Nagy örömmel olvastam a Giocondáról írt beszámolót. Én ugyan a 20-ikai előadást láttam a két olasz vendégművésszel, akiket én nem dorongolnék le ennyire, főleg a tenort. Már annak örülök, hogy végre "bejött" nekem a darab, amelyet mindeddig dögunalmas népkonyhai epigonmunkának tartottam. Persze nem lesz olyan kedvencem, mint mondjuk a Don Carlos vagy a Falstaff, azt pedig fenntartom, hogy a sztori éktelen marhaság. A mai világban annak is örülhetünk, ha a rendező nem a Madách-féle falanszterbe vagy a híd alá helyezi a cselekményt, amelyet a csövesek játszanak el önmaguk szórakoztatására. Láttam ugyan az Erkelben vagy 6 éve a darabot, akkor némileg oszlott már buksi fejemben a homály, de aztán jött a Covid, és emlékezetem szerint sem a Met, sem a STOP nem kínálta a velencei NEM PROSTI zagyva történetét. A rendezésről csak halvány emlékeim vannak, leginkább a törpék polkorrektül növekedési kihívással küzdő emberek maradtak meg az emlékezetemben. Akkor mintha öten lettek volna, és ha nem tévedek, ők fogták el Enzót? Mivel most ez kimaradt, teljesen céltalan volt, ahogyan szépen átmasíroztak a színpad egyik feléről a másikra. Almási Tóth 360 180 fokkal fordította meg már akkor is a végkifejletet, ami kb. olyan durva hamisítás, mint ha pl. Don Giovannit angyalok vinnék fel a mennyországba, vagy Hagen megszerzi a sellőktől a gyűrűt, és ő lesz a világ ura. Persze a közönség elégtételt érezhet a gaz Barnaba bűnhődése miatt, a vak asszony szomorú sorsára pedig itt és most nem térek ki.
Jut eszembe: A Bruckner-szimfóniákról megkezdett, kiemelkedően jó cikksorozat a Hungaroton-féle BÚS szomorú sorsában osztozik?
Nagyon jó kedvemben vagyok, ezért azt felelem, eltart egy darabig, amíg összetetté válik az ember világképe.
Szerintem ebben az esetben az átdolgozás a rendezésre vonatkozhat, és nem az operára.
Természetesen nem. Örök harag.
Speciel pont a Don Carlos az az opera, ahol az "eredeti forma" elèg sokfèle, jòkora összevisszasàg van a francia ès olasz, 4 ès 5 felvonàsos stb. verziòk között. Inkàbb talàn a "korhű" kifejezès passzolna ahhoz, amit Klàra (viszont)làtni szeretne, nem? Persze van "legeslegelső" vàltozat, amit a pàrizsi ősbemutatò közönsège làtott. Megjegyzem, nekem a franciàul ènekelt Don Carlosok jobban bejönnek, szàmomra a francia nyelv valahogy jobban kifejezi azt az előkelő auràt, amiben az opera jàtszòdik. Remèlem Nagy Katalin fòrumtàrsunk megbocsàt ezèrt a vallomàsomèrt :-)
Te meg egy huszonéves világlátasával es stílusában írogatsz ezek szerint sokkal idősebb létedre. Gáz.
PPP Don Carlos-kritikájából itt elsősorban arra utalok
vissza, ami bennem is hasonló benyomásokat/érzeteket keltett, mint övében. Összességében minden amit leírt, alapvetően csatlakozom gondolataihoz. (Hozzáteszem csak egy előadást láttam így egy szereposztásról van véleményem.) Én is kiemelem László Boldizsárnak a címszereplő alakításáról pozitívan írtakat vagy Kriszta Kinga hullámzó teljesítményére utalásokat, akinek Erzsébet
királyné új szerepéről a bírálatokon túl érdemes volt szót ejteni meglévő kvalitásairól is, megfogalmazva ösztönzőleg ható elismerését. Szennai Kálmán karmesteri tevékenységéről elmondott nézete - a zenekari hangzásról szólva - más véleményekkel ellentétben az enyémmel azonos.
