Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Én egy állatorvost követek, aki elutasítja az oltásokat. Hosszabb téma, nem részletezem. Azt mondja, vírusra és genetikára fog mindent a modern orvoslás, amit nem tud igazolni.
Ajánlott valamit, ami szintén bevált, nem csak a vérnyomásomon segített. Mindig magas volt a vérnyomásom, 150 környéke. A belgyógyász háziorvosom vérnyomáscsökkentőt írt volna. Kiszáradás volt a probléma. Március végétől jött rendbe sóval, egy hónap alatt javultam 30mmHg-t. Egy éve a jobb kezemmel volt probléma, mert nem vigyáztam, szepszis is lehetett volna belőle. Akkor reggelire zabot ettem. Megkaptam akkor a szokásos antibiotikumot, mikor másodjára mentem, először nem szteroid gyulladáscsökkentőt írtak. Azóta is enyhén pirosabb a bal kezemtől, rosszabb a keringése. Kiiktattam a szénhidrátot, megfelelő hidratációval / tengeri sóval most talán végleg meggyógyul. Nem volt egyszerű, mert a gyógyulás tünetekkel jár, ha valaki ezt a módszert alkalmazza. Az egész azon a megfigyelésen alapszik, hogy a vadon élő állatok egészségesek, nem cukorbetegek, komolyabb sebek esetén se kapnak szepszist. Lehet, hogy ez a jó immunrendszer, a leukémia kapcsán is segített a megfelelő táplálkozás.
A hidratálás témában valószínűleg dr. Batmanghelidj-től vett át, az ő könyveit még nem olvastam.
Megszólaltak a Kennedy Center működtetésében érintett szak- és más szervezetek is: eddig csupán Trump elnök bejelentéséből és a közösségi médiában tett megjegyzéseiből értesültek a tervezett felújításról illetve a Kennedy Center működ(tet)ésének szünetel(tet)éséről. Amennyiben a hír igaz és az ott dolgozókat elbocsátják, törvényes úton fogják érvényesíteni a szerződésekben rögzített jogaikat. Teljes cikk slippedisc.com-on itt.
"Miután sorban bojkottálják a művészek, Donald Trump két évre bezárja a nevét felvevő korábbi Kennedy koncertközpontot
Concerto Budapest Instagram. com oldaláról – 2026.
január 29.
„Vasárnap a Müpában romantikáztunk a francia operairodalom gyöngyszemeivel.” - Galéria
„Vashegyi György karmester és az ifjú Julian Henric szárnyaló tenorja
igazán szívet melengető volt ebben a zord januárban.”
„A képeket Mudra László készítette.”
Terveztem, de aztán mégse... Utólag, bánom...
Voltál? Teljesen ledöntött a lábamról a betegség :( Nem tudtam menni :(
Philip Glass lemondta a Trump Kennedy Központba hirdetett 15. szimfóniájának ősbemutatóját.
FRANCIA ROMANTIKUS ÁRIAEST // Henric / Vashegyi
2026. január 25.vasárnap 19:30 Müpa
Még egy kritika a Jean de Nevile Müpa-beli operabemutatójáról. A Papiruszportálon jelent meg Az elfeledett Jean címmel Lehotka Ildikó recenziója Léo Delibes operájának koncertszerű előadásáról
Widmann úgy vezényel Schumann-t vagy bárki klasszikust, mintha modern darabot adna elő. Ez nem kritika, nem negatívum, ő ilyen. A dinamikai határokat a végletekig tágítja. A súlyos, tömött zenekari szövedéket fellazítja, rendkívül transzparens a hangkép, minden szólam jól elkülöníthető. Szinte polifonikus hatást kelt. Sokszor nagyon izgalmas a szólamok egymásnak felelgetős játéka. Ennek kétségkívül áldozatul esik az érzelmi árnyalás és a következetes építkezés, viszont van az egésznek egy nagyon energikus lüktetése, ami végig mozgásban tartja a darabot. Úgyhogy nem is érdemes hasonlítgatni a nagyokhoz, szerintem egy a megszokottól nagyon eltérő, de érdekes és életképes megközelítés. El tudom képzelni pl., hogy ha az ifjúság vele hallgatna klasszikus zenét, többeknek bejönne. Én még azon képedtem el, hogy a Fesztiválzenekar egy ennyire gyökeresen más játékmódot, feltehetően csekély mennyiségű próbával, ennyire jól le tudott követni, le a kalappal előttük.
