Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
És itt van a Siegfried is, az utolsó felvonásban képpel is...
Nekem is feltűnt az eszméletlenül nagy vonóskar a Hegedűversenyben, de nagyon szép hangzása volt így. Viszont Currentzist inkább nem nagyon néztem, engem némileg zavart ez a hatalmas mozgása. Dehát úgyis inkább hallgatni kell egy koncertet, és nem nézni. :))
Én meg 5 év alatt teljesen megfeledkeztem arról, hogy Currentzis első bp.-i fellépésekor is állva játszott a zenekar. Így aztán a szünet után a terembe lépve ámultan észleltem a legtöbb zenész székének eltávolítását, de beugrott, hogy... hoppá! Nekem Kelemen ráadása hatott revelációként, a Csajkovszkij-szimfónia előadása pedig megcáfolta azt a jogos aggodalmamat, vajon mi újat tud mondani a karmester és együttese erről az agyonjátszott (mindazonáltal remek) darabról. A programról értesülve először jobban örültem volna a Manfrédnak, de utólag hálásnak kell lennem, amiért az előadók előttem mindeddig rejtve maradt szépségeket tártak fel.
„Liebe, du Himmel auf Erden - Diana Damrau műsorának mottója idézet Lehár Ferenc Paganini
című operettjének egyik áriájából: „Szerelem,
te földi mennyország”.
Diana Damrau híres operettrészletekből összeállított lemezbemutató turnéjának állomásai:
Április 21. Hamburg
Április 24. Bréma
Április 28. Essen
Május 5. Baden-Baden
Május 9. Budapest
Bizony, még közel fél évet kell várnunk, míg németországi körútja után végre a „végállomásra”, hozzánk „befut” Damrau és „különítménye” az operettestjükkel...
Nem szűkölködött külsőségekben a pénteki MüPa-hangverseny: napjaink karmester-celebje, Teodor Currentzis és Utopia nevű zenekara valóságos látványpékséget produkált. Currentzis dobogó nélkül vezényelte a hegedűversenyt, pálca nélkül vezényelte a szimfóniát (is), utóbbit a zenekar "állítható" többsége állva játszotta (cselló és tuba ült), a Brahms-hegedűverseny szólistája szó szerint beállt hangversenymesternek a szimfóniára, a ráadáshoz -csak ahhoz kellett- becipeltek két hárfát és még folytathatnám. A karmester szinte egész testével vezényel(t), engem valamelyest Yannick Nézet-Séguin-re emlékeztetett. Ha azonban ezektől a külsőségektől eltekintünk, igazán kiváló koncertet kaptunk, meg kell mondanom, magasan várakozásom fölöttit. Kelemen Barnabás szólójàtèka nem hagyott bennem kívánnivalót és megható volt, ahogyan a ráadást, Bartók Szólószonátájának IV. tételét felkonferálta. Mint mondta, "ma (november 17-én) nem csupán Budapest 150. 'szülinapja' van, hanem a szünet utáni Csajkovszkij Ötödiknek is, amit 135 ève éppen ezen a napon mutattak be" ... valamint az ő hegedűjének is, utóbbinak a nulladik, mivelhogy vadonatúj és ő beleszerelmesedett. A hegedű egyébként, mint megtudtuk, Draskóczy Gábor műhelyéből került ki. Ami számomra szokatlan volt még, az az, hogy a hegedűversenyben is a komplett vonóskar játszott. A szünet utáni szimfóniát bizonyos okból életemben talán a legtöbbször hallottam, de a jól ismert muzsika annyi új színt, hangulatot, árnyalatot kapott Currentzis folyamatosan mozgó keze ès teste jóvoltából, hogy alig hittem a fülemnek: tényleg és igazán annyira ismertem eddig ezt az agyonjátszott darabot? A 2. tétel elején a hírhedten nehéz szólót gyönyörűen játszotta az első kürtös. A ráadás-szám pedig méltó folytatása és megkoronázása volt az estnek: A diótörő nagy pas de deux-je, a karmester értelmezése szerint Csajkovszkij drámai, röviddel öngyilkossága előtti üzenete, szívből szólt és szívekhez szólt. Erre a hangversenyre tényleg érdemes volt elmenni.
