562 Búbánat 2015-12-18 14:49:14 [Válasz erre: 561 Búbánat 2015-12-17 15:29:39]
Walter Teréz (Pulszky Ferencné) naplója „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Utószó - írta a fordító: Csuka Béla (Folytatom Malvida von Meysenbug német írónő visszaemlékezésével Terézre) „Pulszky Teréz kedves lényében a zavartalan örömben átélt ifjúság a komolyságának és vidámságának, a szilárdságnak és nyájasságnak, s a rendkívüli értelmi és művészi műveltségnek olyan összhangját teremtette meg, hogy e finoman ékes jelenséget nemének legritkábbjai közé számíthatjuk. Gazdag bécsi bankárnak volt egyetlen leánya, ki szellemes anyja vezetése alatt végtelenül gondos nevelésben részesülvén, ifjúságát ama legszebb esztétikai örömökben élte át, melyeket csak a műveltség és gazdagság együttese adhat meg. Kívánsága szerint házasodván, meleg szívet vitt új hazájába, s amint azt politikai viharok ostromolták, bátran állott a magyar hazafiak oldalára, majd a szabadságharc leveretése után férjét Angliába követte. Az osztrák kormány nemcsak Pulszkynak a vagyonát kobozta el, hanem feleségéjét is, amihez a jognak még csak a látszata sem forgott fenn; s őket, akik fényűzéshez és bőséghez szoktak, bujdosásukban nagyon is korlátozott anyagi eszközök mellett apró családjuk gondja és az irányukban minden oldalról támasztott vég nélküli igények várták. Bátran és erélyesen rendezte el Teréz az életüket, irodalmi munkákba fogott [Csuka Béla megjegyzése: a) ’Memoirs of a hungarian lady.’ With a historical introduction by Francis Pulszky. London, 1850., 2 kötet (németül: Lipcse, 1850) b) ’Tales and traditions of Hungary’: London, 1851., 3. kötet (férjével együtt. Németül: Berlin, 1851., 2 kötet) c) ’White, red. Black.’ London, 1853., 3. kötet (Férjével együtt írta. Németül: Kassel, 1853., 5. kötet) d) ’Three christmas plays for children’ London, 1859. e) Már pesti tartózkodása alatt jelent meg: ’Regék olasz földről’, Pest, 1866. (Férjével és fiával, Ágosttal együtt.)], gyermekei tanítását majdnem egyedül vállalta, hazája érdekében ápolta a magasabb angol körökkel való érintkezést, állandóan részt vett az emigráció első éveiben még buzgón űzött politikai mozgalmakban, tanácsadója és segítője volt a számkivetett magyaroknak, s emellett otthonában gyakran gyűjtötte össze sok érdekszállal összefűződő körét.” (Eddig tartott Malvida von Meysenbug idézett visszaemlékezése Pulszky Terézre; a naplót fordító Csuka Béla Utószavát innen folytatom.)
Walter Teréz (Pulszky Ferencné) naplója „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Utószó - írta a fordító: Csuka Béla (Folytatom Malvida von Meysenbug német írónő visszaemlékezésével Terézre) „Pulszky Teréz kedves lényében a zavartalan örömben átélt ifjúság a komolyságának és vidámságának, a szilárdságnak és nyájasságnak, s a rendkívüli értelmi és művészi műveltségnek olyan összhangját teremtette meg, hogy e finoman ékes jelenséget nemének legritkábbjai közé számíthatjuk. Gazdag bécsi bankárnak volt egyetlen leánya, ki szellemes anyja vezetése alatt végtelenül gondos nevelésben részesülvén, ifjúságát ama legszebb esztétikai örömökben élte át, melyeket csak a műveltség és gazdagság együttese adhat meg. Kívánsága szerint házasodván, meleg szívet vitt új hazájába, s amint azt politikai viharok ostromolták, bátran állott a magyar hazafiak oldalára, majd a szabadságharc leveretése után férjét Angliába követte. Az osztrák kormány nemcsak Pulszkynak a vagyonát kobozta el, hanem feleségéjét is, amihez a jognak még csak a látszata sem forgott fenn; s őket, akik fényűzéshez és bőséghez szoktak, bujdosásukban nagyon is korlátozott anyagi eszközök mellett apró családjuk gondja és az irányukban minden oldalról támasztott vég nélküli igények várták. Bátran és erélyesen rendezte el Teréz az életüket, irodalmi munkákba fogott [Csuka Béla megjegyzése: a) ’Memoirs of a hungarian lady.’ With a historical introduction by Francis Pulszky. London, 1850., 2 kötet (németül: Lipcse, 1850) b) ’Tales and traditions of Hungary’: London, 1851., 3. kötet (férjével együtt. Németül: Berlin, 1851., 2 kötet) c) ’White, red. Black.’ London, 1853., 3. kötet (Férjével együtt írta. Németül: Kassel, 1853., 5. kötet) d) ’Three christmas plays for children’ London, 1859. e) Már pesti tartózkodása alatt jelent meg: ’Regék olasz földről’, Pest, 1866. (Férjével és fiával, Ágosttal együtt.)], gyermekei tanítását majdnem egyedül vállalta, hazája érdekében ápolta a magasabb angol körökkel való érintkezést, állandóan részt vett az emigráció első éveiben még buzgón űzött politikai mozgalmakban, tanácsadója és segítője volt a számkivetett magyaroknak, s emellett otthonában gyakran gyűjtötte össze sok érdekszállal összefűződő körét.” (Eddig tartott Malvida von Meysenbug idézett visszaemlékezése Pulszky Terézre; a naplót fordító Csuka Béla Utószavát innen folytatom.)
561 Búbánat 2015-12-17 15:29:39 [Válasz erre: 559 Búbánat 2015-12-15 09:51:03]
Walter Teréz (Pulszky Ferencné) naplója „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Utószó - írta a fordító: Csuka Béla (Folytatom.) Utólag láthatjuk, hogy minderre Lisztnek nemcsak szüksége volt, hanem Teréz kívánságai e tekintetben Liszt életében szóról-szóra be is teljesedtek. Az örökéletű alkotáshoz múlhatatlanul szükséges mélyen vallásos lelkület, melynek csírái már gyermek- és azután ifjú virtuóz-korában jelentkeztek, későbbi elmélyülésében Liszt örökbecsű pompás műveit hozza létre, s a ’német iskola’, a weimari idő is eljön, hogy sokat hányatott élete után az alkotás rendezettségét biztosítsa. Hogy Teréz mindezt kortársainál jobban látta és biztosabban állapította meg, az valóban bámulatra méltó. További életében is bizonyságot tesz kivételes képességeiről, melyről egy kortársa és barátnője, Malvida von Meysenbug német írónő [Memorien einer Idealistin Berlin (1875), 3. Aufl. 1882. 2. kötet, 110. oldal – A szerző érdekes és értékes alakja a német kultúrtörténetnek. A negyvennyolcas mozgalmak után Londonba ment, s ott élte száműzetésének első idejét, élénk érintkezésben az ott levő nagy szabadsághősökkel: Mazzinivel és Garibaldival. Ebben a társaságban találkozott Pulszkyékkal és itt ismerte meg a nála három évvel idősebb Terézt, aki iránt meleg barátságot érzett haláláig – ami Rómában nyolcvanhat éves korában érte utol.], következőképpen emlékezik meg: (folytatás következik.)
Walter Teréz (Pulszky Ferencné) naplója „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Utószó - írta a fordító: Csuka Béla (Folytatom.) Utólag láthatjuk, hogy minderre Lisztnek nemcsak szüksége volt, hanem Teréz kívánságai e tekintetben Liszt életében szóról-szóra be is teljesedtek. Az örökéletű alkotáshoz múlhatatlanul szükséges mélyen vallásos lelkület, melynek csírái már gyermek- és azután ifjú virtuóz-korában jelentkeztek, későbbi elmélyülésében Liszt örökbecsű pompás műveit hozza létre, s a ’német iskola’, a weimari idő is eljön, hogy sokat hányatott élete után az alkotás rendezettségét biztosítsa. Hogy Teréz mindezt kortársainál jobban látta és biztosabban állapította meg, az valóban bámulatra méltó. További életében is bizonyságot tesz kivételes képességeiről, melyről egy kortársa és barátnője, Malvida von Meysenbug német írónő [Memorien einer Idealistin Berlin (1875), 3. Aufl. 1882. 2. kötet, 110. oldal – A szerző érdekes és értékes alakja a német kultúrtörténetnek. A negyvennyolcas mozgalmak után Londonba ment, s ott élte száműzetésének első idejét, élénk érintkezésben az ott levő nagy szabadsághősökkel: Mazzinivel és Garibaldival. Ebben a társaságban találkozott Pulszkyékkal és itt ismerte meg a nála három évvel idősebb Terézt, aki iránt meleg barátságot érzett haláláig – ami Rómában nyolcvanhat éves korában érte utol.], következőképpen emlékezik meg: (folytatás következik.)
560 Búbánat 2015-12-15 10:37:56 [Válasz erre: 559 Búbánat 2015-12-15 09:51:03]
Az utószóból és az előszóból is idéztem már, de érdemesnek tartom ezek teljes fordításával megismertetni az érdeklődő olvasót, így ide kimásolom majd teljes terjedelmükben.
Az utószóból és az előszóból is idéztem már, de érdemesnek tartom ezek teljes fordításával megismertetni az érdeklődő olvasót, így ide kimásolom majd teljes terjedelmükben.
559 Búbánat 2015-12-15 09:51:03 [Válasz erre: 558 Búbánat 2015-12-13 13:45:47]
Folytatom és befejezem Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 1839. december 10. - Szegény Liszt! -, mily gyakran kiáltok fel így önkénytelenül a bensőmben!- midőn egyrészt emberfeletti, másrészt embertelen teljesítményének hatását látom rajta! Óh igen!, a tűzijáték mindenesetre kápráztató a tömeg számára, s mámorító a lelkesedés tapsa is. De vajon elégséges-e az elragadtatás a boldogsághoz? Az elragadtatásról nem szeretnék lemondani, bár gyakran úgy érzem, az efféle könnyen megzavarhatná fejemet! De hogy az ilyesmi nem töltheti be kielégítően az életünket, azt már többször tapasztaltam, mintsem élet-törekvésem legfőbb ösztönzőjének tudnám tartani. És mégis, mégis mily gyakran estem kísértésbe magam is! Ahányszor csak Lisztet hallom, különösen Lisztet! – mindannyiszor megújul rajongásom, elannyira, hogy könnyen tudnám magamat teljesen őhozzá kapcsolni, s gyakran felébred a becsvágy is bennem! Ilyenkor a tündöklést tartom a legvonzóbb napnak! Utóbbi azonban csak olyankor fog el, ha munkálkodásom nem elégít ki. Ez pedig elég gyakran megesik, amint nem a tőlem legtelhetőbbet cselekszem. Óh, mennyire tudok pedig boldog és megelégedett lenni! De egyszer tanulni szeretnék, másszor pedig produkciómmal gyönyörűséget nyújtani. Ez azonban nehéz feladat… VÉGE (Következik: a fordító utószava.)
Folytatom és befejezem Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 1839. december 10. - Szegény Liszt! -, mily gyakran kiáltok fel így önkénytelenül a bensőmben!- midőn egyrészt emberfeletti, másrészt embertelen teljesítményének hatását látom rajta! Óh igen!, a tűzijáték mindenesetre kápráztató a tömeg számára, s mámorító a lelkesedés tapsa is. De vajon elégséges-e az elragadtatás a boldogsághoz? Az elragadtatásról nem szeretnék lemondani, bár gyakran úgy érzem, az efféle könnyen megzavarhatná fejemet! De hogy az ilyesmi nem töltheti be kielégítően az életünket, azt már többször tapasztaltam, mintsem élet-törekvésem legfőbb ösztönzőjének tudnám tartani. És mégis, mégis mily gyakran estem kísértésbe magam is! Ahányszor csak Lisztet hallom, különösen Lisztet! – mindannyiszor megújul rajongásom, elannyira, hogy könnyen tudnám magamat teljesen őhozzá kapcsolni, s gyakran felébred a becsvágy is bennem! Ilyenkor a tündöklést tartom a legvonzóbb napnak! Utóbbi azonban csak olyankor fog el, ha munkálkodásom nem elégít ki. Ez pedig elég gyakran megesik, amint nem a tőlem legtelhetőbbet cselekszem. Óh, mennyire tudok pedig boldog és megelégedett lenni! De egyszer tanulni szeretnék, másszor pedig produkciómmal gyönyörűséget nyújtani. Ez azonban nehéz feladat… VÉGE (Következik: a fordító utószava.)
558 Búbánat 2015-12-13 13:45:47 [Válasz erre: 556 Búbánat 2015-12-12 15:20:16]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 1839. november 27. Trost Máriával Liszt hangversenyére mentem. Amit Liszt ma nyújtott, megfoghatatlan, rendkívüli, geniális volt! Játéka egy fantáziában (a „Puritánok” témáira) annyira meghatott, hogy majdnem túlfeszítette bennem a húrt. Billentése ’thrilled through my heart’. Nehéz futamok – nem díszítményként, hanem a lényeg igényével egy másik fantázia első részében – viszont lehűtöttek kissé. Végtelenül tetszettek nekem a Schubert-dalok, melyeket olyan felfogásban adott elő, aminél tökéletesebbet el sem tudok képzelni. December 6. Hétfőn ebéd előtt Liszt hangversenye, mely teljesen elragadott. Geniális játéka az előadott gyönyörű művekben, mint Beethoven f-moll szonátája, Schubert-dalok, majd Lisztnek egy nagyon szép fantáziája a „Lucia” témáira (melyeket ő mintegy újjá alkotott és azokat géniusza fényével ragyogta be) – fellelkesített, magával ragadott és igazán felemelt. (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 1839. november 27. Trost Máriával Liszt hangversenyére mentem. Amit Liszt ma nyújtott, megfoghatatlan, rendkívüli, geniális volt! Játéka egy fantáziában (a „Puritánok” témáira) annyira meghatott, hogy majdnem túlfeszítette bennem a húrt. Billentése ’thrilled through my heart’. Nehéz futamok – nem díszítményként, hanem a lényeg igényével egy másik fantázia első részében – viszont lehűtöttek kissé. Végtelenül tetszettek nekem a Schubert-dalok, melyeket olyan felfogásban adott elő, aminél tökéletesebbet el sem tudok képzelni. December 6. Hétfőn ebéd előtt Liszt hangversenye, mely teljesen elragadott. Geniális játéka az előadott gyönyörű művekben, mint Beethoven f-moll szonátája, Schubert-dalok, majd Lisztnek egy nagyon szép fantáziája a „Lucia” témáira (melyeket ő mintegy újjá alkotott és azokat géniusza fényével ragyogta be) – fellelkesített, magával ragadott és igazán felemelt. (Folytatom)
556 Búbánat 2015-12-12 15:20:16 [Válasz erre: 555 Búbánat 2015-12-11 20:59:10]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 1839. november 21. Kedden Liszt hangversenyére mentünk. Megjelenése számomra mindenkor vonzó. A „pastoral-szimfónia” zongorán nem elégített ki engem. Nagyon elhibázottnak tartom, ily művet választani egyetlen hangszer erejének és készségének bemutatására. Méltatlannak érzem ezt egy oly géniuszhoz, aminő Liszt, ki kedvezően munkálkodhatnék az igazi művészet érdekében. Egyáltalában semmiben sem találtam fel oly bensőségesen Liszt kimondhatatlan géniuszát, mely zongorázásába megnyilvánul, mint Schubert „Ständchen”-ében. Oly természetesen és szellemesen adta elő, mintha mindenkinek így kellene tudnia, - kifejezni ellenben EGYEDÜL Ő tudná! Egyszerű volt és bájos, mint a szelíd madárkák dala és mégis eredet! A hangverseny egyébként nagyon megindult lelkiállapotot idézett elő bennem, ámbár a jó F. és a kedves Rettich-ék közelsége igen jó hatással volt rám. Egészen elkábított a tombolás és az üvegházi légkör fülledtsége úgy fizikai, mint szellemi tekintetben. Igazán mélyen átéreztem, ami fenséges a művészetben, s a géniusz irigylésre méltó voltát, nemkevésbé azonban azt is, mennyire röpkén és elszomorítóan hat a pompás fény, ha nem más, mint csillogó tűzijáték. Ez tehát nem volt kellemes hatással rám; sajnáltam, hogy Liszt ilyen irányban halad. (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 1839. november 21. Kedden Liszt hangversenyére mentünk. Megjelenése számomra mindenkor vonzó. A „pastoral-szimfónia” zongorán nem elégített ki engem. Nagyon elhibázottnak tartom, ily művet választani egyetlen hangszer erejének és készségének bemutatására. Méltatlannak érzem ezt egy oly géniuszhoz, aminő Liszt, ki kedvezően munkálkodhatnék az igazi művészet érdekében. Egyáltalában semmiben sem találtam fel oly bensőségesen Liszt kimondhatatlan géniuszát, mely zongorázásába megnyilvánul, mint Schubert „Ständchen”-ében. Oly természetesen és szellemesen adta elő, mintha mindenkinek így kellene tudnia, - kifejezni ellenben EGYEDÜL Ő tudná! Egyszerű volt és bájos, mint a szelíd madárkák dala és mégis eredet! A hangverseny egyébként nagyon megindult lelkiállapotot idézett elő bennem, ámbár a jó F. és a kedves Rettich-ék közelsége igen jó hatással volt rám. Egészen elkábított a tombolás és az üvegházi légkör fülledtsége úgy fizikai, mint szellemi tekintetben. Igazán mélyen átéreztem, ami fenséges a művészetben, s a géniusz irigylésre méltó voltát, nemkevésbé azonban azt is, mennyire röpkén és elszomorítóan hat a pompás fény, ha nem más, mint csillogó tűzijáték. Ez tehát nem volt kellemes hatással rám; sajnáltam, hogy Liszt ilyen irányban halad. (Folytatom)
555 Búbánat 2015-12-11 20:59:10 [Válasz erre: 554 Búbánat 2015-12-11 20:54:37]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 1839. november 20. Vasárnap reggel órám Bat.-nál. Lickl félbeszakított bennünket Lisztért való igazán nyugtalan rajongásával... (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 1839. november 20. Vasárnap reggel órám Bat.-nál. Lickl félbeszakított bennünket Lisztért való igazán nyugtalan rajongásával... (Folytatom)
554 Búbánat 2015-12-11 20:54:37 [Válasz erre: 553 Búbánat 2015-12-11 00:52:49]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 28. K…, Türk, Lagusins, Mocenigo jött hozzánk. Később Graffen, Hayek és Koch. Nagyon jól szórakoztam,… egyik témánk: Liszt. Mindenki elégedetlen az utolsó hangversennyel. Sajnálom Lisztet; az emberek igazán mindent megtettek, hogy őt a magasságból lerántsák!... ½11-kor mindenki eltávozott tőlünk. Anyám beszélt még Lisztről és arról, amit Mademe D.-val [d’Agoult] való viszonyáról hallott. Óh, a világnak ezek a viszonyai!, szörnyűeknek tartanám őket, ha nem gondolnám: „Nem láthatsz a kulisszák mögé, ahol éghet néha valami szép fényecske is, mely a játékszínen nem látható.” … Sokat gondolkoztam, s így megelégedett voltam. A vágyak, melyek bennem élnek, nem zavarják nyugalmamat. Örömömet lelem a törekvésben, s bizalommal nézek a jövőbe. Törekedni akarok fáradhatatlanul, magamat a Magasságbeli akaratának ajánlva! Vannak ugyan szenvedélyek, de eddig még olyanokkal nem találkoztam, melyek létem harmóniáját szétrombolhatták volna, - így hát bátor igyekezettel vidáman vándorlok tovább… A fordító megjegyzése: Liszt csak másfél évvel később, 1839 novemberében kereste fel újra Bécset, hogy előbbi nagy sikerei színhelyén hat matinét adjon. A naplót tehát ott folytatjuk, ahol ismét Lisztről van benne szó. (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 28. K…, Türk, Lagusins, Mocenigo jött hozzánk. Később Graffen, Hayek és Koch. Nagyon jól szórakoztam,… egyik témánk: Liszt. Mindenki elégedetlen az utolsó hangversennyel. Sajnálom Lisztet; az emberek igazán mindent megtettek, hogy őt a magasságból lerántsák!... ½11-kor mindenki eltávozott tőlünk. Anyám beszélt még Lisztről és arról, amit Mademe D.-val [d’Agoult] való viszonyáról hallott. Óh, a világnak ezek a viszonyai!, szörnyűeknek tartanám őket, ha nem gondolnám: „Nem láthatsz a kulisszák mögé, ahol éghet néha valami szép fényecske is, mely a játékszínen nem látható.” … Sokat gondolkoztam, s így megelégedett voltam. A vágyak, melyek bennem élnek, nem zavarják nyugalmamat. Örömömet lelem a törekvésben, s bizalommal nézek a jövőbe. Törekedni akarok fáradhatatlanul, magamat a Magasságbeli akaratának ajánlva! Vannak ugyan szenvedélyek, de eddig még olyanokkal nem találkoztam, melyek létem harmóniáját szétrombolhatták volna, - így hát bátor igyekezettel vidáman vándorlok tovább… A fordító megjegyzése: Liszt csak másfél évvel később, 1839 novemberében kereste fel újra Bécset, hogy előbbi nagy sikerei színhelyén hat matinét adjon. A naplót tehát ott folytatjuk, ahol ismét Lisztről van benne szó. (Folytatom)