Nem a tempó volt a baj, hanem kapkodtak. Tipikus hiba
Lényeg, hogy Naganot soha többé nem akarom hallani. Sem élőben, sem felvételről. Erős második Welser-Möst.
fogalmazzunk kevéssé eufemisztikusan: tehetségtelen! Vagy tizenkettő egy tucat (ez a nőies változat).
Mendelssohn és Schumann nem írt bele dobbantásokat a műveibe. a szimfónia első tételének tempója szerintem túl gyors volt, egy gondolattal lassabb tempó nem lett volna olyan nehéz a zenekarnak.
Köszi szépen, belenézegettem, kellemes zene, jó hangú énekesekkel. :)
https://ia800301.us.archive.org/33/items/delibes-jean-de-nivelle/Delibes%20-Jean%20de%20Nivelle.mp4
A teljes opera közvetítése - élő felvételről – Delibes: Jean de Nivelle
Müpa Home Live - 2026. január 14.
/2:51:08/
Engem az dühített fel, hogy egy kitűnő zenekart játszatott lélektelenül, szürkén, lassan. Az Eroica Scherzojában felderengett valami, oszt ennyi. Amikor Brahms-műsorral lépett fel a szintén nagyszerű NDR Elbphilharmonieorchesterrel, gondosan elkerültem, talán még a videoközvetítést (már ha volt ilyen egyáltalán).
A MüPában a Bajor Állami Zenekar lépett fel, a műsor a Zarathustra és az Eroica volt.
Most, hogy írod, én is voltam. De el is felejtettem.
Érdekes, egyszer dolgoztam Naganoval és nekem nagyon meggyőző volt. Igaz, az egy ritkábban játszott, nehéz mű volt és lenyűgözött a profizmusa.
Nekem meg egyszer Naganohoz - never more!!!
Kétszer volt szerencsém Orozco-Estradához, ennyi éppen elég.
Kapcs. 7155. sorszám
A YouTube-on az énekművésznők Instagram oldalára került fel az alábbi két dal részlete, megnyitható és hanggal lejátszhatók:
Marie-Andrée Bouchard-Lesieur - Delibes: Jean de Nivelle – Here, at the end of first aria of Simone
- with Hungarian
National Philharmonic Orchestra, conducted by György Vashegyi
Mélissa Petit - Delibes: Jean de Nivelle - Fabliau d’Arlette - end Cadenza
with
amazing Hungarian National Philharmonic Orchestra and Maestro György Vashegyi
Müpa - Budapest, 14 janvier 2026
10 db fotó a NFZ Instagram oldalán - a Jean de Nivelle-előadáson készültek a Müpában.
Kapcs. 7155. sorszám
François Rougier, aki Delibes operájának Malicorne
szerepét énekelte a Müpá-ban, feltett a YouTube oldalára két linket, amelyet
megnyitva a „Jean de Nivelle” két jelenetében láthatjuk és hallgathatjuk meg őt és kollégáit:
Delibes: Jean de Nivelle – Acte III – Couplets et Terzetto
Diane: Juliette Mey
Malicorne: François Rougier
Beautreillis: Jean-Philippe Mc
Clish
Delibes: Jean de Nivelle – Acte II – Trio bouffe
Malicorne:
François Rougier
Beautreilli:
Jean-Philippe Mc Clish
Saladin: Adrien Fournaison
Orchestre
National Philharmonique de Hongrie
Direction musicale: György Vashegyi
Müpa - Budapest, 14 janvier 2026
A Mendelssohn és Schumann szép volt; bár tavaly a müncheniek Orozco-Estrada vezényletével mintha még jobban adták volna elő a Tavaszi szimfóniát. Fostert akkor zártam a szívembe, nem csak az akkor előadott gyönyörű Dvořák/8 miatt, hanem mert a jó öreg gyönyörű szavakkal emlékezett meg dicső emlékezetű ZOLTÁNUNKról. Persze a beugró román karmester esetében még érvényesülhet a Bernstein-szabály.
Jó vót?
Sok ilyet láttunk a zenetörténetben...
Voltam tegnap a Widmann testvérek és a BFZ estjén. Hangrögzítő berendezésnek talán a pódiumon felállított mikrofonok tekinthetők, de ebben nem vagyok biztos. Ennyit a bírósági perek szemtanúinak megbízhatóságáról.
