Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Bevallom, kellemesen csalódtam, erre az estre is kizárólag barátném unszolására mentem el. Lehet, hogy fanyalgásnak tűnik, de megerősített a 19. századi francia zeneszerzőcskékről alkotott előítéletemben, avagy a jelen mű alkotójának esetében is beigazolódni éreztem a "Vak tyúk is talál szemet" örök igazságát.
Mindenképpen érdemes! Én tegnapelőtt képtelen voltam elmenni a Müpa előadásra. Tudom, hogy az online előadás nem teljes értékű, de tökéletesen kárpótolt az elmaradt élményért! Egyébként egyetértek a beírtakkal, nagyon jó előadás volt és páratlan lehetőség.
Köszönöm infódat. Eddig ezt az oldalt nem követtem, most már figyelni fogom az ott közzétett ingyenes online programokat. Érdemes lesz!
"Előzetesen nem volt tudomásom arról, hogy streamelni fogják a produkciót és online elérhető és meghallgatható lesz a koncert-előadás."
ÉDOUARD LALO: Ys királya - MÜPA, 2024. január 11. - Magyarországi bemutató
Az Ys királya mindenekelőtt egy
mitológiai hátterű emberi dráma, nagyszerű zene! Szívesen láttam volna megrendezve,
díszlet-jelmezzel, de belátom, a mai itthoni viszonyok csak ilyen, koncertszerű
előadást tesznek lehetővé. Általában, amikor hírét veszem, hogy bemutatnak nálunk
engem is érdeklő, alig vagy sohasem játszott dalműveket, különösen, ha a romantika
korában írt alkotásokról van szó, ilyenkor felcsillan a szemem és elfog a
buzgóság, hogy azonnal jegyet váltsak rájuk. Az sem baj, ha nem színpadon látom, hanem koncertszerű
keretek közt, élőben hallgathatom meg a darabokat. Az meg csak „hab a tortán”,
ha nagyszerű, jóhangú, nemzetközileg jegyzett művészek érkeznek, akik énekproduktumukkal
emelik a színvonalat, amit tegnap este is megtapasztalhattam, itt most a Müpa
hangversenytermében. (Előzetesen nem volt tudomásom arról, hogy streamelni
fogják a produkciót és online elérhető és meghallgatható lesz a koncert-előadás.
Állítom, élőben az igazi, a helyszínen megteremtett atmoszférát nem pótolja
semmilyen, akár HD minőségű felvétel sem.)
Lalo „Ys királya” teljesen lebilincselt és a reveláció erejével hatott rám! Előzőleg az operából egyedül a nevezetes tenoráriát ismertem, hiszen a rádió rendszeresen csak ezt az egyetlen részletet sugározta, amit főleg Nicolai Gedda csodálatos énekfelvételéről hallgattam meg sokszor. Most, hogy Magyarországon először a teljes opera bemutatásra került, gondolom ebben nagy érdeme van Vashegyi Györgynek, aki vezényelt és energikusan összefogta hatalmas apparátusát - sőt, mint kiderült, a kivetített magyar szövegfelirat szerzője is egyben. A Palazzetto Bru Zane-nal együttműködésben megvalósult produkcióban a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar mellett az érkezett amerikai mezzoszopránt, Kate Aldrichet (Margared), a holland szopránt, Judith van Wanroijt (Rozann) továbbá négy francia operaénekest, a tenor Cyrille Dubois-t (Mylio), a bariton Jérôme Boutillier-t (Karnac), a bariton Christian Helmert és a címszereplő királyt megformáló basszista Nicolas Courjalt ünnepelhettük.
