Bátor vagy ott fenn, ahogy állsz egyedül a szikla ormán...mikőzben arcodat a szélbe fordítod , hollóhajaddal a passzát kedvére játszik.....
Minden hangfelvétel reprodukció. Azaz nem eredeti, csak másolat. Ráadásul az analóg világ elmúltával csak romlott a helyzet.
Nem fogyasztom nagyon ezt a fajta zenét, de így messziről, Jarrett pont azt csinálja, mint mindenben: iszonyatosan odanyomja, odaerőszakolja magát, bele, a fejedbe... és, mivel elég jó zongorista, ez szokott is sikerülni neki - én inkább elkerülöm, ha lehet.
Az én vagyok, aki ki meri mondani, hogy műanyag, igen, erősen műanyag.
A hifizés jó dolog, ahogyan az is, hogy ismered a felvételi technikákat. Az albumok egy része hangilag selejtes, és ez nagy mértékben rontja a zenehallgatás élményét. Aki milliókat költ elektronikákra, hangsugárzókra, kábelekre, tápkondícionálókra, az nem fog engedni a felvételek hangzásminőségéből. Én tutira nem, ahogyan Chord sem. :)
Ma már az kevés, ha valaki annyit ír egy új kiadványról, hogy művészileg magas színvonalú. A felvételt is osztályozni kell, ahogyan azt a nagy külföldi ajánló oldalak is teszik.
Elolvastam. Sajnos nem értek a felvételekhez, a technikához.
De hát fog még az a lepke repülni.
Az értékmentés módja nem a polcra tevés, hanem a terjesztés.
Tehát az értéket ( ha az ) játszani kell, úgy kell menteni.
Most írtam a Bartók topikba. Hátha érdekel.
És miért kérsz bocsánatot ?
Igen, Sz. Richterre gondoltam.
Szóval neked Bach zenéje műanyag ?
Szvjatoszlav Richterre gondolsz?
Nem az előadókkal van a fő gond, hanem a szerzővel. Nekem műanyag a zenéje. Bocsánat.
Goldberg, igen szmajli. Kicsit fáradt vagyok.
Miért nem Richterrel hallgatjátok, úgy kell nektek :)) Nekem Ő mindig tud újat mondani.
Bocsánat, de Goldberget írtál. :)
Szóval a Wohltemperiertes-ben Jarrett utánozza Jaccottet interpretációját? Érdekes. Nekem megvan Jaccottettől az első kötet. A két lemez annyiban hasonlít, hogy kör alakú. :) Jarrett az első kötetet zongorán játssza, Jaccottet csembalón. És amikor elindítom az első nótát, csak kapkodom a fejem, hogy hogyan tudta Jaccottet ennyire billegő tempóban eljátszani. Az egyik egy Unitra lemezjátszó, a másik egy TechDas Air Force One. :)
Utólag már nekem sem ad újat egyik felvétel sem, de továbbra is azt mondom, hogy egy próbát megér Jarrett. Nagyon egyéni amit csinál. Jaccottet...őt ajánlanám a legkevésbé. Mondom ezt úgy, hogy az esküvői bevonuló zenémet ő játszotta, erről a Bach lemezről.
Igen, éppen ez. Semmi felfedeznivalót nem nyújt.
A magyar oktatás nem tudott beleszólni az ízlésembe.
Mint írtam, a Wohltem...-ben utánozza Jaccottet-t.
Ez a Mozart kétségbeejtő? Pont ez?
Gyakran tapasztalom, hogy önmagában a tiszta és világos játék nem elég mindenkinek. Jarrett Mozart lemeze nem ismeretlen az akadémisták között. Szokták hallgatni. Jarrett komolyzenei ízlésvilága más, mint amit a magyar oktatás próbál kialakítani a hallgatókban. Ő az örök lényeget keresi a darabokban, kortól és divatoktól függetlenül, úgy, hogy közben betartja a korra jellemző előadói előírásokat. A Wohltemperiertes Klavier kísérőfüzetében erről bővebben ír. Idő kell, mire megérti az ember, és még több idő, mire az előadásokat is megkedveli.
Így néz ki ma az az eset, amikor van mondanivaló, és ezt magas színvonalon el is mondják másfél órán keresztül megállás nélkül.
hát...
Jarrett Goldberg-variációs felvételét ismerem, színtiszta utánzás (Jaccottet).
Azon melegében adtam tovább a lemezt.
Ez a Mozart pedig kétségbeejtő.
