Bejelentkezés Regisztráció

Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek


Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények

6293 Edmond Dantes 2023-11-15 13:49:41 [Válasz erre: 6275 Hangyászsün 2023-11-12 20:15:20]
Fafnerek sincsenek még. Walter Fink nekem nagyon megfelelt. Visszavonult, oder?

6292 fbcs 2023-11-14 10:56:15
Tegnapi Magyar Közlönyben jelent meg, hogy a Müpa működéséhez 505 millió többletforrást ad a kormány (szóval azon talán nem kell izgulni, hogy anyagi okok miatt mondanának le koncerteket).

6291 lujza 2023-11-14 01:49:05 [Válasz erre: 6285 Ch.Blondel 2023-11-13 10:35:43]
Jól emlékszel! Igaz, tavaly már kb. áprilisban meghirdették a következő évi Wagner napokat, melyeket aztán kénytelenek voltak később jelentősen megkurtítani. De nem hinném, hogy botrány lenne, ha a Ringet megint tisztességesen elő fogják adni, és reménykedjünk, talán jönnek még jobb évek is!

6290 Hangyászsün 2023-11-13 21:43:37 [Válasz erre: 6286 gezakadocsa 2023-11-13 17:51:41]
A Bruckner-reneszánsz inkább a 4. előtti szimfóniák műsorra tűzésében nyilvánult meg. Érthető, hogy Ausztria élen jár e dicső fia életművének terjesztésében. A napokban jelent meg mind a 11 Bruckner-szimfónia ugyanazon karmesterrel - Thielemann - és zenekarral - Bécsi Filharmonikusok - egyetlen dobozban. Érdemes a kísérő füzetben foglaltakat is elolvasni, különös tekintettel a karmester egyes szimfóniákkal kapcsolatos véleményére.

6289 Hangyászsün 2023-11-13 21:38:01 [Válasz erre: 6285 Ch.Blondel 2023-11-13 10:35:43]
A tekintély- és főleg közönségvesztés igazán fontos. Értem én, hogy 2024-re nem sikerült összehozni a Parsifal részleteire (Itt Kundry eleve kimaradt), ill. a Mesterdalnokokra leszerződtetett művészeket, így aztán marad a felújított Ring-rendezés, részben a régi, részben új szereplőkkel.

6288 Hangyászsün 2023-11-13 21:32:56 [Válasz erre: 6283 Heiner Lajos 2023-11-13 07:39:10]
Sibelius tudtommal élete utolsó 30 évében nem komponált. Jó szívvel ajánlhatom bárki figyelmébe a Tapiolát. Nem az a szerző, aki olyan módon zenehallgatók legkedvesebb zeneszerzője, mint mondjuk valamelyik bécsi klasszikus, de Wagnert vagy Mahlert is említhetném. Doráti megnyilatkozása engem Kocsisnak arra a megjegyzésére emlékeztet, amellyel megmondta a maga lesújtó véleményét a régi ÁHZ mottójáról: "Mi nem próba-, hanem hangversenyzenekar vagyunk."

6287 Hangyászsün 2023-11-13 21:28:31 [Válasz erre: 6282 Klára 2023-11-13 07:10:59]
Ferencsik a 2. szimfónia kivételével nem vezényelt Mahlert, ami rányomta a bélyegét a magyar zenekarok repertoárjára, noha Lehel vagy Lukács Ervin igyekeztek műsorra tűzni. Feltétlenül dicséretet érdemel e téren Kovács János, valamint a 2 Fischer fivér. Kocsis fellépéseiről én csak az 1.-re és a 8.-ra emlékszem, ha nem tévedek, más zenekar élén előadta a Fiú csodakürtjét, talán a Dal a Földrőlt is. A YT-n bőséggel akadnak remek Mahler-felvételek, Bernsteinnel, Haitinkkal, Maris Jansonsszal az élen, de gyakorlatilag minden jelentős karmester megtalálható az előadók között. Kovács Samunak minden túlzás ellenére annyiban igaza van, hogy ma Mahler az a klasszikus zenében, mint ami régebben Beethoven volt.

