Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Szó, mi szó! Szenvtelen arccal , rezdületlen lélekkel, vezényelnek, élvezik saját nagyságukat ! A zene nem miattuk van, hanem ők vannak a zene miatt!!
Szerintem színesebb, elevenebb.
Karajan egy kicsit a korabeli Thielemann. Mosolytalan, kicsit erőszakos...
Ez miben jobb mint a Karajanos? Azt hiszem ez is megvan letöltve - legalábbis részben - úgyhogy bele tudok hallgatni, de eddig még nem tettem.
A Müpa Magazin 2018/19 3. számából
HUMOR, JÁTÉK, KELETI KOLORIT ...és dallamgazdagság — azaz A mosoly országa, a bécsi arisztokrata lány és a kínai diplomata szerelmének romantikus meséje. Lehár Ferenc 1929-ben bemutatott operettje hamar a műfaj toplistájára került, és máig nem veszített népszerűségéből. Gyakran és sokféleképpen állítják színpadra, mindenki a maga elképzelése szerint fogalmazza meg a mű lényegét és választja ki azokat az eszközöket, amelyekkel azt megjeleníti.
A Müpa Sanghajban és Budapesten is színre kerülő előadását KÁEL CSABA rendezi, a női főszerepet mindkét helyen KARINE BABAJANYAN énekli.
- Hangsúlyos eleme az előadás koncepciójának, hogy az európai szerepeket európaiak éneklik, a kínaiakat pedig ázsiaiak. Ez a zene vagy a látvány szempontjából lényeges? — kérdeztem Káel Csaba rendezőt, a Müpa vezérigazgatóját.
- Ez két kultúra találkozása — és ezt a néző akkor hiszi el jobban, ha látja is. Mert valóban két kultúrából érkeznek a Müpába az énekesek, de tudni kell, hogy a kínaiak is Európában tanultak. Felismerhető még az alaphangjuk, de Bécsben, Németországban vagy másutt európai hangképzésben részesültek. Ám ahogy Mi a Lehár által elképzelt kínai dallamot énekli, annak megvan a maga bája. Kínaias és nagyon jó hallgatni. És ott van a talán leghíresebb operettdallam, a Szu Csong által énekelt Vágyom egy nő után — egészen más a színezete, ha egy kínai énekli, ahogy a búcsúduettnél is fontos szerepe van annak, hogy ketten két kultúrából érkeztek.
- Ezen kívül milyen szempontok szerint kerültek az énekesek a produkcióba?
- Természetesen a legjobbakat kerestük. Nem volt elég, hogy valaki kínai, jól is kell beszélnie németül a darabban megszólaló terjedelmes prózai részek miatt. Ilyen énekesekből nem túl bő a merítés… Az egész szöveg felhangzik az előadásban, vagy rövidítve halljuk? Megpróbáltuk felpörgetni a történetmesélést, hogy az előadás minél tempósabb legyen, ezért húzni kellett.
- Igaz lehet erre a produkcióra, amit a Müpa Wagner-előadásai kapcsán emlegetnek, nevezetesen, hogy a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a vizuális elemek korlátozott megvalósíthatósága több odafigyelést, nagyobb koncentrációt enged a zenének?
- A zene akkor kifejező, ha szituációba kerül az énekes. Azaz ha nem „énekel”, hanem a helyzet adta színjátszáson keresztül, énekes hangon fejezi ki magát. Ilyenkor élvezi a közönség a darabot, hiszen nem arra figyel, hogy valaki énekel a színpadon, hanem hogy a szereplők érzelmei, az ő pszichológiai állapotuk jelenik meg, mégpedig a prózához képest többletet kínáló dimenzióban.
- Sok operát rendezett már. És operettet?
- Elsősorban operákkal foglalkozom, de két éve rendeztem a Müpában Offenbach Orfeusz az alvilágban című operettjét, szeptemberben pedig egy operettgálát a moszkvai Bolsojban. Érdekel a műfaj, amennyiben operai eszközökkel van megjelenítve. Vagyis kiváló, nagy zenekarral és olyan hangokkal, amilyeneket ezek az egyébként nagyon nehéz szerepek megkívánnak.
