Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Remélhetőleg élő videós közvetítés is lesz, mint az NFZ ottani estjein, legutóbb a Nabucco előadásáról. NB: NEM az irigység beszél belőlem, mert ott leszünk, én viszont kb. 27 év után végre élőben hallhatom a Krisztus gyermekkorát. (Lemezen 2 felvétele is megvan, tegnap hallgattam meg Dutoit Montrealban készült gyönyörű felvételét.
A Bartók Rádió szerda este élőben sugározza a Müpából Berlioz csodálatos oratóriumát: Krisztus gyermekkora
Lelkemet simogatta Francesca Aspromonte dícsérete. Évekkel ezelőtt kis vidéki színházunkban (Teatro Grande, Brescia, bár szerintem már minden fórumtárs kívülről fújja) ragyogott ki egy Rinaldo előadói közül. Azóta igyekszem elcsípni bármit is énekeljen, és még soha nem okozott csalódást.
Tisztelt fórumtársak, feleségemnek munkahelyi programja akadt, így szabaddá vált 1 db jegy 15-én (szerda) estére az NFZ koncertjére a Müpába (fszt. 4. sor). Műsor: Berlioz: Krisztus gyermekkora, francia közreműködő énekesekkel. Ha valakit érdekelne, grátisz felajánlom számára. Egy emailt írjon a bacsnyir@gmail.com címre, és postafordultával elküldöm a jegyet neki.
Most értem haza Gluck Orfeusz és Euridikéjéről a Müpából, de nem tudok szabadulni a hatása alól. A mű "a maga idejében", ahogy mondani szokás, újítóként tűnt fel, mai füllel már nem lóg ki annyira a barokk operák közül (persze értem, hogy Wagner miért is tekintett rá előzményként). De ma ismét bebizonyosodott, hogy az opera nem a díszlet, vagy a jelmez, vagy a rendezés, netán a látványos showelemek miatt hat - ha hat -, hanem elsősorban az énekesi, másodsorban a színészi teljesítmények miatt; és persze a jó zenekar és karmester se árt... (Bár tudná mindezt Ókovács Szilveszter is..:! - de ez most csak egy mellékszál.) Ami a lényeg: életem eddigi legdrágább koncertjegyét vettem meg egy hónapja - a földszint nyolcadik sorba 32 ezer Ft volt 15% kedvezménnyel -, de minden fillérje megérte! Cecilia Bartolit eddig csak hangfelvételről kedveltem, és volt egy kis félsz bennem, hogy élőben, így 59 évesen már nem lesz az igazi - de szerencsére az volt. Megindító színészi játék, erőlködésmentes, természetes hangképzés, tökéletes, sőt még külsőleg is kiválóan tartja magát. Igazán szerencsésnek éreztem magamat, amikor néhány ütemnyit a székembe kapaszkodva énekelt... :-) (hiszen, szellemes megoldással, a színpad nélküli Nemzeti Hangversenyterem nézőterét is bevonták a az előadásba). Így vált a "koncertszerű" előadás teljes értékűvé. A legkellemesebb meglepetést azonban így sem Bartoli okozta, hanem az Euridikét alakító - és a lebetegedett Mélissa Petit helyett beugró - Francesca Aspromonte. Talán hallottam már a nevét (utólag utánanézve, 34 éves korára már komoly nemzetközi karriert tudhat magáénak), de az első pillanattól az utolsóig teljesen méltó partnere volt Bartolinak. Erőlködésmentes, hibátlan hangképzés, sosem túl sok vagy túl kevés dinamika, tökéletes szereptudás, magabiztos színpadi mozgás, kifejező színészi játék - és Bartolival is abszolút begyakorlottnak tűnően dolgoztak együtt, úgyhogy mostantól megjegyeztem a nevét. De, még egyszer mondom, katartikus élmény volt az egész előadás - és ezt, úgy tűnik, a közönség is így érezte: bár kezdetben csak néhányan álltak fel, egy perc után régen látott standing ovation volt a Müpában. Teljesen megérdemelten.