6286 gezakadocsa 2023-11-13 17:51:41 [Válasz erre: 6284 Edmond Dantes 2023-11-13 09:15:42]
Szerintem nem is kell és nem is lehet egy-egy ilyen nagyságrendű életmű mellé "minőséget" tenni, pláne egymással összehasonlítva.
Nálam csaknem fordítva van a sorrend, pedig Mahlert is nagyon szeretem. Hogy külföldön melyik mennyire volt és ma mennyire népszerű, azt alighanem nehéz lemérni. (Lásd az újabb és újabb Bruckner-fölvételeket - Thielemann, Nelson, Nézet-Seguin, stb.) Mindenesetre Mahlernek szinte csak a szimfóniái (és az azokban is vissza-visszaköszönő dalai) jelentősek, míg Brucknernek csodaszépek pl. az egyházzenei művei is.
Érdekes persze, hogy az ún. Mahler-reneszánsz korábban érkezett el, mint a Bruckner-reneszánsz, holott Mahler élt jóval később, ha az élete rövidebb is volt, mint Brucknernak. Igen jelentős karmesterek (Furtwängler, Knappertsbusch, Jochum, Karajan, Böhm, stb.) régóta rendszeresen előadták a műveit, igaz, ők ritkán jártak keletre, s akkoriban még a Mahler-szimfóniák sem voltak olyan gyakoriak, mint később. Belejátszhatott ebbe az is, hogy Mahler gyakorló és jelentős karmester is volt, fontos pozíciókban, s mint ilyennek már életében lelkes követői voltak, már csak esetleg saját karrierjük érdekében is, s általában véve egyénisége is eltért Bruckner igen szerény alkatától és töprengő, állandóan javító alkotó egyéniségétől.
A népszerűség pedig tudjuk, hogy sok dologból eredhet. Mahler zenéje talán színesebb és hatásosabb (teátrálisabb?), de olykor terjengősebb és némileg felszínesebb is, míg Bruckner egy-egy lassan beinduló témasorozata elemi erejűvé és fölemelővé válik. Minden hasonlat sántít, de gondolhatunk pl. Csajkovszkij tömegméretű népszerűségére pl. Bartókkal szembeállítva vagy a magyar irodalomban Mikszáth érdekesebb, színesebb, amúgy pedig nagyon is tartalmas és elgondolkodtató, bár nem mindig pontosan kidolgozott írásaira Móricz nehézkes, magát kevésbé olvastató, de idővel nagyerejűvé váló, fajsúlyos alkotásaival szemben.
Talán itt süthető el a régi mondás: Farkasok és zsenik nem falják föl egymást.
Az persze igen jó lenne, ha minél több színvonalas interpretáció alapján orientálódhatna a zeneszerető közönség, s még akkor is tudomásul kell venni, hogy valamennyiünk ízlése eltérő, s befogadásunkat is rengeteg aktuális és szubjektív tényező befolyásolja. (Itt segíthetnek a jó hangfölvételek, amiket többször is meghallgathat az ember.)  

6285 Ch.Blondel 2023-11-13 10:35:43 [Válasz erre: 6275 Hangyászsün 2023-11-12 20:15:20]
Az, hogy valamiből botrány lehet vagy botrány lett, eddig sem számított sokat (mondhatni: semmit). Ha jól emlékszem, tavaly sem volt még meg a műsor bejelentésekor minden főszereplő, talán egyik Wälsung sem.

6284 Edmond Dantes 2023-11-13 09:15:42 [Válasz erre: 6282 Klára 2023-11-13 07:10:59]
Nem tennék egyenlőségjelet Mahler és Bruckner életművének minősége közé. Lehet, hogy csak azért, mert utóbbit szinte nem ismerem. Külföldön sincs népszerűségük egy súlycsoportban, nem is volt sosem.

6283 Heiner Lajos 2023-11-13 07:39:10 [Válasz erre: 6276 Hangyászsün 2023-11-12 20:28:26]
Doráti jut eszembe. Sibeliust addig nem ismertük, attól kezdve nem szerettük. Élete utolsó ötven évében csak piált. De az alkohol konzervál.

6282 Klára 2023-11-13 07:10:59 [Válasz erre: 6276 Hangyászsün 2023-11-12 20:28:26]
A "magyar közönség - szegény - azért nem szereti" mert nem ismeri, mert nem teszik méltó tálalásban, előadásban  eléje. Mondhatnám, hogy nem szeretem Mahlert - ez nagyon jól hangzik, holott csak nem ismerem eléggé, mert eddig valahogy kimaradt! De ha keresek a yt-n felvételeket, mert keresek, akkor talán én is szeretni fogom!

6281 lujza 2023-11-13 02:14:52
https://papageno.hu/zene/2023/11/teodor-currentzis-a-zene-szeretete-tesz-minket-boldogga/?fbclid=IwAR16v974qazH0PUTDvJ-fI5-FcqjUg5wmi2IrWlKCxmTyk0jUPJC5R1tN9E

6280 lujza 2023-11-12 22:17:03 [Válasz erre: 6272 Edmond Dantes 2023-11-12 19:35:49]
Egyszer Kavakos tételszünetben cserélt hangszert a koncertmesterrel, bár neki nem szakadt el húr, csak lehangolódott a hegedűje.

6279 lujza 2023-11-12 22:14:52 [Válasz erre: 6274 Hangyászsün 2023-11-12 20:10:24]
Impozáns felsorolás, valamennyi szép előadás volt - lehetett!

6278 lujza 2023-11-12 22:13:08 [Válasz erre: 6267 macskás 2023-11-12 10:29:59]
Bocsánat, rövid az eszem, és fentről nem hallottam, amit Bell mondott. Mindenesetre szép volt ez a Sosztakovics.