Jegyem a június 1. délelőtti előadásra szólt, a szereposztásból említem még Bretz Gábor (Fülöp király), Palerdi András (Főinkvizitor), Haja
Zsolt (Posa márki), Gál Erika (Eboli), Kiss András operaénekeseket.
A legrosszabb minősítést én is Palerdinak és
Rácz Ritának adom, "lesújtó"-alakításuk”-ra nem találok kellő szavakat... ; a többi
szereplő – bár fontosak az operában –
nálam nem primer, így érdembeli megingásokkal (jól - kevésbé jól - középszerűen) , de alapvetően a várt színvonalon hozták
szerepmegformálásukat.
A rendezés engem is kiakasztott, lehangoló
minősítéséről ugyancsak egyeznek a meglátásaink.
Érdemes itt azt is tudatosítani, idézem
az Opera honlapjáról:
„Az OPERA felkérésére az elismert német
rendező, Frank Hilbrich 2021-ben a Don Carlos végső, ötfelvonásos
olasz változatát vitte színre, amit a budapesti közönség akkor láthatott
először. A lélektanilag gondosan kidolgozott darabot most azonban újra a magyar nézők által is jól ismert, négyfelvonásos formában mutatja be az
Andrássy úti dalszínház, amit a Brémai Színház vezető rendezője és a Berlini
Művészeti Egyetem oktatója személyesen dolgozott át.”
Lehet, hogy László Boldizsár azt a 2 magas C-t az utolsó előadáson darabtemetésnek szánta.
8136-8137
Kedves Tzilike,
Azt írtam erről az előadásról még amikor közvetítették, hogy a pszicholigizálást értem, de a túlzott leegyszerűsítéstől meg viszolygok...
Sajnos egyetértek ppp-vel ezzel a Don Carlos rendezéssel kapcsolatban. Bár én csak a Covid miatti közvetítést láttam, de nem vágyom ezt a hálójában a hátán könyveket cipelő Sziszifuszt újra megnézni kedvenc, gyönyörű Verdi operámban. Én ugyan elég gyakran védem a mai rendezéseket, és szoktam értelmet is látni bennük, de ez az előadás kifejezetten taszított engem. Igaz, a korábbi, gyönyörűséges díszletek és jelmezek anno mélyen belém vésődtek, és micsoda énekeseket is hallhattam akkor, sőt, még a fiamat, majd a menyemet is elvihettem rá, de már az unokáimat erre nem fogom.
A Don Carlos kritikahoz csak néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni. A kritika írójának hozzáértését nem vitatom, sokszor teljesen egyetértek a véleményével, néha részben, de ez nem probléma, hiszen sok tényező befolyásolja a véleményét, ahogy mindenkiét, az enyémet is. Most is úgy érzem, van, akivel pozitív és van, akivel negatív irányban elfogult. (Kizárólag a vokalitás szempontjából.)
Rosszul, mint mindent. A legtúlértékeltebb énekesnők egyike.
Fogalmad sincs semmiről.
Köszönöm!
A youtube-n megnézheted, feltette az operavision.
Lisette Oropesa majd csak-csak megoldja valahogyan ;-)
Jobbulást kívánok! Sajnos Salzburgban nem lesz Kolonits (úgy kell nekik), vagyis nem lesz ugyanaz az élvezet.
Élveztem - zéta - Maria Stuarda beszámolóját.
Akkor viszont felesleges írnom bármit is...na mindegy, van ilyen is, hogy a bölcsesség nem korrelál az évek számával. "Pá"
Súlyosan tévedsz az életkoromat illetően. No pá.
