Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Nos, ez a beírás talán kissé korán került ma fel a fórumra, tekintve, hogy a tegnapi Kimernya?-kérdés megfejtését 1/1 tartalmazza, röviden: spoiler-gyanús :-)
Szerintem ennél nagyobb veszteség téged is ért már. Főleg, ha hm... nem szereted Brucknert. (A permiek Mahler-estjét viszont sajnálhatod.)
Akkor ne sajnáljam, hogy kihagytam?
Megint be vagyok havazva, de iszonyatosan.
Én + a főszerkesztő úr. Többre számítottam. A Zenében Valaki, Aki a Matskákat is Szerette, lesöpörte az ángliust. A Bruckner/6 korrekt volt. Koncert után lelkendező hallgatók, akik nyilván ekkor hallották először (élőben) Kántor Uram eme szösszenetét, elragadtatottan nyilatkoztak, hogy ez az interpretáció megnyitotta előttük a művet, milyen gyönyörű dallamok vannak benne stb.
Volt valaki Sir Simon koncertjén?
Meséljetek!
BOLSHOI - Best of VERDI, PUCCINI, GOUNOD, TCHAIKOVSKY operagála
A VILÁGHÍRŰ MOSZKVAI BOLSHOI SZÍNHÁZ SZÓLISTÁI MAGYARORSZÁGON
Az operagálán Medveczky Ádám Kossuth- díjas karmester vezényel, illetve közreműködik a több mint 60 fős Monarchia Szimfonikus Zenekar.
A Bolshoi szólistái:
Elena Zelenskaya: szoprán
Svetlana Shilova: mezzó szoprán
Olga Ionova: szoprán
Andrei Grigoriev: bariton
Roman Muravitsky: tenor
Aleksey Neklyudov: tenor
Előadások:
2019. 01.08. 19:00 Debrecen- Kölcsey Központ
2019. 01.09. 19:00 Budapest- Erkel Színház
Program:
1.rész
1.Orchestra
2.Arensky «Song of the off-stage singer»-Raphael-A.Neklyudov-2.18
3.Puccini «Quando me'n vo…»- La Boheme-Musetta-O.Ionova-2.50
4.Puccini «Rodolfo Marcello duet»-La Boheme-R.Muravitsky-A.Grigoriev-4.00
5.Saint-Saens «Mon couer s’ouvre a ta voix»-Dalila- S.Shilova-6.00
6.Verdi «Lunge da Lei»-Alfredo-La Traviata-A.Neklyudov-3.30
7.Cilea «Ecco:respire appena»- Adriana Lecouvreur -E.Zelenskaya-4.20
8.Verdi «Dio,Che nell’alma infondere»- Don Carlo- A.Neklyudov-A.Grigoriev-2.20
9.Puccini «E lucevan le stelle”-Tosca-Cavaradossi-R.Muravitsky-4.30
10.Verdi «Cortigiani vil razza dannata»-Rigoletto-A.Grigoriev-5.00
11.Verdi «Bella figlia dell’amore»-Rigoletto- O.Ionova, R.Muravitsky,S.Shilova, A.Grigoriev-6.00
2. rész
1.Offenbach «Belle nuit…»-Les Contes D’Hoffmann- E.Zelenskaya-S.Shilova-4.00
2.Gounod «Je veux Vivre»- Romeo et Juliette-O.Ionova-4.00
3.Bizet La Habanera-Carmen- S.Shilova-4.00
4.Gounod «Ange adorable»- Romeo et Juliette- A.Neklyudov-O.Ionova-4.50
5.Verdi «O Carlo,ascolta...»-Don Carlo- A.Grigoriev-3.40
6.Puccini Nessun Dorma–Turandot-R.Muravitsky-3.50
7.Puccini «Vissi d’arte»-Tosca- E.Zelenskaya-3.20
8.Rimsky-Korsakov «Tzarevna Lebed»-The Tale of Tzar saltan-O.Ionova-3.00
9.Tchaikovsky «Kuda,kuda,vi udalilis»-Lensky-Eugene Onegin-A.Neklyudov-6.00
10.Tchaikovsky «Lisa Polina duet»-Pique Dame- E.Zelenskaya-S.Shilova-2.40
11.Tchaikovsky «Chto nasha Giz’n…»- German-Pique Dame- R.Muravitsky-2.00
12.Puccini «In questa reggia…»-Turandot -E.Zelenskaya-5.00
13.Mozart «La ci darem la mano»- Don Giovanni-trio-A.Grigorie-E.Zelenskaya- O.Ionova- S.Shilova- 3.00
14.Il Brindisi-La Traviata-tutti!-3.30
Egyébként Szántó Andrea a Leoncavallo Bohéletben nem énekelt rosszul, sőt, nekem tetszett, annak ellenére, hogy bemondták, hogy beteg és ha jól emlékszem azt is, hogy le akarta mondani a szereplést.
