Látom még mindig nem egyértelmű (pedig az lehetne): én mindenkiről beszéltem. Aki fórumozni kezd, és nem közvetlen érintettje egy ügynek, az legtöbbször kívülállóként viselkedik, sokszor a kolléga is.
Én biztos nem vagyok cinikus és értetlen, de egy biztos: sok-sok éve -csaknem 30 - színházban dolgozva az a tapasztalatom, hogy előfordultak ilyen esetek, de ez most nagyon túl van lihegve. Az esetek többségében olyanokat lehetett kihasználni, akik hagyták magukat. Nyilván előfordult olyan is, aki nem volt elég határozott és erős, hogy visszautasítsa az erőszakos közeledést, de már elnézést, tényleg bárki azt hiszi, hogy egy külső személynek kellene közbeavatkozni? Itt van ez a legutóbbi vád is, mikor egy "szemtanú" vádolta be az igazgató-rendezőt, aki -mily meglepő - a haragosa. Az inzultált meg nem állt ki, sőt megszakította a kapcsolatot azzal, aki fogadatlan prókátorként helyette vádaskodott.
Lehet, hogy mindenben igazad van a fórumozás, kommentelés lélektanát illetően.
Nekem pedig az a tapasztalatom, hogy a fórumok cinikus és értetlen (?) közönségének sorába nemcsak színházi nézők tartoznak, hanem színházi dolgozók, művészek is. Sosem volt még oly közeli példa az állításomra, mint jelen esetben…
Ami a fórumok cinikus és értetlen közönségét illeti. Azt látom, hogy zavar ez a kitétel. Sajnálom. (Nem kezdek el minden mondatoddal vitatkozni.) Nekem az a tapasztalatom, hogy a fórumozás, kommentelés a résztvevők többségéből kihozza a legkevésbé empatikus énjüket, és ezzel közelítenek minden témához. Ez egy ilyen közeg. Érdemi és értelmes beszélgetésre csak rövidtávon van lehetőség. A néhány kivétel, csak erősít a szabályt.
A fórumok virtuális világa épp olyan, mint az emberi elme: Mindenen kívül áll. Semmiből semmit nem ért, és mindennel baja van.
Szerintem sem „ennyi”. A színlapokon (próbakiírásokon, színpadon, filmen) gyakorta feltűnnek olyan személyek, akik nincsenek színészi alkalmazásban. Ez független attól, hogy van-e valamilyen színészi diplomájuk, vagy nincs. A filmes adattárakban még a dokumentumfilmekben megszólaló személyek is színészként vannak feltüntetve, holott nem azok.
Kátai István egyébként színész. Budapesten egyszer láttam játszani, 2005-ben. A Radnóti Színház Verebes István rendezte Cseresznyéskert-előadásában a Csavargót játszotta. Attól, hogy a Vörösmarty Színházban színészi munkát is rábíztak, szólhatott a szerződése a büfés munkakörére.
Fogalmazásod az első bekezdésben tűpontos!
Én azért sem örültem Sárosdi Lilla (finoman szólva) témaindításának, mert nem gondolom, hogy nekünk, magyaroknak mindenben amerikáznunk kellene. Neki roppantul tetszhetett a Weinstein ügyében kirobbantott botrány, de én úgy gondolom, ha 23 évig együtt tudott élni egy akkor bűncselekménynek nem számító sérelmével (amely mára bűncselekményként el is évült volna), és együtt tudott élni azzal, hogy nem országosan ismert színésznő, nem kellett volna amerikásdit játszania és ily módon felhívnia magára az ország figyelmét. Most pedig különösen visszatetsző az a vallomása, miszerint sajnálja Marton Lászlót, miután általános felhívást intézett, hogy mindenki bújjon elő a sérelmeivel. Úgy látom, nem sokan bújnak elő a nevükkel, sem Marton, sem Kerényi Miklós Gábor sértettjei közül. Talán beérik azzal, hogy most mindkét rendezőben (vezetőben) tudatos a lebuktatásuk lehetősége. Úgy gondolom, aki még érvényes bűncselekmény traumájától szenved, szíveskedjék a Facebook, illetve a bulvársajtó helyett az igazságszolgáltatáshoz fordulni.
