz utolsó kompozíciója. Itt és most befejezem. Kérdésekre szívesen válaszolok!
6721 Hangyászsün 2025-02-17 20:49:39
Folytatás: Zeneileg kiváló előadás volt, az vesse rájuk az első követ stb. Balsejtelmem beigazolódott, amikor az igazgató lépett a függöny elé, és bejelentette, hogy a Didot alakító Anna Brull úgy ébredt aznap reggel, hogy elment a hangja. Lóhalálában kellett új énekesnőt keresni, akit meg is találtak a Drezdából bereptetett, majd a bécsi reptérről autóval Grazba hozott Paula Murrihy személyében. A bravúrosan beugró művésznő személyében klasszis énekesnőt ismerhettünk meg, ráadásul a rendezői bal oldalon a függöny előtt állva, kottából énekelt, gyakorlatilag próba nélkül, legfeljebb futó eligazítás után (az eredetileg J. E. Gardiner által vezényelt tavalyi hangversenyszerű előadások közreműködője!). Jómagam még sohasem éltem át ilyen előadást, amelyben az indiszponált szólista tátogva vesz részt a produkcióban, miközben a szemünket behunyva az az érzésünk támad, hogy a hang nem a rendezői bal oldalról jön. A zenekar a színház főzeneigazgatója, Vassilis Christopoulos vezénylete alatt ugyanúgy remekelt, mint a Walter Zeh vezette a bécsi Philharmonia Chorral megtámogatott énekkar. A hatalmas létszámú együttes nem fért el az egyébként nagy árokban, a 4 hárfa, ill. a nagydob és az egyéb ütőhangszerek a 2 proszcéniumpáholyban foglaltak helyet. Szintén klasszis teljesítményt nyújtott a másik, időrendben első női főszereplő, a Cassandrát éneklő Mareike Jankowski. Aeneast Iurie Ciobanu személyesítette meg, őt sem érheti kifogás. Dido húga, Anna hálátlan szerepében Neira Muhic bizonyította, hogy simán képes ennél fontosabb szerepeket is elénekelni. Corebus ugyancsak hálátlan szerepében Ivan Oreščanin állt helyt, Daeho Kimmel viszont igencsak kibabrált a rendezés. Neki Priamos (+szelleme) mellett Narbal, a bölcs karthágói miniszter jutott, csakhogy kihagyták a 4. felvonásbeli, Annával közös kettősét, amelyben a józan politikus Cassandra képességei nélkül is előre látja Dido és Karthágó közelgő balsorsát. Iopas, Dido udvari költőjének Ceres istennőhöz intézett 4. felvonásbeli himnusza az előbbi kettőshöz hasonlóan ugyanúgy a húzás áldozatául esett, mint az 1. felvonásban a birkózók és ökölvívók pantomimja, Andromache néma jelenetének végén a rezeken megszólaló, Bruckner 8. szimfóniája lassú tételét előlegező korál, valamint a 3. felvonás kitüntetett "sztahanovistáinak" felvonulása és a 4. felvonás balettbetétjének nagy része, a dobszólós rész kivételével. Mivel a műben sok a kis szerep, kézenfekvő többet azonos hangfajú énekessel előadni. Euiyoung Peter Oh Iopas kevés énekelni valóját korrekten teljesítette, ám Hylas, az ifjú tengerész gyönyörűen mélabús románca kifogott rajta, nagyon fátyolosra sikeredett. Az első őrszem, valamint a 2. felvonásbeli görög tiszt karakterszerepeiben honfitársunk, Szécsi István szép teljesítményt nyújtott. Vele kapcsolatban lásd: https://oper-graz.buehnen-graz.com/produktion/les-troyens/
Folytatás: Zeneileg kiváló előadás volt, az vesse rájuk az első követ stb. Balsejtelmem beigazolódott, amikor az igazgató lépett a függöny elé, és bejelentette, hogy a Didot alakító Anna Brull úgy ébredt aznap reggel, hogy elment a hangja. Lóhalálában kellett új énekesnőt keresni, akit meg is találtak a Drezdából bereptetett, majd a bécsi reptérről autóval Grazba hozott Paula Murrihy személyében. A bravúrosan beugró művésznő személyében klasszis énekesnőt ismerhettünk meg, ráadásul a rendezői bal oldalon a függöny előtt állva, kottából énekelt, gyakorlatilag próba nélkül, legfeljebb futó eligazítás után (az eredetileg J. E. Gardiner által vezényelt tavalyi hangversenyszerű előadások közreműködője!). Jómagam még sohasem éltem át ilyen előadást, amelyben az indiszponált szólista tátogva vesz részt a produkcióban, miközben a szemünket behunyva az az érzésünk támad, hogy a hang nem a rendezői bal oldalról jön. A zenekar a színház főzeneigazgatója, Vassilis Christopoulos vezénylete alatt ugyanúgy remekelt, mint a Walter Zeh vezette a bécsi Philharmonia Chorral megtámogatott énekkar. A hatalmas létszámú együttes nem fért el az egyébként nagy árokban, a 4 hárfa, ill. a nagydob és az egyéb ütőhangszerek a 2 proszcéniumpáholyban foglaltak helyet. Szintén klasszis teljesítményt nyújtott a másik, időrendben első női főszereplő, a Cassandrát éneklő Mareike Jankowski. Aeneast Iurie Ciobanu személyesítette meg, őt sem érheti kifogás. Dido húga, Anna hálátlan szerepében Neira Muhic bizonyította, hogy simán képes ennél fontosabb szerepeket is elénekelni. Corebus ugyancsak hálátlan szerepében Ivan Oreščanin állt helyt, Daeho Kimmel viszont igencsak kibabrált a rendezés. Neki Priamos (+szelleme) mellett Narbal, a bölcs karthágói miniszter jutott, csakhogy kihagyták a 4. felvonásbeli, Annával közös kettősét, amelyben a józan politikus Cassandra képességei nélkül is előre látja Dido és Karthágó közelgő balsorsát. Iopas, Dido udvari költőjének Ceres istennőhöz intézett 4. felvonásbeli himnusza az előbbi kettőshöz hasonlóan ugyanúgy a húzás áldozatául esett, mint az 1. felvonásban a birkózók és ökölvívók pantomimja, Andromache néma jelenetének végén a rezeken megszólaló, Bruckner 8. szimfóniája lassú tételét előlegező korál, valamint a 3. felvonás kitüntetett "sztahanovistáinak" felvonulása és a 4. felvonás balettbetétjének nagy része, a dobszólós rész kivételével. Mivel a műben sok a kis szerep, kézenfekvő többet azonos hangfajú énekessel előadni. Euiyoung Peter Oh Iopas kevés énekelni valóját korrekten teljesítette, ám Hylas, az ifjú tengerész gyönyörűen mélabús románca kifogott rajta, nagyon fátyolosra sikeredett. Az első őrszem, valamint a 2. felvonásbeli görög tiszt karakterszerepeiben honfitársunk, Szécsi István szép teljesítményt nyújtott. Vele kapcsolatban lásd: https://oper-graz.buehnen-graz.com/produktion/les-troyens/
6720 Hangyászsün 2025-02-17 15:05:16
A mai szemmel nézve igencsak dagályos belső terű épület a boldog békeévek hangulatába repít vissza mai szemmel nézve elviselhetetlenül cirádás külső-belső kialakításával, giccses mennyezetfreskójával. A 3 részre osztott falfestmény jobb részéről elég hamar megállapítottam, hogy az Goethe Faustja, közelebbről az a rész, amikor Faust látomásában megpillantja Margitot, Mephisto közreműködésének köszönhetően. :O( Az előadás végére jöttem rá, hogy a freskófelület két harmadát alkotó középső rész bizony a Lohengrin 1. felvonását ábrázolja. A bal oldali képről halványlila fogalmam sem volt, a Wikit megnézve tudtam meg, hogy a a Tell Vilmost kívánja megidézni. A freskó eléggé restaurálásra szorul, de a fő alakjai úgy-ahogy kivehetőek, viszont nem vettem ki rajta a földszintről a császár kalapját vagy a fiúcska fejére tett almát.
A közönségről itt is elmondható, hogy java részben értelmiségi nyugdíjasok alkotják; megállapítható, hogy magukénak érzik a dalszínházat és nagyon élvezik a magas színvonalú zenei megvalósítást. Nagyon kevés 40-nél fiatalabb embert láttam a kb. két harmadrészig megtelt nézőtéren, ami (a popszemét mindent elöntő árján kívül) azzal is magyarázható, hogy az ifjúság operalátogatásra nevelését NEM ezzel a (remek)művel kell elkezdeni. Most távoznom kell, este folyt. köv.
6719 Hangyászsün 2025-02-17 14:52:39
A nyár végén talán az Opera-base oldalán keresve ötlött a szemembe, hogy a 125 éves grazi opera jubileumi évadában a Tannhäuser mellett történetében először műsorra tűzi Berlioz csakis wagneri mércével mérhető búcsúművét. Azonnal lecsaptam a múlt pénteki előadásra, miközben ott motoszkált bennem a kisördög, mi lesz az influenzaszezonban, ha kidől valaki. A STOP árnyékában Hamupipőke-létre kárhoztatott kishúg nyilván nincs abban a helyzetben, hogy minden egyes szólista helyére tartalékot állítson, így aztán megbetegedés esetén a nagyérdemű más operával érje be, lehetőleg olyannal, amelyet az adott néző ki nem állhat (esetemben Donizetti), netán nem balettzenére ráhúzott, cselekmény nélküli balettel (pl. a Wohltemperiertes Klavier/ Beethoven bármely vonósnégyese, a sor tetszés szerint folytatható). Az opera honlapja még előző nap is azt hirdette, hogy Berlioz remeke megy majd 14-én, erre nagy lelkesen vonultunk ki a színházhoz. Az egyéb produkciókról készült fotókat elnézve evidensnek tűnt, hogy a jelen esetben is a Regietheater újabb elmeszüleményét láthatjuk a színpadon.
