5351 tollnok 2015-04-08 11:01:27 [Válasz erre: 5349 márta 2015-04-08 10:29:45]
Tökéletesen igazad van!
Tökéletesen igazad van!
5350 tollnok 2015-04-08 11:00:06
Túl sokat dobálódzik a főigazgató úr a számokkal! Nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg - ezzel kapcsolatban nem ártana vigyázó szemét a szocialista gazdaságra vetnie. Ott is a mennyiség fontosabb volt a minőségnél és az se számított, ha ócskavasat gyártunk, csak előzzük meg a nyugati világot az ipari termelésben. Ezért nem tör ki belőlem lelkesedés ezt olvasván: "Mégis, ha 2018-ra minden összejönne, 15 milliárdos mérlegfőösszeggel azt mondom, hogy a 100 millió euró alatti szubvencióval bíró, ugyanakkor bő 100 millió eurónyi saját bevétellel rendelkező Opera de Paris 25%-án leszünk finanszírozva, a teljesítmény ennek mégis a háromszorosa lesz." Igen ám, de milyen áron? Az ország egyetlen Operaházáról és a hozzátartozó második játszóhelyről van szó. Az ország egyetlenegy olyan intézményéről, amelynek főprofilja az operák, balettok, daljátékok előadása. Egy ilyen intézményben egyeduralokodóvá tenni egy rendezői irányzatot, a kukába dobni a régi rendezéseket kivétel nélkül nem jó ötlet. Egy ilyen intézménynek stílusok és megközelítések sokszínűségéről kellene szólnia és kínosan ügyelni kellene a rendezők és énekesek nívós teljesítményéra. Egy ilyen intézményben hossza előkészületeknek kellene megelőznie egy-egy bemutatót, gondos próbákkal, szakértő, a zenés színházhoz értő rendezőkkel, a lehetőségekhez képest legjobb énekesekkel. Számomra furcsa - de lehet nem látom át, hogy megy a vendégművészek szerződtetése - hogy utólag derül ki egy vezetés számára, hogy valaki nem alkalmas a meghívott szerepre. Előtte nincs zongorakíséretes meghallgatás??? Lehet naiv vagyok, de szerintem ez lenne a rendje: több jelöltet meghallgatni, akik 5-6 részletet elénekelnek az adott operából. Vagy ezt lehetetlen kivitelezni? Vagy lehetetlenség egy ilyen meghallgatás után megítélni, hogy alkalmas-e valaki mondjuk Canio szerepére vagy sem? Aztán megjegyzi az igazgató úr, hogy: "Nincs végtelen mennyiségű pénz, mint Münchenben, Bécsben, és előfordul kényszerhelyzet." - ezzel kapcsolatban nem értem: miért nem énekesekhez választanak darabot??? Na, ezzel elárulta, hogy nem a minőség, hanem a mennyiség a fontos, meg a rendezők. Az énekesek másodlagosak. Majd kerítünk valakit. Egyébként pont Asszád szerepével kapcsolatban kérdeztem a szervezési osztályon a múltkor, hogy akkor most ki fogja énekelni a szerepet? Hiszen Fekete Attila visszamondta. Azt a választ kaptam, hogy Ókovács úr ezen nem szokott fennakadni és kerítenek majd egy másik énekest. Hát megnézem én azt :-). "De az nem esik ki, aki karbantartja magát, és nem vállal a kelleténél többet vagy nehezebbet operai munkája mellett, nem amortizálja le a magát. Azt a tehetséget szomorúan nézem, aki számos operaházi elfoglaltsága mellett egyszerre készül premierre Győrben és Szegeden… " - na ezen is kacag a májam! A sztárolt Kálmándi nyilván nem vállalja túl magát és Palerdi se és nincsenek gondjaik: sohasem énekelnek fáradtan, nem tűnnek szétesettnek, megviseltnek. Palerdinek a Don Giovanniban még szöveg gondjai is voltak. Menjen már el a kedves Főigazgató Úr és olykor üljön már be egy-egy hétköznapi repertoár előadásra is az agyon foglalkoztatott énekeseivel és nyissa már ki a fülét! A kritika kötete arról tanúskodik, hogy értene hozzá, képes is lenne rá, csak valamiért a gyakorlatban nem akarja alkalmazni. Hamarosan lesz új Bánk bán - félek belegondolni a rendezésbe. És ha az átdolgozás fog menni - miért nem mehetne, nem rajongok érte, de van létjogosultsága, lehet azt is játszani - akkor is marad az a gyakorlat, hogy az átdolgozók nevét, akiknek a művészi, szellemi munkája benne van a szövegkönyvben, a zenei átalakításokban, a dramaturgiai újragondolásban, majd nem szerepeltetik a színlapokon és az Operaház honlapján? Ez szerintem méltatlan az átdolgozók emlékéhez! Egészen egyszerűen nem fair velük szemben! Szakmaiatlan és pofátlan dolognak tartom - már elnézést a keményebb fogalmazásért. A Hunyadi esetében is ugyanezt gondolom! És kíváncsi leszek, hogy kifogja énekelni a Lucia permieren a címszerepet és a Bánk bán premieren Melindát. Úgy látszik a vezetőség már eldöntötte, hogy Melinda szerepe már nem Kolonits szerepe - hogy jutottak erre nem tudom és nem is érdekel, de tessék már meghallgatni a vele készült Bánk felvételeket! Gyalázat lesz, ha nem ő kapja Melindát! Plusz ha Peturnak és Tiborcnak is betesznek majd valami gyenge fiatal énekest, mert ugye a fiatalokat kell engedni érvényesülni és még lehetne sorolni! És hihetetlen, de kimeri jelenti, hogy a kormányzati elvárásokat kell kiszolgálni. Akkor elsődleges lenne a kormányzati propaganda a művészettel szemben? Ez is enyhén szólva szakmaiatlan hozzáállás. Az Erkel újranyitása, a művészek munkafeltételeinek javítási szándéka az új pórba helyekkel, a fiatalok és családok számára készített programok, a cédé kiadás pozitívumok. Ahogy az Opera felújításának szándéka is, de sajnos mindez mit sem ér, ha az intézmény falai között nincsenek színvonalas, vagy legalább a közepes szintet megütő előadások. Nem kell minden előadásnak ünnepnek és világszínvonalúnak lenni, de ha már fizetek a jegyért elvárhatom, hogy ne Palerdi szerencsétlenkedését, Rálik éles hangját, vagy Kálmándi mindig ugyanolyan színpadi jelenlétét kelljen feltétlenül elviselnem és ne legyen választási lehetőségem, hogy hallhassak egy minőségi Leporellót, Sarastrot vagy Dalandot is, hogy a kedvenc Jenufámat ne kelljen elkerülni, mert már megint csak Rálik énekeli. Steinberget meg a Par-Bajos ámokfutása után már rég száműzni kellett volna a zenekari árokból!
Túl sokat dobálódzik a főigazgató úr a számokkal! Nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg - ezzel kapcsolatban nem ártana vigyázó szemét a szocialista gazdaságra vetnie. Ott is a mennyiség fontosabb volt a minőségnél és az se számított, ha ócskavasat gyártunk, csak előzzük meg a nyugati világot az ipari termelésben. Ezért nem tör ki belőlem lelkesedés ezt olvasván: "Mégis, ha 2018-ra minden összejönne, 15 milliárdos mérlegfőösszeggel azt mondom, hogy a 100 millió euró alatti szubvencióval bíró, ugyanakkor bő 100 millió eurónyi saját bevétellel rendelkező Opera de Paris 25%-án leszünk finanszírozva, a teljesítmény ennek mégis a háromszorosa lesz." Igen ám, de milyen áron? Az ország egyetlen Operaházáról és a hozzátartozó második játszóhelyről van szó. Az ország egyetlenegy olyan intézményéről, amelynek főprofilja az operák, balettok, daljátékok előadása. Egy ilyen intézményben egyeduralokodóvá tenni egy rendezői irányzatot, a kukába dobni a régi rendezéseket kivétel nélkül nem jó ötlet. Egy ilyen intézménynek stílusok és megközelítések sokszínűségéről kellene szólnia és kínosan ügyelni kellene a rendezők és énekesek nívós teljesítményéra. Egy ilyen intézményben hossza előkészületeknek kellene megelőznie egy-egy bemutatót, gondos próbákkal, szakértő, a zenés színházhoz értő rendezőkkel, a lehetőségekhez képest legjobb énekesekkel. Számomra furcsa - de lehet nem látom át, hogy megy a vendégművészek szerződtetése - hogy utólag derül ki egy vezetés számára, hogy valaki nem alkalmas a meghívott szerepre. Előtte nincs zongorakíséretes meghallgatás??? Lehet naiv vagyok, de szerintem ez lenne a rendje: több jelöltet meghallgatni, akik 5-6 részletet elénekelnek az adott operából. Vagy ezt lehetetlen kivitelezni? Vagy lehetetlenség egy ilyen meghallgatás után megítélni, hogy alkalmas-e valaki mondjuk Canio szerepére vagy sem? Aztán megjegyzi az igazgató úr, hogy: "Nincs végtelen mennyiségű pénz, mint Münchenben, Bécsben, és előfordul kényszerhelyzet." - ezzel kapcsolatban nem értem: miért nem énekesekhez választanak darabot??? Na, ezzel elárulta, hogy nem a minőség, hanem a mennyiség a fontos, meg a rendezők. Az énekesek másodlagosak. Majd kerítünk valakit. Egyébként pont Asszád szerepével kapcsolatban kérdeztem a szervezési osztályon a múltkor, hogy akkor most ki fogja énekelni a szerepet? Hiszen Fekete Attila visszamondta. Azt a választ kaptam, hogy Ókovács úr ezen nem szokott fennakadni és kerítenek majd egy másik énekest. Hát megnézem én azt :-). "De az nem esik ki, aki karbantartja magát, és nem vállal a kelleténél többet vagy nehezebbet operai munkája mellett, nem amortizálja le a magát. Azt a tehetséget szomorúan nézem, aki számos operaházi elfoglaltsága mellett egyszerre készül premierre Győrben és Szegeden… " - na ezen is kacag a májam! A sztárolt Kálmándi nyilván nem vállalja túl magát és Palerdi se és nincsenek gondjaik: sohasem énekelnek fáradtan, nem tűnnek szétesettnek, megviseltnek. Palerdinek a Don Giovanniban még szöveg gondjai is voltak. Menjen már el a kedves Főigazgató Úr és olykor üljön már be egy-egy hétköznapi repertoár előadásra is az agyon foglalkoztatott énekeseivel és nyissa már ki a fülét! A kritika kötete arról tanúskodik, hogy értene hozzá, képes is lenne rá, csak valamiért a gyakorlatban nem akarja alkalmazni. Hamarosan lesz új Bánk bán - félek belegondolni a rendezésbe. És ha az átdolgozás fog menni - miért nem mehetne, nem rajongok érte, de van létjogosultsága, lehet azt is játszani - akkor is marad az a gyakorlat, hogy az átdolgozók nevét, akiknek a művészi, szellemi munkája benne van a szövegkönyvben, a zenei átalakításokban, a dramaturgiai újragondolásban, majd nem szerepeltetik a színlapokon és az Operaház honlapján? Ez szerintem méltatlan az átdolgozók emlékéhez! Egészen egyszerűen nem fair velük szemben! Szakmaiatlan és pofátlan dolognak tartom - már elnézést a keményebb fogalmazásért. A Hunyadi esetében is ugyanezt gondolom! És kíváncsi leszek, hogy kifogja énekelni a Lucia permieren a címszerepet és a Bánk bán premieren Melindát. Úgy látszik a vezetőség már eldöntötte, hogy Melinda szerepe már nem Kolonits szerepe - hogy jutottak erre nem tudom és nem is érdekel, de tessék már meghallgatni a vele készült Bánk felvételeket! Gyalázat lesz, ha nem ő kapja Melindát! Plusz ha Peturnak és Tiborcnak is betesznek majd valami gyenge fiatal énekest, mert ugye a fiatalokat kell engedni érvényesülni és még lehetne sorolni! És hihetetlen, de kimeri jelenti, hogy a kormányzati elvárásokat kell kiszolgálni. Akkor elsődleges lenne a kormányzati propaganda a művészettel szemben? Ez is enyhén szólva szakmaiatlan hozzáállás. Az Erkel újranyitása, a művészek munkafeltételeinek javítási szándéka az új pórba helyekkel, a fiatalok és családok számára készített programok, a cédé kiadás pozitívumok. Ahogy az Opera felújításának szándéka is, de sajnos mindez mit sem ér, ha az intézmény falai között nincsenek színvonalas, vagy legalább a közepes szintet megütő előadások. Nem kell minden előadásnak ünnepnek és világszínvonalúnak lenni, de ha már fizetek a jegyért elvárhatom, hogy ne Palerdi szerencsétlenkedését, Rálik éles hangját, vagy Kálmándi mindig ugyanolyan színpadi jelenlétét kelljen feltétlenül elviselnem és ne legyen választási lehetőségem, hogy hallhassak egy minőségi Leporellót, Sarastrot vagy Dalandot is, hogy a kedvenc Jenufámat ne kelljen elkerülni, mert már megint csak Rálik énekeli. Steinberget meg a Par-Bajos ámokfutása után már rég száműzni kellett volna a zenekari árokból!
