Sikerült megvásárolnom Jacques Offenbach egy újabb, ritkán játszott nagyoperettjének világelső lemezfelvételét:  La Princesse de Trébizonde  ("A trapezunti hercegnő")

Az Opera Rara angol kiadó leginkább a 19. századi olasz bel canto (Rossini, Bellini, Donizetti, Mercadante, Pacini, Mayr, korai Verdi) iránti érdeklődéséről ismert, de kezdettől fogva a francia repertoár is nagy figyelmet kapott (Meyerbeer, Berlioz, Gounod,Thomas, Massenet) és különösen Offenbach kevésbé ismert repertoárja: Christopher Columbus (ORC2), Robinson Crusoe (ORC7), Vert-Vert (ORC41), Fantasio (ORC51) – ezek felvételeit, értékeit itt a fórumon korábban ismertettem, zenei részletek bejátszásával is  - linkek felhasználásával -illusztráltam.

Nézzük a legújabb opust:

La Princesse de Trébizonde 

Anne-Catherine Gillet (szoprán: Zanetta)

Virginie Verèze (mezzoszoprán: Raphaël herceg)
Christophe Gay (bariton: Cabriolo)
Antoinette Dannefeld (mezzoszoprán: Régina)
Josh Lovell (tenor: Casimir herceg)
Katia Ledoux (mezzoszoprán: Paola)
Christophe Mortagne (tenor: Trémolini)
Loïc Félix ( Tenor: Sparadrap / rendező lottó)
Opera Rara Kórus,
Londoni Filharmonikusok
Paul Daniel (karmester)

2022. szeptember, Henry Wood Hall, London (Szekciófelvétel)

·        Megjelenés dátuma: 2023. szeptember 22

·        Katalógusszám: ORC63  (2 CD)

·        Címke: Opera Rara

Hossza: 2 óra 0 perc

Ízelítőként néhány részlet a YouTube-ról:

Offenbach: La Princesse de Trébizonde – „La-La-La!” – Virginie Verrez, Anne-Catherine Gillet, LPO

Offenbach: La Princesse de Trébizonde - „O malvoisie” - Virginie Verrez, Anne-Catherine Gillet, LPO

Offenbach: La Princesse de Trébizonde – „La voila!” - Virginie Verrez, Anne-Catherine Gillet, LPO

Offenbach: La Princesse de Trébizonde – Couplets du nez casse „Ah! Quel malheur!” - Anne-Catherine Gillet, LPO

Offenbach: La Princesse de Trébizonde – „Me maquille-je comme on dit” – Josh Lovell, LPO

Offenbach: La Princesse de Trébizonde – „Fétons l’anniversaire” – London Philharmonic Orchestra

Offenbach: La Princesse de Trébizonde – „Entrez, messieurs et dames... Ce château mis en loterie” - LPO

Offenbach: La Princesse de Trébizonde – „Adieu baraque hereditaire!” – Loïc Félix , Katia Ledoux, LPO

Ez a La Princesse de Trébizonde legelső diszkográfiai változata Jean Christophe Keck kritikai kiadásában, és már csak ezért is érdemes ismerni ezt a kiadványt. Főleg, hogy ehhez a végleges változathoz, amely a Bouffes-Parisiens számára készült, a kiadó alkalmas módon kiegészíti a Baden-Baden változat kiadatlan anyagával, amelyet a lelkes és fáradhatatlan kutató talált meg Etretatban, ahol a zeneszerző lakott. A librettó elhangzott párbeszédét Jeremy Sams „rekonstruálta”.

A párizsi és a baden-badeni változatok librettói és gazdag ikonográfia foglalja el a hozzá tartozó 160 oldalas kiadvány nagy részét.

A blőd történet áttekintése:

Az operett címében szereplő Trebizonde (vagy másként Trapezuntin) hercegnője egy viaszból készült szoborfigura -  a Cabriolo vezette családi vállalkozású vándorcirkusz fő attrakciója.  Portörlés közben Cabriolo lánya, Zanetta véletlenül eltöri a viaszfigura orrát, így a családi kupaktanács arra jut, hogy a bizánci császárlányra nagyon hasonlító lányuk veszi át a helyét az előadás alatt.  Egy fiatal nemes, Raphaël herceg meglátogatja a vidámparkot, és ahelyett, hogy pénzt fizetne a belépőért, bedob egy sorsjegyet a gyűjtődobozba, hogy cserébe bejusson az előadásra. Raphaël herceg őrülten beleszeret, ahogy gondolja, a hercegnő viaszmásába. A mulattatók csapata elképedve és örömmel fogadja a hírt, hogy nyert a lottószelvény, és a nyeremény: egy kastély.

A társulat unatkozik a kastélyban, és sajnálja a vándoréletet. Egy vadászat során Raphaël herceg megpillant egy lányt, aki úgy tűnik, az ő Trébizonde hercegnője. Kitérőt tesz a kastélyba, és Zanetta végül bevallja, hogy ő volt az álruhában, akit aznap látott a cirkuszban. Raphaël és Zanetta azt tervezik, hogy együtt maradnak. A kastélyban bemutatkozik Raphaël apja, Casimir herceg és nevelője, Sparadrap. Fia ösztökélésére Casimir megvásárolja a társulat összes viaszos figuráját, és megteszi Cabriolót a létesítendő viaszszobormúzeum kurátorává.

Cabriolót a "Cascatella báró" címre emelték, ő és családja a viaszbemutatóval együtt Casimir herceg palotájában él. Raphaël továbbra is azt tetteti, hogy szerelmes a viaszbabába, hiszen az apja soha nem engedné meg, hogy feleségül vegye  a rangban nem hozzáillő Zanettát. Amikor megtudja, hogy  éjszakai vadászexpedícióra indul, Raphaël extravagáns vacsorát tervez magának és Zanettának. A tervek szerint még aznap este találkoznak a kastélymúzeumban, ám felfedezi őket Cabriolo, aki eljött meglátogatni szeretett viaszművét, és az egész família leülnek vacsorához. A gyanakvó Casimir herceg korábban visszatért a vadászatból, és Cabriolo színlelése dacára megtudja, hogy fia egy cirkuszi előadóba szerelmes. De minden jóra fordul: kiderül, hogy ő maga is egykor egy akrobata hölgy házastársa volt, nem tud kifogást emelni fia választása ellen. A történet Raphaël és Zanetta, további mellékszereplők: Trémolini és Régina, valamint Sparadrap és Paola párok frigyeit is ideértve, hármasházasságkötés ünnepi előkészületeivel zárul.

A kiadást az teszi különlegessé, hogy Offenbach talán egyik legjobb művét hallhatjuk, Baden-Baden számára készült az első változat, 1869. július 31-én mutatták be, de a fél évvel későbbi párizsi bemutatóra alaposan átdolgozta a zeneszerző. A legjelentősebb változás egy teljes első felvonás volt, ami azt mutatta be a színpadon, amit eredetileg a mostani második felvonás elején mesélt el Cabriolo, egykori vásári üzemeltető. Az első felvonásban most azt láthatjuk, hogyan válik ő és családja hirtelen gazdaggá egy egész kastély megnyerésével egy tombolában.

Jean Christophe Keck bevezetője a CD-füzetben ismerteti az olvasó-hallgatóval, hogy a kompozíció nem ment zökkenőmentesen, ahogy a librettó megírása és átírása sem. Kitűnik, hogy Offenbach olyan lelkiismeretesen dolgozott, hogy kitörölte a Baden-Badenben sikeres zenéket, ha úgy érezte, hogy az a mű egészét erősíti. A Théâtre des Bouffes-Parisiens-ben 1869. december 7-én tartott első előadás nagy sikert aratott, és ezzel megkezdődött az igazi diadalmenet, amely Franciaországon keresztül vezetett különböző nyugat-európai központokba.

