Ezzel nem fogok vitatkozni, a 120 tagú énekkar gondot okozott. Szerintem tudtunk mozdulni, főleg, mivel a nők felmentek a galériára, a pasik meg masíroztak ide-oda, ha sikerült ezt megtekinteni. Viszont azt, hogy a nézőknek tetszik-e az előadás, a legfontosabb szempontnak tartom. Ugyanis a nézőknek készül. Sajnálom, rossz lehet mindig utálkozva bemenni a házba. Illetve, nem, nem sajnálom.
Nem tudom, hogy mit jelent az, hogy "ma", de úgy látom, hogy az utóbbi időben a világ kezd kifordulni a sarkából. Mert pl. egy 2000-es évek eleji rendezés általában véve teljesen más volt, a videókon, ahol a szereplők közelről tanulmányozhatók, látszik, hogy minden gesztus, mimika, mozgás mennyire kidolgozott, és követi a zenei frázisokat. Tehát óriási munka lehet a színpadon való mozgás és minden más aprólékos kidolgozása, van a rendezőnek elég feladata. Nekem nem a korhű jelmezek, vagy díszletek hiányoznak, itt egészen másról van szó. Én azt utasítom el, amikor a rendező a saját téveszméit viszi fel a színpadra, amikor tönkreveri a mű komplexitását, és durván, otrombán, kényszeresen mindent a saját nézppontjára és elképzelésére szűkít, és erőszakosan azt nyomja le a közönség torkán. Te nem gondolhatsz másra, és nem láthatsz, nem hallhatsz semmi mást, csak azt, amit én gondolok, hallok és látok a műről, és amit én teszek eléd. Te egy fogyasztó vagy, tessék, itt az abrak.
Ez a hagyományos felfogás, de ma már a prózai színházakkal együtt az operákban is a rendezők értelmezik a darabokat. Ha felkészültek, jól ismerik a művet, a szerzőt, van gondolatuk, akkor én tudom szeretni a modern rendezéseket. A többségük olyan, amiben van nekem tetsző ötlet és olyan is, ami nem tetszik. Nem fogok példákat sorolni. Azokat is megpróbálom elviselni, ami komolyan kiakaszt, ilyen azért kevés volt. Lehet, hogy egyszer majd visszacsap a trend és jönnek az ultra-korhű értelmezések, de egyelőre nem látom ezt jönni. Én nyitottságot és türelmet javasolok azoknak, akik a hagyományos produkciókat szeretik, jobb, mint mérgelődni.
Szerintem a rendezőnek ugyanaz a dolga, mint a karmesternek, az énekeseknek, a zenészeknek, a fővilágosítónak, a függönyhuzogatónak, stb.: legjobb képességei szerint a zeneszerző műve előadásának a szolgálata. Tehát a rendező nem társzerző. Még a librettó írója is a zeneszerzőnek van alárendelve, mert ha a zeneszerzőnek nem tetszik, amit csinál, akkor kihúzza a szöveget, vagy kirúgja a librettistát. Viszont a zeneszerzőnek már nincsen lehetősége arra, hogy kirúgja a rendezőt, ha a rendező egyénieskedik és nem a zeneszerző elképzelését valósítja meg. Nincs rá lehetősége, hiszen halott. Ezért a rendezőnek iszonyúan nagy a felelőssége, és ahhoz, hogy a munkáját valóban eredményesen tudja elvégezni, a tehetség, elhivatottság, türelem és elszántság mellett alázat szükséges. Ha az alázat hiányzik, akkor akár a legtehetségesebb és legötletesebb rendezés sem ér semmit. Ezt most nem egy konkrét rendezésre írtam, hanem csak úgy, általában. :)
Szerintem egyrészt tényleg eléggé el volt rejtve, és valljuk be, nagy jelentősége nincs. Nézd, kedves Zéta, az én férjem meglehetősen konzervatív ízlésű, de ez az előadás tetszett neki. Azt mondanám, nem volt benne provokatív, durva üzenet. Veletek az a baj(om), hogy annyira érzelmi síkon ítéltek, annyira utáljátok a vezetést, hogy előítélettel, hogy ne mondjam utálkozva ültök be minden előadásra. Ez a produkció a nézőknek tetszett -tudtam előre, hogy a látvány elviszi -, zeneileg szerintem is kimagasló volt, miért kell fanyalogni? Érdemes lenne néha kicsit minimum objektívnek lenni, gondolom én.
Szeretem az olyan "rendezői üzenetet", amit csak nézőtér harmada tud észrevenni - ha egyáltalán.
