Nem semmi füled van... Először is biztos, hogy játszik viola da gamba már az elején is, jó magas fekvésben... Másodszor a hegedűk " puhára " vannak húrozva. Általában három fajta keménység ( a bélhúroknál vastagság ) választható mondjuk pl a legfelső e' húrra. Általában mindenki közepeset vagy erőset használ. Ők a legpuhábbat használják. Gondolom.
Egyébként Handel hangszerelés zseni. Csak általában legyintenek az összetételre, amit előír. Pedig nála nagyon számít.
Másodszori hallgatás : Nem is egy viola da gamba. Min 2.
Azért én éreztem - 3759 - az énekhangban egy kis huncutságot... ez nem illik a kísérethez, szerintem, de az utcához igen :-). Nem a kíséret erotikus, hanem az ének, ebből a szempontból mai popzene...
Azt én sem gondoltam, hogy az utca porából származik az eredet. Érdekes, hogy bevitték a templomba.
Ez briliáns.
Na, zenészek, mi van itt a hegedűkkel, már az első félpercben, hogy ennyire-ennyire tetszik nekem? Valami hangolási cucc, vagy a zenekar, vagy egyszerűen így van megírva?
Prüdantéria - ez a fogalomkör jutott eszembe: amikor a fennkölt szerelmet erőltetjük, az ágyjelenetet pedig negligáljuk. Hoppá.
Bár, ha ügyesen vitatkozol, nekemdöföd azt, hogy 'Corps Feminin', meg az egész középkor meg főleg a Reneszánsz nőimádata, akkor az mondanám, 'időt kérek'... :)
Hát ez valóban gyönyörű, ez a link... megkockáztatom, hogy Nevel-éknél is jobb. Tiszta. príma. ( Nem fülledt :)))
" hogy ágyba kerüljenek már végre. " Fülledt erotika "....Hmmm.
Felhívnám a figyelmedet, hogy nem a műnek van fennköltebb verziója, hanem a szerelemnek. . Hoppá .
Szó sem volt koomolyságról, meg szakralitásról, honnan veszed ?
A dolog úgy áll, hogy most te azt gondolod, hogy mi azt gondoltuk ?? :))
Én biztos nem. Azt hiszem nem ártana azt a 3761-et szépen lassan, gondolkozva emésztened kicsit.
Ez a Machaut-s mondatra is vonatkozik.
Attól, hogy Te nem hallasz benne semmit, más még hallhat :)
( Számtalanszor játszottam már mindenhogyan ezt a Machaut darabot. Hidd el, hogy tudom, miért írta. Másképp nem is játszanám. Tárgyszerűen látom benne a szépséget és azt is, hogy milyen harmóniák alkotják meg. Ebbe nem lehet belenyúlni..és az a rossz feldolgozás, amelyik ebbe nyúl bele. )
'...Machaut eredeti szándéka volt...'
Én jóval óvatosabb lennnék: az 1300-as évek szellemi beágyazottságairól egszerűen nem tudunk annyit, hogy ilyen kijelentésekre ragadtassuk magunkat.
Öröm látni, milyen szépen belesétáltatok a csapdába; Corvette valahogy megneszelte, ő kislisszant.:) Igen, ilyen a 'komolyzenepreferencia', amikor nemhogy értékesebbnek halljuk a komoly változatot, hanem egyenesen eredetibbnek is.
Ugyanis, ha picit is belenézünk a szövegbe, az kategorikusan kizár mindeféle szakrális eredetet. Az utca porából szivárgott be a dallam a templomok hűvösébe, és itt kapta a polifonikus kibontást, amelyet a Bachon nevelkedettek automatice jobbnak hallanak...:)
Mert mi is az a 'dos estrellas'?, az két csillagot jelent, de nem azt, ami a Názáreti eljövetelét hirdette, hanem azt, amelyik ott ragyog a szeretett/megkívánt nő szemében. És innentől megy a fűzés, hogy 'a szád, mint a gyöngyök' meg 'barna lány, aki az Egeket bírja', meg egy csomó manőver, hogy ágyba kerüljenek már végre.
Persze, megértem, hogy a fennköltebb mű-verzió kedvesebb nektek, részemről a Raquel tolmácsolta fülledt erotika sokkal-sokkal közelebb áll az elképzelt valósághoz.