6277 Edmond Dantes 2023-11-12 21:37:06 [Válasz erre: 6276 Hangyászsün 2023-11-12 20:28:26]
Gondolom, talán azért kerüli -ha kerüli- Fischer Iván Haydnt, mert Haydn a bátyja vitathatatlan felségterülete.

6276 Hangyászsün 2023-11-12 20:28:26
A jövő évi maraton meghirdetése egyben bosszantott és megörvendeztetett. Bosszantott, amiért a magyar zenekarok "haladó" hagyományként ismét megfeledkeztek arról, hogy jövőre lesz 200 éve egy bizonyos Anton Bruckner nevű kántortanító születésének, átvitt értelemben fejüket struccként a homokba dugva, némi szánalmasan hitvány "a magyar közönség nem szereti" hivatkozással letudni a dolgot. Megjegyzem, érthetetlen, miért nem hirdet FI Haydn-maratont a Mester csekélyke életművéből. Ugyanakkor megörvendeztetett a hír, hogy 3 északi szerző műveit adják majd elő - megint csak a jó magyar szokás szerint nem játszott fő művet NEM elővéve, gondolok itt Nielsen 6 szimfóniájából 5-re. Megjegyzem, jobb helyeken a dán szerző szimfóniái lassan az alaprepertoár részévé válnak. Feltétlenül dicsérendő, hogy Sibelius 7 szimfóniájából legalább 2 előadásra kerül. Ha nem tévedek, Fischer január legvégén az Izraeli Filharmonikusokat vezényli több alkalommal is, így nem tudna a BFZ-vel próbálni az estre. Itt viszont meg kell dicsérnem, amiért zárószámként olyan művet választott, amelyet az együttes tudtommal sohasem játszott, gondolok az 1.-re. Hogy az általam eddig sohasem hallott finn-svéd karmesternő milyen lesz, kíváncsian várom.

6275 Hangyászsün 2023-11-12 20:15:20 [Válasz erre: 6259 Ch.Blondel 2023-11-10 19:03:49]
Lemondani és valami popszeméttel/József Ferenc főherceghez fogható dilettáns giccsel "helyettesíteni" akkora botrány lett volna, hogy nem merték meglépni, persze így sem pótolják be a Parsifal-részletek koncertjével, a Mesterdalnokokról nem is szólva. Kíváncsian várom N. N., hőstenor, ill. basszus fellépését Siegmundként/Hundingként.

6274 Hangyászsün 2023-11-12 20:10:24 [Válasz erre: 6261 lujza 2023-11-11 02:21:40]
Gilbert a NY-ai élén emlékezetes koncertet adott, de én nem Mahlert, hanem a csodálatos Lisa Batiasvili szólójával Bartók "Nagy" Hegedűversenyét hallottam - életemben először úgy, hogy nem találtam vontatottnak, hanem lenyűgözött. Mahler-élményeim nem időrendben: Abbado - IX., a Zeneakadémián, ugyanő I., a GM Ifj. Zenekarral; Kocsis - VIII., ilyen indításban vsz. soha az életben nem lesz részem; Fischer Iván - VI., a 80+ perc úgy repült el, mintha csak egyszer megkerülte volna a színpadot; Currentzis - IV., előtte a nem teljes Fiú Csodakürtje: a szimfóniában a trinidadi gyöngyszem csodálatosat produkált, a dalciklusban a zenekar teljesítményét találtam csodálatosnak. Nelsons - VII., a Bécsi Filharmonikusokkal, a kritika és több itteni T. Ftárs is fanyalgott, őszintén szólva azóta sem értem őket.

6273 Edmond Dantes 2023-11-12 19:39:15 [Válasz erre: 6271 macskás 2023-11-12 19:35:44]
Elnézést, ha félreérthető voltam. Természetesen a hegedűverseny (le)kiséréséről írtam azt, amit.

6272 Edmond Dantes 2023-11-12 19:35:49 [Válasz erre: 6268 perempe 2023-11-12 18:13:28]
Lehet/ett más oka. Pl. elszakad/t az egyik húrja. Megjavíthatták, visszajött, tovább játszott. Egészségügyi probléma esetén talán nem jött volna vissza. Láttam már olyant, hogy a koncertmester hegedűjével történt ilyesmi. Mivel ő természetesen nem mehet/ett ki, valaki a tuttiból előreadta a hegedűjét a "leader"-nek és ő, a tuttista ment ki.

6271 macskás 2023-11-12 19:35:44 [Válasz erre: 6270 Edmond Dantes 2023-11-12 19:30:27]
"Rövid ráadást (mit is?) kedves ötletként duóban a koncertmesterrel közösen adott. A zenekar ehhez az előadásmódhoz igazodva, illő dinamikával és "hátralépve" kísérte le a szólistát."
Ezt írtad.

6270 Edmond Dantes 2023-11-12 19:30:27 [Válasz erre: 6269 macskás 2023-11-12 19:03:47]
Nem, duóban játszottak.

6269 macskás 2023-11-12 19:03:47 [Válasz erre: 6252 Edmond Dantes 2023-11-10 13:39:13]
Kísérték a ráadást???

