Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Massenet
Manonjának sok szép lírai pillanata mellett drámai töltetű
és kisugárzású áriái, jelenetei, kóruskíséretes együttesei vannak/ismertek. Színes hangszerelés, lebilincselő zene. Ezek egyike a „Tois!”
Vous!” kezdetű kettős a III. felvonásból, az a jelenetsor, amely a párizsi
St. Sulpice-kolostor kápolnájában játszódik le: Manon az előcsarnokban várakozik,
hogy a megbántott és belőle kiábrándult egykori szerelmét – aki csalódottságában
abbénak állt és éppen ebbe a templomba vonult vissza – újra lássa, akár „visszaszerezze”.
Miközben Manon szívében ellentétes érzelmek kavarognak (bűnbánat, hiúság, újra fellobbanó
régi szerelmi szenvedély), máris megérkezik Des Grieux, aki előszörre még nem
ismeri fel az őt elhagyó, hűtlen kedvest, de amikor rádöbben, ki áll/térdepel
előtte, azonnal távozni akar. Manon kérleli, könyörög hozzá, megbánta vétkét,
térjen vissza hozzá, hiszen még mindig őt, csakis őt szereti. Des Grieux eleinte
elutasító, elhatározásában szerepet játszik az új hivatásából fakadó becsvágy- és
a kötelességérzet is. De Manon nem adja fel az ostromot, esdeklése végül hat: csábító
szerelmes szavakkal legyőzi Des Grieux már egyre lazuló ellenállását. A lovag szívében
ismét felloban az elfojtott láng, kitör belőle a tűz, a szenvedély, amiről már-már
azt hitte, hogy elmúlt. Ledobja magáról a felöltött reverendát és imádott Manonjával
oldalán szinte „kimenekülnek” az oltár elől a szabadba, hogy elölről kezdjék reménybeli
közös életüket...
Ezt a
drámai kibontakozású opera-jelenetsort (is) hallhattuk nemrégiben Kolonits Klára (Manon) és Brickner
Szabolcs (Des Grieux) eszményi tolmácsolásában a Művésznő gálaestjén az Eiffel
Műhelyházban!
És még sok ilyen nagyhatású jelenet (ária, kettős) van Massenet remek Manonjában. Ez az ötfelvonásos francia opera végig élvezetes, érzelemdús, ének-zeneileg egyaránt igényes, értékes színpadi kompozíció, egyik kedvencem volt és marad. Ugyanakkor nem tekinthető Puccini Manon Lescaut-ja "ellenpólusának". Hasonlítgatásnak sincs értelme, önmagában kell szeretni, elismerni, befogadni Massenet művét-szellemiségét.
Ha már meseopera, akkor a cseh chlapecelőadások kedvelt darabja Dvořák Az ördög és Kata c. remeke. A mesevilágot egyetlen száma hagyja el: A hercegnő áriája, amelyben egy megrettent bűnös bánja meg addigi cselekedeteit.
Köszönöm. Nekem a tenor ún. "Álomáriája" marad emlékezetes, mert anno a rádiós Ki nyer ma?-adásban azt (is) kaptam feladványnak, ráadásul ha jól emlékszem, olaszul, Tito Schipával. Komoly műsorvezetői segítséggel (nem súgtak!) valahogy megfejtettem. Máig nem tudom, hogy is volt pontosan.
A Manonban van egy szép ária, és az első része nagyjából rendben van, de nem egységes szerkezetű, sok benne az üresjárat és drámaiságban meg sem közelíti Puccini hasonló operáját.
Nem tudom, miért pont a Werther lett a MÁO kötelező Massenet-olvasmánya. Biztosan nem lehet unalmasabb a Manon. És ott van pl. a Hamupipőke, aminek ugyan -szintén- nem ismerem a zenéjét, de mint meseopera, érdekesebb lehet azoknak a papáknak-mamáknak és felnőtt gyerekeknek, akik már tízszer látták a Diótörőt és nincsenek oda meg vissza a Jancsi és Juliskától.
Sőt, 1884 előtt a Nemzeti Színház is csak a Mignont és a Hamletet játszotta.