Talán az utolsó Kocsis-koncerteken?
Igaz, ott valóban Vizin volt, Szántót valamikor máskor hallhattam Juditként.
Hát én bizony (már?) nem emlékszem különbségre. A két mezzót azért keverhetted össze, mert Vizin Viktória az Eötvösben énekelt a télen és utána Szántó Andrea Juditot. Egyik sem volt kimagasló.
Igen, Vizin Viktória
Igen, Vizin Viktória
Vizin Viktória volt Judit...
Azért nagyon is volt különbség. Nekem egyébként Szántó Andrea maradt meg abból a Kékszakállúból inkább.
Szabó Bálint pedig a müncheni Parsifalban is énekelt, Titurelt.
Annak a produkcionak ket elonye volt: ketszer lehetett meghallgatni a darabot egy este es Fischer Adam vezenyelt. Sem a ket enekes nem hagyott bennem emleket sem a ketfele megkozelites (ferfi/no felol) kozott nem fedeztem fel semmi extra kulonbseget. Talan nem is volt.
Szabó Bálint operaénekesről, szerepeiről, szerepalakításairól infók az alábbi linkeken is hozzáférhetők:
https://www.operabase.com/a/B%C3%A1lint_Szab%C3%B3/2460/hu
https://operafesztival.hu/index.php/hu/eladok/szolistak/1697-szabo-balint
http://www.kolozsvariradio.ro/2015/01/14/zeneter-szabo-balint-sikertortenetei/
https://www.staatsoper.de/en/biographies/detail-page/szabo-balint.html
https://fidelio.hu/zenes-szinhaz/szabo-balint-az-opera-bastille-ban-69106.html
Az maradt meg bennem, hogy semmi nem maradt meg SzB Kékszakállú-jából .
Gondolom, Kaufmann-rajongók tömege nézte-hallgatta a müncheni Otellot. Nos, abban Szabó Bálint énekelte Lodovico szerepét. Ez eléggé "megbecsült" státusz?
Elsősorban német színpadokon (elég jó helyeken) jó ideje megbecsült énekes.
9 éve azon a bizonyos, "2 Kékszakállú egy este" projektben volt szerencsém a Bartók-opera címszerepében látni/hallani, akkor nem lettem egyértelmű rajongója, de az az ötlet eleve nem énekesbarát módon volt tálalva...
És őt valaki hallotta már, hogy milyen? Mondjuk 800 forintot ezekben az operaínséges időkben megér nekem két koncertszerű előadás januárban - megnézem a Sábát is, de sajna a Hollandira minden jegy elkelt, mire észbe kaptam.
Az Operaház honlapja szerint Sz.B., azaz Szabó Bálint...
Két hét múlva Boccanegra a MüPában és Fiesco még mindig N.N..
4131-4132: köszönöm! :-)
Komolyan dolgozom is azon - hogy az effajta recenziókat - a regisztrált író-olvasó engedélyével a fórumból a címoldalra emelhessük. Szándékaink szerint a Momus nem arra van, hogy valaki felkért szakértő leírhassa a "hivatalos" véleményt. Valamennyien rajongók vagyunk, egyenrangú közönség, akik szívesen megbeszélik egymás közt az élményeiket.
