21789 kjános 2023-07-10 13:21:36 [Válasz erre: 21788 Hangyászsün 2023-07-10 10:32:44]
A Trubadúrral kapcsolatban nekem mindig is az volt a véleményem, hogy abszolút logikus minden, feltéve, ha a teljesen valószínűtlen kiindulópontot elfogadjuk. Onnan már megy minden, mint a karikacsapás. A kétféle rendezői attitűd között nagyjából azt a különbséget érzem, amit Te is megfogalmaztál. A modernkedő rendezés lényegében hagyományos színház, csak mai vagy legalábbis nem a cselekmény szerinti korba helyezi a darabot, ami egyes esetekben bejön, véleményem szerint azonban az esetek többségében nem. Ezekben az esetekben a rendezőnek nincs határozott koncepciója, inkább csak ötletel, az egész nem alkot egységet és az egész előbb-utóbb megbicsaklik a mai és az eredeti kor közötti különbségeken. A rendezői színház rendezői viszont komoly koncepcióval rendelkeznek, amelyet következetesen végig is visznek, számukra a mű csupán egy lehetőség, amellyel reagálni akarnak valamilyen általuk fontosnak tartott társadalmi problémára. Véleményem szerint - fejet hajtva az igen komoly szellemi tevékenység előtt - ezzel az a baj, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a mű tartalmát, üzenetét, sőt nemegyszer azzal éppen ellentétes üzenetet fogalmaz meg. Igy mondjuk, végül nem Wagner Bolygó hollandiját vagy Mesterdalnokokát látjuk, hanem Kovalikét és Katharina Wagnerét.
A Trubadúrral kapcsolatban nekem mindig is az volt a véleményem, hogy abszolút logikus minden, feltéve, ha a teljesen valószínűtlen kiindulópontot elfogadjuk. Onnan már megy minden, mint a karikacsapás. A kétféle rendezői attitűd között nagyjából azt a különbséget érzem, amit Te is megfogalmaztál. A modernkedő rendezés lényegében hagyományos színház, csak mai vagy legalábbis nem a cselekmény szerinti korba helyezi a darabot, ami egyes esetekben bejön, véleményem szerint azonban az esetek többségében nem. Ezekben az esetekben a rendezőnek nincs határozott koncepciója, inkább csak ötletel, az egész nem alkot egységet és az egész előbb-utóbb megbicsaklik a mai és az eredeti kor közötti különbségeken. A rendezői színház rendezői viszont komoly koncepcióval rendelkeznek, amelyet következetesen végig is visznek, számukra a mű csupán egy lehetőség, amellyel reagálni akarnak valamilyen általuk fontosnak tartott társadalmi problémára. Véleményem szerint - fejet hajtva az igen komoly szellemi tevékenység előtt - ezzel az a baj, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a mű tartalmát, üzenetét, sőt nemegyszer azzal éppen ellentétes üzenetet fogalmaz meg. Igy mondjuk, végül nem Wagner Bolygó hollandiját vagy Mesterdalnokokát látjuk, hanem Kovalikét és Katharina Wagnerét.
21788 Hangyászsün 2023-07-10 10:32:44 [Válasz erre: 21787 kjános 2023-07-10 08:45:21]
A Trubadúrral kapcsolatban évekkel ezelőtt Pál Tamás karnagy úr megírta, mivel érdekelte az eredeti, lefordíttatta a Cammarano által teljesen "operásított" spanyol eredetit. Minden vadromantikus fordulata dacára ott a cigányasszony a cselekmény nagyon tudatos alakítója, sőt logikus magyarázat is akad arra, amin a mezei operabarát csak kapkodja a fejét. Más: Ha különbséget teszel modernkedő és rendezői színház között, akkor modernkedő pl. az, ahol a szerző korába, vagy teljesen más időbe helyezik a cselekményt - Chéreau-féle 76-os Ring, benne Wotan császárkabátban, de dárdával, ugyanakkor az események bemutatása a hagyományt követi, tehát Alberich ellopja az aranyat stb. Rendezői színház viszont, ahol a színpadon látottaknak semmi közük a librettóhoz, pl. KW würzburgi "Hollandi"-ja.
A Trubadúrral kapcsolatban évekkel ezelőtt Pál Tamás karnagy úr megírta, mivel érdekelte az eredeti, lefordíttatta a Cammarano által teljesen "operásított" spanyol eredetit. Minden vadromantikus fordulata dacára ott a cigányasszony a cselekmény nagyon tudatos alakítója, sőt logikus magyarázat is akad arra, amin a mezei operabarát csak kapkodja a fejét. Más: Ha különbséget teszel modernkedő és rendezői színház között, akkor modernkedő pl. az, ahol a szerző korába, vagy teljesen más időbe helyezik a cselekményt - Chéreau-féle 76-os Ring, benne Wotan császárkabátban, de dárdával, ugyanakkor az események bemutatása a hagyományt követi, tehát Alberich ellopja az aranyat stb. Rendezői színház viszont, ahol a színpadon látottaknak semmi közük a librettóhoz, pl. KW würzburgi "Hollandi"-ja.
21787 kjános 2023-07-10 08:45:21 [Válasz erre: 21785 Ch.Blondel 2023-07-09 14:41:35]
Tévedések elkerülése érdekében én nem a teatrális operai manírokat vagy akár a realista színház minden kelléket hiányolom vagy sírom vissza. Peter Stein salzburgi Don Carlosa a maga poszt-realista stílusával, amely szinte csak jelzi az adott kort, tökéletesen szinkronban van a művel. Az viszont, hogy csupán modern miliőben adnak elő egy darabot, véleményem szerint semmit sem ad hozzá, sőt legtöbbször kimondottan problematikus. A Trubadúr librettója egyébként, az alap szituációt leszámítva, amivel érdekes módon senki sem foglalkozik, nevezetesen, hogy miképpen lesz egy írni-olvasni nem tudó cigányok között felnövő fiatalemberből nem csak hadvezér, de még udvari költő is (ha csak nem a Mágnás Miska logikája alapján, mely szerint egy gróf pusztán a származása alapján több kilométerről, szél ellenében is felismerhető) a maga vadromantikus módján tökéletesen logikus. Ennél az operánál egyébként nem lenne különösebben zavaró a cselekmény más korba történő áthelyezése, csak - legalábbis számomra - semmiféle pluszt nem ad hozzá. Az operák többségénél azonban sajnos az ilyen módosítás, mint a Manon Lescaut esetében is, előbb-utóbb összeütközésbe kerül a művel. A baden-badeni Istenek alkonya rendezője például jogosan érezte, hogy egy ballonkabátos Hagen kezébe nemigen illik egy dárda. Csakhogy sajnálatos módon ő a ballonkabátot választotta, így nála Hangen egy bicskával döfi le Siegfriedet, amivel viszont azt mutatja, hogy fogalma sincs erről a műről, hiszen a dárda a Rajna kincse második képétől kezdve az egész Ring ciklus egyik legfontosabb jelképe. Vagy igen eredetinek tűnik a Rigolettót egy Las Vegasi kaszinóban játszatni, csak hogy a darab tétje ezáltal egyre alacsonyabb lesz. Ami Victor Hugonál egy tehetséges, de könnyelmű, a tettei következményeivel nem törődő uralkodó és az őt kiszolgáló udvar kemény bírálata, Verdinél már eleve inkább az általa annyira kedvelt apa-lánya kapcsolatra irányul, de azért a mantovai herceg személyében még mindig egy uralkodó cselekedeteinek erős kritikája, az a Las Vegas-i mulatóban csupán egy munkáltató-munkavállaló közötti konfliktusra egyszerűsödik, amit még az arab sejknek ábrázolt Monterone körüli diplomáciai bonyodalom is súlyosbít. Ráadásul míg Verdinél Sparafucile egy pitiáner bérgyilkos, aki sohasen látta a herceget, addig ma az internet korában az egyik Las Vegasi- bártulajdonos tökéletesen ismeri a másikat, így ez az interpretáció egy újabb elemmel, a konkurencia felszámolásának lehetőségével gazdagodik (ami csak azért marad el, mert kénytelenek az eredeti műhöz tartani magukat). Viszont mi köze mindennek a Rigolettóhoz? Ugyanakkor a felsorolt példák egyike sem tartozik a rendezői színházhoz. Ezeket én csak modernkedő színháznak nevezem, mert tulajdonképpen szinte minden elemében hagyományos színházat valósítanak meg, csak mai vagy legalábbis az eredetitől eltérő környezetben. De attól jobb lesz például a Don Carlos, ha a király szobája még jelzéseiben sem utal uralkodásának korára, hanem mondjuk, miután áriája előtt tévét nézett, a főinkvizítorral folytatott párbeszéd után a szomszéd irodából áthozott íróasztalon golyóstollal aláírja a Posa kivégzését elrendelő határozatot? De már itt egy óriási problémába ütközünk. Ma ugyanis az egyháznak nincs akkora hatalma, mint II. Fülöp idejében volt, tehát ez a jelenet napjainkban nem is játszódhatna le. A mai rendezők egyik nagy tévedése, hogy szerintük a mai ember képtelen felfogni a múltban játszódó történeteket és azonosulni velük. Csak akkor értem meg, miről van szó, ha Hamlet farmerben mondja monológját, ha a római katonák géppisztollyal hadonásznak, ha a középkori király mai öltönyben járkál. Úgy gondolják, hogy nem tudom megérteni az eredeti alkotás mának szóló áthallásait, üzenetét, viszont elvárják, hogy az aktualizálás miatti zűrzavartól nagyvonalúan eltekintsek. A modernkedő színház nem jelent lényeges változást a műben, inkább csak zavaró. Szemben a rendezői színházzal, ami viszont teljesen önkényesen kezeli a műveket.
