Bejelentkezés Regisztráció

Kedvenc felvételek


Téma ismertetése: lemezek, filmek, vélemények

1408 lujza 2025-10-04 02:40:40 [Válasz erre: 1406 macskás 2025-10-03 08:41:21]
Én is nagyon köszönöm! Érdekes volt ilyen rövid időn belül 3 különböző előadásban hallani a Kékszakállút.

1407 Klára 2025-10-03 14:13:52 [Válasz erre: 1406 macskás 2025-10-03 08:41:21]
Köszönöm!

1406 macskás 2025-10-03 08:41:21 [Válasz erre: 1405 lujza 2025-10-03 01:47:07]
Itt van egy írás a három Kkszakállúról:
https://papiruszportal.hu/2025/10/01/a-kekszakallu-buvoleteben/ 

1405 lujza 2025-10-03 01:47:07 [Válasz erre: 1395 takatsa 2025-10-02 09:31:39]
Mikor volt ez az előadás? Én nemrég kettő Kékszakállút is hallottam, a BFZ-ét és a NFZ-ét, akkor ez most a harmadik. Bartók csakugyan szeptemberben halt meg, és idén pont 80 éve, ezért torlódtak így össze ugyanabból a művéből készült előadások?
Bár nemrég az tűnt fel, hogy ugyanígy három jelentős operában is szinte azonos időpontban játszanak Toscát, kiváló énekesekkel (Bécs, Zürich, London).

1404 takatsa 2025-10-02 16:11:51 [Válasz erre: 1403 macskás 2025-10-02 15:45:00]
És hogyan tetszett tegnap az Agyő keringő?
Bocs, ezt a tegnapi Müpa előadásra értettem.

1403 macskás 2025-10-02 15:45:00 [Válasz erre: 1400 takatsa 2025-10-02 14:29:17]
Jóvammá.
Csak jeleztem, hogy nem beteg, vagy ilyesmi.

1402 takatsa 2025-10-02 15:07:10 [Válasz erre: 1401 Búbánat 2025-10-02 14:32:03]
Köszönöm szépen. 
Azért jó lenne színpadon is látni...

1401 Búbánat 2025-10-02 14:32:03 [Válasz erre: 1398 takatsa 2025-10-02 13:48:24]
"Él és virul" Horti Lilla!
 Elmúlt vasárnap (szeptember 28.)  - mint olvasom - Lilla ott volt a nagysikerű Klubdélutánon az Eiffel Műhelyház Bánffy termében, a Budapesti Operabarátok  összejövetelén; az első rész mindig koncertet is tartalmaz (a zongoránál: Bartal László), de közben a szerkesztő-műsorvezető, Aczél András rendező beszélget a meghívott vendégeivel, most Horti Lilla, Farkasréti Mária és Szappanos Tibor operaénekesekkel. 
Megjegyzem a második rész csak beszélgetéssel telik el: most az érkezett vendég Rozsos István operaénekes volt - az Operaház örökös tagja. (a beszélgetés közben a művész szerepeiből, énekfelvételeiből vetítést láthatott a közönség.) 
A fotók forrása a Budapesti Operabarátok Egyesület Facebook oldalán.

1400 takatsa 2025-10-02 14:29:17 [Válasz erre: 1399 macskás 2025-10-02 14:26:27]
Az nem az Operaház volt, és a Concertóval is csak beugró volt. Amúgy, ha érdekel, akkor csak rá kell kattintanod a 1395-ös linkre.

1399 macskás 2025-10-02 14:26:27 [Válasz erre: 1398 takatsa 2025-10-02 13:48:24]
Énekelt a Concerto Budapesttel Juditot a hétvégén.

1398 takatsa 2025-10-02 13:48:24 [Válasz erre: 1396 Búbánat 2025-10-02 12:49:54]
Te biztosan tudod, hogy mi van Horti Lillával, már régóta nem láttam az Operaházban.

1397 Klára 2025-10-02 13:23:30 [Válasz erre: 1395 takatsa 2025-10-02 09:31:39]
Millió köszönet ezért is!

1396 Búbánat 2025-10-02 12:49:54 [Válasz erre: 1395 takatsa 2025-10-02 09:31:39]
Horti Lilla továbbra js elbűvöl - akármit énekel...