Sajnos Karita Mattila koncertjén nem tudtam ott lenni, Edmond Dantesnek külön köszönöm a beszámolót!
Megjegyzem mennyire hiánypótló az effajta, szépen megfogalmazott hangverseny recenzió mind itt a Mómuson, mind az offline médiában. Ezen a fórumon sajnos operák, és főleg az operaénekesek teljesítményének taglalása kissé túlterjeszkedik. (Gondolom az idelátogatók többsége jelenlegi, vagy ex-kórustag)
Európa nagy részén minden koncert után minimum a helyi, de sok esetben az országos sajtó kulturális rovata is értő kritikát közöl. Ez nagyon fontos része a klasszikus zenei hangverseny életnek, ami a koncert látogató közönség számára is jó fogódzó.
Úgyhogy kár egy jótollú, lelkes hangverseny látogató kritikáját kóstolgatni. Nehogy elmenjen a kedve az ilyen hiánypótló, "jószolgálati” tevékenységtől!
Hát... Ezt sajnos nem fogjuk megérni. :O(((
Forrás? A saját véleményemet írtam meg a koncertről, a szükségesnek gondolt kiegészítő információ(k) a netről.
Hát...
Wagner volt a legjobb.
Kocsisnak ott kellene hagynia csapot-papot, és visszajönni a Földre!
Forrás? Egyébként remek koncert volt.
Élet és halál - ezt a hangzatos címet adta csütörtöki bérleti koncertjének a Nemzeti Filharmonikusok, ami önmagában nem sokat árul el a műsorról. Mert mi egyébről szólhat egy hangverseny, egy színházi előadás, bármilyen irodalmi, képző- vagy előadó-művészeti alkotás mint életről és halálról? Kis Haydn-bevezetést követően igényesen, gondosan szerkesztett német estet kaptunk. A La fedeltà premiata azaz A hűség jutalma vagy mostani címén A megjutalmazott hűség premierje Eszterházán volt, ennek az operának a nyitányát játszotta a zenekar kezdésként majd Beethoven Ah'! perfido koncertáriája következett. Nekem ez a darab kicsit olyan, mintha Mozart Come scoglio-ját gyúrták volna össze Leonóra "Abscheulicher" -jével: hármas osztat, óriási hangköz-ugrások, kitörő drámai szenvedély, kétségbeesés és remény, fékezhetetlen hevület, vokális bravúr: mindez világhírű vendég, Karita Mattila tolmácsolásában. Föltűnő személyiség ő: testhez simuló bordó, hátul mélyen dekoltált ujjatlan estélyijében, hatalmas szőke hajzuhataggal, sok évtizedes sikeres pályával és ötvennyolc betöltött életévvel igazán impozáns jelenség és impozáns hang, ezzel is, azzal is betölti a színpadot és a nézőteret. Kotta nélkül énekelt és bejövetelkor kicsit zavartnak tűnt a szűk térben, mint aki nem tud mit kezdeni királynői termetével, hosszú karjaival. Ezt a koncertáriát talán kicsit kinőtte már, de így is jelentős élményt szerzett. Az első részben még Schumann Nyitány, scherzo és finálé című háromtételes szimfónia-féleségét hallhattuk.
Várakozásom ellenére az ÚZÚ-ban volt kritika. Nem tudom, mi volt Péteri Lóránt számára a keddihez fogható élmény, hacsak nem Gardiner Verdi-Requiemje. Jól tudom, hogy az almát nem lehet összehasonlítani a körtével, mégis megkockáztatom, miszerint Currentzisék produkciója volt a jobb. (Janine de Bique megjelenésére persze nem tért ki.)
A Mahler koncertről valóban csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, ezek a világ legjobbjai! Tényleg varázslatos volt minden perce, egészen fantasztikus, minden képzeletet felülmúló!
Nem tudom, megszerettem volna-é a szomorú véget ért Hugót, de lett volna rá esély. Noha tegnap gyakorlatilag telt ház volt, a nézőtéren vagy fantomok, vagy a Momust nem ismerők foglaltak helyet.