553 Búbánat 2015-12-11 00:52:49 [Válasz erre: 552 Búbánat 2015-12-09 12:01:00]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 26. Ebéden E. asszony Mad. Moreau-val, Graffen, Benoit. (A fordító megjegyzése: Graffen, hamburgi követ – ministerrezidens – Bécsben. Pulszky Ferenc id. művében is említi.) Főtémák ismét Liszt és Thalberg. 10 órakor a Musikvereinbe hajtattunk, Liszt hangversenyére. Nagy tolongás, borzasztó hőség, Nyitány a Tell-ből. Egészen megfelelő hatást tett rám, a zenekar nem hiányzott nekem, ámbár – bevallom – zenekari előadásban sokkal magasabbra becsültem ezt a nyitányt, mint tegnap. (A fordító megjegyzése: A hangverseny tehát mindenesetre 25.én volt d.e. 10 órakor. Ezzel ellenkezni látszik az a körülmény, hogy az ebéd vendégeinek felsorolásával kezdődik a mai napló. Nyilván egyszerű felcserélése ez az időbeli sorrendnek, a fontosabbat későbbre hagyván.) Az biztos, hogy Liszt vihart és kellemet jól ki tudott emelni a játékában. Titze énekelt ezután két dalt, melyek közül az egyiknek [Das Ständchen, Uhland költeménye Vesque muzsikájával] különösen a szövege nagyon tetszett nekem. (A fordító megjegyzése: Vesque von Püttlingen Johannes báróm 1803 -1883. Lengyel származású diplomata, zongoraművész és zeneszerző. Ismertebb álnevén: Hoven. A bécsi udvari kancelláriának volt tisztviselője.) Liszt: Rondeau fantastique-ja „Yo que soy el contrabadista”; világos mozzanatok mellett nagyrészt annyira zűrzavaros mű, hogy alig hat muzsikaként rám. Töredékek Berlioz Symohonie Fantastique-jából; ez is fantázia ugyan, számomra azonban szintén nem igen érthető, s úgy látom, inkább torzképe a fantáziának „de l’école romantique”. Az Erlkönig és Die Post Schuberttől, kedvenceim. Schubert Sei mir gegrüsst c. dala kevésbé tetszett nekem. A végén ismét egy fantázia következett, melyben egy keringő és Rossini-témák váltakoztak. Ez tetszett ugyan, bár tegnap semmi sem ragadott magával, semmi sem lelkesített fel… Május 27. … végül valóságos tapsorkán tört ki. A hőség annyira nyomasztó volt, hogy nagyon kívántam, bárha mielőbb vége lenne. Annyira fáradtnak, s nem eleven lelket lehelőnek tűnt fel nékem minden. Eltávoztunkban Liszt egészen közel állott hozzánk, s úgy látszik, nem ismert rám; nagyon rosszul esett, hogy nem szólt még egy barátságos szót hozzánk; - nem hiúságból, igazán nem, de a barátság kedvéért. Oly jól esik a figyelmesség, különösen annak a részéről, aki minket annyira érdekel, mint engem Liszt. A szalonban ő, mint körülrajongott fiatalember, talán egészen közömbös volna számomra, ellenben, amint arra a géniuszra gondolok, melyet arcvonásai a zongoránál kifejeznek, úgy akaratlanul is nagyon érdekel. Mialatt hazahajtattunk, minden, ami történt, úgy vonult el előttem, mint egy álom. Fájdalmas hangulat fogott el, sebeket éreztem a lelkemben, de ziláltságot nem. (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 26. Ebéden E. asszony Mad. Moreau-val, Graffen, Benoit. (A fordító megjegyzése: Graffen, hamburgi követ – ministerrezidens – Bécsben. Pulszky Ferenc id. művében is említi.) Főtémák ismét Liszt és Thalberg. 10 órakor a Musikvereinbe hajtattunk, Liszt hangversenyére. Nagy tolongás, borzasztó hőség, Nyitány a Tell-ből. Egészen megfelelő hatást tett rám, a zenekar nem hiányzott nekem, ámbár – bevallom – zenekari előadásban sokkal magasabbra becsültem ezt a nyitányt, mint tegnap. (A fordító megjegyzése: A hangverseny tehát mindenesetre 25.én volt d.e. 10 órakor. Ezzel ellenkezni látszik az a körülmény, hogy az ebéd vendégeinek felsorolásával kezdődik a mai napló. Nyilván egyszerű felcserélése ez az időbeli sorrendnek, a fontosabbat későbbre hagyván.) Az biztos, hogy Liszt vihart és kellemet jól ki tudott emelni a játékában. Titze énekelt ezután két dalt, melyek közül az egyiknek [Das Ständchen, Uhland költeménye Vesque muzsikájával] különösen a szövege nagyon tetszett nekem. (A fordító megjegyzése: Vesque von Püttlingen Johannes báróm 1803 -1883. Lengyel származású diplomata, zongoraművész és zeneszerző. Ismertebb álnevén: Hoven. A bécsi udvari kancelláriának volt tisztviselője.) Liszt: Rondeau fantastique-ja „Yo que soy el contrabadista”; világos mozzanatok mellett nagyrészt annyira zűrzavaros mű, hogy alig hat muzsikaként rám. Töredékek Berlioz Symohonie Fantastique-jából; ez is fantázia ugyan, számomra azonban szintén nem igen érthető, s úgy látom, inkább torzképe a fantáziának „de l’école romantique”. Az Erlkönig és Die Post Schuberttől, kedvenceim. Schubert Sei mir gegrüsst c. dala kevésbé tetszett nekem. A végén ismét egy fantázia következett, melyben egy keringő és Rossini-témák váltakoztak. Ez tetszett ugyan, bár tegnap semmi sem ragadott magával, semmi sem lelkesített fel… Május 27. … végül valóságos tapsorkán tört ki. A hőség annyira nyomasztó volt, hogy nagyon kívántam, bárha mielőbb vége lenne. Annyira fáradtnak, s nem eleven lelket lehelőnek tűnt fel nékem minden. Eltávoztunkban Liszt egészen közel állott hozzánk, s úgy látszik, nem ismert rám; nagyon rosszul esett, hogy nem szólt még egy barátságos szót hozzánk; - nem hiúságból, igazán nem, de a barátság kedvéért. Oly jól esik a figyelmesség, különösen annak a részéről, aki minket annyira érdekel, mint engem Liszt. A szalonban ő, mint körülrajongott fiatalember, talán egészen közömbös volna számomra, ellenben, amint arra a géniuszra gondolok, melyet arcvonásai a zongoránál kifejeznek, úgy akaratlanul is nagyon érdekel. Mialatt hazahajtattunk, minden, ami történt, úgy vonult el előttem, mint egy álom. Fájdalmas hangulat fogott el, sebeket éreztem a lelkemben, de ziláltságot nem. (Folytatom)
552 Búbánat 2015-12-09 12:01:00 [Válasz erre: 551 Búbánat 2015-12-06 10:21:46]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 23. Azt mondják, hogy Liszt szombaton elutazik; egyrészt örültem ennek, másrészt sajnáltam is… Örömömet – bevallom – részben az okozta, hogy a sok kis emócióból, melyeket ő keltett bennem, vagy inkább saját gondolataim és érzéseim, melyek őhozzá kapcsolódtak -, kijutok; de másrészt azért is, mert így legalább felhagynak végre a róla való örökös beszéddel; fájlalom viszont, miután így nem hallom őt játszani többé. - Igazán bolondos vagy – szóltam magamhoz -, hogy mindez annyira hatott rád. – Akaratlanul is élénken veszek részt mindenben, ami csak részben is vonz, vagy visszhangot kelt bennem. Május 25. Bolza G. és Wendland jött hozzánk. (A fordító megjegyzése: Ez a Bolza gróf valószínűleg Antal, József gróf és gr. Batthányi Anna fia, 1810-1886, ami a Nemzetségi Zsebkönyv szerint Bécsben élt. Hogy ki volt a vele jött Wendland – több adat hiányában – nem tudtuk megállapítani.) Többek közt egy versről beszélgettünk, melyet Zedlitz írt Lisztről és Thalbergről, Lisztet Byronnal, utóbbit pedig Goethével és a dicső természettel hasonlítván össze. Érzésem szerint a Liszt – Byron hasonlat érthető is, ellenben Thalberg és Goethe! Hiszen Thalberg csupán kiváló tehetség, ki rendkívül szépen játszik, de – úgy hiszem – nem igazi előadó. Goethe pedig géniusz, akinek előadása maga a bámulatra méltó tárgyilagosság. Nem!, az igazságnak ekkora hiányát még a költészetnek sem tudom megbocsátani, ami pedig – s ez érthető is – könnyen burkol valakit égi fénybe. Wendland is mondta, hogy ő Lisztet egy viharra bízott alkotmánnyal hasonlítaná össze. „A vihar gyakran arra a partra hajtja, hol az isteni és mennyei kínálkozik neki, s ahonnan más, magasabb szférák mutatkoznak előtte.” (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 23. Azt mondják, hogy Liszt szombaton elutazik; egyrészt örültem ennek, másrészt sajnáltam is… Örömömet – bevallom – részben az okozta, hogy a sok kis emócióból, melyeket ő keltett bennem, vagy inkább saját gondolataim és érzéseim, melyek őhozzá kapcsolódtak -, kijutok; de másrészt azért is, mert így legalább felhagynak végre a róla való örökös beszéddel; fájlalom viszont, miután így nem hallom őt játszani többé. - Igazán bolondos vagy – szóltam magamhoz -, hogy mindez annyira hatott rád. – Akaratlanul is élénken veszek részt mindenben, ami csak részben is vonz, vagy visszhangot kelt bennem. Május 25. Bolza G. és Wendland jött hozzánk. (A fordító megjegyzése: Ez a Bolza gróf valószínűleg Antal, József gróf és gr. Batthányi Anna fia, 1810-1886, ami a Nemzetségi Zsebkönyv szerint Bécsben élt. Hogy ki volt a vele jött Wendland – több adat hiányában – nem tudtuk megállapítani.) Többek közt egy versről beszélgettünk, melyet Zedlitz írt Lisztről és Thalbergről, Lisztet Byronnal, utóbbit pedig Goethével és a dicső természettel hasonlítván össze. Érzésem szerint a Liszt – Byron hasonlat érthető is, ellenben Thalberg és Goethe! Hiszen Thalberg csupán kiváló tehetség, ki rendkívül szépen játszik, de – úgy hiszem – nem igazi előadó. Goethe pedig géniusz, akinek előadása maga a bámulatra méltó tárgyilagosság. Nem!, az igazságnak ekkora hiányát még a költészetnek sem tudom megbocsátani, ami pedig – s ez érthető is – könnyen burkol valakit égi fénybe. Wendland is mondta, hogy ő Lisztet egy viharra bízott alkotmánnyal hasonlítaná össze. „A vihar gyakran arra a partra hajtja, hol az isteni és mennyei kínálkozik neki, s ahonnan más, magasabb szférák mutatkoznak előtte.” (Folytatom)
551 Búbánat 2015-12-06 10:21:46 [Válasz erre: 549 Búbánat 2015-12-04 20:44:06]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 20. Thalberg külsejében valami olyan jóság nyilvánul meg, hogy valahányszor rátekintek, mindig szeretetreméltóbbnak találom őt. Úgy gondolom, hogy nem kiváló szellem, de egészséges értelmű, természetes vidámsággal megáldott, jólelkű ember, s így kellemes és szeretetreméltó lehetne, ha nem oly társasági tónus venné körül, amelyből mindenben a közönségesség árad. Egészséges elméje vidámságával párosulva növeli az utánzóképességet, ami szórakozásra ugyan jó, de értéktelenségre is vezethet. … Színházba mentünk. Schröder darabját: Die unglückliche Ehe aus Delicatesse adták. Nagyon jó vígjáték! Hazatértemben elgondolkodtam, milyen jó vígjátékot lehetne írni erről a tárgyról: Liszt és Thalberg Bécsben. Május 21. Anyám E.-től jött haza; elmondta, hogy ismét Liszt volt az egyetlen téma! – Amily kevéssé vonzott volna Liszt lénye a szalonban engem, s nem éreztem volna rokonnak őt abban a környezetben, annyira érdekel ő engem mégis, s így nagyon fájnak nékem az ily nem éppen tiszteletreméltó üzelmek, aminek én minden szava és minden mozdulata istenítését nevezem, mert úgy érzem, mintha a magasabbrendű ember lényege – legalább is részben – az úgynevezett ’grand monde’ emberében olvadna fel, mintha a magasabb költészet az előadás hideg atmoszférájában elpárologna. (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 20. Thalberg külsejében valami olyan jóság nyilvánul meg, hogy valahányszor rátekintek, mindig szeretetreméltóbbnak találom őt. Úgy gondolom, hogy nem kiváló szellem, de egészséges értelmű, természetes vidámsággal megáldott, jólelkű ember, s így kellemes és szeretetreméltó lehetne, ha nem oly társasági tónus venné körül, amelyből mindenben a közönségesség árad. Egészséges elméje vidámságával párosulva növeli az utánzóképességet, ami szórakozásra ugyan jó, de értéktelenségre is vezethet. … Színházba mentünk. Schröder darabját: Die unglückliche Ehe aus Delicatesse adták. Nagyon jó vígjáték! Hazatértemben elgondolkodtam, milyen jó vígjátékot lehetne írni erről a tárgyról: Liszt és Thalberg Bécsben. Május 21. Anyám E.-től jött haza; elmondta, hogy ismét Liszt volt az egyetlen téma! – Amily kevéssé vonzott volna Liszt lénye a szalonban engem, s nem éreztem volna rokonnak őt abban a környezetben, annyira érdekel ő engem mégis, s így nagyon fájnak nékem az ily nem éppen tiszteletreméltó üzelmek, aminek én minden szava és minden mozdulata istenítését nevezem, mert úgy érzem, mintha a magasabbrendű ember lényege – legalább is részben – az úgynevezett ’grand monde’ emberében olvadna fel, mintha a magasabb költészet az előadás hideg atmoszférájában elpárologna. (Folytatom)
550 Búbánat 2015-12-04 20:46:34 [Válasz erre: 549 Búbánat 2015-12-04 20:44:06]
Helyesen: "Melódiában gazdagnak"
Helyesen: "Melódiában gazdagnak"
549 Búbánat 2015-12-04 20:44:06 [Válasz erre: 546 Búbánat 2015-12-01 12:08:19]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 19. 12 órakor a Musikvereinbe hajtattunk, Liszt hangversenyére. Az ő „Fantaise romantique”-ja nem igen elégített ki; az egész darab számomra nem igen érthető ködkép, melyből csak hellyel-közzel csillan fel egy kis napsugár. „Neue Liebe, neues Leben” Beethoventől, melyet Lutz énekelt, meglehetősen kevéssé érintett. Webertől „Invitation à la valse” Liszt előadásában; többször szeretném hallani ezt a művet, hogy megítélhessem. Melódiának gazdagnak tűnt fel nékem, s Liszt előadásában óriási volt. Viharosan megtapsolták, s ezután az „Invitation” egyik témáját ismételve elragadóan fantáziált tovább; nem a földre varázsolt muzsikát, hanem a zene világába vezetett el, s mint fejedelme a hangok birodalmának, hallgatóit is oda emelte fel. Heves taps szakította félbe játékát; eszményi világából kénytelen volt hangversenybe, közénk visszatérni, s rögtönzését befejezetlenül abbahagyni. Mikor muzsikál, néha valami gyermeki van kifejezésében, ami végtelenül vonz engem! Schubert „Auf dem Strom” és „Die Post” dalait kísérte ezután Liszt. Rossini „I marinari” és „La Tarantelle” nem hagyott mély nyomokat bennem. Többszöri kihívás után még az „Erlkönig”-et játszotta, vagy inkább adományozta nékünk, annyira befejezetten és tökéletesen, amilyen előadást még Schubert maga is bizonyára csak a legdicsőbb elképzelésében, az érzelmek legmagasabb fokán álmodhatott meg. Óh, ez a Liszt!, ha őrá a muzsikával kapcsolatban gondolok! – számomra áldó napsugár, melynek fényében üdvözülten örvendezek!... A szalon-élet a hangversenyteremben tegnapi hangulatomra különösen rosszul hatott. A zenét valóban kedvelő és átérző közönség természetesen tetszését nyilvánítja, ha valami rendkívülit hall; azonban csak a lelkesedésig fokozódó túláradó érzés és elragadó bámulat késztetheti viharos tetszésnyilvánításra, nem pedig akármi más, így pl. a kellemes vagy a megnyugtató, s különösen nem előadás közben; a viharos tetszésnyilvánítás mindig zavarja a magasabb élvezetet. Azt hiszem, a művészt ez nem emeli fel, csak fárasztja, untatja. Lisztet is szétszaggatják, sőt minden leheletét is elkapkodnák. Megértem ezt, mégis fájlalom őmiatta és magasabbrendű okból. Azt szeretném, ha benne a géniuszt jobban méltányolnák, de kevesebb tapssal halmoznák el; ha őt, az embert, többre becsülnék, és kevésbé udvarolnának néki. Nem volna ember, ha az istenítésnek éppen ez a módja nem vonná őt az élet ama forgatagába, mely az érzései belső tüzének mélységét és tisztaságát – amint azok a muzsikában megnyilatkoznak – előle el nem takarná! Végtelenül örültem volna, ha Liszt többször felkeres bennünket, most azonban már egyáltalán nem kívánom ezt, miután hiúság és szerénytelenség volna az ily módon istenítettet magához hívni, ha az ember néki semmi különöset nyújtani nem tud… Ebéden Lisztről folyik a szó, stb. (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 19. 12 órakor a Musikvereinbe hajtattunk, Liszt hangversenyére. Az ő „Fantaise romantique”-ja nem igen elégített ki; az egész darab számomra nem igen érthető ködkép, melyből csak hellyel-közzel csillan fel egy kis napsugár. „Neue Liebe, neues Leben” Beethoventől, melyet Lutz énekelt, meglehetősen kevéssé érintett. Webertől „Invitation à la valse” Liszt előadásában; többször szeretném hallani ezt a művet, hogy megítélhessem. Melódiának gazdagnak tűnt fel nékem, s Liszt előadásában óriási volt. Viharosan megtapsolták, s ezután az „Invitation” egyik témáját ismételve elragadóan fantáziált tovább; nem a földre varázsolt muzsikát, hanem a zene világába vezetett el, s mint fejedelme a hangok birodalmának, hallgatóit is oda emelte fel. Heves taps szakította félbe játékát; eszményi világából kénytelen volt hangversenybe, közénk visszatérni, s rögtönzését befejezetlenül abbahagyni. Mikor muzsikál, néha valami gyermeki van kifejezésében, ami végtelenül vonz engem! Schubert „Auf dem Strom” és „Die Post” dalait kísérte ezután Liszt. Rossini „I marinari” és „La Tarantelle” nem hagyott mély nyomokat bennem. Többszöri kihívás után még az „Erlkönig”-et játszotta, vagy inkább adományozta nékünk, annyira befejezetten és tökéletesen, amilyen előadást még Schubert maga is bizonyára csak a legdicsőbb elképzelésében, az érzelmek legmagasabb fokán álmodhatott meg. Óh, ez a Liszt!, ha őrá a muzsikával kapcsolatban gondolok! – számomra áldó napsugár, melynek fényében üdvözülten örvendezek!... A szalon-élet a hangversenyteremben tegnapi hangulatomra különösen rosszul hatott. A zenét valóban kedvelő és átérző közönség természetesen tetszését nyilvánítja, ha valami rendkívülit hall; azonban csak a lelkesedésig fokozódó túláradó érzés és elragadó bámulat késztetheti viharos tetszésnyilvánításra, nem pedig akármi más, így pl. a kellemes vagy a megnyugtató, s különösen nem előadás közben; a viharos tetszésnyilvánítás mindig zavarja a magasabb élvezetet. Azt hiszem, a művészt ez nem emeli fel, csak fárasztja, untatja. Lisztet is szétszaggatják, sőt minden leheletét is elkapkodnák. Megértem ezt, mégis fájlalom őmiatta és magasabbrendű okból. Azt szeretném, ha benne a géniuszt jobban méltányolnák, de kevesebb tapssal halmoznák el; ha őt, az embert, többre becsülnék, és kevésbé udvarolnának néki. Nem volna ember, ha az istenítésnek éppen ez a módja nem vonná őt az élet ama forgatagába, mely az érzései belső tüzének mélységét és tisztaságát – amint azok a muzsikában megnyilatkoznak – előle el nem takarná! Végtelenül örültem volna, ha Liszt többször felkeres bennünket, most azonban már egyáltalán nem kívánom ezt, miután hiúság és szerénytelenség volna az ily módon istenítettet magához hívni, ha az ember néki semmi különöset nyújtani nem tud… Ebéden Lisztről folyik a szó, stb. (Folytatom)
548 Búbánat 2015-12-02 11:55:21
Közbevetőleg [url] http://hnm.hu/hu/muzeum/muzeumtortenet/igazgatoink/pulszky-ferenc; Pulszky Ferenc [/url] - (Eperjes, 1814. szeptember 17. – Budapest, 1897. szeptember 9.) 1845-ben feleségül vette egy bécsi bankár nagyműveltségű lányát, Walter Teréziát (*1819–†1866), akitől több gyermeke is született (így Ágost, Károly, Polixénia (1857–1921) és Garibaldi (1861–1926) ). Walter Teréz később szép könyveket és újságcikkeket írt Magyarországról, mindenben támogatta és követte férjét. Berendezkedtek egy kastélyban, és Pulszkyt a szórakoztató, könnyű életből csak az 1848-as események rántották ki. [url] http://cultura.hu/kultura/pulszky-ferenc-elete-es-kora/; Cultura Magazin cikkéből: [/url] A Szalon „[…] A szalon leggyakoribb vendégei voltak a politikusok közül Trefort Ágoston, Szilágyi Dezső, Apponyi Albert; a tudósokat Hunfalvy Pál, Herman Ottó, Fraknói Vilmos, képviselte; az írók közül Gyulai Pál és Toldy Ferenc volt rendszeres látogató, a művészi körökből gyakran eljött Liszt Ferenc, ha éppen Magyarországon tartózkodott, valamint Székely Bertalan és Than Mór.” „Az 1880-as évek elejére azonban sok minden megváltozott: Pulszky maga megöregedett, közel állt a hetvenhez, fárasztotta már a nagyobb társaság; gyermekei a maguk útját járták már, több vagy kevesebb sikerrel, de jórészt önállóan; az apa háttérbe húzódott a politikában is, hogy nagyobbik fiának helyet csináljon; Polyxena férjhez ment, azontúl a saját családja foglalta le – az öreg Pulszkynak egyre inkább terhére volt a szalon, megszüntette hát. Pedig valószínűleg továbbra is voltak szép számmal idősebb és ifjabb tudósok, művészek, akiknek Pulszky szalonjába járni a magas színvonalú társalgás mellett presztízst is jelentett. Maga Pulszky azonban mindinkább visszahúzódott a társaságtól: 1884-ben újra megnősült, és második feleségével, Geszner Rózával visszavonultan éltek.”
Közbevetőleg [url] http://hnm.hu/hu/muzeum/muzeumtortenet/igazgatoink/pulszky-ferenc; Pulszky Ferenc [/url] - (Eperjes, 1814. szeptember 17. – Budapest, 1897. szeptember 9.) 1845-ben feleségül vette egy bécsi bankár nagyműveltségű lányát, Walter Teréziát (*1819–†1866), akitől több gyermeke is született (így Ágost, Károly, Polixénia (1857–1921) és Garibaldi (1861–1926) ). Walter Teréz később szép könyveket és újságcikkeket írt Magyarországról, mindenben támogatta és követte férjét. Berendezkedtek egy kastélyban, és Pulszkyt a szórakoztató, könnyű életből csak az 1848-as események rántották ki. [url] http://cultura.hu/kultura/pulszky-ferenc-elete-es-kora/; Cultura Magazin cikkéből: [/url] A Szalon „[…] A szalon leggyakoribb vendégei voltak a politikusok közül Trefort Ágoston, Szilágyi Dezső, Apponyi Albert; a tudósokat Hunfalvy Pál, Herman Ottó, Fraknói Vilmos, képviselte; az írók közül Gyulai Pál és Toldy Ferenc volt rendszeres látogató, a művészi körökből gyakran eljött Liszt Ferenc, ha éppen Magyarországon tartózkodott, valamint Székely Bertalan és Than Mór.” „Az 1880-as évek elejére azonban sok minden megváltozott: Pulszky maga megöregedett, közel állt a hetvenhez, fárasztotta már a nagyobb társaság; gyermekei a maguk útját járták már, több vagy kevesebb sikerrel, de jórészt önállóan; az apa háttérbe húzódott a politikában is, hogy nagyobbik fiának helyet csináljon; Polyxena férjhez ment, azontúl a saját családja foglalta le – az öreg Pulszkynak egyre inkább terhére volt a szalon, megszüntette hát. Pedig valószínűleg továbbra is voltak szép számmal idősebb és ifjabb tudósok, művészek, akiknek Pulszky szalonjába járni a magas színvonalú társalgás mellett presztízst is jelentett. Maga Pulszky azonban mindinkább visszahúzódott a társaságtól: 1884-ben újra megnősült, és második feleségével, Geszner Rózával visszavonultan éltek.”