Fején találtad a szöget! Ambroise Thomas életművéből a 2. vh. előtt a Mignon és a Hamlet szerepelt a M. Kir. ViperaOperaház műsorán. Más művéről nem tudok, de őszintén szólva nem is érdekel.
Massenet-től sikítófrászt kapok, a Werthert végigültem az Andrássy úton, a Thaist Fleming miatt néztem meg a covidhisztéria alatt. Az évad elején Gardinernek az egyik közreműködővel szembeni gorombasága miatt vissza kellett lépnie A trójaiak koncertszerű előadásának turnéjától. Ez is bizonyítja, hogy a kétrészes darab ilyenre nagyon is alkalmas. A terjedelem mellett a sok kis szerep nehezíti meg a mű megszólaltatását.
Én elégedett voltam, de sajnos csak a kakasülőről láttam. Így ma este megnézem a közvetítést. Ilyen hagyományos, nem a falanszterbe helyezett, netán a karaktereket 180 fokkal megfordító rendezésre nagy szükség van, ráadásul mozgatható és gyorsan átalakítható díszletelemekkel ÉS VETÍTETT HÁTTÉRREL a színház illúzióját keltette.
Lesz Krisztiánnal VPO Brahms 2. szimfónia áprilisban, akár szállás nélkül is meg lehet csinálni, nem csak esti koncert van.
Ahogy a nálunk most először játszott Lalo-operának, úgy a Thomas-ősbemutatónak is Főzeneigazgató Úr lesz a valaha volt legjobb magyarországi tolmácsolója a karmesteri dobogón. Ez lehet a "titok" nyitja..
Wenn schon ritkán játszott francia opera, inkább valamelyik Massenet érdekelne, pl. az ő Manonja. A te kedvenced, ha jól emlékszem, A trójaiak. Nos, az elég combos lenne, bár koncertáns kivitelben végül is miért ne (vö. Rienzi pár éve), és nekik megvan hozzá a szükséges gigaméretű kórus és zenekar .. mindössze pár tucatnyi szólistát kéne felkérni és kigazdálkodni.
Meg bérletes előadásoknál mindig vannak lyukak. Jó volt? Holnap megnézem itthon. Senki más ne olvassa tovább! Nem igazán kedvelem a Manont, az 1. felv. jelentős része szerintem döcögős, de így, kényelmesen, valszeg jó énekesekkel, és régen láttam már legutóbb, "megéri".
Tegnap voltak ugyan üres helyek, de én ezeket a náthaszezonnak tudom be.
Ùgy van. Ès milyen jò, hogy volt vagy fenntartottak napot ès időt 2. előadàsra, amin, mint làtom, szintèn telt hàz lesz.
Epedve várom, még hány méltán elfeledett francia operát tűznek műsorra, csak hogy elrejtsék a műfaj legnagyobb remekét.
Ezt suba alatt hirdették meg, ui. az NFZ operabérletének keretében tegnap volt az 1. előadás. Nyilvánvaló, ha már ennyi jelmez és díszlet készült el, akkor mindezt pénzkidobás egyetlen alkalomra elpazarolni.
... amit -vagyis a Manon Lescaut-t- kedden 19,00 òràtòl a MüPa internetes ill. YT-oldalàn èlőben/online meg lehet nèzni.
Még az Ys királya című Lalo-opera bemutatója előtt, Vashegyi György a fidelio.hu internetes portálnak nyilatkozva az interjúban a nálunk ritkaságszámba menő francia operák további, tervezett bemutatóiról is szólt: „A 24/25-ös évadban nagy valószínűséggel egy Ambroise Thomas-opera kerül műsorra, amely szintén magyarországi bemutató lesz, és már egyeztetünk a 25/26-os évadról is.”
Kíváncsian várom a folytatást, de most a
Müpában nemsokára Puccini operája, a Manon Lescaut előadása kap(hat)
figyelmet...
Igen. Azért tartom érdekesnek ezeket a felvételeket, mert amit
itt Gulda csinál (megosztott figyelem, felállás-leülés, egyfajta spontaneitás, stb.),
szembe megy a bevett komolyzene-előadói gyakorlattal. És közben gyönyörűen, (kiegyenlített
billentéssel, pontosan stb.) játszik.