Én a földszint harmadik sorában ültem, és hallottam, amit mond. Tehát a ráadás Kopacsinszkaja saját szerzeménye volt (mellékesen zeneszerzéssel is foglalkozik), bár ez most csak egy rövid etüd volt. :-)
Hogy vidéki zkr., az ténykérdés, miként pl. a Suisse Romande vagy a Drezdai Staatskapelle, az amerikai Big Five-ról nem is beszélve... Inkább azon kellene elgondolkozni, hogy nálunk miért olyan lekicsinylő dolog vidékinek lenni. (Sorolható rengeteg nagy magyar alkotó és művész is, aki vidéki volt, sőt az is maradt.) Rotterdam amúgy csak a 3. város Hollandiában, mivel két székhely is van az országban: Amszhterdam és Hága. Igaz, Rotterdam jó száz éve a világ egyik legforgalmasabb kikötője. S a zkr. lemezeire egy példa saját gyűjteményemből: Bartók: Négy zkri db., Két arckép, Két kép - Erato, vez.: J.Conlon.
A barátnőmék a földszinten ültek, de hátul. Ő is csak annyit hallott, hogy ráadásként Kopatchinskaja és társai a békéről szóló valamilyen művet játszottak. Igazán időszerű volt!
Kopatchinskaja mindig, mindenhol mezítláb játszik, talán játék közbenígy áll a legbiztosabban a lábán. Egyszer a Müpában egy egészen csodálatos rusztikus orosz ruhakölteményben is láttam őt játszani, mintha egy jelmez lett volna az egykori Gyagilev balett valamelyik előadásából, és akkor is mezítláb volt. Úgy emlékszem az egyik fórumtársunk meg is tudta mutatni, hogy milyen ruha volt az. A hölgy fantasztikusan játszik, mindig nagyon dinamikusan de hibátlanul. Úgy emlékszem, legutóbb Bartók 2. Hegedűversenyét hallottam tőle. Sajnos a harmadikon én se hallottam, hogy mi volt a ráadás, de én inkább egy állatfarmra tippeltem volna. Közben engem kicsit meglepett, hogy mennyire jó együttes a Rotterdami Filharmonikusok, pedig ha úgy vesszük, ők csak egy vidéki zenekar.
A világszerte ismert és kedvelt holland „keringő király” nemrég két telt házas előadást tartott a DOME-ban (november 28-29.). Az utóbbi években rendszeressé vált a hegedűművész-karmester meg- és visszahívása; már 2026-ra is meghirdették koncertjét az említett rendezvénycsarnokba. Kaptam egy ajándékjegyet, így élőben is rácsodálkozhattam a művészre, aki ma már – és ezt megtapasztalhattuk elmúlt szombaton is – inkább mint showman mutatkozik meg közönségének, keveset játszik hangszerén: hegedűvel a kezében, limitált mozdulatokkal irányítja a kísérő 60 tagú Johann Strauss Zenekarát vagy beinti a meghívott vendég fellépőket, és szövegel, kommentál, ismertet, olykor a közönséget is bevonja a produkcióba (megszólítja, megénekelteti, táncra hívja őket).
A YouTube-on sok évre visszamenőleg fellelni a nemzetközi helyszíneken lezajlott koncertek videofelvételeit. Tehát Rieu számomra sok újdonságot nem hozott ide el, viszont látszik, hogy összeszokott-összedolgozott csapat van együtt a színpadon, és általában azonos koreográfiát követnek az elhangzó ének-zeneszámok során: ügyelnek a kiválogatásukban/kiválasztásukban és a műsorrendbe iktatásukban, lehetőleg ugyanazokkal a szereplőkkel. Arra is figyelnek, hogy a nemzetközileg ismert slágerek közé a fellépés helyszínéül szolgáló országra - népre jellemző nevezetes zenéket is beiktassanak a programba – a helyiek örömére. Miközben szól a zene, a háttérben a színpad felett az adott országra jellemző egy nevezetes tájképet látványillusztrációként kivetítik. Amúgy a színpad két oldalán magasan lévő két hatalmas kivetítőn azok is jól követhetik az eseményeket, akik a színpadtól messze, távolban, a harmadik emeleten ülnek. Mellesleg a DOME mintegy húszezer ember befogadására alkalmas, ilyen és hasonló rendezvények megtartására is.