A nyár végén talán az Opera-base oldalán keresve ötlött a szemembe, hogy a 125 éves grazi opera jubileumi évadában a Tannhäuser mellett történetében először műsorra tűzi Berlioz csakis wagneri mércével mérhető búcsúművét. Azonnal lecsaptam a múlt pénteki előadásra, miközben ott motoszkált bennem a kisördög, mi lesz az influenzaszezonban, ha kidől valaki. A STOP árnyékában Hamupipőke-létre kárhoztatott kishúg nyilván nincs abban a helyzetben, hogy minden egyes szólista helyére tartalékot állítson, így aztán megbetegedés esetén a nagyérdemű más operával érje be, lehetőleg olyannal, amelyet az adott néző ki nem állhat (esetemben Donizetti), netán nem balettzenére ráhúzott, cselekmény nélküli balettel (pl. a Wohltemperiertes Klavier/ Beethoven bármely vonósnégyese, a sor tetszés szerint folytatható). Az opera honlapja még előző nap is azt hirdette, hogy Berlioz remeke megy majd 14-én, erre nagy lelkesen vonultunk ki a színházhoz. Az egyéb produkciókról készült fotókat elnézve evidensnek tűnt, hogy a jelen esetben is a Regietheater újabb elmeszüleményét láthatjuk a színpadon.
6718 Hangyászsün 2025-02-17 14:43:15 [Válasz erre: 6717 Búbánat 2025-02-14 12:16:21]
Nos, én tudatosan hagytam ki ezt a produkciót, mert a 19. századi francia zeneszerzőcskék termékei csak felbosszantanak, ráadásul mind a zseniális Berlioz lángelméjéből kipattanó szikrákból élnek. Jómagam február 14-én Grazban hallottam A trójaiakat, 15-én még a stájer fővárosban sétáltam (és bosszankodtam 2 alapvető műemlék téli zárva tartása miatt) . Így a Gurre-dalokról (+az Erkel búcsújáról) lemaradtam, bár e témában igencsak felment bennem a pumpa, miután láttam, mit hirdetnek a soknevű téren álló, változatos sorsú színházban. Mondjam azt, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet? Beszámoló az alábbiakban, folyt. köv.
Nos, én tudatosan hagytam ki ezt a produkciót, mert a 19. századi francia zeneszerzőcskék termékei csak felbosszantanak, ráadásul mind a zseniális Berlioz lángelméjéből kipattanó szikrákból élnek. Jómagam február 14-én Grazban hallottam A trójaiakat, 15-én még a stájer fővárosban sétáltam (és bosszankodtam 2 alapvető műemlék téli zárva tartása miatt) . Így a Gurre-dalokról (+az Erkel búcsújáról) lemaradtam, bár e témában igencsak felment bennem a pumpa, miután láttam, mit hirdetnek a soknevű téren álló, változatos sorsú színházban. Mondjam azt, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet? Beszámoló az alábbiakban, folyt. köv.
6717 Búbánat 2025-02-14 12:16:21
Az egy szünettel, francia nyelven elhangzott előadás teljes szólistagárdája
a stílusban kiváló jártassággal rendelkező külhoni művészekből állt, köztük
olyan nemzetközi hírű énekesekből, mint a címszerepet alakító kanadai
szoprán, Hélène Guilmette, a már az előbb említett Érosként
pódiumra lépő francia mezzoszoprán, Antoinette Dennefeld, vagy a
Mercure szólamában ugyancsak remeklő görög bariton, Tassis Christoyannis.
Az Aphrodité/Vénusz szépségével versengő halandó leány,
Psyché istennővé válásának, Éroshoz kötődő szerelmének történetét sokan
feldolgozták. A kevésbé ismertek közé tartozik Ambroise Thomas (1811-1896)
Psyché című operája. Pszyché és
Erósz szerelmének háromfelvonásos operájából - francia nyelvű produkció - lemezfelvétel
is készül a „Francia opera” sorozat részeként, a Bru Zane Label kiadásában. A
mű partitúráját a Palazzetto Bru Zane szerkesztette.
Amit tudni lehet e dalmű
keletkezéséről, cselekményéről, zenéjéről, jóelőre elolvastam, a médiában is
több cikk foglalkozott ezzel, úgy az előadás zenei vezetője, karmestere, Vashegyi György, továbbá az
évek óta tartó együttműködés keretében koprodukciós
partner, Palazzetto Bru Zane művészeti vezetője, Alexandre Dratwicki is sok
érdekességet árult el a Fidelio.hu és a Népszava oldalán arról, hogy tulajdonképpen milyen opera is a
Psyché, hol foglal helyet a „palettán”?Psyché tudvalevőleg oly szép nő, hogy még Érost
(Ámort) is megigézi. Egy jóslat szerint magas hegyre rabolják, ahol egy
ismeretlen szörny áldozata kell hogy legyen. Már-már a halált várja ott, midőn
Zephir hirtelen egy pompás palotába viszi, hol Éros látogatja meg, anélkül,
hogy magát megismertetné. Az asszonyi kíváncsiság azonban erőt vesz Psychén is.
Midőn Éros szobájába lép, hogy őt megnézze, lámpájából egy csöpp olaj hull az
alvóra. Éros fölriadva menekül, mialatt a palota sziklabarlanggá változik át,
hol Psyché Vénus részéről súlyos próbákon megy keresztül. Psyché boldogtalanságában
oly megnyerően kérleli a szerelem istennőjét, hogy ez leküldi hozzá fiát, Érost
és Psychét halhatatlanná teszi.
Szereplők:
Közreműködők:
Emlékezetes, nagysikerű operaelőadás színhelye volt szerda este a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterme, ahol magyarországi bemutatóként először hangzott el Ambroise Thomas Psyché című háromfelvonásos operája, mégpedig koncertszerű változatban, amelynek szerepeit világhírű énekesekből álló nemzetközi szólistagárda szólaltatta meg.
Az egy szünettel, francia nyelven elhangzott előadás teljes szólistagárdája
a stílusban kiváló jártassággal rendelkező külhoni művészekből állt, köztük
olyan nemzetközi hírű énekesekből, mint a címszerepet alakító kanadai
szoprán, Hélène Guilmette, a már az előbb említett Érosként
pódiumra lépő francia mezzoszoprán, Antoinette Dennefeld, vagy a
Mercure szólamában ugyancsak remeklő görög bariton, Tassis Christoyannis.
Rajtuk kívül olyan nagyszerű énekesekkel találkozhattunk még, mint Mercedes Arcuri, Anna Dowsley, Artavazd Sargsyan, Philippe Estèphe és Christian Helmer.
Az Aphrodité/Vénusz szépségével versengő halandó leány,
Psyché istennővé válásának, Éroshoz kötődő szerelmének történetét sokan
feldolgozták. A kevésbé ismertek közé tartozik Ambroise Thomas (1811-1896)
Psyché című operája. Pszyché és
Erósz szerelmének háromfelvonásos operájából - francia nyelvű produkció - lemezfelvétel
is készül a „Francia opera” sorozat részeként, a Bru Zane Label kiadásában. A
mű partitúráját a Palazzetto Bru Zane szerkesztette.
Amit tudni lehet e dalmű
keletkezéséről, cselekményéről, zenéjéről, jóelőre elolvastam, a médiában is
több cikk foglalkozott ezzel, úgy az előadás zenei vezetője, karmestere, Vashegyi György, továbbá az
évek óta tartó együttműködés keretében koprodukciós
partner, Palazzetto Bru Zane művészeti vezetője, Alexandre Dratwicki is sok
érdekességet árult el a Fidelio.hu és a Népszava oldalán arról, hogy tulajdonképpen milyen opera is a
Psyché, hol foglal helyet a „palettán”?Az Opéra-Comique számára komponált Psyché Éros és Psyché meghiúsult szerelméről mesél, amelyet egy cinikus Merkúr manipulált. A mű stílusa erős olasz hatást mutat, ami a hősnő és Éros (utóbbi transzvesztita szerep) hangfolyamaiban tükröződik. Az ókori Görögország legendás korában játszódó téma megírása idején megújuló érdeklődésről tanúskodik a mitológiai témák iránt, amelyek közül Berlioz Les Troyens és Offenbach La Belle Hélène című műve a legszembetűnőbb példa
Röviden a mitológiai témájú opera cselekményéről:
Psyché tudvalevőleg oly szép nő, hogy még Érost
(Ámort) is megigézi. Egy jóslat szerint magas hegyre rabolják, ahol egy
ismeretlen szörny áldozata kell hogy legyen. Már-már a halált várja ott, midőn
Zephir hirtelen egy pompás palotába viszi, hol Éros látogatja meg, anélkül,
hogy magát megismertetné. Az asszonyi kíváncsiság azonban erőt vesz Psychén is.
