762 Búbánat 2017-03-15 10:33:33
Bartók Rádió, 14.08 - 15.00 Jandó Jenő Liszt transzcendens etűdöket zongorázik (MR 6-os stúdió, 1983. június 3.)
Bartók Rádió, 14.08 - 15.00 Jandó Jenő Liszt transzcendens etűdöket zongorázik (MR 6-os stúdió, 1983. június 3.)
761 Búbánat 2017-03-12 15:10:32
[url] http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2017/03/08/rekonstrualtak_es_eloadjak_liszt_felbehagyott_operajat/; Rekonstruálták és előadják Liszt félbehagyott operáját [/url] FIDELIO, 2017.03.08. 09:48 Igazán romantikus témához nyúlt 1849-ben a magyar zeneszerző: Lord Byron eposztragédiájából írt operát. De nem fejezte be, és a kevéssé ismert kéziratot eddig olvashatatlannak, rekonstruálhatatlannak tartották. Most David Trippet mégis megkísérelte helyreállítani ezt értékes művet. David Trippet, a Cambridge-i Egyetem zenei fakultásának docense, egy weimari archívumban fedezte fel a Sardanapale operát tíz évvel ezelőtt. A kézirat létezésről csak néhány Liszt-kutató tudott, akik azt – mivel gyorsírással íródott és egyetlen felvonást tartalmazott – olvashatatlan töredéknek tartották. Trippet két éven át dolgozott a kézirat revideálásán és rekonstruálásán. A júniusi BBC Cardiff Singer of the World énekversenyen tízperces részlet hangzik el a műből Anush Hovhannisyan, az ígéretes örmény szoprán előadásában. Elképesztő a zene, ami fennmaradt – egyszerre fedezhető fel benne az olasz líraiság és a harmóniai újítás. Nincs még egy ilyen az operairodalomban. Liszt mézédes zenei nyelvezete uralja a darabot, de akkor írta, amikor először felfedezte Wagner operáit" –közölte Trippet. „A kézirat 111 oldalas, zongorára és énekhangra íródott. Mindig úgy gondolták, lehetetlen összerakni a darabot, de ahogy alaposan megvizsgáltam a notációt, kiderült, Liszt az első felvonás minden lényeges elemét lejegyezte. Végig kellett gondolnom, milyen alkotói döntésekkel szembesülhetett, és újraalkotnom a kreatív folyamatot (...).” „Többféle rövidítés látszik a kottában, és jó pár hely üresen maradt. (...) Úgy tűnik, Liszt már fejben megkomponálta a zenét, mikor hozzáfogott a lejegyzéséhez. Egy 19. századi zeneszerző bőrébe kellett bújnom (...), ami ritka és emlékezetes lehetőség.” Az első felvonás kritikai kiadását az Editio Musica Budapest bocsátja közre 2018-ban. Francesca Vella és David Rosen segített Trippetnek rekonstruálni és angolra fordítani az olasz szöveget. A librettó Sardanapalo, a békeszerető asszír király történetét mondja el, akit jobban érdekel a mulatozás és a nők, mint a politika és a háború. Ellenzi az erőszakot és naivan hisz az eredendő emberi jóságban. Bukását lázadás okozza, és szeretőjével, Mirrával együtt illatszerektől és fűszerektől füstölő tűzben égnek meg. Byron eposzát Hector Berlioz (1830) és Maurice Ravel (1901) is megzenésítette, mindketten a Conservatoire rangos Római-díjáért kiírt pályázatára. A BBC énekversenyének premierje előtt, május 15-én Trippet és kollégái egy dokumentumfilmet is bemutatnak, amely Liszt elfelejtett remekművének történetét meséli el. Anush Hovhannisyan (szoprán) mellett Samuel Sakker (tenor) és Arshak Kuzikyan (basszbariton) énekel majd a filmben. „Csodálatos, rendkívül kreatív és fantáziadús munka volt összerakni ezt a művet, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy részt vettem benne” – mondta a szopránénekesnő. „Hallgasson bele Liszt rekonstruált operájába!” – a cikkben szereplő linken elérhető a videó-részlet.
[url] http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2017/03/08/rekonstrualtak_es_eloadjak_liszt_felbehagyott_operajat/; Rekonstruálták és előadják Liszt félbehagyott operáját [/url] FIDELIO, 2017.03.08. 09:48 Igazán romantikus témához nyúlt 1849-ben a magyar zeneszerző: Lord Byron eposztragédiájából írt operát. De nem fejezte be, és a kevéssé ismert kéziratot eddig olvashatatlannak, rekonstruálhatatlannak tartották. Most David Trippet mégis megkísérelte helyreállítani ezt értékes művet. David Trippet, a Cambridge-i Egyetem zenei fakultásának docense, egy weimari archívumban fedezte fel a Sardanapale operát tíz évvel ezelőtt. A kézirat létezésről csak néhány Liszt-kutató tudott, akik azt – mivel gyorsírással íródott és egyetlen felvonást tartalmazott – olvashatatlan töredéknek tartották. Trippet két éven át dolgozott a kézirat revideálásán és rekonstruálásán. A júniusi BBC Cardiff Singer of the World énekversenyen tízperces részlet hangzik el a műből Anush Hovhannisyan, az ígéretes örmény szoprán előadásában. Elképesztő a zene, ami fennmaradt – egyszerre fedezhető fel benne az olasz líraiság és a harmóniai újítás. Nincs még egy ilyen az operairodalomban. Liszt mézédes zenei nyelvezete uralja a darabot, de akkor írta, amikor először felfedezte Wagner operáit" –közölte Trippet. „A kézirat 111 oldalas, zongorára és énekhangra íródott. Mindig úgy gondolták, lehetetlen összerakni a darabot, de ahogy alaposan megvizsgáltam a notációt, kiderült, Liszt az első felvonás minden lényeges elemét lejegyezte. Végig kellett gondolnom, milyen alkotói döntésekkel szembesülhetett, és újraalkotnom a kreatív folyamatot (...).” „Többféle rövidítés látszik a kottában, és jó pár hely üresen maradt. (...) Úgy tűnik, Liszt már fejben megkomponálta a zenét, mikor hozzáfogott a lejegyzéséhez. Egy 19. századi zeneszerző bőrébe kellett bújnom (...), ami ritka és emlékezetes lehetőség.” Az első felvonás kritikai kiadását az Editio Musica Budapest bocsátja közre 2018-ban. Francesca Vella és David Rosen segített Trippetnek rekonstruálni és angolra fordítani az olasz szöveget. A librettó Sardanapalo, a békeszerető asszír király történetét mondja el, akit jobban érdekel a mulatozás és a nők, mint a politika és a háború. Ellenzi az erőszakot és naivan hisz az eredendő emberi jóságban. Bukását lázadás okozza, és szeretőjével, Mirrával együtt illatszerektől és fűszerektől füstölő tűzben égnek meg. Byron eposzát Hector Berlioz (1830) és Maurice Ravel (1901) is megzenésítette, mindketten a Conservatoire rangos Római-díjáért kiírt pályázatára. A BBC énekversenyének premierje előtt, május 15-én Trippet és kollégái egy dokumentumfilmet is bemutatnak, amely Liszt elfelejtett remekművének történetét meséli el. Anush Hovhannisyan (szoprán) mellett Samuel Sakker (tenor) és Arshak Kuzikyan (basszbariton) énekel majd a filmben. „Csodálatos, rendkívül kreatív és fantáziadús munka volt összerakni ezt a művet, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy részt vettem benne” – mondta a szopránénekesnő. „Hallgasson bele Liszt rekonstruált operájába!” – a cikkben szereplő linken elérhető a videó-részlet.
760 Búbánat 2017-02-25 11:01:33
Andrew Halinger Liszt-zongorakoncertje ma este 18 órakor Pécs, Művészetek és Irodalom Háza – Fülep Lajos terem Szervező: Liszt Társaság Pécsi Csoportja, ZsÖK NKft Műsor: LISZT: Spozalizio LISZT: Melankolikus polonéz (No.1) LISZT: Benediction de Dieu (Költői és vallásos harmóniák No.3) LISZT: h-moll szonáta
Andrew Halinger Liszt-zongorakoncertje ma este 18 órakor Pécs, Művészetek és Irodalom Háza – Fülep Lajos terem Szervező: Liszt Társaság Pécsi Csoportja, ZsÖK NKft Műsor: LISZT: Spozalizio LISZT: Melankolikus polonéz (No.1) LISZT: Benediction de Dieu (Költői és vallásos harmóniák No.3) LISZT: h-moll szonáta
759 Búbánat 2017-02-23 17:34:25 [Válasz erre: 758 Búbánat 2017-02-23 17:32:35]
[url] http://zeneakademia.hu/hu/klasszikus/-/program/a-koreai-liszt-tarsasag-2016-evi-liszt-zongoraversenyenek-gyoztese-20170223-1900; 2016. évi Liszt-zongoraversenye győztesének - Minse Kwon – hangversenye [/url]
[url] http://zeneakademia.hu/hu/klasszikus/-/program/a-koreai-liszt-tarsasag-2016-evi-liszt-zongoraversenyenek-gyoztese-20170223-1900; 2016. évi Liszt-zongoraversenye győztesének - Minse Kwon – hangversenye [/url]
758 Búbánat 2017-02-23 17:32:35
A Koreai Liszt Társaság [url] http://zeneakademia.hu/hu/klasszikus/-/program/a-koreai-liszt-tarsasag-2016-evi-liszt-zongoraversenyenek-gyoztese-20170223-1900; 2016. évi Liszt-zongoraversenye győztesének - Minse Kwon – hangversenye [/url] a Régi Zeneakadémián (Budapest, VII. Vörösmarty u. 35.) , ma este 7 órakor. Műsor Liszt: Paganini-etűdök - 1. (g-moll) Il Tremolo Liszt: Paganini-etűdök - 2. (Esz-dúr) Andante Liszt: Paganini-etűdök - 3. (gisz-moll) La Campanella Liszt: Paganini-etűdök - 4. (E-dúr) Arpeggio Liszt: Paganini-etűdök - 5. (E-dúr) La Chasse Liszt: Paganini-etűdök - 6. (a-moll) Téma és Variációk Prokofjev: 6. (A-dúr) zongoraszonáta, op. 82 - 1. Allegro moderato; 2. Allegretto; 3. Tempo di valzer lentissimo; 4. Vivace Minse Kwon (zongora) Támogató:Koreai Liszt Társaság Jegyár: A koncertre a belépés díjtalan a terem befogadóképességének határáig.
A Koreai Liszt Társaság [url] http://zeneakademia.hu/hu/klasszikus/-/program/a-koreai-liszt-tarsasag-2016-evi-liszt-zongoraversenyenek-gyoztese-20170223-1900; 2016. évi Liszt-zongoraversenye győztesének - Minse Kwon – hangversenye [/url] a Régi Zeneakadémián (Budapest, VII. Vörösmarty u. 35.) , ma este 7 órakor. Műsor Liszt: Paganini-etűdök - 1. (g-moll) Il Tremolo Liszt: Paganini-etűdök - 2. (Esz-dúr) Andante Liszt: Paganini-etűdök - 3. (gisz-moll) La Campanella Liszt: Paganini-etűdök - 4. (E-dúr) Arpeggio Liszt: Paganini-etűdök - 5. (E-dúr) La Chasse Liszt: Paganini-etűdök - 6. (a-moll) Téma és Variációk Prokofjev: 6. (A-dúr) zongoraszonáta, op. 82 - 1. Allegro moderato; 2. Allegretto; 3. Tempo di valzer lentissimo; 4. Vivace Minse Kwon (zongora) Támogató:Koreai Liszt Társaság Jegyár: A koncertre a belépés díjtalan a terem befogadóképességének határáig.
757 Ardelao 2017-02-18 20:16:03
Liszt Ferencre emlékezik Vilma néni az Irányi utcában Gách Marianne írása „Az egyik kapu alatt ütött-kopott, eső mosta kis cédula fityegett: > Liszt Ferenc utolsó élő növendéke jutányos áron tanítást vállal…< 1948 szeptemberében becsöngettem a földszinti lakásba. Fehér hajú öreg néni nyitott ajtót. Mintha múlt századbeli kép elevenedett volna meg. Vargha Vilma, Liszt Ferenc egykori híres tanítványa neves zongoraművésznő, emlékekkel agyon zsúfolt, sötét szomorú kis társbérleti szobában tengődött. Magányosan és szegényen. Asztalán kis üveg baracklekvár, a falon Liszt Ferenc arcképe. Vilma néni — így nevezte mindenki — szemmel láthatóan örült az újságíró látogatásának. Szívesen mesélt: nyolcvannégy éves, tizenhat esztendős volt, amikor Liszt Ferenc tanítványául fogadta. Fényképet mutatott azokból az évekből. Vilma néni gyönyörű szép leány volt. ›Három és fél évig voltam Liszt Ferenc növendéke, egyikeként annak a három-négynek, akik a Mestert valamennyi útjára elkísérték. Thomán István is mindig velünk volt. Jártunk Weimarban, Salzburgban, Bécsben és Romában. Liszt Ferenc mindenütt tanított minket. Valamennyi szavára emlékszem. Tavaly Jeanne Marie Darré látogatott meg. Liszt és Chopin műveket zongoráztam neki, megmutattam, Liszt Ferenc hogyan játszotta ezeket.‹ Vilma néni sokat koncertezett Bécsben, Párizsban, Berlinben és persze Pesten is. Jó néhány növendéket is tanított. ›Apám, dr. Vargha Ferenc sebészorvos, rektor volt az egyetemen. Szigorúan nevelt, én voltam egyetlen gyermeke. Nem örült annak, hogy tanítottam. Akkoriban nem volt olyan jó soruk a nőknek, mint ma: jóformán kalitkába zárták őket. Rákospalotai kis házunkban éltünk. Liszt Ferenc meglátogatta szüleimet. Legkedvesebb eledeleit: rántott békacombot, töltöttkáposztát és fánkot tálaltunk neki ebédre.‹ Vilma néni szemét könny lepte el: ›Rettenetesen fölizgat, amikor róla beszélek. Ma is siratom. Az emberek nem tudják, milyen volt. Harsányi Zsolt Liszt regényében is sok a tévedés. Azt írta róla, minden nőért megbolondult. Kérem, ezt én tudom, hogy nem igaz. Sosem udvarolt a növendékeinek.‹ Ismerte Wagnert is, Vilma néni? Elborult az arca, hangja ingerültté forrósodik: ›Weimarban találkoztam ezzel a kiállhatatlan emberrel. Papagájszínű ruhákat viselt, rettenetesen piperkőc és elbizakodott volt. Imádta önnönmagát. Haragudtam rá azért is, mert sok melódiát lopott el Liszt Ferenctől. Levelezésüket Cosima meghamisította. Liszt csodálta Wagner tehetségét, de nem igaz, hogy emberi vonatkozásban is annyira rajongott érte.‹ És Cosimát milyennek látta? ›Mániákusan szerette Wagnert. Mindenkit föláldozott érte. Még az apját is. Liszt Ferenc halálának Cosima erőszakoskodása is oka volt. Elcipelte lázas beteg apját Wagner egyik premierjére.‹ Vilma néni elmondta, ma is mindennap gyakorol. Liszt Ferenc ujjgyakorlatait játssza. Egy évvel megelőzőn még zongorázott a rádióban is. Most csupán egy növendék jár hozzá. ›Egy nappal ezelőtt az utcán kifüggesztett hirdetés nyomán fiatal fiú keresett föl. Asztalos inas. Tizenhét éves. Azt mondta, egyetlen vágya, hogy zongorázni tanuljon. Panaszkodott, hogy kevés a pénze erre a célra. Elérzékenyültem a fiatal fiú ambiciójának hallatán. Azóta ingyen tanítom és örülök, hogy milyen szépen halad.‹ Miből él Vilma néni? ›Havonta negyvenkilenc forint kegydíjat kapok az államtól.‹ Hogyan jut ebből mindenre? ›Házbéren kívül jóformán semmire sem költök. Reggelire egy kis teát főzök magamnak és egy kis kenyeret eszem hozzá. Délben elmegyek a Holub vendéglőbe, ott ingyen jó kis főzeléket kapok mindennap. A szakács lányát valamikor ingyen tanítottam. Vacsorára már nem futja. Szívesen vállalnék még néhány növendéket, de nem jön hozzám senki sem. Keserves az életem.‹ Vilma néni már találkozásunk idején történelem volt. (Úgy emlékszem, hogy Vilma néni később némi segítséget kapott itthon is, sőt külföldről is. Véleményei, emlékei, ha elfogultnak hangzanak is, mégis hitelesnek érződtek és meghatottak…)” Az írás a Film, Színház, Muzsika című folyóirat 3. számában (1986.I.18.) jelent meg.
Liszt Ferencre emlékezik Vilma néni az Irányi utcában Gách Marianne írása „Az egyik kapu alatt ütött-kopott, eső mosta kis cédula fityegett: > Liszt Ferenc utolsó élő növendéke jutányos áron tanítást vállal…< 1948 szeptemberében becsöngettem a földszinti lakásba. Fehér hajú öreg néni nyitott ajtót. Mintha múlt századbeli kép elevenedett volna meg. Vargha Vilma, Liszt Ferenc egykori híres tanítványa neves zongoraművésznő, emlékekkel agyon zsúfolt, sötét szomorú kis társbérleti szobában tengődött. Magányosan és szegényen. Asztalán kis üveg baracklekvár, a falon Liszt Ferenc arcképe. Vilma néni — így nevezte mindenki — szemmel láthatóan örült az újságíró látogatásának. Szívesen mesélt: nyolcvannégy éves, tizenhat esztendős volt, amikor Liszt Ferenc tanítványául fogadta. Fényképet mutatott azokból az évekből. Vilma néni gyönyörű szép leány volt. ›Három és fél évig voltam Liszt Ferenc növendéke, egyikeként annak a három-négynek, akik a Mestert valamennyi útjára elkísérték. Thomán István is mindig velünk volt. Jártunk Weimarban, Salzburgban, Bécsben és Romában. Liszt Ferenc mindenütt tanított minket. Valamennyi szavára emlékszem. Tavaly Jeanne Marie Darré látogatott meg. Liszt és Chopin műveket zongoráztam neki, megmutattam, Liszt Ferenc hogyan játszotta ezeket.‹ Vilma néni sokat koncertezett Bécsben, Párizsban, Berlinben és persze Pesten is. Jó néhány növendéket is tanított. ›Apám, dr. Vargha Ferenc sebészorvos, rektor volt az egyetemen. Szigorúan nevelt, én voltam egyetlen gyermeke. Nem örült annak, hogy tanítottam. Akkoriban nem volt olyan jó soruk a nőknek, mint ma: jóformán kalitkába zárták őket. Rákospalotai kis házunkban éltünk. Liszt Ferenc meglátogatta szüleimet. Legkedvesebb eledeleit: rántott békacombot, töltöttkáposztát és fánkot tálaltunk neki ebédre.‹ Vilma néni szemét könny lepte el: ›Rettenetesen fölizgat, amikor róla beszélek. Ma is siratom. Az emberek nem tudják, milyen volt. Harsányi Zsolt Liszt regényében is sok a tévedés. Azt írta róla, minden nőért megbolondult. Kérem, ezt én tudom, hogy nem igaz. Sosem udvarolt a növendékeinek.‹ Ismerte Wagnert is, Vilma néni? Elborult az arca, hangja ingerültté forrósodik: ›Weimarban találkoztam ezzel a kiállhatatlan emberrel. Papagájszínű ruhákat viselt, rettenetesen piperkőc és elbizakodott volt. Imádta önnönmagát. Haragudtam rá azért is, mert sok melódiát lopott el Liszt Ferenctől. Levelezésüket Cosima meghamisította. Liszt csodálta Wagner tehetségét, de nem igaz, hogy emberi vonatkozásban is annyira rajongott érte.‹ És Cosimát milyennek látta? ›Mániákusan szerette Wagnert. Mindenkit föláldozott érte. Még az apját is. Liszt Ferenc halálának Cosima erőszakoskodása is oka volt. Elcipelte lázas beteg apját Wagner egyik premierjére.‹ Vilma néni elmondta, ma is mindennap gyakorol. Liszt Ferenc ujjgyakorlatait játssza. Egy évvel megelőzőn még zongorázott a rádióban is. Most csupán egy növendék jár hozzá. ›Egy nappal ezelőtt az utcán kifüggesztett hirdetés nyomán fiatal fiú keresett föl. Asztalos inas. Tizenhét éves. Azt mondta, egyetlen vágya, hogy zongorázni tanuljon. Panaszkodott, hogy kevés a pénze erre a célra. Elérzékenyültem a fiatal fiú ambiciójának hallatán. Azóta ingyen tanítom és örülök, hogy milyen szépen halad.‹ Miből él Vilma néni? ›Havonta negyvenkilenc forint kegydíjat kapok az államtól.‹ Hogyan jut ebből mindenre? ›Házbéren kívül jóformán semmire sem költök. Reggelire egy kis teát főzök magamnak és egy kis kenyeret eszem hozzá. Délben elmegyek a Holub vendéglőbe, ott ingyen jó kis főzeléket kapok mindennap. A szakács lányát valamikor ingyen tanítottam. Vacsorára már nem futja. Szívesen vállalnék még néhány növendéket, de nem jön hozzám senki sem. Keserves az életem.‹ Vilma néni már találkozásunk idején történelem volt. (Úgy emlékszem, hogy Vilma néni később némi segítséget kapott itthon is, sőt külföldről is. Véleményei, emlékei, ha elfogultnak hangzanak is, mégis hitelesnek érződtek és meghatottak…)” Az írás a Film, Színház, Muzsika című folyóirat 3. számában (1986.I.18.) jelent meg.
756 Búbánat 2017-02-16 11:39:38
„Hangversenykülönlegességek” Bartók Rádió sugározza ma délután: 12.36 – 15.06 Liszt: Krisztus – oratórium (Zeneakadémia Nagyterem, 1985. január 18.) Ea. Andor Éva, Takács Tamara, Fülöp Attila, Sólyom-Nagy Sándor, Polgár László - ének, Peskó György - orgona Magyar Rádió Gyermekkórusa (karig.: Csányi László, szólót énekel: Lovas Judit), Magyar Rádió Énekkara (karig.: Sapszon Ferenc), Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Vezényel: Peskó Zoltán
„Hangversenykülönlegességek” Bartók Rádió sugározza ma délután: 12.36 – 15.06 Liszt: Krisztus – oratórium (Zeneakadémia Nagyterem, 1985. január 18.) Ea. Andor Éva, Takács Tamara, Fülöp Attila, Sólyom-Nagy Sándor, Polgár László - ének, Peskó György - orgona Magyar Rádió Gyermekkórusa (karig.: Csányi László, szólót énekel: Lovas Judit), Magyar Rádió Énekkara (karig.: Sapszon Ferenc), Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Vezényel: Peskó Zoltán
755 Búbánat 2017-02-15 14:30:49 [Válasz erre: 747 Búbánat 2017-01-09 11:16:51]
Bartók Rádió, ma este 19.00 – 19.35 „Kritikus füllel” [url] http://www.hirado.hu/2016/12/08/vilagpremier-felvetel-liszt-ferenc-faust-szimfoniajanak-atiratabol/; Liszt -Tausig: Faust szimfónia [/url] (Lajkó István - zongora) A kiadványról Mácsai János, Fazekas Gergely és Ujházy László beszélget. Szerk.: Katona Márta (Ism. holnap, 9.30)
Bartók Rádió, ma este 19.00 – 19.35 „Kritikus füllel” [url] http://www.hirado.hu/2016/12/08/vilagpremier-felvetel-liszt-ferenc-faust-szimfoniajanak-atiratabol/; Liszt -Tausig: Faust szimfónia [/url] (Lajkó István - zongora) A kiadványról Mácsai János, Fazekas Gergely és Ujházy László beszélget. Szerk.: Katona Márta (Ism. holnap, 9.30)
754 Búbánat 2017-02-08 14:36:01
ID. ÁBRÁNYI KORNÉL: KÉPEK A MÚLT ÉS JELENBŐL XXIII. Liszt Ferenczről (emlékezések és jellemvonások) (Az írást eredeti helyesírásban másolom át ide.) "A Liszt Ferenczről szóló életrajzok, jellemzések, levelezések s minden rendű megdicsőítő adathalmazok immár egy egészen különálló világirodalmi s műtörténeti tárházat képeznek. Magam is, aki húsz évig álltam vele szoros és benső hivatalos s intim baráti viszonyban, számos jellemző adattal járultam hozzá ez irodalmi halmazhoz; de akármeddig is élnék, mindig tudnék felőle a leghitelesebb alakban jellemzéseket s érintkezési adatokat szolgáltatni. Kimagasló, mondhatni mithikus alakja volt ő úgy a művészetnek, mint a társadalmi élet és pozícziónak. Az ő egyénisége századokra szóló reformprogramra volt, aki belejátszott még a XIX. század döntő eseményeibe is. Amiket ezúttal felőle nyújtok, épp úgy vonatkoznak művészi mint emberi ténykedéseire, mert bajos lesz a műtörténelemnek valaha eldönteni, hogy mint művész vagy mint ember volt-e nagyobb? A felsorolandó adatokból is eléggé ki fog ez derülni. A királykoronázás évében, 1867-ben történt, mikor meghitt barátja: néhai Schzuendtner Mihály belvárosi apátplébános vendégszerető házánál több hetet töltött. Ez időben a világ minden részéből ki volt rá vetve a háló, hogy világhírű nimbusza (ha csak lehetséges) kizsákmanyoltassék. Az akkori szerencsés kezű s nagyhitelű művész-impresszárió Ullmann is itt debütírozván akkor: felkereste Lisztet s kerek egy millió forintot ígért neki kellő biztosíték mellett, ha egy évi hangverseny-körutra megy vele Amerikába. Liszt mosolyogva hallgatta a reklámhős ajánlatát s aztán megveregetve a vallat e szavakkal ereszté el: «Kedves Ullmann! Köszönöm szíves megemlékezését, de nem kérek belőle. Lássa, én soha sem üzérkedtem a művészettel s a míg élek, már nem is fogok. Aztán meg öreg is vagyok már arra, hogy mint lánczra vert oroszlán engedjem magamat mutogatni. De őszintén szólva, nem is tudnék mit kezdeni az ön milliójával, mert lássa: sem a börzén nem játszom, sem dividendákra nem spekulálok. Az én szerény életigényeim az ön milliójával is csak a mostaniak maradnának, azokat pedig istennek hála. meg reklámdrótok s monstre-plakátok nélkül is ki tudom elégíteni.» Így hallottam e szavakat saját szájából. Azután visszatért az örökvárosba, Rómába, hogy megírja «Krisztus» oratóriumát; átdolgozza «Esztergomi miséjét», «Prometheusz» szimfóniáját stb., s emellett még egy pár operai átiratot is írjon, hogy értük cserében kinyomatva lássa «Szent Erzsébet» oratóriumát s «koronázási miséjét». 1859-ben jelent meg először franczia nyelven «A cigányok és zenéjükről» szóló könyve, mely az egész világ sajtójában óriási port vert fel, s mely számtalan ellenséget és éles támadást zúdított a nyakába. Francziaországi ellenségei − élükön a híres zenekritikus Scudo-al − voltak az elsők, akik anathémát kiáltottak fejére, s a legrosszabb akaratú elferdítésekkel kürtölték világgá, hogy Liszt mint magyar, megtagadta a magyartól zenéjét s azt a cigányoknak ajándékozta. Utána ment csak úgy vakon a többi európai sajtó, főleg pedig a német, de legdühösebben mégis a magyar, mely egyenesen kiátkozta. Akadtak ugyan igazságos elbírálók is, kik elolvasták a könyvét, s úgy találták (köztük csekély magam is, ki az időben szintén nagy részt vettem a polémiában), hogy mindebből egy szó sem igaz, csak annyi, hogy Liszt megmondja benne az igazságot, t. i. hogy a magyar zenét semmiféle faj sem tudja oly eredeti módon interpretálni, mint a czigány zenészfaj, kiváltképen Magyarországon. A könyvet aztán lefordították minden európai nyelvre, még magyarra is Heckenast Gusztáv kiadásában, rettenetes magyarsággal és zenészeti abszurdumokkal. De nem olvasta azt el többé senki, mert nem is akarta, csak szidták, ócsárolták szerzőjét kritika, közönség egyaránt. Sajátságos megtévelyítése volt ez a közvéleménynek, melyet nem is lehetett többé jóvátenni, s melynek égető fullánkjait egész életében kellett viselnie. Még a 80-as években is akárhányszor a szemére vetették (sőt halála után még a magyar parlamentben is). Utoljára már nem is védekezett ellene; csak tűrte e mártíromságot. Kevéssel halála előtt (1886-ban) egy ízben alkalmam nyílt vele ez ügyben is beható eszméket cserélni. «Lássa mester, − jegyzem meg a többek közt, − ön csak könyve czímével számította el magát; mert ha ahelyett: «Les bohémiens et de leur musique en Hongrie» ezt írja: «Les bohémiens et de leur manière à jouer la musique hongroise», soha senkinek eszébe nem jut önnel megtagadtatni a magyar zenét. Hisz aki a franczia nyelv szellemet érti, az tudja, hogy a leur musique» nemcsak azt jelenti, hogy az a zene, melyet valaki maga komponál, hanem azt is: ahogyan valaki a más centjét előadja. Az ön ellenségei az első értelmet tulajdonították könyve czímének s ez vált végzetessé. − Igaza van, − felelé − de ennyi malícziát épp a francziáktól nem tételeztem fel. Azután bizonyos fájdalmas iróniával tévé hozzá: «Csak az fáj, hogy hazámfiai is elhitték e rágalmat s követ dobtak rám. Pedig vagy tizenyolcz magyar rapszódiát írtam, de egyiket sem neveztem czigány-rapszódiának, holott a logika így hozta volna magával.» Hogy milyen volt érzületében, életmódja, szokásai s berendezésében? Erről köteteket lehetne összeírni, melyekhez magam is számtalan részlettel járultam már hozzá, alkalmam levén számos éven át vele legközvetlenebbül érintkezni. Egynehány vonás álljon itt is megvilágításul. Az irigység nemtelen szenvedélyét nem ismerte. Épp úgy méltányolta a legnagyobb szellemek alkotásait, mint az igazi tehetségek megnyilatkozásait. Finom, jóakaró, felbuzdító volt minden nemesebb törekvés iránt, ellenben szigorú, gyakran kihívó, visszatorló szemben az üres nyegleség vagy önhittséggel. Találó élczeinek mitrailleuse-ét ilyenkor puffogtatta legtalálóbban. Amennyire szerette, sőt kereste az alapos műveltségű s a szellemdús emberek társaságát: annyira terhére voltak az úgynevezett illemlátogatások vagy fogadások konvenczionális csevegései. Száz meg százféle megkeresésekkel terhelték. Ilyenek után órákig tartó idegesség fogta el s rendesen a hozza tapadt nagyság atkára hivatkozott. Hónapokon át érintkeztem vele a napnak minden szakában, de soha egy perczig tétlenül nem találtam. Vagy olvasott, vagy irt, vagy javította a maga és a mások műveit. Tenger idejét vették igénybe horrend levelezései, annyival inkább, mert minden érdekesebb vagy importánsabb leveléről másolatot tartott meg magának; a levelek czím-irata egész lélektani tanulmánynyá fejlődött ki nála. Szellemi foglalkozásainak részletein kívül, házi életét és szokásait, apró szeszélyeit s szenvedélyeit illetőleg is íveket, sőt köteteket lehetne összeírni. Aki őt házi rendjében, mindennapi életében nem ismerte, fogalma sem lehet azokról a minucziózus és sok tekintetben a pedánsságig ment szokásairól, melyeknek magát alávetette. Az ő házánál, de még inkább az ő szobájában legcsekélyebb nyoma sem volt az úgynevezett zseniális rendetlenségnek; még az utolsó levélborítéknak vagy vörös czeruzának is megvolt a maga rendes helye íróasztalán. Ha budapesti, vagy weimari, vagy római lakását bizonyos időre elfoglalta, napokat vett igénybe, míg különösen zongora- és dolgozószobáját berendezte. Valamint életmódjában, úgy lakásában sem volt barátja a felesleges luxusnak, sőt az úgynevezett comfort-ból is csak annyit lehetett nála találni, amennyi az ő kényelmi igényének megfelelt. Daczára ama fényűző életmód- és társadalmi érintkezésnek, melyben úgyszólván egész életét töltötte: a gastronomia raffinement-jai legkevésbbé nőttek a természetéhez. Rendes étkezési rendszere a legegyszerűbb volt. amit csak képzelni lehet. Este csak hideg étkeket s teát lehetett nála találni. A magyar konyhát s annak főleg drasztikusabb termékeit elébe tette a világ minden franczia menüjének. Hasonló ízlése volt a szivarokban is. Az adventnek egy rorátéját sem mulasztotta el, ha csak nem volt ágyban fekvő beteg; s dologhoz általában addig soha nem fogott, míg a templomból haza nem tért. Ez nála tiszta vallási meggyőződés szüleménye volt. Ε mélységes vallási érzület nélkül nem is lett volna képes azokat a monumentális egyházi műveket, oratóriumokat s miséket megalkotni. Magas szellemi műveltsége s gazdag világtapasztalatai mellett mindig a legfinomabb, udvarias és szellemdús volt a társalgása. De visszataszító is tudott lenni. Ha bizalmas körben, vagy meghittebb barátjaival szemközt néha belemelegedett a múltak emlékébe: önmaga is sokat beszélt el ilyemeket. Virtuózi fénykora s hódításainak tetőpontján pl. egyszer Bécsben az egykori hatalmas Metternich herczeg estélyére volt hivatalos, kinek szellemdús neje bizonyos inczidens következtében, nem éppen nagy rajongást akart művészete iránt tanúsítani. Midőn Liszt belépett a szalonjába, legmagasabb arisztokratikus, de finom gúnymosolylyal azt kérdezte tőle: «Minő Geschäfteket csinált Bécsben?» − «Bocsánat, heczegné! − felelé Liszt francziául, − csak a zsidók és a diplomaták szoktak Geschäfteket csinálni, mi művészek zenével foglalkozunk.» Chopinről beszélik, − de Liszttel történt az is, hogy egyszer egy büszke pénzkirályhoz volt hivatalos ebédre. A bankár azt hitte, hogy nem sérti meg, ha a fekete kávé után mindjárt fölkéri hautén-hangnyomattal, hogy játszék valamit a zongorán, melyhez karonfogva vezette. Liszt sértett önérzetében e szavakkal tért ki a fölkérésnek: «Uram! most nem vagyok hozzá diszponálva s azonkívül is alig ettem valamit.» − De száz meg száz hasonló jellemű vonást lehetne a nagyvilággal való érintkezési naplójából felsorolni. Természete nem tűrt semmiféle erkölcsi pressziót. Ez alatt szikla és aczél lett, míg saját akarata, érzülete s kedélyhangulatára hagyva, az előzékenységek bőséges szaruját minden nap, minden órában kész volt kiüríteni. Emlékező tehetsége valamint a művészetben, úgy világi éleményeiben is bámulatos volt, kivévén a személyi neveket és az emberi arczokat, melyeknek millióival volt dolga életén át. Ε tekintetben csak azokat tartotta meg emlékében, amelyek s akik bizonyos érdekesebb mozzanatokkal álltak kapcsolatban. Így volt a helyi tájékozódással is. Akiket igazán szeretett és becsült, azok irányában határt nem ismert előzékenysége, figyelme és őszínte barátsága. A rokon- és ellenszenvből eredő osztentatív magatartás felett, ha kellett, a legnagyobb nyugodtsággal tudott uralkodni; de ha kellett és szükségét látta, nem habozott azt tartózkodás nélkül kimutatni. Benne a művész eszményképe egyesült a nemesen, önzetlenül érezni és tenni tudó emberrel. S ez szerezte meg szamara azt az osztatlan nimbuszt és kegyeletet, melylyel mindenhol találkozott.”