Rieu bemutatja közönségének a színpadra érkező vendégművészeket, együtteseket, ének- és hangszeres szólístákat meg a kísérő kórus/vokáltagokat. Rákeresve a világhálón ők ismert személyiségek, akiket felfedezhetünk a turné más-más helyszínein készült képfelvételekről. Így volt most is. A színpadra érkezett mások mellett egy amerikai operaénekesnő, egy fiatal holland énekesnő, egy svájci pánsip-fuvolaművész, fellépett nálunk Rieu „három tenorja” – köztük egy magyar származású énekművésszel. A zenék, műfajok, stílusok is sokfélék: operarészletek, operettrészletek, musicalrészlet, filmzene, rock, jazz, keringő, induló, polka stb. mind képviselve volt a programban: tehát igen sokszínű volt a műsor, így benne felhangzott sok örökzöld sláger is, vagy klasszikusok keveréke a Johann Strauss zenekarra hangszerelve. Mindez körítve Rieu humoros színpadi jelenlétével, gyönyörű jelmezek, stílusos díszletegyüttes, látványos fénytechnika kiemelésével.
Már csak a (nem teljes körű) felsorolás a végére, mit hallottunk és kiket láttunk ezen a fergeteges, jó hangulatú, sok ráadást is kapott Rieu-koncerten a DOME-ban:
- Julius
Fučík: (bevonulási) induló opus 68. (1899)
- Kálmán Imre: A csárdáskirálynő – egyveleg
- Lehár Ferenc: A víg özvegy – zenekari részletek
- Leo Caerts - Leo
Rozenstraten: Viva
España
- Domenico Modugno: Volare (Emma Kok)
- André Rieu – Frozen: Let It Go (Emma Kok)
- Zorba tánca – Sirtaki (Km. Michel Tirabosco –
pánsípon)
- Across the Stars (Km. Michel Tirabosco –
pánsípon)
- ifj. Johann Strauss – A cigánybáró – Barinkay
belépője (zenekari változat)
- Josef Strauss: Feuerfest! op. 269 – francia-polka
- Siegfried Translateur: „Wiener Praterleben” –
keringő (1892)
- „Sportpalastwalzer” (Km. Manoe Koning és a zenekar
- vicces „füttydal” (1892)
- Puccini: Pillangókisasszony – Cso-cso-szán
Nagyáriája (Micaëla Oeste)
- „Torna a Surriento” (a „Három Tenor” előadásában,
PlatinTenors: Gary Bennett (Ausztrália), Mavrák Béla (vajdasági származású magyar
operaénekes), Serge Bosch (Belgium)
- Ifj. Johann Strauss: Kék Duna keringő
- Id. Johann Strauss: Radetzky-marsch
- Verdi: Traviata – Brindisi: „Libiamo, libiamo
ne’ lieti calici” (a „Három Tenor” előadásában, PlatinTenors: Gary Bennett
(Ausztrália), Mavrák Béla (vajdasági származású magyar operaénekes), Serge Bosch
(Belgium)
- Robert Stolz – Walter Reisch: Adieu, mein
kleiner Gardeoffizier!
Hètfőn 19h30 V. Òlafsson szòlòestje szintèn online.
Ma este 19.30-kor online közvetítés a Müpából. Adventi koncert.
Most nem néztem meg a Nabuccót a Müpá-ban. (Az online lehetőségről megfeledkeztem.) Az operát nyáron láttam a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Azért én is sajnálom, hogy ezúttal kihagytam...
Valóban nagyon sajnálom, több okból is! Vörös Szilvia miatt különösen. Az utolsó 40 perc csodálatos volt, nyilván az egész előadás is, de nem volt mit tennem. (csak remélhetem, hogy ez az előadás valamikor az M5 tv műsorán felmerül.!)
Akkor nagyon sajnálhatja... Élőben pedig még nagyobb élmény volt! Enkhbat, Vörös Szilvia, Horváth István különösen kiváló volt (hangi és előadói tekintetben egyaránt), de tulajdonképpen a többiek is jó hangi teljesítményt nyújtottak, az NFZ pedig legszebb napjaira emlékeztetően játszott, és ne felejtsük ki a Nemzeti Énekkart se, akiket mostanában rendre nagyon színvonalasnak és jól "bepróbáltnak" hallok. Egyedül Maria Jose Sirin (Abigél) hangképzésén volt érezhető, hogy már túl van a fénykorán hangi értelemben is, és a Zakariást éneklő orosz basszista sem volt mindig tökéletes. Ezzel együtt: én ugyan a földszint negyedik sorban ültem, de ezeket az énekeseket valószínűleg a 3. emelet utolsó sorában is jól lehetett hallani. A koncertszerű előadás ellenére igazi operai élmény volt, különösen ehhez képest ráadásul visszafogott árakon.
