Téma ismertetése: lemezek, filmek, vélemények
1292 takatsa 2025-01-14 16:21:24
Az Operavisionon akadtam rá Janáček Brouček úr kalandjai című operájának, 2024. december 4-én, a Brnói Operaházból közvetített előadására. Én ezt az operát előzőleg egyáltalán nem ismertem, és megörültem ennek a felvételnek, hiszen Janáčeket nagyon szeretem, így elhatároztam, hogy a Jenufa, Kátya Kabanova, Ravasz rókácska és a Holtak háza után, ehhez az operához is készítek magyar nyelvű feliratot.
Egy kellemes, vígoperára számítottam, de aztán valami egészen mást kaptam. Már az opera keletkezése sem volt szokványos. Az opera alapját Svatopluk Čech két szatirikus regénye képezi. Čech a XIX század második felének legjelentősebb és közkedvelt írója volt, főként nagyszabású hazafias és allegorikus költeményeket szerzett. Nagy hazafi volt, támogatója, de egyben kritikusa is a Monarchia égisze alatt zajló csehországi rohamos fejlődésnek és polgárosodásnak. Két szatirikus regényt is írt, a Brouček úr kalandos kirándulását a holdra, és Brouček úr kalandos kirándulását XV. századba, amelyekben a polgárosodás és a hazafiasság vadhajtásait állította pellengérre. Ez a két regény máig is nagyon népszerű, és magyarul is megjelent, Prücsök úr kalandozásai címmel.
Janáček már a XX. sz. elején operát akart írni a két regény alapján, de Čech nem engedélyezte regényeinek felhasználását. Az akadály végül Čech 1908-ban bekövetkezett halálával hárult el. Ekkor vette kezdetét Janáček pokoljárása, aki 9 évig (1908-1917) kínlódott a regény adaptálásával, a munka közben hét librettistát elfogyasztva, akik név szerint a következők voltak: Karel Mašek, Josef Holý, Dr. Zikmund Janke (fül-orr-gégész), František Gellner, Josef Peška, Jiří Mahen, Viktor Dyk. A librettisták jöttek-mentek, Janáček előbb-utóbb mindegyikükkel összeveszett, van akitől a végső librettóban semmi sem maradt, mástól egy-két sor, vagy a fül-orr-gégésztől egy bordal, az ígéretes Viktor Dyk-et pedig a rendőrség kapcsolta le. Végül F. S. Procházka fejezte be a Holdbéli kalandozás librettóját, bár a rossz nyelvek szerint ezt a librettót tulajdonképpen Janáček írta. Az opera második részét, a XV. századi kirándulást Procházka már könnyen abszolválta. Az operát 1920 április 28-án Prágában mutatták be, és ez volt Janáček egyetlen operája, amelynek a bemutatója nem Brnóban volt. Ez a mű sohasem érte el Janáček nagy operáinak (Jenufa, Kátya Kabanova) sikerét, Csehországon kívül szinte sehol sem játszották, majd a 70-es évektől, különösen az angolszász területen, több operaház is műsorra tűzte, de szórványos előadásai manapság is kuriózumnak tekinthetőek.
A háromfelvonásos opera első felvonása egy prágai sörözőben zajlik, ahol megismerjük Brouček urat, egy mogorva, emberkerülő, kulturálatlan embert, a XIX. századvégi újgazdag polgár megtestesítőjét, aki minden estéjét a kocsmában tölti, egyik korsót a másik után öntve le garatján, a világ folyásán és a személyét ért kisebb-nagyobb sérelmeken morgolódva és panaszkodva. Feltekintve a teliholdra azon morfondíroz, hogy mennyivel békésebb lehet a holdon élni. Vágya a második felvonásban teljesül is, mert részeg kábulatában hirtelen egy költőkből-zenészekből-kritikusokból álló, kokaint és füvet szippantó-szívó, vidám társaságban találja magát. Ez a második felvonás, ami tulajdonképpen egy folyamatos, szürreális álom, az opera legérdekesebb része; abszurd, bizarr és groteszk, igazi csemege azoknak, aki Janáček zenéjét szeretik. Aztán a harmadik felvonásban, Brouček úr sörgőzös kirándulást tesz a XV. századba, ahol belecsöppen a lázadó husziták, és a Német-római Birodalom hadseregének csatájába.
