15469 Ametiszt 2008-02-24 22:13:17 [Válasz erre: 15468 parampampoli 2008-02-24 22:04:21]
Szerintem több mindenben nem vagy naprakész, de nem baj.He te mondod biztos ez az igazság. További jó fröcskölést!
Szerintem több mindenben nem vagy naprakész, de nem baj.He te mondod biztos ez az igazság. További jó fröcskölést!
15468 parampampoli 2008-02-24 22:04:21 [Válasz erre: 15464 parampampoli 2008-02-24 17:12:44]
Készséggel elismerem, hogy ezek szerint információm Cura olaszországi szerződéseit nem illetően nem teljesen naprakészek. Ez azonban jottányit sem javít tegnapi és közelmúltbeli bécsi produkcióinak (Norma, karácsonyi koncert, Canio) gyalázatos színvonalán!
Készséggel elismerem, hogy ezek szerint információm Cura olaszországi szerződéseit nem illetően nem teljesen naprakészek. Ez azonban jottányit sem javít tegnapi és közelmúltbeli bécsi produkcióinak (Norma, karácsonyi koncert, Canio) gyalázatos színvonalán!
15467 bcn 2008-02-24 21:56:05 [Válasz erre: 15465 Ametiszt 2008-02-24 20:45:47]
Puccini: EDGAR!!!!!!!!!! gondolom elütés volt :)
Puccini: EDGAR!!!!!!!!!! gondolom elütés volt :)
15466 telramund 2008-02-24 20:57:26 [Válasz erre: 15462 parampampoli 2008-02-24 15:48:04]
Valóban én is részese lehettem a Cavalleria varázsnak.Lukács Gyöngyi elementáris Santuzzája és Seiffert nagyszerű Turriduja fantasztikus élménnyel ajándékozott meg. És,hogy parapampoli nem a levegőből beszél,hanem teljesen igaza van Cura művészetét tekintve én is leirom,hogy biz a számomra valaha kedvelt tenor a maga sajátos szerepefelfogásával és éneklésmódjával és karmesterhez métatlan zeneitlenséggel sajnos de nagyon rossz emlékű Caniot produkált.Aztán a ripacskodással elénekelt Prológról ne is beszéljünk.
Valóban én is részese lehettem a Cavalleria varázsnak.Lukács Gyöngyi elementáris Santuzzája és Seiffert nagyszerű Turriduja fantasztikus élménnyel ajándékozott meg. És,hogy parapampoli nem a levegőből beszél,hanem teljesen igaza van Cura művészetét tekintve én is leirom,hogy biz a számomra valaha kedvelt tenor a maga sajátos szerepefelfogásával és éneklésmódjával és karmesterhez métatlan zeneitlenséggel sajnos de nagyon rossz emlékű Caniot produkált.Aztán a ripacskodással elénekelt Prológról ne is beszéljünk.
15465 Ametiszt 2008-02-24 20:45:47 [Válasz erre: 15464 parampampoli 2008-02-24 17:12:44]
Cura 2008 első felében Sámsont és Puccini Elgárját énekli Bolognában és Torinóban.
Cura 2008 első felében Sámsont és Puccini Elgárját énekli Bolognában és Torinóban.
15464 parampampoli 2008-02-24 17:12:44 [Válasz erre: 15463 Szilgyo 2008-02-24 16:53:59]
Alagna Rademese egy rossz Radames -- mert nem való neki a szerep, de megpróbálta elénekelni, legalább a kottához hűen. A botrány, amit az előadás közben való kivonulásával csinált, rusnya volt, de szintén egyszeri esemény. Amit ellenben Cura csinál, az folyamatos impertinencia, a művek, a partnerek, és a közönség folyamatos szembeköpködése. Az egyetlen meglepő benne, hogy még mindig vannak, akik tapsikolva tűrik, legalábbis a közönség soraiban. A partnerek és a színházak közt, hála Istennek, egyre kevesebben. Nem véletlen, hogy Olaszországba szinte már egyáltalán nem hívják. De Szegeden még, csillagászati árakért, jó lesz. Már aki elmegy megnézni! Én csak Malatesta doktor szavaival csinálhatok neki \"reklámot\": nem ajánlom, nem tanácslom!!
Alagna Rademese egy rossz Radames -- mert nem való neki a szerep, de megpróbálta elénekelni, legalább a kottához hűen. A botrány, amit az előadás közben való kivonulásával csinált, rusnya volt, de szintén egyszeri esemény. Amit ellenben Cura csinál, az folyamatos impertinencia, a művek, a partnerek, és a közönség folyamatos szembeköpködése. Az egyetlen meglepő benne, hogy még mindig vannak, akik tapsikolva tűrik, legalábbis a közönség soraiban. A partnerek és a színházak közt, hála Istennek, egyre kevesebben. Nem véletlen, hogy Olaszországba szinte már egyáltalán nem hívják. De Szegeden még, csillagászati árakért, jó lesz. Már aki elmegy megnézni! Én csak Malatesta doktor szavaival csinálhatok neki \"reklámot\": nem ajánlom, nem tanácslom!!
15463 Szilgyo 2008-02-24 16:53:59 [Válasz erre: 15462 parampampoli 2008-02-24 15:48:04]
\"Számomra José Cura az operatörténelem egyik legkártékonyabb figurája\" És Alagna Radamese? Az talán smafu?
\"Számomra José Cura az operatörténelem egyik legkártékonyabb figurája\" És Alagna Radamese? Az talán smafu?
15462 parampampoli 2008-02-24 15:48:04
Tegnap este volt Bécsben a Parasztbecsület-Bajazzók sorozat harmadik előadása, Lukács Gyöngyivel Santuzza szerepében. A Parasztbecsület fantasztikus előadás volt, azon ritka esték egyike, mikor az ember elfeledkezik arról, hogy egy operát néz, ráadásul már századszor, mert olyan erős a hatás, mintha ott, abban a pillanatban történne meg, nem is a dráma - hanem maga a valóság. Őszintén megmondom, hogy szokásomtól eltérően, nem is szeretném nagyon elemezni a látottakat, mert attól félek, hogy elveszne maga a VARÁZS, amelyet átélhettem, csak annyit mondok hogy a közönség lélegzetvisszafojtva nézte, hallgatta végig az estét, de olyan szinten szinte hipnotizálva, hogy a még máskor tapsos részeknél (Bordal, Húsvéti kórus) is néma csend volt -- hogy a finálé szinte elviselhetetlen feszültsége után robbanásszerűen törjön ki, orkánként az ováció. Lukács Gyöngyinek és a nagyszerű Peter Seiffertnek köszönhetően ez egy igazi NAGY előadás volt. Bevallom, nagyon gondolkoztam, hogy a Bajazzókat Curával inkább kihagyom, és az átélt hatalmas élménnyel inkább távozom, de aztán rábeszélésre mégis maradtam. Bár ne tettem volna!!!!! Nedda szerepében Tamar Iveri megtett mindent, amit képességei engednek, de hangja alapján inkább lehetne Marcellina a Fidelióban, mint egy verista opera hősnője. Aki Házy, Zempléni és Kincses Neddáján nőt fel, azt hihette, egy másik szerepet hall. A hatvanéves Georg Tichy meglehetősen romos vokális állapotban bár, de hozta Tonio figuráját. A kilencvenöt éves (hangilag) José Cura még erre se volt képes: alakítása fényévnyire a figurától, éneklése félévnyire a kottától. Karmesternek kikiáltva is képtelen egy dallamot vonalban, legató elénekelni, önkényes ritmusban, szokásos hányaveti frazírozással, hangi roncsként előbb a Nucci lemondása miatt vele énekeltetett prológot adta elő, a legócskább ripacsériával, majd a szerepet tette tönkre, de teljesen. (Mivel a prológ után az első előadáson alaposan kibúzták, Cura meg se várta a tapsot, a befejező zene alatt villámgyorsan kiszáguldott a színpadról!) Osztrák zenészek közt ülve örömmel tapasztaltam, hogy mindenki csak a fejét ingatta, rázta, és Cura produkcióját folyamatos negatívabbnál negatívabb megjegyzésekkel kísérték, még előadás alatt is. Ezek szerint nem csak én hallottam és láttam olyannak, amilyen volt, és ez megnyugtatott. Számomra José Cura az operatörténelem egyik legkártékonyabb figurája, olyan, akire az olaszok azt mondják „da ammazzare”, akit jobb lenne semmiben és sehol felléptetni, ehhez képest hozzánk Otellóra hívják, Bécsben pedig Kalafot fog énekelni jövőre, hadd nőjjön tovább már eddig is saját méreténél is nagyobb egója!! Istenem, hová jut még ez a világ, és benne az opera.. .. ??
Tegnap este volt Bécsben a Parasztbecsület-Bajazzók sorozat harmadik előadása, Lukács Gyöngyivel Santuzza szerepében. A Parasztbecsület fantasztikus előadás volt, azon ritka esték egyike, mikor az ember elfeledkezik arról, hogy egy operát néz, ráadásul már századszor, mert olyan erős a hatás, mintha ott, abban a pillanatban történne meg, nem is a dráma - hanem maga a valóság. Őszintén megmondom, hogy szokásomtól eltérően, nem is szeretném nagyon elemezni a látottakat, mert attól félek, hogy elveszne maga a VARÁZS, amelyet átélhettem, csak annyit mondok hogy a közönség lélegzetvisszafojtva nézte, hallgatta végig az estét, de olyan szinten szinte hipnotizálva, hogy a még máskor tapsos részeknél (Bordal, Húsvéti kórus) is néma csend volt -- hogy a finálé szinte elviselhetetlen feszültsége után robbanásszerűen törjön ki, orkánként az ováció. Lukács Gyöngyinek és a nagyszerű Peter Seiffertnek köszönhetően ez egy igazi NAGY előadás volt. Bevallom, nagyon gondolkoztam, hogy a Bajazzókat Curával inkább kihagyom, és az átélt hatalmas élménnyel inkább távozom, de aztán rábeszélésre mégis maradtam. Bár ne tettem volna!!!!! Nedda szerepében Tamar Iveri megtett mindent, amit képességei engednek, de hangja alapján inkább lehetne Marcellina a Fidelióban, mint egy verista opera hősnője. Aki Házy, Zempléni és Kincses Neddáján nőt fel, azt hihette, egy másik szerepet hall. A hatvanéves Georg Tichy meglehetősen romos vokális állapotban bár, de hozta Tonio figuráját. A kilencvenöt éves (hangilag) José Cura még erre se volt képes: alakítása fényévnyire a figurától, éneklése félévnyire a kottától. Karmesternek kikiáltva is képtelen egy dallamot vonalban, legató elénekelni, önkényes ritmusban, szokásos hányaveti frazírozással, hangi roncsként előbb a Nucci lemondása miatt vele énekeltetett prológot adta elő, a legócskább ripacsériával, majd a szerepet tette tönkre, de teljesen. (Mivel a prológ után az első előadáson alaposan kibúzták, Cura meg se várta a tapsot, a befejező zene alatt villámgyorsan kiszáguldott a színpadról!) Osztrák zenészek közt ülve örömmel tapasztaltam, hogy mindenki csak a fejét ingatta, rázta, és Cura produkcióját folyamatos negatívabbnál negatívabb megjegyzésekkel kísérték, még előadás alatt is. Ezek szerint nem csak én hallottam és láttam olyannak, amilyen volt, és ez megnyugtatott. Számomra José Cura az operatörténelem egyik legkártékonyabb figurája, olyan, akire az olaszok azt mondják „da ammazzare”, akit jobb lenne semmiben és sehol felléptetni, ehhez képest hozzánk Otellóra hívják, Bécsben pedig Kalafot fog énekelni jövőre, hadd nőjjön tovább már eddig is saját méreténél is nagyobb egója!! Istenem, hová jut még ez a világ, és benne az opera.. .. ??
