A bűvös vadász visszatér – Weber operájának második szereposztása az Erkelben
2014. december 28.
Erkel Színház
Ottokar, herceg – Busa Tamás
Kuno, erdész – Rácz István
Ágota, a lánya – Fodor Beatrix
Anci, fiatal rokon – Rácz Rita
Kaspar, első vadászlegény – Cser Krisztián
Max, második vadászlegény - Kovácsházi István
Remete - Kováts Kolos
Kilian, parasztlegény – Kiss Péter
Samiel, a fekete vadász - Ladányi Andrea
A Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
Honvéd Férfikar
vez. Halász Péter
∼
Két hét alatt végére futott ki az első (hat előadásos) Bűvös vadász-széria. A premier után ezúttal a második szereposztás utolsó előadását sikerült elcsípni – ünnep után, vasárnap délelőtt. A tágas Erkel Színház örömteli módon zsúfolásig megtelt érezhetően régi operabarátokkal. Egy részüket már talán elriasztja egy dalmű késő éjszakai befejezése a II. János Pál pápa téren, nekik pont kapóra jönnek az ilyen délelőtti előadások. Ugyan pont nekik talán kevésbé fekszik Zsótér Sándor korábban már értékelt rendezése, de az előadás viszonylag rendben, sikerrel ment le, egyedül a nyoszolyólányok nyíltan provokatív jelenete váltott ki némi elégedetlen morajt a publikumból. Némiképp árnyalva a legutóbb leírtakat, úgy vélem, ezen a ponton a rendező kicsit indokolatlanul és fölöslegesen bántóan csipkedte meg a hagyományos operaelőadások szerelmeseit.
Az előadás zeneisége olajozottabbnak tűnt a premierénél, az akkor tapasztalt fúvós bizonytalanságok elmaradtak, ahogy a Vadászkar is a premierhez képest sokkal egységesebbre sikerült. A híres Farkasszakadék-jelenet is drámaibb lett. Ezek a javulások általában Halász Péter főzeneigazgató közreműködését dicsérik.
A színpadi megvalósítás viszont feltűnően romlott, a rendezés által fontosnak tervezett mozdulatsorok maradtak ki vagy egyszerűsödtek le. A rendező beállítása szerint Kaspar és Max a Bordalt végigkeringőzik, a táncban egyértelműen Kaspar kényszeríti rá akaratát a másikra. Ez a jelenet erre az előadásra teljesen elsikkadt, értelmetlen lökdösődés lett belőle. Annuska és Agáta jelenete is „egyszerűsödött”. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ezek a változások nem voltak feltétlenül szándékosak, viszont óhatatlanul felvetik a darabgondozás kérdését. Mi marad ugyanebből a produkcióból, mondjuk öt év múlva a negyvenedik előadás táján, ha már a hatodiknál ilyen mérvű erózió tapasztalható?
Ezen a délelőttön az első szereposztásból maradt Max alakítója, Kovácsházi István, mert váltótársa – úgy tűnik – nem készült el a szereppel. Hangja változatlan üzembiztonsággal szólt, de kissé fáradtabbnak hatott, ami érthető, hiszen egyedül énekelte a macerás szerepet, ráadásul már javában próbálhatott az év végi Denevérekre is. Hozzá hasonlóan biztosan ismételte korábbi produkcióját a Remete megformálója, Kováts Kolos és Sámiel, a fekete vadász összetett figuráját megszemélyesítő Ladányi Andrea is.
Az újak közül Kaspar szerepében ezúttal Cser Krisztián mutatkozott be, hallhatóan súlyos indiszpozícióval küszködve, ami miatt nem is lehet korrekt módon értékelni a hallottakat. Szintén elég nehéz hozzászólni Busa Tamás (Ottokar) énekprodukciójához. Ez a tenor-kettő magasságú szólam számára elénekelhetetlen, nemcsak ma, de még tizenöt-húsz éve is az lett volna. Ezért az előadása nem Őt, hanem a szereposztókat minősíti. Persze ha a kiválasztás szempontja mindössze az volt, hogy jól álljon neki a hercegi jelmez, akkor azt dicséretesen teljesítette.
Szereposztási tévedésből jutott még nekünk, Rácz Rita Annuska (itt Ancinak hívják) szerepében. A szólam jellemző fekvése olyan alacsony, hogy az amúgy is vékonyhangú énekesnőből (akinek a hangja csak a legfelső lágéban nyílik ki igazán) helyenként semmi nem hallatszott a földszint ötödik (!) sorában. A figurában Rácz Rita is pontosan hozta az elvártakat, de a zenei megvalósítás az említettek miatt soványka volt.
Az előadás kétségkívül meglevő sikerét így Fodor Beatrix aratta le – méltán. Neki pont ott szólt, ahol énekelnie kellett, ráadásul a fiatal leányszerep érzékeny habitusa is pontosan feküdt. Zenei megformálása muzikális és ihletett volt. Szerepformálásában érezhettünk némi öniróniát is, ami jót tett az alakban egyébként meglévő merevségnek. Az idei évadban úgy tűnik visszatalál a ténylegesen neki való szerepkörhöz.
Mégha egy középszerepben is, de jó volt újra a színpadon látni-hallani Rácz Istvánt (Kuno). Terjedelmes basszusa az előadás biztos pontját jelentette. Remek karaktert jelenített meg Kilián szerepében Kiss Péter.
A bűvös vadász második szereposztásának utolsó előadásán tehát kijutott minden: szereposztási tévedés és indiszpozíció éppúgy, mint csúcsprodukció vagy önismétlés. A produkció színpadi stabilitása viszont egységesen romlott, ami a hatodik előadásnál még nagyon korai jelenség. Főleg akkor, ha a dalmű sokat várt felújításánál érezhető vezetői szándék volt a korszerű színrevitel.
Az előadásról további képek találhatók a galériában