547 Búbánat 2015-12-02 02:29:51
Közbevetőleg Ma este: 18:00: Budapest Magyar Rádió Márványterme Fülei Balázs (zongora) jótékonysági zongoraest Csorba Dávid javára BACH: Olasz koncert, BWV 971 SCHUBERT: 4 impromptu, D 899 LISZT: h-moll szonáta
Közbevetőleg Ma este: 18:00: Budapest Magyar Rádió Márványterme Fülei Balázs (zongora) jótékonysági zongoraest Csorba Dávid javára BACH: Olasz koncert, BWV 971 SCHUBERT: 4 impromptu, D 899 LISZT: h-moll szonáta
546 Búbánat 2015-12-01 12:08:19 [Válasz erre: 545 Búbánat 2015-11-29 14:07:12]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 15. Liszt hangversenyére, a Musikvereinbe igyekeztünk. Sok ember, sok nézelődés, mint mindig. Beethoven cisz-moll szonátáját játszotta. Mily édes melódia (emléke a Normá-ban is előfordul) és szelíd fátyolszerű harmónia szólal meg benne, hogy minden szenvedéllyel, a művészet egész erejével keljen aztán új életre. Az előadás olyan volt, hogy teljesen meg is feledkeztem róla, csak a tökéletességet éreztem. A szonáta egészen elragadott; ez a muzsika felemeli és magasabb világba vezeti az embert, míg a fantáziáknak legtöbbje csillogó pezsgésével és gyakran csodálatos tobzódásával csak a világi tolongás zűrzavarát juttatja eszünkbe. Schubert dalai következtek Randhartinger előadásában (A fordító megjegyzése: Randhartinger Benedict, 1802-1893, termékeny zeneszerző, sokáig magántitkára volt gr. Széchenyi Ferenc főudvarmesternek. A bécsi udvari zenekar igazgatója. Kiváló tenorista is volt.). A Forelle-t gyönyörűen kísérte Liszt, az utánzás élethű volt. Kessler (Kessler Jos Kristian, 1800-1872, bajor származású zeneszerző és zongoraművész) asz-dúr etűdje igen szép. Händel e-moll fúgája a haragos számolómesterre emlékeztet. Kessler oktáv-etűdje oly szörnyű nehéz, hogy imitt-amott még Liszt játékában is érezni lehetett a nehézségeket. Scarlatti „macska-fúgája” inkább a gondolkodás, mint a számítás érzetét keltette bennem. Randhartinger saját két dalát énekelte; az egyiknek a végén egy kis vihar fordul elő; az ilyesminek előidézése a hangok birodalmában Lisztnek éppoly könnyű, mint Jupiter jogarának a természetben. Végezetül ismét a „Hexameron”-t játszotta Liszt; ezúttal sem volt rám nagyobb hatással, mint első ízben. Liszt igazi rögtönző…. Felfogásában több mint geniális, alkotó is egyben, aki nemcsak magát az eszmét adja vissza, ahogy azt a szerző elgondolta, hanem olyasmit is előhív belőle, ami talán a szerző elő is rejtve, néki is csupán homályosan jelent meg legszebb álmaiban. Ha Lisztet egy ideig nem hallom, gyakran azt hiszem, a rajongást túlzásba viszem, amint azonban hallom őt, a lelkesedésem ismét megújul. Ellenállhatatlanul vonz engem, mintha létem alapeszméjének rokona volna, s ha játszik és az érzést arcáról leolvashatom, így kell szólnom: - Minden szépség megtalálható benne! Mindannak, amit eddig játszott, koronája volt Beethoven cisz-moll szonátája, mely egészen elbűvölt; ezt hallván, utána szívesen eltávoztam volna a hangversenyről. Ily mű létrehozása már nem is komponálás, hanem valóságos teremtés. Ez a hangverseny egészen elkábított…………… Ebéden Breda és Nicolai. Ismét sok szó esett Lisztről. Nicolai úr anyámmal szemben úgy nyilatkozott, hogy Liszt bizonyára le tudna kötni engem; Anyám azt állította: Óh nem!; mire engem is megkérdeztek, s én őszintén csak azt válaszolhattam, hogy igazán nem tudom. Nicolai úr nagyon okos ember, mindig szívesen hallgatok rá,…………… mindenesetre nehéz lehetne vele együtt élni! (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 15. Liszt hangversenyére, a Musikvereinbe igyekeztünk. Sok ember, sok nézelődés, mint mindig. Beethoven cisz-moll szonátáját játszotta. Mily édes melódia (emléke a Normá-ban is előfordul) és szelíd fátyolszerű harmónia szólal meg benne, hogy minden szenvedéllyel, a művészet egész erejével keljen aztán új életre. Az előadás olyan volt, hogy teljesen meg is feledkeztem róla, csak a tökéletességet éreztem. A szonáta egészen elragadott; ez a muzsika felemeli és magasabb világba vezeti az embert, míg a fantáziáknak legtöbbje csillogó pezsgésével és gyakran csodálatos tobzódásával csak a világi tolongás zűrzavarát juttatja eszünkbe. Schubert dalai következtek Randhartinger előadásában (A fordító megjegyzése: Randhartinger Benedict, 1802-1893, termékeny zeneszerző, sokáig magántitkára volt gr. Széchenyi Ferenc főudvarmesternek. A bécsi udvari zenekar igazgatója. Kiváló tenorista is volt.). A Forelle-t gyönyörűen kísérte Liszt, az utánzás élethű volt. Kessler (Kessler Jos Kristian, 1800-1872, bajor származású zeneszerző és zongoraművész) asz-dúr etűdje igen szép. Händel e-moll fúgája a haragos számolómesterre emlékeztet. Kessler oktáv-etűdje oly szörnyű nehéz, hogy imitt-amott még Liszt játékában is érezni lehetett a nehézségeket. Scarlatti „macska-fúgája” inkább a gondolkodás, mint a számítás érzetét keltette bennem. Randhartinger saját két dalát énekelte; az egyiknek a végén egy kis vihar fordul elő; az ilyesminek előidézése a hangok birodalmában Lisztnek éppoly könnyű, mint Jupiter jogarának a természetben. Végezetül ismét a „Hexameron”-t játszotta Liszt; ezúttal sem volt rám nagyobb hatással, mint első ízben. Liszt igazi rögtönző…. Felfogásában több mint geniális, alkotó is egyben, aki nemcsak magát az eszmét adja vissza, ahogy azt a szerző elgondolta, hanem olyasmit is előhív belőle, ami talán a szerző elő is rejtve, néki is csupán homályosan jelent meg legszebb álmaiban. Ha Lisztet egy ideig nem hallom, gyakran azt hiszem, a rajongást túlzásba viszem, amint azonban hallom őt, a lelkesedésem ismét megújul. Ellenállhatatlanul vonz engem, mintha létem alapeszméjének rokona volna, s ha játszik és az érzést arcáról leolvashatom, így kell szólnom: - Minden szépség megtalálható benne! Mindannak, amit eddig játszott, koronája volt Beethoven cisz-moll szonátája, mely egészen elbűvölt; ezt hallván, utána szívesen eltávoztam volna a hangversenyről. Ily mű létrehozása már nem is komponálás, hanem valóságos teremtés. Ez a hangverseny egészen elkábított…………… Ebéden Breda és Nicolai. Ismét sok szó esett Lisztről. Nicolai úr anyámmal szemben úgy nyilatkozott, hogy Liszt bizonyára le tudna kötni engem; Anyám azt állította: Óh nem!; mire engem is megkérdeztek, s én őszintén csak azt válaszolhattam, hogy igazán nem tudom. Nicolai úr nagyon okos ember, mindig szívesen hallgatok rá,…………… mindenesetre nehéz lehetne vele együtt élni! (Folytatom)
545 Búbánat 2015-11-29 14:07:12 [Válasz erre: 544 Búbánat 2015-11-27 20:23:35]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 9. Éppen a naplómat akartam folytatni, mikor jelzik, hogy már ¾12-re jár az idő, s a hangversenyre kell mennünk… Liszt-hangverseny: telve a terem, mint mindig, ő érdekes, mint mindig, az én hangulatom nem jó, mint mindig. Kedélyem kissé nyomott volt, nem oly fogékony, mint máskor. Liszt a maga fantáziáját játszotta a Zsidónő témáira. Némely szép részletére emlékszem ugyan, de az egészből semmi mély hatás nem maradt meg bennem. Moscheles (A fordító megjegyzése: Moscheles Ignác, 1794-1870. Cseh származású mesteri zongoraművész és zeneszerző. A Mendelssohn alapította lipcsei Konzervatórium első zongoratanára) és Chopin több etűdjét játszotta ezután; előbbinek gyöngyöző futamai, Chopinnel pedig erőteljesen kidolgozott tanulmánya különösen tetszett nekem. Miféle alkotmány is tulajdonképpen az etűd, gondoltam magamban; a hangszeres muzsikálás számára ugyanaz, mint a solfeggiók az éneklésben… Végül Hexameron címen variációkat játszott a Puritánok legismertebb duettjére saját magától és különböző újabb szerzőktől, Thalbergtől, Chopintől, Herztől stb. (A fordító megjegyzése: Herz Henri, 1803-1888. Egy időben, az 1820/30-as éveinek derekán a világ legünnepeltebb zongoraművésze volt.); e kompozíciókat inkább mesterkéltnek mint összhangzatosaknak találtam. Játéka most is, mint mindig, tűz és árnyék, nagyszerű; kecses és pezsgő, sőt több a nagyszerűnél, tökéletesen nagy. Jó helyen ültünk, s így láthattam néha Liszt ujjait is; teljesen hatalmában lévő eszközök ezek, tökéletes engedelmességgel teljesítik Liszt akaratát, anélkül, hogy ő a legcsekélyebb figyelembe is venné azokat. Ámbár tegnap egészben véve nem ragadott el annyira, mint máskor, mégis sajátos varázzsal hatott rám Liszt, ami a legteljesebb érdeklődéssel láncolt hozzá. Óh, mint kívántam volna egy tekintetét vagy szavát elnyerni!.... Bat. jött el (A fordító megjegyzése: ez a Bat. Teréz egyik mestere nevének lerövidítése. – Az 1839. november 20-i feljegyzésében ugyanis említi, hogy ’órája volt Bat-nál’.); főtémánk: Liszt. Ő is ugyanúgy lelkesedik érte, mint mi, s így magáévá tette mindazt, amit Liszttel kapcsolatban gondoltam és éreztem. Óh, bárcsak sokkal jobban megismerhetném őt, meghitten bizonyára egészen más, különböző emberekhez különböző, s fogékony minden iránt. Nem a nő érdeklődése ez a férfi iránt, hanem az érző emberé a géniusszal szemben, ami Lisztért olyannyira rajongani késztet engem. Nagyon szeretném látni lángelméjének minél szebb kibontakozását. Ebédnél……. Lisztről és Thalbergről volt szó; Anyám úgy vélte, hogy Liszt nagy „succès-je” Thalbergre bizonyára leverően hat. Az ’emberre’, óh ige, ezt megérteném, - muzsikusra azonban alig hiszem. Úgy gondolom, csak a lángész nem irigykedhetik a lángészre……., hiszen benne is lobog az isteni láng, ő is magasra törhet……………. Moreau Georges jött ekkor, s az illendőség kívánta, hogy vele menjek. Útiterveit közölte velem. Kár, hogy annyi ’moyens’-nel megáldott ember, mint M.G., olyan kicsinyes tud lenni. A minap például Liszttel együtt kocsizott ki, s Liszt a hagyomány szerint így szólt hozzá: „Vou pouvez laisser aller les cheveaux.”; ezt a bizalmasságot M. G. oly rossz néven vette, hogy szóvá is tette. „Quelle petite petitesse!”, mennyire kiütközik gyöngesége az efféle gőgnek! Egyáltalában, azt hiszem, igazságtalan volna Lisztet közönséges mértékkel mérni; Lisztben, az emberben, a szerénység hiányát – ha ez néha észrevehető – könnyen megbocsáthatjuk. De hát ki ismeri közülünk őt otthonában? Egyébként elhiszem, hogy az az irány, melyen ő halad, nem a legmagasztosabb… (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 9. Éppen a naplómat akartam folytatni, mikor jelzik, hogy már ¾12-re jár az idő, s a hangversenyre kell mennünk… Liszt-hangverseny: telve a terem, mint mindig, ő érdekes, mint mindig, az én hangulatom nem jó, mint mindig. Kedélyem kissé nyomott volt, nem oly fogékony, mint máskor. Liszt a maga fantáziáját játszotta a Zsidónő témáira. Némely szép részletére emlékszem ugyan, de az egészből semmi mély hatás nem maradt meg bennem. Moscheles (A fordító megjegyzése: Moscheles Ignác, 1794-1870. Cseh származású mesteri zongoraművész és zeneszerző. A Mendelssohn alapította lipcsei Konzervatórium első zongoratanára) és Chopin több etűdjét játszotta ezután; előbbinek gyöngyöző futamai, Chopinnel pedig erőteljesen kidolgozott tanulmánya különösen tetszett nekem. Miféle alkotmány is tulajdonképpen az etűd, gondoltam magamban; a hangszeres muzsikálás számára ugyanaz, mint a solfeggiók az éneklésben… Végül Hexameron címen variációkat játszott a Puritánok legismertebb duettjére saját magától és különböző újabb szerzőktől, Thalbergtől, Chopintől, Herztől stb. (A fordító megjegyzése: Herz Henri, 1803-1888. Egy időben, az 1820/30-as éveinek derekán a világ legünnepeltebb zongoraművésze volt.); e kompozíciókat inkább mesterkéltnek mint összhangzatosaknak találtam. Játéka most is, mint mindig, tűz és árnyék, nagyszerű; kecses és pezsgő, sőt több a nagyszerűnél, tökéletesen nagy. Jó helyen ültünk, s így láthattam néha Liszt ujjait is; teljesen hatalmában lévő eszközök ezek, tökéletes engedelmességgel teljesítik Liszt akaratát, anélkül, hogy ő a legcsekélyebb figyelembe is venné azokat. Ámbár tegnap egészben véve nem ragadott el annyira, mint máskor, mégis sajátos varázzsal hatott rám Liszt, ami a legteljesebb érdeklődéssel láncolt hozzá. Óh, mint kívántam volna egy tekintetét vagy szavát elnyerni!.... Bat. jött el (A fordító megjegyzése: ez a Bat. Teréz egyik mestere nevének lerövidítése. – Az 1839. november 20-i feljegyzésében ugyanis említi, hogy ’órája volt Bat-nál’.); főtémánk: Liszt. Ő is ugyanúgy lelkesedik érte, mint mi, s így magáévá tette mindazt, amit Liszttel kapcsolatban gondoltam és éreztem. Óh, bárcsak sokkal jobban megismerhetném őt, meghitten bizonyára egészen más, különböző emberekhez különböző, s fogékony minden iránt. Nem a nő érdeklődése ez a férfi iránt, hanem az érző emberé a géniusszal szemben, ami Lisztért olyannyira rajongani késztet engem. Nagyon szeretném látni lángelméjének minél szebb kibontakozását. Ebédnél……. Lisztről és Thalbergről volt szó; Anyám úgy vélte, hogy Liszt nagy „succès-je” Thalbergre bizonyára leverően hat. Az ’emberre’, óh ige, ezt megérteném, - muzsikusra azonban alig hiszem. Úgy gondolom, csak a lángész nem irigykedhetik a lángészre……., hiszen benne is lobog az isteni láng, ő is magasra törhet……………. Moreau Georges jött ekkor, s az illendőség kívánta, hogy vele menjek. Útiterveit közölte velem. Kár, hogy annyi ’moyens’-nel megáldott ember, mint M.G., olyan kicsinyes tud lenni. A minap például Liszttel együtt kocsizott ki, s Liszt a hagyomány szerint így szólt hozzá: „Vou pouvez laisser aller les cheveaux.”; ezt a bizalmasságot M. G. oly rossz néven vette, hogy szóvá is tette. „Quelle petite petitesse!”, mennyire kiütközik gyöngesége az efféle gőgnek! Egyáltalában, azt hiszem, igazságtalan volna Lisztet közönséges mértékkel mérni; Lisztben, az emberben, a szerénység hiányát – ha ez néha észrevehető – könnyen megbocsáthatjuk. De hát ki ismeri közülünk őt otthonában? Egyébként elhiszem, hogy az az irány, melyen ő halad, nem a legmagasztosabb… (Folytatom)
544 Búbánat 2015-11-27 20:23:35 [Válasz erre: 542 Búbánat 2015-11-26 11:19:30]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 7. …... Lisztnek – úgy vélem – annyiban igaza van, hogy a festő a legfüggetlenebb alkotó. Mégis a zenének is vannak előnyei és hatása is általánosabb…. A Liszttel folytatott beszélgetések kellemesek voltak; amiatt is panaszkodott, hogy a művészt gyakran csak a játékáért hívják meg; igaza van – gondoltam -, s így kétszeresen örültem, hogy nálunk nem került sor játékra. Különösen azért lennék boldog, ha Liszttel játszhatnék, mert ezáltal sajátos varázsa volna rám nézve annak, amit vele játszottam, hozzá még emlék is számomra, mely az én kisded tehetségemet kissé felmagasztosítaná, s ha jól sikerül az együttesünk, némi buzdításul is szolgálna. A tetszeni vágyó hiúságnak is van némi része ebben; azonban mindezt elnyomja a bennem a gondolta, hogy untatnék, ami – minden szerénység nélkül mondva – jelentéktelen erőimre való tekintettel hihető is; így tehát nagyon örülök, hogy nem játszom vele. Sajnáltam, hogy Liszttel többé már nem beszélhettem; egyrészt azonban féltem is, nem is mertem beszélgetést kezdeményezni, másrészt a kötelesség sem volt egészen „á mon aise”, hogy Milaschefszky úrral beszélgessek, amire pedig anyám pillantásai is emlékeztettek. Ebéden Moreau P. és M., Wendland és Benoit. Többek közt Lisztről beszélgettünk; úgy találták (Moreau-ék és Benoit), „qu’il était fat”; kérdésemre, hogy mit értenek ez alatt, azt válaszolták: „qu’il avait une certaine prétention”, valami kelletlen keresettség van a lényében. Én e vélemény ellen nyilatkoztam. Hogy bizonyos öntudat, talán némi anyagi vonatkozással párosulva megtalálható benne, azt gondolom; azonban nem tűrhetem, hogy a géniuszt ily módon tépázzák; ez igazán levon az ember értékéből; lelkünkből ilyenkor az irigység ördögöcskéi ugrándoznak elő, hogy velünk együtt csipkedjenek. Az emberek szeretnek árnyékokat festeni felebarátjaikra, hogy ha ezekből csak egy leheletnyi igaznak bizonyul, mindenfelé elterjeszthessék azt róluk. Már ahhoz is felemelkedettség szükséges, hogy a fényt elviselhessük….. Nékem mindenesetre tetszik, hogy Halm és Lickl, két oly különböző, a ’grand monde’-tól annyira távolálló ember és annyira könnyen sebezhető jellem, mindkettő annyira dicsőíti Lisztet; ez Liszt jólelkűségét és okosságát bizonyítja. (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 7. …... Lisztnek – úgy vélem – annyiban igaza van, hogy a festő a legfüggetlenebb alkotó. Mégis a zenének is vannak előnyei és hatása is általánosabb…. A Liszttel folytatott beszélgetések kellemesek voltak; amiatt is panaszkodott, hogy a művészt gyakran csak a játékáért hívják meg; igaza van – gondoltam -, s így kétszeresen örültem, hogy nálunk nem került sor játékra. Különösen azért lennék boldog, ha Liszttel játszhatnék, mert ezáltal sajátos varázsa volna rám nézve annak, amit vele játszottam, hozzá még emlék is számomra, mely az én kisded tehetségemet kissé felmagasztosítaná, s ha jól sikerül az együttesünk, némi buzdításul is szolgálna. A tetszeni vágyó hiúságnak is van némi része ebben; azonban mindezt elnyomja a bennem a gondolta, hogy untatnék, ami – minden szerénység nélkül mondva – jelentéktelen erőimre való tekintettel hihető is; így tehát nagyon örülök, hogy nem játszom vele. Sajnáltam, hogy Liszttel többé már nem beszélhettem; egyrészt azonban féltem is, nem is mertem beszélgetést kezdeményezni, másrészt a kötelesség sem volt egészen „á mon aise”, hogy Milaschefszky úrral beszélgessek, amire pedig anyám pillantásai is emlékeztettek. Ebéden Moreau P. és M., Wendland és Benoit. Többek közt Lisztről beszélgettünk; úgy találták (Moreau-ék és Benoit), „qu’il était fat”; kérdésemre, hogy mit értenek ez alatt, azt válaszolták: „qu’il avait une certaine prétention”, valami kelletlen keresettség van a lényében. Én e vélemény ellen nyilatkoztam. Hogy bizonyos öntudat, talán némi anyagi vonatkozással párosulva megtalálható benne, azt gondolom; azonban nem tűrhetem, hogy a géniuszt ily módon tépázzák; ez igazán levon az ember értékéből; lelkünkből ilyenkor az irigység ördögöcskéi ugrándoznak elő, hogy velünk együtt csipkedjenek. Az emberek szeretnek árnyékokat festeni felebarátjaikra, hogy ha ezekből csak egy leheletnyi igaznak bizonyul, mindenfelé elterjeszthessék azt róluk. Már ahhoz is felemelkedettség szükséges, hogy a fényt elviselhessük….. Nékem mindenesetre tetszik, hogy Halm és Lickl, két oly különböző, a ’grand monde’-tól annyira távolálló ember és annyira könnyen sebezhető jellem, mindkettő annyira dicsőíti Lisztet; ez Liszt jólelkűségét és okosságát bizonyítja. (Folytatom)
543 Haandel 2015-11-27 19:02:38
Composer [url]http://spectator.sme.sk/c/20063558/composer-franz-liszt-had-roots-going-back-to-rusovce.html;Franz[/url] Liszt had roots going back to Rusovce
Composer [url]http://spectator.sme.sk/c/20063558/composer-franz-liszt-had-roots-going-back-to-rusovce.html;Franz[/url] Liszt had roots going back to Rusovce
542 Búbánat 2015-11-26 11:19:30 [Válasz erre: 532 Búbánat 2015-11-23 11:23:00]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 4. Mainberg báró, Ott, Benoit, Mocenigo G., Liszt és Lickl jött el hozzánk. Liszt vezetett engem az asztalhoz. Beszélgettem vele Svájcról, képekről, a francia és német nyelvről; huzamosabb beszélgetést nem folytattunk; nem mertem, félve, hogy untatom vagy fárasztom. Sokat köhög. Olyan ember ő, akiben érezhető a felsőbbrendűségi öntudata, a nyelv teljesen hatalmában van, könnyedséggel ítél és nyilatkozik, barátságos és illedelmes, úgy hogy közelében fesztelenül érzi magát az ember. Ő, aki a nagyvilágban él, és – ahogy én azt látom – sokban annak a nézőpontjából is ítél, ezt a világot („le grande monde”) nagyrészben magába fogadta. Zenei megnyilatkozásai nélkül sohasem ragadott volna el engem senki úgy, mint ő, akiért most annyira rajongok, ha muzsikával kapcsolatban gondolok rá és az ő szemeire. Tetszeni vágytam? Óh nem, egyáltalán nem! – örömmel mondhatom, hogy igazán csak a kívánságban tudnék erre törekedni, tettben sohasem. Ezután Ottilie-vel és másokkal jöttem-mentem. Hayek úr és Arnstein báró is eljött. (A fordító megjegyzése: Arnstein bárót sem találunk az almanachokban.) Liszt hamarosan elhagyott bennünket. Ezután az itteni társaság a szóbeszéd tárgya lett. Ami kevéssé hízelgőt csak elmondanak róla, mindaz igaz is. Részint a szív őszinteségében érezhető hiány, másrészt alakiságokkal sem tudják pótolni a lelket; amolyan „laisser aller”, mely a szív ürességét még inkább érezteti. Lickl mesélte tegnapelőtt, hogy Liszt hangversenyén, játékának hatása alatt valaki megjegyezte: „Most már hiszek a halhatatlanságban!” Mégis szép dolog, ha valaki képes ily érzelmeket kelteni! Lickl megjegyezte, hogy Liszt teljesen átszellemül játék közben, mintha alvajáró állapotban volna. Ebben csakugyan van valami… Május 6. Moreau Georges a minap elmondta Lisztnek azt a nyilatkozatomat, hogy boldog lennék, ha ő engem kísérne, s közölte is velem, hogy Liszt szívesen vállalkozik erre. Miután Liszt tegnap estére jelezte jövetelét, anyám azt hitte, hogy játszani fog velem. Leültem tehát a harmonikához és ERRŐL ábrándozva játszottam, s nagyon boldog voltam. L. asszony jött látogatóba, Benoit úr szintén. A holdat még erkélyünkről üdvözölhettük. Liszt és Lickl csak ½9-kor érkezett. Milaschefszky úr és Arnstein báró is eljött hozzánk. Különböző dolgokról beszélgettünk. Liszt úgy nyilatkozott, hogy a festő helyzete sok tekintetben előnyösebb a muzsikusénál. (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 4. Mainberg báró, Ott, Benoit, Mocenigo G., Liszt és Lickl jött el hozzánk. Liszt vezetett engem az asztalhoz. Beszélgettem vele Svájcról, képekről, a francia és német nyelvről; huzamosabb beszélgetést nem folytattunk; nem mertem, félve, hogy untatom vagy fárasztom. Sokat köhög. Olyan ember ő, akiben érezhető a felsőbbrendűségi öntudata, a nyelv teljesen hatalmában van, könnyedséggel ítél és nyilatkozik, barátságos és illedelmes, úgy hogy közelében fesztelenül érzi magát az ember. Ő, aki a nagyvilágban él, és – ahogy én azt látom – sokban annak a nézőpontjából is ítél, ezt a világot („le grande monde”) nagyrészben magába fogadta. Zenei megnyilatkozásai nélkül sohasem ragadott volna el engem senki úgy, mint ő, akiért most annyira rajongok, ha muzsikával kapcsolatban gondolok rá és az ő szemeire. Tetszeni vágytam? Óh nem, egyáltalán nem! – örömmel mondhatom, hogy igazán csak a kívánságban tudnék erre törekedni, tettben sohasem. Ezután Ottilie-vel és másokkal jöttem-mentem. Hayek úr és Arnstein báró is eljött. (A fordító megjegyzése: Arnstein bárót sem találunk az almanachokban.) Liszt hamarosan elhagyott bennünket. Ezután az itteni társaság a szóbeszéd tárgya lett. Ami kevéssé hízelgőt csak elmondanak róla, mindaz igaz is. Részint a szív őszinteségében érezhető hiány, másrészt alakiságokkal sem tudják pótolni a lelket; amolyan „laisser aller”, mely a szív ürességét még inkább érezteti. Lickl mesélte tegnapelőtt, hogy Liszt hangversenyén, játékának hatása alatt valaki megjegyezte: „Most már hiszek a halhatatlanságban!” Mégis szép dolog, ha valaki képes ily érzelmeket kelteni! Lickl megjegyezte, hogy Liszt teljesen átszellemül játék közben, mintha alvajáró állapotban volna. Ebben csakugyan van valami… Május 6. Moreau Georges a minap elmondta Lisztnek azt a nyilatkozatomat, hogy boldog lennék, ha ő engem kísérne, s közölte is velem, hogy Liszt szívesen vállalkozik erre. Miután Liszt tegnap estére jelezte jövetelét, anyám azt hitte, hogy játszani fog velem. Leültem tehát a harmonikához és ERRŐL ábrándozva játszottam, s nagyon boldog voltam. L. asszony jött látogatóba, Benoit úr szintén. A holdat még erkélyünkről üdvözölhettük. Liszt és Lickl csak ½9-kor érkezett. Milaschefszky úr és Arnstein báró is eljött hozzánk. Különböző dolgokról beszélgettünk. Liszt úgy nyilatkozott, hogy a festő helyzete sok tekintetben előnyösebb a muzsikusénál. (Folytatom)
541 Búbánat 2015-11-24 11:55:02 [Válasz erre: 473 Búbánat 2015-08-16 18:22:30]
SZENT ERZSÉBET LEGENDÁJA Az 1865-ös ősbemutató után napra pontosan százötven évvel, augusztus 15-én újra felcsendült a Pesti Vigadóban Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendája című műve. A közmédia által készített felvétel most DVD-n vált hozzáférhetővé. Rekonstruálták az Ábrányi Kornél-féle librettót; a Marton Éva és Kocsár Balázs elképzelései alapján megvalósult előadáson a szólisták és a szimfonikus zenekar mellett pedig százfős kórus és gyerekkar is részt vett – emlékeztetett Zsoldos Dávid, a Szent Erzsébet 150 projekt koordinátora. Forrás: [url] http://www.mma-tv.hu/documents/10180/6834027/201511117_meghivo_v3.pdf/c0b56058-1dd3-4503-b59e-c643c0cf4dfe; A Magyar Művészeti Akadémia tisztelettel meghívja Önt új kiadványainak bemutatójára. [/url] Időpont: 2015. november 19. (csütörtök) 13 óra Helyszín: az MMA Könyvtára (Pesti Vigadó, 1051 Budapest, Vigadó tér 2. fsz.)
SZENT ERZSÉBET LEGENDÁJA Az 1865-ös ősbemutató után napra pontosan százötven évvel, augusztus 15-én újra felcsendült a Pesti Vigadóban Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendája című műve. A közmédia által készített felvétel most DVD-n vált hozzáférhetővé. Rekonstruálták az Ábrányi Kornél-féle librettót; a Marton Éva és Kocsár Balázs elképzelései alapján megvalósult előadáson a szólisták és a szimfonikus zenekar mellett pedig százfős kórus és gyerekkar is részt vett – emlékeztetett Zsoldos Dávid, a Szent Erzsébet 150 projekt koordinátora. Forrás: [url] http://www.mma-tv.hu/documents/10180/6834027/201511117_meghivo_v3.pdf/c0b56058-1dd3-4503-b59e-c643c0cf4dfe; A Magyar Művészeti Akadémia tisztelettel meghívja Önt új kiadványainak bemutatójára. [/url] Időpont: 2015. november 19. (csütörtök) 13 óra Helyszín: az MMA Könyvtára (Pesti Vigadó, 1051 Budapest, Vigadó tér 2. fsz.)
540 Ardelao 2015-11-24 11:21:57 [Válasz erre: 539 Búbánat 2015-11-24 11:10:16]
Nagyszerű, hogy miket "találtál!"
Nagyszerű, hogy miket "találtál!"
539 Búbánat 2015-11-24 11:10:16 [Válasz erre: 533 Radegundis 2015-11-23 21:57:52]
Radegundis fórumtársunk írásában nagy tisztelettel és szeretettel szólott „Liszt-művek egy másik rendkívüli mesteréről, Kertész Lajosról”. Rákerestem a neten és találtam ezeket: [url] https://www.youtube.com/watch?v=tEHPyIIrsV4; Zenetörténetileg is fontos esemény volt Kertész Lajos gyulai estje [/url] Felvétel: Gyulai Hírlap - Rusznyák Csaba - 2013 [url] https://www.youtube.com/watch?v=n2shC6VBqbA; Liszt Ferenc: Magyar arcképek – Kertész Lajos zongora [/url] Historische ungarische Bildnisse (Magyar arcképek), S.205 (1885). (31:26 perc) 00:00 Széchenyi István 03:03 Eötvös József 05:49 Vörösmarty Mihály 10:55 Teleki László 15:32 Deák Ferenc 18:36 Petõfi Sándor 24:12 Mosonyi Mihály Lajos Kertész, piano Hungaroton, 2000. Recording 1999.
Radegundis fórumtársunk írásában nagy tisztelettel és szeretettel szólott „Liszt-művek egy másik rendkívüli mesteréről, Kertész Lajosról”. Rákerestem a neten és találtam ezeket: [url] https://www.youtube.com/watch?v=tEHPyIIrsV4; Zenetörténetileg is fontos esemény volt Kertész Lajos gyulai estje [/url] Felvétel: Gyulai Hírlap - Rusznyák Csaba - 2013 [url] https://www.youtube.com/watch?v=n2shC6VBqbA; Liszt Ferenc: Magyar arcképek – Kertész Lajos zongora [/url] Historische ungarische Bildnisse (Magyar arcképek), S.205 (1885). (31:26 perc) 00:00 Széchenyi István 03:03 Eötvös József 05:49 Vörösmarty Mihály 10:55 Teleki László 15:32 Deák Ferenc 18:36 Petõfi Sándor 24:12 Mosonyi Mihály Lajos Kertész, piano Hungaroton, 2000. Recording 1999.