Tévedések elkerülése érdekében én nem a teatrális operai manírokat vagy akár a realista színház minden kelléket hiányolom vagy sírom vissza. Peter Stein salzburgi Don Carlosa a maga poszt-realista stílusával, amely szinte csak jelzi az adott kort, tökéletesen szinkronban van a művel. Az viszont, hogy csupán modern miliőben adnak elő egy darabot, véleményem szerint semmit sem ad hozzá, sőt legtöbbször kimondottan problematikus. A Trubadúr librettója egyébként, az alap szituációt leszámítva, amivel érdekes módon senki sem foglalkozik, nevezetesen, hogy miképpen lesz egy írni-olvasni nem tudó cigányok között felnövő fiatalemberből nem csak hadvezér, de még udvari költő is (ha csak nem a Mágnás Miska logikája alapján, mely szerint egy gróf pusztán a származása alapján több kilométerről, szél ellenében is felismerhető) a maga vadromantikus módján tökéletesen logikus. Ennél az operánál egyébként nem lenne különösebben zavaró a cselekmény más korba történő áthelyezése, csak - legalábbis számomra - semmiféle pluszt nem ad hozzá. Az operák többségénél azonban sajnos az ilyen módosítás, mint a Manon Lescaut esetében is, előbb-utóbb összeütközésbe kerül a művel. A baden-badeni Istenek alkonya rendezője például jogosan érezte, hogy egy ballonkabátos Hagen kezébe nemigen illik egy dárda. Csakhogy sajnálatos módon ő a ballonkabátot választotta, így nála Hangen egy bicskával döfi le Siegfriedet, amivel viszont azt mutatja, hogy fogalma sincs erről a műről, hiszen a dárda a Rajna kincse második képétől kezdve az egész Ring ciklus egyik legfontosabb jelképe. Vagy igen eredetinek tűnik a Rigolettót egy Las Vegasi kaszinóban játszatni, csak hogy a darab tétje ezáltal egyre alacsonyabb lesz. Ami Victor Hugonál egy tehetséges, de könnyelmű, a tettei következményeivel nem törődő uralkodó és az őt kiszolgáló udvar kemény bírálata, Verdinél már eleve inkább az általa annyira kedvelt apa-lánya kapcsolatra irányul, de azért a mantovai herceg személyében még mindig egy uralkodó cselekedeteinek erős kritikája, az a Las Vegas-i mulatóban csupán egy munkáltató-munkavállaló közötti konfliktusra egyszerűsödik, amit még az arab sejknek ábrázolt Monterone körüli diplomáciai bonyodalom is súlyosbít. Ráadásul míg Verdinél Sparafucile egy pitiáner bérgyilkos, aki sohasen látta a herceget, addig ma az internet korában az egyik Las Vegasi- bártulajdonos tökéletesen ismeri a másikat, így ez az interpretáció egy újabb elemmel, a konkurencia felszámolásának lehetőségével gazdagodik (ami csak azért marad el, mert kénytelenek az eredeti műhöz tartani magukat). Viszont mi köze mindennek a Rigolettóhoz? Ugyanakkor a felsorolt példák egyike sem tartozik a rendezői színházhoz. Ezeket én csak modernkedő színháznak nevezem, mert tulajdonképpen szinte minden elemében hagyományos színházat valósítanak meg, csak mai vagy legalábbis az eredetitől eltérő környezetben. De attól jobb lesz például a Don Carlos, ha a király szobája még jelzéseiben sem utal uralkodásának korára, hanem mondjuk, miután áriája előtt tévét nézett, a főinkvizítorral folytatott párbeszéd után a szomszéd irodából áthozott íróasztalon golyóstollal aláírja a Posa kivégzését elrendelő határozatot? De már itt egy óriási problémába ütközünk. Ma ugyanis az egyháznak nincs akkora hatalma, mint II. Fülöp idejében volt, tehát ez a jelenet napjainkban nem is játszódhatna le. A mai rendezők egyik nagy tévedése, hogy szerintük a mai ember képtelen felfogni a múltban játszódó történeteket és azonosulni velük. Csak akkor értem meg, miről van szó, ha Hamlet farmerben mondja monológját, ha a római katonák géppisztollyal hadonásznak, ha a középkori király mai öltönyben járkál. Úgy gondolják, hogy nem tudom megérteni az eredeti alkotás mának szóló áthallásait, üzenetét, viszont elvárják, hogy az aktualizálás miatti zűrzavartól nagyvonalúan eltekintsek. A modernkedő színház nem jelent lényeges változást a műben, inkább csak zavaró. Szemben a rendezői színházzal, ami viszont teljesen önkényesen kezeli a műveket.
21786 Edmond Dantes 2023-07-09 14:45:04 [Válasz erre: 21785 Ch.Blondel 2023-07-09 14:41:35]
11 másodperc különbséggel úgy érzem, elég hasonló szellemben irtunk :-)
11 másodperc különbséggel úgy érzem, elég hasonló szellemben irtunk :-)
21785 Ch.Blondel 2023-07-09 14:41:35 [Válasz erre: 21783 kjános 2023-07-09 13:37:23]
Számomra annyival mindenképp jobb, hogy nem a huszonezredik kardozós-kosztümös (poros, pókhálós) ál-középkori vircsaftot nézem, hanem legalább szcenika szintjén valami annál kevésbé elnyűttet. A Trubadúr librettója (csúnyán szólva) kellően debil ahhoz, hogy egy "konvencionális" rendezés keretei közt se működjön tökéletesen, így pont az ilyen művek esetén sosem veszem a lelkemre, ha legalább valamit kezdeni próbál vele a rendező.
Az általad említett Manonban – a leírtak alapján – sem az aktualizálás intencióját látom/vélem az elsődleges problémának, hanem hogy a rendező a saját alapkoncepcióján belül nem tudott valamit jól kidolgozni és kivitelezni. Abban egyetértünk, hogy nem kell és nem is lehet minden régi művet kortárs környezetben "átélhetővé" tenni, és a klímakatasztrófát nem A bolygó hollandi fogja bárkivel megértetni (ismét fiktív példa); de az elsőre felhozott tankos Attila, lövészárkos Manrico sem az ismertetett Manon módján "aktualizáltak" vagy "problémamegoldók", tehát nem venném a két ágazatot egy kalap alá, másrészt az én saját élményeim alapján a kortárs rendezői színház sem túlnyomóan a Manon-féle utat járja.
21784 Edmond Dantes 2023-07-09 14:41:24 [Válasz erre: 21783 kjános 2023-07-09 13:37:23]
Pont ilyesmiről írtam itt az egyik topikban: Tosca ne lője le Scarpiát, Carmen ne szúrja le a tizedest és a rendező ne tegyen olyan erőszakot a darabon, amit az ledob magáról. De önmagában mai ruhákban, mai díszletek közt színre vinni egy darabot nem (ős)bűn. Sőt, még üdítő is lehet. Nem gondolnám, hogy ötméteres uszályokban kell vonulnia a szopránnak vagy bronznak látszó szürke plasztik pajzzsal hadakoznia a tenornak ahhoz, hogy jó legyen az előadás ... hungarocell műsziklák és vászonra föstött várkastélyok előtt.
Pont ilyesmiről írtam itt az egyik topikban: Tosca ne lője le Scarpiát, Carmen ne szúrja le a tizedest és a rendező ne tegyen olyan erőszakot a darabon, amit az ledob magáról. De önmagában mai ruhákban, mai díszletek közt színre vinni egy darabot nem (ős)bűn. Sőt, még üdítő is lehet. Nem gondolnám, hogy ötméteres uszályokban kell vonulnia a szopránnak vagy bronznak látszó szürke plasztik pajzzsal hadakoznia a tenornak ahhoz, hogy jó legyen az előadás ... hungarocell műsziklák és vászonra föstött várkastélyok előtt.