- Egyetért tehát azzal, hogy az ezüstkorszak nagy operettjei technikailag, követelmény szempontjából felérnek egy operával?
- Teljes mértékben. A mosoly országa az egyik legnehezebb zenés színpadi mű: Lisának például, szoprán-szemszögből nézve, nagyon figyelemreméltó énekelnivaló jut. Ebbe a koncepcióba simul a szerepet megformáló Karine Babajanyan felkérése is, hiszen az örmény származású, kiváló szoprán repertoárjában elvétve találni operettszerepet.
Azon kívül, hogy pályám elején énekeltem egyszer Glawarit A víg özvegyben, szinte kizárólag operákat éneklek — mondja Karine Babajanyan.
- Igazi operett-debütálásom tehát A mosoly országában esedékes. Nagyon örülök ennek, mert sajnálom, hogy hajlamosak túl gyorsan beskatulyázni az előadókat: ez opera-, az meg operetténekes.
- Sokan lenézik az operettet, mivel túl egyszerűnek, túl könnyednek tartják. Mi erről a véleménye?
- Szó sincs ilyesmiről! Ez sokkal nehezebb feladat, mint ahogyan általában képzelik: nagyon sok tapasztalatot feltételez mind énektechnikailag, mind előadó-művészeti szempontból. Amikor először áttanulmányoztam Lisa szólamát, az volt a benyomásom, hogy Tosca húga köszön vissza a kottából…
- Ha nem ismerné A mosoly országa hátterét, gondolná, hogy a zene magyar kötődésű?
- Feltétlenül! Bizonyos részeiben teljesen tisztán megjelenik a magyar népzene.
- Érdekesnek tartom, hogy párhuzamosan énekel Puccinit és Lehárt — a két zeneszerző többször is találkozott, sőt egy kis rivalizálás is volt kettejük között: ki ír szebb távol-keleti dallamokat? Puccini a Pillangókisasszonyban vagy Lehár A mosoly országában? Sok-sok Cso-cso-szán-interpretáció tapasztalatával a tarsolyában hogyan vélekedik erről?
- Mindkét darabban felfedezhető a két kultúra közötti konfliktus: Puccini esetében az amerikai és a japán, Lehárnál az osztrák és a kínai kultúra között. Ezek nyomasztják, ezek miatt szenved mindkét főszereplő. Egyébként a Pillangókisasszony jelenti számomra az operatörténet legtragikusabb és legmélyebb figuráját. Ugyanezt persze nem mondhatom el Lisáról: ő Lichtenfels gróf elkényeztetett lánya.
- Éppen most Minnie-t is énekel A Nyugat lányában. Ő erős női karakter, ahogyan Lisa is az. Vonzódik az ilyen személyiségekhez?
- Számomra Minnie a legerősebb, mivel végsőkig harcol a szerelméért. Ezzel szemben Lisa hamar feladja, emiatt az ő karaktere a darabban egyszerűen nem teljes.
- Ismeri azokat az énekeseket, énekesnőket, akikkel együtt dolgozik Budapesten?
- Nagy örömömre YITIAN LUANt ismerem, aki Mi szerepét énekli. Kínában, Pekingben ismerkedtünk meg, amikor egy Álarcosbál-produkcióban együtt énekeltünk. FRANZ TSCHERNÉt és FRANZ GÜRTELSCHMIEdet is ismerem személyesen, de ez lesz az első színpadi találkozásunk.
- Többször vendégszerepelt már Magyarországon. Milyen tapasztalatokat szerzett nálunk?
- Minden alkalommal elbűvöl a magyar zenekarok hangzása… ezt nem tudom pontosan leírni… gondolom, a temperamentum és professzionalitás találkozása ez. És a forrószívű közönség, a hatalmas tapsok!
/Tóth Anna/
Művészetek Palotája
Ma és holnap esti bemutató előadás
Lehár Ferenc: A mosoly országa
2019. február 1. és 2. (péntek és szombat 19:00 — kb. 22:00)
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
MÜPA SAJÁT PRODUKCIÓ
"Kelet kultusza már a bécsi klasszika idején meghódította a zenét, majd az orientális egzotikum iránti érdeklődés folytatódott a romantikában és a 20. században. Nem véletlen, hogy Lehár Ferencet is elérte ez a szellemi divathullám, hiszen Dvořák egykori tanítványa titokban Puccinit, a Pillangókisasszony és a Turandot szerzőjét tartotta igazi mesterének.