Én ott voltam a Kaufmann-Damrau esten is, de ha csak azért mentél volna, hogy megszeresd Wolfot, akkor csalódtál volna, mert dacára a jó előadóknak, Wolf csak Wolf maradt. Hiába, kutyából nem lesz szalonna, s úgy látszik farkasból se. :)
Más: Úgy látszik, csak ketten voltunk ott a tegnapi koncerten...
Sohasem késő új művel/szerzővel megismerkedni! (Ha tegnap volt ott olyan ember, aki nem kedvelte volna meg a permiek teljesítménye alapján Mahlert, az ne járjon többet koncertre.) Én meg bosszankodom, miért nem jutottam el (anyagi okokból) az év eleji Kaufmann-Damrau estre, mert talán az általam eddig őszintén szólva egy-két dala kivételével nagyon igényes zongoraszólam által kísért unalmas recitálásnál többet nem mondanak Hugo Wolf dalai.
Látott tegnap valaki "szakmabelit" a Mahler-csodán? Izgatottan várom a kritikai beszámolókat, különös tekintettel az ÚZÚ-ra. Utóbbival kapcsolatban van némi sanda gyanúm.
Perm még nem Szibéria, de tkp. mindegy. Az itteni kritikák alapján pedig a permi, de még a jakutföldi közönség sem érdemel meg olyan produkciót, mint a Nyugat lánya a Zerkelből.
Javaslat áthidaló megoldásra: MÁO arra érdemesei induljanak hosszabb szibériai turnéra. Jut is, marad is.
Ez a világ legjobb zenekara. Pont. Az Erkelre/Operára a sajnos katasztrofális művelődési helyzet miatt van szükség. Természetesen vannak ott is pályát tévesztett emberek, akik nagyon alkalmasak lehetnének különféle mezőgazdasági munkákra. Megjegyzem, a Fiú csodakürtjében a 2. emeleten alig lehetett hallani a szólistákat. Nem értem, miért nem adták elő a Trost im Unglück c. dalt, először abban reménykedtem, hogy ez lesz a ráadás. Az Antillák Istennőjének hangja ugyanakkor jól hallható volt.
Most pedig ide a rozsdás bökőt: Jelentkezzen, aki hallott erről a karmester- és zenekarcsodáról! Nekem tök ismertetlen volt egészen a bérletváltásig, amikor is rákerestem a neten, kicsoda ez a társulat. Hogy némi önreklámot csináljak, l. az általam indított fórumot: Tegnap a Bernstein-szabály első része teljesen beigazolódott annyiban, hogy a közönség számára ismeretlen művész(ek) lépett/léptek fel. A szabály 2. része remélhetőleg hamarosan megcáfoltatik, azaz nem kell 35 évet várni a karmester/zenekar legközelebbi magyarországi (=budapesti) fellépésére.
Van nekem egy Müpa bérletem, amely úgy kezdődött, hogy Gardiner: Verdi Requiem és úgy folytatódott, hogy Currentzis és a Music Aeterna of Perm Opera: Mahler - a Fiú csodakürtje és IV. szimfónia.
Gardinerre azzal a biztos tudattal mentem, hogy valami csodálatosat fogok hallgatni, a mai előadásra pedig úgy, hogy Mahlert nem túlzottan szeretem, erről a Currentzisről pedig nem is hallottam, de ha már van bérletem, akkor mégis elmegyek.
És el kell ismernem, vannak még csodák, és nemcsak kis csodák, hanem nagyok is, óriásiak.