21783 kjános 2023-07-09 13:37:23 [Válasz erre: 21782 Ch.Blondel 2023-07-09 10:48:49]
Hadd nézzem a másik oldalról. A kérdésed az volt, hogy rosszabb lesz-e az aktualizálással, én viszont azt, hogy jobb lesz-e? És az esetek többségében a válasz sajnos az, hogy nem. Mert ezek a művek éppen a konkrét cselekmény révén legtöbbször ledobják magukról ezeket az erőszakos próbálkozásokat. Hogy egy konkrét példát mondjak, nemrégiben közvetítették a Mezzón a Manon Lescaut-t, a Monte Carlo-i Opera előadásában. A zenei megvalósításra most nem térnék ki. A rendező a napjainkba tette át a történetet és a második felvonás fináléjáig ezzel nem is volt semmi baj. Most is vannak nők, akik idősebb, gazdag férfiakat néznek ki maguknak és a jólét, kényelem mindennél fontosabb számukra. A harmadik felvonás azonban komoly probléma elé állította a rendezőt. Hiszen ma már senkit nem büntetnek meg az országból való kitoloncolással, pláne nem Amerikába. Éppen ellenkezőleg, mindenki oda vágyik. Éppen ezért tudta, hogy ebben a miliőben az eredeti sztori fenntartása totális hülyeség, így az egészet átváltoztatta úgy, hogy az egész az itt leginkább bandavezérként ábrázolt Geronte magánügye lett, ő rendelkezett mindenről és mindenkiről, a lányokat (vajon hogy kerültek hozzá?) árverésen bocsájtotta áruba (érdekes, hogy szinte minden vevő nő volt, vajon mire kellettek nekik a lányok), egy személyben ő volt az őrmester és a hajóskapitány (ezek a szerepek ki is maradtak), az ő szövegében, mivel prózai, nem is említették Amerikát, a des Grieux-vel szembeni nagyvonalúsága az előzmények ismeretében teljes rejtély, mint ahogy az is, hogy a főszereplők hova kerülnek. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Lescaut a szövege szerint azért itt is lelkesedik azon, hogy Manonnak nem kell Amerikába mennie. A negyedik felvonás még zavarosabb. Manon és des Grieux egy lakásban tartózkodnak, egy üvegfal választja el őket, Manon már a halálra készülve hever az üres oldalon (hogy hol van és miért kerül oda, soha nem derül ki), míg des Grieux oldala tele van enni-innivalóval, ettől függetlenül ő is az éhségre, vízhiányra és a sivatagra hivatkozik, ahol semmi élelmet nem találnak, ahogy a szövege előírja. Vagyis, míg az eredeti sztori teljesen világos és logikus, az aktualizásási törekvéssel sikerült egy tökéletes katyvaszt produkálni, aminek, legyünk őszinték, se füle, se farka. És vajon ezzel jobb lett a mű? Szerintem nem. A magam részéről minden olyan megoldást - legyen az hagyományos vagy modern - amelyik elősegíti a mű jobb megértését, eddig ismeretlen szálakat bont ki, teljes mértékben elfogadok. Azt viszont, amelyik gyakorlatilag új művet ír a régi helyébe, az eredetit semmibe véve, nem. Ezeket az operák anno meghatározott történelmi környezetben születtek. Azok a viszonyok mára többségükben már aktualitásukat veszítették. Ahogy korábban írtam, ezek a művek, az ókori drámáktól kezdve azért maradtak fenn, mert önmagukban olyan értékeket hordoznak, amelyek a mi korunk számára is érdekesek. A mi korunk speciális problémáit azonban az esetek többségében nem lehet rájuk húzni. Azokra új, az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó, a jelenkor szellemét tükröző műveket kellene írni.
Hadd nézzem a másik oldalról. A kérdésed az volt, hogy rosszabb lesz-e az aktualizálással, én viszont azt, hogy jobb lesz-e? És az esetek többségében a válasz sajnos az, hogy nem. Mert ezek a művek éppen a konkrét cselekmény révén legtöbbször ledobják magukról ezeket az erőszakos próbálkozásokat. Hogy egy konkrét példát mondjak, nemrégiben közvetítették a Mezzón a Manon Lescaut-t, a Monte Carlo-i Opera előadásában. A zenei megvalósításra most nem térnék ki. A rendező a napjainkba tette át a történetet és a második felvonás fináléjáig ezzel nem is volt semmi baj. Most is vannak nők, akik idősebb, gazdag férfiakat néznek ki maguknak és a jólét, kényelem mindennél fontosabb számukra. A harmadik felvonás azonban komoly probléma elé állította a rendezőt. Hiszen ma már senkit nem büntetnek meg az országból való kitoloncolással, pláne nem Amerikába. Éppen ellenkezőleg, mindenki oda vágyik. Éppen ezért tudta, hogy ebben a miliőben az eredeti sztori fenntartása totális hülyeség, így az egészet átváltoztatta úgy, hogy az egész az itt leginkább bandavezérként ábrázolt Geronte magánügye lett, ő rendelkezett mindenről és mindenkiről, a lányokat (vajon hogy kerültek hozzá?) árverésen bocsájtotta áruba (érdekes, hogy szinte minden vevő nő volt, vajon mire kellettek nekik a lányok), egy személyben ő volt az őrmester és a hajóskapitány (ezek a szerepek ki is maradtak), az ő szövegében, mivel prózai, nem is említették Amerikát, a des Grieux-vel szembeni nagyvonalúsága az előzmények ismeretében teljes rejtély, mint ahogy az is, hogy a főszereplők hova kerülnek. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Lescaut a szövege szerint azért itt is lelkesedik azon, hogy Manonnak nem kell Amerikába mennie. A negyedik felvonás még zavarosabb. Manon és des Grieux egy lakásban tartózkodnak, egy üvegfal választja el őket, Manon már a halálra készülve hever az üres oldalon (hogy hol van és miért kerül oda, soha nem derül ki), míg des Grieux oldala tele van enni-innivalóval, ettől függetlenül ő is az éhségre, vízhiányra és a sivatagra hivatkozik, ahol semmi élelmet nem találnak, ahogy a szövege előírja. Vagyis, míg az eredeti sztori teljesen világos és logikus, az aktualizásási törekvéssel sikerült egy tökéletes katyvaszt produkálni, aminek, legyünk őszinték, se füle, se farka. És vajon ezzel jobb lett a mű? Szerintem nem. A magam részéről minden olyan megoldást - legyen az hagyományos vagy modern - amelyik elősegíti a mű jobb megértését, eddig ismeretlen szálakat bont ki, teljes mértékben elfogadok. Azt viszont, amelyik gyakorlatilag új művet ír a régi helyébe, az eredetit semmibe véve, nem. Ezeket az operák anno meghatározott történelmi környezetben születtek. Azok a viszonyok mára többségükben már aktualitásukat veszítették. Ahogy korábban írtam, ezek a művek, az ókori drámáktól kezdve azért maradtak fenn, mert önmagukban olyan értékeket hordoznak, amelyek a mi korunk számára is érdekesek. A mi korunk speciális problémáit azonban az esetek többségében nem lehet rájuk húzni. Azokra új, az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó, a jelenkor szellemét tükröző műveket kellene írni.
21782 Ch.Blondel 2023-07-09 10:48:49 [Válasz erre: 21780 kjános 2023-07-09 08:46:36]
Szerintem itt két különböző dologról van szó az "átrendezés" kapcsán, amit érdemes szétszálazni: egyrészt, hogy kell-e mindent aktualizálni, akár egyszerűen a modern környezetbe való átültetéssel, akár valamilyen aktuálpolitikai/társadalmi problematikára való reflexióval; másrészt, hogy segít/ront/érdemes-e az opera eredeti cselekményét/helyszínét bármilyen más környzetbe, kontextusba áthelyezni (rosszabb lesz a Trubadúr attól, ha I. világháborús környezetben játszódik?). Az Arena di Verona egyetlen invenciózus rendezéseként tudok pl. emlékezni a Visconti-utánérzésként a Risorgimento korába áthelyezett Nabuccóra, ami ettől ugyan aktuális nem lett, de adott egy más értelmezési/szemlélői keretet az operához.
Ugyanakkor a tonnányi "történelmi" Verdi-operánál is érdemes szerintem megfontolni, hogy az ókori római/középkori genovai–velencei stb. köntösökön túl mennyire szólnak az adott korról olyan értelemben hűen ezek a művek, hogy ragaszkodni kelljen az eredeti környezethez. Az Attilában az egykori (velencei) közönség számára nyilván egyértelmű volt a Velencére tett, önmitologizáló utalás, de szövegszerűen gyakorlatilag elhanyagolható ennek a tényleges megjelenése. (Ugyanitt: a hun Attilánk druidákkal imádkozik Wotanhoz.) Ha ezek az operák univerzális tematikájuknak köszönhetően maradtak a repertoárban, akkor nem az (ál)történelmi környezetük a lényeg, hanem a szerelem/féltékenység/elnyomás/patriotizmus stb. korszakokon át érvényes, és több korszakban is hitelesen megszólalni tudó témái. Hathat a tankos Attila hülyén is a színpadon, és lehet zsigeri hatása is annak, hogy a fél Európát rettegésben tartó hódító nem párduckacagányosan, hanem rohamosztagosokkal, harcikocsin vonul be. (A példa – részemről – fiktív, mert bevallom, az Attila, de még a Trubadúr is igen kevéssé szokott érdekelni.)
21781 Hangyászsün 2023-07-09 09:31:50 [Válasz erre: 21772 lujza 2023-07-05 01:29:32]
A korábban itt olvasottak hatására döntöttem úgy, hogy nem megyek el rá. Pedig szeretem az Otellót! Ráadásul emlékszem Vámos László rendezésére.
A korábban itt olvasottak hatására döntöttem úgy, hogy nem megyek el rá. Pedig szeretem az Otellót! Ráadásul emlékszem Vámos László rendezésére.
