Bejelentkezés Regisztráció

Opernglas, avagy operai távcső...


21873 -zéta- 2023-07-25 23:18:27 [Válasz erre: 21869 Edmond Dantes 2023-07-25 14:18:42]
A terv egy dolog, tavaly vihogtam Calleja Parsifalját olvasva, oszt mi lett belőle... Szóval várjuk ki a végét...

21872 Laci Kozlok 2023-07-25 21:02:53 [Válasz erre: 21871 Laci Kozlok 2023-07-25 19:43:33]
Riccardo Massi is jo volt, megprobálhatná  a románc végén egy -ppp- .  Kutasi Judit a legjobb formáját  hozta, félelmetes Amneris, kár a számára elonytelen kosztumért,  habár lefogyhatna kicsikét. Nem a hájbol éneklunk.

21871 Laci Kozlok 2023-07-25 19:43:33 [Válasz erre: 21868 lujza 2023-07-24 23:44:56]
Aida nem háborúellenes vagy pacifista opera, hanem egy szerelmi háromszog.
A  címszereplo  Elena Stichina remekelt. 

21870 lujza 2023-07-25 18:15:34 [Válasz erre: 21869 Edmond Dantes 2023-07-25 14:18:42]
Mindig ilyenkor, az ünnepi játékok megnyitásakor szokták bejelenteni a terveket. Idén egy új, és nagyon szép Parsifallal nyitottak, amit közvetít a Bartók is. De érdemes a BR-Klassik rádiót hallgatni, mert onnan minden nap van közvetítés, a teljes Ring, a Tannhauser és a Hollandi is. Sajnos a livestream nálam nem indult el, pedig kíváncsi lettem volna, hogy mi kapott egy nézőtől búú-t az első felvonás végén.

21869 Edmond Dantes 2023-07-25 14:18:42
A Bayreuth-i Fesztivál bejelentette 2024-es és 2025-ös új produkcióit. Konkrét részletek operawire.com oldalon, ide kattintva olvashatók.

21868 lujza 2023-07-24 23:44:56 [Válasz erre: 21866 Edmond Dantes 2023-07-24 08:15:46]
Az Aida még visszanézhető lesz a BSO honlapján. Bár én is azt gondolom, hogy az élő előadás az igazi, de azért Kutasi ebben is remek Amneris, ami valóban több, mint a Preziosilla. És ez a rendezés helyenként emlékeztetett a Mohácsi félére.

21867 takatsa 2023-07-24 09:15:52 [Válasz erre: 21866 Edmond Dantes 2023-07-24 08:15:46]
Hát, te tetted fel a kérdést: Budapest nem kíváncsi Kutasira? Én csak erre válaszoltam, mert a kérdésedből arra következtettem, hogy te kiváncsi lennél rá. Tudod, hogy én odavagyok a videókért, de azért az élő előadás mégis sokkal több, arról nem is beszélve, hogy szerep tekintetében Preziosilla és Amneris között is van némi különbség. :)

21866 Edmond Dantes 2023-07-24 08:15:46 [Válasz erre: 21849 takatsa 2023-07-20 12:21:26]
Köszönöm, nem ígérem. Nem biztos, hogy szezon végén, esetleg izzó hőségben szardínia módjára akarok szorongani az Operaház kokasülőjén. Akkor már inkább megnézem Kutasit a MET Preziosilla-szerepében, kényelmesen, ugyanannyiért a MüPában. Talán lesz az a Forza is olyan jó előadás, mint a pesti Aida.

21865 lujza 2023-07-24 00:54:40 [Válasz erre: 21862 kjános 2023-07-23 08:19:38]
Kedves János, én pedig konkrétan reméltem, hogy írni fog a müncheni Aida kapcsán, amit remélhetőleg látott, és mások is megnéztek. Kíváncsi lennék az énekesi teljesítményeken kívül arra is, hogy ki milyennek látta ezt a rendezést?

21864 Klára 2023-07-23 12:26:47 [Válasz erre: 21862 kjános 2023-07-23 08:19:38]
Kedves János,
Katalin fórumtársunk megelőzött. Csatlakozom az Ő kéréséhez, javaslatához. Ne vonuljon vissza egészen! Jelentkezzen ritkábban, vagy rövidebb bejegyzéssel, de ne tűnjön el teljesen! Vannak páran, akik csak esetenként jelentkeznek, mikor hosszabb, mikor rövidebb beírásokkal. Sok tekintetben osztottam az Ön nézeteit, és örültem, hogy ismét olyan valaki jelentkezik írásaival, aki a zenével, az operával foglalkozik!

21863 Nagy Katalin 2023-07-23 10:54:59 [Válasz erre: 21862 kjános 2023-07-23 08:19:38]
Kedves János! Meglepett, hogy ilyen hamar vissza akar vonulni. Azt értem, hogy intenzív volt a jelenléte és ez rengeteg időt vesz igénybe. Csak halkan és finoman jelentkeznék ezzel az érvvel: önös érdekből arra biztatom, hogy legyen jelen ritkábban vagy rövidebben, ahogy az ideje megengedi, de ne némuljon el! Az operajátszásról alkotott véleményét annyira osztom, hogy akár én is előadhattam volna, csak éppen velem ellentétben vette a fáradságot és ki is fejtette.

21862 kjános 2023-07-23 08:19:38
Kedves Fórumozók!
Mivel ebben a rovatban jelentkeztem a legtöbbször, itt is szeretnék elbúcsúzni mindenkitől. Szép kirándulás volt, de úgy érzem, hogy ez nem teljesen az én világom, ráadásul a virtuális térben való rendszeres megjelenés igen sok időt vesz igénybe, másképpen viszont nem érdemes. Köszönöm, hogy megértéssel és türelemmel fogadtak, köszönöm a jóindulatot és a színvonalas párbeszédeket és elnézést kérek, hogy hosszadalmas fejtegetésekkel próbára tettem a türelmüket. Természetesen a jövőben is figyelemmel kísérem a fórum munkáját, de aktívan már nem veszek részt benne. Mindenkinek sok sikert és izgalmas zenei élményeket kívánok!