1395 takatsa 2025-10-02 09:31:39
Horti Lilla rajongók, ide!

1394 takatsa 2025-09-20 08:23:35 [Válasz erre: 1393 lujza 2025-09-20 01:20:06]
Ó, pedig a Gianni Schicchiben - mint egy cseppben a tenger - benne van Puccini egész életműve. :) Küldöm a linket.

1393 lujza 2025-09-20 01:20:06 [Válasz erre: 1391 takatsa 2025-09-19 19:56:34]
Bocsánat, de én most nem értek egyet Puccinivel! A Gianni Schicchi sosem állt annyira közel hozzám, hogy egy Angelica nővér után örömmel nézzem meg. A Köpeny horrora után számomra megkönnyebbülést hoz az Angelica nővér felemelő befejezése, és nem hiányzik utána még egy buffó operát is látni. Lehet, hogy nőként én ezt másképp érzem, de pont most nagyon átéltem, amikor az általad megadott sorrendben néztem meg mindhárom opera kivonatát. Nem véletlen, hogy Grigoriannal kapcsolatban csak az Angelica nővér után jutott eszembe beírni, mert annak volt rám most a legnagyobb hatása így. De igazad van, mikor megláttam Grigorian kezében az ollót, rögtön rosszat sejtettem, az igazán nem kellett volna még. Bár a befejezés így meglehetősen talányos lett, mert amit látunk, az egyaránt lehet akár a színpadi valóságban vagy a túlvilágon is.
És valóban, ez a feldolgozás nagyságrendekkel jobb a Pappano-féle ROH előadásnál pedig az se volt rossz!
Úgyhogy nagyon szeretném én is megkapni ezt a csodás változatot!

1392 Edmond Dantes 2025-09-19 22:49:28 [Válasz erre: 1389 lujza 2025-09-18 06:41:35]
Grigorian kedvèèrt vettem jegyet a szezon vège felè a MET-Anyegin èlőre. Hadd szòljon!

1391 takatsa 2025-09-19 19:56:34 [Válasz erre: 1390 Klára 2025-09-18 12:28:02]
Igen, kedves Klára, jól emlékszel, csaknem négy éve hozakodtam elő a Pappano vezényelte, 2013-as bluray koronggal, a világ legjobb Triptichon videó-felvételének tartva azt az előadást. Azóta már rájöttem, hogy a "leg" szócska mennyire veszélyes és egyben viszonylagos is, így óvatosabban fogalmazva kerülöm azt, hogy a "legesleg" jelzővel hivatkozzak az Opéra Bastille 2025. májusi előadására, amelyet az Operavision jóvoltából az egész világ láthatott. Persze ennek az előadásnak volt előzménye, hiszen 2022-ben Salzburgban csaknem ugyanez a szereplőgárda, ugyanebben a rendezésben már előadta a művet. A helyszínen kívül csak a karmester és a zenekar változott (Salzburgban Franz Welser-Möst és a Bécsi Filharmonikusok, Párizsban Carlo Rizzi és a Párizsi Nemzeti Opera zenekara). És persze a fő attrakció Salzburgban és Párizsban is a mindhárom egyfelvonásos női főszerepét éneklő Asmik Grigorian volt.

