22126 takatsa 2025-03-30 08:38:20 [Válasz erre: 22125 gézamalac 2025-03-29 19:41:25]
Kis pontosítás: a zeneszerző neve nem Haggie, hanem Heggie. Kicsit megkésve tűzte ki a MET Heggie 2010-ben komponált Moby Dick c. operáját, amely az előző évtizedben már meghódította a világot. 2021-ben (322-es bejegyzés) én is közzétettem magyar felirattal a San Franciscoi Operaház csodaszép felvételét (nem volt benne sok köszönet), 3 hétig most újra letöltheti az, akit érdekel. Jó zenehallgatást kívánok.
Kis pontosítás: a zeneszerző neve nem Haggie, hanem Heggie. Kicsit megkésve tűzte ki a MET Heggie 2010-ben komponált Moby Dick c. operáját, amely az előző évtizedben már meghódította a világot. 2021-ben (322-es bejegyzés) én is közzétettem magyar felirattal a San Franciscoi Operaház csodaszép felvételét (nem volt benne sok köszönet), 3 hétig most újra letöltheti az, akit érdekel. Jó zenehallgatást kívánok.
22125 gézamalac 2025-03-29 19:41:25
A Moby Dick a Met-ben. Újabb tengerész-operának örvendhetünk, mégpedig egy élvezhetőnek, Jake Haggie és Gene Sheer jóvoltából. Melville klasszikusa, fordulatos cselekménye, mindig aktuális üzenete igen jó alapanyag. Librettóvá formálni, a 125 fejezetet három órába sűríteni azonban nem egyszerű feladat. Sheer nagyjából sikerrel veszi az akadályt, ha nem is végig feszes az iram, pár, a dramaturgiai jelentőségéhez mérten talán túltolt, a humort sem nélkülöző epizód oldja azt.
Elindul a zene, kicsit a Gurre-dalok indítására emlékezetőn, vonósok zsongása felett egyszerű, tonális, felfelé sóvárgó motívumot hallunk, mely azután kísérőnk lesz a darab folyamán. Itt még csendes az óceán, a főtéma alatt megjelenő impresszionista harmóniamenetek hullámain sodródva érkezünk a Pequod fedélzetére. Itt-ott kihalljuk Debussy tengerzenéjét (motivika, akkordok), másutt Sztravinszkij ritmikáját, amott Wagner-es fokozást, vagy John Adams-es repetíciót. Mindez azonban nem éles kontúrral, inkább beleszövéssel történik, mint egy jó bornál, mely a fekete cseresznye, fahéj és citrusok aromáival rendelkezik, mégis amikor megkóstoljuk, egy kiegyensúlyozott ízvilágot kapunk. A darabra végig jellemző ez a gazdag zenekari szövedék, a szinte mindig jelenlevő óceán-zsongással, és a fölötte megszólaló motivikával, vagy éppen két vagy több téma ritmikai ütköztetésével, mely jól rímel a deszkákon éppen zajló konfliktushelyzetre. Kicsit el is telünk ezzel a zsongással, jól jönne olykor egy-egy jól elhelyezett csend, levegősebb tagolás. A második felvonásra valamicskét javul a helyzet e tekintetben.
Ami az énektechnikát illeti, talán a Britten-operákéhoz áll a legközelebb, a recitált, beszédszerű ének a jellemző, nemigen fogunk belőle az utcán fütyülni semmit. Átkomponált műről van szó, nincsenek áriák, s bár monológok, duettek és többesek olykor tettenérhetők, a zene végig leköveti a cselekményt (egyúttal kevés alkalmat kínálva a Met tapskényszerben szenvedő közönségének a megnyilvánulásra, s a próbálkozások általában gyorsan dekrescsendálnak). Ami egyúttal nem kis kihívást is jelent az énekesek számára, mind technikailag, mind a széles íven mozgó emocionális kifejezés terén.
All boys operáról lévén szó, egyetlen szopránszerep van, a matrózinas személyében, melyet Janai Brugger hangilag szépen, játék szempontból elfogadhatóan formál meg (a vízbepottyanós jelenetben bevállalva, hogy egyszál kötélen lelógatva sodródik a vetített óceán vízében). A főhős Ahab kapitányt Brandon Jovanovic elismerésre méltón, igazi műlábbal sántikálja végig, és az elgyötört, de mindvégig szenvedélytől fűtött karaktert szépen hozza. Az ismert kávézólánc névadójává vált elsőtiszt, Starbuck, aki a kapitány fő ellenlábasa, és szeretné megmenteni a hajót a biztos pusztulástól, Thomas Glass (aki a megbetegedett Peter Mattei helyett ugrott be) alakításában igen meggyőző, és első felvonás végi nagymonológja (miután majdnem megöli a kapitányt de aztán mégse) énekes, de zenei szempontból is a darab egyik csúcsteljesítménye (ezt a szünetben még dudorásztam is félhangosan). Az itt valamiért Greenhorn-ná átkeresztelt (és ezzel a regény ikonikus indítását is agyoncsapó) Ishmael szerepében a szintén beugró, sőt a Met-ben most debütáló Dominick Chenes úgyszintén kifejező volt, a Queequeg-et alakító Ryan Speedo Green azonban nem volt átütő erejű.
A darabot színre vivő Leonard Foglia azzal a manapság különös ötlettel áll elő, hogy a tengeren és hajón játszódó cselekményt - tengeren és hajón jeleníti meg. (Ha ezt teszi, jól teszi, ennél jobb nekem sem jutott volna eszembe.) A szinte végig a kék különféle árnyalataiban fürdő szcenírung minimalista, de nagyon ki van találva. Egy-két jól elhelyezett, valódi kötél, kötélhágcsó, azontúl a fődarabok - hajótest, árboc, csónakok - vetítve vannak, azt is csak drótváz jelleggel. Így viszont a hajó hánykódása, csónakok borulása egyszerűen, ugyanakkor látványosan mgjeleníthető. A legnagyobb rendezői ötlet mégis a színpad megformálása: a dobogó hátrafelé ívben felfelé meg van hajlítva, abban pedig Klettersteig-klamnik segítik a fel-le közlekedést. Ami pedig, sok esetben a kéz használata nélkül, nem csekély ügyességet kíván, talán meg is haladja azt, ami az operaénekesektől színpadi mozgás terén elvárható. A Met stábja azonban szépen, lendületesen, begyakorlott mozgással játssza be a színpadot a z-tengely mentén is. A csónakos jelenetekben a matrózok ezekre a klamnikra a csücsülnek, míg a csónakot köréjük vetítik, ami ezáltal olyan, mintha felülnézetből látnánk a történést. A végső összecsapásban, amikor a csónakok sorra beborulnak, melyet a fény-drótváz mozgatása mutat, a matrózok ezzel egyidejűleg a hajlított színpadot csúszdának használva imitálják a vízbepottyanást, mindez a szintén vetített óceánnal együtt, filmbe illő látványt produkál.
Szólnunk kell a kórusról és a zenekarról is. Mindkettőről csak a legnagyobb elismerés hangján tudunk. A Met kórusa átütő erővel, vérbő, eleven dinamikával hozza a tömegjeleneteket, melyben a darab bővelkedik, s a wagneri méretű zenekar tuttiját áténekelni sem akadály. A zenekar, Karen Kamensek irányításával, lenyűgöző precizitással játszik, gyönyörűen ívelt, kontúros motívumokkal, szólamok, hangszercsoportok transzparens megjelenítésével tartja végig ébren figyelmünket.
S bár Haggie valóban nem Wagner, nem is Britten és a többiek, mert nélkülözi azok fókuszált drámai erejét és mélységét, azt hiszem, nem nagyon érdemes összehasonlítgatni. Egy szép Melville-adaptációt látunk minden szempontból, élményt nyújtó estén.