21861 takatsa 2023-07-22 08:11:41 [Válasz erre: 21860 lujza 2023-07-22 00:30:08]
Azért jó végigböngészni a MAO jövő évi programját, mert a kurrens előadásokra az alacsonyabb árkategóriájú jegyek - amelyek a bérlet-eladások miatt eleve korlátozott számúak - nagyon hamar elfogynak. 

21860 lujza 2023-07-22 00:30:08 [Válasz erre: 21853 takatsa 2023-07-21 07:04:45]
Bocsáss meg, én nem néztem utána, hogy mit linkeltél be! Épp a fejemben volt a felfedezés, hogy vasárnap hallhatjuk Kutasi Juditot, és azt hittem, arra gondolsz. Viszont ez így jó pont az Operának, és Neked is, hogy felhívtad rá a figyelmünket! Én nem is figyeltem a jövő évi programot, és főleg nem az Aidát.

21859 Edmond Dantes 2023-07-21 17:39:25 [Válasz erre: 21856 Héterő 2023-07-21 10:56:34]
Ami ebbőll a trailerből kiderül, az némileg vagy nem is némileg: plàgium. Ha jó lenne, szerintem akkor is plágium. És ugyan kinek kell(ett) ez a produkció? Milyen jó "kis" Rodolfo volt Boncsér a milyen jó "kis" Bohémélet 2.0-ban ... Ami még elszomorító, hogy a zenés-színész szakot végzett és ma sztárnak számító Brasch Bence ezt mondja a bejátszásban: "...anno én sem ültem volna be egy operaelőadásra az Operába". Ha egy tinédzser kora óta zenésznek, művésznek készülő fiatalember így állt az operához, akkor mit várhatunk a "civil" többségtől?
PS Na de ez a kritika és az előadás is 2012-es keltezésű. Borítsa a feledés jótékony homálya ..

21858 takatsa 2023-07-21 11:28:13 [Válasz erre: 21856 Héterő 2023-07-21 10:56:34]
Nem hiszem, hogy ezt a 2012-es előadást 100 év múlva is játszani fogják. Majd végetér egyszer ez a rendezői őrület, mint minden más extremitás, ami a mi kis világunkat manapság jellemzi, és minden visszatér a normálisnak nevezhető kerékvágásba. És az alma, a citrom, a répa, a krumpli, az opera, a férfi és a nő, és minden más visszanyeri az eredeti jelentését és saját identitását. Az "önazonosság", az amit elveszítettünk, és jó lenne, ha minél hamarabb újra megtalálnánk. 

21857 Hangyászsün 2023-07-21 11:22:59 [Válasz erre: 21856 Héterő 2023-07-21 10:56:34]
Ugyanaz a kategória, mint az ugyanitt (Miskolcon?) meggyalázott Don Giovanni. Olyan selejt, hogy még a hüjegyerekeknek Z-generációnak sem kell.

21856 Héterő 2023-07-21 10:56:34
Állatorvosi "bohém-ló"

Le a poros, avitt, ócska, unalmas rendezésekkel !
Éljen a fiatalságot vonzó, újszerű megközelítés!
Fenébe a giccses (atavisztikus nézők sorában tapsorkánt kiváltó) színpadképekkel !

Az eredetileg valami Puccini nevével (is) fémjelzett La bohème című, idejétmúlt opera igazán modern magyar változatát, a Bohém Castingot (így, amerikai helyesírással megadott címmel) kéretik előadni ezentúl jobb helyeken. Hallgassunk kicsit bele a zseniális műbe:

Bohémélet mai szlengben - Budapesten a Bohém Casting!

László Ferenc kritikája

21855 Laci Kozlok 2023-07-21 10:37:08 [Válasz erre: 21854 Laci Kozlok 2023-07-21 09:23:41]
Aidát Elena Stichina/ orosz spinto/ és Radamest Riccardo Massi /olasz drámai tenor vagy spinto/ fogják énekelni. Remek eloadásra számíhatunk. A rendezés  modern, de már lassan megszoktuk ezt.   

21854 Laci Kozlok 2023-07-21 09:23:41 [Válasz erre: 21852 lujza 2023-07-21 01:35:59]
Kutasi nagyon jo mezzo, a nagy szláv mezzok egyetlen konkurense.

21853 takatsa 2023-07-21 07:04:45 [Válasz erre: 21852 lujza 2023-07-21 01:35:59]
Kösz a linket. A dátumot nem néztem el. ED ezt kérdezte: Budapest nem kíváncsi Kutasi Juditra?  És én erre válaszoltam, egy év múlva a MAO-ban lép fel Kutasi Amnerisként.

21852 lujza 2023-07-21 01:35:59 [Válasz erre: 21849 takatsa 2023-07-20 12:21:26]
Nem kell egy évet várni, elég vasárnap bekapcsolni a számítógépet: https://operlive.de/
https://www.staatsoper.de/stuecke/aida/2023-07-23-1900-13450
Elnézted a dátumot, most fog Kutasi Judit Münchenben Amnerist énekelni, ha érdekel. A rendezés modern lesz!
Jövőre Tosca lesz, a Harteros, Kaufmann, Tezier triót ígérik hozzá.