Óriási zenei élményben volt részem! Az Ys királya zenéje nagyon erőteljes, szimfonikus hangzású, hatalmas, ugyanakkor szerintem eklektikus: például az egyik jelenetben elhangzó latin miseszöveg a kórus a cappella énekében és az aláfestő orgonahangzatokkal, Gounod-, sőt Meyerbeer féle nagyoperák jeleneteit is eszembe juttatta. Más helyeken Massenet-operáknak vagy éppen Goldmark Sába királynőjének bizonyos dallamszöveteit is „kihallottam" a zenéből, ám Wagner hatása is bizonyosan érvényesül a partitúrában – de ebben (sem) vagyok igazában értő.
Kétségtelen, az opera szimfonikus
aspektusa dominál. Lalót egy
képzeletbeli és folklór Bretagne ihlette, hogy elmesélje két nővér történetét,
akik ugyanazt az embert szeretik, de a rivalizálásuk tragédiába fordul. Margared
és Rozenn drámai kapcsolatának összetettsége tükröződik a zenében: Judith van Wanroij tökéletes Rozenn, finom, szerelmes, érző szívű, nyílt szavú lány, míg
Margared kezdetben befelé forduló, szófukar, visszahúzódó, komor gondolatokkal
teli nővér, a történet egy pontján kemény,
bosszúszomjas, szinte őrjöngő fúriává válik, majd csapongó, a lelkiismeret-furdalásoktól is
gyötört nő. Megjegyzem, Kate Aldrichnak nem okoz nehézséget a szólam, megvannak
a mélységei és magasságai, szélsőséges érzelmeket fejez ki mezzóján és ezáltal
ad karakterének. A két testvér éneke alatt is erőteljes, remekül hangszerelt és
helyenként sistergő, szimfonikus hangzást keltő zene szól, amely igen hatásosan támaszt nyújt nekik. Talán az est egyik legnagyobb
sikere a Myliót éneklő Cyrille Dubois-hoz fűződik. A híres tenoráriát
gyengéden, lágyan énekli, de a kettősökben, együttesekben a lírájából tud
szenvedélyes, „hősies” színeket kikeverni, váltakozó regiszterében a könnyedén és biztosan csillogtatja hangját. Nagy sikere volt a Karnacot megszemélyesítő
Jérôme Boutillier-nak, ugyancsak megérdemelt tapsokban
részesítettük a kisebb, a címszerepet éneklő Nicolas Courjalt is, utóbbi
gyönyörű basszushang birtokosa, megvan a muzikalitása, mélysége, és nagyszerűen
tolmácsolja az apa érzelmeit a lányaival kapcsolatban. Saint Corentin és Jahel
szerepek szólamát az ugyancsak francia Christian Helmer baritonján hallottuk,
korrekt megformálásban. Mindegyik szerep hatalmas hangi kihívást jelent az előadóknak. Külön említés teszek még a Nemzeti Énekkarról, amely komoly, nehéz
énekelnivalóit, mondhatni a zenekar és a szólisták kiemelkedő teljesítményének
szintjén abszolválta. Nem véletlen, hogy az előadás végén a karmester és az
összes szólista külön köszöntötte a kórust (karigazgató: Somos Csaba).
Persze a közönség is forrón megtapsolt mindenkit. Meg kell hagyni: emlékezetes koncert-előadás, nagy siker
volt! Lalo operájának megrendítő, felkavaró cselekménye ebben a megszólaltatásban
is, katartikus hatást gyakorolt rám, gondolom minden érdeklődő-hallgatóra, akik zsúfolásig megtöltöttük
a Müpa hangversenytermét.
Lalo grandiózus mesterműve – az Ys
királya – zenei élményével még sokáig fogok töltekezni.
Ez a produkció hamarosan újra elhangzik - változatlan felállásban: Amsterdam, Concertgebow, 2024. február 03.