5349 márta 2015-04-08 10:29:45
Nekem az a bajon - amit zéta is jelez finoman -, hogy ebbe az operaházi tortába tényleg mérhetetlenül sokféle alapanyagot belesütnek: füstölt sonkát, vaníliát, medvehagymát, sóskát, paradicsomot, kakukkfüvet, sárkányvért, csokikrémet, 16 éves konyakkal öntik le - csak a maga a recept nincs kitalálva. Az Operának nincs arculata, jellege. Sok mindennel egyetértek, csak egyetlen mondta sincs benne, amire fölkapnám a fejemet és csettintenék. Meg azt a mondatot sose olvastam Ókovácstól: "Azt akarom, hogy az Operában a legjobb énekesek énekeljenek, a legjobb karmesterek vezényeljenek, azt akarom, hogy a legjobb előadások szülessenek meg!" Persze nem gondolom, hogy ennek az ellenkezőjére törekedne, de azt igen, hogy nem a minőség a legfontosabb. Az viszont nagyon jó, hogy emelkedett az állami támogatás. A legnagyobb baj rendezőfronton van (az egész országban), és itt sorra gyönge vendégeket hívnak külhonból is.
Nekem az a bajon - amit zéta is jelez finoman -, hogy ebbe az operaházi tortába tényleg mérhetetlenül sokféle alapanyagot belesütnek: füstölt sonkát, vaníliát, medvehagymát, sóskát, paradicsomot, kakukkfüvet, sárkányvért, csokikrémet, 16 éves konyakkal öntik le - csak a maga a recept nincs kitalálva. Az Operának nincs arculata, jellege. Sok mindennel egyetértek, csak egyetlen mondta sincs benne, amire fölkapnám a fejemet és csettintenék. Meg azt a mondatot sose olvastam Ókovácstól: "Azt akarom, hogy az Operában a legjobb énekesek énekeljenek, a legjobb karmesterek vezényeljenek, azt akarom, hogy a legjobb előadások szülessenek meg!" Persze nem gondolom, hogy ennek az ellenkezőjére törekedne, de azt igen, hogy nem a minőség a legfontosabb. Az viszont nagyon jó, hogy emelkedett az állami támogatás. A legnagyobb baj rendezőfronton van (az egész országban), és itt sorra gyönge vendégeket hívnak külhonból is.
5348 Pristaldus 2015-04-08 07:08:56
Tele van csúsztatással az interjú, és nekem az jött le, hogy saját magán kívül nem nagyon érdekli más. Az operaház itt és most az igazgatóról szól, ő a legfontosabb szereplő, nem a fellépő művészek. Válaszaiban sok a szakmaiatlan mellébeszélés.
Tele van csúsztatással az interjú, és nekem az jött le, hogy saját magán kívül nem nagyon érdekli más. Az operaház itt és most az igazgatóról szól, ő a legfontosabb szereplő, nem a fellépő művészek. Válaszaiban sok a szakmaiatlan mellébeszélés.
5347 IVA 2015-04-08 04:58:06
Köszönöm Zétának ezt a kiadós interjút. Sosem csináltam ilyent, de úgy gondolom, ez nem lehetett felhőtlen élvezet. Ókovács Szilveszter válaszait meglehetős ambivalenciával fogadom. Lehet ugyan, hogy csak egyetlenegy tartalmat tartok benne pozitívnak, s az már nem is újdonság, bár beletartozik a főigazgató ciklusának első félidejébe, de nálam olyan súllyal nyom a latban, hogy képes ellensúlyozni mindazt, amit messzemenően helytelenítek és nem is tartok hitelesnek. „Túl vagyunk (...) az Erkel újranyitásán” – erre a mondatrészre gondolok. Nem vagyok amnéziás: Ókovács Szilveszter kormánybiztosi, majd főigazgatói személye fémjelzi számomra a „felszabadulást”, helyesebben megszabadulást az Erkel Színház likvidálási tervének lidércnyomásától. Erről mint érdemről olvasni nekem mindig fontos és kellemes. A közéletben is, a kulturális életben is a divatok korát éljük. Már az új Nemzeti Színház 2008-as vezérigazgatói pályázatára érkezett dolgozatokban feltűnő volt, hogy nem egy aspiráns nemcsak a minden tekintetben kiemelt, több játszóhellyel rendelkező nagyszínház vezetését, hanem az egész magyar nyelvterület színházi életének kézben tartását akarta megpályázni. (Vagyis minél nagyobb hatalmat.) Hasonló történt a Nemzetiért 2013-ban folytatott pályázati harcban, amelyben végül olyan vezető került a színház élére, aki már addig is erős befolyást gyakorolt nyelvterületünk színházi életének jelentős hányadára. Más dolog, hogy ennek ellenére kénytelen volt szembesülni egy nagyszínház nézőterének egyes estékre szóló megtöltésének nehézségeivel is. Úgy gondolom, egy főváros két nagyszínházas zenei intézményének sem feladata szervezett módon gondoskodni az egész ország vélt vagy valós operaigényének ellátásáról – legalább is addig nem, amíg a színház nem működik legalább olyan színvonalon, mint a válság előtti évtizedekben, vagyis a XX. század második felében. Hogy a kedvezményezett fiataloknak és vidékieknek legyen is mit néziük, és az minőségi legyen! Kamarajátszásra sok alkalmas hely van a fővárosban is, országszerte is. A milliárdokhoz és a bérletezési rendszerhez nem értek, ezekhez nem szólok. De fel nem tudom fogni, miért kell 20 helyszínen játszani, amikor két, más-más szempontból nagyszerű nagyszínháza van az Operának, miért kell 33 kisebb-nagyobb premiert csinálni, amikor – balettel és daljátékkal együtt – 10-10 is gyönyörű teljesítmény lenne az Operaházban, illetve az Erkelben, ha nem sajnálnák a belevalókat. A következő idézetből kirí – és sajnos a megfogalmazott célok megvalósulása is ezt igazolja –, hogy hiányzik az átgondoltság és a szakértelem: „évek alatt, de egy cikluson belül lecseréljük az avítt repertoár nagy részét”. A teljes repertoár nem (volt) olyan avítt, hogy lecserélése ne lenne merő pazarlás. A célkitűzésben csak a szórendet kellett volna megváltoztatni: évek alatt lecseréljük a repertoár avítt részét. A kifogásolt tartalmú mondatrészletet még egyszer idézem, immár annak folytatásával, hogy megcsípjük, hol is sántít a valóságban: „évek alatt, de egy cikluson belül lecseréljük az avítt repertoár nagy részét, hogy sokkal több fiatal magyar művésznek adunk lehetőséget (nemcsak énekesnek, de alkotónak, karmesternek is)”. A folyó évad gyakorlata azt mutatja, hogy szinte csak rendezőknek és azok látványtervezőinek adnak lehetőséget ezek a lecserélések, méghozzá válogatatlanul (de inkább válogatottan) rossz, az operaművészetben dilettáns, idegen, kísérletező, divatos közhelyeket ismétlő, tehetségtelen alkotóknak. A Carmen és az Aida felújításából nyilvánvaló, nem új énekes nemzedéknek adtak lehetőséget a cserével. A Carmen esetében egy másképp silány rendezés került a nézők elé, az Aida esetében egy lényegesen rosszabb, kellemetlenebb. Arra az érdekes (és merész) kérdésre, hogy ti. ki dönt a szereposztásokról, érdekes választ kaptunk. Azért mondom érdekesnek, mert bár elhiszem, hogy a szereposztás technológiája bonyolultabb az én képzeletemben élőnél, mégsem gondolom, hogy ennyire bonyolult. Túl bonyolult ahhoz képest is, hogy mégis mennyi melléosztás csúszik bele. Nem reklamációnak szánom a kedves Interjúkészítő felé, hiszen az írás így is terjedelmes, tartalmas és nehezen emészthető falat, de az a kérdés is érdekes lenne, hogy ki és milyen szempontok szerint dönt a bemutatók, felújítások alkotóinak személyéről, kinek a felelőssége, hogy abban kapitális baklövések sorozatát látjuk. Nyilván mások is hozzá fognak szólni a maguk örömeit és sérelmeit illető kérdések–válaszok ügyében. Ezekről csak annyit jegyzek meg, hogy egy-egy korszaknak, stílusnak a repertoárban mutatkozó hiányára nem kielégítő válasz, nem meggyőző adat, hogy valami egy-két évvel ezelőtt egyszer elhangzott koncertszerűen, vagy megjelenik hordozón egy régi felvétele. Ez a fogalmak keverése, kérdés, hogy bármi összeadható-e egy mutatós összegszám érdekében. Még egy kételyemnek adok hangot: nem vagyok meggyőződve arról, hogy minden pályája zenitjére került énekes tehetségét és in floribus állapotát megfelelően használja ki az Operaház... Legvégül még egy témát szóba hozok – hátha a főigazgatóval még egyszer előfordul, hogy véletlenül a fórumra téved. Döbbenten olvasom, hogy az Operaház ,Pest megye számos pontján magánraktárakban tárolja a tízmilliárdos értékű produkciós készletét hóban-fagyban, ami nem vall az állami vagyon gondos kezelésére’! Hosszú évek óta fel-felmerülő téma a fórumon, de annak ismeretében, hogy még mindig időszerű, ismét szóba hozom. Az Erkel Színházzal szemben évek óta üresen áll, az enyészet minden nemének kitéve, az egykori (eladott) MSZP-székház, valamint a közte és a Luther utcai társasház között levő másik épület. Hogy tulajdonosaik gondatlanul kezelik, az nem kifejezés erre. Az előbbi épületre a Józsefvárosi Önkormányzat kitűzött már olyan táblát, amelynek értelmében nincs jogi eszköze az üres, romos épület állapotának rendben tartatására. (Beírtam ezt már az Erkel Színház-topicba.) Nem hiszem el, hogy hosszabb távon nincs erre jogi eszköz, illetve az épületek megváltására vagy kisajátítására! Nem hiszem el, hogy az országot kormányzó és a fővárost vezető pártokkal azonos pártok irányította, különben roppant agilis és sikeres tevékenységű Józsefvárosi Önkormányzat nem találna erre eszközt, különösen annak érdekében, hogy az Operaház nagy érékű produkciós készletét, vagy annak az Erkel Színházi működést érintő részét ott tárolhassák. Ez egy mindössze józan paraszti ésszel is értékelhető konjunktúra lehetősége.