Engem nagyon meglepett, hogy nem a szokott, és Puccini által megálmodott-megkövetelt sorrendben láttuk az operákat, hanem az előadás a Gianni Schicchi-vel kezdődött és az Angelica nővérrel ért véget. A rendező, Christof Loy értelmezésében, ez a három opera Dante Isteni színjátékának helyszíneit járja be, és ebben az utazásban Gianni Schicchi lenne a pokol, a Köpeny a purgatórium és végül Angelica nővér a mennyország. Én azonban úgy gondolom, hogy ez csak egy nyögvenyelős magyarázkodás, és  a rendezői koncepciónak egészen triviális oka van: Asmik Grigorian személye, hiszen ő nemcsak az előadás középpontja, hanem a három opera között ő a kapocs és a kohéziós erő, és a léha könnyedségtől a drámai extázisig haladva, egy új minőséget létrehozva, ő teszi a három felvonásost egy egésszé. Emberi szempontból ez az igyekezet érthető, hiszen Asmik Grigorian egyre testhezállóbb szerepekben tudja kibontakoztatni kivételes drámai tehetségét, elindulva a személyiségétől és hangi adottságaitól igencsak távolálló laurettás tündibündiségtől, a Köpeny kiégett és félrelépő Giorgettáján át eljutva Angelica szívszaggató haláláig, de ez a szerkezeti változtatás, alapjaiban sértve a szerző elképzeléseit és akaratát, a rendezői önkény kevésbé látványos, de annál brutálisabb megnyilvánulása. Hiszen Puccini a Triptichont valamiféle testamentumnak, végső összegzésnek szánta, beleszőve minden mesterségbeli tudását, saját művészi-zenei fejlődését és korának zenei újításait ezekbe a csodálatos miniatűrökbe. Így válik a Köpeny minden idők talán legszebb verista alkotásává, az Angelica nővér pedig Puccini legbensőségesebb, legszakrálisabb lírai drámájává, és végezetül - ahogyan Verdinél a Falstaff - Puccini egyik legzseniálisabb művével a Gianni Schicchivel, egy olyan vígjátékká, amely felvonultatja a humor egész skáláját, a tenyeres-talpas vígságtól a legintellektuálisabb zenei humorig, Puccini saját műveinek, dallamfoszlányainak kacagtató kifigurázásáig. A humor a legnagyobb isteni ajándék, és Puccini ezt ajándékozta nekünk, az volt a szándéka, hogy mosolyogva és megkönnyebbülve távozzunk. Ezt a szándékot törte derékba, és ezt a mosolyt vette el tőlünk Christof Loy rendezése, aki ellentmondva Puccininek, tragédiát, megsemmisülést és extázist akart, és ez a törekvés és akarat olyan erős volt benne, hogy még Asmik Grigorian kivételes drámaiságában sem bízott meg, ollót vett a kezébe, hogy kivájja Angelica szemét, és a szemüregéből csorgó vér látványával távozzunk a nézőtérről.

Persze ettől függetlenül ez egy csodálatos előadás, Asmik Grigorian egészen emlékezetes alakításával, és nagyon színvonalas szereplőgárdával. A Gianni Schicchiből a címszereplő, Misha Kiria kacagtatóan félelmes alakítását emelném ki, Gregor József óta nem láttam ilyen jó és eredeti opera-buffót a színpadon. A köpeny mindkét férfi szereplője (Michele – Roman Burdenko; Luigi – Joshua Guerrero) telitalálat, az Angelica nővérben pedig csak kapkodja az ember a fejét, a 80 éves, megdöbbentő jó hangi állapotban levő Hannah Schwarzot (apátnő), a fejedelmi megjelenésű Karita Mattilát (hercegnő) vagy a Genovieffa nővért alakító, csengő hangú fiatal szopránt, Margarita Polonskayát nézve-hallgatva. És szó mi szó, Carlo Rizzivel az élén a Párizsi Operaház zenekara, hangzásban, plaszticitásban, részletgazdaságban, szépségben a Pappano vezette ROH zenekarát jelentősen felülmúlja.

Ezek a gondolatok jutottak eszembe az előadásról, de akiket érdekel, hogy a kritikusok hogyan fogadták ezt a produkciót, azoknak összeállítottam az AI segítségével egy kis elemzést, amelyet itt olvashattok

Egy hónapig a szokott módon, magánban kérhetitek tőlem a magyar, angol, francia és olasz felirattal ellátott, teljes Triptichon letöltési linkjét. 