21851 Ch.Blondel 2023-07-20 12:43:00 [Válasz erre: 21845 kjános 2023-07-19 14:21:01]
Számomra pont az operairodalom számtalan művének "kissé zavaros" jellege a polémia tárgya, mert bármilyen szépen trilláznak az énekesek, rendes színpadi előadásban kínszenvedés a hülyeséget nézni. És az opera végtére is zenés színház. (Természetesen lehet mondani, hogy bizonyos cselekményelemek, dramaturgiai csavarok a műfaj elfogadott elemei voltak az adott X korban, de mi már soha nem fogunk egy művet az 1708-as római, vagy az 1843-as velencei közönség szemével nézni.) Ha egy tetszőleges 'szó szerinti' rendezés rendezés éppúgy (adott mű jellegéből adódóan: elkerülhetetlenül) logikátlan elemeket tartalmaz, mint ugyanennek a 'modernizált' verziója, akkor nem objektív értékítélet, hanem tisztán ízlés kérdése, hogy az előbbi vagy utóbbi preferálandó.
Sok egyéb mellett látom egyébként, hogy hol a legnagyobb egyet nem értés forrása köztünk: Bellini operáit (kevés kivétellel) én nagyon nehezen tűröm. Durván szólva: ha egy kétórás operában húsz-harminc percnyi csodálatos zene van, és másfél órányi döcögés, akkor az koncertre meg albumokra remek, de színielőadásra nem.

Huszár Klára ne adj' Isten, önkéntelenül arra is reflektálhatott, hogy Felsenstein rendezői, és a Komische Oper szereplőgárdájának énekesi kvalitásai nem ugyanazt a színvonalat képviselték.

Arra, hogy csak az 'értékes' darabok maradnának fent, nem csak a régizenei mozgalom 'újrafelfedezései' adják a tökéletes cáfolatot, hanem a bel canto művek jelentős részének múlt századi és mostani reneszánsza is. Donizetti Mártírokja, Mozart Idomeneója, Cherubini Médeája, Händel operái, Monteverdi Poppeája száz-kétszáz-háromszáz éven át 'nem színpadképes' művek, jobb esetben jegyzi őket a zenetörténet-írás, rosszabb esetben azt se tudják róluk, hogy léteznek egyáltalán, pedig zenei és drámai értelemben is csodálatos alkotások.

Hogy mi lesz az operajátszás jövője, azt nem tudom (Bayreuthban már készül az Augmented Reality-Parsifal), de hogy a jelenje (évtizedek óta) a rendezői színház, az szimpla tény. A prózai színjátszásra kitekintve még így is határozottan konzervatív verzióját élvezhetjük. Nem tudom, melyik ominózus operaházi rendezés volt a kritika tárgya, de hogy legutóbbi élményemre reflektáljak: Almási-Tóth Idomeneójával sem az a baj számomra, hogy próbált valamilyen külső keretet ráhúzni a műre, hiszen a leírásban belengetett (a színpadon nem látott) természet általi fenyegetettség élménye, a generációs konfliktusok stb. végül is mind benne vannak magában az operában, és ezerszer inkább egy ilyen megközelítés, mint Boschán kreténkedése a Titusszal. A baj ott kezdődött, hogy Almási-Tóthnak igazából látványosan nem volt gőze se arról, hogy miről szól az opera, meg hogy is nézne ki igazából a saját koncepciója, dobálta egymásra a kiforratlan ötleteket, és nagyjából három perc után tudni lehetett, hogy összeomlik majd itt minden, mint a kártyavár. Ez valóban értékelhetetlen. Az általad említett bolognai Szerelmi bájital viszont szerintem remekül ragad meg két dolgot is: hogy az opera szereplői hormonális hülyegyerekként viselkednek, és Nemorino kínosan bepalizható, infantilis figura. Egyébként pedig – legyen ez az olasz iskolarendszert illető kritika vagy sem, a cheerleaderes, bezacskózott sörösüveges környezet egyébként sokkal inkább tűnik amerikainak (nochdazu: az olasz kritikusok szerint is) – ugyanúgy megmaradt a mű könnyed, szórakoztató atmoszférája és humora.

21850 takatsa 2023-07-20 12:22:28 [Válasz erre: 21847 lujza 2023-07-20 02:29:16]
Köszi a linket. :)

21849 takatsa 2023-07-20 12:21:26 [Válasz erre: 21848 Edmond Dantes 2023-07-20 11:58:25]
Lesz 2024 júniusban Aida, ott hallhatjuk majd Amnerisként. Van még néhány szabad jegy, igyekezz!

21848 Edmond Dantes 2023-07-20 11:58:25
A MET új Forza-produkciójában az eredetileg kitűzött Semenchuk helyett Kutasi Judit és Maria Barakova énekli majd Preziosillàt. A magyar mezzo e szereppel fog debütálni a MET-ben. Forrás: operawire.com
(Zárójel: Budapest nem kíváncsi Kutasi Juditra? Egyre gyakrabban, egyre jobb helyeken bukkan fel..)

21847 lujza 2023-07-20 02:29:16
Egy friss Wozzeck előadás Aix-en Provence-ből: https://www.arte.tv/de/videos/114698-001-A/alban-berg-wozzeck/

21846 kjános 2023-07-19 14:33:19 [Válasz erre: 21841 Laci Kozlok 2023-07-18 19:12:43]
Bár nem én vagyok megszólítva, szerintem Carsen talán a legnagyobb mai operarendező. A Mefistofele (ez volt az első találkozásom vele) remek színház (bár nem mindig a műról szól), a Faust nekem nem tetszett (kiszámítható és erőltetett volt), a minimalista Anyegin nagyon jó keretet adott a műhöz, a Hoffmann meséi pedig szerintem az operarendezés csúcsa, egy egészen páratlan esztétikai minőséget képvisel. Láttam pár barokk opera rendezését is, azokat önmagukban érdekesnek találtam, de a barokk operajátszásról teljesen más elképzelésem van. Konwitschny az osztályteremben játszódó Lohengrinjével eljátszotta a bizalmamat, de még változhat a megítélése. Csernyakov Trubadúrja után is megfogadtam, hogy ettől a rendezőtől soha többet nem nézek meg semmit, aztán mégis láttam a Traviatát, az lényegesen jobban tetszett, bár az önmagukban jó ötletek néha zavaró pillanatokat okoztak, az Anyegin viszont, néhány polgárpukkasztó ötletet leszámítva, csodálatos volt, soha ennyit nem mondtak még el az orosz lélekről. Úgy hogy Konwitschnyről sem mondtam még le (bár ez őt nem nagyon izgatja).