Köszönöm Zétának ezt a kiadós interjút. Sosem csináltam ilyent, de úgy gondolom, ez nem lehetett felhőtlen élvezet. Ókovács Szilveszter válaszait meglehetős ambivalenciával fogadom. Lehet ugyan, hogy csak egyetlenegy tartalmat tartok benne pozitívnak, s az már nem is újdonság, bár beletartozik a főigazgató ciklusának első félidejébe, de nálam olyan súllyal nyom a latban, hogy képes ellensúlyozni mindazt, amit messzemenően helytelenítek és nem is tartok hitelesnek. „Túl vagyunk (...) az Erkel újranyitásán” – erre a mondatrészre gondolok. Nem vagyok amnéziás: Ókovács Szilveszter kormánybiztosi, majd főigazgatói személye fémjelzi számomra a „felszabadulást”, helyesebben megszabadulást az Erkel Színház likvidálási tervének lidércnyomásától. Erről mint érdemről olvasni nekem mindig fontos és kellemes. A közéletben is, a kulturális életben is a divatok korát éljük. Már az új Nemzeti Színház 2008-as vezérigazgatói pályázatára érkezett dolgozatokban feltűnő volt, hogy nem egy aspiráns nemcsak a minden tekintetben kiemelt, több játszóhellyel rendelkező nagyszínház vezetését, hanem az egész magyar nyelvterület színházi életének kézben tartását akarta megpályázni. (Vagyis minél nagyobb hatalmat.) Hasonló történt a Nemzetiért 2013-ban folytatott pályázati harcban, amelyben végül olyan vezető került a színház élére, aki már addig is erős befolyást gyakorolt nyelvterületünk színházi életének jelentős hányadára. Más dolog, hogy ennek ellenére kénytelen volt szembesülni egy nagyszínház nézőterének egyes estékre szóló megtöltésének nehézségeivel is. Úgy gondolom, egy főváros két nagyszínházas zenei intézményének sem feladata szervezett módon gondoskodni az egész ország vélt vagy valós operaigényének ellátásáról – legalább is addig nem, amíg a színház nem működik legalább olyan színvonalon, mint a válság előtti évtizedekben, vagyis a XX. század második felében. Hogy a kedvezményezett fiataloknak és vidékieknek legyen is mit néziük, és az minőségi legyen! Kamarajátszásra sok alkalmas hely van a fővárosban is, országszerte is. A milliárdokhoz és a bérletezési rendszerhez nem értek, ezekhez nem szólok. De fel nem tudom fogni, miért kell 20 helyszínen játszani, amikor két, más-más szempontból nagyszerű nagyszínháza van az Operának, miért kell 33 kisebb-nagyobb premiert csinálni, amikor – balettel és daljátékkal együtt – 10-10 is gyönyörű teljesítmény lenne az Operaházban, illetve az Erkelben, ha nem sajnálnák a belevalókat. A következő idézetből kirí – és sajnos a megfogalmazott célok megvalósulása is ezt igazolja –, hogy hiányzik az átgondoltság és a szakértelem: „évek alatt, de egy cikluson belül lecseréljük az avítt repertoár nagy részét”. A teljes repertoár nem (volt) olyan avítt, hogy lecserélése ne lenne merő pazarlás. A célkitűzésben csak a szórendet kellett volna megváltoztatni: évek alatt lecseréljük a repertoár avítt részét. A kifogásolt tartalmú mondatrészletet még egyszer idézem, immár annak folytatásával, hogy megcsípjük, hol is sántít a valóságban: „évek alatt, de egy cikluson belül lecseréljük az avítt repertoár nagy részét, hogy sokkal több fiatal magyar művésznek adunk lehetőséget (nemcsak énekesnek, de alkotónak, karmesternek is)”. A folyó évad gyakorlata azt mutatja, hogy szinte csak rendezőknek és azok látványtervezőinek adnak lehetőséget ezek a lecserélések, méghozzá válogatatlanul (de inkább válogatottan) rossz, az operaművészetben dilettáns, idegen, kísérletező, divatos közhelyeket ismétlő, tehetségtelen alkotóknak. A Carmen és az Aida felújításából nyilvánvaló, nem új énekes nemzedéknek adtak lehetőséget a cserével. A Carmen esetében egy másképp silány rendezés került a nézők elé, az Aida esetében egy lényegesen rosszabb, kellemetlenebb. Arra az érdekes (és merész) kérdésre, hogy ti. ki dönt a szereposztásokról, érdekes választ kaptunk. Azért mondom érdekesnek, mert bár elhiszem, hogy a szereposztás technológiája bonyolultabb az én képzeletemben élőnél, mégsem gondolom, hogy ennyire bonyolult. Túl bonyolult ahhoz képest is, hogy mégis mennyi melléosztás csúszik bele. Nem reklamációnak szánom a kedves Interjúkészítő felé, hiszen az írás így is terjedelmes, tartalmas és nehezen emészthető falat, de az a kérdés is érdekes lenne, hogy ki és milyen szempontok szerint dönt a bemutatók, felújítások alkotóinak személyéről, kinek a felelőssége, hogy abban kapitális baklövések sorozatát látjuk. Nyilván mások is hozzá fognak szólni a maguk örömeit és sérelmeit illető kérdések–válaszok ügyében. Ezekről csak annyit jegyzek meg, hogy egy-egy korszaknak, stílusnak a repertoárban mutatkozó hiányára nem kielégítő válasz, nem meggyőző adat, hogy valami egy-két évvel ezelőtt egyszer elhangzott koncertszerűen, vagy megjelenik hordozón egy régi felvétele. Ez a fogalmak keverése, kérdés, hogy bármi összeadható-e egy mutatós összegszám érdekében. Még egy kételyemnek adok hangot: nem vagyok meggyőződve arról, hogy minden pályája zenitjére került énekes tehetségét és in floribus állapotát megfelelően használja ki az Operaház... Legvégül még egy témát szóba hozok – hátha a főigazgatóval még egyszer előfordul, hogy véletlenül a fórumra téved. Döbbenten olvasom, hogy az Operaház ,Pest megye számos pontján magánraktárakban tárolja a tízmilliárdos értékű produkciós készletét hóban-fagyban, ami nem vall az állami vagyon gondos kezelésére’! Hosszú évek óta fel-felmerülő téma a fórumon, de annak ismeretében, hogy még mindig időszerű, ismét szóba hozom. Az Erkel Színházzal szemben évek óta üresen áll, az enyészet minden nemének kitéve, az egykori (eladott) MSZP-székház, valamint a közte és a Luther utcai társasház között levő másik épület. Hogy tulajdonosaik gondatlanul kezelik, az nem kifejezés erre. Az előbbi épületre a Józsefvárosi Önkormányzat kitűzött már olyan táblát, amelynek értelmében nincs jogi eszköze az üres, romos épület állapotának rendben tartatására. (Beírtam ezt már az Erkel Színház-topicba.) Nem hiszem el, hogy hosszabb távon nincs erre jogi eszköz, illetve az épületek megváltására vagy kisajátítására! Nem hiszem el, hogy az országot kormányzó és a fővárost vezető pártokkal azonos pártok irányította, különben roppant agilis és sikeres tevékenységű Józsefvárosi Önkormányzat nem találna erre eszközt, különösen annak érdekében, hogy az Operaház nagy érékű produkciós készletét, vagy annak az Erkel Színházi működést érintő részét ott tárolhassák. Ez egy mindössze józan paraszti ésszel is értékelhető konjunktúra lehetősége.