22124 parampampoli 2025-03-25 15:33:32 [Válasz erre: 22123 Edmond Dantes 2025-03-25 13:16:51]
Szegény Don Carlos... ki tudja miért, az utóbbi évtizedben fő támadási pontja az agybabaltázott rendezőknek, akik minden lehetőt és lehetetlent elkövetnek, hogy meggyalázzák. Bécsben már az előző rendezés is katasztrófa volt, most rátettek egy lapáttal. A premier videóját negyedóra után feladtam... Még a pestinél is borzalmasabb, ami nem csekélység, mert az se piskóta. Különösen fájdalmas, hogy Pesten is, Bécsben is egy gyönyörű produkciót cseréltek le ezekre a sz.rokra. A bécsi régit Pier Luigi Pizzi állította színpadra, szőröstül-bőröstül, rendezés-díszlet-jelmez egyaránt. Idén megint műsoron lesz a Carlos az Operában, hamarosan, életveszélyesen gyengének ígérkező szereposztásban, egy szerepet kivéve. A bécsit akkor se nézném meg, ha fizetnék az utat, szállodát, 5 csillagos ellátást a jegyen kívül. Nem rombolnám le Dárius kincséért se azt a három Carlos élményemet ott, melyeket ma már mosollyal vegyes könnyel idézek fel:
II. Fülöp: Ferruccio Furlanetto 3x
Don Carlos: Keith-Ikaia Purdy 2x / Fabio Armiliato 1x
Posa márki: Carlos Alvarez 2x, Roberto Frontali 1x
Erzsébet: Carol Vaness / Marina Mescheriakova / Daniela Dessí
Eboli: Dolora Zajick 3x
Boldog operai idők....
22123 Edmond Dantes 2025-03-25 13:16:51
Tavaly szeptemberben újította fel a bécsi Staatsoper a Don Carlo(s)t. A megvalósítást, ideértve a díszlet- és jelmeztervezést Kirill Szerebrennyikov, évek óta külföldön élő orosz rendező kezébe adta. Nézetem szerint és a vasárnapi előadást látva, finoman szólva nem volt szerencsés döntés. A Don Carlo(s)t is azok közé az operák közé sorolom, amiknél csak igen óvatosan ajánlatos az élő húsba vágni, alapjaiban "modernizálni", stílszerűen: totálisan átszabni az eredeti szövetet . Nem képzavar és nem véletlenül írtam ezt és így: a rendező a cselekményt valahová napjainkba és egy kísérleti divat(tervező?) intézetbe vagy szövetlaborba vagy hasonló effélébe helyezte. Márpedig és ismeretesen ez egy ún. történelmi opera, még akkor is, ha, mint szintén ismeretes, -ahogyan Schiller- Verdi sem ragaszkodott a valós történelmi hitelességhez e fenséges, komor szépségű, azt mondanám, előkelő alkotásában.
Bevallom, elég hamar feladtam, hogy a színpadi történéseket kövessem. Részben azért, mert a zene és a (z angol nyelven is kiírt) szöveg kötött le, részben mert alkalmatlannak éreztem magam arra, hogy megértsem azt a zűrzavart, amit a színpadon izgő-mozgó statiszták, vetkőztetett-öltöztetett élő próbababák, a valamiféle "zöld"-környezetvédelmi textil(újra)hasznosítást követelő vetített háttér, a magasból olykor alázúduló ruhahulladék áradat, egyéb csip és csup akciók együttesen keltettek a matt szürke és vakító fehér kombinációjával összetákolt dobozdíszlet, ide-oda pakolászott díszletelemek valamint edzőruhaszerű jelmezek sivár közegében. A négy, valóban létezett főalak alteregóit (élő "próbababákat") időnként meztelenre vetkőztették (háttal álltak!) majd felöltöztették őket a fentiekről készült festményeken viselt öltözékükbe. Az énekesek olykor hozzájuk, vagyis a próbababákhoz beszéltek azaz énekeltek -ki tudja, miért?-, olykor a klasszikus spanyol udvari feketét húzták rájuk (aztán le róluk) és így tovább. Mint tegnap, már itthon olvastam, a szeptemberi premieren olyan botrány tört ki a közönség részéről, ami elég ritka manapság és aminek eredménye az lett, hogy a karmester (Philippe Jordan) a búúúzás tetőpontján vezénylő pálcája hegyére, nyilván a megadás nemzetközi jeleként, fehér zsebkendőt (!) tűzött ki. Ilyesmi az általam látott előadáson már nem fordult elő, de azt hiszem, a további véleményírás lerövidíthető: no comment ... avagy hogyan nem szabad "modern rendezői színházat" csinálni, hogyan lehet előidézni, hogy ilyen produkciók láttán minden "modern" rendezést leszólhassanak a "korhű" előadások kedvelői.
Ez a katyvasz sajnos kisebb-nagyobb mértékben az énekes teljesítményeket sem hagyta érintetlenül. A legnagyobb név természetesen a most beállt Elina Garanca vol, ősszel még másvalaki énekelte Ebolit. Maradéktalanul sem a Fátyoldalban, sem a két tercettben nem tetszett, a kvartettben és az azt követő rövid duettben már ráerősített a várva-várt 'O don fatale'-ra, hogy a szőke hercegnő végre megcsillogtathassa hangja és alakítása drámai erejét szépségét. Nicole Car (Elisabetta) állt be tavaszra az őszi szériát éneklő Asmik Grigorian helyére. Tavaly már láttam a Faustban, most sem csalódtam benne. Engem kicsit a müncheni kolleginára, Harterosra emlékeztet, színpadi léte, mozgása kifejező, biztos magasságok és középregiszter. Talán az a kisugárzás hiányzik belőle, ami a jó szopránt nagy dívává teszi, igaz: sem Margit, sem Elisabetta nem igazi "dívaszerep". Az ő alakítása egyenletesen fejlődött első áriájától a 'Tu che le vanita'-ig. A nagy macher Posa márkit, az egyetlen "kitalált" figurát Étienne Dupuis alakította, ő amúgy a való életben Nicole Car férje. Fényes, bivalyerős kitartott magasságai alatt nem mindig átható, olyan kicsit lötyögős középregiszter, laza testbeszéd ... lehet, hogy ez utóbbi is a rendezői koncepció része. Roberto Tagliavini világos basso cantante-ja jól győzi a széles dallamíveket, nála az alsó regiszter átütő ereje hiányzik és zakós, aktatáskás hivatalnok-beállítása is rosszul áll egy fél-világ-ura királynak, akinek az opera politikai vonalának két oszlopát, két hatalmas duettet (Posa- ill. Főinkvizítor-kettőst) kell tartania. Joshua Guerrero Don Carlója alapjában véve jól szólt, csak valamiképpen benne sem látom a nagy egyéniséget, ami ezt az amúgy sem túl jelentékeny figurát mutatós főszereplővé tudná varázsolni. Vitalij Kowaljow (Főinkvizítor) és Dan Paul Dumitrescu (Egy szerzetes/Excsászár) sok helyen bejáratott Don Carlo-énekesek, a helyükön voltak. Ennél többet róluk sem tudok mondani. A lelépő zeneigazgató, Philippe Jordan is rutiniert Don Carlo-dirigens, hősies küzdelmet vívott a színpadon zajló öltöztetéssel-vetkőztetéssel, egyebekkel: a ragyogó Operazenekar talán a legnagyobb tapsot kapta, és a magasban eldugott méretes Operakórus is csillogott az autodafé jelenetben és a másik nagy fináléban.
Verdi: Don Carlo (1884-es, "milánói" változat, olaszul) - StOP, 2025. március 23.
22122 lujza 2025-03-25 00:38:36 [Válasz erre: 22118 zenebaratmoncsi 2025-03-23 21:05:29]
Köszönöm, hogy egy igazi ritkaságra hívtad fel a figyelmet!
És ha már egy cseh operánál tartunk, tud-e bárki bármit Kozlok Laciról? Időnként eszembe jut, hogy teljesen eltűnt a Momusról.
22121 Hangyászsün 2025-03-24 12:13:35 [Válasz erre: 22119 parampampoli 2025-03-23 23:31:39]
A linzi Landestheater még ebben az évadban műsorra tűzi!