Végül is, az a Jarrett felvétel, a Handel, arra jó volt, hogy elvezetett pl. ide:
Kell a jó hifi hozzá, máskülönben soha nem érti meg az ember, mi történik egy ilyen lemezen.
Volt ez a fantasztikus felvétel, Ennek a Simon Preston által összegyűjtött zseniális csapatnak a felvételeit a magyar rádió is leadta, mi meg levadásztuk még szalagos magnóval . Mind megvolt, rongyosra hallgattam .
És akkor jött a meglepetés: Simon Preston orgonál !
Nálam akkor már haldoklott az orgona, mint hangszer, mert szó szerint senki nem tudott rendesen játszani rajta. Mindig csak olyan maszatolt ritmikájú kusza hangözönt lehetett hallani orgonálás címén. És akkor hallottam a Handel F-dúr orgonaversenyt Prestonnal a rádióban. Pontos ritmika ! Hahh !!! Ilyet lehet ? Orgonán ? Bizony, lehet. Bár az orgona nem lett a kedvenc hangszerem, de Simon Prestont mindig szívesen meghallgatom akkor is, ha orgonál.
" Nehogy Jarrett-el feküdjünk.... "
Én már alaposan leadóztam Jarrettnek. Az ő előadásában ismertem meg a Wohltemperiertes Klavier két kötetét, a francia szviteket és Mozart három zongoraversenyét. Öt másodperc elég hozzá, hogy felismerjem a stílusát. Ma már csak a Mozart versenyműveivel tudok azonosulni, mert bennük tényleg úgy tudta valóra váltani a távolságtartó koncepcióját, hogy a játéka közben nem vált sem szenvtelenné, sem fantáziátlanná. Eleinte furcsa volt az előadói személyiség ennyire látványos kiiktatása és háttérbe szorítása, viszont ma már nem is tudok elképzelni más megközelítést.
Viszont J.S Bach már nem csúszik tőle. Kevés.
Ez az Answer me...már értem, hogy Miles Davis miért nem volt elájulva Jarrettől.
Mozognak az ízlések: az enyém is.
Itt ez a Handel lemez, volt úgy, hogy szerettem.
Aztán elmúlt. Aztán meg nem bírom hallgatni. Mert mindennel szembemegy, amit én keresek a zenében.
Nincs fenn a youtube-on. De az a lemez ott van, amin én is ott ültem a MÜPA-ban; minden energiámat leszívta, emlékszem. Nagy zongorista, nagy egyéniség, nagy művész. Diszjunkt halmaz vagyunk....
Lehet, nektek rezonánsabb lesz.
Nekem anno meglepetés számba ment, hogy René Jacobs kontratenor énekes.
Emlékszel még a Caspar Kittel: Arias and Cantatas lemezére? Rémes hangokat válogatott össze ehhez az amúgy finom zenéhez. Emlékeim szerint mindössze egy olyan énekes volt közöttük, akinek volt régizenei kötődése. A többi mind a romantikában volt érdekelt. Olyan is lett a lemez.
A német kocka-vértestek molekuláris szintű átalakulása kellett ahhoz, hogy Handel ilyet írjon.
És, ha nem látod, ki énekel, nem látod a szerzőt sem, csak úgy elkapod pl. rádióban, akkor is q..vajó...
Fú, ez tényleg durva. Hibátlan.
Élőben kéne hallani.
Giuseppina Bridelli.
A fekete özvegy. Az ilyen kisasszonyok miatt lövik főbe magukat a férfiak.
Született énekes. Neki a zene az anyanyelve. Beszélni tud? Mindegy, így is tökéletesen érteni őt.
Bridelli egy istennő. Ehhez kétség nem férhet. És itt járkál közöttünk.
Grazie Signore! :)
Ez a mondás kb olyan , mint egy Karinthy paródia:
" - Az élet olyan, mint a Lánchíd...
- Miért ?
- Nem tudom..."
Egyesek szerint a legobb zene a csend .....
Felvezető kérdés: Ha eltávolítanánk Bach nevét, meg a BWV kódot, és csak a skandinávszörnyűnevek lennének a klipen, meg, persze, a zene....?
Nyomjad, mit gondolsz.