Egyébként a Lohengrint nem szeretem se így, se úgy, nálam messze a leggyengébb Wagner-opera, ha az első kettőt nem számítjuk. A Tannhäuser sokkal érdekesebb és több rétege van, ami nem attól függ nekem, hogy milyen korba helyezik vagy milyen díszletet raknak mögé. Ha a mondanivaló ki tud teljesedni egy biogázüzemben, akkor el tudom fogadni azt is. Mérgezni meg mérgezték a világot 100 meg 150 éve is társadalmi/kulturális szinten jelen lévő dolgok (pl. az individuum elnyomása, a társadalmi osztályok közötti hatalmas rés vagy a külsőségek, hagyományok végzetes túlértekelése) csak azokat nosztalgikus révvel megszépítik, az elmúlt 50 évet meg divat szidni... én örülök, hogy akkor születtem, amikor.
A kirohanástól ez messze volt, szimplán nem tudok egyetérteni ezzel a szűklátókörű vélekedéssel, amiket te megfogalmazol általában a fórumon, mivel amúgy írsz egy csomó értelmes dolgot is. Aki nem, annak minek válaszoljak ilyen hosszan... Egyébként meggyőződésem, hogy bőven 40 év alatti vagy te is...
A dögletes 68-as forradalmasdi következményei több mint 50 éve mérgezik a világot. Még sima foghíjasként írtam, hogy De Gaulle-nak rövid távon igaza volt 68-ban, hosszú távon viszont sajnos tévedett. Ha benned gondolatokat ébreszt a Lohengrin laborpatkányoknak beöltöztetett kórusa vagy a biogázüzembe helyezett Tannhäuser, ám legyen. Mivel Bayreuthban láttam Schlingensief alulmúlhatatlan, az abszolút nullát megtestesítő Parsifal-"rendezését", rendkívül engedékeny vagyok a mai rendezésekkel szemben. Ajánlom figyelmedbe a grazi látogatásomról írottakat, különösen ami a színrevitelt illeti. Kíváncsian várom a Macbeth vasárnapi előadását is, amelyről szintén megmondom majd a véleményemet. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy fel tudtalak bosszantani, de legalábbis ilyen kirohanásra késztettelek.
- zeta - mai írása nagyon elgondolkodtató, sok köszönet. Tartok tőle, a kötetet nem fogom elolvasni - most ismét Hrabal, a számomra legkedvesebb, bár ő leginkább Mahlert szerette. Hamarosan végigjárhatom élete legfőbb állomásait.
Az írás az írás, függetlenül attól, hogy neked nem tetszik, lehet nyugodtan vitatkozni vele, szeretettel várjuk, mert így csak üres semmi, amit ideírtál.
Jaj, ennyi butaságot. A '68-as forradalom után vált el a kultúrát valóban értelemmel néző, nyitott és a provokatív, gondolatokat ébresztő alkotasokra műfajoktól függetlenül nyitott verszatilis ÉRTELMIség és a kisujjeltartós sznob kánont fújó butaságnak álcázott "szépség"kedvelés. A komolyzenében egyébként a 20. században ennek voltak mar előfutárai mai napig nem szeretik őket. Persze szélsőségek lehetnek, de részemről az is egy szélsőség, ha egy rendezést egy díszletből gagy egy jelenet jelmezéből ítélnek meg...
Nem 2000 Ft, vagy tévedek? Kösz az infót, csak kibírom, bár súlyos koffeinfüggő vagyok.
Kedves Zéta, köszönöm, hogy felhívtad a figyelmet a Geyer-Bartók könyvre!
Vigyázz, egy üres kávé 1500 Ft volt tavaly!
Mivel a büfé = legalizált rablás, legfeljebb koffeinszükségletemet csillapítandó teszem be oda a lábamat, de a beázott faunt mindenképpen megnézem.
A lábadat éppenséggel beteheted a nagy büfébe, ha arra vágysz, mert az általános felzúdulás hatására már régóta szabad az átjárás, sőt, lifttel is lemehetsz, csak a hátsódat nem teheted le a földszinti nézőtéren kis pénzért.