Sajnos, későn értem haza, így "lemaradtam" róla.
Ma este 19 órától Verdi: Nabucco online közvetítés a Müpából.
Minden kedves fórumtársnak köszönöm a figyelmességet, hogy számomra is érthető rövidítéseket használnak.
Anèlkül, hogy hallottam volna valamennyit, a magam rèszèről az LA Phil* szerintem màr règòta a Big Five-hoz vagy minimum a Big Six-hez :-) sorolhatò.
A BFZ/BFO pedig az idők végezetéig a zászlajára tűzi, hogy ők is a legjobbak között vannak bizonyos kritikusok szavazatai alapján.
Mindig vitathatók az ilyen összehasonlítások, az pedig pláne, hogy kik tartoznak a szűk élvonalba. Ha már a CSO is bekerült az értékelésbe, akkor azért az USA-ból min. a Big Five többi tagját (N.Y.Filh., Cleveland SO, Philadelphia O., Boston SO) sem kellett volna kihagyni, Európából pedig a Concertgebouw Zkr-t és a legjobb londoni zenekarokat sem.
Kedves Perempe, nekem ilyen összehasonlítási alapom és lehetőségem nincsen, mindenesetre a múlt heti koncert nagyon jó volt, és kiemelkedett azon koncertek sorából, amelyeket a Müpában ebben az évadban láttam.
Köszönöm. A cseh zenekarnak nyoma sem volt a keresésemben. Megerősítve látom azt a tapasztalatomat, hogy az internet végtelen mezején a kutatási irányt nagyban befolyásolják a gépről folytatott korábbi kutatások.
tapasztalatom szerint a VPO/CPO/elit német zenekarok szintjét nem hozza a VSO. 2023 márciusában voltam Bamberg koncerten Bécsben, beszélgettem egy akkor 84 éves bácsival, egy páholyban ültünk. ő mondta, hogy az '50-es évektől jár rendszeresen, a VSO nem a világ legjobb zenekara. a Bruckner 7./VPO/Mehta előtt egy franciával beszéltem, szerinte a VSO a BFZ-vel egy kategória; volt alkalma párszor hallani a BFZ-t is. szerintem is esetleg erős B kategória a BFZ és a VSO. hallottam élőben CSO-t, csalódás volt.
Na, akkor fussunk neki még egyszer: https://youtu.be/qJ1ijIztHNo?si=_uQiWV84gkd724RG
Kösz, jó ez a Figaro. :)
Szerintem sem az, de azért érdemes belehallgatni itt...
Azt olvastam, hogy Mahler első szimfóniájának első három előadása (Budapest 1889, Hamburg 1893, Weimar 1894) volt 5 tételes, de ezek mindegyike más és más volt, mert közben Mahler jelentősen átdolgozta a művet. E bemutatók után tért át Mahler a 4 tételes verzióra, és ezt a 4 tételes verziót játsszák jelenleg is leggyakrabban. Tehát az öt tételes változatnak is három verziója létezett, kérdés, hogy a Kocsis-féle előadások, ezek közül melyik verzióhoz álltak a legközelebb. Mivel egy 2004-es koncertre hivatkozol, ezért szinte kizárt, hogy az a rekonstruált 1889-es Budapesti verzió lett volna, amit először a 2012-es Mahler centenáriumon adtak elő.
Kocsis az NFZ-vel több ízben előadta az öttételes változatot. Az egyik 2004-es koncertjét CD-n ki is adták...
Manapság általában a 4 tételes verziót játsszák, ami itt is elhangzott szerdán a Müpában. A budapesti verzió rekonstrukciójával kapcsolatban ezt a cikket ajánlom a figyelmetekbe.
A két hiányzó "budapesti" tételt szerinted a "hamburgiakkal" kipótolva játszották? Ez a szakszerűnek tűnő ismertető ellentmondani látszik az általad írottaknak. Eszerint még a Blumine is elhangzott az öttételes itteni premieren. Valójában akkor amit ma általában játszanak, az mi?