Mit is írjak, írjak-e egyáltalán erről az élményről? Hiszen aki ott volt, az maga is átélte, aki pedig nem volt ott, az úgysem hiszi el. Egy biztos: olyan élménnyel lettem gazdagabb, ami szavakba nehezen foglalható. Az első részben A fiú csodakürtje ciklust hallhattuk, egy nagyon jó szopránnal, Paula Murrihy-vel és egy árnyalattal tallán kevésbé jó baritonnal, Florian Boesch-el. Megvallom, ezt a művet sohasem hallottam, így rácsodálkozhattam ezekre a zseniális miniatűrökre, amelyek mindegyike külön világ, színek, érzések, hangulatok kavalkádja, ahol együtt szólal meg a szomorúság és jókedv, a tragédia és a vidámság, egy olyan, mindent átjáró humorral fűszerezve, amit most hallottam meg először Mahler műveiben. Talán elég az egyik kis darabra utalnom, ahogyan Szent Ferenc prédikál a halakhoz, és jönnek a potykák, csukák, rákok és harcsák, és az ember - akárcsak a halak - fürdik a hangok kavalkádjában, és azt kívánja, sohase érjen véget ez a vissza-visszatérő, de mindig változó, végtelen ringás... de aztán végetér persze, és szünet...
Aztán a második rész, a IV. szimfónia. A hegedűs és az összes fúvós állva játszik. Igen, így minden másképp szól, mert az ülés kötöttség, földhözragadtság, de amikor egy egész zenekar áll, és nemcsak a kar, vagy a tüdő és a száj, hanem az egész test képezi a hangot, akkor minden felszabadul és egy másik dimenzióba lép. És nemcsak hallom, hanem át is élem, a tollpehely súlytalan lebegését, vagy az izzó meteor vad száguldását. Ehhez egy ilyen, folyton mozgásban levő, együtt lélegző, egy testet alkotó zenekar kell, és egy ilyen karmester, aki pálca nélkül, fél méteres ujjaival vezényel, egy kaszáspók-mágus, aki itt és most, valami egészen újat teremt. Mahler zseniális, Mahlert ezennel megszerettem, de valószínűleg bármilyen más zeneszerző művét hallgatva és átélve is ez lenne a hatás, mert itt valami zeneszerzőn túli dolog is történik, maga a csoda. Aztán az utolsó tétel, egy Fekete Királynővel, Szent Péterrel, Heródessel, a Báránnyal, Szent Ceciliával, Szent Mártával és persze velünk is, a közönséggel. Ha ilyen lesz a mennyország, akkor nem fogok csalódni, de addig is, igen addig is, jó élni és jó megélni egy ilyen koncertet. Aztán a szűnni nem akaró taps. És egy ráadás - sajnos nem tudom mi - amiben a zenekar minden hangszercsoportja és minden tagja megmutatja, hogy még ennél is többre képes, mint amit eddig hallottunk.
Utóirat: Először érzem azt, hogy talán jobban jártam volna, ha Szibériában élek, és a Permi Operába járhatnék. Mert ebben az évadban még sikeresen elkerültem a magyar operát (Nyugat lányából is a MET verziót hallgattam), de szombaton azért mégiscsak elmegyek egy Bohéméletre, mert kiváncsi vagyok Horti Lillára, akit még nem hallottam énekelni, és az ember mindig reménykedik... De, hogy őszinte legyek, a többiekre, másra nemigen. Szükségem van nekem egyáltalán a magyar Erkelre-Operaházra? Igen, szükségem van, hiszen éppen ennek a fényében tudom igazán értékelni a mai csodát.
A tegnap esti köztévés "Hogy volt?"-műsorban még nem jelentette be a művésznő...egyébként azt olvastam, Rálik Szilvia énekli a Verdi-opera címszerepét.
2018. 11. 29. 23:26 Sonline.hu
Sikerrel mutatták be Lehár Ferenc nagyoperettjét Kínában
Nagy sikerrel mutatták be Lehár Ferenc kései művét, A mosoly országa című nagyoperettet szerdán Sanghajban, Káel Csaba rendezésében.
A történet a szerelemről szól, és izgalmas mozzanata az európai nő és a kínai férfi, Lisa Lichtenfels grófkisasszony és a nagykövet, Szu-Csong herceg kapcsolata.
A Shanghai Opera House és a Müpa közös bemutatóját azért is nagy érdeklődés övezte, mert az országban most először került színre a mű.
A kínai-magyar koprodukcióban született látványos előadást Budapesten február 1-jén lehet majd látni – közölte a Müpa csütörtökön.