5346 lujza 2015-04-08 01:48:27 [Válasz erre: 5345 parampampoli 2015-04-07 23:48:26]
Nekem az jött le, hogy fütyül minden véleményre, mellébeszél és készül a 18 utáni újrázásra. De a legnagyobb vicc, hogy Anger dönt a szereposztásokról.
Nekem az jött le, hogy fütyül minden véleményre, mellébeszél és készül a 18 utáni újrázásra. De a legnagyobb vicc, hogy Anger dönt a szereposztásokról.
5345 parampampoli 2015-04-07 23:48:26
Olvasom, olvasgatom Ókovács mai interjúját... hát, kell idő a megemésztéséhez. Pár megjegyzésem lenne hozzá így első olvasatban is, de inkább majd később, alaposabban szeretném kivesézni. Addig érdeklődéssel várom, mások mit olvastak ki belőle.
Olvasom, olvasgatom Ókovács mai interjúját... hát, kell idő a megemésztéséhez. Pár megjegyzésem lenne hozzá így első olvasatban is, de inkább majd később, alaposabban szeretném kivesézni. Addig érdeklődéssel várom, mások mit olvastak ki belőle.
5344 Búbánat 2015-03-29 20:38:25 [Válasz erre: 5340 Petyus 2015-03-28 15:34:43]
De ezt a két - bel canto fogantatású - romantikus operát nemcsak az Operának kellene állandóan műsoron tartania, hanem az ország összes teátrumában - ahol operatagozat van - rendszeresen játszani kellene! Igaz, a vidéki színházak meg pláne nem dúskálnak Erkel operáinak szerepeire "termett" énekművészekben...!
De ezt a két - bel canto fogantatású - romantikus operát nemcsak az Operának kellene állandóan műsoron tartania, hanem az ország összes teátrumában - ahol operatagozat van - rendszeresen játszani kellene! Igaz, a vidéki színházak meg pláne nem dúskálnak Erkel operáinak szerepeire "termett" énekművészekben...!
5343 smaragd 2015-03-29 19:49:00 [Válasz erre: 5342 Búbánat 2015-03-29 19:01:01]
bátorkodom hozzátenni: ...és itt van a veszélyes pontja a dolognak.
bátorkodom hozzátenni: ...és itt van a veszélyes pontja a dolognak.
5342 Búbánat 2015-03-29 19:01:01 [Válasz erre: 5341 Ardelao 2015-03-28 17:09:44]
Ezzel a megállapításoddal alapvetően egyet lehet és kell érteni. Csak sokan nem akarják ezt...
Ezzel a megállapításoddal alapvetően egyet lehet és kell érteni. Csak sokan nem akarják ezt...
5341 Ardelao 2015-03-28 17:09:44
Szerintem ennek a sok vitának, kritikának (stb..) nincs sok értelme. Valakiknek ez tetszik, másoknak az. Ebben nincs semmi kivetni való. Egyet azonban ne felejtsünk el : ami Verdi az olaszoknak, Wagner a németeknek a büszkesége, és még sorolhatnám, Erkel Ferenc csak a mienk, magyaroké. Legyünk rá büszkék akkor is, ha valaki nem tartja érdemleges zeneszerzőnek. Egy magyar Operaház véleményem szerint, elképzelhetetlen Erkel operái nélkül. Azt nem állítom, hogy minden műve remekmű, de a Bánk bán-t és a Hunyadi László-t mindenképpen műsoron tartanám
Szerintem ennek a sok vitának, kritikának (stb..) nincs sok értelme. Valakiknek ez tetszik, másoknak az. Ebben nincs semmi kivetni való. Egyet azonban ne felejtsünk el : ami Verdi az olaszoknak, Wagner a németeknek a büszkesége, és még sorolhatnám, Erkel Ferenc csak a mienk, magyaroké. Legyünk rá büszkék akkor is, ha valaki nem tartja érdemleges zeneszerzőnek. Egy magyar Operaház véleményem szerint, elképzelhetetlen Erkel operái nélkül. Azt nem állítom, hogy minden műve remekmű, de a Bánk bán-t és a Hunyadi László-t mindenképpen műsoron tartanám
5340 Petyus 2015-03-28 15:34:43 [Válasz erre: 5338 Werbőczy 2015-03-28 11:35:14]
A Bánk és a Hunyadi, a két magyar alapopera megítélésem szerint sosem hiányozhatna a repertoárból. Persze, a két műhöz megfelelő énekesekre is van szükség, nehezen tudom elképzelni, hogy valamelyikben is ne állnának rendelkezésre kiváló magyar énekesek. Az már más kérdés, szabad-e egy darabot egy szereposztásban, néhány napos különbséggel négy-öt alkalommal lejátszani. Így adódhatnak olyan kellemetlen, rizikós helyzetek, amikor szinte az utolsó pillanatban kellett Bándi Jánosnak és Kolonits Klárának egy hosszú évek óta nem játszott "vegyesváltozatba". Ha a színház blokkokban gondolkodik, az előadásszámot érdemes lenne megduplázni, két szereposztásban, hogy mindig rendelkezésre álljon megfelelő helyettes. És ezt nem csak az Erkel-operára értem, hanem a többi dalműre is. Az viszont elgondolkodtató, hogy a Bánk és a Hunyadi miért kap olyan kevés előadásszámot, pedig nemzeti operajátszásunk két művét szerintem folyamatosan repertoáron kellene tartani.
A Bánk és a Hunyadi, a két magyar alapopera megítélésem szerint sosem hiányozhatna a repertoárból. Persze, a két műhöz megfelelő énekesekre is van szükség, nehezen tudom elképzelni, hogy valamelyikben is ne állnának rendelkezésre kiváló magyar énekesek. Az már más kérdés, szabad-e egy darabot egy szereposztásban, néhány napos különbséggel négy-öt alkalommal lejátszani. Így adódhatnak olyan kellemetlen, rizikós helyzetek, amikor szinte az utolsó pillanatban kellett Bándi Jánosnak és Kolonits Klárának egy hosszú évek óta nem játszott "vegyesváltozatba". Ha a színház blokkokban gondolkodik, az előadásszámot érdemes lenne megduplázni, két szereposztásban, hogy mindig rendelkezésre álljon megfelelő helyettes. És ezt nem csak az Erkel-operára értem, hanem a többi dalműre is. Az viszont elgondolkodtató, hogy a Bánk és a Hunyadi miért kap olyan kevés előadásszámot, pedig nemzeti operajátszásunk két művét szerintem folyamatosan repertoáron kellene tartani.
5339 Búbánat 2015-03-28 14:09:33 [Válasz erre: 5334 Pristaldus 2015-03-28 07:30:37]
Egyetértek gondolatmeneteddel. Mellesleg, emlékszem, milyen támadásoknak volt kitéve anno Káel Csaba rendező Bánk bánja! Kezdődött az operafilmje lepocskondiázásával, majd amikor az Operába is bevitte rendezésében azt a koncepciót, mindez ugyanott folytatódott, ahol abbahagyták… Persze, Kerényi Imre Bánk bán rendezését sem kímélték. (Az utóbbi években csak ez a két Bánk bán rendezés felváltva volt/ van repertoáron.) Akár eredeti, akár az átdolgozott verziót kapjuk, mindig találunk kifogásokat; most ugyan csend van körülöttük, mintha beletörődnénk, hogy ez van, ezt kell szeretni, nincs más; inkább az énekesekkel, "hangokkal" foglalkozunk, és a jót megdicsérjük, a rosszat megrójuk, miközben változatlanul szeretjük Erkel (és átdolgozói) Bánk bánját.
Egyetértek gondolatmeneteddel. Mellesleg, emlékszem, milyen támadásoknak volt kitéve anno Káel Csaba rendező Bánk bánja! Kezdődött az operafilmje lepocskondiázásával, majd amikor az Operába is bevitte rendezésében azt a koncepciót, mindez ugyanott folytatódott, ahol abbahagyták… Persze, Kerényi Imre Bánk bán rendezését sem kímélték. (Az utóbbi években csak ez a két Bánk bán rendezés felváltva volt/ van repertoáron.) Akár eredeti, akár az átdolgozott verziót kapjuk, mindig találunk kifogásokat; most ugyan csend van körülöttük, mintha beletörődnénk, hogy ez van, ezt kell szeretni, nincs más; inkább az énekesekkel, "hangokkal" foglalkozunk, és a jót megdicsérjük, a rosszat megrójuk, miközben változatlanul szeretjük Erkel (és átdolgozói) Bánk bánját.
5338 Werbőczy 2015-03-28 11:35:14
Tavaly 8-szor ment a Bánk bán két szereposztással, idén csak 5 előadás volt egy csapattal, jövőre csak 4-szer adják szintén 1 szereposztással. Utána talán már nem is fogják játszani.
Tavaly 8-szor ment a Bánk bán két szereposztással, idén csak 5 előadás volt egy csapattal, jövőre csak 4-szer adják szintén 1 szereposztással. Utána talán már nem is fogják játszani.
5337 melisande 2015-03-28 11:10:07
Azért regisztráltam meg a fórumon (amit évek óta rendszeresen szoktam olvasni), hogy röviden válaszoljam a Bánk bán ügyben, de mivel a "Mi újság a Magyar Állami Operaházban?" témában számomra megérthetetlen ok miatt nem tudok írni, akkor ide felteszem a gondolataimat, a Bánk bánról szóló cikkel kapcsolatban. Nem vagyok magyar és még nem eltelt 2 éve, hogy élek Magyarországon - azért is elnézést kérek, ha nem írok tökéletesen. Amióta először hallottam a Bánkot, lett a legkedvenc operám: és ezt mondom mint zenész és mint zenetudományos, mert ez a képzésem és részben a foglalkozásom is. Bárkinek mutattam bármi országban, mindenkinek tetszett. A zene nem csak szép, de érdekes is - legyen annak a példa a második felvonás hangszerelése: viola d'amore, cimbalom, angolkürt és hárfa. Olyan különleges palettát nehéz megtalálni, és nem csak a "magyaros" szín van benne a cimbalom miatt, hanem az érzelmeket is kitűnően kifejezi. A Tisza-parti (eredeti verzióról van szó) bármi operai őrület-jelenettel bírja az összehasonlítás. Mindegyik szerepnek saját stílusa van, bár mind összhangban áll. Hunyadiről hasonló a véleményem, sőt, lehet hogy ez még jobb zeneileg és színházilag - bár Bánk a kedvencem. Nem erről vitatkozom, hogy ez most legyen a világ leghíresebb opera a DG vagy Traviata helyett - csak ennyit szeretném mondani, hogy se a darabnak, se a többi Erkel operáinak nem hiányzik semmi. És olasz vagy francia belcanto mellett ez ugyanolyan minőség. Smetanánál, szerény véleményem szerint, sokkal jobb. De mindez persze szubjektív. Én is ott voltam az utolsó Bánkon és nagyon örülök hogy idén is tudtam megnézni ebben a szereposztásban az előadást. Kár, hogy csak egyet...