21845 kjános 2023-07-19 14:21:01 [Válasz erre: 21840 Ch.Blondel 2023-07-18 11:47:33]
Tetszik, hogy nagyon jól elbeszélgetünk egymással, bár mások nem nagyon csatlakoznak, pedig azt hiszem az operajátszás legizgalmasabb kérdéseit feszegetjük. Továbbra is a mű prioritását vallom és úgy gondolom, hogy elsősorban azt kell(ene) színpadra állítani, amit a szerző(k) megírtak. Minden más értelmezés csak akkor érdekes, ha ezen a határon belül mozog. Azon belül viszont bármi lehetséges. Az ideális természetesen az lenne, ha a mű, a zenei megvalósítás és a rendezés egyaránt tökéletes egységet alkotna, bár ez elég ritkán fordul elő. Ilyen lehetett a Visconti-féle Traviata a Scalában, Wieland Wagner Wagner rendezéseinek többsége, Ponnelle bayreuthi Trisztánja vagy Strehler Boccanegrája. Ezek az operajátszás csillagórái. A rendezés természetesen rengeteget változott azóta, többek között a technikai feltételek is sokkal jobbak és természetes, ha egy rendező ezeket ki akarja használni. Soha nem állítottam, hogy egy mű csak 40-50 éves rendezésekben lehet jó, bár engem az sem zavar, ha nem bántóan elavult. A Metropolitan Puritánok rendezését például több évtizeddel ezelőtt Sutherlandra és Pavarottira álmodták, én Gruberovával láttam, de egy újabb generációt (Netrebko) is kiszolgált. Semmi extra, de megfelelő keretet ad ehhez a szép, de kissé zavaros műhöz. A mai rendezők, akik sokszor nem az opera világából, hanem a színház műfajától jönnek, érthető módon a színházi élményre koncentrálnak. Jól emlékszem Huszár Klára beszámolójára Felsenstein Ravasz rókácska rendezéséről. El volt ragadtatva a látottakról, aztán másnap rádöbbent arra, hogy a műből egyetlen hangra sem emlékszik. A rendezés - minden kiválósága ellenére - teljesen elnyomta a zenét, ami szerintem egy opera esetében nem fordulhat elő. Az opera legfontosabb eleme a zene, én legalábbis lemezen is tökéletesen élvezni tudok egy előadást, viszont kiváncsi lennék egy remekül megrendezett, de zenei közreműködők nélküli operaelőadásra. A szindarabok esetén a rendezők jóval több szabadságot élveznek, például az előadás tempóját is meghatározhatják. Az operánál viszont amint megszólalnak az első hangok, a zene veszi át az irányítást. Változatlanul azt vallom, hogy csak azok a művek maradtak fenn, amelyek a későbbi korok közönségének is mondani tudtak valamit. A csak a pillanatnyi aktualitást szolgáló darabok többsége eltűnt a sűllyesztőben. Az operák esetében azért ez nincs teljesen így, mert egyes műveket pusztán zenéjük szépségéért élvezünk. A múltkor például hozott Alvajáró például semmilyen "üzenetet" nem hordoz, viszont benne van az operairodalom egyik legszebb basszus és szoprán áriája, valamint szoprán-tenor kettőse. Ez és a többi gyönyörű zene elegendő ahhoz, hogy repertoáron maradjon. Továbbra is hiszem, hogy aktualizálás nélkül is mindenki számára értehetőek és átélhetőek azok az érzelmek, szenvedélyek, vágyak, amelyek az egyes művekben szerepelnek, teljesen felesleges azokat a szánkba rágni. Nem tudom, hogy az ókori Babilonban vagy Izraelben milyen módon igazolták a származást, a librettók sok hülyeséget és valószínűtlenséget tartalmaznak, de ez még mindig jobb, mint a New York közepén a falusi idillt kereső gróf, vagy ha Abdallo a kardja helyett a zakóját nyújtja Nabuccónak. Hiszen a szereplők a modern miliőben is a régi szöveget énekelik, ami sok esetben minimum humoros pillanatok forrása. Sajnos a modern rendezések kilencven százaléka mindössze annyit tesz, hogy modern díszletek között, mai ruhákba öltözteti a szereplőket. Ezeknél merül fel bennem a kérdés, hogy azon kívül, hogy unjuk a megszokott miliőt és ehhez képest kétségtelenül más, amit látunk, mit adnak hozzá a műhöz? Én úgy gondolom, hogy semmit. Sőt, legtöbbször zavart okoznak. A rendezések másik része többet akar markolni, nekik komoly üzeneteik vannak, amelyek viszont olykor teljesen szembekerülnek a mű eredeti gondolataival. A Szerelmi bájital Bolognában például külvárosi iskolai környezetben játszódik. A két főszereplő középiskolás. Belcoréról nem tudtam eldönteni, hogy egy bűnszövetkezet vagy egy sportegyesület vezetője. Végül úgy véltem, hogy egy sportos bűnbanda feje. Dulcamara egy drogdíler, aki a végén a rendőrök bilincsben visznek el. Az egész előadás brutális, durva világot ábrázol, amely ismerve a híreket, valószínűleg elég pontos látlelet a külvárosok hátrányos helyzetű lakóiról. De mi köze mindehhez Donizetti kicsit szentimentális, kedves, humoros művéhez, amelyben még a svihákok is szerethető figurák? Ráadásul, feltehetően a rendező szándékától függetlenül, egy újabb problémakört dob be, nevezetesen az olasz középiskolák állapotát, hiszen a libretto szerint (amely természetesen ebben a környezetben is ugyanaz) Nemorino csak egy keresztet tud tenni a Belcoréval kötött szerződésre és ez bizony elég siralmas állapotot mutat a középiskolai oktatás helyzetéről. Hogy másképpen is lehet, azt a pár órányira levő Macerata-i előadás mutatja meg, ahol mai miliőben (ez az opera ezt teljesen megengedi), frissen, szellemesen, ezer ötlettel, plusz Mariangela Sicilia zseniális Adina alakításával adják elő ugyanazt. Pontosabban egészen mást. Azt, amit Donizetti megírt. Mind a kettő modern, mai miliő, csak az egyik a Szerelemi bájitalról szól, a másik, ki tudja miről. Kétségtelenül komoly társadalmi problémákról, de olyan távol Donizetti világától, mint Makó Jeruzsálemtől. Ez az, amikor a rendező megerőszakolja a művet és mindenáron ráerőlteti azt, ami éppen foglalkoztatja. Emlékszem egy korábbi fórumbeli hozzászólásra, amely egy operaházi rendezésről azt mondta, hogy szerinte a rendezőnek teljesen mindegy volt, hogy melyik operát rendezi meg, mert mindenképpen ezt akarta kihozni belőle. Valóban ez lenne az operajátszás jövője?