15460 janomano 2008-02-19 23:30:37 [Válasz erre: 15458 sphynx 2008-02-19 00:07:37]
Ismered Petőfi Sándor esetét az öreg parasztbácsival?
Ismered Petőfi Sándor esetét az öreg parasztbácsival?
15459 Sesto 2008-02-19 18:57:25
Christa Ludwig - aktuális interjú - \"Rondo Magazin-ból\" /részletek/ Im März feiert die Mezzosopranistin Christa Ludwig ihren 80. Geburtstag. Im Gespräch mit Robert Fraunholzer nimmt sie kein Blatt vor den Mund: Christa Ludwig über geldgierige Sänger, exaltierte Dirigenten, Karajans Frauen und die Pausbacken von Fischer-Dieskau. ICH MAG KEINE OPERN (...) RONDO: Anders als Ihre Kollegen Dietrich Fischer-Dieskau oder Elisabeth Schwarzkopf sind Sie nie grundsätzlich kritisiert worden. Was war Ihr Geheimnis? Ludwig: Ich war weniger manieriert. Meine Generalproben habe ich immer vor meiner Mutter und meinem Mann absolviert. Wenn da Künstlichkeit aufgekommen wäre, hätten die sofort aufgeschrieen. Die 50er Jahre, in denen wir groß wurden, waren eigentlich eine schreckliche, unnatürliche Zeit. Das hört man den Gesangsaufnahmen an. Bei Fischer-Dieskau fand ich ein einziges Lied von Hugo Wolf immer zum Weinen schön: »Der Mond hat eine schwere Klag’ erhoben«. Wenn er Mahler sang, hätte ich ihm am liebsten hinten rein getreten. (...) Ludwig: Ich war immer eine Seconda Donna! Wissen Sie, woran ich es bemerkt habe: Die Primadonna hatte immer ein Sofa in der Garderobe. Ich nie. Als ich in London mit Elisabeth Schwarzkopf im »Rosenkavalier« sang, bekam sie beim Auftritt im dritten Akt immer ein Spotlight, einen eigenen Scheinwerfer. Der blieb bei ihr hängen, ich bekam nur manchmal so einen leichten Schimmer davon ab. Als ich sie später darauf ansprach, meinte sie: »Aber ich möchte das doch gar nicht!« Sie war eben auch nicht immer ganz ehrlich. (lacht) RONDO: Was ist der Unterschied zwischen einer Mezzosopranistin und einem Sopran? Ludwig: Soprane sind verrückter. Je höher, desto verrückter. Deswegen wollte ich ja auch immer höher hinaus, so mit großer Hutfeder. Grace Bumbry war eigentlich der erste Mezzosopran, der sich so einen glamourösen Status erworben hat. Sofort kaufte sie sich ein orangefarbenes Auto. (...) RONDO: Waren Sie in Wirklichkeit ein Sopran, der nur deswegen Mezzosopran wurde, weil auch Ihre Mutter einer war? Ludwig: Das könnte wohl sein. Meine Mutter Eugenie Besalla war eine Mezzosopranistin, die sich als Elektra, übrigens unter Karajan in Aachen, die Stimme verdorben hat. Ich habe meinen Tonumfang jedes Jahr um einen halben Ton nach oben erweitert. Ich fi nde es eigentlich traurig, dass manche Sänger sich so beschränken. Die Schwarzkopf hat nur eine winzige Auswahl von Rollen auf der Bühne beibehalten. Ist das nicht furchtbar langweilig? RONDO: Haben Dirigenten früher mehr von Stimmen verstanden als heute? Ludwig: Nein, schon zu meiner Zeit gab es nur zwei Dirigenten, die etwas von Stimmen wussten: Karl Böhm und James Levine. Karajan hat sich bei Stimmen nicht ausgekannt. Er hat sie nur geliebt. Karajan wollte mich als Isolde und als Brünnhilde besetzen. Als ich Karl Böhm davon erzählte, sagte er: »So ein Verbrecher!« Um dann hinzuzufügen: »Mit mir könntest du es!« RONDO: Man bewundert an Karajan das Handwerk. Zu Recht? Ludwig: Handwerklich war Karajan, glaube ich, der Beste von allen. Mirella Freni hat sehr richtig gesagt: »Mit Karajan würde ich auch Sarastro singen!« Ich gestehe, dass ich seinen Beethoven nicht besonders mochte. Auch Mahler konnte er nicht dirigieren. Als wir »Falstaff« aufnahmen, lief im Auto immer die Toscanini-Aufnahme. Aber als wir nach der Aufführung zu Elisabeth Schwarzkopf zum Essen kamen, sagte sie nicht eine einzige Silbe über die Aufführung. Na ja, sie fand alles immer schlecht. Ich nicht. http://www.rondomagazin.de
Christa Ludwig - aktuális interjú - \"Rondo Magazin-ból\" /részletek/ Im März feiert die Mezzosopranistin Christa Ludwig ihren 80. Geburtstag. Im Gespräch mit Robert Fraunholzer nimmt sie kein Blatt vor den Mund: Christa Ludwig über geldgierige Sänger, exaltierte Dirigenten, Karajans Frauen und die Pausbacken von Fischer-Dieskau. ICH MAG KEINE OPERN (...) RONDO: Anders als Ihre Kollegen Dietrich Fischer-Dieskau oder Elisabeth Schwarzkopf sind Sie nie grundsätzlich kritisiert worden. Was war Ihr Geheimnis? Ludwig: Ich war weniger manieriert. Meine Generalproben habe ich immer vor meiner Mutter und meinem Mann absolviert. Wenn da Künstlichkeit aufgekommen wäre, hätten die sofort aufgeschrieen. Die 50er Jahre, in denen wir groß wurden, waren eigentlich eine schreckliche, unnatürliche Zeit. Das hört man den Gesangsaufnahmen an. Bei Fischer-Dieskau fand ich ein einziges Lied von Hugo Wolf immer zum Weinen schön: »Der Mond hat eine schwere Klag’ erhoben«. Wenn er Mahler sang, hätte ich ihm am liebsten hinten rein getreten. (...) Ludwig: Ich war immer eine Seconda Donna! Wissen Sie, woran ich es bemerkt habe: Die Primadonna hatte immer ein Sofa in der Garderobe. Ich nie. Als ich in London mit Elisabeth Schwarzkopf im »Rosenkavalier« sang, bekam sie beim Auftritt im dritten Akt immer ein Spotlight, einen eigenen Scheinwerfer. Der blieb bei ihr hängen, ich bekam nur manchmal so einen leichten Schimmer davon ab. Als ich sie später darauf ansprach, meinte sie: »Aber ich möchte das doch gar nicht!« Sie war eben auch nicht immer ganz ehrlich. (lacht) RONDO: Was ist der Unterschied zwischen einer Mezzosopranistin und einem Sopran? Ludwig: Soprane sind verrückter. Je höher, desto verrückter. Deswegen wollte ich ja auch immer höher hinaus, so mit großer Hutfeder. Grace Bumbry war eigentlich der erste Mezzosopran, der sich so einen glamourösen Status erworben hat. Sofort kaufte sie sich ein orangefarbenes Auto. (...) RONDO: Waren Sie in Wirklichkeit ein Sopran, der nur deswegen Mezzosopran wurde, weil auch Ihre Mutter einer war? Ludwig: Das könnte wohl sein. Meine Mutter Eugenie Besalla war eine Mezzosopranistin, die sich als Elektra, übrigens unter Karajan in Aachen, die Stimme verdorben hat. Ich habe meinen Tonumfang jedes Jahr um einen halben Ton nach oben erweitert. Ich fi nde es eigentlich traurig, dass manche Sänger sich so beschränken. Die Schwarzkopf hat nur eine winzige Auswahl von Rollen auf der Bühne beibehalten. Ist das nicht furchtbar langweilig? RONDO: Haben Dirigenten früher mehr von Stimmen verstanden als heute? Ludwig: Nein, schon zu meiner Zeit gab es nur zwei Dirigenten, die etwas von Stimmen wussten: Karl Böhm und James Levine. Karajan hat sich bei Stimmen nicht ausgekannt. Er hat sie nur geliebt. Karajan wollte mich als Isolde und als Brünnhilde besetzen. Als ich Karl Böhm davon erzählte, sagte er: »So ein Verbrecher!« Um dann hinzuzufügen: »Mit mir könntest du es!« RONDO: Man bewundert an Karajan das Handwerk. Zu Recht? Ludwig: Handwerklich war Karajan, glaube ich, der Beste von allen. Mirella Freni hat sehr richtig gesagt: »Mit Karajan würde ich auch Sarastro singen!« Ich gestehe, dass ich seinen Beethoven nicht besonders mochte. Auch Mahler konnte er nicht dirigieren. Als wir »Falstaff« aufnahmen, lief im Auto immer die Toscanini-Aufnahme. Aber als wir nach der Aufführung zu Elisabeth Schwarzkopf zum Essen kamen, sagte sie nicht eine einzige Silbe über die Aufführung. Na ja, sie fand alles immer schlecht. Ich nicht. http://www.rondomagazin.de
15458 sphynx 2008-02-19 00:07:37
Nem szabad törődni vele. Egyeseknél a véleményalkotás a többség által elfoglalt, biztosnak vélt álláspont szajkózását jelenti. Egyéni véleményt tőlük hiába várnánk.
Nem szabad törődni vele. Egyeseknél a véleményalkotás a többség által elfoglalt, biztosnak vélt álláspont szajkózását jelenti. Egyéni véleményt tőlük hiába várnánk.
15457 Sesto 2008-02-19 00:07:07 [Válasz erre: 15456 Ametiszt 2008-02-18 23:58:10]
....nincs mit, szivesen! Láthattad egyébként Eva Mei-t is a 2. szériában, mint Traviata, mivel végig ö volt kiírva, csak lemondott 1 v. 2. elöadást, már nem tudom pontosan, talán betegség miatt - igy jött Borsi - \"az utolsó percben\" a képbe, Elena Mosuc nem tudta elvállalni, mert ö is benne volt a Turandot-ban, mint Liu és talán még Lucia-kat is énekelt közben, mindegy, lényegtelen. Cura és del Monaco nagyon jól tudtak együtt dolgozni, az elsö perctöl kezdve, s Cura tényleg követte a rendezöi utasitásokat - saját privát javaslata volt pl. az I. felv. \"cigarettás\" jelenete; kipróbálták és a rendezö elfogadta. S az elöadások során is remekelt, ez szintén igaz.
....nincs mit, szivesen! Láthattad egyébként Eva Mei-t is a 2. szériában, mint Traviata, mivel végig ö volt kiírva, csak lemondott 1 v. 2. elöadást, már nem tudom pontosan, talán betegség miatt - igy jött Borsi - \"az utolsó percben\" a képbe, Elena Mosuc nem tudta elvállalni, mert ö is benne volt a Turandot-ban, mint Liu és talán még Lucia-kat is énekelt közben, mindegy, lényegtelen. Cura és del Monaco nagyon jól tudtak együtt dolgozni, az elsö perctöl kezdve, s Cura tényleg követte a rendezöi utasitásokat - saját privát javaslata volt pl. az I. felv. \"cigarettás\" jelenete; kipróbálták és a rendezö elfogadta. S az elöadások során is remekelt, ez szintén igaz.
