Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Érdemes volt Győrbe utazni, mert az Opera társulata egy nagyon szép, színvonalas Turandotot adott elő. Nagy dicséret Lukács Gyöngyinek, aki kiváló hangi adottságai legjavát mutatta meg, és a Kalafot éneklő László Boldizsár szintén nagyon odatette magát. Liú szerepében Kriszta Kinga mutatkozott be, még nem teljesen kész állapotban, de így is meggyőző énekléssel. A zenekart Dénes István vezényelte.
Csak az a zsebredugott kezű ünnepi szónok az elején, "csak azt tudnám feledni".
A film valóban érdekes és értékes volt, nekem elsősorban a régi MET és a korabeli előadások, művészek kissé kopott, de múzeális értékű fényképei és filmfelvételei tetszettek. És persze az a társadalmi összefogás és összeadakozás, amiből az első MET a maga idején, majd a jelenlegi MET létrejöhetett! Sir Rudolf Bing mint ember és mint "intézmény" külön fejezet a MET történetében. Kár, hogy ezt a filmet már nem érhette meg, és róla csak korabeli felvételek kerültek bele. De az, hogy az épület a sok költség-lefaragás mellett végül ilyen lett, nem kis részben az ő érdeme.
Opera- és MET-rajongóknak igazi csemegével szolgált tegnap a Művészetek Palotája: évadnyitó programként a Müpa+ hűségprogram keretében levetítették a The Opera House - A New York-i Metropolitan Opera című dokumentumfilmet. A csaknem kétórás filmben régi híradórészletekkel, előadásokon készült bejátszásokkal, régi és mai beszélgetésekkel, visszaemlékezésekkel illusztrálva követhettük végig a régi MET utolsó másfél évtizedét, az új MET helyszínének véglegesítése, a Lincoln Center megtervezése és felépítése körüli csatározásokat és láthattuk a megvalósult álmot, ami -mint az a filmben is elhangzott- az USA-nak a kultúra, a művészetek iránti elhivatottságát is megjeleníti. Rudolph Bing igazgató kulcsszereplője volt az új MET-koncepciónak, ő többször szerepel a bejátszásokban. Külön élmény volt látni-hallgatni a 91. életévét betöltött, tökéletes szellemi-fizikai kondícióban lévő Leontyne Price-szal készült beszélgetéseket, rajta kívül a meginterjúvolt énekesek közül még Rosalind Eliasra és Justino Diazra emlékszem. Köszönet a MüPa-nak a vetítésért!
Opera is lesz a pécsi Zeneszüret Fesztiválon
Opera-vilag.net 2018. augusztus 23.
Méghozzá Verista operagála
Több tucat komolyzenei és ahhoz kapcsolódó kulturális programot kínál a 8. Zeneszüret Fesztivál, amelynek idei központi témája a billentyű lesz. A rendezvényt szeptember 6. és 9. között rendezik meg Pécsett. Szamosi Szabolcs orgonaművész, a szervező Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. ügyvezetője az esemény szerdai sajtótájékoztatóján a fesztivál és a Filharmónia szlogenjére utalva kiemelte: legfontosabb hivatásuk, hogy közel vigyék a komolyzenét az emberekhez.
Idén 17 helyszínen, több mint 250 előadó közreműködésével több tucat programot tartanak – közölte. A részletekre térve hangsúlyozta, hogy az operairodalom gyöngyszemeit a Magyar Állami Operaház művészei keltik életre szeptember 7-én a Kodály Központban a Verista operagála elnevezésű esten. A koncerten verista szerzők – köztük Catalani, Giordano, Leoncavallo, Mascagni és Ponchielli műveinek részleteit hallgathatja meg a közönség Kocsár Balázs főzeneigazgató vezényletével.
A V4 Operettgála (2018. június 30.) hangfelvételét ma este sugározza a Bartók Rádió, 19:35 – 20.57
"Az operettirodalom emblematikus műveivel és a közép-európai térség négy kiváló énekesével búcsúztatják a visegrádi együttműködés 2017/2018-as magyar elnökségét szombaton a Müpában a V4 Operettgálán."