21844 Ch.Blondel 2023-07-19 08:58:51 [Válasz erre: 21843 Laci Kozlok 2023-07-18 21:38:54]
A Don Carlos auto-da-féjában mindenképp volt egy kis polgárpukkasztás – rosszmájúan mondhatnám, hogy lehet, a Wiener Staatsoper (akkori) közönségének nem is ártott meg. Nem tudtam, hogy Pozsonyban ennyit rendezett/rendez Konwitschny, ez nagy haditett részükről! Bár a MÁO is törekedne hasonló kaliberű rendezők alkalmazására...

21843 Laci Kozlok 2023-07-18 21:38:54 [Válasz erre: 21842 Ch.Blondel 2023-07-18 20:13:06]
Koszi a választ. Robert Carsen rendezéseit nagyon szeretem, például a Met-es Ruszalka modern de nem eszement. Brnoi Kátya Kabanova  pedig zseniális- a színpad 
tele  van vízzel/ Volga folyot ábrazolja/ az énekesek és korus  a vizen palettákon énekelnek és játszanak, ide-oda tologatjak oket - nagyon jo otlet. 
Konwitschny  kontraverz, kissé  polgárpukkaszto. Pozsony  4 rendezést  megvett -
Anyegin, Bohémélet, Butterfly, Zsidono és a Makropulost direkt Pozsonynak szánta.
 Nekem nagyon tetszettek. Ez a rendezo jo zenész is, valamikor karmesternek készult.
 -

21842 Ch.Blondel 2023-07-18 20:13:06 [Válasz erre: 21841 Laci Kozlok 2023-07-18 19:12:43]
Általában? Carsen Varázsfuvola-rendezését nagyon szeretem, a Händeljeit is jónak tartom, a párizsi Capuletije viszont elég nehézkes (ez is persze a 20+ éves rendezések terhét nyögi). A Rózsalovag számomra ambivalens volt, mondjuk jobb az új Metes, mint az egykori salzburgi. Konwitschnytől elég keveset láttam, a Don Carlosa számomra minimum nagyon érdekes.

21841 Laci Kozlok 2023-07-18 19:12:43 [Válasz erre: 21840 Ch.Blondel 2023-07-18 11:47:33]
Mit szolsz R.Carsen és Konwitschny rendezéseihez ?

21840 Ch.Blondel 2023-07-18 11:47:33 [Válasz erre: 21839 kjános 2023-07-18 09:07:44]
A Nabucco eredeti szüzséjében cserébe teljesen blőd pillanatként hat az, hogy a babiloni király előrángatja a születési anyakönyvi kivonatot, hogy lányom, te meg rabszolgaivadék vagy, ne kakaskodj. Egy 19. századi polgári világban az, hogy valakinek a származása konkrét dokumentummal bizonyítható, természetes, időszámításunk előtt a ~6. században viszont ki ellenjegyezte Abigaille születési papírjait? Ez nem kizökkentő hülyeség? Ahogy ha túllépünk azon, hogy librettó szerint ő rabszolga, ugyanúgy működőképes egy 1840-es idősíkba áthelyezve, hogy mondjuk utcalány volt az anyja, hiszen a hangsúly a származás alantasságán, egy kiszolgáltatott, lenézett társadalmi csoporthoz való kötődésén van.
Az ukrán háborús környezettel való példálózás már megbocsáss, de eléggé szélmalomharc-jellegű, hiszen ez még az általad nem szeretett genfi, valóban 21. századi környezetben Nabuccóban sem a megválasztott tér, én sem erről beszéltem, de bármely tetszőleges "átrendezésnél" sem szükségszerű, hogy kortárs környezetbe kerüljön a darab. Claus Guth például jellemzően századfordulós, nagypolgári családi környezetben, erősen pszichoanalitikus megközelítéssel élve szokott rendezni – sokszor nagy sikerrel, néha nem, volt már mindkettőhöz szerencsém.
A Faust-példára pedig annyit, hogy ugyanúgy megjelenít egy szituációt: egy ember elkeseredettségét és öngyilkossági kísérletét. Ha ezt képes átadni, akkor szerintem teljesen felesleges azon fennakadni, hogy méreg vagy pisztoly, esetleg kötél, mert sem a jelenet, sem a mű egészének értelme nem csorbult miatta. (Castorf rendezését nem láttam, de izgalmasnak tűnik. Ha a bayreuthi átlag bármit mutat, az az, hogy két-három év múlva már nem lesz akkora sokk és fújolás miatta.)