Lehár késői operettjét 1929-ben mutatták be. A zeneszerző pályafutásának egyik meghatározó sikere ez az alkotás, évtizedekkel A víg özvegy (1905) és a Luxemburg grófja (1909) után.
A történet a szerelemről szól, és izgalmas mozzanata az európai nő és a kínai férfi, Lisa Lichtenfels grófkisasszony és a nagykövet, Szu-Csong herceg kapcsolata, amely nem bizonyul életképesnek: a nagylelkű keleti arisztokrata végül maga segíti hozzá az általa imádott Lisát, hogy megszökjön tőle, Gustav von Pottenstein-Hatfaludyval.
A sanghaji előadás különlegessége kelet és nyugat találkozásában rejlik. Az európai rendező, karmester és díszlettervező fémjelezte előadás kosztümjeit, mintegy 200 jelmezt, például egy Sanghajtól 200 kilométerre fekvő műhelyben készítették kínai jelmeztervező felügyelete mellett.
A közönség nagy ovációval fogadta az előadást. A két kultúra különleges találkozását élhették át személyes élményként: az összekapcsolódás ráadásul a színpadon is megtörtént, hiszen valóban két különböző kultúrából érkeztek maguk a művészek is, ettől vált a mű a nézők számára igazán magával ragadóvá.
Igaz, a kínai szólisták közül néhányan, Ausztriában vagy Németországban tanultak, európai hangképzésben is részesültek, ám például ahogy Mi szerepében az énekesnő a Lehár által elképzelt kínai dallamot énekli, vagy megszólal a Szu Csong által énekelt világhírű operettdallam, a Vágyom egy nő után, azzal itt Kínában is azonosulni tudtak, hiszen Lehár zenéjének elképesztő ereje van, egyszerűen fantasztikus hallgatni – idézi a közlemény Káel Csabát.
A produkciót saját repertoárján tartja a Sanghaji Opera, valamint a tervek szerint az előadás kínai és európai turnéra is indul majd.
A februárban a Müpában is látható produkció különlegessége szintén a nemzetköziségében rejlik, mivel a kínai szerepeket kínai, az európaiakat magyar és a kontinensről érkező művészek alakítják majd: Szu-Csong herceget a kínai tenor, Jicsie Si énekli, Lisa szerepében pedig a jól ismert örmény szoprán, Karine Babajanyan látható.
Hszü Csung személyében a darab karmestere is Kínából érkezik, de színpadra lép majd Ernyey Béla és Náray Erika is. Február 1-jén és 2-án a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében lesz látható az előadás.
Én azért nem vennék mérget Curára, szóval a Margitsziget az tuti...
Gondolom, Rost Andrea hezitál még a címszerepen...;-)
Eddig ismeretlen Verdi-opera bemutatója 2019-ben a Margitszigeten a Budapesti Nyári Fesztiválon!
Turandot: nincs. Liu: név elírva, helyesen: Cristina Pasaroiu. Szerző:....!?!?
További részletek itt olvashatók. (José Cura és a Margitsziget viszont tuti.)
Adventi koncert a Wagner Társaságnál
Tegnap, vasárnap délutánra, egy szép operakoncertre szólott a meghívás:
December 2-án, 15 órakor a Marczibányi Téri Művelődési Központ színháztermében rendezett adventi koncerten fellépett művészek voltak:
Haris Nadin, Schöck Atala, Vincze Klára, Bándi János, Haja Zsolt, Kelemen Zoltán, Kovácsházi István – ének, zongorán Köteles Géza működött közre
Varga Oszkár - hegedű
Balázs István - gordonka
Érdekes volt a műsor összeállítása:
Wagner- operarészletek fogták keretbe az egy szünettel megtartott koncertet, közöttük Puccini, Csajkovszkij, Giordano, Mozart, Kodály és Massenet műveiből hangzott el egy-két ária, de az első részben még kamarazenélés is volt Bach és Kodály darabjaiból.
