Még tegnap, amikor a zágrábi beírásomat ismèteltem (elsőre elszállt), kicsit én is belenéztem a genfi Nabuccoba. Mintha másik opera lenne, mint amit Zágrábban láttam. Na ott aztán van rendezői színház ... Hernandez persze csodás.
Úgy gondoltam, hogy a beszélgetés mellett nem árt néha zenét is hallgatni/nézni. Megfogadtam Kozlok Laci (elnézést, hogy ismeretlenül Laciként emlegetem, de leginkább ezen a néven találkoztam vele) tanácsát és megnéztem a római Operaház idén januári Aida előadását. Telitalálat. A rendezés nem sok szót érdemel. Davide Livermore tulajdonképpen egy teljesen hagyományos előadást jegyez, a jelmezek és a színészvezetés harminc évvel ezelőtt is hasonló lett volna, ám valahol ott bújkált benne a kisördög, hogy valami mait is nyújtani kell, különben nem tekintenék modern rendezőnek. Ezt a célt szolgálja a színpad hátterét uraló multifunkcionális geometriai izé, amelynek pontos szerepét két és fél óra után sem tudtam pontosan megállapítani. Ezen kívül is vannak érdekes dolgok: a bevonulási induló alatt például senki sem vonul be, helyette az izén látszanak pucér férfi alakok. Az etióp foglyokkal valamiért igencsak takarékoskodott a rendező, Amonasroval együtt is csak hetet számoltam össze, ráadásul ezek ki tudja miért, mind jelen vannak a harmadik felvonás Aida-Amonasro kettőse alatt is, eszembe juttatva azt a bécsi operaigazgatót, aki kevesellte a Rajna kincsében a sellők számát, majd miután tájékoztatták, hogy Wagner csak háromnak írt szerepet, azt felelte, nem baj, a többiek majd úszkálnak. A hat fogolynak sincs más szerepe, mint hogy amikor Aida először visszautasítja apja kívánságát, Amonasroval együtt ők is az öklüket rázzák. Az izének a továbbiakban is fontos szerepet szán a rendező. Amneris és Radames kettőse alatt kígyóként tekeregnek benne valamilyen fém alkatrészek, Amneris jelenete és a finálé alatt pedig látványos víz és tűz zuhatagot látunk, amely kifejezetten jól mutatna a Varázsfuvolában, itt azonban rejtély, hogy milyen célt szolgál. Mindegy: lényegében semmit sem tesz hozzá az előadáshoz és szerencsére nem sokat vesz el belőle. Mert maga az előadás szenzációs. Nem hiszem, hogy napjainkban bárhol ennél jobb előadásban lehetne látni ezt az operát. Michele Mariotti szerintem napjainkban a legjobb olasz operakarmester, már bolognai korszakában is remek produkciók fűződtek a nevéhez. Mariotti nagyszerűen kézben tartja az előadást. A tempói általában gyorsak, a nagy drámai csúcspontokra koncentrál, de a lírai pillanatok is hitelesen szólalnak meg pálcája alatt. A második felvonás első képének balett zenéjében éreztem néhány szokatlan tempót, de mindez nem befolyásolja az összképet. A szereplők közül a hölgyeket éreztem egy hajszállal jobbnak, de csak azért, mert ők egyszerűen fantasztikusak voltak. Krassimira Stoyanova sokoldalúságára jellemző, hogy egy hónappal korábban Bécsben Feldmarschallint énekelt, a kritika szerint csodálatosan. Most Aida szerepében kápráztat el bennünket. A hangja tökéletesen ideális a szerephez és az alakítása is teljesen meggyőző. Nem hiszem, hogy napjainkban jobb Aida létezne nála. Még nála is jobb Ekaterina Semenchuk Amnerisként, igaz, talán ez a leghálásabb és legsokoldalúbb szerep. A fehérorosz énekesnő e produkció