Zajhallgatásnak nevezek minden "guriga " , tucc-tucc, zeneileg minősíthetetlen háttérzajt. És persze mindez NEM akusztikus, hanem gépzaj, microport, gépen átengedett .stb. De a lényeg a gurigazene, tucc-tucc. Valami szóljon. Ez pszichés eredetű és nagyon elhatalmasodott. A zenéhez semmi köze. A zene NEM menekülés a csönd elől. Ez a zajhallgatás meg az.
Ha deffiniálnád a zajhallgatás fogalmát, akkor talán a vélemények is közeledhetnének egymáshoz.
Prelude, BWV 855a (Valgeir Sigurðsson Rework) · Víkingur Ólafsson · Valgeir Sigurðsson
Éppen van a lemezről egy szösszenetem. Egyelőre nem tolakodnék vele. Csak ha érdekel.
Nem tudsz vitatkozni. Ahhoz, hogy velem vitatkozz, figyelned kell arra, amit mondok, olyan szélmalmokkal vitatkozol, amiket én nem mondtam. Így nem lesz jó. A zajhallgatást lesajnálom. A könnyűzenét nem. Nekem is kell minden jó zene. A zaj nem kell. Én tudok különbséget tenni. Te nem?
Nem olvastad, mikor azt írtam,hogy a Dos Estrellas gyönyörű ? Szerinted lesajnáltam?
Milliók zajt hallgatnak. Ez is tény. Vagy nem ?
Te kivel vitatkozol ?
Most én mondom, hogy nem kell lesajnálni a könnyűzenét, és szimplán zajhallgatásnak titulálni, amit milliók művelnek. Mert a Tarantella is az, meg a Dos Estrellas is, bármennyire is nem akarjátok elfogadni, és szívesebben hallgatjátok a műanyag utánzat-változatot, misében, ill. polifon kórusban.
De ott van sok példa, jóval több, mint amit a komolyzenéből tudnék hozni, pedig tudok párat, szóval, ami jó zene.
pl. Shakira megvan?, csak pont ment ma a rádióban, vezettem ugyanis. Bármeddig tudom magyarázni, hogy miért nagyon jó zene, és veszedelmesen jól tudok vitatkozni...:)
Az újra mindig szükség van. Ilyen a mi életünk természete. Másképp nem megy .
Azért a régizene egyre inkább teret hódít, ha nem is itthon.
Már azok között, akik ZENÉT hallgatnak. A zajhallgatást ne keverd ide. Az pszichés probléma :) ( Sajnos a többség ) De annak a zajnak a zenéhez semmi köze.
Régen, évszázadokkal ezelőtt is volt könnyűzene, csak ezek a zenék mára totálisan kimentek a divatból. Le lehet őket porolni, be lehet őket mutatni hajdani fényükben, de attól még mind-mind múzeumi példány. Nem véletlen, hogy elsősorban azokra az interpretációkra rezonál a közönség, amelyeknél napjaink könnyűzenei hangzásvilága is megfigyelhető. A régizene vegytisztán csak nagyon kevesek szórakozását szolgálja. Ha nincs áthallás a múlt és a jelen között, akkor az érdeklődés is alábbhagy.
Ezek közül egyik sem könnyűzene. Ne keverjük a fogalmakat.
A Depeche Mode meg a pénzről szól. Lehet, hogy néha alibiből próbálnak mást csinálni, de alapvetően ők pénzre és elismerésre ( jó élet, pálmafa, sör, nő ) hajtanak .
Bach alapvetően nem arra hajtott. Enni akart adni a gyerekeinek, ok. De ha elolvasod a levelezését, abban benne van, hogy mire hajtott.
A " könnyűzene világát " nem zenei értelemben sajnálom le. A zenének ehhez semmi köze.
Kár ennyire lesajnálónak lenni a könnyűzene világa felé. Sok mű, amelyet napjainkban komolyzenének titulálunk, a maga korában egyértelműen könnyűzene volt. Kevesen tudják pl, hogy J.S. Bachnak a lakodalmak zeneszolgáltatását is felügyelnie kellett, mert akkoriban még adtak arra, hogy a szórakoztató zene is nívós legyen. Ez az ember könyékig benne volt a könnyűzenében, és ha fizettek érte, még világi kantátát is írt. Az más kérdés, hogy mit szóltak hozzá. A Parasztkantátába hogy kerül pl egy folia?