Nekem a vàrtnàl jobban tetszett az Ys kiràlya, az előadàs pedig szerintem megütötte a nemzetközi mèrcèt. Külön ès első helyen èrdemel dìcsèretet a Nemzeti Ènekkar, amely a roppant mèretû feladatot magas szìnvonalon teljesìtette, de az NFZ is jò formàjàt hozta e mindenki szàmàra ismeretlen terepen. Minden szòlista -csupa külföldi- jò vagy kivàlò volt, az amerikai mezzo, Kate Aldrich kimagaslott ès a holland szopràn, Judith van Wanroij is tetszett, Cyrille Dubois pedig igen szèpen ènekelte a nem tùl hosszù Kimernya-feladvàny tenoràriàt. Vashegyi Györgynèl -bìzton kijelenthető- Magyarorszàgon mèg senki nem vezènyelte jobban Lalo dalművèt ès vèlhetően nem is fogja.
„A zenedráma maga a francia opera” – interjú Vashegyi Györggyel
Fidelio.hu – Kondor Kata,
2023.12.21. 14:10
Egy igazi különlegességgel folytatódik a Nemzeti Filharmonikusok operasorozata: magyarországi bemutatóként hangzik el Lalo Ys királya című alkotása január 11-én a Müpában. A koncert karmesterét és az együttes főzeneigazgatóját, Vashegyi Györgyöt kérdeztük a mű zenéjéről és dramaturgiájáról, de mesélt a 350 éves Párizsi Operáról és arról is, a francia művek esetében miért mindig a librettóval kezd először foglalkozni.
Lalo: Ys királya
Koncertszerű operaelőadás három felvonásban
(egy
szünettel)
Vezényel: Vashegyi György
Szereplők:
Rozenn - Judith van Wanroij
Margared - Kate Aldrich
Mylio - Cyrille Dubois
Karnak - Jérôme Boutillier
Ys
királya
- Nicolas Courjal
Szent
Corentin / Jahel
- Christian Helmer
Közreműködők:
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus
Zenekar
Gyönyörű képzavarral ez az általam felállított Stokowski-szabály beigazolódása, noha a kórusban éneklő fiúk messze vannak a szenilitástól.
Május 8-án lesz koncertjük a Musikvereinben. A Concertgebouworkest jön duplára, 9-én is fellépnek (Bruckner 5.).
"Figyelj a zongoristára!" Fáy Miklós írása egy Rachmaninov dalestről itt. Mint írja: "túléltem, de nem volt könnyű." A cikk szerzője által nem nevesített és ...khm... nem dicsért énekeseket inkább én sem sorolnám fel, ismert nevek is vannak köztük ... akit érdekel, megtalálja a ZAK honlapján.
"Nem szívesen reagálok..." na már ez sem felel meg a valóságnak. Dehogyisnem! Másodmagaddal folyamatosan összetévesztesz az élő fával, mármint azzal az élő fával, amibe bele lehet (lehet?) kötni. Sebaj! Csak köss(etek)! Mint a Főigazgatók Gyöngye legfrissebb írásának címében: "Teher alatt (nő -vagy férfi?-) a pálma" :-) Ami pedig a tartalmat illeti: 1) igen, voltak előzetes fenntartásaim Currentzis-szel kapcsolatban, a koncert utáni bejegyzésem, úgy vélem, egyben ennek nyilvános revideálása is volt. Aki kevesellte, szóljon. 2) Aki egy koncertről ír, az szerintem a koncert egészéről írjon és pl. és lehetőleg ne olyasmiről, ami ott el sem hangzott. Magánügye, hogy mivel készült. Brahms, Bartók és Kelemen Barna többet érdemel(t volna). Több szót részemről az egészre -beleértve beírásodat- nem fecsérelek, ha nem veszed rossz néven. Záró soraid, sőt a beírás jelentős része pedig -ha az ellenkezőjét állítod is- számonkérés, amit tisztelettel visszautasítok elhárítok.
Bizony van hovà. Àjtat helyett pèldàul ìrhatott volna kicsit többet a Brahms-darabròl ès a szòlò-ràadàsròl ... ahogy tettük mindketten.
