Csak ebben a hónapban fog megjelenni a CD.
Ha már a Turandotról van szó, hallotta valaki a mű legújabb felvételét, Pappano vezényletével?
Ha már Heiner Lajos jóvoltából Nosedáról volt szó, akkor megosztok veletek egy eléggé megosztó Turandot felvételt. Ez egy 2018-as, élő felvétel Torinóból, Turandot - Rebeka Lokar, Liù - Erika Grimaldi, Calaf - Jorge de León, Timur - In-Sung Sim, stb. Jó szórakozást vagy szörnyűlködést kívánok, kizárólag felnőtt nézőknek.
Vass Lajosnak -szerintem- erénye, semmint vétke volt az, hogy a művészeti irányítást nem befolyásolta és azt 1/1 Fischer Ádám és Kovalik Balázs jegyezte. Egy világjáró és minimum nemzetközi (de inkább világ)hírű karmestertől, mint amilyen Fischer, senki nem remélhette, remélheti, hogy "Mahler irodájában" csücsül ítéletnapig, de még azt sem, hogy szerződése kifutásáig. Leegyszerűsítve: vagy nagy nevet vagy otthon csücsülőt kapunk. A két lehetőség kizárja egymást. Kovalik "Fenegyerek" Balázs pedig szintén a Lajtán túl talál(t) jobb fogadtatásra. Alighanem a gazdasági válság és a fülkeforradalom szórta szét hármójukat oly gyorsan. Gazdasági (magyar fordításban szankciós) válság most is van, fülkeforradalom meg nincs. Az Erkel Színházat akkor bezárták és úgy nem volt, most meg leadták és úgy nincs. Különbség: akkor politikai toposz lett most meg nem, végeredmény ugyanaz. Erkel Színház operák és balettek számára: nincs.
Úgy lehet... Tehát: Lukács Miklós.
Valószinűleg Szinetár Miklóst csak egyszer számoltad...;-)
Ha jól számoltam: Nádasdy Kálmán-éra lesz az utolsó/első, azaz a 12. a sorban...
A számozásból kikövetkeztetheted, hogy meddig tudok visszamenni...;-), amúgy én is nagyon várom már a távolabbi direktorokat, mert írni is elég deprimáló az eltékozolt időszakokról...
Nagy érdeklődéssel olvasom Zéta Operaigazgatók-sorozatát, és mindig várom az újabb- és újabb részt. Örülnék, ha még sokáig tartana ez a sorozat, és nem állnál meg a rendszerváltásnál, hanem az időutazás tovább tartana. Akkor talán megtudhatnánk, hogy egyáltalán volt-e valaha "aranykor", vagy ezt a képzetet csak az elzártság, a kitekintés hiánya keltette, és melyik volt az az időszak, amikor legközelebb voltunk, ha nem is a világszínvonalhoz, de legalább a tisztes derékhadhoz.
Tegnap este a Mi újság a Magyar Állami Operaházban? fórumon írtam le -rövidítve...- saját gondolataimat és észrevételeimet a febr.8-i Háború és béke előadás, s nem utolsó sorban Zéta ennek alapján írt kritikája kapcsán. Takatsa Zéta kritikájára most írt észrevételével egyetértve hozzáteszem saját írásomhoz, hogy magam a földszint közepén ültem.
Azzal kapcsolatban meg hogy "tenne egy visszautasíthatatlan ajánlatot" Buribajevnek: neki otthon van visszautasíthatatlan ajánlata. Az Astanai Opera vezető karmestere és mint ilyen azt gondolom, a maga számára a legjobb helyen érzi magát. Aztal együtt, hogy valóban nagyon jó karmester és nagyon jó vele dolgozni, mert ráadásul emberileg is csak jót tapasztaltunk vele kapcsolatban. De alig hiszem, hogy megvehető. A legtöbb, hogy meghívhatnánk gyakran. Remélem, így lesz.
Igen, kimondottan üzembiztosan vezényel és tartja kézben az egészet. Ami azt illeti, egyetértek: mindent felad. (Szinte még a színpadi fényváltozásokat is. ;-) Konzekvensen! Nagy munka.
Egyetértek, a Háború és béke nincs sok karmester repertoárján.