A mosoly országa kései mű: 1929-ben mutatták be; a darab nem más, mint egy korábbi Lehár-mű, A sárga kabát (1923) új változata. A zeneszerző pályafutásának egyik meghatározó sikere ez az átdolgozás, évtizedekkel A víg özvegy (1905) és a Luxemburg grófja (1909) után. Ki ne ismerné az operett ellenállhatatlan slágerét, a Vágyom egy nő után című dalt, amelyet a legnagyobb operaénekesek is előszeretettel adtak és adnak elő, Mario Lanzától Plácido Domingóig?
A történet természetesen szerelemről szól, s izgalmas mozzanata az európai nő és a kínai férfi, Lisa Lichtenfels grófkisasszony és a kínai nagykövet, Szu-Csong herceg kapcsolata, amely sajnos nem bizonyul életképesnek: a nagylelkű keleti arisztokrata végül maga segíti hozzá az általa reménytelenül imádott Lisát, hogy megszökjön tőle választottjával, Gustav von Pottenstein-Hatfaludyval.
A Müpa előadásának különlegessége a nemzetközi művészgárda: Szu-Csong herceget Vincent Schirrmacher énekli, Lisa életre keltője pedig a Müpa közönsége által jól ismert örmény szoprán, Karine Babajanyan. Xu Zhong személyében a produkció karmestere is Kínából érkezett, míg a rendező a magyar Káel Csaba."
Nagyoperett három felvonásban, két részben.
Német nyelvű előadás, magyar felirattal.
A bemutató a Müpa és a Shanghai Opera House együttműködésében valósul meg.
Rendező: Müpa
Vezényel: Xu Zhong
A főbb szerepekben:
Szu Csong herceg - Vincent Schirrmacher
Lisa Lichtenfels - Karine Babajanyan
Gustav von Pottenstein-Hatfaludy - Franz Gürtelschmied
Mi, Szu-Csong húga - Yitian Luan
Csang bácsi - Xiao Rui
Főeunuch - Franz Tscherne
Ferdinand Lichtenfels gróf, Liza apja - Ernyey Béla
Hardegg bárónő - Náray Erika
Vali, a lánya - Aisha Kardffy
Fu Li - Nótás György
Közreműködők:
- Pécsi Balett
- Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
Alkotók:
- német dalszövegek - Ludwig Herzer, Fritz Löhner
- magyar dalszövegek (felirat) - Harsányi Zsolt
- dramaturg, magyar szöveg (felirat) - Böhm György
- német szöveg - Somogyi Dóra Julianna (Victor Leon, Ludwig Herzer és Fritz Löhner librettója és Böhm György átdolgozása alapján)
- német dramaturg - Martin Harbauer
- díszlettervező - Szendrényi Éva
- jelmeztervező - Pan Jianhua
- koreográfus - Vincze Balázs
- játékmester - Gábor Sylvie
- rendező - Káel Csaba
"Bécsiek elsősorban nem Beethovent, Mahlert, vagy Bartókot játszanak, hanem Zenekart."
Azt viszont kiválóan! :-)
Kösz! Szerintem az ÚZÚ-ban lelkendezett valamelyik örök fanyalgó a bécsiek Mahler V-én.
Egyszer valahol azt olvastam, hogy a Bécsiek elsősorban nem Beethovent, Mahlert, vagy Bartókot játszanak, hanem Zenekart.
Azt hiszem, ez nagyon találó!
Mahler 5-ből én is megrendítőbbet hallottam a BFZ-vel és Fischer Ivánnal, nem beszélve Abbadoról a Berliniekkel.
Most is nagyon szépen szóltak.
A cikkben említett Rácz Ödönnek most jelent meg szólölemez CD-je a DGG-nél "My Double Bass" címen, a Liszt Ferenc Kamarazenekar kiséretével.
