Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Holnap lesz az Erkelben Requiem, borítékolom, hogy jobb lesz, mint ami a Müpában volt. Csaknem telt ház, még van néhány hely.
Persze, köszönöm, elírtam a betűket.
Ici-pici pontosítás: Lucia Valentini Terrani
Csak a pontosítás kedvéért.
Két Verdi Requiem-előadás volt, két szereposztás és egy-egy magyar tenor szólista fellépő a Scala és Abbado együttesével:
Erkel Színház, 1981. június 16.
Shirley Verrett, Jelena Obrazcova, Kelen Péter, Nicolai Ghiaurov, a Milánói Scala ének- és zenekara, vez.: Claudio Abbadó
Erkel Színház, 1981. június 15.
Shirley Verrett, Lucia Valentini Ferrari, Gulyás Dénes, Paul Plishka - ének, a Milánói Scala Ének-, és Zenekara, vez.: Claudio Abbado
A hölgyek kotta nélkül, Urak partitúrával.
Hölgyek még köztünk˛ az urak sajnos˛ már nem.
De finom stílusa van. Úgy is válaszolok: követi a harapós ló.
Plusz Karajan & Scala együttesei. A koncertet Toscanini halálának 10. évfordulója alkalmából rendezték Milánóban. A basszusszólót Pesten is Gjaurov énekelte '81-ben.
G.Verdi, Messa da Requiem, Price,Cossotto, Pavarotti, Gjaurov, 1967
Mindent meg lehet csinálni, csak akarat és persze pénz kérdése. De mint gyakorló háziasszony pontosan tudom, hogy amire akarja az ember, arra van pénz!
Ezek szerint követ: kösz, nem muszáj. Annyiszor és azt írom, Madame Bovary Glavari, ahányszor és amit szükségesnek tartok és megengedett. Értve vagyok ugye? Ti. még láttam tegnapi, szerencsére kibannolt (gyengébbek kedvéért: kitörölt) bejegyzését a Pantheon (!) rovatban. Már jelezte egyszer: sokall, mármint engem. Van egy tuti tippem: ha meglátja a nickemet és zavarja/sokallja, ugorgyon át rajta(m). Hóó-rukk ;-) PS Jó tanács: valótlan, ellenséges beírásoknak nem/sem muszáj okvetlenül hinni..
Nagyjából ugyanazt mondjuk, nemde? Ld. "Talán jó lenne..." stb. itt lejjebb.
Ez kicsinyhitűség. :) Nem maradunk le semmiről és senkiről. Csak meg kell teremteni a feltételeket és meg kell fizetni. Gardelli sem volt akárki, világszerte elismert karmester volt. Ha az Opera valóban előre akar lépni, és a világ - vagy lehalább Európa - egyik vezető opera-fellegvárává akar válni, akkor itt kell elkezdeni: jó szemmel megtalálni, kiválasztani, megfelelő körülményeket teremteni és megfizetni egy elismert és a világ krémjéhez tartozó karmestert. Ez az alapja a fejlődésnek. Amit Permben meg lehetett csinálni, azt Budapesten nem lehet?
Már annyiszor írta, hogy többször nem kell már írnia. Főleg, mert nem is igaz. Az időnek nincs semmi megszépíteni valója, ha Gardelliről és Patanéról van szó.
Sokszor írtam már: az idő (szinte) mindent és mindenkit megszépít. "Bezzeg régen, bezzeg azok a régiek!" Gardelli anno fényt hozott a Failoni, Klemperer nélkül maradt magyar operai éjszakába estékbe a 60-as évek elején, benne (később Patanéban is) sokan remélték az új Tango és Failoni eljövetelét. Gardelli és Patané vezénylései, ittlétei elegendők voltak ahhoz, hogy néhány olasz opera- (és koncert)produkcióval maradandó nyomot hagyjanak az emlékezetben. Egyetlen koncert nem mérhető össze az ő tartósabb itteni jelenlétükkel. Talán jó lenne egy, a felsoroltakéhoz hasonló állandóbb kapcsolat kiépítése (magyarul: valamilyen szerződtetés-féleség) egy nívós olasz karmesterrel. Sagripantiról talán már "lemaradtunk" (?), mivel mint látom, elsőrangú házakban vezényel. Montanaróval lehetne pl. próbálkozni, megérné ...