ID. ÁBRÁNYI KORNÉL: KÉPEK A MÚLT ÉS JELENBŐL XXIII. Liszt Ferenczről (emlékezések és jellemvonások) (Az írást eredeti helyesírásban másolom át ide.) "A Liszt Ferenczről szóló életrajzok, jellemzések, levelezések s minden rendű megdicsőítő adathalmazok immár egy egészen különálló világirodalmi s műtörténeti tárházat képeznek. Magam is, aki húsz évig álltam vele szoros és benső hivatalos s intim baráti viszonyban, számos jellemző adattal járultam hozzá ez irodalmi halmazhoz; de akármeddig is élnék, mindig tudnék felőle a leghitelesebb alakban jellemzéseket s érintkezési adatokat szolgáltatni. Kimagasló, mondhatni mithikus alakja volt ő úgy a művészetnek, mint a társadalmi élet és pozícziónak. Az ő egyénisége századokra szóló reformprogramra volt, aki belejátszott még a XIX. század döntő eseményeibe is. Amiket ezúttal felőle nyújtok, épp úgy vonatkoznak művészi mint emberi ténykedéseire, mert bajos lesz a műtörténelemnek valaha eldönteni, hogy mint művész vagy mint ember volt-e nagyobb? A felsorolandó adatokból is eléggé ki fog ez derülni. A királykoronázás évében, 1867-ben történt, mikor meghitt barátja: néhai Schzuendtner Mihály belvárosi apátplébános vendégszerető házánál több hetet töltött. Ez időben a világ minden részéből ki volt rá vetve a háló, hogy világhírű nimbusza (ha csak lehetséges) kizsákmanyoltassék. Az akkori szerencsés kezű s nagyhitelű művész-impresszárió Ullmann is itt debütírozván akkor: felkereste Lisztet s kerek egy millió forintot ígért neki kellő biztosíték mellett, ha egy évi hangverseny-körutra megy vele Amerikába. Liszt mosolyogva hallgatta a reklámhős ajánlatát s aztán megveregetve a vallat e szavakkal ereszté el: «Kedves Ullmann! Köszönöm szíves megemlékezését, de nem kérek belőle. Lássa, én soha sem üzérkedtem a művészettel s a míg élek, már nem is fogok. Aztán meg öreg is vagyok már arra, hogy mint lánczra vert oroszlán engedjem magamat mutogatni. De őszintén szólva, nem is tudnék mit kezdeni az ön milliójával, mert lássa: sem a börzén nem játszom, sem dividendákra nem spekulálok. Az én szerény életigényeim az ön milliójával is csak a mostaniak maradnának, azokat pedig istennek hála. meg reklámdrótok s monstre-plakátok nélkül is ki tudom elégíteni.» Így hallottam e szavakat saját szájából. Azután visszatért az örökvárosba, Rómába, hogy megírja «Krisztus» oratóriumát; átdolgozza «Esztergomi miséjét», «Prometheusz» szimfóniáját stb., s emellett még egy pár operai átiratot is írjon, hogy értük cserében kinyomatva lássa «Szent Erzsébet» oratóriumát s «koronázási miséjét». 1859-ben jelent meg először franczia nyelven «A cigányok és zenéjükről» szóló könyve, mely az egész világ sajtójában óriási port vert fel, s mely számtalan ellenséget és éles támadást zúdított a nyakába. Francziaországi ellenségei − élükön a híres zenekritikus Scudo-al − voltak az elsők, akik anathémát kiáltottak fejére, s a legrosszabb akaratú elferdítésekkel kürtölték világgá, hogy Liszt mint magyar, megtagadta a magyartól zenéjét s azt a cigányoknak ajándékozta. Utána ment csak úgy vakon a többi európai sajtó, főleg pedig a német, de legdühösebben mégis a magyar, mely egyenesen kiátkozta. Akadtak ugyan igazságos elbírálók is, kik elolvasták a könyvét, s úgy találták (köztük csekély magam is, ki az időben szintén nagy részt vettem a polémiában), hogy mindebből egy szó sem igaz, csak annyi, hogy Liszt megmondja benne az igazságot, t. i. hogy a magyar zenét semmiféle faj sem tudja oly eredeti módon interpretálni, mint a czigány zenészfaj, kiváltképen Magyarországon. A könyvet aztán lefordították minden európai nyelvre, még magyarra is Heckenast Gusztáv kiadásában, rettenetes magyarsággal és zenészeti abszurdumokkal. De nem olvasta azt el többé senki, mert nem is akarta, csak szidták, ócsárolták szerzőjét kritika, közönség egyaránt. Sajátságos megtévelyítése volt ez a közvéleménynek, melyet nem is lehetett többé jóvátenni, s melynek égető fullánkjait egész életében kellett viselnie. Még a 80-as években is akárhányszor a szemére vetették (sőt halála után még a magyar parlamentben is). Utoljára már nem is védekezett ellene; csak tűrte e mártíromságot. Kevéssel halála előtt (1886-ban) egy ízben alkalmam nyílt vele ez ügyben is beható eszméket cserélni. «Lássa mester, − jegyzem meg a többek közt, − ön csak könyve czímével számította el magát; mert ha ahelyett: «Les bohémiens et de leur musique en Hongrie» ezt írja: «Les bohémiens et de leur manière à jouer la musique hongroise», soha senkinek eszébe nem jut önnel megtagadtatni a magyar zenét. Hisz aki a franczia nyelv szellemet érti, az tudja, hogy a leur musique» nemcsak azt jelenti, hogy az a zene, melyet valaki maga komponál, hanem azt is: ahogyan valaki a más centjét előadja. Az ön ellenségei az első értelmet tulajdonították könyve czímének s ez vált végzetessé. − Igaza van, − felelé − de ennyi malícziát épp a francziáktól nem tételeztem fel. Azután bizonyos fájdalmas iróniával tévé hozzá: «Csak az fáj, hogy hazámfiai is elhitték e rágalmat s követ dobtak rám. Pedig vagy tizenyolcz magyar rapszódiát írtam, de egyiket sem neveztem czigány-rapszódiának, holott a logika így hozta volna magával.» Hogy milyen volt érzületében, életmódja, szokásai s berendezésében? Erről köteteket lehetne összeírni, melyekhez magam is számtalan részlettel járultam már hozzá, alkalmam levén számos éven át vele legközvetlenebbül érintkezni. Egynehány vonás álljon itt is megvilágításul. Az irigység nemtelen szenvedélyét nem ismerte. Épp úgy méltányolta a legnagyobb szellemek alkotásait, mint az igazi tehetségek megnyilatkozásait. Finom, jóakaró, felbuzdító volt minden nemesebb törekvés iránt, ellenben szigorú, gyakran kihívó, visszatorló szemben az üres nyegleség vagy önhittséggel. Találó élczeinek mitrailleuse-ét ilyenkor puffogtatta legtalálóbban. Amennyire szerette, sőt kereste az alapos műveltségű s a szellemdús emberek társaságát: annyira terhére voltak az úgynevezett illemlátogatások vagy fogadások konvenczionális csevegései. Száz meg százféle megkeresésekkel terhelték. Ilyenek után órákig tartó idegesség fogta el s rendesen a hozza tapadt nagyság atkára hivatkozott. Hónapokon át érintkeztem vele a napnak minden szakában, de soha egy perczig tétlenül nem találtam. Vagy olvasott, vagy irt, vagy javította a maga és a mások műveit. Tenger idejét vették igénybe horrend levelezései, annyival inkább, mert minden érdekesebb vagy importánsabb leveléről másolatot tartott meg magának; a levelek czím-irata egész lélektani tanulmánynyá fejlődött ki nála. Szellemi foglalkozásainak részletein kívül, házi életét és szokásait, apró szeszélyeit s szenvedélyeit illetőleg is íveket, sőt köteteket lehetne összeírni. Aki őt házi rendjében, mindennapi életében nem ismerte, fogalma sem lehet azokról a minucziózus és sok tekintetben a pedánsságig ment szokásairól, melyeknek magát alávetette. Az ő házánál, de még inkább az ő szobájában legcsekélyebb nyoma sem volt az úgynevezett zseniális rendetlenségnek; még az utolsó levélborítéknak vagy vörös czeruzának is megvolt a maga rendes helye íróasztalán. Ha budapesti, vagy weimari, vagy római lakását bizonyos időre elfoglalta, napokat vett igénybe, míg különösen zongora- és dolgozószobáját berendezte. Valamint életmódjában, úgy lakásában sem volt barátja a felesleges luxusnak, sőt az úgynevezett comfort-ból is csak annyit lehetett nála találni, amennyi az ő kényelmi igényének megfelelt. Daczára ama fényűző életmód- és társadalmi érintkezésnek, melyben úgyszólván egész életét töltötte: a gastronomia raffinement-jai legkevésbbé nőttek a természetéhez. Rendes étkezési rendszere a legegyszerűbb volt. amit csak képzelni lehet. Este csak hideg étkeket s teát lehetett nála találni. A magyar konyhát s annak főleg drasztikusabb termékeit elébe tette a világ minden franczia menüjének. Hasonló ízlése volt a szivarokban is. Az adventnek egy rorátéját sem mulasztotta el, ha csak nem volt ágyban fekvő beteg; s dologhoz általában addig soha nem fogott, míg a templomból haza nem tért. Ez nála tiszta vallási meggyőződés szüleménye volt. Ε mélységes vallási érzület nélkül nem is lett volna képes azokat a monumentális egyházi műveket, oratóriumokat s miséket megalkotni. Magas szellemi műveltsége s gazdag világtapasztalatai mellett mindig a legfinomabb, udvarias és szellemdús volt a társalgása. De visszataszító is tudott lenni. Ha bizalmas körben, vagy meghittebb barátjaival szemközt néha belemelegedett a múltak emlékébe: önmaga is sokat beszélt el ilyemeket. Virtuózi fénykora s hódításainak tetőpontján pl. egyszer Bécsben az egykori hatalmas Metternich herczeg estélyére volt hivatalos, kinek szellemdús neje bizonyos inczidens következtében, nem éppen nagy rajongást akart művészete iránt tanúsítani. Midőn Liszt belépett a szalonjába, legmagasabb arisztokratikus, de finom gúnymosolylyal azt kérdezte tőle: «Minő Geschäfteket csinált Bécsben?» − «Bocsánat, heczegné! − felelé Liszt francziául, − csak a zsidók és a diplomaták szoktak Geschäfteket csinálni, mi művészek zenével foglalkozunk.» Chopinről beszélik, − de Liszttel történt az is, hogy egyszer egy büszke pénzkirályhoz volt hivatalos ebédre. A bankár azt hitte, hogy nem sérti meg, ha a fekete kávé után mindjárt fölkéri hautén-hangnyomattal, hogy játszék valamit a zongorán, melyhez karonfogva vezette. Liszt sértett önérzetében e szavakkal tért ki a fölkérésnek: «Uram! most nem vagyok hozzá diszponálva s azonkívül is alig ettem valamit.» − De száz meg száz hasonló jellemű vonást lehetne a nagyvilággal való érintkezési naplójából felsorolni. Természete nem tűrt semmiféle erkölcsi pressziót. Ez alatt szikla és aczél lett, míg saját akarata, érzülete s kedélyhangulatára hagyva, az előzékenységek bőséges szaruját minden nap, minden órában kész volt kiüríteni. Emlékező tehetsége valamint a művészetben, úgy világi éleményeiben is bámulatos volt, kivévén a személyi neveket és az emberi arczokat, melyeknek millióival volt dolga életén át. Ε tekintetben csak azokat tartotta meg emlékében, amelyek s akik bizonyos érdekesebb mozzanatokkal álltak kapcsolatban. Így volt a helyi tájékozódással is. Akiket igazán szeretett és becsült, azok irányában határt nem ismert előzékenysége, figyelme és őszínte barátsága. A rokon- és ellenszenvből eredő osztentatív magatartás felett, ha kellett, a legnagyobb nyugodtsággal tudott uralkodni; de ha kellett és szükségét látta, nem habozott azt tartózkodás nélkül kimutatni. Benne a művész eszményképe egyesült a nemesen, önzetlenül érezni és tenni tudó emberrel. S ez szerezte meg szamara azt az osztatlan nimbuszt és kegyeletet, melylyel mindenhol találkozott.”
753 Búbánat 2017-02-06 14:42:12
1936. OKTÓBER 24., Budapesti Hírlap „Diadalút volt az Operaház művészeinek bayreuthi vendégszereplése” „Tüntető szeretettel fogadta az együttest a német művészváros” BAYREUTH, okt. 23. (A Budapesti Hírlap tudósítójának jelentése.) "A bayreuthi Liszt Ferenc emlékhét nemzetközi jelentőségű művészeseményeinek sorában is nagyszabású és felejthetetlen élményt jelentett az Operaház művészegyüttesének vendégszereplése. Wagner Richard és Liszt Ferenc történelmi városában Karl Schlumprecht dr. bayreuthi főpolgármester meghívására, mint ismeretes, két estén át vendégszerepelt a m. kir. Operaház teljes művészegyüttese. Márkus László igazgató, Oláh Gusztáv főrendező, Morlin Amadé főtitkár vezetésével 240 tagú együttes indult útnak Bayreuthbe, hogy a hivatalos Magyarország képviselőivel együtt hódoljon Liszt Ferenc emlékének és a magyar művészek nevében Liszt Ferenc magyarságát hirdesse a nagy hagyományok nevezetes városában, ahol a világot járó nagy zeneszerző és zongoraművész végső pihenőre talált. Az Operaház művészei közül Báthy Anna, Budanovits Mária, Palló Imre dr., Losonczy György, Komáromi Pál, Farkas Sándor, Palotay Árpád, Vitéz Tibor vettek részt többek között a vendégjátékon, amelyen Ferencsik János karmester vezényletével Liszt nemes alkotása, a Szent Erzsébet legenda került előadásra. Bayreuthba indultak ugyanakkor az énekkar, a zenekar és az Operaház balettkarának tagjai is, s az utóbbiak a Liszt Ferenc zenéjére összeállított táncképekkel, a Magyar ábrándok és a Pesti karnevál kedvesen finom táncjeleneteivel gyönyörködtették a bayreuthi közönséget, amely megható lelkesedéssel és őszinte érdeklődéssel fogadta a Liszt Ferenc hazájából érkező művészeket. A németországi vendégjáték az ünneplések valóságos sorozata volt! A határállomáson, Passauban zászlódísz és ünnepi közönség fogadta az érkező művészcsoportot, Bayreuthben Ludwig Siebert bajor miniszterelnök, Gürtner ' birodalmi igazságügy miniszter vettek részt az operaházi együttes előadásain, és a vendégjáték két estjén hely nem maradt üresen a Ludwig Siebert Festhalle hatalmas csarnokában, sem az újjáalakított őrgrófi Operaház nézőterén. Magyarország kegyelete megkapó módon jutott kifejezésre a mélységes hódolatban, amelyet Wagner Richárd és Liszt Ferenc iránt érzett az egész nemzet. Sztójay Döme tábornok, berlini magyar követ a kormány nevében, vitéz Hász Aladár miniszteri tanácsos a kultuszminiszter képviseletében helyeztek koszorút Wagner és Liszt Ferenc síremlékére, de részt kért az emlékezésből a baráti német birodalom is, amely szívvel-lélekkel osztozott a magyar nemzet kegyeletének megnyilatkozásában. Koszorúkat helyeztek el Liszt Ferenc sirkápolnájára Márkus László, az Operaház igazgatója, Isoz Kálmán, a Zeneművészeti Főiskola főtitkára, Dömötör Lajos, a Filharmóniai Társaság igazgatója, de a művészek közül is csaknem valamennyien legalább egy szál virággal rótták le kegyeletüket a halhatatlan muzsikus emléke előtt. Nem csupán a kegyelet, de az őszinte barátság testvéri ünnepe is volt a bayreuthi vendégszereplés. Karl Schlumprecht dr., Bayreuth főpolgármestere megható szeretettel gondoskodott a város vendégeiről. Páratlan bőkezűséggel látta vendégül az egész együttest, ajándékokkal az őszinte barátság és szeretet jeleivel halmozta el az összes szereplőket, kezdve Márkus igazgatótól a legegyszerűbb műszaki munkásig és tette felejthetetlenné a német kedély, a barátság és a megbecsülés jeleivel a bayreuthi napokat mindazok számára, akik csak azokon részt vehettek. Semmi nem jellemzi jobban az általános érdeklődést és a magyar nemzet iránti baráti érzést, amely Németországban a bayreuthi ünnepség alkalmával megnyilvánult, mint az, hogy Schlumprecht főpolgármester meghívását szíves szeretettel fogadták a birodalom legelőkelőbbjei is. Megjelent Bayreuthben Ágost Vilmos porosz királyi herceg. Részt vettek a díszelőadásokon Wreede herceg és leányai. A Liszt-ünnepség legfőbb védnökségét Wagner Siegfried özvegye, Winifred asszony vállalta, aki a Villa Wahnfried kastélyában személyesen fogadta az Országos Liszt Ferenc Társaság nevében nála tisztelgő vendégeket. Tapssal, virággal, ajándékkal kedveskedtek az Operaház tagjainak és általában a magyar művészeknek a bayreuthiak. A sok ajándék között az Operaháznak ajánlotta fel Schlumprecht dr. főpolgármester Liszt Ferenc egy fiatalkori pompás mellszobrát, valamint több Liszt-ereklyét, köztük a mester egy hajfürtjét és az inget is, amelyben lelkét kilehelte. Ezek az emléktárgyak a magyarországi Liszt Ferenc-múzeum értékeit gyarapítják. A legszebb ajándék azonban, amelyet Bayreuth csak adhatott a magyar együttesnek — nem szólva a főpolgármester szinte tékozló bőkezűségéről, amely több mint 50.000 márkát fordított a magyar művészek vendéglátására — a sajtó elismerése volt. A bayreuthi lapok közleményei kivétel nélkül a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel ünnepelték ezúttal Liszt Ferencben a legnagyobb magyar zeneköltő emlékét."
1936. OKTÓBER 24., Budapesti Hírlap „Diadalút volt az Operaház művészeinek bayreuthi vendégszereplése” „Tüntető szeretettel fogadta az együttest a német művészváros” BAYREUTH, okt. 23. (A Budapesti Hírlap tudósítójának jelentése.) "A bayreuthi Liszt Ferenc emlékhét nemzetközi jelentőségű művészeseményeinek sorában is nagyszabású és felejthetetlen élményt jelentett az Operaház művészegyüttesének vendégszereplése. Wagner Richard és Liszt Ferenc történelmi városában Karl Schlumprecht dr. bayreuthi főpolgármester meghívására, mint ismeretes, két estén át vendégszerepelt a m. kir. Operaház teljes művészegyüttese. Márkus László igazgató, Oláh Gusztáv főrendező, Morlin Amadé főtitkár vezetésével 240 tagú együttes indult útnak Bayreuthbe, hogy a hivatalos Magyarország képviselőivel együtt hódoljon Liszt Ferenc emlékének és a magyar művészek nevében Liszt Ferenc magyarságát hirdesse a nagy hagyományok nevezetes városában, ahol a világot járó nagy zeneszerző és zongoraművész végső pihenőre talált. Az Operaház művészei közül Báthy Anna, Budanovits Mária, Palló Imre dr., Losonczy György, Komáromi Pál, Farkas Sándor, Palotay Árpád, Vitéz Tibor vettek részt többek között a vendégjátékon, amelyen Ferencsik János karmester vezényletével Liszt nemes alkotása, a Szent Erzsébet legenda került előadásra. Bayreuthba indultak ugyanakkor az énekkar, a zenekar és az Operaház balettkarának tagjai is, s az utóbbiak a Liszt Ferenc zenéjére összeállított táncképekkel, a Magyar ábrándok és a Pesti karnevál kedvesen finom táncjeleneteivel gyönyörködtették a bayreuthi közönséget, amely megható lelkesedéssel és őszinte érdeklődéssel fogadta a Liszt Ferenc hazájából érkező művészeket. A németországi vendégjáték az ünneplések valóságos sorozata volt! A határállomáson, Passauban zászlódísz és ünnepi közönség fogadta az érkező művészcsoportot, Bayreuthben Ludwig Siebert bajor miniszterelnök, Gürtner ' birodalmi igazságügy miniszter vettek részt az operaházi együttes előadásain, és a vendégjáték két estjén hely nem maradt üresen a Ludwig Siebert Festhalle hatalmas csarnokában, sem az újjáalakított őrgrófi Operaház nézőterén. Magyarország kegyelete megkapó módon jutott kifejezésre a mélységes hódolatban, amelyet Wagner Richárd és Liszt Ferenc iránt érzett az egész nemzet. Sztójay Döme tábornok, berlini magyar követ a kormány nevében, vitéz Hász Aladár miniszteri tanácsos a kultuszminiszter képviseletében helyeztek koszorút Wagner és Liszt Ferenc síremlékére, de részt kért az emlékezésből a baráti német birodalom is, amely szívvel-lélekkel osztozott a magyar nemzet kegyeletének megnyilatkozásában. Koszorúkat helyeztek el Liszt Ferenc sirkápolnájára Márkus László, az Operaház igazgatója, Isoz Kálmán, a Zeneművészeti Főiskola főtitkára, Dömötör Lajos, a Filharmóniai Társaság igazgatója, de a művészek közül is csaknem valamennyien legalább egy szál virággal rótták le kegyeletüket a halhatatlan muzsikus emléke előtt. Nem csupán a kegyelet, de az őszinte barátság testvéri ünnepe is volt a bayreuthi vendégszereplés. Karl Schlumprecht dr., Bayreuth főpolgármestere megható szeretettel gondoskodott a város vendégeiről. Páratlan bőkezűséggel látta vendégül az egész együttest, ajándékokkal az őszinte barátság és szeretet jeleivel halmozta el az összes szereplőket, kezdve Márkus igazgatótól a legegyszerűbb műszaki munkásig és tette felejthetetlenné a német kedély, a barátság és a megbecsülés jeleivel a bayreuthi napokat mindazok számára, akik csak azokon részt vehettek. Semmi nem jellemzi jobban az általános érdeklődést és a magyar nemzet iránti baráti érzést, amely Németországban a bayreuthi ünnepség alkalmával megnyilvánult, mint az, hogy Schlumprecht főpolgármester meghívását szíves szeretettel fogadták a birodalom legelőkelőbbjei is. Megjelent Bayreuthben Ágost Vilmos porosz királyi herceg. Részt vettek a díszelőadásokon Wreede herceg és leányai. A Liszt-ünnepség legfőbb védnökségét Wagner Siegfried özvegye, Winifred asszony vállalta, aki a Villa Wahnfried kastélyában személyesen fogadta az Országos Liszt Ferenc Társaság nevében nála tisztelgő vendégeket. Tapssal, virággal, ajándékkal kedveskedtek az Operaház tagjainak és általában a magyar művészeknek a bayreuthiak. A sok ajándék között az Operaháznak ajánlotta fel Schlumprecht dr. főpolgármester Liszt Ferenc egy fiatalkori pompás mellszobrát, valamint több Liszt-ereklyét, köztük a mester egy hajfürtjét és az inget is, amelyben lelkét kilehelte. Ezek az emléktárgyak a magyarországi Liszt Ferenc-múzeum értékeit gyarapítják. A legszebb ajándék azonban, amelyet Bayreuth csak adhatott a magyar együttesnek — nem szólva a főpolgármester szinte tékozló bőkezűségéről, amely több mint 50.000 márkát fordított a magyar művészek vendéglátására — a sajtó elismerése volt. A bayreuthi lapok közleményei kivétel nélkül a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel ünnepelték ezúttal Liszt Ferencben a legnagyobb magyar zeneköltő emlékét."
752 Ardelao 2017-02-04 23:15:06 [Válasz erre: 751 Ardelao 2017-02-04 18:38:04]
[url] http://www.muzsikalendarium.hu/muzsika/index.php?area=article&id_article=199;GOBBI HENRIK, A ZENEAAKADÉMIA ZONGORATANÁRA - Liszt és Gobbi kapcsolata [/url] Szerző: Gyöngyösi Szilvia
[url] http://www.muzsikalendarium.hu/muzsika/index.php?area=article&id_article=199;GOBBI HENRIK, A ZENEAAKADÉMIA ZONGORATANÁRA - Liszt és Gobbi kapcsolata [/url] Szerző: Gyöngyösi Szilvia
751 Ardelao 2017-02-04 18:38:04
Papp Viktor: „Liszt Ferenc élő magyar tanítványai” >Liszt Ferenc tanítványaival s a mester pedagógiai munkásságával aránylag keveset és elég felületesen foglalkozott a hatalmas arányú Liszt-irodalom. A szegényes magyar zenei irodalom pedig csaknem semmit. Holott Liszt sokrétű egyéniségének egyik jellegzetes vonása: tanító-hajlama, mely egész életén, a zeneművészet minden ágát érintve, végigvonult. Tizenhat éves-korában Párizsban már zongoraleckékből élt s ettől kezdve a tanítványok csak a virtuóz évek utazgatásaiban maradtak el mellőle. De azért Liszt sohasem volt zenetanító, vagy zongoratanár, többször és hevesen tiltakozott is ilyen megítélése ellen, ő nem zeneleckét adott, hanem „művészetet terjesztett” zongorája mellett, íróasztalánál, a zenekar élén, sőt az emberekkel való érintkezése közben is. Nem volt a mai értelemben vett pedagógus és hat évtizeden át mégis ő tanította zenére a világot. Ha pedagógus nem volt, természetesen pedagógiai módszere sem lehetett. És mégis volt: mely a felismert tehetségek előbbre vitelében és megerősítésében nyilvánult meg. Senki sem tudott olyan elismeréssel adózni a tehetségnek, mint Liszt, még akkor is, ha a tehetség iránya az ő felfogásával ellentétes volt. A szép, a szebb: egyetlen pedagógusi parancsa, melyet a zenében legtöbbször példákkal, „megmutatással” érvényesített. Sokszor csak beszélt a műről, anélkül, hogy megszólaltatta volna, de legtöbbször a megmutatáshoz folyamodott s hangokkal, a játékával oktatott. Legnagyobb pedagógiai ereje pedig a grandiózus egyéniségében rejlett, mely bűvös hatása körébe vont mindenkit. Egyik Lotz tanítvány mondta el, a mester úgy oktatta rajztábláját körülvevő tanítványait, hogy megjelölve a feladatot, - mondjuk: futó alak – a krétát kezébe vette, a táblának háttal állt s anélkül, hogy a rajztáblára nézett volna, a futó alak körvonalát, nagy lábujjánál megkezdve, egyetlen lendülettel felrajzolta . . . . aztán megfordult, ránézett rajzára s ennyi magyarázatot tett hozzá mint tanár: „Így kell ezt csinálni” . . . . És mégis, nem is képzelné az ember, milyen hatalmas oktató erő van a tudásnak ilyen bravúrjában. Liszt is tett így nem egyszer, de ha érdemesnek látta, apróságokba is belement. . . . . . Liszt Ferenc tanítványai „megjelölt” emberek. Megkülönböztetett tiszteletben járnak közöttünk. Hiszen ők látták a mestert, hallották a hangját, gyönyörködtek páratlan zongoraművészetében, dicsekednek kézszorításával, legendás homlok-csókjával, feddésével, vagy elismerésével, feledhetetlen pillantásával, melynek glóriája láthatatlanul övezi őket s kíséri mindenfelé, akár megmaradtak a művészet berkeiben, akár pedig elbújtak a társadalom valamelyik bokrában. A szépnek és nemesnek valami imbolygó fénye kíséri őket, valami megkülönböztetettség, melyet esetleg csak mi aggatunk reájuk, de amely mesterük művészeti tündérvilágának itt maradt foszlánya is lehet. . . . . Tudjuk, hogy Liszt a legnagyobb magyar zeneköltő és a világ legnagyobb zongoraművésze, korának és minden időknek legemelkedettebb szellemű zeneművészeti apostola volt. Ebbeli működését tanítványai útján hatványozta. Tanítványinak száma a vonatkozó irodalom szerint 427, köztük olyan világ-nevek, mint: Sophie Menter, Emil Sauer, Eugen d’Albert, Karl Taussig, August Stradal, Bernhard Stavenhagen, August Göllerich, Isaac Albeniz, Alexander Borodin, Franz Brendel, Hans Bronsart, Hans von Bülow, Peter Cornelius, Wilhelm Kienzl, Moriz Moskowski, Felix Mottl, Joachim Raff, Rimski-Korzakoff, a két Rubinstein, Saint-Saëns, Bedrich Smetana, Felix Weingartner, Joseph Wieniawski, Vincent d’Indy, Joachim József, Nikisch Artur, Mosonyi Mihály, Thomán István, Zichy Géza gróf……. Szinte elkáprázik az ember szeme ettől a tündöklő névsortól. És még van vagy száz Liszt-tanítvány, kik közül nem egy megragyogtatta nevét időlegesen a zeneművészet történetében. < • >Liszt tanítványait többféleképpen osztályozhatjuk. Voltak „hiteles” Liszt-tanítványok, kiket a mester maga vett fel, s akiket tüzetes oktatásban részesített. Ezek neve széles körben ismertté vált. Voltak olyanok, akiknek megengedte, hogy óráira eljárjanak, de velük sohasem foglalkozott. Voltak aztán számosan olyanok, akik talán egyszer valahogyan bekerültek az órára s a világban, mint a mester „legkedvesebb tanítványai”szélhámoskodtak. Merészségükben odáig mentek, hogy nem egyszer szabó és virágszámláikat is a mesterrel fizettették meg, mikor odébbálltak. Az ilyenek sok bajt és kisebb-nagyobb kellemetlenséget okoztak a jóságáról híres Lisztnek, aki tanítványait nemcsak oktatta, de sokszor anyagilag is segítette és mindenkit ingyen tanított, úgy Weimarban, mint Rómában és Budapesten. (Legfiatalabb éveiben, Párizsban természetesen fizettette leckéit, hiszen akkor azok jövedelméből élt, de Genfben a konzervatóriumi oktatást már ingyen látta el.) A budapesti Zeneakadémián az volt a helyzet, hogy a két zongoratanár, Erkel és Gobbi, saját akadémiai növendékei közül válogatta ki a legtehetségesebbeket s mikor Liszt évente szokásosan ősszel megérkezett, ezeket bemutatták neki. Liszt tetszése szerint vette fel közülük növendékeit és ezen felül bárkit, akit akart. Erről a Zeneakadémia 1883-84-es Évkönyvében (9. oldal) ezt olvashatjuk: „A Liszt-hallgatókra megjegyeztetik, hogy a nagymester beleegyezése mellett, az elnökség felterjesztésére a nmgu (nagyméltóságú, A.) közoktatási ministérium 1884. évi február 13-án kelt 5672. számú magas rendeletében elhatározta, hogy ezen túl, akik az orsz. m. kir. zeneakadémiába alapszabályszerű módon és időben felvéve nincsenek, ha Liszt Ferenc elnöknek Buda-Pesten tartózkodása alatt annak legfelsőbb zongora-osztályába elfogadtattak és abba járni óhajtanak, kötelesek előre és egyszerre harmincz forint tandíjat az igazgatóságnál lefizetni és hogy e tandíj fizetése alól csak azok menthetők fel, kik az alapszabályok értelmében felszerelt s az igazgatósághoz figyelmet érdemlő indokkal támogatott kérvényt nyújtanak be.” Ez volt a rend néhány évig a Zeneakadémián, melynek alapján a Liszt-növendékektől harminc pengő tandíjat szedhettek. De úgy látszik, többen nem tudták megfizetni az összeget, vagy Liszttől elkönyörögték azt (könnyű volt!), mert a mester budapesti tanításának utolsó Évkönyvében (1885/86. 10. oldal) azt olvassuk, hogy . . . . . „ennek a (t.i. a tandíjfizetésnek) a folyó tanévben érvényt szerezni nem lehetett, mert növendékeit a nagymester privát tanulóinak declarálta, s mint ilyeneket a saját lakosztályán oktatta.” Így Liszt az ingyen oktatás elvét a Zeneakadémia szabályzatával, s a minisztérium rendelkezésével szemben is meg tudta tartani, ami talán szükséges volt azért is, hogy a mestert évente Budapestre is elkísérő külföldi tanítványok (Menter, Stradal, Stavenhagen, Schmalhausen, Weigelt stb.) ne fizessenek nálunk tandíjat, mikor a mester mellett, más helyt, sohasem fizettek. Budapesten Lisztnek kétféle tanítványa volt. Azok, akik a Zeneakadémia kötelékében állottak s azok, akik az intézet kötelékeibe nem tartoztak. Ha az akadémisták közben oklevelet kaptak, Liszt meghívására, mint intézeti köteléken kívül állók, látogatták óráját. A Liszt-tanítványok névsorában feltűnhetik, hogy azok nem mind zongoristák. Liszt óráinak egyik jellegzetessége volt, hogy felölelte az általános művészet és zeneművészet minden ágát. Ezért hozzá írók, zeneszerzők, karmesterek, hegedűsök, hárfa- és orgonajátékosok is jártak tanácsáért s irányításért. < . . . . . Budapest, 1936. augusztus 24-én Papp Viktor. Liszt Ferenc élő magyar tanítványai című könyvéből- Dante Kiadás, Budapest.
Papp Viktor: „Liszt Ferenc élő magyar tanítványai” >Liszt Ferenc tanítványaival s a mester pedagógiai munkásságával aránylag keveset és elég felületesen foglalkozott a hatalmas arányú Liszt-irodalom. A szegényes magyar zenei irodalom pedig csaknem semmit. Holott Liszt sokrétű egyéniségének egyik jellegzetes vonása: tanító-hajlama, mely egész életén, a zeneművészet minden ágát érintve, végigvonult. Tizenhat éves-korában Párizsban már zongoraleckékből élt s ettől kezdve a tanítványok csak a virtuóz évek utazgatásaiban maradtak el mellőle. De azért Liszt sohasem volt zenetanító, vagy zongoratanár, többször és hevesen tiltakozott is ilyen megítélése ellen, ő nem zeneleckét adott, hanem „művészetet terjesztett” zongorája mellett, íróasztalánál, a zenekar élén, sőt az emberekkel való érintkezése közben is. Nem volt a mai értelemben vett pedagógus és hat évtizeden át mégis ő tanította zenére a világot. Ha pedagógus nem volt, természetesen pedagógiai módszere sem lehetett. És mégis volt: mely a felismert tehetségek előbbre vitelében és megerősítésében nyilvánult meg. Senki sem tudott olyan elismeréssel adózni a tehetségnek, mint Liszt, még akkor is, ha a tehetség iránya az ő felfogásával ellentétes volt. A szép, a szebb: egyetlen pedagógusi parancsa, melyet a zenében legtöbbször példákkal, „megmutatással” érvényesített. Sokszor csak beszélt a műről, anélkül, hogy megszólaltatta volna, de legtöbbször a megmutatáshoz folyamodott s hangokkal, a játékával oktatott. Legnagyobb pedagógiai ereje pedig a grandiózus egyéniségében rejlett, mely bűvös hatása körébe vont mindenkit. Egyik Lotz tanítvány mondta el, a mester úgy oktatta rajztábláját körülvevő tanítványait, hogy megjelölve a feladatot, - mondjuk: futó alak – a krétát kezébe vette, a táblának háttal állt s anélkül, hogy a rajztáblára nézett volna, a futó alak körvonalát, nagy lábujjánál megkezdve, egyetlen lendülettel felrajzolta . . . . aztán megfordult, ránézett rajzára s ennyi magyarázatot tett hozzá mint tanár: „Így kell ezt csinálni” . . . . És mégis, nem is képzelné az ember, milyen hatalmas oktató erő van a tudásnak ilyen bravúrjában. Liszt is tett így nem egyszer, de ha érdemesnek látta, apróságokba is belement. . . . . . Liszt Ferenc tanítványai „megjelölt” emberek. Megkülönböztetett tiszteletben járnak közöttünk. Hiszen ők látták a mestert, hallották a hangját, gyönyörködtek páratlan zongoraművészetében, dicsekednek kézszorításával, legendás homlok-csókjával, feddésével, vagy elismerésével, feledhetetlen pillantásával, melynek glóriája láthatatlanul övezi őket s kíséri mindenfelé, akár megmaradtak a művészet berkeiben, akár pedig elbújtak a társadalom valamelyik bokrában. A szépnek és nemesnek valami imbolygó fénye kíséri őket, valami megkülönböztetettség, melyet esetleg csak mi aggatunk reájuk, de amely mesterük művészeti tündérvilágának itt maradt foszlánya is lehet. . . . . Tudjuk, hogy Liszt a legnagyobb magyar zeneköltő és a világ legnagyobb zongoraművésze, korának és minden időknek legemelkedettebb szellemű zeneművészeti apostola volt. Ebbeli működését tanítványai útján hatványozta. Tanítványinak száma a vonatkozó irodalom szerint 427, köztük olyan világ-nevek, mint: Sophie Menter, Emil Sauer, Eugen d’Albert, Karl Taussig, August Stradal, Bernhard Stavenhagen, August Göllerich, Isaac Albeniz, Alexander Borodin, Franz Brendel, Hans Bronsart, Hans von Bülow, Peter Cornelius, Wilhelm Kienzl, Moriz Moskowski, Felix Mottl, Joachim Raff, Rimski-Korzakoff, a két Rubinstein, Saint-Saëns, Bedrich Smetana, Felix Weingartner, Joseph Wieniawski, Vincent d’Indy, Joachim József, Nikisch Artur, Mosonyi Mihály, Thomán István, Zichy Géza gróf……. Szinte elkáprázik az ember szeme ettől a tündöklő névsortól. És még van vagy száz Liszt-tanítvány, kik közül nem egy megragyogtatta nevét időlegesen a zeneművészet történetében. < • >Liszt tanítványait többféleképpen osztályozhatjuk. Voltak „hiteles” Liszt-tanítványok, kiket a mester maga vett fel, s akiket tüzetes oktatásban részesített. Ezek neve széles körben ismertté vált. Voltak olyanok, akiknek megengedte, hogy óráira eljárjanak, de velük sohasem foglalkozott. Voltak aztán számosan olyanok, akik talán egyszer valahogyan bekerültek az órára s a világban, mint a mester „legkedvesebb tanítványai”szélhámoskodtak. Merészségükben odáig mentek, hogy nem egyszer szabó és virágszámláikat is a mesterrel fizettették meg, mikor odébbálltak. Az ilyenek sok bajt és kisebb-nagyobb kellemetlenséget okoztak a jóságáról híres Lisztnek, aki tanítványait nemcsak oktatta, de sokszor anyagilag is segítette és mindenkit ingyen tanított, úgy Weimarban, mint Rómában és Budapesten. (Legfiatalabb éveiben, Párizsban természetesen fizettette leckéit, hiszen akkor azok jövedelméből élt, de Genfben a konzervatóriumi oktatást már ingyen látta el.) A budapesti Zeneakadémián az volt a helyzet, hogy a két zongoratanár, Erkel és Gobbi, saját akadémiai növendékei közül válogatta ki a legtehetségesebbeket s mikor Liszt évente szokásosan ősszel megérkezett, ezeket bemutatták neki. Liszt tetszése szerint vette fel közülük növendékeit és ezen felül bárkit, akit akart. Erről a Zeneakadémia 1883-84-es Évkönyvében (9. oldal) ezt olvashatjuk: „A Liszt-hallgatókra megjegyeztetik, hogy a nagymester beleegyezése mellett, az elnökség felterjesztésére a nmgu (nagyméltóságú, A.) közoktatási ministérium 1884. évi február 13-án kelt 5672. számú magas rendeletében elhatározta, hogy ezen túl, akik az orsz. m. kir. zeneakadémiába alapszabályszerű módon és időben felvéve nincsenek, ha Liszt Ferenc elnöknek Buda-Pesten tartózkodása alatt annak legfelsőbb zongora-osztályába elfogadtattak és abba járni óhajtanak, kötelesek előre és egyszerre harmincz forint tandíjat az igazgatóságnál lefizetni és hogy e tandíj fizetése alól csak azok menthetők fel, kik az alapszabályok értelmében felszerelt s az igazgatósághoz figyelmet érdemlő indokkal támogatott kérvényt nyújtanak be.” Ez volt a rend néhány évig a Zeneakadémián, melynek alapján a Liszt-növendékektől harminc pengő tandíjat szedhettek. De úgy látszik, többen nem tudták megfizetni az összeget, vagy Liszttől elkönyörögték azt (könnyű volt!), mert a mester budapesti tanításának utolsó Évkönyvében (1885/86. 10. oldal) azt olvassuk, hogy . . . . . „ennek a (t.i. a tandíjfizetésnek) a folyó tanévben érvényt szerezni nem lehetett, mert növendékeit a nagymester privát tanulóinak declarálta, s mint ilyeneket a saját lakosztályán oktatta.” Így Liszt az ingyen oktatás elvét a Zeneakadémia szabályzatával, s a minisztérium rendelkezésével szemben is meg tudta tartani, ami talán szükséges volt azért is, hogy a mestert évente Budapestre is elkísérő külföldi tanítványok (Menter, Stradal, Stavenhagen, Schmalhausen, Weigelt stb.) ne fizessenek nálunk tandíjat, mikor a mester mellett, más helyt, sohasem fizettek. Budapesten Lisztnek kétféle tanítványa volt. Azok, akik a Zeneakadémia kötelékében állottak s azok, akik az intézet kötelékeibe nem tartoztak. Ha az akadémisták közben oklevelet kaptak, Liszt meghívására, mint intézeti köteléken kívül állók, látogatták óráját. A Liszt-tanítványok névsorában feltűnhetik, hogy azok nem mind zongoristák. Liszt óráinak egyik jellegzetessége volt, hogy felölelte az általános művészet és zeneművészet minden ágát. Ezért hozzá írók, zeneszerzők, karmesterek, hegedűsök, hárfa- és orgonajátékosok is jártak tanácsáért s irányításért. < . . . . . Budapest, 1936. augusztus 24-én Papp Viktor. Liszt Ferenc élő magyar tanítványai című könyvéből- Dante Kiadás, Budapest.