Lineárisan tetszik gondolkodni. Mondjuk nem csodálkozom, aki szerint az a rettenetes bayreuthi rendezés jó, az tényleg képtelen elvonatkoztatni s leírt betűktől.
A Lohengrin-kritikához fűznék hozzá néhány dolgot. Két helyen is olvastam olyat, hogy "a rendezés ellenére", "negligálták a rendezést. A kedves kritikus nincs képben. Tetszik vagy nem a rendező munkássága,egy biztos, nem egy diktátor. Rugalmasan hagyja a szereplőket alakítani. Ha a kritikus úr látta mindkét szereposztást, láthatta, hogy több dolgot másként játszott egyik illetve másik szereplő. És ez nem okozott problémát. Mint ahogy a nemzetközi szereposztás szerelmespárjának elengedték a parókát, jobb is így amúgy. Szóval kár kajánkodni. Aztán megjegyezném, hogy mikor Rajna Martint kinevezték első karmesternek, itt is ment a hőbörgés, hogy miért és hogy képzelik, egy huszonéves fiatalembert ilyen pozícióba helyezni. Gondolom, most már kiderült ennek a kinevezésnek a jogossága. Valamint szívesen segítek, ha a kritikus úr nehezen értelmezi a látottakat: a király meggyilkolásának az az oka, hogy a visszatérő Gottfried herceg már más értékrendet követ, nem óhajtja a Lohengrin által rá hagyott örökséget átvenni, hanem leszámol a múlttal. (Nem mondom, hogy egyetértek vele, de ez a különben nagyon egyszerűen dekódolható üzenet.)
Köszi ezt a csodás Pamina-Papageno kettőst. És ez a Figaro!
-ZÉTA- Dene József operaénekesre emlékező írásához fűzök adalékokat - érdekességképp:
Andor Éva – szoprán, Barlay Zsuzsa – alt,
Szőnyi Ferenc – tenor, Dene József - basszbariton MRT
Énekkara km.: Párkai István - zongora vezényel Vásárhelyi Zoltán zenei rendező:
- (nincs bemásolva a lektorcédula vége!) KM-5248 1965.02.06-08., 15-16
Lendvay Kamilló - Urbán Gyula költeménye: Orogenesis - Új hegyek születtek - oratórium Vlagyimir Iljics Lenin emlékezetére (42.00) Andor Éva - szoprán, Szirmai Márta - alt, Palcsó Sándor - tenor, Réti József - tenor, Dene József - basszbariton Kozák László - próza MRT Énekkara (karigazgató Sapszon Ferenc) MRT Szimfonikus Zenekara vezényel Lehel György zenei rendező: Fejes Cecília KM-9966 1970.03.23.
Szentmártoni István - feldolgozta Behár György: Zengjük a dalt (1.45) Dene József - basszbariton MRT Énekkara MRT Szimfonikus Zenekara vezényel Lehel György zenei rendező: Erkel Tibor KM-7035 1966.06.24
Gál Zsuzsa fordítása: A rejtélyes trombitás (11.25) Mikes Ibolya, Palcsó Sándor – tenor, Dene József - basszbariton Tarjáni Ferenc - kürt MRT Énekkara vezényel Sapszon Ferenc zenei rendező: Fejes Cecília KM-5779 1965.07.01.
Johannes Brahms - Georg Friedrich Daumer versei Részletek az "Új szerelmi dalkeringők"-ből (Neue Liebeslieder) (18.40)
1. Ó, szív, ne várd a partot (Verzicht, o Herz, auf Rettung) /vegyeskar/ 2. Rémít és borzaszt az éj (Finstere Schatten der Nacht) /vegyeskar/ 13. Ne jöjj, kedvesem, hozzám ily közel (Nein Geliebter setze dich) /Andor - Barlay/ 5. Jól vigyázz, te szép legény (Wahre, wahre deinen Sohn) /női kar/ 4. Te éjsötét szem (Ihr schwarzen Augen) /Dene + ffikar/ 12. Zordon táj (Schwarzer Wald, dein Schatten ist so düster) /vegyeskar/ 9. Szívemben érzem (Nagen am Herzen fühl ich) /Andor/ 10. Új csók, ha vár (Ich kose süss mit der und der) /Szőnyi/ 8. Hímes pázsit (Weiche Gräser im Revier) /vegyeskar/ 7. Hull a zápor (Vom Gebirge Well auf Well) /vegyeskar/ 14. Gyújt a lángja (Flammenauge, dunkles Haar) /vegyeskar/
Andor Éva – szoprán,
Barlay Zsuzsa – alt, Szőnyi Ferenc – tenor, Dene József - basszbariton MRT Énekkara km.: Párkai István, Pázmány
Tibor - zongora vezényel Vásárhelyi Zoltán zenei rendező: - (nincs bemásolova a
lektorcédula vége!) KM-5248 1965.02.06-08., 15-16
Grabócz Miklós feldolgozása: „A Bajkálon túli vad sztyeppén” (4.30)
Grabócz Miklós feldolgozása: "Úgy elcsigáz" (4.15)
Andor Éva – szoprán, Barlay Zsuzsa – alt, Palcsó Sándor – tenor, Dene József - basszbariton
Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Róna Frigyes
Zenei rendező: Fejes Cecília. A rádiófelvétel időpontja: 1966.12.20.
