Szerintem a konkrét helyhez, térhez, időhöz kötött, cselekményes olasz operákat meglehetősen nehéz aktualizálni és/vagy valamilyen mély filozófiai tartalommal felruházni. Az eredmény legtöbbször katasztrófa vagy egyszerűen csak tömény hülyeség. A Hoffmann meséinél nyugodtan lehet beszélni a művészet és a magánélet kapcsolatáról és arról, hogy a művészi sikerek éppen a magánéleti kudarcoknak köszönhetők, hiszen erről szól ez a mű. De például a Trubadúrnál milyen aktuális mondanivalót tudok hozzátenni a műhöz? Attól, hogy Verdi korában vagy valamelyik világháború alatt játszódik, jobb, érdekesebb vagy maibb lesz? Közelebb kerül hozzám egy mű attól, ha Attila katonái tankokkal rontanak rá az ellenségre és ha Ezio revolverrel hadonászik? És akkor mi a helyzet az opera egyik kulcs jelenetével, Velence megalapításával? Az is átkerül a XIX. vagy XX. századba? Vagy ettől nagyvonalúan tekintsek el? Ezek a művek éppen azért maradtak fenn, mert olyan érzelmekről, szituációkról, drámai összecsapásokról szólnak, amelyek évszázadok múltán is megérintik az embert. Ettől aktuálisak és nem attól, ha farmerben vagy öltönyben ágálnak a szereplők vagy ha igyekeznek ráhúzni őket valamilyen mai kaptafára.
Azt szoktam mondani -ez persze "költői" túlzás egy nem-költőtől-, hogy két opera van, ami nem viseli el az aktualizálást, modern környezetet stb.: Aida és Turandot. Azóta láttam már "korszerűsített" Aidát és ahogy elnéztem itt a minap -zéta- linkjét, az idei veronai Aida sem éppen szfinxek, piramisok és elefántok között zajlik... Mindazonáltal az a véleményem, hogy ezeket, hogy téged idézzelek, legjobb tényleg elfogadni: úgy, ahogy van.
Örülök, hogy tetszett :) Tegnap este csak az első órát tudtam elcsípni, de a rendezés magával ragadott. Mallwitz remek fiatal karmester, az elmúlt években csodás Così fan tuttét és Varázsfuvolát vezényelt Salzburgban, érdemes figyelemmel követni.
Ismét hallgattam Kozlok Lacira (úgy tűnik érdemes) és megnéztem az 1958-ban készült olasz Turandot filmet. Eddig elkerült ez az előadás vagy lehet, hogy én kerültem el. Végül is mindegy. Mert ez a film mindenképpen nagy élmény és emellett rendkívül tanulságos. Valaki a fórumon leírta, hogy manapság az operákat nem lehet negyven évvel ezelőtti módon előadni. Nos, szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy hatvanöt évvel ezelőtti módon is lehet. Méghozzá nagyon jól. A film még abban az időben készült, amikor a rendező szolgálni és nem uralni, pláne megerőszakolni akarta a művet. Így tehát a darab nem a zártosztályon, egy lepukkadt gyártelepen, a Szépművészeti Múzeum raktárában, a János Kórház proszektúráján, egy ujgur átnevelő táborban, esetleg az alkoholmámorban fetrengő Turandot képzeletében játszódik, hanem a történet szerinti mesebeli Pekingben. A császár nincs dél-amerikai diktátornak vagy olasz csendőrőrmesternek (a külsőségeket tekintve gyakorlatilag mindegy) öltözve, Turandot nem egy Váci utcai butikból lép elő, Calaf hősi mivoltát nem atlétatrikója és a munkaruházati boltban vásárolt terepszínű nadrágja jelzi, Timúr nem hajléktalan Ernő bácsi a Szomszédokból (az Gurnemanz az operaház legutóbbi Parsifal felújításán), Liu nem a szeretetszolgálat aktivistája, a miniszterek nem a legutóbbi kiárusításon vásárolt konfekció öltönyben ágálnak, amelyet aztán karrierjük minden további szerepében viselhetnek, nem kis megtakarítást okozva a munkáltatónak. Az előadás nem a magyar rendszerváltásról szól (1958-ban furcsa is lett volna), de nem is a nyugat-európai kommunista pártok
Koszi a figyelmesztetést. Ez egy nagyszeru eloadás. Modern rendezés, de nem megy a zene és a szoveg ellen. Ugyanaz torténik a színpadon mint a cseh feliraton, ugye más formában mint az eredetiben. A torténet egy nem túl sikeres de szerelmes prostibol lett filmsztár és a herceg-filmsztár bukásárol szol. A zenekar fenomenálisan szolt - Királyi Concergebow Zenekar, Joana Mallwitz vezényelt.
