Ez a Dies irae, a maga eredeti gregorián dallamával, nem egy megrázkódtató dolog. Aki nincs tisztában a szöveg jelentésével, akár kellemes énekként is felfoghatja. Számomra rejtély, hogy ez az egyszerű dallam hogyan tudott zenei közhellyé válni és ekkora karriert befutni. Akár Liszt Haláltáncát is linkelhettem volna, de kapóra jött a Bachtól vett bevezető.
Igen, ez a hegedű egy Guarnier del Gesu. Rosand 77 évnyi aktív pályafutását lezárandó, 2009-ben adta el 10 millió dollárért. Fornaciari, David Abel és Anne Akiko Meyers is ilyenen játszik. És jól írod, emberpróbáló az Ysaye darabot végighallgatni, ahogyan emberpróbáló eljátszani is. Rosand mindig is szeretett a legnehezebb oldalról közelíteni, a hálás darabokat rendre meghagyta másoknak. A neve sajnálatos módon kevéssé ismert Európában.
LP-ről már rég nem hallgatok zenét. Nekem a felvétel lemezképfájla van meg, veszteségmentesen, és az nem olyan barátságtalan, mint ez a lemezgyalus hivatkozás. Ami a tartalmat illeti, bennem is maradt hiányérzet. Ugyanakkor az, ahogyan Rosand játszik, ahogyan az effektusokat húzza, szerintem nagyon éredekes és izgalmas. Ahhoz is kell bátorság, hogy ne játssz szépen. És azt se felejtsük, hogy ő amerikai hegedűs! Amerikában az előadók nagyon sokszor a saját fejük és ízlésük után mennek, és nem vesznek tudomást az európai zenei kánonokról. Csodálkoznék, ha neked akár egy amerikai régizene együttes is tetszene. :)
Nagyon-nagyon jó.
Nem ismertem - én lemezekről ismerek dolgokat, meg pár koncertélmény.
Igen, nyugatabbra (DNY, úgy értem), ez megy, ilyen koncertek is. Meg Bach is. Meg Mozart is, meg opera is meg Sibelius is meg mittudoménmi is. És ez így jó, mert egál van, és ez a választás szabadságát adja. Nálunk ez nagyon nem így van: felfutott a régizene Európában, rezzenéstelenül átvészeltük, mint a vírust, a ZAK régizene szak nélkül, Savall Bachot játszott Budapesten, meg a zéró Fesztiválzenekart vezényelte, megjelent CD-k magyar zenekaroktól, alig-alig, nem érik el a blogba-bekerülés küszöbszintjét; koncertek azért voltak jók, erősen szórványban, régizenei betörésről persze szó nem volt, a jég szépen repedt, de most vége a dolognak, süllyed az Early Music is, nagy kérdés, hogy mi jön, ha jön egyáltalán valami, de mi, Magyarországon így maradtunk, Bach, meg a Vonósszerenád, meg a gulasch, örökre menők lesznek...
De kár picsogni, inkább hallgatni kell ezt a linket, és észrevenni, mekkora ötlet theorbát meg a barokk gitárt összeereszteni. Az egyik a kifinomult gőzgép, komoly húrozással, basszussal, többszólamúság nem gond, continuora perfekt, atombiztos helye a (barokk)zenekarban. A másik, az semmiféle komoly dologra nem alkalmas, soványka hangátfogás, max. oktávra hangolt, egyszerű szerkezet. De soha-soha nem hódolt be a klasszikus zenének, megmaradt szabad léleknek. És ez, Murcia meg Sanz földjén, ez fontos dolog, nagyon - csoda dolgok vannak rá.
És nagyon jók együtt.
chord, őket ismered ?
Elmélyült tudás, nem showműsor.
Az egész koncert fenn van , nagyon ajánlom...
( Van még egy tesójuk, Ő meg a murciai (!) konzi tanára :)
Az fincsi...:)
( Hol is vannak a mi barokk-régi-zenészeink ?