alapján a legnagyobbak méltó utódjának tűnik, aminél nagyobb dícséretet nem tudnék mondani. Gregory Kunde hetvenedik életévében egy biológiai csoda. Nem hiszem, hogy ebben a korban sokan képesek lennének elénekelni ezt a rendkívül kényes szerepet, ráadásul ezen a színvonalon. Kunde hangja nem hőstenor hang, de amikor kell, hősies tud lenni, a lírai részekben pedig nagyszerűen kamatoztatja egykori bel canto tapasztalatait. A románcot csodálatosan kezdi, a végén, noha vártam, nem kísérelte, kísértette meg a pianissimo befejezést, hanem a Simándytól jól ismert decrescendót alkalmazza. Megjelenésében sajnos már meglátszik a kora, így elég illúzióromboló egy hangsúlyozottan ifjú hős szerepében, néha bizony a fáraó apjának vagy inkább nagyapjának tűnik. Vladimir Stoyanov kellő súlyt ad Amonasro fontos szerepének. Az Aida-Amonasro kettősben érdekes volt egy Stoyanova-Stoyanov párost látni. Számomra kisebb - bár lassan már megszokott - csalódást okozott, hogy míg korábban az olasz énekesek voltak a meghatározók az opera világában, addig manapság az olasz opera egyik fellegvárában egyetlen olasz művészt sem találtak a főszerepekre. Ugyancsak csalódást keltett a közönség lagymatag viselkedése. A legkiválóbb produkciókra is csak kimért, udvarias tapssal reagáltak. A magam részéről imádom az 50-es, 60-as évek olasz operafelvételeit, amelyeken a színház időnként egy futballstadion benyomását kelti. Egy lehelletfinom pianissimót, egy hatásos kitörést vagy egy ragyogó magas hangot szünni nem akaró ováció követi. Lehet, hogy másokat ez idegesít, de a közönség akkor együtt élt a művel, érzelmileg teljesen azonosult vele. A San Carlo egy Trubadúr előadásán például a Stretta közben (!) robbant ki a tapsvihar Filippeschi egy káprázatos magas hangja után. Emlékszem, annak idején Budapesten mi is, az utolsó pillanatig kitartva, vörösre tapsoltuk tenyerünket egy-egy ragyogó teljesítménynél. A római közönség lagymatag reakciója méltatlan volt a kitűnő előadáshoz.
Milyen szerencse, hogy én tavaly mentem el egy Zeffirelli-féle Aidára. Azt hiszem az idén kihagyom.
Kituno Nabucco-t láttam a Operavision. S.HERNANDEZ fenomenális Abigél.
A múlt hét végén Zágrábban voltam két napot és megnéztem az ottani Nabuccót. Úgysem láttam eddig túl sokszor ezt a korai Verdi-operát. A Horvát Nemzeti Színház prózai darabokat és operákat -azt hiszem, baletteket is- játszik.


Szemet gyönyörködtető, pazar látványvilág. Aki pedig piramisra és szfinxre vágyik, menjen Egyiptomba! Ott legalább kőből vannak és az is szemet gyönyörködtető, pazar látvány és világ.
Nagyszeru Anna Bolena bemutato volt Kassán, bovebben Psvel Unger kritikája - operaslovakia.sk
Nem csak jo volt, menj el Brnoba szeptember 19.
Legalább jó se..e volt?
Koszonom a beszámolot. Így nem szabad egy Luciát rendezni. Más a helyzet a brnoi Saloméval. Például a címszreplo nem táncolja a 7fátyol táncát, de az asztalon kacérkodik, riszálja magát és a végén a bugyiját ráhúzza Herodes fejére. ; ]
Egy nagyon felemás és helyenként morbid Lammermoori Lucia-produkciót láttam tegnap este a Classica csatornán (25-én 14 órától megismétli az adást).
Az operaközvetítés egy 2021-es, formabontó rendezésben
színre vitt streaming-előadás felvétele volt a Zürichi Operaházból.