Ez nagyon emlékeztet arra, amikor még Hollós Máté vezette a Hungarotont, és "The label of discoveries" jelzővel illette magát a cég. Akadt itt néhány harmatgyenge darab felvétele, felfedezés, amely aztán megint nagyon hamar elsüllyedt a feledés mocsarában. Ha jól emlékszem, a leggyengébb bizonyos Siegfried Palmer 19. századi német zeneszerző zongorás trióit tartalmazta, de egy Förster nevű Mozart- és Beethoven kortárs vonósnégyesei, valamint egy Oroszországba szakadt francia, talán Simon rézfúvós darabjai is erős versenyzők ebben a mezőnyben. Ha nem felejtem el, este kikeresem őket. Akit érdekel, mi közöm nekem hozzájuk, csakis privátban megírom.
Berlioz 3 vagy akár 4 operájáról nem is szólva, ami régi mániám. (A Stefánián való fiákerezés nem vonz.)
De nem lett akkora slágerdarab, mint a legtöbb Meyerbeer vagy A portici néma.
Ès a te korodban? :-) vagy ti magàzódtok? ;-)
Még e hónapban újabb francia operakoncert a Müpában - újabb érdekességek, kuriózumok, felfedezésre váró ismeretlen szerzők és operák
FRANCIA ROMANTIKUS ÁRIAEST // Henric / Vashegyi
2026. január 25.vasárnap 19:30Müpa
BERLIOZ, BIZET,
BONIS, CLAPISSON, DAVID, FEVRIER, GODARD, GOUNOD, JONCIERES, MASSENET,
OFFENBACH, OLAGNIER művei
Julien Henric tenor
Concerto Budapest
Vezényel: Vashegyi György
Részletes műsor:
Charles GOUNOD: Rómeó és Júlia (Roméo et Juliette) –
Rómeó cavatinája a 2. felvonásból („L'amour!”)
Félicien DAVID: Brazília gyöngye (La Perle Du
Brésil) – Nyitány
Marguerite OLAGNIER: Szaisz (Le Saïs) – Naghib szerenádja
(bölcsődala) a 3. felvonásból („Almaz, quand vient le soir”)
Jacques OFFENBACH: Favartné (Madame Favart) – Nyitány
Charles GOUNOD: Cinq-Mars – Nyitány és Cinq-Mars
cavatinája („A vous, ma mère”)
Jules MASSENET: Szapphó (Sapho) – Jean áriája az 1.
felvonásból („Ce monde que je vois”)
Victorin de JONCIÈRES: Berta királyné (La Reine Berthe) –
Előjáték
Maurice RAVEL: Szemiramisz (Sémiramis) – Előjáték, tánc és Manassès
áriája („Le rythme de la danse”)
Hector BERLIOZ: Faust elkárhozása (La damnation de
Faust) – Faust áriája a 3. felvonásból („Merci, doux crépuscule”)
Henry FÉVRIER: Carmosine – Périllo áriája az 2. felvonásból
(„Personne ici”)
Mélanie BONIS: Keleti szvit (Suite orientale) – Előjáték
Benjamin GODARD: Tasso (Le Tasse) – Tasso áriája a 2.
részből („Plaines de mon pays”)
Georges BIZET: Carmen – Don José virágáriája a 2. felvonásból („La
fleur que tu m'avais jetée”)
Mélanie BONIS: Keleti szvit (Suite orientale) – Az almeh tánca
Benjamin GODARD: Jocelyn – Jocelyn böcsődala a 2.
felvonásból („Cachés dans cet asile”)
Jules MASSENET: Manon – Des Grieux áriája a 3.