21780 kjános 2023-07-09 08:46:36 [Válasz erre: 21779 Edmond Dantes 2023-07-08 16:45:48]
Szerintem a konkrét helyhez, térhez, időhöz kötött, cselekményes olasz operákat meglehetősen nehéz aktualizálni és/vagy valamilyen mély filozófiai tartalommal felruházni. Az eredmény legtöbbször katasztrófa vagy egyszerűen csak tömény hülyeség. A Hoffmann meséinél nyugodtan lehet beszélni a művészet és a magánélet kapcsolatáról és arról, hogy a művészi sikerek éppen a magánéleti kudarcoknak köszönhetők, hiszen erről szól ez a mű. De például a Trubadúrnál milyen aktuális mondanivalót tudok hozzátenni a műhöz? Attól, hogy Verdi korában vagy valamelyik világháború alatt játszódik, jobb, érdekesebb vagy maibb lesz? Közelebb kerül hozzám egy mű attól, ha Attila katonái tankokkal rontanak rá az ellenségre és ha Ezio revolverrel hadonászik? És akkor mi a helyzet az opera egyik kulcs jelenetével, Velence megalapításával? Az is átkerül a XIX. vagy XX. századba? Vagy ettől nagyvonalúan tekintsek el? Ezek a művek éppen azért maradtak fenn, mert olyan érzelmekről, szituációkról, drámai összecsapásokról szólnak, amelyek évszázadok múltán is megérintik az embert. Ettől aktuálisak és nem attól, ha farmerben vagy öltönyben ágálnak a szereplők vagy ha igyekeznek ráhúzni őket valamilyen mai kaptafára.
Szerintem a konkrét helyhez, térhez, időhöz kötött, cselekményes olasz operákat meglehetősen nehéz aktualizálni és/vagy valamilyen mély filozófiai tartalommal felruházni. Az eredmény legtöbbször katasztrófa vagy egyszerűen csak tömény hülyeség. A Hoffmann meséinél nyugodtan lehet beszélni a művészet és a magánélet kapcsolatáról és arról, hogy a művészi sikerek éppen a magánéleti kudarcoknak köszönhetők, hiszen erről szól ez a mű. De például a Trubadúrnál milyen aktuális mondanivalót tudok hozzátenni a műhöz? Attól, hogy Verdi korában vagy valamelyik világháború alatt játszódik, jobb, érdekesebb vagy maibb lesz? Közelebb kerül hozzám egy mű attól, ha Attila katonái tankokkal rontanak rá az ellenségre és ha Ezio revolverrel hadonászik? És akkor mi a helyzet az opera egyik kulcs jelenetével, Velence megalapításával? Az is átkerül a XIX. vagy XX. századba? Vagy ettől nagyvonalúan tekintsek el? Ezek a művek éppen azért maradtak fenn, mert olyan érzelmekről, szituációkról, drámai összecsapásokról szólnak, amelyek évszázadok múltán is megérintik az embert. Ettől aktuálisak és nem attól, ha farmerben vagy öltönyben ágálnak a szereplők vagy ha igyekeznek ráhúzni őket valamilyen mai kaptafára.
21779 Edmond Dantes 2023-07-08 16:45:48 [Válasz erre: 21777 kjános 2023-07-08 13:36:43]
Azt szoktam mondani -ez persze "költői" túlzás egy nem-költőtől-, hogy két opera van, ami nem viseli el az aktualizálást, modern környezetet stb.: Aida és Turandot. Azóta láttam már "korszerűsített" Aidát és ahogy elnéztem itt a minap -zéta- linkjét, az idei veronai Aida sem éppen szfinxek, piramisok és elefántok között zajlik... Mindazonáltal az a véleményem, hogy ezeket, hogy téged idézzelek, legjobb tényleg elfogadni: úgy, ahogy van.
Azt szoktam mondani -ez persze "költői" túlzás egy nem-költőtől-, hogy két opera van, ami nem viseli el az aktualizálást, modern környezetet stb.: Aida és Turandot. Azóta láttam már "korszerűsített" Aidát és ahogy elnéztem itt a minap -zéta- linkjét, az idei veronai Aida sem éppen szfinxek, piramisok és elefántok között zajlik... Mindazonáltal az a véleményem, hogy ezeket, hogy téged idézzelek, legjobb tényleg elfogadni: úgy, ahogy van.
21778 Ch.Blondel 2023-07-08 14:01:40 [Válasz erre: 21776 Laci Kozlok 2023-07-08 12:51:28]
Örülök, hogy tetszett :) Tegnap este csak az első órát tudtam elcsípni, de a rendezés magával ragadott. Mallwitz remek fiatal karmester, az elmúlt években csodás Così fan tuttét és Varázsfuvolát vezényelt Salzburgban, érdemes figyelemmel követni.
Örülök, hogy tetszett :) Tegnap este csak az első órát tudtam elcsípni, de a rendezés magával ragadott. Mallwitz remek fiatal karmester, az elmúlt években csodás Così fan tuttét és Varázsfuvolát vezényelt Salzburgban, érdemes figyelemmel követni.
21777 kjános 2023-07-08 13:36:43 [Válasz erre: 21750 Laci Kozlok 2023-06-21 09:20:41]
Ismét hallgattam Kozlok Lacira (úgy tűnik érdemes) és megnéztem az 1958-ban készült olasz Turandot filmet. Eddig elkerült ez az előadás vagy lehet, hogy én kerültem el. Végül is mindegy. Mert ez a film mindenképpen nagy élmény és emellett rendkívül tanulságos. Valaki a fórumon leírta, hogy manapság az operákat nem lehet negyven évvel ezelőtti módon előadni. Nos, szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy hatvanöt évvel ezelőtti módon is lehet. Méghozzá nagyon jól. A film még abban az időben készült, amikor a rendező szolgálni és nem uralni, pláne megerőszakolni akarta a művet. Így tehát a darab nem a zártosztályon, egy lepukkadt gyártelepen, a Szépművészeti Múzeum raktárában, a János Kórház proszektúráján, egy ujgur átnevelő táborban, esetleg az alkoholmámorban fetrengő Turandot képzeletében játszódik, hanem a történet szerinti mesebeli Pekingben. A császár nincs dél-amerikai diktátornak vagy olasz csendőrőrmesternek (a külsőségeket tekintve gyakorlatilag mindegy) öltözve, Turandot nem egy Váci utcai butikból lép elő, Calaf hősi mivoltát nem atlétatrikója és a munkaruházati boltban vásárolt terepszínű nadrágja jelzi, Timúr nem hajléktalan Ernő bácsi a Szomszédokból (az Gurnemanz az operaház legutóbbi Parsifal felújításán), Liu nem a szeretetszolgálat aktivistája, a miniszterek nem a legutóbbi kiárusításon vásárolt konfekció öltönyben ágálnak, amelyet aztán karrierjük minden további szerepében viselhetnek, nem kis megtakarítást okozva a munkáltatónak. Az előadás nem a magyar rendszerváltásról szól (1958-ban furcsa is lett volna), de nem is a nyugat-európai kommunista pártok
Ismét hallgattam Kozlok Lacira (úgy tűnik érdemes) és megnéztem az 1958-ban készült olasz Turandot filmet. Eddig elkerült ez az előadás vagy lehet, hogy én kerültem el. Végül is mindegy. Mert ez a film mindenképpen nagy élmény és emellett rendkívül tanulságos. Valaki a fórumon leírta, hogy manapság az operákat nem lehet negyven évvel ezelőtti módon előadni. Nos, szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy hatvanöt évvel ezelőtti módon is lehet. Méghozzá nagyon jól. A film még abban az időben készült, amikor a rendező szolgálni és nem uralni, pláne megerőszakolni akarta a művet. Így tehát a darab nem a zártosztályon, egy lepukkadt gyártelepen, a Szépművészeti Múzeum raktárában, a János Kórház proszektúráján, egy ujgur átnevelő táborban, esetleg az alkoholmámorban fetrengő Turandot képzeletében játszódik, hanem a történet szerinti mesebeli Pekingben. A császár nincs dél-amerikai diktátornak vagy olasz csendőrőrmesternek (a külsőségeket tekintve gyakorlatilag mindegy) öltözve, Turandot nem egy Váci utcai butikból lép elő, Calaf hősi mivoltát nem atlétatrikója és a munkaruházati boltban vásárolt terepszínű nadrágja jelzi, Timúr nem hajléktalan Ernő bácsi a Szomszédokból (az Gurnemanz az operaház legutóbbi Parsifal felújításán), Liu nem a szeretetszolgálat aktivistája, a miniszterek nem a legutóbbi kiárusításon vásárolt konfekció öltönyben ágálnak, amelyet aztán karrierjük minden további szerepében viselhetnek, nem kis megtakarítást okozva a munkáltatónak. Az előadás nem a magyar rendszerváltásról szól (1958-ban furcsa is lett volna), de nem is a nyugat-európai kommunista pártok
korabeli nagy dilemmájával foglalkozik, nevezetesen, hogy mindenben kövessék-e Moszkvát vagy önálló úton járjanak. Egyszerűen azt látjuk és halljuk, amit Puccini megírt és a magam részéről, aki mindig is kis igényű voltam, nem is kívánok ennél többet. Természetesen ez nem az egyetlen interpretációs lehetősége ennek a műnek, de hatvanöt év távlatából is tökéletesen illúziókeltő. Mario Lanfranchi, aki 1956 és 1971 között több operafilmet készített (nem mellesleg csaknem húsz éven keresztül Anna Moffo férje volt), a mese felől közelít az alkotáshoz. Arca csak Calafnak, Liunak, Timúrnak és Turandotnak van, a többiek mind maszkot viselnek. A kínaiakat megszemélyesítő művészek sajátos koreográfia szerint mozognak. A díszletek jelzésszerűek, de tökéletesen megidézik a kínai miliőt. A filmen nyoma sincs az elcsépelt operai maníroknak vagy az olaszokra különben jellemző ripacskodásnak (legfeljebb annyi, amennyit ez a megközelítés megenged). Abszolút korszerű, ma is élvezhető előadást látunk. A milánói rádió kiváló ének - és zenekarát Fernando Previtali vezényli, a mű minden árnyalatát felmutatva. A szereplők közül természetesen Corelli a nagy sztár. Szerencsénkre számtalan felvétel őrzi Calaf produkcióját és már itt olyan tökéletes, ahogy a későbbi előadásokon megszoktuk (például már itt is hallhatjuk a rejtvény jelenet végén a partitúrában nem szereplő, de néhány, remek magassággal rendelkező tenorista által ambicionált roppant hatásos magas C-t). Ráadásul láthatjuk is a jóképű tenort, ami különösen a hölgyek számára ajándék. Renata Mattioli jól hozza Liu megható alakját, az olasz operafilmek kedvenc basszusa, Plinio Clabassi tökéletes Timúr, a miniszterek hármasa csaknem megegyezik az egy évvel korábbi Callas felvétel szereplőivel. Érdekesség, hogy ott Renato Ercolani Pang szerepét énekli, míg a filmen Pongként láthatjuk. Pangot a filmen egy másik híres comprimarió, Mario Carlin alakítja. Turandot az amerikai Lucille Udovich. Tőle tartottam egy kicsit. Felesleges volt. Mind vokális, mind színészi szempontból teljesen illúziókeltőnek bizonyult. Etttől függetlenül az én kedvenc Turandotjaim továbbra is Eva Turner, Marion Lippert és Carol Neblett maradtak. Ez a film számomra azt bizonyította, hogy egy előadás, ha jó - kortalan. Ez a Turandot hatvanöt évvel az elkészülte után is valódi élmény. Ajánlom mindenkinek, aki a Turandotot szereti. Úgy, ahogy van.