Körülbelül 150 évvel később az eredeti partitúrából törölt számokat tartalmazó töredékeket az Offenbach család egy túlélő ága birtokában lévő aktában találták meg, és első ízben az Opera Rara legújabb kiadásának mellékleteként publikálták. Ennek az lett az eredménye, hogy a párizsi változat kottáját különféle, nem mindig megbízható forrásokból kellett rekonstruálni, de szerencsére a zeneszerző örököseinek (még nem teljesen hozzáférhető) archívumából újra előkerült az anyag. Felfedezték a hat hónappal korábban Baden-Badenben előadott változat ismeretlen töredékeit is, ami azonban még mindig hiányos, és hogy ez mennyire sajnálatos, az nyilvánvaló abból a nyolc töredékből, amelyet az Opera Rara adott hozzá ehhez a kiadáshoz.

A La Princesse de Trébizonde-bemutatók az utóbbi években:

Baden-Badenben, ahol a darab eredeti változatának ősbemutatója volt 2015-ben, a franciaországi Limoges-ban 2016-ban, és a Hildesheim Stadttheaterben 2019-ben.  Míg az Új Sussex Opera öt színpadi előadása angol nyelven 2021 novemberében és decemberében zajlott le.
Stúdiófelvételeket is említem: A Szovjetunió Állami Rádiózenekarával és kórusával 1954-ből egy orosz nyelvű felvételt adtak ki az opera egy órányi zenéjéről a Melodiya kiadásában.  A Malibran Records 2016-ban adott ki egy teljes francia rádiófelvételt 1966-ból.  A nyitány a Gruss aus Baden-Baden című CD-n szerepel 2004-ben a Baden-Badener Philharmonie-val Werner Stiefel vezényletével (Sterling CDS 1062–2), 2019-ben pedig egy CPO CD-n a Brandenburgisches Staatsorchester Frankfurtnál Howard Griffiths vezényletével.
És a legutolsó ez a 2023-ban az Opera Rara gondozásában megjelent teljes felvétel Paul Daniellel a Londoni Filharmonikusok élén.

A „La Princesse de Trébizonde” egy remek opera-bouffe , nem utolsósorban a kiváló énekes színészgárdának köszönhetően, akik, ha hinni lehet a kortárs kritikusoknak, úgy tűnik, az 1869-es premier vígjátéki eredetiségének nagy részét megismétlik. Segítségükre van Paul Daniel karmester gyors, de nem kapkodó tempója , aki anélkül viszi előre az akciót, hogy a dráma rovására zenei díszekbe merülne. Néha még úgy is tűnik, hogy Daniel újrateremti az élő előadás feszültségét és kiszámíthatatlanságát, és egy réteg izgalmat ad a már amúgy is izgalmas partitúrához. Az Opera Rara röviden a „Princess de Trébizonde”-t a legjobb megvilágításban mutatja be; A rajongók sok mindenre számíthatnak, hiszen Offenbach több mint 100 színpadi alkotásból álló kolosszális életművében is kiemelkedik a viaszos hercegnő – legyen szó a zene lehengerlő vidámságáról, dallamainak gazdagságáról vagy a cselekmény varázsáról.

Kapcs. 498. sorszámhoz

Magyar Katolikus Rádió

„Kvaterka” – szombat délutáni beszélgetés a Délibáb utcában

Offenbach Párizsa - vendégünk Nyitrai László művészeti munkatárs, zeneszerző

Beszélgetőtárs: Ruff Béla

Elhangzott: 2024.08.10. 15:04 – 16.00

Az adás visszahallgatható: ITT.

Margitszigeti Szabadtéri Színpad

2024. aug 17.  20:00

Rákerestem a jegytérképre: teltház várható, már csak pár darab üres helyet mutat a háromezres nézőtéren.

Jacques Offenbach ma 205 éve született, rá (is) emlékezek az alábbi két felvétel linkjével:

Offenbach – Orpheus in the Underworld – Overture

Gymnazija Kranj ifjúsági Szimfonikus Zenekara (szlovén) a 2012-es nagy karácsonyi koncerten.  

Szenzációs előadás, ilyen fantasztikus, minőségi hangzásban ezt a nyitányt eljátszani, nem is igazán tudom, mikor hallottam utoljára. Perfektül adták elő. Zseniálisan!

Offenbach – „Colorature” – Jodie Devos –The Münchner Rundfunkorchester - Laurent Campellone (2019)

A napokban 35 éves korában elhunyt gyönyörű hangú, kiváló belga koloratúrszoprán, Jodie Devos operaénekes, Jacques Offenbach emléke előtt tisztelgett ezzel a lemezével (kiadó: Alpha Classics – 2019), a komponista születésének kétszázadik évfordulóján.

Ismertető leírás:

Devos a lemezén olyan műsorszámokat válogatott össze, amellyel ráirányította a figyelmet a koloratúr-dívák „ének-tűzijátékára”. Ez a fajta „lírai koloratúra”  vagy „szoprán leggero” énekhang végigvonul a zeneszerző életművének nagy részén, a korai kis egyfelvonásosoktól a kora nagyszabású freskókig, a „Párizsi élet”-től a „Robinson Crusoé”-ig és az „Orpheus az alvilág”-ig. A koloratúrszoprán ékesíti Offenbach „komolytalan” operettjeinek javarészét, valamint az utolsóként komponált komoly operáját, a Hoffmann meséit, amelyben – egy áriával – az ismert, hálás ária, a „baba-szerep” is szerepel és máig a francia repertoár része.

Ez az Alexandre Dratwickivel és a Palezzetto Bru Zene-nel közösen kitalált összeállítás – Jodie Devosra szabva – számtalan ritkaságot is bemutat:  Orphée aux Enfers („Orfeusz az alvilágban”) Mesdames de la Halle („Piaci dámák”), Boule de Neige ( „Hógolyó”), Un Mari á la Porte („A férj kopogtat”), Les bavards („A fecsegők”), Fantasio,  Le Roi Carotte („Sárgarépa király”), Le Voyage dans la Lune („Utazás a Holdba”), Vert-vert („Kakadu”), Robinson Crusoé, Les Contes d’Hoffmann („Hoffmann meséi”) – a híres Barkarolában („Belle nuit, O nuit d’amour”) csatlakozik Devos-hoz a feltörekvő mezzoszoprán, Adèle Charvet.

A lemezen közreműködik: a Münchner Rundfunkorcehester, a karmester: Laurent Campellone

https://outhere-music.com/en/albums/offenbach-colorature

Kapcs. 468. sorszám

2024. június 16-án (vasárnap) 21:00 órától látható felvételről Jacques Offenbach A rajnai sellők című operája az M5 műsorán.

A mű Anger Ferenc produkciójában (díszlettervező: Szendrényi Éva, jelmeztervező: Zöldy Z Gergely, koreográfus: Venekei Marianna) debütált Magyarországon 2018-ban.

A főbb szerepekben Ulbrich Andrea, Keszei Bori, Szegedi Csaba, László Boldizsár és Kovács István látható, közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara (karigazgató: Csiki Gábor), vezényel Kesselyák Gergely.

A felvétel 2018. március 1-jén készült az Erkel Színházban.

Múltidézés

 Jacques Offenbach: Kékszakáll

 Bemutató: az Erkel Színház - két szereposztásban került színre, 1981.november 8-án ill. 11-én.

 A produkció utolsó, 31. előadása 1985. január 4-én volt.

 Az egyik előadást a televízió is felvette, amit 1983. január 15-én az MTV 2 csatornán sugárzott, 20.25 - 22.45 óra között.

 Henri Meilhac szövegét magyarra fordította Iglódi István

 Koreográfus: Pethő László

Díszlettervező: Makai Péter

Jelmeztervező: Schäffer Judit

 Rendező: Békés András

 Km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara

 Karmester: Nagy Ferenc

 Szereposztás:

 Kékszakáll lovag – Karizs Béla

Bobéche király –  Benedek Miklós m.v.