Bár Čech regényeiben negatív, megvetendő alaknak rajzolta meg Brouček urat, Janáček operájában ez a csetlő-botló sörissza alak inkább bumfordi-bájosan rokonszenvesnek tűnik, és a morva Janáček a hangsúlyt inkább a XIX. századvégi cseh értelmiség ironikus bemutatására helyezi.
Két felvételt hoztam nektek. Elsőként az 1 hónappal ezelőtti Brnói Színház felvételét, amely nemzetközi (Staatsoper Unter den Linden, Teatro Real) koprodukcióban készült, a kanadai Robert Carsen rendezésével, és a híres skót tenor, Nicky Spence főszereplésével. A másik felvétel pedig a Grange Park 2022-es produkciójáról készült. A Brnói felvétel fő erőssége az, hogy cseh nyelven hangzik el, minden kihagyás és vágás nélkül, az eredeti librettót követve. Ez az előadás fő pozitívuma, de szót kell ejtenem az előadás gyengeségeiről is, jelesül a közepes színvonalú énekesi gárdáról, és főként arról, hogy a brnói zenekar nem tudta megvalósítani azt a sokrétű, színpompás és plasztikus játékot, ami valóban egyedivé, és lélegzetelállítóvá tesz minden Janáček alkotást. A Grange Park előadásának fő hibája az, hogy az operát angolul éneklik, és ráadásul az eredeti szöveget nagyon lazán kezelik, betoldanak olyan mondatokat, amelyeket az eredeti libretto nem tartalmaz. Ez különösen a legpompásabb, vadul szürreális-szövevényes, az érthetetlenségig zagyva részeknél válik nyilvánvalóvá, amelyeket nemes egyszerűséggel egyáltalán nem fordítottak le, hanem helyettük - humorosnak vélt - felirat jelenik meg, amelyben a feliratozó gép tudatja a közönséggel, hogy ilyen blőd és értelmetlen mondatokkal nem kívánja terheli a nagyérdeműt. Ez számomra teljesen érthetetlen, hiszen éppen ezek a részek adják a mű savát-borsát, ezek teszik igazi intellektuális kalanddá ezt a különleges alkotást. (Éppen ezért, én, amennyire lehetett, az angol nyelvű előadáshoz is - az általam helyesnek vélt - a brnói feliratot használtam.) Ezt leszámítva viszont csak dicsérni lehet a Grange Park előadását, a nagyszerű énekesi teljesítményekért, és a BBC zenekarának fantasztikus játékáért. Jóvoltukból teljes szépségében szólalt meg Janáček operája. Éppen ezért mindkét felvétel meghallgatását javaslom, mert a két előadás szerencsésen kiegészíti egymást, hozzásegítve ahhoz, hogy a maga komplexitásában megismerjük ezt a ritkán játszott alkotást.
Néhány szó a rendezésről. Mindkét előadásban a rendező aktualizál. A brnói előadásban az egész cselekmény 1986 (87)-be kerül. Így a holdbéli kalandoknál eredeti archív felvételeket játszanak be a holdraszállásról, a holdjáró mása a színpadon is megjelenik, a nagy holdbéli orgia pedig a Woodstock fesztiválra utal. Ezzel nincs semmi baj, akár ötletesnek is lehet minősíteni. De az, hogy a rendező XV. századi kalandot 1968-ba helyezi, és a vetítésben megjelenik a tűzhalált halt Jan Palach, bemasíroznak a szovjet tankok, aztán levetítik a nagy revansot, egy szovjet-cseh jégkorongmérkőzés képsorait, már igencsak problematikus. Mert egy a végtelenségig ironikus, groteszk és abszurd operából nem lehet hősi eposzt faragni, egy ilyen kísérlet csak balul sülhet el, nem tesz jót sem az operának, sem a történeti eseményeknek. A Grange Park-féle előadás aktualizálása azzal, hogy az első két felvonást napjainkba helyezi, a XV. századi kalandozás pedig - a rendszerváltásra utaló két rövid jelenetet kivéve - megmarad középkorinak - sokkal sikeresebb.
Az ideális persze az lenne, ez az előadás cseh nyelven, és az eredeti librettó tiszteletben tartásával valósult volna meg, de biztos vagyok benne, hogy ez a nagyon izgalmas mű nem kerül vissza a süllyesztőbe, és előbb-utóbb, mint zsák a foltját, Brouček úr is talál magának egy valóban minőségi megvalósítást.