Kösz! Gondolom, cigarettapapírral leragasztva. Legközelebb a 9-ikei Macbethre megyek, de harmadosztályú kakasülő-lakóként oda nem tehetem be a koszos lábamat.
Nem! Ott rútít továbbra is.
A büfében Feszty faunját még mindig nem restaurálták a beázás után???
Talán egyszer majd kimondja valaki, hogy "a király meztelen", értsd: az Operaház egy csinos, szép épület, nem vitás ... ám önmagàban elégtelen, megkockáztatom: haszontalan. Műemlék, öreg bútordarab. Mutatis mutandis olyan, mint a nagymamák, nagypapák (neo)ónémet tálalója: kerülgetjük, nincs szívünk megválni tőle, eladni nem lehet, hát marad ott, ahol van. Az Operaház párszáz normális ülőhelyét is csak kerülgetjük, mostanában már elkerülgetjük, mert az a párszáz normàlis hely csak sok tízezer Forintért vàltható meg. A rajongók felpréselődnek a III. emeletre oszt' jó napot, ennyi. No hát ezért volt-lenne nélkülözhetetlen az Erkel. Egyszer, talán nem túl sokára a hetvenes színigazgató és a közepeske műsorvezető-rendező Erkeles diadalmenete vèget ér és az Operaház akkori igazgatója visszakapja azt, ami összetartozik MÁO-val. Ne(m) is ő kapja vissza, hanem mi, a közönség és a tàrsulat, amit 3 játszóhelyre méreteztek és amit korunk hőse a világ egyik legnagyobb zenés intézményének titulált. Vajon ma is az? Az Andrássy úti öreg bútordarab és a diszlettár, varroda stb. mellé épített Kőbànyai úti vacaksàg lenne az?
Kedves Cilike, napokig távol voltam. Ezt csak azért írom, hogy jelezzem: még nem tudtam alaposabban elolvasni -zéta- íràsàt. Lehet , hogy vannak benne tévedések. Ilosfalvy pl. és sajnos korántsem volt folyamatosan a társulat tagja, de a művész élete hiteles krónikásának ennyit talán elnézhetünk. A "valótlanság" és a "hamis állítás" azonban, amik egyébként szinonímák, màr nagyon erős vàdak. Ha nem írt volna semmit ("si tacuisses..."), talán jobb lett volna. Ön, mint a társulat művésze, nem köteles állást foglalni hausintern ügyekben ... de ha mégis bevállalja, akkor 4-5 odahajított és nem túl elegáns szónál többet kellett volna írnia. Ahogy ön szokta olykor befejezni beírását: szerintem.
Nekem elég sok minden nagy csalódás az Operában. Az Erkel bezárásán sem lepődtem meg. A milliárdokból felújíott Házban már beázás volt, majdnem levált egy freskó a falról, közben pedig Ókovács nem szélesítette, hanem szűkítette a közönséget. Egyre kevesebb estét töltök ott. A repertoár, a szereposztások, az elbáltázott premierek, a nagyüzemi premiersorozatok és össze-vissza műsorpolitika, az árak drasztikus emelkedése mind szerepet játszik ebben. Érthetetlen, hogy egy-egy énekesre miért nem építenek repertoárt, hogy miért nem játszanak olyan darabokat, amikre vanank énekesek, és igen, hogy miért tűnnek el a süllyesztően egyszercsak tehetséges művészek. Mindegy: már megbékéltem a helyzettel, és tudomásul vettem, hogy ennek a kurzusnak a kultúra nem fontos. Számomra vér ciki és über gáz, mikor művészek, és ún. értelmiségiek állnak be emögö a bagázs mögé mellszélességgel. Ez egyszerűen az írástudók árulása. Prágában három játszóhely is van, a jegyárak pedig jóval olcsóbbak. A vidéki operajátszsát pedig gyakorlatilag elsorvasztották itthon. Érdekes, Szlovákiában is működik, hogy Kassán is van rendes opera repertoár, nemcsak Pozsonyban. Nálunk csak Budapesten, és már csak az Operában, kiegészítőként az Eiffelben, de ott azért messze nem megy az a repertoár, mint anno a Köztársaság - II. János Pál pápa téren ment. Közben sz.....gokra folynak el a közpénz milliárdok, és van, aki szerint ez rendben van és indokolt. Hát.....