Midőn Éros szobájába lép, hogy őt megnézze, lámpájából egy csöpp olaj hull az
alvóra. Éros fölriadva menekül, mialatt a palota sziklabarlanggá változik át,
hol Psyché Vénus részéről súlyos próbákon megy keresztül. Psyché boldogtalanságában
oly megnyerően kérleli a szerelem istennőjét, hogy ez leküldi hozzá fiát, Érost
és Psychét halhatatlanná teszi.
A műnek két változata volt: az első három felvonásos, 1857 januárjában mutatták be; a másik, négy felvonásban, 1878 májusában került színpadra. A beszélt dialógus (1857) recitativókká alakítása (1878) mellett a fő különbség a két változat között az volt, hogy 1878-ban két komikus férfiszerepet (Antinoüs és Gorgias ) eltávolítottak, a korábban kifejezetten mulatságos duettet és kvartettet kapott Dafné és Bérénice pedig haszonelvűbb szerepre redukálódott. A francia opera fejlődése minden valószínűség szerint a Faust (1859) sikerét követően azt jelentette, hogy 1878-ban egyre kevesebb volt a tolerancia a komikus és a tragikus elemek keverésére. A második változat emelkedettebb, és csillogó líraiságot mutat, de a Psyché és az Éros színpadon való megjelenésük számának növekedésével elvesztette, illetve megnehezítette a drámai kontrasztot. Azt is meg kell jegyezni, hogy Mercure eredetileg basszus szerepét vokalizáló bariton szerepre változtatták, sok transzpozícióval és virtuóz ossia passzusokkal kiegészítve a második változatban, és tenor nélküli opera lett az átdolgozásban.
Alexandre
Dratwicki, a produkció művészeti vezetője a fent belinkelt interjúkban kiemelte,
hogy itt a Müpában az 1857-es eredeti, Jules Barbier és Michel Carré ugyanazon librettójára
komponált opera komikus vonalát
és az énekelt „számok” közötti, rövidre
(néhány másodperc) redukált szóbeli
párbeszédeket is tartalmazó változatnál
maradtak, ezt halljuk.
Megismerve most Thomas csodálatos dalművét, semmi hiányérzetem nincs, s bár nincsenek benne megmaradó, fülbemászó dallamok, mégis a zene, az ének szárnyal és magába vonz. Grandiózus kórusok, nagy tablók, hatalmas apparátus, koloratúrák, líra, dráma, humor, tánc, mindez együtt van a Psychében. Az emelkedettség és a csillogó líraiság azért ebben a változatban is felfedezhető, és a jó és a rossz kontrasztját is kifejezően tartalmazza az olykor csipkézett, máshol áradóan lüktető zene. Érdemes volt bemutatni s ezáltal megismerni és megszeretni ezt a francia operaritkaságot is; Vashegyi György és Palazzetto Bru Zane eddigi együttműködésének eredményei alapján (több korábbi sikeres produkció David: Herculanum, Massenet: Werther, Lalo: Ys királya) után bízom a további, hasonlóan élményszerű darabok kiválasztásában, a magyar operabarátok érdeklődését felcsigázó különlegességek iránti várakozással.
A Psyché
előadása után többen bementünk az öltöző környékére és örömömre, sikerült autogramot
kapnom az előadáson elsöprő sikert aratott francia mezzoszoprántól, Antoinette Dennefeldtől – akit már
korábban megszerettem az interneten fellelt felvételeit megismerve, egyebek
közt Offenbach Lés Brigands című, ugyancsak grandiózus „opera comique”-ban,
amit a tavalyi párizsi bemutató után idén is láthatja a Nagyopera közönsége.
Szereplők:
Psyché
- Hélène Guilmette
Éros
- Antoinette Dennefeld
Mercure
- Tassis Christoyannis
Dafné
/ Nymphe 1 / Un Écho - Mercedes Arcuri
Bérénice
/ Nymphe 2 - Anna Dowsley
Antinoüs
/ Un Jeune Garçon - Artavazd Sargsyan
Gorgias
- Philippe Estèphe
Le
Roi - Christian Helmer
Közreműködők:
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Karmester:
Vashegyi György
Művészetek
Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Budapest, 2025. február 12. – Magyarországi bemutató
6716 alef 2025-02-07 20:03:55 [Válasz erre: 6715 Beatrice 2025-02-05 20:55:15]
Köszönöm! Valóban szép, hosszú beszámoló, inkább ismeretterjesztő, mint kritikai jelleggel (de erre is nagy szükség van, jó, hogy egy ilyen olvasott orgánumban is megjelenik néha a komolyzene Grafitember jóvoltából). Én nem minden előadás esetben voltam annyira felhőtlenül lelkes, mint a szerző, de annyi baj legyen, az összkép bennem is kedvező volt. Tényleg az derült ki, hogy - bár a BFZ-t és Fischer Ivánt is nagyon szeretem -, a "maratoni gondolat" nélkülük is működőképes.
Köszönöm! Valóban szép, hosszú beszámoló, inkább ismeretterjesztő, mint kritikai jelleggel (de erre is nagy szükség van, jó, hogy egy ilyen olvasott orgánumban is megjelenik néha a komolyzene Grafitember jóvoltából). Én nem minden előadás esetben voltam annyira felhőtlenül lelkes, mint a szerző, de annyi baj legyen, az összkép bennem is kedvező volt. Tényleg az derült ki, hogy - bár a BFZ-t és Fischer Ivánt is nagyon szeretem -, a "maratoni gondolat" nélkülük is működőképes.
6714 alef 2025-02-04 23:42:25 [Válasz erre: 6711 Beatrice 2025-02-02 21:32:38]
Mivel Händel a kedvenc szerzőim közé tartozik, én csaknem a teljes "maratont" bevállaltam: a fél 11-kor kezdődött gyerekprogramtól este 9-ig. Csak az utolsó produkciót hagytam ki (Vashegyi középszerűségére már nem vagyok kíváncsi), illetve tartottam egy kétórás vacsoraszünetet a Bohém Étteremnek a programhoz kapcsolódó német specialitásaival (nagyon megérte!). Így összesen 5 "élő" programot, plusz három koncertfelvételt hallgattam meg. A legfontosabb tanulság, hogy Händel még ekkora töménységben sem fárasztó számomra - oké, Bachhal szemben nem volt egy nagy újító, de a zenei fantáziája tán még Bachot is felülmúlta. A nyolc előadás közül a legemlékezetesebb nekem is az Apollo és Dafne volt: a legtökéletesebb barokk zenekari hangzást valamennyi meghallgatott együttes közül a Budapest Bach Consort produkálta, és bár se Kalafszky, se Najbauer nem egy nagy hang (se mennyiségi, se minőségi) értelemben), ez ebben az esetben nem számított, mert a mostani darab igényeinek és a Fesztivál Színház méreteinek hangban is megfeleltek, főképp pedig annyira szórakoztatóan adták elő a produkciót (színészi játékot, diszletet, jelmezt tekintve), hogy az sokáig emlékezetes marad. Nekik köszönhetően pedig mától megtanultam a "barokk gesztika" kifejezést is. :-) Velük szemben a Budafoki Dohnányi Zenekar most is hozta a "megbízhatóan közepeset", Hollerung Gábor megszokottan túlmozgásos, ugyanakkor rendkívül monoton vezénylésével. Meglepően csalódást keltő volt a budafokiakat kísérő debreceni Kodály kórus egyenetlen teljesítménye, örömteli viszont Balga Gabriella és Cser Krisztián kifejező hangja. (Sajnos mindkettő elég kevés lehetőséget kap mostanában az Operaházban, pedig nekik való szerepekben mindkettő megbízható, élményszerű produkcióra képes.) Zenei és szcenikai megvalósításában is nagyon érdekes volt még a koncertfilmek közül a Nagy Sándor ünnepe tíz évvel ezelőtti felvétele (anno nem láttam), valamint a Capella Savaria és az általam eddig sose látott Franko Klisovic horvát kontratenor műsora, bár a horvát fiatalember és a zenekar is több gikszert vétett az egyébként rettenetesen nyaktörő szólamokban, de sejtésem szerint ilyesmi lehetett a barokk éneklési mód is annak idején... Egyszóval bár voltak fenntartásaim, hogy milyen lesz a Müpa saját kézbe vett, BFZ nélküli maratonja, összességében nagyon kellemes nap volt, nem bántam meg a jelentős idő- (ugyanakkor viszonylag szerény anyagi) befektetést.