Közvetítés a Művészetek Palotájából
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Az operett-gála közreműködői:
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Peter Valentovič
Rost Andrea, szoprán
Katarzyna Kuncio, mezzoszoprán
Richard Samek, tenor
Clemens Unterreiner, bariton
Műsorvezető: Bősze Ádám
(A meghirdetett műsor után egyetlen ráadás-számot kaptunk:
Kálmán: Marica grófnő – „Szép város Kolozsvár” (Rost Andrea, Katarzyna Kuncio, Richard Samek, Clemens Unterreiner)
.(A dalok eredeti nyelven - német szöveggel - hangoztak el. Egyes versek refrénjét a közreműködő énekesek magyar nyelven is elénekelték.)
V4 Operettgála A Visegrádi Csoport magyar elnöksége alkalmából
Az operettirodalom emblematikus műveivel és a közép-európai térség négy kiváló énekesével búcsúztatják a visegrádi együttműködés 2017/2018-as magyar elnökségét szombaton a Müpában a V4 Operettgálán.
Az esten Rost Andrea szoprán, Katarzyna Kuncio lengyel mezzoszoprán, Richard Samek cseh tenor és Clemens Unterreiner osztrák bariton szólaltatja meg a legnagyobb operettslágereket a Nemzeti Filharmonikus Zenekar kíséretében – közölte a Müpa az MTI-vel. Mint írták, az operett soknemzetiségű műfaj, tény azonban, hogy Közép-Európa különösen gazdag repertoárral büszkélkedhet. Ennek mindmáig népszerű slágereiből áll össze a gálakoncert programja Lehár Giudittájától A víg özvegyen, A mosoly országán és a Csárdáskirálynőn át Strauss A cigánybárójáig.
Az M5 televíziós csatorna ma este fél nyolctól élőben közvetíti a gálát! (A Müpa előtti térségben, óriás kivetítőkön is látható lesz a műsor az érdeklődők számára)
A Dankó Rádió Túl az Óperencián adásában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya ezen a héten többször is felhívta erre az operett-gálára a rádióhallgatók figyelmét – különös tekintettel arra is, hogy a műsor vendége Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója – őt erről az ünnepi eseményről is kérdezte.
Köszönet a beszámolóért. Abszolút hiánypótló az ilyen értő recenzió megjelenése.
Köszönet érte a Momus nak is, hogy teret ad zenerajongók, komolyzene iránti lelkesedéstől vezérelt „civilek” önzetlen (értsd ingyen) megnyilvánulásainak. Nagyon szép este volt, és jó volt értő összefoglalást olvasni róla!
Azt hiszem, máshol tartana a hangverseny/opera életünk népszerűsége, nívója, ha az egyes eseményekről kritikákat olvashatnánk napilapokban, magazinokban. Rossz, hogy ez eltűnt, vagy csak nagyon sporadikusan érhető el. Nyugat- Európa nagy részén mind a mai napig fontosnak tartják, hogy akár a legkisebb város komoly zenei eseményeiről kritika jelenjen meg a helyi lapban. A zeneszerető, de nem zenész közönség számára ez mindig sokat idézett fogódzót jelent, a zenészek számára pedig nagyon fontos visszajelzés.
Köszönöm! Közben én ugyanitt a zenével bibelődtem...nem hiába :-)
Köszönöm a pontosítást, a gyermekkar természetesen a Bernstein-szimfóniában énekelt.
Egy dolgot pontosítanék. A Kaddishban van gyerekkar, nem Milhaud művében. Tulajdonképpen ott sem annak kéne lennie, hanem fiúkórusnak.
Rendhagyó helyszínen, rendhagyó műsorral tartotta ebben az évadban utolsó "zárthelyi" koncertjét a Nemzeti Énekkar és a Nemzeti Filharmonikusok: a Dohány utcai zsinagógában. A műsor és a helyszín kiválasztása szorosan összefügg: Darius Milhaud itthon szinte ismeretlen Ani Maamin című kantátája és Leonard Bernstein III. "Kaddish"-szimfóniája igazi "zsidó koncertté" tette a produkciót, nem pusztán a két zeneszerző származása okán, hanem mert mindkét mű a zsidó valláshoz legszorosabban kötődő íráson-szövegen alapul.