A fellépő énekművészek mindegyike nagyon szép operaáriákat válogatott ki magának erre a délutánra, és örömmel láttam viszont köztük Bándi Jánost, aki már jó ideje nem énekel az Operaházban, de mint hallhattuk, gyönyörű, még mindig nemesen csendülő, átszellemült énekhangja, kiművelt technikáján át most is felragyog, mit sem vesztett értékéből: előbb Mozart Varázsfuvolájából Tamino képáriáját, majd a szünet után Donizetti Szerelmi bájital című operájából a nevezetes Nemorino románcát szólaltatta meg, a közönség nagy örömére. Megjegyzem, érdekes volt ezt a bel canto, alapvetően lírai áriát Bándi interpretálásában árnyaltan, mégis erőteljes tenorján való tolmácsolásban hallani.
Vincze Klára énekművészete eddig ismeretlen volt előttem, de azt tudtam róla, hogy két évvel ezelőtt a II. Nemzetközi Marton Éva Énekversenyen indult, énekelt a Pécsi Nemzeti Színházban Santuzzát, ezzel a szerepével már Pesten is bemutatkozott az Erkel Színházban, és Németh Judit tanítványa, aki ugyancsak eljött ide a Marczibányi Téri Művelődési Központba, de most a közönség körében foglalt helyet. Vincze Klára lehet, hogy később beérik „Wagner-heroinává”? a műsor nyitószámaként a Tannhäuserből a Csarnokáriát adta elő, a énekszólamának minden szépségét feltárta előadásában. A második részben pedig ugyancsak a Tannhäuserből hallottuk tőle, ezúttal Vénusz áriáját. Énekhangja erősen cseng, könnyedén hozza a dallamíveket, nem okoz számára problémát sem a mély, sem a magas énekfekvésben való helytállás. A dinamikai hangsúlyok azonban mintha még nem teljesen lennének készen…
Haris Nadin operaénekes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem énekművész-tanár szakán szerzett diplomát 2008-ban Nádor Magda növendékeként. Részt vett többek között, Marton Éva, Hamari Júlia, Mitsuko Shirai, Sass Sylvia, Nicolas Clapton és Laki Krisztina mesterkurzusain. Sikerrel szerepelt Spanyolországban a barcelonai Viñas és a pamplonai Gayarre nemzetközi énekversenyeken. 2007-ben a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa, 2008-ban elnyerte a Richard Wagner Társaság nyári ösztöndíját... 2013-tól a Magyar Állami Operaház kórusművésze, 2015-től szólistája. Kisebb szerepekben már láthattam őt színpadon. Most két fajsúlyos énekszám előadásával erősítette meg bennem a róla kialakult eddigi kedvező benyomásaimat: Richard Strauss Ariadne Naxos szigetén című operájából A Komponista igen nehéz énekelnivalójával és egy igazi különlegességként, Massene Cid-jéből Chiméne gyönyörű áriájával igazolta kiváló hangi és előadói képességeit.
Schöck Atala, a Magyar Állami operaház alt szólistája a tőle megszokott színvonalon, nagyszerű mezzóján és remek dinamikával abszolválta Kodály Székelyfonójából a Szegény vagyok, szegénynek születtem című dalt, majd később a Háry Jánosból Örzse dalával hódított meg újra bennünket.
Kovácsházi István úti ruhában érkezett: a Toscából a szó pozitív értelmében rutinosan elénekelt Levéláriája után, a kapott virágcsokorral máris búcsút vett és elsietett..
A végére hagytam a programban fellépő két operaházi kiváló baritonunkat, akik talán a műsor leghatásosabb és legigényesebb áriáinak perfekt eléneklésével a tudásuk legjavából nyújtottak át ízelítőt nekünk.
Haja Zsolt előbb Csajkovszkij Pikk dámájából Jeleckij híres áriáját a II. felvonásból énekelte, majd a szünetet követően Mozart Figaró házassága című operájából a Gróf Hai già vinta la causa virtuóz áriájával örvendeztette meg a publikumát. A megérdemelt tapsok után ő is elnézést kérve távozott, halaszthatatlan ügyeinek intézése elszólították sajnos körünkből, így nem tartott ő sem a többi művésszel és a közönséggel közös ünneplésben a koncertet követően.