Mivel Händel a kedvenc szerzőim közé tartozik, én csaknem a teljes "maratont" bevállaltam: a fél 11-kor kezdődött gyerekprogramtól este 9-ig. Csak az utolsó produkciót hagytam ki (Vashegyi középszerűségére már nem vagyok kíváncsi), illetve tartottam egy kétórás vacsoraszünetet a Bohém Étteremnek a programhoz kapcsolódó német specialitásaival (nagyon megérte!). Így összesen 5 "élő" programot, plusz három koncertfelvételt hallgattam meg. A legfontosabb tanulság, hogy Händel még ekkora töménységben sem fárasztó számomra - oké, Bachhal szemben nem volt egy nagy újító, de a zenei fantáziája tán még Bachot is felülmúlta. A nyolc előadás közül a legemlékezetesebb nekem is az Apollo és Dafne volt: a legtökéletesebb barokk zenekari hangzást valamennyi meghallgatott együttes közül a Budapest Bach Consort produkálta, és bár se Kalafszky, se Najbauer nem egy nagy hang (se mennyiségi, se minőségi) értelemben), ez ebben az esetben nem számított, mert a mostani darab igényeinek és a Fesztivál Színház méreteinek hangban is megfeleltek, főképp pedig annyira szórakoztatóan adták elő a produkciót (színészi játékot, diszletet, jelmezt tekintve), hogy az sokáig emlékezetes marad. Nekik köszönhetően pedig mától megtanultam a "barokk gesztika" kifejezést is. :-) Velük szemben a Budafoki Dohnányi Zenekar most is hozta a "megbízhatóan közepeset", Hollerung Gábor megszokottan túlmozgásos, ugyanakkor rendkívül monoton vezénylésével. Meglepően csalódást keltő volt a budafokiakat kísérő debreceni Kodály kórus egyenetlen teljesítménye, örömteli viszont Balga Gabriella és Cser Krisztián kifejező hangja. (Sajnos mindkettő elég kevés lehetőséget kap mostanában az Operaházban, pedig nekik való szerepekben mindkettő megbízható, élményszerű produkcióra képes.) Zenei és szcenikai megvalósításában is nagyon érdekes volt még a koncertfilmek közül a Nagy Sándor ünnepe tíz évvel ezelőtti felvétele (anno nem láttam), valamint a Capella Savaria és az általam eddig sose látott Franko Klisovic horvát kontratenor műsora, bár a horvát fiatalember és a zenekar is több gikszert vétett az egyébként rettenetesen nyaktörő szólamokban, de sejtésem szerint ilyesmi lehetett a barokk éneklési mód is annak idején... Egyszóval bár voltak fenntartásaim, hogy milyen lesz a Müpa saját kézbe vett, BFZ nélküli maratonja, összességében nagyon kellemes nap volt, nem bántam meg a jelentős idő- (ugyanakkor viszonylag szerény anyagi) befektetést.
6713 Edmond Dantes 2025-02-04 13:12:11
Színmagyar műsorral rukkoltak elő a Magyar Rádió Zenei együttesei szombaton a Zeneakadémián. Az első számot, Dohnányi II. zongoraversenyét még sosem hallottam, a szerző kései műve, ő maga mutatta be 1947-ben Sheffieldben, Thomas Beecham vezényelte a Royal Philharmonic Orchestrát. (Forrás: műsorlap) A szabályos háromtételes, gyors-lassú-gyors versenymű inkább a 19. szd. végének világát idézi, mindamellett jól fogyasztható, virtuóz darab. Ránki Fülöp mindvégig biztos kézzel uralta a magánszólamot. A szép számú közönség tapsait egy Bartók-művel -ha jól jegyeztem meg, a BB 45a Három csíkmegyei népdallal- köszönte meg. Szünet után Bartók Táncszvitjét hallottuk karakteres előadásban, majd (minő véletlen, éppen a tegnapi Wunderlich-feladvány is ez volt) egy másik Bartók-magnum opus, a Cantata profana hangzott el. A nyaktörő tenorszólammal derekasan küzdött meg Horváth István, a rövid bassz-bariton szólót Sebestyén Miklós abszolválta, hibátlanul. A Rádióénekkar a kórusszólam szerintem magasrendű tolmácsolásával az est egyik főszereplője lett, nemkülönben dicséret illeti a Rádiózenekart, miként az est előző számaiban is. Kovács János afféle "beugróként" vállal(hat)ta a vezénylést az eredetileg kiírt Rajna Martin helyett, aki vélhetően az operaházi Macbeth-próbák miatt mondta le ezt a koncertet. Kovács János mindig, mindenben a "helyén van", megbízható magas színvonalon irányította a szólistákat és a két együttest.
Színmagyar műsorral rukkoltak elő a Magyar Rádió Zenei együttesei szombaton a Zeneakadémián. Az első számot, Dohnányi II. zongoraversenyét még sosem hallottam, a szerző kései műve, ő maga mutatta be 1947-ben Sheffieldben, Thomas Beecham vezényelte a Royal Philharmonic Orchestrát. (Forrás: műsorlap) A szabályos háromtételes, gyors-lassú-gyors versenymű inkább a 19. szd. végének világát idézi, mindamellett jól fogyasztható, virtuóz darab. Ránki Fülöp mindvégig biztos kézzel uralta a magánszólamot. A szép számú közönség tapsait egy Bartók-művel -ha jól jegyeztem meg, a BB 45a Három csíkmegyei népdallal- köszönte meg. Szünet után Bartók Táncszvitjét hallottuk karakteres előadásban, majd (minő véletlen, éppen a tegnapi Wunderlich-feladvány is ez volt) egy másik Bartók-magnum opus, a Cantata profana hangzott el. A nyaktörő tenorszólammal derekasan küzdött meg Horváth István, a rövid bassz-bariton szólót Sebestyén Miklós abszolválta, hibátlanul. A Rádióénekkar a kórusszólam szerintem magasrendű tolmácsolásával az est egyik főszereplője lett, nemkülönben dicséret illeti a Rádiózenekart, miként az est előző számaiban is. Kovács János afféle "beugróként" vállal(hat)ta a vezénylést az eredetileg kiírt Rajna Martin helyett, aki vélhetően az operaházi Macbeth-próbák miatt mondta le ezt a koncertet. Kovács János mindig, mindenben a "helyén van", megbízható magas színvonalon irányította a szólistákat és a két együttest.
A Magyar Rádió Énekkarának és Szimfonikus Zenekarának hangversenye - ZAK, 2025.02.01.
6712 Búbánat 2025-02-04 10:44:22
Plácido
Domingo és vendégei a Müpában – a február 19-i koncertre már minden jegy elkelt.
6711 Beatrice 2025-02-02 21:32:38
A mai Händel-maraton két előadására neveztem be: az Apollo e Dafne-t (Kalafszky Adriána, Najbauer Lóránt, Budapest Bach Consort) online hallgattam és néztem, Balga Gabriella, Cser Krisztián, a Budafoki Dohnányi Zenekar és a Kodály Kórus Debrecen (Hollerung Gábor vezényletével) koncertjét pedig a helyszínen. Mivel énekesorientált vagyok, az előadásokat a közreműködő énekesek alapján választottam ki. Nem is csalódtam, mindenki nagyon jó volt. Hadd emeljem ki külön Balga Gabriella „Lascia ch’io pianga”-ját. Korábbi emlékeimben Hamari Júlia pazar interpretációja élt, most csatlakozott hozzá Balga Gabrielláé, akinek olyan gazdagon szólt a hangja ebben az áriában, mintha egy egész zenekar lenne. Nagy tapsot is kapott, megérdemelten.
Köszönet a művészeknek, és köszönet a Müpának!
A mai Händel-maraton két előadására neveztem be: az Apollo e Dafne-t (Kalafszky Adriána, Najbauer Lóránt, Budapest Bach Consort) online hallgattam és néztem, Balga Gabriella, Cser Krisztián, a Budafoki Dohnányi Zenekar és a Kodály Kórus Debrecen (Hollerung Gábor vezényletével) koncertjét pedig a helyszínen. Mivel énekesorientált vagyok, az előadásokat a közreműködő énekesek alapján választottam ki. Nem is csalódtam, mindenki nagyon jó volt. Hadd emeljem ki külön Balga Gabriella „Lascia ch’io pianga”-ját. Korábbi emlékeimben Hamari Júlia pazar interpretációja élt, most csatlakozott hozzá Balga Gabrielláé, akinek olyan gazdagon szólt a hangja ebben az áriában, mintha egy egész zenekar lenne. Nagy tapsot is kapott, megérdemelten.
Köszönet a művészeknek, és köszönet a Müpának!
6710 takatsa 2025-01-30 23:12:51
Újra láthattuk Jordi Savallt, aki egy fantasztikus zenekar és énekkar élén vezényelte Mozart toldozott-foldozott c-moll miséjét. A szólisták lehettek volna jobbak, de így is nagyszerű estének lehettünk tanúi.
Újra láthattuk Jordi Savallt, aki egy fantasztikus zenekar és énekkar élén vezényelte Mozart toldozott-foldozott c-moll miséjét. A szólisták lehettek volna jobbak, de így is nagyszerű estének lehettünk tanúi.
6708 Búbánat 2025-01-08 12:02:16 [Válasz erre: 6707 perempe 2025-01-06 12:00:13]
Az Erkel Színház dugig megtelt,
mondhatni egy gombostűnyi hely sem maradt üresen, a szünetben ezért is, hatalmas
tolongás irányult fent és lent a gratis kapott egy pohár pezsgőért - amit a
belépéskor adott bon felmutatásával „birtokolhattuk” és hörpintettük fel. Hámori Máté a konferansz szerepét is elvállalta
és a magyar mellett angolra is fordította a koncerten elhangzó műsorszámokról
elmondott ismertetőit.
Elmúlt szombaton az Erkel Színház is ünnepi hangversennyel köszöntötte az újesztendőt: a Danubia Zenekar élén vezető karmesterük, Hámori Máté állt, aki a bécsi újévi koncertek hangulatát próbálta Budapestre varázsolni. Elmondhatom, ha szerényebb körülmények között is, de a „Bécs-Budapest újévi szimfonikus hangverseny” programja jól összeállt, a zenekar – ahogy mondani szokás „apait és anyait” beleadott, „jól muzsikált”, egymást követték a Johann Strauss és Josef Strauss szerzemények (Császár keringő, Kék Duna keringő, Banditák-galopp, Anna polka, „Ohne Sorgen”, Szférák zenéje, Triccs-Traccs polka, „Éljen a magyar!- gyorspolka.) A műsor programját változatossá tette, színesítette Glinka Ruszlán és Ludmilla című operájának nyitánya és Richard Strauss nagyszabású szvitje, „A rózsalovag” – mely darabok az első részben csendültek fel. A második rész végére maradt két operettsláger: Lehár Ferenc utolsó operettjéből Giuditta dala és Kálmán Imre Csárdáskirálynőjéből Szilvia belépője. Sajnos, Rost Andrea hangja már nem a régi, a korát tekintve sem, tán nem véletlen, hogy csak vállaltan mikrofonba énekelt...Persze a közönség így is díjazta a „dívát” – egyáltalán, hogy nem mondta le a fellépést. A műsorban balett táncosok (öt leány-fiú pár) is felléptek a színpadon játszó zenekar mögé felépített hatalmas, pódiumszerű emelvényen, mind a Johann és Josef Strauss-darabokban, és a két operettrészletben is, részben vetített háttér előtt.
