Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
6761 gezakadocsa 2025-03-06 18:45:08 [Válasz erre: 6760 Edmond Dantes 2025-03-06 17:17:10]
Érdekes módon tegnap a két többtételes mű közül az ismertebbnél, a Beethoven-szimfóniában tapsolt a közönség egy része az első és a második tétel után is, a Dohnányi-darabnál nem.
Érdekes módon tegnap a két többtételes mű közül az ismertebbnél, a Beethoven-szimfóniában tapsolt a közönség egy része az első és a második tétel után is, a Dohnányi-darabnál nem.
6760 Edmond Dantes 2025-03-06 17:17:10 [Válasz erre: 6759 gezakadocsa 2025-03-06 13:30:15]
A szimfonikus zenekaroknak biztos "menekülő ùtvonaluk" = tuti slàger-szimfòniàjuk: Beethoven/VII, Csajkovszkij/V ès Brahms/I (esetleg IV.). Ezeket àlmukbòl fölkeltve bàrhol, bàrmikor, bàrkivel, csukott szemmel eljàtsszàk. A közönsèg pedig tapsol ... a Csajkovszkijnàl többnyire tùl hamar, a 4. tètel finàlèja előtti rövid generàlpauzàt a befejezèsnek vèlve. Valòban nem tùl elegàns gesztus a koncert legèrdekesebb darabjàt -ès vilàgsztàr előadòjàt- egy elkoptatott darabbal pòtolni, hacsak a lemondàs nem last minute törtènt.
A szimfonikus zenekaroknak biztos "menekülő ùtvonaluk" = tuti slàger-szimfòniàjuk: Beethoven/VII, Csajkovszkij/V ès Brahms/I (esetleg IV.). Ezeket àlmukbòl fölkeltve bàrhol, bàrmikor, bàrkivel, csukott szemmel eljàtsszàk. A közönsèg pedig tapsol ... a Csajkovszkijnàl többnyire tùl hamar, a 4. tètel finàlèja előtti rövid generàlpauzàt a befejezèsnek vèlve. Valòban nem tùl elegàns gesztus a koncert legèrdekesebb darabjàt -ès vilàgsztàr előadòjàt- egy elkoptatott darabbal pòtolni, hacsak a lemondàs nem last minute törtènt.
6759 gezakadocsa 2025-03-06 13:30:15 [Válasz erre: 6755 perempe 2025-03-05 14:40:41]
Hogy mennyire ötlettelen vagy remek lett az első rész, azon nyilván el lehet vitatkozni, viszont a helyszínen és más fórumon sem akadtam nyomára, hogy előzetesen tájékoztatták volna a közönséget, netán megindokolták volna a változtatást. (Én a rádióműsorból vettem észre, mivel egyenesben közvetítették a hgv -t.)
Hogy mennyire ötlettelen vagy remek lett az első rész, azon nyilván el lehet vitatkozni, viszont a helyszínen és más fórumon sem akadtam nyomára, hogy előzetesen tájékoztatták volna a közönséget, netán megindokolták volna a változtatást. (Én a rádióműsorból vettem észre, mivel egyenesben közvetítették a hgv -t.)
Pár nappal előtte is még az eredeti műsort és szereplőket reklámozta többször is a rádió...
Mindezek ellenére a közönség már az első félidőt is tetszéssel fogadta, a második pedig kifejezetten nagy sikert aratott, még ráadást is kaptunk. (A Szimfonikus percek utolsó tételét.)
Magam úgy éreztem, hogy az első részt a repertoárból húzta elő egy profi együttes és nem kevésbé profi karmestere. A nyitány jó volt, tulajdonképpen a Beethoven-szimfónia is, de utóbbinál nem éreztem különösebb ihletettséget vagy megragadó hatást, bár ha egy ilyen művet tisztességesen eljátszanak, azt mindig érdemes meghallgatni, mert azért élőben az igazi mégiscsak. (Utánaszámoltam: nekem 15 különböző fölvétele van meg otthon, a legnagyobbakkal, köztük nem egy élő rögzítés.)
A második félidőben kifogástalanabbnak tűnt az összeszedettség, egységesebbnek a koncepció. Sok szép egyéni szólót élvezhettünk mindkét darabban. (Az egyéni ízlés dolga, hogy egyes részeknek a ritmusa, lüktetése milyen és hogy az egyes hangszercsoportok mikor mennyire vannak kiemelve, netán mások rovására.)
Külön tetszett a végén a nagy ováció közepette, amikor a karmester egyes szólistákat külön is fölállított, hogy az első brácsás figyelmeztette, hogy kihagyta az angolkürtöst. A végig szimpatikusan viselkedő karmester ezt pótolta is, a közönség pedig félreérthetetlenül visszaigazolta: a hölgy tényleg remekelt a Dohnányi- és a Gershwin-műben is.
6758 Edmond Dantes 2025-03-06 12:56:32 [Válasz erre: 6755 perempe 2025-03-05 14:40:41]
Yende lehetett a "csali" ... dehát egy évi 100+ milliárdból tengődő intézménynek biztosan nem telt rá vagy hasonlóra.
Yende lehetett a "csali" ... dehát egy évi 100+ milliárdból tengődő intézménynek biztosan nem telt rá vagy hasonlóra.
6756 Búbánat 2025-03-05 16:42:50
Zéta már beírta az Olvasói levelekbe - de legyen meg itt is a kiemelt hír.
Kocsár Balázs a Pécsi Nemzeti Színház
új operaigazgatója.
A Magyar Állami Operaház korábbi főzeneigazgatója március 1-jétől tölti be a pozíciót – tette közzé a hírt az intézmény. A karmester a Pécsi Tudományegyetem Zeneművészeti Intézetének vezetését is idén veszi át.
Ezek szerint megváltak Gulyás Dénes operaénekes-rendezőtől,
a színház operatagozatának eddigi igazgatójától?...
6755 perempe 2025-03-05 14:40:41
A Magyar Rádió Zenekara ismert dél-afrikai szopránt. Semmi se lett belőle hétfőn, elég ötlettelenül töltötték fel az első részt.
Ruszlán és Ludmilla nyitány
Beethoven 7. szimfónia
Szimfonikus percek (Dohnányi)
Egy amerikai Párizsban
---
Az első rész ez lett volna eredetileg:
Barber: Knoxville, Summer of 1915
Gershwin: Dalok
Pretty Yende (szoprán)
6753 lujza 2025-03-02 03:14:43 [Válasz erre: 6743 takatsa 2025-02-26 23:09:38]
https://www.youtube.com/watch?v=5yAjR90qXj4
https://www.youtube.com/watch?v=5yAjR90qXj4
6752 macskás 2025-03-01 08:48:32 [Válasz erre: 6751 takatsa 2025-03-01 00:39:03]
:)
:)
Szent a béke részemről :)
6751 takatsa 2025-03-01 00:39:03 [Válasz erre: 6750 macskás 2025-03-01 00:19:15]
Micsoda ötlet! Isten látja a lelkemet, meg sem fordult a fejemben, hogy téged fricskázzalak a macskaevők kitétellel. Bár ha belegondolok, az "úgy szeretem, majd' megeszem" rád is vonatkoztatható macska-értelemben, de azért ott van az a majd' szócska a szólásban is, ami el kell, hogy űzzön minden sanda sejtetést vagy gyanút. :)
Micsoda ötlet! Isten látja a lelkemet, meg sem fordult a fejemben, hogy téged fricskázzalak a macskaevők kitétellel. Bár ha belegondolok, az "úgy szeretem, majd' megeszem" rád is vonatkoztatható macska-értelemben, de azért ott van az a majd' szócska a szólásban is, ami el kell, hogy űzzön minden sanda sejtetést vagy gyanút. :)
6750 macskás 2025-03-01 00:19:15 [Válasz erre: 6744 Heiner Lajos 2025-02-27 10:36:08]
Takatsa csak engem akart fricskázni.
Takatsa csak engem akart fricskázni.
Roppantul irigyellek a cicafarmodért!
6749 takatsa 2025-02-27 19:17:41 [Válasz erre: 6748 Nagy Katalin 2025-02-27 19:00:38]
Én a közjót és a közrosszt mindig patikamérlegre teszem / hogy egy milligrammal több vagy kevesebb, egyik se legyen. :)
Én a közjót és a közrosszt mindig patikamérlegre teszem / hogy egy milligrammal több vagy kevesebb, egyik se legyen. :)
6748 Nagy Katalin 2025-02-27 19:00:38 [Válasz erre: 6747 takatsa 2025-02-27 15:02:13]
Esetemben a humor nem tévesztett célt, csak egy kicsit fitogtattam a helyismeretemet. Ki mivel tud hozzájárulni a közjóhoz.
Esetemben a humor nem tévesztett célt, csak egy kicsit fitogtattam a helyismeretemet. Ki mivel tud hozzájárulni a közjóhoz.
6747 takatsa 2025-02-27 15:02:13 [Válasz erre: 6746 Nagy Katalin 2025-02-27 14:30:30]
Humornak szántam, de úgy tűnik, célt, vagy célközönséget tévesztettem.
Humornak szántam, de úgy tűnik, célt, vagy célközönséget tévesztettem.
De ha valakit a macskaevés komolyabban érdekel, akkor - ha nem is tudományos igénnyel - ezt tudom prezentálni:
"A macskaevő, macskazabáló kifejezést nemcsak mi használjuk, Olaszországban is ismerik, igaz ott konkrétan egy város, Vicenza lakóit nevezik „mangiatti”-nak. Történt ugyanis, hogy a középkori háborúskodások idején a kiéheztetett város lakói a túlélés érdekében még a macskákat is megették.
A magyar nyelvbe a macskaevő kifejezés valószínűleg Észak-Itália Habsburg megszállása idején, a leigázottakat becsmérlő német Ketzenesser tükörfordításával került át. A magyar nyelvben közkeletűvé az első világháború idején, az Isonzó és Piave mentén harcoló bakák révén vált az olaszok macskazabálókként való gúnyolása.
Ha már az olaszok csúfolásáról van szó, megemlékezünk a digó eredetéről is. A velencei olasz digo (’mondom’) amolyan visszatérő fordulat ’hé! hallja csak!’ jelentésben. A magyar nyelvbe az Itáliában állomásozó magyar katonák, illetve a nálunk dolgozó olasz kubikusok, fagylaltárusok révén került. Hosszú ideig nyelvjárási szinten élt, a köznyelv az 1970-es években kapta fel."
(Forrás: Google)
6746 Nagy Katalin 2025-02-27 14:30:30 [Válasz erre: 6744 Heiner Lajos 2025-02-27 10:36:08]
A méltányolható érzelmi szempontok mellé sorakozik az az érv is, hogy a "magnagatti" nem egész Itáliára jellemző, hanem kifejezetten a vicenzaiak gúnyneve.
A méltányolható érzelmi szempontok mellé sorakozik az az érv is, hogy a "magnagatti" nem egész Itáliára jellemző, hanem kifejezetten a vicenzaiak gúnyneve.