A két teljes felvételt HD minőségben, 3 hétig tölthetitek le, a letöltési linket magánban kérjétek.
1290 takatsa 2024-12-31 13:46:37
Készültem egy kis meglepetéssel azoknak, akik otthon szilvesztereznek, de persze nemcsak szilveszterkor, hanem január elsején is nagyszerű alkalom megnézni ezt az operát. Egy száz évig elfelejtett, de mostanában szinte reneszánszát élő műről van szó, Massenet Hamupipőkéjéről.
Hamupipőke története - különböző formában - szinte minden nép meséi között megtalálható. Közülük a régebbi, francia- (Histoires ou contes du temps passé 1697) és a német változat (Grimm testvérek) a legismertebb. Massenet természetesen a francia változatot dolgozta fel Henri Cain librettója alapján. A művön 1893-tól dolgozott, a bemutató 1899. május 24-én volt a párizsi Opéra-Comique-ban. Massenet ezt a művet szánta utolsó lírai művének, de ebben tévedett. Érdekességként megemlíteném, hogy Massenet igencsak termékeny zeneszerző volt, 33 operát szerzett, de közülük csak néhány állta ki az idő próbáját. Az opera bemutatójának idejében volt Massenet pályája csúcsán, ez a mű is nagy tetszést aratott, az első évadban több mint 50-szer játszották, és a következő években Európa számos színpadán is sikeresen debütált. Hamupipőke története nemcsak az operában végződött happy enddel, hanem az életben is, hiszen a bemutatón Hamupipőkét alakító Julia Guiraudon-t feleségül vette az opera librettóját jegyző Henri Cain.
Furcsa módon ez az aranyos opera teljesen eltűnt a süllyesztőben és 100 évig csipkerózsika-álmát aludta, szinte teljesen elfelejtették. Aztán egyszer csak történt valami, Csipkerózsikánkat felébresztette, ha nem is a fehérlovas szőke királyfi, hanem egy zseniális rendező, a francia Laurent Pelly. Ez a csodálatos ébredés 2006-ban, Santa Fe operaházában történt, és Hamupipőkét az akkoriban 37 éves DiDonato alakította. Pelly-n kívül DiDonato fantasztikus alakítására is szüksége volt a Hamupipőkének, a feltámadáshoz.
2006-os újjászületése óta, Hamupipőke meghódította az egész világot, többek között 2011-ben eljutott a Királyi Operaházba, ahol szintén a Pelly-féle verziót játszották, DiDonato főszereplésével. 2018-ban pedig - 119 évvel az ősbemutató után - a MET is műsorra tűzte, ugyanebben a rendezésben, ráadásul a két főszereplő (DiDonato, Alice Coole), és a karmester (Bertrand de Billy) is a 2011-es előadással megegyezett.
Meseszerű, bájos, humoros, romantikus. Ha ez a négy kritérium megvalósul, akkor életre kel Massenet Hamupipőkéje, amely egy igen élvezetes, színpompás, bohókás, és franciásan-furfangosan sokrétű zene. Az egyensúly nagyon lényeges, az összetevőket patikamérlegen kell kiporciózni, mindenből csak egy csipetnyit, ettől eltérni nem lehet, mert különben a varázslat odalesz. Valahogyan erre érzett rá Laurent Pelly, és ebben voltak nagyszerű partnerei az opera szereplői és a karmester Bertrand de Billy.
Két felvételt hoztam nektek, a 2011-es ROH, és a 2018-as MET felvételt. Talán furcsálljátok a választásomat, hiszen - első megközelítésben - a két felvétel szinte megegyezik, hiszen ugyanaz a rendező, a két főszereplő, a díszletek, a zenei megközelítés, a látvány, a mozgás, talán még a súgólyukban is ugyanaz a személy ül. Mentségemre szolgáljon, hogy keresgéltem, próbáltam mást is hozni, de pl. a 2019-es Glyndebourne-i felvétel (más rendezéssel és szereplőkkel) elborzasztóan rossz, csak arra lehetne jó bizonyíték, hogy milyen könnyű letépdesni a pillangó szárnyát, és földbe döngölni ezt a kecses szépségű operát.