21839 kjános 2023-07-18 09:07:44 [Válasz erre: 21835 Ch.Blondel 2023-07-17 15:01:26]
Csak az a gond, hogy a mű minden eleme, a Nabuccónál maradva, az elnyomás, a szabadságvágy, a szerelem, a féltékenység, a kóros hatalomvágy, az eredeti szüzsében is tökéletesen érvényesülnek, míg másik korba helyezésnél nem egyszer összeütközésbe kerülnek a szöveggel, ami valahol szintén az opera része. Éppen a rendezők nézik hülyének a nézőt, amikor úgy gondolják, hogy a konkrét szituációt képtelenek általánosítani és például a Nabucco esetében az elnyomást és a nép szabadságvágyát akár a jelenlegi ukrán helyzetre vonatkoztatni. Ehhez viszont véleményem szerint teljesen felesleges a darabot Ukrajnában játszatni és Nabucco alakjában Putyint ábrázolni. A rendezők mindig a mai emberre hivatkoznak, akinek a szájába kell rágni mindent, mert másképp nem képes felfogni a művek "üzenetét."
Ugyanakkor természetesen vannak olyan operák, amelyek bármilyen korban nyugodtan játszódhatnának - például a Don Pasquale - amelyeknél egy "modern" rendezés sem okoz semmilyen fennakadást. Az operák jelentős részénél viszont az aktualizálás komoly ellentmondásokat okozhat, amelyeket nagyvonalúan negligálni lehet, de azért ott vannak és nem egy humoros vagy bosszús pillanatot okoznak. És mindig felmerül a kérdés: attól, hogy a példád szerint az énekes a szövegben szereplő méregpohár helyett bicskát tart a kezében, közelebb kerülünk a műhöz, jobb lesz az előadás, érthetőbbé válik az opera? Nem véletlenül vetette fel a Faust legutóbbi ritka borzalmasra sikerült bécsi felújítása után egy kritikus, hogy elképzelhetetlen, hogy egy előadás arról szóljon, amiről a mű? 

21838 Laci Kozlok 2023-07-18 07:51:36
Egy szép cikke/t ajanlanék  Boris Christov-rol. / 30 éve, hogy már nincs kozottunk/. Az írást    operarészletek kisérik  - Borisz Godunov, Attila, Forza, Rágalomária stb.
operaslovakia.sk/potalianceny-bulhar-boris-christov/ 

21837 lujza 2023-07-18 02:04:05 [Válasz erre: 21836 Búbánat 2023-07-17 22:34:15]
Kedves Búbánat, köszönöm ezt a linket!

21836 Búbánat 2023-07-17 22:34:15
Egy hosszú hétvége Bécsben...

Magyar Kurír, 2023. július 16.

Pallós Tamás szerkesztő írt legutóbbi bécsi operaélményeiről.

„Pénteken Madama Butterfly a Staatsoperben. …Másnap este Mascagni Parasztbecsülete és Leoncavallo Bajazzókja”.

(Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. július 9-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.)


21835 Ch.Blondel 2023-07-17 15:01:26 [Válasz erre: 21834 kjános 2023-07-17 14:17:56]
Na de mennyivel relevánsabb a Nabucco szó szerinti olvasata a mai néző számára, hogy ahhoz mindenekfelett ragaszkodni kelljen? Hiszen itt aztán végképp nem a csúf rendezői gondolatburjánzásról van szó, hanem arról beszélhetünk, hogy létezik és jól feledezhető egy, a szerző által is intencionált mögöttes értelem (nem aktualizálás!), amit ma már császári cenzorok kezétől nem rettegve színpadra is tudunk vinni. (Richard Strausst se a harmincéves háború iránti történészi szenvedély égette 1938-ban, a Friedenstag megírásakor; a sor folytatható.) Mert ha ott kötünk ki, hogy bizonyos témákkal, az elnyomással vagy a szerelemmel tudok azonosulni, de a tényleges szüzséhez, a babiloni fogságot elszenvedő ókori zsidósághoz, vagy egy 19. századi francia káplárhoz egyébként az ég egy adta világon semmi közöm (ti. relevancia), akkor igazából sutba az egésszel, jöhet a koncertszerű előadás.

A szigorúan szó szerinti olvasatok kérdése egyébként az anno a Színház lapjain zajló, a rendezői színházról szóló eszmecserét juttatja eszembe: Pál Tamás hánytorgatta fel azt hiszem, a Faust kapcsán, hogy mekkora zavart okozó diszkrepancia az, ha a szereplő méregpohárról énekel, és pisztoly/bicska van a kezében, hát mit kezd azzal a közönség. Na erre írta vissza Almási-Tóth ritka intelligens meglátásai egyikeként, hogy ennyire azért nem kell hülyének nézni az egyszeri nézőt.