Szerintem nagy iskola, amit bemutat.
Ami a jazzjátékot illeti, ha igazán jól akarja csinálni az ember, akkor olyan
képességeket kell hozzá „növeszteni”, melyek a klasszikusok előadása közben
háttérbe szorulnak. A jazz belülről vezérelt, spontán, önkifejezésen alapuló
műfaj. No, ezek az a klasszikusok előadásánál – a mai kánon szerint – mindig
másodlagosak kell, hogy legyenek. (Különben fellázad a szakma és a közönség
is.)
Szóval, amikor valaki jazzt és klasszikust is játszik egyszerre, és igyekszik
mindkettőt magas szinten művelni, az olyan, mintha egyszerre két irányba húzná
az asztalon az abroszt. Plusz energiákat (sarkosan fogalmazva egy másik
idegrendszert) igényel.
Gulda unikum. :-)
Remek. Kapható volt velük dvd-n két Mozart-zgravers. is (K.466.+537.), azok is a 80-as évek második feléből. (Ma már a youtube-on is fönt vannak talán.) Mindegyiken érzékelhető Gulda egész egyénisége. Ebbéli szerepéhöz segíthette az is, hogy kiváló jazz-muzsikus is volt, megfelelő improvizatív képességekkel és rutinnal, amellett ezek a darabok mind régen repertoárján voltak, s a kísérő zkr. is ismerte már őt, s nem amatőrökből állt.
A tegnapi Danubia Carmina Burana nagyon jó volt, a legjobb koncerttermekben is jónak számított volna!
A tegnapi MÁV-os Brahms 4. is jobb volt szerintem. A 3. és 4. tétel egész vállalható volt, én itthon meg vagyok már elégedve, ha nem rontják el a lezárás előtti harsona bejátszást, tegnap az pl. tetszett. Volt alkalmam a Cseh Filharmonikusokkal meghallgatni D8-at és a D9-et ősszel, szerintem a hegedűik miatt jobb zenekar, mint a CSO, a mieink nagyon messze vannak attól a szinttől.
Ez a BFZ Brahms 2. csalódás volt, kevés lesz ez a Konzerthaus-ba.
Aki nem érzi azt a betölthetetlen űr -t, aki nem érzi azt a büszkeséget,
- vagy nem jutott soha a közelébe;
- vagy fogalma sincs a zenéről;
- vagy simán agybeteg (mégpedig a legsúlyosabb változatban).
Esetleg mindhárom...
Nincs nap, hogy ne gondolnék rá! Hihetetlen tudás, maximalizmus.
Tökéletes megfogalmazás és tömör...
A Magyarországon született karmesterek döntő hányada mindegyike külföldön csinált nagy ill. "világ"világkarriert ... jelentős hányaduk szerencséjére, tekintve az 1938-tól itthon életbe léptetett fajvédő törvényeket. Nincs ez másképpen ma sem. Számos magyar karmester távozott ezért-azért külföldre vagy kezdte már eleve külföldön a pályát és csinál, reméljük, világkarriert. (Zárójelben és mellesleg úgy tudom, még Ferencsik János is eljátszott a gondolattal, hogy 1945 vagy 1956 után tartósan külföldön folytatja pályafutását, végül maradt itthon.) A "nagy muzsikusnak" pedig nem 1/1 szinonimája a "nagy karmester". Minden "nagy karmester" egyben "nagy muzsikus", de fordítva ez nincs így. Mindenki gondolhat ezzel kapcsolatban arra, akire akar. Itt lejjebb már eszmecseréltek erről.
takatsa fórumtársnak írtam még este privátban, de idemásolom:
"...ami Kocsist illeti, nem volt egy képzett, ügyes karmester. De az igazán tehetséges, jó karmesterek nincsenek is sokan. Pont mint az énekeseknél. Az igazán első osztály, az itthon ritka.
Kocsis abban volt unikum, hogy elképesztő tehetségű és hatású 'all-round' zenész volt. És mint ilyen, abban a pozícióban ahová került, nagy – jótékony – hatást tudott kifejteni az egész magyar komolyzenei életre és mindenkire, aki a környezetében volt. Zenészekre, énekesekre, háttéremberekre, stb. Volt egy nagy felhúzó ereje.