1390 Klára 2025-09-18 12:28:02
Az Angelica nővér csodálatos opera, nagyon szép áriákkal, valódi mély emberi érzéseket, érzelmeket, megértést és hitet tartalmaz! Nem könnyű megnézni, de mindenképpen érdemes! 
Pár éve megkaptuk  T. fórumtárstól a teljes Triptichon-t, nagyon jó felvételeket, nagyon jó szereplőkkel a ROH előadásában, az Angelica nővért Ermonela Jaho és Anna Larsson szereplésével, tehát ismert művekkel találkozhat ismét, akit ez érdekel.  
Nyilván ezek a felvételek is megérdemlik a megtekintést, más rendezés, más szereplők - más élmény. Karita Mattila örökifjú énekesnőként majdnem mindenre képes, és érdeklődve várom Asmik Grigoriant ebben a szerepben is! A másik két opera felvétele is érdekes lesz. 

1389 lujza 2025-09-18 06:41:35 [Válasz erre: 1387 takatsa 2025-09-17 15:22:53]
Megrendítő ez az Angelica nővér, nem lesz könnyű megnézni, de gyönyörű! Nem tudom, ki rendezte, de Grigorian mindent el tud játszani. Nekem mindegy, hogy énekel, ha erre képes. És az összjátékuk Mattilával, aki még mindig csodásan tartja magát! És itt nagyon fontos a magyar szöveg is. Nagy köszönet érte, öröm újabb szerepekben látni Grigoriant!

1388 Klára 2025-09-17 18:58:58 [Válasz erre: 1386 lujza 2025-09-13 04:46:36]
Általában ezek a kora-középkori, középkori történetek mai szemmel elég nehezen emészthetőek, és nincs sok közük az irodalmi, zenei feldolgozásokhoz. Mindenesetre olvasmánynak érdekes, és néha tanulságos is!

1387 takatsa 2025-09-17 15:22:53
Hamarosan   1    2    3   

1386 lujza 2025-09-13 04:46:36 [Válasz erre: 1385 takatsa 2025-09-12 11:46:01]
Köszönöm, nekem fogalmam se volt ezekről. Viszont anno olvastam egy könyvet a Nibelungokról, igencsak véres történések voltak benne, és annak se túl sok köze volt Wagner librettójához.

1385 takatsa 2025-09-12 11:46:01 [Válasz erre: 1384 Héterő 2025-09-12 00:27:15]
Mi több, Lohengrinnek volt egy ikertestvére is, Kardeiz, Kondviramur királynőtől, továbbá Amfortas  Parzifal unokabátyja volt, Titurel pedig nem az apja, hanem a nagyapja volt Amfortasnak, Gurnemanz nem szerzetes volt, hanem herceg, és Parzifalt nem a Nagypéntek, hanem a lovagi élet rejtelmeibe vezette be. És ne feledkezzünk meg Parzifal anyjának a testvéréről, Trevrizent remetéről se, aki Parzifalt a keresztény hitigazságokra tanítgatta. Cundrie pedig Kundryval ellentétben rendkívül rút, de erkölcsileg makulátlan teremtmény volt. Mindezt pedig Volfram von Eschenbach lovagregényéből tudjuk meg, amely Tandori fordításában megvásárolható, angol fordítása pedig innen letölthető. Ez az Arthur király mondakörébe tartozó szerteágazó történet igazi csemege, elolvasásra mindenkinek ajánlom. 

Wagnert ez a lovagregény ihlette meg, de Parsifálja szinte köszönő viszonyban sincs Wolfram Volfram von Eschenbach, illetve Chrétien de Troyes Parzifaljával.  Wagner olvasatában új értelmezést nyer Parsifal, aki a kísértést  legyőzve, a bűn béklyóiból felszabadulva, bevezet minket a megváltás misztériumába.

1384 Héterő 2025-09-12 00:27:15
Halkan említem meg, hogy Parsifal szentséges mivoltának elemzésekor nem árt azt is figyelembe venni, hogy volt fia: bizonyos Lohengrin [ejtsd: lóngrin].

1383 takatsa 2025-09-11 23:08:20 [Válasz erre: 1382 Nagy Katalin 2025-09-11 22:28:20]
Ennél szentebb már nem is lehetne.:)

1382 Nagy Katalin 2025-09-11 22:28:20 [Válasz erre: 1381 takatsa 2025-09-10 19:06:43]
Látja milyen gonosz vagyok! Provokálom, incselkedem az orvosok nyelvi sznobizmusával. Komolyra fordítva a szót: teljesen igaza van, még az angol beszivárgását is tapasztalom a kezembe kerülő leleteken. Szent a béke?