21834 kjános 2023-07-17 14:17:56 [Válasz erre: 21820 Ch.Blondel 2023-07-14 15:08:34]
Bármilyen furcsának tűnik, igen sok dologban egyetértünk, csupán a tényekből eltérő következtetéseket vonunk le. Magam is úgy vélem, hogy már régen nem az eredeti rendezéseket látjuk, hanem azok "halvány mását." Az asszisztensek, játékmesterek olykor érdemben is belenyúlnak a korábbi rendezésekbe. Szerettem volna emblematikus szerepében látni Kate Lindsey-t és megörültem, amikor olvastam, hogy Londonban énekli. Annál nagyobb volt a csalódás, amikor kiderült, hogy még mindig az 1981-es Schlesinger-féle rendezést játsszák, amelyben a Múzsa/Miklós nagyjából a felét énekli annak, amit a mostanában játszott változatokban hallhatunk. Így maradt a lényegesen olcsóbb Puskin mozi, ahol újabb meglepetés ért, az előadáson ugyanis elhangzott az ún. Hegedű ária, amely az eredeti rendezésben biztos, hogy nem szerepelt. Arra is kíváncsi lennék, hogy az operákat oly jól ismerő Strehler eredeti rendezésében is olyan kacér-e a Figaro grófnéje, mint a párizsi felújításon. Ez ugyanis bár megfelel Beaumarchais szellemének, de teljesen idegen Mozarttól, akinél a grófné jellemben, emberi nagyságban mindenki fölé magaslik az opera csodálatos fináléjában. Persze mondhatjuk azt, hogy ez csak képmutatás, a grófné sem jobb a Deákné vásznánál, de Mozart mélységesen hitt ebben az asszonyban és érzelmeiben és ezt komponálta meg az operairodalom egyik legnagyobb jelenetében. Valóban jobb lenne, ha ezek a felújítások a színpadra állító neve alatt futnának és a közönségcsalogató nagy nevet legfeljebb, mint az eredeti előadás rendezőjeként említenék meg.
A "filozófiai tartalmat" én kifejezetten olyan szempontból említettem, hogy az operák többsége nem rendelkezik ilyesmivel. A modern rendezések többsége valóban nem tartalmaz ilyesmit, lévén, hogy a művek sem. Ugyanakkor nem egy rendező próbál mégis a produkciójának valamilyen mélyebb értelmet adni, ami vagy sikerül vagy nem. Ahogy már említettem az operák többsége konkrét helyen, időben, térben és többnyire a privát szférában játszódó, kifejezetten cselekményes mű, amelyben általában nagy érzelmek csapnak össze.
Egyetértünk abban is, hogy az operák többsége bizonyos korokhoz kötődik, annak a kornak a problémáira igyekszik választ keresni. Éppen ezért nem tartom jó ötletnek, ha ezeket egy teljesen más korszak problémáira igyekszünk ráhúzni. Ugyanakkor, főleg a korábbi operák semmiféle társadalmi kérdéseket nem feszegetnek, szerzőik nem az örökkévalóság számára komponáltak, mint  Verdi vagy Wagner, mégis szeretjük őket, mert szépek. Azt hiszem, egyetértünk abban is, hogy ezek a művek (akárcsak az ókori görög tragédiák stb.) azért maradtak fenn, mert évszázadok múltán is meg tudják szólítani egy egészen más kor közönségét.  Azt hiszem Szophoklész, Shakespeare, Moliere, Donizetti vagy Rossini stb. lepődnének meg a legjobban, ha tudnák, hogy műveiket mind a mai napig sikerrel játsszák.
És a siker titka az, hogy a szerelem, a féltékenység, a hatalomvágy stb. örök, ugyanúgy át tudjuk érezni, mint a megelőző századok nézői. A kérdés az - és itt van közöttünk az eltérés - hogy hagyhatjuk-e ezeket az érzelmeket önmaguktól érvényesülni, elhisszük-e hogy például egy Don José féltékenysége anélkül is hat ránk, hogy ezt valamilyen más korszakba helyezzük vagy a jobb átéléshez, megértéshez feltétlenül szükség van valamilyen aktualizálásra. Én az előbbire, Te az utóbbira voksolsz. Az általad említett Nabuccónál a keletkezés idején természetesen volt a műnek egy aktuális jelentése: a Szabadság kórusban mindenki az elnyomott olasz nép szabadságvágyát látta, Zakariás jóslatában pedig a Habsburg birodalom közeli bukását. Ma már ennek az olvasatnak nincs jelentősége - legfeljebb az agresszó áldozatául esett Ukrajnában - így számomra semmilyen revelanciát nem jelent, ha a művet áthelyezik a Risorgimento korába. Miért lenne ettől rosszabb? - kérdezed. Miért lenne pusztán ettől jobb? - kérdezem. Ráadásul ez a változat, mint majdnem minden aktualizálás összeütközésbe kerül a mű szövegével. Mert mit is kezdünk Verdi korában a rabszolgasággal? Márpedig Abigaille rabszolga származása kulcsszerepet játszik a jelleme szempontjából. Vagy egészen másképp működik az Alvajáró egy XVIII.századbeli svájci faluban, mint napjainkban a Fifth Avenue egyik felhőkarcolójában. És mit kezdjünk a hazatérő gróffal !), a környék hűbérurával, ezek szerint New York urával? Aki boldogan látja viszont ifjúkora színhelyeit, a malmot, a ligetet, a majort stb. Elég régen járhatott New Yorkban... Persze lehet a szöveget negligálni, zömében úgy sem éri el egy komoly irodalmi mű színvonalát. Csakhogy erre a szövegre írták az operát, erről szól a darab. Lehet persze a korábban említett Don Carlos autodafé jelenetét Duró Dóra könyvégetési akciójára változtatni vagy a főinkvizítor helyére az örök mumus amerikai elnököt tenni. De ettől jobb lenne az előadás? Ugyanakkor természetes, hogy nem csak a realista megközelítésnek van létjogosultsága. A Kékszakállú herceg vára esetén például teljes félreértés lenne ez az előadásmód. A modernkedő rendezésnek szerintem az a problémája, hogy átfogó koncepció helyett csak ötletel és ezek az önmagukban sokszor jó  ötletek nem állnak össze egyéges egésszé és gyakran ellentétbe kerülnek a művel. Változatlanul azt vallom, hogy a
rendezői fantáziának határt szab a mű. Azon belül tulajdonképpen minden megengedett, azt túllépve viszont...Ahogy a Sakknovellában mondják, az már egy másik játszma. 




21833 Nagy Katalin 2023-07-17 12:31:23 [Válasz erre: 21829 lampionaio 2023-07-17 09:32:42]
Netán lámpaoltogató fórumtársunk rokona, barátja vagy üzletfele bukkant fel?

21832 Edmond Dantes 2023-07-17 11:49:44 [Válasz erre: 21828 kjános 2023-07-17 09:07:30]
Azt gondolom, a 21822-es bejegyzéssel nagyjából egyet lehet érteni ...

21831 Laci Kozlok 2023-07-17 10:46:10 [Válasz erre: 21829 lampionaio 2023-07-17 09:32:42]
Udv a fedélzeten.

21830 Laci Kozlok 2023-07-17 09:49:47 [Válasz erre: 21828 kjános 2023-07-17 09:07:30]
Például a Ruszalkát lehet modernul  eloadni. Az eredeti  mu mintha meseopera lenne, de a  zene nagyon drámai. Az opera a szerelem utáni  vágyakozás, ennek a beteljesedése, hatalmas csalodás, magányosság és elmúlásrol szol. Ezért az amszterdami rendezés egyáltalán nem zavar. 