Persze, arra gondolok, de nemcsak arra, hanem Gardellire is, aki magyar énekesekkel valósított meg a mostaninál sokkal jobb Requiemeket. Itt van pl. egy Gardelli-féle Requiem, nem is kellett keresgélni, és ez csak egy a több közül, amit a Mester itthon dirigált. Hallgassatok bele a Lacrimosa tételbe, és akkor hallhatjátok, hogyan kell hittel, együtt énekelni. Hol van ettől a két nappal ezelőtti koncert?
Ha a Scalas-Erkeles-Abbados Requiemre gondolsz, akkor minden, NFZ és Énekkar iránti tiszteletem mellett meg kell jegyeznem, hogy a Scala együtteseihez, pláne egy echte olasz darabban, nem hasonlíthatjuk a magyar kollégákat, nem is beszélve a szólistákról: három világklasszis énekelt és egy hozzájuk felnőni képes Kelen Péter.
A Müpa-val nekem általánosságban az a problémám, hogy sokszor túl hangos a zene. Élőben ugye nincs mit tenni, a közvetítést le lehet halkítani, de ez megváltoztatja az egész összhangot.
Persze, jó volt a karmester, meg a zenekar, meg a kórus, de azért nem egetrengetően, de jobban voltak, mint az elmúlt évek Verdi Requiemjei. (De azért emlékezünk még Abbadora is, és ha nem megyünk ilyen nagyon messzire az időben, akkor Gardelli felejthetetlen Requiemjeire.) A szólistákkal viszont - szerintem - komoly gond volt. Közülük - természetesen - Kolonits kiemelkedett, bár hallottam már őt is jobban énekelni, viszont Szántó Andrea egyértelmű csalódás, Fekete próbált kevésbé ordítani, mint ahogyan szokott, időnként sikerült is neki, Cser Krisztián hangja pedig nagyon-nagyon kevés volt. Hogy a szakralitás mennyire volt jelen ebben az előadásban, azzal lehet vitatkozni, bár a Müpában ennek a megvalósítása nehéz. Jut eszembe, én felvettem ezt, ha valaki nem látta, és esetleg érdekli, akkor keresen privátban és küldöm neki a letöltési linket.
Én is itthon néztem - hallgattam. Remek előadás volt, nagyon jó karmester, összefogott zenekar és kórus. Nekem az énekesek is tetszettek.
Élőben a helyszínen ugyanazt tapasztaltam. Sagripanti karmester szintén világszínvonal. Nem átlagos előadás volt.
Kedves Joska, megnéztem és meghallgattam, otthon. A zenekar és foleg a korus - világszínvonal. A tenor - túl sok, basszus - túl kevés, alt - átlagszínvonal, de a SZOPRÁN - fantasztikus, Kolonits Klárika angyali hangja bizony megríkatott enegem.
Volt valaki személyesen a tegnapi Müpa-Requiem hangversenyen vagy látta a közvetítést? Érdekel, hogy kinek mi volt a véleménye a koncertről, az énekesekről? Előre is köszönöm.
Én is tudom ajánlani a jobboldalt szereplő koncertet. A csütörtöki egész jó volt, a fiatal zongoristanő remekül bírta szusszal ezt a nehéz darabot, és Madaras Gergely beugrása a megbetegedett Kitajenko helyett nem okozott csalódást. A péntekin kívül még szombat délután is előadják, akit érdekel, meg tudja hallgatni.
Kefves Beatrcice, Nagyon sajnálom, hogy ilyen harmadrangú szereposztást fogtál ki Prágában. Burešová már nem olyan mint régen és Richard Samek énekeljen inkáb Vašek szerepét/Eladott menyasszony/ Igen jo herceg Pavel Černoch és Peter Berger/szlovák/. A herceg szerepére nem lírai, hanem spinto tenor igényeltetik.
Csak megerősíthetem amiket írtál az ifjúság szemszögéből is. Az alsós kislányok is nagyon élvezték ezt a Ruszalka előadást. Tényleg előadhatnák egy kis idő múlva még.