És ha jól látom - még írtam is róla:
Bocsáss meg - szerintem én ott voltam azon a Mahler 5-ön, és sajnos nem élveztem annyira, mint szerettem volna - habár nagyon szépen szóltak...
A MüPa ugyebár kötött egy megállapodást a Bécsi Filharmonikusokkal, hogy rendszeresen fellépnek falai között. Namármost az utóbbiak teljesítik is ezt a megállapodást, de nekem az az érzésem, ide afféle B-válogatottat küldenek, mert a lenézett k-euróőpaiaknak, első helyen a magyaroknak ez is megfelel. Emlékszem még az első ilyen koncertjükre, ahol azért kitettek magukért Mahler 5-tel. Akkor olyan kritikákat olvastam, hogy na igen, vannak ők ott fenn, és vagyunk mi itten, már nem a brekeke alsó fele alatt, de közel oda.
Szóval... Egyet kell értsek Fáy Miklóssal, ami a bécsiek koncertjét illeti! Van egy alapigazság, mégpedig az, hogy ha a művész nem élvezi azt, amit előad, akkor a közönség sem fogja. S a bécsiek koncertjén sajnos ez volt tapasztalható. Rutinból előadott koncert volt, amiről lehetne bővebben is beszélni, de a legnagyobb hiányérzetem emiatt volt. Hiába a szép kürthang, ha csak a hangok lejátszása történt minden érzelem nélkül, de az egész fúvóskar nagy csalódást okozott. A sok pontatlanság megbocsájtható lett volna, ha amúgy igazi élményt kaptunk volna. Így ez a koncert nagy csalódás volt.
Szóval... Egyet kell értsek Fáy Miklóssal, ami a bécsiek koncertjét illeti! Van egy alapigazság, mégpedig az, hogy ha a művész nem élvezi azt, amit előad, akkor a közönség sem fogja. S a bécsiek koncertjén sajnos ez volt tapasztalható. Rutinból előadott koncert volt, amiről lehetne bővebben is beszélni, de a legnagyobb hiányérzetem emiatt volt. Hiába a szép kürthang, ha csak a hangok lejátszása történt minden érzelem nélkül, de az egész fúvóskar nagy csalódást okozott. A sok pontatlanság megbocsájtható lett volna, ha amúgy igazi élményt kaptunk volna. Így ez a koncert nagy csalódás volt.
A Bartók Rádió ma esti műsorán szerepel
19:35 – kb. 22.00 – Élő koncertközvetítés a Müpából
Kapcsoljuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet
A Magyar Rádió Énekkarának (karigazgató: Pad Zoltán) és Szimfonikus Zenekarának hangversenye
Km.: Nathan Giem (hegedű), Horti Lilla (szoprán), Wiedemann Bernadett (alt), Horváth István (tenor), Cser Krisztián (basszus)
Vezényel: Vásáry Tamás
Műsor:
1. Johannes Brahms: D-dúr hegedűverseny (Giem),
2. Liszt Ferenc: Esztergomi mise (Horti, Wiedemann, Horváth, Cser)
(Ism. február 4., 12.36)
Nekem végül ez:
http://www.arkivmusic.com/classical/album.jsp?album_id=995024
Nekem tetszett a londoniak koncertjéről írt beszámoló.
Mahler szerintem jobb mint Bruckner, de attól még Bruckner zenéjét is lehet szeretni. :-) Hétvégén meghallgattam ezt-azt míg végül kiderült, hogy még évekkel ezelőtt letöltöttem valahonnan a Karajanos Bruckner összkiadást és most háttérnek fejhallgatón végighallgattam. Bár Karajant én nem kimondottan kedvelem, de azt hiszem Brucknerben ez az összkiadás lesz a befutó. :-)
Így is tökéletes, kösz! Mindhárom izgalmasnak ígérkezik.
Azt viszont nem tudod megmondani, hatott-e az én fórumhozzászólásom helyes irányban a megfejtést bekülők valamelyikére.
Nem puskázás, ha egy megfejtést beküldő a fórumok hsz-ait olvassa, netán még be is ír. Velem is megesik :-)
Szó sincs róla - és persze Vengerov sem az...