15456 Ametiszt 2008-02-18 23:58:10 [Válasz erre: 15453 Sesto 2008-02-18 23:09:37]
Köszönöm, Sesto, örülök, hogy bővebb magyrázatot fűztél hozzászólásodhoz, remélem többiek is figyelmesen olvassák majd. Csak kis pontosításként mondom, hogy én is 2. zürichi Traviata szériát láttam (viszont Eva Mei-el, úgy emlékszem). Alfredo nem a legtípusosabb Cura szerep - össze se hasonlítható Calaféval, nem beszélve a rendezésről, amiben a Turandot esetében szinte lubickolt, hiszen egyenesen rászabták,sőt, ha ott voltál a próbákon, láthattad, nyilván töb saját ötleteket is adott hozzá - de akkor ott nagyon tetszett, főleg az opera 2. felében. A bécsi Don Carlóhoz hozzátenném, hogy 4 főszereplő debütált ott, és állítom, hogy még az a délbe érkezős \"minimális\" próba sem állt rendelkezésre, azt sem tudta mi színpadi beállítás és nem tudott más tenni, mint a \"zürichi\" Don Carlo figurát kezdte el \"alakítani\" a premieren (ugye ő azért egy figurát szokott megteremteni) teljesen más beállítás/koncepcióban. A többieknél ez a statikus szerepfelfogás miatt (odaállok és eléneklem a siker áriát) nem okozott túl nagy problémát. A különbség későbbi, már bepróbált előadásokban látszott igazán.
Köszönöm, Sesto, örülök, hogy bővebb magyrázatot fűztél hozzászólásodhoz, remélem többiek is figyelmesen olvassák majd. Csak kis pontosításként mondom, hogy én is 2. zürichi Traviata szériát láttam (viszont Eva Mei-el, úgy emlékszem). Alfredo nem a legtípusosabb Cura szerep - össze se hasonlítható Calaféval, nem beszélve a rendezésről, amiben a Turandot esetében szinte lubickolt, hiszen egyenesen rászabták,sőt, ha ott voltál a próbákon, láthattad, nyilván töb saját ötleteket is adott hozzá - de akkor ott nagyon tetszett, főleg az opera 2. felében. A bécsi Don Carlóhoz hozzátenném, hogy 4 főszereplő debütált ott, és állítom, hogy még az a délbe érkezős \"minimális\" próba sem állt rendelkezésre, azt sem tudta mi színpadi beállítás és nem tudott más tenni, mint a \"zürichi\" Don Carlo figurát kezdte el \"alakítani\" a premieren (ugye ő azért egy figurát szokott megteremteni) teljesen más beállítás/koncepcióban. A többieknél ez a statikus szerepfelfogás miatt (odaállok és eléneklem a siker áriát) nem okozott túl nagy problémát. A különbség későbbi, már bepróbált előadásokban látszott igazán.
15455 Sesto 2008-02-18 23:57:02
\"Végsősoron te vagy a hülye, külső szemmel nézve.\"
\"Végsősoron te vagy a hülye, külső szemmel nézve.\"
15454 sphynx 2008-02-18 23:49:23
Én valamiért Ametisztnek jobban hiszek. Szerintem szélesebb a rálátása az európai operaéletre, nagyobb tapasztalatot is érzek a szavai mögött és természetesen az ízlése és értékítélete is mintha biztosabb alapokon állna. Sorry... (!)... :-)
Én valamiért Ametisztnek jobban hiszek. Szerintem szélesebb a rálátása az európai operaéletre, nagyobb tapasztalatot is érzek a szavai mögött és természetesen az ízlése és értékítélete is mintha biztosabb alapokon állna. Sorry... (!)... :-)
15453 Sesto 2008-02-18 23:09:37 [Válasz erre: 15448 Ametiszt 2008-02-18 22:23:23]
....akkor egy pár reflexió részemröl - annak ellenére hogy nem szokásom \"menetrendszerüen Cura-t szidni\", csupán összefoglaltam eddig élményeimet/benyomásaimat Cura-val kapcs. a nézötéren és vagy a szinpadon/szinfalak között látottak/hallottak alapján, mivel alapvetöen kedvelem: szép, dús, kifejezetten nagy hang, s valóban képes csodákra is - de akkor is legyen szabad elmondani, ha vmi. kevésbé, vagy egyáltalán nem tetszett; ettöl Cura nem lesz kevesebb, \"rosszabb\" etc., ugyanmár! Nézd, Cura két Traviata-szériáját elkaptam Zürich-ben (=elöször Eva Mei volt a cimszereplö) - ott lázan \"átrendezte\" Cura a Flimm-rendezést + hangilag sem volt meggyözö, s utána késöbb (=mennyi kbség lehetett? 1-1,5 szezon?), éppen a Turandot próbaidöszak alatt énekelt egy pár Traviata-reprizt, ahol Mei helyett /beugroként/ Borsi énekelte a cimszerepet; ezen elöadások egyikének konkrétan és személy szerint részese voltam: vokális szempontból ott valóban jobb volt, mint korábban, és a rendezést sem \"szabta át\", de közel sem volt olyan fantasztikus, mint pár héttel késöbb a Turandot-ban! :-) Azt hogy Bécsben nem kapott próbát a Don Carlo-ban, elhiszem, nem is vitattam, nos, ezen fel lehet háborodni vagy sem: ez bizony a nemzetközi tendenciáknak egy az egyben megfelel: pláne ebben a topkategóriában, mint Cura - a müvész megérkezik kap vagy nem kap próbát - és ha igen, akkor is csak minimális mértékben - és elénekli a szerepet, amit tud, repertoárjának része. (Hasonló képpen zajlott a fent emlitett Traviata Zürich-ben is: Borsi délben megérkezett, du. rövid \"Verständigungsprobe\" Cura-val és Zancanaro-val + a dirigenssel, s este elöadás.) A Stiffelio-ban nem voltam érintett, igy nem tudom megmondani, mennyi próbát kapott vagy sem, tény, hogy az is jól sikerült, nagy élmény volt. Minden esetre - örülök, hogy Magyarországon egyik legkedvesebb szerepében, Otello-ként fog vendégszerepelni, bizzunk a legjobbakban: Toi-toi-toi Cura-nak és természetesen a Szegedi Nemzeti Szinház ÖSSZES közremüködö müvészének!
....akkor egy pár reflexió részemröl - annak ellenére hogy nem szokásom \"menetrendszerüen Cura-t szidni\", csupán összefoglaltam eddig élményeimet/benyomásaimat Cura-val kapcs. a nézötéren és vagy a szinpadon/szinfalak között látottak/hallottak alapján, mivel alapvetöen kedvelem: szép, dús, kifejezetten nagy hang, s valóban képes csodákra is - de akkor is legyen szabad elmondani, ha vmi. kevésbé, vagy egyáltalán nem tetszett; ettöl Cura nem lesz kevesebb, \"rosszabb\" etc., ugyanmár! Nézd, Cura két Traviata-szériáját elkaptam Zürich-ben (=elöször Eva Mei volt a cimszereplö) - ott lázan \"átrendezte\" Cura a Flimm-rendezést + hangilag sem volt meggyözö, s utána késöbb (=mennyi kbség lehetett? 1-1,5 szezon?), éppen a Turandot próbaidöszak alatt énekelt egy pár Traviata-reprizt, ahol Mei helyett /beugroként/ Borsi énekelte a cimszerepet; ezen elöadások egyikének konkrétan és személy szerint részese voltam: vokális szempontból ott valóban jobb volt, mint korábban, és a rendezést sem \"szabta át\", de közel sem volt olyan fantasztikus, mint pár héttel késöbb a Turandot-ban! :-) Azt hogy Bécsben nem kapott próbát a Don Carlo-ban, elhiszem, nem is vitattam, nos, ezen fel lehet háborodni vagy sem: ez bizony a nemzetközi tendenciáknak egy az egyben megfelel: pláne ebben a topkategóriában, mint Cura - a müvész megérkezik kap vagy nem kap próbát - és ha igen, akkor is csak minimális mértékben - és elénekli a szerepet, amit tud, repertoárjának része. (Hasonló képpen zajlott a fent emlitett Traviata Zürich-ben is: Borsi délben megérkezett, du. rövid \"Verständigungsprobe\" Cura-val és Zancanaro-val + a dirigenssel, s este elöadás.) A Stiffelio-ban nem voltam érintett, igy nem tudom megmondani, mennyi próbát kapott vagy sem, tény, hogy az is jól sikerült, nagy élmény volt. Minden esetre - örülök, hogy Magyarországon egyik legkedvesebb szerepében, Otello-ként fog vendégszerepelni, bizzunk a legjobbakban: Toi-toi-toi Cura-nak és természetesen a Szegedi Nemzeti Szinház ÖSSZES közremüködö müvészének!
15452 Ametiszt 2008-02-18 22:50:43 [Válasz erre: 15451 zsoly 2008-02-18 22:39:38]
Örülök, hogy te legalább elárulod, mintavétel nélkül nyilatkozol Curáról. Az én mintavételezésem több tucat elő előadás/Cura, hetven fölötti/9 év, nem tudom überelem-e Sestót-e vagy sem, de ő bécsi előadásokról és egy Zürich próbaidőszakról (Traviata, Stiffelio, Calaf az adott időszak alatt: 2006?)beszél. Gyanítom, neked szélseebb a skálám \"live\" élményekből/Európa ,bár ez nem jelent semmit és dicsekvésnek sem szánom, ettől nem leszek több nála. Csak azért említem, mert te ezt tartottad mérvadó alapnak. Légyszi te is olvasd el figyelmesem nit írtam.
Örülök, hogy te legalább elárulod, mintavétel nélkül nyilatkozol Curáról. Az én mintavételezésem több tucat elő előadás/Cura, hetven fölötti/9 év, nem tudom überelem-e Sestót-e vagy sem, de ő bécsi előadásokról és egy Zürich próbaidőszakról (Traviata, Stiffelio, Calaf az adott időszak alatt: 2006?)beszél. Gyanítom, neked szélseebb a skálám \"live\" élményekből/Európa ,bár ez nem jelent semmit és dicsekvésnek sem szánom, ettől nem leszek több nála. Csak azért említem, mert te ezt tartottad mérvadó alapnak. Légyszi te is olvasd el figyelmesem nit írtam.
15451 zsoly 2008-02-18 22:39:38 [Válasz erre: 15448 Ametiszt 2008-02-18 22:23:23]
Nem tisztem Sestot védeni, de szerintem kifejezetten árnyalt véleményt fogalmaz meg Curáról. A \"szegényes mintavételezést\" pedig aligha lehet ráfogni, olvasd el mégegyszer, mit ír, hányszor és milyen körülmények között látta/hallotta Curát.
Nem tisztem Sestot védeni, de szerintem kifejezetten árnyalt véleményt fogalmaz meg Curáról. A \"szegényes mintavételezést\" pedig aligha lehet ráfogni, olvasd el mégegyszer, mit ír, hányszor és milyen körülmények között látta/hallotta Curát.
15449 zsoly 2008-02-18 22:35:04 [Válasz erre: 15448 Ametiszt 2008-02-18 22:23:23]
Kedves Ametiszt! Én csak azért aggódom, mert többen is, akiket személyesen ismerek, és akiknek igazán adok a véleménye, több igen rossz Cura-élményről számoltak már be. Mellettük figyelmesen olvasom azt is, amit Te írsz. És én fogok a lejobban örülni, ha Cura megmutattja majd az Otellóban, mit is tud igazán. Sokat fizettem a jegyért, nem szeretnék csalódni (az egész családommal együtt). Ennyiben az önző közönséget képviselem. Talált, süllyedt, eddig Curát még nem láttam operaszínpadon élőben. Csak úgy működök, hogyha nagy várokozással nézek valami elébe, és számomra irányadó vélemények többször negatívumokról számolnak be, akkor aggódni kezdek. Ennyi, így működök és kész. Bár lehet, hogy hülye vagyok, ki tudja.