Malina János is nagyon egyetértett Veled:
https://revizoronline.com/hu/cikk/9243/handel-partenope-mupa/
Aha. Jó lenne, ha nem 7 évente kerülne elő Magyarországon. (Ez az előadás egyébként tavalyra volt tervezve, de közbeszólt a vírus.)
Megtaláltam a saját korábbi recenziómat a prágai előadásról: Dana Burešovát hallottam a címszerepben, aki 20 évvel korábban Heiner fórumtársnak jobban tetszett, és 2016-ban is.
A tegnapi Müpa-beli előadás igazi csapatmunka volt, úgy tűnt, mindenki mindent bevetett.
Én még szívesen megnézném máskor is, de kérdés, mekkora közönségigény lenne rá.
A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem nem volt tele, de azért voltak benne jócskán.
Kedves Beatrice, szerintem ugyanazt az előadás láttuk 7 év eltéréssel....:-)
Nem Vykopalová volt Ruszalka abban az előadásban. A nevet már elfelejtettem. Itt a Momuson vissza lehetne keresni, annak idején hírt adtam róla. Emlékezetem szerint 2017-ben volt. Esetleg 2018 elején.
Kedves Beatrice. Nagy oromot szereztél nekem a beszámoloddal. Talán a MAO vezetosége kedvet kap az egész Rusalkát eloadni, cseh nyelven. A MET sorozat keretében érdekes és tanulságos hozzászolások voltak a Momuson./ Rusalka- Fleming, Larin/
Eddig számomra a legjobb Ruszalkák szlovák holgyek voltak - Gabriela Beňačková, Eva Jenisová, Mária Porubčinová.
A prágaiban Pavla Vykopalová énekelte ? A csehek jobban zenélnek , szlovákok jobban énekelnek ))))
Klassz volt a ma délelőtti Ruszalka-keresztmetszet a Müpában. Ez egy családi és ifjúsági program volt, a produkció "Antonín Dvořák operája nyomán" készült.
Igen gondosan összeállított és bepróbált produkció volt, kvalitásos magyar énekesekkel. A címszerepet Bakonyi Anikó alakította, nagy átéléssel és igen jól énekelve. Nagyságrenddel jobb volt, mint az általam pár éve Prágában látott cseh szoprán, aki csak elénekelte a szerepet, de adós maradt a karakterrel.
Turpinszky Gippert Bélát (Herceg) most hallottam először. Ő is nagyságrenddel jobb volt, mint a prágai előadásban hallott fachtársa. Engem valahogy Simándyra emlékeztet a frazeálása.
Idegen hercegnőként Miksch Adrienn alakított emlékezeteset.
Amikor a színlapon megláttam, hogy Laczák Boglárka lesz a Boszorkány, meghökkentem, mert én ezt a szerepet inkább nagy hangterjedelmű alt énekesnő számára tartanám megfelelőnek (bár Prágában sem ilyen énekelte). Felteszem, az adottságaihoz idomították a szólamot (nem tudom, hogyan, nem ismerem még annyira a Ruszalkát). Mindenesetre jó benyomást keltett, és egészen szuperül játszott.
A Vízimanó Kiss András volt, és először nem értettem, miért hord mikroportot (pont ő), de kiderült, hogy egyes megszólalásait csak elénk vetítették a színpadon kívülről.
Minden közreműködő dicséretet érdemel: Huszár Anita (Kukta), Vághelyi Gábor (Vadász, Erdőőr), a gyerekszereplők, a Sinfonietta Erudita, a Vörösmarty Vegyeskar, valamint Oberfrank Péter karmester.
A zenekari élmény talán nem volt akkora, mint Prágában, de lehetséges, hogy ez legalább részben az akusztikai viszonyoknak tudható be: a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem elsősorban úgy lett kialakítva, hogy a zenekar a színpadon (pódiumon) található, nem a zenekari árokban. Elöl ültem, és így talán elment fölöttem a hang, nem ölelt úgy körül, mint Prágában. Meg egy picit kevésbé érzékeltem a "szláv melankóliát", mint Prágában. De ez csak apró kis megjegyzés, az élmény így is pozitív volt.