Egyébként oda akartam kilyukadni, hogy mindig tiszteltem a művészek viszonylag zárt (a közösségi oldalak megjelenéséig még zártabb) világának diszkrécióját, finomságát. Különösen a balettművészekét, akiktől véletlenül sem hallottam olyan nyilatkozatokat, megjegyzéseket tenni partnerre, kollégára, amelynek tartalma nem tartozik a közönségre.
Én is úgy gondolom, nem tartozik minden a nagyközönségre, sem a bulvársajtó, sem a fórumok jóvoltából. „A fórumok értetlen, cinikus közönségét” mint általánosító gyűjtőfogalmat azonban több szempontból sem találom pontos fogalmazásúnak.
1. A fórumok közönségébe beletartoznak azok a „bévülálló” szakmabeliek is, akik fórumokat használnak és kommentelnek.
2. Nem minden fórumozó és kommentelő értetlen és cinikus.
3. Az értetlenség és a cinizmus mint tulajdonságok nem függnek össze a fórumozással, sem a művészeti szakmabeliséggel.
Hát ezzel a figurával tényleg valami nem stimmel. (Gasztor biszto kreatív séfje!) Egyébként szerintem ez nem bosszú, hanem a pasas olthatatlan feltűnési viszketegsége.Én se nagyon tudom elképzelni Szikoráról, hogy folyamatosan abuzált. Sajnos ezek a történetek ennek a "megtisztulási" folyamatnak, úgy tűnik elkerülhetetlen velejárói.
Már bocs, de nem ennyi. Mert ha valóban kirúgta Szikora és valóban azt kiabálta, hogy bosszút áll, akkor nem ennyi. Arról nem beszélve, hogy MI, akik SZEMÉLYES tapasztalattal bírunk vele kapcsolatban, nem tartjuk valószínűnek. Nem lehet soha semmit biztosra mondani, de maradjunk abban, nagyon meglepődnék, ha igaz lenne.
Ehhez képest az ATV tegnap bemutatott - ha jó láttam - egy próbanapi kiírást, melyen Káati István az aznapi próbán szereplő darab szereplői között fel volt tüntetve! Ennyi!
Kero szerint közös megegyezéssel, nevelési célzattal történtek az elfenekelések! Azt is mondja, hogy csak játék volt. Tulajdonképpen nem is érti, hogy mi a baj vele, amikor ő csak jót akart! Úgy látszik, hogy nálunk mindent ki lehet magyarázni, és talán még meg is ússza! Szégyen!
Szép történet. (Én is ide akartam rakni, de megelőztél. :-)
Ezt én úgy fogalmaznám meg, hogy mi tudjuk, hogyan működnek ezek az emberek hatalmi helyzetben. Kivel sokat, kivel kevesebbet dolgozunk együtt. Ez elég alapvető tapasztalat. Ezen kívül sok-sok énekes, táncos, zenész kollégánk van (köztük jó barátokkal) Házon belül és más színházakban, akik olyasmit is elmesélnek, amit mi nem látunk. Ezért egy jóval átfogóbb képet tudunk alkotni az ilyen esetekben, mint a kívülállók.
Ettől függetlenül a dolgok nagy része nem jelenik meg itt a fórumban. Nem lehet mindent kiírni. Egyrészt a legtöbb dolog nem tartozik a fórumok értetlen, cinikus közönségére. Másrészt senki sem akar a bíróságra járni egy-egy jól eltalált mondatért. Harmadrészt, az ember alkalmazottként sok esetben nem írhatja le ilyen módon sem a tényeket, sem a véleményét a nagy nyilvánosságnak.
http://www.vorosmartyszinhaz.hu/hirek/799-kozlemeny
KÖZLEMÉNY
2017. 11. 10.