A linzi Landestheater még ebben az évadban műsorra tűzi!
22120 Hangyászsün 2025-03-24 12:12:17 [Válasz erre: 22118 zenebaratmoncsi 2025-03-23 21:05:29]
Három felvonása van, nagyon szellemes, egy száma (az ördög eljövetelétől rettegő, igencsak bűnös hercegnő áriája) viszont messze túllép a meseopera keretein.
Három felvonása van, nagyon szellemes, egy száma (az ördög eljövetelétől rettegő, igencsak bűnös hercegnő áriája) viszont messze túllép a meseopera keretein.
22119 parampampoli 2025-03-23 23:31:39 [Válasz erre: 22118 zenebaratmoncsi 2025-03-23 21:05:29]
Rosszul tetszik tudni, a Tell Vilmos nem vígopera, nagyon nem.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tell_Vilmos_(opera)
22118 zenebaratmoncsi 2025-03-23 21:05:29
Én is találtam egy operaközvetítést.
Én is találtam egy operaközvetítést.
Ez Dvorak egy kevésbé ismert operája, ha jól nézem egyfelvonásos. Mindenesetre nem sok helyen játszák.
Operetteket miért nem tesznek fel? Jó lenne, ha néha azok is mennének, mert például nálunk nem játszott darabok is megnézhetővé válnának.
A Rossini Tell Vilmos az, ha jól tudom vígopera. Azt néha tölt fel az operavision.
22117 Búbánat 2025-03-23 12:52:10
„Rossini Guillaume Tell-je diadalmaskodik a Tokiói Új Nemzeti Színházban”
„Rossini Guillaume Tell-je diadalmaskodik a Tokiói Új Nemzeti Színházban”
Tell Vilmos - operaközvetítés Tokyóból, 2024. november
Elragadó egyben felkavaró, különleges látványvilágú,
nemzetközi szereplőgárdával sok jó énekessel, kiváló zenekarral, kórussal és
táncosokkal és eredeti, francia nyelven mutatták be Tokyóban Rossini monumentális
operáját, a Tell Vilmost.
A Guillaume Tell Rossini utolsó nagy remekműve a 2024/2025-ös évadban a The New National Theatre Tokyo-ban (NNTT) mutatkozott be.
A 2024/2025-ös évadban színre vitt produkció felvétele már elérhető az OperaVisionon és az NNTT
Streamen .
A
megtekintési időszak szeptember 21-ig tart, 12:00 CET / 19:00 JST.
Gioachino Rossini: Guillaume Tell - Tokyo, 2024
Opera in 4 Acts
Sung in French
with English and Japanese surtitles
The 79th ACA National Arts Festival
OPERA PALACE
20 Nov - 30 Nov, 2024 ( 5 Performances )
Running time is approx. 4 hours and 35 mins including intervals.
Recorded on 26 November 2024
Performed at Opera Palace, New National Theatre Tokyo
Creative staff & Cast
Conductor: ONO Kazushi
Production, Set and Costume
Design: Yannis KOKKOS
Choreographer: Natalie VAN PARYS
Stage Manager: TAKAHASHI Naohito
Guillaume Tell: Gezim MYSHKETA
Arnold Melchtal: René BARBERA
Walter Furst: SUDO Shingo
Melchtal: TANAKA Taiki
Jemmy: YASUI Yoko
Gesler: TSUMAYA Hidekazu
Rodolphe: MURAKAMI Toshiaki
Ruodi: YAMAMOTO Yasuhiro
Leuthold: NARITA Hiroyuki
Mathilde: Olga PERETYATKO
Hedwige: SAITO Junko
Un chasseur: SATO Shoji
Chorus: New National Theatre Chorus
Orchestra: Tokyo Philharmonic Orchestra
Chorus Master: Kyohei Tomihira
22116 Búbánat 2025-03-20 11:19:14 [Válasz erre: 22110 Edmond Dantes 2025-03-18 13:53:41]
Köpeczi Sándor - Collin a Bohéméletben és Sarastro A
varázsfuvolában
Kálmán Péter
- Sulpice Az ezred lányában
22113 Edmond Dantes 2025-03-18 17:57:18 [Válasz erre: 22112 gézamalac 2025-03-18 16:55:07]
Köszönöm. Ugye milyen jó? Szép karrier vár/hat rá. Vagy máris.
Köszönöm. Ugye milyen jó? Szép karrier vár/hat rá. Vagy máris.
22112 gézamalac 2025-03-18 16:55:07 [Válasz erre: 22109 Edmond Dantes 2025-03-18 08:17:19]
Igazad van, kifelejtettem, remek volt ő is. Szinte minden fekvésben telt, kissé sötétes tónusa kivételesen gyönyörű.
Igazad van, kifelejtettem, remek volt ő is. Szinte minden fekvésben telt, kissé sötétes tónusa kivételesen gyönyörű.
22111 Búbánat 2025-03-18 14:43:42 [Válasz erre: 22110 Edmond Dantes 2025-03-18 13:53:41]
THE MET: LIVE IN HD 2025–26 SEASON
THE MET: LIVE IN HD 2025–26 SEASON
Met’s
Live in HD-sorozat nyolc élő MET-előadást tartalmaz:
2025. október 18. – Bellini: La Sonnambula
2025. november 8. – Puccini: La Bohème
2025. november 25. – R. Strauss: Arabella
2025. december 13. – Giordano: Andrea Chénier
2026. január 10. – Bellini: I Puritani
2026. március 21. – Wagner: Tristan und Isolde
2026. május 2. – Csajkovszkij: Eugene Onegin
2026. május 30. – Lena Frank:
El Último Sueño de Frida
y Diego
22110 Edmond Dantes 2025-03-18 13:53:41
A Metropolitan közzétette 2025/26-os évadtervét. Részletek itt, YT-on zenei-képi illusztrációval itt.
A Metropolitan közzétette 2025/26-os évadtervét. Részletek itt, YT-on zenei-képi illusztrációval itt.
22109 Edmond Dantes 2025-03-18 08:17:19 [Válasz erre: 22108 gézamalac 2025-03-17 22:52:43]
Berzhanskaya énekelte a másik főszerepet? Milyen Adalgisa volt? Én MET-élőben láttam a MüPában, mint Niclausse es Múzsa (ld. MET-es operaelőadások moziban/640) és nagyon tetszett.
Berzhanskaya énekelte a másik főszerepet? Milyen Adalgisa volt? Én MET-élőben láttam a MüPában, mint Niclausse es Múzsa (ld. MET-es operaelőadások moziban/640) és nagyon tetszett.