A felvételein pedig hallatszik, hogy karmesterként el tudta érni, amit elképzelt, amit szeretett volna. Max. több próbával.
Szerintem egyértelműen a Kodály / Ferencsik utáni magyar komolyzenei élet legnagyobb hatású alakja volt. (Mondom ezt úgy, hogy sok mindenki mást is nagyra tartok.)"
(Természetesen nem szentírás, amit írok, ez a véleményem.)
Kb. egyetértek, sőt a korábbi hozzászólás bibliai idézetével is, bár azt (sem) lehet csak egy az egyben szó szerint értelmezni, mivel abban kétszeres utalás van: a laodiceai egyház általános jólétéről (s ennek negatív, a hitéletet is ellangyosító) hatásáról van benne szó, ahogyan az idézett rész bevezetéséből és folytatásából is kiderül, de volt a címzetteknek egy híres melegvizű forrásuk is, ami ellangyosodván büdössé vált...
Már elhunyt karmester vezényelt (többször is) itthon, és valami csodálatos előadás volt. Zenekari ismerősömtől kérdeztem, honnan tudták, hogy mit kér tőlük, holott nem igazán vezényelt szépen vagy precízem. Próba minimális, mert aludni akart egy kicsit a karmester, nem volt fiatal. Az ismerős mondta, hogy minden benne volt az ütéseiben, a tekintetében.
Mit jelent, hogy egy karmester tud vezényelni? Egy élet munkáját, hangszerismeretet, zongoratudást, partitúra olvasást, zeneelméletet, biztos stílusismeretet, a vezénylési technika ismeretét, rengeteg gyakorlatot, önbizalmat, alázatot és még nagyon sok mindent. Azután ez a komplex tudás mozdulatokká konvertálódik, mozdulatokban materializálódik, és ezek a mozdulatok koordinálják a zenészeket, szólaltatják meg a zenekart, ezek a mozdulatok közvetítik az akaratot, a koncepciót, amely megteremti az egységet, az összhangot és a harmóniát. Ezeket a mozdulatokat jó esetben mi is látjuk, bár nem értjük, nem is kell értenünk, hiszen egy jó karmester mozdulatai nem nekünk, hanem a zenészeknek szólnak. Hozzánk a zene szól, a megvalósult álom.
Mit jelent, hogy egy karmester tud vezényelni? Szép balettmozdulatokat? Aligha ...
Nem fogjuk tudni meggyőzni egymást, de nem is baj :)
"Nem kell tudni vezényelni." Lehet, hogy egyik-másik karmesternek más erről a véleménye. De tényleg ne keverjük bele Kocsis tevékenységét a jelenlegi beszélgetésünkbe. A két személyt vétek egy lapon említeni. Tudod, én csak egy egyszerű hallgató vagyok, lehet, hogy más a fülem, vagy az agyam, de számomra ritka az az előadás, ahol nincs egy-két magával ragadó, földöntúli pillanat. Én ezeket a pillanatokat gyűjtögetem a szívembe. Vashegyinél viszont pontosan ezek a pillanatok hiányoznak.
Nekem sem volt még maradandó koncertélményem Vashegyivel, amiben egyedül áll hazai karmestereink között. Szép, kiegyensúlyozott, korrekt játék alapvetően, és egyes, általában kulcsponti helyeken látszik, hogy sokat invesztál bele. Felteszem, a próbákra rendelkezésre álló idő mennyit tesz lehetővé. Itt az Éliás alatt is látszik helyenként az igyekezet. A "Der Herr ging vorüber" pl., a hangosan suttogó kórus indítással. De valahogy a részletek nem húznak nagyobb ívet aztán. Amolyan "nem volt különösebb baj vele" előadások. Leszámítva, hogy a koncertélmény a ruhatárban ér véget.
Nem kell tudni vezényelni. A lényeg az, milyen minőségben szólal meg a zenekar. Sokan vezényelnek nagyon szép mozdulatokkal, és akkor mi van? Nem peepshow a koncert, hanem a fülnek szól.