Ezen a héten Káel Csaba a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya vendége, beszélgetőtársa a Dankó Rádió operettműsorában.
A Müpa vezérigazgatója Éric Fournier budapesti francia nagykövettől május 10-én ünnepi fogadás keretében vette át a francia Becsületrend lovagja című elismerést.
A film- és operarendező a francia–magyar kulturális kapcsolatok fejlesztéséért, a kulturális diplomácia területén intézményvezetőként és alkotóként elért eredményeiért, a területen végzett kiemelkedő tevékenységéért, elkötelezett munkájáért kapta meg a francia állam legmagasabb kitüntetését.
Mint a rendező most elmondta: az őt ért megtisztelő kitüntetést olyan nagy magyar elődök, művészek kapták meg mint Liszt Ferenc, Lehár Ferenc és Bartók Béla… örömteli érzés belegondolnia, hogy most e nagyságok mellé került neve ezen a listán…
Káel Csaba szólott első operafilmje, a Zsigmond Vilmos operatőr közreműködésével felvett Bánk bán hazai és nemzetközi fogadtatásáról, sikeréről; Los Angelesben a film bemutató vetítése után egyesek rendkívül lelkesen áradoztak róla és úgy fogalmaztak: „milyen szomorú musical”; a másik két operarendezését, a Szöktetés a szerájból (Mozart) és Attila (Verdi) produkciók bemutatóit pedig Kínában, Sanghajban fogadta igen értőn az ottani, más nyelvű és kulturális közeg.
Itt is jelzem: Káel Csaba film- és operarendező, a Müpa vezérigazgatója lesz mától egy héten át Nagy Ibolya vendége a Dankó Rádió operettműsorában: „Túl az Óperencián” (de. 9-10; az ismétlés aznap 18-19)
V4 Operettgála
A Visegrádi Csoport magyar elnöksége alkalmából
2018. június 30. szombat 19:30 — 22:00
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Közreműködők:
Rost Andrea - szoprán
Katarzyna Kuncio - mezzoszoprán
Richard Samek - tenor
Clemens Unterreiner – bariton
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Peter Valentovič
Egy szünettel
Dvořák: g-moll szláv tánc, op. 46, No. 8
Lehár: Giuditta - Szép itt az élet és oly vidám
Kálmán: Csárdáskirálynő - Sylvia belépője
Kálmán: Marica grófnő - Hej, cigány!
J. Strauss: A denevér
- Quadrille
- Orlovszky áriája
Lehár: A víg özvegy - Ajk az ajkon
Lehár: A mosoly országa - Vágyom egy nő után
Moyzes: Garammenti táncok, op. 43 - IV. tétel
Kálmán: Marica grófnő - Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket
Lehár: A víg özvegy
- Vilja-dal
- Danilo belépője
Moniuszko: Halka - Mazurka
J. Strauss: A cigánybáró - Czipra jóslata
Lehár: Giuditta - Giuditta belépője
"Az operett soknemzetiségű műfaj: ismerünk francia és angol operetteket, de olasz, spanyol vagy orosz műveket is e műfajhoz sorolhatunk. Mégsem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy Közép-Európa népei számára különösen kedves közös kulturális kincset jelentenek az e régióban keletkezett operettek."
Tételezd már fel,hogy tudom 1959 nem a XIX század.De azok a fordítások ,amiket kitettél a XIX sz-ban készültek és én elég sok magyar nyelvű Wagner előadást hallottam nem ezekkel a szövegekkel.Sőt a legtöbb szövegkönyve a birtokomban is van.