Ami Tolsztoj „folyondárszerűen elnyúló” regényét illeti:
Prokofjev és neje komolyan leegyszerűsítette a regény történetét. (Szerintem ügyes munkát végeztek.)
Azon túl, hogy hiányzik a regény eleje és vége, teljes cselekményszálak maradtak ki Prokofjevék változatából. Hiányzik pl. Natasa nővére és bátyja, Vera és Nyikolaj története (a személyük is). Hiányzik Andrej első felesége, gyermeke és útkeresése (cári államapparátus, stb.). Hiányoznak Pierre szabadkőműves dolgai. Hiányzik az orosz nemesség vidéki életének bemutatása, (ahol a több fordulós, nagy vadászat előre megidézi a franciák (ki)űzetését). Hiányzik a Rosztov család gyors vagyonvesztésének elmesélése. stb. És hiányoznak Tolsztoj elmélkedései is, amik érdekesek, de szerintem is nyugodtan kihagyhatók. (Nem egy Dosztojevszkij, aki képes egy-egy félmondatban máig érvényes észrevételeket tenni)
Szóval, amit Prokofjevék elénk tárnak, az egy szerintem ügyesen leegyszerűsített változat. (Most abba ne menjünk bele, hogy a második részben mit toldattak bele Prokofjevvel a darabba.)
Ami a karmestert illeti: Egy ilyen ritkán játszott, és nagy
lélegzetű darab nincs sok karmester repertoárján. Szerintem ez a szám a Háború
és béke esetében világszerte kb. fél tucat.
Márpedig csak olyat tudnak felkérni a produkcióra, aki tudja a darabot, és
éppen nincs lekötve máshol. Ez erősen beszűkíti a lehetséges dirigensek körét. (Ez
nem a Traviata, amire csak a hazai karnagyokból is válogatót lehetne rendezni.)
(Lehetséges még az is, hogy valaki direkt erre a produkcióra tanulja meg a
darabot, de a karmester is ember: Nagy munka ezt megtanulni, sok energiát igényel,
és kevés lehetőség lesz később vezényelni. Nem éri meg a befektetett energiát. Hívnak inkább egy vendéget, akinek ez a specialitása, és kész.)
Kérdés, mit tetszik érteni a " beugró" alatt, a karmester tekintetében. Nyáron már tudható volt, hogy az ő vezényel, vele konzultált a karigazgató, az egész próbafolyamatban részt vett. Ez nem tűnik olyan nagyon beugrásnak.
Hamarosan viszontláthatjuk, már élőben, Lawrence Brownleet - a vendégeivel -, a Müpa Bel canto-estjén, ahol Rossinikat is fog énekelni!
Itt egy felvétel a Pappano-féle előadásból, hát két ilyen tenor kell hozzá... :-)
Tudom én hogy más, de a Rossini és a mise szavakra nekem valószínűleg már mindig a "Kis" ünnepi fog eszembe jutni - ha valaki nem ismerné, nagyon jó szívvel ajánlom kedvenc felvételemet egyenesen a Concertgebouw-ból - Agnus Dei: https://www.youtube.com/watch?v=B27njtsX8n4&t=4589s
Rossini Messa di gloria c. művét az idén tavasszal, 2023. április 7. pénteken 20 órakor és 8. szombaton 17 órakor Veronában a Teatro Filarmonicóban élőben is meg lehet hallgatni. Ha valaki arra jár... Ha jól látom a jegyek egységesen 26 euróba kerülnek. Reményeim és terveim szerint én ott leszek.
Direttore Francesco Ommassini
Soprano Marina Monzò
Mezzosoprano Chiara Tirotta
Tenore Dmitry Korchak, Matteo Roma
Basso Giorgi Manoshvili
ORCHESTRA E CORO DELLA FONDAZIONE ARENA DI VERONA
Én is köszönöm Zétának a Kováts Kolossal készített interjút. A basszistánk megemlíti: „énekeltem operettet tenorfekvésben: Bob herceget, Marica grófnőt, Vágyom egy nő után-t. Megvan felvételen.”
Kiegészítésképpen ideírom e rádiófelvétel pontos adatait:
Kováts Kolos.operettekből és daljátékokból énekel
Bemutató: 1986. augusztus 20., Kossuth Rádió 11.30 -12.00
Közreműködik a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus
Zenekara.