Most nézem, hogy az Operavision 2023. július 21-én be fogja mutatni Erkel Hunyadi László operáját a Magyar Állami Operaházból. Igazán remek hír, ráadásul magyarul hallhatjuk, gondolom angol felirat lesz hozzá.
Kedves Laci!
Az OperaVision ma este streameli az amszterdami Holland Nemzeti Opera Rusalkáját (a felvétel novemberig elérhető lesz).
Hogyne! Én se fogom felejteni azt az Otellót. De remélem, nem veszik többet elő.
Meg a zágrábi Nemzeti Színház is, ugye... ;-)
Minden csillog, villog csak ép a hangok nem.
Nekünk ismerős Poda... :-)
Orulok, hogy tetszett. Azt hiszem a rendezo egy másik bolygora helyezte a torténetet.
Még tegnap, amikor a zágrábi beírásomat ismèteltem (elsőre elszállt), kicsit én is belenéztem a genfi Nabuccoba. Mintha másik opera lenne, mint amit Zágrábban láttam. Na ott aztán van rendezői színház ... Hernandez persze csodás.
Úgy gondoltam, hogy a beszélgetés mellett nem árt néha zenét is hallgatni/nézni. Megfogadtam Kozlok Laci (elnézést, hogy ismeretlenül Laciként emlegetem, de leginkább ezen a néven találkoztam vele) tanácsát és megnéztem a római Operaház idén januári Aida előadását. Telitalálat. A rendezés nem sok szót érdemel. Davide Livermore tulajdonképpen egy teljesen hagyományos előadást jegyez, a jelmezek és a színészvezetés harminc évvel ezelőtt is hasonló lett volna, ám valahol ott bújkált benne a kisördög, hogy valami mait is nyújtani kell, különben nem tekintenék modern rendezőnek. Ezt a célt szolgálja a színpad hátterét uraló multifunkcionális geometriai izé, amelynek pontos szerepét két és fél óra után sem tudtam pontosan megállapítani. Ezen kívül is vannak érdekes dolgok: a bevonulási induló alatt például senki sem vonul be, helyette az izén látszanak pucér férfi alakok. Az etióp foglyokkal valamiért igencsak takarékoskodott a rendező, Amonasroval együtt is csak hetet számoltam össze, ráadásul ezek ki tudja miért, mind jelen vannak a harmadik felvonás Aida-Amonasro kettőse alatt is, eszembe juttatva azt a bécsi operaigazgatót, aki kevesellte a Rajna kincsében a sellők számát, majd miután tájékoztatták, hogy Wagner csak háromnak írt szerepet, azt felelte, nem baj, a többiek majd úszkálnak. A hat fogolynak sincs más szerepe, mint hogy amikor Aida először visszautasítja apja kívánságát, Amonasroval együtt ők is az öklüket rázzák. Az izének a továbbiakban is fontos szerepet szán a rendező. Amneris és Radames kettőse alatt kígyóként tekeregnek benne valamilyen fém alkatrészek, Amneris jelenete és a finálé alatt pedig látványos víz és tűz zuhatagot látunk, amely kifejezetten jól mutatna a Varázsfuvolában, itt azonban rejtély, hogy milyen célt szolgál. Mindegy: lényegében semmit sem tesz hozzá az előadáshoz és szerencsére nem sokat vesz el belőle. Mert maga az előadás szenzációs. Nem hiszem, hogy napjainkban bárhol ennél jobb előadásban lehetne látni ezt az operát. Michele Mariotti szerintem napjainkban a legjobb olasz operakarmester, már bolognai korszakában is remek produkciók fűződtek a nevéhez. Mariotti nagyszerűen kézben tartja az előadást. A tempói általában gyorsak, a nagy drámai csúcspontokra koncentrál, de a lírai pillanatok is hitelesen szólalnak meg pálcája alatt. A második felvonás első képének balett zenéjében