Ja, kint. )
Akkor jó :) , mert tévedsz... már '96-ban ( nem hosszas vívódás után ) elmentem egy viola-da gamba tanárhoz ....
( azt hagyjuk, hogy meddig jutottam a gambajátékban..:))
Nem, nem csak Bachot hallgatsz, nyilván, meg szerencsére, máskülönben nem lennél itt. Csak finoman jeleztem, hogy az a lemez, az már befutott egy óriáskört, óriási lelkesedést okozva adott emberekben, akik között, véleményem szerint, 15 éve, biztosan nem voltál benne, amúgy, Corvette sem, ő, asszem, életkorilag sem.
De lehet, hogy tévedek. Jó lenne.:)
Tényleg nem off. De a komolyság, itt, Rosand-nál, kissé, nekem kevés.
Meg ezt hallgatni, csak úgy magában, embert próbáló. Akkor is, ha lehet, hogy ez pont azon a 10 milliós Guarneri hangszeren szól, a 180g LP-ről.
Zelenka: Sonata IV, Allegro ma non troppo
Xenia Löffler and Michael Bosch - Oboes
Jane Gower - Bassoon
Helena Zemanová - Violin
Luděk Braný - Double Bass
Shizuko Noiri - Lute
Václav Luks - Harpsichord
Hát éppen nem off...egy 'kifordított' Bach :)
Nem off a következő előadás!
Saltarello in fine (instr.) [nach 'Dies irae dies illa']
Ysaye - Sonata No. 2, Op. 27, No. 2 "Obsession"
Itt ez a tizenkét Vitali trio, egyik jobb, mint a másik. Rengeteg ötlet, dallam benne. Kb 1670...az még elég korai ahhoz, hogy a későbbi nagyok tanuljanak belőle...
Szóval Neked az jött le, hogy én csak Bachot hallgatok ? Ezt hogy csinálod ??
Vitali nagyon különleges, tényleg. V betűnél maradva, Valente is hasonló szellemiség, Paola írta régebben, hogy majd egyszer lesz egy lemez....És lett.... nem tudom, hol tart most a kiadás, pár hónapja azt mondta, már kinyomták, csak a vírus, meg hogy valami bonyolult szponzorálási szisztémában akarták terjeszteni.
Amíg ti Bach-al gyötörtétek magatokat, meg a járókelőket, akikhez pár foszlány jutott el csak szerencsére, addig mi meg ezt hallgattuk, kb. 15 éve, - ez nagy, nem, óriási legenda, mármint a lemez, nem itthon, az első kiadás aranyáron, persze, de örülök, hogy végül is megtaláltad, aránylag időben, de persze nem késünk el semmiről...:)
3'20-tól, az az átkötés, az nem gyenge...
Érted már, hogy én azóta egyfolytában ilyeneket hallgatok, és akkor jön valaki, hogy Bach de jó....
Vitali örökké él :))
Csak nem meghalt a szerző mielőtt befejezhette volna?
Mascitti évtizedes kedvenc... A BNF-en megvan és hozzáférhető rengeteg szépen metszett és jól olvasható kottája !!
" csak ezt az életetekben nem fogjátok játszani, hiába vagytok zenészek...."
Nem jön be ez Neked :) Két hét múlva szombaton viszem a kottát a bandának...:))
Sonata No. 1 in A Major, Op. 8: I. Adagio · Quartetto Vanvitelli
A zenészek már türelmetlenül várták vissza vezetőjüket. Egyikőjük a cipője orrát nézegette, másikuk idegesen dobolt az ujjával a csembalón, a harmadik fel s alá járkált. Ekkor hirtelen Gian Andrea belépett a próbaterembe és elkiáltotta magát.
- Győzelem!
A zenészek ujjongásba törtek ki, egymás nyakába borultak, majdnem sírtak az örömtől, hogy végre lemezszerződést kaptak, ráadásul az Arcana kiadótól.