Clementine királyné, a felesége – Barlay Zsuzsa

Fleurette, virágáruslány, később Hermia hercegnő – Zempléni Mária

Daphnis pásztor, később Saphir herceg – Bándi János

Oszkár gróf, a király minisztere – Begányi Ferenc

Popolani alkimista a lovag szolgálatában – Melis György

Boulotte, parasztlány Kékszakáll leendő – hatodik – asszonya – Sudlik Mária

Alvarez, udvaronc – Tóth János

Kékszakáll „elhunyt” feleségei:

Héloise, az első asszonya – Maria Tereza Uribe

Eléonore, a második asszonya – Szűcs Márta

Isaure de Valleou, a harmadik asszonya – Takács Tamara

Rosalinde, a negyedik asszonya – Szabó Anita

Blanche, az ötödik asszonya – Decsi Ágnes

A YouTube-on található linkek: 

Offenbach: Kékszakáll – Popolani dala – Melis György, kórus

Offenbach: Kékszakáll – Kékszakáll dala – Karizs Béla, km. Sudlik Mária, kórus

Offenbach: Kékszakáll – Fleurette és Daphnis kettőse – Zempléni Mária, Bándi János

Offenbach: Kékszakáll – Oscar gróf dala – Begányi Ferenc

Offenbach: Kékszakáll – Kékszakáll belépője – Karizs Béla, kórus

Offenbach: Kékszakáll – Boulotte és Oscar gróf kettőse – Sudlik Mária, Begányi Ferenc

Offenbach: Kékszakáll – Boulotte és Kékszakáll kettős (Kriptaduett) - részlet, 3. felv. – Sudlik Mária, Karizs Béla

Offenbach: Kékszakáll – Kékszakáll jelenete, 3. felv. – Karizs Béla, km. Benedek Miklós, Barlay Zsuzsa, Zempléni Mária, Bándi János, kórus

Kapcs. 259. sorszám

Másfél évtizeddel ezelőtt beszámoltam itt a fórumon Offenbach nagyoperettjének („Párizsi élet”) az Operettszínházban bemutatott produkciójáról – a második szereposztásban látott előadásról.

Azóta felkerült a YouTube oldalára az operett első szereposztásban bemutatott előadásának teljes video-felvétele. Nem jó képminőség, de azért nézhető a darab az alábbi két linkre kattintva:  

Jacques Offenbach: Párizsi élet – Budapesti Operettszínház – 2007. – I. rész

I. Rész  1:11:01

Jacques Offenbach: Párizsi élet – Budapesti Operettszínház – 2007. – II. rész

II. Rész  1:34:40

Szereposztás:

Gardfeu, párizsi aranyifjú – Homonnay Zsolt

Bobinet, Gardfeu barátja – Szabó P. Szilveszter

Gondremark báró – Földes Tamás

Gondremark báróné – Kalocsai Zsuzsa

Metella – Szendi Szilvi

Quimper Karadek grófnő, Bobinet nagynénje – Lehoczky Zsuzsa

Juliette Verdun, Karadek grófnő unokahúga – Náray Erika

Frick, cipészlegény – Vadász Dániel

Gardfeu inasa – Faragó András

Vezényel: Makláry László

Gabriel Bacquier (bariton)  2020-ban hunyt el, Maria Ewing (szoprán/ mezzoszoprán) 2021. január 9-én halt meg 71 éves korában (leánya napjaink híres  filmcsillaga: Rebecca Hall).

Mindkét világhírű operaénekes szerepelt Offenbach híres operettjében: „La Périchole”  – Grand Théâtre de Genève (1982) – Orchestra de la Suisse Romand. Karmester: Marc Soustro. Rendező: Jérôme Savary

Levélária - Offenbach – La Périchole – ô mon cher amant, je te jure – Maria Ewing

A genfi előadás teljes felvétele itt tekinthető meg.

Maria Ewing, Neil Rosenshein, Gabriel Bacquier, Ricardo Cassinelli, Paolo Martinelli, Charles Ossola, Samuel Hasler, Madelyn Renée, Monique Barscha, Nicole Buloze

Ismét láthatjuk a televízióban: 

A Classica TV sugározza ma éjjel (21.00 – 23.06)

Offenbach: La Grande Duchesse de Gerolstein

/A gerolsteini nagyhercegnő/

A production by Opéra Royal de Wallonie-Liège. (2013)

With conductor Cyril Englebert,

Solists: Patricia Fernandez, Sébastien Droy, Lionel Lhote, Sophie Junker, Jean-Philippe Corre, Giovanni Iovino, Patrick Delcour, Roger Joakim and the Opéra Royal de Wallonie-Liège Orchestra and Chorus.

Már most felhívom a figyelmet a Bartók Rádió holnap esti operettközvetítésére:

19.00 – Prológ

Jacques Offenbach: Orfeusz az alvilágban

A mikrofonnál: László Ferenc

Szerkesztő: Bánkövi Gyula

/A 2020. február 25-i adás ismétlése/

Cserfes mese a Hoffmann meséiről, avagy remélt ősz az Operában

ÓKOVÁCS SZILVESZTER

2021.07.20. 07:24 - Origo.hu

"Édes néném,..." 

Bozó Péter: Fejezetek Jacques Offenbach budapesti fogadtatásának történetéből

Rózsavölgyi és Társa Kiadó, Budapest, 2021

Sorozat: Musica Scientia 

Ismertető:

1872 áprilisában az épp Pesten tartózkodó Jacques Offenbach megtekintette a Tannhäuser egyik előadását a Nemzeti Színházban. A Fővárosi Lapok így tudósított az eseményről: "Egy földszinti páholyban ült Offenbach is, az operettek termékeny szerzője. A lepke meglátogatta az oroszlánt, de hatalmas hangját nem sokáig állta ki, s csak másfél felvonást hallgatott meg Wagner zenéjéből, mely a zenevilágban csaknem ellenkező sarokpontot képez, mint az övé."

A magyar közönség számára persze Offenbach mindig is "az operettek termékeny szerzője", "a zene Arisztophanésze" és "a zenei farce-ok nagy mestere" maradt; a csellóvirtuózról és -pedagógusról, vagy a Lafontaine állatmeséit megkomponáló dalszerzőről senki nem tudott. De vajon minek köszönhető, hogy Offenbach műveit oly gyakran állították szembe az "oroszlán", Wagner zenéjével? Hogyan lett ebből a muzsikusból, akinek egyes operettjeit a 19. században még "a zenei pornográfia" alkotásainak tekintették, a 20. század elejére klasszikus szerző? És miként kerültek darabjainak 1950-es évekbeli előadásain olyan mozzanatok a szövegkönyvekbe, mint a Fehér Ház és az amerikai alvilág kapcsolata, a Marshall-segély vagy éppen egy imperialista összeesküvés? Többek között ezekre a kérdésekre is keresi a választ Bozó Péter könyve, amely a budapesti sajtóban megjelent kritikák és a színházi előadások fennmaradt előadási anyagai alapján mutatja be Offenbach változó magyarországi megítélését, a műveinek megjelenését követő, közel egy évszázadnyi időszakban, nemzetközi kitekintéssel, az angol, francia és német nyelvű szekunder irodalom legfrissebb fejleményeit sem tévesztve szem elől.

Bozó Péter zenetörténész. PhD doktori fokozatát a budapesti Zeneakadémián szerezte 2010-ben, egy Liszt dalainak szentelt, weimari forrástanulmányokon alapuló értekezéssel. Disszertációjának könyvváltozata, amely A dalszerző Liszt címmel a Rózsavölgyi és Társa kiadónál jelent meg 2017-ben, elnyerte a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság Kroó György Plakettjét. 2006 óta az MTA Zenetudományi Intézetének munkatársa, ahol OTKA, NKFIH, TÁMOP és Bolyai János posztdoktori ösztöndíjasként az operett párizsi kezdeteiről és magyarországi gyakorlatáról folytatott kutatásokat. A Studia Musicologica című nemzetközi zenetudományi folyóirat főszerkesztője, emellett rendszeresen tart kurzusokat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori Iskolájánál.

A tegnapi rádióműsor visszahallgatható: itt

„202 évvel ezelőtt született Jacques Offenbach”

Katolikus Rádió - „Zenei Kincsestár”

Adásban volt: 2021. június 20., 23.30 – 0.00
Szerkesztő: Szakács Emese

A "Champs-Elysées-beli kis Mozart" – így emlegette Rossini a vidám zenei műfaj egyik legnépszerűbb egyéniségét, Offenbachot.