Igen adekvát volt Toronykőy Attila rendezése. Kreatívan használta a süllyesztőt, a Müpa korlátai nem tűntek korlátoknak, teljes élmény született. Ötletes volt például az a megoldás, hogy amikor a Boszorkány főzte a varázsitalt, az üst emberekből formálódott. A jelmezek is szépek és adekvátak voltak.
Remélem, ez a produkció máskor, esetleg máshol is látható lesz, mert megérdemli.
Az előadás magyar nyelvű volt. Feliratozva is volt, magyarul, de sajnos az énekesek által énekelt szöveg és a felirat jó néhány helyen eltért egymástól. (Más kifogást azonban nemigen tudtam találni.)
A Ruszalka szerintem olyan opera, ami kicsiknek és nagyoknak is tud adni valamit, és nagyon aktuális és gondolatébresztő értelmezései lehetségesek. Például a fogyatékosságról: ugye Ruszalka az emberek között néma, és ettől szenved. Az idegen környezetbe kerülés és adaptálódás nehézségeiről is elgondolkodhatunk. Meg a párkapcsolati problémákról és a szerelem elmúlásáról.
Kifelé menet hallottam egy nagymama és unokája beszélgetését: a gyerek azt kérdezte, hogy ugye, ez csak egy mese volt, mire a nagymama azt válaszolta, hogy igen, de a mesékben sok igazság van.
Végezetül egy érdekesség: úgy hozta a sors, hogy most 24 órán belül kétszer is hallottam élőben Ruszalka híres fohászát a Holdhoz. Előző este ugyanis az Albertfalvi Közösségi Házban Terebessy Éva énekelte (zongorakísérettel, a Opera- és Dalstúdió gáláján), aki csak évei számát tekintve veterán, de a hangja nagyon frissen szólt, és azonnal el tudtam képzelni a vágyakozó fiatal sellőlányt. Nem igazán tudnék választani Terebessy és Bakonyi közt: mindkettő szépen énekelt és légkört tudott teremteni. Egyetlen dologban viszont Terebessyt találtam jobbnak: a dikció tekintetében. Ebben Terebessy verhetetlen. Az összbenyomást tekintve azonban nem igazán tudnék választani kettejük közül. De nem is kell.
Kedves Chord, ez egy igazán szép élménybeszámoló és méltatás, és nagyon örülök, hogy életjelt adtál magadról. Egy dolog biztos, nekem is óriási élmény volt ez a koncert. És az is biztos, hogy abban is igazad van, ez a produkció nem a legjobb helyen hangzott el, a Müpa túl nagy ehhez. Én is ültem már barokk előadáson a Müpában az első sorban (Simone Kermes) és fantasztikus volt, viszont most lényegesen hátrább ültem, a piros zoknit ugyan én is láttam, de lehetséges, hogy ezért nem voltam tökéletesen elégedett az énekesek teljesítményével, mert rossz helyen ültem. Lehet, hogy az Eiffelben jobb lett volna ez a koncert, de az egy másik cég (sajnos). Nem tudom, hogy mikor lesz újra ekkora barokk élményben részünk, de azért reménykedem.
