Abszurditáson túl, evidencián innen – Kérdések és gondolatok A diótörő új operaházi előadása láttán

Pjotr Iljics Csajkovszkij kifogyhatatlanul invenciózus, szellemes, hol derűs, hol drámai balettzenéje a romantikus zeneirodalom egyik csúcsa, hangversenyen vagy lemezről hallgatva is élvezetes szórakozás. Értékével adekvát előadásban – egy európai főváros nagy múltú operaházában ez jogos igény – katartikus élmény lehetősége.

Darabtemetés két hangra – Puccini: Tosca

Lukács Gyöngyi, ha jól emlékszem, 1989/90 táján állt be a címszerepbe, s eszerint – bármily meghökkentő is – cirka negyedszázada viseli Floria Tosca varázslatos kosztümjeit, ami már önmagában is meggyőző teljesítmény.

A kitaposott út jelentősége – Még néhány gondolat a Sába királynőjéről

Káel Csaba rendezése nem okoz nagy lelki megrázkódtatást, de sajnos bosszantóan elmegy bizonyos lehetőségek mellett. Elsősorban a jellemek pontos kibontását hiányolom. Hősei túlságosan hétköznapiak, nincs meg a bibliai történet által viselt súlyuk, látszólag céltalanul lebegnek az űrben.

Az első sci-fi opera? - A Vec Makropulos premierje Pozsonyban

Čapek drámájának megzenésítése, színpadra állítása nem könnyű feladat. Úgy érzem, ez Pozsonyban Peter Konwitschnynak maradéktalanul sikerült – modern felfogásban, de tartózkodva a rá időnként jellemző excentritástól...

Fellebbentve a fátyolt, nem a címhősnőről, hanem az operáról – Sába királynője az Erkel Színházban

Sajnos (immár az Operaház hagyománya jegyében) az opera nyitánya szcenírozott. Nem a darab zenei világába és atmoszférájába vezeti be a nézőt, hanem a cselekménybe. Sába királynője és Asszád első találkozását, mintegy titokzatos és mágikus élményt, a mű alkotói valószínűleg nem a hasukra ütve, hanem dramaturgiai megfontolásból és érzékkel bízták Asszád elbeszélésére.