Úgy látom, hogy Pallós Tamás nem olvasta el elég figyelmesen a 6313 sz. bejegyzésedet, mert a "látványpékség"-et kifelejtette a mondandójából. Van még hová fejlődnie.
Biz'Isten nem èn vagyok Pallòs Tamàs :-) noha szinte ugyanazt olvasom tőle, mint magamtòl (6313). A kritika arrafelè "kötelező" vallàsos-misztikus csomagolàsa helyett az egyetlen "pazar" jelzőn kìvül -ha egyàltalàn ott volt az első fèlidőben- vesztegethetett volna pàr szòt a Brahms-versenyműre ès a Bartòk-ràadàsra is. Megèrdemeltèk volna az előadòk.
/Magyar Kurír, 2023. december 17., vasárnap | 16:03/
/Pallós Tamás/
A tegnapi Concerto Budapest koncerten szófosás miatt 21:31-kor kezdődött a Berio Sinfonia, 21:40 előtt leléptem, hogy ne háromnegyed kettőkor érjek haza. 21:43-kor pont láttam, hogy elmegy az 1V, 21:54-kor jött a következő, későbbi nem lett volna elég.
Ismertté vált a 2024-es Salzburger Sommerfestspiele programmja. Hát...
Ennyiért a pesti koncertre is van jegy, kicsit más műsorral és talán még felszabadulnak olcsóbb helyek pl. orgonaülés. Megjegyzem a 2. emelet utolsó sorába 35.900 Ft-ot kérni egy jegyért szerintem túlzás.
Most vettem a jan. 22-i Chicago/Muti-ra, de már csak orgonaülés volt, ami elfogadható árú (35EUR), az első sor már elfogyott, holnap veszek a másik koncertre is. A második sortól 105EUR-ba kerülnek a jegyek, a harmadik sortól az ötödik sorig 148EUR, utána 170EUR.
Május végén lesz Lang Lang Drezdával és Krisztiánnal, arra kéne jegyet venni, azon nyerészkedni is lehetne, az összes májusi koncertjére elkeltek már a jegyek. Mitglieder tud venni egy héttel előbb. Ki mitglieder?
Hihetetlen jó volt!
Utolsó pillanatig reménykedtem, de végül nem tudunk elmenni a ma esti MÜPA előadásra (Vikindur Olafsson, Bach:Goldberg variációk). Két jegyünk van a III. em első sorába, tudom, hogy későn szólok, de ha valakinek kell, akkor keressen magánban, adja meg az emailcímét és küldöm pdf-ben a két jegyet, ajándékba.
A
Bartók Rádió ma esti operaközvetítése
2023.11.28.,
19:00 - 19:30
A bábok
Shakespeare-jéről, sajtóbeli üzengetésekről és Aranyhajról is szó esik majd
a Prológ adásában, amely a Pelléas és Mélisande Fischer
Iván által vezényelt szeptember 9-i előadásának felvételét fogja bevezetni.
A
mikrofonnál: László Ferenc
Szerk.:
Ottmár Dávid
19.35 – 22.00:
|
Claude Debussy: Pelléas és Mélisande Ötfelvonásos opera Szövegét Maurice Maeterlinck írta Vez.: Fischer Iván Ea.: Budapesti Fesztiválzenekar Szereposztás: Pelléas, Arkel király unokája - Bernard
Richter (bariton) Mélisande - Patricia Petibon (szoprán) Golaud, Arkel király másik unokája
- Tasszisz Krisztojannisz (bariton) Arkel, Allemond királya - Nicolas
Testé (basszus) Genevieve, Pelléas és Golaud anyja
- Yvonne Naef (alt) Orvos / Egy pásztor hangja - Peter
Harvey (basszus) A kis Yniold, Golaud fia - Oliver Michael (fiúszoprán) |
Már fent van az Istenek is (csak hanggal): https://www.youtube.com/watch?v=J_oilPi1UBY
Zenei katedrális – interjú Somos Csabával
/Fidelio.hu - Kondor Kata, 2023.11.16. 16:05/
Liszt Krisztus című oratóriumának előadására készül a Nemzeti Énekkar, a november 26-i, Vigadó-beli koncertet az együttes karigazgatója, Somos Csaba vezényli.