Maradt tehát ez a két felvétel, sok hasonlósággal, és némi - de lényeges - különbséggel. A technikai minőség (tű-éles HD szemben a DVD felbontással) mindenképpen a MET felvétel mellett szól. A három főszereplős és két jelentős mellékszereplős darabban a két főszereplő (elvileg) megegyezik a két felvételen. A Tündér-keresztanyák közül (ROH:Eglise Gutiérrez, MET:Kathleen Kim ) egyértelműen Kim viszi a pálmát, és az apa szerepében Laurent Naouri (MET) is sokkal jobb, mint a londoni felvételen éneklő Jean-Philippe Lafont. Viszont a mostohaanya szerepkörben Ewa Podles (ROH) egészen lehengerlő teljesítményt nyújt. Mindkét felvételen DiDonato és Alice Coole a Hamupipőke-Herceg páros, viszont van egy elég jelentős különbség: 7 év. És ez a 7 év ebben az esetben nagyon sokat számít. Alice Coole hangja ennyi idő alatt igencsak megkopott, és a 49 éves DiDonato - rendkívüli hangja ellenére - kora miatt már nem mondható ideális Hamupipőkének. A zenekari hangzásban is apró különbségeket észlelek, számomra a Királyi Operaház zenekara nyújt színesebb, érzékenyebb, plasztikusabb élményt.
Itt van tehát a két felvétel, egyik jobb, mint a másik, én nem tudok választani közöttük, legjobb lenne összegyúrni őket, de mivel ez lehetetlen, az a javaslatom, hogy mindkettőt nézzétek, hallgassátok, élvezzétek. 30 napon keresztül erről a linkről tölthetitek le, VLC lejátszót használjatok a meghallgatáshoz, akkor automatikusan magyar felirattal indul, de mindenféle más nyelvű felirat is választható, ráadásul a DVD-n meghagytam eredeti minőségben mindkét (stereo és 5.1 surround) hangsávot is. (Egyesével töltsétek le a fájlokat, akkor nem kell a tömörítéssel bajlódnotok.) Én ezzel a két felvétellel kívánok nektek vidám szilvesztert, és békés, boldog újesztendőt.
1288 takatsa 2024-12-24 15:05:42 [Válasz erre: 1287 david28 2024-12-24 14:15:02]
Szívesen. Szólj, ha gondod van a letöltéssel vagy a lejátszással. Javaslom, hogy egyenként töltsed le a két videót, mert ha egyben töltöd le, akkor egy tömörített fájlt kapsz, aminek a kitömörítésével még bíbelődnöd kell.
Szívesen. Szólj, ha gondod van a letöltéssel vagy a lejátszással. Javaslom, hogy egyenként töltsed le a két videót, mert ha egyben töltöd le, akkor egy tömörített fájlt kapsz, aminek a kitömörítésével még bíbelődnöd kell.
1287 david28 2024-12-24 14:15:02 [Válasz erre: 1284 takatsa 2024-12-24 10:45:27]
Nagyon szépen köszönöm az ajándékot, az Addams művet nem ismerem, mindig jó új dolgokat felfedezni.
Nagyon szépen köszönöm az ajándékot, az Addams művet nem ismerem, mindig jó új dolgokat felfedezni.