-Na, és mit fogunk játszani?
-Mascittit.
-Ne hülyéskedj! Komolyan kérdeztem.
-Mondom, hogy Mascittit. Hidd el, jó lesz az! Itt vannak a kották, tessék, egy neked, egy másik neked...hé Luigi, most meg hová mész? Neked is jut egy. Nicola! Valamit leejtettél a földre. Felvennéd? Azt kértem, hogy vedd fel és nem azt hogy lépj rá. Mi van? Te meg véletlenül leöntötted kávéval és rajta nyomtad el a csikket? Ne csináljátok már! És te Matteo? Jól van, ha rád jött a szükség, akkor siess! Ne, ne a kottából tépj magadnak csíkot! Ááááá! Miért csináljátok ezt? Lehetőséget kaptunk, éljünk vele! Ne gondoljátok, hogy olyan könnyű volt nekem a kiadóval. Már én is éppen nyúltam a fojtózsinór után mikor meghallottam a szerzőt. Kérdeztem is, hogy nem lehetne inkább Vivaldit? Mire jó egy Ferrari után kötni a hármasekét meg a boronát? Annak a Nürburgringen a helye, nem a poros szántófödön. Aztán jött nekem az alázattal, meg hogy ez egy próbatétel, bla-bla-bla. Gyertek már be az erkélyről és ne köpködjetek az udvarra! Mit csinálsz? Azonnal húzd fel slicced! Értsétek meg, nekünk ezt dobta a kocka. Nekünk most csak ez jutott. A Roxette is így kezdte. Meg kell próbálni! Mutassuk meg, hogy milyen jók vagyunk! Hadd lássák a népek, hogy mi úgy dolgozunk, mint egy 12 hengeres! Ha csak ez marad utánunk, akkor sem éltünk hiába, vagy mi.
Sajnos rohadtul hiányzik a vége... :((
"közönség-ciánozás"
Addig röhögtetsz, hogy a végén rám tör a bronchitis.
Na, nézzünk már valamit, ahol a fúga meg az ellenpont meg a többi , zenészkedvenc-akrobatika, az nem elszürkített unalmasságot, és közönség-ciánozást meg izzadságszagot hoz, hanem valami felfelé emelő, titkos nagyszerűséget:
Annak idején, én rojtosra hallgattam ez a lemezt. Az elsők közt volt, ami a Bach-galaxison túli birodalomba beleszívott, nagy erővel. Ma is szeretem, talán még jobban, mint akkor.
Valósznűleg másnak is tetszett ez a lemez, mert, a HM, szokása ellenére, kiadta SACD-n, .... őrületesen, döbbenetesen jó hangminőség. Igen, számít a hangminőség, sőt, kritikus pont, mert élőzene?, OK, jó lenne, csak ezt az életetekben nem fogjátok játszani, hiába vagytok zenészek....
" Nem véletlenül hozzuk Vivaldit állandó ellenpéldának. Neki meg olyan fokú melódiaérzéke volt, ami már-már hihetetlen. Megy a dallam, ami már finoman fülbemászó, és hopp, nem bírja ki, valami eszébe jutott, egy még jobb, és rá is ülteti az előzőre, nem engedi kifutni, arra a két sorra, amiből Bach 5 évig fúgákat komponált volna, kibelezve és elrondítva őket... "
Ennyire pontosan fogalmazni...Neked az MTA elnökének kellene lenned! :)
:))
Valamiért én is jobban szeretem az olasz zenét , de nem gyártok hozzá elméleteket :)
A meleg vidékek, a dél zenéjét szeretem.) És Bachot játszom utoljára szombat délelőtt. Ez van :)
Ja, és : A fúga nagyszerű !! :)) ...És mégis mozog a föld ! :))
A zenészek, nagyon kevés kivétellel, (ld. alant, c-betűs), istenítik Bachot. Rémisztően egyszerű, hogy miért. Azért, mert ez a szerző ultra-struktúra-orientált, hardcore polifónia-fan, és így nehéz, igen, jól írtátok, egyenesen stresszes játszani, előadni. de, kellő kigyakorlással, amikor kiüresedik a fej, és csak megy, mint egy robot, sikerülni fog. És a zenésznek ez jó, mert le tudta játszani, sikerélmény, édemes volt gyakorolni, igen, ez a zene egyik teteje.