Tényleg nem kicsi, köszönöm :-)
1959 valóban nem a XIX, század, de az érintett fordtások többnyire akkor készültek, az akkori ébredező magyar öntudat követelte meg, hpgy az operákat nemzeti nyelven adják elő, persze az akkori, ma már kicsit kacifántosnak tűnő nyelvezettel, - ahogy ez akkortájt Európa egyéb országaiban is így volt. Számos nagy osztrák-magyar, esetleg morva ! (a mai generáció azt se tudja, hol keresse a korabeli térképeken pl, Morvaországot), vagy német énekes felvétele található a yt-n, ékes, és tökéletesen érthető németséggel, olasz vagy francia operák részleteivel! A mai magyar előadók sokszor magyarul sem érthetők, tisztelet a kivételnek! Ha pedig annyira aggódunk - egyébként jogosan - Wagner irdalmi értékű alkotásaiért, akkor tisztességes, korrekt magyar fordítás kellene, és elsődlegesen az adott mű tartalmának és szellemiségének megfelelő rendezés, színpadkép, stb, nem pedig valami modernizálz förmedvény!
Meg még Escamillo, Petúr bán, Tonio, Amonasro, Jago, Marcello (Bohémélet), Lescaut hadnagy, Guglielmo, A kérő (Székelyfonó), Anyegin,... még biztos van... nem is olyan kicsi ez a közös halmaz...
Losonczy Györgyöt már nem láttam színpadon, de ismereteim szerint nagyon kicsiny lehetett a közös "halmazuk" = szerepeik Melis Györggyel. Az említett Tiborcon kívül Don Juan, akkor még így becézték Don Giovannit, más nem nagyon.
Kedvezményes jegyvásárlási lehetőség a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben június 30-én megrendezésre kerülő V4 Operettgálára.
A programra 2018. június 20. és 26. között a Müpa jegypénztárakban a korlátozott számban rendelkezésre álló szabad helyekre vásárolhatók kedvezményes jegyek az alábbi jegyárakon:
Felnőtt jegy: 1.000 Ft/db, helyre szóló diákjegy (diákigazolvánnyal): 500 Ft/db
Mátyás Mária meglep, mert emlékeim szerint már 68 előtt is tudott hamisan énekelni, sőt, ki is fütyülték. Delly Rózsi félelmetes Ortrudjára nagyon is emlékszem, nem is szerettem őt emiatt. Szellőt, Járayt, Tarnayt, Kövecsest is hallottam, bár nem mindig örültünk, ha ők szerepeltek a bérletes előadásokban. Losonczy György fantasztikus Tiborc és Mefisztó volt, Melis később elhomályosította az emlékét, bár Losonczy hangja nekem jobban tetszett.
Kedves telramund, helyesbítenem kell. Vedd figyelembe, hogy 1959 nem a XIX. század, bár a fordítót eltaláltad.
Továbbá most nem énekelték, hanem kiírták a német szöveg mellé, ezért ami 70 éve - jelentős engedékenységgel - esetleg elfogadható volt, az ma már tűrhetetlen.
Nem tetszés-nem tetszés kérdéséről van szó, hanem Wagner irodalmi értékű alkotásának eltorzításáról. Aki először látja a darabot, nem is tudja, hogy megfosztják valami nagyon fontos dologtól: az eredeti drámától.
A Tristant pedig német közönség német énekest hallgatva sem érti, magam tapasztaltam. Hacsak nem tudja kívülről, hiszen ilyen is van.
És az ön szerepét ki bitorolta-énekelte a Lohengrinben? ;-)
Mi a probléma?,Ezek XIX századi fordítások,de volt szerencsém például Blum Tamás opera fordításaihoz és azok nagyszerűek,jól énekelhetőek és megpróbálnak az eredetihez hasonlítani.Nem fél óra alatt készült nyersfordítások..Nyilván nem tetszene,ahogy énekelnék ,hogy megszólalt az "égi karán"mondjuk 1884-ben.
A minden szavuk érthető pedig arra vonatkozik,hogy a mai énekesek 9o%nál nem érteni mit énekelnek.Jó példa erre a Bánk bán vagy a Kékszakállú előadások.
Ez az én véleményem,hogy ez tetszik-e valakinek vagy sem számomra mellékes...
...magyarul énekelnek és minden szavuk érthető, és a föld sem mozdult ki a helyéből.
Meglepne, ha még ezt is rendbenlévőnek találnád.