Kedves Ametiszt! Én csak azért aggódom, mert többen is, akiket személyesen ismerek, és akiknek igazán adok a véleménye, több igen rossz Cura-élményről számoltak már be. Mellettük figyelmesen olvasom azt is, amit Te írsz. És én fogok a lejobban örülni, ha Cura megmutattja majd az Otellóban, mit is tud igazán. Sokat fizettem a jegyért, nem szeretnék csalódni (az egész családommal együtt). Ennyiben az önző közönséget képviselem. Talált, süllyedt, eddig Curát még nem láttam operaszínpadon élőben. Csak úgy működök, hogyha nagy várokozással nézek valami elébe, és számomra irányadó vélemények többször negatívumokról számolnak be, akkor aggódni kezdek. Ennyi, így működök és kész. Bár lehet, hogy hülye vagyok, ki tudja.
15448 Ametiszt 2008-02-18 22:23:23 [Válasz erre: 15445 Sesto 2008-02-18 19:15:08]
Kedves Sesto! OK, én ezt a topikot sem akarom Curával agyon nyomni! (bár Cura menetrendszerű szidása a LGY topikban keletkezett, ha az illető tájékozottabb lenne, tudhatná, nem először énekli a Prológot, ami bariton szerep, nehezen tudom elképzelni, hogy ne tudná abszolválni, miután magam is többször hallottam tőle. Sesto bécsi kritikai „forrása” Bravókat és igazi verizmust emleget/Cura/tegnapiPagliaccii, igaz csak az írás vége felé bukik ki belőle). Nekem az nem tetszik hogy komoly emberek olyanokat mondanak Curáról -és most 1-2 helyen te is Sesto - amit teljesen igazságtalannak tartok, a szegényes mintavételezésnek vagy egyfajta \"sztártenor\"-i előítéletnek - vigyázat, ezt a címet nem ő ragasztotta magára, hanem az újságírók - tudok csak tulajdonítani vagy a rossz rendezői koncepcióból származó \"szenvedés\"-ből ered, ami ellen az énekes sem tud tenni semmit. Utóbbira kiváló példa a zürichi Traviata Alfredója (mellesleg 1 évvel később nagyon jó volt benne. Nekem az ő előadása nem Alfredóként, vagy bécsi karácsonyi koncerten (elég bénán összeállított műsorral) jelenti a lényeget hanem Otellóként, Sámsonként, Calafként, Stiffelióként, Turridu/Canióként, Don Carlóként és Dick Johnsonként, jelenleg Cid-ként - és igen, igen a bécsi Pollionét izgalmasnak találtam vele - és nemcsak Bécsben vagy Zürichben, hanem máshol is. Több tucat előadásának megnézése után sem láttam őt lezsernek vagy \"cool\"-nak, színészi vagy zenei koncepció nélkülinek vagy épen kifütyülni valónak. Mindig adott valami pluszt, még akkor is, mikor más téren „kevesebbet” nyújtott . Imádtam a zürichi Don Carlót vele (Bécsben az operaház szégyene volt az egyetlen próba nélkül játszott premier - a későbbi előadásokban teljesen más összjáték folyt a színpadon, mint a premieren). Még csak annyit, már 2001-ben a bécsi sajtó nyíltan polemizált arról, hogy egy csoport csak azért megy Bécsbe (nemcsak oda), hogy Curát kifütyülje a premieren, hogy aztán konstatálja, a \"tiltakozók\" távol maradtak. Főleg, ha élő rádióközvetítés is kinézett azon az estén. Ez az \"attitűd\" szerencsére lecsendesedett vagy ha tetszik a \"Cura-szimpatizánsok\" rendszeresen felülkerekednek, ha ilyen próbálkozásnak nyoma akadt azóta. Persze aki a protestálók táborát erősíti, az a \"küzdelem=taps vagy fütty\" végkimenetelét is másként értékeli. Az, hogy kinek milyen tenor, hang, előadás tetszik, egyéni ízlés kérdése, de igaztalan \"jólértesültségnek\" tűnő szubjektív benyögésekkel ne romboljuk le az énekeseket. És akkor Zsoly sem írna ekkora marhaságot, mint most a szegedi Otellóval kapcsolatban. Eddig hányat láttál? (Érdekes mikor visszakérdezek általában kiderül, hogy egyet sem). Persze most majd úgy is megkapom a magamét, mentségemre legyen mondva, Cura igazán nem szorul rá a védelmemre. És most várom, hogy a három standard szereplője a topiknak megemlítse újra azt az 1-1 Chéniert, Caniót vagy Pollionét, amit mindig elismételnek, megfellebbezhetetlen rossz és javíthatatlan értékítéletük jeleként az énekes irányában. Jaj neked szegedi Otello a Momuson már minden elrendeltetett!
Kedves Sesto! OK, én ezt a topikot sem akarom Curával agyon nyomni! (bár Cura menetrendszerű szidása a LGY topikban keletkezett, ha az illető tájékozottabb lenne, tudhatná, nem először énekli a Prológot, ami bariton szerep, nehezen tudom elképzelni, hogy ne tudná abszolválni, miután magam is többször hallottam tőle. Sesto bécsi kritikai „forrása” Bravókat és igazi verizmust emleget/Cura/tegnapiPagliaccii, igaz csak az írás vége felé bukik ki belőle). Nekem az nem tetszik hogy komoly emberek olyanokat mondanak Curáról -és most 1-2 helyen te is Sesto - amit teljesen igazságtalannak tartok, a szegényes mintavételezésnek vagy egyfajta \"sztártenor\"-i előítéletnek - vigyázat, ezt a címet nem ő ragasztotta magára, hanem az újságírók - tudok csak tulajdonítani vagy a rossz rendezői koncepcióból származó \"szenvedés\"-ből ered, ami ellen az énekes sem tud tenni semmit. Utóbbira kiváló példa a zürichi Traviata Alfredója (mellesleg 1 évvel később nagyon jó volt benne. Nekem az ő előadása nem Alfredóként, vagy bécsi karácsonyi koncerten (elég bénán összeállított műsorral) jelenti a lényeget hanem Otellóként, Sámsonként, Calafként, Stiffelióként, Turridu/Canióként, Don Carlóként és Dick Johnsonként, jelenleg Cid-ként - és igen, igen a bécsi Pollionét izgalmasnak találtam vele - és nemcsak Bécsben vagy Zürichben, hanem máshol is. Több tucat előadásának megnézése után sem láttam őt lezsernek vagy \"cool\"-nak, színészi vagy zenei koncepció nélkülinek vagy épen kifütyülni valónak. Mindig adott valami pluszt, még akkor is, mikor más téren „kevesebbet” nyújtott . Imádtam a zürichi Don Carlót vele (Bécsben az operaház szégyene volt az egyetlen próba nélkül játszott premier - a későbbi előadásokban teljesen más összjáték folyt a színpadon, mint a premieren). Még csak annyit, már 2001-ben a bécsi sajtó nyíltan polemizált arról, hogy egy csoport csak azért megy Bécsbe (nemcsak oda), hogy Curát kifütyülje a premieren, hogy aztán konstatálja, a \"tiltakozók\" távol maradtak. Főleg, ha élő rádióközvetítés is kinézett azon az estén. Ez az \"attitűd\" szerencsére lecsendesedett vagy ha tetszik a \"Cura-szimpatizánsok\" rendszeresen felülkerekednek, ha ilyen próbálkozásnak nyoma akadt azóta. Persze aki a protestálók táborát erősíti, az a \"küzdelem=taps vagy fütty\" végkimenetelét is másként értékeli. Az, hogy kinek milyen tenor, hang, előadás tetszik, egyéni ízlés kérdése, de igaztalan \"jólértesültségnek\" tűnő szubjektív benyögésekkel ne romboljuk le az énekeseket. És akkor Zsoly sem írna ekkora marhaságot, mint most a szegedi Otellóval kapcsolatban. Eddig hányat láttál? (Érdekes mikor visszakérdezek általában kiderül, hogy egyet sem). Persze most majd úgy is megkapom a magamét, mentségemre legyen mondva, Cura igazán nem szorul rá a védelmemre. És most várom, hogy a három standard szereplője a topiknak megemlítse újra azt az 1-1 Chéniert, Caniót vagy Pollionét, amit mindig elismételnek, megfellebbezhetetlen rossz és javíthatatlan értékítéletük jeleként az énekes irányában. Jaj neked szegedi Otello a Momuson már minden elrendeltetett!
15447 zsoly 2008-02-18 22:15:58
Szombat este Aida volt a STOP-ban. A Philharmoniker élén Zubin Mehta. Hát nehéz a karmester és a zenekar teljesítményéről bármit is mondani! Az első hangtól az utolsó hangig CD-minőség, mindez úgy, hogy az élő élmény varázsával párosult. A tempói ideálisak, és kifejezők voltak, a teljes zenei anyagot összefogta és mindig ment valahonnan valahova. Mehta tömör és világos mozdulatokkal vezényel, és egyedülláló, ahogy és amilyen odafigyeléssel a kórust kezeli, a kórus egyébként a pénteki Hollandi után az Aidában is világszínvonalat hozott. Ez sajnos nem mondható el a szólistákról. Illetve hogy is mondjam, egyes szereplőknél a (majdnem) kifogástalan vokális teljesítmény ellenére is nyilvánvaló volt, hogy nem tudnak felnőni a zenekarhoz és Mehtához. Itt van az Aidát éneklő Hui He. A \"Numi pieta\"-zárlatokban ugyan disztonált, de egyébként hangilag csodásan hozta az énekelnivalót (nem véltelenül nem írtam szerepet), üzembiztos, dús matéria, és szép, tartalmas pianók. De nem mond semmit, üres és unalmas. A \"zenei és a színpadi mondanivalója\" olyannyira nincs összhangban a librettóval és zenével, hogy volt úgy, hogy azt hittem, elcsúszott a szövegvetítés. De nem. Úgy szólt be a pár pillanatra újból királynővé váló Aida a pöffeszkedő-provokáló Amnerisnek (Igen, én vagyok a Te riválisod!), majd úgy rettent meg utána, hogy eközben sem az énekben, sem a színpadon, semmi sem történt. Tényleg azt hittem, elcsúszott a szöveg. Az pedig kifejezetten zavaró volt, hogy hiába hozta Mehta a világszínvonalat, Hui He folyamatosan, szó szerint lecsúszott kezéről, Mehta nem győzte ilyenkor összekapni és lelassítani a zenekart. Azt ne mondjam, Mehta ilyenkor is végig a helyzet magaslatán volt. Létezik egy sztereotípia, miszerint az ázsiai énekesek nem muzikálisak és nem kifejezőek. A baj nem a sztereotípiával van, hanem hogy azzal, hogy Hui He ezt erősíti. Licitra-Radames kifezett csalódást jelentett. Úgy énekelt, hogy a Celeste Aida végén izgultunk, hogy mi lesz a záróhanggal, ami szerencsére kijött. Ripacssága mellé végig vokális bizonytalanság volt rá jellemző, nem csinált gikszereket, és mindent hozott, de sokszor kétségbeejtő volt hallgatni. A Nílus-parti jelentre úgy jött be, hogy azt hittük, vége lesz az előadásnak, majdhogynem prózában nyomta. Sajnálom, biztos rossz passzban volt, bízom benne, hogy fogom még jobb formában hallani, az első \"találkozás\" nem sikerült túl jól. Amnerist Marianne Cornetti énekelte. Az első két felvonásban spórolt, aztán nagyon odatette a III. felv-beli nagyjelenetét. Mind hangilag, mind alakításban. Ismerősöm szerint \"Amneris ellopta a ma esti Aida-előadást\". És tényleg így történt. Utólag lehetett látni, hogy azért nem tudott korábban játszani, mert az interakcióra képtelen Hui He-val és Licitrával egyszerűen nem tudott mit kezdeni. Aztán mikor magára maradt, onnantól kezdve zenés színházat csinált a javából. BRAVA! (Valamire való ovációt egyedül ő kapott a közönségtől, nem véleltlenül). Amonasrot Marco Vratogna énekelte, aki Scarpiája után ebben a szerepben sem volt meggyőző. Száraz és unalmas, és olykor kevés a hangja. Ambivalens egy előadás volt. Mehta és a zenekar tündököltek, örülök, hogy Mehtat (először, de remélem, nem utoljára) hallhattam élőben. Emellett is untam azonban előadás egy részét, de már csak az Amneris-nagyjelent miatt megérte! Az a rész Cornettivel és Mehtával ízelítő volt az igazi világszínvonalból.