éreztem néhány szokatlan tempót, de mindez nem befolyásolja az összképet. A szereplők közül a hölgyeket éreztem egy hajszállal jobbnak, de csak azért, mert ők egyszerűen fantasztikusak voltak. Krassimira Stoyanova sokoldalúságára jellemző, hogy egy hónappal korábban Bécsben Feldmarschallint énekelt, a kritika szerint csodálatosan. Most Aida szerepében kápráztat el bennünket. A hangja tökéletesen ideális a szerephez és az alakítása is teljesen meggyőző. Nem hiszem, hogy napjainkban jobb Aida létezne nála. Még nála is jobb Ekaterina Semenchuk Amnerisként, igaz, talán ez a leghálásabb és legsokoldalúbb szerep. A fehérorosz énekesnő e produkció alapján a legnagyobbak méltó utódjának tűnik, aminél nagyobb dícséretet nem tudnék mondani. Gregory Kunde hetvenedik életévében egy biológiai csoda. Nem hiszem, hogy ebben a korban sokan képesek lennének elénekelni ezt a rendkívül kényes szerepet, ráadásul ezen a színvonalon. Kunde hangja nem hőstenor hang, de amikor kell, hősies tud lenni, a lírai részekben pedig nagyszerűen kamatoztatja egykori bel canto tapasztalatait. A románcot csodálatosan kezdi, a végén, noha vártam, nem kísérelte, kísértette meg a pianissimo befejezést, hanem a Simándytól jól ismert decrescendót alkalmazza. Megjelenésében sajnos már meglátszik a kora, így elég illúzióromboló egy hangsúlyozottan ifjú hős szerepében, néha bizony a fáraó apjának vagy inkább nagyapjának tűnik. Vladimir Stoyanov kellő súlyt ad Amonasro fontos szerepének. Az Aida-Amonasro kettősben érdekes volt egy Stoyanova-Stoyanov párost látni. Számomra kisebb - bár lassan már megszokott - csalódást okozott, hogy míg korábban az olasz énekesek voltak a meghatározók az opera világában, addig manapság az olasz opera egyik fellegvárában egyetlen olasz művészt sem találtak a főszerepekre. Ugyancsak csalódást keltett a közönség lagymatag viselkedése. A legkiválóbb produkciókra is csak kimért, udvarias tapssal reagáltak. A magam részéről imádom az 50-es, 60-as évek olasz operafelvételeit, amelyeken a színház időnként egy futballstadion benyomását kelti. Egy lehelletfinom pianissimót, egy hatásos kitörést vagy egy ragyogó magas hangot szünni nem akaró ováció követi. Lehet, hogy másokat ez idegesít, de a közönség akkor együtt élt a művel, érzelmileg teljesen azonosult vele. A San Carlo egy Trubadúr előadásán például a Stretta közben (!) robbant ki a tapsvihar Filippeschi egy káprázatos magas hangja után. Emlékszem, annak idején Budapesten mi is, az utolsó pillanatig kitartva, vörösre tapsoltuk tenyerünket egy-egy ragyogó teljesítménynél. A római közönség lagymatag reakciója méltatlan volt a kitűnő előadáshoz.
Milyen szerencse, hogy én tavaly mentem el egy Zeffirelli-féle Aidára. Azt hiszem az idén kihagyom.
Kituno Nabucco-t láttam a Operavision. S.HERNANDEZ fenomenális Abigél.
A múlt hét végén Zágrábban voltam két napot és megnéztem az ottani Nabuccót. Úgysem láttam eddig túl sokszor ezt a korai Verdi-operát. A Horvát Nemzeti Színház prózai darabokat és operákat -azt hiszem, baletteket is- játszik.
Szemet gyönyörködtető, pazar látványvilág. Aki pedig piramisra és szfinxre vágyik, menjen Egyiptomba! Ott legalább kőből vannak és az is szemet gyönyörködtető, pazar látvány és világ.