Én úgy tudom, hogy csak a Haumburgi, 1893-ban bemutatott változat hiteles eredetijét találták meg 70 éves "eltűnést" követően, amelyet Britten 1967-ben újra bemutatott. A budapesti ősváltozat eredeti kottája viszont nem került elő, csak egy kézirati példánya, amely Mahler egyik munkapéldánya lehetett, és rengeteg javítást, beszúrást, törlést tartalmazott, ráadásul az 1889-es előadás két tétele hiányzott belőle. Ez a példány Mahler sógora kezébe került, majd halála után évtizedekig egy kanadai egyetem könyvtárában porosodott. Ebből a példányból készítettek egy rekonstrukciót, amelyet a 2011-es Mahler centrumon mutattak be, és a budapesti ősbemutatóhoz feltehetően ez a változat áll legközelebb.
A "Blumine"-re gondolsz? Mert az megvan már.
Bán Teodóra keddi sajtótájékoztatóján egyebek közt ismertette a Margitszigeti Szabadtéri Színpad 2026. évi müsortervét.
Az együttesek tudtommal Kft-be vannak "kiszervezve", fenntartòjuk 100%-ban az MTVA. Olyan horribilis összeg fölött, mint MTVA, koràbban nem diszponàlt egyetlen fenntartò sem. Az együttesek menedzsmentje sem lehet tùl hatèkony, ha ilyen esetben ehhez a "megoldàshoz" folyamodnak. Ùgy làttam, amikor mèg a Bruckner volt kiìrva, ami èrdekelt, elèg rosszul festett a jegytèrkèp. Alig hiszem, hogy ezt -"valòdi" jegyek eladàsàval- majd a Faust-szimfònia megdobja.
Bayerische Staatsoper, München, 2026. februàr (Kyle Ketelsen ènekli Mefisztòt)
Úgy tűnik, nagy az egyetértés a tegnapi Tetelman-Moreno koncerttel kapcsolatban, és alapjában én is csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Annyi előnyöm volt hozzájuk képest, hogy én nem online, és nem is a harmadik emeletről, hanem a földszint 9. sorból néztem-hallgattam az előadást, így a problémákkal is közelebbről szembesültem. Például azzal, hogy Morenonak nemcsak a hangszépsége hiányzik, hanem a hangképzése is egyenetlen: alul szinte csak "meleg levegő" - ilyen szempontból igen rossz választás volt számára mindkét ráadásszáma, mert a Bésame múcho-ban és a Granada túlnyomó részében is szinte hallhatatlan volt -, középen sötétít, csak a magas hangjai szólalnak meg az elvárható erővel és minőségben. De nem illett a hangi adottságaihoz a szünet előtti program, Margit és Aida sem - önkéntelenül azon morfondíroztam, hogy akár a jelenlegi magyar szoprán "mezőnyben" hányan tudták volna ezeket jobban előadni. A szünet utáni két áriája, Adriana Lecovreur és az Un bel di vedremo - viszont már egészen jól állt neki, én megmaradnék a helyében a Puccini és kortársai vonalon... de nemzetközi "sztár" kívánalmaitól még a mai, ínségesebb időkben is nagyon távol áll.
A hang terjedése énektechnikai kérdés, Tetelman nem egy árnyalt énekes, nyomja-nyomja, kb. ennyit tud. Ez bizonyos szólamokban elmegy, a Faust nem ilyen.
Ne legyünk naívak, az MR Együttesek ehhez képest fillérekből gazdálkodnak...
Sajnos a Bruckner/8 sem az. A Faust-szimfóniával közös sorsuk, hogy anno Hanslick mindkét művet jól ledorongolta. Bruckner mo.-i sorsa ugyanakkor a "Mi mindent jobban tudunk", ill. a "Minden úgy jó, ahogy van" mentalitás eredménye, amihez a zenekari zenészek ellenállása is hozzájárul. Kocsis vagy maga vezényelte el a 7.-et és a 8.-at, Kovács Jánosra bízta a 4.-et és a 9.-et, utóbbi pedig a 8.-at kérte 70. születésnapi ajándékul a Szt. István Filharmonikusoktól (leánykori nevén I. István Gimnázium Szimf. Zenekara). Óhaja teljesült, bár nem közvetlenül a jeles dátum után.