6268 perempe 2023-11-12 18:13:28 [Válasz erre: 6252 Edmond Dantes 2023-11-10 13:39:13]
A Mahler második tétele alatt az egyik fiatal hegedűs kiment. Ilyet nem láttam még, valószínűleg nagyon hamar rájött a nagydolgozhatnék, ez is a mostani fertőzés egyik velejárója, én arra tippelnék.

6267 macskás 2023-11-12 10:29:59 [Válasz erre: 6265 lujza 2023-11-11 22:37:10]
A ráadás.

6266 Edmond Dantes 2023-11-12 07:42:49 [Válasz erre: 6265 lujza 2023-11-11 22:37:10]
Hàt mert a 6262-t  nem ő ìrhatta be :-)

6265 lujza 2023-11-11 22:37:10 [Válasz erre: 6263 macskás 2023-11-11 14:07:09]
???

6264 Klára 2023-11-11 21:01:05 [Válasz erre: 6263 macskás 2023-11-11 14:07:09]
Köszönöm!

6263 macskás 2023-11-11 14:07:09 [Válasz erre: 6262 Klára 2023-11-11 09:55:41]
Sosztakovicstól rövid, ennyit értettem.

6262 Klára 2023-11-11 09:55:41 [Válasz erre: 6261 lujza 2023-11-11 02:21:40]
Joshua Bell számomra is nagy élmény volt, ez tagadhatatlan. Jó lenne tudni, mi volt az a ráadás, amivel megtisztelte a közönséget! A Mahler V-et most hallottam először - Mahler eddig nagyrészt kimaradt a éltetemből, nyilván ebben és is hibás vagyok - nekem nem nagyon tetszett. Ezt a tényt betudtam a laptopnak, tudom hogy az élő zene és a közvetítés mennyire különböző tud lenni.  Szerencsére yt-n akadnak Mahler felvételek, van miből válogatni.
Kedvelem és nagyra értékelem a Müpa Home közvetítéseket, sokak számára teszik hozzáférhetővé a programokat. Jelen esetben külön hálát rebegtem, mert egy éppen nem működő lift mellett a hetedikről kellett volna lemennem, és természetesen éjszaka visszakapaszkodnom, amit megkönnyebbült sóhajjal hagytam ki, és bekapcsoltam a laptopot!

6261 lujza 2023-11-11 02:21:40 [Válasz erre: 6252 Edmond Dantes 2023-11-10 13:39:13]
Kár, hogy ezt az ötödiket hallottad először, mert ez tényleg nem volt kiemelkedő előadás. Gilbertre én is a New Yorkiakkal emlékszem, az igazán fényes koncert volt. Ennek a zenekarnak most valahogy nagy falat volt ez a mű. Nekem szerencsém volt, még a nyolcvanas években a Zeneakadémián hallottam először a Fesztiválzenekarral és Fischer Ivánnal a Mahler Ötödiket. Lenyűgöző előadás volt, egy pillanatra se lankadt el a figyelmem közben, úgy tudták a művet eljátszani, hogy azóta se felejtettem el azt az estét, és Mahlert még jobban megszerettem.

6260 Edmond Dantes 2023-11-10 19:07:24 [Válasz erre: 6257 Heiner Lajos 2023-11-10 18:47:29]
Hát igen, Berliniek/Mahler ... bérletem volt erre a koncertre (is), aztàn elvitte a kiscica ... COVID.

6259 Ch.Blondel 2023-11-10 19:03:49
A 2024-es Wagner-napok műsorát is meghirdették.

6257 Heiner Lajos 2023-11-10 18:47:29 [Válasz erre: 6256 Edmond Dantes 2023-11-10 18:13:58]
Életem egyik nagy koncertélménye Abbadoval és az akkor nem emlékszem épp milyen nevű ifjúsági zenekarral a Kilencedik volt, talán 1987-ben. Akkor Abbado életében negyedjére vezényelte a darabot. Aztán hallottam vele még legalább kétszer, talán a Berliniekkel, de nem volt olyan katarzis. És a Második, Salzburg, Rattle, Berliniek. Az I. tétel hatalmas fokozásánál elkezdett üvölteni a zenekarra - és azok tényleg rátettek még egy lapáttal.
De sok más szép előadás, ismét a Kilencedik a Los Angelesiekkel, a szemtelenül fiatal Dudamellel. Solti, Mehta, Haitink. És az ellenpólus, egy ótvar Kilencedik Münchenben, Rudolf Barsajjal.
Hrabal halála után pár nappal az ÁHZ Fischer Ádámmal Szegeden játszotta a Kilencediket. Nem jellemző rám, hogy művészeknek levelet írok, akkor javasoltam Fischernek, ajánlják az előadást Hrabal emlékének, de nem történt meg. Hrabal gyönyörűen írt Mahlerről.