6745 Búbánat 2025-02-27 11:29:38 [Válasz erre: 6743 takatsa 2025-02-26 23:09:38]
A svájci születésű Lorenzo Viotti az egyik legkedvesebb külföldi operakarmesterem, az éppen húsz éve elhunyt, bel canto-specialista (Rossini, Bellini, Donizetti, korai Verdik...és Gounod!) Marcello Viotti fia. Itt is beigazolódik: „nem esik messze az alma a fájától”...
6744 Heiner Lajos 2025-02-27 10:36:08
Kedves takatsa,
Kedves takatsa,
Megkérhetlek, ne használd a "macskaevő" kifejezést? Öt cicánk van, imádják a klasszikus zenét. Köszi!
6743 takatsa 2025-02-26 23:09:38
Ismét egy nagyszerű este a Müpában, a Milánói Scala zenekara. Tulajdonképpen mindegy, hogy mit játszik ez a zenekar, bődületesen jók. Tulajdonképpen mindegy, hogy kivel játszik ez a zenekar, na, ez talán egy kicsit túlzás, de az biztos, hogy Riccardo Chaillyt kiválóan pótolta a szemtelenül fiatal Lorenzo Viotti, aki azért nem akárki, hiszen már két évada a Dutch National Opera vezető karmestere. Pálca nélkül vezényelt, igen látványosan és kifejezően, nemcsak kiválóan összetartva, de egyszersmind energiájával, lelkesedésével inspirálva is a nagyszerű zenekart. Az első félidőről sokmindent nem is kívánok mondani, talán csak annyit hogy a Dvorák csellóversenyben a kürtös nagyszerű volt. A csellista (Gautier Capucon) nemigen lopta be magát a szívembe, elég furcsa vibrátója volt, amit persze gyorsan megszoktam, viszont a ráadásként játszott szörnyűséget nem tudom megbocsátani neki. Persze a tapsorkánból ítélve sokaknak tetszett a produkció, lehet, hogy bennem van a hiba. No, de a szünet után kezdődött el az igazi koncert, Prokofjev Rómeó és Júlia szvítjével. Nem lehet leírni azt a gyönyörűséget, ahogyan a zenekar játszotta ezt a fantasztikus művet, és a Müpa csodás akusztikáját; a III. emelet második sorában, mintha a mennyországhban ültem volna. És aztán a ráadás, Intermezzo Puccini Manonjából, az est fénypontja. Irigylem a macskaevőket, hogy hétről-hétre ez a zenekar húzza nekik a talpalávalót.
Ismét egy nagyszerű este a Müpában, a Milánói Scala zenekara. Tulajdonképpen mindegy, hogy mit játszik ez a zenekar, bődületesen jók. Tulajdonképpen mindegy, hogy kivel játszik ez a zenekar, na, ez talán egy kicsit túlzás, de az biztos, hogy Riccardo Chaillyt kiválóan pótolta a szemtelenül fiatal Lorenzo Viotti, aki azért nem akárki, hiszen már két évada a Dutch National Opera vezető karmestere. Pálca nélkül vezényelt, igen látványosan és kifejezően, nemcsak kiválóan összetartva, de egyszersmind energiájával, lelkesedésével inspirálva is a nagyszerű zenekart. Az első félidőről sokmindent nem is kívánok mondani, talán csak annyit hogy a Dvorák csellóversenyben a kürtös nagyszerű volt. A csellista (Gautier Capucon) nemigen lopta be magát a szívembe, elég furcsa vibrátója volt, amit persze gyorsan megszoktam, viszont a ráadásként játszott szörnyűséget nem tudom megbocsátani neki. Persze a tapsorkánból ítélve sokaknak tetszett a produkció, lehet, hogy bennem van a hiba. No, de a szünet után kezdődött el az igazi koncert, Prokofjev Rómeó és Júlia szvítjével. Nem lehet leírni azt a gyönyörűséget, ahogyan a zenekar játszotta ezt a fantasztikus művet, és a Müpa csodás akusztikáját; a III. emelet második sorában, mintha a mennyországhban ültem volna. És aztán a ráadás, Intermezzo Puccini Manonjából, az est fénypontja. Irigylem a macskaevőket, hogy hétről-hétre ez a zenekar húzza nekik a talpalávalót.
6742 Hangyászsün 2025-02-23 20:49:48 [Válasz erre: 6735 felhasználó 2025-02-22 20:33:04]
Annyira nem kapott brutális találatot, mint a bécsi STOP. A színpad feletti három részes - borzalmas!!! - freskó restaurálásra szorul, de a belső terek kiválóan karbantartottak. A rendszer nem engedte, hogy beillesszem az épületről egy hete készített fotómat. :O(((
Annyira nem kapott brutális találatot, mint a bécsi STOP. A színpad feletti három részes - borzalmas!!! - freskó restaurálásra szorul, de a belső terek kiválóan karbantartottak. A rendszer nem engedte, hogy beillesszem az épületről egy hete készített fotómat. :O(((
6741 Hangyászsün 2025-02-23 20:46:50 [Válasz erre: 6736 felhasználó 2025-02-22 20:38:41]
Április 11-én lesz az utolsó előadás. Feliratozás a színpad felett, csak németül. Colin Davis felvételén nincs rajta a 3. felvonás előjátéka, amely tudtommal Berlioz utolsó kompozíciója. A rendezés olyan, amilyen, ezen felesleges agyalni. Én sem értem, miért nincs a színháznak angol honlapja. Esetemben germanistaként nem jelent problémát az angol szöveg hiánya. Szállást a Hostelworldön foglaltam, az a & o hostels helyi egysége közel a pályaudvarhoz, a helyi villamosközlekedés napközben nagyon jó, az 1-es és 7-es villamos az opera mögött áll meg.
Április 11-én lesz az utolsó előadás. Feliratozás a színpad felett, csak németül. Colin Davis felvételén nincs rajta a 3. felvonás előjátéka, amely tudtommal Berlioz utolsó kompozíciója. A rendezés olyan, amilyen, ezen felesleges agyalni. Én sem értem, miért nincs a színháznak angol honlapja. Esetemben germanistaként nem jelent problémát az angol szöveg hiánya. Szállást a Hostelworldön foglaltam, az a & o hostels helyi egysége közel a pályaudvarhoz, a helyi villamosközlekedés napközben nagyon jó, az 1-es és 7-es villamos az opera mögött áll meg.
6739 macskás 2025-02-23 10:34:15 [Válasz erre: 6733 takatsa 2025-02-22 17:43:13]
Nem kellett volna beszólni!
Nem kellett volna beszólni!
6738 chord 2025-02-23 08:24:45 [Válasz erre: 6737 takatsa 2025-02-22 22:40:22]
A kérdés az, hogy mit keres az ember ezek mögött a zenék mögött, mármint, ha keres.
Aki kicsit mélyebbre merészkedik a mögöttes tartalmakban, ill. fontosabbnak tartja, mint a primér kifejezést, ami előszörre becsillan, az megérti Christie vízióját erről az egészről, megérti, hogy mi ez a nagyszerű dolog, amit a gyönyörű kastélyában, az Akadémián véghez visz. Megérti, hogy pl. Sara Mingardo nem csak azért nagyszerű, mert a hangjával elvarázsolt, és halhatatlanná lett a lemezeinken, hanem inkább azért, mert így, ilyenre, az új stílusra tanítja az új generációt, nem pedig saját magából igyekszik másolatot készíteni. És megérti, hogy ezek a 'lilliputiak' miért tízezerszer jobbak.
Aki kicsit mélyebbre merészkedik a mögöttes tartalmakban, ill. fontosabbnak tartja, mint a primér kifejezést, ami előszörre becsillan, az megérti Christie vízióját erről az egészről, megérti, hogy mi ez a nagyszerű dolog, amit a gyönyörű kastélyában, az Akadémián véghez visz. Megérti, hogy pl. Sara Mingardo nem csak azért nagyszerű, mert a hangjával elvarázsolt, és halhatatlanná lett a lemezeinken, hanem inkább azért, mert így, ilyenre, az új stílusra tanítja az új generációt, nem pedig saját magából igyekszik másolatot készíteni. És megérti, hogy ezek a 'lilliputiak' miért tízezerszer jobbak.
Aki nem megy ennyire mélyre, és a régi sodorral halad, akinek a méret és a lóerő az első, azzal sincs semmi baj, ő is nagyon sokat kaphat ezekből a zenékből.
Még annyi, hogy nekem főleg azért tetszett az előadás, mert gyönyörűen világított, hogy mit akart Caccini 400 éve, mi is ez a sokat emlegetett 'Nuvoe Musiche', hogy mi volt itt a nagy durranás, hogy mi is ez a 'príma' szövegstátusz-visszatérítés, hogy mi abban az élvezet, hogy a szereplők rohangálnak a színpadon, az egyik kiabálja, hogy keményszívű kíméletlen vagy, a másik, hogy hűtlen vagy és elárultad szerelmünket, és a zene centire lekíséri ezt, minden egyes szótagot, akár külön-külön, többször is.
Hogy mitől lett nagyszerű dolog ez, amit aztán úgy hívtak, hogy az 'Opera'. Amely talán az egyetlen műfaj lett, amelyet folyamatosan, a százévek alatt végig, minden egyes percben szeret a közönség, azóta is.
Hogy mitől lett nagyszerű dolog ez, amit aztán úgy hívtak, hogy az 'Opera'. Amely talán az egyetlen műfaj lett, amelyet folyamatosan, a százévek alatt végig, minden egyes percben szeret a közönség, azóta is.
6737 takatsa 2025-02-22 22:40:22 [Válasz erre: 6734 chord 2025-02-22 20:13:45]
Semmi gond, nekem nagyon tetszett az egész produkció, lelkendeztem is, ilyesmit magyar együttestől nem hallani, de szerencsére a Müpában szinte egymást váltják az igazi régizene együttesek. Gondolok itt pl. Christina Pluharra. Ugyanakkor óriási kontraszt volt, ez az óriás nő, óriási hanggal a "liliputiak" között. De az a szép, hogy ez is belefér a barokkba, hiszen abban a korban is voltak nagy hangok, ráadásul ebben a fekvésben kasztráltak énekeltek, ahogyan mostanában is kontratenorok éneklik ezeket az áriákat. Az, hogy mennyi érzelem volt benne, nem tudjuk eldönteni, hiszen - egyelőre - a tegnapi koncertről hangzó anyag nincs, amit újra hallgathatnánk. Ha viszont a youtube-on nézelődik az ember, akkor talál tőle sokmindent, pl. ezt., londoni Handel versenyt nyert, és Christie is látott benne valamit, legalábbis a Les Arts Florissants-al együtt koncerteznek, stb. És Christie szakértelmét nehéz elvitatni. Én nem vagyok szakértő, csak simán szeretem a zenét, illetve konkrétabban: a zene az örömöm. Erről a Helen Charlstonról pedig tegnapig semmit sem tudtam, csak meghallottam a hangját, és lenyűgözött, mint úgy tűnik Angliában és a nagyvilágban sokakat (többek között valódi hozzáértőket). Mára pedig -- segítséggel - már a nevét is tudom, így boldog vagyok, mert az élményemet most már tudom kötni egy valós személyhez.