21829 lampionaio 2023-07-17 09:32:42
Első bejelentkezésem


21828 kjános 2023-07-17 09:07:30 [Válasz erre: 21821 Edmond Dantes 2023-07-15 10:30:55]
Senki nem vitatja, hogy egy darabnak nem csak egyféle értelmezése lehet, sőt igen izgalmasak a különböző felfogások. Azt sem hiszem, hogy egy opera csak száz évvel ezelőtti rendezésben működhet. Azt sem vitatom, hogy egy partitúra önmagában csak halott kottafejekből áll, amiből majd a művészek teremtenek valamit. És az is nyilvánvaló, hogy szemben például a képzőművészettel, amely befejezett, tehát megmásíthatatlan alkotásokkal dolgozik (kivéve, ha valamit újjáépítenek), az opera élő műfaj, abban az értelmeben, hogy minden előadás más és más (még az adott rendezésen belül is). Ahhoz viszont tartom magam, hogy egy jó és a művel adekvát rendezéshez akkor kell hozzányúlni, ha valami új mondanivalóm van róla. Márpedig, legalábbis számomra, az, hogy a szereplők mondjuk egy középkorban játszódó műben mai környezetben, mai ruhákban mozognak, az égvilágon semmi újat nem mond a műről. Természetesen az operák (és színdarabok) többsége elvben bármilyen korban és környezetben játszódhat. Csak hát közben az eredeti szöveg megy és legalábbis számomra kicsit furcsa, ha mondjuk rockerek Lajos Fülöpről énekelnek, mert hogy - a Bohéméletnél maradva - az ő korában játszódik a mű. Persze, mondhatjuk, kit érdekel a szöveg! Csakhogy a zeneszerzőket éppen ezek, a sokszor nem is irodalmi színvonalú, librettók ihlették a remekművek megírására. Meixner Mihály anno már arra a mai szemmel nézve jelentéktelen apróságra is felhívta a figyelmet, hogy Hagen monológját, amely úgy kezdődik, hogy "Itt ülök", az énekesek többsége állva énekli. És hol vagyunk már ettől! A monte carlói Manon Lescaut-nál már változtatni kellett a szövegen ahhoz, hogy az előadásnak valami értelme legyen. Csakhogy az opera a zene és a szöveg egységén alapul, ha felrúgom ezt az egységet, már más operát játszom. A szinházban kiírhatom, hogy mondjuk Mohácsi-Shakespeare Hamletjét adják elő és akkor tudom, hogy nagyjából 40% Shakespeare-t és 60% Mohácsit fogok kapni és ha ez érdekel, akkor jegyet váltok rá. Az operánál erre nincs mód, ott elvben Mozart-Da Ponte Figarója megy és egy mai változat máris beleütközik a ius primae noctis problematikájába, amire talán napjainkban is sokan vágynának, de azért rendszer szinten mégsem működik. Teljesen megértem, hogy sokan úgy gondolják, hogy az eredetinél sokkal izgalmasabb művet tudnának produkálni. Vagy olyat, ami sokkal jobb  választ adna napjaink problémáira. Nosza! Tessék megírni! Én is el tudok mondjuk olyan Fideliót képzelni, amelyben a miniszter a valóságban nem is bünteti meg Pizzarrót, csak áthelyezik egy hasonló helyre, hiszen a mi kutyánk kölykét nem hagyjuk az út szélén, amelyben a pénzéhes Rocco elsikkasztja a börtön pénzét és ahol Fidelio és Marzellina a nyílt színen szeretkeznek. Mennyivel izgalmasabb ez az eredeti sápadt karaktereknél, az idealista sztorinál, mennyivel jobban kifejezi korunk viszonyait. Csak éppen nem Beethoven műve (legfeljebb a zene). Az új rendezések legfőbb problémája, hogy mindenáron olyan - akár valóban fontos - problémákra akarják ráhúzni a művet,a melyek idegenek tőle és ez még, mivel sokszor komoly szellemi tevékenység áll mögötte, még a jobbik eset. Legtöbbször viszont csak álmodernkedésről van szó, ami kizárólag formai eszközökben nyilvánul meg. Tarthatnak konzervatívnak, noha nem vagyok az, de én úgy gondolom, hogy az eredeti mű keretein belül kellene megtalálni azt a megoldást, ami a korábbihoz képest újdonságot jelent. Ha már szóba hoztad a Hamletet, Paál István annak idején Szolnokon az utolsó mondatot - Menj, lőjenek sort!" - nem a Hamletnek szánt tiszteletadásként értelmezte, hanem kivégzésre vonatkozó utasításnak. Így az ő előadásában az egyik diktatúrát egy másik váltja. Bár Shakespeare annak idején valószínüleg nem erre gondolt, számomra ez az olvasat például teljesen elfogadható, mert noha újszerű, de nem áll ellentétben a művel. Ahogy egy másik hozzászólásban írtam, számomra mindig a mű szab korlátot a rendező ötletelésének.

21827 Heiner Lajos 2023-07-16 14:15:44 [Válasz erre: 21826 Nagy Katalin 2023-07-16 12:02:28]
Kedves Katalin!

Ha még élek, és a T. Szerkesztőség is igényt tart rá. igen.
Program:
Falstaff
Bécsi, Berlini Filharmonikusok, Bostoni Szimfonikusok.

21826 Nagy Katalin 2023-07-16 12:02:28 [Válasz erre: 21825 Heiner Lajos 2023-07-16 07:33:33]
Kedves Lajos! Ugye az idén is ír beszámolót a salzburgi fesztiválról?

21825 Heiner Lajos 2023-07-16 07:33:33 [Válasz erre: 21823 lujza 2023-07-16 00:21:14]
Jó volt, igen, láttam Salzburgban.

21824 lujza 2023-07-16 01:25:16 [Válasz erre: 21823 lujza 2023-07-16 00:21:14]
Bocsánat, a salzburgi Bohémélet rendezője Damiano Michieletto volt. És ha már utánanéztem, íme egy írás a salzburgi produkcióról: https://operavilag.net/kiemelt/salzburg-karacsonyra-i/ Lehet így is operát rendezni.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.