Azért regisztráltam meg a fórumon (amit évek óta rendszeresen szoktam olvasni), hogy röviden válaszoljam a Bánk bán ügyben, de mivel a "Mi újság a Magyar Állami Operaházban?" témában számomra megérthetetlen ok miatt nem tudok írni, akkor ide felteszem a gondolataimat, a Bánk bánról szóló cikkel kapcsolatban. Nem vagyok magyar és még nem eltelt 2 éve, hogy élek Magyarországon - azért is elnézést kérek, ha nem írok tökéletesen. Amióta először hallottam a Bánkot, lett a legkedvenc operám: és ezt mondom mint zenész és mint zenetudományos, mert ez a képzésem és részben a foglalkozásom is. Bárkinek mutattam bármi országban, mindenkinek tetszett. A zene nem csak szép, de érdekes is - legyen annak a példa a második felvonás hangszerelése: viola d'amore, cimbalom, angolkürt és hárfa. Olyan különleges palettát nehéz megtalálni, és nem csak a "magyaros" szín van benne a cimbalom miatt, hanem az érzelmeket is kitűnően kifejezi. A Tisza-parti (eredeti verzióról van szó) bármi operai őrület-jelenettel bírja az összehasonlítás. Mindegyik szerepnek saját stílusa van, bár mind összhangban áll. Hunyadiről hasonló a véleményem, sőt, lehet hogy ez még jobb zeneileg és színházilag - bár Bánk a kedvencem. Nem erről vitatkozom, hogy ez most legyen a világ leghíresebb opera a DG vagy Traviata helyett - csak ennyit szeretném mondani, hogy se a darabnak, se a többi Erkel operáinak nem hiányzik semmi. És olasz vagy francia belcanto mellett ez ugyanolyan minőség. Smetanánál, szerény véleményem szerint, sokkal jobb. De mindez persze szubjektív. Én is ott voltam az utolsó Bánkon és nagyon örülök hogy idén is tudtam megnézni ebben a szereposztásban az előadást. Kár, hogy csak egyet...
5336 parampampoli 2015-03-28 10:34:58 [Válasz erre: 5329 Beatrice 2015-03-27 22:53:31]
Nagyon köszönöm a kiegészítést, a színlapot nem láttam, sajnos. Botos Veronikának még egyszer szívből gratulálok, és köszönöm az élményt.
Nagyon köszönöm a kiegészítést, a színlapot nem láttam, sajnos. Botos Veronikának még egyszer szívből gratulálok, és köszönöm az élményt.
5335 macskás 2015-03-28 09:04:07
5335
5335
5334 Pristaldus 2015-03-28 07:30:37
A történelmi témájú operákat semmiképpen nem szabadna más korba helyezni! Ezért utálom az új Hunyadit, a sötét öltönyös, aktatáskás férfiakkal, a vetített boeinggel. Egyszer a mezzón láttam egy Don Carlost modern időkbe rendezve. Fülöp király egy magas rangú maffiavezér volt, hátrazselézett hajjal, vastag aranynyaklánccal, fülbevalóval, karkötővel. Erzsébet diszkrét mai ruhában, rövid hajjal, Eboli prostituáltnak öltözve, Carlos szakadt, hülye gyerek forma. Mozgásuk is természetesen a mai kort tükrözték. Egyszerre úgy éreztem, hogy ez a Carlos nem is olyan jó opera. Nevetséges is, hatástalan is, és minden értelmetlen amit látok. Hagyni kell Káel Bánk bánját, mert ki tudja, jön egy magát megvalósítani akaró ötletelő, és a Palatinus strandjára helyezi a Tisza parti felvonást! Arra viszont törekedni kellene a tisztelt vezetésnek, hogy a rendelkezésre álló legjobb hangokkal állítsa ki a művet, mert a Bánk bánban minden szerepet fontos hangnak, jó énekesnek kell énekelnie! Nem legyinthetnek, hogy Peturnak, Tiborcnak vagy Biberachnak az is megfelel, és betesznek egy kiénekelt torkú, hallgatni is rossz baritonroncsot!
A történelmi témájú operákat semmiképpen nem szabadna más korba helyezni! Ezért utálom az új Hunyadit, a sötét öltönyös, aktatáskás férfiakkal, a vetített boeinggel. Egyszer a mezzón láttam egy Don Carlost modern időkbe rendezve. Fülöp király egy magas rangú maffiavezér volt, hátrazselézett hajjal, vastag aranynyaklánccal, fülbevalóval, karkötővel. Erzsébet diszkrét mai ruhában, rövid hajjal, Eboli prostituáltnak öltözve, Carlos szakadt, hülye gyerek forma. Mozgásuk is természetesen a mai kort tükrözték. Egyszerre úgy éreztem, hogy ez a Carlos nem is olyan jó opera. Nevetséges is, hatástalan is, és minden értelmetlen amit látok. Hagyni kell Káel Bánk bánját, mert ki tudja, jön egy magát megvalósítani akaró ötletelő, és a Palatinus strandjára helyezi a Tisza parti felvonást! Arra viszont törekedni kellene a tisztelt vezetésnek, hogy a rendelkezésre álló legjobb hangokkal állítsa ki a művet, mert a Bánk bánban minden szerepet fontos hangnak, jó énekesnek kell énekelnie! Nem legyinthetnek, hogy Peturnak, Tiborcnak vagy Biberachnak az is megfelel, és betesznek egy kiénekelt torkú, hallgatni is rossz baritonroncsot!
5333 smaragd 2015-03-28 07:02:46 [Válasz erre: 5332 IVA 2015-03-28 03:35:38]
Mindnyájunknak optimistának kell lennie ez ügyben,én biztos vagyok benne, hogy hamarosan színre kerül egy korhű rendezésű előadás! Én is felajánlanék erre egy bizonyos összeget.
Mindnyájunknak optimistának kell lennie ez ügyben,én biztos vagyok benne, hogy hamarosan színre kerül egy korhű rendezésű előadás! Én is felajánlanék erre egy bizonyos összeget.
5332 IVA 2015-03-28 03:35:38
Már a hír vételekor is sajnáltam, és -Ppp- kritikája nyomán még jobban bánom, hogy korábban elköteleztem magam A sevillai borbély múlt szombat esti és a Don Giovanni vasárnap esti előadásaira, amelyek közé képtelenség lett volna beiktatnom egy vasárnap délelőtti Bánk bánt, hogy tanúja lehessek Kolonits Klára beugrásának – és vélhetően a darabnak a közeli jövőben nem ismétlődő minőségű előadásának. Én sem vagyok optimista a tekintetben, hogy születhetne mostanában a Bánk bánnak egy tradíciókat tisztelő értelmezésű, új rendezése. Talán örülnünk kell annak is, ha megtartják Káel Csaba rendezését, mert hát meddig tartana kitalálni, hogy a Bánk bán napjainkban játszódik, vagy a 100 évvel későbbi Alaszkában. (Ma nyerhetek 3,4 milliárdot a lottón. Nem hiszem, hogy ellen tudnék állni annak a csábításnak, hogy felajánljam néhány produkció szponzorálását az Operaháznak. Nem lenne az a feltételem, hogy én rendezhessem és vezényelhessem a darabokat, vagy én énekelhessem, táncolhassam azokban a főszerepeket. Az viszont valószínűleg igen, hogy rekonstruáljanak egy-egy előadást az 1960-as években indult felújítási hullám előtti időkből. Köztük lenne a Hoffmann meséi és a Bánk bán...)
Már a hír vételekor is sajnáltam, és -Ppp- kritikája nyomán még jobban bánom, hogy korábban elköteleztem magam A sevillai borbély múlt szombat esti és a Don Giovanni vasárnap esti előadásaira, amelyek közé képtelenség lett volna beiktatnom egy vasárnap délelőtti Bánk bánt, hogy tanúja lehessek Kolonits Klára beugrásának – és vélhetően a darabnak a közeli jövőben nem ismétlődő minőségű előadásának. Én sem vagyok optimista a tekintetben, hogy születhetne mostanában a Bánk bánnak egy tradíciókat tisztelő értelmezésű, új rendezése. Talán örülnünk kell annak is, ha megtartják Káel Csaba rendezését, mert hát meddig tartana kitalálni, hogy a Bánk bán napjainkban játszódik, vagy a 100 évvel későbbi Alaszkában. (Ma nyerhetek 3,4 milliárdot a lottón. Nem hiszem, hogy ellen tudnék állni annak a csábításnak, hogy felajánljam néhány produkció szponzorálását az Operaháznak. Nem lenne az a feltételem, hogy én rendezhessem és vezényelhessem a darabokat, vagy én énekelhessem, táncolhassam azokban a főszerepeket. Az viszont valószínűleg igen, hogy rekonstruáljanak egy-egy előadást az 1960-as években indult felújítási hullám előtti időkből. Köztük lenne a Hoffmann meséi és a Bánk bán...)
5331 IVA 2015-03-28 03:05:46 [Válasz erre: 5324 parampampoli 2015-03-06 10:01:28]
Köszönöm, bár írásommal igazán nem akartam konkurenciát jelenteni az előadásnak. Seregi Sylviáját adják májusban az Erkelben, és ígérnek Seregi-darabot a következő évadra is. A Spartacust és A cédrust sajnos nem.
Köszönöm, bár írásommal igazán nem akartam konkurenciát jelenteni az előadásnak. Seregi Sylviáját adják májusban az Erkelben, és ígérnek Seregi-darabot a következő évadra is. A Spartacust és A cédrust sajnos nem.