22108 gézamalac 2025-03-17 22:52:43
A Norma Bécsben. Előző este merül fel, hogy meg kellene nézni, de már májusra se lehet jegyet kapni. Egyetlen esélyünk van, az állóhely, amely az előadás napján vehető délelőtt 10-től. Az egyik kiskorúval felkapunk a bécsi gyorsra, sebaj, majd megvesszük a belépőt útközben. És akkor jön a hidegzuhany: térerő az úton mutatóba van nagynéha. 10:15-kor végre bejön az oldal, csak hogy mutassa, már állóhely sincs. Szorgosan nyomogatom a refresh gombot még vagy félórán keresztül, s egyszercsak mégis ott vigyorog két állójegy, amit azonmód be is gyűjtünk. A szezonhoz némileg illeszkedően, 19. század közepi forradalom és szabadságharcra hangolt, elviselhető kategóriás modern rendezést látunk. Látványos, mozgalmas színpadi játék, eleven, életszerű megjelenítések, a gyerekek cukik. Egyedül talán Pollione John Travoltás bőrdzsekis figurájában érezzük kicsit, hogy a rendező megbotlott a saját lábában. De alapvetően a szcenírung visszaadja az eredeti sztori milliőjét. Az is jó ötletnek tűnik, hogy a főbb szerepeket olasz/latin előadók alakítják. Az est fénypontja kétségkívül a "Díva", Federica Lombardi meseszépen, végig meggyőzően formálja meg a főhősnő alakját. Szintén kiemelkedő teljesítményt nyújt Oroveso szerepében Ildebrando D'Arcangelo, erőteljes, ugyanakkor bársonyos tónus, dráma és líra egyaránt jól megy neki. Pollione a perui Juan Diego Flórez személyében nagyrészt szintén jó, helyenként nem elég fényes, nem mindig üt át kellően a zenekaron, és a magasai kissé feszítettek, de alapvetően élvezhető volt ő is. Az előadás gyenge pontja a kétségkívül a karmester Antonino Fogliani volt. Értem én, hogy a zenekar itt sokszor csak töltelék az énekesek alá, de hát a Normában azért rengeteg igen jó zenekari anyag van, főként a tömegjelentek esetében. (Az áriákat kísérő fafúvós szólók nagyon szépen szóltak persze, de ez nem a maestro érdeme.) Már a nyitányban rögtön feltűnő volt a zenekar alárendelt szerepkörre kárhoztatása. Sietős tempók (ez ugye nem azonos a gyors tempóval), elnagyolt átkötések, megformálatlan motívumok, amelyek előkészítetlenül-lezáratlanul, cellux-al vannak egymáshoz ragasztva. És ami a legnagyobb baj: zenei építkezésnek nyomát se látjuk, a nyitány csupán a darab főbb motívumainak katalógusszerű felsorolása. A sietős tempó a nagyjeleneteknél is megbosszulja magát: nem éppen jól eltalált, amikor a kórus szép nyugodtan lépdel kifelé, a zene meg 1.6-szoros tempóval robog alatta. A "Non parti" kórus talán mondjuk rendben volt. A finálé viszont sajnos megint egy kutyulék. A "Qual cor tradisti"-től még egy közepes színvonalú előadáson is borsózik a hátunk, itt hát, amolyan "ja most már ez szól, ráismertem" érzésünk volt. Összegezve: a canto az bel volt, de egy a darabot értelmezni is tudó kapitány nagyon hiányzott.
A Norma Bécsben. Előző este merül fel, hogy meg kellene nézni, de már májusra se lehet jegyet kapni. Egyetlen esélyünk van, az állóhely, amely az előadás napján vehető délelőtt 10-től. Az egyik kiskorúval felkapunk a bécsi gyorsra, sebaj, majd megvesszük a belépőt útközben. És akkor jön a hidegzuhany: térerő az úton mutatóba van nagynéha. 10:15-kor végre bejön az oldal, csak hogy mutassa, már állóhely sincs. Szorgosan nyomogatom a refresh gombot még vagy félórán keresztül, s egyszercsak mégis ott vigyorog két állójegy, amit azonmód be is gyűjtünk. A szezonhoz némileg illeszkedően, 19. század közepi forradalom és szabadságharcra hangolt, elviselhető kategóriás modern rendezést látunk. Látványos, mozgalmas színpadi játék, eleven, életszerű megjelenítések, a gyerekek cukik. Egyedül talán Pollione John Travoltás bőrdzsekis figurájában érezzük kicsit, hogy a rendező megbotlott a saját lábában. De alapvetően a szcenírung visszaadja az eredeti sztori milliőjét. Az is jó ötletnek tűnik, hogy a főbb szerepeket olasz/latin előadók alakítják. Az est fénypontja kétségkívül a "Díva", Federica Lombardi meseszépen, végig meggyőzően formálja meg a főhősnő alakját. Szintén kiemelkedő teljesítményt nyújt Oroveso szerepében Ildebrando D'Arcangelo, erőteljes, ugyanakkor bársonyos tónus, dráma és líra egyaránt jól megy neki. Pollione a perui Juan Diego Flórez személyében nagyrészt szintén jó, helyenként nem elég fényes, nem mindig üt át kellően a zenekaron, és a magasai kissé feszítettek, de alapvetően élvezhető volt ő is. Az előadás gyenge pontja a kétségkívül a karmester Antonino Fogliani volt. Értem én, hogy a zenekar itt sokszor csak töltelék az énekesek alá, de hát a Normában azért rengeteg igen jó zenekari anyag van, főként a tömegjelentek esetében. (Az áriákat kísérő fafúvós szólók nagyon szépen szóltak persze, de ez nem a maestro érdeme.) Már a nyitányban rögtön feltűnő volt a zenekar alárendelt szerepkörre kárhoztatása. Sietős tempók (ez ugye nem azonos a gyors tempóval), elnagyolt átkötések, megformálatlan motívumok, amelyek előkészítetlenül-lezáratlanul, cellux-al vannak egymáshoz ragasztva. És ami a legnagyobb baj: zenei építkezésnek nyomát se látjuk, a nyitány csupán a darab főbb motívumainak katalógusszerű felsorolása. A sietős tempó a nagyjeleneteknél is megbosszulja magát: nem éppen jól eltalált, amikor a kórus szép nyugodtan lépdel kifelé, a zene meg 1.6-szoros tempóval robog alatta. A "Non parti" kórus talán mondjuk rendben volt. A finálé viszont sajnos megint egy kutyulék. A "Qual cor tradisti"-től még egy közepes színvonalú előadáson is borsózik a hátunk, itt hát, amolyan "ja most már ez szól, ráismertem" érzésünk volt. Összegezve: a canto az bel volt, de egy a darabot értelmezni is tudó kapitány nagyon hiányzott.
22107 Búbánat 2025-03-14 16:38:13
Ókovács Szilveszter: Az orosz opera-énekesnő nem azért világverő, mert Putyin mögötte áll
Ókovács Szilveszter: Az orosz opera-énekesnő nem azért világverő, mert Putyin mögötte áll
/Origo.hu
- 2025. március 12. 18:07/
Levélben szólította fel a nemrég kinevezett ukrán nagykövet az Operaház főigazgatóját, hogy vizsgálja felül a világ legjobb énekesnőjének szerepeltetését. Ókovács Szilveszter az Origónak reagált Fegyir Sándor levelére. A főigazgató a fogadó ország kulturális belügyeibe való beavatkozásnak tartja az ukrán nagykövet felszólítását.
Anna Nyetrebko, világhírű énekesnő március 23-án telt házas koncertet ad a Magyar Állami Operaházban. Az orosz-osztrák származású szoprán a nemzetközileg elismert tenorral, Yusif Eyvazovval tart majd áriaestet.
Az ukrán
nagykövet és az Operaház főigazgatójának közzétett levélváltása itt olvasható el (facebook).
Ókovács Szilveszter - aki egyébként meghívta az Opera egyik előadására az ukrán nagykövetet - „Nem szabad belemenni egy
ilyen zsákutcába! Azért írtam meg a válaszlevelem is gyorsan, hogy lehessen
látni, hogy mi nem gondolkodunk ezen, itt nincs ilyen. Itt éneklés van és
táncolás van és két ország között háború van, de nekünk ehhez nincs közünk!”
22106 lujza 2025-03-08 02:14:19
René Pape hosszabb időre eltűnt, legalábbis én nem "találkoztam" vele mostanában semmilyen előadásban se. Most azonban Roccot énekel a MET-ben, és ebből az alkalomból készült vele egy hosszú és érdekes beszélgetés:
https://www.youtube.com/watch?v=MZHNkrz3fuY&t=2641s
22105 Tzilike 2025-02-25 23:14:56 [Válasz erre: 22103 Búbánat 2025-02-25 16:27:13]
Grigorian egészen kivételes. Láttam már nem igazán jónak, de még akkor is jobb volt, mint egyesek csúcsformájukban. A Norma talán nem az ő terepe elsősorban, de néhány kissé elmosódott koloratúrától eltekintve nagyon is tisztességesen elénekli. Amit benne szeretek, az a mindig nagyon életszerű és átgondolt színészi alakítása. Amúgy olvadtam egy interjúját, ott azt nyilatkozta, azért énekli el a Normát, hogy a hangja rugalmasságát megőrizze.A mezzo is zseniális és nekem újdonság volt De Tommaso, aki nem éppen egy megszokott tenorhős, ami a külsejét illeti, de a játéka szinten meggyőző, a hangja impozáns, noha kissé túl hősies, ami ebben a szerepben nem is gond. Megjegyzem, a rendező, Barkhatov a hölgy volt férje, és ő rendezte a mi sokat bírált Nyugat lányánkat.
