Felöltöztetésre - kicsit beleugatva a vitába - egy példára emlékszem hirtelenjében, ami ha emlékeim nem csalnak, az ellenreformációhoz köthető: a római Santa Maria sopra Minervában annak szellemében tettek egy bronz ágyékkötőt Michelangelo Krisztus szobrára. (De amúgy az én ismereteim szerint is inkább a reformáció nevében voltak művészetellenes tevékenységek, pl. Nietzsche többek között ezért is utálta annyira Luthert).
A lenti vitához néhány megjegyzés:
Bonynge-interjú: Számomra tipikus példája az idős emberek közül azoknak, akik a mindig csodás múltban élnek, és a világ változásait már nem igazán értik. Nem látják, hogy az újabb nemzedéknek mik az igényei, hogyan látják a világot, szeretne konzerválni valamit, ami most már nem működhetne.
Én szakképzésben dolgozok, többször voltam velük operában. Voltam velük klasszikus, és modern rendezéseken, és összességében a modernt sokkal inkább értik, és még érdekelni is tudja őket, egyértelműen jobban tetszenek nekik, mint a klasszikus (az utóbbi évekből ez látványosan kijött a Bieito által rendezett Carmen, valamint a klasszikus Nádasdy-féle Bohémélet kapcsán: előbbit kivétel nélkül jobban szerették, pedig a maga nemében Nádasdy rendezése nagyon jó).
Az meg nekem nevetséges, hogy régebben ne a pénz és a "sztárrá válás" mozgatta volna az előadóművészeket. Ugyanúgy megvolt régen is, most is. Persze a világ más lett, összement, megtehetünk olyan dolgokat, amiket régen nem lehetett. Ha tehették volna, az előző századok énekesei is körbeturnézik a világot, csak akkor arra nem volt lehetőség.
Ugyanakkor Bonyngét nem bántom, természetes, kevés ember van, aki nem így öregszik (pl. Szinetár Miklós kivétel, nála látszik, hogy a mai napig is kíváncsi, meg akarja érteni a fiatalságot, szívesen is dolgozik velük, lélekben örökké fiatal maradt), illetve művészi kvalitásait sem vonom kétségbe.
off Jobb lenne, ha kicsit belenéznèl a művészettörtènetbe. Esetleg A tőkébe. Utóbbit csak azért említem, mert ha te sárral Engels-szel, Leninnel dobálózol, akkor muszáj emlékeztetnem, hogy ebben az országban mindenki, aki 50+, az tetszik-nem tetszik, Marx-Engels-Lenin tanait tanulta. Le lehet tagadni, de fölösleges. Nov. 7-én meg ápr. 4-én pedig az Internacionálét fújta. (Sok országban ma is éneklik, nem kommunisták.) Le lehet tagadni, de fölösleges. Und so weiter. Szóval csak hátrèbb az agarakkal, most is, máskor is, ha kérhetem. Kérhetem, de úgysem kapom.
Rögtön világos volt számomra, hogy Rudolf Bing könyve befolyásolt (esetleges ostoba újságírók véleményét most nem említeném), aki nem csak Bonynge-ról, de pl George Pretre-ről is óriási szakmai marhaságokat írt, melyeket az utókor és a felvételek sem igazolnak. Ő nem szerette őket, ő baja. Tévedett másokkal kapcsolatban is, nem számít. Az interjúban megfogalmazottak tökéletesen megfelelnek a valóságnak, magas életkorától függetlenül is.
Lehetséges. Fiatalabb kori olvasmànyaimból másképpen emlèkszem a házaspár erőviszonyaira. De még ha úgy is van, az a megfellebezhetetlen, intranzigens kinyilatkoztatás, ami tőle olvasható, akkor is "sok", még Karajantól is "sok/k" lenne. Erősebb kifejezésektől a Maestro korára való tekintettel tartózkodom.
Blomstedt éppen most betegedett meg. Bécsben vezényelt volna Missa Solemniseket, Fischer Ádám vezényel helyette.