Az Erkel Színház dugig megtelt,
mondhatni egy gombostűnyi hely sem maradt üresen, a szünetben ezért is, hatalmas
tolongás irányult fent és lent a gratis kapott egy pohár pezsgőért - amit a
belépéskor adott bon felmutatásával „birtokolhattuk” és hörpintettük fel. Hámori Máté a konferansz szerepét is elvállalta
és a magyar mellett angolra is fordította a koncerten elhangzó műsorszámokról
elmondott ismertetőit.
A ráadások ráadása nem is érhetett véget a Radetzky-marsch nélkül, mely előtt a közönséget "begyakoroltatta" a karmester: melyik szektorban helyet foglalók mikor és hogyan lépjenek be tapsaikkal - halkan - erősen, fszt. bal és jobb oldalán, illetve az emeleten ülők. Ez a koreográfia részünkről eredményes volt, és így mindenki megelégedetten és jókedvvel távozott az Erkel Színházból – ahol már csak a János vitéz, a Traviata két előadása és Schönberg ritkán hallható monumentális drámai kantátája, a Gurre-dalok következnek: a 2025. február 15-i hangverseny tekinthető az Opera hivatalos búcsújának Magyarország legnagyobb kőszínházától.
6707 perempe 2025-01-06 12:00:13
a hivatalos újévi koncertről a Magyar Rádió Zenekara gondoskodott idén is. szerintem nagyon jó volt a színvonal, bár más koncerteken is hasonló lenne a zenekar megszólalása! a fiatal szólisták nagyon tetszettek.
a hivatalos újévi koncertről a Magyar Rádió Zenekara gondoskodott idén is. szerintem nagyon jó volt a színvonal, bár más koncerteken is hasonló lenne a zenekar megszólalása! a fiatal szólisták nagyon tetszettek.
6706 Búbánat 2025-01-04 16:26:11 [Válasz erre: 6352 Hangyászsün 2024-01-14 10:04:35]
A Bartók Rádió ma esti operaközvetítése (19.00 – 20.51)
Édouard Lalo: Ys királya - hangversenyszerű előadás (hangfelvétel)
(Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2024. január 11.)
Háromfelvonásos opera
Szövegét Édouard Blau írta
Vezényel: Vashegyi György
Nemzeti Énekkar (karig.: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Szereposztás:
Ys királya - Nicolas
Courjal (basszus)
Margared - Kate
Aldrich (mezzoszoprán)
Rozenn - Judith van Wanroij (szoprán)
Karnak herceg - Jérôme
Boutillier (bariton)
Mylio, lovag -
Cyrille Dubois (tenor)
Szent Corentin / Jahel - Christian Helmer (bariton)
6705 Búbánat 2024-12-18 23:00:22
A
reneszánsztól napjainkig terjedő időszak adventi és karácsonyi tematikájú
egyházzenei alkotásai és közismert angolszász karácsonyi dallamok szólalnak meg
december 20-án a Pesti Vigadóban, a Magyar Nemzeti Férfikar Karácsonyi üdvözlet
című koncertjén.
A
reneszánsztól napjainkig terjedő időszak adventi és karácsonyi tematikájú
egyházzenei alkotásai és közismert angolszász karácsonyi dallamok szólalnak meg
december 20-án a Pesti Vigadóban, a Magyar Nemzeti Férfikar Karácsonyi üdvözlet
című koncertjén.
Az idén 75 éves Honvéd Együttes tagja, a Magyar Nemzeti Férfikar az ünnepi estre a férfikari irodalom legszebb gyöngyszemeiből válogat, egyebek mellett Johann Sebastian Bach, Gabriel Fauré és John Rutter kompozícióit megszólaltatva.
Saint-Saëns: Tollite Hostias - Honvéd Férfikar
Részlet a Honvéd Férfikar Advent hajnalán c. ünnepváró koncertjéből. Vezényel: Riederauer Richárd A felvétel 2021. november 29-én a Pesti Vigadó dísztermében készült.
6704 Hangyászsün 2024-12-18 21:52:39 [Válasz erre: 6703 Edmond Dantes 2024-12-18 18:44:19]
A regensburgi dóm kara immár lányokat is felvett. Előbb azt hittem, erre azonnal Georg Ratzinger karnagy halála után került sor, de ő már 2020-ban elhunyt, a kórus vezetését pedig jóval korábban átadta.
A regensburgi dóm kara immár lányokat is felvett. Előbb azt hittem, erre azonnal Georg Ratzinger karnagy halála után került sor, de ő már 2020-ban elhunyt, a kórus vezetését pedig jóval korábban átadta.
6703 Edmond Dantes 2024-12-18 18:44:19 [Válasz erre: 6699 takatsa 2024-12-18 17:24:27]
Mièrt, mi volt 2022-ben azon kìvül, hogy egy bizonyos orszàg "különleges hadműveletbe" kezdett egy màsik orszàg ellen?
Mièrt, mi volt 2022-ben azon kìvül, hogy egy bizonyos orszàg "különleges hadműveletbe" kezdett egy màsik orszàg ellen?
6702 Edmond Dantes 2024-12-18 18:40:24 [Válasz erre: 6698 -zéta- 2024-12-18 14:28:28]
Köszönöm, nem ismertem ezt a formàciòt, csak a gyermekkart ès a leànykart. Szabò Dènes "keze nyomàt" ezek szerint a fia sikeresen vette àt.
Köszönöm, nem ismertem ezt a formàciòt, csak a gyermekkart ès a leànykart. Szabò Dènes "keze nyomàt" ezek szerint a fia sikeresen vette àt.
6701 takatsa 2024-12-18 18:36:33 [Válasz erre: 6700 -zéta- 2024-12-18 17:43:56]
Köszi a linket. Amúgy nem kell Nyiregyházáig menni. A Kodály Zoltán Kóriusiskolában (Sapszon Ferenc) a következő kórusok vannak : Gyerekkórus (1-4 osztály, fiúk lányok), Női kar (5-12 osztály, lányok), Fiú vegyeskar (5. osztálytól kisfiúk mutálás előtt, és nagyfiúk a tenor és basszus szólamban).
Köszi a linket. Amúgy nem kell Nyiregyházáig menni. A Kodály Zoltán Kóriusiskolában (Sapszon Ferenc) a következő kórusok vannak : Gyerekkórus (1-4 osztály, fiúk lányok), Női kar (5-12 osztály, lányok), Fiú vegyeskar (5. osztálytól kisfiúk mutálás előtt, és nagyfiúk a tenor és basszus szólamban).
6700 -zéta- 2024-12-18 17:43:56 [Válasz erre: 6699 takatsa 2024-12-18 17:24:27]
Szerintem nem kell feltétlenül konteókat gyártani.
Szerintem nem kell feltétlenül konteókat gyártani.
Azt gondolom, hogy a komolyzene a mai gyerekek és főleg a fiúk életében kevésbé jelenik meg, ennek ezer társadalmi oka van és nem csak nálunk. (Időnként olvashatunk erről tanulmányokat is, nemrégiben konferencia is szerveződött a témában.) Ezért azután az efféle együttesek jelentkezéseire főleg lányok, helyesebben az Ő szüleik mozdulnak rá.
Ezért is kiemelkedő (nemzetközi viszonylatban is), amit Nyíregyházán csinálnak Cantemusék (röviden összefoglalva lásd itt) immár ötven éve. Ha Kodály ma élne, elborzadna, kivéve, ha lelátogatna Nyíregyházára...
Sajnálom, hogy a eleve vegyes esztrádműsorral érkező Cambridge-i gyerekkart többen néztétek meg, mint a nyíregyháziakat november végén....
6699 takatsa 2024-12-18 17:24:27 [Válasz erre: 6696 Edmond Dantes 2024-12-18 14:00:11]
Ugyan már. Lassanként mindenhol van kvóta, hogy hány vezetőnek, hány miniszternek, hány karmesternek, stb. kell nőnek lennie. Éppen ezért nem földtől elrugaszkodott a sejtésem. Én a regensburgi fiúkórussal nem foglalkoztam, de azért az is érdekes egybeesés, ha itt is, ott is 2022 a fodulópont. Nem gondolod?
Ugyan már. Lassanként mindenhol van kvóta, hogy hány vezetőnek, hány miniszternek, hány karmesternek, stb. kell nőnek lennie. Éppen ezért nem földtől elrugaszkodott a sejtésem. Én a regensburgi fiúkórussal nem foglalkoztam, de azért az is érdekes egybeesés, ha itt is, ott is 2022 a fodulópont. Nem gondolod?