Grigorian egészen kivételes. Láttam már nem igazán jónak, de még akkor is jobb volt, mint egyesek csúcsformájukban. A Norma talán nem az ő terepe elsősorban, de néhány kissé elmosódott koloratúrától eltekintve nagyon is tisztességesen elénekli. Amit benne szeretek, az a mindig nagyon életszerű és átgondolt színészi alakítása. Amúgy olvadtam egy interjúját, ott azt nyilatkozta, azért énekli el a Normát, hogy a hangja rugalmasságát megőrizze.A mezzo is zseniális és nekem újdonság volt De Tommaso, aki nem éppen egy megszokott tenorhős, ami a külsejét illeti, de a játéka szinten meggyőző, a hangja impozáns, noha kissé túl hősies, ami ebben a szerepben nem is gond. Megjegyzem, a rendező, Barkhatov a hölgy volt férje, és ő rendezte a mi sokat bírált Nyugat lányánkat.
22104 Edmond Dantes 2025-02-25 21:37:30 [Válasz erre: 22103 Búbánat 2025-02-25 16:27:13]
Nem mellesleg -mint làtom- Aigul Akhmetshina ènekli Adalgisàt. Ha ebben a nagyon màsmilyenben is akkoràt hasìt, mint a MET-Carmenben, amiben làttam, akkor egyenrangù pàrja lehet Grigoriannak.
Nem mellesleg -mint làtom- Aigul Akhmetshina ènekli Adalgisàt. Ha ebben a nagyon màsmilyenben is akkoràt hasìt, mint a MET-Carmenben, amiben làttam, akkor egyenrangù pàrja lehet Grigoriannak.
22103 Búbánat 2025-02-25 16:27:13 [Válasz erre: 22100 Tzilike 2025-02-25 07:56:53]
Asmik GrigoriaN.
Ezt a nevet meg kell jegyeznem! A csodálatos, örmény
származású litván szoprán fenomenális Normát alakít, a rendezés teljesen
újszerű (az orosz Vasily Barkhatov munkája), dicsérendő, hogy nem "ül le", a jelenetek alatt folyamatosan fenntartja a feszültséget, a zenével szerves szimbiózist alkot, és ami az opera legvégén történik, az
egészen döbbenetes és felkavaró látvány...
Asmik GrigoriaN.
Ezt a nevet meg kell jegyeznem! A csodálatos, örmény
származású litván szoprán fenomenális Normát alakít, a rendezés teljesen
újszerű (az orosz Vasily Barkhatov munkája), dicsérendő, hogy nem "ül le", a jelenetek alatt folyamatosan fenntartja a feszültséget, a zenével szerves szimbiózist alkot, és ami az opera legvégén történik, az
egészen döbbenetes és felkavaró látvány...
(Musiktheater an der Wien, 2025 – ZDF/ARTE))
Nagyon köszönöm én is e linket!
22102 Tzilike 2025-02-25 09:13:50 [Válasz erre: 22101 takatsa 2025-02-25 08:08:03]
Szívesen. Emiatt aludtam csak 5 órát, mert sajnos későn találtam, de azonnal meg akartam nézni. Kíváncsi leszek a véleményedre.
Szívesen. Emiatt aludtam csak 5 órát, mert sajnos későn találtam, de azonnal meg akartam nézni. Kíváncsi leszek a véleményedre.
22099 Edmond Dantes 2025-02-24 15:51:22
A világért sem akarok kunkorrálni jeles fórumtársammal és az is lehet, hogy ezt a tavalyi Scala-Turandotot már feltette ide másvalaki, én most kaptam, megosztom: Netrebko-Eyvazov...
A világért sem akarok kunkorrálni jeles fórumtársammal és az is lehet, hogy ezt a tavalyi Scala-Turandotot már feltette ide másvalaki, én most kaptam, megosztom: Netrebko-Eyvazov...
https://www.youtube.com/watch?v=B_hSo38B0PE
22098 Heiner Lajos 2025-02-16 08:51:20
Varázstalan fuvola | Tiszatáj online - irodalom, művészet, kultúra
Varázstalan fuvola | Tiszatáj online - irodalom, művészet, kultúra
Tamás kedvesen invitált a premierre.
Csak annyit tudtam neki mondani: Kösz, én a Varázsfuvolával szerettem meg az operát (merthogy muszáj voltam, első szerelmem legkedvesebb zenedarabja volt). Rengeteg helyen és rendezésben láttam, például Solti vezényletével 1991-ben a Salzburgi Ünnepi Játékokon, aki az I. felvonás végén lelépett a karmesteri pulpitusról, hogy eljátssza a Glockenspielt - ahogy 54 évvel korábban tette, amikor Toscanini dirigált.
Tamás írását olvasva jól tettem, hogy itthon maradtam.
22097 Edmond Dantes 2025-01-19 14:39:07
A berni Stadttheaterben ma Schilling Ápád rendezésében mutatják be Csajkovszkij Anyeginjét. A repríz kapcsán a vezető svàjci napilap, a Neue Zürcher Zeitung cikket közöl "Regisseur Arpad Schilling wurde von Orban zum «Staatsfeind» erklärt, weil er demonstriert hatte" címmel. Forrás: https://www.nzz.ch/feuilleton/regisseur-arpad-schilling-wurde-von-orban-zum-staatsfeind-erklaert-weil-er-demonstriert-hatte-ld.1866114
A berni Stadttheaterben ma Schilling Ápád rendezésében mutatják be Csajkovszkij Anyeginjét. A repríz kapcsán a vezető svàjci napilap, a Neue Zürcher Zeitung cikket közöl "Regisseur Arpad Schilling wurde von Orban zum «Staatsfeind» erklärt, weil er demonstriert hatte" címmel. Forrás: https://www.nzz.ch/feuilleton/regisseur-arpad-schilling-wurde-von-orban-zum-staatsfeind-erklaert-weil-er-demonstriert-hatte-ld.1866114
22096 Edmond Dantes 2025-01-09 12:50:13
A most 94 évesen elhunyt Otto Schenk túl modernnek nem mondható rendezései közül sokat játszanak ma is vezető operaházakban. Pár éve láttam Bécsben a Rózsalovagot, amit 1968-ban (!) mutattak ott be az ő rendezésében, tavaly volt a 411. előadása... Számos MET-produkciójából négy ma is "él", közülük a Tannhäuser a rekorder: 1977 óta tartják műsoron.
A most 94 évesen elhunyt Otto Schenk túl modernnek nem mondható rendezései közül sokat játszanak ma is vezető operaházakban. Pár éve láttam Bécsben a Rózsalovagot, amit 1968-ban (!) mutattak ott be az ő rendezésében, tavaly volt a 411. előadása... Számos MET-produkciójából négy ma is "él", közülük a Tannhäuser a rekorder: 1977 óta tartják műsoron.