6256 Edmond Dantes 2023-11-10 18:13:58 [Válasz erre: 6255 Heiner Lajos 2023-11-10 16:26:51]
Kettőről, ami nem túl régi, már írtam ma: IV./Gilbert és III./Mehta. Hirtelenjében emlékszem még egy másik, régi IV.-re, Abbado/Sass/ÁHZ és két I.-re Mehtával, Los Angelesiekkel ill. Izraeliekkel, de ezeket fejből citálom, mert fájdalom, sosem vezettem naplót és nem tettem el jegyet vagy más rekvizítumot. Joó Árpád és nem túl régen Hamar Zsolt VIII.-ja és Fischer Ádám Lied von der Erde-je is "megvan"... fejben. Persze a többit is láttam-hallottam, ha nem is túl sokszor. Noch einmal: ld. lejjebb: "Be kell vallanom, bármennyire szeretem is Mahlert, nem vagyok az ő perfekt ismerője sem és az Ötödik Szimfónia sincs a kisujjamban." És bár sokfelé megfordultam, pl. hozzád képest nem túl sok alkalmam nyílt külföldön koncertre-operába menni. Egyszer talán elmesélem, miért. Meg fogsz lepődni :-)

6255 Heiner Lajos 2023-11-10 16:26:51 [Válasz erre: 6254 Edmond Dantes 2023-11-10 14:49:39]
Bocsáss meg, felületesen olvastam hozzászólásodat.
Megbeszélhetnénk nagy Mahler-koncertélményeinket.

6254 Edmond Dantes 2023-11-10 14:49:39 [Válasz erre: 6253 Heiner Lajos 2023-11-10 14:15:44]
Mint írtam is, nagyon szeretem Mahlert azaz "közel érzem magam" Mahler zenéjéhez. A tegnapi Ötödiknek a kivitelezéséhez nem érzem magam "közel". 

6253 Heiner Lajos 2023-11-10 14:15:44 [Válasz erre: 6252 Edmond Dantes 2023-11-10 13:39:13]
Harom legkedvesebb zeneszerzöm Hayd, Verdi es Mahler. Talan egyszer Te is közelebb jutsz Mahler zenejehez.

6252 Edmond Dantes 2023-11-10 13:39:13
Élmény volt számomra Joshua Bell hegedűjátéka a Csajkovszkij-versenyműben tegnap este a MüPában. Az ő felfogásában -legalábbis az első két tételben- szinte kamaraművé szelídült az "orosz Beethoven" olykor túlcsorduló, húrokba tépő alkotása. Leheletfinom pianókat hallottunk tőle, ezek a pillanatok, az üveghangok szépséges rezdülései sokáig a fülünkben maradnak csakúgy, mint az első tétel kadenciája. Akadhatnak, akik netán kissé modorosnak ítélhetik ezt a visszafogottabb felfogást, nekem nagyon bejött. A zárótételben azért megmutatta virtuóz képességeit is, "csajkovszkijos" lett, bravúros szólója lenyűgöző volt. Rövid ráadást (mit is?) kedves ötletként duóban a koncertmesterrel közösen adott. A zenekar ehhez az előadásmódhoz igazodva, illő dinamikával és "hátralépve" kísérte le a szólistát.

Na de szünet után jött -nekem legalábbis- a feketeleves. Be kell vallanom, bármennyire szeretem is Mahlert, nem vagyok az ő perfekt ismerője sem és az Ötödik Szimfónia sincs a kisujjamban. Az utolsó hang után egyetlen szó csúszott ki a számon: "uncsi". Közben pedig hősiesen igyekeztem úrrá lenni unalmamon. A hiba akár bennem is lehet, nem zárom ki. Az Adagietto persze elvarázsolt, elolvasztott, de egy fecske tétel nem csinál(t) nyarat élményt. Nem hinném azt sem, hogy a mű terjedelme volt a hibás, bár 75 perc azért "nem semmi", de pár éve pl. a Harmadikat, ami jóval hosszabb, szinte elröppenni éreztem Mehtával és az Izraeliekkel, naná hogy. A hamburgi székhelyű Norddeutscher Rundfunk zenekara, amit pár éve, a kacsalábon forgó csoda-ház "Elphi" átadása óta NDR Elbphilharmonie névre kereszteltek, érzésem szerint átlagos képességű együttes lehet, noha számos nagynevű dirigens igazgatta alapítása, 1945 óta. A csütörtöki hangversenyt is vezénylő zeneigazgatót, Alain Gilbertet pár éve a New Yorkiakkal hallottam ugyanitt, megrendítő szépségű és átütőerejű Bartók/Zene & Mahler/IV. műsorral, tőlük szerződött át Hamburgba. Ha akkor remekelt, akkor most miért nem jött át a produkciója? A színig telt terem közönsége a végén mindenesetre önfeledten ünnepelte őt és együttesét. Tényleg bennem lehetett a hiba. (?) A MüPa jóvoltából a készülékek előtt ülve is sokan tekinthették meg az élőben sugárzott koncertet.