1286 takatsa 2024-12-24 14:02:06 [Válasz erre: 1285 Klára 2024-12-24 11:38:08]
Kedves Klára, köszönöm szépen kedves soraidat. Úgy gondolom, hogy a Betlehemes játékok nem mentek ki a "divatból", sőt, manapság talán több is van belőlük, mint az átkosban, megjelentek az iskolákban is, és sok kisebb város főterén áll ilyenkor Betlehemes, az ádventi időszakban kisebb-nagyobb előadásokkal fűszerezve. De persze emlékszem a gyermekkoromra is, amikor a betlehemes játékok szigorúan a templom falai mögé szorultak. Mi, nagy család voltunk, sok gyerekkel, és apám összeállított egy családi betlehemes játékot, javarészt erdélyi népi hagyományra támaszkodva, aztán a kis műsorunkkal évről évre bejártuk a Pécs, és Pécs környéki egyházi szociális otthonokat - olyan szép helyekre is eljutva, mint Püspökszentlászló -, örömhírt víve az agg apácáknak és papoknak. A Székesegyázban pedig Hergenrőder Miklós atya (1922-1990) állította össze mindig a betlehemes játékokat. 3 évig, 10-12 éves koromban én voltam a fő pásztor (így külön írva), kifordított kis bekecsben, mert nekem volt a legszebb hangom a fiúk közül. Első évadban bele is sültem a szerepembe, de az atya (aki egyébként - gyermekszemmel - egy félelmetes kinézetű, szinte medvényi nagyságú pap volt), a harmónium mellett ülve kisegített. Azt hiszem, hogy Hergenrőder Miklós nevét nem illetlenség egy zenei fórumon megemlíteni, hiszen hosszú-hosszú évekig ő volt a Pécsi egyházzenei élet meghatározó alakja. Talán akad itt a fórumon pécsi olvasó is, akinek örömöt szerezhetek még egy név, Petrovich Ede bácsi (1898-1987) megemlítésével, aki a Pécsi Püspöki Könyvtár levéltárosa volt, és nyaranta én voltam a kisinasa, létráról fel, létráról le, hoztam-vittem-kurkásztam a régi, poros, megsárgult iratokat. Talán innen datálható a betű, a szó és a mondat iránti vallásos áhítatom. Sajnos azóta, a pécsi, harangzúgásos gyermekkoromból kitéptek, és az élet messzire, túl messzire repített...
Kedves Klára, köszönöm szépen kedves soraidat. Úgy gondolom, hogy a Betlehemes játékok nem mentek ki a "divatból", sőt, manapság talán több is van belőlük, mint az átkosban, megjelentek az iskolákban is, és sok kisebb város főterén áll ilyenkor Betlehemes, az ádventi időszakban kisebb-nagyobb előadásokkal fűszerezve. De persze emlékszem a gyermekkoromra is, amikor a betlehemes játékok szigorúan a templom falai mögé szorultak. Mi, nagy család voltunk, sok gyerekkel, és apám összeállított egy családi betlehemes játékot, javarészt erdélyi népi hagyományra támaszkodva, aztán a kis műsorunkkal évről évre bejártuk a Pécs, és Pécs környéki egyházi szociális otthonokat - olyan szép helyekre is eljutva, mint Püspökszentlászló -, örömhírt víve az agg apácáknak és papoknak. A Székesegyázban pedig Hergenrőder Miklós atya (1922-1990) állította össze mindig a betlehemes játékokat. 3 évig, 10-12 éves koromban én voltam a fő pásztor (így külön írva), kifordított kis bekecsben, mert nekem volt a legszebb hangom a fiúk közül. Első évadban bele is sültem a szerepembe, de az atya (aki egyébként - gyermekszemmel - egy félelmetes kinézetű, szinte medvényi nagyságú pap volt), a harmónium mellett ülve kisegített. Azt hiszem, hogy Hergenrőder Miklós nevét nem illetlenség egy zenei fórumon megemlíteni, hiszen hosszú-hosszú évekig ő volt a Pécsi egyházzenei élet meghatározó alakja. Talán akad itt a fórumon pécsi olvasó is, akinek örömöt szerezhetek még egy név, Petrovich Ede bácsi (1898-1987) megemlítésével, aki a Pécsi Püspöki Könyvtár levéltárosa volt, és nyaranta én voltam a kisinasa, létráról fel, létráról le, hoztam-vittem-kurkásztam a régi, poros, megsárgult iratokat. Talán innen datálható a betű, a szó és a mondat iránti vallásos áhítatom. Sajnos azóta, a pécsi, harangzúgásos gyermekkoromból kitéptek, és az élet messzire, túl messzire repített...
1285 Klára 2024-12-24 11:38:08 [Válasz erre: 1284 takatsa 2024-12-24 10:45:27]
Ismét csak köszönetet tudok mondani, azok nevében is, akik esetleg
megnézik valamelyik ajándékodat, de különböző okokból nem nyilvánulnak
meg.
Én valamennyi eddigi Adams operát megnézem, meghallgattam és megcsodáltam. Sőt, nagyon élveztem azokat az oratóriumokat is, melyeknek szintén Peter Sellars volt a közreműködő - rendező megjelenítője, aki társszerzőként ennek az operának a címlistáján is szerepel. Adams és ő nyilván ismét "összehoztak" egy csodát.