1381 takatsa 2025-09-10 19:06:43 [Válasz erre: 1380 Nagy Katalin 2025-09-10 15:21:48]

Erre muszáj válaszolnom, kedves Katalin. A barátként való meghatározás egyáltalán nem nagyképűség, már csak azért sem, mert az én értelmezésem szerint itt a fórumon mindenki barát, én legalábbis így gondolok itt mindenkire, még akkor is, ha időnként vitatkozunk, és reménykedem abban, hogy rám is így gondol itt mindenki.

Az "orvosok nyelvi sznobizmusa" kifejezéssel viszont vitatkoznék. Szerintem nagyon praktikus okai vannak annak, hogy az orvosi szakma ragaszkodik a latin megnevezésekhez, hiszen nemcsak számunkra, hanem a betegek számára is nagyon fontos, hogy egy-egy kifejezés alatt, Fokföldtől Grönlandig minden orvos ugyanazt értse. Az egyértelműsítés nemcsak biztonsági okokból fontos, hanem azért is, mert a legtöbb anatómiai kifejezésnek nincs magyar megfelelője, és erről mindenki könnyen meggyőződhet, ha belelapoz egy anatómiai atlaszba. Fogarasi Katalin megfogalmazása szerint: „Az orvosi szaknyelvben ma a görög–latin terminológia az egyedüli, amely nemzeti és nemzetközi szinten is a legmagasabb fokon terminologizált, tömör és egy(egy)értelműnek [Wüster terminológiája szerint Eineindeutigkeit] tekinthető terminológia.”

Mint a fenti megfogalmazás is utal rá, célszerűbb nem latin, hanem latin-görög terminológiáról beszélni, hiszen a latin mellett nagyon sok görög megnevezést is használunk, sok esetben párhuzamosan, így pl. ventriculus-gaster, testis-orchis, uterus-metra, stb. Általában a görög eredetű kifejezéseket is latinosan ragozzuk (pl. gastritis), és sok esetben a görög és a latin nevek egy kifejezésben egymással keverednek. Pl. a "Polypectomia ventriculi per gastroscopiam" kifejezésben a gyomor latin és görög alakja egyidejűleg szerepel. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy az utóbbi időben nagyfokú romlásnak indult az orvosi terminológia. Ennek egyik oka, hogy manapság már senki sem tanul latinul, így mindenfajta nyelvi megalapozás nélkül magoljuk be az orvosi szakkifejezéseket, másrészt pedig egyre inkább beszivárognak az angol kifejezések. Úgy tűnik, hogy ez a tendencia megállíthatatlan.

1380 Nagy Katalin 2025-09-10 15:21:48 [Válasz erre: 1379 lujza 2025-09-10 02:52:09]
Beteges félelem a tűtől.
Csak játszottam egy kicsit takatsa barátommal (nagyképűen úgy gondolom, hogy a barátom). Imádom az orvosok nyelvi sznobizmusát, latinizmusaikat. (Az olaszban ráadásul nem a latin az igazi sznobság, az túl egyszerű, érthető lenne, hanem ha görög eredetű szóval mondják azt, amit latinosan is lehetne mondani).  

1379 lujza 2025-09-10 02:52:09 [Válasz erre: 1377 Nagy Katalin 2025-09-09 12:15:44]
Mi az???

1378 takatsa 2025-09-09 17:58:07 [Válasz erre: 1377 Nagy Katalin 2025-09-09 12:15:44]
Édes jó Istenem! Nekem a tű a mindenem! :)

1377 Nagy Katalin 2025-09-09 12:15:44 [Válasz erre: 1375 takatsa 2025-09-06 09:01:44]
Nekem fóbiagyűjteményem is van. Kedvencem a Maga szakterületébe vág: tripanofobia vagy másként belonefobia.