21776 Laci Kozlok 2023-07-08 12:51:28 [Válasz erre: 21773 Ch.Blondel 2023-07-07 16:16:26]
Koszi a figyelmesztetést. Ez egy nagyszeru eloadás. Modern rendezés, de nem megy a zene és a szoveg ellen. Ugyanaz torténik a színpadon mint a cseh feliraton, ugye más formában mint az eredetiben. A torténet egy nem túl sikeres de szerelmes prostibol lett filmsztár és a herceg-filmsztár bukásárol szol. A zenekar fenomenálisan szolt - Királyi Concergebow Zenekar, Joana Mallwitz vezényelt.
Koszi a figyelmesztetést. Ez egy nagyszeru eloadás. Modern rendezés, de nem megy a zene és a szoveg ellen. Ugyanaz torténik a színpadon mint a cseh feliraton, ugye más formában mint az eredetiben. A torténet egy nem túl sikeres de szerelmes prostibol lett filmsztár és a herceg-filmsztár bukásárol szol. A zenekar fenomenálisan szolt - Királyi Concergebow Zenekar, Joana Mallwitz vezényelt.
Mindenki jol énekelt és a cseh kiejtés nagyon rendben volt. Feltétlenul nézzétek meg és aztán diskurálhatunk.
P.S. Ez egy jo szereposztás ellentétben a pesti Rusalkával.
21775 zenebaratmoncsi 2023-07-07 21:08:11
Most nézem, hogy az Operavision 2023. július 21-én be fogja mutatni Erkel Hunyadi László operáját a Magyar Állami Operaházból. Igazán remek hír, ráadásul magyarul hallhatjuk, gondolom angol felirat lesz hozzá.
Most nézem, hogy az Operavision 2023. július 21-én be fogja mutatni Erkel Hunyadi László operáját a Magyar Állami Operaházból. Igazán remek hír, ráadásul magyarul hallhatjuk, gondolom angol felirat lesz hozzá.
21774 Búbánat 2023-07-07 16:56:35 [Válasz erre: 21764 Laci Kozlok 2023-07-02 09:33:35]
Kedves Laci!
Kedves Laci!
Köszönet, hogy említetted az Operavision streamelte genfi Nabucco-produkciót.
Visszanézhető 2023.12.30-ig. - Beteszem ide a linkjét.
21773 Ch.Blondel 2023-07-07 16:16:26
Az OperaVision ma este streameli az amszterdami Holland Nemzeti Opera Rusalkáját (a felvétel novemberig elérhető lesz).
Az OperaVision ma este streameli az amszterdami Holland Nemzeti Opera Rusalkáját (a felvétel novemberig elérhető lesz).
21772 lujza 2023-07-05 01:29:32 [Válasz erre: 21769 Tzilike 2023-07-03 10:17:27]
Hogyne! Én se fogom felejteni azt az Otellót. De remélem, nem veszik többet elő.
Hogyne! Én se fogom felejteni azt az Otellót. De remélem, nem veszik többet elő.
21771 Momo 2023-07-04 21:27:01 [Válasz erre: 21769 Tzilike 2023-07-03 10:17:27]
Meg a zágrábi Nemzeti Színház is, ugye... ;-)
Meg a zágrábi Nemzeti Színház is, ugye... ;-)
21770 Laci Kozlok 2023-07-04 07:01:22 [Válasz erre: 21760 -zéta- 2023-06-29 20:33:45]
Minden csillog, villog csak ép a hangok nem.
Minden csillog, villog csak ép a hangok nem.
21769 Tzilike 2023-07-03 10:17:27 [Válasz erre: 21760 -zéta- 2023-06-29 20:33:45]
Nekünk ismerős Poda... :-)
Nekünk ismerős Poda... :-)
21768 Laci Kozlok 2023-07-02 18:48:46 [Válasz erre: 21766 kjános 2023-07-02 12:47:13]
Orulok, hogy tetszett. Azt hiszem a rendezo egy másik bolygora helyezte a torténetet.
Orulok, hogy tetszett. Azt hiszem a rendezo egy másik bolygora helyezte a torténetet.
21767 Edmond Dantes 2023-07-02 14:36:59 [Válasz erre: 21764 Laci Kozlok 2023-07-02 09:33:35]
Még tegnap, amikor a zágrábi beírásomat ismèteltem (elsőre elszállt), kicsit én is belenéztem a genfi Nabuccoba. Mintha másik opera lenne, mint amit Zágrábban láttam. Na ott aztán van rendezői színház ... Hernandez persze csodás.
Még tegnap, amikor a zágrábi beírásomat ismèteltem (elsőre elszállt), kicsit én is belenéztem a genfi Nabuccoba. Mintha másik opera lenne, mint amit Zágrábban láttam. Na ott aztán van rendezői színház ... Hernandez persze csodás.
21766 kjános 2023-07-02 12:47:13 [Válasz erre: 21742 Laci Kozlok 2023-06-17 17:00:57]
Úgy gondoltam, hogy a beszélgetés mellett nem árt néha zenét is hallgatni/nézni. Megfogadtam Kozlok Laci (elnézést, hogy ismeretlenül Laciként emlegetem, de leginkább ezen a néven találkoztam vele) tanácsát és megnéztem a római Operaház idén januári Aida előadását. Telitalálat. A rendezés nem sok szót érdemel. Davide Livermore tulajdonképpen egy teljesen hagyományos előadást jegyez, a jelmezek és a színészvezetés harminc évvel ezelőtt is hasonló lett volna, ám valahol ott bújkált benne a kisördög, hogy valami mait is nyújtani kell, különben nem tekintenék modern rendezőnek. Ezt a célt szolgálja a színpad hátterét uraló multifunkcionális geometriai izé, amelynek pontos szerepét két és fél óra után sem tudtam pontosan megállapítani. Ezen kívül is vannak érdekes dolgok: a bevonulási induló alatt például senki sem vonul be, helyette az izén látszanak pucér férfi alakok. Az etióp foglyokkal valamiért igencsak takarékoskodott a rendező, Amonasroval együtt is csak hetet számoltam össze, ráadásul ezek ki tudja miért, mind jelen vannak a harmadik felvonás Aida-Amonasro kettőse alatt is, eszembe juttatva azt a bécsi operaigazgatót, aki kevesellte a Rajna kincsében a sellők számát, majd miután tájékoztatták, hogy Wagner csak háromnak írt szerepet, azt felelte, nem baj, a többiek majd úszkálnak. A hat fogolynak sincs más szerepe, mint hogy amikor Aida először visszautasítja apja kívánságát, Amonasroval együtt ők is az öklüket rázzák. Az izének a továbbiakban is fontos szerepet szán a rendező. Amneris és Radames kettőse alatt kígyóként tekeregnek benne valamilyen fém alkatrészek, Amneris jelenete és a finálé alatt pedig látványos víz és tűz zuhatagot látunk, amely kifejezetten jól mutatna a Varázsfuvolában, itt azonban rejtély, hogy milyen célt szolgál. Mindegy: lényegében semmit sem tesz hozzá az előadáshoz és szerencsére nem sokat vesz el belőle. Mert maga az előadás szenzációs. Nem hiszem, hogy napjainkban bárhol ennél jobb előadásban lehetne látni ezt az operát. Michele Mariotti szerintem napjainkban a legjobb olasz operakarmester, már bolognai korszakában is remek produkciók fűződtek a nevéhez. Mariotti nagyszerűen kézben tartja az előadást. A tempói általában gyorsak, a nagy drámai csúcspontokra koncentrál, de a lírai pillanatok is hitelesen szólalnak meg pálcája alatt. A második felvonás első képének balett zenéjében éreztem néhány szokatlan tempót, de mindez nem befolyásolja az összképet. A szereplők közül a hölgyeket éreztem egy hajszállal jobbnak, de csak azért, mert ők egyszerűen fantasztikusak voltak. Krassimira Stoyanova sokoldalúságára jellemző, hogy egy hónappal korábban Bécsben Feldmarschallint énekelt, a kritika szerint csodálatosan. Most Aida szerepében kápráztat el bennünket. A hangja tökéletesen ideális a szerephez és az alakítása is teljesen meggyőző. Nem hiszem, hogy napjainkban jobb Aida létezne nála. Még nála is jobb Ekaterina Semenchuk Amnerisként, igaz, talán ez a leghálásabb és legsokoldalúbb szerep. A fehérorosz énekesnő e produkció alapján a legnagyobbak méltó utódjának tűnik, aminél nagyobb dícséretet nem tudnék mondani. Gregory Kunde hetvenedik életévében egy biológiai csoda. Nem hiszem, hogy ebben a korban sokan képesek lennének elénekelni ezt a rendkívül kényes szerepet, ráadásul ezen a színvonalon. Kunde hangja