Az összeállításban részletek szólnak:

• Jacques Offenbach: Orfeusz az alvilágban – Nyitány (Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar, vezényel: Hollerung Gábor)

• Jacques Offenbach: Szép Heléna – Nyitány (Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Otto Klemperer)

• Jacques Offenbach – Manuel Rosenthal: Párizsi vidámságok – Egyveleg  (Philadelphiai Szimfonikus Zenekar, vezényel: Ormándy Jenő)

• Jacques Offenbach: Hoffmann meséi – „Barcarola” (Suisse Romande Zenekara, vezényel: Richard Bonynge – km. Joan Sutherland és Huguette Tourangeau)

Megjegyzem, a műsor elején bekonferált "Budapesti Operaház Zenekara - Komor Vilmos karmester - Ágai Karola operaénekes"  közreműködésével jelzett ének-zenei részlet nem hangzott el az összeállításban.

A Katolikus Rádió ma éjjeli műsora:

ZENEI KINCSESTÁR

Adásban: 2021.06.20. 23:30 – 0:00

202 évvel ezelőtt született Jacques Offenbach

Szerkesztő: Szakács Emese

A "Champs-Elysées-beli kis Mozart" – így emlegette Rossini a vidám zenei műfaj egyik legnépszerűbb egyéniségét, Offenbachot.

Az összeállításban részletek szólnak az Orfeusz az alvilágban, a Párizsi élet, a Szép Heléna és a Hoffmann meséi című szerzeményekből.

https://www.katolikusradio.hu/musoraink/adas/1/555948

A MEZZO TV-ben ma este: 20:30 - 23:30

Les Contes d'Hoffmann by Offenbach at the Opéra de Monte-Carlo

(2018.)

'Opéra fantastique' in five acts by Jacques Offenbach (1819 - 1880)

Jules Barbier's libretto after the play by Jules Barbier and Michel Carré based on works by E.T.A. Hoffmann

First performance in Paris, Opéra-Comique, February 10, 1881

Recording: January 31 2018 - Opéra de Monte-Carlo

Duration: 02:34

CASTING

• Orchestre Philharmonique de Monte-Carlo
• Jacques Lacombe (Conductor)
• Jean-Louis Grinda (Stage Direction)

• Juan Diego Flórez (Tenor) : Hoffmann
• Olga Peretyatko (Soprano) : Olympia, Antonia, Giuletta, Stella
• Nicolas Courjal (Baritone) : Lindorf, Coppélius, Dr Miracle, Dapertutto
• Sophie Marilley (Mezzo-soprano) : Nicklausse

Sok év után a Magyar Rádió Dalszínházának teljes felvételéről ma este újra meghallgathatjuk Offenbach klasszikus nagyoperettjét!!!

http://stream001.radio.hu:8080/mr3.aac  

2020.10.27  19:35 - 21:43  Bartók Rádió

Jacques Offenbach: Szép Heléna

Háromfelvonásos operett

Szövegét Henri Meilhac és Ludovic Halévy írta

Fordította: Fischer Sándor

Vezényel: Bródy Tamás

Km.: Magyar Rádió Énekkara (karig.: Vajda Cecília) és Szimfonikus Zenekara

Zenei rendező: Járfás Tamás.

Rendező: Horváth Ádám.

Szereposztás:

Páris - Réti József (tenor), Fülöp Zsigmond (próza),

Menelaus - Melis György (bariton), Feleki Kamill (próza),

Heléna - Házy Erzsébet (szoprán), Váradi Hédi (próza),

Agamemnon - Palócz László (bariton), Kállai Ferenc (próza),

Calchas - Maleczky Oszkár (bariton), Greguss Zoltán (próza),

Achilles - Palcsó Sándor (tenor), Kaló Flórián (próza),

Ajax I. - Kishegyi Áprád (tenor), Gyenge Árpád (próza),

Ajax II. - Külkey László (tenor), Miklósy György (próza),

Orestes - Bende Zsolt (bariton), Tordy Géza (próza),

Bacchis - Koltay Valéria (szoprán), Örkényi Éva (próza),

Parthemis - Gombos Éva (mezzoszoprán), Böröndi Kati (próza),

Philocomus - Pásztor János (próza),

Euthycles - Andresz Vilmos (próza),

Leona - Erdész Zsuzsa (szoprán), Szegedi Erika (próza),

Rabszolga - Árossy Aladár (próza).

A felvétel 1965-ban készült a Magyar Rádió 6-os stúdiójában. (Bemutató: 1965. december  20. Kossuth Rádió 18.58 – 21.32) 

Jacques Offenbach ma 140 éve hunyt el. Az (francia) operett megteremtője egyikeként számon tartott komponista emlékét idézte a Dankó Rádió délutáni operettműsorában („Az a szép”) három zenés színpadi művének rádiófelvételéről bejátszott részletek:  

Offenbach - Ludovic Halevy - Hector-Jonathan Crémieux  - Romhányi József: Orfeusz az alvilágban

- Styx Jankó dala, II. felv.: „Voltam király Beóciában, hatalmas, édes, nagy király!...” (Kishegyi Árpád, km. a  Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel Kerekes János)

- Nyitány

- Jupiter és Euridiké „légyjelenete”, II. felv.: „- De különös, kellemes szellőcske lengedez, lebbenve száll… - csak legyeskedj legyecske egyszer  belejössz már!...  Ügyes légy! Zümmögve szállj…/- Jól van hát, így hálóm lesz ma hálód végre… zzzzzzzz… zzzzzzzz…” (László Margit és Melis György, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Blum Tamás) - Rádió Dalszínházának bemutatója: 1963. július 20., Kossuth Rádió, 20.45 – 23.15

Offenbach – Manuel Rosenthal: Párizsi vidámságok - Kánkán (Ornándy Jenő vezényli a Philadelphiai  Szimfonikus Zenekart)

Offenbach – Henri Meilhac, Ludovic Halevy -  Fischer Sándor: A szép Heléna

A Rádió Dalszínházának bemutatója:1965. november 20. Kossuth Rádió 19.58 – 21.52

Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás

- Oresztész dala – Mulató-jelenet: „Mikor a szív lánggal éget…/Taigetoszra, Taigetoszra, vesszen az ki irigy!”  (Bende Zsolt és az MRT Énekkara)

- Heléna románca: „A szép Heléna, így neveznek…Ó Vénusz, mondd, neked örömet ád, ha félrecsúszik a, csúszik az erényes láb…”  (Házy Erzsébet)

- Oresztész kupléja: „Tegnap a megnyílt kis szeparéban…/ Parthenisz és Leona… Csillala, csillala…” (Bende Zsolt, km. Maleczky Oszkár és az MRT Énekkarának Női kara)

- Nyitány (Magyar Állami Hangversenyzenekart Bródy Tamás vezényli)

Offenbach – Henri Meilhac, Ludovic Halevy - Romhányi József: A gerolsteini nagyhercegnő

A magyar nyelvű teljes stúdiófelvétel - prózai dialógusokkal együtt - először 1970. augusztus 19-én. a Kossuth Rádióban (20.07 – 23.04 óra) hangzott el a Rádió Dalszínházának bemutatójaként. (Az ének-zenei hanganyagot keresztmetszet formában már 1968. november 20-án (Petőfi Rádió, 10.00 - 11.17 óra) bemutatta a rádió.

Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás

- A Nagyhercegnő dala, a Nagyhercegnő és Fritz kettőse a II. felvonásból (Házy Erzsébet és Réti József):

„- A férj ezt mondta nékem, kérlek, mondd néki el azt, amit érzek! /- De mit?/ - Amit itt látsz. Mondd el azt, hogy kellemes és megnyerő. Mondd el azt, hogy bódító férfi…Mondd el azt, mennyit tudna itt még hódítani!...Mondd el azt, hogy megláttam vágyait. Mondd el azt, hogy mindenem lángol. Mondd el azt, hogy így hatott rám a zsivány, pedig nem vagyok ám én fából. Ó!.....Nos, hát! Nos, hát, most mit válaszol nekem? /- Mondja azt, hogy én vele érzek…. Biztos szép, biztos kedves lélek… Azon kell tehát igyekeznem….hogy a szívem is  így érezzen   Ez mind szép volna, csak azt kéne tudnom,  hogy miről van itt szó?... Az ördög engem örök tűzbe dugjon.…ha tudom, milyen sóvárgó…”


- A Nagyhercegnő és Paul herceg kettőse – „Holland újság krónikája” (Házy Erzsébet és Bartha Alfonz)  

„- A Nagyhercegnőt nőül kérni Paul herceg úr  nagy útra kel, de nem tudta e célt elérni, a szíve érte bárhogy vert. Ha kél a rózsaszínű hajnal, új reményt ébreszt minden nap, egy csokorral a hölgyhöz nyargal és kérte kezét…. A válasz már - szokásos szólam - dehogy miért nem lehet még a nőm! S én várok újra szenvedőn!...- ezt írja a lap rólam. Ó! /- S ez így van kedves széptevőm! …- s ha így van, akkor jól van….”  