Szombat este Aida volt a STOP-ban. A Philharmoniker élén Zubin Mehta. Hát nehéz a karmester és a zenekar teljesítményéről bármit is mondani! Az első hangtól az utolsó hangig CD-minőség, mindez úgy, hogy az élő élmény varázsával párosult. A tempói ideálisak, és kifejezők voltak, a teljes zenei anyagot összefogta és mindig ment valahonnan valahova. Mehta tömör és világos mozdulatokkal vezényel, és egyedülláló, ahogy és amilyen odafigyeléssel a kórust kezeli, a kórus egyébként a pénteki Hollandi után az Aidában is világszínvonalat hozott. Ez sajnos nem mondható el a szólistákról. Illetve hogy is mondjam, egyes szereplőknél a (majdnem) kifogástalan vokális teljesítmény ellenére is nyilvánvaló volt, hogy nem tudnak felnőni a zenekarhoz és Mehtához. Itt van az Aidát éneklő Hui He. A \"Numi pieta\"-zárlatokban ugyan disztonált, de egyébként hangilag csodásan hozta az énekelnivalót (nem véltelenül nem írtam szerepet), üzembiztos, dús matéria, és szép, tartalmas pianók. De nem mond semmit, üres és unalmas. A \"zenei és a színpadi mondanivalója\" olyannyira nincs összhangban a librettóval és zenével, hogy volt úgy, hogy azt hittem, elcsúszott a szövegvetítés. De nem. Úgy szólt be a pár pillanatra újból királynővé váló Aida a pöffeszkedő-provokáló Amnerisnek (Igen, én vagyok a Te riválisod!), majd úgy rettent meg utána, hogy eközben sem az énekben, sem a színpadon, semmi sem történt. Tényleg azt hittem, elcsúszott a szöveg. Az pedig kifejezetten zavaró volt, hogy hiába hozta Mehta a világszínvonalat, Hui He folyamatosan, szó szerint lecsúszott kezéről, Mehta nem győzte ilyenkor összekapni és lelassítani a zenekart. Azt ne mondjam, Mehta ilyenkor is végig a helyzet magaslatán volt. Létezik egy sztereotípia, miszerint az ázsiai énekesek nem muzikálisak és nem kifejezőek. A baj nem a sztereotípiával van, hanem hogy azzal, hogy Hui He ezt erősíti. Licitra-Radames kifezett csalódást jelentett. Úgy énekelt, hogy a Celeste Aida végén izgultunk, hogy mi lesz a záróhanggal, ami szerencsére kijött. Ripacssága mellé végig vokális bizonytalanság volt rá jellemző, nem csinált gikszereket, és mindent hozott, de sokszor kétségbeejtő volt hallgatni. A Nílus-parti jelentre úgy jött be, hogy azt hittük, vége lesz az előadásnak, majdhogynem prózában nyomta. Sajnálom, biztos rossz passzban volt, bízom benne, hogy fogom még jobb formában hallani, az első \"találkozás\" nem sikerült túl jól. Amnerist Marianne Cornetti énekelte. Az első két felvonásban spórolt, aztán nagyon odatette a III. felv-beli nagyjelenetét. Mind hangilag, mind alakításban. Ismerősöm szerint \"Amneris ellopta a ma esti Aida-előadást\". És tényleg így történt. Utólag lehetett látni, hogy azért nem tudott korábban játszani, mert az interakcióra képtelen Hui He-val és Licitrával egyszerűen nem tudott mit kezdeni. Aztán mikor magára maradt, onnantól kezdve zenés színházat csinált a javából. BRAVA! (Valamire való ovációt egyedül ő kapott a közönségtől, nem véleltlenül). Amonasrot Marco Vratogna énekelte, aki Scarpiája után ebben a szerepben sem volt meggyőző. Száraz és unalmas, és olykor kevés a hangja. Ambivalens egy előadás volt. Mehta és a zenekar tündököltek, örülök, hogy Mehtat (először, de remélem, nem utoljára) hallhattam élőben. Emellett is untam azonban előadás egy részét, de már csak az Amneris-nagyjelent miatt megérte! Az a rész Cornettivel és Mehtával ízelítő volt az igazi világszínvonalból.
15446 zsoly 2008-02-18 21:46:49 [Válasz erre: 15445 Sesto 2008-02-18 19:15:08]
Hát, ezek után én leginkább azon aggódom, hogy mi fogja Curát normális alakításra és éneklésre motiválni a szegedi Otellóban...
Hát, ezek után én leginkább azon aggódom, hogy mi fogja Curát normális alakításra és éneklésre motiválni a szegedi Otellóban...
15445 Sesto 2008-02-18 19:15:08
...kedves Ametiszt, inkább áthozom a Cura-témát ide, ne a Lukács Gy.-topicot nyomjuk szét ezzel a témával: \"1979. Ametiszt Előzmény - 1978 Válasz erre 2008-02-18 18:51:00 \"S ilyen helyzetben van pl. Cura is, pedig sokan szeretik, miatta utaznak Bécsbe v. máshová, de itt igazán sosem volt \"Publikumsliebling\" - függetlenül attól, hogy valóban jól énekel, vagy kevésbé jó estét fogott ki.)\" Igen ezzel a mondatoddal teljesen egyetértek, de mondok egy kivételt: STOP: 2007. dec. 4 Tosca. Curának ettől az eőadástól ők is térdet hajtottak és feltétel nélkül ünnepelte az egész operaház(rövid kritikát találsz róla bécsi forrásodban). Ez akkor egészen kivételes előadás volt.\" Nézd nem bántásnak szánom, de egy tény, én személy szerint nem tudok Cura-val igazán zöldágra vergödni, pedig úgy 2002 óta tényleg rendszeresen láthattam, s ráadásul nagyon eltérö szerepekben, s nem csak nézöként ismerhettem meg, hanem akár egy teljes munkafolyamat során is, így heteken keresztül tk. szinte nap-mint nap láttam/hallottam etc., mégis voltak szerepek elöadások/szerepek(!), amikor egyenesen FANTASZTIKUS volt, s bizony elöfordult olyan is, hogy egyenesen csapnivalónak éreztem - olyankor még rá is tett egy lapáttal, mivel a szinpadon is nagyon privát volt - és ez nem profizmus, Alfredo-ként \"átrendezte a darabot\", gyenge és hiteltelen volt, vagy az egyik bécsi Don Carlo tercettjében - d´Intino és Keenlyside \"akcióban\" ö pedig megállt lezseren \"milyen cool vagyok?!\"-attitüddel, zsebredugott kézzel a szinpad elején és úgy \"énekelt\", mint aki már csak azt várja: \"Mikor lesz vége?-úgy unom!\" A bécsi Konzerthaus karácsonyi koncertjén is maníros volt, pózolt: szemüveg le, szemüveg fel,...s a \"Krönungsmesse\" részletben kifejezetten rossz volt, még gagnek sem nevezném, ne haragudj! Ezzel szemben állitom, hogy a lehetö legjobb Calaf volt Zürich-ben, minden értelemben, akit valaha is láttam és hasonlóan szuper volt - ugyancsak Zürich-ben - a Stiffelio cimszerepében. (Don Carlo-ként ott sem tetszett!) Hosszú mondandóm végén csupán annyi conclusio-t engedj meg nekem - tudom, az énekesek sem éneklö gépek, vagyis egy abszolút természetes folyamat, hogy az egyik este jobban sikerül, mint a másik és forditva - engem csupán az zavar, hogy egy ilyen elismert tenor, hogy engedhet meg magának ekkora minöségbeli ingadozásokat - hol szenzációs,...hol igen gyenge és akár ripacskodik is?! (Bár kétségtelen: unalmasnak még sosem láttam!) :-)
...kedves Ametiszt, inkább áthozom a Cura-témát ide, ne a Lukács Gy.-topicot nyomjuk szét ezzel a témával: \"1979. Ametiszt Előzmény - 1978 Válasz erre 2008-02-18 18:51:00 \"S ilyen helyzetben van pl. Cura is, pedig sokan szeretik, miatta utaznak Bécsbe v. máshová, de itt igazán sosem volt \"Publikumsliebling\" - függetlenül attól, hogy valóban jól énekel, vagy kevésbé jó estét fogott ki.)\" Igen ezzel a mondatoddal teljesen egyetértek, de mondok egy kivételt: STOP: 2007. dec. 4 Tosca. Curának ettől az eőadástól ők is térdet hajtottak és feltétel nélkül ünnepelte az egész operaház(rövid kritikát találsz róla bécsi forrásodban). Ez akkor egészen kivételes előadás volt.\" Nézd nem bántásnak szánom, de egy tény, én személy szerint nem tudok Cura-val igazán zöldágra vergödni, pedig úgy 2002 óta tényleg rendszeresen láthattam, s ráadásul nagyon eltérö szerepekben, s nem csak nézöként ismerhettem meg, hanem akár egy teljes munkafolyamat során is, így heteken keresztül tk. szinte nap-mint nap láttam/hallottam etc., mégis voltak szerepek elöadások/szerepek(!), amikor egyenesen FANTASZTIKUS volt, s bizony elöfordult olyan is, hogy egyenesen csapnivalónak éreztem - olyankor még rá is tett egy lapáttal, mivel a szinpadon is nagyon privát volt - és ez nem profizmus, Alfredo-ként \"átrendezte a darabot\", gyenge és hiteltelen volt, vagy az egyik bécsi Don Carlo tercettjében - d´Intino és Keenlyside \"akcióban\" ö pedig megállt lezseren \"milyen cool vagyok?!\"-attitüddel, zsebredugott kézzel a szinpad elején és úgy \"énekelt\", mint aki már csak azt várja: \"Mikor lesz vége?-úgy unom!\" A bécsi Konzerthaus karácsonyi koncertjén is maníros volt, pózolt: szemüveg le, szemüveg fel,...s a \"Krönungsmesse\" részletben kifejezetten rossz volt, még gagnek sem nevezném, ne haragudj! Ezzel szemben állitom, hogy a lehetö legjobb Calaf volt Zürich-ben, minden értelemben, akit valaha is láttam és hasonlóan szuper volt - ugyancsak Zürich-ben - a Stiffelio cimszerepében. (Don Carlo-ként ott sem tetszett!) Hosszú mondandóm végén csupán annyi conclusio-t engedj meg nekem - tudom, az énekesek sem éneklö gépek, vagyis egy abszolút természetes folyamat, hogy az egyik este jobban sikerül, mint a másik és forditva - engem csupán az zavar, hogy egy ilyen elismert tenor, hogy engedhet meg magának ekkora minöségbeli ingadozásokat - hol szenzációs,...hol igen gyenge és akár ripacskodik is?! (Bár kétségtelen: unalmasnak még sosem láttam!) :-)