750 Búbánat 2017-01-23 09:20:11
Orbán Viktor miniszterelnök kezdeményezésére a kormány az olaszországi buszbalesetben elhunyt áldozatok emlékére január 23-át nemzeti gyásznappá nyilvánította A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya felkonferálta: [url] http://rockdiszkont.hu/index.php?lap=163¶m=34¢er=uj_termekek&term_id=5762; Liszt Esztergomi miséje szólal meg: [/url] Kincses Veronika - soprano Takács Klára – contralto Korondi György - tenor Gregor József - bass Hungarian Radio and Television Chorus Budapest Symphony Orchestra conducted by Ferencsik János 1. I. Kyrie (7´24") 2. II. Gloria (12´35") 3. III. Credo (16´20") 4. IV. Sanctus (5´34") 5. V. Benedictus (6´33") 6. VI. Agnus Dei (8´09") Ismétlés a Dankó Rádióban 18 órától.
Orbán Viktor miniszterelnök kezdeményezésére a kormány az olaszországi buszbalesetben elhunyt áldozatok emlékére január 23-át nemzeti gyásznappá nyilvánította A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya felkonferálta: [url] http://rockdiszkont.hu/index.php?lap=163¶m=34¢er=uj_termekek&term_id=5762; Liszt Esztergomi miséje szólal meg: [/url] Kincses Veronika - soprano Takács Klára – contralto Korondi György - tenor Gregor József - bass Hungarian Radio and Television Chorus Budapest Symphony Orchestra conducted by Ferencsik János 1. I. Kyrie (7´24") 2. II. Gloria (12´35") 3. III. Credo (16´20") 4. IV. Sanctus (5´34") 5. V. Benedictus (6´33") 6. VI. Agnus Dei (8´09") Ismétlés a Dankó Rádióban 18 órától.
749 Búbánat 2017-01-18 10:43:20
Ma este, 20.46 – 22.00 Bartók Rádió Junior Prima-díjasok hangversenysorozata Vörös Szilvia énekel, Váradi László zongorázik I. Liszt: 1. Három dal - a) A Rajnánál, b) Mily szép, mily földöntúli szép, c) A marlingi harangok 2. Liszt: 104. Petrarca szonett II. Schubert-Liszt: 1. A molnár és a patak, 2. Margit a rokkánál III. Liszt: Két dal, 1. Jókedv és bánat, 2. A három cigány IV. Bellini-Liszt: Norma reminiszcencia V. Schumann: Asszonyszerelem, asszonysors - dalciklus (Bartók Emlékház, 2016. március 8.) (Ism. január 30., 13.46)
Ma este, 20.46 – 22.00 Bartók Rádió Junior Prima-díjasok hangversenysorozata Vörös Szilvia énekel, Váradi László zongorázik I. Liszt: 1. Három dal - a) A Rajnánál, b) Mily szép, mily földöntúli szép, c) A marlingi harangok 2. Liszt: 104. Petrarca szonett II. Schubert-Liszt: 1. A molnár és a patak, 2. Margit a rokkánál III. Liszt: Két dal, 1. Jókedv és bánat, 2. A három cigány IV. Bellini-Liszt: Norma reminiszcencia V. Schumann: Asszonyszerelem, asszonysors - dalciklus (Bartók Emlékház, 2016. március 8.) (Ism. január 30., 13.46)
748 Búbánat 2017-01-14 15:43:51
Bartók Rádió ma este 21.41 – 23.00 MVM Koncertek - A Zongora Bogányi Gergely hangversenye I. Beethoven: B-dúr (Hammerklavier) szonáta Op. 106. II. Liszt: 1. Két legenda - a) A-dúr (Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál) - b) E-dúr (Paulai Szent Ferenc a hullámokon) 2. Spanyol rapszódia (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. november 17.)
Bartók Rádió ma este 21.41 – 23.00 MVM Koncertek - A Zongora Bogányi Gergely hangversenye I. Beethoven: B-dúr (Hammerklavier) szonáta Op. 106. II. Liszt: 1. Két legenda - a) A-dúr (Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál) - b) E-dúr (Paulai Szent Ferenc a hullámokon) 2. Spanyol rapszódia (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. november 17.)
747 Búbánat 2017-01-09 11:16:51
[url] http://fidelio.hu/klasszikus/2016/12/10/eloszor_keszult_felvetel_liszt_faust-szimfoniajanak_atiratabol/; Először készült felvétel Liszt Faust-szimfóniájának átiratából [/url] Liszt Ferenc Faust-szimfóniájának Carl Tausig-féle átirata szólal meg Lajkó István Junior Prima Díjas zongoraművész előadásában a Hungaroton legújabb, világpremier kiadványán.
[url] http://fidelio.hu/klasszikus/2016/12/10/eloszor_keszult_felvetel_liszt_faust-szimfoniajanak_atiratabol/; Először készült felvétel Liszt Faust-szimfóniájának átiratából [/url] Liszt Ferenc Faust-szimfóniájának Carl Tausig-féle átirata szólal meg Lajkó István Junior Prima Díjas zongoraművész előadásában a Hungaroton legújabb, világpremier kiadványán.
746 Búbánat 2017-01-04 11:22:56 [Válasz erre: 745 Búbánat 2016-12-31 20:21:54]
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Az eddig ismertetett földszinti múzeumi helyiség és az első emeleti Dolgozószoba, Hálószoba, Ebédlő bemutatása után végezetül még szólni kell az ugyanezen a szinten található – elkülönült - KIS SZOBA látnivalóiról, a benne található tárgyakról is. (Liszt weimari tartózkodása idején lakásában személyzeti szobának volt berendezve. Az ablaktól balra: Klaviatúra. A csupán fából készült ún. „néma zongora” Lisztnek gyakorlás céljára szolgált utazásai során. Hat oktávja van. Az ajánló szöveg: „A mon maitre ami et compatriote Fr. Liszt en reconnaissance et dévouement Ed. Szerdahelyi.” Liszt Ferenc. Márvány mellszobor, 1838-ban készítette Lorenzo Bartolini Firenzében. Íróasztal alacsony rátéttel. Az asztalon Liszt Ferencnek írott levelek láthatóak, balról jobbra: a) Felix Mendelssohn-Bartholdy 1840. április 8-án kelt levele b) Robert Schumann 1844. január 1-én kel levele c) Hans von Bülow 1853. október 29-én kelt levele d) Hector Berlioz 1854. január 24-én kelt levele e) Richard Wagner 1856. január 24-én kelt levele f) Bedřich Smetana 1859. október 9-én kelt levele A kijárat felé a bal oldali falon: „El-jen Franz Liszt” Aláírás jobbra lenn: „Bettine pour féliciter”. Bettina von Arnim Liszt művészetének magasztalását kifejező rajza kottafejeken lovagló angyalokkal. Két kis asztalka Az egyik tízszögletes, a másik nyolcszögletes asztallappal és egy zsámoly, mindhárom keleties stílusú, ébenfából, gyöngykagylóval kirakva. Ghika hercegnő ajándéka. Sétapálcatartó sétapálcákkal. Nyolcszögletes, üvegezett és faragással ellátott sétapálcvatartó, tizennyolc, különböző fából készült sétapálcával. Közöttük van Augusta császárnő és Abdu’l Medjid szultán ajándéka; elefántcsont pálcafejek magyar címerekkel, néhány közülük pálmafából és halcsontból készült. Balra a kijárathoz vezető ajtó mellett: Cosima Wagner, született Liszt. Gustav Kietz mellszobra 1873-ból. (Az 1873/74-ben készült márvány mellszobor a bayreuthi Wahnfried-házban van.) A kijárathoz vezető ajtó mellett jobbra: Vitrin Három oldala üvegezett, hátoldalán tükörüveg. A vitrin tartalma fentről lefelé: a) Magyar útlevél Liszt Ferenc részére. A kiállítás kelte: Budapest, 1874. május 20. b) Liszt Ferenc. Viaszdombormű üveg alatt, barna bársony keretben és ráragasztott babérkoszorúval, készítette C. Dorsnsay. c) Sopron város 1840-ben kiállított oklevele Liszt Ferencnek a város tiszteletbeli polgárává történt választásáról. Kézírással készült. Az írás színe fekete, piros, kék és zöld. d) „Ballenstedt” – képeskönyv A köteten: „Liszt Ferencnek, Ballenstedt, 1852. június 22-én és 23-án”. Belül: Ballenstedt lakóinak 1852. szeptember 2-án kelt ajánlása. A kötet húsz lapot tartalmaz a Harz-hegység látképeivel. A képek Eduard Lütke (1801-1850) litográfiái. Bőrbe kötve, aranyozással kidolgozva. e) Richard Wagner Lohengrine és Tanhäusere. Szövegkönyv zenei mellékletekkel. Köln, 1852. Piros bőrbe kötve, aranyozással kidolgozva. Franz Carl Eisen kölni kiadó és könyvkereskedő hagyatékából. Franz Carl Eisen 1852. június 22-én kelt, Lisztnek szóló ajánlásával. f) Szivartartó. Rácsszerű lapok bronz bevonatú hengeralakú pálcákkal, üvegezve. Belül nyolc fiók van 144 szivar számára. III. Napóleon ajándéka Liszt Ferencnek 1867-ben Párizsban. FÜGGELÉK Az ismertetett kiadványban található képek (reprodukciók) felsorolása, megnevezése 1. Könyvborító címlapon: A Liszt-ház Weimarban – bejárati homlokzat kertkapuval (színes kép) 2. Liszt Bechstein zongorája a tágas, berendezett dolgozószobában – korabeli kép 3. A 11 éves Liszt. F. Villain kőnyomata A.E. Roehn műve nyomán 4. Egy forradalmi szimfónia vázlata (kotta hangjegyei) 1830. Liszt saját kezével. 5. Rákóczi induló. Kotta hangjegyei. Liszt sajátkezű munkája. 6. Liszt egyik hangversenyének műsora. Kijev, 1847. február 2. 7. Liszt Ferenc – Márvány mellszobor Bartolinitől, 1838. 8. Liszt Ferenc. Olajfestmény Ary Scheffer-től. 9. Carolyn v.Sayn-Wittgenstein Mária leányával. Fénykép C. Fischer kőnyomata után. 1844. 10. Richard Wagner. Kőnyomat C. Stockar-Eschertől. 1853. 11. Liszt levele titkárához, Bellonihoz. Weimar, 1849. május 14. (francia nyelven) 12. Hangversenyműsor Goethe és Schiller szobrának leleplezésére, Weimar, udvari színház, 1857. szeptember 3. 13. Faust-szimfónia. Az első nyomtatvány címlapja. 14. Liszt Ferenc. Olajfestmény Plockhorsttól. (papi reverendában, az 1860-as években) 15. Liszt weimari lakásának tágas, bútorokkal berendezett, tárgyakkal teli dolgozószobája 16. A könyv hátoldalán látható korabeli képen: Hálószoba, az ablaktól jobbra függönyözött ágy, mellette éjjeli szekrény, az ágy fejénél festmény függ a falon.
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Az eddig ismertetett földszinti múzeumi helyiség és az első emeleti Dolgozószoba, Hálószoba, Ebédlő bemutatása után végezetül még szólni kell az ugyanezen a szinten található – elkülönült - KIS SZOBA látnivalóiról, a benne található tárgyakról is. (Liszt weimari tartózkodása idején lakásában személyzeti szobának volt berendezve. Az ablaktól balra: Klaviatúra. A csupán fából készült ún. „néma zongora” Lisztnek gyakorlás céljára szolgált utazásai során. Hat oktávja van. Az ajánló szöveg: „A mon maitre ami et compatriote Fr. Liszt en reconnaissance et dévouement Ed. Szerdahelyi.” Liszt Ferenc. Márvány mellszobor, 1838-ban készítette Lorenzo Bartolini Firenzében. Íróasztal alacsony rátéttel. Az asztalon Liszt Ferencnek írott levelek láthatóak, balról jobbra: a) Felix Mendelssohn-Bartholdy 1840. április 8-án kelt levele b) Robert Schumann 1844. január 1-én kel levele c) Hans von Bülow 1853. október 29-én kelt levele d) Hector Berlioz 1854. január 24-én kelt levele e) Richard Wagner 1856. január 24-én kelt levele f) Bedřich Smetana 1859. október 9-én kelt levele A kijárat felé a bal oldali falon: „El-jen Franz Liszt” Aláírás jobbra lenn: „Bettine pour féliciter”. Bettina von Arnim Liszt művészetének magasztalását kifejező rajza kottafejeken lovagló angyalokkal. Két kis asztalka Az egyik tízszögletes, a másik nyolcszögletes asztallappal és egy zsámoly, mindhárom keleties stílusú, ébenfából, gyöngykagylóval kirakva. Ghika hercegnő ajándéka. Sétapálcatartó sétapálcákkal. Nyolcszögletes, üvegezett és faragással ellátott sétapálcvatartó, tizennyolc, különböző fából készült sétapálcával. Közöttük van Augusta császárnő és Abdu’l Medjid szultán ajándéka; elefántcsont pálcafejek magyar címerekkel, néhány közülük pálmafából és halcsontból készült. Balra a kijárathoz vezető ajtó mellett: Cosima Wagner, született Liszt. Gustav Kietz mellszobra 1873-ból. (Az 1873/74-ben készült márvány mellszobor a bayreuthi Wahnfried-házban van.) A kijárathoz vezető ajtó mellett jobbra: Vitrin Három oldala üvegezett, hátoldalán tükörüveg. A vitrin tartalma fentről lefelé: a) Magyar útlevél Liszt Ferenc részére. A kiállítás kelte: Budapest, 1874. május 20. b) Liszt Ferenc. Viaszdombormű üveg alatt, barna bársony keretben és ráragasztott babérkoszorúval, készítette C. Dorsnsay. c) Sopron város 1840-ben kiállított oklevele Liszt Ferencnek a város tiszteletbeli polgárává történt választásáról. Kézírással készült. Az írás színe fekete, piros, kék és zöld. d) „Ballenstedt” – képeskönyv A köteten: „Liszt Ferencnek, Ballenstedt, 1852. június 22-én és 23-án”. Belül: Ballenstedt lakóinak 1852. szeptember 2-án kelt ajánlása. A kötet húsz lapot tartalmaz a Harz-hegység látképeivel. A képek Eduard Lütke (1801-1850) litográfiái. Bőrbe kötve, aranyozással kidolgozva. e) Richard Wagner Lohengrine és Tanhäusere. Szövegkönyv zenei mellékletekkel. Köln, 1852. Piros bőrbe kötve, aranyozással kidolgozva. Franz Carl Eisen kölni kiadó és könyvkereskedő hagyatékából. Franz Carl Eisen 1852. június 22-én kelt, Lisztnek szóló ajánlásával. f) Szivartartó. Rácsszerű lapok bronz bevonatú hengeralakú pálcákkal, üvegezve. Belül nyolc fiók van 144 szivar számára. III. Napóleon ajándéka Liszt Ferencnek 1867-ben Párizsban. FÜGGELÉK Az ismertetett kiadványban található képek (reprodukciók) felsorolása, megnevezése 1. Könyvborító címlapon: A Liszt-ház Weimarban – bejárati homlokzat kertkapuval (színes kép) 2. Liszt Bechstein zongorája a tágas, berendezett dolgozószobában – korabeli kép 3. A 11 éves Liszt. F. Villain kőnyomata A.E. Roehn műve nyomán 4. Egy forradalmi szimfónia vázlata (kotta hangjegyei) 1830. Liszt saját kezével. 5. Rákóczi induló. Kotta hangjegyei. Liszt sajátkezű munkája. 6. Liszt egyik hangversenyének műsora. Kijev, 1847. február 2. 7. Liszt Ferenc – Márvány mellszobor Bartolinitől, 1838. 8. Liszt Ferenc. Olajfestmény Ary Scheffer-től. 9. Carolyn v.Sayn-Wittgenstein Mária leányával. Fénykép C. Fischer kőnyomata után. 1844. 10. Richard Wagner. Kőnyomat C. Stockar-Eschertől. 1853. 11. Liszt levele titkárához, Bellonihoz. Weimar, 1849. május 14. (francia nyelven) 12. Hangversenyműsor Goethe és Schiller szobrának leleplezésére, Weimar, udvari színház, 1857. szeptember 3. 13. Faust-szimfónia. Az első nyomtatvány címlapja. 14. Liszt Ferenc. Olajfestmény Plockhorsttól. (papi reverendában, az 1860-as években) 15. Liszt weimari lakásának tágas, bútorokkal berendezett, tárgyakkal teli dolgozószobája 16. A könyv hátoldalán látható korabeli képen: Hálószoba, az ablaktól jobbra függönyözött ágy, mellette éjjeli szekrény, az ágy fejénél festmény függ a falon.
745 Búbánat 2016-12-31 20:21:54 [Válasz erre: 744 Búbánat 2016-12-30 12:19:35]
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom az EBÉDLŐ leírását Kis asztal. Politúrozott diófa. A kis asztalon: Asztali óra. Bronzház malachittal. Alsó része ugyanabból az anyagból készült. A kis asztal fölött: Odüsszeusz és Leukothea Olajfestmény vásznon, készítette Friedrich Preller 1859-ben. SAROKVITRIN. Gazdagon faragott diófa, hátoldalán tükörüveg. Fenn: Török mokkás készlet. Tartozékai: Ezüstkanna, hat ezüstszálas porceláncsésze-tartó csillag alakú aljjal, két ezüstszálas csészetartó kerek aljjal, korallokkal kirakva, réztálca (ezüstözve) levélszárakkal és nyíló virágkelyhekkel díszítve és cizellálva. A középső polcon balról jobbra: Kehely. Ezüst, belül aranyozott, gazdag mintázattal díszítve, alatta „FL” koronával. Magyar barátai ajándékozták Lisztnek 1885-ben. Nyolc porceláncsésze a felső polcon elhelyezett mokkás készlethez, ábrákkal és mintázattal díszítve. Kehely Ezüst, belül aranyozott. Külső felülete gazdagon gravírozott. Az egyik, díszítéssel körülvett, mezőben: „Liszt Ferencnek”. Külső bevésés: „F-varisto Bosch y Renárt”. Lenn, balról jobbra: Ívóserleg alakokat ábrázoló domborművel: IV. Henrik bevonulása Párizsba. Vizeskancsó három ezüst pohárral a csésze nélkül. Kancsó: Kristály, mozgalmas felülettel, művészi csiszolással, aranyhálóval bevonva. Egyik oldalán szöveg: „1858, április 19. emlékére”. Csésze. Ezüst, alakja lapos, belül a kerek mezőben Albrecht Dürer képe „Albertus Dvrervs” aláírással. A dolgozószobába vezető ajtó mellett jobbra: Liszt Ferenc. Olajfestmény vásznon, készítette Ary Scheffer, 1838-ban. A hálószoba felé eső fal mellett: Írószekrény redőny szerkezetű tetővel. Diófa, az alsó része kilenc fiókkal, a felső részem négy fiók és egy középső polc, fölötte nagyobb fiók. Az asztallapon: A-Dúr zongorahangverseny. Liszt Ferenc kotta-kézirata. Szent Erzsébet legendája. Liszt Ferenc kotta-kézirata (a kompozíció vázlata). Az írószekrényen: Váza aranyozott porcelán a berlini Régi Múzeum és a werderi templom képével. Az írószekrény fölött: Liszt Ferenc. Josef Kriehuber akvarellje 1838-ból. (Innen folytatom majd az emeleti KIS SZOBA leírásával.)
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom az EBÉDLŐ leírását Kis asztal. Politúrozott diófa. A kis asztalon: Asztali óra. Bronzház malachittal. Alsó része ugyanabból az anyagból készült. A kis asztal fölött: Odüsszeusz és Leukothea Olajfestmény vásznon, készítette Friedrich Preller 1859-ben. SAROKVITRIN. Gazdagon faragott diófa, hátoldalán tükörüveg. Fenn: Török mokkás készlet. Tartozékai: Ezüstkanna, hat ezüstszálas porceláncsésze-tartó csillag alakú aljjal, két ezüstszálas csészetartó kerek aljjal, korallokkal kirakva, réztálca (ezüstözve) levélszárakkal és nyíló virágkelyhekkel díszítve és cizellálva. A középső polcon balról jobbra: Kehely. Ezüst, belül aranyozott, gazdag mintázattal díszítve, alatta „FL” koronával. Magyar barátai ajándékozták Lisztnek 1885-ben. Nyolc porceláncsésze a felső polcon elhelyezett mokkás készlethez, ábrákkal és mintázattal díszítve. Kehely Ezüst, belül aranyozott. Külső felülete gazdagon gravírozott. Az egyik, díszítéssel körülvett, mezőben: „Liszt Ferencnek”. Külső bevésés: „F-varisto Bosch y Renárt”. Lenn, balról jobbra: Ívóserleg alakokat ábrázoló domborművel: IV. Henrik bevonulása Párizsba. Vizeskancsó három ezüst pohárral a csésze nélkül. Kancsó: Kristály, mozgalmas felülettel, művészi csiszolással, aranyhálóval bevonva. Egyik oldalán szöveg: „1858, április 19. emlékére”. Csésze. Ezüst, alakja lapos, belül a kerek mezőben Albrecht Dürer képe „Albertus Dvrervs” aláírással. A dolgozószobába vezető ajtó mellett jobbra: Liszt Ferenc. Olajfestmény vásznon, készítette Ary Scheffer, 1838-ban. A hálószoba felé eső fal mellett: Írószekrény redőny szerkezetű tetővel. Diófa, az alsó része kilenc fiókkal, a felső részem négy fiók és egy középső polc, fölötte nagyobb fiók. Az asztallapon: A-Dúr zongorahangverseny. Liszt Ferenc kotta-kézirata. Szent Erzsébet legendája. Liszt Ferenc kotta-kézirata (a kompozíció vázlata). Az írószekrényen: Váza aranyozott porcelán a berlini Régi Múzeum és a werderi templom képével. Az írószekrény fölött: Liszt Ferenc. Josef Kriehuber akvarellje 1838-ból. (Innen folytatom majd az emeleti KIS SZOBA leírásával.)
744 Búbánat 2016-12-30 12:19:35 [Válasz erre: 743 Búbánat 2016-12-23 22:25:34]
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom az EBÉDLŐ leírását A Marienstraße-i oldalon a falnál: SAROKVITRIN Gazdagon faragott diófa, hátoldalán tükörüveg. A sarokvitrinben fenn: Karmesterpálca, csontból, fekete, ezüst levélbetéttel. Az alsó bevonat felirata: „Weimar 1844” A levéldísz felirata: „A teremtés. Don Juan. Fidelio. A bűvös vadász. C-moll szimfónia.” A felső bevonaton két bemélyített „S” és „non multa sed multum” olvasható. Sophie szász nagyhercegnő ajándéka. Karmesterpálca csontból, fekete, fehér elefántcsontbetéttel: „Berlin, 1842. F. Liszt”. A művész berlini tisztelőinek ajándéka. Karmesterpálca fából, barna, levélszárdíszítéssel, kottával és írott szöveggel. A két végén elefántcsont. A ráhelyezett szalagon: „Liszt Ferencnek, a révkalauznak, 1855. június 26-án, Gillétől.” A kottalapon: „Missa”. Dr. Gille ajándéka a Faust-szimfónia első előadása után. Karmesterpálca ezüst, díszes bevonattal és felírással: „A zsenialitás megtestesítőjének, a Tannhäuser és a Lohengrin operák karnagyának, Dr. Liszt Ferenc úrnak, nagyrabecsült mesterüknek, a nagyhercegi udvari zenekar tagjai. Weimar 1850. augusztus 28-án.” Karmesterpálca csontból, fekete, ezüst betéttel és borítással. Lenn korona az alábbi szöveggel (német nyelvű rigmus nyersfordítása): „A Te kezedbe adva minden ütem életre kel.” Fenn: „F. Bräuertől, Pesth 1856. Dr. Liszt F.-nek.” Babérkoszorú. Aranyozott, levelekkel és gömböcskékkel és piros-fehér-zöld nemzeti színű szalagokkal. A művész magyar tisztelőinek ajándéka Temesvárról. Christina Belgioso-Trivulce hercegnő (1808-1871) Levélnehezék, márványminiatúra kőlapon. A hercegnő, a hazafias érzelmű olasz írónő Liszt Ferencet 1835-ben ismerte meg Párizsban. Sarokvitrinben - Középső polc: Egy bécsi hangverseny emlékére kapott ajándék. Márványlap lanttal, koszorúval és ezüst kottalappal. Hátoldalán szöveges lap könyvalakban, amelyre többek között Liszt-kompozíciókat véstek: „Búcsúhangverseny 1840. február 16-án” és W. hangversenydarabja, B. Nagy Fantázia improvizációja. A lap első oldalán tábla: „Bécs 1839-1840”. A könyv szövege elől: „L.B. Hexameron Paskoral-szimfóniájának Scherzo orage et Finale c. része. Bravour-variációk (Puritánok). Ave Maria – Nagy etűd (4.sz. d-mollban). Reminiscences. (Puritánok). Két nagy etűd (7. sz. Esz-ben, 9. sz. Asz-ban). A város – A halászleány – Az ott-lét. B. F-moll szonátája. Reminiscenses de la Lucia di Lammermoors. A Kárlvária-hegyen – Az Atlasz – A galambposta. Töredék (Dante nyomán). Fantázia (Sonnambula). Chopin-mazurkák – Valse di bravura. B. d-moll szonátája. A Waldstätter-tónál. L’Orgin.” A jobb oldalon: Nápolyi tarantellák – A tündérkirály. B. Nagy triója B-ben. Magyar melódiák. Nagy fantázia (Giuramento). Jó éjt – A viharos reggel – A faluban. Magyar melódiák és induló. Fantázia és variációk (A menyasszony). Éji zene. Reminiscences de Hugenots. Felkérés táncra. P. Lucia-etűdjéből Cavatine. A csengettyű. Hummel septettje. Cavatine-fantázia: I Auvi frequenti palpiti, Pacinitől. Kancsó Szentpétervárról. Aranyozott ezüst. Felületén virág- és levélszárdíszítés. Az alsó peremére vésve: „L’ Hospital des enfants pauvries, au Taland bienfaisand de Mr. Liszt. Le 18. April 1843.” Asztali csengő tányérral. Ezüstből, aranykoszorúval gravírozva. Tetejének kimunkálása vízszintesen elfektetett hasáb briliánssal kirakva. Fenn briliánssal: „Liszt Ferenc”. A koszorúban: „a mesterek mesterének legmélyebb hálájuk jeléül T. és P.” Hátoldalán fenn briliánssal: „1885”. Alatta bal oldalon: „Magyar király-dal. A Magyarok Istene Petőfi szellemének. A holt költő szerelme. Munkácsi rhapsodia. Mosonyi gyászmenete. A magyar népdal. Epithalam. A lelkesedés dala. Paulai szent Ferenczhez. A gyermek dicséneke ébredéskor.” Táborsky ajándéka Pesten Liszt Ferencnek, születésnapjára, 1875. október 22-én. Sarikvitrinben - Lenn, balról jobbra: Pipafej Tajték-pipafej faragással és ezüstverettel: Elől a magyar király lovas zászlóvivője, lenn címer. A szájrész nyílása fölött „ME’ DETZ” van belevésve. Levélnehezék, ülő férfi alakkal bronzból, malachitlapon. Szivarszipka. Arany, ágalakú korallokkal, két állatfejjel. Szivarszipka. Arany, borostyán szájrésszel, öt piros kővel kirakva Pipafej. Tajték-pipafej, alakokkal díszítve: A magyarok esküje Mária Terézia előtt. Ezüstfedelén a magyar korona a kereszttel. Felső peremén: „Muri, Amur, Pro rege Nostro”. A fából készült pipaszár piros-fehér-zöld bojttal van díszítve. A tajték-pipafejeket és a szivarsapkákat a művész magyar mágnásoktól kapta ajándékba. (Innen folytatni fogom az Ebédlő leírását)
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom az EBÉDLŐ leírását A Marienstraße-i oldalon a falnál: SAROKVITRIN Gazdagon faragott diófa, hátoldalán tükörüveg. A sarokvitrinben fenn: Karmesterpálca, csontból, fekete, ezüst levélbetéttel. Az alsó bevonat felirata: „Weimar 1844” A levéldísz felirata: „A teremtés. Don Juan. Fidelio. A bűvös vadász. C-moll szimfónia.” A felső bevonaton két bemélyített „S” és „non multa sed multum” olvasható. Sophie szász nagyhercegnő ajándéka. Karmesterpálca csontból, fekete, fehér elefántcsontbetéttel: „Berlin, 1842. F. Liszt”. A művész berlini tisztelőinek ajándéka. Karmesterpálca fából, barna, levélszárdíszítéssel, kottával és írott szöveggel. A két végén elefántcsont. A ráhelyezett szalagon: „Liszt Ferencnek, a révkalauznak, 1855. június 26-án, Gillétől.” A kottalapon: „Missa”. Dr. Gille ajándéka a Faust-szimfónia első előadása után. Karmesterpálca ezüst, díszes bevonattal és felírással: „A zsenialitás megtestesítőjének, a Tannhäuser és a Lohengrin operák karnagyának, Dr. Liszt Ferenc úrnak, nagyrabecsült mesterüknek, a nagyhercegi udvari zenekar tagjai. Weimar 1850. augusztus 28-án.” Karmesterpálca csontból, fekete, ezüst betéttel és borítással. Lenn korona az alábbi szöveggel (német nyelvű rigmus nyersfordítása): „A Te kezedbe adva minden ütem életre kel.” Fenn: „F. Bräuertől, Pesth 1856. Dr. Liszt F.-nek.” Babérkoszorú. Aranyozott, levelekkel és gömböcskékkel és piros-fehér-zöld nemzeti színű szalagokkal. A művész magyar tisztelőinek ajándéka Temesvárról. Christina Belgioso-Trivulce hercegnő (1808-1871) Levélnehezék, márványminiatúra kőlapon. A hercegnő, a hazafias érzelmű olasz írónő Liszt Ferencet 1835-ben ismerte meg Párizsban. Sarokvitrinben - Középső polc: Egy bécsi hangverseny emlékére kapott ajándék. Márványlap lanttal, koszorúval és ezüst kottalappal. Hátoldalán szöveges lap könyvalakban, amelyre többek között Liszt-kompozíciókat véstek: „Búcsúhangverseny 1840. február 16-án” és W. hangversenydarabja, B. Nagy Fantázia improvizációja. A lap első oldalán tábla: „Bécs 1839-1840”. A könyv szövege elől: „L.B. Hexameron Paskoral-szimfóniájának Scherzo orage et Finale c. része. Bravour-variációk (Puritánok). Ave Maria – Nagy etűd (4.sz. d-mollban). Reminiscences. (Puritánok). Két nagy etűd (7. sz. Esz-ben, 9. sz. Asz-ban). A város – A halászleány – Az ott-lét. B. F-moll szonátája. Reminiscenses de la Lucia di Lammermoors. A Kárlvária-hegyen – Az Atlasz – A galambposta. Töredék (Dante nyomán). Fantázia (Sonnambula). Chopin-mazurkák – Valse di bravura. B. d-moll szonátája. A Waldstätter-tónál. L’Orgin.” A jobb oldalon: Nápolyi tarantellák – A tündérkirály. B. Nagy triója B-ben. Magyar melódiák. Nagy fantázia (Giuramento). Jó éjt – A viharos reggel – A faluban. Magyar melódiák és induló. Fantázia és variációk (A menyasszony). Éji zene. Reminiscences de Hugenots. Felkérés táncra. P. Lucia-etűdjéből Cavatine. A csengettyű. Hummel septettje. Cavatine-fantázia: I Auvi frequenti palpiti, Pacinitől. Kancsó Szentpétervárról. Aranyozott ezüst. Felületén virág- és levélszárdíszítés. Az alsó peremére vésve: „L’ Hospital des enfants pauvries, au Taland bienfaisand de Mr. Liszt. Le 18. April 1843.” Asztali csengő tányérral. Ezüstből, aranykoszorúval gravírozva. Tetejének kimunkálása vízszintesen elfektetett hasáb briliánssal kirakva. Fenn briliánssal: „Liszt Ferenc”. A koszorúban: „a mesterek mesterének legmélyebb hálájuk jeléül T. és P.” Hátoldalán fenn briliánssal: „1885”. Alatta bal oldalon: „Magyar király-dal. A Magyarok Istene Petőfi szellemének. A holt költő szerelme. Munkácsi rhapsodia. Mosonyi gyászmenete. A magyar népdal. Epithalam. A lelkesedés dala. Paulai szent Ferenczhez. A gyermek dicséneke ébredéskor.” Táborsky ajándéka Pesten Liszt Ferencnek, születésnapjára, 1875. október 22-én. Sarikvitrinben - Lenn, balról jobbra: Pipafej Tajték-pipafej faragással és ezüstverettel: Elől a magyar király lovas zászlóvivője, lenn címer. A szájrész nyílása fölött „ME’ DETZ” van belevésve. Levélnehezék, ülő férfi alakkal bronzból, malachitlapon. Szivarszipka. Arany, ágalakú korallokkal, két állatfejjel. Szivarszipka. Arany, borostyán szájrésszel, öt piros kővel kirakva Pipafej. Tajték-pipafej, alakokkal díszítve: A magyarok esküje Mária Terézia előtt. Ezüstfedelén a magyar korona a kereszttel. Felső peremén: „Muri, Amur, Pro rege Nostro”. A fából készült pipaszár piros-fehér-zöld bojttal van díszítve. A tajték-pipafejeket és a szivarsapkákat a művész magyar mágnásoktól kapta ajándékba. (Innen folytatni fogom az Ebédlő leírását)
743 Búbánat 2016-12-23 22:25:34 [Válasz erre: 742 Búbánat 2016-12-17 11:53:43]
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást A Marienstraße felé néz a három ablakos EBÉDLŐ Az ablakokon ívelt vörös és barna függöny-díszítés. A helyiség közepén: Kerek asztal középső feltámasztással, lehajtható asztallappal, középen kerek betét. Az asztal felett: Kristály csillár tizenkét karú gyertyatartóval, mely részben levél- és virágdíszítéssel készült. Az asztal körül: Négy szék és egy a garnitúrához illő ötödik a fal mellett. A falnál a hálószobába nyíló ajtó és ablak között: Tálaló Felső részén két üvegezett polc van, alatta hat fiók gazdag díszítéssel. Anyaga diófa. Benne az egykor Liszt tulajdonát képező tárgyak közül az alábbiak láthatók: A bal oldalon: - Ezüst babérkoszorú Cizellált levelek és gömböcskék dróton szalaggal. A szalagon felirat: „Rammert Márta a zongoraművészet Királynőjének Gróf Hunyady Lászlóné - Gróf Andrássy Tivadarné – Gróf Károlyi Sándorné – Gróf Königszegg Irma – Hohenlohe Sarola hercegné – özv. Mailáth Györgyné – Gróf Eszterházi Móriczné – őrgróf Pallavicini Edéné – özv. Báró Bánffy Györgyné – özv. Gróf Kornis Miklósné.” - Fedeles ezüstserleg gazdag díszítéssel, az alsó részén két fogantyúval. Liszt lengyel tisztelőinek ajándéka. Felső peremén a következő gravírozott szöveg olvasható: „ Az Ön Lubienski Stanislawja, Rulikowski Henryk, az Ön Rzszczewski Leonja, az Ön Walewski Kazmierze, az Ön Wielhórski Jozefe, Wolicki Konstanty, Krasinski Kirchmajer Winc: Az Ön Lubienski Kazmierce, az Ön Lubienski Leónja.” A fedél peremén: „Franciskowi Liszt Przyjaciele na pamiatke pobytu jego w Warszawie d. 10 Kwietnia 1843 r.” - Kis orosz parasztszekér mint levélnehezék. Aranyozott bronz, malachitlapra helyezve. Mária Pavlovna nagyhercegnő ajándéka. - Mária Pavlovna-érem. Készítette Angelica Facius 1854-ben, ezüst. - Két Schiller-érem. Készítette C. R. 1859-ben, ezüst. - Spanyol érem. Ovális alakú, zöld zománc babérkoszorúval. Első oldalán a felirat: „Los Profesores della Orquesta del Circo A.F. Liszt”. Hátoldalán: lant sugarakkal és koszorúval; kürt, hegedű és kotta babérágakkal. - Szivartartó. Ezüst, belül aranyozva, eltolható retesszel. - 4 játékérme Kerek, gazdagon díszített korongok, részben színesek: „Simple”, „Double”m „Triple”, és „Slam”. A jobb oldalon: - Tál. Közepén levelek. A belső peremén fenn és lenn gravírozott szöveg. Fenn: „El. PRESY DEN FE DEL, LYCE. O. DE.” Lenn: „CORDOBA. AL. MERJFO. DEL. SOR. FRANTZ LYSZT” Cordoba városának ajándéka. A Liceo Artistico et Literarico elnöke adta át Liszt Ferencnek. - Csésze csészealjjal. Aranydíszítéses porcelán. A csészén az Altenburg képe. Hátoldalán (a német nyelvű rigmus nyersfordítása): „Itt az Ilm partján s ott a Saale partján maradj mindig friss és fiatal! És igyál ebből a csészéből víg emlékezetet!” - Reggeliző készlet ezüstből. Kávéskannából, tejeskannából és cukortartóból áll. Liszt egyik londoni hangversenye után, 1840 júniusában kapta ajándékba a Londoni Filharmonikus Társaságtól. - Kis aranyozott babérkoszorú. - Mozart érem. Készítette C. Randitzky 1856-ban. Aranyozott bronz. 1856-ban, Mozart születésének 100. évfordulóján nyújtották át Liszt Ferencnek Bécsben az ünnepségeken való részvételéért. - Kettős pecsét. Az egyik végén kerek lap Liszt arcképével (bemélyítve), a másikon nyolcszögletes lap Beethoven arcképével (bemélyítve). Felirata: „Bonn 1845”. Ajándék a művésznek Bonnból. - Alexander von Humboldt-érem. Készítette Antoine Bovy 1859-ben. Aranyozott bronz. A tálalón: - Háromágú gyertyatartó. Alsó része szürkészöld márványból készült, fölötte szőlőlevelekkel koszorúzott fiú kancsóval és serleggel rézből. a többi rész bronzból készült. - Malachitlap. Rajta fémbetűkkel: „St. Petersbourg 1842”. Kerete bronz. Szamojlovné ajándéka Szentpétervárott. - Asztali óra. Zafírkék porcelánból és gazdagon díszített bronzházzal, a márványlapon két alakkal és koronákkal díszített névfelírással. Mária Pavlovna nagyhercegnő ajándéka. A tálaló fölött a falon: Odüsszeusz és a szírének. Olajfestmény vásznon, készítette Friedrich Preller 1858-ban. (Innen folytatni fogom az Ebédlő leírását)