Semmi gond, nekem nagyon tetszett az egész produkció, lelkendeztem is, ilyesmit magyar együttestől nem hallani, de szerencsére a Müpában szinte egymást váltják az igazi régizene együttesek. Gondolok itt pl. Christina Pluharra. Ugyanakkor óriási kontraszt volt, ez az óriás nő, óriási hanggal a "liliputiak" között. De az a szép, hogy ez is belefér a barokkba, hiszen abban a korban is voltak nagy hangok, ráadásul ebben a fekvésben kasztráltak énekeltek, ahogyan mostanában is kontratenorok éneklik ezeket az áriákat. Az, hogy mennyi érzelem volt benne, nem tudjuk eldönteni, hiszen - egyelőre - a tegnapi koncertről hangzó anyag nincs, amit újra hallgathatnánk. Ha viszont a youtube-on nézelődik az ember, akkor talál tőle sokmindent, pl. ezt., londoni Handel versenyt nyert, és Christie is látott benne valamit, legalábbis a Les Arts Florissants-al együtt koncerteznek, stb. És Christie szakértelmét nehéz elvitatni. Én nem vagyok szakértő, csak simán szeretem a zenét, illetve konkrétabban: a zene az örömöm. Erről a Helen Charlstonról pedig tegnapig semmit sem tudtam, csak meghallottam a hangját, és lenyűgözött, mint úgy tűnik Angliában és a nagyvilágban sokakat (többek között valódi hozzáértőket). Mára pedig -- segítséggel - már a nevét is tudom, így boldog vagyok, mert az élményemet most már tudom kötni egy valós személyhez.
6736 felhasználó 2025-02-22 20:38:41 [Válasz erre: 6722 Hangyászsün 2025-02-17 22:14:21]
Most nagyon úgy érzem, hogy megnézem a március végi, talán utolsó előadást. Én is szemeztem ezzel a bemutatóval, a kedvemet az vette el, hogy a színház honlapja szerint csak német felirattal megy, de végülis a librettó fenn van magyarul a neten, majd elolvasom, és jobban rákészülök. Most a Collin Davis dirigálta felvételt hallgatom. Ma nem fogok a végére érni :-). Amúgy nem értem: a színház honlapjának sincs angol felülete. Csehországban Ostravában, Olmützben és Brnoban is angol felirattal mennek az előadások, pontosabban Brnoban angol és német felirattal. Plusz Brno esetében a színháznak nemcsak angol, hanem német nyelvű verziója is van. Plzen volt kicsit csalódás - ott nem volt egyértelmű, hogy van angol felirat, írtam nekik, visszaírtak, hogy a Smetana operákat a cseh mellett német felirattal adják - négyet is műsoron tartanak. Nem baj: így végül Ostravába megyek áprilisban operát nézni - de oda mindjárt vissza is megyek júniusban egy Handel premier kedvéért. Szóval Grazon kicsi meglepődtem. Amúgy Grazban a Britten premier is érdekel.
Most nagyon úgy érzem, hogy megnézem a március végi, talán utolsó előadást. Én is szemeztem ezzel a bemutatóval, a kedvemet az vette el, hogy a színház honlapja szerint csak német felirattal megy, de végülis a librettó fenn van magyarul a neten, majd elolvasom, és jobban rákészülök. Most a Collin Davis dirigálta felvételt hallgatom. Ma nem fogok a végére érni :-). Amúgy nem értem: a színház honlapjának sincs angol felülete. Csehországban Ostravában, Olmützben és Brnoban is angol felirattal mennek az előadások, pontosabban Brnoban angol és német felirattal. Plusz Brno esetében a színháznak nemcsak angol, hanem német nyelvű verziója is van. Plzen volt kicsit csalódás - ott nem volt egyértelmű, hogy van angol felirat, írtam nekik, visszaírtak, hogy a Smetana operákat a cseh mellett német felirattal adják - négyet is műsoron tartanak. Nem baj: így végül Ostravába megyek áprilisban operát nézni - de oda mindjárt vissza is megyek júniusban egy Handel premier kedvéért. Szóval Grazon kicsi meglepődtem. Amúgy Grazban a Britten premier is érdekel.
6735 felhasználó 2025-02-22 20:33:04 [Válasz erre: 6720 Hangyászsün 2025-02-17 15:05:16]
Volt róla szó - tavaly olvastam -, hogy hamarosan renoválják a színházat, és visszakapja erdeti megjelenését is, merthogy eredetileg így nézett ki:
Volt róla szó - tavaly olvastam -, hogy hamarosan renoválják a színházat, és visszakapja erdeti megjelenését is, merthogy eredetileg így nézett ki:
Csak aztán a világháborúban kapott egy bomba találatot, de a belső tere csak kisebb károkat szenvedett. Nagyrészt eredeti állapotban maradt meg.
6734 chord 2025-02-22 20:13:45 [Válasz erre: 6726 takatsa 2025-02-21 23:08:06]
Óvatos ellenvélemény a tegnap esti koncerttel:
Az az angol lady, H.C., konkrétan, hallgathatatlanul rossz volt.
Tökéletes kontraszt volt a régi vs. új generáció között.
H.C. egy 'nagy hang', hatalmas hangerővel, szép intonálással, akadémiai tökéletességgel. De semmiféle belső tartalom, semmi élet nem volt benne. Semmi. Tankönyv-íz. Avíttság. Riasztó unalom.
Utána, amikor a fiatalok visszavették a terepet, két dolog történt. A hangerő visszaesett kb. felére, énszerintem hátul fent semmit sem hallott a közönség. De cserében, újra kisütött a nap, a színek visszajöttek, minden megtelt élettel, és óriási mögöttes meta-jelentések tömkelege áramlott ki belőlük...
Tökéletes kontraszt volt a régi vs. új generáció között.
H.C. egy 'nagy hang', hatalmas hangerővel, szép intonálással, akadémiai tökéletességgel. De semmiféle belső tartalom, semmi élet nem volt benne. Semmi. Tankönyv-íz. Avíttság. Riasztó unalom.
Utána, amikor a fiatalok visszavették a terepet, két dolog történt. A hangerő visszaesett kb. felére, énszerintem hátul fent semmit sem hallott a közönség. De cserében, újra kisütött a nap, a színek visszajöttek, minden megtelt élettel, és óriási mögöttes meta-jelentések tömkelege áramlott ki belőlük...
Igen, ők az új szél.
A koncert amúgy, ezt leszámítva, nagyon jó volt.
A két hegedűs, ők úgy játszottak, ahogy itthon senki. A kopasz ember főleg. Ez van. Amúgy imádom Magyarországot.:)
Ami még tanulságos volt, hogy a gambás - én őt láttam jól - zéró vibrátóval játszott. Annyira egyenes játék volt, hogy szinte hiányzott a megszokott berögzült balkéz-rángatózás.... Gyönyörűség volt már csak nézni is, nem csak hallgatni.
A ráadás-sor túlzó és fölösleges volt.
Mondjuk, én annyira szeretem őket, hogy ezt elnéztem nekik.
Ami még tanulságos volt, hogy a gambás - én őt láttam jól - zéró vibrátóval játszott. Annyira egyenes játék volt, hogy szinte hiányzott a megszokott berögzült balkéz-rángatózás.... Gyönyörűség volt már csak nézni is, nem csak hallgatni.
A ráadás-sor túlzó és fölösleges volt.
Mondjuk, én annyira szeretem őket, hogy ezt elnéztem nekik.
6733 takatsa 2025-02-22 17:43:13 [Válasz erre: 6732 macskás 2025-02-22 17:42:10]
Igazat adtam neked, ennél többet nem tehetek. :)
Igazat adtam neked, ennél többet nem tehetek. :)
6732 macskás 2025-02-22 17:42:10 [Válasz erre: 6731 takatsa 2025-02-22 17:31:56]
Kedves takatsa,
Kedves takatsa,
nem csak Vashegyin nevelkedtem, és ez a mondatod kissé sértő volt. Egyáltalán, miért látsz olyanokat, amit csak hagymázas álmaidban jelennek meg velem kapcsolatban?
Nem a hangról írtam, hogy nem szép, hanem az énekes előadásáról. A youtube-on találsz számos felvételt, nem Vashegyi-félét.
6731 takatsa 2025-02-22 17:31:56 [Válasz erre: 6729 macskás 2025-02-22 09:37:57]
Hallgasd ezt a rettenetet. Nekem nagy élmény volt egy ilyen hangot hallani a Müpában, de elgondolkoztam rajta, és tulajdonképpen van valami igazság abban, amit írtál. Aki Vashegyi előadásain nevelkedett, annak ez tényleg rettenet lehet.
Hallgasd ezt a rettenetet. Nekem nagy élmény volt egy ilyen hangot hallani a Müpában, de elgondolkoztam rajta, és tulajdonképpen van valami igazság abban, amit írtál. Aki Vashegyi előadásain nevelkedett, annak ez tényleg rettenet lehet.
6730 takatsa 2025-02-22 17:22:16
Köszönöm a linket Beatrice, reggel írtam is, és válaszolt egy angol úriember, Helen Charlstonról van szó, ahogyan azt Ch. Blondel is megírta, mindkettőtöknek köszönöm az infót és a segítséget.
Köszönöm a linket Beatrice, reggel írtam is, és válaszolt egy angol úriember, Helen Charlstonról van szó, ahogyan azt Ch. Blondel is megírta, mindkettőtöknek köszönöm az infót és a segítséget.
6729 macskás 2025-02-22 09:37:57 [Válasz erre: 6726 takatsa 2025-02-21 23:08:06]
Rettenetes volt a Cara sposa!
Rettenetes volt a Cara sposa!
6728 Ch.Blondel 2025-02-22 07:38:11
Helen Charlston.
Helen Charlston.
6727 Beatrice 2025-02-22 01:03:13 [Válasz erre: 6726 takatsa 2025-02-21 23:08:06]
A hölgy nevét én sem tudom, de ennek a fotónak a posztolóját esetleg megkérdezheted, ha rajta vagy a Facebookon vagy az Instagramon (én egyiken se):
A hölgy nevét én sem tudom, de ennek a fotónak a posztolóját esetleg megkérdezheted, ha rajta vagy a Facebookon vagy az Instagramon (én egyiken se):
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1092556762677090&id=100057683304512&set=a.168830708383038
https://www.instagram.com/thomasdunford/p/DGVVyHRgeGz/
Nekem is tetszett a koncert...