1376 gézamalac 2025-09-06 12:42:19 [Válasz erre: 1371 takatsa 2025-09-03 23:23:03]
Ez kétségkívül így van a messianisztikus megváltók esetében, és a keresztény vonal valóban az egyik vetülete a Parsifalnak, útja sok szempontból párhuzamos Krisztuséval, de nem az egyetlen és talán nem is a leglényegesebb hatás (ott van Schopenhauer, rajta keresztül a buddhizmus, stb.). Wagner hősei általában nem ilyenek: éppen hogy nem istenné (vagy ahhoz hasonlatossá), hanem emberré akarnak válni. Nem az emberiséget akarják megváltani, hanem leginkább saját magukat, Parsifal egy kis közösséget és annak szenvedő vezérét. De az út mindenképpen hasonló, gyermeki önfeledtségből a megvilágosodásba, majd lemondás árán a küldetés beteljesítésébe. Tulajdonképpen ez egy nagyon szimpatikus hozzállás, hogy a megváltás képessége nem a ritka kiválasztottak előjoga, hanem minden ember valahol ott hordozza magában.

1375 takatsa 2025-09-06 09:01:44 [Válasz erre: 1374 Nagy Katalin 2025-09-05 12:07:03]
Nagyszerű, köszönöm. Akkor ezt is beilleszthetem végre, csokornyi mániáim közé. Talán jó lesz valamire a végelszámolásnál. :)

1374 Nagy Katalin 2025-09-05 12:07:03 [Válasz erre: 1373 takatsa 2025-09-04 19:53:57]
Lectomania? Spanyol nyelvű találat volt rá, de könnyen lehet, hogy írói fantázia szülötte a szó.


1373 takatsa 2025-09-04 19:53:57 [Válasz erre: 1372 Nagy Katalin 2025-09-04 15:46:39]
Szerintem a bibliofilia a könyvek iránti rajongást, és a valamilyen szempontból értékes könyvek gyűjtését jelenti, a bibliomania pedig ugyanez, kóros formában. De én nem erre gondoltam, hanem a grafomániás párjára, valamiféle olvasás-kényszerre, ez kellene latinul, ha ez meglenne, akkor tudnék saját magamra diagnózist adni. :)

1372 Nagy Katalin 2025-09-04 15:46:39 [Válasz erre: 1369 takatsa 2025-09-03 16:07:00]
Bibliofilia? A bibliomania talán túlzás lenne, hacsak nincs róla diagnózisa...

1371 takatsa 2025-09-03 23:23:03 [Válasz erre: 1370 gézamalac 2025-09-03 20:30:52]
Megváltó csak az lehet, aki ellenáll a kísértésnek és legyőzi azt. Embernek ez csaknem lehetetlen, ebbe bukott bele Ádám és Éva, ez az ősi bűn, amely a világ romlását okozta, és amelyet magunkból kivetni önerőből nem tudunk, hiszen minden sejtünkben ezt hordozzuk. Mielőtt Jézus tanítóként az emberek elé lépett, a pusztába vonult, és 40 napig böjtölt, azután háromszor is megkísértette a sátán, de ő ellenállt a kísértésnek és legyőzte azt. Emberi gyengeségét levetve vált alkalmassá a rábízott feladatra: megváltásunkra. Parsifal tulajdonképpen a jézusi történet parafrázisa, a kísértést legyőzve, újjászületve lép elénk, Pál apostol szavaival: "felöltve magára az új embert". Ezt az átváltozást láthatjuk a film általad leírt jelenetében, ahogyan Parsifal, fiúból egy megtisztult, "nem nélküli" lénnyé változik, visszanyerve eredeti formáját, amelyet Isten "a saját képére és hasonlóságára" teremtett.