Vezényel: Jármai Gyula
1.
Huszka Jenő – Bakonyi Károly - Martos Ferenc: Bob herceg – Bob
belépője „Londonban, hej, van számos
utca és minden utcán több sarok”
2.
Huszka Jenő - Martos Ferenc: Gül baba – Mujkó dala, II. felv. „Darumadár
fenn az égen hazafelé szálldogál.”
3.
Kálmán Imre – Harsányi Zsolt: Marica grófnő – Tasziló dala „Mondd
meg, hogy imádom a pesti nőket”
4.
Kacsóh Pongrác – Bakonyi Károly - Endrődi Sándor –
Pásztor Árpád - Sassy Csaba: Rákóczi – Rákóczi megtérése „Fülembe csendül egy nóta
még, itt szunnyadott már a szívemben rég”
5.
Kacsóh Pongrác – Heltai Jenő: János vitéz – Bagó dala, II. felv. „Egy
rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél”
6.
Lehár Ferenc – Innocent Vincze Ernő: A vándordiák (Garabonciás) – „Deres
már a határ, őszül a vén betyár, rá sem néz már sohasem a fehérnép”
7. Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt: A mosoly országa – Szu Csong dala, II. felv. „Vágyom egy nő után, egy nő után kerget a vágy”
Nekem a kritika eleve elvette a kedvemet ettől a produkciótól.
Sok mindenben tökre egyetértek Zétával, hurrá! Nekem is kellemes meglepetés volt a tenorista, és pont ez volt a benyomásom: hogy nem kell érte izgulni. Olyan torka van, ami gond nélkül bírja a szerepet, ha akar, rápakol kicsit és akkor se lesz semmi baja. Pici tévedés van a cikkben, ugyanis Stefano Poda meglepetésre megjelent a rendpróbák egy szakaszában, így akár instrukciókat is adhatott neki, nem csak játékmesterekkel dolgozott.
Köszönjük az interjút Kováts Kolossal!
7788
De biztos, hogy ezeket a színeket, árnyalatokat, arányokat egy nem kimagasló (tehát mondjuk: átlagos) karmester is ki tudja keverni? Én sokszor láttam-hallotta élőben a bécsieket általam gyengébbnek tartott karmesterekkel (hirtelen Bertrand de Billy és persze Franz Welser-Möst jut eszembe) - de ez az előadás szerintem kifejezetten magas nívót képviselt, és szerintem képtelenség kivonni ebből a karmestert. Azért ez még a bécsiek számára sem egy rutindarab, egy ezredszer előadott Beehtoven- vagy Brahms-szimfónia.
Finom távolságtartást érzek -dni- kritikájában is. Ő a "hangzást" emeli ki, mint fő élményforrását. Mi is az valójában? Ő még a zenekar teljesítményében sem talált "semmi különöset", ahogy a karmesterében sem. Akkor csupán a MüPa ismeretesen kiváló akusztikájának köszönhető a szuper "hangzás"? Én azt mondanám, hogy kimagasló hangzást egy kimagaslóan játszó zenekar tud teremteni. Ellenben a kimagasló hangzás nem pótol egy kimagasló karmestert. Nem pótolhatja azt a pluszt, amit az akár tökéletesen játszó zenekar előállít a nyersanyagból, ha a karmester híján van annak a kisugárzásnak, ami akkor és ott, "itt és most" kiemeli az aznapi produkciót az amúgy magas bécsi átlagszínvonalból. Ez nem "fanyalgás", csupán szétválasztása a két alkotónak: kimagasló együttes, nem-kimagasló karmester.
Jobb is, hogy nem Csengery Kristóf fanyalgott az ÚZÚ-ban. Ennek az állatfajtának ítésznek az sem tetszene, ha Paganini Liszt Ferenccel együtt lépne fel.
Az arckifejezésükön is látszott, milyen boldogok és elégedettek. (Közel ültem, "Egyszer élünk" vagy "Így mulat egy magyar úr" mottóval.)