Néhány meghökkentő észrevételem sorolom - amit nem állok meg, hogy „szóvá ne tegyem” itt:
- A bemutató idején a COVID-válság időszaka tartott még és a társulat azt a
megoldást választotta, hogy a zenekart és a kórust a színház próbatermében
helyezték el, ami kb. 1 km-re van a színháztól, de technikailag képesek voltak
megoldani, hogy a zenei hangzás késedelem nélkül élőben megszólaljon hangszórókon
keresztül az üres zenekari árokban.
- A színpadon a kórus helyett statiszták mozogtak - „játszottak”.
- A „kortárs” rendezésben Lucia, Edgardo és Enrico Ashton „duplikátumai”
mint gyermekek is megjelennek.
- A még az őrülési jelenetet bevezető részben, a lakodalmi
vigalomban, a kórus-statiszta férfiak női társaikkal dorbézolnak, duhajkodnak, táncolnak,
isznak, henteregnek, szerelmeskednek, szexuális tevékenységet végeznek (imitálnak),
például a Normanno megerőszakolja Alisát; később, amikor Raimondo megjelenik azzal
a hírrel, hogy Lucia megtébolyodott és a nászszobában leszúrta Arturót, érzéketlenül
reagálják le a megdöbbentő bejelentést és megy tovább köztük a kicsapongás.
(Meg kell hagyni, jól játsszák a színész-statiszták!...)
- Az Őrülési jelenet maga is botrányosan szokatlan: nem csak a
véres ruhában előjövő Luciát látjuk, mert magával vonszolja a még meg nem
halt!!!, vérében fetrengő, alsógatyás Arturót és a nyílt színen késsel vágja el
a még mindig rángatódzó ember torkát.
- Mindeközben a gyermek Lucia és a később hozzá csatlakozó
gyermek Edgardo végig jelen vannak, vidáman szelnek az esküvői tortából és lakmároznak,
mit sem törődve a körülöttük zajló rémisztő jelenettel.
- Még a harmadik felvonás első jelenetében, amikor Ashton és
Edgardo a romtoronyban együtt vannak és megállapodnak az éjjeli, élet-halálra
szóló párbajban, kezükben mindenféle fegyverfajtát fogva elindulnak támadólag egymással
szembe (először puska és íj, majd alabárd és kard, utána tőr és kés kerül elő,
amikkel mímelve hadonásznak énekük közben.)
- Az Őrülési jelenet végén Lucia nem hal meg (nem rogy
össze), hanem kisétál a színfalak mögé, ott hagyva a véres színhelyet és a
letaglózott statisztéria-sereget, köztük a magába roskadt bátyját, akit a darab
legvégén felakasztva látjuk lógni az akasztófán a sírkamra
közelében, mellette egy másik akasztófát is látni, de hulla nélkül... Az egész
jelenetet közömbösen figyeli a színen lévő gyermek Ashton...
Azt hiszem, ennyi is elegendő, amit felvázoltam a török-olasz
származású német rendezőnő -Tatjana
Gürbaca - szélsőséges vízióit magába foglaló operarendezéséből, és nem csak
én „hüledeztem” a látottakon, mert a neten található egyik kritika szerzője is kemény
szavakkal kiakadt a produkció imént felsorolt „akcióinak” értelmetlenségein.
A brnoi Saloméra nagyon jo kritikák jelentek meg, www.operaplus.cz www.operaslovakia.sk
Megjelent a pozsonyi zenei fesztivál programja. Ttobbek kozt fellép a drezdai és rotterdami zenekar, Piotr Beczala - ének és ária koncert, a kassai opera Szymanovski Roger király operáját mutatja be. www.bhsfestival.sk
Nem csak joképu, de egyik legnagyob tenor. Ma már ilyenek nincsenek. A filmet nézzétek meg.
Igen, jokepu volt, en is elismerem, bar en a lanyokat szeretem.