5330 IVA 2015-03-28 03:04:44 [Válasz erre: 5322 tollnok 2015-03-06 09:57:15]
Köszönöm az információt. Auber Manon Lescaut-ját nem ismerem. A szerzőtől csak a Fra Diavolo c. vígoperát láttam, még gyerekkoromban, az Erkel Színházban. Kellemes, szellemes zenére emlékszem.
Köszönöm az információt. Auber Manon Lescaut-ját nem ismerem. A szerzőtől csak a Fra Diavolo c. vígoperát láttam, még gyerekkoromban, az Erkel Színházban. Kellemes, szellemes zenére emlékszem.
5329 Beatrice 2015-03-27 22:53:31
A 2015 március 22-i Bánk bán viola d'amore-szólóját Botos Veronika játszotta, a helyszínen osztogatott nyomtatott színlap szerint. (Ugyanez a színlap Kertesi Ingridet tünteti fel Melindaként - biztos már nem volt lehetőség újat nyomtatni Kolonits Klára nevével...)
A 2015 március 22-i Bánk bán viola d'amore-szólóját Botos Veronika játszotta, a helyszínen osztogatott nyomtatott színlap szerint. (Ugyanez a színlap Kertesi Ingridet tünteti fel Melindaként - biztos már nem volt lehetőség újat nyomtatni Kolonits Klára nevével...)
5327 Búbánat 2015-03-06 13:53:14 [Válasz erre: 5323 tollnok 2015-03-06 10:00:04]
Nem rossz az Auber féle Manon Lescaut sem! A korai romantikában nekem nagyon "bejön"...
Nem rossz az Auber féle Manon Lescaut sem! A korai romantikában nekem nagyon "bejön"...
5326 telramund 2015-03-06 11:41:54 [Válasz erre: 5325 telramund 2015-03-06 11:24:03]
Hiába öregszem a Giselle Adam és nem Auber! Oh mily tévedés,örökké vezekelnem kell!!!
Hiába öregszem a Giselle Adam és nem Auber! Oh mily tévedés,örökké vezekelnem kell!!!
5325 telramund 2015-03-06 11:24:03 [Válasz erre: 5322 tollnok 2015-03-06 09:57:15]
Igen ,de nagyon nem oke,főleg az utolsó felvonás.Pláne Puccin vagy massenet ismeretében.De,hogy meglegyen a triumviratus eláll! A Gissele-t viszont nagyon kedvelem zeneileg!
Igen ,de nagyon nem oke,főleg az utolsó felvonás.Pláne Puccin vagy massenet ismeretében.De,hogy meglegyen a triumviratus eláll! A Gissele-t viszont nagyon kedvelem zeneileg!
5324 parampampoli 2015-03-06 10:01:28
Én nem láttam a Manont, de IVA írása olyan alapos volt, hogy úgy érzem, mintha láttam volna. Vagy megértettem, hogy miért is nem kellett feltétlenül látnom. A zárlattal meg nagyon egyetértek: minek ez a Manon egy olyan szezonban, amelyben nincs egyetlen Seregi-koreográfia se műsoron. Nem is néztem, jövőre lesz??
Én nem láttam a Manont, de IVA írása olyan alapos volt, hogy úgy érzem, mintha láttam volna. Vagy megértettem, hogy miért is nem kellett feltétlenül látnom. A zárlattal meg nagyon egyetértek: minek ez a Manon egy olyan szezonban, amelyben nincs egyetlen Seregi-koreográfia se műsoron. Nem is néztem, jövőre lesz??
5323 tollnok 2015-03-06 10:00:04 [Válasz erre: 5322 tollnok 2015-03-06 09:57:15]
Különben ezt az Auber-féle Manon Lescaut se igazán fogott meg. Puccini mindkét másik operafeldolgozást magasan übereli szerintem.
Különben ezt az Auber-féle Manon Lescaut se igazán fogott meg. Puccini mindkét másik operafeldolgozást magasan übereli szerintem.
5322 tollnok 2015-03-06 09:57:15
Annyit tennék hozzá Iva írásához, hogy bár kevésbé ismert, de Daniel Auber is komponált egy Manon Lescaut operát. Ennek a hangfelvétele az EMI-él jött ki ha jól emlékszem. Ennek zenéje sokkal könnyedebb, mint Puccini vagy Massenet muzsikája. Eme két zeneszerző Manon operája után pedig gyakorlatilag teljesen feledésbe is merült. Egyébként a Manon balett engem se fogott meg különösebben. A víg özvegyen egy alkalommal jót szórakoztam, de kiemelkedőnek azt se éreztem (mármint a koreográfiát és a zenei feldolgozást). Viszont Kesselyák kitett magáért és igazán szép, lírai hangzásvilágot produkált kezei alatt a zenekar. Megannyi színt és érzelmet felvillantva. Nekem Massenet nem a kedvenc operaszerzőm, sőt. Két operáját (Werther és Thaïs) kivételével egyik színpadi műve se fogott meg különösebben. Pedig meghallgattam vagy tízet cédéről. Nálam ez is szerepet játszott benne, hogy annyira nem jött be az előadás.
Annyit tennék hozzá Iva írásához, hogy bár kevésbé ismert, de Daniel Auber is komponált egy Manon Lescaut operát. Ennek a hangfelvétele az EMI-él jött ki ha jól emlékszem. Ennek zenéje sokkal könnyedebb, mint Puccini vagy Massenet muzsikája. Eme két zeneszerző Manon operája után pedig gyakorlatilag teljesen feledésbe is merült. Egyébként a Manon balett engem se fogott meg különösebben. A víg özvegyen egy alkalommal jót szórakoztam, de kiemelkedőnek azt se éreztem (mármint a koreográfiát és a zenei feldolgozást). Viszont Kesselyák kitett magáért és igazán szép, lírai hangzásvilágot produkált kezei alatt a zenekar. Megannyi színt és érzelmet felvillantva. Nekem Massenet nem a kedvenc operaszerzőm, sőt. Két operáját (Werther és Thaïs) kivételével egyik színpadi műve se fogott meg különösebben. Pedig meghallgattam vagy tízet cédéről. Nálam ez is szerepet játszott benne, hogy annyira nem jött be az előadás.
5321 tollnok 2015-03-03 13:01:24 [Válasz erre: 5320 macskás 2015-03-03 09:28:37]
[url]http://nol.hu/kultura/20130319-nabucco_a_terben-1374147;Fáy közvetlenül a miskolci bemutató urán írt Kesselyák rendezéséről.[/url] Nekem ez nem tűnik negatív hangúnak. De mindegy is: ha ez a rendezés kellett hozzá, hogy halljuk Agachét a címszerepben, ám legyen.
[url]http://nol.hu/kultura/20130319-nabucco_a_terben-1374147;Fáy közvetlenül a miskolci bemutató urán írt Kesselyák rendezéséről.[/url] Nekem ez nem tűnik negatív hangúnak. De mindegy is: ha ez a rendezés kellett hozzá, hogy halljuk Agachét a címszerepben, ám legyen.
5320 macskás 2015-03-03 09:28:37 [Válasz erre: 5314 miketyson 2015-02-26 12:32:30]
És Fáy? A két hályogkovács. És a sornak ezzel sajnos nincs vége.
És Fáy? A két hályogkovács. És a sornak ezzel sajnos nincs vége.
5319 tollnok 2015-03-03 05:44:39
Nyáry tényleg borzasztó volt és valamelyik nap láttam, az Opera honlapján, hogy előreláthatólag ő énekli majd a tenor főszerepet a szegediek Hoffmann meséiben a primaverán. Hát nagyon szeretem ezt az operát és vártam már, hogy élőben láthassan, de azok után amit pénteken Nyári a Nabuccoban produkált erősen gondolkodom rajta, hogy elmegyek és megnézem vele a Hoffmant is.
Nyáry tényleg borzasztó volt és valamelyik nap láttam, az Opera honlapján, hogy előreláthatólag ő énekli majd a tenor főszerepet a szegediek Hoffmann meséiben a primaverán. Hát nagyon szeretem ezt az operát és vártam már, hogy élőben láthassan, de azok után amit pénteken Nyári a Nabuccoban produkált erősen gondolkodom rajta, hogy elmegyek és megnézem vele a Hoffmant is.
5318 zalbarna 2015-02-26 16:39:48
Kedves Parampampoli, Ppp, Werbőczy, Kicsi Liú, Yatu92, von und zu Guttenberg, stb nicnévre hallgató egyetlen személy ! Többedmagammal együtt nyomatékosan kérlek, hogy ugyanúgy, mint a többi fórumtársad, használj egyetlen nicknevet ! Nálunk a momuson ez a sok nicknévvel való játszadozás nem szokás !
Kedves Parampampoli, Ppp, Werbőczy, Kicsi Liú, Yatu92, von und zu Guttenberg, stb nicnévre hallgató egyetlen személy ! Többedmagammal együtt nyomatékosan kérlek, hogy ugyanúgy, mint a többi fórumtársad, használj egyetlen nicknevet ! Nálunk a momuson ez a sok nicknévvel való játszadozás nem szokás !
5316 Werbőczy 2015-02-26 15:26:00 [Válasz erre: 5315 zalbarna 2015-02-26 14:49:05]
Mennyit ittál? Ejnye, még elég korán van testvér!
Mennyit ittál? Ejnye, még elég korán van testvér!
5314 miketyson 2015-02-26 12:32:30 [Válasz erre: 5313 tollnok 2015-02-25 21:14:33]
László Ferenc biztosan negatív volt a Magyar Narancsban.
László Ferenc biztosan negatív volt a Magyar Narancsban.
5313 tollnok 2015-02-25 21:14:33
Külön köszönet, hogy valaki le merte írni, ki merte fejteni, hogy az egyébként tehetséges karmester Nabucco rendezése enyhén szólva is problematikus és megkérdőjelezhető. Borítékoltam a 15-i előadás után, hogy majd minden kritikus dicsérni fogja Kesselyák rendezését. Hát az eddig olvasottak ppp írásának kivételével valóban ezt is tették.
Külön köszönet, hogy valaki le merte írni, ki merte fejteni, hogy az egyébként tehetséges karmester Nabucco rendezése enyhén szólva is problematikus és megkérdőjelezhető. Borítékoltam a 15-i előadás után, hogy majd minden kritikus dicsérni fogja Kesselyák rendezését. Hát az eddig olvasottak ppp írásának kivételével valóban ezt is tették.