538 Búbánat 2015-11-24 11:06:29 [Válasz erre: 537 Búbánat 2015-11-24 11:04:46]
Antal István Budapest, 1909. január 27. – Budapest, 1978. november 25. "Nemzetközi versenyek zsűritagjaként szerepelt. Egyik ilyen alkalomból, a zwickaui Schuman-zongoraversenyen, ahol magyar zongoristák, a Zeneakadémia növendékei értek el helyezést, így nyilatkozott: „Annyit érek, amennyit a növendékeimnek meg tudok tanítani.[…] Matematikus édesapámtól a matematikai tehetséget nem örököltem ugyan, de a matematikus jellegzetes magatartását talán valamelyest. Törekszem a tiszta és világos megfogalmazásra, a szabályok definíciójára, az összefüggések felismerésére. Ezért találom annyira izgalmas területnek a pedagógiai munkát. Szívesen beszélek kételyeimről és következtetéseimről, szívesen vitatkozom is róluk […] Ennek köszönhetően ma már egyre világosabban látom, hol van a határ, amin túl már nem lehet és nem is szabad szavakkal magyarázni, mert a művészet maga immanens, nem oldódik a beszélt nyelvben." Forrás: http://lfze.hu/hu/nagy-elodok/-/asset_publisher/HVHn5fqOrfp7/content/antal-istvan/10192;jsessionid=FA12D501BA7BCCB8D1043C151AEEBB20
Antal István Budapest, 1909. január 27. – Budapest, 1978. november 25. "Nemzetközi versenyek zsűritagjaként szerepelt. Egyik ilyen alkalomból, a zwickaui Schuman-zongoraversenyen, ahol magyar zongoristák, a Zeneakadémia növendékei értek el helyezést, így nyilatkozott: „Annyit érek, amennyit a növendékeimnek meg tudok tanítani.[…] Matematikus édesapámtól a matematikai tehetséget nem örököltem ugyan, de a matematikus jellegzetes magatartását talán valamelyest. Törekszem a tiszta és világos megfogalmazásra, a szabályok definíciójára, az összefüggések felismerésére. Ezért találom annyira izgalmas területnek a pedagógiai munkát. Szívesen beszélek kételyeimről és következtetéseimről, szívesen vitatkozom is róluk […] Ennek köszönhetően ma már egyre világosabban látom, hol van a határ, amin túl már nem lehet és nem is szabad szavakkal magyarázni, mert a művészet maga immanens, nem oldódik a beszélt nyelvben." Forrás: http://lfze.hu/hu/nagy-elodok/-/asset_publisher/HVHn5fqOrfp7/content/antal-istvan/10192;jsessionid=FA12D501BA7BCCB8D1043C151AEEBB20
537 Búbánat 2015-11-24 11:04:46 [Válasz erre: 533 Radegundis 2015-11-23 21:57:52]
[url] http://www.momus.hu/article.php?artid=5142; Csendes pillanatok a zongorairodalom viharos korszakából (Antal István Lisztet játszik) [/url] Café Momus - BaCi, 2009-04-24 [ Hangszeres művek ] La leggierezza Antal István – zongora LISZT: Három koncertetűd – 2., f-moll („La leggierezza”) Transzcendens etűdök Paganini nyomán – 5., E-dúr („A vadászat”) Négy elfelejtett keringő – No. 2, 3 4., 6., 7., 10. magyar rapszódia Fantázia W. A. Mozart Figaro lakodalma című operájának két témájára Nagy fantázia Mozart Don Juanja nyomán Hungaroton 32610
[url] http://www.momus.hu/article.php?artid=5142; Csendes pillanatok a zongorairodalom viharos korszakából (Antal István Lisztet játszik) [/url] Café Momus - BaCi, 2009-04-24 [ Hangszeres művek ] La leggierezza Antal István – zongora LISZT: Három koncertetűd – 2., f-moll („La leggierezza”) Transzcendens etűdök Paganini nyomán – 5., E-dúr („A vadászat”) Négy elfelejtett keringő – No. 2, 3 4., 6., 7., 10. magyar rapszódia Fantázia W. A. Mozart Figaro lakodalma című operájának két témájára Nagy fantázia Mozart Don Juanja nyomán Hungaroton 32610
536 smaragd 2015-11-24 07:16:49 [Válasz erre: 533 Radegundis 2015-11-23 21:57:52]
Csodálatos emberekről, csodálatos dolgokról írtál csodálatosan...csodállak!
Csodálatos emberekről, csodálatos dolgokról írtál csodálatosan...csodállak!
535 Búbánat 2015-11-23 22:40:29 [Válasz erre: 533 Radegundis 2015-11-23 21:57:52]
Kedves Radegundis! Alig találok szavakat a meghatódástól, amit e csodálatos, emlékező-visszatekintő írásoddal érzelmileg kiváltottál bennem; tisztelgésed Antal István, Kertész Lajos és persze Liszt géniusza előtt, igazán felemelő érzést tett rám. Beszámolód minden sorából sugárzik valami magasztosság, fennköltség, tiszteletreméltóság, a szeretet! Még többször átfogom olvasni ezt a szépségeket ontó, tartalmas leveledet, hogy magamba szívjam azt a sok nemes gondolatot, érzületet, melyet írásod minden szava magában hordoz, és hogy belőlük töltekezzem! Sok-sok köszönet érte!!!
Kedves Radegundis! Alig találok szavakat a meghatódástól, amit e csodálatos, emlékező-visszatekintő írásoddal érzelmileg kiváltottál bennem; tisztelgésed Antal István, Kertész Lajos és persze Liszt géniusza előtt, igazán felemelő érzést tett rám. Beszámolód minden sorából sugárzik valami magasztosság, fennköltség, tiszteletreméltóság, a szeretet! Még többször átfogom olvasni ezt a szépségeket ontó, tartalmas leveledet, hogy magamba szívjam azt a sok nemes gondolatot, érzületet, melyet írásod minden szava magában hordoz, és hogy belőlük töltekezzem! Sok-sok köszönet érte!!!
534 Ardelao 2015-11-23 22:28:01 [Válasz erre: 533 Radegundis 2015-11-23 21:57:52]
Hadd köszönjem meg én is Neked ezt a nagyon szép és tartalmas beszámolódat. Élmény volt végigolvasni!
Hadd köszönjem meg én is Neked ezt a nagyon szép és tartalmas beszámolódat. Élmény volt végigolvasni!
533 Radegundis 2015-11-23 21:57:52
Kedves Búbánat, elnézést kérek a Schmidt fórumon feltett kérdésedre a késedelmes válaszért, de reméltem, hogy "élménytáram" kupacaiban ennek a koncertnek az emlékezetes kék müsorfüzetét is fellelem, de legalább a jegyet a pontos dátum miatt - ahogy más kék szalaggal átkötve szerelmének elrebegett gondolatait örzi, úgy vigyázok én itt régi Richter-Gilelsz-Cziffra-Casadesus-Rubinstein-Celibidache-... estek artefaktumaira. Mivel nem leltem, most csak emlékezetböl idézem fel, javaslatodra itt ezen a fórumon, kivételes betolakodásomért a törzstagok elnézését kérve. Antal István idézett 1959/60-as Liszt-estjét az Années de Pélerinage elsö évével kezdte: amint az nem ritka kiváló elöadóknál, már a az elsö, a kápolna visszhangját is idézö e-moll hangzatával a ciklus nyitányaként a Tell-legenda képeivel, a Vierwaldstätter See-én kitört vihart idézö középrésszel, Gessler halálba taszított csónakjából való megmenekülésével, a szabadság-álom fanfárjának megcsendítésével elvarázsolt bennünket Liszt igaz ifjúságának, szellemi kibontakozásának szinpadára, Svájcba. Számomra örökre felejthetetlenek Antal István Plein-air képei - nehéz megfogalmazni - ma, a zongoravirtuózok korában már kitöl is várhatom el ezt az intelligens megszólaltatást: ez nem német hang, de nem is igazán francia, olasz sem - a magam primitív módján meg kell ma is állapítanom: igen, ez számomra valóban SVÁJC... A genfi harangok tónusa nem a Speyer katedrálisát idézte, bár egyszerre érces és mégis olyan volt, mint egy finom svájci óramü. Az "Au bord d'une source" forrásának csörgedezése nem az Erzgebirge közeli vegyigyára miatt habosan tajtékzó patakot festette elénk, ahogy néha hallani, hanem ahogy ezt "harmadik pátriám", a Grác melletti Schöcklland családtagjaimról és pl. a Bartók családot is patronáló, Liszt által is megcsodált zongorajátékú grófnö, Nákó-Gyertyánffy Bertáról elnevezett ottani források diszkrét, csilingelö bugyogásából én is ismerem (talán nem véletlen, hogy itt született a 6 éves Bartók egyik elsö zongoramüve). Az "Orage" nem csak a fákat kicsavaró elemi vihar volt Antal István keze alatt, hanem egyben bevezetö tónus a ciklus magját képezö "Valleé d'Obermann" drámai útkeresése és önvádja elé. Feltehetöen Liszt önmagával való viaskodásása, amelyet már semmi sem old fel, a lélek vágya a belsö nyugalomra és magányra, amely soha sem érhetö el, ha valakit feszít a tettvágy, a megismerés, az alkotás indíttatása. Az egyetlen megoldás - mint Senancournál is - a tó vizén a hullámok játékos dallamát, a csengö-csörgedezö patakot már meghallgatva a természet újabb csodájában, az alpesi tájban, egyszerü tehénkolompjaiban elmerülni, tovább mártózni a természet adta feloldásban, ha azért a lélek igazi otthonának keresése - "Le Mal du Pay" - reménytelen diszharmóniáival ezt meg is zavarja. Itt még Genf kissé messzinek tünö harangjai inkább a természet fontos részét képezik, számomra azonban már "beharangozza" a Liszt számára a végleges(?) feloldódást jelentö Istenhitet. Nem véletlen, hogy a "Benediction" elsö változata is - talán párhuzamosan - ekkor (1835-38) születik a Lamartin-ciklus tervével, igaz, hogy az érett mü Liszt kibontakozásával 10-15 évvel késöbbi keltezésü, itt már az ima jelenti a feloldozást... Antal István festöi elöadása egy négy zongoraestböl álló sorozat koncertje volt. Emlékezetem szerint a számomra is felejthetetlen tudású Marija Grinberg - Blumenfeld és Igumnov tanítványának lenni rangot jelentett - Beethoven szonáta-estje és egy Hernádi Lajos est - erröl nekem csak a ráadásként hallott Weber Rondó maradt emlékezetemben (Op. 24 IV. tétel - a Liszt által is sokat játszott Perpetuum mobile, a szonátának van Liszt-féle kiadása is...) voltak még a bérletben, a nagyedik esetleg Ungár Imre vagy Wehner Tibor koncertje lehetett. Bár akkor már - 14 évesen - némiképpen gyakorlott koncertlátogató voltam, söt a jegyiroda egyik kedvence 8-10 éves koromtól, akinek szívesen félre is tették az orgonaülés 58-60-as üléseinek egyikét (miért? - mert onnan tökéletesen rá lehetett látni a klaviatúrára), de ezen a koncerten hallottam igazán elöször, hogy önálló darabokból álló ciklus egyedei -amelyek itt hangnemileg talán nem is kapcsolódnak - programmatikailag összefügghetnek és... hogy ezt egy igazi müvész érzékeltetni tudja. Nem a különbözöség a domináns - mint pl. a Kiállítás képeiben - hanem a közös szál, amire rávezeti a közönséget, ami további mondanivalót közöl a megérteni vágyóval. Ezért is volt számomra ez az est maradandó, mert erre itt vezetett rá Antal játéka, itt tanultam meg - általánosabban -, hogy zenedarabok nagyon ritkán valók elözmény(ek) nélkül és az igazi mestermüveknek - akár egy másik zeneszerzönél - következményei vannak. Ez a zeneszeretö számára egy újabb izgalmas és szép "rejtvény", az összefüggések felfedezése. Számomra pl. Raff Lenore-ja a Les Preludes-töl nem független, Suk Azrael-je szomorú édestestvére Schmidt IV. Szimfóniájának, s. i. t. Antal estjének második része ilyen szempontból már nem volt ilyen homogén. Itt a két középsö elfelejtett keringöt és az akkor "felfedezett" Csárdás macabre-t és a "Csárdás obstine"-t játszotta. Annak idején Liszt-esteken inkább Rapszódiák, Velence és Nápoly, Valse Impromptu és hasonlóak szerepeltek. Szegedi Ernö estjei a késöi Liszt müvekkel egy külön - mondhatnám "zenei különcök" számára fenntartott kategória volt. Egy tizenéves számára az öregség kesernyésségével füszerezett, egyszerübb, de mégis izgalmas müvek akkor még örök rejtélyt jelentettek. Emlékszem, hogy a koncert után a családi kottatárban nem talált 2. Valse oublieé-t beszerezve vagy százszor eljátszottam, késöbb a lemezfelvételt recsegösre játszottam, hogy ez az egyszerü "zeneietlenség", "Unmusik" miért is tetszhet nekem? Antal István sem adta meg hozzá ugyan a kulcsot, "csak" eljátszotta, hogy ez milyen csodás, magától értetödö zene, amely csak nem olyan, mint a korábbi Liszt müvek. Jellemzö, hogy amikor az Années 3. évének kottáját kerestem a Zenei Antikvárban, akkor a bolt kiváló szakembere azt kérdezte, miért nem elég nekem a Peters kiadásban található Jeux d'eaux de la Villa d'Este, a többi darab ugyis érdektelen, senki sem játssza öket. Persze azért a. D. ismertem Richter, Starkman, Bächer egyedi felvételeit, ezért kerestem a kottát... A második részben Antal István egy harmadik müfajt is bemutatott, fantasztikusan: akkor kevesen vállalkoztak még a "Réminiscences de Don Juan" elöadására. H. Neuhaus írja egy darabbal kapcsolatban, hogy azt csak a gépzongora, a pianola és Grigorij Ginzburg tudja igazán lejátszani. Nos a Goldenweiser tanítvány-csodagyerek Ginzburgnak (aki nála is lakott) egy felvételét jól ismertem, Antal István technikailag nem (vagy alig) maradt el ettöl, de a mü zenei tartalmának kibontakoztatása jobban illett az operához, amint az a kettöjük újra hozzáférhetö felvételei alapján is igazolható. Ezután mesés ráadást kapott a közönség: a köznyelven "Figaró ábránd"-nak titulált több mint negyedórás nehéz, de ugyanakkor nagyon hálás mü - amelyre szintén érvényesek az elöbb elmondottak - után a két kéz párhuzamos mozgásával nehezített Ricordi-kiadású E-Dur Paganini etüdöt játszotta el Antal István. Sajnos egy ponton bizonytalan vagyok - emlékszem egy nem túl démoni Mefisztó-keringöre is, amelyben inkább a csábítás trükkjei és az elfojtott "hátsó gondolatok" domináltak, de nem vagyok biztos, hogy ez is ezen az estén került müsorra. Talán megbocsátható 55 év távlatában... Mivel mi, a közönség ilyen "örök" élmény ellenére is sokszor hálátlanok vagyunk, hadd emlékezzem meg itt a Liszt-müvek egy másik rendkívüli mesteréröl, Kertész Lajosról. Egyik nagybátyám Keéri-Szántó növendéke (is) volt, aki azután itt nem részletezhetö okokból egy kutatóintézet föosztályvezetöje lett, de rajongása Liszt felé egész életében tovább kísérte. Egyszer kottáimmal meglátogattam - csodás Förster hangversenyzongorája is csábított - ö izgatottan kézenfogott és néhány házzal arrébb kísért, ahonnan Liszt Vogelpredigt-jének hangjai hallatszottak. Nem a Jeanne-Marie Darre féle "csodatrillák", hanem Assisi Szent Ferenc párbeszéde a madarakkal, akik intonált hangon valóban "beszélgettek" itt vele. Megdöbbenve álltunk ott és még a késöbbiekben is le-leszaladtunk a Bakalépcsötöl, hogy hosszasan hallgatózzunk az ismeretlen ház elött, emberi hangú, de "zamatos" Bartókot, authentikus, nem túlromantizált, de férfiasan izzó Chopint és a jövö bölcs abbéjaként ható értelmes-érzelmes Liszteket hallhattunk. Kiderült, hogy Kertész Lajos lakik a házban, ezek után évekig hüségesen jártunk a koncertjeire, szinte kizárólag kisebb termekbe (Bartók - a mai Pesti Szinház, Semmelweiss utca), mert a rendszer így dotálta 1956-os szerepét. Kertész Lajosról azt mondta értö nagybátyám, hogy Ö nem zongorázik, hanem a hangszeren prédikál... Csak jóval késöbb tudtuk meg, hogy Debrecenben valóban teológiát végzett és felszentelt református lelkész - de emberségét, hittel, szeretettel áthatott müvészetét a közönség soraiból is éreztük. Több konzit, föiskolát végzett zenész barátom hálás neki ritka emberi és zenei hozzáállásáért. Bár én a most novemberben betöltött 90 éves születésnapja alkalmából már megköszöntem Neki mindazt, amit elsösorban Liszt müvészetéböl Neki köszönhetek, hogy megismerhettem az igazi Történelmi arcképeket, amely nem panoptikum, hanem élö, áldozatkész magyarok hanglenyomata, nem csak Assisi, hanem Paolai Szent Ferenc tanúbizonyságát is a hit mellett, ahol a hullámok - nem a hollywoodi studiók plasztikdiszletét idézik - mint oly' sok elöadásban, a Himnusz és a Szózat egységét, összecsengését vagy a családunk életében szerepet játszó Szent Radegundis himnuszát, amellyel a pápai menetet fogadják, hogy a rászorultak önzetlen megsegítéséhez Krisztus keresztjének egy gyógyító szilánkját átvegyék. Kertész Lajos most nemrég vett fel a Naxos számára négy új anyagú CD-t, hogy a jövö generációinak átadja az Ö Bartók-képét - nem gyözöm hallgatni és nem szégyellem, néha azt veszem észre, hogy megjelenik egy könnycsepp... Kedves Tanár úr, tisztelt Kertész Lajos müvész úr, kerek születésnapod alkalmából innen is hadd kívánjunk Neked jó egészséget és sok örömöt és ... köszönjük tiszta szívböl!
Kedves Búbánat, elnézést kérek a Schmidt fórumon feltett kérdésedre a késedelmes válaszért, de reméltem, hogy "élménytáram" kupacaiban ennek a koncertnek az emlékezetes kék müsorfüzetét is fellelem, de legalább a jegyet a pontos dátum miatt - ahogy más kék szalaggal átkötve szerelmének elrebegett gondolatait örzi, úgy vigyázok én itt régi Richter-Gilelsz-Cziffra-Casadesus-Rubinstein-Celibidache-... estek artefaktumaira. Mivel nem leltem, most csak emlékezetböl idézem fel, javaslatodra itt ezen a fórumon, kivételes betolakodásomért a törzstagok elnézését kérve. Antal István idézett 1959/60-as Liszt-estjét az Années de Pélerinage elsö évével kezdte: amint az nem ritka kiváló elöadóknál, már a az elsö, a kápolna visszhangját is idézö e-moll hangzatával a ciklus nyitányaként a Tell-legenda képeivel, a Vierwaldstätter See-én kitört vihart idézö középrésszel, Gessler halálba taszított csónakjából való megmenekülésével, a szabadság-álom fanfárjának megcsendítésével elvarázsolt bennünket Liszt igaz ifjúságának, szellemi kibontakozásának szinpadára, Svájcba. Számomra örökre felejthetetlenek Antal István Plein-air képei - nehéz megfogalmazni - ma, a zongoravirtuózok korában már kitöl is várhatom el ezt az intelligens megszólaltatást: ez nem német hang, de nem is igazán francia, olasz sem - a magam primitív módján meg kell ma is állapítanom: igen, ez számomra valóban SVÁJC... A genfi harangok tónusa nem a Speyer katedrálisát idézte, bár egyszerre érces és mégis olyan volt, mint egy finom svájci óramü. Az "Au bord d'une source" forrásának csörgedezése nem az Erzgebirge közeli vegyigyára miatt habosan tajtékzó patakot festette elénk, ahogy néha hallani, hanem ahogy ezt "harmadik pátriám", a Grác melletti Schöcklland családtagjaimról és pl. a Bartók családot is patronáló, Liszt által is megcsodált zongorajátékú grófnö, Nákó-Gyertyánffy Bertáról elnevezett ottani források diszkrét, csilingelö bugyogásából én is ismerem (talán nem véletlen, hogy itt született a 6 éves Bartók egyik elsö zongoramüve). Az "Orage" nem csak a fákat kicsavaró elemi vihar volt Antal István keze alatt, hanem egyben bevezetö tónus a ciklus magját képezö "Valleé d'Obermann" drámai útkeresése és önvádja elé. Feltehetöen Liszt önmagával való viaskodásása, amelyet már semmi sem old fel, a lélek vágya a belsö nyugalomra és magányra, amely soha sem érhetö el, ha valakit feszít a tettvágy, a megismerés, az alkotás indíttatása. Az egyetlen megoldás - mint Senancournál is - a tó vizén a hullámok játékos dallamát, a csengö-csörgedezö patakot már meghallgatva a természet újabb csodájában, az alpesi tájban, egyszerü tehénkolompjaiban elmerülni, tovább mártózni a természet adta feloldásban, ha azért a lélek igazi otthonának keresése - "Le Mal du Pay" - reménytelen diszharmóniáival ezt meg is zavarja. Itt még Genf kissé messzinek tünö harangjai inkább a természet fontos részét képezik, számomra azonban már "beharangozza" a Liszt számára a végleges(?) feloldódást jelentö Istenhitet. Nem véletlen, hogy a "Benediction" elsö változata is - talán párhuzamosan - ekkor (1835-38) születik a Lamartin-ciklus tervével, igaz, hogy az érett mü Liszt kibontakozásával 10-15 évvel késöbbi keltezésü, itt már az ima jelenti a feloldozást... Antal István festöi elöadása egy négy zongoraestböl álló sorozat koncertje volt. Emlékezetem szerint a számomra is felejthetetlen tudású Marija Grinberg - Blumenfeld és Igumnov tanítványának lenni rangot jelentett - Beethoven szonáta-estje és egy Hernádi Lajos est - erröl nekem csak a ráadásként hallott Weber Rondó maradt emlékezetemben (Op. 24 IV. tétel - a Liszt által is sokat játszott Perpetuum mobile, a szonátának van Liszt-féle kiadása is...) voltak még a bérletben, a nagyedik esetleg Ungár Imre vagy Wehner Tibor koncertje lehetett. Bár akkor már - 14 évesen - némiképpen gyakorlott koncertlátogató voltam, söt a jegyiroda egyik kedvence 8-10 éves koromtól, akinek szívesen félre is tették az orgonaülés 58-60-as üléseinek egyikét (miért? - mert onnan tökéletesen rá lehetett látni a klaviatúrára), de ezen a koncerten hallottam igazán elöször, hogy önálló darabokból álló ciklus egyedei -amelyek itt hangnemileg talán nem is kapcsolódnak - programmatikailag összefügghetnek és... hogy ezt egy igazi müvész érzékeltetni tudja. Nem a különbözöség a domináns - mint pl. a Kiállítás képeiben - hanem a közös szál, amire rávezeti a közönséget, ami további mondanivalót közöl a megérteni vágyóval. Ezért is volt számomra ez az est maradandó, mert erre itt vezetett rá Antal játéka, itt tanultam meg - általánosabban -, hogy zenedarabok nagyon ritkán valók elözmény(ek) nélkül és az igazi mestermüveknek - akár egy másik zeneszerzönél - következményei vannak. Ez a zeneszeretö számára egy újabb izgalmas és szép "rejtvény", az összefüggések felfedezése. Számomra pl. Raff Lenore-ja a Les Preludes-töl nem független, Suk Azrael-je szomorú édestestvére Schmidt IV. Szimfóniájának, s. i. t. Antal estjének második része ilyen szempontból már nem volt ilyen homogén. Itt a két középsö elfelejtett keringöt és az akkor "felfedezett" Csárdás macabre-t és a "Csárdás obstine"-t játszotta. Annak idején Liszt-esteken inkább Rapszódiák, Velence és Nápoly, Valse Impromptu és hasonlóak szerepeltek. Szegedi Ernö estjei a késöi Liszt müvekkel egy külön - mondhatnám "zenei különcök" számára fenntartott kategória volt. Egy tizenéves számára az öregség kesernyésségével füszerezett, egyszerübb, de mégis izgalmas müvek akkor még örök rejtélyt jelentettek. Emlékszem, hogy a koncert után a családi kottatárban nem talált 2. Valse oublieé-t beszerezve vagy százszor eljátszottam, késöbb a lemezfelvételt recsegösre játszottam, hogy ez az egyszerü "zeneietlenség", "Unmusik" miért is tetszhet nekem? Antal István sem adta meg hozzá ugyan a kulcsot, "csak" eljátszotta, hogy ez milyen csodás, magától értetödö zene, amely csak nem olyan, mint a korábbi Liszt müvek. Jellemzö, hogy amikor az Années 3. évének kottáját kerestem a Zenei Antikvárban, akkor a bolt kiváló szakembere azt kérdezte, miért nem elég nekem a Peters kiadásban található Jeux d'eaux de la Villa d'Este, a többi darab ugyis érdektelen, senki sem játssza öket. Persze azért a. D. ismertem Richter, Starkman, Bächer egyedi felvételeit, ezért kerestem a kottát... A második részben Antal István egy harmadik müfajt is bemutatott, fantasztikusan: akkor kevesen vállalkoztak még a "Réminiscences de Don Juan" elöadására. H. Neuhaus írja egy darabbal kapcsolatban, hogy azt csak a gépzongora, a pianola és Grigorij Ginzburg tudja igazán lejátszani. Nos a Goldenweiser tanítvány-csodagyerek Ginzburgnak (aki nála is lakott) egy felvételét jól ismertem, Antal István technikailag nem (vagy alig) maradt el ettöl, de a mü zenei tartalmának kibontakoztatása jobban illett az operához, amint az a kettöjük újra hozzáférhetö felvételei alapján is igazolható. Ezután mesés ráadást kapott a közönség: a köznyelven "Figaró ábránd"-nak titulált több mint negyedórás nehéz, de ugyanakkor nagyon hálás mü - amelyre szintén érvényesek az elöbb elmondottak - után a két kéz párhuzamos mozgásával nehezített Ricordi-kiadású E-Dur Paganini etüdöt játszotta el Antal István. Sajnos egy ponton bizonytalan vagyok - emlékszem egy nem túl démoni Mefisztó-keringöre is, amelyben inkább a csábítás trükkjei és az elfojtott "hátsó gondolatok" domináltak, de nem vagyok biztos, hogy ez is ezen az estén került müsorra. Talán megbocsátható 55 év távlatában... Mivel mi, a közönség ilyen "örök" élmény ellenére is sokszor hálátlanok vagyunk, hadd emlékezzem meg itt a Liszt-müvek egy másik rendkívüli mesteréröl, Kertész Lajosról. Egyik nagybátyám Keéri-Szántó növendéke (is) volt, aki azután itt nem részletezhetö okokból egy kutatóintézet föosztályvezetöje lett, de rajongása Liszt felé egész életében tovább kísérte. Egyszer kottáimmal meglátogattam - csodás Förster hangversenyzongorája is csábított - ö izgatottan kézenfogott és néhány házzal arrébb kísért, ahonnan Liszt Vogelpredigt-jének hangjai hallatszottak. Nem a Jeanne-Marie Darre féle "csodatrillák", hanem Assisi Szent Ferenc párbeszéde a madarakkal, akik intonált hangon valóban "beszélgettek" itt vele. Megdöbbenve álltunk ott és még a késöbbiekben is le-leszaladtunk a Bakalépcsötöl, hogy hosszasan hallgatózzunk az ismeretlen ház elött, emberi hangú, de "zamatos" Bartókot, authentikus, nem túlromantizált, de férfiasan izzó Chopint és a jövö bölcs abbéjaként ható értelmes-érzelmes Liszteket hallhattunk. Kiderült, hogy Kertész Lajos lakik a házban, ezek után évekig hüségesen jártunk a koncertjeire, szinte kizárólag kisebb termekbe (Bartók - a mai Pesti Szinház, Semmelweiss utca), mert a rendszer így dotálta 1956-os szerepét. Kertész Lajosról azt mondta értö nagybátyám, hogy Ö nem zongorázik, hanem a hangszeren prédikál... Csak jóval késöbb tudtuk meg, hogy Debrecenben valóban teológiát végzett és felszentelt református lelkész - de emberségét, hittel, szeretettel áthatott müvészetét a közönség soraiból is éreztük. Több konzit, föiskolát végzett zenész barátom hálás neki ritka emberi és zenei hozzáállásáért. Bár én a most novemberben betöltött 90 éves születésnapja alkalmából már megköszöntem Neki mindazt, amit elsösorban Liszt müvészetéböl Neki köszönhetek, hogy megismerhettem az igazi Történelmi arcképeket, amely nem panoptikum, hanem élö, áldozatkész magyarok hanglenyomata, nem csak Assisi, hanem Paolai Szent Ferenc tanúbizonyságát is a hit mellett, ahol a hullámok - nem a hollywoodi studiók plasztikdiszletét idézik - mint oly' sok elöadásban, a Himnusz és a Szózat egységét, összecsengését vagy a családunk életében szerepet játszó Szent Radegundis himnuszát, amellyel a pápai menetet fogadják, hogy a rászorultak önzetlen megsegítéséhez Krisztus keresztjének egy gyógyító szilánkját átvegyék. Kertész Lajos most nemrég vett fel a Naxos számára négy új anyagú CD-t, hogy a jövö generációinak átadja az Ö Bartók-képét - nem gyözöm hallgatni és nem szégyellem, néha azt veszem észre, hogy megjelenik egy könnycsepp... Kedves Tanár úr, tisztelt Kertész Lajos müvész úr, kerek születésnapod alkalmából innen is hadd kívánjunk Neked jó egészséget és sok örömöt és ... köszönjük tiszta szívböl!