6726 takatsa 2025-02-21 23:08:06
Ma este a MÜPA "teltházának" egészen rendkívüli élményben lehetett része. "Happy Birthday Bill" címmel, a 80 éves William Christe tartott, a Les Arts Florissants együttessel és szólistákkal (Ana Vieira Leite, Rebecca Leggett, Juliette Mey, Richard Pittsinger, Bastien Rimondi, Matthieu Walendzik) egy fergeteges, szünet nélküli előadást, francia barokk operák részleteiből. Christie újra tanúbizonyságot tett róla, hogy ő a régizene koronázatlan királya. A közönség szó szerint, nem akarta elengedni az ősz mestert, így egymás után, szinte a végelgyengülésig sorjáztak a ráadások. Nem vagyok avatott arra, hogy szakszerűen leírjam, milyen nagyszerű volt a mai este, így csak lelkesedni tudok. Ami miatt mégis billentyűzetet ragadtam az az, hogy a ráadások sorában egyszercsak előpattant egy óriási nő (termetre és hangra is) és mire felocsúdtunk volna, elénekelte Handel Rinaldójából a "Cara sposa" áriát. Franciák közt egy Handel, a szólisták közt egy óriás, egy alt, kimondhatatlanul szép, és egyedi hanggal. Ez volt vitathatatlanul az est fénypontja. És nem tudom, hogy ki volt ez az énekes, könyörgöm, mondja meg valaki!! :)
Ma este a MÜPA "teltházának" egészen rendkívüli élményben lehetett része. "Happy Birthday Bill" címmel, a 80 éves William Christe tartott, a Les Arts Florissants együttessel és szólistákkal (Ana Vieira Leite, Rebecca Leggett, Juliette Mey, Richard Pittsinger, Bastien Rimondi, Matthieu Walendzik) egy fergeteges, szünet nélküli előadást, francia barokk operák részleteiből. Christie újra tanúbizonyságot tett róla, hogy ő a régizene koronázatlan királya. A közönség szó szerint, nem akarta elengedni az ősz mestert, így egymás után, szinte a végelgyengülésig sorjáztak a ráadások. Nem vagyok avatott arra, hogy szakszerűen leírjam, milyen nagyszerű volt a mai este, így csak lelkesedni tudok. Ami miatt mégis billentyűzetet ragadtam az az, hogy a ráadások sorában egyszercsak előpattant egy óriási nő (termetre és hangra is) és mire felocsúdtunk volna, elénekelte Handel Rinaldójából a "Cara sposa" áriát. Franciák közt egy Handel, a szólisták közt egy óriás, egy alt, kimondhatatlanul szép, és egyedi hanggal. Ez volt vitathatatlanul az est fénypontja. És nem tudom, hogy ki volt ez az énekes, könyörgöm, mondja meg valaki!! :)
6725 Búbánat 2025-02-20 23:53:45 [Válasz erre: 6724 Heiner Lajos 2025-02-20 18:46:33]
Tudom, Te nagy Domingo-rajongó vagy, én is az vagyok - voltam s maradok...
Tudom, Te nagy Domingo-rajongó vagy, én is az vagyok - voltam s maradok...
6724 Heiner Lajos 2025-02-20 18:46:33 [Válasz erre: 6723 Búbánat 2025-02-20 15:40:26]
Kedves Búbánat, kivételesen nem egyezik véleményünk...
Kedves Búbánat, kivételesen nem egyezik véleményünk...
6723 Búbánat 2025-02-20 15:40:26
A Müpa tegnap esti "Domingo és vendégei"- koncertjén látottakból/hallottakból szemezgetek.
A Müpa tegnap esti "Domingo és vendégei"- koncertjén látottakból/hallottakból szemezgetek.
1. László Boldizsár színpadiasan féltérdre ereszkedve hódolt Domingo előtt - miután Arrieta Marina című zarzuelából énekelt igen hatásos és jól sikerült duettjüket - "Feliz morada"- elénekelték.
2. Az örmény Juliana Grigoryan (szoprán) szinte csak csoszogva tudott lépkedni a szűk, földig érő - különben fent a bájait erősen kihangsúlyozó, merész szabású - öltözékében, óvatosan haladt, hogy fel ne bukjon benne.
3. Domingo láthatóan nehézkesen poroszkált a pódiumon a be- és kimenetelnél - nemcsak hangja, hanem járása is ingatag, bizonytalan, óvatos már...
Plácido Domingo énekhangja (baritonja) már szinte alig hallható: erősen küszködik a magasságokkal, levegővételnél, a kondíciója megvan még, és sármja is, hírneve nem fakul. A tapsainkban ezeknek kifejezést adtunk.
László Boldizsár és Juliana Grigoryan gyakorlatilag "leénekelték" Domingót a közös duettjeikben: Bizet: A gyöngyhalászok - Nadir és Zurga kettőse; Verdi: Traviata - Violetta és Germont kettőse; Lehár Ferenc: A víg özvegy - Hanna és Danilo szerelmi kettőse (III. felv.), valamint az említett zarzuela tenor-bariton kettőse.
A fiatal örmény szoprán mutatós külsője mellé szépen csengő énekhang párosul: nekem tetszett az előadott Júlia keringő-áriája Gounod Rómeó és Júlia című operájából vagy Lehár Ferenc Giudittájából a címszereplő vérforraló, "tüzes" spanyol-dala: "Meine Lippen, sie küssen so heiss" (magyar fordításban: "Oly forró ajkamról a csók").
László Boldizsár minden szóló áriáját (Tosca - Levélária; Aida - Radames románca) erőteljes tapsaink követték.
Domingótól kapott önálló áriák egyike sem ragadtatott el engem (Gérard áriája, Macbeth áriája, a zarzuelák stb), talán a műsor végén énekelt egyetlen ráadásszáma, a "Granada" volt úgy-ahogy elfogadható az egykori tenortól, aki, ugye, jóideje áttért a bariton hangra írt szerepekre, de hallhatóan kopik a voce, és érzékelhetően a légzéstechnikája is erőfeszítésekkel jár.
Ami nagyon tetszett számomra, az önálló zenekari számok: Az "Órák tánca" a Giocondából; Keringő a Faustból; De Falla: Rövid az élet - nyitánya, s különösen a remek, élményszerű hangzásban előadott nyitány Franz von Suppé A könnyűlovasság című operettjéből Az esten remekül dirigálta a Magyar Állami Operaház Zenekarát Eugene Kohn, Domingo régi "harcostársa", aki sok éve állandó kísérője koncertjeinek, "összecsiszolódtak", jól megértik egymást.
Összességében amilyen öröm volt újra "találkozni" Domingo eleven varázsával, annyira lelombozó volt konstatálni jelenlegi hangi állapotát - de nincs mit ezen csodálkozni, hiszen őfelette is elszálltak az évek, csak az a kérdés, hogy meddig akar még színpadra/pódiumra lépni, meddig ambicionálja. Nyilván, ilyen hatalmas életmű birtokában is, nehéz a kísértésnek ellenállnia, a pénz nála már nem lehet mérvadó, ám láthatóan jól érzi magát amikor kiáll a zenekar elé, szeret "öregesen" is énekelni, hangja régi ragyogásának maradékával közönségének valamit - akármilyen emlékezeteset adni/felmutatni, mert érzi-tudja, hogy még mindig, így is, kíváncsiak rá az emberek, elmennek a koncertjeire - legalább emlékezni a régi szép időkre, s egyáltalán újra látni Őt - ameddig lehet és köztünk van.
6722 Hangyászsün 2025-02-17 22:14:21
És ezzel elérkeztünk gyakorlatilag minden mai színházi-operai előadás rákfenéjéhez, a rendezéshez. Tatjana Gürbaca a lassan már a kritikusok által is unt Regietheater hagyományát folytatja: https://www.vol.at/les-troyes-in-graz-als-musikalisch-packender-abend/9167398 képek itt: https://oper-graz.buehnen-graz.com/produktion/les-troyens/ . Interjú a rendezővel: https://genderforschung.kug.ac.at/studieren/kuenstlerinnen-des-monats/kuenstlerinnen-des-monats NB: No, hol jelent meg? Az antik mitológia történeteit természetesen a 68-as/feminista ideológia szellemében is aktualizálni lehet, ehhez járul az Európát elárasztó migránsok áradata, amely hasonlít a Trójából Itália irányába menekülők, ill. az Észak-Afrikában új hazát találó tyrusiak történetére, legalábbis a rendezőnő szerint. Mondani sem kell, hogy a színpadot nem várfalak, illetve Dido palotájának kertje töltik ki, hanem egy ferde emelvény, közepén lyukkal, a süllyesztőből ezen át emelkedik ki pl. Hector szelleme. A díszlet másik eleme három tagból áll, ezek sorrendje változtatható, megfordítva pedig rácsos/emeletes szerkezetet adnak ki, a trójaiak hajóit, ill. a kifosztott Karthágót akarván ábrázolni. A trójaiak fekete egyenpólót és nadrágot viselnek, kivéve Cassandra, aki a fekete nadrághoz vörös felsőt és barna kabátot. Aeneas kifakult overallban jelenik meg, a 4. felvonásban fehér inget és nadrágot ölt. A karthágóiak mind színesbe öltözöttek, Dido először drapp nadrágkosztümben, rózsaszínű blúzban, majd fehérben, a királyi vadászatban vörösben, végül ismét fehérben; Anna váltogatva sárga, majd zöld ruhában. A szellemek napszemüveg viselésével tűnnek ki az élők közül, kivéve a némán már az 1. felvonásban is megjelenő Hector, akinek sorsát vörösre bekent felsőteste jelképezi. Ascanius ruhája leginkább Zelenszkij háborús öltözetére emlékeztet, majd az 5. felvonásra fehérbe öltözik. E nadrágszerepet a fiatal, valóban fiús testalkatú Ekaterina Solunya alakítja igen meggyőzően, róla az előbb megfeledkeztem. Minden jogos kifogás ellenére ez a rendezés mégsem tartozik a teljesen agyamentek közé. Nekem nagyon tetszett, ahogyan a rendezőnő megoldotta Cassandra és Corebus vitáját, a Trója szörnyű végét megjövendölő lány és optimista vőlegénye kibékíthetetlen ellentétét. Az már kevésbé, hogy Priamus részegen tántorog be, elfogadható, hogy a halott Laokoont és két fiát elrettentésül behozzák a színre, még ha nincsenek is véresre kifestve. Szintén helyeselhető, hogy a hamis győzelem lázában égő trójaiak bor- és szexpartit rendeznek. Jelentéktelen zsörtölődés, miért üvegszilánkokkal vetnek véget életüknek a trójai nők. A történet durva félreértelmezése a 4. felvonással kezdődik: A királyi vadászat és vihar NEM Dido álma, amelyben Aeneas hálót vet rá, így ejtve zsákmányul a királynőt, így aztán nem a szeptett után teljesedik be a kapcsolatuk. Igaz, a csodálatos zenekari darab után következő Narbal-Anna kettősben a miniszter kifejti az optimista hercegnőnek, hogy a királynő szerelmi mámorában elhanyagolja az államügyeket, a trójaiak pedig úgyis csak időleges vendégek - de ez a jelenet kimarad. A másik durva torzítás a két őrt álló trójai katona jelenetével kezdődik. Berlioz nem az a zeneszerző, akit a humorral társítanánk, pedig mindhárom operájában akad ilyen, esetünkben az örök kisembert megszemélyesítő katonák jelenetében. Őket az a bizonyos három p érdekli, Aeneas magasztos küldetése nem. Miközben a szöveg szerint arról énekelnek, milyen jó a dolguk az idegenekkel szemben csöppet sem ellenségesen viselkedő karthágói nők körében, sőt remekül kijönnek a barátnőjükkel, durván bántalmazzák az oda tévedő (?) Ascaniust. A színre lépő trójai férfiak az indulási parancsra kifosztja Karthágót, t. k. gyertyatartókat és urnákat magukkal hozva, amit Ascanius minden erejével igyekszik megakadályozni. Végül Dido lángot gyújt ugyan, de nyilván tűzrendészeti okból semmi sem gyullad meg, a láng felvillan és kihuny. Jelentéktelen apróság, hogy előbb nyugtatót, majd gyorsan ölő mérget vesz be ahelyett, hogy Aeneas neki ajándékozott kardjával szíven szúrná magát. Összefoglalva: Manapság a Grazban látottnál sokkal agyamentebb rendezésekkel találkozhatunk. Valahol érthető, hogy a dotációkból működő színházak nem gyártatnak le illuzórikus díszleteket és történetileg hű jelmezeket, ehelyett szinte a turiból származó, valójában a szabóműhelyben készített ruhákba öltöztetik a szereplőket. Aki nem ismeri jól a történetet, nem tudhatja, hogy a rendező a dramaturggal kart öltve erőszakolja meg, minden áron aktualizálva a cselekményt. Mindent egybevetve nagy fegyvertény, hogy a grazi társulat ekkora fába vágta, zeneileg végül is sikeresen a fejszéjét. Berlioz műve olykor vontatottnak hat, főleg első hallásra, és a zenei csúcspontok: Cassandra belépője, Corebusszal közös kettőse, Aeneas beszámolója Lakoon haláláról, a faló bekísérése, a királyi vadászat és vihar, a nagy kvintett-szeptett, az abszolút csúcspontot jelentő szerelmi kettős, Hylas dala, az őrszemek jelenete, Aeneas búcsúja, Dido őrjöngése, búcsúáriája, Róma jövendőbeli dicsőségének felvillanása, a káprázatos hangszerelési effektusok sem feledtethetik, amit Kroó írt a Zenei lexikonban a francia mesterről úgy általában. Végül is úgy vélem minden rendezői/dramaturgi önkény ellenére, hogy a fogékony közönségnek élményt okoz ez a produkció. Az előadók, első sorban természetesen Paula Murrihy, jogosan kaptak hatalmas tapsot. Mivel ez nem a premier volt, nem tudom, hogy fogadták a rendezőt, ha kiment a végén meghajolni. Még ha csupán mezei zenebarát is vagyok, 27 éve nyűgöz le a darab, amelyet Wagner és a legnagyobb Mozart/Verdi /Puccini/Muszorgszkij /R. Strauss mellé helyezek képzeletbeli operai dicsőségtáblámon. Ugyanakkor most a nézőtéren ismertem fel, hogy nem ördögtől való ötlet volna A trójaiak két egymást követő estén történő előadása, mert a művet nem ismerő közönség nem dőlne ki a végére. Így aztán a legtöbb húzás sem lenne indokolt. Majd kifelejtettem a 3. felvonáshoz írt, itt is kihagyott remek előjátékot, amely a Trójaiak Karthágóban premierjéhez született, és tudtommal Berlioz utolsó kompozíciója. Itt és most befejezem. Kérdésekre szívesen válaszolok!