Itt van, még egy, amit nagyon szeretek, volt szerencsém kicsit értekezni az előadóval erről, aki csak annyit mondott, hogy azért rakta első számnak, mert az egész lemeznek ez a középpontja.
Ennek a kettőnek szerintem semmi köze egymáshoz. Két érdekcsoport teljesen különböző próbálkozása a pénzkeresésre :)
Tim Mead nagyon szépen ( kicsit lassan ) énekel, de olyan , mintha itt a hegedűsök nem jöttek volna el valami bérfeszültség miatt az előadásra.
Vigyázz, nem egészen reménytelen ám az eredetit megtalálni ....Emlékszel a Doulz Amis linkedre ?
" Nem úgy kell értelmezni, ahogyan le volt, vagy le lehetett írva, HANEM AHOGYAN SZÉP ! "
és
" Na igen, ez az ! Ő érti, hogyan SZÉP ez a darab, és azt játsza el. "
- Ha szép, amit hallasz, nagy valószínűséggel az eredetit, vagy ahhoz lényegben nagyon közelit hallasz. Nagyon jól ( ! ) ismerem ezt a Machaut darabot, és biztos lehetsz benne, hogy a zongorista pontosan azt játsza, ami Machaut eredeti szándéka volt.
( a pali a templomos linken tradicionális mexikói énekstílusban énekelt, ez náluk évszázados tradició, a népzenéjük tele van vele ).
OFF
Ismerem jól az előadásokat, a lemezek is megvannak. Ennél vadabban is át lehet írni egy dallamot, a befogadás csak ingerküszöb kérdése, :)
Depeche Mode - "Enjoy The Silence" (Official Video) directed by Anton Corbijn
Annyira messze van ez a zene a mi kultúránktól és ízlésünktől, hogy az eredeti megtalálására kb. annyi az esélyünk, mint háromlábú sünnek átkelni a hatsávos autópályán. Amúgy érdekes a téma. Az a spanyol templomos cucc sem volt rossz, tudod, amelyikben a vásáriasan díszített oltár előtt nagyokat óbégatott a pali. A közönségnek tetszett a produkció, én meg úgy voltam vele, mint a távolkeleti svédasztalos reggelivel, hogy azt sem tudtam mi a díszítés, és mi az ami ehető róla.
Ez a Nisi Dominus nem hagy nyugodni. A kíséret ritmusa és dallama át lett írva. Oké, hogy a barokk szinte bármilyen vad változtatáshoz szabad kezet ad, de azért ez most túlzás. Nagyon nem vivaldis így az ária. Szép meg minden, csak hát hallgassuk már össze az eredetivel!
Egyetértek, a második mellett el lehet menni, bár a hangszerelés itt-ott szerintem felhoz mélységet az eredetiből, nekem az énekhang és a "stílusa" nem tetszett.
"Egy eredetivel lennél szegényebb", jó megfogalmazás! Újrahangszerelésnél sokszor előfordul, és gyakran nem is tudja a hallgató, mit veszített..., ha tudja, akkor még fájhat is.
Köszönöm a linkeket.
Itt egy eredeti. Az, ami.
Nézd meg, mit csinált belőle a romantika.
A változatok az eredetitől függenek, abból táplálkoznak. Legyenek jók, vagy rosszak.
Az első ( Huelgas ) ragad meg csak. Ha azt nem ismernéd előtte, a második mellett úgy elmennél, mint a sicc.
( Vagy tetszene, de nem tudnád, mi az eredeti. Még balekabb., még szegényebb lennél.. Egy eredetivel lennél szegényebb.)
A Tres Morillas után, mi jöhetne más, mint a Dos Estrellas...
Két verzió, a zenei 'tengely' átellenes végéről. Vagy nem? Szerintetek?
Hiába reménykedsz :-), teljes mértékben értem.
Évek óta foglalkoztat pl. a "Három mór leányka", nem tudok szabadulni a témától, mint titoktól és megfejtendő zenei témától, most hozzájött még a "Magyar tánc" továbbá Franz Schmidt zenéjében is nagyon izgatnak azok a "dolgok", amiket hallok. Egyebek mellett: a IV. szimfóniában egy francia gyermekdalt idéz, elhunyt lánya gyermekkori emlékei között... Ám hogyan ismerné fel valaki, ha soha nem hallotta ezt a XX. században még közismert dalocskát.... apróságnak tűnik, de fontos, mégsem olvastam még erről a részletről elemzésekben. Bárcsak ebbe az irányba fordult volna az életem, de az is lehet, hogy örök összetűzésbe kerültem volna több zenetörténésszel. Vagy nem :-)...