6698 -zéta- 2024-12-18 14:28:28 [Válasz erre: 6697 Edmond Dantes 2024-12-18 14:05:34]
Egy helyről csipegették, a Cantemus Fiúkórus volt. Karigazgató Szabó Soma. Összeszokott lelkes csapat, gyönyörű hangzással, a legidősebb 11-12 éves lehetett...
Egy helyről csipegették, a Cantemus Fiúkórus volt. Karigazgató Szabó Soma. Összeszokott lelkes csapat, gyönyörű hangzással, a legidősebb 11-12 éves lehetett...
6697 Edmond Dantes 2024-12-18 14:05:34 [Válasz erre: 6692 -zéta- 2024-12-18 09:16:30]
Sok helyről csipegethették össze azt a nagy fiúkórust.Kellett is: Bernstein kifejezetten fiúkórust ír elő a műhöz.
Sok helyről csipegethették össze azt a nagy fiúkórust.Kellett is: Bernstein kifejezetten fiúkórust ír elő a műhöz.
6696 Edmond Dantes 2024-12-18 14:00:11 [Válasz erre: 6693 takatsa 2024-12-18 10:48:13]
Én csupán a "vesszenek a himsoviniszták, a nemek (ha vannak még egyáltalán) egyenjogúak, lányok-asszonyok gyertek..." gondolatkísérletre reagáltam. A nemek (és igenek) bizony egyenjogúak, a gyermekkórusok zömében lány-, éspedig nagylány-többség van. A fiúkórusok -a te szóhasználatoddal- "felhígulnak", kivétel talàn a bécsieké, ahová, feltételezem, a világ minden tájáról mennek fiúk és így ők akár egyidejűleg több haknibrigádot is ki tudnak állítani a "Wiener Sängerknaben"-branddel. Ellenpélda a szintén nagy múltú Regensburger Domspatzen, akiket -fiúkórusként- többször volt alkalmam hallani, és/de akik, mint olvasom, 2022 óta már lányokat is felvesznek, sőt, ugyanott egy tisztán leánykórust is alapítottak. Lett légyen bármilyen nagy az angol kóruskultúra (tudom, hogy az), az idők szele őket is megérinti. Nyilvàn nem "hígulna" az általad hallott kórus sem asszonyokkal-lyányokkal, ha elég fiú jelentkezne. És nincs mindig turnè, többnyire, gondolom, otthon szerepelnek, biztosan otthon tanulnak, és bizony-bizony az év nagy részèben màsnap fel kell kelni és iskolàba kell menni vagy vinni-hozni őket, meg este, próbára/ról, koncertre/ről, ami nem túl lelkesítő èletvitel, gyerekeknek plàne nem, szüleiknek sem. Kurz: nem a hímsovinizmus hígítja asszonyokkal-lyànyokkal a fiú- ill. gyerekkórusokat.
Én csupán a "vesszenek a himsoviniszták, a nemek (ha vannak még egyáltalán) egyenjogúak, lányok-asszonyok gyertek..." gondolatkísérletre reagáltam. A nemek (és igenek) bizony egyenjogúak, a gyermekkórusok zömében lány-, éspedig nagylány-többség van. A fiúkórusok -a te szóhasználatoddal- "felhígulnak", kivétel talàn a bécsieké, ahová, feltételezem, a világ minden tájáról mennek fiúk és így ők akár egyidejűleg több haknibrigádot is ki tudnak állítani a "Wiener Sängerknaben"-branddel. Ellenpélda a szintén nagy múltú Regensburger Domspatzen, akiket -fiúkórusként- többször volt alkalmam hallani, és/de akik, mint olvasom, 2022 óta már lányokat is felvesznek, sőt, ugyanott egy tisztán leánykórust is alapítottak. Lett légyen bármilyen nagy az angol kóruskultúra (tudom, hogy az), az idők szele őket is megérinti. Nyilvàn nem "hígulna" az általad hallott kórus sem asszonyokkal-lyányokkal, ha elég fiú jelentkezne. És nincs mindig turnè, többnyire, gondolom, otthon szerepelnek, biztosan otthon tanulnak, és bizony-bizony az év nagy részèben màsnap fel kell kelni és iskolàba kell menni vagy vinni-hozni őket, meg este, próbára/ról, koncertre/ről, ami nem túl lelkesítő èletvitel, gyerekeknek plàne nem, szüleiknek sem. Kurz: nem a hímsovinizmus hígítja asszonyokkal-lyànyokkal a fiú- ill. gyerekkórusokat.
6695 Klára 2024-12-18 11:40:53 [Válasz erre: 6685 takatsa 2024-12-16 23:17:44]
Meghallgattam! Igazad van, valóban ég és föld!
Meghallgattam! Igazad van, valóban ég és föld!
6694 macskás 2024-12-18 11:14:40 [Válasz erre: 6690 takatsa 2024-12-17 23:44:05]
Tökéletesen értem a gondolatmenetedet.
Tökéletesen értem a gondolatmenetedet.
6693 takatsa 2024-12-18 10:48:13 [Válasz erre: 6691 Edmond Dantes 2024-12-18 08:32:59]
Egészen másról beszélünk. A Magyar Rádió Gyermekkórusa sohasem volt fiúkórus. A fiúkórus, és általában a barokk egynemű kórus (fiú szopránok, férfi kontraaltok, tenorok és basszusok) egy egészen más tészta, specialitás, különös, és mással nem reprodukálható hangzás. Tudod, olyan ez mint a halászlé, amit elvileg lehetne csirkéből is főzni, csak az nem lesz halászlé. Amúgy én nem elvekről, vagy általánosságban írtam, hanem egy konkrét hangversenyről, amely teltház mellett a Müpában zajlott, ráadásul interneten is közvetítették, így nagyon sok érdeklődőhöz eljutott. És ebből a szempontból - ezt te is beláthatod - érdektelen az, hogy holnap a szülőknek dolgozni kell, és hogyan mennek iskolába az angol gyerekek. Tőled is, mint Macskástól, csak egyet kérdezek: a koncert hogyan tetszett?
Egészen másról beszélünk. A Magyar Rádió Gyermekkórusa sohasem volt fiúkórus. A fiúkórus, és általában a barokk egynemű kórus (fiú szopránok, férfi kontraaltok, tenorok és basszusok) egy egészen más tészta, specialitás, különös, és mással nem reprodukálható hangzás. Tudod, olyan ez mint a halászlé, amit elvileg lehetne csirkéből is főzni, csak az nem lesz halászlé. Amúgy én nem elvekről, vagy általánosságban írtam, hanem egy konkrét hangversenyről, amely teltház mellett a Müpában zajlott, ráadásul interneten is közvetítették, így nagyon sok érdeklődőhöz eljutott. És ebből a szempontból - ezt te is beláthatod - érdektelen az, hogy holnap a szülőknek dolgozni kell, és hogyan mennek iskolába az angol gyerekek. Tőled is, mint Macskástól, csak egyet kérdezek: a koncert hogyan tetszett?
Háttérinformációnak még annyit írnék le, hogy ez a kórus legutóbb 2017-ben koncertezett Budapesten, és akkor még egynemű kórus volt. Aztán történt valami 2002-ben, és ez a nagy múltú kórus új főnököt kapott (akinek vezénylését mi is láthattuk), és azóta lányokat-asszonyokat is felvesznek a kórusba. Angliában a templomi kórusoknak óriási hagyományai vannak, egy patinás, vezető kórusba bekerülni óriási dolog, ezért kötve hiszem, hogy a váltás oka az énekelni vágyó fiúk számának megcsappanása lenne. Mindenesetre egy ilyen mérvű struktúrális váltás után nem teljesen korrekt a kórus nevének változatlanul hagyása, mert a nagyérdemű közönség nagyon meglepődhet, hogy valami egészen mást kap, mint ami az étlapon szerepel.
6692 -zéta- 2024-12-18 09:16:30 [Válasz erre: 6691 Edmond Dantes 2024-12-18 08:32:59]
Alig két hete a MÜPA-ban a Pannon Filharmonikusok Kaddish-koncertjén felhangzó Bernstein-darabban, ha jól számoltam, 48 fős fiúkórus közreműködött...
Alig két hete a MÜPA-ban a Pannon Filharmonikusok Kaddish-koncertjén felhangzó Bernstein-darabban, ha jól számoltam, 48 fős fiúkórus közreműködött...
6691 Edmond Dantes 2024-12-18 08:32:59 [Válasz erre: 6685 takatsa 2024-12-16 23:17:44]
Nem gondolnàm, hogy "hìmsovinizmus" miatt tolòdott el -nevezzük ìgy- a gyermekkòrusok nemi összetètele. A Magyar Ràdiò Gyerekkòrusàban pl. èvek, èvtizedek òta csak mutatòban làtni fiùkat. Szò szerint mutatòban kiàllìtanak 2-3 kisfiùt előre a fotòkon, esetleg a koncerteken. Aztàn idő, èrtsd mutàlàs miatti "kiöregedès" előtt abbahagyjàk. Szìvesebben csinàlnak màst. Ès a "lànyok" sem gyermekek màr nagyobb rèszt, hanem bőven tinèdzser korù vagy uram bocsà' annàl is idősebb, "ottfelejtett" fiatal, telt idomù hölgyek. A kòrusèneklès, rengeteg pròbàval sùlyosbìtva, àltalàban vève: a zenetanulàs nem igazàn vonzò elfoglaltsàg az amùgy is tùlterhelt gyerekek szàmàra. Ès igen, a gyerekeket szàllìtani is kell, oda is meg vissza is. Koncert utàn pl. kèső este. Màsnap reggel nem csak nekik kell iskolàba menni, hanem a szülőknek is - dolgozni.