1984-ben David Ojsztrah meghalt, Gilelsz a halálán volt, Richter megjelenéseit nem lehetett kiszámítani (kétszer hallottam élőben, mindkétszer más valaki segített ebben). A Goszkoncert közepes szólistákkal árasztotta el a béketábort, nekem pedig elegem volt a SZU-ban világhírű kategóriából. Ráadásul talán előző nyáron olvastam a Magyar Nemzetben Pándi Marianne ledorongoló kritikáját egy moszkvai haknibrigád budapesti fellépéséről. A Szpivakov vezette Moszkvai Virtuózokat pechemre az előbbi malacbandával tévesztettem össze, tudatosan kihagyva az estet. Aztán elképedve olvastam, hogyan áradoztak a kis zongoristáról.
Én láttam a Konzerthausban januárban is, és az SWR érezhetően jobb zenekar. 21:45-kor volt vége, én voltam az első, aki kiment a teremből, elértem a korábbi buszom a Puskásnál (22:15), egyébként 2 óra körül értem volna haza. A Diótörő ráadás nem ért volna meg annyit. Gondolom, hogy volt megint látványos meghajlás, arról is lemaradtam.
Végre megérkezett a Diana Damrau operett-válogatás CD dalainak listája. 2024. 05. 09-én 19.30-22.00 között a Müpában is meghallgathatjuk ezt a 18 dalt.
Vannak ziccerek, amiket nem szabad kihagyni! A Nagymamám 1954-ben véletlenül - legyen ott még pár ember alapon - kapott jegyet egy bizonyos Szvjatoszlav Richter nevű zongorista koncertjére. A későbbi Richter koncertekre már nem osztogattak jegyeket, de a Nagyi holta napjáig emlegette ez a ki nem hagyott lehetőséget!
Köszönöm, hogy helyettem megfogalmaztad, nem tudtam volna így összefoglalni!
A tegnapi koncert még a 2018-as Mahler-estnél is felejthetetlenebb élmény volt. Áldom magamat, hogy 2018-ban utánnanéztem, ki is ez a számomra mindaddig ismeretlen görög karmester. Nem akartam megismételni 1984-es tévedésemet, amikor bérlettel nem mentem el egy olyan hangversenyre, amelynek szólistája egy akkor kb. 10 éves fiú volt, bizonyos J. Kiszin.
Végül azért csak megtelt a MüPa. (A néhány üres helyet tulajdonítsuk... minek is?)
Ez tényleg érdekes. Pár hete, amikor néztem, akkor 9900 volt a kategória, amit kinéztem, de nem voltam biztos benne, hogy az időpont jó lesz. Aztán egy héttel későtt nagyjából 1500 forinttal többe került. Mostanra meg 8500 lett, viszont kiderült, hogy tényleg nem érek rá ma este.
Sajnos ez az árképzés lutri. Én is az eredeti áron vettem jegyet a kakasülőre. De ha nem teszem, az is lehet, hogy később csak még drágábban tudtam volna.
Ennél érdekesebb, valóban ilyen jól fogynak-e a jegyek.
A MüPa "rugalmas" jegyárképzésének szép (?) példája a holnapi Currentzis-koncert. Az eredetileg meghirdetett 5.900-24.900 Ft-os árakhoz kèpest a legjobb helyekre szóló jegyeket 15.800 Ft-ért vesztegeti árusítja. Szép.
Köszönöm, jobban emlékszem arra, mi-ki volt 50 éve, mint 1-2-3 éve ;-) Szóval a fiatalabbik Konieczny-fivér is betört a walhallai csapatba.
Csúcs! Millió köszönet!:))
Köszi!!! Ez a pasi (ha az) igazi kincseket tesz közzé mostanában a you tube-on.
Finket én is nagyon "csíptem". Azt hiszem, már nem volt fiatal, lehet, hogy nem fogjuk látni őt többet. Én is kíváncsi vagyok a még névtelen szereplőkre, de általában meg szoktam bízni Fischer Ádámban.
Már tavaly sem Fink volt, mint a kép és a hang mutatja...
Passz. Remélhetőleg meglátom és meghallom a nyáron.
Fafnerek sincsenek még. Walter Fink nekem nagyon megfelelt. Visszavonult, oder?