Valamikor a Betlehemes játékok, misztériumjátékok szerves részei voltak a Karácsonyi Ünnepeket megelőző ráhangolódásnak, felkészülésnek - ez sajnos már egyre kevesebb helyen, tájon fordul elő. Hatalmas veszteség, nem csak a vallásos embereknek, de mindenkinek, annak is, akit nem érdekel, és annak is, aki ezt nem fogja fel. Mert a népi kultúra, a hagyomány megtartó ereje örök érvényű, és ha elveszett, a veszteség pótolhatatlan.
Az EL NINO audio felvételével pár hónapja a yt-n találkoztam. A zene csodálatos, egy darabig hallgattam is, de video felvétel és megfelelő nyelvismeret hiányában nem tudtam értelmezni, ezért abba hagytam. Ezek után számomra különös öröm ennek az operának a megismerése.
Mozart Varázsfuvolájának méltatására nincsenek szavaim. Talán egyetlen megjegyzés: én sose értettem egyet azokkal a véleményekkel, melyek ezt "gyerekoperának" vagy gyermekeknek szóló aranyos mesének nevezték. Igazad van, ez sokkal, sokkal több annál. Számtalan opera Glyndebourne-i előadásának felvételét tetted közzé, mindegyik remek alkotás volt, ez is hasonló lesz.
1284 takatsa 2024-12-24 10:45:27
Két felvételt hoztam nektek karácsonyi ajándékként.
Elsőként John Adams El Niño című opera-oratóriuma 2000.12.15-i bemutatóján készült felvételt (D. Upshaw, L.H. Lieberson, W. White, D. Bubeck, B. Cummings, S. Rickards, the London Voices, La Maîtrise de Paris, and the Deutsches Symphonie-Orchester Berlin; Kent Nagano).
Ez a XXI. századi "Betlehemes játék" az angyali üdvözlettől az Egyiptomba történő menekülésig, a betlehemi gyermekgyilkosságig eleveníti fel az ismert történetet, de a bibliai történetbe beleszövi a mai ember örömeit-vágyait-félelmeit- reflexióit is, Lukács evangéliumának részletein kívül felhasználva apokrif evangéliumi történeteket, a XVI. századi Wakefieldi misztériumjáték és Luther Márton karácsonyi prédikációjának részleteit, a XVI. században élt Sor Juana Inés de la Cruz írásait, és kortárs latin-amerikai költők (Rosario Castellanos, Gabriela Mistral, Vicente Huidobro, Rubén Darío) verseit. Mint a cím (El Niño - A Gyermek) is mutatja, az opera kétnyelvű, a latin-amerikai versek spanyolul hangzanak el. Ez a mű John Adams talán legszebb és legmélyebb alkotása, az Adams-Peter Sellars páros kiemelkedő produkciója.
A legfehérebb virág / sárban gyökerezik / és minden öröm... / bánattal keveredik. - énekli Menyhért király. Tegyük fel magunknak a kérdést: mit érdemel az az Isten, aki tisztában lévén tettei következményeivel, előre megfontolt szándékkal, egyszem gyermekét, elénk, ordító farkasok elé veti. Korunk bírájaként életfogytiglanra ítéljük-e ezt az Istent, vagy találunk-e számára enyhítő körülményeket? Ha félretesszük az előítéleteinket és rászánunk az életünkből 2 órát, hogy szobánk csendes sarkába húzódva fejhallgatóval fejünkön végignézzük ezt az előadást, akkor megrázó élményben lesz részünk, és talán közelebb kerülünk karácsony szent titkán át lelkünk legmélyebb titkához.
Hogyan állítható párba ezzel a művel Mozart Varázsfuvolája? Hát így. Az elmélyülés percei után, legyen a karácsony a reménység felszabadult ünnepe, és a karácsonyi csillag ragyogását erősítse Mozart zenéjének fénye. Egy mesés felvételt hoztam nektek, mert ez a 2019-es Glyndebourney-i felvétel a fantasztikus díszleteivel valóban mesés, olyan, mint gyermekkorunk három dimenzióssá kihajthatós mesekönyve, amelyből kilépnek a szereplők. Ez a produkció, első hangjától az utolsóig, vidám és önfeledt játék, ragyogó énekesekkel (C. Wettergreen, B. Sherratt, D. Portillo, S. Fomina, B. Bürger, A. Rose, E Dierkes, M. Fontanals-Simmons, K. Magiera, J. Schneider) Ryan Wigglesworth vezénylésével humorosan ötletes rendezéssel és díszletekkel (R. Doucet, A. Barbe). A cselekmény egy múlt század eleji szállodában zajlik, ahol az Éj királynője a szálloda tulajdonosa, Sarastro a séf, és Monostatos a fűtő. Főhőseinknek a próbák sorát kell teljesíteniük ahhoz, hogy a konyha megbecsült tagjaivá válhassanak. Ne borzadjatok el, ez egy bájos és kacagtató változat, amelyben egy szemernyivel sincs több ellentmondás, mint az eredeti operában.