Plusz, nagy részük, ijesztően tájékozatlan a régizenében, nem észleli, hogy pl. Monteverdi ki is volt. Ha esetleg ismeri is, a honi oktatás miatt Bach mindig és minden esetben be fogja előzni.
A közönség, az meg nagyon hallgat a zenészekre, mert azt hiszi, hogyha valaki el tud játszani valamit, akkor feltétlen érti, hiszen ő játssza, nem?
Persze, van egy rész, aki a finomabb varázslatokra fogékony, nem pedig a protestáns ál-Istenhit égi elragadtatására, amely szerint, ha zsírosodsz, jó polgár, téged Isten szeret.... Jézus hol is tanított ilyet???, és amely varázslatoktól Bach totálisan mentes.
És, ne feledjük, hogy a melódiához fájdalmasan nem értett; a szép, tényleg szép passiórészletek kivétel nélkül a korabeli protestáns többszólamú marinénis népénekekből lettek összelopkodva, saját ötlet erősen ritka, ami meg van, az tényleg műanyag. Nem véletlenül hozzuk Vivaldit állandó ellenpéldának. Neki meg olyan fokú melódiaérzéke volt, ami már-már hihetetlen. Megy a dallam, ami már finoman fülbemászó, és hopp, nem bírja ki, valami eszébe jutott, egy még jobb, és rá is ülteti az előzőre, nem engedi kifutni, arra a két sorra, amiből Bach 5 évig fúgákat komponált volna, kibelezve és elrondítva őket...
Fetűnt, ugye, hogy operákat nem volt képes komponálni?, igen, egyrészt, mert ki nem állhatta a léha mulatós-áriás talján kommerszáradatot, azt a monódikus primitívséget, de az igazság inkább ott van, hogy az opera, az melódia nélkül nem megy ám.....
Ebbe a Vivaldiba már egy tizenhatod se férne bele pluszban :)
Vajon miért harsányabb mindig a barokk oboa hangja, mint a moderné ? A faanyag miatt ? És mintha az átmérő is erősebb lenne... amiatt is lehet ?
Szombat délelőttönként összejárunk páran zenélni, már több mint 25 éve. Van itt koncertező profi, amatőr, zenetenár . A végére mindig Bachot hagyunk :) Nekünk nem muszáj :)
Aki nem zenész, mit sem ért a dialógusunkból. :) De neked talán nem kell bizonygatnom, hogy egy Vivaldi versenymű eljátszása még akkor is több örömet okoz, ha technikailag jóval magasabbra rakja a lécett, mint amelyet az előadó meg tud ugrani.
Oboe Concerto in A Minor, RV 461: I. Allegro non molto · Alex Klein
Ez a Bach tétel talán kedvedre lesz. Én szeretem. :)
Tőle nem várom el, mert nem szapulja Bachot :)
Figyelmedbe ajánlom a 3833-as bejegyzést .
Bachot már életében utálta játszani a muzsikusainak a többsége :) Mert rendkívül igénybe vesz ( stresszes:) ezt mondták :)
Azt gondolom, hogy biztosan nem tesz jót az előadásoknak a MUSZÁJ . A te esetedet is ezzel magyarázom. Bachot játszani igazán embert próbáló. A kiégés nagyszámú 'muszáj ' előadás esetén borítékolható.