A karmesterrel a darabhoz fűződő viszonyáról, a mű által támasztott kihívásokról, és arról is beszélgettünk, miért érzi úgy, hogy egy igazán nagyszerű előadógárda állt össze a koncertre.
„Ha el kellene hagynom a Földet, de ezt magammal vihetném, akkor meglenne minden örömforrásom, amire zenei, kulturális és lelki téren szükségem van” – nyilatkozta egy interjúban Liszt Krisztus című oratóriumáról.
Miért jelent olyan sokat önnek ez a darab?
Régóta nagy álmom, hogy a teljes művet vezényelhessem! Rendkívül sok szép emlék köt hozzá, például a Liszt-évben, amikor az oratóriumot világszerte több együttes ugyanabban az időpontban szólaltatta meg, én a Rádiókórus akkori vezetőjeként az együttessel Párizsban, majd Bécsben járhattam a Krisztussal. Itthon pontosan ugyanabban az időpontban Kocsis Zoltán vezényelte a Szent István Bazilikában. Szóval több ízben is volt szerencsém betanítani a gigászi művet, több hazai szimfonikus zenekar élén pedig dirigálhattam egy-egy önálló zenekari tételt is. Természetesen a Nemzeti Énekkarral is foglalkoztunk már közösen a darabbal, sőt
a mű iránti rajongásomnak és kollégáim kedvességének köszönhetően az ötvenedik születésnapomra a mű partitúráját kaptam tőlük ajándékba.
[...]
A nagy terjedelmen kívül miben ró még speciális feladatot a darab az előadókra?
A legintimebb, egy szólamú gregoriántól a leggrandiózusabb, szinte wagneri zenekar átvitelére is alkalmas hangzásig terjed a skála, amire az énekkarnak képesnek kell lennie. Ilyen szempontból egy kicsit olyan a darab, mint Verditől a Quattro pezzi sacri. Az első tételben azt kívánja Liszt, hogy a pásztor hangját előbb egy szoprán, aztán kettő, majd négy szólaltassa meg, a folytatásban pedig ugyanígy az altban.
Szinte megkoreografálta, hogyan adják tovább az örömhírt, és lépnek be a szólamok,
rendkívül puritán, már-már középkori hangzással, aztán az egész egy hatalmas dicsőítéssé fejlődik, óriási zenekar mellett. A nagy terjedelmű a cappella tételekben, illetve egy szál harmóniumkísérettel megírt szakaszokban pedig tűpontosan kell intonálni, ami minden énekkar számára nagy kihívás. Egyébként Liszt pontosan azért komponált ezekbe a részekbe alkalomszerűen orgonát vagy harmóniumot, mert a 19. században Németországban még nem voltak annyira jó énekkarok, akik támaszték nélkül ilyen hosszú a cappella tételek megszólaltatására képesek lettek volna.
[...]
A művet egy szünettel játsszuk, ami a második rész után lesz. Liszt által javasolt rövidítésekkel egy-egy óra hosszúságú a koncert mindkét fele, a latin szövegek megértését pedig magyar szövegfordítás kivetítésével segítjük. A terjedelem ellenére úgy vélem, e műalkotás könnyen befogadható, mintegy tablósorozatként követhetjük végig Jézus életét.
Olyan mértékben láttatja a zene a történéseket, hogy szerintem egyben is szájtátva ülné végig a közönség,
az ember teljesen a székbe szegeződik a mű hallgatása közben.
Liszt: Krisztus
november 26. 19:30, Pesti Vigadó
Végjátékok
Magyarkurir.hu - 2023. november 19., vasárnap | 17:40
Pallós Tamás
Az idei
őszi fesztivál, a Liszt Ünnep keretében két olyan koncertet – méghozzá
magyarországi premiereket – tartottak meg a Művészetek Palotájában, amelyeket
korábban már meghirdettek, de a covid-járvány miatt végül éveket késtek.