Picit másképp hallottam, de a lényeg hasonlít.:)
Komolyzenei Ajánló - Koncert - Les Arts Florissants
Nagyon szép volt a ma esti koncert a Müpában. Sokan voltak, kb 80%-ban telt meg a nézőtér, bár azt hiszem, hogy a harmadik emeletre nem adtak jegyet. Én már sok felvételt hallottam a világ egyik legjobb barokk zenekarától, az Ensemble Les Arts Florissants-tól, de a személyes találkozás óriási élmény volt. Ez a zenekar tökéletes, egészen egyedi hangzás, plaszticitás, és csodálatos színek jellemzik, és William Christie sugárzó jelenlétű karmester. És persze Handel zenéje. Az énekesek viszont eléggé közepesek voltak. Lehet, hogy azoknak, akik képernyőn keresztül követték a koncertet, más a véleményük (a hangtechnikusok csodákra képesek), de egyiküknek-másikuknak annyira pici hangja volt, hogy még a nagyon alkalmazkodó és diszkrét zenekar mellett is alig hallhatóak voltak. A szoprán (Ana Vieira Leite) alulról lógott ki a sorból (különösen az első felvonásban volt indiszponált, bántóan hamis intonálással, a magas lageban nyerítő, éles hangokkal, aztán a mű felétől belesimult a többi előadó színvonalába), a tenor (Jacob Lawrence) és a bariton (Matthieu Walendzik) pedig a közepesnél kicsit jobb volt. Ja, és persze volt egy zseni is (ami azért elvárható egy ilyen koncerten), az egyik kontratenor, Hugh Cutting. Igen, ő valami egészen más minőséget képviselt mint a többi énekes, ami már az első megszólalásakor nyilvánvaló volt. Nem is tudom, hogy mikor hallottam utoljára ennyire szép hangú, és tökéletes technikai tudással rendelkező kontratenort. Ő és a zenekar megmutatta, hogy a barokk opera milyen csodálatos. Köszönet ezért a nagyon szép estéért.
Míg el nem felejtem, hátha érdekel valakit, William Christie-n tűzpiros zokni volt. :)
Ma este MüPa-live, Händel Partenope, félig szcenírozott előadás a Les Arts Florissants előadásában. Részletek: itt.
Köszönom. Nem láttam ezt az előadást, de érdekes és tanulságos olvasnivaló!
Szomorú vagyok, hogy senkit se érdekelt a BFZ Poppeája. Mindenesetre találtam egy kritikát róla:
https://revizoronline.com/hu/cikk/9216/monteverdi-poppea-megkoronazasa/
OK, kösz a kijavítást. Én meg lusta voltam megtenni a könyvespolc és az íróasztal közötti 2 métert.
Hm, talán inkább:
Nincsen benne semmi, ámde
Az legalább érthető.
Tudod, idézni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes. (:-))
Voltam egy csodálatos koncerten a Müpában ma este, az volt a címe, hogy Berlin-Budapest Lieder. Megvallom, hogy Horti Lilla kedvéért vettünk rá jegyet, mert már régen hallottam énekelni. Még a műsort sem néztem át tüzetesen, amikor jegyet vettem, így, hogy úgy mondjam, elég tájékozatlanul léptem be a koncertterembe.Körülnézve konstatáltam, hogy szinte üres a Fesztivál-terem, amin azért eléggé meglepődtem, kb. 1/8 ház lehetett. Maga a koncert viszont felülmúlta minden várakozásomat. Először - bemelegítésként - Balog József játszott egy Helmuth Lachenmann művet, ez különösebben nem fogott meg, de utána következett Horti Lilla, Bartók 5 dalával Ady Endre verseire, Balog József kíséretével. Ez a viszonylag korai (1916) Bartók mű írai szépséggel szólalt meg Horti Lillla tolmácsolásában, majd Aribert Reimann 5 dalát adta elő a német bariton, Benjamin Appl, szintén zongorakisérettel. Ezt követte Ligeti Der sommer c. műve, Horti Lilla előadásában. Ebben a Ligeti műben, amely egy rövid dal, tulajdonképpen csak egy csodálatos dallamív - a Bartók dalok főként mezzo hangfekvése után -, Horti Lilla tündökölt. A szünet után Kurtág György Hölderlin dalai következtek, Appl előadásában. Én eddig is tudtam, hogy Kurtág egy zseni, de arra, hogy egy emberi hangra milyen elképesztő zenét lehet írni, csak most jöttem rá. A dalok többségét Appl minden kíséret nélkül énekelte, hihetetlen muzikalitással és precizitással teremtette meg ezeknek az őrülettel határos Hörderlin verseknek a légkörét, és ebben csak egy dal esetében volt némi segítsége egy harsonás (Gáspár Olivér) és egy tubás (Lukács Gergely) személyében. A Müpa tájékoztatójában az áll, hogy Benjamin Appl világsztár, ezt bizonyította is, ezeknek az extrém nehézségű és szépségű daloknak az előadásával. De az est valódi csúcspontja csak ezután következett, egy számomra teljesen ismeretlen, 1976-ban születet zeneszerző (Gordon Kampe), negyedórás dalciklusával. Ezt a zseniális, teljesen szürrealisztikus szövegű zeneművet Horti Lilla, Balog József és Szűcs Péter (basszusklarinét) adta elő, nem tudok mit írni róla, ezt hallani kell, hallani kellett volna mindenkinek. Csak reménykedem abban, hogy a felvételt valamikor a nagyközönség számára is elérhetővé teszik. Az est záró ciklusa válogatás volt Schönberg kabaré-dalaiból, amelyeket a két énekes - zongora kísérettel - felváltva adott elő, a dalok, könnyed és humoros hangvételükkel, tulajdonképpen ráadásnak voltak tekinthetők.