felvonásból („Je suis seul”)
Édouard LALO: Ys királya (Le Roi d'Ys) – Mylio hajnali dala
(„Puisqu'on ne peut fléchir”)
"A francia kultúrkör zenei és zenés színházi kincseit oly elkötelezetten kutató és népszerűsítő Vashegyi Györgynek nemcsak alkotók és remekművek megismerését köszönheti a magyar közönség, hanem éppígy nagytehetségű előadóművészek bemutatását is. Ez alkalommal a lyoni születésű fiatal tenor, a meredeken emelkedő pályaívű Julien Henric válhat közeli ismerősünkké egy olyan romantikus áriaest keretében, amely egyszersmind operák és zeneszerzők egész sorát is felfedezteti velünk. A 19. századi párizsi dalszínházi világ közegéből ugyanis nemcsak a nagy nevek szerepelnek a műsoron, hanem félig-meddig elfeledett komponisták is. Így Bizet, Gounod, Berlioz vagy éppen Offenbach áriái mellett olyan muzsikusok színpadi műveiből is hallhatunk reprezentatív részleteket, mint az opéra comique zsánerének termékeny mestere, Louis Clapisson vagy a keleti egzotikum iránt különösen fogékony zeneszerzőnő, Marguerite Olagnier. "
JEAN DE NIVELLE LÉO DELIBESTŐL KONCERTVÁLTOZATBAN A BUDAPESTI MÜPÁBAN – LE JOKEIN PATRIOTE – SZEMLE
A szeszélyestől a lelkes hazafiig
Lakmé keleties és gyarmati egzotikumát időbeli
egzotikum váltja fel, mivel a cselekmény a 15. századi Dijonban
játszódik . Ez néhány kissé archaikus részletet eredményez, amelyek inkább
az Ancien Régime-re, mintsem a középkorra utalnak. XI. Lajos és Jó Fülöp seregei
összecsapnak, és ebben a kontextusban jelenik meg egy valós történelmi alak,
Jean de Montmorency-Nivelle (1422-1477). Egykor népszerű dalok hőse volt, és
egy kutyával hozták összefüggésbe, "amelyik csak hívod, jön". A
szövegírók, Gondinet és Gille (ugyanaz, mint Lakmé esetében ),
mindenképpen idézik ezt a mára nagyrészt elfeledett kifejezést. A kezdetben
szeszélyes és lovagias, majd féltékeny és komor Jean de Nivelle az utolsó
felvonásban lelkes hazafivá változik, aki elszántan védi Franciaország zászlaját.
A pásztornak álcázott arisztokrata végül feleségül veszi a gyönyörű Arlette-et,
akit Simone boszorkány akart a fiának (milyen régimódinak és korabelinek
hangzanak ezek a nevek!), miközben a nemesség, Saladin d'Anglure, egy másik
valós történelmi személyiség személyében, szintén terveket szőtt a szépséggel.
Nevetés folyik két nyíltan nevetséges szereplőn is, Malicorne urán és
Beautreillis báróján, akik elragadóan gyávák és ostobák.
Bár a külföldi fellépésekre komponált recitativók használata egységesíti a zenét, a partitúra mégis tükrözi ezt a feszültséget a különböző irányok között, a harci rézfúvósok csillogása könnyed vagy érzéki dallamokkal váltakozva. Vashegyi György csodálatra méltóan egyensúlyozza ki ezeket az elemeket, hogy egy rendkívül meggyőző eredményt hozzon létre, vezényelve a Magyar Filharmonikus Zenekart és a félelmetes Nemzeti Énekkart.
Egy csillogó és érzékeny értelmezés
Jean de Nivelle szerepében, még ha nem is rendelkezett Talazac
hangprofiljával – aki Hoffmann és Samson mellett alkotta meg a szerepet –,
Cyrille Dubois szikrázó és érzékeny interpretációjával, valamint szárnyaló
magas hangjaival rabul ejtette a közönséget. Marie-Andrée Bouchard-Lesieur
jelentős mélységet és érzékiséget vitt Simone középkori Taven-alakjába. Az est
fénypontja azonban kétségtelenül Mélissa Petit volt, aki Arlette szerepében a
káprázatos virtuozitást gazdag és személyes hangszínnel ötvözte, mindenféle
szárazságtól és szűkszavúságtól mentesen: bízzon rá a PBZ a jövőben még több
ilyen francia opéra-comique hősnőt, amire tökéletesen alkalmasnak tűnik!
Tassis Christoyannis egy szórakoztató áriában tündököl, mielőtt felfedné Charolais grófjának tekintélyét. François Rougier felbecsülhetetlen értékű, együgyű személyiségével briliánsan testesíti meg Malicorne urát, a zene szerint egy „komikus tenor” karaktert, és tökéletesen illő partnerre lel Jean-Philippe McClishben, a Quebecből küldött baritonban. Adrien Fournaison gyönyörű, mély hangját több mellékszereplőnek is kölcsönzi, míg Juliette Mey magabiztosan ötvözi Dugazon, Isolin apród és Diane, Beautreillis báró lánya két szerepét.