És ezzel elérkeztünk gyakorlatilag minden mai színházi-operai előadás rákfenéjéhez, a rendezéshez. Tatjana Gürbaca a lassan már a kritikusok által is unt Regietheater hagyományát folytatja: https://www.vol.at/les-troyes-in-graz-als-musikalisch-packender-abend/9167398 képek itt: https://oper-graz.buehnen-graz.com/produktion/les-troyens/ . Interjú a rendezővel: https://genderforschung.kug.ac.at/studieren/kuenstlerinnen-des-monats/kuenstlerinnen-des-monats NB: No, hol jelent meg? Az antik mitológia történeteit természetesen a 68-as/feminista ideológia szellemében is aktualizálni lehet, ehhez járul az Európát elárasztó migránsok áradata, amely hasonlít a Trójából Itália irányába menekülők, ill. az Észak-Afrikában új hazát találó tyrusiak történetére, legalábbis a rendezőnő szerint. Mondani sem kell, hogy a színpadot nem várfalak, illetve Dido palotájának kertje töltik ki, hanem egy ferde emelvény, közepén lyukkal, a süllyesztőből ezen át emelkedik ki pl. Hector szelleme. A díszlet másik eleme három tagból áll, ezek sorrendje változtatható, megfordítva pedig rácsos/emeletes szerkezetet adnak ki, a trójaiak hajóit, ill. a kifosztott Karthágót akarván ábrázolni. A trójaiak fekete egyenpólót és nadrágot viselnek, kivéve Cassandra, aki a fekete nadrághoz vörös felsőt és barna kabátot. Aeneas kifakult overallban jelenik meg, a 4. felvonásban fehér inget és nadrágot ölt. A karthágóiak mind színesbe öltözöttek, Dido először drapp nadrágkosztümben, rózsaszínű blúzban, majd fehérben, a királyi vadászatban vörösben, végül ismét fehérben; Anna váltogatva sárga, majd zöld ruhában. A szellemek napszemüveg viselésével tűnnek ki az élők közül, kivéve a némán már az 1. felvonásban is megjelenő Hector, akinek sorsát vörösre bekent felsőteste jelképezi. Ascanius ruhája leginkább Zelenszkij háborús öltözetére emlékeztet, majd az 5. felvonásra fehérbe öltözik. E nadrágszerepet a fiatal, valóban fiús testalkatú Ekaterina Solunya alakítja igen meggyőzően, róla az előbb megfeledkeztem. Minden jogos kifogás ellenére ez a rendezés mégsem tartozik a teljesen agyamentek közé. Nekem nagyon tetszett, ahogyan a rendezőnő megoldotta Cassandra és Corebus vitáját, a Trója szörnyű végét megjövendölő lány és optimista vőlegénye kibékíthetetlen ellentétét. Az már kevésbé, hogy Priamus részegen tántorog be, elfogadható, hogy a halott Laokoont és két fiát elrettentésül behozzák a színre, még ha nincsenek is véresre kifestve. Szintén helyeselhető, hogy a hamis győzelem lázában égő trójaiak bor- és szexpartit rendeznek. Jelentéktelen zsörtölődés, miért üvegszilánkokkal vetnek véget életüknek a trójai nők. A történet durva félreértelmezése a 4. felvonással kezdődik: A királyi vadászat és vihar NEM Dido álma, amelyben Aeneas hálót vet rá, így ejtve zsákmányul a királynőt, így aztán nem a szeptett után teljesedik be a kapcsolatuk. Igaz, a csodálatos zenekari darab után következő Narbal-Anna kettősben a miniszter kifejti az optimista hercegnőnek, hogy a királynő szerelmi mámorában elhanyagolja az államügyeket, a trójaiak pedig úgyis csak időleges vendégek - de ez a jelenet kimarad. A másik durva torzítás a két őrt álló trójai katona jelenetével kezdődik. Berlioz nem az a zeneszerző, akit a humorral társítanánk, pedig mindhárom operájában akad ilyen, esetünkben az örök kisembert megszemélyesítő katonák jelenetében. Őket az a bizonyos három p érdekli, Aeneas magasztos küldetése nem. Miközben a szöveg szerint arról énekelnek, milyen jó a dolguk az idegenekkel szemben csöppet sem ellenségesen viselkedő karthágói nők körében, sőt remekül kijönnek a barátnőjükkel, durván bántalmazzák az oda tévedő (?) Ascaniust. A színre lépő trójai férfiak az indulási parancsra kifosztja Karthágót, t. k. gyertyatartókat és urnákat magukkal hozva, amit Ascanius minden erejével igyekszik megakadályozni. Végül Dido lángot gyújt ugyan, de nyilván tűzrendészeti okból semmi sem gyullad meg, a láng felvillan és kihuny. Jelentéktelen apróság, hogy előbb nyugtatót, majd gyorsan ölő mérget vesz be ahelyett, hogy Aeneas neki ajándékozott kardjával szíven szúrná magát. Összefoglalva: Manapság a Grazban látottnál sokkal agyamentebb rendezésekkel találkozhatunk. Valahol érthető, hogy a dotációkból működő színházak nem gyártatnak le illuzórikus díszleteket és történetileg hű jelmezeket, ehelyett szinte a turiból származó, valójában a szabóműhelyben készített ruhákba öltöztetik a szereplőket. Aki nem ismeri jól a történetet, nem tudhatja, hogy a rendező a dramaturggal kart öltve erőszakolja meg, minden áron aktualizálva a cselekményt. Mindent egybevetve nagy fegyvertény, hogy a grazi társulat ekkora fába vágta, zeneileg végül is sikeresen a fejszéjét. Berlioz műve olykor vontatottnak hat, főleg első hallásra, és a zenei csúcspontok: Cassandra belépője, Corebusszal közös kettőse, Aeneas beszámolója Lakoon haláláról, a faló bekísérése, a királyi vadászat és vihar, a nagy kvintett-szeptett, az abszolút csúcspontot jelentő szerelmi kettős, Hylas dala, az őrszemek jelenete, Aeneas búcsúja, Dido őrjöngése, búcsúáriája, Róma jövendőbeli dicsőségének felvillanása, a káprázatos hangszerelési effektusok sem feledtethetik, amit Kroó írt a Zenei lexikonban a francia mesterről úgy általában. Végül is úgy vélem minden rendezői/dramaturgi önkény ellenére, hogy a fogékony közönségnek élményt okoz ez a produkció. Az előadók, első sorban természetesen Paula Murrihy, jogosan kaptak hatalmas tapsot. Mivel ez nem a premier volt, nem tudom, hogy fogadták a rendezőt, ha kiment a végén meghajolni. Még ha csupán mezei zenebarát is vagyok, 27 éve nyűgöz le a darab, amelyet Wagner és a legnagyobb Mozart/Verdi /Puccini/Muszorgszkij /R. Strauss mellé helyezek képzeletbeli operai dicsőségtáblámon. Ugyanakkor most a nézőtéren ismertem fel, hogy nem ördögtől való ötlet volna A trójaiak két egymást követő estén történő előadása, mert a művet nem ismerő közönség nem dőlne ki a végére. Így aztán a legtöbb húzás sem lenne indokolt. Majd kifelejtettem a 3. felvonáshoz írt, itt is kihagyott remek előjátékot, amely a Trójaiak Karthágóban premierjéhez született, és tudtommal Berlioz utolsó kompozíciója. Itt és most befejezem. Kérdésekre szívesen válaszolok!