Ezt meg hol olvastad az ellenreformáció művészi stílusáról? Engelsnél, vagy Leninnél? Esetleg ha megjelölnéd a forrást, akkor szívesen elolvasnám. A bel cantó fejtegetésedet pedig címezd Zétának, ő próbált meg emlékeztetni téged erre az aspektusra, fátyolosan. A szegény fórumozó kitételeddel abszolút egyetértek.
Amit Bonynge--ról írtál, az egyszerűen kapitális ostobaság. Zéta már előttem leírta miért, csatlakozom hozzá. Belcantóban kevés jobb volt nála, ha volt egyáltalán.
Nem ildomos? Nem gondolod, hogy inkàbb Bonynge kinyilatkoztatàsai, kirohanàsai nem ildomosak? Persze egyszerűbb -wie gewöhnlich- engem, szerèny fòrumozòt ekèzni, mert nonkonform (?) dolgokat ìrtam. Nanà, ha fàtyolos hangon emlèkeznèk meg a Mester ès Margarita Dame Joan gyönyörű bel canto felvèteleiről, az màs lenne! De ha egyszer ez az ìràs került -ppp- jòvoltàbòl a topikba, akkor erre reagàlok.
A szakmában Bonynge rendkívüli elismertségnek örvend. Azt a zenekari hangzást, amit ma a legnagyobb bel canto dirigensek tudnak létrehozni, elsőnek Bonynge "keverte ki", számos forrás (és néhány hangfelvétel) igazolja, hogy Ő csinált nagy énekesnőt a feleségéből. Ezen az sem változtat, hogy a sztárszoprán oldalán Ő is remek előadásokhoz jutott.
Hát én ennél érdemibb hozzászólást sajnos nem tudok írni. Természetesen nem értek mindenben egyet az interjúval, első hozzászólásomban finoman utaltam is erre. A te hozzászólásodhoz viszont érdemben nagyon-nagyon nehéz hozzászólni, annyira szubjektív és személyeskedő - más, és erősebb jelzőt nem kívánok most használni. Ám legyen, itt egy érdemi hozzászólás is:
És persze milyen fantasztikus barokk és klasszikus bemutatók voltak és vannak a Garsington Operaházban, pl. Handel Agrippina. Azok a csodálatos díszletek, és eredeti színpadtechnika, gépészet. Még, hogy ne lett volna abban az időben normális színház, koncepció, rendezés, ki állíthat ilyet?
Költői soraid élvezetesek. Érdemi hozzászólàst, ha kérhetnék. Nem nekem àrt "ez az ember", hanem azoknak, akikről, amiket kinyilatkoztat. Valamint valótlanságokat.
Nekem nagyon tetszett az Ariadne a Garsington Operától, ami az operavision-ön éppen látható. A két női főszereplő (Natalya Romaniw/Ariadne és Jennifer France/Zerbinetta) kiemelkedőt alakítanak.
Üdítően átértelemezés- és rendezői terror-mentes. Három éven belül ez már a második R. Strauss (Rózsalovag volt korábban) előadásuk, ami megfogott. (Le is mentem ezeket, beteszem a spájzba, ínséges időkre.)
A Garsington jelenség táplálja bennem a reményt, hogy talán nincs minden veszve. Aztán persze tudom, hogy nincs visszaút (de előre sem, csak lefelé), ahogy Bonynge mondja.
Mindenki valakinek a hátára kapaszkodik: a kortársak, apa-anya, és a múltba vesző végtelen generációk hátára, mert csak a botor az, aki billegő létrára állva, vagy saját haját ráncigálva célozza meg a csillagokat. Mindnyájan biodíszletek lennénk a Teremtő tenyerében? Istenem, mit ártott neked ez az ember?