Tegnapi Magyar Közlönyben jelent meg, hogy a Müpa működéséhez 505 millió többletforrást ad a kormány (szóval azon talán nem kell izgulni, hogy anyagi okok miatt mondanának le koncerteket).
Jól emlékszel! Igaz, tavaly már kb. áprilisban meghirdették a következő évi Wagner napokat, melyeket aztán kénytelenek voltak később jelentősen megkurtítani. De nem hinném, hogy botrány lenne, ha a Ringet megint tisztességesen elő fogják adni, és reménykedjünk, talán jönnek még jobb évek is!
A Bruckner-reneszánsz inkább a 4. előtti szimfóniák műsorra tűzésében nyilvánult meg. Érthető, hogy Ausztria élen jár e dicső fia életművének terjesztésében. A napokban jelent meg mind a 11 Bruckner-szimfónia ugyanazon karmesterrel - Thielemann - és zenekarral - Bécsi Filharmonikusok - egyetlen dobozban. Érdemes a kísérő füzetben foglaltakat is elolvasni, különös tekintettel a karmester egyes szimfóniákkal kapcsolatos véleményére.
A tekintély- és főleg közönségvesztés igazán fontos. Értem én, hogy 2024-re nem sikerült összehozni a Parsifal részleteire (Itt Kundry eleve kimaradt), ill. a Mesterdalnokokra leszerződtetett művészeket, így aztán marad a felújított Ring-rendezés, részben a régi, részben új szereplőkkel.
Sibelius tudtommal élete utolsó 30 évében nem komponált. Jó szívvel ajánlhatom bárki figyelmébe a Tapiolát. Nem az a szerző, aki olyan módon zenehallgatók legkedvesebb zeneszerzője, mint mondjuk valamelyik bécsi klasszikus, de Wagnert vagy Mahlert is említhetném. Doráti megnyilatkozása engem Kocsisnak arra a megjegyzésére emlékeztet, amellyel megmondta a maga lesújtó véleményét a régi ÁHZ mottójáról: "Mi nem próba-, hanem hangversenyzenekar vagyunk."
Ferencsik a 2. szimfónia kivételével nem vezényelt Mahlert, ami rányomta a bélyegét a magyar zenekarok repertoárjára, noha Lehel vagy Lukács Ervin igyekeztek műsorra tűzni. Feltétlenül dicséretet érdemel e téren Kovács János, valamint a 2 Fischer fivér. Kocsis fellépéseiről én csak az 1.-re és a 8.-ra emlékszem, ha nem tévedek, más zenekar élén előadta a Fiú csodakürtjét, talán a Dal a Földrőlt is. A YT-n bőséggel akadnak remek Mahler-felvételek, Bernsteinnel, Haitinkkal, Maris Jansonsszal az élen, de gyakorlatilag minden jelentős karmester megtalálható az előadók között. Kovács Samunak minden túlzás ellenére annyiban igaza van, hogy ma Mahler az a klasszikus zenében, mint ami régebben Beethoven volt.
Szerintem nem is kell és nem is lehet egy-egy ilyen nagyságrendű életmű mellé "minőséget" tenni, pláne egymással összehasonlítva.
Nem tennék egyenlőségjelet Mahler és Bruckner életművének minősége közé. Lehet, hogy csak azért, mert utóbbit szinte nem ismerem. Külföldön sincs népszerűségük egy súlycsoportban, nem is volt sosem.
Doráti jut eszembe. Sibeliust addig nem ismertük, attól kezdve nem szerettük. Élete utolsó ötven évében csak piált. De az alkohol konzervál.
A "magyar közönség - szegény - azért nem szereti" mert nem ismeri, mert nem teszik méltó tálalásban, előadásban eléje. Mondhatnám, hogy nem szeretem Mahlert - ez nagyon jól hangzik, holott csak nem ismerem eléggé, mert eddig valahogy kimaradt! De ha keresek a yt-n felvételeket, mert keresek, akkor talán én is szeretni fogom!
https://papageno.hu/zene/2023/11/teodor-currentzis-a-zene-szeretete-tesz-minket-boldogga/?fbclid=IwAR16v974qazH0PUTDvJ-fI5-FcqjUg5wmi2IrWlKCxmTyk0jUPJC5R1tN9E
Egyszer Kavakos tételszünetben cserélt hangszert a koncertmesterrel, bár neki nem szakadt el húr, csak lehangolódott a hegedűje.