A régi korok zenéinek életgörbéje hasonlatos a mai társaikéhoz. Egy hangszeres mű kb. 1 évig volt a köztudatban, a slágergyanús 1.5 évig, majd jött egy újabb, amely letaszította a trónról és már ment is a sülyesztőbe. Nem tudhatod, hogy ez a Depeche Mode nóta száz év múlva nem lesz-e felvételi kérdés az akadémiára. :)
A kortárs zene sem mentes a könnyűzenei áramlatoktól, éles határvonalakat kár keresni, mert nem találnánk. Mason Batesről gondolom már hallottál. És az Alarm Will Sound Aphex Twin lemezéről? Nem is ragoznám tovább a dolgot.
Apropó, már a magyar kórusok is éneklik Whitacre átiratát. Volt aki még kórusminősítőre is elvitte.
Eric Whitacre: Enjoy the Silence című darabja a Tutti Cantabile előadásában.
Beszélhetsz te nekem.... eltáncolod itt az építészetet :)
Nem olyan szép, mint az utolsó linked :) És a Nevel-es is szebb... :)
Lehet, hogy a tied érzékibb, de kit érdekel, nem olyan szép. :)
Olvass Keresztes Szent Jánost ! Spanyol és nagyon érzékien szerelmes. És mégis költő. De nem ugrik a bokorba. Máshogyan szerelmes. És totál érzéki, amellett.
Nem kértél időt :)
Voltak meredek dolgok, amelyek enyhén érthetetlenek 2020-ból. Ott a Tarantella, az is tiltott tánc volt, aztán meg délről hamar korrodálódott a pápai tiltás, és kis idő múlva, Nápoly környékén, Caresana miséjében majdhogynem a fő helyet kapta...
A lemez kiváló!
Csak még egy, a Dos Estrellas-hoz.
El ne higgyük már, hogy itt Corps Feminin van meg nőkultusz... Nézzük már a szöveget, ott az orrunk előtt. Nem véletlen mondtam, hogy a Tres Morillas után ez kívánkozik. A 'morena', az 'barna'?, ne vicceljünk már... Az a rabszolganőt jelenti, a nőneműt, aki történetesen mór. Vagyis, egy arab rabszolga-csajszi.... a Reconquista után vagyunk, tehát, a lángra lobbant ....-jú ifjú egy spanyol volt, fehér, aki megkívánta ezt a nőt. És annyira, hogy eszelősen ismételgeti ezt a pár sort, és, mi is ez a dallam?, igen a Folia egyik bújtatott inkarnációja, a Folia, ami maga a blaszfémia, egy pandémia, maga az irracionalitás... Szóval, ez csak úgy eszembe jutott, a nagy plátóniszerelem-sejtők számára... :) És, higgyétek el, hogy Alqhai meg Raquel ezt hajszálpontosan tudták.
Meg tökvicces, hogy a 'komolyzenében', valaki elkezd improvizálni, kicsit bátrabban, mint ez a szír gambás, mekkora riadalom lesz hirtelen a soha-nem-improvizálók körében... egy másodperc alatt lekommerszezik a beszivárgott szabadságot....
Nem semmi füled van... Először is biztos, hogy játszik viola da gamba már az elején is, jó magas fekvésben... Másodszor a hegedűk " puhára " vannak húrozva. Általában három fajta keménység ( a bélhúroknál vastagság ) választható mondjuk pl a legfelső e' húrra. Általában mindenki közepeset vagy erőset használ. Ők a legpuhábbat használják. Gondolom.
Egyébként Handel hangszerelés zseni. Csak általában legyintenek az összetételre, amit előír. Pedig nála nagyon számít.
Másodszori hallgatás : Nem is egy viola da gamba. Min 2.
Azért én éreztem - 3759 - az énekhangban egy kis huncutságot... ez nem illik a kísérethez, szerintem, de az utcához igen :-). Nem a kíséret erotikus, hanem az ének, ebből a szempontból mai popzene...
Azt én sem gondoltam, hogy az utca porából származik az eredet. Érdekes, hogy bevitték a templomba.
Ez briliáns.
Na, zenészek, mi van itt a hegedűkkel, már az első félpercben, hogy ennyire-ennyire tetszik nekem? Valami hangolási cucc, vagy a zenekar, vagy egyszerűen így van megírva?
Prüdantéria - ez a fogalomkör jutott eszembe: amikor a fennkölt szerelmet erőltetjük, az ágyjelenetet pedig negligáljuk. Hoppá.
Bár, ha ügyesen vitatkozol, nekemdöföd azt, hogy 'Corps Feminin', meg az egész középkor meg főleg a Reneszánsz nőimádata, akkor az mondanám, 'időt kérek'... :)