15444 Sesto 2008-02-17 18:40:54
....részletek egy aktuális J. Norman-interjúból (www.welt.de) 14. Februar 2008, 04:00 Uhr Von Kai Luehrs-Kaiser Jessye Norman singt in den USA für Demokratie Die Sopranistin Jessye Norman schaffte das, wovon viele nur träumen: Sie startete gleich mehrere Karrieren. Jetzt ist sie auf Deutschland-Tournee. Mit WELT ONLINE spricht Norman über ihre Arbeit mit Herbert von Karajan, den Schönheits-Kult und warum sie manche Aufnahmen nie veröffentlichen wird. (...) Jessye Norman wurde am 15. September 1945 in Augusta, Georgia geboren. Seit sie 1968 den ARD Musikwettbewerb gewann und anschließend für drei Jahre an die Deutschen Oper Berlin verpflichtet wurde, hat die weltberühmte Sopranistin ein ganz besonderes Verhältnis zu Deutschland. Jetzt geht sie wieder auf Recital-Tour. Termine: 23. Februar Hamburg, 26. Februar Frankfurt am Main, 6. März Berlin, 9. März München (...) WELT ONLINE: Ihnen wird die Ausstrahlung einer Königin nachgesagt. Dabei kommen Sie aus einem urdemokratischen Land. Jessye Norman: Ich muss zugeben: Ich möchte ein bisschen, dass mir gehuldigt wird. Ich gebe alles, möchte aber auch, dass das Publikum mitmacht. Eine Königin bin ich aber nicht. Wir haben in Amerika zwar immer noch nicht recht verstanden, wie Demokratie funktioniert. Wir versuchen es aber weiter. Wenn ich Bilder von mir anschaue, sehe ich überhaupt nicht Jessye Norman, sondern nur eine private Jessye. (...) WELT ONLINE: Sie haben sich immer sehr rar gemacht. War Ihre Devise: So selten auftreten wie möglich? Norman: Fragen Sie mal meine Familie! Die sagen nämlich, dass ich noch viel zu häufig auftrete. Ich habe mein Maß gefunden. Aber ich möchte von Zeit zu Zeit eben auch ohne Schuhe zu Hause in meiner Küche herumlaufen. WELT ONLINE: Sie haben Carmen und Leonore, Aida und Sieglinde gesungen und eigentlich mehrere Karrieren gleichzeitig gemacht. Norman: Ja, ich bin merkwürdig in diesem Punkt. Und stolz darauf, dass ich diese ganzen Dinge fast gleichzeitig machen konnte. WELT ONLINE: In dem Film, den André Heller über Sie gedreht hat, haben Sie dennoch mit Playback gesungen - zu alten Aufnahmen. Warum? Norman: Wir hatten keine Möglichkeit, alles neu aufzunehmen. Und die Zuschauer merken es vielleicht nicht einmal. Ich finde übrigens, ich mache das gar nicht schlecht. (Lacht.) Es war nämlich nicht einfach. Ich musste alles noch einmal anhören, um herauszufinden, wie ich das damals gesungen habe. WELT ONLINE: Hören Sie Ihre eigene Stimme gern? Norman: Ja, aber ich habe ein distanziertes Verhältnis dazu. Ich sage immer Sachen wie etwa: \"Wie hat sie denn das gesungen?\" Dafür werde ich von meinen Freunden dann ausgelacht. Ich könnte ohne diese Distanz zu mir selbst überhaupt keine Aufnahmen machen. Die Vorstellung: Das bin ich! ist mir irgendwie zu intim. Ich bin für mich eine andere. WELT ONLINE: Sie haben etliche Aufnahmen niemals zur Veröffentlichung zugelassen. Warum? Norman: Weil ich nicht zufrieden war. Ich habe mit den Berliner Philharmonikern und James Levine die \"Vier letzten Lieder\" von Richard Strauss aufgenommen. Damals hatte ich furchtbare Probleme mit meinen Allergien. Es war Frühling, ich fühlte mich fast tot. Ich fand, ich könnte das besser singen. WELT ONLINE: Überlegen Sie, solche Aufnahmen noch freizugeben? Norman: In einigen Fällen schon. Es gibt eine Aufnahme der \"Phädra\" von Benjamin Britten, ebenso Haydns \"Berenice\"-Kantate. Beides möchte ich bald veröffentlichen. WELT ONLINE: Einige Ihrer größten Erfolge haben Sie in den Achtzigerjahren in Leipzig gehabt. Wie haben Sie die DDR erlebt? Norman: Wir haben zwei Wochen nach dem Fall der Mauer in Dresden \"Fidelio\" aufgenommen. Sie sollten hören, wie der Chor damals das Wort \"Freiheit\" sang! Das hat mich umgehauen. Ich bin oft um drei Uhr in der Frühe wach geworden, weil da schon Leute vor meinem Fenster in einer Schlange standen. Ich wunderte mich, dass man so früh zur Arbeit ging, bis ich feststellte, dass man auf Lebensmittel wartete. Das hat mich schon sehr beeindruckt. Ich bin oft aufgestanden, nur um die Leute anzuschauen. WELT ONLINE: Sie haben als eine der letzten Sängerinnen mit Herbert von Karajan zusammengearbeitet, der als sehr distanziert galt. Haben Sie je etwas Persönliches über ihn herausbekommen? Norman: Ja, dass ihm seine Jacht über alles ging. In seiner Garderobe gab es ein Bild, das ihn auf seiner Jacht zeigte. Da standen wir immer ganz versonnen davor, denn auch ich liebe Wasser und Schiffe. WELT ONLINE: Herbert von Karajan verlangte von Montserrat Caballé einmal, sie müsse abnehmen, um mit ihm zu singen. Norman: Uih! Tatsächlich? Mir hat er das nie gesagt. Vielleicht hat er es aber gedacht. Wir haben ja nur Konzerte zusammen gemacht. Dass von Sängern verlangt wird, schlank zu sein, ist nichts Neues. Als ich Studentin war und nach New York kam, hätte ich mir nicht vorstellen können, dass jemand auf der Bühne schöner aussehen könnte als Anna Moffo in \"Rigoletto\". WELT ONLINE: Sie finden nichts Schlimmes am optischen Kult, der heute um Opernsänger gemacht wird? Norman: Auch bei mir haben Äußerlichkeiten immer eine Rolle gespielt. Ich finde es okay, solange die Musik die entscheidende Rolle spielt. Wenn beides zusammenkommt, finde ich es einfach herrlich. WELT ONLINE: Sie sind selber stets für Ihre Kleider bewundert worden. Wo bleiben die eigentlich alle? Norman: Einige bei mir, andere in einem Museum in Paris. (...) WELT ONLINE: Was bedauern Sie, nicht aufgenommen zu haben? Norman: Die Marschallin im \"Rosenkavalier\". Ich finde sie wunderbar, aber ich habe die Rolle weder auf der Bühne noch auf CD gesungen. Ob es zu spät ist? Ich weiß es nicht. (...) WELT ONLINE: Ihr Idol Marian Anderson war die erste schwarze Sängerin, die an der Metropolitan Opera sang. Haben Sie als eine ihrer Nachfolgerinnen heute noch eine politische Mission? Norman: Sicher, besonders jetzt in Amerika. Ich habe Marian Anderson noch persönlich kennengelernt, und das ist ein Augenblick in meinem Leben, den ich nicht vergessen darf. Sie hat Dinge für uns erlebt, die dadurch hinter uns liegen. Dafür bin ich ihr sehr dankbar. WELT ONLINE: Wäre Ihre Karriere anders verlaufen, wenn Sie weiß gewesen wären? Norman: Das glaube ich kaum. Was nicht bedeutet, dass es nicht heute noch alltäglichen Rassismus gibt. Ich erfahre ihn selber noch, wenn ich in einen Supermarkt gehe. In Großbritannien ist es mir kürzlich passiert, dass ich von einem Kind angestarrt wurde wie ein Alien. Die Mutter entschuldigte sich und sagte, ihre Tochter habe noch niemals eine farbige Frau gesehen. Ich konnte nur sagen: \"Dann wurde es aber höchste Zeit.\" Ich glaube schon, Eltern sollten auf solche Dinge achten. WELT ONLINE: Können Sie das in Ihrer eigenen Schule fördern? Norman: Ja, auf musikalischem Wege. In meiner Schule in Augusta, Georgia, wo ich geboren bin, lernen 50 Kinder. Ich glaube an die Musik als politische Mission. Wer sich künstlerisch ausdrücken kann, wird ein besserer Bürger und Wähler sein. WELT ONLINE: In vielen Schulen wird die Musikerziehung reduziert. Ist es das, wogegen Sie kämpfen? Norman: Ja, denn es ist eine Lüge, dass Musikerziehung zu teuer ist. Sie kostet weniger als ein Fußballteam. Warum ist Sport gesellschaftlich höher angesehen als Musik? Man sollte doch nicht nur etwas für den Körper tun, sondern auch für die Seele. (...) WELT ONLINE: Neue Musik ist Ihnen nicht zu viel Arbeit? Norman: Es ist viel Arbeit, aber auch Lieder von Hugo Wolf sind mit viel Arbeit verbunden. WELT ONLINE: Wolf will auch keiner hören. Norman: (Lacht laut.) Ja, und was soll ich nun machen?! Von Hugo Wolf singe ich auch etwas in meinem Programm.