És a finálé: méltatom Kelemen Zoltán operaénekesünk itt és most is felragyogó ének művészetét, aki hatalmas baritonrepertoárjából erre az alkalomra az olasz és a német repertoárból kiválasztva egy-egy emblematikus, nagy, hősi baritonszerepét hozta el magával: előbb Giordano André Chénier-jéből Gérard monológja hangzott el általa a III. felvonásból („Nemico della patria?”) , és a koncert legvégére hagyva „desszertként”, méltó zárásul Wagner A walkür című zenedrámájából a nagy ívű, méltóságteljes, lemondó, ám mégis buzdító kicsengésű utolsó jelenet következett: Wotan búcsúja és a tűzvarázs. ( Kelemen Zoltán ahogyan nemcsak elénekli, de mozdulataival szinte átlényegül és jelzi fájdalmas búcsúját lányától, Brünnhildétől, majd Logét, a tűzistent szólítja. hogy fellobbanjanak a gyermeket álmát őrző lángok; Kelemen a tőle joggal megszokott, sőt elvárt minőségi magas szinten, csodálatos, ihletett tolmácsolásban méltán koronázta meg ezzel az elénekelt zenedráma-záróképpel Wagner Társaság ez évi adventi koncertjének ünnepi műsorát; a megérdemelt vastaps annak is a jele volt, hogy a baritonistánkat lassacskán nemcsak a Verdi- és az olasz operarepertoár egyik legbiztosabb bariton-énekreprezentánsa a honi operaéletnek, de mára, a Wagner zenedrámákban is otthon van, amit az utóbbi időkben operakoncerteken is bizonyított biztos, kidolgozott énektechnikája révén, ahogyan az erős, magvas, hősi baritonja predesztinálja is már rég erre a Wagner-vonalra: Walkür eme részletében vagy a tőle az Operában már hallott Parsifal Amfortas-jelenetében is megtapasztaltuk, Kelemen Zoltán biztos pontja lehet a budapesti Wagner-repertoár igényes, adekvát értékű, hősi nagy baritonszerepekben is, felzárkózva az elénekelt több mint hetven operaszerepe mellé.
Az elhangzott kamarazeneként az első részben Johann Sebastian Bach és Kodály Zoltán egy-egy gordonkára és hegedűre komponált, variációs darabja került előadásra két fiatal művész, Varga Oszkár (hegedű) és Balázs István (gordonka) előadásában, akiket előadásuk után nagy szeretettel és lelkesen tapsolt meg a közönség.
A koncerten végig az Operaház jeles, kiváló korrepetitora, Köteles Zoltán zongoraművész látta el feladatát: bravúrosan kísérve a sokszínű, sokféle technikát igénylő operarészleteket előadó énekművészeket. Jogosan ünnepeltük őt is a programot követően.
A 3 órakor kezdődött délutáni koncert már lassan az estébe nyúlt, amikor annak végeztével, hat óra után mindenki levonult a kamaraterembe egy kis forralt vörösborra, pogácsára, szaloncukorra…
Szép, emlékezetes zenei esemény volt ez, méltó szervezésben a Wagner Társaság részéről!
az oltárnál, pontosabban közvetlenül a padsorok után. érthetetlen számomra, hogy miért nem maradtak ott.
nem fért volna el a kamarazenekar is ott, nem volt meg az összeköttetés az orgonával, orgonistával? én ezekre tudok gondolni.
a kórus különben kiváló volt, és a kórusművek alatt a hangélmény is megvolt.
Hol voltak az énekesek? Az orgona alatti részen a földszinten, vagy az oltárnál? - Sztem a távolság miatt mentek fel az orgonához.
Mert a templomok visszhangosak, és így az orgona és az attól távol lévő énekhangok nem egyszerre szólalnak meg, amely a hallgatók nem oly zavaró, mint az előadók számára. Legjobb az orgona mellett énekelni, akkor megvan a lehetőség a tökéletes együttmuzsikáláshoz.