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást A Marienstraße felé néz a három ablakos EBÉDLŐ Az ablakokon ívelt vörös és barna függöny-díszítés. A helyiség közepén: Kerek asztal középső feltámasztással, lehajtható asztallappal, középen kerek betét. Az asztal felett: Kristály csillár tizenkét karú gyertyatartóval, mely részben levél- és virágdíszítéssel készült. Az asztal körül: Négy szék és egy a garnitúrához illő ötödik a fal mellett. A falnál a hálószobába nyíló ajtó és ablak között: Tálaló Felső részén két üvegezett polc van, alatta hat fiók gazdag díszítéssel. Anyaga diófa. Benne az egykor Liszt tulajdonát képező tárgyak közül az alábbiak láthatók: A bal oldalon: - Ezüst babérkoszorú Cizellált levelek és gömböcskék dróton szalaggal. A szalagon felirat: „Rammert Márta a zongoraművészet Királynőjének Gróf Hunyady Lászlóné - Gróf Andrássy Tivadarné – Gróf Károlyi Sándorné – Gróf Königszegg Irma – Hohenlohe Sarola hercegné – özv. Mailáth Györgyné – Gróf Eszterházi Móriczné – őrgróf Pallavicini Edéné – özv. Báró Bánffy Györgyné – özv. Gróf Kornis Miklósné.” - Fedeles ezüstserleg gazdag díszítéssel, az alsó részén két fogantyúval. Liszt lengyel tisztelőinek ajándéka. Felső peremén a következő gravírozott szöveg olvasható: „ Az Ön Lubienski Stanislawja, Rulikowski Henryk, az Ön Rzszczewski Leonja, az Ön Walewski Kazmierze, az Ön Wielhórski Jozefe, Wolicki Konstanty, Krasinski Kirchmajer Winc: Az Ön Lubienski Kazmierce, az Ön Lubienski Leónja.” A fedél peremén: „Franciskowi Liszt Przyjaciele na pamiatke pobytu jego w Warszawie d. 10 Kwietnia 1843 r.” - Kis orosz parasztszekér mint levélnehezék. Aranyozott bronz, malachitlapra helyezve. Mária Pavlovna nagyhercegnő ajándéka. - Mária Pavlovna-érem. Készítette Angelica Facius 1854-ben, ezüst. - Két Schiller-érem. Készítette C. R. 1859-ben, ezüst. - Spanyol érem. Ovális alakú, zöld zománc babérkoszorúval. Első oldalán a felirat: „Los Profesores della Orquesta del Circo A.F. Liszt”. Hátoldalán: lant sugarakkal és koszorúval; kürt, hegedű és kotta babérágakkal. - Szivartartó. Ezüst, belül aranyozva, eltolható retesszel. - 4 játékérme Kerek, gazdagon díszített korongok, részben színesek: „Simple”, „Double”m „Triple”, és „Slam”. A jobb oldalon: - Tál. Közepén levelek. A belső peremén fenn és lenn gravírozott szöveg. Fenn: „El. PRESY DEN FE DEL, LYCE. O. DE.” Lenn: „CORDOBA. AL. MERJFO. DEL. SOR. FRANTZ LYSZT” Cordoba városának ajándéka. A Liceo Artistico et Literarico elnöke adta át Liszt Ferencnek. - Csésze csészealjjal. Aranydíszítéses porcelán. A csészén az Altenburg képe. Hátoldalán (a német nyelvű rigmus nyersfordítása): „Itt az Ilm partján s ott a Saale partján maradj mindig friss és fiatal! És igyál ebből a csészéből víg emlékezetet!” - Reggeliző készlet ezüstből. Kávéskannából, tejeskannából és cukortartóból áll. Liszt egyik londoni hangversenye után, 1840 júniusában kapta ajándékba a Londoni Filharmonikus Társaságtól. - Kis aranyozott babérkoszorú. - Mozart érem. Készítette C. Randitzky 1856-ban. Aranyozott bronz. 1856-ban, Mozart születésének 100. évfordulóján nyújtották át Liszt Ferencnek Bécsben az ünnepségeken való részvételéért. - Kettős pecsét. Az egyik végén kerek lap Liszt arcképével (bemélyítve), a másikon nyolcszögletes lap Beethoven arcképével (bemélyítve). Felirata: „Bonn 1845”. Ajándék a művésznek Bonnból. - Alexander von Humboldt-érem. Készítette Antoine Bovy 1859-ben. Aranyozott bronz. A tálalón: - Háromágú gyertyatartó. Alsó része szürkészöld márványból készült, fölötte szőlőlevelekkel koszorúzott fiú kancsóval és serleggel rézből. a többi rész bronzból készült. - Malachitlap. Rajta fémbetűkkel: „St. Petersbourg 1842”. Kerete bronz. Szamojlovné ajándéka Szentpétervárott. - Asztali óra. Zafírkék porcelánból és gazdagon díszített bronzházzal, a márványlapon két alakkal és koronákkal díszített névfelírással. Mária Pavlovna nagyhercegnő ajándéka. A tálaló fölött a falon: Odüsszeusz és a szírének. Olajfestmény vásznon, készítette Friedrich Preller 1858-ban. (Innen folytatni fogom az Ebédlő leírását)
742 Búbánat 2016-12-17 11:53:43 [Válasz erre: 741 Búbánat 2016-12-12 22:17:55]
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást A Marienstraße és a park felé néző két ablakos sarokszoba volt a művész HÁLÓSZOBÁJA az ablakokon vörös és barna színű függönyökkel. A park felé eső oldalon, balra a falnál: Fiókos szekrény három fiókkal, bronz- és sárgaréz-verettel; anyaga mahagóni. A fiókos szekrényen: Asztali óra. Fémöntvény. Az óra tetején a díszítés lángoló tál. A számlapon a felirat: „C. Bernhardt Weimar” Az asztali óra felett a falon: Négyszögletes tükör aranyszínű keretben. A fiókos szekrény mellett jobbra és balra: két szék. A bejárati ajtótól jobbra: Ruhás szekrény. Kétajtós, felsőrész üvegezett, alul két fiókja van. A sarokban: Toalettasztal. A barna asztalon szürke márványlap szürke márvány rátéttel. Mosdótál. Festett porcelán Vizeskancsó Festett porcelán, készítette Willamy és Doch Drezdában. Mögötte a toalettasztalon ugyanazon mintával díszítve, mint a mosdótál és a kancsó: Szappantartó. Porcelán. Jobbra: Csiszolt üvegkancsó A toalettasztallal szemben, a Marienstraße-i falra merőlegesen: Ágy Tartozéka: matrac, dunyha, paplan, két tollpárna, egy lószőrpárna. Ágytakaró függöny kézi szövésű anyagból, a magyar nemzeti színekkel és Éjjeli szekrény, rajta asztal alakú rátét márványlappal. Az ágy homlokzata fölött: Szent Erzsébet házasságkötése. Olajnyomat. (Innen folytatni fogom, az EBÉDLŐ leírásával)
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást A Marienstraße és a park felé néző két ablakos sarokszoba volt a művész HÁLÓSZOBÁJA az ablakokon vörös és barna színű függönyökkel. A park felé eső oldalon, balra a falnál: Fiókos szekrény három fiókkal, bronz- és sárgaréz-verettel; anyaga mahagóni. A fiókos szekrényen: Asztali óra. Fémöntvény. Az óra tetején a díszítés lángoló tál. A számlapon a felirat: „C. Bernhardt Weimar” Az asztali óra felett a falon: Négyszögletes tükör aranyszínű keretben. A fiókos szekrény mellett jobbra és balra: két szék. A bejárati ajtótól jobbra: Ruhás szekrény. Kétajtós, felsőrész üvegezett, alul két fiókja van. A sarokban: Toalettasztal. A barna asztalon szürke márványlap szürke márvány rátéttel. Mosdótál. Festett porcelán Vizeskancsó Festett porcelán, készítette Willamy és Doch Drezdában. Mögötte a toalettasztalon ugyanazon mintával díszítve, mint a mosdótál és a kancsó: Szappantartó. Porcelán. Jobbra: Csiszolt üvegkancsó A toalettasztallal szemben, a Marienstraße-i falra merőlegesen: Ágy Tartozéka: matrac, dunyha, paplan, két tollpárna, egy lószőrpárna. Ágytakaró függöny kézi szövésű anyagból, a magyar nemzeti színekkel és Éjjeli szekrény, rajta asztal alakú rátét márványlappal. Az ágy homlokzata fölött: Szent Erzsébet házasságkötése. Olajnyomat. (Innen folytatni fogom, az EBÉDLŐ leírásával)
741 Búbánat 2016-12-12 22:17:55 [Válasz erre: 739 Búbánat 2016-12-04 12:15:23]
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást (LISZT FERENC ELSŐ EMELETI LAKÁSA - DOLGOZÓSZOBA) A kétrészes térelválasztó függöny színe piros és zöld, aranyszínű karnissal. A függöny lehetővé tette a helyiség két részre osztását. Liszt a lakás berendezésére magyar barátaitól kapta az anyagot. Ugyanebből az anyagból készült e helyiség négy ablakának függönye is. A térelválasztó függönytől balra a sarokban áll egy női íróasztal emelt rátéttel. A művész az íróasztal lapját könyvek és egyéb írások elhelyezésére használta. Az íróasztal emelt polcán: Marie von Moughanoff.Calergis hercegnő. Márvány mellszobor – a mellrészen „M M” rövidítéssel. Liszt a hercegnőt 1843-ban ismerte meg Varsóban, s barátságuk később is megmaradt. A hercegnő halála után 1875. június 17-én a weimari parkban álló lovagrendház mellett tartott gyászszertartáson Liszt a hercegnő emlékére egy neki ajánlott gyászdalt adott elő. Ugyancsak az íróasztal emelt polcán: Két hordozható gyertyatartó. Anyaguk bronz és malachit. A falon a női íróasztal mögött jobbra: Háromágú sárgaréz fali gyertyatartó. Ludwig van Beethoven. Carl Friedrich August von Kloeber 1817-ben készült krétarajzának reprodukciója. Liszt Ferenc ifjúságától fogva lelkes tisztelője és őszinte csodálója volt Ludwig van Beethovennek. Liszt egyik különösen fontos feladatának tekintette Beethoven szimfóniáinak zongorára való átírását. Erről ő maga a következőket jegyezte meg: „Munkáinak igényes tanulmányozása, a szinte végtelen szépségeinek mély átérzése, másrészt azok az eszközök, amelyeket a zongorajáték szüntelen tanulásával magamévá tettem, engem talán kevésbé tesznek alkalmatlanná, mint másokat, arra, hogy e nehéz feladatot megoldjam.” A női íróasztal alatt: Francia nagylexikon. Grand Dictionneire universal du XIX. siècle par P. Larousse. Paris 1866-1878. 16 kötet. Papírkosár. Anyaga nád bronzfestékkel bevonva. Az ablak előtt: A művész íróasztala balra és jobbra egy-egy ajtóval, mögötte két-két fiókkal, az asztallapon sötét bőrbetét. Az íróasztalon: Hans von Bülow (1830.1890) képe Bülow, a zongoravirtuóz, egyben kiemelkedő karnagy, Liszt Ferenc tanítványa volt, s 1857 óta Liszt leányának, Cosimának férje. Cosima később elvált tőle, és 1870-ben Richard Wagner felesége lett. Metronóm Az íróasztal előtt: Karosszék kerek, forgatható, alacsony hát- és oldaltámlával és bőrhuzattal. Liszt íróasztalától jobbra: Kerek asztal. Az asztallapot középen összefutó három láb tartja. Az asztallap közepébe márványbetét van beépítve sárgaréz keretben. A keret asztaltól jobbra: Heverő párnával. A párna huzata piros, gazdag hímzéssel és kidolgozott tükrös betéttel. A párnát a művész unokája, Daniela von Bülow hímezte. A heverő környezetében, azzal egy garnitúrát képezve: Hat kárpitozott támlás szék Az ablaktól jobbra Liszt íróasztala mellett: Konzolos asztal tükörrel. Az asztal teteje márványlap, a tükör aranyszegélyes kerete gazdagon díszített. A konzolos asztalon a tükör alatt: Két asztali lámpa öntöttvas foglalattal, tarka virágos porcelánborítással, üveg világítótesttel és cilinderrel. (Innen folytatni fogom a leírást.)
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást (LISZT FERENC ELSŐ EMELETI LAKÁSA - DOLGOZÓSZOBA) A kétrészes térelválasztó függöny színe piros és zöld, aranyszínű karnissal. A függöny lehetővé tette a helyiség két részre osztását. Liszt a lakás berendezésére magyar barátaitól kapta az anyagot. Ugyanebből az anyagból készült e helyiség négy ablakának függönye is. A térelválasztó függönytől balra a sarokban áll egy női íróasztal emelt rátéttel. A művész az íróasztal lapját könyvek és egyéb írások elhelyezésére használta. Az íróasztal emelt polcán: Marie von Moughanoff.Calergis hercegnő. Márvány mellszobor – a mellrészen „M M” rövidítéssel. Liszt a hercegnőt 1843-ban ismerte meg Varsóban, s barátságuk később is megmaradt. A hercegnő halála után 1875. június 17-én a weimari parkban álló lovagrendház mellett tartott gyászszertartáson Liszt a hercegnő emlékére egy neki ajánlott gyászdalt adott elő. Ugyancsak az íróasztal emelt polcán: Két hordozható gyertyatartó. Anyaguk bronz és malachit. A falon a női íróasztal mögött jobbra: Háromágú sárgaréz fali gyertyatartó. Ludwig van Beethoven. Carl Friedrich August von Kloeber 1817-ben készült krétarajzának reprodukciója. Liszt Ferenc ifjúságától fogva lelkes tisztelője és őszinte csodálója volt Ludwig van Beethovennek. Liszt egyik különösen fontos feladatának tekintette Beethoven szimfóniáinak zongorára való átírását. Erről ő maga a következőket jegyezte meg: „Munkáinak igényes tanulmányozása, a szinte végtelen szépségeinek mély átérzése, másrészt azok az eszközök, amelyeket a zongorajáték szüntelen tanulásával magamévá tettem, engem talán kevésbé tesznek alkalmatlanná, mint másokat, arra, hogy e nehéz feladatot megoldjam.” A női íróasztal alatt: Francia nagylexikon. Grand Dictionneire universal du XIX. siècle par P. Larousse. Paris 1866-1878. 16 kötet. Papírkosár. Anyaga nád bronzfestékkel bevonva. Az ablak előtt: A művész íróasztala balra és jobbra egy-egy ajtóval, mögötte két-két fiókkal, az asztallapon sötét bőrbetét. Az íróasztalon: Hans von Bülow (1830.1890) képe Bülow, a zongoravirtuóz, egyben kiemelkedő karnagy, Liszt Ferenc tanítványa volt, s 1857 óta Liszt leányának, Cosimának férje. Cosima később elvált tőle, és 1870-ben Richard Wagner felesége lett. Metronóm Az íróasztal előtt: Karosszék kerek, forgatható, alacsony hát- és oldaltámlával és bőrhuzattal. Liszt íróasztalától jobbra: Kerek asztal. Az asztallapot középen összefutó három láb tartja. Az asztallap közepébe márványbetét van beépítve sárgaréz keretben. A keret asztaltól jobbra: Heverő párnával. A párna huzata piros, gazdag hímzéssel és kidolgozott tükrös betéttel. A párnát a művész unokája, Daniela von Bülow hímezte. A heverő környezetében, azzal egy garnitúrát képezve: Hat kárpitozott támlás szék Az ablaktól jobbra Liszt íróasztala mellett: Konzolos asztal tükörrel. Az asztal teteje márványlap, a tükör aranyszegélyes kerete gazdagon díszített. A konzolos asztalon a tükör alatt: Két asztali lámpa öntöttvas foglalattal, tarka virágos porcelánborítással, üveg világítótesttel és cilinderrel. (Innen folytatni fogom a leírást.)
740 Búbánat 2016-12-10 13:36:27 [Válasz erre: 738 Búbánat 2016-11-30 12:36:54]
A 738. és 737. sorszám alatt beszámolt Liszt-Széchényi Imre -koncert (Rádió Márványterme, november 29.) hangfelvételét ma délután 17.00 és 18.15 óra között közvetíti a Bartók Rádió. (Rádióhangversenyek - 225 éve született Széchenyi) A Széchényi–Liszt barátság dalokban II. Közreműködött: Horti Lilla – szoprán Erdős Attila – bariton Pataki Bence – basszus Virág Emese – zongora Rádióbemondó-felkonferáló: Mohai Gábor
A 738. és 737. sorszám alatt beszámolt Liszt-Széchényi Imre -koncert (Rádió Márványterme, november 29.) hangfelvételét ma délután 17.00 és 18.15 óra között közvetíti a Bartók Rádió. (Rádióhangversenyek - 225 éve született Széchenyi) A Széchényi–Liszt barátság dalokban II. Közreműködött: Horti Lilla – szoprán Erdős Attila – bariton Pataki Bence – basszus Virág Emese – zongora Rádióbemondó-felkonferáló: Mohai Gábor
739 Búbánat 2016-12-04 12:15:23 [Válasz erre: 736 Búbánat 2016-11-28 08:48:44]
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást Keskeny lépcső vezet fel LISZT FERENC ELSŐ EMELETI LAKÁSÁBA A lépcsőházban fenn, a bejárati ajtóval szemben: Tájkép ülő leánnyal és egy előtte térdelő férfialakkal. A kép címe: „Consolation” (vigasz). Olajfestmény, készítette Gustav Arndt (1842-1905), egy Liszt Ferencnek szóló ajánlással. A művészt e kép festésére Liszt 1849-ben komponált s „Consolations” címen kiadott hangversenydarabjai ihlették. A tágas és világos DOLGOZÓSZOBA egyaránt volt a művész nappali és zeneszobája. A bejárati ajtó mellett balra: Liszt Ferenc. Bernhard Plockhorst (1825-1907) olajfestménye. A már idősebb Liszt Ferenc e képe 1869-ben készült, Weimarba érkezése után, s a művészt papi ruhában ábrázolja, miután Liszt Rómában felvett egy alacsonyabb papi rendet. Pianino. - hét oktávval, feketére politúrozva, két gyertyatartóval. A pianínót a Rudolph Ibach és fia barmeni és kölni cége készítette és a művésznek ajándékozta. A fedéllap belső oldalán a következő ajánló szavak olvashatóak: „Liszt Ferencnek. RUD: IBACH fia. 1885 április. A pianínótól jobbra: Háromkarú sárgaréz gyertyatartó. (Az idők folyamán a lakás más gyertyatartóival együtt ezt is átalakították elektromos világításra.) Heverő, Piros bőrpárna. – Plüsspárna. Felső része hímzéssel és a művész nevével: „F. Liszt”. Hímezte Frau von Mayendorff. Álló gyertyatartó, ötkarú, sárgaréz. A helyiség közepén áll a Bechstein-hangversenyzongora hét és fél oktávval, feketére politúrozva. A. C. Bechstein cég berlini műhelyében készült. A cég a zongorát 1869-ben bocsátotta a művész rendelkezésére, majd 1886-ban a Liszt múzeumnak ajándékozta. Liszt mindkét hangszert, mind a pianínót, mind a hangversenyzongorát egyaránt használta művészi alkotómunkája és számos bel- és külföldi tanítványának oktatása során. A hangversenyzongora előtt: forgatható és könnyen mozgatható háromlábú zongoraszék A hangversenyzongora alatt: Kottatároló kocsi. Négy lábára görgők vannak felszerelve, két fiókja és hat rekesze van. A hangversenyzongora mellett két kvartett kottatartó áll, amik a zenei előadásokhoz szükséges berendezéseket egészítik ki. A hangversenyzongorától jobbra áll a téglatest alakú kandalló fehér csempével borítva, oldalt és felül alakokkal és mintázattal díszítve, kovácsoltvas burkolatú tüzelő nyílással. Jobbra a kályha fölött háromkarú gyertyatartó van elhelyezve, ugyanolyan, mint a pianínó mellett. (Innen folytatni fogom a leírást.)
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást Keskeny lépcső vezet fel LISZT FERENC ELSŐ EMELETI LAKÁSÁBA A lépcsőházban fenn, a bejárati ajtóval szemben: Tájkép ülő leánnyal és egy előtte térdelő férfialakkal. A kép címe: „Consolation” (vigasz). Olajfestmény, készítette Gustav Arndt (1842-1905), egy Liszt Ferencnek szóló ajánlással. A művészt e kép festésére Liszt 1849-ben komponált s „Consolations” címen kiadott hangversenydarabjai ihlették. A tágas és világos DOLGOZÓSZOBA egyaránt volt a művész nappali és zeneszobája. A bejárati ajtó mellett balra: Liszt Ferenc. Bernhard Plockhorst (1825-1907) olajfestménye. A már idősebb Liszt Ferenc e képe 1869-ben készült, Weimarba érkezése után, s a művészt papi ruhában ábrázolja, miután Liszt Rómában felvett egy alacsonyabb papi rendet. Pianino. - hét oktávval, feketére politúrozva, két gyertyatartóval. A pianínót a Rudolph Ibach és fia barmeni és kölni cége készítette és a művésznek ajándékozta. A fedéllap belső oldalán a következő ajánló szavak olvashatóak: „Liszt Ferencnek. RUD: IBACH fia. 1885 április. A pianínótól jobbra: Háromkarú sárgaréz gyertyatartó. (Az idők folyamán a lakás más gyertyatartóival együtt ezt is átalakították elektromos világításra.) Heverő, Piros bőrpárna. – Plüsspárna. Felső része hímzéssel és a művész nevével: „F. Liszt”. Hímezte Frau von Mayendorff. Álló gyertyatartó, ötkarú, sárgaréz. A helyiség közepén áll a Bechstein-hangversenyzongora hét és fél oktávval, feketére politúrozva. A. C. Bechstein cég berlini műhelyében készült. A cég a zongorát 1869-ben bocsátotta a művész rendelkezésére, majd 1886-ban a Liszt múzeumnak ajándékozta. Liszt mindkét hangszert, mind a pianínót, mind a hangversenyzongorát egyaránt használta művészi alkotómunkája és számos bel- és külföldi tanítványának oktatása során. A hangversenyzongora előtt: forgatható és könnyen mozgatható háromlábú zongoraszék A hangversenyzongora alatt: Kottatároló kocsi. Négy lábára görgők vannak felszerelve, két fiókja és hat rekesze van. A hangversenyzongora mellett két kvartett kottatartó áll, amik a zenei előadásokhoz szükséges berendezéseket egészítik ki. A hangversenyzongorától jobbra áll a téglatest alakú kandalló fehér csempével borítva, oldalt és felül alakokkal és mintázattal díszítve, kovácsoltvas burkolatú tüzelő nyílással. Jobbra a kályha fölött háromkarú gyertyatartó van elhelyezve, ugyanolyan, mint a pianínó mellett. (Innen folytatni fogom a leírást.)
738 Búbánat 2016-11-30 12:36:54 [Válasz erre: 737 Búbánat 2016-11-29 11:06:18]
A Széchényi–Liszt barátság dalokban II. 2016. november 29., a Magyar Rádió Márványterme Közreműködött: Horti Lilla – szoprán Erdős Attila – bariton Pataki Bence – basszus Virág Emese – zongora Mohai Gábor rádiós és televíziós bemondó, előadóművész egyike a legfelkészültebb, és szépen beszélő műsorvezetőknek – ő volt a MODERÁTORA a tegnap esti Liszt-Széchényi Imre-dalestnek a Rádió Márványtermében -, ám meglepetésünkre, most inkább a tőle nem várt felkészületlenségről tanúskodott a konferálása, ami annál inkább érthetetlen, mert rádiófelvétel volt. Nem tudom, mi történhetett nála, mert nem szokása a bakizás, most azonban belebonyolódott egy-egy szó rossz kiejtésébe, amit csak második próbálkozásra olvasott fel papírjáról helyesen, de ami még ennél is kínosabb: a műsor első blokkjának felkonferálásakor majd annak végén a lekonferáláskor következetesen tévesen olvasta be Horti Lilla művésznő nevét – "Horváth Évát" mondott. Amikor másodszorra is a rossz nevet olvasta fel,a közönség soraiból kellett bekiabálni, és kijavítani őt – amit először látható értetlenséggel fogadott, de mikor nyomatékosítottuk, hogy ki az aki itt énekel(t), kénytelen-kelletlen,változatlan arckifejezésével, de továbbra is meleg, nyugodt jól ismert hangján ismét bekonferálta az élő, bekapcsolt mikrofonok előtt a már helyes nevet. De ezzel még nem volt vége baki-sorozatának. A műsor legvégén egyszerűen elhagyta az utolsó számot és megköszönte a közönség részvételét az esten. Szedelőzködni kezdtünk; de gyanús volt a dolog, hiszen a dalest teljes programja rajta volt a kiosztott műsorlapokon, az elhangzó dalok teljes magyar nyelvű szövegével - úgy gondoltuk ezt az utolsó számot valamiért visszamondta az előadó, ezért kimaradt a programból. A közönség fele már kiment a teremből a ruhatárba, mi is már szedelőzködtünk és kifelé tartottunk, amikor arra figyeltünk fel, hogy visszajött Mohai Gábor bemondó és hangos szóval elnézést kérve kérte, mindenki ismét foglalja el az ülőhelyét, mert még nem ért véget a koncert, a ráadás következik: a zajongás, a moraj elcsitult, a kint lévők egy része visszatért, de jóval kevesebben voltunk már a teremben, mikor folytatódott az előzetes szerinti program: ismét bejött a három énekművész a zongorakísérőjükkel és elénekelték [„i] Széchenyi: Es fällt ein Stern herunter – Lehullott egy csillag című dalt, egy tercettet. Ezután azt hittük, tényleg vége a dalestnek, mikor újra megjelent Mohai Gábor, aki arra kért minket, még mindig várjunk, mert Horti Lilla még egy ráadást kíván adni: ennek mindenki örült, hiszen már most elmondhatom, ezen az esten neki volt a legnagyobb sikere, különösen az a dal nyerte el mindnyájunk tetszését, melyet most a kedvünkért – de talán magának is- még jobban, még tetszetősebben, talán még kifejezőbb technikával – újra előadott nekünk: Széchényi Imre: Lieto amor – Boldog szerelem Frenetikus volt a siker! Úgyhogy minden jó, ha a vége jó, odakint az előcsarnokban még volt alkalmunk személyesen is gratulálni Horti Lillának, akinek énekművészetét már ismertem a korábbi, Liszt-Széchényi barátság jegyében összeállított két másik dalestjéről, melyeket a Zeneakadémia Solti termében illetve az Operaház Székely Bertalan termében tartott, énekes partnereivel és ahol Kovács Sándor zenetörténész volt a moderátor, aki nem egyszerűen fel-és lekonferálta a műsort, hanem élvezetes „kiselőadásokat” tartott a műsoron szereplő művekről, a szerzőkről, és az egymással való kapcsolatukról is igen sok érdekeset megtudhattunk a hol szellemesen, hol humorosan, hol „tudományosan” előadott kis mini történetekből, de arra is gondja volt, hogy néhány információt eláruljon a fellépő fiatal énekművész-tehetségekről. Bizony, itt a rádió Márványtermében hiányoltam Kovács Sándort – mert Mohai Gábor több-kevesebb korrektséggel, csupán arra szorítkozott, hogy felolvassa azt, ami a papírján állt – vagy még arra sem… (Más kérdés, hogy a rádió szerkesztői ezt az élő műsort, benne a bekonferálás említett hibáit majd a „helyére teszik”, összevágják úgy, hogy a későbbi rádióhallgató nem fog észrevenni semmi malőrt azokból a pontatlanságokból, melyekre itt utaltam,vagy megjegyzést tettem - ami a műsorvezető működését illeti.) Ezek után pár gondolat a dalesten fellépő művészekről és produkciójukról: [url] http://www.operaportal.hu/operaelet/itthon/item/40424-simandy-jozsef-enekverseny-dontok; Pataki Bence [/url] - a fiatal basszista-tehetség Temesi Mária növendéke volt a szegedi főiskolán, aki 2013 májusában a VIII. Nemzetközi Simándy József Énekversenyen a harmadik helyezésnek járó díjat kapta megosztva - a Bohéméletből Colline áriáját, egy Kodály-dalt, valmaint Figaro áriáját énekelte a Figaro házasságából. A szegedi operavizsgán egyebek közt Dulcamara szerepében mutatta fel képességeit Pataki Bence, aki később már több kisebb operaszerepben lépett fel a szegedi színházban és máshol is, aki még ugyan a pálya elején tart, de már felismerni nála azokat az előremutató stílus-, és énektechnikai jegyeket, amelyek később, kellő további tanulással, egy sikeres basszuspálya megtartására predesztinálhatják. Erre vonatkozó utalásokat máris felmutatott Széchényi Imre három-négy elhangzott dalának interpretálása során, különösen a második részben énekelt egyik száma tett rám kedvező benyomást: Széchényi Imre: Maudit printemps – Átkozott tavasz A közönség soraiban hátul helyett foglaló „operaénekes-mama”, Wiedemann Bernadett, büszke lehet fiának eddig elért szép eredményeire, és a benne rejlő képességekre, melyek reményeink szerint a további művészi szép lehetőség megvalósítását fogja neki elhozni.. [url] http://martoncompetition.hu/hu/versenyzok/kozepdonto//asset_publisher/jkXB2cy5kAVk/content/erdos-attila; Erdős Attila [/url] - a fiatal baritonista énekhangjához eddig még nem volt szerencsém. Azt tudtam róla, hogy nemrég, a II. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyén fellépett, a döntőbe nem jutott be, a középdöntőben elénekelte: Figaro áriáját Rossini Sevillai borbélyából, Papageno áriáját Mozart Varázsfuvolájából és Alfonso „Vien Leonora, a piedi tuoi”áriáját Donizetti Kegyencnőjéből. A dalesten ő kezdett, az első három műsorszám, amit énekelt: Liszt Ferenc: Über allen Gipfeln ist Ruh – Fenn az ormon a csend Liszt Ferenc: Der du von dem Himmel bist ‒ 2. változat - Ó, te mennyekből való Liszt Ferenc: Sonetto di Petrarca No.47 – 2. változat Később olasz és francia nyelven is énekelt – ezek már könnyebb, dallamosabb, de igen technikás dalok voltak: Széchényi Imre: Il ritrovo in mare – Találkozó a tengeren Széchényi Imre: Aubade – Hajnali szerenád Összbenyomásom a fiatal énekesről, hogy igen szép, kifejező, világos hangszínnel rendelkezik, egyformán otthon van a német, olasz, francia dalvilágban; a kotta csak „mankóként” volt előtte… kívülről énekelte a komoly énekelni valóit. Szerintem elsősorban a könnyedebb, lírai bariton szerepkörben fog még sok örömet szerezni hallgatóságának. Énekhangja intenzív, kifejező, szép színezetű. Igen felkészült, rokonszenves énekművész. [url] http://martoncompetition.hu/hu/versenyzok/donto//asset_publisher/jkXB2cy5kAVk/content/horti-lilla; Horti Lilla [/url] – szoprán. A dalest legnehezebb, legigényesebb, komoly énektechnikai tudást igénylő Liszt- és a Széchényi Imre- dalokat fölényes ének- és zeneismeret birtokában abszolválta (ugyancsak kotta nélkül), bemutatva ragyogó, biztosan vivő szopránját, mely minden regiszterben szinte kiforrott, és megcsillogtatta azokat az énektechnikai eszközeit is, melyek révén bámulatos hatást tud elérni a más-más énekstílust igénylő előadásával, hogy a kifejezés szolgálatába állítja meglévő eszköztára gazdagságát. Ezekkel már most biztos sikerre viszi az előadandó akár dalokat, melyeket tegnap este is magával hozott és elénekelt nekünk, ahogyan dicséretes teljesítményt nyújtott a tavalyi operavizsgán is, és nemrég a II. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny döntőjében elért sikere sem elhallgatni való: az egyetlen magyar versenyző, Horti Lilla a II. díjat érdemelte ki! Már megismerve a tehetsége kibontakozását, talán nem merészség kijelenti, Horti Lillát nagy szoprán ígéretnek tartom, és ezt a megelőlegezett bizalmat beléhelyezem: a benne meglévő kedvező adottságokra és képességekre alapozva és kiaknázva, a jövőben kamatoztatni akár már az operaszínpadokon is megkísérli, amit nemsokára bizonyíthat is az Operaházban, márciusban a Pikk dáma Mása szerepében való bemutatkozásával. Horti Lilla ezeket a dalokat énekelte tegnap este a Rádió Márványtermében – abszolút perfekten: Széchényi Imre: Nachtgruss – Éjszakai üdvözlet Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll – 1. változat – Örömmel és bánattal Széchényi Imre: Ja, Winter war’s - Igen, tél volt Liszt Ferenc: Die Loreley – A Loreley Széchényi Imre: Là bas – Ott lenn Széchényi Imre: Si j’étais petit oiseau – Ha kismadár volnék Liszt Ferenc: O quand je dors… – 2. változat - Ha álmom mély… Széchényi Imre: Lieto amor – Boldog szerelem És a ráadás-tercettben: Széchényi Imre: Es fällt ein Stern herunter – Lehullott egy csillag Végezetül meg kell még említenem [url] http://info.bmc.hu/index.php?node=artists&table=ZENESZ&id=1451; Virág Emese zongoraművészt, [/url] aki fölényes zeneismeret, technikai tudás birtokában, az előadó művészek iránti figyelemmel és érzékenységgel kísérte zongorán az ifjú énekművész-tehetségeket, dalkoncertjükön. „Liszt Ferenc dalköltői életműve jól példázza a mester életfogytig megőrzött nyitottságát, számos nyelvet és kultúrát befogadó szellemét. Az összesen öt nyelvet megéneklő Liszt-dalok közül ezen a koncerten a tán leginkább reprezentatív német és francia szövegű dalok hangzanak fel: azok, amelyek Goethe, Heine és Victor Hugo verseire íródtak. A magyar közönség e Liszt-műveket is ritkán hallja, ám a program igazi felfedezését alighanem mégis gróf Széchényi Imre (1825–1898) dalai jelentik majd. Széchényi István unokaöccse, Liszt fiatalabb kortársa, a diplomataként tevékenykedő művelt főrend szerzeményeit eddig jószerint még a zenetudósok se ismerhették; most tőle is német és francia versekre komponált dalai közül hallhatunk néhányat.”