nem hőstenor hang, de amikor kell, hősies tud lenni, a lírai részekben pedig nagyszerűen kamatoztatja egykori bel canto tapasztalatait. A románcot csodálatosan kezdi, a végén, noha vártam, nem kísérelte, kísértette meg a pianissimo befejezést, hanem a Simándytól jól ismert decrescendót alkalmazza. Megjelenésében sajnos már meglátszik a kora, így elég illúzióromboló egy hangsúlyozottan ifjú hős szerepében, néha bizony a fáraó apjának vagy inkább nagyapjának tűnik. Vladimir Stoyanov kellő súlyt ad Amonasro fontos szerepének. Az Aida-Amonasro kettősben érdekes volt egy Stoyanova-Stoyanov párost látni. Számomra kisebb - bár lassan már megszokott - csalódást okozott, hogy míg korábban az olasz énekesek voltak a meghatározók az opera világában, addig manapság az olasz opera egyik fellegvárában egyetlen olasz művészt sem találtak a főszerepekre. Ugyancsak csalódást keltett a közönség lagymatag viselkedése. A legkiválóbb produkciókra is csak kimért, udvarias tapssal reagáltak. A magam részéről imádom az 50-es, 60-as évek olasz operafelvételeit, amelyeken a színház időnként egy futballstadion benyomását kelti. Egy lehelletfinom pianissimót, egy hatásos kitörést vagy egy ragyogó magas hangot szünni nem akaró ováció követi. Lehet, hogy másokat ez idegesít, de a közönség akkor együtt élt a művel, érzelmileg teljesen azonosult vele. A San Carlo egy Trubadúr előadásán például a Stretta közben (!) robbant ki a tapsvihar Filippeschi egy káprázatos magas hangja után. Emlékszem, annak idején Budapesten mi is, az utolsó pillanatig kitartva, vörösre tapsoltuk tenyerünket egy-egy ragyogó teljesítménynél. A római közönség lagymatag reakciója méltatlan volt a kitűnő előadáshoz.
Úgy gondoltam, hogy a beszélgetés mellett nem árt néha zenét is hallgatni/nézni. Megfogadtam Kozlok Laci (elnézést, hogy ismeretlenül Laciként emlegetem, de leginkább ezen a néven találkoztam vele) tanácsát és megnéztem a római Operaház idén januári Aida előadását. Telitalálat. A rendezés nem sok szót érdemel. Davide Livermore tulajdonképpen egy teljesen hagyományos előadást jegyez, a jelmezek és a színészvezetés harminc évvel ezelőtt is hasonló lett volna, ám valahol ott bújkált benne a kisördög, hogy valami mait is nyújtani kell, különben nem tekintenék modern rendezőnek. Ezt a célt szolgálja a színpad hátterét uraló multifunkcionális geometriai izé, amelynek pontos szerepét két és fél óra után sem tudtam pontosan megállapítani. Ezen kívül is vannak érdekes dolgok: a bevonulási induló alatt például senki sem vonul be, helyette az izén látszanak pucér férfi alakok. Az etióp foglyokkal valamiért igencsak takarékoskodott a rendező, Amonasroval együtt is csak hetet számoltam össze, ráadásul ezek ki tudja miért, mind jelen vannak a harmadik felvonás Aida-Amonasro kettőse alatt is, eszembe juttatva azt a bécsi operaigazgatót, aki kevesellte a Rajna kincsében a sellők számát, majd miután tájékoztatták, hogy Wagner csak háromnak írt szerepet, azt felelte, nem baj, a többiek majd úszkálnak. A hat fogolynak sincs más szerepe, mint hogy amikor Aida először visszautasítja apja kívánságát, Amonasroval együtt ők is az öklüket rázzák. Az izének a továbbiakban is fontos szerepet szán a rendező. Amneris és Radames kettőse alatt kígyóként tekeregnek benne valamilyen fém alkatrészek, Amneris jelenete és a finálé alatt pedig látványos víz és tűz zuhatagot látunk, amely kifejezetten jól mutatna a Varázsfuvolában, itt azonban rejtély, hogy milyen célt szolgál. Mindegy: lényegében semmit sem tesz hozzá az előadáshoz és szerencsére nem sokat vesz el belőle. Mert maga az előadás szenzációs. Nem hiszem, hogy napjainkban bárhol ennél jobb előadásban lehetne látni ezt az operát. Michele Mariotti szerintem napjainkban a legjobb olasz operakarmester, már bolognai korszakában is remek produkciók fűződtek a nevéhez. Mariotti nagyszerűen kézben tartja az előadást. A tempói általában gyorsak, a nagy drámai csúcspontokra koncentrál, de a lírai pillanatok is hitelesen szólalnak meg pálcája alatt. A második felvonás első képének balett zenéjében éreztem néhány szokatlan tempót, de mindez nem befolyásolja az összképet. A szereplők közül a hölgyeket éreztem egy hajszállal jobbnak, de csak azért, mert ők egyszerűen fantasztikusak voltak. Krassimira Stoyanova sokoldalúságára jellemző, hogy egy hónappal korábban Bécsben Feldmarschallint énekelt, a kritika szerint csodálatosan. Most Aida szerepében kápráztat el bennünket. A hangja tökéletesen ideális a szerephez és az alakítása is teljesen meggyőző. Nem hiszem, hogy napjainkban jobb Aida létezne nála. Még nála is jobb Ekaterina Semenchuk Amnerisként, igaz, talán ez a leghálásabb és legsokoldalúbb szerep. A fehérorosz énekesnő e produkció alapján a legnagyobbak méltó utódjának tűnik, aminél nagyobb dícséretet nem tudnék mondani. Gregory Kunde hetvenedik életévében egy biológiai csoda. Nem hiszem, hogy ebben a korban sokan képesek lennének elénekelni ezt a rendkívül kényes szerepet, ráadásul ezen a színvonalon. Kunde hangja nem hőstenor hang, de amikor kell, hősies tud lenni, a lírai részekben pedig nagyszerűen kamatoztatja egykori bel canto tapasztalatait. A románcot csodálatosan kezdi, a végén, noha vártam, nem kísérelte, kísértette meg a pianissimo befejezést, hanem a Simándytól jól ismert decrescendót alkalmazza. Megjelenésében sajnos már meglátszik a kora, így elég illúzióromboló egy hangsúlyozottan ifjú hős szerepében, néha bizony a fáraó apjának vagy inkább nagyapjának tűnik. Vladimir Stoyanov kellő súlyt ad Amonasro fontos szerepének. Az Aida-Amonasro kettősben érdekes volt egy Stoyanova-Stoyanov párost látni. Számomra kisebb - bár lassan már megszokott - csalódást okozott, hogy míg korábban az olasz énekesek voltak a meghatározók az opera világában, addig manapság az olasz opera egyik fellegvárában egyetlen olasz művészt sem találtak a főszerepekre. Ugyancsak csalódást keltett a közönség lagymatag viselkedése. A legkiválóbb produkciókra is csak kimért, udvarias tapssal reagáltak. A magam részéről imádom az 50-es, 60-as évek olasz operafelvételeit, amelyeken a színház időnként egy futballstadion benyomását kelti. Egy lehelletfinom pianissimót, egy hatásos kitörést vagy egy ragyogó magas hangot szünni nem akaró ováció követi. Lehet, hogy másokat ez idegesít, de a közönség akkor együtt élt a művel, érzelmileg teljesen azonosult vele. A San Carlo egy Trubadúr előadásán például a Stretta közben (!) robbant ki a tapsvihar Filippeschi egy káprázatos magas hangja után. Emlékszem, annak idején Budapesten mi is, az utolsó pillanatig kitartva, vörösre tapsoltuk tenyerünket egy-egy ragyogó teljesítménynél. A római közönség lagymatag reakciója méltatlan volt a kitűnő előadáshoz.
21765 Nagy Katalin 2023-07-02 11:26:50 [Válasz erre: 21761 Klára 2023-06-30 10:04:53]
Milyen szerencse, hogy én tavaly mentem el egy Zeffirelli-féle Aidára. Azt hiszem az idén kihagyom.
Milyen szerencse, hogy én tavaly mentem el egy Zeffirelli-féle Aidára. Azt hiszem az idén kihagyom.
