Az utolsó asszony – Mozart Don Giovannijáról Erwin Schrott és Kolonits Klára kapcsán sok-sok kanyargós gondolattársítással

Erwin Schrott és Kolonits Klára külön játéka bizonyította, hogy Don Giovanni most, talán először akadt méltó ellenfelére, s hogy bukását pontosan az okozza, hogy úgy jutott el az utolsó asszonyig, hogy azt nem, vagy csak későn ismerte fel.

A kérdések operája - Monteverdi: Poppea megkoronázása

A Poppea – a többi korszakos Monteverdi műhöz hasonlóan – ritka vendég hangversenytermeinkben, színházainkban. A MűPa három estés szériája komoly erőket tudott felvonultatni azért, hogy egy olyan operát élvezhessünk a színpadon is, amely a műfaj egyik alapdarabja.

Abszurditáson túl, evidencián innen – Kérdések és gondolatok A diótörő új operaházi előadása láttán

Pjotr Iljics Csajkovszkij kifogyhatatlanul invenciózus, szellemes, hol derűs, hol drámai balettzenéje a romantikus zeneirodalom egyik csúcsa, hangversenyen vagy lemezről hallgatva is élvezetes szórakozás. Értékével adekvát előadásban – egy európai főváros nagy múltú operaházában ez jogos igény – katartikus élmény lehetősége.

Darabtemetés két hangra – Puccini: Tosca

Lukács Gyöngyi, ha jól emlékszem, 1989/90 táján állt be a címszerepbe, s eszerint – bármily meghökkentő is – cirka negyedszázada viseli Floria Tosca varázslatos kosztümjeit, ami már önmagában is meggyőző teljesítmény.

A kitaposott út jelentősége – Még néhány gondolat a Sába királynőjéről

Káel Csaba rendezése nem okoz nagy lelki megrázkódtatást, de sajnos bosszantóan elmegy bizonyos lehetőségek mellett. Elsősorban a jellemek pontos kibontását hiányolom. Hősei túlságosan hétköznapiak, nincs meg a bibliai történet által viselt súlyuk, látszólag céltalanul lebegnek az űrben.