Kituno operafilmet találtam, magyar felirattal, a Tubuson. Calaf - FRANCO CORELLI. /foleg a holgyeknek ajánlíom, Franco nagyon csinos férfi volt/
Irene Theorin is 60 éves, Marton Évával egy napon - de nem egy évben - született. Vasárnap az Istenek alkonya után köszöntötte is a zenekar a színpadon. És csodás Brünnhilde volt.
Stoyanova nagyon tetszett mint Donna Anna a MüPában. Igaz, már vagy 13-14 éve, de máig emlèkszem. D'Arcangelo volt Don Giovanni, pár év múlva Schrott sokkal jobb volt az Erkelben és az akkor még szinte ismeretlen Saimir Pirgu énekelte Don Ottaviot. Azóta nagyon felfutott. Fischer Ádám vezényelte a StOP zenekarát.
A brnoi Salome jo sikerult.
Nagyszeru Forzát sugárzott a cseh TV- London, 2019. Netrebko, Kaufmann, Tezier énekeltek. Netrebko most nagyon tetszett. Leonora di Vargas-t csodálatosan énekelte. A 2 Verdi Leonorát énekelje, ne Ladyt , Abigélt vagy Tutandot-ot.
És nagyon jo enekelte ezt a Radamest, sot megpobálkozott a diminuendoval a románc végén.Stoyanova már 60 éves, megállta a helyét, intakt hang, kellemes vibrato, szép pianok.Sok fiatalabb énekes tanulhat toluk.
Ex-Mr. Peretyako?
Semenchuk falcon-szoprán is. Ekaterina énekel Ladyt és Abigélt is. Ép ezekben a napokban Macbethben alternál Netrebkoal a Scálában.
operavision.eu/performances
Nagyon jo eloafás volt a pozsonyi Aida. Az énekesek kitettek magukért. A zenekar jol teljesített
2023. június 5. M5 23.30. Smetana: Eladott menyasszony c. operája előadása felvételről a Müpából.
Sajnos ma már eléggé ki vagyunk szolgáltatva a kábel-tv társaságoknak, kivéve a saját antennával rendelkezők, és eszi-nem eszi, nem kap mást alapon nézzük, amit közvetítenek. Nálunk szerencsére még elérhető a Mezzo. Van családtagom, akinél pár éve megszűnt a Mezzo, nem túl boldogok a Classica műsorával. Persze, mint minden. ez is ízlás dolga!
Olga Bezsmertna ideális Ruszalka. Evvel a szereppel nagy sikert aratott 2022 júniusában Pozsonyban.
Holnapután Rusalka bemutato a Scálában. Rusalka - Olga Bezsmertna /ukrán szoprán/, herceg - Dmitrij Korcsak /orosz tenor/.
Slávka Zámečníková, bécsi STOP szolistája, jelenleg a legjobb szlovák lírai szoprán. O rola és sok minden másrol szol ez a cikk /operaskivakia.sk / -
Kedves Laci, sajnos sokunkat elcsábított anno a remek Classica, ami azóta már nem ugyanaz, viszont a Mezzot elvesztettük.
25 éves a Mezzo-TV, pazar koncertek és operafelvételek, érdemes megnézni és meghallgatni ezeket.
Ebben az évben a neves opera-énekverseny =Hans Gabor Belvedere= Dortmund ban volt. A finálé gyoztesei -
Gustavo Dudamel főzeneigazgató mindössze két év után távozik a párizsi Operától. Forrás: itt. 2025/26-ban pedig zenekart vált: Los Angeles ---》New York.
Hát igen, Kolozsvárnak mindig nagyon gazdag operaékete volt. / 2 operájuk van, magyar meg román/
Vastapssal köszönte meg a közönség a Kolozsvári Magyar Opera monumentális előadását, az Aidát
/maszol.ro – 2023. május
26./
Valamíkor már írtam, hogy a vidéki szlovák operatársulatok jobbak mint a fovárosi. És ez be is igazolodott. Pozsonyban bemutatták Donizetti Stuardáját , hiaba volt francia rendezo, angol díszlettervezo. cseh jelmeztervezo, még a fovilágosito is Amerikábol volt / a vezetoség mindig panaszkodik a pénzhiányra/ . Ha nincs jo énekes Stuart Máriára a darabot nem kell eloadni. Itt bizony drámai koloratúrára van szukség.