én rádiózni voltam kedden a Zeneakadémián (Michael Haydn és Joseph Haydn művek), de egy darab miatt nem tetszett az amúgy remek koncert. volt vki rajtam kívül?
Miért, Hamar pária???
Köszönjük szépen a gyűjtést, szerintem a Fischer-féle IV-re érdemes lesz odafigyelnünk...
Lusta vagyok linket adni, de:
IX. szimfónia: Müpa, 2019. február 7., csütörtök, 19. 31, MÁV Zenekar, Maxim Vengerov
IV. szimfónia: Müpa, 2019. március 22, péntek, 19.30 - NFZ, Hamar Zsolt
Müpa, 2019. május 9, csütörtök, május 10., péntek: 19.45, május 11., szombat, 15.30 - BFZ, Fischer Iván
Ne ragadtasd el magad, közös nevező mindig van, a matematika és az élet szerint is.:)
Gardinerben egyetértünk, meg merem kockáztatni hogy az a Requiem az évad csúcspontja volt.
Currentzisben nem. Szerintem túl volt hype-olva. Jó volt, szép volt, de hogy sziporkázóan zseniális lett volna, abban kételkedem. A 4. utolsó tétele iszonyatosan lelassítva az alig hallható szólistával pedig kifejezetten csalódás. (Akárcsak a totál oda nem illő ráadás.) Persze ha neked ez nyitotta ki Mahler világát (és végülis ez a lényeg), akkor nyilván nincs a kettőnk élménye között közös nevező.
Én is így éreztem a Brucknerrel, a 2. tétel engem nagyon szíven ütött.
Szerintem a Bartók is kifejezetten jó volt. Persze nem az utolsó szó a Zenéről, de nekem tetszett, élveztem.
Hú ezeket nem is tudtam!
És kik lesznek az előadók? Linket tudnál adni? (Csak hogy ne kelljen rákeresnem...)
Egyszer hallottam élőben a 9.-et az NFZ-vel egy vendégkarmesterrel, de azt akkor túl erőszakosnak éreztem, már csak azért is mert viszonylag közel ültem és az előadók a zengető kamrákat is zárva tartották, pedig szerintem ehhez már ki kell nyitni.
OK, várhattam volna 56 percet. No de van szerinted olyan megfejtést beküldő, aki a fórumok hsz-aiból puskázik?
Csodás este volt, nagyon szerencsések voltunk, hogy ennek részesei lehettünk. Bruchner VI. szinfoniája, főleg annak 2. és 3. tétele mindent vitt. Én is úgy gondolom, hogy bátor és gesztusértékű választás volt ez a Bartók darab, mindemellett talán szerencsésebb lett volna mást választani.
Még mindig a 2 nappal ezelőtti Simon Rattle koncertről.
Sajna kissé beteg lettem azután, ezért csak most szólnék hozzá. Először is szeretnék egy nagy-nagy köszönetet mondani a MÜPA-nak mert ez a bérletes koncertsorozat eddig óriási volt. Gardiner-Currentzis-Rattle, egy ilyen bérlet megállja a helyét a világ bármelyik nagyvárosában, kivételes élményben volt részünk, a magam részéről nagyon hálás vagyok érte. Egy ilyen sorozat után óhatatlan, hogy az ember kicsit összehasonlítsa a produkciókat. Almát a körtével hasonlítani mindig kockázatos és nyilván a tetszés-nemtetszés kategóriája igencsak szubjektív. Egy biztos, számomra Gardiner fantasztikus volt, évek óta nem hallottam ilyen Verdi Requiemet, pedig minden évben azzal a reménnyel megyek el, hogy talán majd most... Ez a most ebben az évadban jött el. Currentzis és a Permi Zenekar produkciója pedig annyira zseniális és lélegzetelállító volt, hogy nem is találok rá szavakat.