Ezt a kijelentésedet már írásba adtad a momus facebook oldalán. Valahogy egyedül vagy véleményeddel. Mindenki más, szinte 100%-ban azonosul - nem veled, még véletlenül se. Zéta írásának minden pontjával. Nem méltatod cáfolatra? Nem tudod cáfolni!! Itt voltunk mi is, láttuk mi történt, és abban mi a felelőssége kedvenc igazgatódnak. Te a politikai elvakultnak olyan mintapéldája vagy, akinek a te politikai oldalad csinálhat akármit, akkor is jó. Biztos megérte, megéri ez a totális vakság. Neked.
Májusban járom végig Bohumil Hrabal életének helyszíneit. Legkedvesebb íróm - s nem azért, mert kétszer kezet foghattam Vele a Tigrisben.
S ne feledjük a Cseh Filharmonikusokat, úgy tűnik, ismét sikerült kiváló vezető karmestert találniuk. Bychkov több nagyszerű koncertét alkalmam volt hallani.
Valahogy nekem gyakran sikerül egyetérteni Zéta írásaival. Természetesen a világ nagyot változott a mi életünkben, és manapság sokkal nagyobb kihívás operaigazgatónak lenni, mint száz éve, de ekkora kudarcot mégsem lehet a világ változásával indokolni. Igaz, hogy nagyobb erőfeszítések árán, de mégis ahová ellátok vagy eljutok, az operaházak működnek és prosperálnak is, és a közönség is létezik. Ami az utánpótlás kinevelését illeti, a sport hasonlat nagyon jó lehetne, de hozzáteszem, hogy nálunk még a sok pénzzel dotált foci se tündököl igazán, valaminek az elszúrásában igazán tehetségesek vagyunk. Elgondolkodtató, hogy énekesek, akiket ismertem és szerettem, átlagosan kb 40 évig gyönyörködtették a hangjukkal a közönséget, Melis György csodálatos 56 évéről nem is beszélve. Ehhez valóban vigyázni kellett rájuk. Úgy tűnik, mintha manapság se a művészeket, se a közönséget nem becsülnék. Létezik egyfajta merkantilis szellem, jöjjön a külföldi, hozza a valutáját, bámulja ezt a gyönyörű ékszerdobozt, fizessen, aztán menjen Isten hírével minél előbb! Van előadás is alibiből, de nem lényeges, milyen, bár nem baj, ha csillog és mutogatni lehet. Engem önmagában az is felháborít, hogy miközben az én adómból is történt a felújítás, én csak a 3. emeletről nézhetem az előadásokat, mert a földszintet a nálam tehetősebbeknek szánták. De amíg működött az Erkel, és ott megfizethető és színvonalas előadásokat láthattam, és még az unokákat is volt hová hordanom, addig kevésbé törődtem ezzel is.
Ami az új "írást" illeti, tele van tévedéssel, csúsztatással és valótlansággal. De nem ér annyit, hogy tételesen cáfoljam a hamis állításokat.
Úgy értem, minden rendező, aki laborpatkányoknak öltözteti be a Lohengrin kórusát vagy egy szeméttelepre helyezi mondjuk a Toscát, világmegváltó zseninek tartja magát. Az ok a 68-as "forradalomban" és az intézmények, így a színházak elfoglalásában keresendő. A jelenlegi "kultúrpolitikáról" írottakat nem vitatva én azért a másik oldal háza táján is találok legalább ennyire kifogásolhatót. Ide sorolom bármilyen popbóvli korszakalkotó remekként való felmagasztalását.