Amúgy, ott a válasz, legalábbis az egy része, amit te le is írtál. Látod, van, aki azt mondta, hogy 'szép', hogy megértette az előadó, hogyan lesz 'szép'. Nem rossz vonal ez sem, jómagam is a szépségkultuszt pártolom itt valamennyire, ahogyan Krasznahorkai írta, egy civilizáció legmagasabb szellemi rendjét a tökéletes szépség létrehozása teremti meg, és élteti.
Te azt mondtad, hogy 'különös hangulatú'. Ez még közelebb van szerintem. Mert már itt elakadunk, hogy mi akkor az a hangulat?, mert csak buta metafora-halmok jönnének, silány melléknevek sorolása. Esetleg harmóniatani megfigyelések, amelyek egy akadémián talán jók, ide viszont most kevés.:) De a történet bennünk van: mert igazából nem a zene 'hordja' ezt a hangulatot, hanem mi, amikor meghallgatjuk, tehát, valami történik. Nem, nem a 'befogadás', amiről szó van, hanem valami sokkal finomabb, áttetszőbb, fontosabb dolog.
Hogy amikor mégy kifliért a pékhez, és ez a zene ott van benned, egyszerűen másképp fog beszélni veled, másképp néz rád, a villamoson másképp csukódik az ajtó.... és mindez azért, mert valaki másképp zongorázik egy lemezen...
Remélem, kellően nem érted. Mert én sem igazából.
Köszönöm, most már rá fogok jönni... :-)
Nem tudom, nekem az eredeti van. A blogon, a Hermelines Hölgy, nagyon sokat beemel ebből a bookletből.
Tegnap, Tihany, koncert, Vivaldi.
Nagyon-nagyon jó volt. És mindez úgy, hogy lemezeken nagyon erős ám a felhozatal. A lantversenyeknél Lislevand is beszállt a szorítóba. A, 'RV 608', ez egy fantsztikus zene, ott figyel pl. a Kék Vivaldi lemezen.
Molnár Anna - nagyon finom hang Vivaldihoz.
Köszönöm válaszodat. Teljesen egyetértek és már annak is örülök, hogy ezt a véleményedet ide leírtad. Tanulságos, elgondolkodhat rajta az, akit érint.
Részemről, csak jelzést vártam volna, hogy milyen irányban találtad fontosnak a fontost... és ezért is kértelek a súgásra, csak halkan a fülembe, (így nyilvánosan :-)), ahogy Püthagorasz és a régiek tanítottak... és megválogatták, hogy kinek adták át a tudást, így lett titok.
A megfogalmazhatatlan és átadhatatlan gondolatsort is ismerem, nagyon jelentős a tanításban. Aki érzi, átveszi a magasabb tudást is.
A fenti booklet fent van a neten?
Én szívesen megsúgnám. De nem tudom szavakkal átadni. Ha tudnám, akkor más is tudná, akkor tanítanák, oktatnák, te is olvashatnád pl..... Titok...
Ez amúgy, amolyan mai ráközelítés, hogy mondd meg, mi a titok, írd le, fejezd ki, boncold ki, nézd összhangzattanilag, tedd mérhetővé, megismételhetővé, számolj szórást belőle, digitalizáld, tedd ki a FB-ra, vagy csinálj egy könyvet belőle, egy study-t, akármit. Előadói oldalról, játsszd el atompontosan, kottahűen, nehogy legyen egy hang eltérés, kigyakorolva, aztán jó lesz. Hallgatói oldalról, hallgasd meg a legjobbat, vagy az annak mondottat, sokszor, figyelj nagyon, aztán jó lesz...:)
A régiek sokkal rugalmasabban álltak ehhez a témához. Tudták, hogy ami leírhatatlan, nem kell leírni, ami megmagyarázhatatlan, nem kell magyarázni. Ezek nem tanulhatók, nem taníthatók, nem megvásárolhatók. Szerintük valami felülről áramlott dolog, és kész. Volt, aki értette, tudta, volt, aki nem.