5312 szálkák 2015-02-25 10:13:43 [Válasz erre: 5306 Héterő 2015-02-24 19:41:03]
Az alaptörténet forrása nem a Tóra/sic/ - jelentése "a Tan" - Mózes I-V. könyvei, hanem a szintén a Szentírásban /Tanak (héber)/ található Dániel könyve a Nöbiimben /próféták/. A Tóra/sic!/ hitelessége nem a történeti-történelmi hűség kapcsán vizsgálandó. Egy-két szektán kívül pl. senki nem állítja, hogy Isten konkrétan hat nap alatt teremtette a világot, vagy hogy a tiltott fa gyümölcsének fogyasztása miatt szenved az ember az áteredő bűntől. Verdit nem kell sajnálni, mert a kiejtésnek megfelelő prozódia szerepel ritmusképletében - lásd az idézett "il popol di Giuda..." ütemét. A belinkelt címhez hasonló többiben is megtalálod Júda helyes írásmódját. Ezt alátámasztásnak szántam a Júda-Juda polémiánkra. S ha már; nem válik nemtelenné egy vita, csak mert az egyik fél más állásponton van. Sajnos sokkal több dolog van, amihez nem értek, mint amiben viszonylag tájékozottabb vagyok, ezért nem érzem bántó szándéknak, ha okkal kijavítanak. Ezt a Csikó-izét nem értem, de nem is muszáj mindent értenem. A régi fordítás esetleges sutaságaival - mert ízlés kérdése - nem foglalkoztam, ne kérd számon. Válaszodat tisztelettel elolvasom, de nekem kb. ennyi volt benne.
Az alaptörténet forrása nem a Tóra/sic/ - jelentése "a Tan" - Mózes I-V. könyvei, hanem a szintén a Szentírásban /Tanak (héber)/ található Dániel könyve a Nöbiimben /próféták/. A Tóra/sic!/ hitelessége nem a történeti-történelmi hűség kapcsán vizsgálandó. Egy-két szektán kívül pl. senki nem állítja, hogy Isten konkrétan hat nap alatt teremtette a világot, vagy hogy a tiltott fa gyümölcsének fogyasztása miatt szenved az ember az áteredő bűntől. Verdit nem kell sajnálni, mert a kiejtésnek megfelelő prozódia szerepel ritmusképletében - lásd az idézett "il popol di Giuda..." ütemét. A belinkelt címhez hasonló többiben is megtalálod Júda helyes írásmódját. Ezt alátámasztásnak szántam a Júda-Juda polémiánkra. S ha már; nem válik nemtelenné egy vita, csak mert az egyik fél más állásponton van. Sajnos sokkal több dolog van, amihez nem értek, mint amiben viszonylag tájékozottabb vagyok, ezért nem érzem bántó szándéknak, ha okkal kijavítanak. Ezt a Csikó-izét nem értem, de nem is muszáj mindent értenem. A régi fordítás esetleges sutaságaival - mert ízlés kérdése - nem foglalkoztam, ne kérd számon. Válaszodat tisztelettel elolvasom, de nekem kb. ennyi volt benne.
5311 IVA 2015-02-25 03:21:30 [Válasz erre: 5310 IVA 2015-02-25 03:07:48]
ezeknek a súlyos jelzőket → ezeket a súlyos jelzőket
ezeknek a súlyos jelzőket → ezeket a súlyos jelzőket
5310 IVA 2015-02-25 03:07:48 [Válasz erre: 5296 Héterő 2015-02-24 04:46:38]
Kedves Héterő! Nekem ez a rímpár, ez a szöveg nem borzalmas, nem hamis, nem gyalázatos. Ilyen jelzőket a számomra elfogadhatatlan rendezésekre tartalékolok. (Szerintem Te sem fecsérelnéd ezeknek a súlyos jelzőket tiszteletre méltó fordításokra, ha látnád az előadásokat. Miután nem szoktál beszámolókat írni, gondolom, nem nézed azokat.) Biztos, hogy amikor természetes dolog lett zenés színpadi művek szövegét (az olvasmányokhoz és a drámákhoz hasonlóan) műfordítani a nézők anyanyelvére, a műfordítók szándéka az eredeti szövegek igazi tartalmának közvetítése volt. Ennek mindenkor határt szabott, ma is határt szab, az énekelhetőség, az énekkel élvezhetőség feltétele. (Nem előkelően mellőzöm a feliratozó olvasását, hanem boldogan. Az Arabella és Az árnyék nélküli asszony először látott előadásain olvastam is a szöveget, de jobban tudtam volna koncentrálni az előadásra, a zenére, ha magyarul énekelnek.) A műfordítók nem azért hűtlenek időnként az eredeti szöveghez, hogy beszajkózandó marhaságokat gyártsanak. Egy madár vagy egy virág nevének megváltoztatása a közvetítést szolgálhatja, korántsem olyan vérlázító hamisítás, mint más történelmi korba csúsztatni egy darab cselekményét, vagy hivatásos szajhaként ábrázolni egy félrelépett, vagy csupán kacér asszonyt. Elismerem, hogy a Nabuccóból idézett sorok olaszul – és az operaszövegek eredeti nyelven általában – szebbek, dallamosabbak, mint fordításban.* Viszont a magyar közönségnek csak egy töredéke érti meg ezt a szépséget. Az itáliai égboltról tűző nap által beérlelt narancs is aromásabb, ízletesebb, lédúsabb, mint amelyet féléretten szüretelnek le, majd a magyar raktárakban utóérlelnek és utórohasztanak (különösen, ha a kereskedelem eleve a rosszabb minőségű árut vásárolja fel a lakosságnak, ráadásul nem is Itáliában, hanem Spanyolországban). Ami olasz, azt nem élvezhetjük bárhol, és nem adatik meg olaszként élveznünk. De az operával mégis jobban jártunk, mint a naranccsal, mert azt becsülettel, szeretettel, műgonddal és művészettel közvetítették felénk, természetesen nem mindent egyforma eredménnyel. A begyöpösödöttséget kikérve magamnak, nem kritikátlanul fogadom el a régenvoltat, hanem jobb híján. Nyitott vagyok jobb (szöveghűbb, szebben hangzó, még élvezhetőbb) műfordításokra – ami persze csak elmélet, mert most az eredeti nyelvű előadások és a villanyújság divatja uralkodik, nem készülnek magyar nyelvű rádió- és lemezfelvételek, sőt semmilyenek sem. Ez sem lesz így örökké, csak lehet, hogy nem érjük meg ennek a fajta előkelőségnek a hanyatlását. Nem igaz, hogy az opera-énekszóból sem magyarul, sem olaszul nem lehet egy árva szót sem érteni! Ha így lenne, nem lennének operaslágerek, az emberek nem énekelnének operákból kis társaságuk vagy saját kedvükre. Biztos, hogy nem lehet mindent első hallásra megérteni. Az opera nem is egyszeri hallgatásra való, a jó művek addig hallgattatják magukat, míg a néző „megtanulja” a dallamukat, szöveggel. Tessék hallgatni a magyar kiválóságok felvételeit, nagyon sokat lehet érteni belőlük, nemritkán mindent. Az anyanyelvű tolmácsolásban van egy olyan érzelmi többlet, amelyet hiába keresünk az eredetiben, ha az énekes nem anyanyelvi szinten beszéli az idegen nyelvet, csak a külföldi énekesek modorát utánozza. Ez az érzelmi többlet ugyanakkor egyedülálló módon érinti meg a befogadót, a hallgatót. * Lehet, hogy az általánosítás ez esetben is óvatlanság. Bár én nem ismerem a The Flintstones c. rajzfilmsorozat eredeti változatát, és nem is tudok angolul olyan szinten, hogy ezt megítélhetném, a köztudat, sőt legenda szerint Romhányi József a költészetnek és az élvezhetőségnek az eredetit megszégyenítő többletével ajándékozta meg a Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki magyar nézőit. Nem zárhatjuk ki, hogy ilyesmi előfordulhatott a magyar vers-, próza- és drámafordítás, akár az operafordítás történetében is, még ha nem is a teljes művek, hanem csupán egy-egy részlet, fordulat, kifejezés leleményes, magasrendű, örökbecsűnek bizonyuló megoldásának esetében.