532 Búbánat 2015-11-23 11:23:00 [Válasz erre: 531 Búbánat 2015-11-19 23:37:21]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 3. ¾12-kor a hangversenyre mentünk. Miközben odaérkeztünk, elgondoltam: az a kívánságom, hogy kiváló emberekkel En RAPPORT lehessek; igazán legkevésbé sem hiúságból, egyes egyedül a magasabb okok kedvéért. Liszt-hangverseny. Beethoven Asz-dúr szonátája… Liszt előadása klasszikusnak tűnt fel nekem, a mű szellemének megfelelően. Néhány Schubert-dal következett. (Schubert az egész emberiségnek dalolt.) E nem éppen rosszul énekelt dalokat dalolva kísérte. Liszt fantáziája a „Hugenották” témáira részleteiben szép, némely helyen egészen olvadékony, ájtatos hangulatú darab, más részeiben azonban – emlékezetem szerint első ízben – nehézségeket nyújtott Liszt, zenei nehézségeket; mintha eszmék helyett futamokon gondolkozott volna annak megalkotásakor. Egyébként, talán jobban megértettem volna e fantáziát, ha az alapjául szolgáló témákat jobban ismerném. Saját etűdje következett; édes dallam siklik itt gyöngycsepp folyamon át, veszélyre, rémületre emlékezve, azokat közölve, s a végén lágyan aláomolva, s miközben utolsó sóhaját lehelvén elhangzik, soha el nem enyésző echót hagy vissza a lélekben. Ezután egy galopp következett ugyancsak tőle. Ennél tipegő tündérkék jutottak eszembe és „the ouragan whirling around” (az orkán örvénylése) is. Úgy gondoltam, erre nem táncolnék, mert némely részén dühödten kellene táncolnom. – Hogy Liszt némelykor nehézségekben tévelyeg, s őt – mint Steuber báró (A fordító megjegyzése: Erről a bárói családról is hallgat a Gothai Almanach.) mondta – , mintha föld alatti szellemek ragadnák tova, ez nagyrészt a közönség bűne, mely általában inkább megindul a bámulattól, mint az igazi gyönyörűségtől. Bár vannak itt – azt hiszem – sokan, akik, ha Lisztet nem is értik meg, mégis megérzik, hogy nem a mechanika, hanem a szellem az, ami őket bámulatra ragadja; azonban, mielőtt Liszt ideért volna, mindig csak azt a képességét dicsérték, hogy a nehézségeket legyőzi, egyébként pedig különc képzelgőnek jellemezték; ezen a véleményen azonban csak az lehet, aki őt egyáltalán nem érti meg. – Mondják: „szükség a vasat is széttöri”. Liszttel kapcsolatban azonban az jutott az eszembe, hogy a rendkívüli szellem áttöri a közönséges fizikai korlátokat éppúgy, mint ahogyan össze is tartja azt, ami az ő uralkodói hatalma nélkül széthullana! M.-mel gyalog tértünk haza, Lisztről beszélgettünk. Harmonikán játszottam…; arra a párhuzamra gondoltam, melyet Halm vont egyrészt Henselt kompozíciói (en miniature, persze) és Mozartéi között, másrészt Liszt és Beethoven alkotásait hasonlította össze egymással, vagy még inkább Henseltet és Lisztet állította szembe Mozarttal és Beethovennel. Ez valamennyire helyesnek is tűnt fel nékem; azon tűnődtem ugyanis: vajon miért kisebbek a mi mostani géniuszaink a korábban születetteknél?, s úgy találtam, a helyes válasz az volna: mert kevesebb bennük az egyszerűség. (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 3. ¾12-kor a hangversenyre mentünk. Miközben odaérkeztünk, elgondoltam: az a kívánságom, hogy kiváló emberekkel En RAPPORT lehessek; igazán legkevésbé sem hiúságból, egyes egyedül a magasabb okok kedvéért. Liszt-hangverseny. Beethoven Asz-dúr szonátája… Liszt előadása klasszikusnak tűnt fel nekem, a mű szellemének megfelelően. Néhány Schubert-dal következett. (Schubert az egész emberiségnek dalolt.) E nem éppen rosszul énekelt dalokat dalolva kísérte. Liszt fantáziája a „Hugenották” témáira részleteiben szép, némely helyen egészen olvadékony, ájtatos hangulatú darab, más részeiben azonban – emlékezetem szerint első ízben – nehézségeket nyújtott Liszt, zenei nehézségeket; mintha eszmék helyett futamokon gondolkozott volna annak megalkotásakor. Egyébként, talán jobban megértettem volna e fantáziát, ha az alapjául szolgáló témákat jobban ismerném. Saját etűdje következett; édes dallam siklik itt gyöngycsepp folyamon át, veszélyre, rémületre emlékezve, azokat közölve, s a végén lágyan aláomolva, s miközben utolsó sóhaját lehelvén elhangzik, soha el nem enyésző echót hagy vissza a lélekben. Ezután egy galopp következett ugyancsak tőle. Ennél tipegő tündérkék jutottak eszembe és „the ouragan whirling around” (az orkán örvénylése) is. Úgy gondoltam, erre nem táncolnék, mert némely részén dühödten kellene táncolnom. – Hogy Liszt némelykor nehézségekben tévelyeg, s őt – mint Steuber báró (A fordító megjegyzése: Erről a bárói családról is hallgat a Gothai Almanach.) mondta – , mintha föld alatti szellemek ragadnák tova, ez nagyrészt a közönség bűne, mely általában inkább megindul a bámulattól, mint az igazi gyönyörűségtől. Bár vannak itt – azt hiszem – sokan, akik, ha Lisztet nem is értik meg, mégis megérzik, hogy nem a mechanika, hanem a szellem az, ami őket bámulatra ragadja; azonban, mielőtt Liszt ideért volna, mindig csak azt a képességét dicsérték, hogy a nehézségeket legyőzi, egyébként pedig különc képzelgőnek jellemezték; ezen a véleményen azonban csak az lehet, aki őt egyáltalán nem érti meg. – Mondják: „szükség a vasat is széttöri”. Liszttel kapcsolatban azonban az jutott az eszembe, hogy a rendkívüli szellem áttöri a közönséges fizikai korlátokat éppúgy, mint ahogyan össze is tartja azt, ami az ő uralkodói hatalma nélkül széthullana! M.-mel gyalog tértünk haza, Lisztről beszélgettünk. Harmonikán játszottam…; arra a párhuzamra gondoltam, melyet Halm vont egyrészt Henselt kompozíciói (en miniature, persze) és Mozartéi között, másrészt Liszt és Beethoven alkotásait hasonlította össze egymással, vagy még inkább Henseltet és Lisztet állította szembe Mozarttal és Beethovennel. Ez valamennyire helyesnek is tűnt fel nékem; azon tűnődtem ugyanis: vajon miért kisebbek a mi mostani géniuszaink a korábban születetteknél?, s úgy találtam, a helyes válasz az volna: mert kevesebb bennük az egyszerűség. (Folytatom)
531 Búbánat 2015-11-19 23:37:21 [Válasz erre: 530 Búbánat 2015-11-19 00:54:05]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 2. M.- mel mentem sétálni. Lisztről beszélgettünk. Szeretné – úgymond -, ha érdekesebb beszélgetést folytatnék Liszttel. Azt hiszi, hogy – amilyennek ő Lisztet képzeli – a köztünk való eszmecsere kedvezően hatna rá. Erre – hiúság nélkül – már magam is gondoltam. De, mint M.- nek tegnap is mondtam, bármennyire is érdekelne a vele való beszélgetés, soha a legártatlanabb hadi fogásba (manoeuvreing) se mennék bele; ez annyira ellenkezik a természetemmel, hogy még ha akarnám, sem tudnám. A minap azt gondoltam magamban: szeretném megkérdezni őt, hogy ha valami szépet lát, az eszme, melyet felfogott, nem nyilatkozik-e meg néki akaratlanul hangokban is? De hát igazán gyerekes vagyok! Ez csak álmaim világába tartozik. Mert ha így gondolok rá, úgy vagyok vele, mintha rokona lennék, amint azonban a szalonba képzelem őt, úgy természetesen mindjárt idegent jelent számomra. M.- mel a Práteren sétáltunk át…. Otthon órám Nicolainál; ismét Lisztről volt szó. Úgy vélem, közte és Thalberg között az a különbség, hogy míg Liszt a zongorát eszköznek, addig azt Thalberg célnak tekinti. Mily sokat is foglalkoztatott már engem Liszt! Minél többet beszélek és hallok róla, annál jobban gazdagít a géniusza, annál inkább érdekel engem…… G. úr jött hozzánk, s Liszt képét hozta nekem Kriehubertől. Ennek a képnek igen örültem – nagyon geniálisan ábrázolja Lisztet. (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 2. M.- mel mentem sétálni. Lisztről beszélgettünk. Szeretné – úgymond -, ha érdekesebb beszélgetést folytatnék Liszttel. Azt hiszi, hogy – amilyennek ő Lisztet képzeli – a köztünk való eszmecsere kedvezően hatna rá. Erre – hiúság nélkül – már magam is gondoltam. De, mint M.- nek tegnap is mondtam, bármennyire is érdekelne a vele való beszélgetés, soha a legártatlanabb hadi fogásba (manoeuvreing) se mennék bele; ez annyira ellenkezik a természetemmel, hogy még ha akarnám, sem tudnám. A minap azt gondoltam magamban: szeretném megkérdezni őt, hogy ha valami szépet lát, az eszme, melyet felfogott, nem nyilatkozik-e meg néki akaratlanul hangokban is? De hát igazán gyerekes vagyok! Ez csak álmaim világába tartozik. Mert ha így gondolok rá, úgy vagyok vele, mintha rokona lennék, amint azonban a szalonba képzelem őt, úgy természetesen mindjárt idegent jelent számomra. M.- mel a Práteren sétáltunk át…. Otthon órám Nicolainál; ismét Lisztről volt szó. Úgy vélem, közte és Thalberg között az a különbség, hogy míg Liszt a zongorát eszköznek, addig azt Thalberg célnak tekinti. Mily sokat is foglalkoztatott már engem Liszt! Minél többet beszélek és hallok róla, annál jobban gazdagít a géniusza, annál inkább érdekel engem…… G. úr jött hozzánk, s Liszt képét hozta nekem Kriehubertől. Ennek a képnek igen örültem – nagyon geniálisan ábrázolja Lisztet. (Folytatom)
530 Búbánat 2015-11-19 00:54:05 [Válasz erre: 529 Búbánat 2015-11-18 00:59:44]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 1. Liszt arckifejezése mindig érdekesebbé és vonzóbbá válik előttem, minél többet látom. Valami végtelenül szellemi, az önérzet kifejezése és az érzések gazdagsága ömlik el nemes arcán egészen a száj vonulatáig. Rendkívüli volt a lelkesedés a zsúfolásig megtelt teremben. Inkább szalonhoz hasonlított, melyben egy Meteornak hódoltak, mint hangversenyteremhez. G.-vel beszélgettem Lisztről; csaknem félek – mondám – őt közelebbről megismerni; MOST mintegy rokonnak érzem magammal, s ez AKKOR talán megszűnnék. Ebéd után generalbasszus-lecke. Mainberg báró (A fordító megjegyzése: A Gothai Almanachok erről a bárói családról nem szólnak.), majd utána Lickl jött el. Folyton csak Liszt a beszéd tárgya. Lickl egész valójával rajong érte, én is hasonlóképp, azonban ma már nem annyira, mint Lickl. Tegnap még egészen Lickl-lel tartottam, s egészen elbódultam tőle. Lickl egyedülállónak tartja Lisztet; ez ő az én véleményem szerint is, egyedüli a maga nemében, meteor, azonban nem minden mást megsemmisítő, és még nem (talán ilyen lesz még belőle, ezt megítélni nem tudom) – most még ben szilárdan álló nap, mely új rendszert alapítana és szilárdítana meg. Vallom, hogy nemcsak geniális, hanem valóságos géniusz, aki világokat hordoz magában, melyeket külön fény világít meg, s ettől magukban fénylőnek és világítónak látszanak; mégis eddig csupán rendkívül szellemes átérzéseket nyújtott, nem pedig nagyszerű, egyedülálló eszméket; sok tüzes, csillogó szikrát, de nem tisztult önálló fényt; legalábbis így tűnt fel nekem az után, hogy a tőle hallottakat magamba szívtam. Ezúttal nem az ő előadásáról beszélek, hanem szerzeményeiről; nem a felfogásáról, mely – mondhatnám – teremtő, hanem teljesen egyéni alkotásairól. Lickl azt állította tegnap, hogy Liszt a műveket soha sem ismétli teljesen ugyanazon a módon, hanem mindig valami új árnyalással. Helyes ez, ha előadásról, nem pedig rögtönzésről van szó? A muzsikában bizonyára helyes! - miután a zene az érzelmek nyelve, s ez végtelenül sokféleképpen és emellett mindig helyesen fogható fel. Az érzésben az élmények végtelen sokasága nyugszik. Ha a gondolat egy világot zár magába, az érzés a gondolatoknak és élményeknek egész ősvilága. (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Május 1. Liszt arckifejezése mindig érdekesebbé és vonzóbbá válik előttem, minél többet látom. Valami végtelenül szellemi, az önérzet kifejezése és az érzések gazdagsága ömlik el nemes arcán egészen a száj vonulatáig. Rendkívüli volt a lelkesedés a zsúfolásig megtelt teremben. Inkább szalonhoz hasonlított, melyben egy Meteornak hódoltak, mint hangversenyteremhez. G.-vel beszélgettem Lisztről; csaknem félek – mondám – őt közelebbről megismerni; MOST mintegy rokonnak érzem magammal, s ez AKKOR talán megszűnnék. Ebéd után generalbasszus-lecke. Mainberg báró (A fordító megjegyzése: A Gothai Almanachok erről a bárói családról nem szólnak.), majd utána Lickl jött el. Folyton csak Liszt a beszéd tárgya. Lickl egész valójával rajong érte, én is hasonlóképp, azonban ma már nem annyira, mint Lickl. Tegnap még egészen Lickl-lel tartottam, s egészen elbódultam tőle. Lickl egyedülállónak tartja Lisztet; ez ő az én véleményem szerint is, egyedüli a maga nemében, meteor, azonban nem minden mást megsemmisítő, és még nem (talán ilyen lesz még belőle, ezt megítélni nem tudom) – most még ben szilárdan álló nap, mely új rendszert alapítana és szilárdítana meg. Vallom, hogy nemcsak geniális, hanem valóságos géniusz, aki világokat hordoz magában, melyeket külön fény világít meg, s ettől magukban fénylőnek és világítónak látszanak; mégis eddig csupán rendkívül szellemes átérzéseket nyújtott, nem pedig nagyszerű, egyedülálló eszméket; sok tüzes, csillogó szikrát, de nem tisztult önálló fényt; legalábbis így tűnt fel nekem az után, hogy a tőle hallottakat magamba szívtam. Ezúttal nem az ő előadásáról beszélek, hanem szerzeményeiről; nem a felfogásáról, mely – mondhatnám – teremtő, hanem teljesen egyéni alkotásairól. Lickl azt állította tegnap, hogy Liszt a műveket soha sem ismétli teljesen ugyanazon a módon, hanem mindig valami új árnyalással. Helyes ez, ha előadásról, nem pedig rögtönzésről van szó? A muzsikában bizonyára helyes! - miután a zene az érzelmek nyelve, s ez végtelenül sokféleképpen és emellett mindig helyesen fogható fel. Az érzésben az élmények végtelen sokasága nyugszik. Ha a gondolat egy világot zár magába, az érzés a gondolatoknak és élményeknek egész ősvilága. (Folytatom)
529 Búbánat 2015-11-18 00:59:44 [Válasz erre: 528 Búbánat 2015-11-17 01:12:32]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Április 28. Tegnap órám volt Nicolainál. Ismét Lisztre terelődött a szó. Nicolai úgy vélte, hogy Liszt zongoratudását el lehet sajátítani. Óh igen, ha valaki az ő tehetségével és szellemi képességeivel rendelkeznék! Hinni szeretném, hogy amit ő tesz, tudatosan teszi, s ha nem is egyedül ihletből áll a játéka, hanem részben kiszámított, mégis a szépség iránti érzéknek mindig jelen kell lennie, hogy az ilyen felfogás és készség megérlelődhessék. Április 30. … Liszt hangversenyére mentünk. Műsorát ehógy Czerny-szerzeménnyel kezdte, mely egyáltalán nem tetszett nekem. (A fordító megjegyzése: Czerny Karl, 1791-1857, világhírű bécsi zongoratanár és zeneszerző. Egy ideig Beethoven tanítványa is volt. Pedagógiai kiválóságát híres tanítványainak egész sora bizonyítja, akik közül az ifjú Liszt sem hiányzott.) Liszt persze Liszt-szerűen játszotta, értelmesen fogván fel még az értelmetlent is, s kiegyenlítő simítással annak bizonyos jellegzetességet tudott adni. Következett Lenker kisasszony rossz szavalata, melyet nagyon ’mauvais genre’-nek találtam. Két etűdöt játszott ezután Liszt, az egyiket Chopintől – ezt gyakran hallottam már Henselt és Wieck [Clara] előadásában. (A fordító megjegyzése: Henselt Adolf, 1814-1889, az újkor egyik legfinomabb érzékű zongoraművésze volt.) Liszt előadása ezekétől teljesen eltért, nagy nyugalommal deklamált, gyöngéden és eredetiséggel. Nem mondhatom, hogy előadásánál kielégítőbbet el sem tudnék képzelni, de – úgy gondolom – több művészettel, mint érzéssel játszott, majdnem azt mondhatnám: több eredetiséggel mint igazsággal, azonban szellemes és átérzett deklamációjában feltűnt a művészet fölötti tökéletes uralma. Néhány Schubert-dalt kísért, csak a kíséretről szólok; Tietze éneke kevéssé vonzott. (A fordító megjegyzése: Tietze Ludwig, 1798-1850, jeles bécsi udvari tenorista.) Az ’Erlkönig’-et nagyszerűen kísérte. Néhány percig fantáziált, bevallom – számomra nem nagyon világosan; úgy tűnt fel nekem, mintha eszméi kissé futamokban tévelyegtek volna. Bár az ilyesmi nem zavar nála, emberi mivoltához tartozik, mely nélkül ez oly lélek előadása lenne, aki csupán világos képeket szeretne mindig, homályos álmokat soha. Fantáziája Rossini egyik témájára rendkívül szellemes; egy keringőt szőtt bele, s oly eszmékre tért át, melyek mintegy szellemek és boszorkányok táncát ábrázolták. Úgy tetszett nekem, mintha tündérek és mulatozó boszorkányok vonultak volna el előttünk. A téma részben feldolgozva annyira burkoltan vonult végig az egészen, hogy midőn egyszer felismertem, rájöttem, hogy nem most tűnt újból fel, hanem ha burkoltan is, de a beavatottak számára felismerhetően, mindig jelen volt. (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Április 28. Tegnap órám volt Nicolainál. Ismét Lisztre terelődött a szó. Nicolai úgy vélte, hogy Liszt zongoratudását el lehet sajátítani. Óh igen, ha valaki az ő tehetségével és szellemi képességeivel rendelkeznék! Hinni szeretném, hogy amit ő tesz, tudatosan teszi, s ha nem is egyedül ihletből áll a játéka, hanem részben kiszámított, mégis a szépség iránti érzéknek mindig jelen kell lennie, hogy az ilyen felfogás és készség megérlelődhessék. Április 30. … Liszt hangversenyére mentünk. Műsorát ehógy Czerny-szerzeménnyel kezdte, mely egyáltalán nem tetszett nekem. (A fordító megjegyzése: Czerny Karl, 1791-1857, világhírű bécsi zongoratanár és zeneszerző. Egy ideig Beethoven tanítványa is volt. Pedagógiai kiválóságát híres tanítványainak egész sora bizonyítja, akik közül az ifjú Liszt sem hiányzott.) Liszt persze Liszt-szerűen játszotta, értelmesen fogván fel még az értelmetlent is, s kiegyenlítő simítással annak bizonyos jellegzetességet tudott adni. Következett Lenker kisasszony rossz szavalata, melyet nagyon ’mauvais genre’-nek találtam. Két etűdöt játszott ezután Liszt, az egyiket Chopintől – ezt gyakran hallottam már Henselt és Wieck [Clara] előadásában. (A fordító megjegyzése: Henselt Adolf, 1814-1889, az újkor egyik legfinomabb érzékű zongoraművésze volt.) Liszt előadása ezekétől teljesen eltért, nagy nyugalommal deklamált, gyöngéden és eredetiséggel. Nem mondhatom, hogy előadásánál kielégítőbbet el sem tudnék képzelni, de – úgy gondolom – több művészettel, mint érzéssel játszott, majdnem azt mondhatnám: több eredetiséggel mint igazsággal, azonban szellemes és átérzett deklamációjában feltűnt a művészet fölötti tökéletes uralma. Néhány Schubert-dalt kísért, csak a kíséretről szólok; Tietze éneke kevéssé vonzott. (A fordító megjegyzése: Tietze Ludwig, 1798-1850, jeles bécsi udvari tenorista.) Az ’Erlkönig’-et nagyszerűen kísérte. Néhány percig fantáziált, bevallom – számomra nem nagyon világosan; úgy tűnt fel nekem, mintha eszméi kissé futamokban tévelyegtek volna. Bár az ilyesmi nem zavar nála, emberi mivoltához tartozik, mely nélkül ez oly lélek előadása lenne, aki csupán világos képeket szeretne mindig, homályos álmokat soha. Fantáziája Rossini egyik témájára rendkívül szellemes; egy keringőt szőtt bele, s oly eszmékre tért át, melyek mintegy szellemek és boszorkányok táncát ábrázolták. Úgy tetszett nekem, mintha tündérek és mulatozó boszorkányok vonultak volna el előttünk. A téma részben feldolgozva annyira burkoltan vonult végig az egészen, hogy midőn egyszer felismertem, rájöttem, hogy nem most tűnt újból fel, hanem ha burkoltan is, de a beavatottak számára felismerhetően, mindig jelen volt. (Folytatom)
528 Búbánat 2015-11-17 01:12:32 [Válasz erre: 527 Búbánat 2015-11-16 00:40:49]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Április 24. Hat órakor Liszt hangversenyére, a Musikvereinbe hajtattunk. Bár korán volt, belépőjegyet már nem lehetett kapni, a zártszékek jegyei már napokkal ezelőtt elkeltek. Ennyire telt termet még sohasem láttam, minden talpalatnyi helyet, még a zenekar helyét is hallgatóság foglalta el. Rémítő meleg volt, s oly lárma körülöttem, mely kívánatossá tette számomra, hogy ne beszélgessek. Liszt megjelent. Hummel szeptettjét játszotta, egy nagyszerű lélek elbeszélését. (A fordító megjegyzése: Hummel N. János, 1778-1837, pozsonyi születésű, a maga idejében világhírű zongoraművész és zeneszerző. Mozart tanítványa.) S mily megértéssel, érzéssel és költőiséggel adta elő: festő, költő, énekes és rögtönző volt egy személyben! Plasztikusan játszotta, meghatóan, elragadóan. Tökéletesen, mint ihletett költő, klasszikus mester, ki a természetet objektíve fogja fel, s azt a saját fennkölt szubjektivitásával egyesítve ábrázolja! (A fúgáknál az ötlött eszembe, hogy a fúgákat általában a komoly szellemek játszadozásainak lehetne elnevezni.) Lutzer kisasszony egy német dalt énekelt – nem valami elragadóan. (A fordító megjegyzése: Lutzer Jenni a bécsiek kedvelt koloratúr énekesnője. 16 éves korában – 1832-ben – lépett színpadra, ahonnan 1842-ben történt férjhezmenetelekor visszavonult.) Liszt két Schubert-dalt adott elő. Csak ily kezek, a géniusz eszközei, képesek számunkra igazán csodálatosnak és megfoghatatlannak látszó dolgok közlésére; gondoljunk csak a tehetségre…; Liszt játékában az ének jól elkülönült a kísérettől. Szavalat következett, melyből egyáltalán semmit sem értettem és jegyeztem meg; nem is igen figyeltem rá; még mindig Lisztet hallottam. Azt hiszem egyébként, nem sokat ért. Lutzer kisasszony Paccini „Tanti palpiti” áriáját énekelte, egy fülemüle-áriát; bámulom Lutzer kisasszony érces jó hangját, mely ugyan nem mindig egyformán kellemes, s nem is csalogányszerű. (A fordító megjegyzése: Paccini/Pacini Giovanni, 1796-1867, termékeny operaszerző és zenetanár. Viareggioban, majd később Luccában saját zeneiskolát és operát is alapított.) Liszt ezután Paccininek éppen az imént énekelt áriájára játszotta saját fantáziáját. A billentyűk éppúgy engedelmeskednek az harmonikus ujjainak, mint a hangok az ő géniuszának! Van valami sajátszerű a muzsikában, mely voltaképpen az érzelmek tolmácsolója; sok gondolatot és eszmét tud kifejezni és gerjeszteni, mégis, amit a bennünk rejlő isteni szikre rokonnak ismer meg benne, az szinte annyira nem földi már, hogy nem is gondoljuk át, csupán átálmodjuk. Ezt éreztem tegnap Liszt fantáziája alatt. Kívánságokról beszéltek. Némelyek Liszt helyébe kívánták volna magukat. Én csak azt kívántam, bár egész életemben minden héten egyszer hallhatnám őt, és nagyon sokszor jól kibeszélgethetném magam vele. Lelkem mélyén azonban ez a kívánság rejtőzött: bár az a lény lehetnék, aki egy ily nagy szellemben a fennköltet, a dicsőt tudná felébreszteni! Nagyon tudnék rajongani Lisztért, a géniuszért, mely benne testet öltött. Kívánságom Liszttel szemben nem a nőé, aki teljes odaadást csak ott kívánhatna – mint már többször hangsúlyoztam -, ahol viszonti érzéseket is talál. Rajongásom Liszt iránt, mely oly végtelenül feléje vonz, egyedül a szellemé, mely muzsikával oly híven kifejezi mindazt, ami szépet és nagyot annyira éreztem és elképzeltem. Tehetségével tökéletesen életre kelti, amit – még mielőtt hallottam volna őt – gyakran megálmodtam, azt érezvén, hogy így ’kellene’ lenni!...... Meggyőződésem azok után, amiket Lisztről hallottam, hogy ő, az ember, nem ideálom; mégis boldogság lehet az oly szellemmel való kapcsolat, aminő a Liszté; mert – mint mondám – bizonyára Isteni szunnyad benne, mely minden magasrendű megértésére készteti; ha emellett nem is magasrendű fennkölt ’ember’, erről nem benső képességei tehetnek, hanem az iránya, melyen halad. Nagyon izgatott voltam a hangverseny után. Valamennyien eljöttek még a színházi próbára. – Nicolai úr is eljött. Lisztről beszélgettünk. Arra gondolva, mi mindent jegyeztem fel róla, kissé fellengzőnek tűntem fel magam előtt, bár tegnapelőtti érzéseimbe jól bele tudtam élni magam; de amint ő rá gondoltam és beszélni kezdtem róla, hogy érzelmeimet kifejezzem, rajongásom akaratlanul is megújult. Mások elragadtatása is bizonyára éppoly nagy, mégis úgy vagyok vele, mintha senki nem tudná őt oly mélyen átérezni, mint én, miután ő éppen azt fejezi ki teljesen, amit én oly mélyen átérezni és érteni tudok. Ebéden Breda és Nicolai volt nálunk. Lisztről, Lisztről és megint csak Lisztről folyt a szó. Akárhányszor így szólok magamhoz: ’miért ne beszélgethetnél vele magasrendű dolgokról, jóságról, szépségről – mily pompás is volna ez!’ Azonban rögtön arra gondolok, hogy ha ez jó volna, Isten bizonyára meg is engedné, ha pedig nem az, csak hiúságból történnék, így hát nem is kívánom többé……………. (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Április 24. Hat órakor Liszt hangversenyére, a Musikvereinbe hajtattunk. Bár korán volt, belépőjegyet már nem lehetett kapni, a zártszékek jegyei már napokkal ezelőtt elkeltek. Ennyire telt termet még sohasem láttam, minden talpalatnyi helyet, még a zenekar helyét is hallgatóság foglalta el. Rémítő meleg volt, s oly lárma körülöttem, mely kívánatossá tette számomra, hogy ne beszélgessek. Liszt megjelent. Hummel szeptettjét játszotta, egy nagyszerű lélek elbeszélését. (A fordító megjegyzése: Hummel N. János, 1778-1837, pozsonyi születésű, a maga idejében világhírű zongoraművész és zeneszerző. Mozart tanítványa.) S mily megértéssel, érzéssel és költőiséggel adta elő: festő, költő, énekes és rögtönző volt egy személyben! Plasztikusan játszotta, meghatóan, elragadóan. Tökéletesen, mint ihletett költő, klasszikus mester, ki a természetet objektíve fogja fel, s azt a saját fennkölt szubjektivitásával egyesítve ábrázolja! (A fúgáknál az ötlött eszembe, hogy a fúgákat általában a komoly szellemek játszadozásainak lehetne elnevezni.) Lutzer kisasszony egy német dalt énekelt – nem valami elragadóan. (A fordító megjegyzése: Lutzer Jenni a bécsiek kedvelt koloratúr énekesnője. 16 éves korában – 1832-ben – lépett színpadra, ahonnan 1842-ben történt férjhezmenetelekor visszavonult.) Liszt két Schubert-dalt adott elő. Csak ily kezek, a géniusz eszközei, képesek számunkra igazán csodálatosnak és megfoghatatlannak látszó dolgok közlésére; gondoljunk csak a tehetségre…; Liszt játékában az ének jól elkülönült a kísérettől. Szavalat következett, melyből egyáltalán semmit sem értettem és jegyeztem meg; nem is igen figyeltem rá; még mindig Lisztet hallottam. Azt hiszem egyébként, nem sokat ért. Lutzer kisasszony Paccini „Tanti palpiti” áriáját énekelte, egy fülemüle-áriát; bámulom Lutzer kisasszony érces jó hangját, mely ugyan nem mindig egyformán kellemes, s nem is csalogányszerű. (A fordító megjegyzése: Paccini/Pacini Giovanni, 1796-1867, termékeny operaszerző és zenetanár. Viareggioban, majd később Luccában saját zeneiskolát és operát is alapított.) Liszt ezután Paccininek éppen az imént énekelt áriájára játszotta saját fantáziáját. A billentyűk éppúgy engedelmeskednek az harmonikus ujjainak, mint a hangok az ő géniuszának! Van valami sajátszerű a muzsikában, mely voltaképpen az érzelmek tolmácsolója; sok gondolatot és eszmét tud kifejezni és gerjeszteni, mégis, amit a bennünk rejlő isteni szikre rokonnak ismer meg benne, az szinte annyira nem földi már, hogy nem is gondoljuk át, csupán átálmodjuk. Ezt éreztem tegnap Liszt fantáziája alatt. Kívánságokról beszéltek. Némelyek Liszt helyébe kívánták volna magukat. Én csak azt kívántam, bár egész életemben minden héten egyszer hallhatnám őt, és nagyon sokszor jól kibeszélgethetném magam vele. Lelkem mélyén azonban ez a kívánság rejtőzött: bár az a lény lehetnék, aki egy ily nagy szellemben a fennköltet, a dicsőt tudná felébreszteni! Nagyon tudnék rajongani Lisztért, a géniuszért, mely benne testet öltött. Kívánságom Liszttel szemben nem a nőé, aki teljes odaadást csak ott kívánhatna – mint már többször hangsúlyoztam -, ahol viszonti érzéseket is talál. Rajongásom Liszt iránt, mely oly végtelenül feléje vonz, egyedül a szellemé, mely muzsikával oly híven kifejezi mindazt, ami szépet és nagyot annyira éreztem és elképzeltem. Tehetségével tökéletesen életre kelti, amit – még mielőtt hallottam volna őt – gyakran megálmodtam, azt érezvén, hogy így ’kellene’ lenni!...... Meggyőződésem azok után, amiket Lisztről hallottam, hogy ő, az ember, nem ideálom; mégis boldogság lehet az oly szellemmel való kapcsolat, aminő a Liszté; mert – mint mondám – bizonyára Isteni szunnyad benne, mely minden magasrendű megértésére készteti; ha emellett nem is magasrendű fennkölt ’ember’, erről nem benső képességei tehetnek, hanem az iránya, melyen halad. Nagyon izgatott voltam a hangverseny után. Valamennyien eljöttek még a színházi próbára. – Nicolai úr is eljött. Lisztről beszélgettünk. Arra gondolva, mi mindent jegyeztem fel róla, kissé fellengzőnek tűntem fel magam előtt, bár tegnapelőtti érzéseimbe jól bele tudtam élni magam; de amint ő rá gondoltam és beszélni kezdtem róla, hogy érzelmeimet kifejezzem, rajongásom akaratlanul is megújult. Mások elragadtatása is bizonyára éppoly nagy, mégis úgy vagyok vele, mintha senki nem tudná őt oly mélyen átérezni, mint én, miután ő éppen azt fejezi ki teljesen, amit én oly mélyen átérezni és érteni tudok. Ebéden Breda és Nicolai volt nálunk. Lisztről, Lisztről és megint csak Lisztről folyt a szó. Akárhányszor így szólok magamhoz: ’miért ne beszélgethetnél vele magasrendű dolgokról, jóságról, szépségről – mily pompás is volna ez!’ Azonban rögtön arra gondolok, hogy ha ez jó volna, Isten bizonyára meg is engedné, ha pedig nem az, csak hiúságból történnék, így hát nem is kívánom többé……………. (Folytatom)
527 Búbánat 2015-11-16 00:40:49 [Válasz erre: 526 Búbánat 2015-11-15 00:58:05]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9." Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Április 21. Tegnap reggel Halm-nál volt órám. Lisztről beszélgettünk. Liszt valóban annyira felvillanyozott, ahogy eddig még soha senki. Zongoráztam még egy keveset, azután hívattak, s Liszt-et, Lickl-t és Benoit-t találtam odaát. Van Hanen is eljött. Franciaországról, Angliáról, festészetről folyt a szó. Lisztet nagyon keveset hallottam beszélni; más urak ültek mellettem, s így házikisasszonyi kötelességből ezekkel társalogtam – nem minden sajnálkozás nélkül, szívesebben szenteltem volna figyelmemet teljesen Lisztnek. Megértem, ha valaki nagyon tud rajongani Lisztért, s kívánna közelebb tartozni hozzá. Mindabból, amit róla hallottam, úgy tűnik fel nekem, hogy ő a nagyvilágnak, a társaságnak, a szalonoknak, s általában a francia társaságnak légköréhez tartozik, s így az ő iránya is inkább heves és sokoldalú, mint mély. Mégis meggyőződésem, hogy képes minden Igaz felfogására és mindenki megértésére. Elméjét bizonyára nagyon jól tudja „faire aux autres”: Életében - úgy gondolom – több szellemességgel, mint mélységgel találkozott. A követett irány által tehetsége talán csak nyert, mert - úgy hiszem – óriási teljesítményre csak a szenvedély képes, viszont azonban a lángész tisztult kifejlesztése tekintetében, mely az igazán mély lelkiséghez vezet, csak vesztett ezáltal. A német szellem iskoláját kívánnám most néki. Arra a kérdésemre, vajon Liszt, a zeneszerző, más életirányt követve, nem tudott volna-e nagyobbat, rendezettebbet létrehozni? Nicolai úr megjegyezte, hogy véleménye szerint: igen, - azonban Liszt most csak zongorafutamokkal törődik. Hangszere egyrészt minden erejét összpontosítja, másrészt korlátozza is. Tegnap ½10-ig maradt nálunk. Benoit úr azt tartja róla, hogy kissé öntelt; ezt egyáltalán nem vettem észre, mégis gondolom, hogy lehet benne valami abból a nem éppen magasabb rendű öntudatból, amely az agyonünnepelteknél szinte természetes. Mint kiváló szellem, mindenesetre érdekel engem s szeretném, ha alkalmam lenne beszélgetni vele, ha majd ismét eljön hozzánk… Április 22. Mikor asztalhoz ültünk, még zöld volt a kertünk, ebéd után hó borított be mindent. Atyámmal színházba mentünk. Figyelmeztetett engem, hogy ne szóljak oly túláradóan Lisztről, mert még azt mondhatnák, hogy beleszerettem; csak érzéseimet és értelmemet kövessem, akkor bizonyára jó úton haladok. Lisztről mindig úgy nyilatkozom, ahogy érzek, s érzéseimben nincs olyan, ami lányos ne volna. Különösen anyám előtt nyilatkozom meg néha, hogy lássa, mennyire tudok érezni. (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9." Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Április 21. Tegnap reggel Halm-nál volt órám. Lisztről beszélgettünk. Liszt valóban annyira felvillanyozott, ahogy eddig még soha senki. Zongoráztam még egy keveset, azután hívattak, s Liszt-et, Lickl-t és Benoit-t találtam odaát. Van Hanen is eljött. Franciaországról, Angliáról, festészetről folyt a szó. Lisztet nagyon keveset hallottam beszélni; más urak ültek mellettem, s így házikisasszonyi kötelességből ezekkel társalogtam – nem minden sajnálkozás nélkül, szívesebben szenteltem volna figyelmemet teljesen Lisztnek. Megértem, ha valaki nagyon tud rajongani Lisztért, s kívánna közelebb tartozni hozzá. Mindabból, amit róla hallottam, úgy tűnik fel nekem, hogy ő a nagyvilágnak, a társaságnak, a szalonoknak, s általában a francia társaságnak légköréhez tartozik, s így az ő iránya is inkább heves és sokoldalú, mint mély. Mégis meggyőződésem, hogy képes minden Igaz felfogására és mindenki megértésére. Elméjét bizonyára nagyon jól tudja „faire aux autres”: Életében - úgy gondolom – több szellemességgel, mint mélységgel találkozott. A követett irány által tehetsége talán csak nyert, mert - úgy hiszem – óriási teljesítményre csak a szenvedély képes, viszont azonban a lángész tisztult kifejlesztése tekintetében, mely az igazán mély lelkiséghez vezet, csak vesztett ezáltal. A német szellem iskoláját kívánnám most néki. Arra a kérdésemre, vajon Liszt, a zeneszerző, más életirányt követve, nem tudott volna-e nagyobbat, rendezettebbet létrehozni? Nicolai úr megjegyezte, hogy véleménye szerint: igen, - azonban Liszt most csak zongorafutamokkal törődik. Hangszere egyrészt minden erejét összpontosítja, másrészt korlátozza is. Tegnap ½10-ig maradt nálunk. Benoit úr azt tartja róla, hogy kissé öntelt; ezt egyáltalán nem vettem észre, mégis gondolom, hogy lehet benne valami abból a nem éppen magasabb rendű öntudatból, amely az agyonünnepelteknél szinte természetes. Mint kiváló szellem, mindenesetre érdekel engem s szeretném, ha alkalmam lenne beszélgetni vele, ha majd ismét eljön hozzánk… Április 22. Mikor asztalhoz ültünk, még zöld volt a kertünk, ebéd után hó borított be mindent. Atyámmal színházba mentünk. Figyelmeztetett engem, hogy ne szóljak oly túláradóan Lisztről, mert még azt mondhatnák, hogy beleszerettem; csak érzéseimet és értelmemet kövessem, akkor bizonyára jó úton haladok. Lisztről mindig úgy nyilatkozom, ahogy érzek, s érzéseimben nincs olyan, ami lányos ne volna. Különösen anyám előtt nyilatkozom meg néha, hogy lássa, mennyire tudok érezni. (Folytatom)
526 Búbánat 2015-11-15 00:58:05 [Válasz erre: 525 Búbánat 2015-11-13 21:57:23]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9." Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Április 20., reggel 6 óra Mily mennyei hangulat fog el Ha csak valamiképp lehetséges, mindig ilyen korán szeretnék felkelni. Nos, hát folytassuk, ha lehet, a tegnapelőttit, mint hogyha megszakítás nélkül énekelnénk tovább: --- mely a fantáziának éppoly végtelen sokat nyújt, mint amennyit lelkünk egy természeti szépség megpillantásakor érez. Hangjaiban mintha az élet szikrái áradtak volna Lisztből, s e hangáradat nem az ő szellemét gazdagítani, hanem arról szinte leválni látszott. Fizikai élete emellett mintha teljesen elenyészne. Etűdjét a harmóniák valóságos kis háborújának véltem. Megértem, mennyire rajonghat az ember Lisztért. Mi minden szépség és nagyság lakozhat benne, s bárha portól illetett és a földiek leheletétől bizonyára nem mentes ő sem, mégis fogékony minden szépség és nagyság iránt! Hallottam már egyet-mást Lisztről, - ami nem éppen fölemelő ránézve, hogy teljesen a 'jeune France' irányán halad, asszonyokkal tartott és tart fenn kapcsolatot, - azonban ez semmiképpen nem csökkentheti érdeklődésemet iránta. Van-e magasztos, ami belőle hiányoznék, vagy ami iránt ő fogékony nem volna? Lickl bemutatott minket néki, s Liszt megígérte anyámnak, hogy eljön hozzánk. Ő, igen ő az első, akinek már a külseje is ennyire vonz engem. Arcvonásaira a természet nemességet rajzolt. Hazatértemben még mindig abban a légkörben éltem, melyet Liszt árasztott körülöttem… Liszt egymásután három zongorán játszott, s több húr elszakadt játéka alatt. Erős játéka nem kellemetlen, nem ütésszerű, hanem az erő megnyilvánulása, s csak azt sajnálhatjuk, hogy a hangszerkészítés mechanikája nem elég tökéletes ahhoz, amit Liszt kifejezni tudna. Ha van mégis valami -, Lisztet hallván csak azt sajnálhatnók, hogy nem torkának adta a természet a hatalmat lelke bőségének a kifejezésére. Mire lenne képes az emberi hang isteni hangszerén, ha már a tökéletlen zongora segítségével ennyire meg tud hatni! Ebéden Moreau-ék, Breda. (A fordító megjegyzése: Breda Louis gróf, 1800-1882, Walter Máriának, Teréz unokatestvérének a férje. Mária Terézzel együtt nevelkedett. Gróf Breda katonatiszt volt, később Albrecht főherceg szárnysegédje.) Sokat beszéltünk Lisztről, Thalbergről is. (A fordító megjegyzése: Thalberg Zsigmond, 1812-1871, svájci születésű zongoravirtuóz. Apja Dietrichstein Móric herceg, anyja egy Wetzla bárónő volt. Egy ideig érdekes és komoly versenytársa Lisztnek.) Párhuzam kettőjük között. Úgy találom, lehetetlen őket egymással összehasonlítani. Thalberg kiváló tehetség, Liszt azonban géniusz. (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójának közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9." Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Április 20., reggel 6 óra Mily mennyei hangulat fog el Ha csak valamiképp lehetséges, mindig ilyen korán szeretnék felkelni. Nos, hát folytassuk, ha lehet, a tegnapelőttit, mint hogyha megszakítás nélkül énekelnénk tovább: --- mely a fantáziának éppoly végtelen sokat nyújt, mint amennyit lelkünk egy természeti szépség megpillantásakor érez. Hangjaiban mintha az élet szikrái áradtak volna Lisztből, s e hangáradat nem az ő szellemét gazdagítani, hanem arról szinte leválni látszott. Fizikai élete emellett mintha teljesen elenyészne. Etűdjét a harmóniák valóságos kis háborújának véltem. Megértem, mennyire rajonghat az ember Lisztért. Mi minden szépség és nagyság lakozhat benne, s bárha portól illetett és a földiek leheletétől bizonyára nem mentes ő sem, mégis fogékony minden szépség és nagyság iránt! Hallottam már egyet-mást Lisztről, - ami nem éppen fölemelő ránézve, hogy teljesen a 'jeune France' irányán halad, asszonyokkal tartott és tart fenn kapcsolatot, - azonban ez semmiképpen nem csökkentheti érdeklődésemet iránta. Van-e magasztos, ami belőle hiányoznék, vagy ami iránt ő fogékony nem volna? Lickl bemutatott minket néki, s Liszt megígérte anyámnak, hogy eljön hozzánk. Ő, igen ő az első, akinek már a külseje is ennyire vonz engem. Arcvonásaira a természet nemességet rajzolt. Hazatértemben még mindig abban a légkörben éltem, melyet Liszt árasztott körülöttem… Liszt egymásután három zongorán játszott, s több húr elszakadt játéka alatt. Erős játéka nem kellemetlen, nem ütésszerű, hanem az erő megnyilvánulása, s csak azt sajnálhatjuk, hogy a hangszerkészítés mechanikája nem elég tökéletes ahhoz, amit Liszt kifejezni tudna. Ha van mégis valami -, Lisztet hallván csak azt sajnálhatnók, hogy nem torkának adta a természet a hatalmat lelke bőségének a kifejezésére. Mire lenne képes az emberi hang isteni hangszerén, ha már a tökéletlen zongora segítségével ennyire meg tud hatni! Ebéden Moreau-ék, Breda. (A fordító megjegyzése: Breda Louis gróf, 1800-1882, Walter Máriának, Teréz unokatestvérének a férje. Mária Terézzel együtt nevelkedett. Gróf Breda katonatiszt volt, később Albrecht főherceg szárnysegédje.) Sokat beszéltünk Lisztről, Thalbergről is. (A fordító megjegyzése: Thalberg Zsigmond, 1812-1871, svájci születésű zongoravirtuóz. Apja Dietrichstein Móric herceg, anyja egy Wetzla bárónő volt. Egy ideig érdekes és komoly versenytársa Lisztnek.) Párhuzam kettőjük között. Úgy találom, lehetetlen őket egymással összehasonlítani. Thalberg kiváló tehetség, Liszt azonban géniusz. (Folytatom)
525 Búbánat 2015-11-13 21:57:23 [Válasz erre: 524 Búbánat 2015-11-13 02:25:46]
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplója részleteinek közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9. Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Április 2., ebéd előtt Tegnap, 12 óra után meg volt a hangverseny. Teljes lehetetlenségnek tűnt fel előttem, hogy játszanom kell. Nem mondhatom, hogy remegtem, mikor rá került a sor, de megijedtem, midőn az első hangnál észrevettem, hogy a harmonika nem áll szilárdan; mégis lezajlott az egész minden fennakadás nélkül. Játékom nem elégített ki teljesen, de a közönségnek tetszettem és hálát adtam Istennek, hogy így sikerült. A mechanizmust nem is éreztem, szinte öntudatlanul működött. Kétszer kitapsoltak, alig mertem feltekinteni. Az egyetem nagyterme – mint beszélik - csaknem megtelt, én igazán nem nagyon láthattam. Horschek játszott, Staudigl és Haitzinger énekelt, Neumann kisasszony és Lőwe úr szavalt. (A fordító megjegyzései: Staudigl Joseph, 1807-1861, a bécsi opera kiváló basszistája, kiváló Schubert interpretátor, maga is dalszerző; Haitzinger Anton, 1796-1869, a bécsi opera tenoristája, egykorú bírálója szerint ’előadása csupa tűz és szenvedély’; Neumann Luise, 1821-1905, népszerű bécsi színésznő, a Hofburg-színház tagja. Utóbb gróf Schönfeld Károly neje; Löwe Joh. Daniel, 1795-1871, a német színészcsalád legkiválóbb tagja, a Hofburg-színház komikus színésze, később rendezője. Budapesten többször nagy sikerrel vendégszerepelt.) Nem sokat élveztem az egészből, mert együtt ültünk a művészekkel, s midőn néhány úr jött hozzánk, bizony elég sokat csevegtünk. A hangverseny nagyon hosszúnak tetszett nekem, Nem nagyon megelégedve tértem haza. Teljesítményem jelentéktelen volt, mégis örömet szerez és többre sarkall. Április 19. Tegnap ½1-kor Liszt hangversenyére mentünk, melyet honfitársai, a magyarok javára adott. Sokat hallottam erről a Meteorról, így roppant sokat is vártam. Elképzelésem és a valóság itt is úgy aránylott egymáshoz, mint első velencei élményem idején. Valami kaotikusan nagyot vártam, s a valóság ’harmonikus’-at adott. Liszt nagyon mélyen hatott rám, játéka éppúgy, mint lángelméje, melyet egynek éreztem az emberségével. Sokkal szívesebben megőrzöm a Liszttől nyert hatásokat, semmint a hangversenyén kelt érzéseimet és gondolataimat lehetőleg pontosan követni ne kívánnám… Liszt külső megjelenését mindjárt fellépésekor nagyon érdekesnek találtam, amikor pedig játszott, arcán időnként olyan lélekbeli nemesség rajzolódott ki, mely eszményivé tette előttem. Webertől játszott egy versenyművet; kezdetben még bámultam a nehézségeket, játékának erejét, választékosságát s csodálatos készségét úgy szellemi, mint technikai tekintetben, nemsokára azonban semmire sem gondoltam többé, csak éreztem, az EGÉSZET éreztem át, ami olyan mélyen megrendített, hogy sírnom kellett; óh, mint szerettem volna egész lelkemből sírni és nevetni, megrendültségemet és meghatottságomat valamiképpen kifejezésre juttatni! Nemcsak hangok voltak ezek számomra, hanem maga az élet, egy mindent átfogó izzólelkű géniusz mélyen átélt és átérzett élete és gondolatai, melyek viharzón omlottak összhangzatokká. A nehézségek olyan megoldása, mint Lisztnél, sohasem tanulható meg, csupán a lángész erejének áradó megnyilatkozása képes erre a műveletre. Rettichné asszony (A fordító megjegyzése: Rettichné – Gley Júlia, a Burg- színház kedvelt tragikája. Férjével kedvence volt a bécsi társaságoknak.) szépen szavalta el Saphir-nak egyik költeményét, a ’Gyermek bizodalmá’-t, mely akkori hangulatomban különösen meghatott. Beethoven ’Adelaide”-ját Gross úr énekelte Liszt kíséretével. Fantázia következett a Puritánok (Bellini operája) témáira Liszttől. Bájos gyöngédséggel, tökéletesen adta elő Liszt a dallamos témákat harmóniákba foglaltan. Így kell ezt játszani! - mondtam magamban. Végezetül egy keringőre írt fantáziáját és etűdjét játszotta el. A Weber-versenymű bennem egy zúgva tomboló, ezüst-csengésű, kedvesen csobogó fenséges vízesés képzetét keltette, mely a fantáziának éppoly sokat--- (Folytatom)
Folytatom Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplója részleteinek közlését: „Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9. Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 Április 2., ebéd előtt Tegnap, 12 óra után meg volt a hangverseny. Teljes lehetetlenségnek tűnt fel előttem, hogy játszanom kell. Nem mondhatom, hogy remegtem, mikor rá került a sor, de megijedtem, midőn az első hangnál észrevettem, hogy a harmonika nem áll szilárdan; mégis lezajlott az egész minden fennakadás nélkül. Játékom nem elégített ki teljesen, de a közönségnek tetszettem és hálát adtam Istennek, hogy így sikerült. A mechanizmust nem is éreztem, szinte öntudatlanul működött. Kétszer kitapsoltak, alig mertem feltekinteni. Az egyetem nagyterme – mint beszélik - csaknem megtelt, én igazán nem nagyon láthattam. Horschek játszott, Staudigl és Haitzinger énekelt, Neumann kisasszony és Lőwe úr szavalt. (A fordító megjegyzései: Staudigl Joseph, 1807-1861, a bécsi opera kiváló basszistája, kiváló Schubert interpretátor, maga is dalszerző; Haitzinger Anton, 1796-1869, a bécsi opera tenoristája, egykorú bírálója szerint ’előadása csupa tűz és szenvedély’; Neumann Luise, 1821-1905, népszerű bécsi színésznő, a Hofburg-színház tagja. Utóbb gróf Schönfeld Károly neje; Löwe Joh. Daniel, 1795-1871, a német színészcsalád legkiválóbb tagja, a Hofburg-színház komikus színésze, később rendezője. Budapesten többször nagy sikerrel vendégszerepelt.) Nem sokat élveztem az egészből, mert együtt ültünk a művészekkel, s midőn néhány úr jött hozzánk, bizony elég sokat csevegtünk. A hangverseny nagyon hosszúnak tetszett nekem, Nem nagyon megelégedve tértem haza. Teljesítményem jelentéktelen volt, mégis örömet szerez és többre sarkall. Április 19. Tegnap ½1-kor Liszt hangversenyére mentünk, melyet honfitársai, a magyarok javára adott. Sokat hallottam erről a Meteorról, így roppant sokat is vártam. Elképzelésem és a valóság itt is úgy aránylott egymáshoz, mint első velencei élményem idején. Valami kaotikusan nagyot vártam, s a valóság ’harmonikus’-at adott. Liszt nagyon mélyen hatott rám, játéka éppúgy, mint lángelméje, melyet egynek éreztem az emberségével. Sokkal szívesebben megőrzöm a Liszttől nyert hatásokat, semmint a hangversenyén kelt érzéseimet és gondolataimat lehetőleg pontosan követni ne kívánnám… Liszt külső megjelenését mindjárt fellépésekor nagyon érdekesnek találtam, amikor pedig játszott, arcán időnként olyan lélekbeli nemesség rajzolódott ki, mely eszményivé tette előttem. Webertől játszott egy versenyművet; kezdetben még bámultam a nehézségeket, játékának erejét, választékosságát s csodálatos készségét úgy szellemi, mint technikai tekintetben, nemsokára azonban semmire sem gondoltam többé, csak éreztem, az EGÉSZET éreztem át, ami olyan mélyen megrendített, hogy sírnom kellett; óh, mint szerettem volna egész lelkemből sírni és nevetni, megrendültségemet és meghatottságomat valamiképpen kifejezésre juttatni! Nemcsak hangok voltak ezek számomra, hanem maga az élet, egy mindent átfogó izzólelkű géniusz mélyen átélt és átérzett élete és gondolatai, melyek viharzón omlottak összhangzatokká. A nehézségek olyan megoldása, mint Lisztnél, sohasem tanulható meg, csupán a lángész erejének áradó megnyilatkozása képes erre a műveletre. Rettichné asszony (A fordító megjegyzése: Rettichné – Gley Júlia, a Burg- színház kedvelt tragikája. Férjével kedvence volt a bécsi társaságoknak.) szépen szavalta el Saphir-nak egyik költeményét, a ’Gyermek bizodalmá’-t, mely akkori hangulatomban különösen meghatott. Beethoven ’Adelaide”-ját Gross úr énekelte Liszt kíséretével. Fantázia következett a Puritánok (Bellini operája) témáira Liszttől. Bájos gyöngédséggel, tökéletesen adta elő Liszt a dallamos témákat harmóniákba foglaltan. Így kell ezt játszani! - mondtam magamban. Végezetül egy keringőre írt fantáziáját és etűdjét játszotta el. A Weber-versenymű bennem egy zúgva tomboló, ezüst-csengésű, kedvesen csobogó fenséges vízesés képzetét keltette, mely a fantáziának éppoly sokat--- (Folytatom)