1370 gézamalac 2025-09-03 20:30:52 [Válasz erre: 1369 takatsa 2025-09-03 16:07:00]
Évekkel ezelőtt bukkantam rá erre az adaptációra (spanyol felirattal :) )
Nagyon szeretem alapvetően. De mindeddig nem sikerült zöldágra vergődnöm a főhős műközéptáji nemváltásával. Értem én, hogy nem szó szerint kell érteni. A gyerkőcből marcona harcos nyilván nem mutatná a teljes képet. De persze az is része annak. De e ponton történik a spirituális megvilágosodás, ezt valóban érdemes valahogyan látványilag is kommunikálni. A gyengéd meggyógyító az valóban lehet inkább a női princípium felé hajló. A főhős - főhősnő (ez utóbbinak ebben a darabban nem túl nehéz lenni) viszonylatban a megváltó - megváltott szerepkör felvétele viszont nem egyértelműen. Úgyszintén korábban utaltam rá, hogy valamiféle szerelmi szál csak szövődik köztük, ha nem is éppen testi, és szerintem nyitott kérdés, hogy Parsifal teljesen megtagadja a szerelem érzetét, mint kísértést mindenképpen, de valamilyen formában nem épül-e be mégis a küldetésébe.  Szóval ezen kell még küzdeni kicsit. 
De természetesen kérem szépen a felvételt, nagy köszönettel!

1369 takatsa 2025-09-03 16:07:00
Két hete Zéta, egy fórumos beszélgetés során, felhívta a figyelmünket egy régi, a Norma-filmről írt cikkére.
Mivel nemcsak grafomániás, hanem olvasás-mániás is vagyok (Úristen, hogyan van ez a kifejezés latinul?), ezért elolvastam a cikket, amelyben felleltem egy általam érdekesnek vélt filmcímet; Hans Jürgen Syberberg Parsifalját. 

Parsifal. Ez az a titokzatos opera, amelyhez én - mint gyilkos a tetthelyre-, évről évre visszatérek.  Valamiféle kóros kötődés ez nálam, és mint a görcsbe rándult kéz a villanyvezetéket, én sem tudom ezt a művet elengedni, nem tudok a bűvköréből kikerülni. Amikor először láttam-hallottam, megfogott ez az áradó, vég nélküli zene, bár, mint egy ifjú és tudatlan Parsifal, semmit sem értettem belőle. Fehér lap voltam, amelyre még nem ejtettek pacát az eljövendő évek, csak néztem a nézhetetlent és hallgattam a hallgathatatlant, megrendülve és megsemmisülve. De hajtott a megismerés vágya, ezért újra és újra a közelébe merészkedtem, hogy elmerülhessek az öröm és a rettenet eme rémségesen szép tengerében. Úgy vonz engem ez a mű, mintha egy fekete lyuk lenne az univerzum közepén, amely felé szárnyalva zuhansz, azzal a reménnyel, hogy ha egyszer véglegesen elnyel és befogad, akkor majd mindent elveszítesz és mindent megkapsz, és végre megérted a felfoghatatlant.

De én itt még nem tartok, éppen csak megkezdtem a Parsifal felé vezető utat, és aki esetleg útitársként csatlakozik hozzám, annak szíves figyelmébe ajánlom Syberberg 1982-ben készített Parsifal filmjét. Kis előzetest találhattok itt, és a teljes filmet 1 hónapig, a szokott módon, magánban kérhetitek tőlem.

1368 -zéta- 2025-09-03 12:56:47 [Válasz erre: 1365 takatsa 2025-09-02 20:12:46]
Izgalmas...

1367 Klára 2025-09-03 08:12:02 [Válasz erre: 1365 takatsa 2025-09-02 20:12:46]
Előre is köszönöm!

1366 gézamalac 2025-09-02 22:18:19 [Válasz erre: 1365 takatsa 2025-09-02 20:12:46]
Köszönjük!  (előre is)

1365 takatsa 2025-09-02 20:12:46
Hamarosan...