Kedves Héterő! Nekem ez a rímpár, ez a szöveg nem borzalmas, nem hamis, nem gyalázatos. Ilyen jelzőket a számomra elfogadhatatlan rendezésekre tartalékolok. (Szerintem Te sem fecsérelnéd ezeknek a súlyos jelzőket tiszteletre méltó fordításokra, ha látnád az előadásokat. Miután nem szoktál beszámolókat írni, gondolom, nem nézed azokat.) Biztos, hogy amikor természetes dolog lett zenés színpadi művek szövegét (az olvasmányokhoz és a drámákhoz hasonlóan) műfordítani a nézők anyanyelvére, a műfordítók szándéka az eredeti szövegek igazi tartalmának közvetítése volt. Ennek mindenkor határt szabott, ma is határt szab, az énekelhetőség, az énekkel élvezhetőség feltétele. (Nem előkelően mellőzöm a feliratozó olvasását, hanem boldogan. Az Arabella és Az árnyék nélküli asszony először látott előadásain olvastam is a szöveget, de jobban tudtam volna koncentrálni az előadásra, a zenére, ha magyarul énekelnek.) A műfordítók nem azért hűtlenek időnként az eredeti szöveghez, hogy beszajkózandó marhaságokat gyártsanak. Egy madár vagy egy virág nevének megváltoztatása a közvetítést szolgálhatja, korántsem olyan vérlázító hamisítás, mint más történelmi korba csúsztatni egy darab cselekményét, vagy hivatásos szajhaként ábrázolni egy félrelépett, vagy csupán kacér asszonyt. Elismerem, hogy a Nabuccóból idézett sorok olaszul – és az operaszövegek eredeti nyelven általában – szebbek, dallamosabbak, mint fordításban.* Viszont a magyar közönségnek csak egy töredéke érti meg ezt a szépséget. Az itáliai égboltról tűző nap által beérlelt narancs is aromásabb, ízletesebb, lédúsabb, mint amelyet féléretten szüretelnek le, majd a magyar raktárakban utóérlelnek és utórohasztanak (különösen, ha a kereskedelem eleve a rosszabb minőségű árut vásárolja fel a lakosságnak, ráadásul nem is Itáliában, hanem Spanyolországban). Ami olasz, azt nem élvezhetjük bárhol, és nem adatik meg olaszként élveznünk. De az operával mégis jobban jártunk, mint a naranccsal, mert azt becsülettel, szeretettel, műgonddal és művészettel közvetítették felénk, természetesen nem mindent egyforma eredménnyel. A begyöpösödöttséget kikérve magamnak, nem kritikátlanul fogadom el a régenvoltat, hanem jobb híján. Nyitott vagyok jobb (szöveghűbb, szebben hangzó, még élvezhetőbb) műfordításokra – ami persze csak elmélet, mert most az eredeti nyelvű előadások és a villanyújság divatja uralkodik, nem készülnek magyar nyelvű rádió- és lemezfelvételek, sőt semmilyenek sem. Ez sem lesz így örökké, csak lehet, hogy nem érjük meg ennek a fajta előkelőségnek a hanyatlását. Nem igaz, hogy az opera-énekszóból sem magyarul, sem olaszul nem lehet egy árva szót sem érteni! Ha így lenne, nem lennének operaslágerek, az emberek nem énekelnének operákból kis társaságuk vagy saját kedvükre. Biztos, hogy nem lehet mindent első hallásra megérteni. Az opera nem is egyszeri hallgatásra való, a jó művek addig hallgattatják magukat, míg a néző „megtanulja” a dallamukat, szöveggel. Tessék hallgatni a magyar kiválóságok felvételeit, nagyon sokat lehet érteni belőlük, nemritkán mindent. Az anyanyelvű tolmácsolásban van egy olyan érzelmi többlet, amelyet hiába keresünk az eredetiben, ha az énekes nem anyanyelvi szinten beszéli az idegen nyelvet, csak a külföldi énekesek modorát utánozza. Ez az érzelmi többlet ugyanakkor egyedülálló módon érinti meg a befogadót, a hallgatót. * Lehet, hogy az általánosítás ez esetben is óvatlanság. Bár én nem ismerem a The Flintstones c. rajzfilmsorozat eredeti változatát, és nem is tudok angolul olyan szinten, hogy ezt megítélhetném, a köztudat, sőt legenda szerint Romhányi József a költészetnek és az élvezhetőségnek az eredetit megszégyenítő többletével ajándékozta meg a Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki magyar nézőit. Nem zárhatjuk ki, hogy ilyesmi előfordulhatott a magyar vers-, próza- és drámafordítás, akár az operafordítás történetében is, még ha nem is a teljes művek, hanem csupán egy-egy részlet, fordulat, kifejezés leleményes, magasrendű, örökbecsűnek bizonyuló megoldásának esetében.
5308 Héterő 2015-02-24 20:19:41 [Válasz erre: 5307 álmodó 2015-02-24 20:13:04]
Ahogy nemrég konstatáltam: nemcsak szép, de okos is! :-)
Ahogy nemrég konstatáltam: nemcsak szép, de okos is! :-)
5306 Héterő 2015-02-24 19:41:03 [Válasz erre: 5305 szálkák 2015-02-24 19:18:57]
- Ne keverd bele szegény Verdit nemtelen vitába, nem kiejtetted, hanem [u]leírtad[/u] a nevet! Csikóvszkij-t meg biztosan Tschaikowski-nak írod... - Csak a libretto a kérdés, nem a történeti hűségről beszélünk. Vicces is lenne, hiszen az alaptörténet forrásául szolgáló tórák (inkább, mint az általunk ma ismert Biblia...) hitelessége körül van némi bizonytalanság. - Ha viszont tényleg csak pontosítani szeretnél, miért nem mondod most meg álmodónak, hogy se szenvedés, se jajgatás nincs ott, ahol ő "megszokta", csak egy kapitális fordítási baki a dicesti-re. Ah! tu dicesti... o popolo... Solleva Iddio, solleva Iddio l'afflitto!
- Ne keverd bele szegény Verdit nemtelen vitába, nem kiejtetted, hanem [u]leírtad[/u] a nevet! Csikóvszkij-t meg biztosan Tschaikowski-nak írod... - Csak a libretto a kérdés, nem a történeti hűségről beszélünk. Vicces is lenne, hiszen az alaptörténet forrásául szolgáló tórák (inkább, mint az általunk ma ismert Biblia...) hitelessége körül van némi bizonytalanság. - Ha viszont tényleg csak pontosítani szeretnél, miért nem mondod most meg álmodónak, hogy se szenvedés, se jajgatás nincs ott, ahol ő "megszokta", csak egy kapitális fordítási baki a dicesti-re. Ah! tu dicesti... o popolo... Solleva Iddio, solleva Iddio l'afflitto!
5305 szálkák 2015-02-24 19:18:57 [Válasz erre: 5303 Héterő 2015-02-24 18:31:57]
A baj nem itt kezdődik, de még csak nem is a tájékozatlanságnál, hiszen az tanulással kiküszöbölhető.És nem kioktatásnak, morgolódásnak, hanem pontosításnak szántam. Nem opera libretto felől kell megközelíteni, hanem a Biblia felől hiszen a történet azon alapszik. Júda/sic/ népe ismert történelmi, egyben teológiai fogalom. [url]https://www.biblegateway.com/passage/?search=2+Kr%C3%B3nika+36&version=ERV-HU;Júda[/url] egyike Izrael /aki Elohimmal küzdött/= Jákob pátriárkáinak, azaz Jákob /Izrael/ 12 törzsének. Amivel összetéveszted, az a történelem során két részre szakadt ország - Júdea, és Izrael. Verdi kottaképe - természetesen - hűen tükrözi a helyes kiejtést
A baj nem itt kezdődik, de még csak nem is a tájékozatlanságnál, hiszen az tanulással kiküszöbölhető.És nem kioktatásnak, morgolódásnak, hanem pontosításnak szántam. Nem opera libretto felől kell megközelíteni, hanem a Biblia felől hiszen a történet azon alapszik. Júda/sic/ népe ismert történelmi, egyben teológiai fogalom. [url]https://www.biblegateway.com/passage/?search=2+Kr%C3%B3nika+36&version=ERV-HU;Júda[/url] egyike Izrael /aki Elohimmal küzdött/= Jákob pátriárkáinak, azaz Jákob /Izrael/ 12 törzsének. Amivel összetéveszted, az a történelem során két részre szakadt ország - Júdea, és Izrael. Verdi kottaképe - természetesen - hűen tükrözi a helyes kiejtést
5304 álmodó 2015-02-24 18:37:14 [Válasz erre: 5303 Héterő 2015-02-24 18:31:57]
Hűha, miket tudsz...! érdekes amiket írsz, tényleg. :-) Ó, nekem nem bántja a szememet semmi, csak beugrott a régi szöveg :-) És asszem volt egy régebbi is, amelyikben 'A könny már ott reszket, a megdermedt pillán" helyett még azt énekelték "Se jog sincsen törvény..." - Ezt biztos egy kínai fordította. :-D
Hűha, miket tudsz...! érdekes amiket írsz, tényleg. :-) Ó, nekem nem bántja a szememet semmi, csak beugrott a régi szöveg :-) És asszem volt egy régebbi is, amelyikben 'A könny már ott reszket, a megdermedt pillán" helyett még azt énekelték "Se jog sincsen törvény..." - Ezt biztos egy kínai fordította. :-D
5303 Héterő 2015-02-24 18:31:57 [Válasz erre: 5299 álmodó 2015-02-24 14:33:35]
Nono! Biztosan Júdás népére gondolt, így (kis értelmi bővítéssel) jó is lenne: a rég halott Juda törzséből való nép kezd keseregni. Mások is gyakran keverik a két fogalmat, de logikusabb az a megközelítés, hogy Juda = személynév (magyar megfelelője a Júdás); Judea = ország(rész). A Júda - Júdea forma nem szerencsés (mitől lett hosszú ú?); Júdás viszont van, így a "Júdás népe, hé, mi! Kezdhetünk gyászolni!" egész jó kis szöveg lehetne a következő, még extravagánsabb Nabucco-rendezéshez. A Júdás-névhez derekas adag utálkozás kötődik a magyar nyelvben is, ha a popolo - azaz a kórus - így buzdítaná magát gyászra, a magyar néző mindenféle ide nem való dologra asszociálna. Én maradnék a javasolt változatnál, a fiait sem tartom rossznak (v.ö. Pireneusok gyermekei); emelkedett tartalomról van szó, a megtámadott haza, ország, hon (hon)fiai sírnak most. Csak egyet nem értek: A könnyek vad árja = Il popol di Giuda megfeleltetésére sem a kedves szálkák, sem a szépséges álmodó nem morgolódott, de a Judea fiai ~ Ju(')d(e)a népe mindkettejüknek bántja a szemét. És ez a nagyobb baj.
Nono! Biztosan Júdás népére gondolt, így (kis értelmi bővítéssel) jó is lenne: a rég halott Juda törzséből való nép kezd keseregni. Mások is gyakran keverik a két fogalmat, de logikusabb az a megközelítés, hogy Juda = személynév (magyar megfelelője a Júdás); Judea = ország(rész). A Júda - Júdea forma nem szerencsés (mitől lett hosszú ú?); Júdás viszont van, így a "Júdás népe, hé, mi! Kezdhetünk gyászolni!" egész jó kis szöveg lehetne a következő, még extravagánsabb Nabucco-rendezéshez. A Júdás-névhez derekas adag utálkozás kötődik a magyar nyelvben is, ha a popolo - azaz a kórus - így buzdítaná magát gyászra, a magyar néző mindenféle ide nem való dologra asszociálna. Én maradnék a javasolt változatnál, a fiait sem tartom rossznak (v.ö. Pireneusok gyermekei); emelkedett tartalomról van szó, a megtámadott haza, ország, hon (hon)fiai sírnak most. Csak egyet nem értek: A könnyek vad árja = Il popol di Giuda megfeleltetésére sem a kedves szálkák, sem a szépséges álmodó nem morgolódott, de a Judea fiai ~ Ju(')d(e)a népe mindkettejüknek bántja a szemét. És ez a nagyobb baj.
5302 álmodó 2015-02-24 18:27:52 [Válasz erre: 5299 álmodó 2015-02-24 14:33:35]
Hmm... Nem "szenvedett" hanem "jajgatott" Mindegy. :-D
Hmm... Nem "szenvedett" hanem "jajgatott" Mindegy. :-D