A Széchényi–Liszt barátság dalokban II. 2016. november 29., a Magyar Rádió Márványterme Közreműködött: Horti Lilla – szoprán Erdős Attila – bariton Pataki Bence – basszus Virág Emese – zongora Mohai Gábor rádiós és televíziós bemondó, előadóművész egyike a legfelkészültebb, és szépen beszélő műsorvezetőknek – ő volt a MODERÁTORA a tegnap esti Liszt-Széchényi Imre-dalestnek a Rádió Márványtermében -, ám meglepetésünkre, most inkább a tőle nem várt felkészületlenségről tanúskodott a konferálása, ami annál inkább érthetetlen, mert rádiófelvétel volt. Nem tudom, mi történhetett nála, mert nem szokása a bakizás, most azonban belebonyolódott egy-egy szó rossz kiejtésébe, amit csak második próbálkozásra olvasott fel papírjáról helyesen, de ami még ennél is kínosabb: a műsor első blokkjának felkonferálásakor majd annak végén a lekonferáláskor következetesen tévesen olvasta be Horti Lilla művésznő nevét – "Horváth Évát" mondott. Amikor másodszorra is a rossz nevet olvasta fel,a közönség soraiból kellett bekiabálni, és kijavítani őt – amit először látható értetlenséggel fogadott, de mikor nyomatékosítottuk, hogy ki az aki itt énekel(t), kénytelen-kelletlen,változatlan arckifejezésével, de továbbra is meleg, nyugodt jól ismert hangján ismét bekonferálta az élő, bekapcsolt mikrofonok előtt a már helyes nevet. De ezzel még nem volt vége baki-sorozatának. A műsor legvégén egyszerűen elhagyta az utolsó számot és megköszönte a közönség részvételét az esten. Szedelőzködni kezdtünk; de gyanús volt a dolog, hiszen a dalest teljes programja rajta volt a kiosztott műsorlapokon, az elhangzó dalok teljes magyar nyelvű szövegével - úgy gondoltuk ezt az utolsó számot valamiért visszamondta az előadó, ezért kimaradt a programból. A közönség fele már kiment a teremből a ruhatárba, mi is már szedelőzködtünk és kifelé tartottunk, amikor arra figyeltünk fel, hogy visszajött Mohai Gábor bemondó és hangos szóval elnézést kérve kérte, mindenki ismét foglalja el az ülőhelyét, mert még nem ért véget a koncert, a ráadás következik: a zajongás, a moraj elcsitult, a kint lévők egy része visszatért, de jóval kevesebben voltunk már a teremben, mikor folytatódott az előzetes szerinti program: ismét bejött a három énekművész a zongorakísérőjükkel és elénekelték [„i] Széchenyi: Es fällt ein Stern herunter – Lehullott egy csillag című dalt, egy tercettet. Ezután azt hittük, tényleg vége a dalestnek, mikor újra megjelent Mohai Gábor, aki arra kért minket, még mindig várjunk, mert Horti Lilla még egy ráadást kíván adni: ennek mindenki örült, hiszen már most elmondhatom, ezen az esten neki volt a legnagyobb sikere, különösen az a dal nyerte el mindnyájunk tetszését, melyet most a kedvünkért – de talán magának is- még jobban, még tetszetősebben, talán még kifejezőbb technikával – újra előadott nekünk: Széchényi Imre: Lieto amor – Boldog szerelem Frenetikus volt a siker! Úgyhogy minden jó, ha a vége jó, odakint az előcsarnokban még volt alkalmunk személyesen is gratulálni Horti Lillának, akinek énekművészetét már ismertem a korábbi, Liszt-Széchényi barátság jegyében összeállított két másik dalestjéről, melyeket a Zeneakadémia Solti termében illetve az Operaház Székely Bertalan termében tartott, énekes partnereivel és ahol Kovács Sándor zenetörténész volt a moderátor, aki nem egyszerűen fel-és lekonferálta a műsort, hanem élvezetes „kiselőadásokat” tartott a műsoron szereplő művekről, a szerzőkről, és az egymással való kapcsolatukról is igen sok érdekeset megtudhattunk a hol szellemesen, hol humorosan, hol „tudományosan” előadott kis mini történetekből, de arra is gondja volt, hogy néhány információt eláruljon a fellépő fiatal énekművész-tehetségekről. Bizony, itt a rádió Márványtermében hiányoltam Kovács Sándort – mert Mohai Gábor több-kevesebb korrektséggel, csupán arra szorítkozott, hogy felolvassa azt, ami a papírján állt – vagy még arra sem… (Más kérdés, hogy a rádió szerkesztői ezt az élő műsort, benne a bekonferálás említett hibáit majd a „helyére teszik”, összevágják úgy, hogy a későbbi rádióhallgató nem fog észrevenni semmi malőrt azokból a pontatlanságokból, melyekre itt utaltam,vagy megjegyzést tettem - ami a műsorvezető működését illeti.) Ezek után pár gondolat a dalesten fellépő művészekről és produkciójukról: [url] http://www.operaportal.hu/operaelet/itthon/item/40424-simandy-jozsef-enekverseny-dontok; Pataki Bence [/url] - a fiatal basszista-tehetség Temesi Mária növendéke volt a szegedi főiskolán, aki 2013 májusában a VIII. Nemzetközi Simándy József Énekversenyen a harmadik helyezésnek járó díjat kapta megosztva - a Bohéméletből Colline áriáját, egy Kodály-dalt, valmaint Figaro áriáját énekelte a Figaro házasságából. A szegedi operavizsgán egyebek közt Dulcamara szerepében mutatta fel képességeit Pataki Bence, aki később már több kisebb operaszerepben lépett fel a szegedi színházban és máshol is, aki még ugyan a pálya elején tart, de már felismerni nála azokat az előremutató stílus-, és énektechnikai jegyeket, amelyek később, kellő további tanulással, egy sikeres basszuspálya megtartására predesztinálhatják. Erre vonatkozó utalásokat máris felmutatott Széchényi Imre három-négy elhangzott dalának interpretálása során, különösen a második részben énekelt egyik száma tett rám kedvező benyomást: Széchényi Imre: Maudit printemps – Átkozott tavasz A közönség soraiban hátul helyett foglaló „operaénekes-mama”, Wiedemann Bernadett, büszke lehet fiának eddig elért szép eredményeire, és a benne rejlő képességekre, melyek reményeink szerint a további művészi szép lehetőség megvalósítását fogja neki elhozni.. [url] http://martoncompetition.hu/hu/versenyzok/kozepdonto//asset_publisher/jkXB2cy5kAVk/content/erdos-attila; Erdős Attila [/url] - a fiatal baritonista énekhangjához eddig még nem volt szerencsém. Azt tudtam róla, hogy nemrég, a II. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyén fellépett, a döntőbe nem jutott be, a középdöntőben elénekelte: Figaro áriáját Rossini Sevillai borbélyából, Papageno áriáját Mozart Varázsfuvolájából és Alfonso „Vien Leonora, a piedi tuoi”áriáját Donizetti Kegyencnőjéből. A dalesten ő kezdett, az első három műsorszám, amit énekelt: Liszt Ferenc: Über allen Gipfeln ist Ruh – Fenn az ormon a csend Liszt Ferenc: Der du von dem Himmel bist ‒ 2. változat - Ó, te mennyekből való Liszt Ferenc: Sonetto di Petrarca No.47 – 2. változat Később olasz és francia nyelven is énekelt – ezek már könnyebb, dallamosabb, de igen technikás dalok voltak: Széchényi Imre: Il ritrovo in mare – Találkozó a tengeren Széchényi Imre: Aubade – Hajnali szerenád Összbenyomásom a fiatal énekesről, hogy igen szép, kifejező, világos hangszínnel rendelkezik, egyformán otthon van a német, olasz, francia dalvilágban; a kotta csak „mankóként” volt előtte… kívülről énekelte a komoly énekelni valóit. Szerintem elsősorban a könnyedebb, lírai bariton szerepkörben fog még sok örömet szerezni hallgatóságának. Énekhangja intenzív, kifejező, szép színezetű. Igen felkészült, rokonszenves énekművész. [url] http://martoncompetition.hu/hu/versenyzok/donto//asset_publisher/jkXB2cy5kAVk/content/horti-lilla; Horti Lilla [/url] – szoprán. A dalest legnehezebb, legigényesebb, komoly énektechnikai tudást igénylő Liszt- és a Széchényi Imre- dalokat fölényes ének- és zeneismeret birtokában abszolválta (ugyancsak kotta nélkül), bemutatva ragyogó, biztosan vivő szopránját, mely minden regiszterben szinte kiforrott, és megcsillogtatta azokat az énektechnikai eszközeit is, melyek révén bámulatos hatást tud elérni a más-más énekstílust igénylő előadásával, hogy a kifejezés szolgálatába állítja meglévő eszköztára gazdagságát. Ezekkel már most biztos sikerre viszi az előadandó akár dalokat, melyeket tegnap este is magával hozott és elénekelt nekünk, ahogyan dicséretes teljesítményt nyújtott a tavalyi operavizsgán is, és nemrég a II. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny döntőjében elért sikere sem elhallgatni való: az egyetlen magyar versenyző, Horti Lilla a II. díjat érdemelte ki! Már megismerve a tehetsége kibontakozását, talán nem merészség kijelenti, Horti Lillát nagy szoprán ígéretnek tartom, és ezt a megelőlegezett bizalmat beléhelyezem: a benne meglévő kedvező adottságokra és képességekre alapozva és kiaknázva, a jövőben kamatoztatni akár már az operaszínpadokon is megkísérli, amit nemsokára bizonyíthat is az Operaházban, márciusban a Pikk dáma Mása szerepében való bemutatkozásával. Horti Lilla ezeket a dalokat énekelte tegnap este a Rádió Márványtermében – abszolút perfekten: Széchényi Imre: Nachtgruss – Éjszakai üdvözlet Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll – 1. változat – Örömmel és bánattal Széchényi Imre: Ja, Winter war’s - Igen, tél volt Liszt Ferenc: Die Loreley – A Loreley Széchényi Imre: Là bas – Ott lenn Széchényi Imre: Si j’étais petit oiseau – Ha kismadár volnék Liszt Ferenc: O quand je dors… – 2. változat - Ha álmom mély… Széchényi Imre: Lieto amor – Boldog szerelem És a ráadás-tercettben: Széchényi Imre: Es fällt ein Stern herunter – Lehullott egy csillag Végezetül meg kell még említenem [url] http://info.bmc.hu/index.php?node=artists&table=ZENESZ&id=1451; Virág Emese zongoraművészt, [/url] aki fölényes zeneismeret, technikai tudás birtokában, az előadó művészek iránti figyelemmel és érzékenységgel kísérte zongorán az ifjú énekművész-tehetségeket, dalkoncertjükön. „Liszt Ferenc dalköltői életműve jól példázza a mester életfogytig megőrzött nyitottságát, számos nyelvet és kultúrát befogadó szellemét. Az összesen öt nyelvet megéneklő Liszt-dalok közül ezen a koncerten a tán leginkább reprezentatív német és francia szövegű dalok hangzanak fel: azok, amelyek Goethe, Heine és Victor Hugo verseire íródtak. A magyar közönség e Liszt-műveket is ritkán hallja, ám a program igazi felfedezését alighanem mégis gróf Széchényi Imre (1825–1898) dalai jelentik majd. Széchényi István unokaöccse, Liszt fiatalabb kortársa, a diplomataként tevékenykedő művelt főrend szerzeményeit eddig jószerint még a zenetudósok se ismerhették; most tőle is német és francia versekre komponált dalai közül hallhatunk néhányat.”
737 Búbánat 2016-11-29 11:06:18 [Válasz erre: 718 Búbánat 2016-10-29 13:36:27]
A Széchényi–Liszt barátság dalokban II. 2016. november 29-én kedden 19 órakor a Magyar Rádió Márványtermében Művészeti vezető: Marton Éva A Nemzet Művésze, Kossuth-díjas, professor emerita, ks. Közreműködik: Horti Lilla – szoprán Erdős Attila – bariton Pataki Bence – basszus Virág Emese – zongora Műsorvezető: Kovács Sándor, zenetörténész Műsor: Liszt Ferenc: Über allen Gipfeln ist Ruh - Erdős Liszt Ferenc: Der du von dem Himmel bist ‒ 2. változat -Erdős Liszt Ferenc: Sonetto di Petrarca No.47 – 2. változat - Erdős Széchényi Imre: Nachtgruss -Horti Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll – 1. változat - Horti Széchényi Imre: Ja, Winter war’s - Horti Széchényi Imre: Vorbei - Pataki Széchényi Imre: O komm’ in mein Schifflein - Pataki Liszt Ferenc: Die Loreley - Horti s z ü n e t Széchényi Imre: Il ritrovo in mare - Erdős Széchényi Imre: Aubade - Erdős Széchényi Imre: Là bas - Horti Széchényi Imre: Si j’étais petit oiseau - Horti Liszt Ferenc: O quand je dors – 2. változat - Horti Liszt Ferenc: La tombe et la rose - Pataki Széchényi Imre: Maudit printemps - Pataki Széchényi Imre: Lieto amor - Horti Az október 29-i, zeneakadémiai (Solti-terem) koncert után most a Magyar Rádió Márványtermében hangzanak fel ugyanezek a dalok.
A Széchényi–Liszt barátság dalokban II. 2016. november 29-én kedden 19 órakor a Magyar Rádió Márványtermében Művészeti vezető: Marton Éva A Nemzet Művésze, Kossuth-díjas, professor emerita, ks. Közreműködik: Horti Lilla – szoprán Erdős Attila – bariton Pataki Bence – basszus Virág Emese – zongora Műsorvezető: Kovács Sándor, zenetörténész Műsor: Liszt Ferenc: Über allen Gipfeln ist Ruh - Erdős Liszt Ferenc: Der du von dem Himmel bist ‒ 2. változat -Erdős Liszt Ferenc: Sonetto di Petrarca No.47 – 2. változat - Erdős Széchényi Imre: Nachtgruss -Horti Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll – 1. változat - Horti Széchényi Imre: Ja, Winter war’s - Horti Széchényi Imre: Vorbei - Pataki Széchényi Imre: O komm’ in mein Schifflein - Pataki Liszt Ferenc: Die Loreley - Horti s z ü n e t Széchényi Imre: Il ritrovo in mare - Erdős Széchényi Imre: Aubade - Erdős Széchényi Imre: Là bas - Horti Széchényi Imre: Si j’étais petit oiseau - Horti Liszt Ferenc: O quand je dors – 2. változat - Horti Liszt Ferenc: La tombe et la rose - Pataki Széchényi Imre: Maudit printemps - Pataki Széchényi Imre: Lieto amor - Horti Az október 29-i, zeneakadémiai (Solti-terem) koncert után most a Magyar Rádió Márványtermében hangzanak fel ugyanezek a dalok.
736 Búbánat 2016-11-28 08:48:44 [Válasz erre: 734 Búbánat 2016-11-23 19:29:21]
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást Az előtérben a baloldali tárlóban: Six Morceaux caractéristiques pour Piano. - Bedřich Smetana kompozíciója 1848-ból, egy 1848 tavaszán Liszt Ferenchez írott ajánlással. Ehhez Smetanának Liszt Ferenchez írott kísérőlevele, kelt Prágában, 1848, március 23-án: „Itt állok Ön előtt azzal a kéréssel, hogy e művet jóindulattal fogadja és kinyomtassa! Az Ön neve hozzásegíti ezt a művet ahhoz, hogy a közönség befogadja, az Ön neve lesz eljövendő boldogságom oka és örök hálám tárgya.” Bedřich Smetana Liszt Ferencnek, Prága, 1880. március 19. „Ha én Önt, igen tisztelt mester, jelenlegi munkásságom egy részének elküldésével terhelem, úgy ez azért történik, mert Ön az, aki engem mindig jóakaratával ítélt meg és alkotókedvemet felébresztette. S azt is meg kell bocsátania nekem, hogy Önt arra kérem, műveimet az Ön hatalmas pártfogásába vegye, ha Ön azokat arra méltóaknak találja, s így megnyissa számukra a nyilvános előadások útját, mert az én szomorú sorsom kényszerít engem, hogy műveimet, amennyire csak lehetséges, nyilvánosan megismertessem. Amint a többi szimfonikus költeményem megjelenik, el fogom azokat Önnek küldeni, azzal a kéréssel, hogy ezután is legyen Ön nekem az, aki eddig volt, tanárom és mesterem, támogatóm és – barátom!” Bedřich Smetana, a fiatal cseh zeneszerző, 1848 tavaszán első művét Liszt Ferencnek ajánlotta, s azzal a kéréssel küldte el neki, támogassa kinyomtatását. Liszt Ferenc ezt a kérést szívesen teljesítette. Liszt ezenkívül vállalta a fiatal zeneszerző anyagi támogatását is. A cseh zeneművészt Liszt 1856-ban ismerte meg személyesen Prágában. Egy esztendővel később Smetana néhány napra Liszt vendége volt Altenburgban. Liszt Ferenc levélvázlata Borodinnak, Kjuinak, Liadovnak és Rmiszkij-Korszakovnak, Weimar 1879. június 15. (A német fordítás nyomán:) Az Önök parafrázisai magukkal ragadtak engem… A legszívesebben Európa valamennyi konzervatóriumának zeneszerzés-elméleti professzorának javasolnám, hogy oktatómunkájuk során az Önök prafrázisait gyakorlati vezérfonalként alkalmazzák… Köszönöm Önöknek ezt a kincset.” Liszt Ferenc különleges rokonszenvet érzett néhány orosz művész iránt, akik realista kompozíciójukkal az ún. „új orosz iskolát” képviselték. Közéjük tartozott Balakirev, Borodin, Kjui, Rimszkij-Korszakov és Muszorgszkij, akik Liszt Ferencet művészi pályafutásának ötven éves évfordulóján jókívánságaikkal Weimarban felkeresték. Liszt Ferenc maga is szorgalmazta műveik németországi előadását. Borodin, Kjui, Rimszkij-Korszakov és Muszorgszkij 1879-ben Liszt Ferencnek küldött 24 variációja és 14 zongorára írott kis darabja indította a művészt arra, hogy második kiadásukhoz újabb variációkat komponáljon. Paraphrases. 24 variations et 14 pièces pour Piano par Alexandre Borodine, Cesar Cui, Anatole Liadow et Nicolas Rimsky-Korsakow, Leipzig F., Kistner, Séconde éditiom, augmenté d’une Variation de François Liszt, 1878. A bal oldali tárló felett a falon: Liszt Ferenc Weimarban tanítványai körében. Fénykép, készítette Louis Held Lisztet Weimarban a nyári hónapokban mindig nagyszámú tanítvány kereste fel. A két tárló között középen: Liszt Ferenc. Márványmellszobor. Franz Robert Adolf Lehner műve 1887-ből. Liszt Ferenc 1886-ban Lipcsében ült modellt a művésznek, aki azután Rómában készítette el a márványmellszobrot. A mellszobor az Általános Német Zeneegylet ajándékaként került Weimarba. A mellszobortól jobbra a falon: Liszt Ferenc az íróasztalnál weimari lakásában. Fénykép. Készítette Louis Held 1884-ben. A jobb oldali tárlóban: Liszt Ferenc jobb keze. Két korabeli gipszöntvény. Liszt Ferenc halotti maszkja. Gipszöntvény A baloldali tárló polcán: Az 1856-os bécsi Mozart-ünnepségre készült két érem. Készítette C. Randitzky. Ezüst és bronz. Ajándék Liszt Ferencnek. A Mozart születésének 100. évfordulójára rendezett ünnepségeken Liszt Ferenc mint karnagy a legkiemelkedőbb résztvevők közé tartozott. Az esztergomi bazilika. Ezüstérem 1861-ből. Liszt Ferenc 1855-ben fejezte be az Esztergomi Misét, amelyet első ízben az ő vezényletével adtak elő magyar hazájában, Esztergomban 1856. augusztus 31-én. Két karmesteri pálca – (közülük az egyik a jobb oldali tárlóban.) Ébenfa ezüstborítással. két iparművészeti munka 1856 és 1858 között készült Prágában. Mindkettőt az 1856. szeptember 28, és 1858. március 14. között tartott prágai hangversenyek emlékére nyújtották át Liszt Ferencnek. A jobb oldali tárlóban: Liszt Ferenc. Két érem, az egyik ezüst, a másik aranyozott. Készítette Eduard Geerts 1881-ben. Az 1881. május 29-én Brüsszelben tartott zenei ünnepség emlékére készültek. Liszt Ferenc – Berán Lajos bronzplakettje 1923-ból. A két tárló alsó részében: Liszt Ferenc műveinek korai kiadásai A köteteket gyűjtötte és a gyűjteményt alapította Lina Ramann Weimarban. Tartalma 151 kötet. (Innen folytatni fogom a leírást.)
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást Az előtérben a baloldali tárlóban: Six Morceaux caractéristiques pour Piano. - Bedřich Smetana kompozíciója 1848-ból, egy 1848 tavaszán Liszt Ferenchez írott ajánlással. Ehhez Smetanának Liszt Ferenchez írott kísérőlevele, kelt Prágában, 1848, március 23-án: „Itt állok Ön előtt azzal a kéréssel, hogy e művet jóindulattal fogadja és kinyomtassa! Az Ön neve hozzásegíti ezt a művet ahhoz, hogy a közönség befogadja, az Ön neve lesz eljövendő boldogságom oka és örök hálám tárgya.” Bedřich Smetana Liszt Ferencnek, Prága, 1880. március 19. „Ha én Önt, igen tisztelt mester, jelenlegi munkásságom egy részének elküldésével terhelem, úgy ez azért történik, mert Ön az, aki engem mindig jóakaratával ítélt meg és alkotókedvemet felébresztette. S azt is meg kell bocsátania nekem, hogy Önt arra kérem, műveimet az Ön hatalmas pártfogásába vegye, ha Ön azokat arra méltóaknak találja, s így megnyissa számukra a nyilvános előadások útját, mert az én szomorú sorsom kényszerít engem, hogy műveimet, amennyire csak lehetséges, nyilvánosan megismertessem. Amint a többi szimfonikus költeményem megjelenik, el fogom azokat Önnek küldeni, azzal a kéréssel, hogy ezután is legyen Ön nekem az, aki eddig volt, tanárom és mesterem, támogatóm és – barátom!” Bedřich Smetana, a fiatal cseh zeneszerző, 1848 tavaszán első művét Liszt Ferencnek ajánlotta, s azzal a kéréssel küldte el neki, támogassa kinyomtatását. Liszt Ferenc ezt a kérést szívesen teljesítette. Liszt ezenkívül vállalta a fiatal zeneszerző anyagi támogatását is. A cseh zeneművészt Liszt 1856-ban ismerte meg személyesen Prágában. Egy esztendővel később Smetana néhány napra Liszt vendége volt Altenburgban. Liszt Ferenc levélvázlata Borodinnak, Kjuinak, Liadovnak és Rmiszkij-Korszakovnak, Weimar 1879. június 15. (A német fordítás nyomán:) Az Önök parafrázisai magukkal ragadtak engem… A legszívesebben Európa valamennyi konzervatóriumának zeneszerzés-elméleti professzorának javasolnám, hogy oktatómunkájuk során az Önök prafrázisait gyakorlati vezérfonalként alkalmazzák… Köszönöm Önöknek ezt a kincset.” Liszt Ferenc különleges rokonszenvet érzett néhány orosz művész iránt, akik realista kompozíciójukkal az ún. „új orosz iskolát” képviselték. Közéjük tartozott Balakirev, Borodin, Kjui, Rimszkij-Korszakov és Muszorgszkij, akik Liszt Ferencet művészi pályafutásának ötven éves évfordulóján jókívánságaikkal Weimarban felkeresték. Liszt Ferenc maga is szorgalmazta műveik németországi előadását. Borodin, Kjui, Rimszkij-Korszakov és Muszorgszkij 1879-ben Liszt Ferencnek küldött 24 variációja és 14 zongorára írott kis darabja indította a művészt arra, hogy második kiadásukhoz újabb variációkat komponáljon. Paraphrases. 24 variations et 14 pièces pour Piano par Alexandre Borodine, Cesar Cui, Anatole Liadow et Nicolas Rimsky-Korsakow, Leipzig F., Kistner, Séconde éditiom, augmenté d’une Variation de François Liszt, 1878. A bal oldali tárló felett a falon: Liszt Ferenc Weimarban tanítványai körében. Fénykép, készítette Louis Held Lisztet Weimarban a nyári hónapokban mindig nagyszámú tanítvány kereste fel. A két tárló között középen: Liszt Ferenc. Márványmellszobor. Franz Robert Adolf Lehner műve 1887-ből. Liszt Ferenc 1886-ban Lipcsében ült modellt a művésznek, aki azután Rómában készítette el a márványmellszobrot. A mellszobor az Általános Német Zeneegylet ajándékaként került Weimarba. A mellszobortól jobbra a falon: Liszt Ferenc az íróasztalnál weimari lakásában. Fénykép. Készítette Louis Held 1884-ben. A jobb oldali tárlóban: Liszt Ferenc jobb keze. Két korabeli gipszöntvény. Liszt Ferenc halotti maszkja. Gipszöntvény A baloldali tárló polcán: Az 1856-os bécsi Mozart-ünnepségre készült két érem. Készítette C. Randitzky. Ezüst és bronz. Ajándék Liszt Ferencnek. A Mozart születésének 100. évfordulójára rendezett ünnepségeken Liszt Ferenc mint karnagy a legkiemelkedőbb résztvevők közé tartozott. Az esztergomi bazilika. Ezüstérem 1861-ből. Liszt Ferenc 1855-ben fejezte be az Esztergomi Misét, amelyet első ízben az ő vezényletével adtak elő magyar hazájában, Esztergomban 1856. augusztus 31-én. Két karmesteri pálca – (közülük az egyik a jobb oldali tárlóban.) Ébenfa ezüstborítással. két iparművészeti munka 1856 és 1858 között készült Prágában. Mindkettőt az 1856. szeptember 28, és 1858. március 14. között tartott prágai hangversenyek emlékére nyújtották át Liszt Ferencnek. A jobb oldali tárlóban: Liszt Ferenc. Két érem, az egyik ezüst, a másik aranyozott. Készítette Eduard Geerts 1881-ben. Az 1881. május 29-én Brüsszelben tartott zenei ünnepség emlékére készültek. Liszt Ferenc – Berán Lajos bronzplakettje 1923-ból. A két tárló alsó részében: Liszt Ferenc műveinek korai kiadásai A köteteket gyűjtötte és a gyűjteményt alapította Lina Ramann Weimarban. Tartalma 151 kötet. (Innen folytatni fogom a leírást.)
735 Búbánat 2016-11-23 20:34:49
Restaurálják Liszt Ferenc egykori orgonáját A burgenlandi Doborján településen működő Liszt Ferenc Egyesület fennállásának közelgő 50. évfordulója alkalmából megkezdték annak a hangszernek a felújítását, amit gyermekkorában a zeneszerző-zongoraművész is használt. Liszt Ferenc az orgonán még gyerekként játszott a helyi templomban, azonban a hangszert már évtizedek óta nem szólaltatták meg. Az 1770-ben készített orgona 1924-ig a templomban állt, ezt követően Liszt szülőházába került. 1840-ben, amikor Liszt Ferenc a településen járt, a zeneszerző 100 guldent adott a hangszer felújítására, azonban a restaurálás ekkor nem történt meg. Az egyesület a november 22-én, hétfőn kezdődött felújítás költségét, mintegy 85 ezer eurót (26 millió forint) támogatásokból teremti elő. Az orgona restaurálását Wolfgang Karner alsó-ausztriai orgonaépítő végzi. A becslések szerint a restaurálás 1200 munkaórát tesz majd ki. A munka során kicserélik a hangszer fa- és fémsípjait és a hiányzó arany berakásokat is pótolják. (Fidelio.hu)
Restaurálják Liszt Ferenc egykori orgonáját A burgenlandi Doborján településen működő Liszt Ferenc Egyesület fennállásának közelgő 50. évfordulója alkalmából megkezdték annak a hangszernek a felújítását, amit gyermekkorában a zeneszerző-zongoraművész is használt. Liszt Ferenc az orgonán még gyerekként játszott a helyi templomban, azonban a hangszert már évtizedek óta nem szólaltatták meg. Az 1770-ben készített orgona 1924-ig a templomban állt, ezt követően Liszt szülőházába került. 1840-ben, amikor Liszt Ferenc a településen járt, a zeneszerző 100 guldent adott a hangszer felújítására, azonban a restaurálás ekkor nem történt meg. Az egyesület a november 22-én, hétfőn kezdődött felújítás költségét, mintegy 85 ezer eurót (26 millió forint) támogatásokból teremti elő. Az orgona restaurálását Wolfgang Karner alsó-ausztriai orgonaépítő végzi. A becslések szerint a restaurálás 1200 munkaórát tesz majd ki. A munka során kicserélik a hangszer fa- és fémsípjait és a hiányzó arany berakásokat is pótolják. (Fidelio.hu)
734 Búbánat 2016-11-23 19:29:21 [Válasz erre: 732 Búbánat 2016-11-17 12:53:32]
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást RÓMAI, BUDAPESTI és WEIMARI ESZTENDŐK (1861-1886) 1861. október 21-én Liszt Ferenc Rómába érkezett, ahol meg akart házasodni Carolyne von Wittgensteinnel. A hercegnő családjának az ellenállása és a Vatikán óvása megakadályozta azonban szándékukat. Az a meg nem értés, amellyel a weimari udvar és polgárság Liszt Ferenc művészi elgondolásait az elmúlt időkben fogadta, továbbá a bigott és ájtatoskodó hercegnő arra késztette Lisztet, hogy Rómában maradjon, ahol 1865-ben engedett a rábeszélésnek, és felvett egy alacsonyabb papi rendet. Ezekben az esztendőkben kezdett el vallásos témájú műveket komponálni. Később lazult a művésznek e szoros kötődése a katolikus egyházhoz, és érdeklődését ismét felkeltették a társadalmi feladatok. Útjai több európai városba vezettek. 1868-ig Róma volt állandó lakóhelye, 1860-tól művész felváltva élt Rómában, Budapesten és Weimarban. Liszt Ferenc 1869-ben a weimari nagyherceg meghívására visszatért Weimarba. A téli hónapokat legtöbbször Rómában töltötte, a tavaszt Budapesten. Weimarban a tanítványok egész sorával foglalkozott, komponált és különböző hangversenyutakon vett részt. 1886 nyarán Liszt Ferenc Weimarból Bayreuthba utazott leányához, Cosima Wagnerhoz. Ott halt meg 1886. július 31-én, és ott is temették el. Az ajtó mellett a falon: Liszt Ferenc. Gipszdombormű, Ernst Rietschel műve 1852-ből. A Liszt-dombormű alatti tárlóban az ajtó mellett: Liszt Ferenc szerzetesi csuklyában. Ismeretlen művész bronzdomborműve Liszt Ádámné, született Lager Anna levele, fiának. Párizs, 1865. május 4. „Gyakran annyit beszélnek egy dologról, míg az valósággá válik. Így van ez a Te rended mostani változásával is. – Gyakran szóltak itt a hírek arról, hogy Te a papi rendet választottad, miközben én magam nagyon küzdöttem ellene, ha ez csak szóba került is. Április 27-i leveled… megrendített engem, s könnyekben törtem ki. Bocsáss meg nekem, én igazán nem voltam erre a Tőled érkezett hírre felkészülve. A hír újra átgondolása után (azt mondják az éj jó tanácsadó) megnyugodtam a Te akaratodban, mint ahogy Istenében is…” Krisztus-oratórium. Liszt Ferenc műve, 1866-ban fejezte be. 1862 és 1866 között a biblia és a katolikus liturgia szövegei nyomán írta Liszt Ferenc Rómában a három részből álló Krisztus-oratóriumot. Okmány, amelyben Liszt Ferencet a königsbergi egyetem a zene díszdoktorává avatta, 1842. március 14. Az előtérben, a múzeum-helyiségbe vezető ajtó melletti falon jobbra: Okmány, amelyben Liszt Ferencet a Cseh Zenekonzervatórium tagjává nevezték ki, Prága, 1847. szeptember 25. 1840-ben és 1846-ban Liszt Ferencnek sok sikeres hangversenyt tartott Prágában. Liszt Ferenc. Fénykép. Készítette Kozmata Ferencz Pesten 1873-ban. Liszt Ferenc kézírásos megjegyzése: „Portré, készült Liszt Ferenc 50 éves művész-jubileumára Budapesten – 1873-ban.” (Innen folytatni fogom a leírást.)
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást RÓMAI, BUDAPESTI és WEIMARI ESZTENDŐK (1861-1886) 1861. október 21-én Liszt Ferenc Rómába érkezett, ahol meg akart házasodni Carolyne von Wittgensteinnel. A hercegnő családjának az ellenállása és a Vatikán óvása megakadályozta azonban szándékukat. Az a meg nem értés, amellyel a weimari udvar és polgárság Liszt Ferenc művészi elgondolásait az elmúlt időkben fogadta, továbbá a bigott és ájtatoskodó hercegnő arra késztette Lisztet, hogy Rómában maradjon, ahol 1865-ben engedett a rábeszélésnek, és felvett egy alacsonyabb papi rendet. Ezekben az esztendőkben kezdett el vallásos témájú műveket komponálni. Később lazult a művésznek e szoros kötődése a katolikus egyházhoz, és érdeklődését ismét felkeltették a társadalmi feladatok. Útjai több európai városba vezettek. 1868-ig Róma volt állandó lakóhelye, 1860-tól művész felváltva élt Rómában, Budapesten és Weimarban. Liszt Ferenc 1869-ben a weimari nagyherceg meghívására visszatért Weimarba. A téli hónapokat legtöbbször Rómában töltötte, a tavaszt Budapesten. Weimarban a tanítványok egész sorával foglalkozott, komponált és különböző hangversenyutakon vett részt. 1886 nyarán Liszt Ferenc Weimarból Bayreuthba utazott leányához, Cosima Wagnerhoz. Ott halt meg 1886. július 31-én, és ott is temették el. Az ajtó mellett a falon: Liszt Ferenc. Gipszdombormű, Ernst Rietschel műve 1852-ből. A Liszt-dombormű alatti tárlóban az ajtó mellett: Liszt Ferenc szerzetesi csuklyában. Ismeretlen művész bronzdomborműve Liszt Ádámné, született Lager Anna levele, fiának. Párizs, 1865. május 4. „Gyakran annyit beszélnek egy dologról, míg az valósággá válik. Így van ez a Te rended mostani változásával is. – Gyakran szóltak itt a hírek arról, hogy Te a papi rendet választottad, miközben én magam nagyon küzdöttem ellene, ha ez csak szóba került is. Április 27-i leveled… megrendített engem, s könnyekben törtem ki. Bocsáss meg nekem, én igazán nem voltam erre a Tőled érkezett hírre felkészülve. A hír újra átgondolása után (azt mondják az éj jó tanácsadó) megnyugodtam a Te akaratodban, mint ahogy Istenében is…” Krisztus-oratórium. Liszt Ferenc műve, 1866-ban fejezte be. 1862 és 1866 között a biblia és a katolikus liturgia szövegei nyomán írta Liszt Ferenc Rómában a három részből álló Krisztus-oratóriumot. Okmány, amelyben Liszt Ferencet a königsbergi egyetem a zene díszdoktorává avatta, 1842. március 14. Az előtérben, a múzeum-helyiségbe vezető ajtó melletti falon jobbra: Okmány, amelyben Liszt Ferencet a Cseh Zenekonzervatórium tagjává nevezték ki, Prága, 1847. szeptember 25. 1840-ben és 1846-ban Liszt Ferencnek sok sikeres hangversenyt tartott Prágában. Liszt Ferenc. Fénykép. Készítette Kozmata Ferencz Pesten 1873-ban. Liszt Ferenc kézírásos megjegyzése: „Portré, készült Liszt Ferenc 50 éves művész-jubileumára Budapesten – 1873-ban.” (Innen folytatni fogom a leírást.)
733 Búbánat 2016-11-19 10:32:21
Liszt-est a Régi Zeneakadémia (Vörösmarty utcai Liszt Múzeum) Kamaratermében 2016.november 19., 17 óra Lajkó István zongorahangversenye Műsor: MOSONYI-LISZT: Fantázia a Szép Ilonka című opera témáira ZICHY-LISZT: Valse d'Adele WAGNER-LISZT: O du mein holder Abendstern BELLINI-LISZT: Norma reminiszcenciák LISZT: 2. Gyászgondola LISZT: Álmatlanul. Kérdés és felelet LISZT: Sancta Dorothea LISZT: Rondeau fantastique egy spanyol témára
Liszt-est a Régi Zeneakadémia (Vörösmarty utcai Liszt Múzeum) Kamaratermében 2016.november 19., 17 óra Lajkó István zongorahangversenye Műsor: MOSONYI-LISZT: Fantázia a Szép Ilonka című opera témáira ZICHY-LISZT: Valse d'Adele WAGNER-LISZT: O du mein holder Abendstern BELLINI-LISZT: Norma reminiszcenciák LISZT: 2. Gyászgondola LISZT: Álmatlanul. Kérdés és felelet LISZT: Sancta Dorothea LISZT: Rondeau fantastique egy spanyol témára
732 Búbánat 2016-11-17 12:53:32 [Válasz erre: 730 Búbánat 2016-11-15 20:53:55]
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást Az Altenburg könyvtára. Korabeli metszet. A kép baloldalán a nagy Erard-zongora áll, attól jobbra a Broadwood és fiai londoni cégjétől származó zongora, ami állítólag eredetileg Beethoven tulajdona volt. Richard Wagner. Clementine Stocker-Escher (1816-1866) litográfiája. A kép alatt: „Richard Wagner” Wagner kézzel írt ajánlása Lisztnek: „Te tudod, hogy hogy lesz! Wagner” Wagner ajándéka Lisztnek. Liszt felismerte Wagner zseniális tehetségét, amikor 1844-ben Wagner Rienzijét Drezdában megismerte. A két művész rövidesen közelebb került egymáshoz. 1849-ben, amikor Wagnert az 1848-as forradalomban való részvételéért Drezdában üldözték, Liszt segítséget nyújtott barátjának ahhoz, hogy Svájcba meneküljön. Liszt Ferenc a Tannhäuser (1849), A bolygó hollandi (1853) előadásával, különösen pedig a Lohengrin (1850) weimari ősbemutatójával nagy mértékben támogatta Richard Wagner művészi pályafutását. Wagner 1870-ben feleségül vette Liszt Ferenc Cosima nevű lányát. A parkra nyíló ablaktól jobbra lévő tárlóban: Liszt Ferenc levele titkárának, Belloninak – Weimar, 1849. május 14-én: (A német fordítás nyomán:) „Richard Wagner drezdai karnagy tegnap óta itt van. Wagner csodálatra méltóan zseniális férfi, mi több, egy észbontó zseni, amilyen éppen ebbe az országba illik, egy új és fényes jelenség a művészetben. A legutóbbi drezdai események olyan döntésre késztették, amelynek megvalósításában, úgy határoztam, minden erőmmel segíteni fogom.” Liszt Ferenc levele Gustav Schmidt majna-frankfurti karnagynak – Weimar, 1852. május 18-án: „A Tannhäusert e hó 31-ére tűzték műsorra (Őkegyelmessége, Oroszország cárnője jelenlétében). Erre az előadásra Beck vállalja a főszerepet. Schumann Manfredjét néhány nappal később adjuk. A következő szezonban a Bolygó hollandit és Spohr Faustját mutatjuk be, az utóbbit azokkal az új recitativókkal, amelyeket a szerző a londoni előadásra komponált.” A saroktárlóban: Richard Wagner Lohengrin partitúrája Ezt a partitúrát Liszt Ferenc 1850. augusztus 28-án, az opera weimari ősbemutatója alkalmával használta. Richard Wagner erről az előadásról lelkesen írta barátjának 1850. szeptember 8-án a svájci száműzetésből: „Amennyire most Lohengrinem weimari előadásának jellegét a hozzám eljutott beszámolók alapján át tudom tekinteni, úgy a legmegfoghatóbb és legeslegkétségtelenebb bizonyossággá válik számomra hallatlan erőfeszítésed és önfeláldozásod a művemért, az irányomban tanúsított megható szereteted és a Te azon zseniális képességeidnek az érvényesülése, hogy a lehetetlent úgy valósítsd meg, amilyen jól csak lehet.” A Marienstraße-i oldalon a saroktárlón: Liszt Ferenc. Mellszobor gipszből, Eduard Raßmann műve 1859-ből. A Marienstraße-i oldalon a falon: Goethe születésének centenáriumára a Weimari Udvari Színházban rendezett hangverseny programja – 1849. augusztus 28. A Weimari Udvari Színház előtt álló Goethe-Schiller emlékmű leleplezésekor tartott hangverseny programja – 1857. szeptember 5. Schiller születésének centenáriumára a Weimari Udvari Színházban rendezett hangverseny programja – 1859. november 9. Liszt Ferenc a német klasszika költészetét a német irodalom csúcspontjának tekintette. Goethében, Schillerben és Herderben tisztelte „a nagy embereket, akik Weimart híressé tették” (Liszt egyik emlékiratából egy weimari Goethe alapítvány létesítésekor). Goethe 100. születésnapja 1849-ben, Ernst Rietscher Goethe-Schiller emlékművének leleplezése a Weimari Nemzeti Színház előtt és Schiller 100. születésnapja arra késztette Liszt Ferencet, hogy e nagy költőket külön hangversenyekkel ünnepelje. A Marienstraße-i oldalon a falon: Liszt Ferenc. Richard Lauchert olajfestménye 1856-ból A Marienstraße-i oldalon a tárlóban: Tasso. Lamento e Trionfo. Liszt sajátkezű kézirata. Faust szimfónia. Átdolgozás két zongorára. Liszt sajátkezű kézirata. A művészekhez Világi kórusmű. Liszt sajátkezű kézirata. Liszt Ferenc szimfonikus költeményeinek anyagát több ízben választotta a német klasszika irodalmából. A Tassót az 1849-es Goethe-évben komponálta. Liszt 1830 óta foglalkozott Goethe Faustjával. 1853/54-ben írta a Faust-szimfóniát, amelyet később tovább bővített, míg végül 1861-ben öntötte végleges formába. A művészekhez című kórusmű ősbemutatója 1857-ben volt Weimarban. (Innen folytatni fogom a leírást.)