Nem gondolnàm, hogy "hìmsovinizmus" miatt tolòdott el -nevezzük ìgy- a gyermekkòrusok nemi összetètele. A Magyar Ràdiò Gyerekkòrusàban pl. èvek, èvtizedek òta csak mutatòban làtni fiùkat. Szò szerint mutatòban kiàllìtanak 2-3 kisfiùt előre a fotòkon, esetleg a koncerteken. Aztàn idő, èrtsd mutàlàs miatti "kiöregedès" előtt abbahagyjàk. Szìvesebben csinàlnak màst. Ès a "lànyok" sem gyermekek màr nagyobb rèszt, hanem bőven tinèdzser korù vagy uram bocsà' annàl is idősebb, "ottfelejtett" fiatal, telt idomù hölgyek. A kòrusèneklès, rengeteg pròbàval sùlyosbìtva, àltalàban vève: a zenetanulàs nem igazàn vonzò elfoglaltsàg az amùgy is tùlterhelt gyerekek szàmàra. Ès igen, a gyerekeket szàllìtani is kell, oda is meg vissza is. Koncert utàn pl. kèső este. Màsnap reggel nem csak nekik kell iskolàba menni, hanem a szülőknek is - dolgozni.
6690 takatsa 2024-12-17 23:44:05 [Válasz erre: 6689 macskás 2024-12-17 21:01:20]
Hát, ha jobban leszel, akkor kattints rá, és nézd meg, talán a gondolatmenetemet akkor majd jobban érted.
Hát, ha jobban leszel, akkor kattints rá, és nézd meg, talán a gondolatmenetemet akkor majd jobban érted.
Addig is jobbulást.
6689 macskás 2024-12-17 21:01:20 [Válasz erre: 6688 takatsa 2024-12-17 20:23:28]
A felvételt nem néztem meg, amit linkeltél.
A felvételt nem néztem meg, amit linkeltél.
A koncertbe belealudtam. Lázas vagyok egyfolytában. Nem is tudtam figyelni normálisan.
6688 takatsa 2024-12-17 20:23:28 [Válasz erre: 6687 macskás 2024-12-17 19:51:44]
Persze, templomi kórusban lányok is énekelhetnek: Csak egy fiúkórus hangzása egészen másmilyen, és azért van néhány híres fiúkórus, ahol a fiúk valóban fiúk, és olyan régizene együttesek, ahol nem nők a kontratenorok. Az amit belinkeltem, 2013-as felvétel, úgy látszik, hogy akkor még más világ lehetett Cambridge-ben. És neked tetszett a tegnapi előadás? Gondolom, láttad interneten.
Persze, templomi kórusban lányok is énekelhetnek: Csak egy fiúkórus hangzása egészen másmilyen, és azért van néhány híres fiúkórus, ahol a fiúk valóban fiúk, és olyan régizene együttesek, ahol nem nők a kontratenorok. Az amit belinkeltem, 2013-as felvétel, úgy látszik, hogy akkor még más világ lehetett Cambridge-ben. És neked tetszett a tegnapi előadás? Gondolom, láttad interneten.
6687 macskás 2024-12-17 19:51:44 [Válasz erre: 6685 takatsa 2024-12-16 23:17:44]
Az 1990-es években (sajnos a pontos évszámot elfelejtettem) már lányok is énekelhetnek a templomi kórusokban.
Az 1990-es években (sajnos a pontos évszámot elfelejtettem) már lányok is énekelhetnek a templomi kórusokban.
Kontratenor szólamot pedig már régóta énekelnek nők is a régizenei együttesekben, mármint énekkarokban.
Gyanítom, hogy - a Wiener Sangerknabenkez hasonlóan - több együttessel lépnek fel. Az üzlet az üzlet.
6686 macskás 2024-12-17 19:39:34 [Válasz erre: 6683 lujza 2024-12-16 01:39:34]
NAgyon köszönöm!
NAgyon köszönöm!
Egészen elkeseredtem, nem akar múlni a kórság.
6685 takatsa 2024-12-16 23:17:44
O tempora... (jobban mondva Ohhh tempora, hogy a giccshez stílszerű legyek).
Nehéz dolog karácsonyi dalokból egy estet úgy összeválogatni, hogy a végeredmény ne valami giccses, nyúlós-ragadós izé legyen. Ez a művelet ma este a Cambridge-i St John's Kollégium kórusának sem sikerült, dagonyáztunk a szirupban, de nem ez volt a legnagyobb baj. Hanem az, hogy ez a Cambridge-i kórus már nem a régi, egyáltalán nem.
Hallgassuk csak, hogy milyen volt 13 éve. Nos, aki valami ilyesmi hangzásra számított, annak szörnyű csalódás volt a mai este. Mert ez a kórus már alaposan felhigult, és ahogyan mondják: olcsó húsnak híg a leve. Nézzük csak azt a 13 éves felvételt: ilyen egy patinás angol templomi kórus. A szopránok kisfiúk, az altok kontratenorok (férfiak), aztán szintén férfiak a tenorok és basszusok. Az eredmény: csillogó, semmihez sem hasonlító hangzás. De ma már más időket élünk, vesszenek a himsoviniszták, a nemek (ha vannak még egyáltalán) egyenjogúak, lányok-asszonyok gyertek, énekeljetek a Cambridge-i St. John's-ban. Kell még egy kottájába mélyedő, szenvtelenül vezénylő karvezető, és egy fakezű orgonista, és az eredményt - ha nem is ország-világ, de apraja-nagyja ma hallhatta. Ott állnak a leánykák a néhány fiú között, és Istenem, ez nem lehet igaz, három nő a kontratenorban. Ráadásul - a kontratenor helyett - női mezzo énekel szólót is (hová süllyedt a világ??). Az eredmény: a csillogás helyett tompa hangzás, amelyet - ha belép - azonnal elnyom a rosszul regisztrált orgona, és mekegő hangú szólisták. Minden mű egysíkú, egyhangú, mintha egy végtelenített magnószalagon mindig és mindig ugyanazt hallanánk. A sablon dalocskák még az átlagnál is giccsesebbek a szóvégi szótagok elharapásával, nyökögésével, aztán az 1-1 művészibb darabnál (pl. Poulenc) teljesen nyilvánvalóvá válik a kórus (és karvezető) inkompetenciája. És akkor, ráadásul ez az orgonista: az a Schübler korál nemcsak Bach, nemcsak a barokk, hanem úgy általában véve a zene meggyalázása volt.
De volt ám jó is: ráadásként a karvezető kiment a színpadról, és a kórus "felnőtt része" elénekelte a Jingle bells-t. Hát, az fergeteges volt, és az, hogy ez a darab volt az előadás fénypontja, mindent elmond, erről a félresikeredett estéről. A kórus levonul, és a szűnni nem akaró vastapsra sem jön vissza, csak a karvezető, aki közli a nagyérdeművel, hogy a gyerekeknek már aludniuk kell. Hála Istennek.
6684 Edmond Dantes 2024-12-16 15:04:26
Flórez in floribus, hogy ezzel a nem túl szellemes szójátékkal kezdjem: 2011 vége felé mint korosztályának olasz bel canto koronázott tenorkirálya járt először Budapesten és aratott szemem láttára, fülem hallatára az osztatlannál is nagyobb sikert, megérdemelten. Méltó utóda lett honfi- és fachtársának, a még köztünk lévő 97 éves Luigi Alvának, akit volt szerencsém látni, mint -ha talán már nem is ifjonti hamvasságú, de- szinte töretlen és illúziót keltő hangszépségű Almavivát. JDF nem várta meg, vajon hangja és ő maga mikor öregszik ki e korlátozott szerepkörből és, ha nem is 180 fokos fordulatot véve, de váltott. Pénteki áriaestjén csupán egyetlen áriában, a Tybaltéban (Bellini: Rómeó és Júlia) villantotta meg, honnan is érkezett Mozart és a francia-olasz spinto tenor világába. A két Titus-áriát és Don Ottavio második áriáját ugyanazzal a virtuozitással adta elő, mint teszem azt anno a nyolc-plusz-egy-magas-cés Tonióét és ha akadhattak is Mozart-"szakértők", akik hiányolták (?) az igazi (milyen is az?) Mozart-stílt, netán fölfedeztek 1-2 szokatlan ékítményt a Don Ottavio-áriában (még én is), panaszra semmi okunk nem lehetett. Szünet utáni francia blokkjában először a januárban nálunk is bemutatott Lalo-opera, az Ys királya tüneményes tenoráriáját énekelte, majd álomszépen a Massenet-Manon Álomáriáját és a másik Des Grieux-áriát, végül Faust kavatináját. Ha mindenáron csomót keresek a káká(já)n: utóbbinak amúgy bombabiztos magas C-jét kicsit túl forténak hallottam, biztosan tud(na) ő a technikájával ennél finomabbat csinálni, olyan diminuendósat vártam (volna). Soha rosszabbat! A Puccini-évben meg amúgy sem marad(hatot)t ki a Che gelida manina, nem kevésbé üzembiztos C-vel, hogy aztán ráadások sorozatával kápráztasson el. Mindjárt az entrée: egy szál gitárját maga pengetve énekelt két spanyol slágerszámot -szégyen-gyalázat, a címüket nem tudom, pedig vele dúdoltam végig- aztán az elmaradhatatlan Granadát és végül a Puccini-év nélkül is örök slágert, a Nessun dormát. Hiszik vagy sem: meggyőzően. (A komplett szerepet jó eséllyel sosem fogja kitűzni, sőt még betűzni sem, ám az ária rendesen "megvan".)