Erre talán még IVA is elhümmögné magát. :-)
Szellő Lajos1964-1982 között volt az Operaház tagja,korábban a Debreceni Csokonai Színháznál működött.Bánk bánt ,Radamest,Végzet Alvarot,Don Jose-t stb énekelt.Nem volt rossz tenor,de abban az időben is votlak néhányan,akik később visszavonultak és nevük feledésbe merült pl Király Sándor,Tarnay Gyula,korábbról Kövecses Béla a külföldről visszatért Járay józsef stb.Aztán egyikük sem tenor imitátor volt.A nagy sztárokat pedig nem kell felsorolnom.,mert azok nincsenek elfelejtve.Volt idő ,amikor 3 Asszád is volt a Sába királynőjére.Kettő a felsoroltak közül.Most,ha megerőszakoljuk a fülünket van egy.
Losonczy Györg nevével találkoztam már - Szellő Lajoséval nem. De mondjuk anno Fodor Géza Osváth Júlia és Moldován Stefánia Melindáit magasztalta az égig. Nekem mindkét énekesnővel hallgathatatlan Melinda, az ő hangfajuknak megfelelően átírt szólama. Nem kedvelem egyik művésznő előadásában se Melinda áriáit, vagy Melinda-Otto kettősét sem, a Tisza-parti jelenetet meg hagyjuk. Az abban a vátloztabn egy rossz vicc. Ettől még mindkét művésznő jó énekesnő volt, de Melindát nem az ő hangjukra írták. Nekem az igazi Melinda Ágai Karola, Szűcs Márta vagy Kolonits Klára. Moldovánnak és Osváthank nem kellett volna feltétlenül Melindát is eléneklenie.
Felelevenitve Joviczky József nevét kezembe került egy 1968-as Lohengrin
harmadik felvonása vele Mátyás Máriával,aki akkor még nem volt rossz sőt olyan C-t nyomott,,amilyenre ma egy hasonló fachu szoprán sem lenne képes.Persze Delly Rózsi Ortrudja is elementáris.Uram bocsánat magyarul énekelnek és minden szavuk érthető.és a föld sem mozdult ki a helyéből.Szóval a műfaj megy lefelé ,de rendesen.(Ezért jobb nem régi énekeseket hallgatni) Aztán az adott felvételen még van egy Bánk bán részlet.Szellő Lajossal(tetszenek rá emlékezni?) és a kitűnő Losonczy Györggyel,mint Tiborc.Mindig Melis elementáris Tiborca az etalon.Hát ez nekem jobb.
Ez tök igaz - aki hallott másokat is élőben, annak van viszonyítási alapja, illetve aki behatóbban ismeri a darabot, a kottát stb., az támaszthat kifogásokat az emlegetett Wagner tenorral kapcsolatban. Elfogadom az is, amit itt mások Szabóki Tündéről írtak - de attól én még értekelm eme énekesek jó oldalait, erényeit és ezért szeretem őket.
Vadas Kiss László olyan kitűnő és versenyképes Tannhäuser lehetett első Wagner-operámon, hogy engem kb. 20 évre elriasztott a második Tannhäuseremtől, igaz, Mátyás Mária is "besegített" neki ebben.
Más dolog a Tannhausert énekelni-ezt a felsoroltak meg is tették.De az megint más dolog Tannhausernek megfelelni a szerep egészében ,minden hangjában.Na itt azért már nincsenek olyan sokan.A többször emlegetett etalon wagner tenor jó énekes volt,de nekem a hangszínével és a drámai erővel volt problémám.Nem véletlen,hogy Bayreuthban csak kisebb szerepekben tudott énekelni,még a" líraibb" művekben is.
2012-ben hallottam Molnárt utoljára élőben a Parsifalban. Ha jól emlékszem a következő évadban már nem énekelt. Azonban még pályája legvégén is figyelemreméltó Parsifalt énekelt. Kovács János vezényelt. Nekem ez volt az utolsó nagy operaházi Parsifal élményem Utána még láttam - hallottam párszor a darabot az Andrássy úton, de egyik se volt az igazi. A 2012-es előadásnak is voltak hibái, de azért még megcsillant benne a régi Parsifal előadások varázsa.