Nagyszeru Anna Bolena bemutato volt Kassán, bovebben Psvel Unger kritikája - operaslovakia.sk
Nem csak jo volt, menj el Brnoba szeptember 19.
Legalább jó se..e volt?
Koszonom a beszámolot. Így nem szabad egy Luciát rendezni. Más a helyzet a brnoi Saloméval. Például a címszreplo nem táncolja a 7fátyol táncát, de az asztalon kacérkodik, riszálja magát és a végén a bugyiját ráhúzza Herodes fejére. ; ]
Egy nagyon felemás és helyenként morbid Lammermoori Lucia-produkciót láttam tegnap este a Classica csatornán (25-én 14 órától megismétli az adást).
Az operaközvetítés egy 2021-es, formabontó rendezésben
színre vitt streaming-előadás felvétele volt a Zürichi Operaházból.
Néhány meghökkentő észrevételem sorolom - amit nem állok meg, hogy „szóvá ne tegyem” itt:
- A bemutató idején a COVID-válság időszaka tartott még és a társulat azt a
megoldást választotta, hogy a zenekart és a kórust a színház próbatermében
helyezték el, ami kb. 1 km-re van a színháztól, de technikailag képesek voltak
megoldani, hogy a zenei hangzás késedelem nélkül élőben megszólaljon hangszórókon
keresztül az üres zenekari árokban.
- A színpadon a kórus helyett statiszták mozogtak - „játszottak”.
- A „kortárs” rendezésben Lucia, Edgardo és Enrico Ashton „duplikátumai”
mint gyermekek is megjelennek.
- A még az őrülési jelenetet bevezető részben, a lakodalmi
vigalomban, a kórus-statiszta férfiak női társaikkal dorbézolnak, duhajkodnak, táncolnak,
isznak, henteregnek, szerelmeskednek, szexuális tevékenységet végeznek (imitálnak),
például a Normanno megerőszakolja Alisát; később, amikor Raimondo megjelenik azzal
a hírrel, hogy Lucia megtébolyodott és a nászszobában leszúrta Arturót, érzéketlenül
reagálják le a megdöbbentő bejelentést és megy tovább köztük a kicsapongás.
(Meg kell hagyni, jól játsszák a színész-statiszták!...)
- Az Őrülési jelenet maga is botrányosan szokatlan: nem csak a
véres ruhában előjövő Luciát látjuk, mert magával vonszolja a még meg nem
halt!!!, vérében fetrengő, alsógatyás Arturót és a nyílt színen késsel vágja el
a még mindig rángatódzó ember torkát.
- Mindeközben a gyermek Lucia és a később hozzá csatlakozó
gyermek Edgardo végig jelen vannak, vidáman szelnek az esküvői tortából és lakmároznak,
mit sem törődve a körülöttük zajló rémisztő jelenettel.
- Még a harmadik felvonás első jelenetében, amikor Ashton és
Edgardo a romtoronyban együtt vannak és megállapodnak az éjjeli, élet-halálra
szóló párbajban, kezükben mindenféle fegyverfajtát fogva elindulnak támadólag egymással
szembe (először puska és íj, majd alabárd és kard, utána tőr és kés kerül elő,
amikkel mímelve hadonásznak énekük közben.)
- Az Őrülési jelenet végén Lucia nem hal meg (nem rogy
össze), hanem kisétál a színfalak mögé, ott hagyva a véres színhelyet és a
letaglózott statisztéria-sereget, köztük a magába roskadt bátyját, akit a darab
legvégén felakasztva látjuk lógni az akasztófán a sírkamra
közelében, mellette egy másik akasztófát is látni, de hulla nélkül... Az egész
jelenetet közömbösen figyeli a színen lévő gyermek Ashton...
Azt hiszem, ennyi is elegendő, amit felvázoltam a török-olasz
származású német rendezőnő -Tatjana
Gürbaca - szélsőséges vízióit magába foglaló operarendezéséből, és nem csak
én „hüledeztem” a látottakon, mert a neten található egyik kritika szerzője is kemény
szavakkal kiakadt a produkció imént felsorolt „akcióinak” értelmetlenségein.