Impozáns felsorolás, valamennyi szép előadás volt - lehetett!
Bocsánat, rövid az eszem, és fentről nem hallottam, amit Bell mondott. Mindenesetre szép volt ez a Sosztakovics.
Gondolom, talán azért kerüli -ha kerüli- Fischer Iván Haydnt, mert Haydn a bátyja vitathatatlan felségterülete.
A jövő évi maraton meghirdetése egyben bosszantott és megörvendeztetett. Bosszantott, amiért a magyar zenekarok "haladó" hagyományként ismét megfeledkeztek arról, hogy jövőre lesz 200 éve egy bizonyos Anton Bruckner nevű kántortanító születésének, átvitt értelemben fejüket struccként a homokba dugva, némi szánalmasan hitvány "a magyar közönség nem szereti" hivatkozással letudni a dolgot. Megjegyzem, érthetetlen, miért nem hirdet FI Haydn-maratont a Mester csekélyke életművéből. Ugyanakkor megörvendeztetett a hír, hogy 3 északi szerző műveit adják majd elő - megint csak a jó magyar szokás szerint nem játszott fő művet NEM elővéve, gondolok itt Nielsen 6 szimfóniájából 5-re. Megjegyzem, jobb helyeken a dán szerző szimfóniái lassan az alaprepertoár részévé válnak. Feltétlenül dicsérendő, hogy Sibelius 7 szimfóniájából legalább 2 előadásra kerül. Ha nem tévedek, Fischer január legvégén az Izraeli Filharmonikusokat vezényli több alkalommal is, így nem tudna a BFZ-vel próbálni az estre. Itt viszont meg kell dicsérnem, amiért zárószámként olyan művet választott, amelyet az együttes tudtommal sohasem játszott, gondolok az 1.-re. Hogy az általam eddig sohasem hallott finn-svéd karmesternő milyen lesz, kíváncsian várom.
Lemondani és valami popszeméttel/József Ferenc főherceghez fogható dilettáns giccsel "helyettesíteni" akkora botrány lett volna, hogy nem merték meglépni, persze így sem pótolják be a Parsifal-részletek koncertjével, a Mesterdalnokokról nem is szólva. Kíváncsian várom N. N., hőstenor, ill. basszus fellépését Siegmundként/Hundingként.
Gilbert a NY-ai élén emlékezetes koncertet adott, de én nem Mahlert, hanem a csodálatos Lisa Batiasvili szólójával Bartók "Nagy" Hegedűversenyét hallottam - életemben először úgy, hogy nem találtam vontatottnak, hanem lenyűgözött. Mahler-élményeim nem időrendben: Abbado - IX., a Zeneakadémián, ugyanő I., a GM Ifj. Zenekarral; Kocsis - VIII., ilyen indításban vsz. soha az életben nem lesz részem; Fischer Iván - VI., a 80+ perc úgy repült el, mintha csak egyszer megkerülte volna a színpadot; Currentzis - IV., előtte a nem teljes Fiú Csodakürtje: a szimfóniában a trinidadi gyöngyszem csodálatosat produkált, a dalciklusban a zenekar teljesítményét találtam csodálatosnak. Nelsons - VII., a Bécsi Filharmonikusokkal, a kritika és több itteni T. Ftárs is fanyalgott, őszintén szólva azóta sem értem őket.
Elnézést, ha félreérthető voltam. Természetesen a hegedűverseny (le)kiséréséről írtam azt, amit.
Lehet/ett más oka. Pl. elszakad/t az egyik húrja. Megjavíthatták, visszajött, tovább játszott. Egészségügyi probléma esetén talán nem jött volna vissza. Láttam már olyant, hogy a koncertmester hegedűjével történt ilyesmi. Mivel ő természetesen nem mehet/ett ki, valaki a tuttiból előreadta a hegedűjét a "leader"-nek és ő, a tuttista ment ki.
"Rövid ráadást (mit is?) kedves ötletként duóban a koncertmesterrel közösen adott. A zenekar ehhez az előadásmódhoz igazodva, illő dinamikával és "hátralépve" kísérte le a szólistát."
Nem, duóban játszottak.