Ahogyan azt Kamp Salamon teszi 08:00-tól? Heisenberg kimegy az unalmas konferenciáról, tömi magába a pick szalámis szendvicset, valaki a közelben reszelni kezd egy hegedűt, és ő ebből tévedhetetlenül rájön, hogy Bach "A" zeneszerző. Heisenberg. Egy fizikus. Még csak nem is zenész! És ő a hivatkozás alap Bach zsenialitása mellett. :)
Értem én, hogy mindent be kell vetni az agymosás érdekében, de ez így gusztustalan. Tőle miért nem vársz el szakmai érveket?
Zenei - szakmai érvekre.
Nem boldogulok ezzel. Azt a bizonyos 106-os felvételt, amit mutatni akarnék, ugyan úgy Ton Koopman csinálta, de nem ebben a sorozatban sztem. Onnan lehet talán megismerni, hogy a tenort Bernhard Landauer énekli benne. Na mindegy, nem , hát nem.
Milyen szakmai érvekre gondolsz?
Én nem bánom, ha odateszed, hogy ' szerintem '.
Éppen ez az " olyannak írom le Bachot, amilyen " - éppen ez a probléma.
SZERINTED olyan ! A másik hárommilliárd zenehallgató szerint meg Ő a király :)
Szakmai érveid nincsenek, csak fanyalgások bizonyos felvételeken.
Nade hátha kellenek a stressz-tesztek ?
Nézd, J.S. Bach életművének legalább a felét fejből fújom. Az nem kevés. Harminc éve barátkozom a szerzeményeivel és ez lett a végső benyomás. Valamennyi műve egy stressz teszt, mind a játszó félnek, mind a hallgatónak. Lásd mit tett Goulddal! Totál kikészült tőle a pasas.
Az szapulás, ha olyannak íom le Bachot, amilyen? A király nem lehet meztelen?
Ezért írtam azt, hogy bocsánat. Bocsánat, hogy van ellenvélemény és más zenei szemüveg.
Nem, ez nem J.S. Bach, hanem egy előadása. Hát éppen ezt magyarázom.
Kínomban raktam fel, mert nem találtam sehol azt a 106-os felvételt, amit Ton Koopman csinált. Na, azt nem szapulnád, azt hiszem.
Ez tényleg műanyag.
Az előadás nagyon profi. Gyakoroltak rá, volt koncepció, végigvitték, mindent szépen megoldottak. Bach zenéjét nem akarták sem szebbnek, sem csúnyábbnak beállítani, mint amilyen. Összességében volt egy egészséges távolságtartás és közömbösség az előadók részéről, dacára annak, hogy időnként a szopránnak bepárásodott a szeme, vagy, hogy a rozsomák, átégetve magán a szöveg tartalmát, a szemével kutatta az eget, hátha meglátja ott a jóistenkét.
Csak köszönet járhat ezért a felvételért. Igen, ez J.S. Bach. Ennél többet kár is várni tőle. A zenéje nem beszédszerű, nincs benne egyenletes mozgás, a hangok mesterkélten és természetellenesen törnek elő a hangszerekből és az énekesek szájából, a fülbemászó dallamot pedig felejtsük el egy életre. Aki Bachot hallgatja nem azért teszi, hogy közben kiengedjen és jól érezze magát.
A pofonról és a plebs ízléséről eszembe jutott Gardiner egyik h-moll mise koncertje. Jóformán le sem csengett az utolsó hang, már érkezett is a mindent elsöprő tapsorkán. Csóri ember, állt ott a dobogón értetlenül, és az arcára volt írva, hogy neki ezeknek aztán igazán kár volt aznap játszani. 1:51:30-tól megtekinthető a jelenet.
Itt csak a közönség örült. Annak, hogy végre befejeződött ez a zenei maraton és lehet hazamenni zabálni.
Igen, a digitális nekem olyan " nem folytonos", fejben kell összeraknom pl a dinamikai vonalakat...az analógnál csak hátradőlök :)
A felvételről hallgatás nálam egészen biztosan a tizede annak, amit ti hallgattok, pont emiatt.