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást Az Altenburg könyvtára. Korabeli metszet. A kép baloldalán a nagy Erard-zongora áll, attól jobbra a Broadwood és fiai londoni cégjétől származó zongora, ami állítólag eredetileg Beethoven tulajdona volt. Richard Wagner. Clementine Stocker-Escher (1816-1866) litográfiája. A kép alatt: „Richard Wagner” Wagner kézzel írt ajánlása Lisztnek: „Te tudod, hogy hogy lesz! Wagner” Wagner ajándéka Lisztnek. Liszt felismerte Wagner zseniális tehetségét, amikor 1844-ben Wagner Rienzijét Drezdában megismerte. A két művész rövidesen közelebb került egymáshoz. 1849-ben, amikor Wagnert az 1848-as forradalomban való részvételéért Drezdában üldözték, Liszt segítséget nyújtott barátjának ahhoz, hogy Svájcba meneküljön. Liszt Ferenc a Tannhäuser (1849), A bolygó hollandi (1853) előadásával, különösen pedig a Lohengrin (1850) weimari ősbemutatójával nagy mértékben támogatta Richard Wagner művészi pályafutását. Wagner 1870-ben feleségül vette Liszt Ferenc Cosima nevű lányát. A parkra nyíló ablaktól jobbra lévő tárlóban: Liszt Ferenc levele titkárának, Belloninak – Weimar, 1849. május 14-én: (A német fordítás nyomán:) „Richard Wagner drezdai karnagy tegnap óta itt van. Wagner csodálatra méltóan zseniális férfi, mi több, egy észbontó zseni, amilyen éppen ebbe az országba illik, egy új és fényes jelenség a művészetben. A legutóbbi drezdai események olyan döntésre késztették, amelynek megvalósításában, úgy határoztam, minden erőmmel segíteni fogom.” Liszt Ferenc levele Gustav Schmidt majna-frankfurti karnagynak – Weimar, 1852. május 18-án: „A Tannhäusert e hó 31-ére tűzték műsorra (Őkegyelmessége, Oroszország cárnője jelenlétében). Erre az előadásra Beck vállalja a főszerepet. Schumann Manfredjét néhány nappal később adjuk. A következő szezonban a Bolygó hollandit és Spohr Faustját mutatjuk be, az utóbbit azokkal az új recitativókkal, amelyeket a szerző a londoni előadásra komponált.” A saroktárlóban: Richard Wagner Lohengrin partitúrája Ezt a partitúrát Liszt Ferenc 1850. augusztus 28-án, az opera weimari ősbemutatója alkalmával használta. Richard Wagner erről az előadásról lelkesen írta barátjának 1850. szeptember 8-án a svájci száműzetésből: „Amennyire most Lohengrinem weimari előadásának jellegét a hozzám eljutott beszámolók alapján át tudom tekinteni, úgy a legmegfoghatóbb és legeslegkétségtelenebb bizonyossággá válik számomra hallatlan erőfeszítésed és önfeláldozásod a művemért, az irányomban tanúsított megható szereteted és a Te azon zseniális képességeidnek az érvényesülése, hogy a lehetetlent úgy valósítsd meg, amilyen jól csak lehet.” A Marienstraße-i oldalon a saroktárlón: Liszt Ferenc. Mellszobor gipszből, Eduard Raßmann műve 1859-ből. A Marienstraße-i oldalon a falon: Goethe születésének centenáriumára a Weimari Udvari Színházban rendezett hangverseny programja – 1849. augusztus 28. A Weimari Udvari Színház előtt álló Goethe-Schiller emlékmű leleplezésekor tartott hangverseny programja – 1857. szeptember 5. Schiller születésének centenáriumára a Weimari Udvari Színházban rendezett hangverseny programja – 1859. november 9. Liszt Ferenc a német klasszika költészetét a német irodalom csúcspontjának tekintette. Goethében, Schillerben és Herderben tisztelte „a nagy embereket, akik Weimart híressé tették” (Liszt egyik emlékiratából egy weimari Goethe alapítvány létesítésekor). Goethe 100. születésnapja 1849-ben, Ernst Rietscher Goethe-Schiller emlékművének leleplezése a Weimari Nemzeti Színház előtt és Schiller 100. születésnapja arra késztette Liszt Ferencet, hogy e nagy költőket külön hangversenyekkel ünnepelje. A Marienstraße-i oldalon a falon: Liszt Ferenc. Richard Lauchert olajfestménye 1856-ból A Marienstraße-i oldalon a tárlóban: Tasso. Lamento e Trionfo. Liszt sajátkezű kézirata. Faust szimfónia. Átdolgozás két zongorára. Liszt sajátkezű kézirata. A művészekhez Világi kórusmű. Liszt sajátkezű kézirata. Liszt Ferenc szimfonikus költeményeinek anyagát több ízben választotta a német klasszika irodalmából. A Tassót az 1849-es Goethe-évben komponálta. Liszt 1830 óta foglalkozott Goethe Faustjával. 1853/54-ben írta a Faust-szimfóniát, amelyet később tovább bővített, míg végül 1861-ben öntötte végleges formába. A művészekhez című kórusmű ősbemutatója 1857-ben volt Weimarban. (Innen folytatni fogom a leírást.)
731 Búbánat 2016-11-15 20:55:02 [Válasz erre: 730 Búbánat 2016-11-15 20:53:55]
(Innen folytatni fogom a leírást.)
(Innen folytatni fogom a leírást.)
730 Búbánat 2016-11-15 20:53:55 [Válasz erre: 729 Búbánat 2016-11-14 18:48:16]
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást LISZT FERENC WEIMARI MUNKÁSSÁGA (1848-1861) 1842 végén, a nagy hangversenykörutak közepette, Liszt Ferencet Weimarban kinevezték „rendkívüli szolgálatban álló udvari karnaggyá”. E hivatalát csak 1844-ben foglalta el. de akkor is csupán rövid ideig tartózkodott Weimarban. Végre, 1848 februárjában megvalósult korábbi szándéka, befejezte hangversenykörútjait, hogy régi terveinek megfelelően alkotó tevékenységének új területein munkálkodhassék. Döntéséhez, hogy végül Weimarban telepedjék le, Carolyne von Sayn-Wittgensteinhez fűződő kapcsolata is hozzájárult; miután a hercegnő Kijevben elvált férjétől, követte Lisztet Weimarba. Liszt Ferenc egyik bécsi tartózkodása alatt élte át az 1848-as forradalom küzdelmeit, s nagy lelkesedéssel kísérte figyelemmel a magyar nép 1848/49-es szabadságharcának eseményeit, amelynek zenei alkotások írására is ösztönözték. Liszt Ferenc és Wittgenstein hercegnő az ún. Altenburgban, egy Weimar szélén épült reprezentatív házban vettek lakást, ami lehetőséget nyújtott nekik arra, hogy művész barátaikat hangulatos összejöveteleken vendégül lássák. Liszt Ferenc zenei munkássága révén Weimar a német zenei élet központja lett. Mint operakarnagy különösen a korabeli opera ügyét tette magáévá. Liszt Richard Wagner műveinek útját is egyengette, akinek Lohengrinjét először Weimarban mutatták be. Hangversenykarnagyként is érdeklődő megértéssel támogatta a klasszikus művek mellett a korabeli zene ügyét, különösen a francia Hector Berlioz zenéjét. Liszt nem utolsó sorban saját zeneszerzői terveinek megvalósítására fordította figyelmét weimari munkássága során. Zenéje anyagát és motívumait túlnyomó részben irodalmi művekből merítette, eközben érdeklődéssel fordult a német klasszikus irodalomhoz is. Bedřich Smetana azok közé a művészek közé tartozott, akinek támogatását Liszt különösen szívügyének tekintette. A park felé nyíló ablak előtti tárlóban: Munkáskórus. Liszt Ferenc kórusműve, a zeneszerző sajátkezű javításaival. Ez a mű kapcsolatban áll az 1848-as forradalmi harcok élményével. Szövege az alábbi szavakkal kezdődik (szó szerinti fordítás a német eredetiből): „Ide mindaz, kit ásó és lapát díszít”, és elhangzik benne a következő mondat is: „A szabadság szilárd kalapács marad, amelyet senki sem ereszt kezei közül.” A kórusmű javított próbanyomtatását Liszt éppen abban az időben küldte el Haslingernek, a bécsi kiadónak, amikor a reakció a forradalmi mozgalmat Németországban és Ausztriában vérbe fojtotta. Liszt a szöveghez az alábbi megjegyzést írta: „Kedves Karl, mivel a jelenlegi körülmények a munkáskérdéshez teljesen torz kommentárt fűznek, így talán célszerűbbnek tűnhet e munkáskórusmű közzétételét későbbre halasztani. Ebben Önre bízom a döntést.” A kórusmű nem jelent meg. Héroïde funèbre (Hősi gyászinduló). Liszt Ferenc szimfonikus költeményes. A tisztázat Joachim Raff műve. Ez a mű, akárcsak az 1848-as Hungária-kantáta, nyílt szimpátiát fejez ki az 1848/49-es magyar szabadságharccal. Liszt Ferenc a következőket írta 1848. március 24-én Wittgenstein hercegnőnek: „Honfitársaim oly döntő, oly magyar és oly határozott lépésre szánták el magukat, hogy lehetetlen tőlük az őszinte szimpátia adóját megtagadnom.” Harmonies poetiques et religieuses Liszt Ferencnek ez az alkotása a „Funerailles” (temetések) című mű 7. számú része. 1849 októberében keletkezett és 1853-ban jelent meg Kistner lipcsei nyomdájában. A magyar felkelők hősi harcát 1849-ben vérbe fojtották, vezetőiket Aradon kivégezték. Liszt a „Funerailles. October 1849”-et halottsíratónak írta. A parkra nyíló ablaktól jobbra lévő tárlóban: Dekrétum Liszt Ferencnek rendkívüli szolgálatban álló weimari udvari karnaggyá történt kinevezéséről kelt 1842. november 2-án. 1841 végén, még a hangversenykörútak idején, Liszt Ferenc Weimarban is adott néhány hangversenyt. Az udvari karnagyi címet azzal a céllal adományozták neki, hogy ezáltal Weimarhoz kössék. E cím elfogadása kezdetben semminemű kötelezettséggel nem járt. 1844 januárjában első ízben lépett fel, mint karnagy; Beethoven 5. és 7. szimfóniáját vezényelte. Weimari karnagyi munkásságát operai előadások és más zenekari hangversenyek keretében 1848-ban kezdte meg, és 1861-ben fejezte be. A tárlóban ettől jobbra: Carolyne von Sayn-Wittgenstein Marie nevű leányával Louis Held fényképe C. Fischer 1844-ben készült Litográfiája nyomán. Carolyne von Sayn-Wittgenstein Liszt Ferencnek – 1851. április 3-án A német fordítás nyomán: „Szívembe és ajkaimra a nyugalmat és a vágyat árasztottad, a gyönyörűséget és a mennyei megnyugvást, amely a remegő örömöt és a túláradó boldogságot követi és amely előlegezni látszik a szeretet és a kimondhatatlan gyönyörök minden égi ígéretét.” A parkra néző ablak mellett a falon: Liszt Ferenc. Carl Hartmann akvarellje 1843-ból, a művész ajánlásával. Az altenburgi zeneszalon. Korabeli metszet. A szalon közepén áll Liszt nagy pedálos zongorája Alexandre és fia párizsi műhelyéből, háttérben egy spinét, amely állítólag eredetileg Mozarté volt. Liszt altenburgi lakásához egy zene- és egy dolgozószoba is tartozott, ezenkívül egy hálószoba. Az első emeleten lévő zeneszalon a ház központi helyisége volt, ahol a művész barátaival és ismerőseivel kicserélhette gondolatait, ill. zenés összejöveteleket tarthatott. Itt találta meg a legkedvesebb feltételeket arra is, hogy zeneszerzői terveit megvalósítsa.
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást LISZT FERENC WEIMARI MUNKÁSSÁGA (1848-1861) 1842 végén, a nagy hangversenykörutak közepette, Liszt Ferencet Weimarban kinevezték „rendkívüli szolgálatban álló udvari karnaggyá”. E hivatalát csak 1844-ben foglalta el. de akkor is csupán rövid ideig tartózkodott Weimarban. Végre, 1848 februárjában megvalósult korábbi szándéka, befejezte hangversenykörútjait, hogy régi terveinek megfelelően alkotó tevékenységének új területein munkálkodhassék. Döntéséhez, hogy végül Weimarban telepedjék le, Carolyne von Sayn-Wittgensteinhez fűződő kapcsolata is hozzájárult; miután a hercegnő Kijevben elvált férjétől, követte Lisztet Weimarba. Liszt Ferenc egyik bécsi tartózkodása alatt élte át az 1848-as forradalom küzdelmeit, s nagy lelkesedéssel kísérte figyelemmel a magyar nép 1848/49-es szabadságharcának eseményeit, amelynek zenei alkotások írására is ösztönözték. Liszt Ferenc és Wittgenstein hercegnő az ún. Altenburgban, egy Weimar szélén épült reprezentatív házban vettek lakást, ami lehetőséget nyújtott nekik arra, hogy művész barátaikat hangulatos összejöveteleken vendégül lássák. Liszt Ferenc zenei munkássága révén Weimar a német zenei élet központja lett. Mint operakarnagy különösen a korabeli opera ügyét tette magáévá. Liszt Richard Wagner műveinek útját is egyengette, akinek Lohengrinjét először Weimarban mutatták be. Hangversenykarnagyként is érdeklődő megértéssel támogatta a klasszikus művek mellett a korabeli zene ügyét, különösen a francia Hector Berlioz zenéjét. Liszt nem utolsó sorban saját zeneszerzői terveinek megvalósítására fordította figyelmét weimari munkássága során. Zenéje anyagát és motívumait túlnyomó részben irodalmi művekből merítette, eközben érdeklődéssel fordult a német klasszikus irodalomhoz is. Bedřich Smetana azok közé a művészek közé tartozott, akinek támogatását Liszt különösen szívügyének tekintette. A park felé nyíló ablak előtti tárlóban: Munkáskórus. Liszt Ferenc kórusműve, a zeneszerző sajátkezű javításaival. Ez a mű kapcsolatban áll az 1848-as forradalmi harcok élményével. Szövege az alábbi szavakkal kezdődik (szó szerinti fordítás a német eredetiből): „Ide mindaz, kit ásó és lapát díszít”, és elhangzik benne a következő mondat is: „A szabadság szilárd kalapács marad, amelyet senki sem ereszt kezei közül.” A kórusmű javított próbanyomtatását Liszt éppen abban az időben küldte el Haslingernek, a bécsi kiadónak, amikor a reakció a forradalmi mozgalmat Németországban és Ausztriában vérbe fojtotta. Liszt a szöveghez az alábbi megjegyzést írta: „Kedves Karl, mivel a jelenlegi körülmények a munkáskérdéshez teljesen torz kommentárt fűznek, így talán célszerűbbnek tűnhet e munkáskórusmű közzétételét későbbre halasztani. Ebben Önre bízom a döntést.” A kórusmű nem jelent meg. Héroïde funèbre (Hősi gyászinduló). Liszt Ferenc szimfonikus költeményes. A tisztázat Joachim Raff műve. Ez a mű, akárcsak az 1848-as Hungária-kantáta, nyílt szimpátiát fejez ki az 1848/49-es magyar szabadságharccal. Liszt Ferenc a következőket írta 1848. március 24-én Wittgenstein hercegnőnek: „Honfitársaim oly döntő, oly magyar és oly határozott lépésre szánták el magukat, hogy lehetetlen tőlük az őszinte szimpátia adóját megtagadnom.” Harmonies poetiques et religieuses Liszt Ferencnek ez az alkotása a „Funerailles” (temetések) című mű 7. számú része. 1849 októberében keletkezett és 1853-ban jelent meg Kistner lipcsei nyomdájában. A magyar felkelők hősi harcát 1849-ben vérbe fojtották, vezetőiket Aradon kivégezték. Liszt a „Funerailles. October 1849”-et halottsíratónak írta. A parkra nyíló ablaktól jobbra lévő tárlóban: Dekrétum Liszt Ferencnek rendkívüli szolgálatban álló weimari udvari karnaggyá történt kinevezéséről kelt 1842. november 2-án. 1841 végén, még a hangversenykörútak idején, Liszt Ferenc Weimarban is adott néhány hangversenyt. Az udvari karnagyi címet azzal a céllal adományozták neki, hogy ezáltal Weimarhoz kössék. E cím elfogadása kezdetben semminemű kötelezettséggel nem járt. 1844 januárjában első ízben lépett fel, mint karnagy; Beethoven 5. és 7. szimfóniáját vezényelte. Weimari karnagyi munkásságát operai előadások és más zenekari hangversenyek keretében 1848-ban kezdte meg, és 1861-ben fejezte be. A tárlóban ettől jobbra: Carolyne von Sayn-Wittgenstein Marie nevű leányával Louis Held fényképe C. Fischer 1844-ben készült Litográfiája nyomán. Carolyne von Sayn-Wittgenstein Liszt Ferencnek – 1851. április 3-án A német fordítás nyomán: „Szívembe és ajkaimra a nyugalmat és a vágyat árasztottad, a gyönyörűséget és a mennyei megnyugvást, amely a remegő örömöt és a túláradó boldogságot követi és amely előlegezni látszik a szeretet és a kimondhatatlan gyönyörök minden égi ígéretét.” A parkra néző ablak mellett a falon: Liszt Ferenc. Carl Hartmann akvarellje 1843-ból, a művész ajánlásával. Az altenburgi zeneszalon. Korabeli metszet. A szalon közepén áll Liszt nagy pedálos zongorája Alexandre és fia párizsi műhelyéből, háttérben egy spinét, amely állítólag eredetileg Mozarté volt. Liszt altenburgi lakásához egy zene- és egy dolgozószoba is tartozott, ezenkívül egy hálószoba. Az első emeleten lévő zeneszalon a ház központi helyisége volt, ahol a művész barátaival és ismerőseivel kicserélhette gondolatait, ill. zenés összejöveteleket tarthatott. Itt találta meg a legkedvesebb feltételeket arra is, hogy zeneszerzői terveit megvalósítsa.
729 Búbánat 2016-11-14 18:48:16 [Válasz erre: 728 Búbánat 2016-11-13 11:11:03]
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást Az ablak előtti tárlóban balra: Magyar Dallok. Liszt Ferenc 1840-ben Magyarországon írott kompozícióinak címlapja, amelyet 1840 és 1847 között Tobias Haslinger adott ki Bécsben. Magyar Rhapsodiák. A Tobias Haslinger által 1840 és 1847 között Bécsben kiadott Liszt Ferenc 1840-ben Magyarországon írott kompozícióinak címlapja. Rákóczi-induló. Kézirat. Ez az induló 15-ös sorszámmal a magyar rapszódiák sorába tartozik. Egy hangversenykörút 1839-ben, tizenhat évi távollét után Liszt Ferencet ismét Magyarországra vezette, ahol nagy lelkesedéssel fogadták, és mint magyar nemzeti művészt ünnepelték. Honfitársainak ez a lelkesedése ihlette Liszt Ferencet a fenti művek írására, a magyar zene témáinak feldolgozására. Magas saroktárló balra, fenn: Liszt Ferencnek a Berlini Énekakadémián 1841. december 27-én tartott első hangversenyének műsora. – Okmány Liszt Ferencnek a Berlini Művészeti Akadémia rendes tagjává történt kinevezéséről 1942. február 12.én. – Liszt Ferencnek a Berlini Énekakadémián 1842. január 21-én tartott hangversenyének műsora. Liszt Ferenc több mint húsz hangversenyt tartott Berlinben, közülük az első tízet az énekakadémián. Lelkesen jegyezte fel naplójába Varnhagen von Ense 1842. január 27-én: „Liszt elragadtatott állapotban tartja a várost, csodálatossá teszi itt ezt a telet, s annak legfényesebb ékessége. Önzetlensége, derűs műveltsége, jóakaratú elbűvölő lénye nem kevésbé aratott tetszést, mint a mindent lenyűgöző művészete.” Liszt Ferenc. Aranyozott érem a berlini Hosauer-műteremből. A hátoldalán: „Liszt Ferencnek, a géniusznak, a szellem és érzelem művészének, az emelkedett gondolkodás és jellem e jeles férfiújának, hálásan emlékezve a boldog lelkesedés szép óráira… Berlinben, 1842. február 18-án.” A saroktárló középső polcán: Okmány Liszt Ferencnek a szentpétervári Filharmonikus Társaság tiszteletbeli tagjává való megválasztásáról, 1842. április 12-én. – Liszt Ferenc az orosz uralkodó székhelyének ún. nemesi termében 1842. április 20-án tartotta első hangversenyét, amelyet nagy tetszéssel fogadtak. Liszt Ferenc egyik moszkvai hangversenyének műsora, 1843. május 12-én. – Liszt Ferenc Moszkvában 1843 áprilisában és májusában hat hangversenyt tartott. Magyar útlevél Liszt Ferenc részére, kelt 1846. május 19-én. Útlevél s a hozzá tartozó írás. Liszt Ferenc egyik kijevi hangversenyének műsora, 1847. február 2-án. Liszt Ferenc Kijevben ismerkedett meg Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegnővel. A hercegnő 1848 áprilisában elvált férjétől, és leányával Liszt Ferenchez utazott Weimarba. A saroktárlóban alul: Liszt Ferenc ünnepi kantátája a bonni Beethoven-emlékmű 1845. augusztus 13-i leleplezésére. A kantátának, Liszt első önállóan hangszerelt zenekari művének előadását az emlékmű leleplezésének napján Liszt maga vezényelte. Beethoven halotti maszkja. Anyaga gipsz. Ezt az eredeti gipszöntvényt Liszt Ferenc a bonni Beethoven-emlékmű felállításáért tett fáradozásaiért kapta ajándékba Josef Danhauser bécsi festőtől, aki 1840-ben készítette az Emlékezés Lisztre című híres festményét. (Innen folytatni fogom a leírást.)
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást Az ablak előtti tárlóban balra: Magyar Dallok. Liszt Ferenc 1840-ben Magyarországon írott kompozícióinak címlapja, amelyet 1840 és 1847 között Tobias Haslinger adott ki Bécsben. Magyar Rhapsodiák. A Tobias Haslinger által 1840 és 1847 között Bécsben kiadott Liszt Ferenc 1840-ben Magyarországon írott kompozícióinak címlapja. Rákóczi-induló. Kézirat. Ez az induló 15-ös sorszámmal a magyar rapszódiák sorába tartozik. Egy hangversenykörút 1839-ben, tizenhat évi távollét után Liszt Ferencet ismét Magyarországra vezette, ahol nagy lelkesedéssel fogadták, és mint magyar nemzeti művészt ünnepelték. Honfitársainak ez a lelkesedése ihlette Liszt Ferencet a fenti művek írására, a magyar zene témáinak feldolgozására. Magas saroktárló balra, fenn: Liszt Ferencnek a Berlini Énekakadémián 1841. december 27-én tartott első hangversenyének műsora. – Okmány Liszt Ferencnek a Berlini Művészeti Akadémia rendes tagjává történt kinevezéséről 1942. február 12.én. – Liszt Ferencnek a Berlini Énekakadémián 1842. január 21-én tartott hangversenyének műsora. Liszt Ferenc több mint húsz hangversenyt tartott Berlinben, közülük az első tízet az énekakadémián. Lelkesen jegyezte fel naplójába Varnhagen von Ense 1842. január 27-én: „Liszt elragadtatott állapotban tartja a várost, csodálatossá teszi itt ezt a telet, s annak legfényesebb ékessége. Önzetlensége, derűs műveltsége, jóakaratú elbűvölő lénye nem kevésbé aratott tetszést, mint a mindent lenyűgöző művészete.” Liszt Ferenc. Aranyozott érem a berlini Hosauer-műteremből. A hátoldalán: „Liszt Ferencnek, a géniusznak, a szellem és érzelem művészének, az emelkedett gondolkodás és jellem e jeles férfiújának, hálásan emlékezve a boldog lelkesedés szép óráira… Berlinben, 1842. február 18-án.” A saroktárló középső polcán: Okmány Liszt Ferencnek a szentpétervári Filharmonikus Társaság tiszteletbeli tagjává való megválasztásáról, 1842. április 12-én. – Liszt Ferenc az orosz uralkodó székhelyének ún. nemesi termében 1842. április 20-án tartotta első hangversenyét, amelyet nagy tetszéssel fogadtak. Liszt Ferenc egyik moszkvai hangversenyének műsora, 1843. május 12-én. – Liszt Ferenc Moszkvában 1843 áprilisában és májusában hat hangversenyt tartott. Magyar útlevél Liszt Ferenc részére, kelt 1846. május 19-én. Útlevél s a hozzá tartozó írás. Liszt Ferenc egyik kijevi hangversenyének műsora, 1847. február 2-án. Liszt Ferenc Kijevben ismerkedett meg Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegnővel. A hercegnő 1848 áprilisában elvált férjétől, és leányával Liszt Ferenchez utazott Weimarba. A saroktárlóban alul: Liszt Ferenc ünnepi kantátája a bonni Beethoven-emlékmű 1845. augusztus 13-i leleplezésére. A kantátának, Liszt első önállóan hangszerelt zenekari művének előadását az emlékmű leleplezésének napján Liszt maga vezényelte. Beethoven halotti maszkja. Anyaga gipsz. Ezt az eredeti gipszöntvényt Liszt Ferenc a bonni Beethoven-emlékmű felállításáért tett fáradozásaiért kapta ajándékba Josef Danhauser bécsi festőtől, aki 1840-ben készítette az Emlékezés Lisztre című híres festményét. (Innen folytatni fogom a leírást.)
728 Búbánat 2016-11-13 11:11:03 [Válasz erre: 726 Búbánat 2016-11-11 10:52:08]
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást A FEJLŐDÉS ESZTENDŐI. A NAGY HANGVERSENYKÖRUTAK (1830-1848) Az olyan híres írók, mint Victor Hugo, Honoré de Balzac, az idősebb Alexandre Dumas, Heinrich Heine s a festő Eugène Delacroix mellett Liszt Ferenc 1830-tól számos híres zeneművésszel is megismerkedett, akik közül Frèdéric Chopin, Hector Berlioz és Niccolò Paganini igen nagy hatást gyakorolt művészi fejlődésére. Liszt Ferenc Párizsban megismerkedett Marie d’Agoult grófnővel, akivel 1835-tól 1839-ig Svájcban és Olaszországban együtt élt, ahol gyermekeik, Blandine, Cosima és Daniel születtek. 1839-ben, tizenhat évi távollét után a művész Magyarországon hangversenyezett. Honfitársai körében diadalmas sikereket aratott. Ebben az időben találtak utat zeneszerzői alkotómunkásságába a magyar témák. Liszt Ferenc számos európai állam területén tett hangversenykörutat. Zongorajátékáért mindenütt túláradó lelkesedéssel ünnepelték. E hangversenykörutak során 1841 decemberétől 1842 márciusáig huszonegyszer lépett fel Berlinben, az 1842 és 1847 közötti években Oroszországban vendégszerepelt. Liszt Ferencet gyermekkorától kezdve különösen szoros szálak fűzték Ludwig van Beethoven műveihez. Hangversenykörútjai során Beethoven művei kiemelt helyet foglaltak el műsoraiban. A bonni Beethoven-emlékmű 1845-ös felállítását Liszt Ferenc jelentős mértékben támogatta anyagilag, s az emlékmű leleplezésére ünnepi kantátát komponált. Hector Berlioz (1803-1869). Auguste Hüssener (1789-1877) rézkarca. Liszt Ferenc valószínűleg már 1830-ban megismerkedett Hector Berliozzal, azzal a francia zeneszerzővel, akinek az európai országok forradalmi demokratikus mozgalmával szoros kapcsolatban álló kompozíciói nem kevésbé hatottak alkotóművészetére. Liszt Ferenc jelentős mértékben hozzájárult barátja, Berlioz, műveinek népszerűsítéséhez. Frèdéric Chopin (1810-1849). Bronzérem. Készítette Antoine Bovy 1837-ben. Liszt Ferenc igen sokra becsülte a zseniális, vele csaknem egykorú lengyel zeneművészt, aki 1831 végén Párizsban telepedett le, s a zongoraművészet területén hasonló zenei célokat követett, mint ő maga. Chopin korai halála után Liszt Ferenc egy róla szóló életrajzban méltatta életét és alkotóművészetét. Niccolò Paganini (1782-1840]. A. Hatzfeld litográfiája. 1831-ben ismerkedett meg Liszt Ferenc Párizsban a híres hegedűvirtuózzal. Játéka lebilincselte. Hegedűjátékának virtuozitása ösztönözte Lisztet hasonló hatások elérésére a zongorával, s egyben arra, hogy e hangszeren a zenei interpretáció új területeit hódítsa meg. Liszt Ferenc. Miniatúra. Rajta írás: „la Morinière 1832”. Az ifjú Liszt Ferenc hírneve sok művészt indított arra, hogy arcképét megörökítsék. A tárlóban: 24 Grandes Etudes pour le Piano. 1826-ban készült, és 1839-ben jelent meg nyomtatásban Bécsben Haslingernél. Liszt sajátkezű korrektúrái. A „Don Sanche vagy a szerelem kastálya” című opera mellett ezek az etűdök Liszt Ferenc ifjúságának a legfigyelemreméltóbb munkái. A Forradalmi szimfónia vázlata 1830-ból. Liszt Ferenc kézirata. A vázlat négy oldalból áll, rajta: „27, 28, 29 Juillet – Paris” Liszt Ferenc a franciaországi forradalmi törekvésekkel egyetértve, az 1830-as júliusi forradalom napjaiban határozta el, hogy forradalmi szimfóniát komponál. Koncepciója alapján három dalnak kellett volna a tematikus kereteket meghatároznia. Ezek a huszita-ének a XV. századból, az „Erős várunk” kezdetű protestáns kórusmű és a Marseillaise. Nem ismeretes, hogy végül milyen okok miatt nem került sor e grandiózus terv megvalósítására. Lyon. Liszt Ferenc zongoradarabja 1835/36-ból. E kompozícióra a nyomorúságos körülmények között élő lyoni selyemszövők 1831-es és 1834-es felkelése ihlette őt. Liszt megismerve ezeknek az éhező embereknek a nyomorúságát, néhány hangversenyt tartott javukra Lyonban. A zongoradarab mottójául azt a jelmondatot választotta, amelynek jegyében a felkelők harcoltak: „ Vivre en travaillant ou mourir en combattant” (dolgozva élni vagy harcolva meghalni). Liszt Ferenc. Az ifjú művész maszkja, amelyet feltehetőleg Lorenzo Bartolini (1777-1850) készített. Blandine és Cosima Liszt. A művész és Marie d’ Agoult grófnő (1815-1876] leányai. Henri Lehmann grafitrajza 1846-ból. 1835-ben Marie d’ Agoult elhagyta férjét Párizsban és követte Lisztet Svájcba és Olaszországba, ahol öt évig éltek együtt. A grófnő ezután visszatért Párizsba, ahol írónő lett. (Innen folytatni fogom a leírást.)
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal Folytatom a leírást A FEJLŐDÉS ESZTENDŐI. A NAGY HANGVERSENYKÖRUTAK (1830-1848) Az olyan híres írók, mint Victor Hugo, Honoré de Balzac, az idősebb Alexandre Dumas, Heinrich Heine s a festő Eugène Delacroix mellett Liszt Ferenc 1830-tól számos híres zeneművésszel is megismerkedett, akik közül Frèdéric Chopin, Hector Berlioz és Niccolò Paganini igen nagy hatást gyakorolt művészi fejlődésére. Liszt Ferenc Párizsban megismerkedett Marie d’Agoult grófnővel, akivel 1835-tól 1839-ig Svájcban és Olaszországban együtt élt, ahol gyermekeik, Blandine, Cosima és Daniel születtek. 1839-ben, tizenhat évi távollét után a művész Magyarországon hangversenyezett. Honfitársai körében diadalmas sikereket aratott. Ebben az időben találtak utat zeneszerzői alkotómunkásságába a magyar témák. Liszt Ferenc számos európai állam területén tett hangversenykörutat. Zongorajátékáért mindenütt túláradó lelkesedéssel ünnepelték. E hangversenykörutak során 1841 decemberétől 1842 márciusáig huszonegyszer lépett fel Berlinben, az 1842 és 1847 közötti években Oroszországban vendégszerepelt. Liszt Ferencet gyermekkorától kezdve különösen szoros szálak fűzték Ludwig van Beethoven műveihez. Hangversenykörútjai során Beethoven művei kiemelt helyet foglaltak el műsoraiban. A bonni Beethoven-emlékmű 1845-ös felállítását Liszt Ferenc jelentős mértékben támogatta anyagilag, s az emlékmű leleplezésére ünnepi kantátát komponált. Hector Berlioz (1803-1869). Auguste Hüssener (1789-1877) rézkarca. Liszt Ferenc valószínűleg már 1830-ban megismerkedett Hector Berliozzal, azzal a francia zeneszerzővel, akinek az európai országok forradalmi demokratikus mozgalmával szoros kapcsolatban álló kompozíciói nem kevésbé hatottak alkotóművészetére. Liszt Ferenc jelentős mértékben hozzájárult barátja, Berlioz, műveinek népszerűsítéséhez. Frèdéric Chopin (1810-1849). Bronzérem. Készítette Antoine Bovy 1837-ben. Liszt Ferenc igen sokra becsülte a zseniális, vele csaknem egykorú lengyel zeneművészt, aki 1831 végén Párizsban telepedett le, s a zongoraművészet területén hasonló zenei célokat követett, mint ő maga. Chopin korai halála után Liszt Ferenc egy róla szóló életrajzban méltatta életét és alkotóművészetét. Niccolò Paganini (1782-1840]. A. Hatzfeld litográfiája. 1831-ben ismerkedett meg Liszt Ferenc Párizsban a híres hegedűvirtuózzal. Játéka lebilincselte. Hegedűjátékának virtuozitása ösztönözte Lisztet hasonló hatások elérésére a zongorával, s egyben arra, hogy e hangszeren a zenei interpretáció új területeit hódítsa meg. Liszt Ferenc. Miniatúra. Rajta írás: „la Morinière 1832”. Az ifjú Liszt Ferenc hírneve sok művészt indított arra, hogy arcképét megörökítsék. A tárlóban: 24 Grandes Etudes pour le Piano. 1826-ban készült, és 1839-ben jelent meg nyomtatásban Bécsben Haslingernél. Liszt sajátkezű korrektúrái. A „Don Sanche vagy a szerelem kastálya” című opera mellett ezek az etűdök Liszt Ferenc ifjúságának a legfigyelemreméltóbb munkái. A Forradalmi szimfónia vázlata 1830-ból. Liszt Ferenc kézirata. A vázlat négy oldalból áll, rajta: „27, 28, 29 Juillet – Paris” Liszt Ferenc a franciaországi forradalmi törekvésekkel egyetértve, az 1830-as júliusi forradalom napjaiban határozta el, hogy forradalmi szimfóniát komponál. Koncepciója alapján három dalnak kellett volna a tematikus kereteket meghatároznia. Ezek a huszita-ének a XV. századból, az „Erős várunk” kezdetű protestáns kórusmű és a Marseillaise. Nem ismeretes, hogy végül milyen okok miatt nem került sor e grandiózus terv megvalósítására. Lyon. Liszt Ferenc zongoradarabja 1835/36-ból. E kompozícióra a nyomorúságos körülmények között élő lyoni selyemszövők 1831-es és 1834-es felkelése ihlette őt. Liszt megismerve ezeknek az éhező embereknek a nyomorúságát, néhány hangversenyt tartott javukra Lyonban. A zongoradarab mottójául azt a jelmondatot választotta, amelynek jegyében a felkelők harcoltak: „ Vivre en travaillant ou mourir en combattant” (dolgozva élni vagy harcolva meghalni). Liszt Ferenc. Az ifjú művész maszkja, amelyet feltehetőleg Lorenzo Bartolini (1777-1850) készített. Blandine és Cosima Liszt. A művész és Marie d’ Agoult grófnő (1815-1876] leányai. Henri Lehmann grafitrajza 1846-ból. 1835-ben Marie d’ Agoult elhagyta férjét Párizsban és követte Lisztet Svájcba és Olaszországba, ahol öt évig éltek együtt. A grófnő ezután visszatért Párizsba, ahol írónő lett. (Innen folytatni fogom a leírást.)