Kátai István az ATV-ben november 7-én telefonon, november 8-án pedig élőben, személyemet súlyosan kompromittáló kijelentéseket tett. Fontos tisztázni: Kátai István jelenlegi Facebookján ez a titulus áll: Kátai István színész, Vörösmarty Színház. Ezúton kijelentem, hogy Kátai István soha nem volt a Vörösmarty Színház színésze, Ő a Vörösmarty Színház büfése volt, amely szerződését összeférhetetlen, botrányos magaviselete miatt 2016. december 14-én december 31-i hatállyal megszüntettem. Ezt követően több tanú egybehangzó állítása szerint a büfében számos alkalommal ezt kiabálta: „Ezt meg fogom bosszulni! Ezt nem viszi el szárazon!”
Mindezek fényében a Kátai által az ATV-ben vázolt esettel kapcsolatban kijelentem, hogy ez így a valóságban soha nem történt meg, ilyen jelenetnek én soha nem voltam szereplője, szexuális zaklatás, hatalommal való visszaélés nem történt.
A szexuális zaklatás és a hatalommal való visszaélés minden formáját mélységesen elítélem, és fontosnak tartom, hogy mielőbb megtaláljuk üldözésének megfelelő törvényes kereteit.
Megengedhetetlennek tartom, hogy valaki büntetlenül, a bosszúállás szándékával a valóságot ilyen módon eltorzítsa!
Székesfehérvár, 2017. november 10.
dr. Szikora János
igazgató
Elfogadom, hogy a színpadon elkövetett, normálisan gondolkodó ember számára felfoghatatlan rendezői ötletek nem, vagy nem feltétlenül függnek össze az alkotók privát személyiségének torzulásával. Már azért is, mert a szörnyű rendezésekért azok is felelősek, akik a rendezőket megbízzák, és akik eltűrik, hogy ilyen előadások színpadra kerülhessenek. Főigazgató, művészeti vezető stb. (Te nálam jobban tudod, ki mindenki) szégyene, hogy az érájában ilyen rendezések születnek.
A bolygó hollandi rendezésének megítélésében nem először nem értünk egyet. A színpadon általában nem működnek sem a rokkák, sem a szövőszékek, amint nem őröl gabonát az a malom sem, amelynek kerekét Sámsonnak kell hajtania. Bevallom, nem hallottam csattogni a szövőszéket, de mert ismerem a zenét és a szöveget (amely arra biztatja a rokkát, hogy zümmögjön-brummogjon), a szövőszék látványa legalább olyan agresszív, mintha hallani is lehetne. A szalagok jelképes üzenete két előadásban sem jutott el hozzám a nézőtérre. Talán azért nem, mert Wagner sokszorta erősebb és világosabb szimbolikájában nem érvényesül jelentéktelen jelképek jelentése.
Neked, akinek a Faust is elfogadható és nem felháborító rendezés (abban diszkótánc keringőre, hullatepsik huzigálása erotikus balettzenére), abszolút megengedhető, hogy Mary komikusan rokizik Wagner zenéjére. Nekem nem! Te dolgozol ezekben a produkciókban, és nyilván jobb közérzettel, ha elfogadod, esetleg élvezed is, amiben részt veszel. (Csak zárójelben teszem hozzá, hogy pénzt is kapsz érte, hiszen ez a professziód.) Teljesen más aspektusból ítéled meg azt, ami a színpadon történik, mint én, sok szempontból is. Még ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik tánciskolába járt, ahol megtanulta, hogy nem lehet akármit táncolni akármilyen zenére. Pedig ez sokkal kisebb különbségekre vonatkozott, mint ami a francia keringő és a diszkó között tátong, így hát akár a Faustban, akár A bolygó hollandiban, sajogva fáj a zene (illetve az eredeti téma) és a látvány disszonanciája. És az állami támogatás mellé még fizetek is (és időt is áldozok) ilyen sajgó fájdalmakért, és azért a sorozatos tapasztalatért, hogy szakmailag és anyagilag elismert emberek, hazaiak és külföldiek, valódi szellemi muníció híján és a nemzetközi divat jegyében ilyen förmedvényeket rakhatnak a színpadra. Tapasztalom mindezt műélvezet és katarzis helyett, amikhez a szóban forgó remekművek nem kis lehetőségeket tartogatnak.