22095 felhasználó 2024-12-24 13:57:51
Aki szereti a barokk operát és van rá lehetősége, annak ajánlom: nézze meg a brnoi Alcinát. Valami fantasztikus előadás! A rendezés nem extravagáns, felvillant valamit a korabeli operarendezések barokk nagyszerűségéből, miközben szimbolikus teret teremt, finoman humort és iróniát visz a történetbe, valamint finoman át is értelmezi a darabot. A jelmezek stilizált barokk viseletek, a prágai Collegium 1704 nagyszerűen muzsikált, a címszerepet alakító Pavla Vykopalová nagyszerűen énekelt, de a kontratenor Kangmin Justin Kim is meglepően jó volt - vagy legalábbis nekem meglepően, mert semmit sem tudtam róla. A többi szereplő is szépen teljesített. Nem hittem volna, hogy morva fővárosban még egy barokk operát is ilyen szakértelemmel képesek színpadra állítani, ennyire profin tudnak kivitelezni. Ez igazi műhelymunka eredménye. Hozzáteszem a színház együttműködött a Théâtre de Caennal és az Opéra Royal du Château de Versailles-jal, a kíséretet pedig egy barokk darabokra specializálódott együttes adta, de lényeg, hogy igazi Handel ünnepnek éreztem az előadást. A cseh közönség felállva tapsolt, sőt, egy-egy felvonás alatt több énekes szólószámát is szép tapssal jutalmazta. Egyébként október végén a Ruszalkán is állva tapsoltunk. Igazi jó hangulató előadás volt. És mindenki fel volt öltözve szépen: senkin se láttam melegítőt, vagy farmert. Ilyenkor érzem azt, hogy milyen súlyos hiányosságaink vannak itthon. Fényévekre vagyunk attól is, amit 1989-ben elérünk az operaéletben.
Aki szereti a barokk operát és van rá lehetősége, annak ajánlom: nézze meg a brnoi Alcinát. Valami fantasztikus előadás! A rendezés nem extravagáns, felvillant valamit a korabeli operarendezések barokk nagyszerűségéből, miközben szimbolikus teret teremt, finoman humort és iróniát visz a történetbe, valamint finoman át is értelmezi a darabot. A jelmezek stilizált barokk viseletek, a prágai Collegium 1704 nagyszerűen muzsikált, a címszerepet alakító Pavla Vykopalová nagyszerűen énekelt, de a kontratenor Kangmin Justin Kim is meglepően jó volt - vagy legalábbis nekem meglepően, mert semmit sem tudtam róla. A többi szereplő is szépen teljesített. Nem hittem volna, hogy morva fővárosban még egy barokk operát is ilyen szakértelemmel képesek színpadra állítani, ennyire profin tudnak kivitelezni. Ez igazi műhelymunka eredménye. Hozzáteszem a színház együttműködött a Théâtre de Caennal és az Opéra Royal du Château de Versailles-jal, a kíséretet pedig egy barokk darabokra specializálódott együttes adta, de lényeg, hogy igazi Handel ünnepnek éreztem az előadást. A cseh közönség felállva tapsolt, sőt, egy-egy felvonás alatt több énekes szólószámát is szép tapssal jutalmazta. Egyébként október végén a Ruszalkán is állva tapsoltunk. Igazi jó hangulató előadás volt. És mindenki fel volt öltözve szépen: senkin se láttam melegítőt, vagy farmert. Ilyenkor érzem azt, hogy milyen súlyos hiányosságaink vannak itthon. Fényévekre vagyunk attól is, amit 1989-ben elérünk az operaéletben.
22094 zenebaratmoncsi 2024-12-20 17:20:21
Nem opera, de operett, hangosfilm zene és jazz. Ez is érdekes lehet.
Nem opera, de operett, hangosfilm zene és jazz. Ez is érdekes lehet.
Január elsején egy hagyományos év végi koncertre invitálja a Staatsoper Unter den Linden A műsort szórakoztató zene jelzi: a műsorban Kurt Weill, Werner Richard Heymann, Friedrich Hollaender, Paul Lincke, Ralph Benatzky, Walter Kollo, Eduard Künneke, Theo Mackeben, Franz Doelle, Richard Fall, Paul Abraham és még sokan mások operettjeiből és hangfilmjeiből szerepelnek. Paul Abraham azt mondja: "Olyan jó este kimenni sétálni. "A Staatskapelle Berlin játszik Christian Thielemann rendezésében.
A 2-esen Január 22:00-tól az RBB tévéműsorában láthatjátok és hallgathatjátok a koncertet:
Program (részletek):
* Paul Lincke: Schlösser, die im Monde liegen (aus "Frau Luna")
* Paul Lincke: Wenn die Sonne schlafen geht (aus "Frau Luna")
* Johann Strauß: Spanisches Tanzlied (aus "Casanova")
* Eduard Künneke: Strahlender Mond (aus "Der Vetter aus Dingsda")
* Paul Abraham: Es ist so schön, am Abend bummeln zu gehen (aus "Ball im Savoy")
* Willy Engel-Berger: In der Bar zum Krokodil
* Kurt Weill: Ouvertüre zu "Der Silbersee"
* Kurt Weill: Youkali
* Werner Richard Heymann: Das gibt's nur einmal (aus "Der Kongress tanzt")
* Theo Mackeben: Die Nacht ist nicht allein zum Schlafen da
* Paul Lincke: Wenn die Sonne schlafen geht (aus "Frau Luna")
* Johann Strauß: Spanisches Tanzlied (aus "Casanova")
* Eduard Künneke: Strahlender Mond (aus "Der Vetter aus Dingsda")
* Paul Abraham: Es ist so schön, am Abend bummeln zu gehen (aus "Ball im Savoy")
* Willy Engel-Berger: In der Bar zum Krokodil
* Kurt Weill: Ouvertüre zu "Der Silbersee"
* Kurt Weill: Youkali
* Werner Richard Heymann: Das gibt's nur einmal (aus "Der Kongress tanzt")
* Theo Mackeben: Die Nacht ist nicht allein zum Schlafen da
22093 parampampoli 2024-12-16 14:47:55
Születésnapi interjú Raina Kabaivanskával 90. születésnapja alkalmából (zanzásítva)
-Nem
az éneklés volt az első, hanem a zongora. Nagymamámé volt, édesanyám 6
éves koromban vitt el zongoratanárhoz. A családban nem volt semmi zenei,
művészi előzmény, anyám fizikatanár volt, apám orvos Burgaszban. Utána
jött az iskolai kórus, "Éljen Lenin! Éljen Sztálin!" darabokkal. 16 éves
koromban jött az első inspiráció, hogy énekelni tanuljak. Szüleim
modern emberek voltak, nem elleneztek semmit, azonnal elvittek egy
kiváló tanárhoz. A végső inspirációt Maria Callas hangja adta, akit
egyik barátom rádióján hallottam, egy tiltott külföldi adón.
-
A konzervatóriumba egy francia vendégtanár jött, ő mondta először, hogy
Olaszországba kéne mennem. A diploma után Moszkvába akartak ösztöndíjat
adni, de azt mondtam, hogy Olaszországba szeretnék menni inkább. Így
kerültem, vonaton utazva Szófiától Milánóig, két nagy bőrönddel, Zita
Fumagallihoz. Ő ideális tanár volt számomra, a megtestesült kedvesség,
élete utolsó napjáig tanított engem, 104 éves koráig.
-
Zita nem akarta, hogy részt vegyek a Scala fiatal énekeseknek kiírt
versenyén, mert nem volt protekcióm. De eldöntöttam, hogy megyek. Ekkor
találkoztam életem első Verdi szerepével, Desdemonával. Mikor befejeztem
az éneklést, Thais áriáját énekeltem pianissimo magas B-vel, Signor
Bianchi, a zsűri egyik tagja felugrott: "ez a kislány két hónap múlva a
Scala színpadán fog énekelni!" És így történt... kezembe nyomták a
Beatrice di Tenda kottáját; Agnese szerepe nem volt nehéz, három nap
alatt megtanultam, és gyönyörű jelmezben, amelyet soha nem felejtek el, a
színpadon találtam magam Joan Sutherland oldalán.
-
Még szinte kislány voltam, mikor Karajan kiválasztott a Bajazzók
Neddájára, először színpadon, aztán a filmen. Azt mondta, nagyon szép a
jobb profilom, mindig énekeljek úgy, hogy az látszódjon. Mondtam, hogy
akkor nem látom őt. Utána azt mondta, túl sokat mozgok, énekeljek
egyhelyben állva. Maestro - mondtam - én így csinálom Neddát, ha nem
tetszik, keressen mást! És hazamentem. Telefonon hívott Ghiringelli, a
Scala intendánsa: tudja maga, kicsoda Karajan? Másnap visszamentem és
bocsánatot kértem. Bátor kiállásom nem váltott ki belőle elismerést,
több, mint tíz évig háttérben tartott, és csak a Trubadúr Leonórájával
hozott vissza 1978-ban. Később a Falstaffot is együtt csináltuk.