727 Búbánat 2016-11-11 10:54:18 [Válasz erre: 726 Búbánat 2016-11-11 10:52:08]
/Folytatni fogom a leírást./
/Folytatni fogom a leírást./
726 Búbánat 2016-11-11 10:52:08
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal A MŰVÉSZ LAKÁSA Weismarban az Ilm-parti park nyugati szélén az egykori udvari kertészet épületének első emeleti helyiségeiben lakott Liszt Ferenc 1869-től 1886-ban bekövetkezett haláláig. Ezt a lakását halála után is fenntartották, rövidesen pedig mint múzeumot a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tették. Korábbi weimari lakhelyét a Jenaer Straßén álló Altenburgban a művész 1867-ben (Liszt Ferenc ekkor Rómában élt) felszámolta. A berendezés egy részét eladatta, más része raktárba került, majd Liszt halála után az örökösök révén a Marienstraßén lévő lakásba. Az első emelet legkisebb, a városközpont felé eső helyisége annak idején személyzeti szobának volt berendezve. Ma az egykor Liszt Ferenc tulajdonát képező különböző tárgyak és néhány híres kortárs hozzá írott levele láthatóak benne. A Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyeinek Igazgatósága a földszint egyik kis helyiségében s annak előterében múzeumot rendezett be, amelyben a kiállított képek, levelek és dokumentumok s az egykor a Liszt Ferenc tulajdonát képező tárgyak a nagy magyar zeneművész életét és munkásságát szemléltetik. MÚZEUM A HÁZ FÖLDSZINTJÉN Gyermekkor és ifjúság Magyarországon, Bécsben és Párizsban (1811-1830) Liszt Ferenc 1811. október 22-én született Doborjánban, egy kis magyar faluban. (Doborján 1920 óta Raiding néven az ausztriai Burgenlandhoz tartozik.) Szüleinek, Liszt Ádámnak és feleségének, született Lager Anna Máriának, ő volt egyetlen gyermeke. A muzikális gyermeket előbb édesapja, majd Bécsben Carl Czerny oktatta. Miután az a terv, hogy Liszt Ferenc tanítását Bécsben Johann Nepomuk Hummelra bízzák nem valósulhatott meg, a család 1823-ban Párizsba költözött, hogy a gyermek a korabeli Európa legrangosabb zenei oktatási intézményét, a párizsi zenekonzervatóriumot látogathassa. Mivel azonban ott a konzervatóriumi tanulmányokat csak francia tanulóknak engedélyezték, ez a terv sem válhatott valóra. Ezért az ifjú Liszt Ferenc önképzéssel tanult tovább; több ízben hangversenyezett nagy sikerrel Párizsban, s hangversenykörutakat tett Franciaországban, Svájcban és Angliában. 1827. augusztus 28-án meghalt édesapja. A tizenhat éves Liszt Ferenc ezután zongoratanítással tartotta el családját. A burzsoázia és az arisztokrácia szalonjaiban a művész megalázó helyzete miatt illúzióit vesztve – amint ő maga írta „megfizetve, mint egy zsonglőr” -, foglalkozni kezdett az utópista szocializmussal, azon belül elsősorban a Saint Simon által képviselt eszmékkel. A földszinti kiállítóteremben az ajtótól balra elhelyezett tárlóban: Liszt Ádám (1776-1827), a művész apja. Ismeretlen festő műve, gouache 1819-ből. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tulajdonában lévő eredeti kép másolata. A kép hátoldalán: „Liszt Ferenc apja és tanítómestere annál a spinétnél, amelyen Ferenc tanult. Raiding 1819”. Liszt Ádám Eszterházy herceg egyik uradalmi intézője volt. Előbb Kismartonban (Eisenstadtban) szolgálta a herceget. Kismartoni szolgálata idején szükség esetén az udvari zenekarban játszott, amelynek akkoriban Joseph Haydn, később pedig Johann Nepomuk Hummel volt a vezetője. Liszt Ádám 1808-tól Doborjánban a herceg juhászati számadója volt. Liszt Ádámné, született Lager Anna Mária (1791-1866), a művész édesanyja. L. Demarey 1832-ben készült, majd elveszett pasztelljének másolata. Lager Anna szüleinek, a Duna-parti Krems nevű kisvárosban élő kereskedő-házaspárnak tizennegyedik gyermeke volt. Liszt Ádám levele apjának Párizs, 1825. augusztus 25-én: „Örvendjen, amikor azt mondom Önnek, hogy Feri még nem talált senkire, aki hozzámárhető lenne, s hogy Hummel és Moscheles őáltala teljesen háttérbe szorultak. Kompozíciói meghaladják értelmünket.” Liszt Ferenc szülei igen korán kezdtek el gyermekük művészi képzésével törődni. Kezdetben az apára hárult zenei oktatása. A továbbképzést magyar mágnásoktól kapott ösztöndíj tette lehetővé Bécsben Beethoven egyik tanítványánál, Carl Czernynél. Carl Czerny levele Liszt Ádámnak Bécs, 1825. szeptember 5-én: „ Egy olyan sokat ígérő karrier útján, amelyen ő most elindult, erejének és a mindenkori körülmények bölcs kihasználásával olyan fokot érhet el, amelyre előtte ebben a korban talán még senki nem jutott. Az Ön atyai elővigyázatossága meg is fogja őt óvni valamennyi eltévelyedéstől, különösképpen az önelégültségtől, amely fiatal, sőt olykor korosabb emberek számára is a legtöbb veszély és balsiker forrása, és az emberek körében aratott siker sohasem teszi tanulmányait terhessé, s nem fogja őt attól a meggyőződésétől megfosztani, hogy csak tiszta gondolta és a jó ízlés szabályainak legtökéletesebb elméleti és gyakorlati ismerete vezethet azokhoz a művekhez, amelyek a nyilvánosság előtt a közönség igaz tetszésére és kitüntetésére számot tarthatnak. Örömmel vettük kézhez Feri négy első, Párizsban megjelent művét…” A tárlóban a levelektől jobbra: A párizsi konzervatórium. Ezüstérem. Felirata: „Ecole Royale de Musique”. A hátoldalán: „Société des Concerts. Fondé en 1828.” A világhírű párizsi konservatóriumot annak idején Luigi Cherubini vezette. A tárlóban: Az ifjú művész ünneplése. Aranyérem az alábbi felirattal: „Louis XVIII Roi de France et de Navarre. La Société Philomatique de Bordeaux. A Francois Liszt XXV. Janvier MDCCCXXVI”. Az ajtó melletti tárló fölött a falon: A tizenegy éves Liszt Ferenc a Párizsba való költözködés után. Francois Villain litográfiája A.E. Roehn (1780-1867) rajza nyomán. Zongorajátékával mindenütt lelkes hallgatóságra talált a gyermek Liszt.
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban 5. bővített kiadás Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben. Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói 31 oldal + 16 képoldal A MŰVÉSZ LAKÁSA Weismarban az Ilm-parti park nyugati szélén az egykori udvari kertészet épületének első emeleti helyiségeiben lakott Liszt Ferenc 1869-től 1886-ban bekövetkezett haláláig. Ezt a lakását halála után is fenntartották, rövidesen pedig mint múzeumot a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tették. Korábbi weimari lakhelyét a Jenaer Straßén álló Altenburgban a művész 1867-ben (Liszt Ferenc ekkor Rómában élt) felszámolta. A berendezés egy részét eladatta, más része raktárba került, majd Liszt halála után az örökösök révén a Marienstraßén lévő lakásba. Az első emelet legkisebb, a városközpont felé eső helyisége annak idején személyzeti szobának volt berendezve. Ma az egykor Liszt Ferenc tulajdonát képező különböző tárgyak és néhány híres kortárs hozzá írott levele láthatóak benne. A Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyeinek Igazgatósága a földszint egyik kis helyiségében s annak előterében múzeumot rendezett be, amelyben a kiállított képek, levelek és dokumentumok s az egykor a Liszt Ferenc tulajdonát képező tárgyak a nagy magyar zeneművész életét és munkásságát szemléltetik. MÚZEUM A HÁZ FÖLDSZINTJÉN Gyermekkor és ifjúság Magyarországon, Bécsben és Párizsban (1811-1830) Liszt Ferenc 1811. október 22-én született Doborjánban, egy kis magyar faluban. (Doborján 1920 óta Raiding néven az ausztriai Burgenlandhoz tartozik.) Szüleinek, Liszt Ádámnak és feleségének, született Lager Anna Máriának, ő volt egyetlen gyermeke. A muzikális gyermeket előbb édesapja, majd Bécsben Carl Czerny oktatta. Miután az a terv, hogy Liszt Ferenc tanítását Bécsben Johann Nepomuk Hummelra bízzák nem valósulhatott meg, a család 1823-ban Párizsba költözött, hogy a gyermek a korabeli Európa legrangosabb zenei oktatási intézményét, a párizsi zenekonzervatóriumot látogathassa. Mivel azonban ott a konzervatóriumi tanulmányokat csak francia tanulóknak engedélyezték, ez a terv sem válhatott valóra. Ezért az ifjú Liszt Ferenc önképzéssel tanult tovább; több ízben hangversenyezett nagy sikerrel Párizsban, s hangversenykörutakat tett Franciaországban, Svájcban és Angliában. 1827. augusztus 28-án meghalt édesapja. A tizenhat éves Liszt Ferenc ezután zongoratanítással tartotta el családját. A burzsoázia és az arisztokrácia szalonjaiban a művész megalázó helyzete miatt illúzióit vesztve – amint ő maga írta „megfizetve, mint egy zsonglőr” -, foglalkozni kezdett az utópista szocializmussal, azon belül elsősorban a Saint Simon által képviselt eszmékkel. A földszinti kiállítóteremben az ajtótól balra elhelyezett tárlóban: Liszt Ádám (1776-1827), a művész apja. Ismeretlen festő műve, gouache 1819-ből. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tulajdonában lévő eredeti kép másolata. A kép hátoldalán: „Liszt Ferenc apja és tanítómestere annál a spinétnél, amelyen Ferenc tanult. Raiding 1819”. Liszt Ádám Eszterházy herceg egyik uradalmi intézője volt. Előbb Kismartonban (Eisenstadtban) szolgálta a herceget. Kismartoni szolgálata idején szükség esetén az udvari zenekarban játszott, amelynek akkoriban Joseph Haydn, később pedig Johann Nepomuk Hummel volt a vezetője. Liszt Ádám 1808-tól Doborjánban a herceg juhászati számadója volt. Liszt Ádámné, született Lager Anna Mária (1791-1866), a művész édesanyja. L. Demarey 1832-ben készült, majd elveszett pasztelljének másolata. Lager Anna szüleinek, a Duna-parti Krems nevű kisvárosban élő kereskedő-házaspárnak tizennegyedik gyermeke volt. Liszt Ádám levele apjának Párizs, 1825. augusztus 25-én: „Örvendjen, amikor azt mondom Önnek, hogy Feri még nem talált senkire, aki hozzámárhető lenne, s hogy Hummel és Moscheles őáltala teljesen háttérbe szorultak. Kompozíciói meghaladják értelmünket.” Liszt Ferenc szülei igen korán kezdtek el gyermekük művészi képzésével törődni. Kezdetben az apára hárult zenei oktatása. A továbbképzést magyar mágnásoktól kapott ösztöndíj tette lehetővé Bécsben Beethoven egyik tanítványánál, Carl Czernynél. Carl Czerny levele Liszt Ádámnak Bécs, 1825. szeptember 5-én: „ Egy olyan sokat ígérő karrier útján, amelyen ő most elindult, erejének és a mindenkori körülmények bölcs kihasználásával olyan fokot érhet el, amelyre előtte ebben a korban talán még senki nem jutott. Az Ön atyai elővigyázatossága meg is fogja őt óvni valamennyi eltévelyedéstől, különösképpen az önelégültségtől, amely fiatal, sőt olykor korosabb emberek számára is a legtöbb veszély és balsiker forrása, és az emberek körében aratott siker sohasem teszi tanulmányait terhessé, s nem fogja őt attól a meggyőződésétől megfosztani, hogy csak tiszta gondolta és a jó ízlés szabályainak legtökéletesebb elméleti és gyakorlati ismerete vezethet azokhoz a művekhez, amelyek a nyilvánosság előtt a közönség igaz tetszésére és kitüntetésére számot tarthatnak. Örömmel vettük kézhez Feri négy első, Párizsban megjelent művét…” A tárlóban a levelektől jobbra: A párizsi konzervatórium. Ezüstérem. Felirata: „Ecole Royale de Musique”. A hátoldalán: „Société des Concerts. Fondé en 1828.” A világhírű párizsi konservatóriumot annak idején Luigi Cherubini vezette. A tárlóban: Az ifjú művész ünneplése. Aranyérem az alábbi felirattal: „Louis XVIII Roi de France et de Navarre. La Société Philomatique de Bordeaux. A Francois Liszt XXV. Janvier MDCCCXXVI”. Az ajtó melletti tárló fölött a falon: A tizenegy éves Liszt Ferenc a Párizsba való költözködés után. Francois Villain litográfiája A.E. Roehn (1780-1867) rajza nyomán. Zongorajátékával mindenütt lelkes hallgatóságra talált a gyermek Liszt.
725 Búbánat 2016-11-10 09:39:37
A Bartók Rádió sugározza ma: Hangversenykülönlegességek 12.36-13.46 Claudio Arrau zongoraestje - Santiagó, 1968 1. Liszt: Dante-szonáta 2. Beethoven: Esz-dúr (Les Aieux) szonáta op. 81/a 3. Liszt: h-moll szonáta
A Bartók Rádió sugározza ma: Hangversenykülönlegességek 12.36-13.46 Claudio Arrau zongoraestje - Santiagó, 1968 1. Liszt: Dante-szonáta 2. Beethoven: Esz-dúr (Les Aieux) szonáta op. 81/a 3. Liszt: h-moll szonáta
724 Búbánat 2016-11-09 09:49:08
2016.11.09 M5 csatorna, 19:55 - 21:15 Nemzetközi zongoraverseny Liszt Ferenc emlékére – Gálakoncert 2011. szeptember 19. Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A gálaműsor programja: Ilya Kondratiev, a verseny II. helyezettje: - Liszt: Comment, disaient-ils (a 23. vers Hugo Les rayons et les ombres kötetéből, 1838-ból) - közreműködik: Szabóki Tünde - Liszt: Die Loreley - közreműködik: Pataki Potyók Dánel - Liszt: IX. magyar rapszódia Balázs János, a verseny III. helyezettje - Liszt: Esz-dúr zongoraverseny Alexander Ullmann, a verseny I. helyezettje. - Liszt: A-dúr zongoraverseny Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Vezényel: Medveczky Ádám. Operatőr: Bornyi Gábor Rendező: Komlós András
2016.11.09 M5 csatorna, 19:55 - 21:15 Nemzetközi zongoraverseny Liszt Ferenc emlékére – Gálakoncert 2011. szeptember 19. Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A gálaműsor programja: Ilya Kondratiev, a verseny II. helyezettje: - Liszt: Comment, disaient-ils (a 23. vers Hugo Les rayons et les ombres kötetéből, 1838-ból) - közreműködik: Szabóki Tünde - Liszt: Die Loreley - közreműködik: Pataki Potyók Dánel - Liszt: IX. magyar rapszódia Balázs János, a verseny III. helyezettje - Liszt: Esz-dúr zongoraverseny Alexander Ullmann, a verseny I. helyezettje. - Liszt: A-dúr zongoraverseny Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Vezényel: Medveczky Ádám. Operatőr: Bornyi Gábor Rendező: Komlós András
723 Búbánat 2016-11-07 22:24:22
Liszt-ősbemutató a Pesti Vigadóban CONCERTO BUDAPEST HTTP://FIDELIO.HU/KLASSZIKUS/2016/11/07/LISZT-OSBEMUTATO_A_PESTI_VIGADOBAN/ 2016.11.07. 13:43 Nagy jelentőségű zenei eseményre kerül sor november 15-én a Pesti Vigadóban: 170 évvel keletkezése után a Concerto Budapest Hamar Zsolt vezényletével és a Szent Efrém Férfikar közreműködésével bemutatja Liszt Ferenc: A négy elem című kompozíciójának zenekari változatát. Liszt 1844-ben, 33 évesen – Európa ünnepelt sztárzongoristájaként – Marseille-ben koncertezett, ahol egy provence-i költő, Joseph Autran is élvezte lenyűgöző játékát, s egy versét ajándékozta a nagy géniusznak. A Les Aquilons (Északi szelek) című romantikus költeményt Liszt megzenésítette férfikarra és zongorára, és Marseille-ben be is mutatták. A következő évben Liszt Autran három másik versét is (La Terre – A föld, Les Flots – A hullámok, Les Astres – A csillagok) megkomponálta, s így létrejött a Les Quatre Elements (A négy elem) című kórusciklusa férfikarra és zongorára. 1848-ban Liszt utasításai és vázlatai alapján August Conradi – Liszt tanítványa és segédje - elkészítette a mű vázlatos zenekari hangszerelését, amelyet Liszt átnézett és több helyen javított. A nagymester eközben A négy elem motívumaiból, zenei anyagából zenekari előjátékot komponált a kórusciklushoz. Ez lett a Les Préludes (Előjátékok) című szimfonikus költemény, sorban a harmadik, amelyet 1854-es bemutatójától kezdve mind a mai napig egyik legnépszerűbb művének tartanak. Liszt végül lemondott a zenekarkíséretes kórusok véglegesítéséről és kiadásáról, sőt szimfonikus költeménye előszavában nem Autran, hanem Alphonse de Lamartine versére utal. A kórusművekből azonban megtudhatjuk, hogy eredetileg milyen szövegek ihlették a Les Préludes jól ismert témáit. A Szent Efrém Férfikar 2007-től rendszeresen énekli Liszt férfikarait, s ebben Eckhardt Mária, a hazai és a nemzetközi Liszt-kutatás vezető szakembere van segítségükre. 2014-ben sikerült Weimarból megszerezniük Liszt és Conradi vázlatait A négy elemmel kapcsolatban. Ezeknek, valamint Eckhardt Máriának a zongorás változatból készült rekonstrukciója alapján Gémesi Géza zeneszerző-karmester készítette el a kórusciklus zenekari változatának előadásra alkalmas partitúráját és szólamanyagát, így végre megszólalhat a mű. A bemutató a Concerto Budapest Magyar kincsek elnevezésű bérletében kerül megrendezésre Hamar Zsolt vezényletével 2016 november 15-én, 19.30 órakor a Pesti Vigadóban. A hangversenyen természetesen elhangzik a Les Préludes is, így a közönség szimfonikus formában is és a férfikar francia nyelvű előadásában is élvezheti Liszt csodálatos dallamait. Az est során Szőllősy András Addio című, szólóhegedűre és 9 vonós hangszerre írt művét, valamint Kovács Zoltán rendkívül szuggesztív I. szimfóniáját hallhatjuk.
Liszt-ősbemutató a Pesti Vigadóban CONCERTO BUDAPEST HTTP://FIDELIO.HU/KLASSZIKUS/2016/11/07/LISZT-OSBEMUTATO_A_PESTI_VIGADOBAN/ 2016.11.07. 13:43 Nagy jelentőségű zenei eseményre kerül sor november 15-én a Pesti Vigadóban: 170 évvel keletkezése után a Concerto Budapest Hamar Zsolt vezényletével és a Szent Efrém Férfikar közreműködésével bemutatja Liszt Ferenc: A négy elem című kompozíciójának zenekari változatát. Liszt 1844-ben, 33 évesen – Európa ünnepelt sztárzongoristájaként – Marseille-ben koncertezett, ahol egy provence-i költő, Joseph Autran is élvezte lenyűgöző játékát, s egy versét ajándékozta a nagy géniusznak. A Les Aquilons (Északi szelek) című romantikus költeményt Liszt megzenésítette férfikarra és zongorára, és Marseille-ben be is mutatták. A következő évben Liszt Autran három másik versét is (La Terre – A föld, Les Flots – A hullámok, Les Astres – A csillagok) megkomponálta, s így létrejött a Les Quatre Elements (A négy elem) című kórusciklusa férfikarra és zongorára. 1848-ban Liszt utasításai és vázlatai alapján August Conradi – Liszt tanítványa és segédje - elkészítette a mű vázlatos zenekari hangszerelését, amelyet Liszt átnézett és több helyen javított. A nagymester eközben A négy elem motívumaiból, zenei anyagából zenekari előjátékot komponált a kórusciklushoz. Ez lett a Les Préludes (Előjátékok) című szimfonikus költemény, sorban a harmadik, amelyet 1854-es bemutatójától kezdve mind a mai napig egyik legnépszerűbb művének tartanak. Liszt végül lemondott a zenekarkíséretes kórusok véglegesítéséről és kiadásáról, sőt szimfonikus költeménye előszavában nem Autran, hanem Alphonse de Lamartine versére utal. A kórusművekből azonban megtudhatjuk, hogy eredetileg milyen szövegek ihlették a Les Préludes jól ismert témáit. A Szent Efrém Férfikar 2007-től rendszeresen énekli Liszt férfikarait, s ebben Eckhardt Mária, a hazai és a nemzetközi Liszt-kutatás vezető szakembere van segítségükre. 2014-ben sikerült Weimarból megszerezniük Liszt és Conradi vázlatait A négy elemmel kapcsolatban. Ezeknek, valamint Eckhardt Máriának a zongorás változatból készült rekonstrukciója alapján Gémesi Géza zeneszerző-karmester készítette el a kórusciklus zenekari változatának előadásra alkalmas partitúráját és szólamanyagát, így végre megszólalhat a mű. A bemutató a Concerto Budapest Magyar kincsek elnevezésű bérletében kerül megrendezésre Hamar Zsolt vezényletével 2016 november 15-én, 19.30 órakor a Pesti Vigadóban. A hangversenyen természetesen elhangzik a Les Préludes is, így a közönség szimfonikus formában is és a férfikar francia nyelvű előadásában is élvezheti Liszt csodálatos dallamait. Az est során Szőllősy András Addio című, szólóhegedűre és 9 vonós hangszerre írt művét, valamint Kovács Zoltán rendkívül szuggesztív I. szimfóniáját hallhatjuk.
722 Búbánat 2016-11-06 18:34:48
[url] http://www.citatum.hu/szerzo/Liszt_Ferenc; Liszt Ferenc-idézetek [/url] www.citatum.hu
[url] http://www.citatum.hu/szerzo/Liszt_Ferenc; Liszt Ferenc-idézetek [/url] www.citatum.hu
721 Búbánat 2016-11-04 10:25:51
Bartók Rádió mai műsorából: 12.36 – 14.11 A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenye Vezényel: Vásáry Tamás Km. Szabadi Vilmos - hegedű, Szabóki Tünde, Németh Judit, Timothy Bentch, Kálmándi Mihály - ének, Magyar Rádió Énekkara (karig. Strausz Kálmán) 1. Dohnányi: I. hegedűverseny (Szabadi), 2. Liszt: Esztergomi mise (Szabóki, Németh, Bentch, Kálmándi, énekkar) (Zeneakadémia Nagyterem 2002. január 20.) 20.51- 22.00 Gillian Weir (orgona) Liszt-hangversenye Mátyás templomban 1. B-A-C-H prelúdium és fúga 2. Változatok Bach Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen kezdetű kantátájának témájára 3. Fantázia és fúga az Ad nos ad salutarem undam korál dallamára (1996. május 14.) (Ism. november 16., 13.51)
Bartók Rádió mai műsorából: 12.36 – 14.11 A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenye Vezényel: Vásáry Tamás Km. Szabadi Vilmos - hegedű, Szabóki Tünde, Németh Judit, Timothy Bentch, Kálmándi Mihály - ének, Magyar Rádió Énekkara (karig. Strausz Kálmán) 1. Dohnányi: I. hegedűverseny (Szabadi), 2. Liszt: Esztergomi mise (Szabóki, Németh, Bentch, Kálmándi, énekkar) (Zeneakadémia Nagyterem 2002. január 20.) 20.51- 22.00 Gillian Weir (orgona) Liszt-hangversenye Mátyás templomban 1. B-A-C-H prelúdium és fúga 2. Változatok Bach Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen kezdetű kantátájának témájára 3. Fantázia és fúga az Ad nos ad salutarem undam korál dallamára (1996. május 14.) (Ism. november 16., 13.51)
720 Búbánat 2016-11-04 10:03:39
[url] http://ujember.hu/liszt-pest-fotemplomaban/; Liszt Pest főtemplomában [/url] Új Ember Hetilap, 2016.10.23. Szerző: Horváth Ágnes Liszt Ferenc (1811. október 22., Doborján – 1886. július 31., Bayreuth) őszinte, mély vallásosságát a szülői házból hozta. Római katolikus családban született, édesapja, Liszt Ádám novícius volt a ferenceseknél, édesanyja, Maria Anna Lager is jámbor, jólelkű és istenfélő asszony. A templom és az egyházi szertartások misztikuma, az egyházi zene reformációjának szándéka vezette Liszt Ferencet arra az elhatározásra, hogy élete derekán előbb confrater (a pozsonyi ferencesek tiszteletbeli társa) lett, majd 1865-ben felvette az alsó egyházi rendeket. Papi ruhában, fekete reverendában járt, ahogy az róla készült fotókon, ábrázolásokon látható. Ideje nagy részét az egyházi szertartásokon való részvételre, imádkozásra fordította. 1861-ben Rómába költözött, és a Vatikánban vagy egy-egy közeli kolostorban alkotott, a magányt, az elvonulást, a csöndet keresve. A római időszakban (1861–1869) komponálta egyházi, vallásos alkotásainak túlnyomó részét is, néhány kivételtől eltekintve nem megrendelésre, hanem „belső, szívbéli szükségletből”. Az egyházi zeneművek komponálását mindig is szent fel¬adatának tekintette. Ebben az évtizedben készült el a Missa cho¬ra¬lis és a monumentális Krisztus oratórium. A Musica Sacra legjelentősebb XIX. századi zeneszerzője magyarországi tartózkodásai alatt gyakran megfordult Pesten, a belvárosi templomban. A hazai és nemzetközi Liszt-kutatás már évtizedek óta ismeri Pest egykori főtemploma és a belvárosi plébánia kitüntetett szerepét a mester életében és munkásságában. Ebben a templomban és a hozzá kötődő személyekben: a papságban és a zenészekben találta meg Liszt azt a támogató és inspiráló fórumot, ahol az egyházzene megreformálására vonatkozó szándéka, művészi elképzelései testet ölthettek. Betanított, vezényelt, és egyházi darabjai a liturgiában, annak megfelelő pontjain szólaltak meg. A zeneszerző élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg, s pesti tartózkodásai alatt gyakran tért be a templomba, és szívesen látott vendége volt a plébániának. Kiemelendő Schwendtner Mihály plébánoshoz és Bogisich Mihály káplánhoz fűződő kapcsolata, melyekről méltó megemlékezni. Schwendtner Nagyszombatban és Bécsben tanult bölcseletet és teológiát. Tábori lelkészként részt vett a szabadságharcban, halálos ítéletét hatévi várfogságra változtatták. Az apát-plébánost 1861-ben nevezték ki belvárosi plébánosnak. A templom papjai közül kimagasló, meghatározó személyiség volt, a magyar művészeti és politikai élet összes nagy alakját személyesen ismerte. Művészetpártolása az egyházi zene felvirágzását is jelentette a templomban. Liszt egyik legközelebbi barátja és igen szívélyes vendéglátója lett. A zeneszerző így emlékezett meg róla az egyik levelében: „A plébános, Schwendtner, püspöki címet viselő pap, aki már három ízben, 65-ben, 67-ben és 70-ben nagyon széles körű és szívélyes vendégszeretetben részesített és legjobb barátaim egyike maradt.” Liszt iránta való nagyrabecsülését jelzi, hogy Schwendtner mellszobra ott állt a zeneszerző Vörösmarty utcai lakásának ebédlőjében. A XIX. század második felében a templom előtti, akkori Eskü tér sarkán állt a plébánia épülete. Az eklektikus stílusú palotában lakosztálya volt a plébánosnak, a káplánoknak, a karnagynak, a kántornak és az orgonistának, a nagy szalont pedig egybe lehetett nyitni a környező kisebb helyiségekkel. Külön szobák álltak rendelkezésre a vendégek fogadására. A plébániának Liszt hosszú éveken át (1858–1870) gyakran volt lakója. Pesti tartózkodásai alkalmával egy, a Dunára néző, kényelmesen berendezett szobában lakott. Vasárnaponként Schwendtnernél ebédelt a plébánián, a plébános lakása pedig többször vált a Liszt tiszteletére rendezett estélyek helyszínéül. A plébániaépületben próbált az Engeszer Mátyás karnagy által alapított Budapesti Liszt-egylet, amely gyakran énekelt a tíz órai nagymiséken. Az énekkart Engeszer és Liszt közösen vezette. A szalon adott otthont a zeneszerző 1870 novemberében elkezdett vasárnapi matinésorozatának is. Liszt szívesen tartózkodott a plébánián, és később, amikor már a Zeneakadémián lakott szolgálati lakásában, akkor is hűségesen visszajárt vezényelni, orgonálni a tíz órai nagymisékre, valamint a vasárnapi ebédekre. A belvárosi plébánia épületét az 1890-es évek végén, az Erzsébet híd építésekor sajnálatos módon lebontották, így a Pesti Főtemplom és Plébánia egy funkcionálisan és (zene)történetileg is igen fontos, reprezentatív épületét veszítette el. 1870. december 15-én lett a templom káplánja Bogisich Mihály, a nagy jelentőségű egyházzenész pap. Gimnáziumi tanulmányait a pesti piaristáknál végezte, majd a Pázmáneum növendéke lett. 1863-ban szentelték pappá. 1882-től budavári plébános lett. 1881-től a budapesti egyetemen általános és egyházi zenetörténetet tanított. 1888-ban jelent meg népénekgyűjteménye, az Őseink buzgósága. 1897-ben megalapította az Országos Magyar Cecília Egyesületet (OMCE), amelynek haláláig elnöke maradt. Az egyházi szolgálat mellett magánénekesi és zeneszerzői munkássága is jelentős volt. Tenorszólistaként gyakran közreműködött a pesti főtemplom tíz órai nagymiséjén és Lisztnek a plébánia dísztermében tartott matinéin. Egyházzenei tankönyve, A keresztény egyház ősi zenéje és két népének-feldolgozása ma is megtalálható a templom kottatárában.
[url] http://ujember.hu/liszt-pest-fotemplomaban/; Liszt Pest főtemplomában [/url] Új Ember Hetilap, 2016.10.23. Szerző: Horváth Ágnes Liszt Ferenc (1811. október 22., Doborján – 1886. július 31., Bayreuth) őszinte, mély vallásosságát a szülői házból hozta. Római katolikus családban született, édesapja, Liszt Ádám novícius volt a ferenceseknél, édesanyja, Maria Anna Lager is jámbor, jólelkű és istenfélő asszony. A templom és az egyházi szertartások misztikuma, az egyházi zene reformációjának szándéka vezette Liszt Ferencet arra az elhatározásra, hogy élete derekán előbb confrater (a pozsonyi ferencesek tiszteletbeli társa) lett, majd 1865-ben felvette az alsó egyházi rendeket. Papi ruhában, fekete reverendában járt, ahogy az róla készült fotókon, ábrázolásokon látható. Ideje nagy részét az egyházi szertartásokon való részvételre, imádkozásra fordította. 1861-ben Rómába költözött, és a Vatikánban vagy egy-egy közeli kolostorban alkotott, a magányt, az elvonulást, a csöndet keresve. A római időszakban (1861–1869) komponálta egyházi, vallásos alkotásainak túlnyomó részét is, néhány kivételtől eltekintve nem megrendelésre, hanem „belső, szívbéli szükségletből”. Az egyházi zeneművek komponálását mindig is szent fel¬adatának tekintette. Ebben az évtizedben készült el a Missa cho¬ra¬lis és a monumentális Krisztus oratórium. A Musica Sacra legjelentősebb XIX. századi zeneszerzője magyarországi tartózkodásai alatt gyakran megfordult Pesten, a belvárosi templomban. A hazai és nemzetközi Liszt-kutatás már évtizedek óta ismeri Pest egykori főtemploma és a belvárosi plébánia kitüntetett szerepét a mester életében és munkásságában. Ebben a templomban és a hozzá kötődő személyekben: a papságban és a zenészekben találta meg Liszt azt a támogató és inspiráló fórumot, ahol az egyházzene megreformálására vonatkozó szándéka, művészi elképzelései testet ölthettek. Betanított, vezényelt, és egyházi darabjai a liturgiában, annak megfelelő pontjain szólaltak meg. A zeneszerző élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg, s pesti tartózkodásai alatt gyakran tért be a templomba, és szívesen látott vendége volt a plébániának. Kiemelendő Schwendtner Mihály plébánoshoz és Bogisich Mihály káplánhoz fűződő kapcsolata, melyekről méltó megemlékezni. Schwendtner Nagyszombatban és Bécsben tanult bölcseletet és teológiát. Tábori lelkészként részt vett a szabadságharcban, halálos ítéletét hatévi várfogságra változtatták. Az apát-plébánost 1861-ben nevezték ki belvárosi plébánosnak. A templom papjai közül kimagasló, meghatározó személyiség volt, a magyar művészeti és politikai élet összes nagy alakját személyesen ismerte. Művészetpártolása az egyházi zene felvirágzását is jelentette a templomban. Liszt egyik legközelebbi barátja és igen szívélyes vendéglátója lett. A zeneszerző így emlékezett meg róla az egyik levelében: „A plébános, Schwendtner, püspöki címet viselő pap, aki már három ízben, 65-ben, 67-ben és 70-ben nagyon széles körű és szívélyes vendégszeretetben részesített és legjobb barátaim egyike maradt.” Liszt iránta való nagyrabecsülését jelzi, hogy Schwendtner mellszobra ott állt a zeneszerző Vörösmarty utcai lakásának ebédlőjében. A XIX. század második felében a templom előtti, akkori Eskü tér sarkán állt a plébánia épülete. Az eklektikus stílusú palotában lakosztálya volt a plébánosnak, a káplánoknak, a karnagynak, a kántornak és az orgonistának, a nagy szalont pedig egybe lehetett nyitni a környező kisebb helyiségekkel. Külön szobák álltak rendelkezésre a vendégek fogadására. A plébániának Liszt hosszú éveken át (1858–1870) gyakran volt lakója. Pesti tartózkodásai alkalmával egy, a Dunára néző, kényelmesen berendezett szobában lakott. Vasárnaponként Schwendtnernél ebédelt a plébánián, a plébános lakása pedig többször vált a Liszt tiszteletére rendezett estélyek helyszínéül. A plébániaépületben próbált az Engeszer Mátyás karnagy által alapított Budapesti Liszt-egylet, amely gyakran énekelt a tíz órai nagymiséken. Az énekkart Engeszer és Liszt közösen vezette. A szalon adott otthont a zeneszerző 1870 novemberében elkezdett vasárnapi matinésorozatának is. Liszt szívesen tartózkodott a plébánián, és később, amikor már a Zeneakadémián lakott szolgálati lakásában, akkor is hűségesen visszajárt vezényelni, orgonálni a tíz órai nagymisékre, valamint a vasárnapi ebédekre. A belvárosi plébánia épületét az 1890-es évek végén, az Erzsébet híd építésekor sajnálatos módon lebontották, így a Pesti Főtemplom és Plébánia egy funkcionálisan és (zene)történetileg is igen fontos, reprezentatív épületét veszítette el. 1870. december 15-én lett a templom káplánja Bogisich Mihály, a nagy jelentőségű egyházzenész pap. Gimnáziumi tanulmányait a pesti piaristáknál végezte, majd a Pázmáneum növendéke lett. 1863-ban szentelték pappá. 1882-től budavári plébános lett. 1881-től a budapesti egyetemen általános és egyházi zenetörténetet tanított. 1888-ban jelent meg népénekgyűjteménye, az Őseink buzgósága. 1897-ben megalapította az Országos Magyar Cecília Egyesületet (OMCE), amelynek haláláig elnöke maradt. Az egyházi szolgálat mellett magánénekesi és zeneszerzői munkássága is jelentős volt. Tenorszólistaként gyakran közreműködött a pesti főtemplom tíz órai nagymiséjén és Lisztnek a plébánia dísztermében tartott matinéin. Egyházzenei tankönyve, A keresztény egyház ősi zenéje és két népének-feldolgozása ma is megtalálható a templom kottatárában.