1364 Klára 2025-08-22 09:12:33 [Válasz erre: 1361 takatsa 2025-08-21 18:49:03]
Az említett Norma filmet én nem ismerem, és sajnos én se találom sehol.
De máig emlékszem arra a csodálatos Végzet hatalma előadásra, melyben Gegam Grgorian mellett többek között a a csodálatos Galina Gorchakova, Olga Borodina és a Mariinsky Színház együttese szerepel.  
Ez a Pillangókisasszony kettős valóban nagyon szép, köszönet érte!
Legyünk őszinték, az operaénekesek megjelenése, kinézete sok éven, évtizeden át nem volt téma, a hang és az éneklés volt a lényeg. Nem akarok neveket sorolni, de volt sok remek, elismert tenorista, akik annak idején a "kb. olyan kövér, amilyen alacsony" jelzővel voltak minősíthetőek, mégis tódult előadásaikra a közönség. Igaz, akkor nem volt tv és a snájdig filmsztárok (akiknél nem mindig a színészi tehetség volt a lényeg!) nem jelentettek konkurenciát, és nem befolyásolták a nb. közönség ízlését. 

1363 takatsa 2025-08-22 07:04:47 [Válasz erre: 1362 lujza 2025-08-22 02:27:48]
Igen, pontosan erről van szó. Annyi megjegyzéssel, hogy a hasonlatod sértheti az érzelmes borbélysegédeket. :)

1362 lujza 2025-08-22 02:27:48 [Válasz erre: 1361 takatsa 2025-08-21 18:49:03]
Ezt a Pillangó kettőst én is megtaláltam Asmik mamáját keresve, a papáját már régebben is, tudtam róla, hogy néz ki. Ettől még remek Hermant tudott énekelni. Nekem valahogy nem a tenorok külsejével szokott bajom lenni, Bothát például szabályosan megsirattam. De Tommasoval más van, az Operában is hallottam őt egyszer egy, már nem emlékszem, milyen gálán. Számomra valahogy anti-énekes ő, olyan mint egy borbélysegéd, akibe nem sok érzelem szorult.

1361 takatsa 2025-08-21 18:49:03 [Válasz erre: 1360 -zéta- 2025-08-21 13:30:00]
Sajna nem tudom fellelni ezt az operafilmet, de Gegam Grigoriánnal már találkoztam egy fantasztikus Végzet hatalma videóban, amit veletek is megosztoittam, és Gegam - bár kétségtelenül piknikus alkat - külcsín és belbecs szempontjából is túltett Tommassón. Persze nem én vagyok hivatott megítélni, hogy egy férfi mennyire kedves a női szíveknek, de álljon itt egy rendkívüli felvétel, ahol Asmik Grigorian  anyukája és apukája együtt énekel.

1360 -zéta- 2025-08-21 13:30:00 [Válasz erre: 1359 Klára 2025-08-21 06:38:48]
Kicsit kampányolnék Freddie de Tommasso mellett. 
Ha jó hangja van, inkább szerepeljen operaszínpadon, mintsem olyanok (igen hosszú a sor), akik mutatósak, ám éneklés címen csak blöffölnek.
Jó régen írtam egy remek Norma-filmről, a cikk itt... van benne egy fantasztikus Pollione, aki bizony rosszabbul mutatott, mint Freddie most: nem más, mint Asmik Grigorian apukája...

1359 Klára 2025-08-21 06:38:48 [Válasz erre: 1357 takatsa 2025-08-20 13:45:00]
Kedves T! 
Köszönöm felvezető tájékoztatásodat, alapos és érdekes, mint mindig. Mint írtam, a bécsi előadás felvételét nem láttam, de ezt is megnézem, az általam is nagyra tartott  Asmik Grigorian kedvéért is. Freddie de Tommaso tekintetében osztom Lujza fórumtárs véleményét, nem mindenkinek kellene operaszínpadon szerepelnie, csak azért, mert jó hangja van!
 Amit írtál, eléggé elkeserített, de ez nem a Te hibád. Néhány konzervatív ízlésű operalátogatóhoz hasonlóan engem is kiver a hideg, ha a rendezői felfogás olyan mértékben változtatja meg az opera eredeti tartalmát, mondanivalóját - sajnos, néha még a zenét is - mely az eredetire már alig hasonlít. (lásd azt a Tosca előadást, melynek végén a feltámadt Scarpia és Tosca revolverrel támad egymásra, vagy ahol az előadást tank színesíti, de említhetném a börtönbe transzponált Parsifal előadást is, egyebekről nem is beszélve) De sajnos ma ilyen "rendezők" is dolgoznak. 





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.