....részletek egy aktuális J. Norman-interjúból (www.welt.de) 14. Februar 2008, 04:00 Uhr Von Kai Luehrs-Kaiser Jessye Norman singt in den USA für Demokratie Die Sopranistin Jessye Norman schaffte das, wovon viele nur träumen: Sie startete gleich mehrere Karrieren. Jetzt ist sie auf Deutschland-Tournee. Mit WELT ONLINE spricht Norman über ihre Arbeit mit Herbert von Karajan, den Schönheits-Kult und warum sie manche Aufnahmen nie veröffentlichen wird. (...) Jessye Norman wurde am 15. September 1945 in Augusta, Georgia geboren. Seit sie 1968 den ARD Musikwettbewerb gewann und anschließend für drei Jahre an die Deutschen Oper Berlin verpflichtet wurde, hat die weltberühmte Sopranistin ein ganz besonderes Verhältnis zu Deutschland. Jetzt geht sie wieder auf Recital-Tour. Termine: 23. Februar Hamburg, 26. Februar Frankfurt am Main, 6. März Berlin, 9. März München (...) WELT ONLINE: Ihnen wird die Ausstrahlung einer Königin nachgesagt. Dabei kommen Sie aus einem urdemokratischen Land. Jessye Norman: Ich muss zugeben: Ich möchte ein bisschen, dass mir gehuldigt wird. Ich gebe alles, möchte aber auch, dass das Publikum mitmacht. Eine Königin bin ich aber nicht. Wir haben in Amerika zwar immer noch nicht recht verstanden, wie Demokratie funktioniert. Wir versuchen es aber weiter. Wenn ich Bilder von mir anschaue, sehe ich überhaupt nicht Jessye Norman, sondern nur eine private Jessye. (...) WELT ONLINE: Sie haben sich immer sehr rar gemacht. War Ihre Devise: So selten auftreten wie möglich? Norman: Fragen Sie mal meine Familie! Die sagen nämlich, dass ich noch viel zu häufig auftrete. Ich habe mein Maß gefunden. Aber ich möchte von Zeit zu Zeit eben auch ohne Schuhe zu Hause in meiner Küche herumlaufen. WELT ONLINE: Sie haben Carmen und Leonore, Aida und Sieglinde gesungen und eigentlich mehrere Karrieren gleichzeitig gemacht. Norman: Ja, ich bin merkwürdig in diesem Punkt. Und stolz darauf, dass ich diese ganzen Dinge fast gleichzeitig machen konnte. WELT ONLINE: In dem Film, den André Heller über Sie gedreht hat, haben Sie dennoch mit Playback gesungen - zu alten Aufnahmen. Warum? Norman: Wir hatten keine Möglichkeit, alles neu aufzunehmen. Und die Zuschauer merken es vielleicht nicht einmal. Ich finde übrigens, ich mache das gar nicht schlecht. (Lacht.) Es war nämlich nicht einfach. Ich musste alles noch einmal anhören, um herauszufinden, wie ich das damals gesungen habe. WELT ONLINE: Hören Sie Ihre eigene Stimme gern? Norman: Ja, aber ich habe ein distanziertes Verhältnis dazu. Ich sage immer Sachen wie etwa: \"Wie hat sie denn das gesungen?\" Dafür werde ich von meinen Freunden dann ausgelacht. Ich könnte ohne diese Distanz zu mir selbst überhaupt keine Aufnahmen machen. Die Vorstellung: Das bin ich! ist mir irgendwie zu intim. Ich bin für mich eine andere. WELT ONLINE: Sie haben etliche Aufnahmen niemals zur Veröffentlichung zugelassen. Warum? Norman: Weil ich nicht zufrieden war. Ich habe mit den Berliner Philharmonikern und James Levine die \"Vier letzten Lieder\" von Richard Strauss aufgenommen. Damals hatte ich furchtbare Probleme mit meinen Allergien. Es war Frühling, ich fühlte mich fast tot. Ich fand, ich könnte das besser singen. WELT ONLINE: Überlegen Sie, solche Aufnahmen noch freizugeben? Norman: In einigen Fällen schon. Es gibt eine Aufnahme der \"Phädra\" von Benjamin Britten, ebenso Haydns \"Berenice\"-Kantate. Beides möchte ich bald veröffentlichen. WELT ONLINE: Einige Ihrer größten Erfolge haben Sie in den Achtzigerjahren in Leipzig gehabt. Wie haben Sie die DDR erlebt? Norman: Wir haben zwei Wochen nach dem Fall der Mauer in Dresden \"Fidelio\" aufgenommen. Sie sollten hören, wie der Chor damals das Wort \"Freiheit\" sang! Das hat mich umgehauen. Ich bin oft um drei Uhr in der Frühe wach geworden, weil da schon Leute vor meinem Fenster in einer Schlange standen. Ich wunderte mich, dass man so früh zur Arbeit ging, bis ich feststellte, dass man auf Lebensmittel wartete. Das hat mich schon sehr beeindruckt. Ich bin oft aufgestanden, nur um die Leute anzuschauen. WELT ONLINE: Sie haben als eine der letzten Sängerinnen mit Herbert von Karajan zusammengearbeitet, der als sehr distanziert galt. Haben Sie je etwas Persönliches über ihn herausbekommen? Norman: Ja, dass ihm seine Jacht über alles ging. In seiner Garderobe gab es ein Bild, das ihn auf seiner Jacht zeigte. Da standen wir immer ganz versonnen davor, denn auch ich liebe Wasser und Schiffe. WELT ONLINE: Herbert von Karajan verlangte von Montserrat Caballé einmal, sie müsse abnehmen, um mit ihm zu singen. Norman: Uih! Tatsächlich? Mir hat er das nie gesagt. Vielleicht hat er es aber gedacht. Wir haben ja nur Konzerte zusammen gemacht. Dass von Sängern verlangt wird, schlank zu sein, ist nichts Neues. Als ich Studentin war und nach New York kam, hätte ich mir nicht vorstellen können, dass jemand auf der Bühne schöner aussehen könnte als Anna Moffo in \"Rigoletto\". WELT ONLINE: Sie finden nichts Schlimmes am optischen Kult, der heute um Opernsänger gemacht wird? Norman: Auch bei mir haben Äußerlichkeiten immer eine Rolle gespielt. Ich finde es okay, solange die Musik die entscheidende Rolle spielt. Wenn beides zusammenkommt, finde ich es einfach herrlich. WELT ONLINE: Sie sind selber stets für Ihre Kleider bewundert worden. Wo bleiben die eigentlich alle? Norman: Einige bei mir, andere in einem Museum in Paris. (...) WELT ONLINE: Was bedauern Sie, nicht aufgenommen zu haben? Norman: Die Marschallin im \"Rosenkavalier\". Ich finde sie wunderbar, aber ich habe die Rolle weder auf der Bühne noch auf CD gesungen. Ob es zu spät ist? Ich weiß es nicht. (...) WELT ONLINE: Ihr Idol Marian Anderson war die erste schwarze Sängerin, die an der Metropolitan Opera sang. Haben Sie als eine ihrer Nachfolgerinnen heute noch eine politische Mission? Norman: Sicher, besonders jetzt in Amerika. Ich habe Marian Anderson noch persönlich kennengelernt, und das ist ein Augenblick in meinem Leben, den ich nicht vergessen darf. Sie hat Dinge für uns erlebt, die dadurch hinter uns liegen. Dafür bin ich ihr sehr dankbar. WELT ONLINE: Wäre Ihre Karriere anders verlaufen, wenn Sie weiß gewesen wären? Norman: Das glaube ich kaum. Was nicht bedeutet, dass es nicht heute noch alltäglichen Rassismus gibt. Ich erfahre ihn selber noch, wenn ich in einen Supermarkt gehe. In Großbritannien ist es mir kürzlich passiert, dass ich von einem Kind angestarrt wurde wie ein Alien. Die Mutter entschuldigte sich und sagte, ihre Tochter habe noch niemals eine farbige Frau gesehen. Ich konnte nur sagen: \"Dann wurde es aber höchste Zeit.\" Ich glaube schon, Eltern sollten auf solche Dinge achten. WELT ONLINE: Können Sie das in Ihrer eigenen Schule fördern? Norman: Ja, auf musikalischem Wege. In meiner Schule in Augusta, Georgia, wo ich geboren bin, lernen 50 Kinder. Ich glaube an die Musik als politische Mission. Wer sich künstlerisch ausdrücken kann, wird ein besserer Bürger und Wähler sein. WELT ONLINE: In vielen Schulen wird die Musikerziehung reduziert. Ist es das, wogegen Sie kämpfen? Norman: Ja, denn es ist eine Lüge, dass Musikerziehung zu teuer ist. Sie kostet weniger als ein Fußballteam. Warum ist Sport gesellschaftlich höher angesehen als Musik? Man sollte doch nicht nur etwas für den Körper tun, sondern auch für die Seele. (...) WELT ONLINE: Neue Musik ist Ihnen nicht zu viel Arbeit? Norman: Es ist viel Arbeit, aber auch Lieder von Hugo Wolf sind mit viel Arbeit verbunden. WELT ONLINE: Wolf will auch keiner hören. Norman: (Lacht laut.) Ja, und was soll ich nun machen?! Von Hugo Wolf singe ich auch etwas in meinem Programm.
15442 tukán 2008-02-13 23:33:42 [Válasz erre: 15441 Cilike 2008-02-13 19:27:06]
Az attól függ, hogy festett, vagy le(n)szőke!
Az attól függ, hogy festett, vagy le(n)szőke!
15441 Cilike 2008-02-13 19:27:06
Erről jut eszembe, hallottam valakitől, hogy aki szőke, az nem lehet mezzo, csak koloratúrszoprán vagy operettprimadonna...
Erről jut eszembe, hallottam valakitől, hogy aki szőke, az nem lehet mezzo, csak koloratúrszoprán vagy operettprimadonna...
15440 WiseGentleman 2008-02-13 18:24:00 [Válasz erre: 15439 Cilike 2008-02-13 18:15:34]
Nem mezzoszoprán vagy véletlenül? Olyan Carmen-fajta...
Nem mezzoszoprán vagy véletlenül? Olyan Carmen-fajta...
15439 Cilike 2008-02-13 18:15:34
Olllyanok vagytok...nemisazért...mert azt mondom, hogy jóképű, még nem fogom letámadni... és különben is, miért ne szerethetném Juan Diegot is? Egy tenor, egy bariton...legalább nem vagyok egyoldalú.
Olllyanok vagytok...nemisazért...mert azt mondom, hogy jóképű, még nem fogom letámadni... és különben is, miért ne szerethetném Juan Diegot is? Egy tenor, egy bariton...legalább nem vagyok egyoldalú.
15438 -zéta- 2008-02-13 17:31:53 [Válasz erre: 15436 Cilike 2008-02-13 16:45:59]
De mit fog szólni mindehhez az isteni Juan Diego?
De mit fog szólni mindehhez az isteni Juan Diego?
15437 Heiner Lajos 2008-02-13 17:01:03 [Válasz erre: 15436 Cilike 2008-02-13 16:45:59]
Ne reménykedj, vagy három gyereke van...
Ne reménykedj, vagy három gyereke van...
15436 Cilike 2008-02-13 16:45:59 [Válasz erre: 15430 zsoly 2008-02-12 20:46:36]
És ráadásul még rendkívül jól is mutat a pasi -Escamillot próbált, hmmmm, én is őt választottam volna...:-)
És ráadásul még rendkívül jól is mutat a pasi -Escamillot próbált, hmmmm, én is őt választottam volna...:-)
15435 frushena 2008-02-12 23:18:27
A mai Varázsfuvoláról : González, Nyári, Trubin,Rálik, Szolnoki, Gál! BRAVO! Trubin Bea állt be Königinnek ma estére. Egészen kiváló volt! A bosszúária csúcs volt!Nem is értem, hogy miért nem vele énekeltetik CSAK ezt a gyilok egy szólamot. Rég voltam itt a MÁO-ban olyan Zauberflötén, ahol a közönség részéről \'BRAVO\' lett a vége az ária után. Korábban esett szó itt is, hogy Trubin gyenge! Lehet, hogy súlyt emelni nem tud, de TISZTESSÉGESEN, ÉS SZÉPSÉGESEN, ÉLVEZHETŐEN tolmácsolta az Éj királynőt! A három dáma is nagyszerűen szólt, González és Nyári nyerő páros, dícséret a zenekarnak és Sándor Szabolcs karmesternek. Érdekes! Ha jó hangok vannak még egy ilyen pocsék rendezés is élvezhető. Találkozunk 22.-én!
A mai Varázsfuvoláról : González, Nyári, Trubin,Rálik, Szolnoki, Gál! BRAVO! Trubin Bea állt be Königinnek ma estére. Egészen kiváló volt! A bosszúária csúcs volt!Nem is értem, hogy miért nem vele énekeltetik CSAK ezt a gyilok egy szólamot. Rég voltam itt a MÁO-ban olyan Zauberflötén, ahol a közönség részéről \'BRAVO\' lett a vége az ária után. Korábban esett szó itt is, hogy Trubin gyenge! Lehet, hogy súlyt emelni nem tud, de TISZTESSÉGESEN, ÉS SZÉPSÉGESEN, ÉLVEZHETŐEN tolmácsolta az Éj királynőt! A három dáma is nagyszerűen szólt, González és Nyári nyerő páros, dícséret a zenekarnak és Sándor Szabolcs karmesternek. Érdekes! Ha jó hangok vannak még egy ilyen pocsék rendezés is élvezhető. Találkozunk 22.-én!
15434 zsoly 2008-02-12 21:25:08 [Válasz erre: 15432 pépó 2008-02-12 21:19:05]
Én a múltkor Banquo-t kevertem össze Malcolmmal a Macbehtben, a súlyos basszust a lírai tenorral. Sesto segített ki. Előfordul :)
Én a múltkor Banquo-t kevertem össze Malcolmmal a Macbehtben, a súlyos basszust a lírai tenorral. Sesto segített ki. Előfordul :)
15433 zsoly 2008-02-12 21:21:14 [Válasz erre: 15431 pépó 2008-02-12 21:15:58]
Hát a jelzőim nem mindig a legjobbak, sorry. A lényeg, hogy nagyon ott volt!