Ha lehet olyat írni, akkor egy tökéletes dalestnek lehettem tanúja, a nagyszerűen összeválogatott XX-XXI. századi műveket világszínvonalon tolmácsolták az est előadói. Le a kalappal előttük, mindenki fantasztikus volt, kivételes élménnyel ajándékoztak meg minket.
A szünetben - tolószékben - eltolták mellettem Kurtág Györgyöt, és ő rámnézett azzal a világszép, szelíd szemével.
5115
Erre lasszóval fogdosták a közönséget, tekintve hogy az Eu. Vk résztvevői feltehetően inkább Sillye Jenő mennyei harmóniáiban gyönyörködtek volna. Kérdés, milyen eredménnyel. A Horthy-korszakban hatékonyabb volt az ilyen típusú művekre a közönségtoborzás: A minisztériumi és városházi tisztviselők ingyen jegyet kaptak József Ferenc főherceg Kolumbuszról szóló drámájának a Kossuth Lajos téren megvalósított előadására. Karinthy szavaival élve: "Nincsen benne semmi sem, de az legalább érthető." Nos, e leírás József Ferenc és Szokolay művére egyaránt vonatkozik.
Netrebkoról és pesti, bécsi Toscáiról László Ferenc és Fáy Miklós írásai valamint Földvári Zsuzsa (HVG/Bécs) tudósítása a Netrebko-topikban olvasható.
Most, hogy láttam az előadást, én is kíváncsi lennék nálam hozzáértőbbek véleményére. A szereplőgárda valóban kiváló volt, és ugyanúgy a zenészek és a rendezés is. De én, aki kevésbé vagyok járatos a régi zenében, időnként húztam volna az anyagból egy kicsit. (Ne öljetek meg érte! :)))
Nagyon köszönöm, mindenképpen el kell tenni és valamikor újra megnézni. A filmnek külön örülök, mert annak egy része kimaradt. Valaki halaszthatatlan lakásfelújításba kezdett, és se kép, se hang....
Nagyon szívesen. Remélem más is letölti, jöhetnek majd szűkösebb idők, amikor jó lesz elővenni.
Hatalmas köszönet! A gondolatomat is kitaláltad ezzel a feltöltéssel, amit mindenkinek tudok ajánlani!
Nekem a jövő hétre van jegyem, és ebből a szempontból kifejezett szerencsének tartom, hogy még egyetlen fórumtárs sem írt részletekbe menően az előadásról...
Más helyszínek: Akit érdekel, vagy lemaradt róla, vagy csak egyszerűen meg akarja őrizni, annak a következő linkről egy hónapig letölthető Ferenc pápa találkozása a felekezeti vezetőkkel, a szentmise, és a misét követő, Ferenc pápáról szóló, "Csakis együtt" c olasz film.
Senki nem írt a BFZ Poppea -előadásáról? Nekem nagy élmény volt, Zene és színház együtt és egymást erősítette. Hidegből melegbe márt és vissza, groteszk és fenséges egymást követő pillanatokban. Mindezt akár a jelek szintjén, mint a hol halált, hol kéjt hozó fürdőkád, amiből aztán hajó is lesz. A szereplőgárda olyan felkészült és átütő, hogy a világhírű címszereplő csak egy a sok jó között. Meg ahogy a zenekart elhelyezi és belemozgatja a cselekménybe. A legelső és máig legmodernebb opera...