Kurtág György 2018 novemberében, a milánói
Scalában bemutatott Fin de partie (A játszma vége) című Beckett-operája, illetve Liszt Ferenc „töredéke”, a
Byron-tragédiát feldolgozó Sardanapalójának rekonstruált első felvonása is először
hangzott el itthon.
És itt van a Siegfried is, az utolsó felvonásban képpel is...
Nekem is feltűnt az eszméletlenül nagy vonóskar a Hegedűversenyben, de nagyon szép hangzása volt így. Viszont Currentzist inkább nem nagyon néztem, engem némileg zavart ez a hatalmas mozgása. Dehát úgyis inkább hallgatni kell egy koncertet, és nem nézni. :))
Én meg 5 év alatt teljesen megfeledkeztem arról, hogy Currentzis első bp.-i fellépésekor is állva játszott a zenekar. Így aztán a szünet után a terembe lépve ámultan észleltem a legtöbb zenész székének eltávolítását, de beugrott, hogy... hoppá! Nekem Kelemen ráadása hatott revelációként, a Csajkovszkij-szimfónia előadása pedig megcáfolta azt a jogos aggodalmamat, vajon mi újat tud mondani a karmester és együttese erről az agyonjátszott (mindazonáltal remek) darabról. A programról értesülve először jobban örültem volna a Manfrédnak, de utólag hálásnak kell lennem, amiért az előadók előttem mindeddig rejtve maradt szépségeket tártak fel.
„Liebe, du Himmel auf Erden - Diana Damrau műsorának mottója idézet Lehár Ferenc Paganini
című operettjének egyik áriájából: „Szerelem,
te földi mennyország”.
Diana Damrau híres operettrészletekből összeállított lemezbemutató turnéjának állomásai:
Április 21. Hamburg
Április 24. Bréma
Április 28. Essen
Május 5. Baden-Baden
Május 9. Budapest
Bizony, még közel fél évet kell várnunk, míg németországi körútja után végre a „végállomásra”, hozzánk „befut” Damrau és „különítménye” az operettestjükkel...
Nem szűkölködött külsőségekben a pénteki MüPa-hangverseny: napjaink karmester-celebje, Teodor Currentzis és Utopia nevű zenekara valóságos látványpékséget produkált. Currentzis dobogó nélkül vezényelte a hegedűversenyt, pálca nélkül vezényelte a szimfóniát (is), utóbbit a zenekar "állítható" többsége állva játszotta (cselló és tuba ült), a Brahms-hegedűverseny szólistája szó szerint beállt hangversenymesternek a szimfóniára, a ráadáshoz -csak ahhoz kellett- becipeltek két hárfát és még folytathatnám. A karmester szinte egész testével vezényel(t), engem valamelyest Yannick Nézet-Séguin-re emlékeztetett. Ha azonban ezektől a külsőségektől eltekintünk, igazán kiváló koncertet kaptunk, meg kell mondanom, magasan várakozásom fölöttit. Kelemen Barnabás szólójàtèka nem hagyott bennem kívánnivalót és megható volt, ahogyan a ráadást, Bartók Szólószonátájának IV. tételét felkonferálta. Mint mondta, "ma (november 17-én) nem csupán Budapest 150. 'szülinapja' van, hanem a szünet utáni Csajkovszkij Ötödiknek is, amit 135 ève éppen ezen a napon mutattak be" ... valamint az ő hegedűjének is, utóbbinak a nulladik, mivelhogy vadonatúj és ő beleszerelmesedett. A hegedű egyébként, mint megtudtuk, Draskóczy Gábor műhelyéből került ki. Ami számomra szokatlan volt még, az az, hogy a hegedűversenyben is a komplett vonóskar játszott. A szünet utáni szimfóniát bizonyos okból életemben talán a legtöbbször hallottam, de a jól ismert muzsika annyi új színt, hangulatot, árnyalatot kapott Currentzis folyamatosan mozgó keze ès teste jóvoltából, hogy alig hittem a fülemnek: tényleg és igazán annyira ismertem eddig ezt az agyonjátszott darabot? A 2. tétel elején a hírhedten nehéz szólót gyönyörűen játszotta az első kürtös. A ráadás-szám pedig méltó folytatása és megkoronázása volt az estnek: A diótörő nagy pas de deux-je, a karmester értelmezése szerint Csajkovszkij drámai, röviddel öngyilkossága előtti üzenete, szívből szólt és szívekhez szólt. Erre a hangversenyre tényleg érdemes volt elmenni.