Egyébként jobb ha megmondom, hogy pontosan értem ezt a Bach- zenével szembeni kifogáshalmazt és biztos meglepődsz, de egyáltalán nincs ellenemre.
Hasonlóan gondolom, ami a felvételeket illeti. Pusztán a végkövetkeztetéssel nem értek egyet.
A ti végkövetkeztetésetek figyelmen kívül hagyja az élőzenét, továbbá a többi embert. De csak a végkövetkeztetés ( ál-zene )
Ez a valóságtól távolodik el, ez a következtetés...annak meg előbb - utóbb egy pofon a vége a valóság részéről.
Rossz berendezéseket hallgatsz, és téves következtetéseket vonsz le. Amúgy, amit hallasz, analógot, az esetek 90%-ban már át lett küldve legalább egyszer digitális keverőkön... azt is meghallod... ?
Egyetlen apró kiegészítés. "A borító nem túl informatív". Ez tévedés. Örkény megmondta, figyeljünk már a címre. Itt a borító a cím. Ezen a 13×14 cm-en kell gazdálkodni. Szokványos?, nem, nagyon nem. Éppen pont olyan, mint a zene belül. Valami különleges extravagancia. Amit Bach soha, de soha nem tudott. Nem is álmodott róla, mert nem nőtt ki neki. A vaknak nem lehet megmagyarázni a szivárvány sávjait. Ami a szürke protestáns Germániában tiltott volt, ha valaki, Délről hazatérvén, esetleg bepróbálkozott.
Jól írja Corvette, igen, a kurvák ott álldogálnak piros tűsarkúban. Velencében 10e kurtizán volt ekkoriban, egy 150ezres városban... A prűd északon korbáccsal kergették volna ki őket. Ne legyünk prűdek, ez is ott a zenében.
Igen, a maszk, és annak metafizikája is ott a lemezen. Igen, jól érezzük, nem Lipcse és ködös 10 fok. Hanem, verőfény, 30 fok, tengerkék, és, igen, a bűnös város, ahol egy 'ámen'-ből is koloratúraáriát csinálnak.
Igen, ez Velence.
Ez az az album, amelynek a létrejöttét és létezését semmi nem indokolja, de valamiért mégis itt van közöttünk, ráadásul bárki számára elérhető, megvásárolható és meghallgatható. Egy CD a Naive Vivaldi sorozatából, a 37-es sorszámú. Ha rajtam múlna, csak ennyi állna rajta: 37. Semmi más. Se kép, se előadók...még a szerző neve sem. Pont úgy, mint a vagyont érő borok cimkéjén. Hát, hogy van az, hogy egy ilyet a zeneműboltban mindössze le kell emelni az állványáról és már lehet is hazavinni? Még kutakodni sem kell utána. Hol marad az exkluzivitás, a tucat előadásoktól való sikító elhatárolódás, csakis az értő és felkészült füleknek való megmutatkozás, az egyszeriség és megismételhetetlenség élménye?
A borító nem is túl informatív, meg kell fordítani, hogy lássuk mi van rajta. 18 műsorszám, ebből 12 ária, a maradék egy concerto vonósokra, és egy másik concerto hegedűre. Nesze neked, már megint egy lemez, amelyet nem bírtak megtölteni áriákkal. Pedig az énekes jó, nagyon jó, a Dantone által jegyzett Pergolesi Stabat Materen is ő énekli az alt szólamot.