Azért nem olyan bonyolult. Az első felvonásban a víz felszínét látni, a másodikban a közepét, ahol a medúzák lebegnek, a harmadikban a tengerfeneket. Három felvonáson át süllyedünk. A probléma csak a darabbal van, meg a zenével, mert az mintha nem egyszeráen csak ennyit akarna mondani.
Ahogy látom, az Operában is, és itt is egyszerűen előveszik az egykor eléneklés céljára valahogy magyarított szöveget, és azt vetítik. De mivel a Müpában ott van mellette az eredeti német szöveg is, és hallani is lehet, tényleg kiderül, hogy a kettő alig van köszönőviszonyban egymással.
A Trisztán rendezésében tényleg az volt a jó, hogy nem sokat zavart, de azért a medúzákat megmagyarázhatnád, esetleg a ráját is...
A Tannhauser rendezése engem eléggé zavart, már évekkel ezelőtt is. Bizonyos értelemben jobban, mint a Hollandié, mert Kovaliknak legalább volt koncepciója, ha nehezen elfogadható is.
Itt már a nyitány alatti vetítés is zavaros volt, aztán a kamerázott ágyjelenet, a szörnyen merev és kevéssé ünnepélyes dalnokverseny, de leginkább a 3. felvonás koporsói borítottak ki. Hogy Tannhauser belövi magát, az csak a ráadás.
Gould és Koch hangjának dicséretével abszolút egyetértek, Örültem, hogy végre hallhattam Kochot élőben, de egy bajom mégis volt vele: hiányzik belőle Vénusz bujasága. Szabóki Tünde a premieren még csodásan énekelte Erzsébet szerepét, az eltelt évek alatt sajnos nem előnyére változott a hangja. Bretz Gábor már akkor is gyenge volt. Eichét én kevésbé éreztem gyengének, a Dal az esthajnalcsillaghoz-t olyan gyengén rendezett, méltatlan körülmények között kell énekelnie a színpadon, hogy szerintem még az is számított.
Molnár minden szerepében abszolút versenyképes volt nemzetközileg, még Trisztánnak is, Tannhausernek meg egyenesen kitűnő. Ahogy jóval korábban Vadas Kiss László is, ha kellett, egy héten 3x is.
Köszönöm a kiegészítést.
Valljuk be, amit úgyis tudunk: Závodszky Zoltán és Joviczky József kivételével a súlyos Wagner-tenorszerepekre alig vagy inkább sosem akadt mifelénk énekes. (Pilinszky Zsigmond nem vagy csak rövid ideig volt állandó operaházi tag és talán nem is énekelte pl. Trisztánt sem.)
Joviczky mellett ott volt az elfeledett Tarnay Gyula és az üzembiztos Király Sándor.
És talán Trisztánnal is ez a helyzet. Van egy felvétel, ahol Joviczky Trisztán. Én csak felvételről ismerem, na de az egy úh micsoda felvétel! Mióta is nins Trisztán az Operában? 1988 óta nem újították fel? Vagy rosszul emlékszem? Mindenestre évtizedek őta. Egyébként még húsz éve igen, akadtak tenorok akik eléneklték Tannhausert, de manapság nem igen akad olyan se. Én Molnár Andrást szerettem, mint Wagner énekes és nekem hiányzik nagyon. Bándi is énekelt Tannhausert, ő se volt rossz - ha ne is volt Joviczky József. Még egyszer nem lesz olyan Wagner tenorounk, mint Joviczky, de Molnár Andrásunk se igen lesz már.
Maradjunk abban,hogy az utolsó igazi Tannhauser hangilag Magyarországon Joviczky József volt és nem mostanában.Többen elénekelték,de.....
Nem kell temetni a "jővőt".Figyelni kell a ma énekeseit és bizonyára ott vannak csak figyelni kell.Ki hallott Gouldról 10 éve? (én).Egy hónapja a STOP fantasztikus Ringjében énekelte Siegfriedet a csodás ,szintén nem fiatal Irene Theorin oldalán.