A brnoi Saloméra nagyon jo kritikák jelentek meg, www.operaplus.cz www.operaslovakia.sk
Megjelent a pozsonyi zenei fesztivál programja. Ttobbek kozt fellép a drezdai és rotterdami zenekar, Piotr Beczala - ének és ária koncert, a kassai opera Szymanovski Roger király operáját mutatja be. www.bhsfestival.sk
Nem csak joképu, de egyik legnagyob tenor. Ma már ilyenek nincsenek. A filmet nézzétek meg.
Igen, jokepu volt, en is elismerem, bar en a lanyokat szeretem.
Kituno operafilmet találtam, magyar felirattal, a Tubuson. Calaf - FRANCO CORELLI. /foleg a holgyeknek ajánlíom, Franco nagyon csinos férfi volt/
Irene Theorin is 60 éves, Marton Évával egy napon - de nem egy évben - született. Vasárnap az Istenek alkonya után köszöntötte is a zenekar a színpadon. És csodás Brünnhilde volt.
Stoyanova nagyon tetszett mint Donna Anna a MüPában. Igaz, már vagy 13-14 éve, de máig emlèkszem. D'Arcangelo volt Don Giovanni, pár év múlva Schrott sokkal jobb volt az Erkelben és az akkor még szinte ismeretlen Saimir Pirgu énekelte Don Ottaviot. Azóta nagyon felfutott. Fischer Ádám vezényelte a StOP zenekarát.
A brnoi Salome jo sikerult.
Nagyszeru Forzát sugárzott a cseh TV- London, 2019. Netrebko, Kaufmann, Tezier énekeltek. Netrebko most nagyon tetszett. Leonora di Vargas-t csodálatosan énekelte. A 2 Verdi Leonorát énekelje, ne Ladyt , Abigélt vagy Tutandot-ot.
És nagyon jo enekelte ezt a Radamest, sot megpobálkozott a diminuendoval a románc végén.Stoyanova már 60 éves, megállta a helyét, intakt hang, kellemes vibrato, szép pianok.Sok fiatalabb énekes tanulhat toluk.
Ex-Mr. Peretyako?
Semenchuk falcon-szoprán is. Ekaterina énekel Ladyt és Abigélt is. Ép ezekben a napokban Macbethben alternál Netrebkoal a Scálában.
operavision.eu/performances
Nagyon jo eloafás volt a pozsonyi Aida. Az énekesek kitettek magukért. A zenekar jol teljesített
2023. június 5. M5 23.30. Smetana: Eladott menyasszony c. operája előadása felvételről a Müpából.
Sajnos ma már eléggé ki vagyunk szolgáltatva a kábel-tv társaságoknak, kivéve a saját antennával rendelkezők, és eszi-nem eszi, nem kap mást alapon nézzük, amit közvetítenek. Nálunk szerencsére még elérhető a Mezzo. Van családtagom, akinél pár éve megszűnt a Mezzo, nem túl boldogok a Classica műsorával. Persze, mint minden. ez is ízlás dolga!
Olga Bezsmertna ideális Ruszalka. Evvel a szereppel nagy sikert aratott 2022 júniusában Pozsonyban.
Holnapután Rusalka bemutato a Scálában. Rusalka - Olga Bezsmertna /ukrán szoprán/, herceg - Dmitrij Korcsak /orosz tenor/.
Slávka Zámečníková, bécsi STOP szolistája, jelenleg a legjobb szlovák lírai szoprán. O rola és sok minden másrol szol ez a cikk /operaskivakia.sk / -
Kedves Laci, sajnos sokunkat elcsábított anno a remek Classica, ami azóta már nem ugyanaz, viszont a Mezzot elvesztettük.
25 éves a Mezzo-TV, pazar koncertek és operafelvételek, érdemes megnézni és meghallgatni ezeket.
Ebben az évben a neves opera-énekverseny =Hans Gabor Belvedere= Dortmund ban volt. A finálé gyoztesei -
Gustavo Dudamel főzeneigazgató mindössze két év után távozik a párizsi Operától. Forrás: itt. 2025/26-ban pedig zenekart vált: Los Angeles ---》New York.