6721 Hangyászsün 2025-02-17 20:49:39
Folytatás: Zeneileg kiváló előadás volt, az vesse rájuk az első követ stb. Balsejtelmem beigazolódott, amikor az igazgató lépett a függöny elé, és bejelentette, hogy a Didot alakító Anna Brull úgy ébredt aznap reggel, hogy elment a hangja. Lóhalálában kellett új énekesnőt keresni, akit meg is találtak a Drezdából bereptetett, majd a bécsi reptérről autóval Grazba hozott Paula Murrihy személyében. A bravúrosan beugró művésznő személyében klasszis énekesnőt ismerhettünk meg, ráadásul a rendezői bal oldalon a függöny előtt állva, kottából énekelt, gyakorlatilag próba nélkül, legfeljebb futó eligazítás után (az eredetileg J. E. Gardiner által vezényelt tavalyi hangversenyszerű előadások közreműködője!). Jómagam még sohasem éltem át ilyen előadást, amelyben az indiszponált szólista tátogva vesz részt a produkcióban, miközben a szemünket behunyva az az érzésünk támad, hogy a hang nem a rendezői bal oldalról jön. A zenekar a színház főzeneigazgatója, Vassilis Christopoulos vezénylete alatt ugyanúgy remekelt, mint a Walter Zeh vezette a bécsi Philharmonia Chorral megtámogatott énekkar. A hatalmas létszámú együttes nem fért el az egyébként nagy árokban, a 4 hárfa, ill. a nagydob és az egyéb ütőhangszerek a 2 proszcéniumpáholyban foglaltak helyet. Szintén klasszis teljesítményt nyújtott a másik, időrendben első női főszereplő, a Cassandrát éneklő Mareike Jankowski. Aeneast Iurie Ciobanu személyesítette meg, őt sem érheti kifogás. Dido húga, Anna hálátlan szerepében Neira Muhic bizonyította, hogy simán képes ennél fontosabb szerepeket is elénekelni. Corebus ugyancsak hálátlan szerepében Ivan Oreščanin állt helyt, Daeho Kimmel viszont igencsak kibabrált a rendezés. Neki Priamos (+szelleme) mellett Narbal, a bölcs karthágói miniszter jutott, csakhogy kihagyták a 4. felvonásbeli, Annával közös kettősét, amelyben a józan politikus Cassandra képességei nélkül is előre látja Dido és Karthágó közelgő balsorsát. Iopas, Dido udvari költőjének Ceres istennőhöz intézett 4. felvonásbeli himnusza az előbbi kettőshöz hasonlóan ugyanúgy a húzás áldozatául esett, mint az 1. felvonásban a birkózók és ökölvívók pantomimja, Andromache néma jelenetének végén a rezeken megszólaló, Bruckner 8. szimfóniája lassú tételét előlegező korál, valamint a 3. felvonás kitüntetett "sztahanovistáinak" felvonulása és a 4. felvonás balettbetétjének nagy része, a dobszólós rész kivételével. Mivel a műben sok a kis szerep, kézenfekvő többet azonos hangfajú énekessel előadni. Euiyoung Peter Oh Iopas kevés énekelni valóját korrekten teljesítette, ám Hylas, az ifjú tengerész gyönyörűen mélabús románca kifogott rajta, nagyon fátyolosra sikeredett. Az első őrszem, valamint a 2. felvonásbeli görög tiszt karakterszerepeiben honfitársunk, Szécsi István szép teljesítményt nyújtott. Vele kapcsolatban lásd: https://oper-graz.buehnen-graz.com/produktion/les-troyens/
Folytatás: Zeneileg kiváló előadás volt, az vesse rájuk az első követ stb. Balsejtelmem beigazolódott, amikor az igazgató lépett a függöny elé, és bejelentette, hogy a Didot alakító Anna Brull úgy ébredt aznap reggel, hogy elment a hangja. Lóhalálában kellett új énekesnőt keresni, akit meg is találtak a Drezdából bereptetett, majd a bécsi reptérről autóval Grazba hozott Paula Murrihy személyében. A bravúrosan beugró művésznő személyében klasszis énekesnőt ismerhettünk meg, ráadásul a rendezői bal oldalon a függöny előtt állva, kottából énekelt, gyakorlatilag próba nélkül, legfeljebb futó eligazítás után (az eredetileg J. E. Gardiner által vezényelt tavalyi hangversenyszerű előadások közreműködője!). Jómagam még sohasem éltem át ilyen előadást, amelyben az indiszponált szólista tátogva vesz részt a produkcióban, miközben a szemünket behunyva az az érzésünk támad, hogy a hang nem a rendezői bal oldalról jön. A zenekar a színház főzeneigazgatója, Vassilis Christopoulos vezénylete alatt ugyanúgy remekelt, mint a Walter Zeh vezette a bécsi Philharmonia Chorral megtámogatott énekkar. A hatalmas létszámú együttes nem fért el az egyébként nagy árokban, a 4 hárfa, ill. a nagydob és az egyéb ütőhangszerek a 2 proszcéniumpáholyban foglaltak helyet. Szintén klasszis teljesítményt nyújtott a másik, időrendben első női főszereplő, a Cassandrát éneklő Mareike Jankowski. Aeneast Iurie Ciobanu személyesítette meg, őt sem érheti kifogás. Dido húga, Anna hálátlan szerepében Neira Muhic bizonyította, hogy simán képes ennél fontosabb szerepeket is elénekelni. Corebus ugyancsak hálátlan szerepében Ivan Oreščanin állt helyt, Daeho Kimmel viszont igencsak kibabrált a rendezés. Neki Priamos (+szelleme) mellett Narbal, a bölcs karthágói miniszter jutott, csakhogy kihagyták a 4. felvonásbeli, Annával közös kettősét, amelyben a józan politikus Cassandra képességei nélkül is előre látja Dido és Karthágó közelgő balsorsát. Iopas, Dido udvari költőjének Ceres istennőhöz intézett 4. felvonásbeli himnusza az előbbi kettőshöz hasonlóan ugyanúgy a húzás áldozatául esett, mint az 1. felvonásban a birkózók és ökölvívók pantomimja, Andromache néma jelenetének végén a rezeken megszólaló, Bruckner 8. szimfóniája lassú tételét előlegező korál, valamint a 3. felvonás kitüntetett "sztahanovistáinak" felvonulása és a 4. felvonás balettbetétjének nagy része, a dobszólós rész kivételével. Mivel a műben sok a kis szerep, kézenfekvő többet azonos hangfajú énekessel előadni. Euiyoung Peter Oh Iopas kevés énekelni valóját korrekten teljesítette, ám Hylas, az ifjú tengerész gyönyörűen mélabús románca kifogott rajta, nagyon fátyolosra sikeredett. Az első őrszem, valamint a 2. felvonásbeli görög tiszt karakterszerepeiben honfitársunk, Szécsi István szép teljesítményt nyújtott. Vele kapcsolatban lásd: https://oper-graz.buehnen-graz.com/produktion/les-troyens/
6720 Hangyászsün 2025-02-17 15:05:16
A mai szemmel nézve igencsak dagályos belső terű épület a boldog békeévek hangulatába repít vissza mai szemmel nézve elviselhetetlenül cirádás külső-belső kialakításával, giccses mennyezetfreskójával. A 3 részre osztott falfestmény jobb részéről elég hamar megállapítottam, hogy az Goethe Faustja, közelebbről az a rész, amikor Faust látomásában megpillantja Margitot, Mephisto közreműködésének köszönhetően. :O( Az előadás végére jöttem rá, hogy a freskófelület két harmadát alkotó középső rész bizony a Lohengrin 1. felvonását ábrázolja. A bal oldali képről halványlila fogalmam sem volt, a Wikit megnézve tudtam meg, hogy a a Tell Vilmost kívánja megidézni. A freskó eléggé restaurálásra szorul, de a fő alakjai úgy-ahogy kivehetőek, viszont nem vettem ki rajta a földszintről a császár kalapját vagy a fiúcska fejére tett almát.
A közönségről itt is elmondható, hogy java részben értelmiségi nyugdíjasok alkotják; megállapítható, hogy magukénak érzik a dalszínházat és nagyon élvezik a magas színvonalú zenei megvalósítást. Nagyon kevés 40-nél fiatalabb embert láttam a kb. két harmadrészig megtelt nézőtéren, ami (a popszemét mindent elöntő árján kívül) azzal is magyarázható, hogy az ifjúság operalátogatásra nevelését NEM ezzel a (remek)művel kell elkezdeni. Most távoznom kell, este folyt. köv.
6719 Hangyászsün 2025-02-17 14:52:39
A nyár végén talán az Opera-base oldalán keresve ötlött a szemembe, hogy a 125 éves grazi opera jubileumi évadában a Tannhäuser mellett történetében először műsorra tűzi Berlioz csakis wagneri mércével mérhető búcsúművét. Azonnal lecsaptam a múlt pénteki előadásra, miközben ott motoszkált bennem a kisördög, mi lesz az influenzaszezonban, ha kidől valaki. A STOP árnyékában Hamupipőke-létre kárhoztatott kishúg nyilván nincs abban a helyzetben, hogy minden egyes szólista helyére tartalékot állítson, így aztán megbetegedés esetén a nagyérdemű más operával érje be, lehetőleg olyannal, amelyet az adott néző ki nem állhat (esetemben Donizetti), netán nem balettzenére ráhúzott, cselekmény nélküli balettel (pl. a Wohltemperiertes Klavier/ Beethoven bármely vonósnégyese, a sor tetszés szerint folytatható). Az opera honlapja még előző nap is azt hirdette, hogy Berlioz remeke megy majd 14-én, erre nagy lelkesen vonultunk ki a színházhoz. Az egyéb produkciókról készült fotókat elnézve evidensnek tűnt, hogy a jelen esetben is a Regietheater újabb elmeszüleményét láthatjuk a színpadon.
A nyár végén talán az Opera-base oldalán keresve ötlött a szemembe, hogy a 125 éves grazi opera jubileumi évadában a Tannhäuser mellett történetében először műsorra tűzi Berlioz csakis wagneri mércével mérhető búcsúművét. Azonnal lecsaptam a múlt pénteki előadásra, miközben ott motoszkált bennem a kisördög, mi lesz az influenzaszezonban, ha kidől valaki. A STOP árnyékában Hamupipőke-létre kárhoztatott kishúg nyilván nincs abban a helyzetben, hogy minden egyes szólista helyére tartalékot állítson, így aztán megbetegedés esetén a nagyérdemű más operával érje be, lehetőleg olyannal, amelyet az adott néző ki nem állhat (esetemben Donizetti), netán nem balettzenére ráhúzott, cselekmény nélküli balettel (pl. a Wohltemperiertes Klavier/ Beethoven bármely vonósnégyese, a sor tetszés szerint folytatható). Az opera honlapja még előző nap is azt hirdette, hogy Berlioz remeke megy majd 14-én, erre nagy lelkesen vonultunk ki a színházhoz. Az egyéb produkciókról készült fotókat elnézve evidensnek tűnt, hogy a jelen esetben is a Regietheater újabb elmeszüleményét láthatjuk a színpadon.