-
Desdemona utána is kedves szerepem volt, a világ legnagyobb Otellói
fojtogattak, köztük az imádott Mario del Monaco. De a legkedvesebb
szerep, amelyikhez legjobban kötődtem, a Don Carlos Erzsébet királynéja,
mert a Don Carlos számomra a világ legszebb operája, azzal a
fantasztikus sötét színnel, mely annyira illik a megrajzolt történelmi
korhoz.
-
Elsősorban előadónak tartom magam. Igen, azt hiszem, mivel nem
születtem szép hanggal, az interpretáció volt mindig az erősségem, nem a
hang. Mindig őszinte igyekszem lenni, bevallom: sose hallgatom a
hangom. Utáltam mindig is. Megtagadom. Ahogy Butterfly mondja:
"rinnegata e felice" azaz megtagadva és boldogan.
-
A Pillangókisasszony volt az egyik legkedvesebb szerepem. Mikor először
ajánlották, nem fogadtam el, mert érett énekesnek kell lenni hozzá.
Felkészüléskor egy japán kabuki színész játékát tanulmányoztam, órákon
át figyelve mozdulatait. A kabukiban a női szerepeket is férfiak
játsszák, és én tanúja lehettem, hogy egy középkorú férfi hogy alakul át
15 éves kislánnyá a színpadon. A sminkelést is tőle tanultam meg. Ezért
mindig könnyű volt számomra alakítani, mert természetesen jött belőlem.
-A
Traviata Violettája a mindenség – a legkomplexebb szerep. Néhány
előadás után mégis felhagytam vele, mert az első felvonás áriája a
legnagyobb technikai kihívást jelentette. A premier után napokig nem
tudtam beszélni se. Ilyen korábban sose fordult elő. Úgy döntöttem hát
fájó szívvel, hogy inkább lemondok róla, mint hogy a hangom veszítsem el
miatta.
-
1973-ban a Szicíliai vecsernyében a Scala évadnyitójában ismertem meg
Maria Callast, aki a produkciót rendezte, együtt di Stefanóval. Szomorú
emlék. Számomra Maria istennő volt az Olümposzról, de akivel
találkoztam, egy magányos, reményét vesztett asszony volt, olyan, mint
egy elveszett kislány. A próbákon rámkiabált: "nyisd ki, nyisd ki a
vokálisokat, miért sötétítesz?" Signora - feleltem - én azért imádtam
Magát, mert sötéten énekelt. "Azért nem tudok énekelni most" - mondta.
Beleborzongok ma is, ha rágondolok. Hiányzott a magánéletéből az
egyensúly, a stabilitás -- nekem sikerült megteremteni azt férjemmel és
lányommal, aki archeológus, és megajándékozott két csodálatos unokával
is.
-
Nem készülök különösebben megünnepelni 90. születésnapomat, de
feltételezem, hogy szeretteim készítenek majd valami meglepetést. Boldog
vagyok-e? Igen, de a "boldog" jelző kicsit sok. Inkább elégedett
vagyok. Mert még mindig a zenében élek.
22092 lujza 2024-12-14 00:51:50
Miközben az Operaház lemond az Erkel Színházról, Bécsben épp ez történik:
https://www.nest.at/
22091 Búbánat 2024-12-09 09:34:21 [Válasz erre: 22089 Edmond Dantes 2024-12-08 19:39:38]
Én is köszönöm!!!
Én is köszönöm!!!
22089 Edmond Dantes 2024-12-08 19:39:38
A Scala tegnap esti, idei èvadnyitò előadàsa, Verdi A vègzet hatalma c. operàja Chaillyval, Netrebkòval,Tèzier-vel stb. itt ès most (mèg) megtekinthető:
https://www.youtube.com/watch?v=Pzww71qRx-sRèszletes szereposztàs itt.
22088 Tejberizs 2024-11-17 20:51:26
Talán ebbe a topicba illik az alábbi cikk:
Talán ebbe a topicba illik az alábbi cikk:
Peter Gelb vendégpublicisztikát írt a The New York Times számára Hogyan mentsük meg az operát Amerikában? Legyen újra új! címmel.
Hollósi Zsolt szemlézte Gelb írását a szeged.hu oldalon.
22087 lujza 2024-11-16 23:53:25 [Válasz erre: 22086 Búbánat 2024-11-16 12:06:57]
Akkor ide ezt már alaposabban leírták:
https://fidelio.hu/zenes-szinhaz/a-bolygo-hollandi-lathato-jovore-a-szentmargitbanyai-kofejtoben-182083.html
22086 Búbánat 2024-11-16 12:06:57
A szentmargitbányai kőfejtőben ér partot a legendás bolygó hollandi
A szentmargitbányai kőfejtőben ér partot a legendás bolygó hollandi
Először visznek színre Wagner-operát, mégpedig A bolygó hollandit a világörökség részét képező szentmargitbányai kőfejtőben jövő nyáron – jelentették be Bécsben, a Zene Házában rendezett sajtótájékoztatón. 1996 óta játszanak a kőfejtő színpadán nagy sikerrel operaprodukciókat. A bolygó hollandi rendezője, Philipp M. Krenn szerint lenyűgöző környezetbe ágyazott, romantikus zenével körített szerelmi történet, lebilincselő, a természeti erőket is bemutató, kiváló technikai megoldásokat alkalmazó zenés színházi élmény várja majd a nézőket. Az előadás bemutatója július 9-én lesz, összesen 24 előadást terveznek.
(mno.hu - 2024. 11. 15. 5:42
Bényei Adrienn)
22085 Búbánat 2024-11-15 13:45:04
Egy tavalyi interjúban
Bécs zenei életéről mesél Vörös Szilvia.
(operavilag.net
– 2023. 07.12.)
Itt pedig a legfrissebb dátumok, a közelgő terminusok feltüntetésével Vörös Szilvia fellépései – az Operabase adatbázisában.
22084 zenebaratmoncsi 2024-11-04 09:39:45
Találtam egy részletet Ábrahám Pál Dschainah c. operettjéből, ami valójában opera, operett és jazz keveréke.
Találtam egy részletet Ábrahám Pál Dschainah c. operettjéből, ami valójában opera, operett és jazz keveréke.
Valójában ez a dal szerintetek opera vagy operett?
22083 Búbánat 2024-11-03 10:26:49
Két évre bezárnak a párizsi Opera előadóhelyei
Két évre bezárnak a párizsi Opera előadóhelyei
Kultúra.hu – 2024. november 1.
A Párizsi Nemzeti Opera felújítási munkálatokat indít, amelyek miatt 2027 közepétől 2029 közepéig bezár a Garnier Operaház, majd 2030 közepétől legalább két évre a Bastille Operaház – jelentette be a kulturális intézmény csütörtökön.
22082 -zéta- 2024-10-31 17:06:53
Nem szoktam a Facebookról másolgatni, de most kivételt teszek. A kiváló pianista Csalog Gábor írta az imént:
Nem szoktam a Facebookról másolgatni, de most kivételt teszek. A kiváló pianista Csalog Gábor írta az imént:
Bécsben voltam, utolsó előadás a Staatsoper-ben a Kurtág Fin de Partie-ból. Erőtlenebb, mint a tavalyi, Műpában látott, színpadilag redukált, mégis nagyszerű változat. Az még nem baj, hogy itt most hangsúlyosabban jön ki Beckett és Kurtág sötét rétegei mellett a humor is, inkább, mint a Scala-bemutató rendezésében. De hogy ez itt már-már rajzfilmszerű burleszkig fajul...