Flórez in floribus, hogy ezzel a nem túl szellemes szójátékkal kezdjem: 2011 vége felé mint korosztályának olasz bel canto koronázott tenorkirálya járt először Budapesten és aratott szemem láttára, fülem hallatára az osztatlannál is nagyobb sikert, megérdemelten. Méltó utóda lett honfi- és fachtársának, a még köztünk lévő 97 éves Luigi Alvának, akit volt szerencsém látni, mint -ha talán már nem is ifjonti hamvasságú, de- szinte töretlen és illúziót keltő hangszépségű Almavivát. JDF nem várta meg, vajon hangja és ő maga mikor öregszik ki e korlátozott szerepkörből és, ha nem is 180 fokos fordulatot véve, de váltott. Pénteki áriaestjén csupán egyetlen áriában, a Tybaltéban (Bellini: Rómeó és Júlia) villantotta meg, honnan is érkezett Mozart és a francia-olasz spinto tenor világába. A két Titus-áriát és Don Ottavio második áriáját ugyanazzal a virtuozitással adta elő, mint teszem azt anno a nyolc-plusz-egy-magas-cés Tonióét és ha akadhattak is Mozart-"szakértők", akik hiányolták (?) az igazi (milyen is az?) Mozart-stílt, netán fölfedeztek 1-2 szokatlan ékítményt a Don Ottavio-áriában (még én is), panaszra semmi okunk nem lehetett. Szünet utáni francia blokkjában először a januárban nálunk is bemutatott Lalo-opera, az Ys királya tüneményes tenoráriáját énekelte, majd álomszépen a Massenet-Manon Álomáriáját és a másik Des Grieux-áriát, végül Faust kavatináját. Ha mindenáron csomót keresek a káká(já)n: utóbbinak amúgy bombabiztos magas C-jét kicsit túl forténak hallottam, biztosan tud(na) ő a technikájával ennél finomabbat csinálni, olyan diminuendósat vártam (volna). Soha rosszabbat! A Puccini-évben meg amúgy sem marad(hatot)t ki a Che gelida manina, nem kevésbé üzembiztos C-vel, hogy aztán ráadások sorozatával kápráztasson el. Mindjárt az entrée: egy szál gitárját maga pengetve énekelt két spanyol slágerszámot -szégyen-gyalázat, a címüket nem tudom, pedig vele dúdoltam végig- aztán az elmaradhatatlan Granadát és végül a Puccini-év nélkül is örök slágert, a Nessun dormát. Hiszik vagy sem: meggyőzően. (A komplett szerepet jó eséllyel sosem fogja kitűzni, sőt még betűzni sem, ám az ária rendesen "megvan".)
A fenti felsorolás nem adja vissza azt a könnyed eleganciát, ötven fölött is kisfiús bájt, lazaságot, mindenfajta magamutogatás és sztárallűr nélküli aurát, ahogyan Flórez bejön, kimegy meg amit a kettő között csinál. Olyan, mint csuklóján a Rolex-óra: nem kell felvágni egyiküknek sem: mindketten világmárkák a legelső vonalban anélkül is. Állandó dirigenspartnere, Christopher Franklin szinte együtt lélegzik vele és együtt-lélegzésüket átvette a jó formában, kedvvel muzsikáló Operazenekar, mint kísérő és a zenekari számokban is. Alig merem leírni, mégis: egyszer talán szerepben is látni fogjuk Pesten Flórezt...
Juan Diego Flórez zenekari áriaestje - MüPa, 2024. december 13.
6683 lujza 2024-12-16 01:39:34 [Válasz erre: 6682 macskás 2024-12-15 20:43:30]
Kedves Macskás, jobbulást!
Kedves Macskás, jobbulást!
6682 macskás 2024-12-15 20:43:30
Kedves Fórumtársak,
Kedves Fórumtársak,
holnapra is van egy jegy a Cambridge-i St Jon's College koncertjére, megint csak fillérekért. Minden jegy elkelt!
Iszonyatosan leterített valami kórság.
Keressetek, vigyétek a jegyet! Soha nem visszatérő alkalom!
6681 Edmond Dantes 2024-12-14 22:33:18 [Válasz erre: 6680 Heiner Lajos 2024-12-14 14:56:21]
Erre a kìvànsàghangversenyre akkor kerülhet sor, ha a Vostok vagy a Rakèta szovjet (kar)òragyàr hirdet jòtèkonysàgi hangversenyt az ogyesszai operahàz megsegìtèsère.
Erre a kìvànsàghangversenyre akkor kerülhet sor, ha a Vostok vagy a Rakèta szovjet (kar)òragyàr hirdet jòtèkonysàgi hangversenyt az ogyesszai operahàz megsegìtèsère.
6680 Heiner Lajos 2024-12-14 14:56:21 [Válasz erre: 6679 Búbánat 2024-12-14 13:08:17]
Ez nagyon szép. De még szebb lenne egy hangverseny a Leningrádi Filharmónia nagytermében a Filharmonikusokkal, Jevgenyij Mravinszkij vezényletével. Fjodor Saljapin, Irina Arhipova, Igor Kozlovszkij, Szvjatoszlav Richter, David Oisztrah, Nyninelj Tkacsenko közreműködésével.
Ez nagyon szép. De még szebb lenne egy hangverseny a Leningrádi Filharmónia nagytermében a Filharmonikusokkal, Jevgenyij Mravinszkij vezényletével. Fjodor Saljapin, Irina Arhipova, Igor Kozlovszkij, Szvjatoszlav Richter, David Oisztrah, Nyninelj Tkacsenko közreműködésével.
6679 Búbánat 2024-12-14 13:08:17
Rolex Ambassadors koncert
"A Rolex, a Párizsi Nemzeti
Opera és a Bécsi Filharmonikus Zenekar egyesíti erőit egy kivételes estére,
amelyet a Palais Garnier 150. évfordulója alkalmából mutatnak be.
A koncert bevételét teljes egészében a Párizsi
Nemzeti Opera Lyric Youth Orchestra (ADO – Apprentissage de l'Orchestre) javára
ajánljuk fel. Perpetual Arts Initiative révén a Rolex segít életben tartani a
zenét azáltal, hogy támogatja a neves intézményeket és művészeket, hogy
megünnepeljék a kiválóságokat és népszerűsítsék az új nemzedékeket, így ők is
megőrzik a világ művészeti örökségét."
Ha már Rolex és Juan Diego Flórez - Itt van ez a koncert előjelzés:
Rolex Ambassadors koncert
Palais
Garnier - 2025.
május 11-én 19:30-kor.
"A Rolex, a Párizsi Nemzeti
Opera és a Bécsi Filharmonikus Zenekar egyesíti erőit egy kivételes estére,
amelyet a Palais Garnier 150. évfordulója alkalmából mutatnak be.
Yannick Nézet-Séguin vezényletével a Rolex
nagykövetei, Juan Diego Flórez, Sir Bryn Terfel, Rolando Villazón, Yuja Wang és
Sonya Yoncheva csatlakoznak a Bécsi Filharmonikusok zenészeihez a színpadon egy
egyedülálló előadás érdekében
A koncert bevételét teljes egészében a Párizsi
Nemzeti Opera Lyric Youth Orchestra (ADO – Apprentissage de l'Orchestre) javára
ajánljuk fel. Perpetual Arts Initiative révén a Rolex segít életben tartani a
zenét azáltal, hogy támogatja a neves intézményeket és művészeket, hogy
megünnepeljék a kiválóságokat és népszerűsítsék az új nemzedékeket, így ők is
megőrzik a világ művészeti örökségét."
6678 Edmond Dantes 2024-12-14 12:49:49 [Válasz erre: 6677 Heiner Lajos 2024-12-14 09:08:43]
Nem tudom, nem figyeltem, benne volt-e a csapatban. JDF-en tegnap feltűnt,azèrt kerestem rà.
Nem tudom, nem figyeltem, benne volt-e a csapatban. JDF-en tegnap feltűnt,azèrt kerestem rà.
6677 Heiner Lajos 2024-12-14 09:08:43 [Válasz erre: 6676 Edmond Dantes 2024-12-13 22:40:34]
Domingo már kikopott a cégtől?
Domingo már kikopott a cégtől?
6676 Edmond Dantes 2024-12-13 22:40:34 [Válasz erre: 6675 macskás 2024-12-13 16:22:46]
Már volt ... írjon, mondjon bárki bármit: ilyen áriaestre igen, érdemes elmenni. Sőt: muszáj. Lehet fanyalogni (a) Granadán meg Pekingen a Nessun dormán vagy máson: tegye, aki akarja, egészségére. Szívet melengető este volt egy szívet melengető emberrel, művésszel. (És az a Rolex a csuklóján...) Köszönet, JDF!
Már volt ... írjon, mondjon bárki bármit: ilyen áriaestre igen, érdemes elmenni. Sőt: muszáj. Lehet fanyalogni (a) Granadán meg Pekingen a Nessun dormán vagy máson: tegye, aki akarja, egészségére. Szívet melengető este volt egy szívet melengető emberrel, művésszel. (És az a Rolex a csuklóján...) Köszönet, JDF!
6675 macskás 2024-12-13 16:22:46
Flórezre jegy valakinek?
Flórezre jegy valakinek?
Keress privátban, fillérekért van a jegy
