Nagyszerű évadnyitó, szépséghibákkal II. – A végzet lovaglóostorral érkezik (Még egyszer a Parasztbecsület/Bajazzók premierről)

Kaptunk egy problémás Parasztbecsületet, valamint egy többé-kevésbé rendben lévő Bajazzókat. De mert ez a két remekmű nagyon is épít az emberi szenvedélyre, s a nagyon különböző személyiségekre, ezért halmozottan nem mindegy, ki ölti fel a szereplők jelmezét.

Nagyszerű évadnyitó, szépséghibákkal I. – Mascagni és Leoncavallo egyfelvonásosai az Operaházban

Ha azt kérdeznék, hogy szüksége van-e a Háznak Pinchas Steinberg állandó opera-dirigensi munkájára, nem csak egyetlen produkcióra, hanem zenekarnevelésre, társulatépítésre úgy, ahogy az egykori nagy vendégkarmesterekre; szükségünk van-e Failoni-, Klemperer-, Gardelli-, Patané-, Szimonov- vagy Saccani-korszak után egy Steinberg-korszakra is, a határozott válaszom: nincs.

Üde utánközlés – Dohnányi: A tenor c. operája az Erkel Színházban

A tenor szövege velejéig szatíra, amit egy pillanatig sem kell (sőt, nem is szabad) komolyan vennünk. A komponista él is ezzel, idézetet idézetre halmoz, sőt, már az is összekeveredik, mi minősül idézetnek és mi nem.

Világsztár-keresgélő – Az Aida a Margitszigeten

A címszerepet Sümegi Eszter énekelte, s ugyan nem vele volt teleplakátolva a város, fellépésének minden mozzanata átgondolt, mély és technikailag közel tökéletes volt.

Újra itt a pesti Ring… - Szubjektív gondolatok a Budapesti Wagner Napok első három estéjéről

Igen, vessen meg bármely igazhitű wagneriánus, Az istenek alkonyáról megfutamodtam. Nem holmi esztétikai probléma miatt, egyszerűen sok volt. Mentem hazafelé a Siegfried keltette mámorban és valahogy úgy voltam vele, hogy miért ne érhetne egyszer pozitív véget ez a történet? Itt kell, itt lehet abbahagyni, ha már A walkür első felvonásának a végén nem sikerült…