Azt természetesen egyikük sem érdemli meg, hogy egy másik nemzetközi divathóbort hullámain lovagolva alaptalanul, vagy bizonytalan emlékekre hivatkozva, esetleg bosszúvágytól vezérelve megrágalmazzák. Most úgy néz ki, legalábbis nem zárható ki, hogy Szikora János ilyen indulat áldozata lett. Ezentúl bárki odaülhet egy tévéstúdióba, és akár egy négygyermekes apát is befeketíthet egy kitalált vagy félreértelmezett eset vádjával? Persze ehhez egy ilyen felelőtlen televízió, ilyen erőszakos riporter és ilyen médiavilág is kell, ahol ezt meg lehet tenni. Úgy is mondhatnám, ahol ilyesmiből élnek.
Viszonyulásunkban éppen ez a „közös”: én egyik rendezőt sem ismerem személyesen, egyiküket sem láttam munka közben. Éppen ezért tartom érdekesnek, hogy melyikünk milyen (általa nem látott) eseteket tud (vagy nem tud) elképzelni.
És említettem egy harmadik, mindkettőkétől eltérő helyzetű személyt, Lőrinczy Györgyöt is, aki Kerényi Miklós Gábor közvetlen munkatársa volt és régi barátjának vallja magát, mégsem tudja elképzelni a vádak megtörténtét. Ez több mint érdekes.
És még valami eszembe jutott. A művészi tevékenységről nem lehet következtetni a személyiség torzulásaira, erre most hadd ne hozzak példákat, de már csak ha Wagnert nézzük, mint rég megboldogultat, azt hiszem, érthető. Lőrinczy VALLOMÁSA szerint nem tudott az esetekről -érdekes, mert ezek a dolgok színházi berkekben eléggé közbeszéd tárgyát képezték. Ami meg a szövőszéket illeti: láttál te a Bolygó színpadán valóban működő, csattogó szövőszéket? Én ott voltam, része a "szövésnek", és nem láttam,csak finom mozdulatokat tevő, rugalmas szalagokkal összekötött kórustagokat, aminek egyértelműen jelképes jelentése volt. Nem direkt. A rokizó Mary alatti zene pedig abszolút megengedte azt a mozgást. De nem ez alapján ítélem meg Szikorát, akivel 1989-ben találkoztam először, még mint statiszta a Saloméban, aztán a Carmenben, a Bolygóban és most a Hugenottákban, ott voltam a Mahagonny próbái közül néhányon is, noha abban nem működtem. És soha nem tapasztaltam, vagy láttam semmi olyat, ami ilyen viselkedést akár csak feltételez is. Nem mondom, hogy nem történt meg, amit ez az úr elmesélt, de egyrészt, mért nem a "sértett hölgy" jelentkezett ezzel az esettel és amúgy lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, de még a konkrét időt se hallottam, hogy mikor történt a dolog, csak a helyét. Lehet, hogy nem pont úgy esett meg, ahogy ez a színész meséli...
Csak én ezt úgy írtam, hogy mindhárom rendezővel dolgoztam. Kicsit más. A személyes találkozás és heteken át tartó kontaktus alapján alakult ki ez a véleményem. Nem tudom, re találkoztál-e velük.
Mennyire különbözőek a képzelőerőink!