Például kicsodák? Én nem figyeltem erre.
Sajnos, más operaénekesről is tudni, hogy nem kapott semmi szerepet az évadban az Operában.
Kedves Zéta, nagy köszönet a Váradi Zita interjúért! Ez a második rész még érdekesebb, a művésznő igazán alaposan mesél önmagáról, az operaéneklés rögös útjáról, nehézségekről és örömökről. Nagyon bölcsen gondolkozik, örülhetnek a növendékei, ha ezt adja át nekik. De az, hogy idén már egyáltalán nem kapott szerepet az operában, megdöbbentett!
Elolvastam Zétának Váradi Zita operaénekesnővel készített
kétrészes interjúját. Köszönöm. A Művésznő nagyon érdekes, fontos gondolatokat
osztott meg magáról, hitvallásáról, a tanításról, a művészi pálya nehézségeiről,
az éneklés örömeiről, a színpadi játszásról, a szerep érzésvilágába való felejtkezésről,
és egyáltalán, öröm volt jobban megismerni Őt magát, honnét indult el és hova
érkezett meg. Megismerhetünk egy pályaívet, amely szinte göröngyök nélkülinek
mondható.
Nagyon tartalmas interjú!
Micsoda boldog idők voltak még, amikor Debrecenben olyan operaélet volt, mint amiről Várady Zita beszélt!
Barátaim! Hamarosan néhány napig Felső-Ausztriában tartózkodom,fő célom az általam mélységesen szeretett zeneszerző hattyúdalát és gondos kezek általi rekonstrukcióját meghallgatandó. Az épületről és egyebekről IS be fogok számolni e hasábokon. Helyesebben a Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek c. fórumban.
Uusitalo nálam sajnos kimaradt, de súlyos betegségből felépülve ismét énekelni, nem mindennapi teljesítmény. Valóban nagy élmény lehetett!
Koniecznyt nem véletlenül hagytam ki...
MüPa Wagner Napok kikezdhetetlen, örök baritonja. Legutòb Bècsben làttam kèt ève, nekem elèg sùlytalan Telramund volt, főleg a szèdületes Nina Stemme Ortrùdja àrnyèkàban.
Bocsànat, de nekem kèt pompàs basszus Gurnemanzom volt, Polgàr Làszlò ès Matti Salminen. A 2006-os első MüPàs Gurnemanz is jò volt, ès basszus. Egy igazi Kèkszakàllù is inkàbb basszus-basszbariton, ebben is Polgàr Làszlò lesz örök etalonom. MÀO èvkönyvben az egyik szerzőnek Faragò Andràs volt az eszmènyi Kèkszakàllù, vele nem làttam, "csak" pl. Boriszt, szintèn basszbariton. A basszusokròl leginkàbb Puccini "feledkezett meg", egy szàl Kabàtàriàt bìrt ìrni nekik. A baritonok közül ùjabban ès többen (fèl)pucèr testüket is megmutatjàk a szìnpadon ... ès azon kìvül is.
Törtem a fejemet, hogy ki volt még Wotan a Müpában, és Juha Uusitalo jutott még az eszembe.
Nem akarnék vitatkozni, hiszen én csak Kissjudit Erdáját szerettem volna prezentálni, és szegény Volle, csak mint Pilátus a Crédóba, úgy került képbe. Volle előadását nem minősítettem, csak, mivel kérdezték, belinkeltem a vele kapcsolatos wikipedia cikket, illetve az operabase-t, amelyek szerint Volle egy ismert, és sokat foglalkoztatott énekes és számos felvételen hallható-látható. Nyilván nem egy korszakos bariton, voltak-vannak és feltehetően lesznek is nála jobbak.
"Asztalnál meghalna..."
Az én legelső "Volle-élményem"
Johann Strauss: Simplicius - 3 felvonásos „történelmi” operett
(1887)
Martin Zysset, Michael Volle, Rolf Haunstein, Elizabeth Magnuson, Pjotr Becala,
Oliver Widmer, Martina Janková, Liliana Nikiteanu, a Zürichi Opera Ének-és
Zenekara, vezényel: Franz Welser-Möst.