6251 Edmond Dantes 2023-11-10 12:10:02 [Válasz erre: 6250 Edmond Dantes 2023-11-10 09:48:08]
Tèves bejegyzès. Ennyire azèrt nem volt rossz a csütörtöki koncert :-) kèrnèm ezzel együtt törölni az 1-t.

6250 Edmond Dantes 2023-11-10 09:48:08
1

6249 Momo 2023-11-06 13:44:37 [Válasz erre: 6209 Klára 2023-10-26 14:41:55]
Az a helyzet, hogy nem is kell mindent beinteni.

1. Az első számú és legfontosabb dolog, amiért szükség van a karmesterekre nagyon prózai: Egy bizonyos számú közreműködő fölött, az akár több tucat előadónak egyszerre kell elkezdenie egy-egy új zenei részt (ami lehet, egy új motívum, egy új tempó, vagy persze egy egész tétel, stb.). A karmester az a fókuszpont, melyre az énekesek / zenészek koncentrálnak. Azt ugyanis nem lehet elvárni, hogy 60-80-100 ember mindig mindenben tökéletesen egyszerre cselekedjen. Márpedig a zene ezt kívánja. Ezért áll ott a karmester. A megfelelő pontokon int egyet, és az előadók rá koncentrálva képesek egyszerre megvalósítani dolgokat.

2. Jól összeszokott társaságok (elsősorban zenekarok), jól bepróbált darabjaiknál nagyszerűen képesek együtt muzsikálni önmagukban is. Lényegében csak akkor van szükségük a karmesterre, amikor egy-egy új tempót, vagy zenei részt egyszerre kell elkezdeniük. (Kisebb együtteseknél sokszor látunk olyat, hogy nincs karmester, az első hegedűs bólint néha egy nagyot, és az is elég.)

Ehhez jön az, hogy, minél kevésbé összetett a darab, annál kevesebb új tempó, új zenei rész van benne. Ilyenkor lényegében nincs szükség a karmesterre. Ezért láthatunk olyan jeleneteket, amikor pl. Ferencsik, vagy Bernstein a szemével „vezényli” a zenekart.

Ez nem a hihetetlen karmesteri kontrollról szól, hanem arról, hogy magától játszik a zenekar. A karmester meg ugye mégsem állhat ott, mint a vonatra váró vasutas… Ezen kívül sok esetben látni olyat is koncertfelvételeken, hogy a karmesterek nagy ritkán intenek egy-egy valóban fontosat, és ezen kívül túlnyomórészt pantomimeznek a zenére. (Bele kell kalkulálni, hogy a karmester (Karajan, Ferencsik és Bernstein is) előadóművész, és tudja, hogy mikor filmezik.) Teátrálisan intenek egy-egy nagyot, odafordulnak egy-egy hangszercsoporthoz, mutatják, hogy hangosabban / halkabban, beintik a harsonát, stb. Egy jól bepróbált produkciónál ezekre nagyrészt nincs már szükség. Persze kell hozzá, hogy előtte alaposan próbálják a darabot
(Amit pl. az itt belinkelt felvételen Karajan „vezényel”, annak a nagy része valójában nem érdemi vezénylés, inkább csak mozgás a zenére. Ennek a töredéke is elég lenne ahhoz, hogy a darabot ugyanígy eljátssza a zenekar, mert egy rendesen bepróbált produkcióról van szó. Ezért is van csukva Karajan szeme.) 
(És mindjárt megváltozik a helyzet, ha színpad, színpadi játék, énekes szólisták, énekkarstb is van. Ott ez nem megy.)

3. Namost, ahogy nő az apparátus mérete, a mű összetettsége, és minél kevesebb az előzetes próba (ez fontos szempont), annál inkább szükség van a karmesterre. Amikor tehát mondjuk Pier Giorgio Morandi 1-2 próbával beáll, és lényegében ismeretlen közreműködőkkel elvezényel egy Turandot előadást az Operaházban, akkor az (még egy gyakorlott, a művet jól ismerő apparátussal is) komoly feladat. Elsősorban koordinációs, együtt tartó munka. A zenekari árkot, a színpadot (a különböző helyről jött vendég szólistákat, a nagy létszámú énekkart) a színpadi játék közepette együtt kell tartani. stb. Ott minden gesztus komoly, és nagy szükség van a karmesterre, hogy különösebb zenei borulás nélkül üzembiztosan lemenjen az előadás.
Nem is megy ez mindenkinek. ;-)

És hát olyan is van, amikor a fogalmatlan karmester helyett az összeszokott apparátus játszik. Ott áll vezényel, és nem az ő kezére játszanak… Hát az kínos. De előfordul.

Tehát összefoglalva: Az, hogy mekkora szükség van a karmesterre, függ az apparátus méretétől, mű összetettségétől és attól, mennyire van bepróbálva. Ezek függvényében lehetséges, hogy a karmester lényegében alig-alig csinál valamit, vagy nagyon komoly munkát végez koncert / előadás közben.