Pergolesi - Stabat Mater - Stabat Mater ária
Az album első áriája nem valami nagy szám. A barokk korban nagyjából bárki tudott egy ilyet komponálni két óra alat, ha odafigyelt a tanításra és elsajátította a virtuóz operaáriák jól bevett kliséit. Napjainkban Jay-Z a szintijével és a zeneszerző programjaival ugyanazt csinálja, amit Vivaldiék anno analógban. Megír napi két slágert, oszt jöhet a lecsapókassza. Utána meg irány a bót, mert venni kell az óvodás gyereknek arany fukszot a nyakába. :)
Az album második műsorszáma, az a lassú ária a maga ásítozós dallamkészletével elsőre kiábrándító, aztán egyszerre csak azon kapom magam, hogy az énekes és a hegedűs kamarázásán ámuldozom. Már az csoda, ahogyan ez a nő vesz egy levegőt és azzal elénekel egy kilométernyi taktust, majd a végén kifújja a bennrekedt maradékot. És ahogyan köti a hangokat, ahogyan ugrál rajtuk ide-oda, halál könnyedén, miközben arra is marad ereje, hogy tökéletes unisonoban (!) énekeljen a hegedűvel... az valami csoda. Ez az ária nem azért került fel az albumra, mert olyan feledhetetlenül szép. Nem, ez itt egy demonstrációs eszköz, amely azt próbálja sejtetni, hogy mi is vár azokra, akik eddig kitartottak.
És igen, a harmadik műsorszámtól indul a buli. Ekkora jön meg a profi hangmérnök, tolják be a szobába a technikusok a DJ pultot, a hatalmas hangsugárzókat, a 8 állásos sörcsapot, és már a kurvák is ott ácsorognak a bejárati ajtóban piros tűsarkúban.
Ami ezen a lemezen van, azt nagyon nehéz szavakkal tudósítani. Teljesen kívül esik a zenei fősodortól, és emiatt a hagyományos megközelítés és értékítélet is elhibázott.
Dantone már eleget bizonyított nekünk, ahogyan Montanari is - ő legalább akkora főszereplője az albumnak, mint Sonia Prina, ezért is kapott bónuszba egy külön hegedűversenyt. Sonia Prina egyszerűen tökéletes, és a zenekar is 20 centivel magasabban viszi át a lécet, új zenei világcsúcsot felállítva ezzel. Hogy hogyan kerül ide a vonós versenymű, azt a kiváncsiskodók feladatául hagynám, én már megoldottam a nagy talányt. Viszont annyi segítséget adnék, hogy Vivaldi írt 95 operát, amelyből fennmaradt 18, és vajon honnan lehet következtetni arra, hogy milyen is lehetett a többi? Honnan az a rengeteg nyúlfarknyi vonós versenymű?
Ajánlom-e az album meghallgatását? Feltétlen. Mert aki meghallgatja, az olyan minőséget kap, amely sajnos csak elvétve jellemzi napjaink zenei kiadványait, és még hifis szempontból is rendkívül jóra sikerült.
Teuzzone, RV 736: Per lacerarlo
Nesze neked Orlinski, ezt csináld utána!
Ál-anyag. Ez jó. Ez nagyon jó. :)
Meghallom a digitalizált felvételt. Meg tudom különböztetni az analógtól. Számora sokezer darabból van. Az analóg egyben volt legalább.
Igen, nagyon ÉLVEZETES. De másolat.
Ja már értem...ti itt a felvételek minőségén rugóztok igazán... hát, abban, mint mondtam nem vagyok jó. De semmiképpen ne forduljon velem elő, hogy egy szerzőt egy hangfelvétel alapján minősítsek....
Tény egyébként, hogy Bachot mindenki iskolás módon ' döglötten ' játsza manapság, semmi élet nincs benne általában... Nade nehogy már ez Bach hibája legyen....
Igen...az a művészi repró esete...
Amúgy, az igazán jó hangfelvétel, az bizonyos területen több is lehet, mint az eredeti. Egyfajta művészeti tevékenység.
Hallgasd már össze a te linkeddel, a Poeme Harmonique-vel.... nem is műanyag hozzájuk képest, hanem valami ál-anyag.... de hát, kinek-kinek...
Mi romlott?
pl. a Poeme Harmonique, hogy meg tudod hallgatni? Hallottad már valamelyik Alpha-s lemezüket valami normális CD játszóval?