21764 Laci Kozlok 2023-07-02 09:33:35
Kituno Nabucco-t láttam a Operavision. S.HERNANDEZ fenomenális Abigél.
Kituno Nabucco-t láttam a Operavision. S.HERNANDEZ fenomenális Abigél.
NABUCCO Verdi - Grand Théatre de Geneve.
21763 Edmond Dantes 2023-07-01 10:40:57
A múlt hét végén Zágrábban voltam két napot és megnéztem az ottani Nabuccót. Úgysem láttam eddig túl sokszor ezt a korai Verdi-operát. A Horvát Nemzeti Színház prózai darabokat és operákat -azt hiszem, baletteket is- játszik. 
A múlt hét végén Zágrábban voltam két napot és megnéztem az ottani Nabuccót. Úgysem láttam eddig túl sokszor ezt a korai Verdi-operát. A Horvát Nemzeti Színház prózai darabokat és operákat -azt hiszem, baletteket is- játszik.
A csaknem teljesen megtelt nézőtéren meglepően sok volt a tizen-huszonéves fiatal, pedig a tanévnek már ott is vége és péntek este más szórakozás is kínálkozik a fiatalságnak. Megjegyezném: a jegyárak 13€ és 25€ között vannak (a prózai produkciók jegyárai még alacsonyabbak), mi 18€-ért a 8. sorban ültünk ... mármint a zsöllye 8. sorában. 
A siker fő záloga előre sejthetően a nálunk is népszerű Pier Giorgio Morandi keze, feje és temperamentuma volt. Nem is kellett csalódnunk. Olaszos hévvel, feszesen, precízen vezényelte a vélhetően sok próbát abszolváló zenekart és kórust. Az már nem az ő hibája, hogy a sok és hosszadalmas színváltozás és a két szünet eléggé széttördelte az előadást. A rendezést az egykori nagy tenorista fia, az idén 80 esztendős Giancarlo del Monaco jegyezte. Nem néztem utána, mikor volt a premier, de túl sok "züfec", divatos szóval félrefordítva: rendezői színház nem tombolt. A fő ötlete az volt, hogy a cselekményt áthelyezte a risorgimento korába, legalábbis a jelmezek nagyjából a 19. század közepére, második harmadára hajaztak. A háttérben pedig a nyitány alatt (kicsit még azután is) az egyik közreműködő a "VIVA VERDI" felirat hiányzó "A" betűjét pingálta lankadatlan vagy inkább kissé lankadt szorgalommal a falra.
Még egyszer: kiváló volt a külön tapsot kapó nyitány, az azt követő nyitó kórus, a többi kórustétel és a zenekar teljesítménye is. A híres Va', pensiero-t a színpad hátterében egy magas hídon adta elő az énekkar, hatásosan. A szólisták közül kiemelném Kristina Kolar Abigaille-jét: éppen olyan volt, mint egy igazi Abigaille: szinte korlátlan dinamika, biztos, átütő magasságok, sima regiszterváltások, nyomatékos kiállás. (Visszaemlékeztem Kasza Katalin hajdani remek alakítására.) Pompás volt a Ben io t'invenni kezdetű, hírhedten nehéz áriában.
Ljubomir Puškarić szép, erőteljes, de inkább lírai, (amilyen Melis György Nabuccója volt) semmint az itt kívánatos hősbariton hang birtokosa. A 3. és főleg a 4. felvonás sok énekelnivalóját ("Ah! prigioniero io sono - Dio di Giuda")
mindenesetre hatásosan, meggyőzően prezentálta és nagy sikert aratott a Donna, chi sei? kezdetű Abigaille-Nabucco-duett is. Luciano Batinić kevésbé tetszett a Sperate, o figli! kezdetű első Zakariás-áriában, a hang úgy tűnt, kissé lebeg, súlytalan. A híres ima már jól szólt, szintúgy az Oh, chi piange?-ária. Emilia Rukavina jelentős és szép hangú színpadi jelenség, kár, hogy Fenena "féloldalas" seconda donna-szerepében nem lehet igazán nagyot hasítani. Filip Filipović rendelkezik a kellő hangerővel és színpadi kiállással Ismaele szerepéhez, mégis inkább lírai, sőt karakterszerepekben képzelem el, legalábbis jelen hangi állapotában. Szerény meglátásom szerint amúgy is elég sután dolgozták ki a szerzők a Fenena-Ismaele (szerelmi?) szálat: ez a dalmű, mint megannyi Verdi-opusz, az apa-lánya viszony(lat)ra fókuszál ... de ez már messze vezet Zágrábtól, ahol, ha talán nem mindig Budapest a "világ legnagyobb operai intézményének" szintjén zajlik az operai élet, de zajlik ... és olcsón, noha "válság" nyilván ott is van. Igaz, igazgató (nem-)váltás talán nem volt mostanában.
Verdi: Nabucco, Zágráb, Horvát Nemzeti Színház, 2023. június 23.
21762 Edmond Dantes 2023-06-30 12:07:56 [Válasz erre: 21760 -zéta- 2023-06-29 20:33:45]
Szemet gyönyörködtető, pazar látványvilág. Aki pedig piramisra és szfinxre vágyik, menjen Egyiptomba! Ott legalább kőből vannak és az is szemet gyönyörködtető, pazar látvány és világ.
Szemet gyönyörködtető, pazar látványvilág. Aki pedig piramisra és szfinxre vágyik, menjen Egyiptomba! Ott legalább kőből vannak és az is szemet gyönyörködtető, pazar látvány és világ.
21761 Klára 2023-06-30 10:04:53 [Válasz erre: 21760 -zéta- 2023-06-29 20:33:45]
Pompás, csodás látvány - az ARENA természetesen!
A többi, amit meg bírtam nézni, pompázatos, pazar és nyilván pazarló. A hangokról semmit.
Inkább a STOP 2023. januári Aida felvételét nézem és hallgatom!
21759 Laci Kozlok 2023-06-27 20:09:33
Nagyszeru Anna Bolena bemutato volt Kassán, bovebben Psvel Unger kritikája - operaslovakia.sk
Nagyszeru Anna Bolena bemutato volt Kassán, bovebben Psvel Unger kritikája - operaslovakia.sk
21758 Laci Kozlok 2023-06-26 09:38:39 [Válasz erre: 21757 Heiner Lajos 2023-06-25 12:11:58]
Nem csak jo volt, menj el Brnoba szeptember 19.
Nem csak jo volt, menj el Brnoba szeptember 19.
21757 Heiner Lajos 2023-06-25 12:11:58 [Válasz erre: 21756 Laci Kozlok 2023-06-25 07:38:14]
Legalább jó se..e volt?
Legalább jó se..e volt?
21756 Laci Kozlok 2023-06-25 07:38:14 [Válasz erre: 21755 Búbánat 2023-06-24 14:48:40]
Koszonom a beszámolot. Így nem szabad egy Luciát rendezni. Más a helyzet a brnoi Saloméval. Például a címszreplo nem táncolja a 7fátyol táncát, de az asztalon kacérkodik, riszálja magát és a végén a bugyiját ráhúzza Herodes fejére. ; ]
Koszonom a beszámolot. Így nem szabad egy Luciát rendezni. Más a helyzet a brnoi Saloméval. Például a címszreplo nem táncolja a 7fátyol táncát, de az asztalon kacérkodik, riszálja magát és a végén a bugyiját ráhúzza Herodes fejére. ; ]
21755 Búbánat 2023-06-24 14:48:40
Egy nagyon felemás és helyenként morbid Lammermoori Lucia-produkciót láttam tegnap este a Classica csatornán (25-én 14 órától megismétli az adást).
Egy nagyon felemás és helyenként morbid Lammermoori Lucia-produkciót láttam tegnap este a Classica csatornán (25-én 14 órától megismétli az adást).
Az operaközvetítés egy 2021-es, formabontó rendezésben
színre vitt streaming-előadás felvétele volt a Zürichi Operaházból.
Néhány meghökkentő észrevételem sorolom - amit nem állok meg, hogy „szóvá ne tegyem” itt:
- A bemutató idején a COVID-válság időszaka tartott még és a társulat azt a
megoldást választotta, hogy a zenekart és a kórust a színház próbatermében
helyezték el, ami kb. 1 km-re van a színháztól, de technikailag képesek voltak
megoldani, hogy a zenei hangzás késedelem nélkül élőben megszólaljon hangszórókon
keresztül az üres zenekari árokban.
- A színpadon a kórus helyett statiszták mozogtak - „játszottak”.
- A „kortárs” rendezésben Lucia, Edgardo és Enrico Ashton „duplikátumai”
mint gyermekek is megjelennek.
- A még az őrülési jelenetet bevezető részben, a lakodalmi
vigalomban, a kórus-statiszta férfiak női társaikkal dorbézolnak, duhajkodnak, táncolnak,
isznak, henteregnek, szerelmeskednek, szexuális tevékenységet végeznek (imitálnak),
például a Normanno megerőszakolja Alisát; később, amikor Raimondo megjelenik azzal
a hírrel, hogy Lucia megtébolyodott és a nászszobában leszúrta Arturót, érzéketlenül
reagálják le a megdöbbentő bejelentést és megy tovább köztük a kicsapongás.
(Meg kell hagyni, jól játsszák a színész-statiszták!...)
- Az Őrülési jelenet maga is botrányosan szokatlan: nem csak a
véres ruhában előjövő Luciát látjuk, mert magával vonszolja a még meg nem
halt!!!, vérében fetrengő, alsógatyás Arturót és a nyílt színen késsel vágja el
a még mindig rángatódzó ember torkát.