Bonynge maestro mindig is Mrs. Sutherland volt. Erről lehet vitát nyitni, de fölösleges. Sosem derül ki, mire vitte volna karmesterként, ha nem a neje hátán lovagol be az operaházakba, lemezstúdiókba és akit egyes hírek szerint bizonyos tekintetben felesége biodíszletként használt. De még ha nagy karmester lenne is, az ő véleménye csak egy a sok közül, egy 94 éves karmesteré, akitől nem várható bármilyen, ettől eltérő vélemény. Mindig, minden karmester a produkció közép-, fény- és csúcspontja akar lenni az előadásnak, a produkciónak. Az olyan színvonalú is, mint ő (volt). Az interjú hemzseg a csúsztatásoktól, nem véleményt mond: ítéletet hirdet, kinyilatkoztat. Nyilván nem a rendezők miatt nem akar ma már (annyit?) vezényelni, hanem kora miatt és talán a keresettsége is csappant azért valamelyest. Természetes, hogy verseket nem írunk át (ő ezt nem említi), képzőművészeti alkotásokat nem festünk át, nem öltöztetünk fel, nem takarunk ki, bár volt ezekre -sajnos- példa vö. ellenreformáció, fasizmus, bolsevizmus.. Az előadóművészet gyökeresen eltérő, hajlékony, formálható állatfajta. A Mona Lisa vagy a Dávid ma ugyanolyan, mint amikor megalkották őket. 18.-19.szd. színpadi alkotásokat úgy előadni, ahogyan születésükkor előadták: képtelen anakronizmus. Akkor aztán nem csak mobiltelefon nem volt, hanem villanyvilágítás sem és sok más egyéb sem. Egyáltalán: rendezés, mint olyan, szintén és úgyszólván nem volt. Ki tudja vagy inkább ki meri megmondani, hol a határ, ameddig el lehet menni a "modern" rendezésben?! Bonynge? Muhaha! Akinek a neje, akinek a hátán karriert csinált, nem éppen nagy játékkultúrájáról, sokkal inkább makulátlan, gyönyörű hangjáról volt világhíres. Én is az ő koloratúráin nőttem fel, ahogyan pl. mezzó fachban Horne-én (rádióban). Csak pár sziporka tőle: A "modern rendezőket" egyetemlegesen "analfabétáknak" titulálni, akik "semmit sem tudnak a hangokról, semmit sem értenek az énekléshez": több, mint nevetséges: szánalmas: egy öreg csávó közepes karmester ömlengése olyasmiről, amihez nem ért, amihez nem ér fel. "A világ megváltozott, mindenki siet valahová. " Na, ebben igaza van .. de akkor miért, min csodálkozik? "A mikrofonok, a lemezkiadók és a televízió rossz szolgálatot tettek az akadémiai hangoknak." Aha. Vissza a telefonhírmondóhoz, abcúg tévé! De akkor hogyan fogok pl. MET-stream-et nézni? "A világ nem művelt, zeneileg pedig még kevésbé." Ő csak tudja, korunk (egyik) kicsiny zenei Savonarolája. Szerencsére megvan a modell(je): Kuba, ahol "nem szerződéssel ugrálnak egyik színházból a másikba,.. " naná, hogy nem, talán ki sem tehetik a lábukat az országból. Másik vonzó modellje: "Nézze meg a balettet Oroszországban:..." Bravó! "Az énekesek általános kulturális szintje is drámaian lecsökkent: a körülöttük lévő információbőség mellett semmit sem tudnak, semmit sem olvasnak, semmi sem érdekli őket" Ő csak tudja ... És egy utolsó: "Száz évvel ezelőtt mindenhol, minden városban volt opera, aztán bemutatták a rádióban, a televízióban, és milliók érdeklődtek iránta. Ma már nem ez a helyzet:.." Nem igaz! Nem volt "mindenhol, minden városban" opera és az opera (és a balett) köszöni szépen, jól van ma is, milliók érdeklődnek iránta és jól lesz holnap is, jobban, mint sokszor a korábbiakban. Jó vagy rossz, "modern" (?) vagy "hagyománytisztelő" (?) rendezések mellett vagy akár ellenére.
Amiről én utoljára hallottam, az 2005-ben volt Buenos Airesben, ahol egy argentin barátom véleménye szerint gyönyörű Lombardokat vezényelt. Ez már majdnem húsz éve volt. Pár éve itt volt a Marton énekverseny zsürijében, kifejezetten jó fizikai formában 90 körül is.