Az Alpha-s Unda Maris lemez bookletjében van erről a dologról egy csinos értekezés, olvasd át, talán az többet segít.
Részemről, annyit tudok, hogy mutatom, ami nálam ilyen téren rezonáns, a többi, nálatok, pl. hogy ez egyáltalán létező jelenség-e, az már privát szféra.
Hallottam élőben is :)
Különös hangulatú :-), visszadja a régit.
Megsúgod, hogy mi az a valami, ami nagyon fontos?
A 103 -as Vivaldi évezredes kedvencem. Minden jó névvel meghallgatom. A tubuson is . Ott találkoztam ezzel a cd-vel. A holland blockflőtés is ász.
Ezt a lemezt hol találtad? Nincs benne a zenei köztudatban. Szerintem az egyik legjobb vivaldis kamarazene album a föld kerekén.
Goodwin bátrabban használja a staccatot, mint a többiek. Ő nem olyan ortodox, mint pl. Xenia Löffler. Kár, hogy már nem koncertezik.
Holligert ebben a Vivaldi kamaraműben szerettem meg , fényévekkel ezelőtt.
Már nincs meg az a felvétel...de ez a fazon biztos tőle tanulta hogy oboásan ( staccato-san) játsza a témaismétlést a legato fuvola után..Így jó.
J.S. Bach oboaversenyeiből nem maradt fenn sem eredeti, sem átirat. Csak vélelmezik, hogy valaha léteztek, de semmi bizonyos. Azok a verziók, amelyeket ma játszanak, zömében a 20.században készültek, de a 21. században is többen nekifutottak az átírásnak. Hogy mi vezérli ilyenkor az átírókat, a fene sem érti, és azt sem, hogy hogy nem hasogassa a fülüket az a pár életidegen hang és akkord, amelyet beleálmodtak a darabba. Hát ők tudják, meg azok is, akik így előadják. Közöttük találunk olyan nagy neveket is, mint Haynes és Ponseele.
Oboe d'amore Concerto in D Major, BWV 1053: II. Siciliano · Bruce Haynes
Amúgy ezt a zagyvaságot Haynes kezdte el, és a Vivaldi lemezén is van egy-két oda nem illő hang. És mivel a komolyzenészekre nem túlságosan jellemző a vívódás ha összhangzattanról van szó, hát lélektelenül és fenntartások nélkül átveszik az ostobaságokat, különösen akkor, ha egy elismert név is így játsza a darabot. Így kerül be képbe pl. Celine Moinet is.
Concerto in F Major, BWV 1053R: II. Siciliano · Céline Moinet · l'arte del mondo · Werner Ehrhardt
Én a Holliger és Hadady féle verziót ajánlom, és ha még játszanék hangszeren kizárólag ezt használnám. Holliger mellesleg zeneszerző is.
Na igen, ez az ! Ő érti, hogyan SZÉP ez a darab, és azt játsza el.
!!!
hát pont ezt mondom, hogy agyongondolkodják..és elfelejtenek HALLANI .... és a HARMÓNIA lesz pontatlan... Úgy látom, nem sikerült értelmesen leírnom... Nagy eső volt..biztos azért :)
Nem úgy kell értelmezni, ahogyan le volt, vagy le lehetett írva, HANEM AHOGYAN SZÉP !
Nekem ez is óriási kedvencem.
Nem korhű, (a hangszerválasztás majdnem olyan merész, mintha szintetizátor lenne); és ezek szerint nem is pontos.
Viszont átjön valami nagyon fontos.
Machaut: Doulz Amis
Igen, laikusok vagyunk, de a naptár ott a kezünkben... 700 évvel ezelőtti lejegyzésnél vitát nyitni, hogy teljesen pontos-e az előadás, az teljesen értelmetlen. Hidd el, a Musica Nova kottái, vagy a Graidelavoix-éi, voltak olyan esélyesek a pontosságra, mint amiből te kiindulsz, és le-pontatlanozod az előadókat. Ők, pl. két évig gondolkodtak azon, melyik régi nyelvjárás szerint legyenek a szövegek a lemezen - nem hinném, hogy néhány hangon ne lett volna enyhe vita.
Másra is kell figyelnetek, az egészre.