719 Búbánat 2016-11-01 09:42:47
Ahogy Liszt láthatta… Szerző: Pallós Tamás Új Ember Hetilap – MÉRTÉKADÓ kulturális melléklete 2016. október 2. Fejezetek a pesti ferencesek itáliai oltárképének történetéből Szeptember elején e-mailben érkezett a meghívó: egy nemrég felfedezett és restaurált itáliai mesterművet mutatnak be a Budapesti Olasz Kultúrintézetben. Kiderült, hogy sok évtizeden át a pesti ferences templom padlásán hevert egy 273 x 178 centiméteres, vászonra festett oltárkép. Különös belegondolni, hogy egy kvalitásos velencei munka elfeledve előbb valahol a kolostorban, majd egy tetőtérbe zárva porosodott. Várt. Senkinek nem hiányzott? Az ország és a főváros közben a millenniumot ünnepelte, majd a századfordulót. Néma, hallgatózó tanúja volt az alanti utcákon, tereken zajló első világháborúnak, a tanácsköztársaságnak, a második világégésnek, az ’56-os forradalomnak, aztán a rendszerváltozásnak és az ezredfordulónak is. Százhúsz éven át senkit sem érdekelt? Nem vették észre? Ez idő alatt nem akadt egyetlen szerzetes vagy lelkes műkedvelő, aki kegyelemből, szánalomból a gondjaiba fogadta volna? Kis magyar abszurd. Abszurd, ami idáig történt, illetve ami nem történt meg ezzel az alkotással. Mindenesetre sürgető figyelmeztetés-felszólítás: mindenki nézzen körül a háza táján, amíg nem késő… Most azonban merüljünk el e felfedezés örömében és eredményében! Két évvel ezelőtt az akkori templomigazgató, Tokár János OFM talált rá a képre. Ideiglenesen a rendház folyosóján helyezték el a megsötétedett lakkréteg miatt teljesen kivehetetlenné vált, ázott, szennyezett festményt. A házfőnök indítására ezután felvették a kapcsolatot Görbe Katalinnal, a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) vászonkép-restaurálás szakirányának oktatójával, aki miután alaposan megvizsgálta az alkotást, úgy ítélte meg, hogy mindenképpen érdemes foglalkozni vele. Felújítására az egyetem restaurátor-műhelyében, vezető szaktanárok közreműködésével került sor a 2015–2016-os tanévben. Végre láthatóvá vált a téma; újra élénk színekben pompáztak a figurák: Szűz Mária Szentháromsággal, szentekkel és donátorral. Fehér Ildikó művészettörténész, az MKE egyetemi docense kutatásaiból immár tudjuk, kitől, mikor és hogyan került az értékes oltárkép a rendhez. Sőt, az általa idézett latin nyelvű jegyzékből az is kiderül, hogy annak idején hova függesztették ki a templomban: „Szent Márton püspök képe a szentélyből át lett helyezve a Szent József-oltárhoz. Szent Márton helyére fel lett helyezve a legnevezetesebb Boldogságos Szűz Máriának, mint Szent Ferenc harmad¬rendje patrónájának képe, amelyet Jacopo Palma festett az 1564. évben, éppen háromszáznégy éves kép 8000 forint értékben, e képet a tekintetes Luby bárói család adományozta” – áll a pesti ferencesek 1868-as Inventáriumában. A nagyméretű alkotást valószínűsíthetően bő negyed évszázaddal később, 1895-ben emelték le onnan. Akkor, amikor a millenniumra készülve teljesen felújították a templombelsőt, Lotz Károly és tanítványa, Tardos Krenner Viktor pedig freskó-szekkó technikával mennyezeti képeket festett a szentély és a hajó még dísztelen boltmezőibe. Ismert kultúrtörténeti tény, hogy Liszt Ferenc sok szállal kötődött a belvárosi ferencesekhez, gyakran vendégeskedett a rendházukban. Pesti tartózkodása idején legtöbbször az Alcántarai Szent Péter-templomba járt imádkozni vagy szentmisére. Állandó ülőhelyét később kis réztáblával jelölték meg a jobb oldali első padsor könyöklőjén. Jóllehet Liszt egyházzenei működésének központja a belvárosi Nagyboldogasszony-templom volt, fő lelki bázisa mindvégig a „ferences ház” maradt. E szentély később azért is vált kiemelt jelentőségűvé Liszt személyes, spirituális életében, mert itt lett a ferences harmadrend tagja. A világhírű zeneszerző-zongoraművészt P. Golessény(i) Pantaleo provinciális fogadta a rendtartomány konfráterévé. Hűséges elköteleződésének üzenetértékű jeleként 1865. augusztus 15-én ferences habitusban vezényelte Szent Erzsébet legendája című oratóriumának ősbemutatóját a Pesti Vigadóban. Liszt azt szerette volna, hogy majd e rendi öltözetben temessék el a pesti ferencesek kriptájában… (Végül sajnos nem itt, hanem veje, Richard Wagner „városában”, Bayreuthban helyezték örök nyugalomra.) Watzatka Ágnes Budapesti séták Liszt Ferenccel című tematikus útikalauzában röviden összefoglalja a zongoravirtuóz-zeneszerző vonatkozó „egyházi pályafutását” is. Liszt Ferenc apja rövid ideig ferencesnek készült, „rendtársai” iránti rokonszenvét élete végéig megőrizte, és átadta a fiának is. Liszt első pesti tartózkodásakor, 1823-ban még az édesapjával vizitált a ferenceseknél, akik nagy szeretettel vették körül a zongorista csodagyereket. Az ifjú művészt aztán 1840-ben Wagner Kapisztrán házfőnök – apja egykori novíciustársa – fogadta. Liszt 1856 őszén jelentkezett konfráternek. Másfél évvel később, 1858. április 11-én, a belvárosi templomban előadott Esztergomi misét követően ment át a zeneszerző a közeli ferencrendiekhez, ahol egy csendes szertartás és házi ünnepség keretében vették fel a ferences harmadrendbe. Liszt dísz¬ok¬levelet kapott, majd egy testvér ünnepélyesen felolvasta a latin nyelvű tanúsítványt. 1865-ben habitust varratott magának… – ahogy erről már szó esett. De térjünk vissza az oltárképre, amelyet 1868-ban történt kihelyezésétől Liszt nyilván számtalanszor láthatott kedvenc helyéről, az első padsorból; utoljára halála évében, 1886 márciusában. Mit, illetve kiket ábrázol e sokszereplős festmény? Fehér Ildikó a következőképpen mutatta be az oltárkép témáját: „A főalak középen Mária, fölötte angyalokkal körülvéve az Atya, a Fiú és a Szentlélek jelenik meg. Baloldalt, elegáns, sárgás-narancsos köpenyben a gyógyító Szent Pantaleon mutat egy nyitott könyvre, illetve a donátorra. A fekete ruhát viselő, áhítatosan feltekintő figura a kép megrendelője; ő az egyetlen, aki a földi szférához tartozik. Mária mellett kétoldalt ugyancsak szentek térdelnek: Domonkos és Jeromos, illetve Assisi Ferenc és Sienai Katalin. Fölöttük Keresztelő János és János evangélista alakja fogja közre a Szentháromságot. A kép egyik izgalmas különlegessége az említett kötet. Miután a restaurálás után olvashatóvá vált Dioszkoridész görög katonaorvos neve, sikerült beazonosítani azt a valóban létező gyógynövényes könyvet, amelyet először 1562-ben – aztán több további kiadásban – Velencében jelentettek meg. A festményen ábrázolt oldal(pár) az orchideák családjába tartozó növényekkel az első században élt Pedaniosz Dioszkoridész botanikai munkájának Pietro Andrea Mattioli-féle fordítását láttatja. Az orvos szent Mária, a közbenjáró figyelmébe ajánlja a donátort. A »megrendelő« személyét illetően egyelőre csak elképzelések vannak. Felmerült a bécsi udvari orvos, a Mattioli-fordító Zsámboky (Sambucus) János neve, illetve Vincenzo Valgrisi velencei nyomdászé is, aki abból szerzett rangot és vagyont, hogy összesen mintegy harminckétezer (!) példányban adta ki Dioszkoridész említett művét.” A festő személyét illetően találgatnak a művészettörténészek, mondta Fehér Ildikó: „Nyomozni kezdtünk a kép hátoldalán olvasható név és egy évszám – Jacopo Palma 1564 – után. A felirat azonban félrevezető. Nem a festmény eredeti hordozóján, hanem az azt megerősítő, úgynevezett dublírvásznon látható, vagyis egy helyreállítás, javítás alkalmával kerülhetett rá. A stíluskritikai vizsgálatra az oltárkép megtisztítása után nyílt lehetőség. Nem csak magyarországi szakértőket kérdeztünk meg. Megmutattam többek között a firenzei Uffizi képtár barokk festményekkel foglalkozó kurátorának, a Palazzo Pitti korábbi képtári igazgatónőjének, Rómában több vezető művészettörténésznek, és a párizsi Sorbonne Egyetem Reneszánsz Intézete igazgatónőjének. Eddig konkrét nevet egyikük sem tudott, illetve akart mondani. E gondosan megszerkesztett égi jelenet nem egységes alkotás, a figurák kidolgozottsága alapján két vagy három festő dolgozhatott rajta. Vagyis műhelymunka, ami egy ekkora oltárképről lévén szó nem meglepő. Stílusa alapján azt lehet mondani, hogy 1600 körül készült, közép- vagy észak-itáliai festő körének műve, de leginkább Velencéhez köthető. Igazi kuriózum, amely Tátrai Vilmos, a Szépművészeti Múzeum Régi Képtára főmuzeológusának véleménye szerint olyannyira egyedi és különleges, hogy még a gazdag itáliai gyűjteményükben sincs hasonló stílusú, ebből a korszakból származó festmény. Most oda került vissza, ahol százötven évvel ezelőtt függött, a pesti ferences templom szentélyének bal oldali falára. Azt hiszem, hogy fővárosi templomban jelenleg nincs ennél régebbi, vászonra festett oltárkép.” E gondosan megszerkesztett égi jelenet nem egységes alkotás, a figurák kidolgozottsága alapján két vagy három festő dolgozhatott rajta. Vagyis műhelymunka, ami egy ekkora oltárképről lévén szó nem meglepő. Stílusa alapján azt lehet mondani, hogy 1600 körül készült, közép- vagy észak-itáliai festő körének műve, de leginkább Velencéhez köthető. Igazi kuriózum, amely Tátrai Vilmos, a Szépművészeti Múzeum Régi Képtára főmuzeológusának véleménye szerint olyannyira egyedi és különleges, hogy még a gazdag itáliai gyűjteményükben sincs hasonló stílusú, ebből a korszakból származó festmény. Most oda került vissza, ahol százötven évvel ezelőtt függött, a pesti ferences templom szentélyének bal oldali falára. Azt hiszem, hogy fővárosi templomban jelenleg nincs ennél régebbi, vászonra festett oltárkép.” A szentmiséken helyéről fel-feltekintő vagy csöndben imádkozó Liszt bizonyára nagyon szerette ezt a festményt. Egy kicsit talán a sajátjának is érezte; személyesnek, neki szólónak. Nemcsak a rajongott itáliai művészet színei miatt. E kép egyszerre jelenítette meg az őt itt „befogadó” ferences testvér, Pater Pantaleo patrónusát, Isten szegénykéjét a stigmákkal, és mindenekelőtt Máriát, ahogy az Inventáriumban feljegyezték, „Szent Ferenc harmadrendjének patrónáját”.
Ahogy Liszt láthatta… Szerző: Pallós Tamás Új Ember Hetilap – MÉRTÉKADÓ kulturális melléklete 2016. október 2. Fejezetek a pesti ferencesek itáliai oltárképének történetéből Szeptember elején e-mailben érkezett a meghívó: egy nemrég felfedezett és restaurált itáliai mesterművet mutatnak be a Budapesti Olasz Kultúrintézetben. Kiderült, hogy sok évtizeden át a pesti ferences templom padlásán hevert egy 273 x 178 centiméteres, vászonra festett oltárkép. Különös belegondolni, hogy egy kvalitásos velencei munka elfeledve előbb valahol a kolostorban, majd egy tetőtérbe zárva porosodott. Várt. Senkinek nem hiányzott? Az ország és a főváros közben a millenniumot ünnepelte, majd a századfordulót. Néma, hallgatózó tanúja volt az alanti utcákon, tereken zajló első világháborúnak, a tanácsköztársaságnak, a második világégésnek, az ’56-os forradalomnak, aztán a rendszerváltozásnak és az ezredfordulónak is. Százhúsz éven át senkit sem érdekelt? Nem vették észre? Ez idő alatt nem akadt egyetlen szerzetes vagy lelkes műkedvelő, aki kegyelemből, szánalomból a gondjaiba fogadta volna? Kis magyar abszurd. Abszurd, ami idáig történt, illetve ami nem történt meg ezzel az alkotással. Mindenesetre sürgető figyelmeztetés-felszólítás: mindenki nézzen körül a háza táján, amíg nem késő… Most azonban merüljünk el e felfedezés örömében és eredményében! Két évvel ezelőtt az akkori templomigazgató, Tokár János OFM talált rá a képre. Ideiglenesen a rendház folyosóján helyezték el a megsötétedett lakkréteg miatt teljesen kivehetetlenné vált, ázott, szennyezett festményt. A házfőnök indítására ezután felvették a kapcsolatot Görbe Katalinnal, a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) vászonkép-restaurálás szakirányának oktatójával, aki miután alaposan megvizsgálta az alkotást, úgy ítélte meg, hogy mindenképpen érdemes foglalkozni vele. Felújítására az egyetem restaurátor-műhelyében, vezető szaktanárok közreműködésével került sor a 2015–2016-os tanévben. Végre láthatóvá vált a téma; újra élénk színekben pompáztak a figurák: Szűz Mária Szentháromsággal, szentekkel és donátorral. Fehér Ildikó művészettörténész, az MKE egyetemi docense kutatásaiból immár tudjuk, kitől, mikor és hogyan került az értékes oltárkép a rendhez. Sőt, az általa idézett latin nyelvű jegyzékből az is kiderül, hogy annak idején hova függesztették ki a templomban: „Szent Márton püspök képe a szentélyből át lett helyezve a Szent József-oltárhoz. Szent Márton helyére fel lett helyezve a legnevezetesebb Boldogságos Szűz Máriának, mint Szent Ferenc harmad¬rendje patrónájának képe, amelyet Jacopo Palma festett az 1564. évben, éppen háromszáznégy éves kép 8000 forint értékben, e képet a tekintetes Luby bárói család adományozta” – áll a pesti ferencesek 1868-as Inventáriumában. A nagyméretű alkotást valószínűsíthetően bő negyed évszázaddal később, 1895-ben emelték le onnan. Akkor, amikor a millenniumra készülve teljesen felújították a templombelsőt, Lotz Károly és tanítványa, Tardos Krenner Viktor pedig freskó-szekkó technikával mennyezeti képeket festett a szentély és a hajó még dísztelen boltmezőibe. Ismert kultúrtörténeti tény, hogy Liszt Ferenc sok szállal kötődött a belvárosi ferencesekhez, gyakran vendégeskedett a rendházukban. Pesti tartózkodása idején legtöbbször az Alcántarai Szent Péter-templomba járt imádkozni vagy szentmisére. Állandó ülőhelyét később kis réztáblával jelölték meg a jobb oldali első padsor könyöklőjén. Jóllehet Liszt egyházzenei működésének központja a belvárosi Nagyboldogasszony-templom volt, fő lelki bázisa mindvégig a „ferences ház” maradt. E szentély később azért is vált kiemelt jelentőségűvé Liszt személyes, spirituális életében, mert itt lett a ferences harmadrend tagja. A világhírű zeneszerző-zongoraművészt P. Golessény(i) Pantaleo provinciális fogadta a rendtartomány konfráterévé. Hűséges elköteleződésének üzenetértékű jeleként 1865. augusztus 15-én ferences habitusban vezényelte Szent Erzsébet legendája című oratóriumának ősbemutatóját a Pesti Vigadóban. Liszt azt szerette volna, hogy majd e rendi öltözetben temessék el a pesti ferencesek kriptájában… (Végül sajnos nem itt, hanem veje, Richard Wagner „városában”, Bayreuthban helyezték örök nyugalomra.) Watzatka Ágnes Budapesti séták Liszt Ferenccel című tematikus útikalauzában röviden összefoglalja a zongoravirtuóz-zeneszerző vonatkozó „egyházi pályafutását” is. Liszt Ferenc apja rövid ideig ferencesnek készült, „rendtársai” iránti rokonszenvét élete végéig megőrizte, és átadta a fiának is. Liszt első pesti tartózkodásakor, 1823-ban még az édesapjával vizitált a ferenceseknél, akik nagy szeretettel vették körül a zongorista csodagyereket. Az ifjú művészt aztán 1840-ben Wagner Kapisztrán házfőnök – apja egykori novíciustársa – fogadta. Liszt 1856 őszén jelentkezett konfráternek. Másfél évvel később, 1858. április 11-én, a belvárosi templomban előadott Esztergomi misét követően ment át a zeneszerző a közeli ferencrendiekhez, ahol egy csendes szertartás és házi ünnepség keretében vették fel a ferences harmadrendbe. Liszt dísz¬ok¬levelet kapott, majd egy testvér ünnepélyesen felolvasta a latin nyelvű tanúsítványt. 1865-ben habitust varratott magának… – ahogy erről már szó esett. De térjünk vissza az oltárképre, amelyet 1868-ban történt kihelyezésétől Liszt nyilván számtalanszor láthatott kedvenc helyéről, az első padsorból; utoljára halála évében, 1886 márciusában. Mit, illetve kiket ábrázol e sokszereplős festmény? Fehér Ildikó a következőképpen mutatta be az oltárkép témáját: „A főalak középen Mária, fölötte angyalokkal körülvéve az Atya, a Fiú és a Szentlélek jelenik meg. Baloldalt, elegáns, sárgás-narancsos köpenyben a gyógyító Szent Pantaleon mutat egy nyitott könyvre, illetve a donátorra. A fekete ruhát viselő, áhítatosan feltekintő figura a kép megrendelője; ő az egyetlen, aki a földi szférához tartozik. Mária mellett kétoldalt ugyancsak szentek térdelnek: Domonkos és Jeromos, illetve Assisi Ferenc és Sienai Katalin. Fölöttük Keresztelő János és János evangélista alakja fogja közre a Szentháromságot. A kép egyik izgalmas különlegessége az említett kötet. Miután a restaurálás után olvashatóvá vált Dioszkoridész görög katonaorvos neve, sikerült beazonosítani azt a valóban létező gyógynövényes könyvet, amelyet először 1562-ben – aztán több további kiadásban – Velencében jelentettek meg. A festményen ábrázolt oldal(pár) az orchideák családjába tartozó növényekkel az első században élt Pedaniosz Dioszkoridész botanikai munkájának Pietro Andrea Mattioli-féle fordítását láttatja. Az orvos szent Mária, a közbenjáró figyelmébe ajánlja a donátort. A »megrendelő« személyét illetően egyelőre csak elképzelések vannak. Felmerült a bécsi udvari orvos, a Mattioli-fordító Zsámboky (Sambucus) János neve, illetve Vincenzo Valgrisi velencei nyomdászé is, aki abból szerzett rangot és vagyont, hogy összesen mintegy harminckétezer (!) példányban adta ki Dioszkoridész említett művét.” A festő személyét illetően találgatnak a művészettörténészek, mondta Fehér Ildikó: „Nyomozni kezdtünk a kép hátoldalán olvasható név és egy évszám – Jacopo Palma 1564 – után. A felirat azonban félrevezető. Nem a festmény eredeti hordozóján, hanem az azt megerősítő, úgynevezett dublírvásznon látható, vagyis egy helyreállítás, javítás alkalmával kerülhetett rá. A stíluskritikai vizsgálatra az oltárkép megtisztítása után nyílt lehetőség. Nem csak magyarországi szakértőket kérdeztünk meg. Megmutattam többek között a firenzei Uffizi képtár barokk festményekkel foglalkozó kurátorának, a Palazzo Pitti korábbi képtári igazgatónőjének, Rómában több vezető művészettörténésznek, és a párizsi Sorbonne Egyetem Reneszánsz Intézete igazgatónőjének. Eddig konkrét nevet egyikük sem tudott, illetve akart mondani. E gondosan megszerkesztett égi jelenet nem egységes alkotás, a figurák kidolgozottsága alapján két vagy három festő dolgozhatott rajta. Vagyis műhelymunka, ami egy ekkora oltárképről lévén szó nem meglepő. Stílusa alapján azt lehet mondani, hogy 1600 körül készült, közép- vagy észak-itáliai festő körének műve, de leginkább Velencéhez köthető. Igazi kuriózum, amely Tátrai Vilmos, a Szépművészeti Múzeum Régi Képtára főmuzeológusának véleménye szerint olyannyira egyedi és különleges, hogy még a gazdag itáliai gyűjteményükben sincs hasonló stílusú, ebből a korszakból származó festmény. Most oda került vissza, ahol százötven évvel ezelőtt függött, a pesti ferences templom szentélyének bal oldali falára. Azt hiszem, hogy fővárosi templomban jelenleg nincs ennél régebbi, vászonra festett oltárkép.” E gondosan megszerkesztett égi jelenet nem egységes alkotás, a figurák kidolgozottsága alapján két vagy három festő dolgozhatott rajta. Vagyis műhelymunka, ami egy ekkora oltárképről lévén szó nem meglepő. Stílusa alapján azt lehet mondani, hogy 1600 körül készült, közép- vagy észak-itáliai festő körének műve, de leginkább Velencéhez köthető. Igazi kuriózum, amely Tátrai Vilmos, a Szépművészeti Múzeum Régi Képtára főmuzeológusának véleménye szerint olyannyira egyedi és különleges, hogy még a gazdag itáliai gyűjteményükben sincs hasonló stílusú, ebből a korszakból származó festmény. Most oda került vissza, ahol százötven évvel ezelőtt függött, a pesti ferences templom szentélyének bal oldali falára. Azt hiszem, hogy fővárosi templomban jelenleg nincs ennél régebbi, vászonra festett oltárkép.” A szentmiséken helyéről fel-feltekintő vagy csöndben imádkozó Liszt bizonyára nagyon szerette ezt a festményt. Egy kicsit talán a sajátjának is érezte; személyesnek, neki szólónak. Nemcsak a rajongott itáliai művészet színei miatt. E kép egyszerre jelenítette meg az őt itt „befogadó” ferences testvér, Pater Pantaleo patrónusát, Isten szegénykéjét a stigmákkal, és mindenekelőtt Máriát, ahogy az Inventáriumban feljegyezték, „Szent Ferenc harmadrendjének patrónáját”.
718 Búbánat 2016-10-29 13:36:27
[url] http://zeneakademia.hu/hu/klasszikus/-/program/liszt-ferenc-es-szechenyi-imre-dalai-20161029-1900; Liszt Ferenc és Széchényi Imre dalai [/url] Zeneakadémia – Solti Terem 2016.10.29 19.00 Horti Lilla (szoprán); Erdős Attila (bariton); Pataki Bence (basszus); Virág Emese (zongora) Művészeti vezető: Marton Éva (a Nemzet Művésze, professor emerita) Műsorvezető: Kovács Sándor Műsor: Liszt: Über allen Gipfeln ist Ruh Liszt: Der du von dem Himmel bist (1. változat) Liszt: Sonetto di Petrarca No.47. (2. változat) Széchényi Imre: Nachtgruss Liszt: Freudvoll und leidvoll (1. változat) Széchenyi Imre: Ja, Winter war’s Széchényi Imre: Vorbei Széchényi Imre: O komm’ in mein Schifflein Liszt: Die Loreley szünet Széchényi Imre: Il ritrovo in mare Széchényi Imre: Aubade Széchényi Imre: Là bas Széchényi Imre: Si j’étais petit oiseau Liszt: O quand je dors (2. változat) Liszt: Gebet Széchényi Imre: Maudit printemps Széchényi Imre: Lieto amor „Liszt Ferenc dalköltői életműve jól példázza a mester életfogytig megőrzött nyitottságát, számos nyelvet és kultúrát befogadó szellemét. Az összesen öt nyelvet megéneklő Liszt-dalok közül ezen a koncerten a tán leginkább reprezentatív német és francia szövegű dalok hangzanak fel: azok, amelyek Goethe, Heine és Victor Hugo verseire íródtak. A magyar közönség e Liszt-műveket is ritkán hallja, ám a program igazi felfedezését alighanem mégis gróf Széchényi Imre (1825–1898) dalai jelentik majd. Széchényi István unokaöccse, Liszt fiatalabb kortársa, a diplomataként tevékenykedő művelt főrend szerzeményeit eddig jószerint még a zenetudósok se ismerhették; most tőle is német és francia versekre komponált dalai közül hallhatunk néhányat. A dalokat három tehetséges, s a Zeneakadémiához erősen kötődő fiatal énekli majd: Horti Lilla szoprán, a Erdős Attila bariton és Pataki Bence basszus, méghozzá Virág Emese érzékeny és inspiráló zongorakíséretével. Kovács Sándor tanár úr műsorvezetése pedig sok információt és éppily sok szórakoztató pillanatot ígér a közönség számára.”
[url] http://zeneakademia.hu/hu/klasszikus/-/program/liszt-ferenc-es-szechenyi-imre-dalai-20161029-1900; Liszt Ferenc és Széchényi Imre dalai [/url] Zeneakadémia – Solti Terem 2016.10.29 19.00 Horti Lilla (szoprán); Erdős Attila (bariton); Pataki Bence (basszus); Virág Emese (zongora) Művészeti vezető: Marton Éva (a Nemzet Művésze, professor emerita) Műsorvezető: Kovács Sándor Műsor: Liszt: Über allen Gipfeln ist Ruh Liszt: Der du von dem Himmel bist (1. változat) Liszt: Sonetto di Petrarca No.47. (2. változat) Széchényi Imre: Nachtgruss Liszt: Freudvoll und leidvoll (1. változat) Széchenyi Imre: Ja, Winter war’s Széchényi Imre: Vorbei Széchényi Imre: O komm’ in mein Schifflein Liszt: Die Loreley szünet Széchényi Imre: Il ritrovo in mare Széchényi Imre: Aubade Széchényi Imre: Là bas Széchényi Imre: Si j’étais petit oiseau Liszt: O quand je dors (2. változat) Liszt: Gebet Széchényi Imre: Maudit printemps Széchényi Imre: Lieto amor „Liszt Ferenc dalköltői életműve jól példázza a mester életfogytig megőrzött nyitottságát, számos nyelvet és kultúrát befogadó szellemét. Az összesen öt nyelvet megéneklő Liszt-dalok közül ezen a koncerten a tán leginkább reprezentatív német és francia szövegű dalok hangzanak fel: azok, amelyek Goethe, Heine és Victor Hugo verseire íródtak. A magyar közönség e Liszt-műveket is ritkán hallja, ám a program igazi felfedezését alighanem mégis gróf Széchényi Imre (1825–1898) dalai jelentik majd. Széchényi István unokaöccse, Liszt fiatalabb kortársa, a diplomataként tevékenykedő művelt főrend szerzeményeit eddig jószerint még a zenetudósok se ismerhették; most tőle is német és francia versekre komponált dalai közül hallhatunk néhányat. A dalokat három tehetséges, s a Zeneakadémiához erősen kötődő fiatal énekli majd: Horti Lilla szoprán, a Erdős Attila bariton és Pataki Bence basszus, méghozzá Virág Emese érzékeny és inspiráló zongorakíséretével. Kovács Sándor tanár úr műsorvezetése pedig sok információt és éppily sok szórakoztató pillanatot ígér a közönség számára.”
717 Búbánat 2016-10-29 10:02:40
Ma délelőtt: Liszt-matiné a Régi Zeneakadémia (Vörösmarty utcai Liszt Múzeum) Kamaratermében 11:00 : Budapest Lajkó István (zongora) MOSONYI-LISZT: Fantázia a Szép Ilonka című opera témáira (S.417) ZICHY-LISZT: Valse d'Adéle (S.456) WAGNER-LISZT: O du mein holder Abendstern (S.444) BELLINI-LISZT: Norma reminiszcenciák (S.394) LISZT: Gyászgondola - 2. változat (S.200/2) LISZT: Álmatlanul. Kérdés és felelet (S.203) LISZT: Sancta Dorothea (S.187) LISZT: Rondeau fantastique egy spanyol témára (S.252
Ma délelőtt: Liszt-matiné a Régi Zeneakadémia (Vörösmarty utcai Liszt Múzeum) Kamaratermében 11:00 : Budapest Lajkó István (zongora) MOSONYI-LISZT: Fantázia a Szép Ilonka című opera témáira (S.417) ZICHY-LISZT: Valse d'Adéle (S.456) WAGNER-LISZT: O du mein holder Abendstern (S.444) BELLINI-LISZT: Norma reminiszcenciák (S.394) LISZT: Gyászgondola - 2. változat (S.200/2) LISZT: Álmatlanul. Kérdés és felelet (S.203) LISZT: Sancta Dorothea (S.187) LISZT: Rondeau fantastique egy spanyol témára (S.252
716 Búbánat 2016-10-28 11:06:53
Miklósa Erika énekelt a leukémiás és daganatos gyermekek gyógyulási feltételeinek javításáért szervezett Zongoraáriák jótékonysági koncerten az Operában, október 24-én. Utólag beteszem ide ezt a linket az Opera honlapjáról: [url] http://www.opera.hu/v/miklosa-erika-apati-bence-es-az-opera-tobb-muvesze-keri-az-osszefogast-a-beteg-gyermekekert/; Miklósa Erika, Apáti Bence és az Opera több művésze kéri az összefogást a beteg gyermekekért [/url] Az október 24-i Zongoraáriák jótékonysági koncert bevételét a Tűzoltó utcai gyermekklinika sebészeti műtőjének korszerűsítésére fordítják. „A figyelemfelhívás szándékával először állnak ki közösen az Opera művészei a beteg gyermekekért. Október 18-án 11 órától készítik el fotósorozatukat hivatalos közösségi oldalukra. Az Opera előtt kórházi ágyakat helyeznek el gyógyult gyermekek üzeneteivel, a kis betegeket pedig játék mackók helyettesítik. A figyelemfelkeltő összefogáshoz az Opera igazgatói: Ókovács Szilveszter és Solymosi Tamás mellett további 16 művész csatlakozott, köztük Apáti Bence,Bajári Levente és Liebich Roland balettművészek, valamint Bakos Kornélia, Cserhalmi Ferenc, Egri Sándor, Gál Gabi,Geiger Lajos, Kováts Kolos, Mitilineou Cleo, Molnár Ágnes, Mukk József, Palerdi András, Sáfár Orsolya,Szerekován János, Zavaros Eszter. Az eseményhez csatlakoznak az Operaház örökös tagjai is: Szinetár Miklós és Berkes János is.” „Az operaházi jótékonysági hangversenyen Bartók és Bellini darabjai mellett Liszt Ferenc műveit játsszák. A szerző neve összeforrt a sorozattal, hiszen Liszt szellemiségéhez hozzátartozott az önzetlen adakozás, nem ritkán kizárólag jótékonysági céllal adott koncertet. Fellépéseivel, illetve azok bevételeivel támogatott árvaházat, nőegyletet, őrhadat és „zenedét” is. Az Opera Liszt nyomdokain járva rendezi jótékonysági sorozatát. A koncerten közreműködött Miklósa Erika partnerei ezúttal a legfiatalabb művészgeneráció képviselői: Gyöngyösi Ivett és Berecz Mihály ifjú zongoraművészek.” 2016. október 24., 19:30, Operaház Közreműködött: Gyöngyösi Ivett, Berecz Mihály (zongora), Miklósa Erika (ének) Konferált: Becze Szilvia Partner: Őrzők Alapítvány 1. rész Liszt: Két koncertetűd – Berecz Mihály Liszt: Vándorévek – Második év: Itália, Velence és Nápoly – Berecz Mihály Liszt: Buch der Lieder – Berecz Mihály 4. Der König von Thule 5. Der du von dem Himmel bist Bartók: Zongoraszonáta – Berecz Mihály Bellini: Norma – ’Casta Diva’ – Miklósa Erika, Berecz Mihály 2. rész Bartók: Három csíkmegyei népdal – Gyöngyösi Ivett Liszt: E-dúr Polonéz – Gyöngyösi Ivett Liszt: E-dúr Petrarca-szonett – Gyöngyösi Ivett Liszt: Három hangversenyetűd: Sóhaj; Könnyedség – Gyöngyösi Ivett Liszt: Spanyol rapszódia - Gyöngyösi Ivett
Miklósa Erika énekelt a leukémiás és daganatos gyermekek gyógyulási feltételeinek javításáért szervezett Zongoraáriák jótékonysági koncerten az Operában, október 24-én. Utólag beteszem ide ezt a linket az Opera honlapjáról: [url] http://www.opera.hu/v/miklosa-erika-apati-bence-es-az-opera-tobb-muvesze-keri-az-osszefogast-a-beteg-gyermekekert/; Miklósa Erika, Apáti Bence és az Opera több művésze kéri az összefogást a beteg gyermekekért [/url] Az október 24-i Zongoraáriák jótékonysági koncert bevételét a Tűzoltó utcai gyermekklinika sebészeti műtőjének korszerűsítésére fordítják. „A figyelemfelhívás szándékával először állnak ki közösen az Opera művészei a beteg gyermekekért. Október 18-án 11 órától készítik el fotósorozatukat hivatalos közösségi oldalukra. Az Opera előtt kórházi ágyakat helyeznek el gyógyult gyermekek üzeneteivel, a kis betegeket pedig játék mackók helyettesítik. A figyelemfelkeltő összefogáshoz az Opera igazgatói: Ókovács Szilveszter és Solymosi Tamás mellett további 16 művész csatlakozott, köztük Apáti Bence,Bajári Levente és Liebich Roland balettművészek, valamint Bakos Kornélia, Cserhalmi Ferenc, Egri Sándor, Gál Gabi,Geiger Lajos, Kováts Kolos, Mitilineou Cleo, Molnár Ágnes, Mukk József, Palerdi András, Sáfár Orsolya,Szerekován János, Zavaros Eszter. Az eseményhez csatlakoznak az Operaház örökös tagjai is: Szinetár Miklós és Berkes János is.” „Az operaházi jótékonysági hangversenyen Bartók és Bellini darabjai mellett Liszt Ferenc műveit játsszák. A szerző neve összeforrt a sorozattal, hiszen Liszt szellemiségéhez hozzátartozott az önzetlen adakozás, nem ritkán kizárólag jótékonysági céllal adott koncertet. Fellépéseivel, illetve azok bevételeivel támogatott árvaházat, nőegyletet, őrhadat és „zenedét” is. Az Opera Liszt nyomdokain járva rendezi jótékonysági sorozatát. A koncerten közreműködött Miklósa Erika partnerei ezúttal a legfiatalabb művészgeneráció képviselői: Gyöngyösi Ivett és Berecz Mihály ifjú zongoraművészek.” 2016. október 24., 19:30, Operaház Közreműködött: Gyöngyösi Ivett, Berecz Mihály (zongora), Miklósa Erika (ének) Konferált: Becze Szilvia Partner: Őrzők Alapítvány 1. rész Liszt: Két koncertetűd – Berecz Mihály Liszt: Vándorévek – Második év: Itália, Velence és Nápoly – Berecz Mihály Liszt: Buch der Lieder – Berecz Mihály 4. Der König von Thule 5. Der du von dem Himmel bist Bartók: Zongoraszonáta – Berecz Mihály Bellini: Norma – ’Casta Diva’ – Miklósa Erika, Berecz Mihály 2. rész Bartók: Három csíkmegyei népdal – Gyöngyösi Ivett Liszt: E-dúr Polonéz – Gyöngyösi Ivett Liszt: E-dúr Petrarca-szonett – Gyöngyösi Ivett Liszt: Három hangversenyetűd: Sóhaj; Könnyedség – Gyöngyösi Ivett Liszt: Spanyol rapszódia - Gyöngyösi Ivett
715 Búbánat 2016-10-26 10:58:04
A 39. Liszt Ferenc Nemzetközi Lemez-Nagydíj zsűrije 15 lemez közül elismerő oklevéllel díjazta a Liszt Ferenc Transzcendens etűdjeit Balog József zongoraművész előadásában tartalmazó új Hungaroton-kiadványt. A zsűri indoklása szerint Balog „Kiemelkedő képességű pianista: a legnehezebb technikai elemeket hibátlanul oldja meg, de mindig az élő koncertek élményét nyújtja.” Liszt szenvedélyes átdolgozó volt, a 12 transzcendens etűddel is több ízben, közel 30 éven át foglalkozott: az átdolgozás finomító-tisztázó munkája során az egyszerűségre való törekvés magas szintű, briliáns minőséget eredményezett. Bár a darabok hangneme, tempókarakterei, metrumai, hangulatai tudatos koncepciót tükröznek, élő hangversenyen ritkán hangzanak el
A 39. Liszt Ferenc Nemzetközi Lemez-Nagydíj zsűrije 15 lemez közül elismerő oklevéllel díjazta a Liszt Ferenc Transzcendens etűdjeit Balog József zongoraművész előadásában tartalmazó új Hungaroton-kiadványt. A zsűri indoklása szerint Balog „Kiemelkedő képességű pianista: a legnehezebb technikai elemeket hibátlanul oldja meg, de mindig az élő koncertek élményét nyújtja.” Liszt szenvedélyes átdolgozó volt, a 12 transzcendens etűddel is több ízben, közel 30 éven át foglalkozott: az átdolgozás finomító-tisztázó munkája során az egyszerűségre való törekvés magas szintű, briliáns minőséget eredményezett. Bár a darabok hangneme, tempókarakterei, metrumai, hangulatai tudatos koncepciót tükröznek, élő hangversenyen ritkán hangzanak el
714 Ardelao 2016-10-21 04:32:33
[url] https://www.youtube.com/watch?v=4MUmH5XFHoo; Rádiófónia – 47. - YouTube [/url] Papp Viktor: Hozzuk haza Liszt Ferencet A fenti műsorrész a 11:03 perctől hallgatható meg.
[url] https://www.youtube.com/watch?v=4MUmH5XFHoo; Rádiófónia – 47. - YouTube [/url] Papp Viktor: Hozzuk haza Liszt Ferencet A fenti műsorrész a 11:03 perctől hallgatható meg.
713 Búbánat 2016-10-10 23:39:08
Liszt-matiné a Régi Zeneakadémia (Vörösmarty utcai Liszt Múzeum) Kamaratermében 2016.10.15 11.00 Szilasi Alex zongorahangversenye Műsor: Liszt: Csárdás Obstiné (S.618) Liszt: Orage (Années de Pèlerinage, I. kötet), (S.160) Liszt: Funérailles (Harmonies poétiques et réligieuses), (S.173) Rossini-Liszt: Tell Vilmos nyitány (S.552) Liszt: 12. Magyar Rapszódia (S.244)
Liszt-matiné a Régi Zeneakadémia (Vörösmarty utcai Liszt Múzeum) Kamaratermében 2016.10.15 11.00 Szilasi Alex zongorahangversenye Műsor: Liszt: Csárdás Obstiné (S.618) Liszt: Orage (Années de Pèlerinage, I. kötet), (S.160) Liszt: Funérailles (Harmonies poétiques et réligieuses), (S.173) Rossini-Liszt: Tell Vilmos nyitány (S.552) Liszt: 12. Magyar Rapszódia (S.244)