Egy kölök Blomstedthez képest - bár utóbbi tudtommal már nem vezényel operát - igaz, sosem volt rá jellemző.
Hoppá! Bonynge még mindig vezényel ezt-azt? Ritkán még operát is? Szent Isten! szeptemberben lesz 94 éves. :)
Gála – 350 éves a Párizsi Opera (2019) - a YouTube oldaláról
Közreműködnek:
Sonya
Yoncheva
(szoprán), Bryan Hymel (tenor), Ludovic Tézier (bariton),
Danseurs Étoiles du Ballet de l’ Opera National
de Paris
Orchestre de l’ Opera National de Paris
Karmester:
Philippe Jordan
A gálaműsorban
az alábbi operákból és táncművekből kerülnek előadásra részletek/jelenetek:
Berlioz: Faust elkárhozása - nyitány
Bizet: A gyöngyhalászok
Massenet: Heródiás
Chopin: A kaméliás hölgy (tánc)
Massenet: Werther
Bizet: Carmen
Massenet: Manon
Mozart: Le Parc (tánc)
Verdi: Traviata
Chopin: A kaméliás hölgy (tánc)
Verdi: Don Carlos
Lecocq: Les Cent Vierges
Gounod: Faust
30 éves a
Bastille Opera:
Prokofjev: Hamupipőke (balett)
(2:47:36) - ARTE TV
Még egy kritika a brnoi Rusalkárol
Olvassátok el a brnoi Rusalka kritikáját.
A rendezo David RADOK, Biztos, hogy nem mese lesz, mert 15 év fölött lehet az előadást megtekinteni.
Még vannak szabad jegyek a brnoi Ruszalkára áprils-7, vasárnapra. A foszerepekben Jana-Šrejma Kačírková és a legjobb szlovák tenor Peter Berger lépnek fel.
Pappano ott van a top 10-ben.
Az állatvédők majd jól megtámadják. Fricka galambot tép széjjel, a II. fináléban pedig akasztott farkast lógatnak be...
Brüsszelben bő negyedszázada láttam egy Toscat.
A friss brüsszeli Walkür...
Én csakis ismert (modern) klasszikus darabra mennék el.
Tölteném én is, ha megint eljutnék a Nagy Almába. Onnan nézvést amúgy én is "távol-keleti turista" vagyok.
Egészségükre, ha meg nem kelnének el a jegyek, a távol-keleti turisták megtöltik a hatalmas nézőteret.
Nèzet-Sèguin küldetèsnak tekinti kortàrs amerikai szerzők darabjainak ős-vagy MET-bemutatàsàt ès ezek szerint meg tudja győzni Gelbet ès a Board of Directors-t az igazàròl. Meg nyilvàn bèrletrendszerbe illesztve. Èn màr több ilyesmit lattam, be is ìrtam itt ròluk ès jövőre is -remèlem- talàlok fogamra-fülemre valòt.
Párkapcsolati dráma színes háttér előtt – A víg özvegy Zürichben
Fidelio.hu - Kondor Kata - 2024.02.29. 09:15
A hosszú cikkből pár bekezdést ide kiírtam:
"Az operettműfaj megújítójaként is emlegetett ausztrál rendező, Barrie Kosky ezúttal Lehár-műhöz nyúlt – ami nem is csoda, hiszen anyai nagyanyja a két világháború között Magyarországról vándorolt ki, és a művész visszaemlékezései szerint sokat mesélt neki azokról az élményeiről, amelyek a budapesti és a bécsi színházakhoz fűződtek. Ahogyan a néhány hónappal ezelőtti, müncheni Denevér-produkciójában, a neves színházi alkotó ezúttal sem alkalmazott túl radikális eszközöket, már amennyiben nem tekintjük annak az emberi lélek mélységeit feltáró elemzést, amely nemhogy a könnyedebb műfajban, de bármilyen színházi előadásban ritka kincsnek számít.