De hidd el, ahhoz, hogy ez az egész minél jobban, igazan, jól megjelenjen, ahhoz pontosnak kell lenni. gé helyett nem játszhatsz f-et :)
( Elkeseredésemben linkeltem azt a roncsot..:))
Részemről, maradok a pontatlan régizenész-okoskodós előadásoknál...
Amúgy, ez a pontosság-láz, minket, a közönséget, abszolute hidegen hagy; mi asszem, másra figyelünk.
A sok Machaut ballada között egyet nagyon megszerettem. ( a többit is :)
Gondoltam, megmutatom nektek, hát keresgélni kezdtem egy jobb előadást.
( Én kottán keresztül ismertem meg. )
Megdöbbenve tapasztaltam , hogy mindenki összevissza játsza ! Egy Machaut darabot nem lehet !
Elhatároztam, hogy csak olyat linkelek be, ami kottahű, legalább a harmónia pontos.
Képzeljétek el, hogy ez volt az, a többi totál pontatlan. És nem is ugyanolyanok kottailag. És hibásak . Egy - két - három hiba lényeges helyeken mindegyik előadásban van.
Az a baj, hogy annyira okosak már a régizenészek, addig okoskodnak, meg ragaszkodnak elméletekhez, hogy közben elfelejtenek hallani.
Ezek a műanyag zenészek legalábbis jobban hallanak náluk.
Bocs a linkért :)
10 évvel a Josquin album előtt készítették el a szalamandrás Machaut lemezüket. Tényleg a saját útjukat járják. Ezen a területen az egyik legkülönlegesebb lemez volt; igazi legenda lett. A polcon nálam külön helyen van... Látom, amazonon 94 USD, és hopp, meg is van...
Újra kiadták, de a Zig-Zag artwork-jét nyilván nem érték el.
Sajna Josquin zenéje nem az én világom. Nekem ez az időszak már nagyon ingoványos, nem is tudok igazán érdemben nyilatkozni az ekkor készült művekről, ilyenkor a hang elakad. Viszont van egy lemez, amely nagyon tetszik.
Az album szerzői:
Josquin Desprez, Leonhard Kleber, Girolamo Cavazzoni, Johannes Ockeghem, Jean de Lublin, Jean Le Brung, Marco Antonio Cavazzoni, Elias Nicolaus Ammerbach, Hieronymus Vinders és Nicolas Gombert.
Látható, hogy nem tisztán Josquin szerzeményei vannak a lemezen, viszont Ockeghem kivételével mindegyiket az ő művészete ihlette. Mondjuk ez így most elég furcsán hangzik, mert a szólóorgonás daraboktól eltekintve mind olyan, mintha mindegyiket Josquin írta volna! Ez valahol egészen elképesztő. Gondoljunk bele, hogy veszünk egy J.S. Bach albumot, meghallgatjuk, cuppogunk rajta és a végén derül csak ki, hogy a 2/3-ad nem is tőle van, hanem kortársaktól vagy ma élő szerzőktől, viszont ezt nem szúrtuk ki mert esélyünk nem volt arra, hogy kiszúrhassuk. :)
Josquint ( így illik mondani, egyszerűen csak Josquin ) tartják az első nagy, világsztár zeneszerzőnek, aki akkora szaktekintély volt, hogy még halála után 200 évvel is hivatkoztak rá és idézték. Felnéztek rá és követendőnek tartották művészetét, és tényleg, tökéletesen lemásolták a stílusát. De nem ám csak a formát, hanem a beltartalmat, az eszmeiséget is! Na kit dícsérjünk ilyenkor? Josquint, aki megfertőzte a többieket szépséggel, vagy a zenésztársakat, akik fantasztikus érzékkel levették, hogy itt van ez a pali, akit érdemes tanulmányozni és a nyomdokain járni?