6718 Hangyászsün 2025-02-17 14:43:15 [Válasz erre: 6717 Búbánat 2025-02-14 12:16:21]
Nos, én tudatosan hagytam ki ezt a produkciót, mert a 19. századi francia zeneszerzőcskék termékei csak felbosszantanak, ráadásul mind a zseniális Berlioz lángelméjéből kipattanó szikrákból élnek. Jómagam február 14-én Grazban hallottam A trójaiakat, 15-én még a stájer fővárosban sétáltam (és bosszankodtam 2 alapvető műemlék téli zárva tartása miatt) . Így a Gurre-dalokról (+az Erkel búcsújáról) lemaradtam, bár e témában igencsak felment bennem a pumpa, miután láttam, mit hirdetnek a soknevű téren álló, változatos sorsú színházban. Mondjam azt, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet? Beszámoló az alábbiakban, folyt. köv.
Nos, én tudatosan hagytam ki ezt a produkciót, mert a 19. századi francia zeneszerzőcskék termékei csak felbosszantanak, ráadásul mind a zseniális Berlioz lángelméjéből kipattanó szikrákból élnek. Jómagam február 14-én Grazban hallottam A trójaiakat, 15-én még a stájer fővárosban sétáltam (és bosszankodtam 2 alapvető műemlék téli zárva tartása miatt) . Így a Gurre-dalokról (+az Erkel búcsújáról) lemaradtam, bár e témában igencsak felment bennem a pumpa, miután láttam, mit hirdetnek a soknevű téren álló, változatos sorsú színházban. Mondjam azt, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet? Beszámoló az alábbiakban, folyt. köv.
6717 Búbánat 2025-02-14 12:16:21
Az egy szünettel, francia nyelven elhangzott előadás teljes szólistagárdája
a stílusban kiváló jártassággal rendelkező külhoni művészekből állt, köztük
olyan nemzetközi hírű énekesekből, mint a címszerepet alakító kanadai
szoprán, Hélène Guilmette, a már az előbb említett Érosként
pódiumra lépő francia mezzoszoprán, Antoinette Dennefeld, vagy a
Mercure szólamában ugyancsak remeklő görög bariton, Tassis Christoyannis.
Az Aphrodité/Vénusz szépségével versengő halandó leány,
Psyché istennővé válásának, Éroshoz kötődő szerelmének történetét sokan
feldolgozták. A kevésbé ismertek közé tartozik Ambroise Thomas (1811-1896)
Psyché című operája. Pszyché és
Erósz szerelmének háromfelvonásos operájából - francia nyelvű produkció - lemezfelvétel
is készül a „Francia opera” sorozat részeként, a Bru Zane Label kiadásában. A
mű partitúráját a Palazzetto Bru Zane szerkesztette.
Amit tudni lehet e dalmű
keletkezéséről, cselekményéről, zenéjéről, jóelőre elolvastam, a médiában is
több cikk foglalkozott ezzel, úgy az előadás zenei vezetője, karmestere, Vashegyi György, továbbá az
évek óta tartó együttműködés keretében koprodukciós
partner, Palazzetto Bru Zane művészeti vezetője, Alexandre Dratwicki is sok
érdekességet árult el a Fidelio.hu és a Népszava oldalán arról, hogy tulajdonképpen milyen opera is a
Psyché, hol foglal helyet a „palettán”?Psyché tudvalevőleg oly szép nő, hogy még Érost
(Ámort) is megigézi. Egy jóslat szerint magas hegyre rabolják, ahol egy
ismeretlen szörny áldozata kell hogy legyen. Már-már a halált várja ott, midőn
Zephir hirtelen egy pompás palotába viszi, hol Éros látogatja meg, anélkül,
hogy magát megismertetné. Az asszonyi kíváncsiság azonban erőt vesz Psychén is.
Midőn Éros szobájába lép, hogy őt megnézze, lámpájából egy csöpp olaj hull az
alvóra. Éros fölriadva menekül, mialatt a palota sziklabarlanggá változik át,
hol Psyché Vénus részéről súlyos próbákon megy keresztül. Psyché boldogtalanságában
oly megnyerően kérleli a szerelem istennőjét, hogy ez leküldi hozzá fiát, Érost
és Psychét halhatatlanná teszi.
Szereplők:
Közreműködők:
Emlékezetes, nagysikerű operaelőadás színhelye volt szerda este a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterme, ahol magyarországi bemutatóként először hangzott el Ambroise Thomas Psyché című háromfelvonásos operája, mégpedig koncertszerű változatban, amelynek szerepeit világhírű énekesekből álló nemzetközi szólistagárda szólaltatta meg.
Az egy szünettel, francia nyelven elhangzott előadás teljes szólistagárdája
a stílusban kiváló jártassággal rendelkező külhoni művészekből állt, köztük
olyan nemzetközi hírű énekesekből, mint a címszerepet alakító kanadai
szoprán, Hélène Guilmette, a már az előbb említett Érosként
pódiumra lépő francia mezzoszoprán, Antoinette Dennefeld, vagy a
Mercure szólamában ugyancsak remeklő görög bariton, Tassis Christoyannis.
Rajtuk kívül olyan nagyszerű énekesekkel találkozhattunk még, mint Mercedes Arcuri, Anna Dowsley, Artavazd Sargsyan, Philippe Estèphe és Christian Helmer.
Az Aphrodité/Vénusz szépségével versengő halandó leány,
Psyché istennővé válásának, Éroshoz kötődő szerelmének történetét sokan
feldolgozták. A kevésbé ismertek közé tartozik Ambroise Thomas (1811-1896)
Psyché című operája. Pszyché és
Erósz szerelmének háromfelvonásos operájából - francia nyelvű produkció - lemezfelvétel
is készül a „Francia opera” sorozat részeként, a Bru Zane Label kiadásában. A
mű partitúráját a Palazzetto Bru Zane szerkesztette.
Amit tudni lehet e dalmű
keletkezéséről, cselekményéről, zenéjéről, jóelőre elolvastam, a médiában is
több cikk foglalkozott ezzel, úgy az előadás zenei vezetője, karmestere, Vashegyi György, továbbá az
évek óta tartó együttműködés keretében koprodukciós
partner, Palazzetto Bru Zane művészeti vezetője, Alexandre Dratwicki is sok
érdekességet árult el a Fidelio.hu és a Népszava oldalán arról, hogy tulajdonképpen milyen opera is a
Psyché, hol foglal helyet a „palettán”?Az Opéra-Comique számára komponált Psyché Éros és Psyché meghiúsult szerelméről mesél, amelyet egy cinikus Merkúr manipulált. A mű stílusa erős olasz hatást mutat, ami a hősnő és Éros (utóbbi transzvesztita szerep) hangfolyamaiban tükröződik. Az ókori Görögország legendás korában játszódó téma megírása idején megújuló érdeklődésről tanúskodik a mitológiai témák iránt, amelyek közül Berlioz Les Troyens és Offenbach La Belle Hélène című műve a legszembetűnőbb példa
Röviden a mitológiai témájú opera cselekményéről:
Psyché tudvalevőleg oly szép nő, hogy még Érost
(Ámort) is megigézi. Egy jóslat szerint magas hegyre rabolják, ahol egy
ismeretlen szörny áldozata kell hogy legyen. Már-már a halált várja ott, midőn
Zephir hirtelen egy pompás palotába viszi, hol Éros látogatja meg, anélkül,
hogy magát megismertetné. Az asszonyi kíváncsiság azonban erőt vesz Psychén is.
Midőn Éros szobájába lép, hogy őt megnézze, lámpájából egy csöpp olaj hull az
alvóra. Éros fölriadva menekül, mialatt a palota sziklabarlanggá változik át,
hol Psyché Vénus részéről súlyos próbákon megy keresztül. Psyché boldogtalanságában
oly megnyerően kérleli a szerelem istennőjét, hogy ez leküldi hozzá fiát, Érost
és Psychét halhatatlanná teszi.
A műnek két változata volt: az első három felvonásos, 1857 januárjában mutatták be; a másik, négy felvonásban, 1878 májusában került színpadra. A beszélt dialógus (1857) recitativókká alakítása (1878) mellett a fő különbség a két változat között az volt, hogy 1878-ban két komikus férfiszerepet (Antinoüs és Gorgias ) eltávolítottak, a korábban kifejezetten mulatságos duettet és kvartettet kapott Dafné és Bérénice pedig haszonelvűbb szerepre redukálódott. A francia opera fejlődése minden valószínűség szerint a Faust (1859) sikerét követően azt jelentette, hogy 1878-ban egyre kevesebb volt a tolerancia a komikus és a tragikus elemek keverésére. A második változat emelkedettebb, és csillogó líraiságot mutat, de a Psyché és az Éros színpadon való megjelenésük számának növekedésével elvesztette, illetve megnehezítette a drámai kontrasztot. Azt is meg kell jegyezni, hogy Mercure eredetileg basszus szerepét vokalizáló bariton szerepre változtatták, sok transzpozícióval és virtuóz ossia passzusokkal kiegészítve a második változatban, és tenor nélküli opera lett az átdolgozásban.
Alexandre
Dratwicki, a produkció művészeti vezetője a fent belinkelt interjúkban kiemelte,
hogy itt a Müpában az 1857-es eredeti, Jules Barbier és Michel Carré ugyanazon librettójára
komponált opera komikus vonalát
és az énekelt „számok” közötti, rövidre
(néhány másodperc) redukált szóbeli
párbeszédeket is tartalmazó változatnál
maradtak, ezt halljuk.
Megismerve most Thomas csodálatos dalművét, semmi hiányérzetem nincs, s bár nincsenek benne megmaradó, fülbemászó dallamok, mégis a zene, az ének szárnyal és magába vonz. Grandiózus kórusok, nagy tablók, hatalmas apparátus, koloratúrák, líra, dráma, humor, tánc, mindez együtt van a Psychében. Az emelkedettség és a csillogó líraiság azért ebben a változatban is felfedezhető, és a jó és a rossz kontrasztját is kifejezően tartalmazza az olykor csipkézett, máshol áradóan lüktető zene. Érdemes volt bemutatni s ezáltal megismerni és megszeretni ezt a francia operaritkaságot is; Vashegyi György és Palazzetto Bru Zane eddigi együttműködésének eredményei alapján (több korábbi sikeres produkció David: Herculanum, Massenet: Werther, Lalo: Ys királya) után bízom a további, hasonlóan élményszerű darabok kiválasztásában, a magyar operabarátok érdeklődését felcsigázó különlegességek iránti várakozással.
A Psyché
előadása után többen bementünk az öltöző környékére és örömömre, sikerült autogramot
kapnom az előadáson elsöprő sikert aratott francia mezzoszoprántól, Antoinette Dennefeldtől – akit már
korábban megszerettem az interneten fellelt felvételeit megismerve, egyebek
közt Offenbach Lés Brigands című, ugyancsak grandiózus „opera comique”-ban,
amit a tavalyi párizsi bemutató után idén is láthatja a Nagyopera közönsége.