2020.06.13  19:00 - 21:10  Bartók Rádió

Jacques Offenbach: Szép Heléna

Háromfelvonásos operett

Szövegét Henri Meilhac és Ludovic Halévy írta

Vezényel: Pierre Dumoussaud

Km.: Lausanne-i Operaház Énekkara(karig.: Jacques Blanc) és a

Lausanne-i Sinfonietta

Rendezte: Michel Fau

Szereposztás:

Páris - Julien Dran (tenor),

Menelaosz - Michel Fau (tenor),

Agamemnon - Christophe Lacassagne (bariton),

Kalkhasz - Jean-Claude Saragosse (bariton),

Achilleusz - Jean-Francis Monvoisin (tenor),

Ajax I. - Pier-Yves Tetu (tenor),

Ajax II. - Hoël Troadec (tenor),

Heléna - Julie Robard-Gendre (szoprán),

Oresztész - Paul Figuier (kontratenor),

Bacchisz - Marie Daher (szoprán),

Leona - Béatrice Nani (mezzoszoprán),

Partenisz - Laurene Paterno (szoprán),

Philokómusz - Jean-Raphaël Lavandier (próza),

Euthycles - Richard Lahady (próza)

(Lausanne, Operaház, 2019. december 27.) 

A Bartók Rádió ma este - nem először - ismét leadja Offenbach Orfeusz az alvilágban című nagyoperettjét - francia nyelvű stúdiófelvételről, Natalie Dessay-vel (Euridiké). (19.35 - 21.25)

https://www.volksoper.at/produktion/konig-karotte-2019.de.html

 2019. november 23-án Bécsben, a Volksoperben volt a bemutatója Jacques Offenbach operettjének: König Karotte.  

Le Roi Carette  (Sárgarépakirály) – opéra bouffe féerie, négy felvonás, 1872. január 15, Párizs, Théâtre de la Gaîté

Hamarosan újra a színpadon látni ezt az Offenbach-ritkaságot, Bécsben:

OFFENBACH  LE ROI CAROTTE

FROM 10 JANUARY TO 14 JANUARY 2020

Volksoper - Wien

König Karotte

Operetta by Jacques Offenbach

In German language with German surtitles

Direction Matthias Davids
Choreography Kati Farkas

Premiere 23. 11. 2019

Prince Fridolin XXIV is just your regular regent: spoilt, pleasure-seeking and extravagant. But the spirit Robin is determined to set Fridolin on the path to virtue for the good of the land Krokodyne. A coup thus brings King Carrot to power.

This “magical comic opera” is set to be the highlighs of Jacques Offenbach’s 200th birthday celebrations!

Vienna Volksoper

Währinger Straße 78
1090 Wien

• Fri. 10 Jan 2020, 7 p.m.
• Tue. 14 Jan 2020, 7 p.m

https://www.youtube.com/playlist?list=PLPql_KeANbf7QytapFoTOh3sUNTsXbLm0

(Négy kis video)

https://www.youtube.com/watch?v=tM9xNxYAZvo

König Karotte – Satire, Party und Gemüse | Volksoper Wien

Regisseur Matthias Davids und Dirigent Guido Mancusi erzählen, wie eine Karotte klingt, wie Fridolin tickt und warum dieses Stück gut zur Volksoper passt.

https://www.youtube.com/watch?v=N4tt2i5oq4Q

König Karotte – Solistensalat am Sologang | Volksoper Wien

https://www.youtube.com/watch?v=JWvcbmMDHBU

https://www.youtube.com/watch?v=6JEkRSYH2Q0

Ma este a Bartók Rádió közvetíti,  19:00 - 21:47 

Jacques Offenbach: Hoffmann meséi

Háromfelvonásos opera elő- és utójátékkal

(Bécs, Staatsoper, 2019 szeptember 15.) 

Szövegét - Ernst Theodor Amadeus Hoffmann novellái nyomán - Jules Barbier és Michel Carré írta

Vezényel: Frédéric Chaslin

Km. a Bécsi Állami Operaház Ének- és Zenekara

(Rendező: Andrei Serban)

Szereposztás:

Hoffmann, költő - Dmitrij Korcsak (tenor),

Olympia, egy baba, Antónia és Giulietta - Olga Peretyatko (szoprán),

Miklós, Múzsa - Gaëlle Arquez (mezzoszoprán),

Coppélius, Lindorf, Dr. Miracle, Dapertutto - Luca Pisaroni (basszbariton),

András, Cochenille, Ferenc, Pitichinaccio - Michael Laurenz (tenor),

Spalanzani - Igor Oniscsenko (tenor),

Nathanaël - Lukhanyo Moyake (tenor),

Crespel - Dan Paul Dumitrescu (basszus),

Luther, a kocsmáros - Alexandru Moisiuc - (basszus),

Antónia anyjának hangja - Zoryana Kushpler (mezzoszoprán),

Schlémil - Clemens Unterreiner (bariton),

Hermann - Samuel Hasselhorn (basszus)

Jacques Offenbach - születésének 200. évfordulóján holnap és holnapután a Dankó Rádióban a zeneszerző operettjeinek részletei is elhangzanak majd az emlékműsorban. 

E percben kezdődött el az operett sugárzása

19:35 – 22.00

Jacques Offenbach: Párizsi élet

Négyfelvonásos  operett

Szövegét Henri Meilhac és Ludovic Halévy írta

Vez.: Michel Plasson

Km.: Toulouse-i Capitol Szinház Ének- és Zenekara
(Karig.: Guy Lhomme)

Szereposztás:

Bobinet, párizsi ifjú - Michel Trempont (bariton),
Hivatalnok - André Batisse (próza),
Raul de Gardefeu - Michel Sénéchal (tenor), 
Métella, utcalány - Régine Crespin (szoprán), 
Gontran, Métella barátja - Henri Amiel (tenor),
Joseph - André Batisse (próza),
Gondremarck báró - Luis Masson (bariton),
Gondremarck bárónő - Christiane Chateau (szoprán),
Brazil milliomos - Jean-Christophe Benoit (bariton),
Alphonse, szolga - André Batisse (próza),
Frick, cipész - Jean-Christophe Benoit (bariton), 
Gabrielle, kesztyűárus - Mady Mesplé (szoprán),
Pauline, szobalány - Eliane Lublin (szoprán),
Prosper inas - Jean-Christophe Benoit(bariton),
Urbain, inas - Michel Jarry (bariton),
A házmester unokahúgai:

Clara - Daniéle Casting (szoprán),

 Léonie - Francoise Gayral (mezzoszoprán),

 Louise - Marie-Theré Techéne (mezzoszoprán) 
Alfred, főudvarmester - Michel Jarry (bariton)

Bartók Rádió, ma este:

19:00 -19.30 Évfordulók

200 éve született Jacques Offenbach zeneszerző
II/2. rész
Szerk.-mv.: Katona Márta
(Ism. szombat, 9.30)

Hamarosan a Bartók Rádió műsorán hallható:

09:30 - 10.00 Évfordulók

200 éve született Jacques Offenbach zeneszerző

(Köln, 1819. június 20. – Párizs, 1880. október 5.)

II/1. rész
Szerk.-mv.: Katona Márta 

Semperoper Dresden’s 2019-20 Season

Offenbachs’ “Die Großherzogin von Gerolstein” gets a new production with Anne Schwanewilms, Daniel Prohaska, Maximilian Mayer, Katerina von Bennigsen, and Martin Winkler. Josef E. Köpplinger directs the new production with Jonathan Darlington conducting.