Én például, bár Marton Lászlóról mint rendezőről és mint a Vígszínház Várkonyi Zoltánt és Horvai Istvánt követő igazgatójáról sosem volt jó véleményem (ne feledjük, ő nevelte a színház első színésznőjévé, majd igazgató-utódjává Eszenyi Enikőt), mégsem hittem volna, hogy egy értelmiségi, aki egész életében a világirodalom remekei, vagy legalább értékesebb művei interpretálásával foglalkozott, és a színművészet fortélyaira tanított nemzedékeket, olyan stílusban képes „udvarolni”, ahogyan Sárosdi Lilla első rohamában leírta.
Azt sem képzeltem volna, hogy egy kritikusok által elismert színész szükségesnek tartja az esetet úgy lefesteni, ahogy valamit magára adó színésznő nem tehette volna. Mondanám, amitől már soha az életben nem lesz úrinő sem. (Természetesen nem a szó rangbeli értelmére, hanem egy modorbeli attitűdre gondolok.)
Te pláne elképzelhetőnek tartod Kerényi Miklós Gáborról, Lőrinczy György viszont – vallomása szerint – nem.
Szikora Jánost nem olyannak ismerted meg. Én pedig semmilyennek sem, viszont akit a zene sem akadályoz meg abban, hogy a fonót szövőnek ábrázolja, az orsókat csattogó-kattogó szövőszékeknek, a dajkát szédült, rokizó tyúknak (ez csak egyetlen példa művészi bűnlajstromából), annak a magánszemélyéről miért legyenek idilli elképzeléseim? Igazából persze egyáltalán nem képzelgek ezen, hajlamosabb vagyok egyetérteni az olyan értelmű kommentekkel, amelyek szerint a Kátai István által állítólag látott esetnek nem feltétlenül kellett zaklatásnak lennie. Váltig úgy gondolom, egy nőn is múlik, hol és mi történhet meg vele.
Nahát ezt nehezen tudom elhinni. Martonról simán elképzelhetőnek tarottam, Kerényiről meg pláne, de Szikorát nagyon nem olyannak ismertem meg.
Szikora János rendezőt is zaklatással vádolják
"Fölálltunk az asztaltól, italt kértünk, megfordultunk a kollégával a kikért italokat kitöltögettük, és mikor visszafordultunk már az illető kolléga kuncogott, ne nézz hátra, ezt nem hiszem el. Én abban a pillanatban, amikor hátranéztem azt láttam, hogy az illető úrnak a keze a (lány) combjai között, és a másikkal a nyaka felől próbál a blúza alá közelíteni."
(24.hu)
Sárosdi Lilla: Egy ideje arról álmodom, mennyit szenvedhet most Marton
http://168ora.hu/itthon/sarosdi-lilla-egy-ideje-arrol-almodom-mennyit-szenvedhet-most-marton-12290?utm_source=hirlevel&utm_campaign=hirlevel_1745
Tovább dől a dominó. Weinstein, Marton és Kerényi után itt az újabb eset:
http://m.hvg.hu/itthon/20171108_egy_ferfi_allitja_egy_hires_magyar_orgonamuvesz_zaklatta_tinedzserkoraban?s=hk
Lehet, hogy Xavér?!
Szabadjon megjegyeznem: ha már Amerikát szóba hoztad, ha ott kerülne bíróság elé, az esküdtek lehet, hogy nem találnák bűnösnek, pláne ha vérprofi sztárügyvédet fogadna. Lásd O. J. Simpson. Pedig a vád most nem gyilkosság lenne, "csak" szexuális zaklatás...
http://24.hu/fn/gazdasag/2017/11/08/milliokat-kaphat-kerenyi-miklos-gabor-az-operettszinhaztol/
Csakhogy mindkét zaklatási ügy más kormány alatt történt, tehát még annyi köze sincs a mostani miniszterelnökhöz, nem mintha én személy szeint az akkori kormányokat tenném felelőssé a színházakban történt visszaélésekért, ez nevetséges. Amúgy meg, van, ahol kiköpnek, van, ahol nem, ugyebár. Svédországban, ahol tudtommal elég katasztrofálisan alakul a migránshelyzet, köpködjenek, ha akarnak. (Él ott egy barátnőm, tőle hallottam, mielőtt még azt mondaná, hogy a kormánypárti sajtóból tájékozódom)
Ilyen pimaszul hülyének nézni mindenkit!