Izgatottan várjuk a PBZ „Francia Opera” gyűjteményében bejelentett felvétel
megjelenését.
Laurent Bury
A maga korában nagy siker volt a Jean de Nivelle, csak mondom. Vagy írom :)
Ha már mindenáron XIX. szd.-i francia operákra hajt rá Vashegyi maestro, szemezgethetne a grand opéra nem sovány terméséből (Meyerbeer, Auber, Himbeer, Halévy), apparátus is kéznél van ezekhez vagy a századvégi verismo(közeli)-felhozatalból: Massenet, Charpentier, d'Albert. Utóbbitól a Tieflandot egyszer játszották jó pár éve az Erkelben, nekem tetszett, izgalmas sztori, jó előadás volt, talán kommenteltem is.
Vajon akár tanult szerkesztőink hallották Charles Silvernek akár a nevét egyáltalán? Ugyan kit fog ez a darab érdekelni? Ja, hogy az nem számít?! Persze, közpénzből könnyű "zsenerőznek" lenni..
Olyan műveket érdemes elővenni, amelyek a maguk korában nagyon nagy sikert arattak. Gondolok itt pl. Meyerbeer operáira vagy a hazai pályáról a Sába királynőjére. Nem olyan remekművek, mint Verdi legtöbb operája, de...! Lelki szemeim előtt pedig megjelennek azon csalódott zenerajongók tömegei, akiknek nem jutott a Jean de Nivelle és/vagy Silver Csipkerózsikájának felvételéből, ezért vagy dühükben feldúlják a várost, vagy kataton állapotban a házfalaknak támaszkodnak, pszichiátriai segítségre szorulva.
(Ne) vigadj, vándor! ERRE eleve nem megyek el, ugyanakkor remélhetőleg ősszel a francia zeneszerzőcskék cincogásánál nemesebb zenéket hallgathatok a világ egyik leghíresebb ilyen intézményében.
Előtte pedig egy szintén francia szerző művének magyarországi ősbemutatója lesz, besser spät als nie:
Mit tervez ősztől Vashegyi - valami ismeretlent megint? Nem olvastam erről.
Nem írta, hogy remekmű. Mint operaritkaság újrafelfedezését méltatta. Én is szeretek rácsodálkozni francia, olasz, német mára elfeledett szerzők és operák zenéire, azok miben és miért milyen jók - ha színpadra dramaturgiai és más okok miatt ma már mégsem valók. Megismerni azért érdemesek, előbányászni mint különlegességet és koncertszerű formában előadni. Nem kell rajongani, kedvelni lehet igen, felismerni bizonyos értékeit. Utólag pedig lemezformátumban is hozzáférni - akinek kedvére volt a hallott zene és a szép énekszámok. Nyilván egyikünk sem méri Aida, Don Carlos, Carmen vagy más kiváló művekhez, más a mérce, sőt, a pár évvel későbbi Lakméra is Delibes előző operájának tükrében csodálkozhatunk rá: a Jean de Nivelle-t némiképp megismerve, meglévő értékeit nem lebecsülve.
Ha a hölgynek EZ remekmű, akkor micsoda az Aida/Don Carlos, netán a Carmen, hogy nagyjából a Nivelle-i Jancsival egy időben született operáknál maradjunk???
Ma 135 éve született Léo Delibes
Érdemesnek tartom a tegnap
megjelent operakritikát is ide betenni:
/Fidelio.hu - 2026.01.15. 16:05 – Kondor Kata/
„Modern hős történelmi környezetben”
Az elmúlt évek legjobb
francia operaritkaságát láthattuk – állapítottuk meg többen, mikor véget ért a Nemzeti Filharmonikusok és Vashegyi
György főzeneigazgató szokásos éves koncertje január 14-én
a Müpában. Ezúttal az inkább balettjairól ismert 19. századi zeneszerző, Léo Delibes történelmi tárgyú operája,
a Jean de Nivelle került
színre. Pompázatos, színes muzsika, nagyszabású kórustablókkal, virtuóz
áriákkal, izgalmas zenekari színezettel, néha úgy érezhettük, a komponista
zenei fantáziája túlnövi a cselekmény kereteit.
Maga
a történet ugyanis kevésbé jó, a szereplők kissé következetlenül viselkednek
(legjobb példa a nemeskisasszony Diane, aki a főszereplőnőnek először
pártfogója, majd szerelmi riválisa, majd mégsem, aztán mégis).