Performance Dates: Feb. 29-March 26, 2020 & July 1 & 7, 2020

Classica csatornán láthatjuk az éjjel:

21:01 – 23:05

Classica

Montag, 07. Januar 2019

Offenbach - La Grande Duchesse de Gerolstein

Oper B 2013 

124 Min. 

In her superb ancestral domain, now a renowned hotel and restaurant, the Grand-Duchess of Gérolstein directs a kitchen brigade with the same efficacy shown by her ancestors when they directed their military regiments in wartime! Wishing to secure even greater renown for her restaurant, she enters it into one of television's biggest culinary contests: "La Guerre des Chefs"! Things seem to be going well, with her team about to enter the final round, when... the Grand-Duchess, carried away by her love of men, is tempted by the charms of her adoring followers – triggering off a cascade of developments coupled with a real revolution within her hostelry!

In La Grande-Duchesse de Gérolstein by Jacques Offenbach, the authors of this comic opera mock the war on France's threshold. The charge against the powers, the army and the nobility is pointed but, to satisfy censorship, it is skilfully camouflaged by the grotesque costumes of an imaginary duchy and by some musical buffoonery of sparkling gaiety. And yet, at the time, no-one was fooled! Only Offenbach could pull off the trick of being adulated by those by whom he was so cynically inspired!

A production by Opéra Royal de Wallonie-Liège. With conductor Cyril Englebert,

Solists: Patricia Fernandez, Sébastien Droy, Lionel Lhote, Sophie Junker, Jean-Philippe Corre, Giovanni Iovino, Patrick Delcour, Roger Joakim and the Opéra Royal de Wallonie-Liège Orchestra and Chorus.

Informationen

Ma 199 éve született Jacques Offenbach.

• Uj Idők, 1911., július 16. (29. szám)

Offenbach Pesten

A mester, aki megírta a „Szép Heléna" és az „Orfeusz az alvilágban" zenéjét, pont ötven évvel ezelőtt fölkerekedett, hogy francia színtársulatával mulattassa a pesti Nemzeti Színház közönségét. Ez nem volt csekély eset, és következményei sem voltak jelentéktelenek. Mert tulajdonképpen Offenbach szereplésének köszönhető (ha van benne köszönet), hogy az operett fészket rakott a magyar fővárosban.

Pár hónappal Jacques mester távozása után, 1862. április 21-én már lepörög a budai népszínházban az első igazi magyar operett is. Igaz, hogy szerzői, Bényey István és Allaga Géza, csak egy fölvonásnyit tudtak kimérni az új portékából, de ennek aztán megvolt a maga publikum-sikere. Azóta Blaháné és Pálmai Ilka diadalról-diadalra vitték ezt a könnyű műfajt.

Bizonyos mértékben utat tört tehát Offenbach, midőn 1861. július 12-én színre hozta nálunk a „Nővé változott macskát". így előadva új hang, új forma volt ez akkor a Rákos homokján. S a közönség az első napon csak úgy özönlött a ritkaság megtekintésére. Bizonyára nem is esett akkor szó egyébről.

Mert Pest élete alapjában véve nyárspolgáriasan csöndes volt  Jacques mester ideérkezésének napjaiban. Az utcák szimplák, porosak, piszkosak. Annyira, hogy az Offenbach-trupp ideérkezése előtt pár héttel éppen aziránt üléseztek a terézvárosi albíróságok, „miképpen lehetne a Király-utcát a nagy szeméttől tisztán tartani". Pedig a közlekedés nem is volt még valami lázas. Mai száguldó villámosainkat akkor a lóvasút képviselte, alig egyéves intézmény még, hatásköre is fölötte szűk, mert „hálózata" a Kálvin-tértől a Dunáig terjedt. A láz és tűz, amelyet a polgári élet nélkülözött, az irodalomban annál élénkebben élt. Már huszonnégy esztendeje volt akkor Pestnek Nemzeti Színháza. Már egy év óta ott állt plasztikai díszéül az első színész-szobor is, Lendvaié, igaz, hogy keservesen rossz volt, de szobor volt mégis. S az írók e szobor mellől tüzelték a közönséget a magyar színművészet pártolására. Bármily szomorúak voltak is ennek az intézetnek anyagi viszonyai, mégis összekolendáltak számára annyit, hogy életben maradhasson. Lám, még egypár mágnást is rá lehetett beszélni arra, hogy a Nemzetinek odaajándékozzák azokat a kosztümjeiket és díszruháikat, amelyekben tavaly a nagyheti műkedvelői hangversenyen szerepeltek. Valahogy meg tudták csinálni az írók, hogy a szegény intézet tüntetésszerű pártfogásban részesüljön, bár ennek néha nagyon furcsa volt a formája. Mert például 1860 januárjában ez a tüntetés abból állott, hogy a közönség bojkottálta a német színházat, még a karmester jutalom játéka estéjén is, és a szegény tatár ez este három krajcár „tiszta jövedelmet" mondhatott magáénak.

A modern világnak csupán egy jelenségét jegyezhetjük föl ebből az időből: az első magyar szedősztrájkot, amely éppen Offenbach mester ideérkezésekor tört ki.
Talán a Nemzetinek szomorú pénzviszonyain óhajtottak lendíteni, midőn a francia truppnak átengedték klasszikus színpadunkat. Az előadások július 12-től július 18-ig tartottak, de velük nyilván nem értek célt. Mert a Zenészeti Lapok hosszú kritikájának végén ez olvasható: „Színházunk pénztára, úgy hisszük, nem igen fog búsulni utánuk, de még közönségünk sem".
A közönség sem? Nem bizony, legalább egyelőre nem. Az első előadás ugyan fényes sikerű volt, s a fölemelt helyárak ellenére is zsúfolt volt a ház. A Zenészeti Lapok meg is írja miért: „Eme fölkapott s eldivatosodott párisi bohóságoknak eredeti alakban való észleltetése, a francia társaságnak hallhatása, az idegen színészek s színésznőknek színről-színre való láthatása, a hallérzékek mellett — pillangók röpködéseként — elvonuló könnyű s átlátszó zene élvezete, a franciák iránti udvariasság kimutatása s más egyéb tekintetek első este minden helyiségében megtölték a színházat." De csak az első estén, mert a többi előadás nagyrészt vékony kassza mellett folyt le. A pesti közönség ugyanis kissé illetleneknek találta az Offenbach-operetteket.

A Zenészeti Lapok ily irányban meg is leckézteti az igazgatóságot: „Óvakodjék az efféle sem a magyar józan ízléséhez, sem pedig kedélyéhez soha össze nem illő s egyedül a párisi helyi érdekekhez kötött sületlen s triviál bohóságoknak szélesebb tért engedni."

 És folytatja a „Párisi kofák" recenzeálásánál:

„A benne előforduló trivialitások s minden finomabb ízlést méltó indignatioval sértő élethű utánzása ama párisi női fajnak, mely még a policáj nyers ökle alul is emancipálta magát s mely a gorombáskodásban s illetlenségben még a híres bécsi kofáknak is adhatna negyvenkét point egy duplát előre, oly visszataszító hatással volt a közönségre, hogy meg vagyunk győződve, miszerint másodszor fogdosva sem nézné meg az, aki már egyszer látta. Az effélék párisi népszínházakon kívül sehol sem adhatók botrány nélkül s nem is látjuk át, hogy miért kellessen az ilyen jeleneteket élethűn látni a színpadon akkor, midőn az életben minden finomabb ízlésű ember elkerülné azokat. Valóban, ha a francián kívül más nemzet merészelné ilyennel mulattatni a párisi külvárosi közönséget: aligha fölemelt árak mellett kivett páholyokkal viszonozná azt."

A „Kisorsolt kisasszony" sem járt jobban. Nyilván a közvéleményt tolmácsolta a kritikus, amidőn ezért a darabért megpirongatja a Nemzeti igazgatóságát és hozzáteszi: „Annyira még nem süllyedt a színház látogatásának fogalma, hogy élvezetet találjon közönségünk oly közértelmű szavak s eljárások fölmutatására, minőkkel eme erkölcsi mételyt szóró darab telve van. Bizony nehéz dolog gúnyt nem írni sok olyan fogalma fölött az úgynevezett civilizációnak, melyhez hasonlót hiába keresünk az általunk barbároknak nevezett népek társadalmi életében."