Ami Kocsist illeti, vitatkoznék veled. Olyan szinten volt jó zenész, hogy szuper dolgok születtek a keze alatt karmesterként is. Jó pár lemezem van vele. És szeretem pl. a hangszereléseit is. Eredeti, lendületes. Őstehetség volt, és élt is vele.
Debussy - Images (oubliees) L. 87 III.
Debussy, Ravel - Tarantelle Styrienne L.69
Debussy - Marche Écossaise L.77
Az egy más kérdés, hogy jó karmesternek lenni egy külön adottság.
Nincsenek sokan. ;-)
Az nálam fontos szempont, hogy egy "karmester" tudjon vezényelni. :) Kocsis nagyszerű zongorista volt, és Bartókot, Debussyt zseniálisan játszott. Nem elég ennyi?
Hát...
Feltehetően Agathét. (Kyrie, eleison!!!) Itt van nálam az MRZE nyomtatott füzete, benne az operával. Mme V. mellett egy bizonyos Kovács Csilla szerepel még női szólistaként, gondolom, ő lett volna Annuska a népdalos/halotti koszorús jelenetben.
Kösz, holnap válaszolok!
Cosit? Te jò Èg! Egyik legnagyobb ès legösszetettebb feladat lehet azt a sokfèle mòdon èrtelmezett, sokrètegű, kitűnő, de -Till Gèza kifejezèsèvel- "mozarti szinten bizonyos fokig egysìkù" darabot ùgy elvezènyelni, hogy a szò jò èrtelmèben szòrakoztatò is legyen ès/de "mozarti szinvonalù" is legyen. Humor-dràma, komikum-tragikum. Ki szìnlel, ki kit ver àt etc. Hàt ehhez a főzeneig. ùr kevèsnek tűnik. 30+ ève làttam vele (ès "mellesleg" Derek Lee Raginnel) egy Gluck-Orfeuszt. Mèg főiskolàs volt, ìgèretes. Màr akkor "règizene"-orientàltnak tűnt. Aztàn lett, ami ès aki lett ..
Kikopott fórumtársak? Tetszik ez a fogalmazás. :) De nem erről van szó. Ahogyan te is tapasztalhatod, nekem saját véleményem van a dolgokról, ami persze nem szentírás, és amin lehet - és időnként kell is - vitatkozni. Már többször leírtam Vashegyiről a véleményemet, így most csak röviden. Én szeretem a barokk zenét, és mióta "kinyílt a világ", vásárolom, töltögetem, hallgatom a barokk felvételeket, és - hogy úgy mondjam - tanúja voltam a "régizene" koncepció térhódításának. Egy ilyen előélettel hallgattam először Vashegyit, és megdöbbentem. Hová tűnt a zenéből az intenció, a csillogás, a fény? Láttam tőle sok produkciót, pl. egy olyan unalmas, szürke és lélektelen Cosit se előtte, se utána, mint amilyet Vashegyi produkált. Nem akartam hinni a fülemnek, a szememnek. Aztán egy hónap múltán újra megnéztem: ugyanaz a helyszín, rendezés, zenekar, énekesek, csak a karmester volt más - ha érdekel, utánanézhetsz, hogy ki volt a "váltó" karmester, itt nem kívánom fényezni a nevét. És csoda történt. Ez csak egy kiragadott példa, mert sok produkcióban láttam. A lényeg: én Vashegyit egy unalmas, középszerű embernek tartom, aki kezdetben rátelepedett a magyar régizenére, fejlődését megakasztotta, és évtizedekre visszavetette, most pedig, mint egy kisgömböc, egyre nagyobb szeletett foglal el a magyar zenei életből. Nektek a feleségével van bajotok, nekem pedig azzal az emberrel, aki nemcsak szürke és igénytelen, hanem megvan benne az az agresszivitás is, amely ide juttata és ebben a pozícióban tartja, ahol megteheti azt, hogy reneszánsztól nagyromantikusig mindenfélét vezényel. És igen, a zenei minőség neki pontosan ennyit jelent, hogy Szutrély Katalinnal énekelteti a szóló szerepet.
Úristen, melyik szerepet énekelte volna?
Asszem, én többet.
Válasz privátban.