Az Adams operát DVD-ről készítettem, és eredetiben meghagytam a sztereo és 5.1 surround hangsávot. A magyar felirat mellett a video angol, német, francia és spanyol feliratot is tartalmaz. A Varázsfuvola HD minőségű, magyar felirat mellett francia és angol feliratos. Mindkét felvételt innen tölthetitek le, három hétig. A lejátszáshoz VLC playert használjatok.
Én ezzel a két felvétellel kívánok boldog és örömteli karácsonyt, minden fórumos barátomnak.
1281 Klára 2024-12-23 12:51:09 [Válasz erre: 1280 takatsa 2024-12-23 11:31:06]
A Te karácsonyi ajándékaid mindig figyelemre és megtekintésre méltóak, nyilván ez sem lesz kivétel.
Érdeklődve és kíváncsian várom a folytatást!
1280 takatsa 2024-12-23 11:31:06
Hamarosan két karácsonyi ajándékkal kedveskedek minden fórumos társamnak.
Hamarosan két karácsonyi ajándékkal kedveskedek minden fórumos társamnak.
Az első ajándékból részleteket itt láthattok, a második is készülget, és a két teljes videó letöltési linkjét majd karácsonykor teszem közzé.
1279 Héterő 2024-12-15 19:25:44 [Válasz erre: 1278 Klára 2024-12-15 10:08:15]
Kedves Klára, inkább nem mondok most részleteket, mert még elragadtatnám magam. Később talán folytatom. De állítom, hogy közönséges útonállók csapata mély tiszteletre érdemes, joviális társaság némelyik, a magyar zenei kultúra fölött dönteni rendeltetett Harpagonhoz képest.
Kedves Klára, inkább nem mondok most részleteket, mert még elragadtatnám magam. Később talán folytatom. De állítom, hogy közönséges útonállók csapata mély tiszteletre érdemes, joviális társaság némelyik, a magyar zenei kultúra fölött dönteni rendeltetett Harpagonhoz képest.
1278 Klára 2024-12-15 10:08:15 [Válasz erre: 1276 Héterő 2024-12-15 00:23:17]
Legalább volt bennük annyi "tisztesség", hogy a lefordított szöveget - ha már feliratozták- teljes egészében kiírták, vagy a kedvezőbb formázás érdekében meg is kurtították? Mert egy ismerősöm már járt így, hosszúnak találták a szöveget, és kicsit lecsíptek belőle. (vagy többnyelvű feliratnál az angol és a német köszönő viszonyban sem volt egymással!)
Legalább volt bennük annyi "tisztesség", hogy a lefordított szöveget - ha már feliratozták- teljes egészében kiírták, vagy a kedvezőbb formázás érdekében meg is kurtították? Mert egy ismerősöm már járt így, hosszúnak találták a szöveget, és kicsit lecsíptek belőle. (vagy többnyelvű feliratnál az angol és a német köszönő viszonyban sem volt egymással!)
1277 takatsa 2024-12-15 08:57:43 [Válasz erre: 1276 Héterő 2024-12-15 00:23:17]
A felirat tekintetében osztom a felháborodásodat.
A felirat tekintetében osztom a felháborodásodat.
"Mit érezhet vajon az énekesnő?" - Megfelelő támpont lehet, ha a hangját hallgatod, és az arcát figyeled. :)
1276 Héterő 2024-12-15 00:23:17
A MűPás felvétel végén feliratozó van, fordító nincs. A német szöveg magától ment át mindjárt magyarként a feliratozó gépére? Azért a tisztességtelenségnek is lehetne határa. De nincs!
A bugyis Daphne szürreális. Mit érezhet vajon az énekesnő?