Persze, nem minden darabra sújt le ily keményen a közvélemény.

Az „Orfeusz az alvilágban" már jobban járt. „Az egész társaság meggyőzött ma kitűnő színpadi jártasságáról és a fényes öltözetek is kitűnő szakavatottsággal voltak készítve. Tagadni nem lehet, hogy Cremieux úr élces szövegíró és Offenbach ügyes zeneszerző, de közönségünket, mely a bécsi kritika nyomán indulva ment az előadásra, ki nem elégítik. A közönyös fogadás oka alkalmasint az operettek francia jellemében keresendő; társadalmi életünk még sokkal természetesb és nemzetiesb, hogysem az ily más nemzet típusát magán viselő szemfényvesztésekben — s sokszor trivialitásokban — kedvünket lelhetnék."

Az Orfeusz előadásán a nézőtér a fulladásig megtelt s a Vasárnapi Újság referense bevallja, hogy a legjobb akarat mellett sem tudott magának helyet biztosítani a nézőtéren. A többi előadás gyönge látogatottságának okát elmondta már régi kollégánk, a Zenészeti Lapok kritikusa. Csakugyan, minden jel arra mutat, hogy a közönségnek nem kellettek e „szabados" operettek. Vagy talán helyesebben: illetlennek tartották az ilyesmit végignézni.

S ha ez így van, akkor érezzük csak igazán, hogy ötven év mily sok idő. Ötven év alatt Budapest közönsége oly alaposan meg tudott változni, hogy a jó öreg Offenbach, ha ma újra bevonulna truppjával Budapestre, újra fiaskót vallana. A közönség túlságosan illedelmeseknek vélné darabjait.

Bartók Rádió, ma este:  19.35 – 22.35:

Jacques Offenbach: Hoffmann meséi

Ötfelvonásos opera

Szövegét - Ernst Theodor Amadeus Hoffmann nyomán - Jules Berbier és Michel Carré írta

Vez.: Jeffrey Tate
Km.: a Lipcsei Rádió Énekkara (karig.: Jörg-Peter Weigle) és a Drezdai Állami Zenekar

Szereposztás:
Hoffmann - Francisco Araiza (tenor),
Lindorf, Coppélius, Miracle és Dapertutto - Samuel Ramey (tenor),
Spalanzani - Riccardo Cassinelli (tenor),
Crespel - Boris Martinovitch (basszus),
Schlemil - Jean-Luc Chaignaud (bariton),
András, Cochenille, Ferenc és Pitichinaccio - Georges Gautier (tenor),
Luther, kocsmáros - Rolf Tomaszeswki (bariton),
Nathanaël - Peter Menzel (tenor),
Hermann - Jürgen Hartfiel (bariton),
Olympia - Eva Lind (szoprán),
Antonia - Jessye Norman (szoprán),
Giulietta - Cheryl Studer (mezzoszoprán),
Múzsa és Miklós - Anne Sofie von Otter (alt),
Antonia anyjának hangja - Felicity Palmer (mezzoszoprán)

A rajnai sellők az Erkel Színházban

Bár csak jövő júniusban ünnepeljük Jacques Offenbach születésének bicentenáriumát, de már az idén elkezdődött a ráhangolódás a 200. évfordulóra; előbb az Operettszínház kihozott egy vadonatúj Kékszakáll-produkciót, majd néhány nappal később – mintha a Magyar Állami Operaház sem szeretett volna kimaradni a francia komponistára való emlékezésből (elképzelhető, hogy  „összehangolták” a két bemutató egymáshoz közeli idejét) – az Erkel Színházban színpadra állították a zeneszerzőnek szinte teljesen  elfeledett, komoly témájú operáját; a hosszú csipkerózsika álmából csak a  XX. század utolsó harmadában felélesztett mű volt a napjainkban is még „felfedezésre” váró első operája: Die Rheinnixen – ami nálunk A rajnai sellők címet kapta. (De korábbról A Rajna tündérei címmel is találkoztam már franciából visszafordítva.)

Bevallom, számomra egyformán nagy élmény volt rövid időn belül a mindkét találkozás a francia zeneköltő más-más műfajú, egymástól gyökeresen különböző zenés színpadi alkotásával; a sorrend is számított: előbb  a kicsapongó jókedv és a csúfondáros gúny, friss szellem, elegancia, könnyed és gunyoros hang, és pár napra rá ugyancsak tőle a romantika minden szélsőségét bemutató, nagylélegzetű komoly dalmű - operai keretek között! Mintha nem is ugyanaz a szerző komponálta volna azokat… Viszont félreismerhetetlen szépségű dallamok az egyikben éppúgy, mint a másikban. 

A franciává vált zeneszerzőnek a bécsi Opera felkérésére 1863-ban komponált darabja megragadja a rajnai táj idilljét, a fényt, ugyanakkor a sötétség poklába is betekintést nyújt: kontrasztként háborús időkben járunk,  zsoldos csapatok dúlnak, fosztogatnak, és az idill egy csapásra rémségekbe torkollik:  fosztogatás, erőszakolás, pusztítás jár a nyomukban; a lakosság békéjének, nyugalmának, szorgos munkájának  odavan,ehhez járul a babonás félelem az erdei szellemektől, manóktól, tündérektől.

Hiába, hogy német tárgyú  és vonatkozású a történet, Offenbach már régen nem német, a zenéjének „németes” dallamvilágán érezhetően átragyog a franciás harmónia és a kolorit.  Akárcsak élete alkonyán írt Hoffmann meséiben, ebben az első – amúgy két nagyoperett között szerzett - operájában is szerencsés ötvözetben egyesítette mindazt, amit a francia opera jellemzőinek tartanak. Bőven áradó, finoman csiszolt, franciásan hajlékony dallamvilág találkozik itt erőteljes kifejező és ábrázoló készséggel.  Offenbach muzsikája A Rajnai sellőben is roppant színes, változatos, ugyanakkor jellegét, eszközeit tekintve félreismerhetetlenül egységes alkotás. Az opera mondanivalója – bár négy felvonásra tagolódik, és szerteágazóan csapongósnak látszhat, de - a húzásoknak is köszönhetően például épp az említett  Kékszakállhoz is viszonyítva tömörebb, zenéje nyilvánvalóan súlyosabb, drámai ereje is megmutatkozik.  Fő erőssége – megismétlem - a kifogyhatatlan bőséggel áradó, lírai dallamvilág. 

A darab problematikája szerintem az opera dramaturgiájában, de mindenekelőtt a több szálon futó történet szövegkönyvében keresendő; a rendező, Anger Ferenc érdeme, hogy igyekszik előtérbe helyezni azt, ami erőssége lehet a darabnak, mégpedig a cselekménybe ágyazott, a német középkori történelemből ismeretes tartományi csatározások időszakát ábrázoló  nyomasztó történéseket oldó, komorságát lágyító szerelmi szál erőteljes befűzése, kihangsúlyozása - ami nem lehetett számára könnyű, hiszen az áttekintés és folyamatosság biztosítása érdekében így is ki kellett húzni közel negyven percnyi anyagot. (Sajnáltam, hogy kimaradt a harmadik felvonás balettzenéje is;  a rekonstruált partitúra nyomán Montpellier-ben  koncertszerű előadásról készült  CD-felvétel 206 perc hosszúságú! ) Azért a  librettóban így is benne van/maradt a maga misztikája és ezzel együtt a német romantika minden kellékének felvonultatása: hazaszeretet, önfeláldozás (Gottfried vállalkozása a seregek megtévesztésére), tündérek-árnyak érzékeket megcsaló éneke, egykori szerelmesek egymásra találása, őrültségből kitisztulás, a megbánás, bűnbocsánat stb. A szövegben több helyen előfordul a könyörgés, fohász, ima az Égiekhez, de a hála kifejezése is.