- Mindeközben a gyermek Lucia és a később hozzá csatlakozó
gyermek Edgardo végig jelen vannak, vidáman szelnek az esküvői tortából és lakmároznak,
mit sem törődve a körülöttük zajló rémisztő jelenettel.
- Még a harmadik felvonás első jelenetében, amikor Ashton és
Edgardo a romtoronyban együtt vannak és megállapodnak az éjjeli, élet-halálra
szóló párbajban, kezükben mindenféle fegyverfajtát fogva elindulnak támadólag egymással
szembe (először puska és íj, majd alabárd és kard, utána tőr és kés kerül elő,
amikkel mímelve hadonásznak énekük közben.)
- Az Őrülési jelenet végén Lucia nem hal meg (nem rogy
össze), hanem kisétál a színfalak mögé, ott hagyva a véres színhelyet és a
letaglózott statisztéria-sereget, köztük a magába roskadt bátyját, akit a darab
legvégén felakasztva látjuk lógni az akasztófán a sírkamra
közelében, mellette egy másik akasztófát is látni, de hulla nélkül... Az egész
jelenetet közömbösen figyeli a színen lévő gyermek Ashton...
Azt hiszem, ennyi is elegendő, amit felvázoltam a török-olasz
származású német rendezőnő -Tatjana
Gürbaca - szélsőséges vízióit magába foglaló operarendezéséből, és nem csak
én „hüledeztem” a látottakon, mert a neten található egyik kritika szerzője is kemény
szavakkal kiakadt a produkció imént felsorolt „akcióinak” értelmetlenségein.
Opernhaus
Zürich 2020-21 Review: Lucia di Lammermoor - "Irina
Lungu & Piotr Beczała Save Donizetti’s Masterpiece From Confusing
Production"
21754 Laci Kozlok 2023-06-24 07:13:44
A brnoi Saloméra nagyon jo kritikák jelentek meg, www.operaplus.cz www.operaslovakia.sk
A brnoi Saloméra nagyon jo kritikák jelentek meg, www.operaplus.cz www.operaslovakia.sk
www.ndbrno.cz
21753 Laci Kozlok 2023-06-24 07:08:13
Megjelent a pozsonyi zenei fesztivál programja. Ttobbek kozt fellép a drezdai és rotterdami zenekar, Piotr Beczala - ének és ária koncert, a kassai opera Szymanovski Roger király operáját mutatja be. www.bhsfestival.sk
Megjelent a pozsonyi zenei fesztivál programja. Ttobbek kozt fellép a drezdai és rotterdami zenekar, Piotr Beczala - ének és ária koncert, a kassai opera Szymanovski Roger király operáját mutatja be. www.bhsfestival.sk
21752 Laci Kozlok 2023-06-22 07:01:13 [Válasz erre: 21751 Heiner Lajos 2023-06-21 10:00:12]
Nem csak joképu, de egyik legnagyob tenor. Ma már ilyenek nincsenek. A filmet nézzétek meg.
Nem csak joképu, de egyik legnagyob tenor. Ma már ilyenek nincsenek. A filmet nézzétek meg.
21751 Heiner Lajos 2023-06-21 10:00:12 [Válasz erre: 21750 Laci Kozlok 2023-06-21 09:20:41]
Igen, jokepu volt, en is elismerem, bar en a lanyokat szeretem.
Igen, jokepu volt, en is elismerem, bar en a lanyokat szeretem.
21750 Laci Kozlok 2023-06-21 09:20:41
Kituno operafilmet találtam, magyar felirattal, a Tubuson. Calaf - FRANCO CORELLI. /foleg a holgyeknek ajánlíom, Franco nagyon csinos férfi volt/
Kituno operafilmet találtam, magyar felirattal, a Tubuson. Calaf - FRANCO CORELLI. /foleg a holgyeknek ajánlíom, Franco nagyon csinos férfi volt/
Turandot Tv film 1958 Franco Corelli
21749 lujza 2023-06-20 00:41:15 [Válasz erre: 21745 Laci Kozlok 2023-06-18 11:02:25]
Irene Theorin is 60 éves, Marton Évával egy napon - de nem egy évben - született. Vasárnap az Istenek alkonya után köszöntötte is a zenekar a színpadon. És csodás Brünnhilde volt.
Irene Theorin is 60 éves, Marton Évával egy napon - de nem egy évben - született. Vasárnap az Istenek alkonya után köszöntötte is a zenekar a színpadon. És csodás Brünnhilde volt.
21748 Edmond Dantes 2023-06-19 12:50:37 [Válasz erre: 21745 Laci Kozlok 2023-06-18 11:02:25]
Stoyanova nagyon tetszett mint Donna Anna a MüPában. Igaz, már vagy 13-14 éve, de máig emlèkszem. D'Arcangelo volt Don Giovanni, pár év múlva Schrott sokkal jobb volt az Erkelben és az akkor még szinte ismeretlen Saimir Pirgu énekelte Don Ottaviot. Azóta nagyon felfutott. Fischer Ádám vezényelte a StOP zenekarát.
Stoyanova nagyon tetszett mint Donna Anna a MüPában. Igaz, már vagy 13-14 éve, de máig emlèkszem. D'Arcangelo volt Don Giovanni, pár év múlva Schrott sokkal jobb volt az Erkelben és az akkor még szinte ismeretlen Saimir Pirgu énekelte Don Ottaviot. Azóta nagyon felfutott. Fischer Ádám vezényelte a StOP zenekarát.
21747 Laci Kozlok 2023-06-19 09:40:09
A brnoi Salome jo sikerult.
A brnoi Salome jo sikerult.
operaplus.cz www.ndbrno.cz
21746 Laci Kozlok 2023-06-19 09:37:02
Nagyszeru Forzát sugárzott a cseh TV- London, 2019. Netrebko, Kaufmann, Tezier énekeltek. Netrebko most nagyon tetszett. Leonora di Vargas-t csodálatosan énekelte. A 2 Verdi Leonorát énekelje, ne Ladyt , Abigélt vagy Tutandot-ot.
Nagyszeru Forzát sugárzott a cseh TV- London, 2019. Netrebko, Kaufmann, Tezier énekeltek. Netrebko most nagyon tetszett. Leonora di Vargas-t csodálatosan énekelte. A 2 Verdi Leonorát énekelje, ne Ladyt , Abigélt vagy Tutandot-ot.
21745 Laci Kozlok 2023-06-18 11:02:25
És nagyon jo enekelte ezt a Radamest, sot megpobálkozott a diminuendoval a románc végén.Stoyanova már 60 éves, megállta a helyét, intakt hang, kellemes vibrato, szép pianok.Sok fiatalabb énekes tanulhat toluk.
És nagyon jo enekelte ezt a Radamest, sot megpobálkozott a diminuendoval a románc végén.Stoyanova már 60 éves, megállta a helyét, intakt hang, kellemes vibrato, szép pianok.Sok fiatalabb énekes tanulhat toluk.
21744 Heiner Lajos 2023-06-17 20:25:28 [Válasz erre: 21742 Laci Kozlok 2023-06-17 17:00:57]
Ex-Mr. Peretyako?
Ex-Mr. Peretyako?
Hihetetlen, hogy Kunde a hetvenhez közelítve még mindig főszerepeket énekel. Egy languszta után...
21743 Laci Kozlok 2023-06-17 17:56:09 [Válasz erre: 21742 Laci Kozlok 2023-06-17 17:00:57]
Semenchuk falcon-szoprán is. Ekaterina énekel Ladyt és Abigélt is. Ép ezekben a napokban Macbethben alternál Netrebkoal a Scálában.
Semenchuk falcon-szoprán is. Ekaterina énekel Ladyt és Abigélt is. Ép ezekben a napokban Macbethben alternál Netrebkoal a Scálában.
21742 Laci Kozlok 2023-06-17 17:00:57
operavision.eu/performances
operavision.eu/performances
Nagyon jo Aidát találtam itt. Romai opera, 2023. A rendezés /Davide LIvermore/ klasszikus de mégis modern. A torténet valahol, Foldon túl játszodik, az események peregnek mind egy filmben. A karmester/Michele Mariotti-az opera fonoke/ kituno Verdit vezényelt.
Aida - Kraszimira Sztojanova, Amneris - Jekatyerina Szemencsuk, Radames - Gregory Kunde.
Szemencsuk, belarusz mezzo, Obrazcova után a legjobb Amneris. Nagyot énekelt.Feltétlenul nézzét meg ezt az eloadást.
21741 Laci Kozlok 2023-06-12 11:00:18 [Válasz erre: 21740 Laci Kozlok 2023-06-08 12:47:45]
Nagyon jo eloafás volt a pozsonyi Aida. Az énekesek kitettek magukért. A zenekar jol teljesített
Nagyon jo eloafás volt a pozsonyi Aida. Az énekesek kitettek magukért. A zenekar jol teljesített
Keivin Rhodes dirigált.
21740 Laci Kozlok 2023-06-08 12:47:45
Végre, a mi oeránkban is lesz egy jo eloadás -AIDA, címszerep - Maida Hundeling, Radames - Boldizsár Lászlo,
Amneris-Monika Fabianová, Amonsro - Aleš Jenis. Ramfis -S. Kocán.
www.snd,sk