Nemcsak videón/DVD-n
van meg, hanem az 1999. november 6-i élő rádiós kapcsolás hangfelvétele is
rendelkezésemre áll.
A remete (Wendelin von Grübben) szerepében Michael Volle baritonista alakítása kitűnő volt, akit később Bellini operájában
Beatrice di Tenda ugyancsak zürichi előadásán Filippo szerepében is élvezhettem
felvételről: nagyszerűen helytállt Gruberova oldalán.
Ez az operett egyike
annak a három-négy Johann Strauss-műnek, amelyből a Magyar Rádió még
részleteket sem vett fel. Tehát korábban nem ismertem ezt a darabot. Azt
viszont tudom, hogy 1889-ben Magyarországon is bemutatták, a Népszínházban.
Érdekesség, hogy a
szövegkönyvet az az ekkor még fiatal, kezdő Victor Léon írta, aki 1905-ben Lehár
Ferenc A víg özvegy című világsikerű operettjének librettóját jegyzi majd...
Léon örömmel vágott a
munkába. A libretto irodalmi előzménye: Hans Jacob Christopher von
Grimmelshausen Der abenteuerliche Simplicissimus c. regénye, amit a XVII. század
egyik legkiemelkedőbb irodalmi alkotásának tartottak. A valós történelmi
háttérbe, a harmincéves háború történéseibe helyezett fordulatos cselekmény
szinte kínálta magát színpadra.
A mű számos értékes
zenei részletet tartalmaz, közülük az I. felvonás fináléjára, Simplicius II.
felvonásbeli dalára és Hildegard álomelbeszélésére hívom fel a figyelmet.
A YouTube-on fenn van
a felvétel, utána lehet keresni. Érdemesnek tartom ezt a J. Strauss-ritkaságot
Volle miatt is meghallgatni.
MET Opera on demand-on elérhető felvételei:
Ó, én három kedvenc operaházam saját archivumában néztem szét. Volle-élményem, attól tartok, nincs.
Ja, az operabase többek között ezt írja róla:
...aki pl., ha jòl làtom, jövőre a Scalàban ènekel komplett Ringet = 3 Wotant. Kicsit szètnèzve, ugyanott nem tùl règen a Salomèban ènekelt, tavaly Barakokat a MET-ben, idèn Mandrykàkat Bècsben, szòval fent van mèg a tèrkèpen. Talàn a Straussokat jobban győzi korban, hangban. De mindez csak "statisztika", infò, nem vèlemèny, làtatlanban ès hallatlanban ìrom.
65 évesen már kopik a hang. Tenornál a magasságok, baritonnál - gondolom - a mélységek.
Ez a Wotan katasztrofális !! Mióta éneklik a szerepet féltenorok? Az intelligenciáját valahol másutt kamatoztassa, hang nélkül kevés.
Köszönöm, hogy te is megírtad, így én is meg merem, egyedül nem akartam a nagy hozsannában ünneprontó lenni: abban a bizonyos Giocondában Kissjudit Anna az egyégadta világon semmi különlegeset nem mutatott. Schöck Atala idén ezerszer jobb Vak asszony volt. Hogy milyen most élőben, majd meghalljuk, ha hazajön.
Én is szeretem Láng Dorottyát, hála Istennek elég sokat láthatjuk a Müpában. No, de Kissjudit Anna - sportújságyrói hasonlattal élve - egy egészen más kávéház. :)
Csak most olvasom. Nekem - és talán nem egyedül nekem - nagyon hiányzik az "írdogálásod". Haandelé is, de neki van mentsége...
És pl. Láng Dorottya? Világszép és világszép hang. Szerintem. MÁO-nál zéró opera- és 1 db. oratórium-fellépés.
Köszönjük a megosztást, magáért beszél.
Igen, ez a hajó elment, akárcsak a többi. Én egyáltalán nem értek a zenéhez, de aki nem hallotta meg az óriási potenciált KIssjudit Anna hangjában - már jóval hamarabb, nemcsak a Giocondában -, az süket. Amúgy, szerintem még lenne esélye az Operaháznak, pl. ha meghívná Kissjuditot Kundrynak. Az a szerep biztosan ambicionálná. :)
Szerintem ez a hajó elment...
Persze, igazad van, Kissjudit Anna egy egészen ritka - megkozkáztatom: páratlan - hangmatéria birtokosa. Most még talán megtehetné az Operaház, hogy gyakrabban hívja...
Én csak arra gondoltam, hogy az Opera nem annyira foglalkoztatja őt, mint tehetné. Olykor túl foglalkoztat embereket, másokat meg alig.