Izgalmas ugyanakkor a
címszereplő figurája, az 1880-ban írott opera mintha a 20. század
talajvesztett, széteső hőseit előlegezné meg.
Jean de Nivelle már nem a
romantika kiábrándult figuráinak utóda, nem elvesztette a hitét a nemes
eszmékben, hanem soha nem is találta meg, hiába kereste azt. A haza iránti
elkötelezettségről énekli legszebb áriáját, majd jóformán azonnal elfeledkezik
róla, és fél perc múlva már más motiváció vezeti. A mű végén úgy tűnik, végül
révbe érhet, hála a szerelemnek és a világtól való elvonulásnak, de bármilyen
szépen zengik is a szereplők és az énekkar a darab egyik legslágergyanúsabb
dallamára a mindent elsöprő érzelem dicséretét, azért nem lehetünk benne
teljesen biztosak, hogy hősünk két nap után nem fog ismét odébbállni.
A
koncerten az első perctől remekeltek az együttesek, a Nemzeti
Filharmonikus Zenekar már a csupa izgalmas zenei megoldást
felmutató nyitányban sziporkázott, amely mintha a főszereplő szeszélyes
karakterét festette volna. A Nemzeti Énekkar gyönyörű
hangon, kiegyenlítetten és átütő erővel szólalt meg, külön elismerés illeti a
szüretelő asszonyok női kórusát. Parádés volt a szereposztás is, a címszereplő
technikailag igen nehéz szólamát visszatérő vendégként Cyrille
Dubois szólaltatta meg.
Ha a magyar közönség
eddig még nem lett volna Mélissa Petit rajongója, ez most megváltozott,
az énekesnő nem csupán
virtuóz koloratúrszoprán, de gyönyörű hangon, hibátlan karakterrel szólaltat
meg bármilyen zenei anyagot, és mindezt magával ragadó kisugárzással teszi.
Remekeltek a további női szereplők: Marie-Andrée Bouchard-Lesieurt
dús hangja a romantikus boszorkányalakok ideális megformálójává tette, és
könnyedén, intelligensen énekelt a beugrás miatt két szerepet is megszólaltató Juliette
Mey. Ezúttal is lehengerlő hangot és jelenlétet mutatott Tassis
Christoyannis, és szépen szólt Jean-Philippe Mc Clish basszusa
is. A hosszú, de tartalmas este végén csak egyetlen kívánságunk maradt: minél
előbb kézbe foghassuk az operából készülő lemezt is.
OK. Egy biztos: Amit Vashegyi idén ősszel tervez előadni - általam sohasem hallott francia zeneszerző még kevésbé ismert operája - azt biztosan nem fogom meghallgatni/nézni még a közvetítés útján sem.
Visszakerestem: az Ys királya -tömörsége okán is- jobban tetszett nekem is, neked is, ld.6345-6350-6352 uitt.
Nos, ebben az esetben 120%-ban értünk egyet! (Szerintem az Ys királyának is a Jean de Nivelle mellett van a helye, de ezen ne kapjunk hajba - már ha van nekünk, hála előrehaladott életkorunknak.)
Till Géza a Lakméról: "...zsongítóan illatos, sőt olykor kissé parfümös ... az érzelmi szenvedély heve is inkább parázslik, alig izzik valódi tűzzel ... (a zene) ...szentimentalizmusa mellett kissé híg és erőtlen". (kiemelés tőlem - ED) Írja ezt a szerencsére legalább rövidebb és parádés szerepoperáról. A Jean de Nivelle-t a MÜPA saját csatornáján hallgattam ... ameddig bírtam, addig is néhány énekes kedvéért. (A Lalo-operát magam is a helyszínen láttam a szép és behízelgő hangú Dubois-val.) Ennek a Delibes-opusznak vélhetően és visszavonhatatlanul a (zene)történelem süllyesztőjében van a helye és ott is van már jó ideje. Nem tudom értékelni a különben jól teljesítő kórus és zenekar eme erőltetett vállal(koz)ását, mert a produkció kitűzésének nem látom egyéb értelmét, mint hogy a régizenés komfortzónájából olykor kilépni akaró vagy kénytelen Vashegyi György nem csekély, vagy inkább bármi áron -és nem először!- olyan darabot szándékozott a közönség elé tárni, amiben a teljesítménye, tágabb horizonton a karmesteri kvalitásai senki mással nem összevethető/k.