Akárhogy is, valahogy súlytalanná lett Nell és Nagg alakja, drámai sorsok helyett inkább csak szánni és kiröhögnivaló figurák itt. Clov figurája is bohóccá könnyült. A tiritarka kosztümök, a díszletek művi jellege sem illik a darabhoz, a világítás pedig érthetetlenül nélkülözi az elsötétülés perceit - amiket amúgy a szövegkönyv pontosan ír elő. Mind a négy énekes kiváló, de a bemutató pár évvel ezelőtti csodás szereposztásának magaslatait nehéz lenne elérniük. Visszasírom az előzőeket.
A hírneves Simone Young vezénylése, gondolom, a bécsi operazenekar működési rendjének lett áldozata – folyton változó zenekari tagokkal kell újra és újra abszolválni a folyamatos működést. Rutinjuk, mellyel álmukból fölkeltve is képesek bármikor jó Don Giovannikat vagy Rózsalovagokat játszani – itt nem elég. Pedig - kapaszkodjunk meg – „könnyebb” a Játszma vége a Rózsalovagnál. Csak azt ugye „bejáratták” már. (A látszólagos könnyedség bonyadalmas eszközeit beolajozták.)
Szóval, fura, de jobb emléke maradt a tavalyi Danubia Zenekari játékáról, mint most a Bécsi Filharmonikusokból összehabart Staatsoper-zenekarról. (Pedig ebben is, abban is Szalai András cimbalmozott /köszönet, Andris, a fuvarért is, meg a háttér-infókért.) Szóval az egész kissé széteső, kissé darabos volt, egészen Nell haláláig – legalábbis hiányzott addig a hatalmas, másfélórás felvonásra való rálátás, egy összefoglaló vizió - amit a tavalyi verzióban olyan szépen megkaptunk Budapesten. Bosszankodásom közepette aztán egyszerre fordulat jött.
Az opera harmadik harmada elkezdett fölfelé ívelni. A befejezés pedig még annál is katartikusabb lett, mint a tavalyi pesti előadásé. Itt a zenekar is összefogottabb, drámaibb lett, a Hamm-ot éneklő Philipp Sly a helyzet magaslatára emelkedett, még a díszlet ki-be csukódó rolóinak ötlete is szépen rímelt a zárómonológ gondolati csikicsukijaira. Leginkább persze Kurtág zenéje tehet e felszárnyalástól - a legnagyobb operaszerzőknek se mindig sikerül ilyen finálé.
Zenész-nemzet létünket meghazudtolva, sikerült a csoda, mely más nemzeteknek nem szokott: elmúlt évtizedeink két nagy magyar szerzőjének operabemutatóját nemcsak átengedük a külföldnek – de azóta sem történik semmi, hogy a Magyar Állami Operaházban is műsorra kerüljenek. A lelkesen ünnneplő bécsi közönség közt ülve elfogott a szégyen.
-----------
ui. másnap felhívtam Szerzőnket, örömömre hasonlóakat tapasztalt ő is, az online közvetítést hallgatva és nézve. Így hát közrebocsájtom észrevételeimet.
22081 Búbánat 2024-10-29 18:45:11
Közép-európai sorskérdéseket feszegető magyar „csodaművet” mutat be a kolozsvári opera„Az előadásban több művész is debütál,
azaz először lép színpadra az adott szerepben. Bánk bánt Pataki Adorján
énekli – aki Vidnyánszky Attila korábbi rendezéseiben volt Ottó..., II. Endre király szerepében Kincses
Márk, Melinda szerepében Covacinschi Yolanda, Ottó szerepében Bardon Tony, Petur bán szerepében Gergely Arnold Levente és Balla Sándor, Sólom szerepében pedig Sipos Endre."
Közép-európai sorskérdéseket feszegető magyar „csodaművet” mutat be a kolozsvári opera
(Forrás: Krónikaonline.)
„A magyar operajátszás legnépszerűbb művét, a Katona József drámájából és Erkel Ferenc zeneművéből készült, mindig aktuális mondanivalójú Bánk bánt mutatja be a Kolozsvári Magyar Opera Vidnyánszky Attila rendezésében. A Nemzeti Színház főigazgatója – aki fiával ellentétben először rendez a kincses városban – hétfőn kifejtette: a „Shakespeare-i színmű” a közép-európai népek örök problémáját is megfogalmazza."
„A csütörtöki premierre már mind a 850 jegy elkelt, a következő előadást valószínűleg 2025 elején láthatja majd a nagyérdemű – hangzott el az előadás hétfői beharangozó sajtótájékoztatóján, amelyen Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, Vidnyánszky Attila, a budapesti Nemzeti Színház főigazgatója, a rendező, valamint az előadást vezénylő Kulcsár Szabolcs osztotta meg gondolatait.”
„Az előadásban több művész is debütál,
azaz először lép színpadra az adott szerepben. Bánk bánt Pataki Adorján
énekli – aki Vidnyánszky Attila korábbi rendezéseiben volt Ottó..., II. Endre király szerepében Kincses
Márk, Melinda szerepében Covacinschi Yolanda, Ottó szerepében Bardon Tony, Petur bán szerepében Gergely Arnold Levente és Balla Sándor, Sólom szerepében pedig Sipos Endre."
22080 Búbánat 2024-10-07 22:10:06
2024.
október 6. (vasárnap), 18 óra
OPERAGÁLA
GYÖNGYÖSÖN
A Zene
Világnapja alkalmából
Fellépők:
Sümegi
Eszter, Kriszta Kinga, Horváth István, Kováts Kolos operaénekesek, a Magyar
Állami Operaház művészei és Koczka Tamás operaénekes
Egri
Szimfonikus Zenekar
Cantus
Corvinus Vegyeskar (karnagy: Nagy Gábor)
Vezényel:
Szabó Sipos Máté
Műsorvezető:
Aczél András operarendező
Helyszín: Dr. Fejes András Sport- és Rendezvénycsarnok (Gyöngyös, Kis Péter u. 2.)
Miller Lajos, Kossuth-díjas operaénekes, a Nemzet Művésze, aki
minden évben művészeti vezetőként a gála egyik fő szervezője elmondta, hogy az alapötlet
az opera népszerűsítése volt, ezért a Magyar Művészeti Akadémia az első
pillanattól kezdve anyagilag is támogatja a rendezvényt. Hozzátette, hogy az
MMA-nak csak egy kikötése volt, miszerint belépődíjat a szervezők nem
szedhetnek a nézőktől, így a gyűjtés mellett döntöttek, amely idén egy
zenepavilon létesítését szolgálja.
Az Operagála koncepciója idén két részből épül fel:
Először Giacomo Puccini, olasz operaszerző darabjait idézik fel, tisztelegve előtte halálának 100. évfordulóján.
A második részben pedig a szintén olasz, Giuseppe Verdi, Nabucco című operájából csinálnak egy keresztmetszetet.
Telt ház és fantasztikus művészek: ilyen volt az Operagála – Gyöngyösön (galéria)
Az Operagála élő közvetítése Gyöngyösről - 2024 (Már a YouTube-ra is felkerült.)
Gyöngyösi TV (2:49:53)
22079 Laci Kozlok 2024-09-24 17:08:26
A Rókácska nagyszerű előadás. Reprízek - szept. 27 - 28. www.snd.sk.
A Rókácska nagyszerű előadás. Reprízek - szept. 27 - 28. www.snd.sk.
A karmester Juraj Valčuha.
22078 Laci Kozlok 2024-09-08 10:15:29
Szervusztok operabarátok. Pozsonyban az idei elsö premier Leoš Janáček - A ravasz rókácska lesz.
Szervusztok operabarátok. Pozsonyban az idei elsö premier Leoš Janáček - A ravasz rókácska lesz.
Příhody lišky Bystroušky/ pontos fordítás - A szemfüles rókalány kalandjai/
Eloadások - szept. 21, 22/17-18,30/, 24/11-12,30/, 27, 28.
Az eloadásokat Juraj Valčuha dirigálja. www.snd.sk
22077 lujza 2024-08-31 20:24:33 [Válasz erre: 22076 Edmond Dantes 2024-08-31 16:11:23]
Nagyon köszönöm ezt az érdekes cikket!
Nagyon köszönöm ezt az érdekes cikket!