Magam csodálkozva hallgattam-olvastam a Nelsons-on fanyalgókat. Mintha a Mahler VII. egy olyan szimfónia volna, amit karmestertől függetlenül is jól elő lehetne adni. Ez az ember pontosan tudta, mit csinál. Lenyűgözően szólalt meg ez a bonyolult textúrájú szimfónia.
Isteni jó koncert volt ez a hétfői Mahler Hetedik.
A művész-(fő)igazgató pályafutása,amiről ez a minden tekintetben kimerítő írás már nem szól(hat), tudomásom szerint 2012-ben a Magyar Rádió zenei együtteseinél folytatódott igazgatói rangban és ott is hasonló stílusban: kirúgás, hangzatos ígéretek. Ha nem is világrekordnak számító két (2) nap, de nem túl hosszú idő múlva onnan is menesztették. Állítólag ezt követően vándormadárként egy ideig még a házban körözött, majd végleg eltűnt, bár wiki-életrajza szerint "2012-től az MTVA főtanácsadója". Tartózkodási helye és utóbbi tíz évben végzett munkája számomra ismeretlen.
Remek írás az operaigazgatói sorozatban most megjelent elemzés Horváth Ádám regnálásáról. Párban a múltkorival Ókovácsról pontosan megmutatja, miért és hogyan jutott az Opera, a pesti operajátszás abba a katasztrofális állapotba, ahol ma leledzik.
Még egy bocsánat, most már legyünk pontosak: Osborne nem az írigység, hanem a féltékenység (Eifersucht) szót használja F. Karajannal szembeni viszonyulására. Nagyon összefügghet a kettő, de mégsem uaz.
Bocsánat a kissé késői kiigazításért, de legutóbb Furtwängler bayreuthi Beethoven Kilencedikjével kapcsolatban alighanem úgy idéztem föl emlékezetemet, mintha a jereváni rádió válaszolt volna...
Más okból most elővettem azt az EMI albumot, ahol F. vezényli mind a 9 B-szimf-t. Köztük a 9-nek a bayreuthi fölvétele van. Beleolvastam a kísérőszövegbe, amiben az áll, hogy a hgv. után Legge bement F. öltözőjébe, s azt mondta neki, hogy jó volt, de nem olyan jó, mint lehetett volna. F. ettől borult ki, s felesége szerint kellett 48 óra a lehiggadásához. (Közben tényleg főleg erdőben sétált, stb.)
A szóló lemezt én elajándékoztam vagy húsz éve, mikor ezt az albumot meg tudtam szerezni. Mindenesetre ennek a kísérőszövegét angolul Richard Osborne (a legterjedelmesebb Karajan-monográfia szerzője) írta 2000-ben, s ez van lefordítva németre is, míg a francia szöveg szerzője André Tubeuf, ucsak 2000-ből. Osborne az előzőeket abba a kontextusba helyezi, ami kísérte ezt a hgv-t, s összefüggött F. Karajannal szembeni írigységével, de kiegészíti ezt azzal is, hogy F. idővel Leggével is összekülönbözött. Hozzáteszi azonban, hogy Legge tényleg komolyan gondolhatta ezt, mert csak azok után adta ki a bayreuthi fölvételt (1955-ben), miután meghiúsult az a törekvése, hogy kiadhassa az 54-es luzerni hgv. fölvételét, amit ő jobbnak tartott. (Mint tudjuk, utóbbit nem is az EMI adta ki, s csak jóval később jelent meg.) Érdekes az uis, hogy Osborne leírja azt is, hogy Luzernben a terv az volt, hogy a fesztivál zkra lesz a közreműködő, de ők nem álltak rendelkezésre, s Legge mentette meg a koncertet azzal, hogy a Philharmonia O. beugrott.
Tubeuf minderről nem ír, de az előzményeket ő is ismerteti, s arra lukad ki, hogy F. megszentelte az újranyitást a B.IX. előadásával, jóllehet a körülmények nem voltak olyan tiszeletreméltóan ünnepiek. Mindez a mű olvasatát még izzóbbá és még tüzesebbé tette.
Ezekről és a két hgv. F. általi értékeléséről nincs szó sem az általam legutóbb említett Haffner-féle F-monográfiában, sem F. özvegyének a könyvében sem. (Elisabeth Furtwängler: Über Wilhelm Furtwangler - F.A.Brockhaus, 1979)
Ezek után legyen okos az ember. Legjobb hallgatni - esetleg valami szép Furtwängler- vagy Karaja-n fölvételt...