Amatőr együtteseknél annyiban más a helyzet, hogy a kevésbé gyakorlott előadóknál (az egyébként szintén kevésbé gyakorlott / rutinos karnagyoknak) komoly feladat a megfelelő koncentrációt, attitűdöt, stb. fenntartani. Ezért van a folyamatos szemkontaktus. Komoly munka.

Nálunk például rendszeresen előfordul, az ellenkezője: Egyszer csak azt mondja a főnök, "most nem vezényelek, énekeljétek el anélkül". Nagyszerű felkészülés ez az előadás közepette, vendégkarmesterekkel előálló váratlan helyzetekre.

6248 Búbánat 2023-11-04 16:55:17

Zeneakadémia Nagytermében tegnap este a Bohémélet került előadásra, mégpedig keresztmetszet formában. Tulajdonképpen a teljes opera elhangzott, kivéve a II. felvonásból a kórusos, gyermekkórusos jeleneteket, más helyeken előforduló apróbb ének-zenei részeket.

Megjegyzem, eredetileg (korábban) más műsor volt meghirdetve: a MÁV Szimfonikusok gazdasági okokkal indokolta, hogy a Kodály Kórussal közösen tervezett Juraj Filas: Requiem magyarországi bemutatója elmarad és helyette Puccini operájának keresztmetszetével készül a zenekar.

A koncertszerű előadást Kesselyák Gergely vezényelte, lendületesen, dinamikusan és érzékletesen: a zenekar „ezerszínű” koloritjai és érzelemdúsan, szépen éneklő művészek hangi adottságai együttesen hozzájárultak ahhoz, hogy az „operaidegen”-környezetben is létrejöhessen egy XIX. század végi Párizs „Latin negyedének” sokszínből összeálló, kavargó hangulata – nem hiányzott ide színpad, díszlet, jelmez, világítás, rendezés; a MÁV Szimfonikus Zenekar professzionális játéka, és az est remek énekes szólistái: Cserna Ildikó (szoprán) – Mimi; Fekete Attila (tenor) – Rodolfo; Filip Bandžak (bariton) –Marcello; Molnár Ágnes (szoprán) – Musetta; Káldi-Kiss András (bariton) – Schaunard; Bakonyi Marcell (basszbariton) – Colline; Szüle Tamás (basszus) – Benoît és Alcindoro, együttesen teremtettek olyasféle atmoszférát, mint amit az Operaházban tapasztalunk egy-egy Bohémélet-előadás alatt. Most itt is átadhattuk magunkat valamiféle romantikus-érzésvilágnak, és valóban, a Puccini-zene hatása alól nem térhetünk ki, beszippantott, a megindító „bohém-történet” drámai végű kisugárzása rabul ejtette szívünket a Zeneakadémia falai között is.

 A négy felvonás egy szünettel került előadásra, az első kettő majd a harmadik és negyedik rész összevonva ment úgy, hogy a szereplők a felvonások végén maradtak a pódiumon; elhelyezkedésük és minimális gesztusokkal élő művészek a korlátozott mozgástérben a zenekar mögé és felette lévő - közönséggel teli - kóruskarzat közé szorítkozhatott. A férfiszereplők színpadszerűen, az adott korra jellemző ruhákban voltak láthatók, míg Mimi és Musette  inkább ünnepélyes, alkalmi jellegű öltözetben mutatkoztak. Mindnyájan meggyőző énektudásukat prezentálták. Örültem, hogy sok-sok év után újra láthattam és hallhattam Cserna Ildikót egy olasz opera főszerepében! Igaz, ma már nem annyira Verdi, Puccini vagy Wagner nagy drámai operahősnőinek megformálását várjuk tőle, most Mimi törékenységét, szerelmét lírai hangi eszközeivel formálta meg és kifejező hangfekvésben közvetítette felénk. Azt is meg kell jegyeznem Róla, hogy szereptársaival ellentétben, egyedüliként, kottából énekelte szólamát (és amikor a helyzet megkövetelte, hátrahúzódva leült) - amiből arra következtethetünk, hogy valójában ezt a szerepet korábban nem énekelte és erre az egy estre mégis vállalta.

Nekem nagyon tetszett Rodolfoként az OPERÁ-ban utóbbi időben nem eleget foglalkoztatott tenoristánk, Fekete Attila is. Régi szerepe ez, nagy mesterségbeli tudással énekelte-játszotta, a hang továbbra is intakt, a magas csúcs hangok ugyan kissé feszítetten szólnak, de „üzembiztosan”. A vendégként bemutatkozott cseh Filip Bandžakot Marcello szerepében élmény volt hallani, nagy művész, aki szerte a világban sokfelé énekel; világos, tenor-színezetű baritonjához könnyedmozgású kondíció tartozik, szereptársaival megvolt az összhang. Neki is nagy sikere volt, csakúgy, mint Molnár Ágnesnek Musette szerepében. A Schaunard és Colline szerepeiben az Operából ugyancsak jól ismert énekművészek, Káldi-Kiss András és Bakonyi Marcell működtek közre és járultak hozzá Szüle Tamással együtt, az operaest nagy sikeréhez.