Nem az országot gyűlölöm, hanem azt a ... nem írok minősítést, nem kívánok bírőságra járni, szóval azokat, a szotyolázó vezérrek az élen, akik miatt külföldön, ha megtudják, hogy magyar vagyok, kiküpnek utánam.
Lőrinczy György: "Én sem hinném el, hogy nem tudtam róla"
(Fidelio.hu)
Mármint milyen minőségben? Mint operettszínházi művészeti vezető? Mint nyomozóhatóság? (Hozzáteszem, anno Kerényi Hoffmannjában volt egy statiszta-szerepe, Kleinzack, végigvitte az egész darabon, az biztos, hogy tudna mesélni). De ez, hogy "hazahívni", olyan diktatórikusan hangzik. Szerintem esze ágában sincs hazajönni, nem azért van Németországban, mert kitiltották Magyarországról. Itt valami régi reflex lépett életbe.
Ez most hogy jön ide? Amerika még jobban. Az arab országok meg még sokkal jobban, ott meg is kövezik a nőket, ha úgy esik. Leöntik savval. Medencébe fojtják. Ne a gyűlölködés határozza már meg a tudatot. Örüljön neki, hogy nem abban az országban él, amelyikben született és amelyiket ezek szerint gyűlöl. Mert ezek az ügyek sokkal régebbre nyúlnak vissza, mint a mostani kormányzat hivatali ideje.
Magyarorszag jobban teljesit!
A botrány már nemzetközivé dagadt. Kerényi és Marton ügyei már megjelentek a New York Times-ban és a Washington Post-ban is.
Részlet Löriczy György igazgatói pályázatából,:"tanitóinak, biztatóinak, támogatóinak kiket tart. Tk.:
Kerényi Miklós Gábor legendás színidirektort – rendezőt és pedagógust, aki mindig hitt bennem és biztatott. 1990-ben egy közös munka után ő ajánlott a Magyar Állami Operaházba, majd az ő rendezői munkája és ötlete alapján lettek az első produceri, jogkezelői feladataim is. Színházi látásmódja, szervezőkészsége, logikája, menedzserként is kimagasló képessége, mindig előremutató gondolkozása, elhivatottsága, kifogyhatatlan energiája rengeteg mindenre rávett és megtanított. Mindig érdekelte a véleményem, kész volt a vitákra, sőt megfogadta a tanácsaimat. 14 éve az Operettszínházban rengeteg közös öröm és eredmény köt minket össze. Meggyőződésem szerint a Színház további sikeres működésének záloga és pályázatom alapja – egyben nekem nagy megtiszteltetés és páratlan lehetőség –, hogy továbbviszi és vállalja a művészeti vezetői szerepet megválasztásom esetén.
Ha komoly az ötlet, én csatlakoznék hozzá, de minimum három probléma van a dologgal.
a) Kinek a helyére? Netán MÁO-ban is borulni készül egy bili? Vagy hová is?
b) Nem hívják. Neki nem tetszik a rendszer, ő nem tetszik a rendszernek. Kölcsönös a nem-szerelem.
c) Majd ha megbolondul(na), jön(ne) haza. Sikeres rendező és oktató "kint", itthon valószínűleg köpködők várnák.
Lehet, megfontolandó lenne haza hívni Kovalik Balázst.
Miután ezeknél az embereknél épp művészetük "csúcspontja" konvergál zaklatásaik "csúcspontjával", méltók-e a szakmai és emberi feddhetetlenség szimbolikájának, a Kossuth-dijnak a viselésére?