524 Búbánat 2015-11-13 02:25:46 [Válasz erre: 523 Búbánat 2015-11-13 02:23:38]
Íme, a napló: „Új könyvecske! Vajjon – mi minden kerül belé? – Amit Isten akar, így hát csak a mi számomra jó. Május virágai, nyár gyümölcsei – remélhetőleg szellemiekben is” (A napló 1838. évi májusi kötetének kezdősorai.) (Walter Teréz Liszt Ferenc nevét naplójában először az 1838. április 19-i fejezetben említi meg, de érdemesnek tartom a könyv elejétől, onnan hűen mindent ide leírni.) (1838) március 21. … Sok szó esik a borzalmas pesti szerencsétlenségről. Óh mily boldogság volna, ha valaki ezen enyhíteni tudna!--- Március 24. Rémítő, amit Magyarországról hallunk. Lickl (Fordító megjegyzése: Lickl Karl, Georg, született 1801-ben, Bécsben. Kitűnő zongora- és physharmonika-játékos. Physharmonika: aq mai harmónium elődje.) eljött hozzánk. Anyám ugyanis megírta neki, hogy e szegények javára adandó hangversenyre készek vagyunk csekély erőnket felajánlani. Lickl ezt nagyon szívesen fogadta, minthogy éppen egy hangverseny rendezésébe kezdett… Erős vágyódást éreztem, hogy valamivel hozzájárulhassak a jótékony célhoz, s valóban nem hiúságból. Március 26. Lickl eljött, hogy az előadandó darabok kiválogatását velünk megbeszélje. Én dalokat akartam játszani, minthogy azokban érzem magamat legerősebbnek, Lickl és Halm (Fordító megjegyzése: Halm, Anton, 1789-1872, rendkívül keresett és nagyrabecsült zenetanár volt a császárvárosban.), akihez tanácsért mentünk, meggyőzött arról, hogy a hangversenyen variációk sokkal jobban illenének hozzám, s én beleegyeztem, noha a variációk egyáltalán nem erősségem. Megteszem, ami csak tőlem telik. Anyámmal és Lickl-lel a Redout-ba hajtattunk, ahol néhány harmonikát (Fordító megjegyzése: billentyűs hangszer) próbáltam ki. Wieck asszonyt (Fordító megjegyzése: Wieck Klara, 1819-1885, Schumann későbbi hitvese – Clara Schumann, kiváló zongoraművésznő volt, képességeiről Liszt is nagy elismeréssel nyilatkozott.) találtuk ott, ki egy darabot próbált, s szíves volt nekünk a maga Boszorkánytáncát eljátszani, melyet nagyon eredetinek s tárgyszerűnek találtam. Március 27. Lickl eljött… Nem szeretem ha sokat beszélnek arról, hogy játszani fogok, minthogy ezt nagyon is jelentéktelennel érzem; mégis örülnék, ha ezen a réven majd többen jönnek el a hangversenyre… Március 28. … Amint a sok emberre és a pénzre gondolok, bizonytalanság fog el, azonban, ha megvalósítani akarunk valamit, tetterőre van szükség. Először is a jótékony célra gondolok, azután arra az eltökélt szándékomra, hogy erőmet a lehető legjobb és legnagyobb mértékben állítsam az ügy szolgálatába, s így ez – reménylem – Isten segítségével sikerülni is fog. A Francia Színházról beszélnek… Ha előadásunk jól sikerül, nagyot ugrok örömömben. (folytatom)
Íme, a napló: „Új könyvecske! Vajjon – mi minden kerül belé? – Amit Isten akar, így hát csak a mi számomra jó. Május virágai, nyár gyümölcsei – remélhetőleg szellemiekben is” (A napló 1838. évi májusi kötetének kezdősorai.) (Walter Teréz Liszt Ferenc nevét naplójában először az 1838. április 19-i fejezetben említi meg, de érdemesnek tartom a könyv elejétől, onnan hűen mindent ide leírni.) (1838) március 21. … Sok szó esik a borzalmas pesti szerencsétlenségről. Óh mily boldogság volna, ha valaki ezen enyhíteni tudna!--- Március 24. Rémítő, amit Magyarországról hallunk. Lickl (Fordító megjegyzése: Lickl Karl, Georg, született 1801-ben, Bécsben. Kitűnő zongora- és physharmonika-játékos. Physharmonika: aq mai harmónium elődje.) eljött hozzánk. Anyám ugyanis megírta neki, hogy e szegények javára adandó hangversenyre készek vagyunk csekély erőnket felajánlani. Lickl ezt nagyon szívesen fogadta, minthogy éppen egy hangverseny rendezésébe kezdett… Erős vágyódást éreztem, hogy valamivel hozzájárulhassak a jótékony célhoz, s valóban nem hiúságból. Március 26. Lickl eljött, hogy az előadandó darabok kiválogatását velünk megbeszélje. Én dalokat akartam játszani, minthogy azokban érzem magamat legerősebbnek, Lickl és Halm (Fordító megjegyzése: Halm, Anton, 1789-1872, rendkívül keresett és nagyrabecsült zenetanár volt a császárvárosban.), akihez tanácsért mentünk, meggyőzött arról, hogy a hangversenyen variációk sokkal jobban illenének hozzám, s én beleegyeztem, noha a variációk egyáltalán nem erősségem. Megteszem, ami csak tőlem telik. Anyámmal és Lickl-lel a Redout-ba hajtattunk, ahol néhány harmonikát (Fordító megjegyzése: billentyűs hangszer) próbáltam ki. Wieck asszonyt (Fordító megjegyzése: Wieck Klara, 1819-1885, Schumann későbbi hitvese – Clara Schumann, kiváló zongoraművésznő volt, képességeiről Liszt is nagy elismeréssel nyilatkozott.) találtuk ott, ki egy darabot próbált, s szíves volt nekünk a maga Boszorkánytáncát eljátszani, melyet nagyon eredetinek s tárgyszerűnek találtam. Március 27. Lickl eljött… Nem szeretem ha sokat beszélnek arról, hogy játszani fogok, minthogy ezt nagyon is jelentéktelennel érzem; mégis örülnék, ha ezen a réven majd többen jönnek el a hangversenyre… Március 28. … Amint a sok emberre és a pénzre gondolok, bizonytalanság fog el, azonban, ha megvalósítani akarunk valamit, tetterőre van szükség. Először is a jótékony célra gondolok, azután arra az eltökélt szándékomra, hogy erőmet a lehető legjobb és legnagyobb mértékben állítsam az ügy szolgálatába, s így ez – reménylem – Isten segítségével sikerülni is fog. A Francia Színházról beszélnek… Ha előadásunk jól sikerül, nagyot ugrok örömömben. (folytatom)
523 Búbánat 2015-11-13 02:23:38 [Válasz erre: 521 Búbánat 2015-11-12 10:46:46]
„Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9. Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójából” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 A kis könyvecske 80 oldalt tartalmaz, az elején Liszt Ferenc és Walter Teréz fiatalkori képeinek metszeteivel. Bevezetőül Csuka Béla amúgy roppant érdekes – de hosszú – előszavából idézem a következő sorokat: „[…] Liszt bécsi tartózkodása az ünneplések szakadatlan láncolata, s a jó muzsikához, kiváló zongoraművészekhez szokott Bécs ájult extázisban állapítja meg Liszt géniuszának egyedülvalóságát. Annál érdekesebb, hogy közepette ennek a mindent eltöltő hódolatnak, mely csak szuperlatívuszokban tud megnyilatkozni, ott ül minden hangversenyén egy fiatal leány: Walter Teréz, aki egy felvilágosult mai férfit megszégyenítő öntudattal és lélektani fegyelemmel boncolja a Liszttől nyert impressziókat, s bámulatos tárgyilagossággal igyekszik élményeinek mindvégig ura maradni. Liszt egyéniségének lenyűgöző hatása alól természetesen ő sem vonhatja ki magát, de ezzel a szuggesztív hatalommal szemben mindvégig megőrzi kritikai szellemét is, s ez sok érdekes megállapítás feljegyzésére készteti. A biedermeier-kor romantikus levegőjében mindenesetre feltűnő az a felelősségteljes komolyság, mellyel e fiatal nő naplójában megnyilatkozik. Jövendő férje, Pulszky is így jellemzi őt megismerkedésük idejére emlékezvén vissza: ’Meg voltam lepve, s kerestem alkalmat, hogy hosszabb beszélgetésbe ereszkedhessek az igen csinos, feketefürtű kisasszonnyal, kiben a műveltség oly magas fokát fedeztem fel, aminővel eddig alig találkoztam. […] mert nemcsak kitűnően zongorázott, hanem igen csinos tájképeket is festett’ … a zene elméleti részében Nicolai-nak, a Windsori víg nők korán elhunyt szerzőjének volt a tanítványa. A Rasumowsky-hercegi telken épült biedermeier Walter palota ez időben az irodalmi és művészeti kultúra előkelő otthona volt, hol a finom társadalmi érintkezéseken kívül a kor nagy szellemi kérdéseit vitatták meg. E társaságnak lelke a ház úrnőjén kívül elsősorban Teréz volt… Liszt bécsi tartózkodása alatt, szintén több ízben megjelent Walterék összejövetelein, amiről a napló érdekesen emlékezik meg, Walter Teréz naplójának olvasásakor az abban megnyilvánuló szellemi műveltségen felül leginkább az tűnik fel nekünk, mennyire nem a mindennapi élet, hanem egy magasabb, felemelkedettebb szemlélet nézőpontjából vizsgálja e fiatal leány a jelenségeket, az emberek lelki világát, Liszt egyéniségét, s érte való lelki rajongásában Liszt jövőjéért, géniuszának igaz érvényesüléséért is mennyire aggódik!”
„Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9. Walter Teréz ( Pulszky Ferencné) naplójából” Fordította és magyarázó szövegét írta Csuka Béla Kiadó: Országos Liszt Ferenc Társaság Budapest, 1941 A kis könyvecske 80 oldalt tartalmaz, az elején Liszt Ferenc és Walter Teréz fiatalkori képeinek metszeteivel. Bevezetőül Csuka Béla amúgy roppant érdekes – de hosszú – előszavából idézem a következő sorokat: „[…] Liszt bécsi tartózkodása az ünneplések szakadatlan láncolata, s a jó muzsikához, kiváló zongoraművészekhez szokott Bécs ájult extázisban állapítja meg Liszt géniuszának egyedülvalóságát. Annál érdekesebb, hogy közepette ennek a mindent eltöltő hódolatnak, mely csak szuperlatívuszokban tud megnyilatkozni, ott ül minden hangversenyén egy fiatal leány: Walter Teréz, aki egy felvilágosult mai férfit megszégyenítő öntudattal és lélektani fegyelemmel boncolja a Liszttől nyert impressziókat, s bámulatos tárgyilagossággal igyekszik élményeinek mindvégig ura maradni. Liszt egyéniségének lenyűgöző hatása alól természetesen ő sem vonhatja ki magát, de ezzel a szuggesztív hatalommal szemben mindvégig megőrzi kritikai szellemét is, s ez sok érdekes megállapítás feljegyzésére készteti. A biedermeier-kor romantikus levegőjében mindenesetre feltűnő az a felelősségteljes komolyság, mellyel e fiatal nő naplójában megnyilatkozik. Jövendő férje, Pulszky is így jellemzi őt megismerkedésük idejére emlékezvén vissza: ’Meg voltam lepve, s kerestem alkalmat, hogy hosszabb beszélgetésbe ereszkedhessek az igen csinos, feketefürtű kisasszonnyal, kiben a műveltség oly magas fokát fedeztem fel, aminővel eddig alig találkoztam. […] mert nemcsak kitűnően zongorázott, hanem igen csinos tájképeket is festett’ … a zene elméleti részében Nicolai-nak, a Windsori víg nők korán elhunyt szerzőjének volt a tanítványa. A Rasumowsky-hercegi telken épült biedermeier Walter palota ez időben az irodalmi és művészeti kultúra előkelő otthona volt, hol a finom társadalmi érintkezéseken kívül a kor nagy szellemi kérdéseit vitatták meg. E társaságnak lelke a ház úrnőjén kívül elsősorban Teréz volt… Liszt bécsi tartózkodása alatt, szintén több ízben megjelent Walterék összejövetelein, amiről a napló érdekesen emlékezik meg, Walter Teréz naplójának olvasásakor az abban megnyilvánuló szellemi műveltségen felül leginkább az tűnik fel nekünk, mennyire nem a mindennapi élet, hanem egy magasabb, felemelkedettebb szemlélet nézőpontjából vizsgálja e fiatal leány a jelenségeket, az emberek lelki világát, Liszt egyéniségét, s érte való lelki rajongásában Liszt jövőjéért, géniuszának igaz érvényesüléséért is mennyire aggódik!”
522 Ardelao 2015-11-12 13:16:03 [Válasz erre: 521 Búbánat 2015-11-12 10:46:46]
Nemes cselekedet volt Walter Teréz-Pulszky Ferencné részéről! Nagyon jó, hogy ez a történet is bekerült ide, és tovább emeli a Lisztről alkotott véleményünket!
Nemes cselekedet volt Walter Teréz-Pulszky Ferencné részéről! Nagyon jó, hogy ez a történet is bekerült ide, és tovább emeli a Lisztről alkotott véleményünket!
521 Búbánat 2015-11-12 10:46:46
Mielőtt elkezdem ide beírni „Walter Teréz- Pulszky Ferencné 19 kötetes naplójából a Liszt Ferenccel való találkozásait leíró fejezeteket, amiket külön kis könyvben a Liszt Ferenc Társaság adott ki 1941-ben /” Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” - Fordította és magyarázó szövegét írta: Csuka Béla/, érdemesnek tartom előszóként idemásolni az interneten fellelhető publikációkból az alábbiakat: Pulszky Ferencné Walter Teréz író 1819 – 1866 Therese von Walter előkelő bécsi bankárcsalád híresen szép és rendkívül művelt lánya beleszeretett az „ellenségbe”, Pulszky Ferencbe, feleségül ment hozzá, Magyarországra költözött, és az országba is beleszeretett. Amikor férje a szabadságharcban betöltött szerepe miatt emigrációba kényszerült, oda is követte. Az Angliában és Amerikában töltött évek alatt cikkeket, elbeszéléseket publikált, melyekben a magyar ügy mellett állt ki. Főműve, a Memoirs of a Hungarian lady (1850, London) németül is megjelent, magyarul itt olvasható: [url] http://mek.oszk.hu/04900/04925/html/mhpulszky0001.html; PULSZKY TERÉZIA - EGY MAGYAR HÖLGY EMLÉKIRATAI [/url] Sajtó alá rendezte, az utószót és a jegyzeteket+ írta Egyed Ilona Angolból fordította Hortobágyi Tibor Budapest : Neumann Kht., 2004 E könyv utószavából idemásolom azt a részt, ami Walter Teréznek Liszt Ferenccel való kapcsolatára utal; az említett naplójából pedig képet kapunk a fiatal lány kiemelkedő, szerteágazó műveltségéről, és írása tanúskodik – már akkor - gazdag érzelemvilágáról is: „[…] Kétségtelen: Pulszkynak megragadó egyéniségnek kellett lennie, mert egy olyan ifjú hölgy, ki korábban – Európa számos asszonyához hasonlóan – Liszt Ferencért rajongott, s talán magának sem bevallott szerelmet érzett iránta, nem adhatta kezét unalmas embernek. A Liszt iránti különös érzésről, melyet Teréz naplójának mondott el, magyar nyelven a Liszt Ferenc Társaságnak köszönhetően olvashatunk. 1941-ben részleteket jelentettek meg Walter Teréz naplójából Liszt árvízi hangversenyei 1838/39-ben címmel. Liszt Bécsben adott koncertjeivel járult hozzá az 1838-as magyarországi árvíz okozta károk helyreállításához. A hangversenyeken Teréznek feltétlenül meg kellett jelennie, muzsikálgató, zenéért rajongóként, de társadalmi státusa miatt is. Ez utóbbi hozzásegítette ahhoz, hogy személyesen is megismerkedhessen Liszttel. A muzsikus géniusza lenyűgözte. Társaságban bátortalanság kerítette hatalmába mellette, s inkább csodálta, mintsem közeledni próbált volna hozzá, bár kölcsönösen kellemesnek találták egymást. Érzéseinek mélységét a játékáról írottak jelzik inkább, de az elnyomott vágyak is árulkodnak naplójában. Liszt Bécsből történt távozásakor úgy hiszi, visszanyerte megzavart nyugalmát, s menekülve a szenvedély megélésétől, azzal áltatja magát, hogy életének töretlen harmóniáját nem fenyegeti veszély. S valóban nem, mert tudatosan távolítja magától a szerelem érzését. Pedig vágyai nem haltak el, csak hangtalanok, s nyomban élednek, mikor 1839-ben Liszt ismét Bécsben jár: „– Szegény Liszt – mily gyakran kiáltok fel így önkénytelenül a bensőmben!, midőn egyrészt emberfölötti, másrészt embertelen teljesítményének hatását látom rajta! Oh igen!, a tűzijáték mindenesetre kápráztató a tömeg számára, s mámorító a lelkesedés tapsa is. De vajon elégséges-e az elragadtatás a boldogsághoz? az elragadtatásról nem szeretnék lemondani, bár gyakran úgy érzem, az efféle könnyen megzavarhatná fejemet! De hogy az ilyesmi nem töltheti be kielégítően az életünket, azt már többször tapasztaltam, mintsem élet-törekvésem legfőbb ösztönzőjének tudnám tartani. És mégis, mégis mily gyakran estem kísértésbe magam is! Ahányszor csak Lisztet hallom, különösen Lisztet! – mindannyiszor megújul rajongásom elannyira, hogy könnyen tudnám magamat teljesen őhozzá kapcsolni, s gyakran felébred a becsvágy is bennem! Ilyenkor a tündöklést tartom a legvonzóbb napnak! Utóbbi azonban csak olyankor fog el, ha munkálkodásom nem elégít ki. Ez pedig elég gyakran megesik, amint nem a tőlem legtelhetőbbet cselekszem. Oh, mennyire tudok pedig boldog és megelégedett lenni! De egyszer tanulni szeretnék, másszor pedig produkciómmal gyönyörűséget nyújtani. Ez azonban nehéz feladat…” Lisztet többé nem hallotta már, s a tündöklés helyett 1845-ben a Pulszky Ferenccel kötött házassággal elkezdődött az a már nem mesés történet, amelynek vége felé közeledve elhangzott a meghökkentést keltő mondat. A mondat, mely ugyanúgy teljes sorsvállalást tanúsít, mint e könyv, s mindkettő megfejtésre váró titkot rejt: hogyan, miért vált a gazdag bécsi kisasszony a magyar szabadságharcért indulattal kiálló asszonnyá.”
Mielőtt elkezdem ide beírni „Walter Teréz- Pulszky Ferencné 19 kötetes naplójából a Liszt Ferenccel való találkozásait leíró fejezeteket, amiket külön kis könyvben a Liszt Ferenc Társaság adott ki 1941-ben /” Liszt Ferenc árvízi hangversenyei Bécsben 1838/9.” - Fordította és magyarázó szövegét írta: Csuka Béla/, érdemesnek tartom előszóként idemásolni az interneten fellelhető publikációkból az alábbiakat: Pulszky Ferencné Walter Teréz író 1819 – 1866 Therese von Walter előkelő bécsi bankárcsalád híresen szép és rendkívül művelt lánya beleszeretett az „ellenségbe”, Pulszky Ferencbe, feleségül ment hozzá, Magyarországra költözött, és az országba is beleszeretett. Amikor férje a szabadságharcban betöltött szerepe miatt emigrációba kényszerült, oda is követte. Az Angliában és Amerikában töltött évek alatt cikkeket, elbeszéléseket publikált, melyekben a magyar ügy mellett állt ki. Főműve, a Memoirs of a Hungarian lady (1850, London) németül is megjelent, magyarul itt olvasható: [url] http://mek.oszk.hu/04900/04925/html/mhpulszky0001.html; PULSZKY TERÉZIA - EGY MAGYAR HÖLGY EMLÉKIRATAI [/url] Sajtó alá rendezte, az utószót és a jegyzeteket+ írta Egyed Ilona Angolból fordította Hortobágyi Tibor Budapest : Neumann Kht., 2004 E könyv utószavából idemásolom azt a részt, ami Walter Teréznek Liszt Ferenccel való kapcsolatára utal; az említett naplójából pedig képet kapunk a fiatal lány kiemelkedő, szerteágazó műveltségéről, és írása tanúskodik – már akkor - gazdag érzelemvilágáról is: „[…] Kétségtelen: Pulszkynak megragadó egyéniségnek kellett lennie, mert egy olyan ifjú hölgy, ki korábban – Európa számos asszonyához hasonlóan – Liszt Ferencért rajongott, s talán magának sem bevallott szerelmet érzett iránta, nem adhatta kezét unalmas embernek. A Liszt iránti különös érzésről, melyet Teréz naplójának mondott el, magyar nyelven a Liszt Ferenc Társaságnak köszönhetően olvashatunk. 1941-ben részleteket jelentettek meg Walter Teréz naplójából Liszt árvízi hangversenyei 1838/39-ben címmel. Liszt Bécsben adott koncertjeivel járult hozzá az 1838-as magyarországi árvíz okozta károk helyreállításához. A hangversenyeken Teréznek feltétlenül meg kellett jelennie, muzsikálgató, zenéért rajongóként, de társadalmi státusa miatt is. Ez utóbbi hozzásegítette ahhoz, hogy személyesen is megismerkedhessen Liszttel. A muzsikus géniusza lenyűgözte. Társaságban bátortalanság kerítette hatalmába mellette, s inkább csodálta, mintsem közeledni próbált volna hozzá, bár kölcsönösen kellemesnek találták egymást. Érzéseinek mélységét a játékáról írottak jelzik inkább, de az elnyomott vágyak is árulkodnak naplójában. Liszt Bécsből történt távozásakor úgy hiszi, visszanyerte megzavart nyugalmát, s menekülve a szenvedély megélésétől, azzal áltatja magát, hogy életének töretlen harmóniáját nem fenyegeti veszély. S valóban nem, mert tudatosan távolítja magától a szerelem érzését. Pedig vágyai nem haltak el, csak hangtalanok, s nyomban élednek, mikor 1839-ben Liszt ismét Bécsben jár: „– Szegény Liszt – mily gyakran kiáltok fel így önkénytelenül a bensőmben!, midőn egyrészt emberfölötti, másrészt embertelen teljesítményének hatását látom rajta! Oh igen!, a tűzijáték mindenesetre kápráztató a tömeg számára, s mámorító a lelkesedés tapsa is. De vajon elégséges-e az elragadtatás a boldogsághoz? az elragadtatásról nem szeretnék lemondani, bár gyakran úgy érzem, az efféle könnyen megzavarhatná fejemet! De hogy az ilyesmi nem töltheti be kielégítően az életünket, azt már többször tapasztaltam, mintsem élet-törekvésem legfőbb ösztönzőjének tudnám tartani. És mégis, mégis mily gyakran estem kísértésbe magam is! Ahányszor csak Lisztet hallom, különösen Lisztet! – mindannyiszor megújul rajongásom elannyira, hogy könnyen tudnám magamat teljesen őhozzá kapcsolni, s gyakran felébred a becsvágy is bennem! Ilyenkor a tündöklést tartom a legvonzóbb napnak! Utóbbi azonban csak olyankor fog el, ha munkálkodásom nem elégít ki. Ez pedig elég gyakran megesik, amint nem a tőlem legtelhetőbbet cselekszem. Oh, mennyire tudok pedig boldog és megelégedett lenni! De egyszer tanulni szeretnék, másszor pedig produkciómmal gyönyörűséget nyújtani. Ez azonban nehéz feladat…” Lisztet többé nem hallotta már, s a tündöklés helyett 1845-ben a Pulszky Ferenccel kötött házassággal elkezdődött az a már nem mesés történet, amelynek vége felé közeledve elhangzott a meghökkentést keltő mondat. A mondat, mely ugyanúgy teljes sorsvállalást tanúsít, mint e könyv, s mindkettő megfejtésre váró titkot rejt: hogyan, miért vált a gazdag bécsi kisasszony a magyar szabadságharcért indulattal kiálló asszonnyá.”
520 Búbánat 2015-11-10 10:36:55
Bartók Rádióban hallgathatjuk este 21.41 – 22.00 Liszt: Változatok Bach Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen kezdetű kantátájának témájára Ea.: Gillian Veir - orgona (Mátyás templom, 1996. május 14.)
Bartók Rádióban hallgathatjuk este 21.41 – 22.00 Liszt: Változatok Bach Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen kezdetű kantátájának témájára Ea.: Gillian Veir - orgona (Mátyás templom, 1996. május 14.)