A szünetben a büfében örömmel pillantottam meg a Budapesti Operettszínház egyik vezető primadonnáját (akiről tudni lehet, hogy operában ugyancsak több ízben  megmutatta kivételes énekművészi kvalitásait is, sőt, a közelmúltban Mimi szerepében is láthatta őt a publikum vidéken...)

Juraj Filas Requiemjének magyarországi bemutatója – Cserna Ildikó, Fekete Attila és Filip Bandžak voltak megnevezve az énekszólókra  továbbra is várat magára, de a három nevezett művész, valamint a MÁV Szimfonikus Zenekar, Kesselyák Gergellyel az élen, mint realizálhattuk, így sem maradtak „munka nélkül”: a zeneakadémiai Bohémélet-koncert megvalósulása, sikere őket is és bennünket is bőven kárpótolta. Minden bizonnyal jön majd a folytatás, lesz jövőbeni együttműködésükre is kilátás. 


6247 perempe 2023-11-04 11:25:38
Már olcsóbban lehet venni jegyet az Utopia/Currentzis koncertre.

6246 Edmond Dantes 2023-11-02 21:30:05
Nekem is feltűnt, hogy a különben remek orosz szòlista kimaradt az Orbàn-Requiem vègèn a puszilkodàsbòl. Egèszen biztosan elnèzès volt, tùl tàvol àllt a többiektől. Ès a szò àtvitt èrtelmèben is tàvol àllhat Orbàn Györgytől ilyesmi.

6245 takatsa 2023-11-02 20:39:52 [Válasz erre: 6244 Héterő 2023-11-02 18:12:01]
Bocs, de erre nem figyeltem. Viszont a feleségem - hiába, a nők osztott figyelemmel rendelkeznek - visszaigazolja azt, hogy ezt jól láttad. Ennek viszont az oka az lehetett, hogy az orosz bassz-bariton egészen máshol állt, mint a szólóénekes három hölgy.  A hölgyek a karmestertől balra álltak, a férfi énekes jobbra, és a hölgyek és az orosz énekes között kottaálvány-akadályok voltak, Orbán György pedig nagyon-nagyon nehezen mozgott, ez lehetett oka annak, hogy elmaradt a kézfogás. A többit magánban. :)

6244 Héterő 2023-11-02 18:12:01 [Válasz erre: 6243 takatsa 2023-11-01 23:22:14]
...mindent láttam és hallottam. - mondod, akkor hát kérek egy kis segítséget. A szerző megcsókolta a három grácia kacsóját, de a férfi-énekest még csak nem is üdvözölte. Jól láttam vajon? Alig hittem a szememnek! Szomorú lenne, ha
- jól láttam és nem a szemem káprázott,
- az aktus kifejezése volt bizonyos távolságtartásnak,
- és az aktus valamelyik népcsoport ellen irányult.

Az üdvözlés nélkül maradt énekes a tavalyi Marton Éva Nemzetközi Énekverseny során Provence királyaként
ezzel a nagyszerű Jolanta-részlettel lett második helyezett,
eme csodálatos Di rigori armato -t előadó első helyezett után.

Mindketten oroszok, Orjol illetve Irkutszk városból. Ez baj lenne? Remélem, csak rémeket látok!
                               

6243 takatsa 2023-11-01 23:22:14
Fantasztikus volt a ma esti koncert a Müpában (Két Requiem). Én Orbán György alkotását még sohasem hallottam, megdöbbentően szép és megrázó alkotás, egy - jó értelemben vett - eklektikus mű, barokktól ( még kettősfúga is volt) a romantikus stíuson át a 21. századig, dzsesszig, ráadásul egy nagyon hálás darab, közönségnek és zenészeknek egyaránt, nagy élmény hallgatni, és zenekartól a  kóruson, szólistákon át a karmesterig, mindenki bemutathatja tudása legjavát. És volt is mit megmutatni, a Magyar Rádió Zenekara és Énekkara nagyszerű teljesítményt nyújtott, a szólisták is átlagon felüliek voltak, és persze Kovács János, a legnagyobb magyar karmester minden mozdulata élmény volt, hála Istennek egészen elől, középütt ültem, mindent láttam és hallottam. 
Azért a szólistáknál álljunk meg egy pillanatra: Láng Dorottya. Egészen rendkívüli, világszép hang. Többet kellene itthon foglalkoztatni, sokkal többet. Istenem, ha megérném, hogy vele halljam egyszer Kundryt. :) 
Szünet után  Mozart Requiem. Túl jól ismerem ezt a művet, és a napokban hallgattam Currentzissal... Túl nagy a zenekar (pl. 4 nagybőgő), túl nagy minden, itt a kevesebb talán több lenne. De távol álljon tőlem a fanyalgás, szép volt minden, igazi Halottak-napi előeste, gyógyír a szívre.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.