Egy már nem fiatal, de még mindig vonzó nő pongyolában leül a zongorához, ujjai végigfutnak a billentyűkön, megszólal egy régi keringő, és megelevenednek az emlékek: egyszer egy fényes bálban mindenki őutána epekedett, ám akadt valaki, aki különösen kedves volt a szívének… Így kezdődik a Zürichi Operaház előadása, a zene pedig nem sokkal később önálló életre kel. Ahogy egy interjúban a rendező, Barrie Kosky elmondta, véletlenül bukkant egy felvételre, amelyen Lehár A víg özvegy témáira készült variációkat játssza zongorán, így azt gondolta, megidézi a zeneszerző alakját a nyitójelenetben. Ebből következően az emlékezés lett koncepciójának fő motívuma, amely keretbe foglalta az estet."
"Panaszunk persze nem lehet, hiszen az előadás elképesztően szórakoztató, a jelenetek feszesen peregnek, a poénok a helyükön vannak, a jelmezek a cselekmény előrehaladtával egyre színesebbek és díszesebbek lesznek, és az előadás olyan ritka igényességgel, jó ízléssel, illetve a megfelelő érzékkel, precízen kimért mennyiségű, szélsőségesebb elemmel valósul meg, amire ebben a műfajban igen ritkán van példa. Bár néhány női ruhás férfi azért megjelenik a grisette-jelenetben, hogy így is világossá váljon, a társadalom széles körben elfogadott szabályai ebben a világban nem érvényesek (ezzel együtt vicces adalék, hogy a nézőtéren pont az én soromban ült egy biológiai jegyei alapján férfinak tűnő illető, aki olyan feltűnő színű női estélyi ruhát viselt, hogy eleinte arra gyanakodtam, a produkció beépített embere)."
"Az összetett lélektani folyamat magával ragadó megjelenítéséhez a rendezőnek két egészen rendkívüli színészi adottságokkal rendelkező művész állt rendelkezésére, saját bevallása szerint a kedvenc énekesei. Marlis Petersen akár filmszínészként is megállná a helyét, olyan finom, mégis sokatmondó arcjátékra képes, amely a Zürichi Operaház kis terében remekül érvényesült. A kiváló szoprán egyetlen szempillantásba, hangba vagy szóba is rengeteg érzést, kifejezést tud sűríteni, azt pedig mondani sem szükséges, hogy a prózai szövegmondása is mentes minden mesterkéltségtől. Hannája bölcs, érett asszony, aki a nehézségek ellenére sem vált érzéketlenné. Partneréről, Michael Volléról még felsorolni is nehéz lenne, hányféle figura emlékezetes megformálása, illetve zenei stílus megszólaltatása fűződik nevéhez. Mégsem mondható kaméleontermészetű előadónak, erős személyiségén szűri át a karaktereket, és mély lélekábrázoló képességével, valamint páratlanul hatásos színpadi jelenlétével teszi őket élővé. Ennyire humoros szerepben még sosem találkoztam vele korábban, külön élmény volt látni, hogyan tudta a más művekben is megjelenő öniróniáját a nevettetés szolgálatába állítani."
"Az előadás zenei megvalósításáért a mindössze huszonnyolc esztendős Patrick Hahn felelt. Nem tudom, hányan emlékeznek még arra, amikor a Magyar Állami Operaház 2015-ös évadát megnyitó Szabadság OperaGálán néhány más ifjú művésszel együtt egy tizenkilenc éves karmester is színpadra lépett, és egyetlen Rigoletto-kvartett elegendő volt ahhoz, hogy kiderüljön, kivételes tehetséggel állunk szemben. A művész azóta továbbhaladt ígéretesen induló pályáján, Németország legfiatalabb főzeneigazgatójaként, mindössze huszonnégy évesen nevezték ki a Wuppertali Operába, most pedig a világ egyik legjelentősebb zenés színházában bizonyíthatott. Az operett műfaja összetett feladatot jelent egy karmester számára, amelyben a technikai jellegű elvárások dominálnak: bonyolult színpadi történések során kell sok szereplőt összefogni. Erre most nem lehetett panasz:
a fiatal dirigens biztos kézzel, feszesen tartotta a muzsikát, a nagyjelenetek kirobbanóan szóltak, közben pedig arra is képes volt, hogy a szólisták egyéni szólamformálási megoldásait is kövesse."