De ez a hasonlóság az orgonadarabok szintjén is megfigyelhető. Az elsőt Leonhard Kleber írta, a másodikat Girolamo Cavazzoni, a harmadikat Marco Antonio Cavazzoni, a negyediket Jean de Lublin, az ötödiket Elias Nicolaus Ammerbach, a hatodikat ismét Girolamo Cavazzoni. Na, ezeknél a műveknél sem találni lényegi eltérést, vagyis itt is megfigyelhető a korra oly jellemző stafétaátadás intézménye. Az orgona itt szép hangú jószág, a klaviaturája kb 1 méter széles lehet legfeljebb, ilyetén a nóták hangterjedelme igencsak szűk. Eleinte arra gondoltam, hogy a hangszeres produkciók a monotonitás megtörése miatt kerültek a lemezre, de egyre inkább élek a gyanúpörrel, hogy inkább azért, hogy rámutassanak, mennyivel másként gondolkodtak a szerzők ugyanannyi szólam és hangterjedelem esetén ha énekhangról volt szó, és akkor amikor orgonáról. Mert úgy adná magát, hogy ugyanazt a kompozíciós elvet fogják érvényesíteni mindkettőn, de nem. Ez a másik nagy meglepetés a kiadványon.
Ami az a capella nótákat illeti, nagyon igényes a kivitelezés. Kandel a saját útját járja, akárcsak a többi régizene specialista ( Meunier, Schmelzer, Van Nevel, Magraner ). Amiben a különbséget látom a többiekhez képest, az az egyes hangokon való játék. Mindegyik önálló életet él, nincs tartott statikus hang. Amikor az egyik kinyílik, a másik visszahúzódik, alig észrevehetően pulzálnak, élettel és személyiséggel vannak megtöltve. Nem tudtam nem észrevenni, hogy a szólamok mindegyike azonos jelentőséggel bír, és a roppant egymásra figyelésen túl lehetőségük volt az énekeseknek önmaguk habitusát is diszkréten belevinniük a darabokba.
Tán egy éve a Bartókon Machaut egy dalocskáját adták le vagy egy tucat verzióban, és a végén arra jutottak a beszélgető felek, hogy fogalmuk sincs róla, hogy hogyan kellene őket előadni. Amikor felmerült a női énekesek kérdése az volt a válasz, hogy valszeg Machaut idejében is voltak hölgyek, akik bírták a kotta olvasásának képességét, sőt, az is valószínű, hogy az énekesek általában véve nagyon képzettek voltak és ma a profi jelzővel illetnék őket. Éppen ezért nem ördötől való ezen a lemezen a hölgyek szerepeltetése. Nagyon szép hangjuk van, és ha lehetek egy kicsit őszinte, őket tartom a lemez fénypontjának. Nagyon muzikálisak. Nélkülük kevéssé élveztem volna ezeket az amúgy elsőtől az utolsóig rém szomorú nótákat. Dúr hangnemet ne keressünk! Az nincs, kizárólag moll. Meg könnyű, sötét bársony, gazdagon hímezve arannyal, végtelen idő birtoklásának biztos tudatával.
Youtebe-on nem találtam a lemezről részleteket. Sorry.
A Missa Hercules-es cd nagyon ott van...
Csak annyit mondok, hogy Húúúú-. :)
Ennek komolyan neki kell ülni...:)
Csak annyit mondok, hogy Húúúú-. :)
Ennek komolyan neki kell ülni...:)
Itt van néhány Zsoszken a gyűjteményemből, csak, hogy ne maradjunk abrak nélkül hétvégére. :)
Én is szeretem, énekeltük jó pár kórusművét.
Josquin.
A vihuelisták is ráugrottak annak idején; de még halála után 100 évvel is lantátirataival nyomult mindenki.
Ez a Mille Regretz személyes kedvence volt pl. V. Károlynak.
Tényleg ezerféleképpen lehet előadni; ez a hölgy, Dolores Costoyaz, nagy kedvencem. Nem tépi a szólamhúrt, sőt, azon játszik a leghalkabban, amin a leghangosabban kéne - nagyon kevesen tudják, ill. akarják ezt.
Egyszerű? Az, feltétlen. És mégis, ennek ellenére, az egyik legnehezebben játszható vihuela darab. Hogy miért?, mert teli van ez a zene olyan varázslattal, amit a császár egészen pontosan érzett, amely rendkívüli mód sérülékeny; elég egy rossz pedítés, szétporlik az egész, ellibben, és marad, legjobb esetben egy 'kedves' darab, amit kedvesen játszanak sokan, a szerkezetet, a vázat, az akkordokat, a jól megtanított, jól megtanulható dolgokat, amely éppen csak a legfontosabb összetevőt nélkülözi.