Szereplők:
Psyché
- Hélène Guilmette
Éros
- Antoinette Dennefeld
Mercure
- Tassis Christoyannis
Dafné
/ Nymphe 1 / Un Écho - Mercedes Arcuri
Bérénice
/ Nymphe 2 - Anna Dowsley
Antinoüs
/ Un Jeune Garçon - Artavazd Sargsyan
Gorgias
- Philippe Estèphe
Le
Roi - Christian Helmer
Közreműködők:
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Karmester:
Vashegyi György
Művészetek
Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Budapest, 2025. február 12. – Magyarországi bemutató
6716 alef 2025-02-07 20:03:55 [Válasz erre: 6715 Beatrice 2025-02-05 20:55:15]
Köszönöm! Valóban szép, hosszú beszámoló, inkább ismeretterjesztő, mint kritikai jelleggel (de erre is nagy szükség van, jó, hogy egy ilyen olvasott orgánumban is megjelenik néha a komolyzene Grafitember jóvoltából). Én nem minden előadás esetben voltam annyira felhőtlenül lelkes, mint a szerző, de annyi baj legyen, az összkép bennem is kedvező volt. Tényleg az derült ki, hogy - bár a BFZ-t és Fischer Ivánt is nagyon szeretem -, a "maratoni gondolat" nélkülük is működőképes.
Köszönöm! Valóban szép, hosszú beszámoló, inkább ismeretterjesztő, mint kritikai jelleggel (de erre is nagy szükség van, jó, hogy egy ilyen olvasott orgánumban is megjelenik néha a komolyzene Grafitember jóvoltából). Én nem minden előadás esetben voltam annyira felhőtlenül lelkes, mint a szerző, de annyi baj legyen, az összkép bennem is kedvező volt. Tényleg az derült ki, hogy - bár a BFZ-t és Fischer Ivánt is nagyon szeretem -, a "maratoni gondolat" nélkülük is működőképes.
6714 alef 2025-02-04 23:42:25 [Válasz erre: 6711 Beatrice 2025-02-02 21:32:38]
Mivel Händel a kedvenc szerzőim közé tartozik, én csaknem a teljes "maratont" bevállaltam: a fél 11-kor kezdődött gyerekprogramtól este 9-ig. Csak az utolsó produkciót hagytam ki (Vashegyi középszerűségére már nem vagyok kíváncsi), illetve tartottam egy kétórás vacsoraszünetet a Bohém Étteremnek a programhoz kapcsolódó német specialitásaival (nagyon megérte!). Így összesen 5 "élő" programot, plusz három koncertfelvételt hallgattam meg. A legfontosabb tanulság, hogy Händel még ekkora töménységben sem fárasztó számomra - oké, Bachhal szemben nem volt egy nagy újító, de a zenei fantáziája tán még Bachot is felülmúlta. A nyolc előadás közül a legemlékezetesebb nekem is az Apollo és Dafne volt: a legtökéletesebb barokk zenekari hangzást valamennyi meghallgatott együttes közül a Budapest Bach Consort produkálta, és bár se Kalafszky, se Najbauer nem egy nagy hang (se mennyiségi, se minőségi) értelemben), ez ebben az esetben nem számított, mert a mostani darab igényeinek és a Fesztivál Színház méreteinek hangban is megfeleltek, főképp pedig annyira szórakoztatóan adták elő a produkciót (színészi játékot, diszletet, jelmezt tekintve), hogy az sokáig emlékezetes marad. Nekik köszönhetően pedig mától megtanultam a "barokk gesztika" kifejezést is. :-) Velük szemben a Budafoki Dohnányi Zenekar most is hozta a "megbízhatóan közepeset", Hollerung Gábor megszokottan túlmozgásos, ugyanakkor rendkívül monoton vezénylésével. Meglepően csalódást keltő volt a budafokiakat kísérő debreceni Kodály kórus egyenetlen teljesítménye, örömteli viszont Balga Gabriella és Cser Krisztián kifejező hangja. (Sajnos mindkettő elég kevés lehetőséget kap mostanában az Operaházban, pedig nekik való szerepekben mindkettő megbízható, élményszerű produkcióra képes.) Zenei és szcenikai megvalósításában is nagyon érdekes volt még a koncertfilmek közül a Nagy Sándor ünnepe tíz évvel ezelőtti felvétele (anno nem láttam), valamint a Capella Savaria és az általam eddig sose látott Franko Klisovic horvát kontratenor műsora, bár a horvát fiatalember és a zenekar is több gikszert vétett az egyébként rettenetesen nyaktörő szólamokban, de sejtésem szerint ilyesmi lehetett a barokk éneklési mód is annak idején... Egyszóval bár voltak fenntartásaim, hogy milyen lesz a Müpa saját kézbe vett, BFZ nélküli maratonja, összességében nagyon kellemes nap volt, nem bántam meg a jelentős idő- (ugyanakkor viszonylag szerény anyagi) befektetést.
Mivel Händel a kedvenc szerzőim közé tartozik, én csaknem a teljes "maratont" bevállaltam: a fél 11-kor kezdődött gyerekprogramtól este 9-ig. Csak az utolsó produkciót hagytam ki (Vashegyi középszerűségére már nem vagyok kíváncsi), illetve tartottam egy kétórás vacsoraszünetet a Bohém Étteremnek a programhoz kapcsolódó német specialitásaival (nagyon megérte!). Így összesen 5 "élő" programot, plusz három koncertfelvételt hallgattam meg. A legfontosabb tanulság, hogy Händel még ekkora töménységben sem fárasztó számomra - oké, Bachhal szemben nem volt egy nagy újító, de a zenei fantáziája tán még Bachot is felülmúlta. A nyolc előadás közül a legemlékezetesebb nekem is az Apollo és Dafne volt: a legtökéletesebb barokk zenekari hangzást valamennyi meghallgatott együttes közül a Budapest Bach Consort produkálta, és bár se Kalafszky, se Najbauer nem egy nagy hang (se mennyiségi, se minőségi) értelemben), ez ebben az esetben nem számított, mert a mostani darab igényeinek és a Fesztivál Színház méreteinek hangban is megfeleltek, főképp pedig annyira szórakoztatóan adták elő a produkciót (színészi játékot, diszletet, jelmezt tekintve), hogy az sokáig emlékezetes marad. Nekik köszönhetően pedig mától megtanultam a "barokk gesztika" kifejezést is. :-) Velük szemben a Budafoki Dohnányi Zenekar most is hozta a "megbízhatóan közepeset", Hollerung Gábor megszokottan túlmozgásos, ugyanakkor rendkívül monoton vezénylésével. Meglepően csalódást keltő volt a budafokiakat kísérő debreceni Kodály kórus egyenetlen teljesítménye, örömteli viszont Balga Gabriella és Cser Krisztián kifejező hangja. (Sajnos mindkettő elég kevés lehetőséget kap mostanában az Operaházban, pedig nekik való szerepekben mindkettő megbízható, élményszerű produkcióra képes.) Zenei és szcenikai megvalósításában is nagyon érdekes volt még a koncertfilmek közül a Nagy Sándor ünnepe tíz évvel ezelőtti felvétele (anno nem láttam), valamint a Capella Savaria és az általam eddig sose látott Franko Klisovic horvát kontratenor műsora, bár a horvát fiatalember és a zenekar is több gikszert vétett az egyébként rettenetesen nyaktörő szólamokban, de sejtésem szerint ilyesmi lehetett a barokk éneklési mód is annak idején... Egyszóval bár voltak fenntartásaim, hogy milyen lesz a Müpa saját kézbe vett, BFZ nélküli maratonja, összességében nagyon kellemes nap volt, nem bántam meg a jelentős idő- (ugyanakkor viszonylag szerény anyagi) befektetést.
6713 Edmond Dantes 2025-02-04 13:12:11
Színmagyar műsorral rukkoltak elő a Magyar Rádió Zenei együttesei szombaton a Zeneakadémián. Az első számot, Dohnányi II. zongoraversenyét még sosem hallottam, a szerző kései műve, ő maga mutatta be 1947-ben Sheffieldben, Thomas Beecham vezényelte a Royal Philharmonic Orchestrát. (Forrás: műsorlap) A szabályos háromtételes, gyors-lassú-gyors versenymű inkább a 19. szd. végének világát idézi, mindamellett jól fogyasztható, virtuóz darab. Ránki Fülöp mindvégig biztos kézzel uralta a magánszólamot. A szép számú közönség tapsait egy Bartók-művel -ha jól jegyeztem meg, a BB 45a Három csíkmegyei népdallal- köszönte meg. Szünet után Bartók Táncszvitjét hallottuk karakteres előadásban, majd (minő véletlen, éppen a tegnapi Wunderlich-feladvány is ez volt) egy másik Bartók-magnum opus, a Cantata profana hangzott el. A nyaktörő tenorszólammal derekasan küzdött meg Horváth István, a rövid bassz-bariton szólót Sebestyén Miklós abszolválta, hibátlanul. A Rádióénekkar a kórusszólam szerintem magasrendű tolmácsolásával az est egyik főszereplője lett, nemkülönben dicséret illeti a Rádiózenekart, miként az est előző számaiban is. Kovács János afféle "beugróként" vállal(hat)ta a vezénylést az eredetileg kiírt Rajna Martin helyett, aki vélhetően az operaházi Macbeth-próbák miatt mondta le ezt a koncertet. Kovács János mindig, mindenben a "helyén van", megbízható magas színvonalon irányította a szólistákat és a két együttest.
Színmagyar műsorral rukkoltak elő a Magyar Rádió Zenei együttesei szombaton a Zeneakadémián. Az első számot, Dohnányi II. zongoraversenyét még sosem hallottam, a szerző kései műve, ő maga mutatta be 1947-ben Sheffieldben, Thomas Beecham vezényelte a Royal Philharmonic Orchestrát. (Forrás: műsorlap) A szabályos háromtételes, gyors-lassú-gyors versenymű inkább a 19. szd. végének világát idézi, mindamellett jól fogyasztható, virtuóz darab. Ránki Fülöp mindvégig biztos kézzel uralta a magánszólamot. A szép számú közönség tapsait egy Bartók-művel -ha jól jegyeztem meg, a BB 45a Három csíkmegyei népdallal- köszönte meg. Szünet után Bartók Táncszvitjét hallottuk karakteres előadásban, majd (minő véletlen, éppen a tegnapi Wunderlich-feladvány is ez volt) egy másik Bartók-magnum opus, a Cantata profana hangzott el. A nyaktörő tenorszólammal derekasan küzdött meg Horváth István, a rövid bassz-bariton szólót Sebestyén Miklós abszolválta, hibátlanul. A Rádióénekkar a kórusszólam szerintem magasrendű tolmácsolásával az est egyik főszereplője lett, nemkülönben dicséret illeti a Rádiózenekart, miként az est előző számaiban is. Kovács János afféle "beugróként" vállal(hat)ta a vezénylést az eredetileg kiírt Rajna Martin helyett, aki vélhetően az operaházi Macbeth-próbák miatt mondta le ezt a koncertet. Kovács János mindig, mindenben a "helyén van", megbízható magas színvonalon irányította a szólistákat és a két együttest.
A Magyar Rádió Énekkarának és Szimfonikus Zenekarának hangversenye - ZAK, 2025.02.01.
6712 Búbánat 2025-02-04 10:44:22
Plácido
Domingo és vendégei a Müpában – a február 19-i koncertre már minden jegy elkelt.