"Sokszor láthatjuk, hogy egy nagyon jó és egy sikerületlen előadás között nem is olyan óriási jelentőségű dolgokban mutatkozik különbség: nem a pénz, a formanyelv vagy a radikálisan új gondolatok tesznek egy produkciót élményszerűvé. Ellenben rengeteg múlik az alkotók és az előadók hozzáállásán, elhivatottságán. Barrie Kosky csupán egyetlen, rendkívüli tettet hajtott végre: komolyan vette A víg özvegyet, annak műfaji sajátosságait és központi problematikáját. Ezáltal pedig megmutatta, hogy a szórakoztatás nem egyenlő az igénytelenséggel, és hogy a hosszú évek alatt elcsépelt darabok is szólnak valamiről. Művészi szempontból ez is olyan fontos mondanivaló, mint mindaz az emberi tartalom, amivel a főszereplők kacifántos egymásra találása során szembesülhettünk."
Hát ha a 4 kortárs darabra bejön a közönség... A MET tudtommal üzleti vállalkozás, akár egy autógyár - igaz, tartják a markukat, ellentétben az igazi versenyszféra vállalataival. (A különféle csúszó-kenőpénzekbe/alkotmányos költségekbe itt és most ne menjünk bele.)
A MET pár napja közzétette 2024/2025-ös évadtervét. A hat új produkció közül nem kevesebb, mint négy kortárs darab, köztük napjaink divatos szerzője John Adams Antony and Cleopatra c. műve: ugyanaz a téma, amit anno Samuel Barber is feldolgozott és amivel a MET új épületét 1966-ban megnyitották. A két klasszikus új produkció a Salome és az Aida lesz, utóbbiban Amnerist Garancával felváltva Kutasi Judit fogja énekelni. A teljes program és bővebb infók ide kattintva érhetők el, a demo kisfilm pedig ide kattintva tekinthető meg.
Az eloadás nagyon jonak igérkezik. Maestro Peter Valentovič dirigál. A kassai opera azeretettel várja Miskolc és kornyéke zenebarátait.
Március 15 - Macbeth premier Kassán/Košice/. További előadások - március 16, 18 és április 6.
Nagy sikert aratott Smetana Dalibor-ja Brnob-an. Igazi nemzetkozi V-4 + 1 produkcio. Magyar szoprán/ Boross Csilla/, szlovák tenor / Peter Berger/, lengyel bariton /Tomasz Konieczny/, cseh karmester /Tomáš Hanus / és a világhiru rendezo - David Poutney.
Rusalka előadások Cseh-SzlovákIában -
Nagyon jo info, kedves Búbánat.
Magyar főszereplővel indul a cseh történelmi dráma
A brnói Janáček Operában Boross Csillával a női főszerepben 2024. február
2-án mutatják be Bedřich Smetana Dalibor című zenedrámáját. Az esemény a cseh
zene évének ünnepélyes megnyitója Morvaországban.
/kultura.hu/
Igen, Ő a legjobb!
Tévedtem, 1992-ben volt a beugrás.
Ejha! Kasarova akkor mèg szinte "kislàny" volt.
Amikor 1990-ben először jártam a Salzburgi Játékokon, jegyem volt egy előadására de sajnos lemondta, Kassarova ugrott be helyette. Így sose hallottam élőben.
A belcanto egyik királynője Marilyn Horne jan.16.-kán lett 90 éves. Gratulálok Neki és még sok egészséget, boldogságot kívánok. Az operaslovakia megémlékezett a primadonnárol.
Nagyon jó Normát találtam a Tubuson. Norma - Elinor Ross, Polliome - Mario Del Monaco. Berlin 1967. Ideális Norma alakítás, jobban szeretem, ha Normát drámai szopránok éneklik mint virtuóz koloratúrák. Üssétek be -
Csodás Forza felvétel a Tubuson -
Még egy ideális szereposztás volt, Madrid 2011, Jenůfa - Nina Stemme, Kostelníčka - Marton Éva.