Sophie Koch sem kezdő.Soha nem volt kicsi a hangja.Magam is hallottam a STOP-ban Jonas Kaufmann Wertherje mellett.Massenet zenéje nem kíván Vénusz hangot.Én a tegnapi Tannhausert hallottam,de nem kívánok vitát gerjeszteni a más vélemény miatt.Talán annyit a rendező kábítós ötlete nem új.Már pár hónapja debütált Monte Carloban a Tannhauser első felvonásában Ott Jose Cura volt a címszereplő.A nem rossz címszereplő.
A magyar szövegről írtam, és a magyar nézők kirekesztéséről a csodálatos wagneri gondolatokból. A második felvonás tartalmi szépsége, vagy Isolde szerelmi halála vetekszik Tatyjána levelének vagy a R&J erkély-jelenetének szépségével, sőt! A magyar olvasónak mindebből csak zavaros hablaty, csöpögő negédesség jutott.
Wagner eredeti, német nyelvű Tristan-szövegéhez (szinte) senki sem mer hozzányúlni. A felesége egyszer belejavított, de a szerző visszaírta úgy, ahogy volt.
A Hollandi fonó-jelenetében bizony elég furcsa, ha fonás helyett szövést, kaszálást, mosodát látunk. A Tristan rendezés most egész jó volt, csak a nyitány alatt megjelenő, hosszan hömpölygő, 200 m²-es felületen tolakodó tenger látványa, főleg a dupla hajócsavar-csíkkal - számomra az elviselhetőség határát súrolta. A medúzák nem zavartak. De ez a világ a rendezőké...
A műsorfüzetben magyarul és angolul olvasható, hogy Brangäne tévedésből (!) szerelmi bájitalt töltött a kehelybe. A szerkesztő és a korrektor miért nem ismeri a darabot, amiről ír?
Nem is tudtam, hogy nem ez az eredeti szöveg, amellyel énekelték. És ki szerezte ezt a 60 évvel ezelőtti szöveget? És miért? Írnál erről kicsit részletesen?
Én azért megértem -ppp- kesergését, mert pl. nézzük a hazai felhozatalt: az egkor oly népszerű Tannhauser vajh miért nincs évek óta műsoron? Most mindjárt valaki ideírja, hogy újítják az Operát, de emlékeim szerint már évek óta nincs Tannhauser! Mesterdalnokok se az Ybl-palotában. És ki énekelte tavaly Siegfriedet? Kovácsházi István, aki szintén nem pályája elején álló énekes. Nemzetközileg sincs sok utánpótlás. Mondjuk egy Monár Andrásunk már nekünk se nagyon lesz sajnos.
Kriktikájában -ppp- kesereg, hogy ki lesz a Wagner-tenor Seiffert és Gould után, hisz ez a két nagyszerű énekes immár 64 illetve 56 éves. Nos, nekem Kristen Flagstad jutott eszembe, aki fiatal korában lírai szuerepeket énekelt, és csak 37 évesen tért át Wagnerre. Folyton azt mondta a fiatal énekeseknek, hogy egyelőre felejtség el Wagnert. A Vogtot a minap halottam véletlenül a Trrisztán szerelmi kettősében, és hát maradéktalanul megfelelt Fischer Ádám ideájának: úgy szólt, mint Tamino. De attól tartok, úgy, mint egy Trisztán nem tud szólni.
De egyzsóval hátha néhány ma fiatal tenor majd beleérik-öregszik a nagyobb Wagner-héroszokba.
Amúgy az írásból nyilvánvaló, hogy Stephanie Koch nemcsk Goulddal egyanrangú, de egyanHANGÚ énekes is. :)
A Budapesti Wagner-napok művészeti vezetője gyakran megnyilatkozik, mint az emberi jogok és a szabadságjogok védelmezője. Az izraeli parlament nemrég kitüntette.
Demokratikus kormány ne féljen az emberi jogi szervezetektől, ez áll a cikk címében.
A művészetről, sőt, a wagneri Gesamtkunstwerkről nyilván mindent tudó, kiválóan tájékozott MűPa-munkatársak hallgatnak, mint a sír, noha a művészeti vezető egy 60 éves, már keletkezésekor is vitatható, a német eredetivel láthatóan csak nyomokban egyező (énekelhető) Tristan-szöveget mutat a magyar közönségnek 2018-ban.
Akkor most ki ne féljen?