A zeneszerző kevéssé ismert és ritkán előadott „grand” operájának élő közvetítése május 16. és november 16. között visszanézhető/letölthető a YouTube-ról.
Az operát csonkítatlanul - húzások nélkül és a teljes balettzenével együtt - a legteljesebb változatában mutatta be a La Monnaie operaház!
„VIII.
Henrik Camille Saint-Saëns nagy történelmi operáját éles ellentétek
jellemzik: lelkesedés és szerénység, féltékenység és lemondás, intimitás és
ünnepélyesség. A brüsszeli La Monnaie új produkcióját Olivier Py rendezőre
és Alain Altinoglu karmesterre, a francia repertoár két hősies bajnokára bízta. Csodálatos
díszletekkel, magas drámaisággal és lenyűgöző zenével ez a produkció egy zenei
utazást kínál, amely a 16. századi Angliában kezdődik, de még ma is
visszhangzik egy időtlen kérdésen keresztül: Meddig mehet el egy hatalommal
rendelkező ember a hódításaival?”
Főbb
szereplők:
VIII. Henrik – Lionel Lhote
Don
Gomez de Féria – Ed Lyon
Campeggio
bíboros – Vincent Le Texier
Catherine
d’Aragon – Marie-Adeline Henry
Anne
de Boleyn – Gubisch Nóra
Km. a La Monnaie Szimfonikus Zenekar és a La Monnaie Kórus, a La Monnaie Kórusakadémia
Karmester: Alain Altinoglu
Rendező: Olivier Py
(3 óra 43 perc)
Klárika, nagyon orulok, hogy tetszett a zene.
Köszönöm. Mindenesetre, még így az elmondottak alapján is kitűnik, nem egyszerű feladat a wikipédiára bármit felvinni, javítani. Talán egyszer ismét nekirugaszkodom...
Még nincs jóváhagyva, de a nem ellenőrzött fülre kattintva látható. Ha úgy van, szívesen segítek javításban, pontosításban, bár szerintem ez a mostani felület már tényleg gyorsan tanulható. Annyi ökölszabályt kell figyelembe venni, hogy minden leírt mondathoz legyen meg a hivatkozás a forrásra.
Ha már szóba került a karmester Kulka János neve, hozzá nemcsak operaelőadások, hangversenyek vezénylései kötődnek, mert a Magyar Rádió is foglalkoztatta 1956-os emigrálását megelőzően: operettrészleteket vezényelt, amelyek később Qualiton-lemezekre rákerültek. Többek között ezek a stúdiófelvételek készültek vele:
- Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó (részletek, 1955. május 31., Kossuth Rádió) – Kulka János – Házy Erzsébet, Reményi Sándor, Bódy József, a Magyar Állami Hangversenyzenekar
- Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt: A mosoly országa (részlet, Qualiton, 1956; rádiófelvétele 1954) - Kulka János – Házy Erzsébet, Kishegyi Árpád, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
- Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő: Paganini (részlet, Qualiton, 1956; rádiófelvétele 1954) – Kulka János – Kishegyi Árpád, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
- Matvej Blanter: Az Amúr partján (részletek, az 1950-es évek) – Kulka János - Zentai Anna, Rátonyi Róbert, a Fővárosi Operettszínház zenekara.
Természetesen Kulka János karmesterről, és nem a színészről, bár a névazonosság valóban megtévesztő lehet!
Kedves fbcs! Nagy köszönet a segítségedért! Jelenleg nem látok változást a Wikipedián, még ott van a jelzett cím és szerep...