519 Búbánat 2015-11-10 10:34:26
[url] http://www.gramofon.hu/hirek/klassz/659-balazs-janos-szoloestje-az-idei-zongora-sorozat-nyitanya; Balázs János szólóestje – az idei Zongora-sorozat nyitánya [/url] Liszt transzcendens etűdjei, a Funérailles és két Chopin-noktürn szólalt meg a Művészetek Palotája zsúfolásig telt hangversenytermében október 28-án, Balázs János zongoraestjén. Balázs János ezt a koncertet egyszerűen úgy jellemezte: tisztelgés Liszt előtt. Lehotka Ildikó / Gramofon.hu
[url] http://www.gramofon.hu/hirek/klassz/659-balazs-janos-szoloestje-az-idei-zongora-sorozat-nyitanya; Balázs János szólóestje – az idei Zongora-sorozat nyitánya [/url] Liszt transzcendens etűdjei, a Funérailles és két Chopin-noktürn szólalt meg a Művészetek Palotája zsúfolásig telt hangversenytermében október 28-án, Balázs János zongoraestjén. Balázs János ezt a koncertet egyszerűen úgy jellemezte: tisztelgés Liszt előtt. Lehotka Ildikó / Gramofon.hu
517 Búbánat 2015-11-10 10:19:58 [Válasz erre: 516 Ardelao 2015-11-09 18:33:40]
Nemsokára belekezdek és közzéteszem itt - szintén folytatásokban - Walter Teréz (Pulszky Ferencné) naplóbejegyzéseit - aki szemtanúja volt Liszt Ferenc bécsi, árvízi hangversenyeinek 1838/39-ben. Rém érdekes sorok!!!
Nemsokára belekezdek és közzéteszem itt - szintén folytatásokban - Walter Teréz (Pulszky Ferencné) naplóbejegyzéseit - aki szemtanúja volt Liszt Ferenc bécsi, árvízi hangversenyeinek 1838/39-ben. Rém érdekes sorok!!!
516 Ardelao 2015-11-09 18:33:40 [Válasz erre: 515 Búbánat 2015-11-09 18:24:15]
Kár, hogy a történeted végére értél. Liszt Ferencről bármikor, bármennyit lehet írni. És élvezettel olvasni. Végig érdekfeszítő volt az írásod. Liszt Ferenc emberi nagysága példakép lehet bármelyikünk számára!
Kár, hogy a történeted végére értél. Liszt Ferencről bármikor, bármennyit lehet írni. És élvezettel olvasni. Végig érdekfeszítő volt az írásod. Liszt Ferenc emberi nagysága példakép lehet bármelyikünk számára!
515 Búbánat 2015-11-09 18:24:15
LISZT – Ein Leben für Musik und Glauben (LISZT - Egy élet a zenéért és a hitért) – Eisenstadti Egyházmegyei Múzeum (Kismarton) kiadványa -1986. május Folytatom a magyarra fordított szöveg közlését: XI/VIII. A másik Liszt: a nagy katolikus Liszt Ferenc a beérkezett, sikerek által kényeztetett művész, életében sok kísértésnek volt kitéve. A néha álhatatlan, nyugtalan élet nem térítette le őt arról az útról, amelynek gyökerei gyermekkorából származtak. Egész életében odaadó katolikus volt. Hitbuzgalmának legmagasabb beteljesülése az alsóbb rendekbe való felvétele volt Rómában. További kiemelkedő eseménye volt életének, szereplése (fellépése) IX. Pius pápa előtt a Castel Gandolfóban. Sok gondolata foglalkozik a katolikus hittel. Mindenen uralkodó érzés: „ Az én vonzalmam a katolicizmus iránt a gyermekkoromból fakad, maradandó és engem uraló érzéssé vált.” (1863. augusztus 30.) XI/IX. A másik Liszt: a nagy egyázzenész Liszt ifjúságától mélyen vallásos volt. Ezt zenéje is kifejezte. Már a weimari időszakában foglalkozott misék komponálásával. Az ő szellemi zenéjében barokk tradíciók cecilianizmussal keverednek. Nála a művészet, és nem a forma, volt a fontos. Gondolataiban már egész korán foglalkozott a templomi zene kibontakozási lehetőségeivel: a templomi zene legyen áldásteljes, erős és hatásos; nagyszabású helyzetekben (eseményeken) a színházat és templomot egyesítve, legyen egyszerre drámai és szent, pompakifejtő és egyszerű, ünnepélyes és komoly, tüzes és zabolátlan, viharos és csendes, tiszta, áttetsző és bensőséges. E zene (egyházi zene), ami hívatva van az Istentiszteletet megszépíteni, ne legyen koncertszerű, ne térítsen el a szent cselekménytől. A komponista legyen egy prédikátor: „A templomi komponista prédikátor és pap is, és ahol a szó már nem elég az érzelem kifejezésére, ott szárnyal és megvilágít a hang.” (1857. január) XI/X. A másik Liszt: a nagy ember Lisztet az élet megkülönböztetetten kényeztette: egész életében kitüntetésekkel volt elhalmozva. Nemzetek – és nemzedékek – kedvence volt, aki azonban sohasem jutott nyugalomhoz. Ennek ellenére minden alkalmat megragadott az önvizsgálatra (magába szálláshoz). Ő mindig a gyermekei jólétével törődött, és hálás volt azért, hogy a gyerekei és az ő anyjuk jól megértették egymást. Ahogy fontos alapelvek határozták meg az ő és családja életét, épp úgy tisztában volt a halállal való viszonyához is. Leányaihoz fűződő szeretete: „ Megáldom és szívből hálás vagyok mindkét lányomnak, Blandinének és Cosimának, mindazért a túláradó és bensőséges örömért és elégtételért, amit az ő nemes szívükkel és egyenes jellemükkel okoztak nekem.” Szívvel a kereszten: „ Keresztre tűzött szívvel fogok meghalni; a Kereszt ami a mi megváltásunk és üdvösségünk.” (Végrendeletem, 1860. szeptember 14.) XI/XI. A másik Liszt: a nagy ferences barát Liszt egyik legjobb barátja az 1795-ben, Pozsonyban született ferences páter, Albach Stanislo (Stanislaus Albach) volt, aki Kismartonban és Pesten működött (híres szónok volt). Liszt többször is meglátogatta őt Sayn-Wittgenstein hercegnővel együtt. A páterrel nem csupán a közös haza kötötte össze, rá a ferences ideálok is mély benyomást tettek. Ahogy Liszt hangoztatta: egyik énje (fele) ferences rendi szerzetes. Ez különben megfelelt a valóságnak, mert ő harmadrendi ferences volt. Hogy milyen nagy barátság fűzte Albach Stanislóhoz, kitűnik abból, hogy Liszt - aki zeneszerzései ajánlásával is kimutatta valaki iránt érzett megbecsülését – barátjának mindjárt három kompozíciót is ajánlott. Szeretetteljes sorok kísérték a „Missa quattour vocum” tiszteletpéldányát: Egy szerény adomány az Úr tiszteletére - „ Mélyen tisztelt barátom! Bátorkodom misémet Önnek ajánlani. Fogadja e szerény ajándékot olyan szívből és szeretettel, ahogy én ezt felajánlom Önnek. – A mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztusban! Az Ön hűséges és odaadó Liszt Ference” (1852.) A lefordított kis füzet további oldalain a Liszt életének, zenei munkásságának főbb állomásai évszámokkal; jelentősebb műveinek felsorolása évszám megjelöléssel, végül egy felsorolás, életében hányszor és mikor kereste fel a doborjáni (ma Raiding – Burgenland) szülőházat: - 1840 – egy bécsi koncertturné időszakában - 1846 – egy koncertje alkalmával, amikor a doborjánhoz közeli Ödenburgban tartózkodott - 1848 - Sayn-Wittgenstein hercegnővel születésnapján - 1872 - Széchényi és Mihálovich grófokkal együtt keresi fel a szülői házat - 1881 – Látogatása gróf Zichy Gézával: saját emléktáblájának a felavatása a szülői házon. (Ezzel a végére értem a kis füzetnek.)
LISZT – Ein Leben für Musik und Glauben (LISZT - Egy élet a zenéért és a hitért) – Eisenstadti Egyházmegyei Múzeum (Kismarton) kiadványa -1986. május Folytatom a magyarra fordított szöveg közlését: XI/VIII. A másik Liszt: a nagy katolikus Liszt Ferenc a beérkezett, sikerek által kényeztetett művész, életében sok kísértésnek volt kitéve. A néha álhatatlan, nyugtalan élet nem térítette le őt arról az útról, amelynek gyökerei gyermekkorából származtak. Egész életében odaadó katolikus volt. Hitbuzgalmának legmagasabb beteljesülése az alsóbb rendekbe való felvétele volt Rómában. További kiemelkedő eseménye volt életének, szereplése (fellépése) IX. Pius pápa előtt a Castel Gandolfóban. Sok gondolata foglalkozik a katolikus hittel. Mindenen uralkodó érzés: „ Az én vonzalmam a katolicizmus iránt a gyermekkoromból fakad, maradandó és engem uraló érzéssé vált.” (1863. augusztus 30.) XI/IX. A másik Liszt: a nagy egyázzenész Liszt ifjúságától mélyen vallásos volt. Ezt zenéje is kifejezte. Már a weimari időszakában foglalkozott misék komponálásával. Az ő szellemi zenéjében barokk tradíciók cecilianizmussal keverednek. Nála a művészet, és nem a forma, volt a fontos. Gondolataiban már egész korán foglalkozott a templomi zene kibontakozási lehetőségeivel: a templomi zene legyen áldásteljes, erős és hatásos; nagyszabású helyzetekben (eseményeken) a színházat és templomot egyesítve, legyen egyszerre drámai és szent, pompakifejtő és egyszerű, ünnepélyes és komoly, tüzes és zabolátlan, viharos és csendes, tiszta, áttetsző és bensőséges. E zene (egyházi zene), ami hívatva van az Istentiszteletet megszépíteni, ne legyen koncertszerű, ne térítsen el a szent cselekménytől. A komponista legyen egy prédikátor: „A templomi komponista prédikátor és pap is, és ahol a szó már nem elég az érzelem kifejezésére, ott szárnyal és megvilágít a hang.” (1857. január) XI/X. A másik Liszt: a nagy ember Lisztet az élet megkülönböztetetten kényeztette: egész életében kitüntetésekkel volt elhalmozva. Nemzetek – és nemzedékek – kedvence volt, aki azonban sohasem jutott nyugalomhoz. Ennek ellenére minden alkalmat megragadott az önvizsgálatra (magába szálláshoz). Ő mindig a gyermekei jólétével törődött, és hálás volt azért, hogy a gyerekei és az ő anyjuk jól megértették egymást. Ahogy fontos alapelvek határozták meg az ő és családja életét, épp úgy tisztában volt a halállal való viszonyához is. Leányaihoz fűződő szeretete: „ Megáldom és szívből hálás vagyok mindkét lányomnak, Blandinének és Cosimának, mindazért a túláradó és bensőséges örömért és elégtételért, amit az ő nemes szívükkel és egyenes jellemükkel okoztak nekem.” Szívvel a kereszten: „ Keresztre tűzött szívvel fogok meghalni; a Kereszt ami a mi megváltásunk és üdvösségünk.” (Végrendeletem, 1860. szeptember 14.) XI/XI. A másik Liszt: a nagy ferences barát Liszt egyik legjobb barátja az 1795-ben, Pozsonyban született ferences páter, Albach Stanislo (Stanislaus Albach) volt, aki Kismartonban és Pesten működött (híres szónok volt). Liszt többször is meglátogatta őt Sayn-Wittgenstein hercegnővel együtt. A páterrel nem csupán a közös haza kötötte össze, rá a ferences ideálok is mély benyomást tettek. Ahogy Liszt hangoztatta: egyik énje (fele) ferences rendi szerzetes. Ez különben megfelelt a valóságnak, mert ő harmadrendi ferences volt. Hogy milyen nagy barátság fűzte Albach Stanislóhoz, kitűnik abból, hogy Liszt - aki zeneszerzései ajánlásával is kimutatta valaki iránt érzett megbecsülését – barátjának mindjárt három kompozíciót is ajánlott. Szeretetteljes sorok kísérték a „Missa quattour vocum” tiszteletpéldányát: Egy szerény adomány az Úr tiszteletére - „ Mélyen tisztelt barátom! Bátorkodom misémet Önnek ajánlani. Fogadja e szerény ajándékot olyan szívből és szeretettel, ahogy én ezt felajánlom Önnek. – A mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztusban! Az Ön hűséges és odaadó Liszt Ference” (1852.) A lefordított kis füzet további oldalain a Liszt életének, zenei munkásságának főbb állomásai évszámokkal; jelentősebb műveinek felsorolása évszám megjelöléssel, végül egy felsorolás, életében hányszor és mikor kereste fel a doborjáni (ma Raiding – Burgenland) szülőházat: - 1840 – egy bécsi koncertturné időszakában - 1846 – egy koncertje alkalmával, amikor a doborjánhoz közeli Ödenburgban tartózkodott - 1848 - Sayn-Wittgenstein hercegnővel születésnapján - 1872 - Széchényi és Mihálovich grófokkal együtt keresi fel a szülői házat - 1881 – Látogatása gróf Zichy Gézával: saját emléktáblájának a felavatása a szülői házon. (Ezzel a végére értem a kis füzetnek.)
514 Búbánat 2015-11-08 18:00:04 [Válasz erre: 513 Búbánat 2015-11-06 22:56:01]
Folytatom a magyarra fordított szöveg közlését: LISZT – Ein Leben für Musik und Glauben (LISZT - Egy élet a zenéért és a hitért) – Eisenstadti Egyházmegyei Múzeum (Kismarton) kiadványa -1986. május XI/V. A nagy lemondó Liszt, a Szalon-oroszlán” - valóságos társasági esemény volt Bécsben, Párizsban, Budapesten, Weimarban, Rómában és Londonban, és az egész európai kultúrkörben. Egy a sikerek által elkényeztetett művész, aki ennek dacára gyakran lemondani akart a világról – mint már édesapja korai halálakor: Az apa halála - „Mikor a halál apámat elragadta tőlem, úgy levoltam törve, olyan nyomott állapotba kerültem a tehetetlenségtől, amely minden oldalról szorongatott… lemondani minden földiről, volt az egyetlen szó, egyetlen ígérete (megoldása) életemnek.” (1837. január) XI/VI. A nagy önzetlenség Liszt síkraszállt művésztársaiért, azokért, akiknek az alkotásait előremutatónak tartotta, elismerte. Ugyanakkor a koncertprogramjába felvett Beethoven és Berlioz műveit ellenállással fogadták művésztársai. A sok meg nem értés viszont még közelebb hozta Wagnerhez – korának nagy zenemegújítójához. De minden Wagner iránti hódolata nem bírta őt kompromisszumra a hit kérdésében. Felszólítás Wagnerhez a hit dolgaiban: „Térj meg újra a hithez… csak egy boldogság van…és ez az egyetlen, az igaz, az örökkévaló!... Ha ezt az érzést még oly keserűen gúnyolod is, én ebben látom az egyetlen üdvöt remélni. Krisztus által Istenben megnyugodva szenvedni lesz nekünk a megmentés és a megváltás.” (1853. április 8.) XI/VII. Nagy szíve mások szenvedése iránt Mennyi szükséget enyhített! Mily óriási összegeket áldozott a jótékonyság oltárára – mondta leveleinek kiadója, Eduard Reusz: „Az ő segítőkészsége művésztársai iránt nem csak az anyagiakban nyilvánult meg, hanem egész lényük felemelését szolgálta.” Ő maga így gondolkodott példaképéről, Szent Márton püspökről: „Köpenyeinket kettéosztani, kettévágni amint ezt Szent Márton tette, ugyan most nem szokásunk, mindazonáltal nem hiszem, hogy a szelíd jóság illetve jótékonyság kiveszne a világból.” (1872. november 11.) (Folytatni fogom)
Folytatom a magyarra fordított szöveg közlését: LISZT – Ein Leben für Musik und Glauben (LISZT - Egy élet a zenéért és a hitért) – Eisenstadti Egyházmegyei Múzeum (Kismarton) kiadványa -1986. május XI/V. A nagy lemondó Liszt, a Szalon-oroszlán” - valóságos társasági esemény volt Bécsben, Párizsban, Budapesten, Weimarban, Rómában és Londonban, és az egész európai kultúrkörben. Egy a sikerek által elkényeztetett művész, aki ennek dacára gyakran lemondani akart a világról – mint már édesapja korai halálakor: Az apa halála - „Mikor a halál apámat elragadta tőlem, úgy levoltam törve, olyan nyomott állapotba kerültem a tehetetlenségtől, amely minden oldalról szorongatott… lemondani minden földiről, volt az egyetlen szó, egyetlen ígérete (megoldása) életemnek.” (1837. január) XI/VI. A nagy önzetlenség Liszt síkraszállt művésztársaiért, azokért, akiknek az alkotásait előremutatónak tartotta, elismerte. Ugyanakkor a koncertprogramjába felvett Beethoven és Berlioz műveit ellenállással fogadták művésztársai. A sok meg nem értés viszont még közelebb hozta Wagnerhez – korának nagy zenemegújítójához. De minden Wagner iránti hódolata nem bírta őt kompromisszumra a hit kérdésében. Felszólítás Wagnerhez a hit dolgaiban: „Térj meg újra a hithez… csak egy boldogság van…és ez az egyetlen, az igaz, az örökkévaló!... Ha ezt az érzést még oly keserűen gúnyolod is, én ebben látom az egyetlen üdvöt remélni. Krisztus által Istenben megnyugodva szenvedni lesz nekünk a megmentés és a megváltás.” (1853. április 8.) XI/VII. Nagy szíve mások szenvedése iránt Mennyi szükséget enyhített! Mily óriási összegeket áldozott a jótékonyság oltárára – mondta leveleinek kiadója, Eduard Reusz: „Az ő segítőkészsége művésztársai iránt nem csak az anyagiakban nyilvánult meg, hanem egész lényük felemelését szolgálta.” Ő maga így gondolkodott példaképéről, Szent Márton püspökről: „Köpenyeinket kettéosztani, kettévágni amint ezt Szent Márton tette, ugyan most nem szokásunk, mindazonáltal nem hiszem, hogy a szelíd jóság illetve jótékonyság kiveszne a világból.” (1872. november 11.) (Folytatni fogom)
513 Búbánat 2015-11-06 22:56:01 [Válasz erre: 508 Búbánat 2015-10-23 11:09:07]
Szemelvények abból a német nyelvű kis képes füzetből - címe: LISZT – Ein Leben für Musik und Glauben (LISZT - Egy élet a zenéért és a hitért) -, ami az Eisenstadti Egyházmegyei Múzeum (Kismarton) kiadványa, amit Liszt Ferenc doborjáni (Raiding) szülőháza (ma múzeum) megtekintésekor kaptam 1986 tavaszán, a Liszt-emlékkiállítás megnyitása alkalmával. A kis füzetben Liszt-idézeteket és Liszt kortársainak róla írt vallomásaiból is olvashatunk, amellett, hogy áttekintő pályaképet meg életrajzi adatokat is tartalmaz a kiadvány. Minden kis íráshoz fotók tartoznak: Liszt-portrék; családi vonatkozású képek; a nagy szerelmek arcképcsarnoka; a muzsikusbarátok; koncertplakát és a szülői ház egy korabeli fametszetének reprodukciója. Magyarra átültettem a német szöveg jelentős részét. Ezt adom itt közre több részben. XI/I. Liszt Ferenc – Egy élet a zenéért és a hitért Kismarton, 1986. Liszt-centenárium éve „Mondhatjuk, hogy a zene lényegénél fogva vallásos, úgy mint az emberi lélek is természeténél fogva keresztény” Liszt Ferenc XI/II. Liszt Ferenc halálának 100. évfordulóján, aki 175 évvel ezelőtt született Raidingban (ma: Doborján - megj.: Búbánat), a magyar haza és az egyház nagy fiának egy kiállítást létesítettünk a múzeumban: hogy emléket állítsunk ÉLETÉNEK, ZENÉJÉNEK és HITÉNEK. Az ő hite gyermekkorában és neveltetésében gyökeredzik. Ez meghatározta életét és munkásságát. Ebből a mély hitből merítve írta le Liszt Ferenc végrendeletében a következő szavakat: „Én szívemmel a keresztre feszítve fogok meghalni.” Szeretettel köszöntöm a kiállítás minden látogatóját a Liszt Ferenc-emlékévben, és kívánom, hogy hazánk nagy fiát, művészetét és a hitéből élő embert jobban megismerjék. Barátságos és áldásos üdvözlettel, Kismarton püspöke Kismarton, 1986. május 15. XI/III. Hazájának nagy fia Liszt Ferenc 1811. október 22-én született Doborjánban, az Eszterházyak birtokán, a herceg gazdatisztviselőjének, Liszt Ádámnak gyermekeként. Az első zongoraoktatást édesapjától kapta s ő fedezte fel tehetségét is. Liszt Ferenc, a nagy „européer”, zseniális zeneművész volt. Mindig Magyarországot tartotta hazájának, többször meglátogatta, ami mindig mély benyomást tett rá. Látogatásait a lakosság mindig nagy lelkesedéssel fogadta. Liszt 100. születésnapjára (1911) szülőházát múzeummá alakították át illetve rendeztették be – maradandó emléket állítva neki. Barátja, gróf Zichy Géza zongorista és komponista így írja le a 70 éves Liszt – 1881. április 7-i – látogatását szülőfalujában: „ A 70 éves Liszt találkozása hazájával: Liszt mélyen meg volt indulva, amint átlépte szülőháza küszöbét. Minden szobában megállt és komolyan nézett körül. Kis idő múltán felkereste a kis falusi templomot, ahol megkeresztelték, s ott az oltár lépcsőjére térdelve hosszan, áhítatokba merült.” XI/IV. A más arcú Liszt: A nagy szerelmek Egyetlen számottevő muzsikus sem volt asszonyoktól úgy körülrajongva, mint Liszt Ferenc A fiatalkori nagy szerelmével, Caroline de Saint-Cricq-kel összekapcsolni életét társadalmi állapotuk különbözősége miatt lehetetlenült el, ami nagy törést okozott neki. Szerelme Marie d’Agoult grófnőhöz olyan szenvedély volt, ami legyőzte a társadalmi konvenciókat. A grófnő lett gyermekeinek édesanyja. És az érettkor szerelme: Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegnő lett a beteljesülés. De ez a hercegnő volt az, aki őt megerősítette a vallásához való ragaszkodásában, mint ahogy Liszt egyik leveléből kitűnik: „ Az ifjúkor hite: A kereszténység megadja a szabadságot a szeretetben és a vigasztalást a fájdalomban. Minden jótétemény közül, amit én Önnek köszönhetek, minden bizonnyal a legnagyobb és legmérhetetlenebb az, hogy Ön tökéletesen visszavezetett engem ifjúkorom hitéhez. 1853. július 6.” (Folytatni fogom)
Szemelvények abból a német nyelvű kis képes füzetből - címe: LISZT – Ein Leben für Musik und Glauben (LISZT - Egy élet a zenéért és a hitért) -, ami az Eisenstadti Egyházmegyei Múzeum (Kismarton) kiadványa, amit Liszt Ferenc doborjáni (Raiding) szülőháza (ma múzeum) megtekintésekor kaptam 1986 tavaszán, a Liszt-emlékkiállítás megnyitása alkalmával. A kis füzetben Liszt-idézeteket és Liszt kortársainak róla írt vallomásaiból is olvashatunk, amellett, hogy áttekintő pályaképet meg életrajzi adatokat is tartalmaz a kiadvány. Minden kis íráshoz fotók tartoznak: Liszt-portrék; családi vonatkozású képek; a nagy szerelmek arcképcsarnoka; a muzsikusbarátok; koncertplakát és a szülői ház egy korabeli fametszetének reprodukciója. Magyarra átültettem a német szöveg jelentős részét. Ezt adom itt közre több részben. XI/I. Liszt Ferenc – Egy élet a zenéért és a hitért Kismarton, 1986. Liszt-centenárium éve „Mondhatjuk, hogy a zene lényegénél fogva vallásos, úgy mint az emberi lélek is természeténél fogva keresztény” Liszt Ferenc XI/II. Liszt Ferenc halálának 100. évfordulóján, aki 175 évvel ezelőtt született Raidingban (ma: Doborján - megj.: Búbánat), a magyar haza és az egyház nagy fiának egy kiállítást létesítettünk a múzeumban: hogy emléket állítsunk ÉLETÉNEK, ZENÉJÉNEK és HITÉNEK. Az ő hite gyermekkorában és neveltetésében gyökeredzik. Ez meghatározta életét és munkásságát. Ebből a mély hitből merítve írta le Liszt Ferenc végrendeletében a következő szavakat: „Én szívemmel a keresztre feszítve fogok meghalni.” Szeretettel köszöntöm a kiállítás minden látogatóját a Liszt Ferenc-emlékévben, és kívánom, hogy hazánk nagy fiát, művészetét és a hitéből élő embert jobban megismerjék. Barátságos és áldásos üdvözlettel, Kismarton püspöke Kismarton, 1986. május 15. XI/III. Hazájának nagy fia Liszt Ferenc 1811. október 22-én született Doborjánban, az Eszterházyak birtokán, a herceg gazdatisztviselőjének, Liszt Ádámnak gyermekeként. Az első zongoraoktatást édesapjától kapta s ő fedezte fel tehetségét is. Liszt Ferenc, a nagy „européer”, zseniális zeneművész volt. Mindig Magyarországot tartotta hazájának, többször meglátogatta, ami mindig mély benyomást tett rá. Látogatásait a lakosság mindig nagy lelkesedéssel fogadta. Liszt 100. születésnapjára (1911) szülőházát múzeummá alakították át illetve rendeztették be – maradandó emléket állítva neki. Barátja, gróf Zichy Géza zongorista és komponista így írja le a 70 éves Liszt – 1881. április 7-i – látogatását szülőfalujában: „ A 70 éves Liszt találkozása hazájával: Liszt mélyen meg volt indulva, amint átlépte szülőháza küszöbét. Minden szobában megállt és komolyan nézett körül. Kis idő múltán felkereste a kis falusi templomot, ahol megkeresztelték, s ott az oltár lépcsőjére térdelve hosszan, áhítatokba merült.” XI/IV. A más arcú Liszt: A nagy szerelmek Egyetlen számottevő muzsikus sem volt asszonyoktól úgy körülrajongva, mint Liszt Ferenc A fiatalkori nagy szerelmével, Caroline de Saint-Cricq-kel összekapcsolni életét társadalmi állapotuk különbözősége miatt lehetetlenült el, ami nagy törést okozott neki. Szerelme Marie d’Agoult grófnőhöz olyan szenvedély volt, ami legyőzte a társadalmi konvenciókat. A grófnő lett gyermekeinek édesanyja. És az érettkor szerelme: Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegnő lett a beteljesülés. De ez a hercegnő volt az, aki őt megerősítette a vallásához való ragaszkodásában, mint ahogy Liszt egyik leveléből kitűnik: „ Az ifjúkor hite: A kereszténység megadja a szabadságot a szeretetben és a vigasztalást a fájdalomban. Minden jótétemény közül, amit én Önnek köszönhetek, minden bizonnyal a legnagyobb és legmérhetetlenebb az, hogy Ön tökéletesen visszavezetett engem ifjúkorom hitéhez. 1853. július 6.” (Folytatni fogom)