E két produkcióhoz képest a Rattle koncert csalódás volt. Ez a csalódás persze csak viszonylagos, mivel ha csak ezt az egy koncertet nézzük, akkor ez is nagyon-nagyon jó volt, kimagaslóan jó azokhoz a produkciókhoz képest, amelyeket általában hallgathatunk hazánkban. De ennyi. Nem volt sem fantasztikus, sem lélegzetelállító, egyszerűen nagyon jó volt. Az első részben Bartóknak talán a Csodálatos Mandarin melletti legjobb művét hallhattuk, a Zenét. Egy külföldi zenésznek ezt a művet eljátszani - nekünk, magyaroknak -, mindig kockázatos vállalkozás, mivel ez a mű hozzánk-, rólunk-, és belőlünk szól, a miénk, vagy mi vagyunk az övé, nem is tudom... Simon Rattle értő, és profi módon tolmácsolta ezt a művet, de nem megrendítően és nem extatikusan, és ez így önmagában kevés. Pedig vannak (vagy inkább voltak) külföldi karmesterek, akik nagyon értették ezt a Zenét, elég, ha csak Pierre Boulezre utalok. Számomra ez a profi és eléggé steril előadás csalódás volt, minden a helyén volt, a zenekar precízen követte az instrukciókat, a hangzás szép volt és homogén, de valami mégis hiányzott, nagyon hiányzott...
A második félidő Bruckner szimfóniája, hát mit is mondjak róla? Szemben Currentzis Mahlerével, amely után azt mondtam, hogy számomra ez az előadás releváció volt, és akkor jöttem rá, hogy Mahler milyen sziporkázóan zseniális, Brucknerről nem változott a véleményem. Egy tisztes középszerű mesterember, nem több, nem kevesebb. Rattle kotta nélkül vezényelt - biztosan nagy kedvence - a zenekar hangja betöltötte a hatalmas termet, a rezesek szóltak, ismétlés ismétlés hátán, hol hangosan, hol még hangosabban. Az biztos, hogy a Londoni szimfonikusok nagyon jók, profik, és rutinból mindent tudnak, kiváló hangzás, nagyszerű stílusérzék és Rattle is nagyon érti a dolgát, nemhiába elismert karmester világszerte. És az is biztos, hogy ez a Bruckner közelebb áll Rattle-hez és a zenekarhoz, mint Bartók. Hát, nekem ez az utóbbi a legnagyobb bajom a két nappal előtti estével.
Sajnos tévedsz ld. 4153: 2019-01-15 11:05:35 (beküldés határideje 11:59:59 volt); én már előző du. beküldtem, de ha benézel, látni fogod, hogy arrafelé mostanában spoiler-ügyekben nagy ám a szigor és az irgum-burgum ;-)
OK, az első rész szólistái korrektek voltak. De Trinidad fényes csillaga!!!
Bruckner maga a megvilágosodás. Most tavasszal 2 zenekar is előadja ugyancsak csodálatos 4. szimfóniáját, sőt heteken belül 9. is lesz! Csak így tovább!!! :ODDD
Hollerungot kifelejtettem. Hamart nem láttam.
Hopp, ez a kritikus úrnak szólt:)
Na, ebből is látszik, hogy enyhén szólva képtelen vagyok mindenre.
Én láttam Hamar Zsoltot és Hollerungot is.
Én voltam, mondjuk pont máshogy látom mint az előttem szólók. :-)
Nekem nagyon tetszett, és én valóban nem foglalkoztam még eddig a Bruckner 6.-kal és valóban megvilágosodásszerű volt az élmény. De a Bartók is tetszett.
Ellenben én a Permiek koncertjére mondtam volna, hogy korrekt volt, de aki nem volt rajta, az nem veszített semmit.
Én már nem foglalkozom a Kimernyával, és ha nem tévedek, a hsz-t a beköldési határidő után küldtem el.
Sőt Csengery Kristóf is, egy általam ismert ügyvéd meg egy első hegedűszólamban játszó úriember az NFZ-ből. Kukucskáltam a VIP-szalon felé, de nem láttam ott senki híres embert. Mások láttak ilyeneket?
Jaj, de jóóóó!
Utolsó koncert a Hungarian Quartet volt. Ma sem tudok menni.
Csörgő Simon koncertjén én voltam, beszámoló íródik... :-)
Igen!
De töretlenül haladok a cél felé.