1275 Héterő 2024-12-14 18:02:26 [Válasz erre: 1274 takatsa 2024-12-14 17:05:56]
Köszönöm a linket. Remélem, azt azért világosan ki tudtam emelni, hogy anyagaim nyomán először én is Gregort tüntettem föl szerzőként. A Maestro kérte Zweig feltüntetését, és az első helyen.
Köszönöm a linket. Remélem, azt azért világosan ki tudtam emelni, hogy anyagaim nyomán először én is Gregort tüntettem föl szerzőként. A Maestro kérte Zweig feltüntetését, és az első helyen.
1274 takatsa 2024-12-14 17:05:56
Kedves Héterő!
Nem szeretnék vitába bocsátkozni veled, pláne nem a megboldogult Kocsis Zoltánnal, akire hivatkozol, ti ezt biztosan jobban tudjátok. Mentségemre csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az általam fellelhető összes írott és íratlan (internet) dokumentumban Joseph Gregornak tulajdonítják a Daphne librettóját. Ez valószínűleg nem elírás vagy tévedés, mivel több helyen részletesen le is írják, hogy a fasizmus miatt Zweig önként visszalépett a Straussal való közös munkától, és maga helyett Joseph Gregort ajánlotta. A Béke Napjának librettóját még közösen írták (úgy tudom, hogy Kocsis együtt mutatta be a két operát, lehetséges hogy ez okozta a félreértést), de a Daphne librettóját már egyedül Joseph Gregor írta, sőt az ötlet is tőle született. Néhány recenzióban (pl. az Amazonon) anekdota szintjén azt is megemlítik, hogy Strauss és Gregor nehezen rázódott össze, és Gregor librettói mélyen alatta voltak Zweig vagy Hofmannsthal librettói színvonalának.
Az általad említett Müpa-féle Daphne librettó fordításhoz nemigen tudok hozzászólni. Az az igazság, hogy csak érintőlegesen foglalkoztam azzal a videóval. Bocs, ha sarkosan fogalmazok, de véleményem szerint a MÜPA által rögzített videó technikai és zenei minősége nem éri el az általam bemutatott két felvétel színvonalát. (Persze ez csak az én véleményem, mindenki saját maga dönti el, hogy melyik felvételt favorizálja). Mindenesetre most beletekertem a Müpa-videóba, és a librettó fordítójának a neve nem szerepel a videón, csak azé a hölgyé, aki a feliratot készítette. Nem kívánom, hogy így múljék el a világ dicsősége, ezért most kutakodtam az interneten, és megosztom veletek az előadás eredeti műsorfüzetét, amit megtaláltam.
Kérésednek megfelelően, a videók letöltési linkjét magánban elküldöm neked. Üdvözlettel, takatsa
1273 Héterő 2024-12-14 15:49:19 [Válasz erre: 1271 takatsa 2024-12-11 16:38:16]
Szeretném kicsit finomítani ezt a vaskos megállapítást. Azon események alapján, amit a mellékelt képek felidéznek, úgy érzem, jogosan kotyogok bele a Daphne-libretto jelen kritikájába. A magyarországi Strauss-sorozat atyja, Kocsis Zoltán művész úr a 2010-es színlap láttán kissé méltatlankodva kérte feltüntetni a valódi librettista nevét, azaz Stefan Zweigét, ami természetesen megtörtént a későbbi színrevitelekkor. A Nemzeti Filharmonikusok honlapjáról viszont lassan eltűnnek a korábbi előadások részletei: Mózes és Áron, Daphne, Capriccio, Friedenstag...
A tegnapi Flórez-előadáson minden dalbetét után kiírták az (n+1) darab fordító nevét. A Daphne eredeti fordítója a mai NFZ-oldalon nem található, ha valaki mégis trükkösen elővarázsolja, a semmibe mutató linket talál [HIBA 404 - A keresett oldal nem található]. Nem szerencsés az sem, ha a főnök vagy valamelyik rézfúvós fordít (láthattuk nemrég: a kígyó megfolytja [sic] szegény kislányt). A magyar nyelv nagyon nehéz, ne gyötörje avatatlanul, aki távol áll az irodalmi nyelvtől, lett légyen bármekkora zenei tekintély.
Kíváncsi vagyok, mit hagytak meg mára a kocsisi változatból, megköszönöm a linket, ha átküldöd.
Az alábbi mintában kijavítottam a roncsolt feliratot az eredetire.
https://www.youtube.com/watch?v=OaT7Qqwpz8M