Továbbgondolva az előző beírást:
a) Mint már jelezni bátorkodtam, a nepotizmus "nemes" hagyományát újult erővel folytatják a teátrumban, ahogy az a társulat Igazgatás - Művészeti vezetés rovatában első pillantásra kiviláglik.
b) A mostani főigazgató "pislogásánál" sokkal beszédesebb korábbi szakmai-munkahelyi előélete, amit ezen az oldalon lehet átfutni. Nem annyira 1990-94 közötti munkahelye a szembeötlő -ma legfeljebb a Momuson jelenlévők számára érdekes- sokkal inkább 1996-2014 között betöltött pozíciói. Az általa ezen időszakban ügyvezetett koncertügynökség bonyolította és talán az ő mostani főigazgatósága idején bonyolítja továbbra is az Operettszínház külföldi turnéit. Az ügynökség tulajdonosa és az ő családja Budapest és az ország kulturális életének meghatározó szereplői voltak, részben most is azok. Minden mindennel és mindenkivel összefügg (összefonódik??) avagy ahogy az egyik fenti link címe írja: "...régi hagyományok őrzője." Mármint a jelenlegi főigazgató. Nemcsak -mint egy régebbi szlogen mondta- a jövő kezdődött el, a múlt is folytatódik.
Olvasom, hogy Lőrinczy György soha semmiről nem tudott, most sem tud, de azért hozzá teszi, hogy ő sem hinné el, hogy nem tudott róla!
Úgy pislog,mint egy csecsemő, hogy mi van, mik történtek az ő színházában? , ahol Keróval karöltve 20 éven keresztül vezették a teátrumot, hol úgy, hogy egyik volt az igazgató, a másik meg a művészeti vezető, majd pedig fordított felállásban!
Én tökéletesen értem, és szerintem mások is, hogy most minden idegszálával a saját irháját menti, de azért a közvélemény, a szakma, a közönség, és általában a társadalom hülyének nézésének is van határa!
Keró ordibálásairól és a munkatársait megalázó stílusban való viselkedését azért nem tudja tagadni, de szerinte más rendezők is szoktak ilyen stílusban instruálni!
Hát, csak gratulálni tudok! És sok szerencsét kívánok neki, mert ha el is hiszik, hogy mit sem tudott az egészről, akkor még ott van a következő neki szegezendő kérdés:
Milyen igazgató már az, aki azt se tudja, hogy mi folyik a színházában???
Előbb haza kellene jönnie Szentpétervárról....- voltak idők, amikor az okosabbak haza sem jöttek, miután fontolás tárgyává tették, mi várhatna rájuk...
Es a pesti premieren ki is kell( ene) majd jonni meghajolni, tapsokat fogadni..
Hát azért egy másik helyszínen, más világítással stb. lehet mit próbálni. :-)
A sevillait már bemutatták nyáron Szentendrén, nem nagyon kell próbálni...
Köszönöm, teljesen igazad van! Valahogy el se tudtam képzelni, hogy a Luxemburg grófját nem az érintett rendezte és nem néztem utána. Ez esetben természetesen semmi akadálya nem volt a premiernek :-) ...és teljesen helytálló a 6190-edben leírt felvetésed, amit később (6200) magam is megtettem.
Valamennyi áldozatnak megnyugvást és mielőbbi jobbulást kívánok, a színháznak, a közönségnek és mindannyiunknak, akik most értesültünk erről a sokkoló ügyről.
http://www.atv.hu/belfold/20171107-bors-orvost-hivtak-kerenyi-miklos-gaborhoz/hirkereso
Én tudom, hogy mire utaltál. CSakhogy nem áll meg a hasonlat. Ugyanis a Vadkacsát Merton rendezte volna, és még a folyamat legelején voltak, első olvasópróbánál. A Luxemburg grófja meg főpróbahétben volt, mikor kirobbant a botrány ÉS ráadásul nem is az érintett rendezte. Semmi se stimmel, nem is értettem, miért hoztad összefüggésbe.
http://m.origo.hu/itthon/20171107-kerenyi-miklos-gabor-facebook-poszt.html