1984-ben David Ojsztrah meghalt, Gilelsz a halálán volt, Richter megjelenéseit nem lehetett kiszámítani (kétszer hallottam élőben, mindkétszer más valaki segített ebben). A Goszkoncert közepes szólistákkal árasztotta el a béketábort, nekem pedig elegem volt a SZU-ban világhírű kategóriából. Ráadásul talán előző nyáron olvastam a Magyar Nemzetben Pándi Marianne ledorongoló kritikáját egy moszkvai haknibrigád budapesti fellépéséről. A Szpivakov vezette Moszkvai Virtuózokat pechemre az előbbi malacbandával tévesztettem össze, tudatosan kihagyva az estet. Aztán elképedve olvastam, hogyan áradoztak a kis zongoristáról.
Én láttam a Konzerthausban januárban is, és az SWR érezhetően jobb zenekar. 21:45-kor volt vége, én voltam az első, aki kiment a teremből, elértem a korábbi buszom a Puskásnál (22:15), egyébként 2 óra körül értem volna haza. A Diótörő ráadás nem ért volna meg annyit. Gondolom, hogy volt megint látványos meghajlás, arról is lemaradtam.
Végre megérkezett a Diana Damrau operett-válogatás CD dalainak listája. 2024. 05. 09-én 19.30-22.00 között a Müpában is meghallgathatjuk ezt a 18 dalt.
Vannak ziccerek, amiket nem szabad kihagyni! A Nagymamám 1954-ben véletlenül - legyen ott még pár ember alapon - kapott jegyet egy bizonyos Szvjatoszlav Richter nevű zongorista koncertjére. A későbbi Richter koncertekre már nem osztogattak jegyeket, de a Nagyi holta napjáig emlegette ez a ki nem hagyott lehetőséget!
Köszönöm, hogy helyettem megfogalmaztad, nem tudtam volna így összefoglalni!
A tegnapi koncert még a 2018-as Mahler-estnél is felejthetetlenebb élmény volt. Áldom magamat, hogy 2018-ban utánnanéztem, ki is ez a számomra mindaddig ismeretlen görög karmester. Nem akartam megismételni 1984-es tévedésemet, amikor bérlettel nem mentem el egy olyan hangversenyre, amelynek szólistája egy akkor kb. 10 éves fiú volt, bizonyos J. Kiszin.
Végül azért csak megtelt a MüPa. (A néhány üres helyet tulajdonítsuk... minek is?)
Ez tényleg érdekes. Pár hete, amikor néztem, akkor 9900 volt a kategória, amit kinéztem, de nem voltam biztos benne, hogy az időpont jó lesz. Aztán egy héttel későtt nagyjából 1500 forinttal többe került. Mostanra meg 8500 lett, viszont kiderült, hogy tényleg nem érek rá ma este.
Sajnos ez az árképzés lutri. Én is az eredeti áron vettem jegyet a kakasülőre. De ha nem teszem, az is lehet, hogy később csak még drágábban tudtam volna.
Ennél érdekesebb, valóban ilyen jól fogynak-e a jegyek.