Hát a jelzőim nem mindig a legjobbak, sorry. A lényeg, hogy nagyon ott volt!
15432 pépó 2008-02-12 21:19:05 [Válasz erre: 15430 zsoly 2008-02-12 20:46:36]
Mindent visszavontam! Elkavarodtam más irányba. Bocs!
Mindent visszavontam! Elkavarodtam más irányba. Bocs!
15431 pépó 2008-02-12 21:15:58 [Válasz erre: 15430 zsoly 2008-02-12 20:46:36]
Szerintem a Hostias tenor ária. /Vagy közben Bretz gábor tenorrá vált?/ Vagy nem Verdi Requiemről beszélsz? Baritonokra nem annyira szokták az \"éteri\" jelzőt használni.
Szerintem a Hostias tenor ária. /Vagy közben Bretz gábor tenorrá vált?/ Vagy nem Verdi Requiemről beszélsz? Baritonokra nem annyira szokták az \"éteri\" jelzőt használni.
15430 zsoly 2008-02-12 20:46:36 [Válasz erre: 15429 holenekel 2008-02-12 20:36:03]
Én az ESTE című műsorban láttam a próbákról néhány rövid részletet. Bretz Gábort nem lehetett kivenni a képen, csak valami éteri szépségű éneklésre lettem figyelmes, néhány másodperc volt csak, de valami olyan, ami azonnal megfogja az embert. Talán a Hostias kezdő taktusai voltak. A műsor után azonnal megnéztem a neten, hogy ki énekel, mert a tv-ből nem lehetett kivenni. Akkor láttam, hogy Bretz Gábor. Nagyon megfogott azzal a pár másodperccel. Kívánom neki, hogy Scala-beli debütje nagy siker legyen!
Én az ESTE című műsorban láttam a próbákról néhány rövid részletet. Bretz Gábort nem lehetett kivenni a képen, csak valami éteri szépségű éneklésre lettem figyelmes, néhány másodperc volt csak, de valami olyan, ami azonnal megfogja az embert. Talán a Hostias kezdő taktusai voltak. A műsor után azonnal megnéztem a neten, hogy ki énekel, mert a tv-ből nem lehetett kivenni. Akkor láttam, hogy Bretz Gábor. Nagyon megfogott azzal a pár másodperccel. Kívánom neki, hogy Scala-beli debütje nagy siker legyen!
15429 holenekel 2008-02-12 20:36:03
Nem tudom, Fáy milyen koncertet látott a Zeneakadémián, de szerintem nem érdemes az irásaival foglalkozni. Csak az a baj, hogy aki nem volt ott, azt ő \"tájékoztatja\". Cura egyéni elképzelésben vezényelt, de ehhez minden karmestern ek joga van. Azért köszönt, hogy végre elkezdhesse a programot, mert amikor bejött, szünni nem akaró taps fogadta. De nem ez a lényeg. A kórus valóban kevés volt, de mindent megtettek a jó hangzás érdekében, nem különben a zenekar. A szólisták nem üvöltöttek, Cserna kiváló pianoi nem hangzottak üvöltésnek. A requiem tétel különösen magas szinvonalu volt. Ulbrich Andrea is szépen, müvészien énekelt. Lehet, hogy Kovácsházy nem Requiem hang, de a hires tenorária szivből szólt, tele érzéssel, emotioval.Amugy beugró volt, ha ugy vesszük megmentette az előadást. Bretz Gábor világszinvonal.Gyönyörü hang,emotionalis előadás.Szóval, sajnálhatja, aki nem hallotta, kivételes szinvonalu előadás volt, méltó az alapitványhoz, Verdihez és a közönséghez.Én még sok ilyen Verdi Requiemet szeretnék hallgatni.
Nem tudom, Fáy milyen koncertet látott a Zeneakadémián, de szerintem nem érdemes az irásaival foglalkozni. Csak az a baj, hogy aki nem volt ott, azt ő \"tájékoztatja\". Cura egyéni elképzelésben vezényelt, de ehhez minden karmestern ek joga van. Azért köszönt, hogy végre elkezdhesse a programot, mert amikor bejött, szünni nem akaró taps fogadta. De nem ez a lényeg. A kórus valóban kevés volt, de mindent megtettek a jó hangzás érdekében, nem különben a zenekar. A szólisták nem üvöltöttek, Cserna kiváló pianoi nem hangzottak üvöltésnek. A requiem tétel különösen magas szinvonalu volt. Ulbrich Andrea is szépen, müvészien énekelt. Lehet, hogy Kovácsházy nem Requiem hang, de a hires tenorária szivből szólt, tele érzéssel, emotioval.Amugy beugró volt, ha ugy vesszük megmentette az előadást. Bretz Gábor világszinvonal.Gyönyörü hang,emotionalis előadás.Szóval, sajnálhatja, aki nem hallotta, kivételes szinvonalu előadás volt, méltó az alapitványhoz, Verdihez és a közönséghez.Én még sok ilyen Verdi Requiemet szeretnék hallgatni.
15428 Sesto 2008-02-12 19:46:29 [Válasz erre: 15426 bcn 2008-02-12 19:25:28]
...csak éppen a clip alatt: \"Viva La Marton!\" olvasható - ennek ellenére egy hangot nem hallani töle - hanem (Chrysothemis-t) s utána Polaski hajlong a függöny elött a többi szereplö kiséretében?!... :-0)
...csak éppen a clip alatt: \"Viva La Marton!\" olvasható - ennek ellenére egy hangot nem hallani töle - hanem (Chrysothemis-t) s utána Polaski hajlong a függöny elött a többi szereplö kiséretében?!... :-0)
15427 Szilgyo 2008-02-12 19:38:10 [Válasz erre: 15423 tarnhelm2 2008-02-12 16:01:21]
A Schubert Gesz-dúr Impromtu a Zeneakadémián Brendel utolsó koncertjén, na az valami volt. De én ehhez nem nagyon értek.
A Schubert Gesz-dúr Impromtu a Zeneakadémián Brendel utolsó koncertjén, na az valami volt. De én ehhez nem nagyon értek.
15426 bcn 2008-02-12 19:25:28 [Válasz erre: 15425 Orfeusz 2008-02-12 18:42:50]
mondom h volt benne tűz :D
mondom h volt benne tűz :D
15425 Orfeusz 2008-02-12 18:42:50
[url]http://www.youtube.com/watch?v=_xAKjR_-Tp0;barcelonai Elektra, 2008.február 9.!![/url] ..taps..
[url]http://www.youtube.com/watch?v=_xAKjR_-Tp0;barcelonai Elektra, 2008.február 9.!![/url] ..taps..
15424 Heiner Lajos 2008-02-12 17:57:06 [Válasz erre: 15423 tarnhelm2 2008-02-12 16:01:21]
Az öregúr (bocsánat, a Professzor Úr) az év végével visszavonul. Haydn-Mozart-Beethoven-Schubert műsort ad a Prágai Tavaszon, ugyanazt a programot eljátssza április 27-én Varsóban is. Nem vagyok, messze nem vagyok nagy hódolója, de a Schubert a D. 960 - gondolkodom, gondolkodom..
Az öregúr (bocsánat, a Professzor Úr) az év végével visszavonul. Haydn-Mozart-Beethoven-Schubert műsort ad a Prágai Tavaszon, ugyanazt a programot eljátssza április 27-én Varsóban is. Nem vagyok, messze nem vagyok nagy hódolója, de a Schubert a D. 960 - gondolkodom, gondolkodom..
15423 tarnhelm2 2008-02-12 16:01:21 [Válasz erre: 15421 Sesto 2008-02-12 13:55:16]
Épp ezt a vitát kikerülendő írtam,hogy alapvetően jó, csak éppen nem frenetikus koncertről beszélek. Mondok mégis nevet, hogy érthető legyen. Brendel meglehetősen unalmas, de azért korrekt koncertjein szokott például ilyen \"lelketken vastaps\" felhangzani. (Én sem szoktam udvariasságból lelkesedni, de \"udvarias\" tapsot egy tisztes, ám nem éppen lelkesítő koncertnek azért megadok :))) Buuhzni csak nagyon ritkán szoktam. De azért már előfordult.)
Épp ezt a vitát kikerülendő írtam,hogy alapvetően jó, csak éppen nem frenetikus koncertről beszélek. Mondok mégis nevet, hogy érthető legyen. Brendel meglehetősen unalmas, de azért korrekt koncertjein szokott például ilyen \"lelketken vastaps\" felhangzani. (Én sem szoktam udvariasságból lelkesedni, de \"udvarias\" tapsot egy tisztes, ám nem éppen lelkesítő koncertnek azért megadok :))) Buuhzni csak nagyon ritkán szoktam. De azért már előfordult.)
15422 Orfeusz 2008-02-12 15:27:26 [Válasz erre: 15421 Sesto 2008-02-12 13:55:16]
Én sosem értettem miért kell azt megtapsolni, aki rossz volt. A Buuht én sem kedvelem, sztem sokkal emberségesebb és ugyanolyan érthető ha egyszerűen csak nincs taps.
Én sosem értettem miért kell azt megtapsolni, aki rossz volt. A Buuht én sem kedvelem, sztem sokkal emberségesebb és ugyanolyan érthető ha egyszerűen csak nincs taps.
15421 Sesto 2008-02-12 13:55:16 [Válasz erre: 15420 tarnhelm2 2008-02-12 13:25:05]
...ez mit jelentsen: \"illik megtapsolni\" - mar elnezest, de differencialni is lehet, nem? - ergo, ha vmi./vki. nem tetszett, vagy csak kevesbe, akkor annak mertekeben fejezem ki tetszesemet, de csak azert \"mert illik\", nem fogom vörösre tapsolni a tenyeremet!... S ha vmi. vegkepp´ gyatra volt - nem fogok \"Buuuh-t\" kiabalni(!) - mert az tenyleg övönaluli ütes az elöadoval szemben, de nem leszek benne az \"illendö vastapsban\" sem.
...ez mit jelentsen: \"illik megtapsolni\" - mar elnezest, de differencialni is lehet, nem? - ergo, ha vmi./vki. nem tetszett, vagy csak kevesbe, akkor annak mertekeben fejezem ki tetszesemet, de csak azert \"mert illik\", nem fogom vörösre tapsolni a tenyeremet!... S ha vmi. vegkepp´ gyatra volt - nem fogok \"Buuuh-t\" kiabalni(!) - mert az tenyleg övönaluli ütes az elöadoval szemben, de nem leszek benne az \"illendö vastapsban\" sem.
15420 tarnhelm2 2008-02-12 13:25:05 [Válasz erre: 15419 Orfeusz 2008-02-12 12:24:41]
Egyetértek. Nem egyszer hallottam már \"lelketlen vastapsot\" jó, de nem frenetikusan jó külhoni nagyság koncertjének a végén. Amikor mindenki tudta, ezt az embert azért illik megtapsolni, ha már eljött ide hozzánk, de annyira azért mégsem dobott fel ez az este. (Inkább nem mondok neveket a közelmúltból.)
Egyetértek. Nem egyszer hallottam már \"lelketlen vastapsot\" jó, de nem frenetikusan jó külhoni nagyság koncertjének a végén. Amikor mindenki tudta, ezt az embert azért illik megtapsolni, ha már eljött ide hozzánk, de annyira azért mégsem dobott fel ez az este. (Inkább nem mondok neveket a közelmúltból.)