A rendezéstől „nem voltam oda”,  és függetlenül a minősítéstől is, olykor olyan déjà vu-érzésem támadt: Armgard megjelenése nyakig fekete, fodros, rojtos  ruhájában, mintha Elenát látnám A szicíliai vecsernyéből; csakúgy a német hordák erőszaktevését, nők zaklatásának nyílt színen való bemutatását ugyanebből a Verdi-operából (ott a megszálló francia katonaság gyalázza meg az olasz hazafiakat); a harmadik felvonásban a katonai csapat táborába hurcolják a vár környékén ólálkodó Hedwiget, hogy kihallgassák – erőteljesen rímel A trubadúr jelenetére, ahol Azucenát fogják el; itt, Offenbach operájában viszont a kihallgatás pozitív fordulatot vesz… Akár „kórusoperának” is tekinthetjük A rajnai sellőket, hiszen csaknem minden jelenetben szerepet kap az énekkar: hol a Rajna hídtövében ünnepelő, sétáló, piknikelő, játszadozó (tollasozó) nők és férfiak, hol rabló, erőszakot tevő zsoldos sereg, hol  rejtelmes tündérek, koboldok szerepében bukkannak elő a színpadon, sűrű énekelnivalóikkal… És hát a „barcarola” hangjai a zenekar és az énekkar megszólalásában,  amit jól ismerünk a Hoffmann meséiből, már ebben az operában előfordul – nem is egy helyen, és többször is visszatér ez a motívum, és a bordalt (sördal) is ismerjük más szöveggel, amely bekerült abba a másik operájába… Milyen borzasztó kontraszt, amikor a csőcselék banda erőszaktevése közben egyes tagok tollasoznak; mint a darab elején a békésen korzózó tömegben játszadozó, tollaslabdázó fiatalak…

A második részben feltűnik négy tündéralak – „árnya” a főhősöknek -, akik táncban fejezik ki azt, amit a négy szereplő énekel. Ez kissé erőltetett módszer, „hajaz” más operában már „kitalált” látottakra…

A recitatívnak nevezett, de gyakran melodikus jellegű részek, visszatérő dallamtöredékek tökéletesen egybemosódnak a „zárt” számokkal:  tematikus anyagot tartalmazó áriák, jelenetek, együttesek,  kórustablók követik egymást „átkomponált”jelleggel.  Offenbach ahogy operettjeiben, úgy itt  sem tagadja meg melódiagazdagságát, hangszerelésének változatos, ha kell, őszinte érzelmeket feltáró voltát, amit operájának jól kitalált szerkezete és sokszínűségében is jellegzetes egyéni színe biztosítja.  

Maradandó zenei szépségek az operában, csak felsorolás szerűen – Winker Gábor Operakönyvéből, az említett CD-kiadvány alapján:

• Nyitány (dallama visszatér a III. felv. Hedwig és a kórus által megszólaltatott kobold dalában, valamint az opera utolsó fináléjában)
• Jelenet és Gottfried imája
• Armgard balladája, I. felv.
• Armgard dala az 1. felvonás fináléjában
• Franz románca, II.  felv.
• Tündérek kara, III. felv.
• Conrad dala (harangdal), III. felv.
• Jelenet, Armgard romámca és szerelmi kettős, IV. felv.
• Armgard, Hedwig, Franz és Gottfried négyese („Vaterland Lied” – dal az örök hazáról), IV. felv. fináléja:

Ideírom ez utóbbi dal magyar fordítását az említett operakönyvből – fennkölten éneklik, ünnepélyes, himnikus hatású dal, mely már az első felvonásban is felhangzik: meglepő módon együtt énekli a zsoldos csapat és az erőszak áldozatai – ekkor,  az ének idejére  csak, „álló tabló” bontakozik ki…

„Életünk befejeződik, fogadd atyai kezedbe lelkeinket! Egy jobb élet és szebb jövő vár ránk most, hogy földi létünk véget ér.  Vezessen oltalmazó kezed haza, az Örök Hazába minket. Ó, kedves, ó, szép haza, ó, szép, örök haza.”

Amiért mégis kissé hiányérzetem van, hogy az opera végére érve a történéseknek mintha kissé „befejezetlen” mivolta állana fenn:  a szereplők ugyanis úgy búcsúznak, hogy további események előtt állnak; folytatása következik az eddigi, itt még szerencsésen végződő eseményeknek - de a jövőbeli történésekből már kimaradunk, azt már/még nem ismerhetjük meg, nem élhetjük át velük:  a parancsnok Conrad von Wenckheim ellen fordul a serege, akik csalódottak a bízott zsákmányuk elmaradása miatt; Hedwig és Conrad már nem akarják elhagyni egymást, ahogy az apát visszakapó leány, Armgard is Franz oldalán távozik a cselekmény színhelyéről - egy új, boldogabb, békésebb élet reményében, de továbbra is ismeretlen veszélyeknek kitéve magukat.

Az általam két szereposztásban (március 1. és 2.) látott opera közreműködőinek mindegyike igen szépen, karakterét átélve énekelt, jó hangon. Senkit nem emelek ki, csak dicsérni tudom őket:

Armgard  (lírai) szoprán – Keszei Bori

Hedwig, az anyja – Ulbrich Andrea/Németh Judit

Franz, Wenckheim csapatainak kapitánya – László Boldizsár/Boncsér Gergely

Conrad von Wenckheim, a pfalzi csapatok vezére – Szegedi Csaba/Haja Zsolt

Gottfried, sickingeni vadász - Kovács István/Gábor Géza

Megemlítem még Kristofori Ferencet Egy földműves, Irlanda Gergelyt Egy zsoldos kicsi, de fontos szereplőjeként.

Kiemelten dicsérem és értékelem a Magyar Állami Operaház Énekkarának ragyogó teljesítményét (mb. karigazgató: Csiki Gábor)

Az Operaház Zenekarát hatalmas odaadással, kiválóan dirigálta Kesselyák Gergely.

A táncok koreográfiája Venekei Marianna munkája.

A díszletekért Szendrényi Éva, a jelmezekért Zöldy Z. Gergely felelt.

A rajnai sellők meséje „mesés”, de végig élvezhető,  egyáltalán nem unalmas, fordulatos, s ebből a hangulatából ezen a rendezés, a látványvilág sematikus ábrázolása sem tudja, de nem is akarja kizökkenteni a befogadó közönséget.  

Mind a két előadás, amit láttam, sikeres volt, ami a közönség tetszésnyilvánításában is megmutatkozott; a kevés reklám, az előzetesen kevés ismeret ellenére az utolsó előadásra csaknem teltház volt már, és a szereplőket, az énekkart, táncosokat, karmestert szűnni nem akaró lelkes tapsok és ovációk köszöntötték a kapott ének-zenei élményért.

Remélem, a következő évadban a repertoáron marad Offenbach nagyszerű operája, megérdemelné, hogy minél többen részesei legyenek egy izgalmas história drámának, felfedezni való "zenei szépségeknek" – a produkcióba befektetett szellemi energia többet érdemel ennél a négy előadásnál!

Offenbach: A rajnai sellők -  ma este láthatjuk a negyedik (utolsó) előadását az Erkel Színház új operabemutatójának! 

Épp most sugározza a Mezzo csatorna (12.30 - 14.50)

Le Roi Carotte, de Jacques Offenbach

Livret de Victorien Sardou, adaptation du livret et nouvelle version des dialogues d'Agathe Mélinand

Orchestre et Choeurs de l'Opéra de Lyon,

Victor Aviat ( direction musicale)

Laurent Pelly (mise en scène et costumes)

Chantal Thomas (décors), Joël Adam ( lumières)

Julie Boulianne (Robin-Luron)
Yann Beuron (Fridolin XXIV)
Christophe Mortagne (Le Roi Carotte)
Boris Grappe (Truck)
Jean-Sébastien Bou (Pipertrunck)
Chloé Briot (Rosée-du-soir)
Antoinette Dennefeld (Cunégonde)
Lydie Pruvot (La sorcière Coloquinte)

Enregistré les 21 et 23 décembre 2015 à l'Opéra national de Lyon

Réalisé par François Roussillo

Durée : 02:15:48
Prochaines diffusions

20/12 - 20h30 sur mezzo

24/12 - 16h30 sur mezzo

02/01 - 08h30 sur mezzo

11/01 - 12h00 sur mezzo

14/01 - 16h30 sur mezzo