7777
A Concerto Budapest melyik koncertjén hallottad a Dvorák/8-at? Én a november 12-ei, szombatijukon voltam és nekem tetszett, nem hallottam semmi különös bajt az előadásukban, igaz, az orgona alatt ültem és onnan minden kicsit nagyon másként hangzik. A timpanista fiúcskát szinte még akkor is hallottam, amikor éppen nem ütött :-) A mellettünk ülő családja folyvást fotózta... A Mozart "kis" g-moll szimfónia első tételét Keller András szerintem olyan szélsebesen vezényelte, hogy az szinte követhetetlen volt. A zenekar állva (!) játszotta a darabot, kivéve a cselistákat. Az est fénypontja persze Nyikolaj Luganszkij volt. Előzetesen többször csereberélték, melyik nap játssza az egyik Chopint, mikor a másikat. Végül nov. 12-én az e-moll zgv.-t kaptuk, szép előadásban. Ritka élmény volt rálátni ilyen közelről a szólistára, méretes kezére, hosszú ujjaira. Úgy 20 éve, hogy először hallottam őt, azt hiszem egy rádiózenekaros koncerten, akkor tán "a" Csajkovszkijt játszotta. Megemberesedett, de nem öregedett meg, játéka érett, kiforrott. Sajnos csak egy ráadást kaptunk, és ennyi idő után nem vagyok benne biztos, mi is lehetett az, olyasmi morzsa-féle, mint az op. 28-as sorozatból a 3. G-dúr prelűd.
remek ötlet, ha olyan ír koncertről, aki egyébként nem jár. én a szimfónia 3. tétele(?) végén figyeltem fel durva hibára, vki leintés után is fújt. én vasárnap is voltam, akkor minden rendben volt.
lehetne itt írni, hogy miben lehet variálni, pl. az első tétel szívdobogás motívumánál.
tegnap voltam a SZIF Dvořák 8. szimfónián, talán valamivel jobb volt a vége, mint a Concerto Budapest, nem esett szét annyira a legvége a ritardando-nál.
Találtam egy ritka jó beszámolót a szombati BFZ koncertről és az előzményeiről, érdemes elolvasni:
https://telex.hu/kult/2022/11/18/szetszedett-zenekari-szolamok-es-a-szerelem-ezer-ize-a-mupaban
Elnézést, hogy csak így teszem!
Bocsánat, szórakozott voltam és álmos. Sajnos így igaz, pénzért bárki megnézheti ezt a koncertet. Bár az élő élményt így se kapná meg.
Bocsáss meg, nem a mezzo.tv, hanem a medici.tv közvetíti a koncertet - sajnos tényleg csak az előfizetőknek:
Én megdicsérném a lányokat is, akik a Scherzi musicali-t énekelték.
Én csak megerősíteni tudom szike beírását a Fesztiválzenekar hétfői hangversenyéről. Rövid időn belül kétszer is hallhattuk Bartók I. hegedűversenyét, először Kelemen Barnabás, másodszor Vilde Frang játékával, és mindkétszer Fischer Iván vezényelt. Két különböző zenekar, két különböző megközelítés, de a maga nemében mindkettő kiváló volt. A nagy C-dúr szimfónia egykori zeneakadémiai előadása számomra is a mai napig emlékezetes, akkoriban utána meg is vettem a Fesztiválzenekar CD-jét belőle. Így nagyon örültem, és kíváncsi voltam, hogy adják most elő. Szerintem zseniális volt a hangszercsoportok áthelyezése, fantasztikus volt a hangzás így! De akinek esetleg van előfizetése a mezzo.tv-hez, az ott meg tudja továbbra is hallgatni ezt a koncertet.
Istenem, ha tudnám, hogy mit írtam én 5 hónapja, írok én mindent össze-vissza, és ha a sok ocsú közé néha egy-egy mag is keveredik, az nagy öröm számomra, így köszönöm a visszajelzést. Ha még nem hallgattad meg, akkor hallgasd meg Elgar Gerontius álmát, az is egy nagyon szép, ritkán játszott szakrális mű.
